I. évfolyam 8. szám SZERKESZTETTE: KAZÁRI GYULA 1997, április - december TARTALOM:

Átírás

1 I. évfolyam 8. szám SZERKESZTETTE: KAZÁRI GYULA 1997, április - december TARTALOM: Prológus...1. oldal Erdész R. Dávid: Betört lovaid...2. oldal Jakus Réka: Anya...3. oldal Vámos Gábor: Nem hátrálok...4. oldal Kazári Gyula: Ördögszekér...5. oldal Kígyó: Elsõ találkozásunk...6. oldal Marschalkó Zsolt: Egy jeles mondat...7. oldal Nyugat...8. oldal Irodalmi elágazások...9. oldal Pályázatok, események oldal Archívumunk oldal Epilógus oldal Az oldalakat készítette a NógrádNet KFT. A szerkesztõk minden javaslatot, kritikát és véleményt szívesen fogadnak. KELET, 1997 december

2 Búcsú Búcsúzunk. A KELET majd egy éves idõszaka alatt közel 50 Nógrád megyei író és költõ mûvét mutatta be oldalain. Igaz, búcsúzunk, azaz a KELET megszûnik - mondjuk azt, hogy beolvad a "Nyugatba" - (ami manapság oly természetes, hiszen minden beolvad az európai véráramba és egy egységesebb, kozmopolita világkép felé mozdul el Európa keleti fele), megszûnik, de inkább átalakul. Az induláskor eltökélt célunk, azaz, hogy bemutassuk a régió mûvészeinek munkáit (olykor csak firkálmányait) nem vallott kudarcot. Sok visszajelzés érkezett, amit ezúton is köszönünk. Megpróbáljuk a KELET-et egy új formában, új köntösben megjelentetni az internetto.paloc hasábjain, ahol is nagyobb körben népszerûsíthetjük a megyei írók alkotásait. Így aztán úgy éreztük, fölösleges lenne, két helyen ugyanazt az anyagot leközölni...ezért döntöttünk úgy, hogy januártól már csak az internetto hasábjain belül, a Palócföld rovatban lesznek olvashatóak az írások. Üdvözlettel, a szerk.

3 TARTALOM: Prológus...1. oldal Erdész R. Dávid: Betört lovaid...2. oldal Jakus Réka: Anya...3. oldal Vámos Gábor: Nem hátrálok...4. oldal Kazári Gyula: Ördögszekér...5. oldal Kígyó: Elsõ találkozásunk...6. oldal Marschalkó Zsolt: Egy jeles mondat...7. oldal Nyugat...8. oldal Irodalmi elágazások...9. oldal Pályázatok, események oldal Archívumunk oldal Epilógus oldal Az oldalakat készítette a NógrádNet KFT. A szerkesztõk minden javaslatot, kritikát és véleményt szívesen fogadnak. KELET, 1997 december

4 Betört lovaid Kivel szobában ülsz Nemiséget vállal, Szeretkezik veled: "Közelebb a száddal!' Kanyargós szemvonás Nemzõerõ szárnyal Lenyitod hídjaid, "Gondolatban mással?!" Összeszerzed álmát Pincéreddé teszed, Gigantikus küzdõ S kürtõ az élvezet. Kedvvel belédmártja, Ráhajlik a kezed Tiéd kantárja S a lovas mást szeret? A régi nyeregbõl Kivenni bántva bán, Lehet, hogy feladja, Mert ugratod? Talán?

5 Anya Ránéz a kisgyermek az édesanyjára, Próbálgatja a szót: ANYA Majd ismerkedik a világgal, De nem fél semmitõl, Mert tudja a varázsszót: ANYA. Ha felnõ a gyermek, akkor is szeretettel gondol az édesanyjára, Mert Õ a menedék, Õ a szeretet. Megfogja anyja mindkét kezét Úgy suttogja Szeretlek Anya.

6 Nem hátrálok Nem hátrálok szépen, csendben, haragosra fordult örömkedvem! Nehezebb lesz, ha összedõl a híd... Nem sok erõmbe került, nem lehetez így! Álnok titkok lebbennek mellettem, elgurul a gombolyag, a fonalat elvesztem. Minden ember emlék, vagy gonosz gondolat, felém nyúlnak, átvágják torkomat. Jöjj el hozzám, jöjj el szerelmem, építsünk egy szebb hidat, hogy a régit feledjem.

7 Ördögszekér (részlet) Sûrû köd ült a városon.az utcai lámpák fényének sárga udvarában bogarak cikáztak olykor nagyot koppanva a lámpa párás üvegén. A kopott,hiányos vakolatú házfalon néha árnyak tüntek fel egy pillanatra de aztán gyorsan el is nyelte öket a köd. Valahonnan nevetés szüõdött keresztül a tejfehér,szmoggal keveredett szürkeségen amin csak néha tört át egy villogó rószaszín vagy kék reklámneon. Egyébként minden csendes volt és halottian dermesztö.a kisvaros éjszakai elete két-három bárra vagy inkább kocsmára korlátozódott ahol a város müvészei csak úgy mint az alvilág alakjai voltak kénytelenek meférni egymással, léven más hely nem volt nyitva este nyolc után.egy ötvenezres kisvárosban nem kívánhat magának több szórakozásai lehetöséget az ember. Talán a legfelkapottab a fiatalok körében a Hangulat volt. Ki tudja miért pont ezt szerették, talán egyszerüségemiatt, azért mert mindent úgyhagytak ahogy azt az elözö tulajdonostól átvették, az pedig az azelöttitöl. Igazi kocsma volt ez, faszékekkel és asztalokkal, koszos lambériával,lyukas függünnyel és málló vakolattal. Egyszóval olyan amilyan az elözö rendszer idején idején is volt és azóta mitsem változott. Termeszetesen kisebb átlalkitasokon átesett, amik a kinti világ nagy változásait is sejtették: egy Marlborós neon fönnt a sarokban, Wrigley's rágóspolc és más apróbb színes dolgok, matricák.nagy részében azonban a Hangulat olyan maradt amilyan mindig is volt: füstös,koszos kocsma ami egyszerüségével és olcsóságával a fiatalok fö szórakozási helye volt a városban. Szórakozáson két dolgot kell érteni: kártya és billiárd. Egy öreg asztal állt a helység kellös közepén. Zöld posztója erösen meg volt t kopva már, itt-ott barna foltok jelezték az egykori heves játszmákat kisérö kiborított italok helyét. Közvetlen a bárpult mellet egy hütöszekrény volt, amiben egy pár ki tudja mi- lyen régi szendvics és sütemény kínáltatta magát, amiböl az ember akkor evett ha nagyon részeg volt. A barpultnál két fiatalabb nö ült és boroskólát ittak. A sarokban levö asztalnál egy tizenöt év körüli fiú és lány próbált társalogni, ami a hangos zene miatt elég nehéz volt. A Hangulatban állandóan ordított a zene s így beszélgetni is csak kiabálva lehetett. a mellettük levö asztalnál két cifra külsejü lány egy hosszúhajú fiúval borozgatott. A fiú elöre volt hajolva, fejét egy par centimeter választotta el az asztal lapjatól. ez a két lányt egyáltalán nem zavarta. Jól érezték magukat, néha hangosan felnevettek. A helység közepén két összetolt asztalnál egy hangosabb társaság ült. Két nö és három férfi. Asztaluk tele volt üres poharakkal, borosüvegekkel, csikkekkel teli hamutartóval. A két lány angolt tanít, Sheila a gimnáziumban, Jo egy általános iskolában. Amerikaiak és a Segélyszolgálat újonnan induló Kelet-Európa programjában vesznek részt. Ebben a régióban az idén elöször érkeztek ebböl a nemzetközi szervezetböl angoltanárok, hogy önekéntesekként, hazájuktól távol, két évig tanítsák nyelvüket az itteni diákoknak.

8 Ez persze nagyon jó, hiszen ök sokkal szívesebben tanulnak angolul mint oroszul. Így érthetik azt a nyelvet amit annyi híres ember és sztár beszél. Az orosztanítás különben is értelmetlen volt. Europában egyszerüen nincs rá szükség. Ezt mindig is tudták az emberek, de mégis termeszetesnek vették, hogy a magyar iskolákban oroszt oktatnak más világnyelvek helyett. Ennek persze politikai okai voltak. Most, hogy beköszöntöttek a változások, amitöl mindenki oly sokat vár, a mindennapok lassan kezdenek átalakulni, új, ismeretlen arcot öltenek. Idegen kifejezések terjednek el, és születnek szinte napról-napra, amik altalában angol eredetüek és még nincs magyar megfelelöjük. Nyugat és Kelet között megszünt a híres-hírhedt Vasfüggöny is ami Ausztria és Magyarország között húzódott. Miután 1989-ben Magyarország megnyitotta határait a keletnémetek elött és azok szabadon mehettek át nyugatra. Akkor elindult valami, ami gleccserként hatalmas erövel söpört át Kelet- Európán, magával sodorva mindent ami útjában állt. Megállítani nem lehet, értelmetlen próbálkozás lenne és ezt nem is akarja senki. Az elözö rendeszerben nagyobb volt talán a rend és a nyugalom, mert most úgy tünik minden a feje tetejére állt. Elszabadultak az elmúlt ötven év felgyülemlett és visszatartott indulatai ami most vulkánként egyszerre tör a felszínre. Magyarország be akarja hozni a lemaradását a nyugattal szemben, a lehetö legrövidebb idön belül s közben nem tartja szem elött a kisemberek érdekeit akik ebben az országban próbálnak boldogulni. Pedig mint minden társadalomban ök fontosak csak, hiszen mit kezdene magával az állam ha nem lennének polgárai. A munkások, a szellemi foglalkoztatásúak és müvészek mint erzik saját börükön a már-már esztelen iramban tett eröfeszíteseket egy jobb világ felé. Legjobban azonban a munkanélküliek sínylik meg, akik érdekes módon nem is léteztek azelött. Mindenkinek volt munkája bár lehet hogy csak papíron. Most azonban tíz emberböl három, állástalan Magyarországon. Ezek az emberek segélyböl élnek amit az állam folyósít (ter- mészetesen a foglalkoztatottak béréböl). Ez azt jelenti, hogy hét embernek kell eltartania még azt a hármat is, akinek nincs munkája. Ez persze nem müködik, és nem valószinü hogy sokáig fog tartani ez az állapot. megjelentek a külföldi nagy cégek is az országban: benzinkutak, gyorséttermi hálózatok, és más egyéb szolgáltatásokat nyujtó vállalatok amik elsö látásra úgy tünnek, hogy munkalehetöségeket teremtenek. Ami persze nagyrészében igaz. Sok új munkahelyet biztosítanak, de mindezek mellett, -ami már nem annyira szembetünö- az az, hogy a pénzt kiviszik az országból. lenyegében az a tény, hogy az emberek most már szabadon utazhatnak a világ bármely részébe, csökkenteni látszik az eluralkodó nemzeti elégedettlenséget és csalódást, ami vegül mégis egy általános depresszióba torkollik. Ez a depresszió érzödött a Hangulatban is minden este. A három fiú: Péter, Zoli, és Ricsi ma találkoztak elöször. Peter Sheilávaltanít egy iskolában, Zoli pedig egy házban lakik vele. Ricsi egy kis üzletben eladó, ahol játékokat és illatszereket árusítanak. Jo, a másik amerikai lány többször is járt már ott és jól megnézte magának a húsz év körüli fiút, aki magas, vékony, mégis férfias testalkatu volt. Barna vállig érö haja

9 középen volt elválasztva és kétoldalt eltakarta a fülét. Sokszor kócos volt, és hajából egy-két hajtincs, ellenszegülve a normális hajviselet követelményeinek, irányjelzöként állt el a füle mögött.ez eleinte zeverta öt, de késöbb rájött, hogy nem is olyan rossz, és hogy a gondozatlan külsö elönyére válik. Jo az elsö adandó alkalommal, amikor rajtuk kívül nem volt senki az üzletben, leszólította Ricsit, és a szokasosnál még jobban is törte a magyart, csak hogy tovább beszélgethessen vele. A lány azt magyarázta Ricsinek, hogy van egy kis zöld elefánt tömjéntartója, amit még Nepálban vett, és abba szeretne tömjént venni. Mellesleg a cigifüstöt is jól elnyomja. Mindez persze csak indok volt ahhaoz, hogy a fiúval beszédbe elegyedhessen és meghív- ja este valahová. Rövid beszélgetés után amikor már látta hogy Ricsi is kedveli öt, a lényegre tért. - Hova szoktál jarni esténként? - kérdezte mosolyogva. - Sehova - válaszolta Ricsi, amiböl a lány majdnem biztosan tudta, hogy a fiú szabad... - Nem akarsz jönni Hangulat ma este? - A Hangulatba jársz? - kérdezte Ricsi, kissé meglepetten. -Hánykor gondoltad? - Hét óra, körülbelül - mondta Jo. - Hol találkozzunk? - Gyere föl hozzám, itt lakok szemben. - Ott? - mutatott Ricsi a szemközti szürke épületre. - Igen. Harmadikon. - Hétre ott leszek - mondta a fiú, miközben gyomrában furcsa bizsergést érzett. Egy amerikai lány meghívta öt a Hangulatba. Ezt a szülei otthon el sem fogják hinni.talán nem is tudják hogy vannak amerikaiak avárosban. Sokáig Ricsi sem tudta. Szüleivel és öccsével egy belvárosi, másfélszobás lakásban laktak, nem messze Ricsi munkahelyétöl. Az öccse Csabi, még a gimnázium padjait koptatta, bár nem igazán szeretett tanulni. Anyjuk a városi bankban dolgozott, mint titkárnö. Apjuk pedig a busztársaság volt osztályvezetö. Zoli bácsi komoly ember volt. Az elözö rendszerben mint párttitkár is tevékenykedett. Több marxista egyetemi végzettsége is volt, amik mára egyenlöek lettek a nullával. Teljesen értéküket vesztették. Zoli bacsi sokszor mesélt Ricsinek meg öccsenek a kommunizmusról, hogy az egy magasabb formája a kapitalizmusnak, amiben minden ember egyenlö, és senki sincs magára hagyva. " Mi itt azért dolgozunk, hogy ne legyenek szegény, csak gazdag és boldog emberek." - mondta sokszor. Persze ök akkor még nem sokat ertettek mindebböl, hiszen gyereke voltak, és nem érdekelte öket a politika. kesöbb aztán ahogy telt az idö, mind ke- vesebbet hallottak ilyesmit apjuktól. Zoli bácsi elbizonytalanodott az elveiben. Ricsi szakmája szerint telefonszerelö volt, és bár még orszagos versenyt is nyert, azonban miután a szakmájában dolgozni kezdett, olyan keveset keresett, és olyan rossz körülmények között, hogy jobbnak látta ha kilép. Utána egy szervízben kezdett dolgozni, ahol ugyancsak rosszul érezte

10 magát. Unalmas volt a munka, és kevés a pénz. Már azon gondolkozott, hogy innen is elmegy, amikor egy nap behivatta a fönöke és közölte, hogymivel a cégnel leépítés folyik, a fiatal dolgozókat elküldik. Ricsi elköszönt es mosolyogva ment ki az irodából, fönöke legnagyobb meglepetésére. Ezután egy kis boltban talált munkát, aminek ugyan semmi köze nem volt a szakmájához, de jobban fizetett. Reggel tiztöl este hatig dolgozott. A Hangulatban mar két óra is elmúlt, ilyentájt kezdtek fáradni és tunyul- ni a vendégek. Valaki lehányta a vécéajtót és a tulajkiabálni kezdett egy fiúra. - Hogy tetszik Magyarország? - kerdezte Ricsi, miután visszafordult a hangoskodó tulaj felöl. - Nagyon különbözö mint Amerika. Van sok jó, de van rossz - mondta Jo,és rágyújtott egy Marlboróra. A füstöt lassan es érzekien fújta ki, cigarettáját mindvégig maga elött tartva. - Ugy érted nem olyan jó itt? - kérdezte Peter, akit láthatóan érdekelt a téma. - Az elsö három honap amikor magyarul tanultunk, nagyon nehéz volt nekem. Sokat sirtam és akartam hazamenni, de megszoktam - mondta Jo, remélvén hogy kelégitette Péter kiváncsiságát, aki azonban tovább kérdezett. Két könyökét egyenesen az asztalra tette és válaszra várva egyenesen Jo-ra nézett. - Szóval mi az ami hiányzik? Ami itt nincs, de kint van? - kérdezte. - Kint? - Hát Amerikában! - Ah, peldául hianyzik a... brokkoli meg a mogyorókrém is - mondta Jo mosolyogva, mire mindannyian felnevettek. A lány Ricsire nézett, aki az asztal fölött belógó, elsárgult üvegü lámpát bámulta, ahogy a legyek keringöznek benne. Nagyott szívott cigarettájából és a füstüöt egyenesen a búrába fújta. A legyek pillanatok alatt szétrebbentek. A füst még egy jó darabig gomolygott a lámpában, aztán elvegyült a Hangulat áporodott levegöjében. - Lassan indulnunk kell, azt hiszem nemsokára zárnak - mondta Zoli és Sheilára nézett aki az italtól már erösen hunyorgott. - Oké - mondta a lány ket csuklás között. - Ezek az amcsi nök bírják az italt, mi? - súgta oda Péter Ricsinek és a könyökevel oldalba bökte. - Talán mi is mehetnénk - mondta Jo és Ricsire nézett. - Menjünk - válaszolta Ricsi miközben elnyomta a cigarettáját. A társaság nagy széktologatások és üvegcsörömpölések közepette fölállt és megindult a kijárat felé. - Viszlát- szólt vissza Sheila a bárba, de válasz nem érkezett. Jó volt újra a friss levegön lenni. Józanítóan hatott a bortól mámoros társaságra. Szótlanul mentek egy ideig, csak lépteiket lehetett hallani a repedezett aszfalton. - Holnap lesz órád? - kérdezte kis idövel késöbb Jo Sheilától. - Tomarow is Saturday - válaszolta Sheila hátra sem fordulva. Szótlanul mentek még egy jó darabig, majd nemsokára Jo és Ricsi elköszönt a többiektöl akik tovább andalogtak. A nagy kövér hold kékesen világított felettük.

11 A köd már eloszlott és még a csillagokat is tisztán lehetett látni. Némán mentek egymás mellett, mint amikor két ember elöször találkozik, sokat beszélnek egymással társaságban de ha kettesben maradnak nem tudnak mit mondani egymásnak. Ricsinek fogalma sem volt hogy mi fog most történni. Ha felmegy hozzá, nyilván együtt fognak aludni - gondolta magában. Vagy az elsö alkalommal ez nem szokás? Hogy megy ez Amarikában? Egyáltalán, hogy megy ez Európában? Ricsinek már sok barátnöje volt, de "addig" még soha nem jutott el. Érezte hogy ma este máshogy lesz. Az, hogy egy üres lakás várja odafennt öket, jólesö érzéssel töltötte el. Ezeken a dolgokon gondolkozott, miközben odaértek a bejárati ajtóhoz. - Nagyon szép idö van - mondta Ricsi, mert más nem jutott eszébe. Mire kimondta, már megbánta. Idétlenül hangzott hajnal fél háromkor. A lányra nézett. Hosszú gesztenyebarna haja vállára omlott és egészen a háta közepéig ért. Fehér böre világított a holdfényben, és ettöl arca sejtelmessé vált. - Menjünk fel, fázom - mondta a lány és kinyitotta az ajtót. Ricsi elindult utána. A portás, aki egy üvegszobában volt a bejárattal szemben, az asztalra borulva aludt. Nem láthatott semmit, de különben sem tehetne semmit... A liftben nem szóltak egymáshoz. A lány halkan dúdolt valamit, ami Ricsinek ismerösnek tünt. - Gyere - mondta a lány, miközben a lift nagyot kattanva megállt. A hosszú folyosón Ricsi kissé tétovázva lépdelt, pár,méterrel a lány mögött. Jo megállt az egyik ajto elött és kinyitotta. Amint Ricsi belépett nagyon elcsodálkozott. Nem az a megszokott szoba volt amiket eddig látott. Talán a legszemvetünöb az volt benne, hogy nem volt függöny az ablakon, csak agy bordó sötétítöfüggöny lógott a fal mellett. A szobából az egész várost jól lehetett látni. A hazakon egy pár ablak még vílágított, pedig már két óra is elmúlt. A szoba dekorálását a lany csinálhatta: több helyen is a plafonról lelógó mobilok díszelegtek. Itt egy hal úszott a levegöben sejtel- mesen, ott madarak, arréb drótokon lógó madzagok és színes papírok. A falra egy hatalmas Amerika térkép volt kifüggesztve. Körülötte állatok képei, olyan sürün egymás mellett, hogy a tapéta színét még csak sejteni sem lehetett. Ebben a szobában (ami tulajdonképpen az egyetlen szoba volt a lakásban) csak egy asztal volt két fotellal, és egy ágy. A szekrény a falba volt beépítve és annak az ajtaja is sürün képekkel volt díszítve. A talpalatnyi konyha falán Ricsi számára ismeretlen emberek képei voltak felragasztva. A tüzhelyen egy teáskanna volt amiböl egy kis Lipton címke lógott ki. Ricsi elsö látásra megszerette a kedves kis lakást. - Gyere beljebb - mondta a lány és lerúgta a cipöjét, ami a szoba két sarkába repült. - Hova tehetem a kabátom? - kérdezte Ricsi, kabátját kezében szorongatva. - Ahova akarod - válaszolta Jo és bakapcsolta a tévét. - Ilyenkor itt nincs... - Ricsi be sem fejezte a mondatot mire a lány kikapcsolta a készüléket. Odament a rádióhoz ami a radiátorra volt felakasztava és zenét keresett. Halk Jazz áradt szét a szobában. Jo gyertyát gyújtott és lekapcsolta a lámpát.

12 - Kérsz egy cigarettát? - kérdezte Ricsitöl miközben odaült mellé az ágyra. - Igen kösz - válaszolta Ricsi. - Szép szobád van, gondolom ezeket mind te csináltad?! - mondta miközben a füstöt kifújva körbenézett. - Aha, szeretem a mobilokat. Olyan szabadon lógnak a levegöben és mindenre olyan érzékenyen reagálnak. - Tényleg jók - mondta Ricsi és közelebb húzodott a lányhoz. Ugy érezte tennie kell valamit. Nem ülhetnek itt hajnal háromkor, mobilokról beszélgetve. Belsö késztetést érzett és mélyen megindult benne valami odahajolt a lányhoz- aki egyáltalán nem látszott meglepettnek- és megcsókolta.

13 Elsõ találkozásunk "Elsõ" találkozásunk az utcánc Meglepetésekkel tele Egyedül jöttél, Szemedben zavarod jele. Mit akarsz nem tudom De a válasz egyszer csak megszületik S a taszító erõid várfala Kövenként leomik. Talán éppen köztünk nem, De ezt i tudhatja Ha a sors úgy akarja, Majd megoldja. Ma kivételes voltál Megnyugtatott hangod Elsõ alkalommal volt Hogy tüskéis elszórod.

14 Egy jeles mondat Az aznapi szentencia egy Mikszáth idézet volt: "Az emberek azért boldogtalanok, mert nem tudják, hogy boldogok." Már nem emlékszem, hol olvastam, talán a jeles mondatok közt, talán máshol. Ezen morfondíroztam, miközben ittam a hajnali kávémat, és az esôkabátot szíjaztam föl a bicikli csomagtartójára. Indultam horgászni. Sötét volt még, amikor kiértem a tóhoz, az orromig se láttam. Ezek mindig izgalmas pillanatok. Sikerül-e egy aprócska zsebláma fénye mellett kibogozni az összegubancolódott damilt, feltûzni a csalit és ami a legfontosabb, a horgot a vízbe dobni?... Tehát nem egy fa tetejére vagy a bokorba, hanem a vízbe, lehetôleg minél messzebb a parttól. Szerencsétlennek, mitöbb, szánalmasnak minôsíthetô a kísérlet abban az esetben is, amennyiben a két zsinór keresztezi egymást, vagyis méretes potyka helyett egyik bottal a másikat fogom ki... Ám a sors ma kegyes volt hozzám, nem történt semmi malôr. Végre megint horgásztam. Tudtam, hogy nem egykönnyen szabadulok majd ettôl a mondattól. Ez a amin napra rendelt fixa idea. Amit az ember a fejébe vesz, így kora reggel, attól már nehezen menekszik, legyen az egy verssor, vagy dallam, akármi. Aztán idônként ilyeneket mormog maga elé: "Az éjjel hazafelé mentem, éreztem bársony nesz inog..." vagy önfeledten fütyüli a Don't cry for me Argentina az Evitából, esetleg a Portici néma nyitányát. Szóval az emberek azért boldogtalanok, mert nem tudják, hogy boldogok... Hm. Jó lesz ez a mondat erre a napra, az ilyen jellegû alapkérdések megvitatása horgászat közben gyakorlatilag nélkülözhetetlen. Mert, ugye, vagy fontos, szakmai dolgok kerülnek az érdeklôdés középpontjába (lecsúszott-e a kapásjelzô, milyen hibákat követhetünk el csalizás közben, kinek van a környéken fényképezôgépe, ha majd a nagy hallal, ugy?...); avagy pedig a még fontosabb, bár kevésbé szakmainak (lenni vagy nem lenni, to be or not to be, a boldogság, mint olyan, hogyan barkácsoljunk otthon könnyen és egyszerûen hordozható, környezetbarát perpetuum mobilét; Beethoven X. szimfóniájának Fináléja stb.). Fogadjuk meg egy néhai nagy és bölcs tanító - ma már nem tartjuk olyan nagynak és bölcsnek -, javaslatát és elôször is tisztázzuk a fogalmakat! Boldogság-ügyben Erasmussal értek egyet, aki azt írja a Balgáék bölcsességében, hogy a boldogság a fent nevezettek szigetén született. Nagy mesterem ezt még azzal egészítette ki, hogy a boldogsághoz kell egyfajta - fogalmazzunk eufemisztikusan! - egyszerûség. A Kék Madár kergetôinek szigorúan tilos a tények beható tanulmányozása, hírmûsorok nézése és hallgatása, napilapok olvasása, árcédulákkal, adóívekkel való szembesülés, ellenben kívánatos a hermetikus elzárkózás, illetve az elefántcsonttorony... Végül is arra a következtetésre jutottam, hogy nem szeretnék boldogtalan lenni. Néhány napja láttam a televízióban egy dokumentumfilmet néhány kollégáról, közelebbrôl a Niger halászairól. Az ô kedvencük a comboro, vagyis a törpeharcsa.

15 Ezeket felfüstölik, megszárítják aztán eladják a piacon. Ez az egyetlen jövedelemforrásuk. Étrendjük meglehetôsen sematikus: halat esznek rizzsel. Mindennap. Életük nagy részét kin töltik a vízen saját maguk eszkábálta csónakjukban. Távol a nagyvárosoktól, mikrohullámú sütôktôl, távkapcsolóktól... és mégis, az egyik kérdésre azt válaszolta valamelyikük: "Boldog vagyok." Most is azon gondolkodom, kitôl hallottam ezt a mondatot utoljára. A fixa ideát tovább boncolgatván be kell látnunk, hogy ez bizony egy paradoxon, ami megnehezíti a helyzetet. Hiába írja Dürrenmatt a Fizikusok nevezetes 21 pontjában, hogy a paradoxonban a valóság tükrözôdött, az európai kultúra, amely idônként túlzottan racionális és nem hatja át úgy a misztika, az irracionalitás, mint másokét, ezzel nem tud igazán mit kezdeni. A mi eszményünk a 2x2 józansága. Szétszedni az aranytojást tojó tyúkot aztán megint összerakni... Garcia Maquezt egyszer megkérdezték, miért ô lett az egyik legismertebb latin-amerikai író? Erre azt válaszolta: azért, mert ô tanult meg írni. És ez fontos mondat. Kolumbiában a csoda lehet, hogy hétköznapi esemény. A bölömbikák éjszakájában az égbôl öregember ereszkedik alá hatalmas szárnyakkal. A Száz év magány pedig maga a mítosz... Afrika is hisz a csodákban, álom és valóság ott sem válik élesen el egymástól. A Harvard egyetem professzora, aki UFO kutatásokkal foglalkozik (megjegyzem, az UFO jelenség a következô horgászatnak lesz egyik jó napirendi pontja), nemcsak azon lepôdött meg, hogy Zaire-ban is kis zöld emberkéknek írják le az ufonautákat, hanem azon is, hogy azok jelenlétét mennyire természetesnek gondolják. A görög istenek is lejártak a földi emberek közé, úgyhogy egy-egy találkozásnál idônként tisztázniuk is kellett, ki kicsoda?... Arra a kérdésre, hogy hol szeretnék élni, melyik országban, azt szoktam válaszolni: ha lehetne, ebben. Itt van például ez a tó. Az egyik partján kisebb domb, apró falusi házacskák hosszú sora, gyümölcsös, a kertben ribizlibokrok, nem messze hatalmas szomorú fûz. Balra a kék Mátra, fölötte hôlégballon - az új státusszimbólum - lebeg, mögöttem a temetôdomb, napnyugtakor narancs- és vörösesbarna színekben pompázik, valóban festôi látvány. A kapásjelzôk mozdulatlanok, legfeljebb néha akad beléjük valami kósza szellô. Pontynak se híre, se hamva, de nem baj: a remény hal meg utoljára, pesszimista ember nem horgászik. "Az emberek azért boldogtalanok, mert nem tudják, hogy boldogok." Ezt a mondatot az egyik legnagyobb magyar író írta le. Annak a népnek az írója, amely egyes felmérések szerint a világ legpesszimistább nemzete. Igaz, a XX. század története nem valódi sikertörténet, világháborúk, forradalmak, ellenforradalmak, polgárháborúk, deportálások, kitelepítések... Tudjuk, Mikszáth milyen pontos és kíméletlen látleletet adott a századforduló Magyarországáról. Milyen kérlelhetetlen logikával elemezte szivar- és pipafüstös tarokkpartik közben, hogyan és miért rohan végzete felé ez az ország. Jobb és szebb idôk voltak azok az évek, aranykor?... Nem hiszem... Horgászom, de aki ideszületett, a Kárpát-medencébe - mondjuk a centenárium

16 után -, annak mindig számolnia kellett az erôszakos halál lehetôségével. Horgászom, mert horgászhatok. Nem vastüdôben fekszem, nem tolókocsiban... Két pontyot fogtam aznap, úgy vittem haza ôket, mint valami olimpiai aranyérmet, megdögönyöztem a bíz hónapos lányom, kiültem a ház elé a padra és nem voltam boldogtalan.

17 BattleBeast I am a BattleBeast just waiting for the peace to seaze my hopes get up when your hurts increase I feel my needs are the only ones worth to please - Cold and cruel... It s hard indeed Still it s better than honesty that burns like weed - See my appearance is so hars, it makes your eyes bleed A surface like this? How could it ever look beneeth - Think pain is sugar, it tastes so sweet and nothing s as home as your sweet misoury 1997 Thugzta

18 Apróbetûs Anglia Az utolsó szó 7-kor Bertók László összes verse Blue Danube gifts Élet és Irodalom Genyó Szivó Disztroly Gondolat-jel (Dash) Jelenkor Magyar Kulturális Gyûjtemény Magyar versek Irodalmi Lapok Olvasnivaló POMPEJI Irodalom Zita néni összes mûvei

19 NEMZETKÖZI IRODALMI PÁLYÁZAT Petõfi Sándor 175. évfordulója tiszteletére Pályázatok beadása: 1997 dec. 1. Díjkiosztás:1998, jan. Magyar Kultúra napján Helye:Eger Nevezési díj:felnõtteknek: 400Ft, középiskolásoknak:300ft, ált.iskolásoknak: 200Ft. Díjak: Felnõtt kategória: vers, kispróza I-III helyezett. Középiskolai kategória: vers, kispróza I-III helyezett. Ált. iskolai kategória:vers, kispróza I-III helyezett. IV. és V. helyezettek könyvjutalmat kapnak. A pályázaton eddig nem publikált, máshová be nem nyujtható mûvekkel lehet résztvenni. A pályamûveket gépelve két példányban kérjük beküldeni. A pályázat NYILVÁNOS, jeligés pályázatokat nem fogadunk el. A borítékra írják rá milyen kategóriában vesz részt a pályázaton. Egy pályázó több írásmûvet is beküldhet, ez azonban témakörönként háromnál több nem lehet. PÁLYAMÛVEKET NEM KÜLDÜNK VISSZA! A díjazott és nem díjazott, de megjelenésre alkalmas írásokat a szerzõkkel való megbeszélés után megjelentetjük a PETÕFI ANTOLÓGIÁBAN. Cím: Független Alkotók Országos Szövetsége 3301 Eger, Pf.: 369 Tel./Fax: (36)

20 I. évfolyam, 1. szám 1997, Április 1 I. évfolyam, 2. szám 1997, Május 1 I. évfolyam, 3. szám 1997, Június 1 I. évfolyam, 4. szám 1997, Július 1 I. évfolyam, 5. szám 1997, Augusztus 1 I. évfolyam, 6. szám 1997, Szeptember 1 I. évfolyam, 7. szám 1997, Október 1 I. évfolyam, 8. szám 1997, November 1 I. évfolyam, 9. szám 1997, December 1

21 I. évfolyam 1. szám SZERKESZTETTE: KAZÁRI GYULA 1997, Április 1. TARTALOM: Prológus...1. oldal Jakus Réka: A Szellõ és a Rózsa, A legdrágább kincs, Ne félj!...2. oldal Csákvári Zita: Õszintén Rabánnak, Talán "A Sors", "..."...3. oldal Kazári Gyula: A nagy üvegmadár, Ki kopog?, Cím nélkül...4. oldal Vámos Gábor: Nyújtsd a kezed, Szilánkok, Kéket látok...5. oldal Bodnár Erika: Lélek, Káosz a hamutartóban, Bohócok...6. oldal Erdész R. Dávid: Csupán helyfoglalás, Állomási végjelenet, A húsvéti házigazda...7. oldal S. László: Mit tesz a háború?, Csatatér, Éj van...8. oldal Irodalmi elágazások...9. oldal Pályázatok, események oldal Archívumunk oldal Epilógus oldal Az oldalt készítette a NógrádNet KFT. A szerkesztõk minden javaslatot, kritikát és véleményt szívesen fogadnak. KELET, 1997 Március

22 Az Internet hatása a proletáriátusra az ezredforduló után "Itt állunk az ezredforduó küszöbén az információs sztráda kellõs közepén és nem tudjuk, mi lesz. Nincs munkásosztályunk, ami még nem baj, ám nincs hozzá tartozó élcsapat sem. Élcsapat nélkül pedig nem élet az élet, még a szupersztrádán sem. De van remény: a termelõerõk, s különösen az informatika fejlõdése kifogja kényszeríteni a termelési és útviszonyok minõségi ugrását, s bár munkásosztály továbbra sem lesz, a robbanásszerû változást az élcsapat fogja véghezvinni. Szép idõk lesznek. Minden proletár szabadon beléphet az Internetbe. Feltéve, ha két ajánlója van neki, s az egyik az ifjúsági szervezet. Munkát, egeret! Vörös hardver, vezesd a harcot! Wichester, felelj neki! Csak a joy-stickünket veszíthetjük! Ne higgy az ár- és floppymeghajtóknak! Bennünket, internetes élcsapatot különösen kemény fából faragtak! Tizenharmadika-vírus járja be Európát. Élcsapatunk erõt, egészséget, nemzetközi összefogást tintasugároz! Ez így lesz, mert így kell lennie, az nem lehet, hogy valamilyen élcsapat bele ne barmojon ebbe az egészbe, amit Internetnek nevezünk. Pár év, ezredforduló, s kezdõdik az egész elõlrõl: /CD/-ROM-okban hever a világ az élcsapat lába elõtt." Megyesi Gusztáv (Underground)

23 TARTALOM: Prológus...1. oldal Jakus Réka: A Szellõ és a Rózsa, A legdrágább kincs, Ne félj!...2. oldal Csákvári Zita: Õszintén Rabánnak, Talán "A Sors", "..."...3. oldal Kazári Gyula: A nagy üvegmadár, Ki kopog?, Cím nélkül...4. oldal Vámos Gábor: Nyújtsd a kezed, Szilánkok, Kéket látok...5. oldal Bodnár Erika: Lélek, Káosz a hamutartóban, Bohócok...6. oldal Erdész R. Dávid: Csupán helyfoglalás, Állomási végjelenet, A húsvéti házigazda...7. oldal S. László: Mit tesz a háború?, Csatatér, Éj van...8. oldal Irodalmi elágazások...9. oldal Pályázatok, események oldal Archívumunk oldal Epilógus oldal Az oldalt készítette a NógrádNet KFT. A szerkesztõk minden javaslatot, kritikát és véleményt szívesen fogadnak. KELET, 1997 Március