Szeress és ne dumálj!

Átírás

1 Fordította Szeredás Lőrinc Cecily VON ZIEGESAR Bad Girl 5 Szeress és ne dumálj! Ulpius-ház Könyvkiadó

2 A fordítás alapjául szolgáló mű: Cecily von Ziegesar: Gossip Girl 5. I like it like that A szerzőtől az Ulpius-ház Könyvkiadónál megjelent: Bad Girl Bad Girl 2. Imádom, ha utáltok Bad Girl 3. Mindent akarok, de azonnal! Bad Girl 4. Megérdemlem! Előkészületben: Bad Girl 6. Copyright 2004 by 17th Street Productions, an Alloy company Hungarian translation Szeredás Lőrinc, 2008 Ulpius-ház Könyvkiadó, 2008 ISBN

3 El nem veszhet egészen a hír, amit egyszer a sok nép Szája kimond; örök istenséggé vált maga is már. Hésziodosz, i. e. kb Hésziodosz: Munkák és napok; sor. Fordította: Trencsénvi-WaldaDfel Imre.

4 BAD GIRL.NET Figyelem: a valódi neveket, helyszíneket és eseményeket megváltoztattam, hogy megvédjem az ártatlanokat. És megvédjem magamat - az ártatlanok" dühétől. Hey, people! Köszi mindenkinek, hogy eljöttetek a szülinapi partimra a múlt hétfőn! írtam volna már hamarabb, de, hogy őszinte legyek, pont eddig tartott, amíg kihevertem a bulit. Belátom, elég vad ötlet volt hétfőre tenni a partit, de azért az is igaz, hogy ennek hála, keddtől péntekig huss, csak úgy röpült az idő, ugye? Lefogadom, hogy azóta is fúrja az oldalatokat, hogy melyik voltam én: a smaragdzöld Jimmy Choo szandálos, gebe szőke csaj, vagy a magas, fekete hajú srác, aki a gyönyörű zafírkék műszempilláit rebegtette egész éjszaka. Tök rendes tőletek, hogy annak ellenére elhalmoztatok ajándékokkal, hogy nem is tudjátok, ki vagyok. A kara-mellauszkártól külön meghatódtam! Bocs, de az a helyzet, hogy kifejezetten élvezem, ha rejtélyes lehetek, mint egy kozmopolita, nagyvilági nő, úgyhogy, bármekkora csalódást okozok ezzel, kilétem titkát egyelőre megtartom magamnak. Fogjátok fel úgy, hogy milyen jó fej vagyok, amiért az egyetemi felvételi értesítőkre való várakozás végtelenre nyúló napjaiba egy kis izgalmat lopok; agymunkára, találgatásra serkentelek titeket a sanyarú márciusi hetek minden unalma és feszültsége közepette. Nem mintha ez lenne az egyetlen, ami el tudja terelni a figyelmünket a várakozásról. Lehetőségeink önmagunk szórakoztatására végtelenek: dögivei vannak álomszép, márkás ruháink; hatalmas, Upper East Side-i lakásokban élünk, ahol a személyzet lesi minden kívánságunkat; az őseink tele vannak vidéki tanyákkal" meg nyaralókkal a legjobb üdülőhelyeken, amiket ugyanúgy kedvünkre használhatunk, mint korlátlan hitelkártyáikat, gyémánt ékszereiket és luxusautóikat (az sem probléma, hogy legtöbbünknek még jogosítványa sincs); mert igen, apuci és anyuci hülyére kényeztet bennünket: csinálhatunk, ami eszünkbe jut, ha a családra nem hozunk vele szégyent. Mindezekhez most még a tavaszi szünet is itt van a nyakunkon: szabadidőnk is rengeteg lesz, hogy telezsúfolhassuk tennivalóval. Lebukta! Több szemtanú látta S-t, amikor a Madison sugár-út-on végigsétálva bajuszt rajzolt saját arcára a Les Best legújabb parfümjét, a Serena's Tears-t reklámozó plakátokon. B a hírek szerint a Prince utca-i Singer-son Morrison-ban hódolt bálványának, a Női Cipőnek. Valaki N-t is lefülelte, amikor a Nyugati 86. utca egyik szemetesében elhelyezett egy jókora bevásárlótáskát, tele cigarettapapírral, fémszipkákkal, vízipipákkal, csövekkel és öngyújtókkal. Tegnap éjjel D-t a 72. utca és a Broadway sarkán lévő földalatti-megálló peronján kaptuk rajta, hogy bagózik ezerrel, így provokálja a metrórendőröket, hogy tartóztassák le. Nyilván költői anyagot szándékozott gyűjteni az őrszobán. Az is a fülembe jutott, hogy J, valamint új barátnője, E, és még újabb pasija, L egy egész délután fel-alá egerészett a Chelsea negyedben, egyik képgalériából a malikba tolultak be. Hű, de kurvára kifinomult művész-lilktk trek így kilencedikes korukra! Bár tulajdonképpen lehet, hogy a srác már tizedikes. Tud valaki

5 erről az L gyerekről bármi biztosat? V-t és rocker nővérét akkor leste meg valaki, amikor nagy kukászacskókat hurcoltak ki williamsburgi házuk elé a járdára. Mi az, csajok, tavaszi nagytakarítás? Vagy D feldarabolt holttestétől szabadultatok meg? Fúj! Bocs, ez gonosz volt! A mailjeitekből: Kedves badgirl! totál nyomasztó, hogy nem akarod elárulni, ki vagy! mindenképpen szeretnék veled személyesen is találkozni! és még az is lehet, hogy már találkoztunk! sztem azt már gyakorlatilag bevallottad, hogy a con-stance-ba jársz, és idén érettségizel, jól gondolom? -kíváncsacsi Kedves kíváncsacsi! Ugye nem gondolod komolyan, hogy fogom magam és megadom neked a címemet, vagy az orrodra kötöm, hogy hányadikos vagyok? Ha nem vagy totál lúzer, ott voltál a bulimon, és még az is lehet, hogy láttál, bár legtöbbször olyan szorosan körbefogtak a... hogy is mondjam: akik kedvelnek, hogy nemigen látszott ki belőlem semmi. Azért csak maradj továbbra is kíváncsi! Nincs kizárva, hogy egyszer rájössz, ki vagyok! -BG Kedves BG! Remélem, jó nő vagy, mert ha nem, nagyon szar lesz neked, amikor kiderül, hogy ki is vagy igazából. Tudod, mit fognak mondani! Hogy na persze, bűn randa a csaj, és csak irigykedett! -bölcs Kedves bölcs! Neked fogalmad sem lehet róla, mi az, hogy jó nő", amíg engem nem láttál! Márpedig nem fogsz, abban biztos lehetsz! -BG _ VÉGÜL PEDIG ARRÓL A BIZONYOS DOLOGRÓL, AMI NEM KÉVÉSÜNKET IZGAT: Szűzen megyünk az egyetemre? Teszünk lépéseket most rögtön annak érdekében, hogy ne így történjen, ha már van egy srác, akivel évek óta együtt vagyunk? Vagy a tavaszi szünetben szabadulunk meg érintetlenségünktől? Vagy a nyáriban? Vagy így lépjük át először kollégiumi szobánk küszöbét, ahogy most vagyunk: merészen, de ártatlanul; és elvétetjük az elvenni valót az első deltás harmadévessel, aki odaszól nekünk, hogy na gyere"? Lehet, hogy jobban tesszük, ha megfogadjuk édes jó anyánk és drága nővérkéink tanácsát, miszerint várjuk ki a megfelelő alkalmat" (de mi a halált jelent ez?!). Persze jó néhányan vannak közöttünk, akik réges-régen túltették magukat ezen a problémán, hogy egyetemi éveik alatt fontosabb dolgokra tudjanak koncentrálni: gondolok itt a geológiára, Freudra stb. Na nem! Jobb, ha felkészül rá az is, aki már nem

6 szűz: abban a percben, amikor átlépi az egyetem kapuját, mindenki szűznek érzi magát! És ez nem is olyan rossz dolog. Köszönöm még egyszer az ajándékokat! Csók mindenkinek: zúztok, csajok! Imádom, ha utáltok: Bad Girl.net

7 Mindenhol jó, de milyen otthon? - Most akkor milyen szigetre megyünk? - kérdezte anyjától Blair Waldorf. Eleanor Waldorf Rose a lány ágya szélén ült, és figyelte, ahogy Blair összekészíti az aznapi tankönyveit, füzeteit. Mindeközben a tavaszi szünetüket tervezgették. - Oahura, kicsim, nem mondtam még? Az Északi Parton vettünk ki egy nyaralót, hogy a fiúk tudjanak egy kicsit szörfözni: még van mit tanulniuk -mondta Eleanor, és közben a kezéből formált tölcsért hetedik hónapban lévő pocakjára tette, és úgy hunyorgott a krémszínű falakra, mintha szuggerálni próbálná a babájának, milyen tapéta tetsszen neki már így magzat korában is. Júniusra várták az új jövevényt, és pár héttel a kislány születése után Blair úgyis elköltözik, mert egyetemista lesz. Eleanor mára várta lakberendezőjét, hogy együtt kitalálják, hogyan alakítják át Blair szobáját babaszobává. - De hát Oahun már voltam! - nyafogta Blair színpadiasan. Hetek óta tudta, hogy Hawaii vala-melyik szigetére készül a család, de mindeddig meg sem fordult a fejében, hogy megkérdezze, melyikre. Egy rúgással becsukta ruhásszekrénye kívül tükrös mahagóni ajtaját, és megállt a tükör előtt: finnyásán illegette-billegette magát. Másfél-két centisre nyírt barna haja különös műgonddal volt összeborzolva; V-nyakú fehér kasmírpulóverének dekoltázsa épp annyira volt mély, hogy villantson valamennyit a két melle közti öbölből, de Mrs. M., az igazgatónő mégse küldhesse haza érte azzal a szöveggel, hogy úgy öltözik, mint egy kurva. Legfrissebb szerzeménye, egy türkizkék, lapos sarkú Siegerson Morrison cipő olyan álomszépen mutatott így, mezítlábra felhúzva, hogy Blair úgy döntött: nem vesz harisnyát, akkor sem, ha a március ebben az évben szokatlanul fagyos volt, és számíthatott rá, hogy befagy a segge. - Olyan helyre akarok menni, ahol még nem jártam! - tette hozzá, és rábiggyesztette az ajkát a tükörképére, hogy másodszor is végighúzhassa rajta a Chanel szájfényt. - Tudom, bogárkám - motyogta az anyja. Fenekével lecsúszott az ágyról és leguggolt, hogy szemügyre vegyen egy különösen veszedelmes külsejű konnektort az ablak alatt, csak pár centire a szegőléctől. Amint a tapétázással és a mázolással végeznek a mesterek, első dolga lesz, hogy felkéri a legjobb szakembert: tegye gyerekbiztossá a szobát! - De az Északi Parton még nem voltál. Aaron pedig mindennél jobban szeret szörfözni! Blair nem csekély elkeseredésére anyja bézsszínű velúr melegítőalsót viselt, aminek a fenekén keresztben a JUICY felirat éktelenkedett. Ami egyfelől ugye márkajelzés, másfelől viszont azt hirdeti, hogy a nadrág viselője szexbomba. Hát, ha valami nem aktuális momentán...! - Én meg mintha a világon sem lennék? - méltatlankodott Blair. A kamrából kirángatta világoskék Dior gyapjú nyeregtáskáját, és belegyűrte iskolai cuccait. - Nem elég, hogy kitúrtok a szobámból, most meg már abba sincs beleszólásom, hogy hová megyünk a húsvéti szünetben? - A fiúk épp most vásárolnak mindenféle szörfös holmikat az interneten. Szerintem nézz rá Aaron gépére, hátha te is találsz valamit magadnak -mormogta zavartan Eleanor. Ekkor már négykézláb járt körbe-körbe a padlón, hogy kikutassa, milyen veszélyforrásokat rejt a szoba bébiperspektívából. - Ja igen, gondolkoztam rajta, hogy lehetne a szoba alapszíne a barack. Az olyan helyes, kislányos, és mégsem rózsaszín, igaz? De aztán még jobb jutott az eszembe: zöldessárga! Jó, mi? Olyan endíviaszínű!

8 Blair besokallt. Semmi kedve nem volt Oahu északi partján vakációzni, nem érdekelték a szörf-cuccok az interneten, esze ágában sem volt szobájának leendő színeiről beszélgetni, és a legkevésbé ahhoz fűlött a foga, hogy anyja batár nagy, terhes valagán a JUICY feliratot nézegesse. Úgyhogy spriccelt még magára egy keveset kedvenc Marc Jacobs parfümjéből, aztán köszönés nélkül elhúzta a csíkot a suliba. - Hé, Blair, gyere csak be egy kicsit! - szólt ki szobájából Aaron, amikor a lány eldübörgött az ajtaja előtt. Blair megtorpant a folyosón, és bedugta a fejét a szobába. Tizenhét éves mostohabátyja és tizenkét éves öccse, Tyler a legidillibb testvéri békességben üldögélt Aaron természetes faháncsból készült íróasztalánál: online bevásárlással csapolták meg Cyrus Rose bankkártyáját. Tyler egy ideje felhagyott a fésülködéssel, mert szeretett volna ugyanolyan rasztafrizurát, mint Aaroné; most viszont úgy nézett ki a srác, mint akinek csúnya, gombás betegség támadta meg a fejbőrét. Blair nehezen tudta elképzelni, hogy amíg az egyetem el nem kezdődik, ebben a szobában kell majd laknia. Aaron kenderkócból szőtt ágytakaróján és természetes tengeri fű szőnyegén szanaszét dobálva hevertek ősrégi reggae-lemezek borítói, sörösdobozok és a fiú levetett, koszos ruhái; a szoba pedig bűzlött a gyógynövényes cigaretta füstjétől, meg a gyomorforgató szójavirslitől, amit Aaron reggeltől estig tömött magába - nyersen! - Gondoltam, rendelünk neked is neoprén felsőt, hogy le ne horzsold magad szörfözés közben -magyarázta Aaron. - Hányas pólót hordasz? - Iszonyú állat színekben lehet kapni! - lelkesedett Tyler. - Neonzöldben, meg ilyenek! Mintha Blair hajlandó lett volna neonzöldet fölvenni! Neonzöld neoprén felsőről nem is beszélve! Érezte, hogy alsó ajka remeg: részben a felháborodástól, részben a keserűségtől, ami kezdett el-hatalmasodni rajta. Tessék, még csak háromnegyed nyolc, és máris a könnyeivel küszködik! - Megvan! - harsant fel a háta mögül Cyrus Rose hangja. Blair rühellte a mostohaapját, de még ha szerette volna is, hát az nem a szépsége miatt lett volna. Cyrus a szülői hálószoba felől közeledett kacsázó lépteivel a folyosón; egy szál vörös selyem fürdőköntöst viselt, az is veszélyesen laza csomóval volt megkötve a derekán. Tüskés, ősz bajuszára ráfért volna egy nyírás, kövér arca pedig vörös volt és zsíros. Egy hatalmas méretű, narancssárga bermuda fürdőnadrágot lobogtatott nevelt lánya felé, amit apró kék halacskák díszítettek, és ami tulajdonképpen egész helyes lett volna, ha nem Cyrusé. - Ez a kedvencem! - harsogta vidáman. -És most a fiúk rendelnek nekem ugyanilyen színű felsőt. Blair arra gondolt, hogy az egész húsvéti szünetben azt kell majd néznie, hogy Cyrus hülyét csinál magából narancssárga bermudában és hozzá illő neoprén pólóban, miközben szörfdeszkán bénázik; és könnyei, amiket eddig sikerült magába fojtania, már buggyantak is ki a szeméből. Kisün-dörgött a folyosóra, az előszobában kikapta kabátját a szekrényből, aztán elrohant hazulról. Serenával volt találkozója a kapu előtt: remélte, hogy legjobb barátnője kitalál valamit (legyen az gyakorlatilag bármi), és attól jobb kedve lesz. Hát az nem lesz egyszerű!

9 S zseniális ötlete Serena van der Woodsen a Metropolitan Múzeum lépcsőjén ült, erről a magaslatról nézett végig hunyorogva az Ötödik sugárúton, miközben tejeskávéját szürcsölgette. Dús, hirtelenszőke haja beterítette fehér kasmírkabátja kapucniját, onnan hömpölygött alá a lány vállára, ahol végül szétterült. És tessék, már megint: az M102-es busz oldalán ott virított a Serena's Tears-reklám. A lány egy cseppet sem volt elégedetlen azzal, ahogy a fotón kinézett. Kifejezetten tetszett neki, ahogy a szél felkapja napraforgósárga nyári ruháját, és kivillannak a St. Bartson lebarnult térdei. A felvétel még februárban készült a Central Park közepén, és Serenán csak ez a ruhácska és egy szandál volt, de a libabőr pöttyeit, amik akkor persze ellepték napbarnított karját és lábát, utólag gondosan retusálták a képről: ez ellen sem lehetett szava. Tulajdonképpen még az is jól állt neki, hogy a száján nem volt rúzs, és így látszott, hogy gyönyörű, telt ajka kicserepesedett. Ami zavarta Serenát, az a könnycsepp volt,ami hatalmas, sötétkék szeme sarkában ült. Les Best persze pont emiatt nevezte el frissen piacra dobott parfümjét Serena's Tearsnek. Csakhogy a lány nem a fotózás kedvéért könnyezett, hanem azért, mert Aaron Rose (akibe legmélyebb meggyőződése szerint fülig szerelmes volt, legalább egy héten keresztül) éppen ezen a napon - sőt, éppen ebben a percben - szakított vele. Serenát az zavarta, és amiatt lett volna kedve újra és újra sírva fakadni, hogy a szakítás óta nem volt senkije; nem volt, aki szeresse őt, és nem volt, akit ő szerethetne. Nem mintha nem szeretett volna majdnem minden fiút, akivel életében összeakadt, és nem mintha nem lett volna tőle bezsongva az összes pasi a világon. Nem is lehetett ez másképp. De Serena arra vágyott, hogy legyen valaki, aki a tenyerén hordozza, aki elárasztja figyelmességével, ahogy csak olyan srác képes erre, aki százszázalékosan szerelmes belé. Olyan szerelemre vágyott, ami nem terem minden bokorban. Igazi szerelemre. Amilyenhez eddig még nem volt szerencséje. Sötéten látta hát a világot, búskomor volt, pedig ez őrületesen ritka volt nála. Gyűrött fekete kordbársony Cacharel táskájából elővett egy doboz Gauloises-t, és rágyújtott, de csak azért, hogy nézze, ahogy a cigaretta parázslik. - Pont olyan ronda vagyok, mint az időjárás! -morogta az orra alatt, de amint meglátta barátnőjét, Blair Waldorfot, amint felfelé lépked a múzeum lépcsőjén, azonnal elmosolyodott. Felvette maga mellől a másik tejeskávét is, felállt, és odanyújtot-ta a poharat a lánynak. - Tök jó a cipőd! - csodálta meg Blair legújabb szerzeményét. - Kölcsönadom, ha kéred - ajánlotta fel az nagylelkűen -, de ha leöntöd valamivel, megnyuvasztalak - ígérte, és belekarolt Serenába. - Húzzunk, mert elkésünk! A két lány lassan leballagott a lépcsőn, aztán elindultak az Ötödik sugárúton az iskola felé. Kávéjukat menet közben iszogatták. A Central Park fáinak ritkás ágai között hideg szél süvített: belevacogtak. - Hú, de kurva hideg van! - szisszent fel Blair. Az egyik kezét valamennyire melegítette a kávés pohár, de a másikat kénytelen volt beledugni Serena fehér kasmírkabátjának zsebébe. Ilyet csak egy legjobb barátnő engedhet meg magának. - Képzeld - kezdte kiönteni lelkét kissé még remegő hangon; bár a sírást sikerült még a liftben abbahagynia -, nem elég, hogy az anyám úgy járkál fel-alá a lakásban, hogy közben folyamatosan buzerálja a kezével a petefészkét, mára még egy lakberendezőt is hívott, hogy újszülöttközponttá alakítsa át a szobámat. Át akarja festetni radicchio- és fosszínűre!

10 Serena vágyakozása az igaz szerelem után hirtelen eljelentéktelenedett. Az ő szülei nem váltak el amiatt, hogy az apjáról kiderült: igazából a férfiakat szereti; az ő anyja szintén közelebb volt az ötvenhez, mint a negyvenhez, de nem várt gyereket; ő nem kapott egy nevelőapával együtt mostohatestvért is, aki bepróbálkozott volna előbb nála, aztán a legjobb barátnőjénél, hogy aztán mindket-tőjüket ejtse; és őt a szobájából sem készül kiebrudalni a családja. Ezenfelül ő nem szűz még mindig, hajlott, tizenhét éves kora ellenére; ő nem smárolta le a felvételiztető tanárát a Yaleen; nem bújt ágyba a yale-es öregdiákkal, aki segíteni akart neki a felvételiben, és nem szökött ki mellőle a paplan alól, még mielőtt bármi történt volna; azaz nem tolta el minden esélyét arra, hogy bekerüljön álmai egyetemére. Ha jobban belegondolt, az ő élete Blairé-hez képest egyértelműen vidám és gondtalan volt. - De nem úgy volt, hogy megkapod Aaron szobáját? Azt meg az előtt újítottátok fel, hogy ő beköltözött, egész jó kis szoba. - Persze, jó, annak, akinek bejön a kenderkóc függöny meg a környezetbarát páfrányfenyő bútor - fintorgott Blair. - És úgy kapnám meg a szobáját, hogy ő is benne lakik. Ez az idióta, akinek az egész oahui vakáció kipattant a fejéből! Serenának az az eretnek gondolata támadt, hogy Oahu nem is olyan rossz hely, de esze ágában sem volt ellentmondani Blairnek, amikor így ki van akadva: nem hiányzott neki, hogy barátnője kikaparja a szemét. A két lány pirosban rohant át a 86. utcán, és hogy le ne tarolja őket egy taxi, a végén belesprinteltek; egymásba is ütköztek, olyan kapkodva szedték a lábukat. Amikor szerencsésen járdát értek, Serena hirtelen megállt, és szembefordult Blairrel: hatalmas kék szemében izgatottság csillogott. - Figyelj, tudod, mit? Költözz inkább hozzánk! Blair leguggolt, hogy megdörgölje átfagyott vádliját.- Menjünk közben, jó? - kérte mogorván. - Lakhatnál Erik szobájában - folytatta Serena belelkesedve. - Ha akarod, le se kell szarnod Oahut: gyere velünk síelni Sun Valley-be! Blair felegyenesedett, ráfújt a kávéjára, és hunyorítva Serenára nézett a gőzön keresztül. Mióta a szőke lány hazajött a bentlakásos iskolából, ahonnan kirúgták, Blair alapvetően ki nem állhatta, néha mégis úgy érezte, nincs nála jobb fej barátnő a világon. Ivott egy utolsó kortyot a tejeskávéból, aztán a félig tele poharat a szemetesbe hajította. - Segítesz suli után áthurcolkodni? Serena belekarolt Blairbe. - Ismerd el, hogy imádsz! - súgta a fülébe. Blair elmosolyodott, és menet közben Serena vállára hajtotta nehéz gondolatokkal teli fejét. így fordult be a két lány a 93. utca sarkán, ahonnan már csak pár száz méter volt hátra a Constance Biliárd Lányiskola királykékre festett kapujáig. A bejárat előtt lófarkas, rakott egyenszoknyás lányok tömege kavargott: mindannyian megállás nélkül karattyoltak, amikor a tizenkettedik évfolyam két hírhedt diákja a közelükbe ért. - Azt hallottam, hogy Serenának valami rohadt nagy modellszerződést kínáltak, amikor a parfümreklám kijött. Állítólag még a gyerekét is hazahozza Franciaországból, tudjátok, akit azelőtt szült, hogy visszajött New Yorkba. Ezeknek a szupermo-delleknek mind van gyereke! - csiripelte Rain Hoffstetter. - Én meg úgy tudom, hogy Blairrel közösen ki-vesznek egy lakást a belvárosban, és együtt nevelik fel a gyereket, nem is mennek egyetemre. Blair állítólag úgy döntött, fiúkkal nem is fog lefeküdni soha az életben, Serena meg nyilván annyi fiúval lefeküdt már, hogy az halála napjáig elég neki. Csak rájuk kell nézni - bökött a fejével Serenáék irányába Laura Salmon. - Tisztára leszbik!

11 - Szerintem ahogy így vonulnak egymásba csimpaszkodva, valami nagy feminista tüntetésen képzelik magukat - jelentette ki Isabel Coates. - De amikor a szüleik kitagadják őket, majd rájönnek, hogy ez az egész nem is olyan jó buli! -vágta rá Kati Farkas. Megszólalt a figyelmeztető csengő, és beparancsolta a lányokat az épületbe. - Hali! - köszönt a csajokra a kapuban Serena és Blair. Tök jó a cipőd! - affektált Rain, Laura, Isabel és Kati visszaköszönés gyanánt, bár ez nyilván csak Blairnek szólt, minthogy új cipő csak az ő lábán volt. Serena most is ugyanazt a régi, lehorzsolt orrú, barna antilopbőr fűzős csizmát viselte, amit október eleje óta mindennap. Kettejük közül Blair volt az, akin mindig a legjobb cipők és ruhák feszítettek; és Serena az, aki mindig álomszép volt, még ha a kopott, cigivel több helyen kiégetett iskolai egyenruháját vette is fel. Egy okkal több, hogy az ember imádja vagy gyűlölje ezt a két csajt, attól függően, hogy ki ez az illető ember, és hogy milyen lábbal kelt fel aznap.

12 A lacrosse-csapat egyetlen tiszta játékosa - Megvan! - kiáltotta Nate Archibald. Lacrosse-ütőjét megforgatta a feje fölött, a végére erősített kosárkával magabiztosan elkapta a felé repülő labdát, aztán tökéletes technikával átpasszolta Charlie Dernnek. Kipirult arcát sárpöttyök tarkították, mézszínű hajának göndör, izzadságtól összekuszálódott fürtjei közé elszáradt fűszálak keveredtek. Mindettől még az Abercrombie & Fitch katalógusának legvadítóbb férfimodelljénél is vadítóbban nézett ki. Felhúzta pólóját a hasáról, hogy az aljával letörölje a verítéket szikrázóan zöld szeme sarkából: erre még a közeli fák ágain ülő galambok is heves turbékolásba kezdtek a gyönyörűségtől. A pálya szélén a játékot figyelő lányok (a Seaton Arms tizenegyedikesei) izgatottan kuncogtak. - Fúúú! Ez, úgy látszik, megállás nélkül edzett, amíg a börtönben volt! - sóhajtotta egyikük. - Úgy tudom, érettségi után Alaszkába küldik a szülei, ott fog dolgozni, egy halkonzervgyárban -magyarázta az előbbi lány barátnője. - Az apja attól fél, hogy ha egyetemre megy, újra kezdi a dílerkedést. - Én úgy tudom, hogy valami nagyon ritka szívbetegsége van - mondta egy harmadik csaj. - Azért füvezik, mert különben bármikor szívrohamot kaphatna. Szerintem tök izgi! Nate a lányokra villantott egy olyan mosolyt, amitől azoknak leállt minden agyfunkciójuk; egyszerre csukták be a szemüket valamennyien, hogy le ne szédüljenek a padról. Úristen, ez a srác egyszerűen tökéletes! Márciusban kezdődött a lacrosse-idény, de az edző eddig még nem jelölte ki az új csapatkapitányt. Ennek köszönhetően minden srác igyekezett a legjobbat kihozni magából a pályán is, viselkedésben is. Mint minden edzésen, most is az összefutást gyakorolták először, majd Michaels, az edző elrendelte, hogy párokban végezzenek szabaddobásokat egymásnak. Nate Jeremy Scott Tomkinsonnal állt párba, de néhány dobás után kabátja zsebében megszólalt a mobilja. Intett Jeremynek, aztán rohant a ledobált kabátok kupaca felé, hogy felvegye a telefont. Nate barátnője, Georgina Spark néhány hete egy drog- és alkoholelvonó luxusintézmény bentlakásos páciense volt. Az Elszakadás Rehabilitációs Központ a lány szülővárosában, a Connecticut állambeli Greenwichben működött. Georgie, mint a bentlakók általában, csak a nap meghatározott időszakaiban telefonálhatott, és ezeket a beszélgetéseit is lehallgatták. A legutóbb, mikor Nate nem tudta felvenni a telefonját, a lány annyira kikattant, hogy nyúlt magának az egyik nővér táskájából egy levél Nicorette rágótablettát meg egy üveg körömlakklemosót, felmászott velük a pavilon tetejére (itt találtak rá később), és hatalmas tivornyát rendezett zsákmányából. - Te lihegsz! - jegyezte meg szemérmesen Georgie, amikor meghallotta Nate hangját a telefonban. - Rólam ábrándoztál? - Lacrosse-on vagyok - felelte a fiú. Pár lépésre tőle az edző hangosan kiköpött a fűre. - Bár, ahogy látom, tulajdonképpen már vége is az edzésnek. Te jól vagy? Georgie szokás szerint meg sem hallotta a kérdést. - Annyira imádom, hogy ilyen sportos vagy, csupa egészség, és a fűről is lejöttél... Én meg itt ülök ebben a börtönben, és csak epekedem utánad. Olyan vagyok, mint egy mesebeli királykisasszony. Na, ez azért egy kicsit túlzás! Nateet pár hete lekapcsolták a zsaruk, amikor ugyanitt, a Central Parkban vett egy csomag füvet egy dílertől. Ő ekkor került az Elszakadásba: heti ötször kétórás

13 csoportterápiára kötelezte a bíróság. A rehabban találkozott Georgie-val. Egy este iszonyatos hóvihar tört ki, Nate nem tudott hazamenni Greenwichből, és Georgie meghívta a fiút a birtokukra, hogy töltse ott az éjszakát. Együtt jó alaposan betéptek a fűtől, aztán Georgie pár percre eltűnt a fürdőszobában, és stikában bekapott a jóisten sem tudja, hány szem és milyen fajta receptköteles tablettát. Nem sokkal ezután egy szál fehérneműben ájult álomba merült az ágyán, és Nate-nek abszolút nem maradt más választása: kénytelen volt segítséget hívni az Elszakadásból. Ettől a lidérces éjszakától datálódik szerelmi kapcsolatuk. Mesének ez azért elég rémes lenne! - Na, szóval azért hívlak, mert... - duruzsolta Georgie a telefonba. Nate körül ekkor már nyüzsögtek a csapattársai, kapkodták fel a kabátjukat, nagyokat húztak Gatorade-es palackjaikból. Az edzés véget ért. Az edző jókora adag turhát köpött Nate edzőcipőjének orra elé, és bütykös mutatóujjával a fiú felé bökött. - Mennem kell - mondta Nate Georgie-nak. -Az edző hív, hogy beszélni akar velem. Szerintem most fog kinevezni csapatkapitánynak. - Nate kapitány! - ujjongott a lány a telefonban. - Az én szívtipró kis kapitányom! - Majd utána felhívlak, oké? - Várj, várj, csak egy pillanat! El akartam neked mondani, hogy rávettem az anyámat, zsírozza le ezekkel a majmokkal itt, hogy szombattól kiengedjenek. Bele is mentek, azzal a feltétellel, hogy mindig lesz velem egy felnőtt vagy másvalaki, akinek a gondjaira lehet bízni; úgyhogy a húsvéti szünetedre úgy elhúzunk innen az anyám Sun Valley-i villájába, mint a szél! Na, mit szólsz? Eljössz velem? Michaels dörmögött valamit az orra alatt, amit Nate-nek szánt, és a kezét öregesen szikár csípőjére tette. De Nate-nek nem kellett hosszan töprengenie Georgie ajánlatán: a Sun Valley-i vakáció sokkal jobban hangzott, mint az eredeti elképzelés, hogy felmegy az apjával Maine-be, és ott, a Mount Desert-i nyaralójukban napokig bütyköl valamit egy öreg katamaránon. - Naná, hogy elmegyek. Mint a huzat! De figyelj, most tényleg le kell tennem. - Hurrá! - sikított fel Georgie. - Imádlak! - tette még hozzá rekedt hangon, aztán kinyomta a telefont. Nate ledobta a mobilját sötétkék Hugó Boss gyapjúkabátjára, és energikusan egymáshoz dörgölte két tenyerét. Csapattársai már mind hazamentek. - Itt vagyok, Mr. Michaels, parancsoljon! Az edző tett egy lépést a fiú felé; a fejét rázta, miközben a torkára szívta a taknyot az orrából, és lenyelte. Nyam-nyam! - Tavaly, amikor Doherty szétcseszte a térdét, már majdnem azt mondtam, hogy legyél te a csapatkapitány - kezdte az edző, aztán megint köpött egyet, és ismét csóválni kezdte a fejét. - De hál' istennek mégsem mondtam! Ajaj! Nate arcáról kezdett lefagyni a reménykedő mosoly. - Ezt nem értem. Miért? - kérdezte. - Mert nem vagy kapitánynak való, Archibald -förmedt rá Michaels. - Csak rád kell nézni, kisfiam! Nyomod itt a sódert a telefonba, mint egy playboy, miközben a társaid kiköpik a tüdejüket, úgy hajtanak. És azt hiszed, nem tudok róla, hogy narkózol? Azt is tudom, hogy bevittek érte! - mondta, aztán morgott valamit az orra alatt. - Belőled sosem lesz vezéregyéniség, Archibald! - jelentette ki, aztán köpött egyet, és hátat fordított a fiúnak. Kezét piros Land's End széldzsekijének zsebébe dugva elindult a park kapuja felé. - Csak kiábrándul belőled az ember: egy rakás szerencsétlenség vagy!

14 - De hát már hetek óta nem... - kiáltott utána a fiú; de a süvítő szélben elveszett a hangja. Az ég acélszürke volt, a fák csupasz ágai nyikorogtak és recsegtek. Nate ott állt egymaga a sárgára száradt, nyirkos, márciusi füvön, ütőjével a kezében; kicsit már didergett a hidegtől. Az apja századosként szerelt le a haditengerészettől, úgyhogy a fiúnak volt gyakorlata abban, hogyan rázza le magáról egy parancsoláshoz szokott, mogorva öreg krapek igazságtalan dörgedelmeit. De még így is sok volt neki, hogy az edző őt, a csapat egyetlen olyan tagját, aki nem füvezik, alkalmatlannak találja arra, hogy kapitány legyen. Csak lecseszte, meg sem hallgatta, nem hagyta, hogy megvédje magát. Lehajolt, felvette a kabátját a földről. Ha most be lenne tépve, megrántaná a vállát, vigyorogna, mint a vadalma, tojna Michaels szidalmaira, és rágyújtana egy spanglira. De minthogy nem volt betépve, a vállára dobta a kabátját, bemutatott a távolodó edzőnek, és cammogva elindult a parkon keresztül az ötödik sugárút felé. Rohamosan sötétedett. Charlie, Jeremy és Anthony Avuldsen már várt Nate-re a kijárathoz vezető ösvényen. Anthony olyan keményen füvezett, hogy sportolásra nem is vetemedett, azt leszámítva, hogy néha focizott egyet a srácokkal suli után a parkban. De lacrosseedzés után mindig ott várta a haverokat előre megsodort dzsointokkal, valamint széles vigyorral szeplős, szőke kecskeszakállas képén. A négy fiú lassan indult kifelé a parkból, aztán ugyanilyen lassan bandukoltak tovább az ötödik sugárúton. - Na, mi volt, kisöcsém, kinevezett csapatkapitánynak? - kérdezte Charlie Nate-től kissé rekedtesen; ha szívott, mindig ilyen volt a hangja, márpedig az ritkán fordult elő vele, hogy ne szívott volna. Nate kikapta Charlie kezéből a Gatorade-es palackot, és nagyot húzott a kék löttyből. Ezek hárman itt a legjobb haverjai, de még nekik sem fogja az orrukra kötni, mi történt az előbb. - Ja, ki akart nevezni, de nem fogadtam el - kamuzta. - Gondoltam, gyakorlatilag már úgyis bent vagyok a Brownon, úgyhogy az önéletrajzomból nem hiányzik már a kapitányság. Egyébként meg pár hétvégi meccset valószínűleg kihagyok tavasszal, mert valamikor Georgie-val is kell lenni, nem igaz? Úgyhogy megmondtam Michaelsnek, hogy inkább egy kilencedikest nevezzen ki. A három srácnak a homloka közepéig szaladt a szemöldöke a meglepetéssel vegyes csodálattól. - Jézus Mária! - sóhajtott fel Jeremy. - Te kurva jó fej vagy! Nate hirtelen megborzongott, ahogy akkor borzonghatott volna, ha tényleg egy kilencedikest javasol kapitánynak. Milyen kurva jó fej lenne, ha tényleg az történt volna, amit a barátaival megetetett! - Hát, hm... - mosolygott Nate feszengve, miközben begombolta magán a kabátot. Mert nemcsak az volt hazugság, hogy az edző ki akarta nevezni csapatkapitánynak, hanem az is, hogy gyakorlatilag már fel is vették az egyetemre. Az igaz, hogy az apja annak idején a Brownra járt, és az is, hogy Nate a felvételi elbeszélgetésen lehengerlő teljesítményt nyújtott. Viszont minthogy nyolcadik óta minden vizsgán és országos szintfelmérő dolgozaton úgy be volt tépve, mint egy könyvtári könyv lapja, a jegyei és pontszámai a közepesnél is gyengébbek voltak. - Kérsz? - kínálta oda Anthony parázsló, kövér spangliját Nate-nek. Hajlamos volt óránként megfeledkezni róla, hogy haverja lejött a fűről. - Kubai. Az unokatesómtól vettem, aki Floridában jár egyetemre. Nate egy legyintéssel elhárította a felajánlott slukkot.

15 - Kösz. Na, császtok, meg kell még írnom egy házi dolgozatot - köszönt el a srácoktól, és már fordított is hátat nekik: elindult hazafelé. Nem volt egyszerű megszoknia, hogy nem szív. A feje annyira tiszta volt, hogy az már fájt. Ráadásul most hirtelen egy halom dolog történt, amit végig kellett gondolnia. Gondolkodni? Húha!

16 D pohara félig üres A Riverside Fiúiskolában kicsöngettek az utolsó óráról. Dániel Humphrey, aki korábban ápolatlan külsejéről volt közismert, ám egy ideje választékos ízléssel öltözködött és nagy gondot fordított megjelenésére, nem maradt ott a suli előtt a többi tizenkettedikes sráccal, hogy ütögessék a kosárlabdát, és pizzázni sem ment velük a 76. utca és a Broadway sarkára. Ehelyett az álláig felhúzta vadonatúj, fekete APC vihardzsekijének cipzárját, szorosabbra kötötte Camper bowlingcipője fűzőjét, és határozott léptekkel megindult a Plaza Hotel felé, hogy találkozzon az ügynökével. A szálloda arannyal gazdagon díszített étterme zsongott a bántóan harsányul öltözött orosz turisták, a hóbortos öregasszonyok és az ordítva társalgó texasi családok megszokott hadától. Minden vendég FAO Schwarz meg Tiffany bevásárlótáskákkal szaladgált, és mindannyian uzsonnázni érkeztek ide. Illetve egyvalaki mégsem: Rusty Klein. Cupp! Cupp! Az irodalmi ügynöknő csókot dobott az asztalához letelepedő Dan mindkét arcára. - Mystery is itt lesz? - kérdezte a fiú reménykedve. Több tucat arany karperec ütődött csilingelve egymáshoz, amikor Rusty a homlokára csapott. - O, cseszd meg, el is felejtettem mondani neked. Mystery hat hónapos világ körüli turnéra indult a könyvével. Japánban máris félmillió példányt adtunk el! Dan utoljára a belvárosi Rivington Rover Irodalmi Klub Szabad a mikrofon!" felolvasóestjén látta Mysteryt, akivel akkor gyakorlatilag szeretkeztek fent a színpadon, miközben közös költői rögtönzéseket adtak elő. Ezt követően a sápadt, szexmániás, sárga fogú ifjú költőnő visszavonult alkotni, és a fiú azóta semmit nem tudott róla. - A könyvével? De hát még meg sem jelent! -tiltakozott. Rusty felcsavarta tűzoltópiros haját a feje tetejére, és keresztüldöfött rajta egy 2B-s ceruzát. Felvette az asztalról és bedöntötte a ginjét; a pohár szélét összekente égő rózsaszín rúzsával. Az sem számítana, ha soha nem is jelenne meg. Mystery már anélkül is világhírű! - jelentette ki. Danrc, a szenvedélyes láncdohányosra hirtelen rátört a csillapíthatatlan nikotinéhség. Mivel az étteremben tilos volt a dohányzás, megfogta a villájáti és ágainak hegyét remegő kézzel a tenyerébe mélyesztette. Mysterynek, aki mindössze tizenkilenc vagy húszéves volt (a fiú ez nem tudta pontosan), sikerült nem egészen egy hét alatt megírnia emlékiratait Mitől vagyok ilyen könnyű? címmel. Még aznap, hogy befejezte, Rusty máris eladta a könyvet a Random House-nak. A kiadó egy lélegzetelállító, hat számjegyű összeget fizetett ki előlegként, és a csekkhez mellékelte a megfilmesítés jogairól szóló szerződést is. Rusty gyors mozdulattal maga alá húzta a székét, poharát pedig, amiből az állott csapvíz felét már elfogyasztotta, odatolta Dan elé, mintha azt várná tőle, hogy igya meg a maradékot. - Elküldtem a North Dakota Review-nak a Hamu, hamu...l-t - közölte a fiúval fölényesen. -Rohadtul nem tetszett nekik.

17 A Hamu, hamu...! volt Dan legutóbbi verse. Egy fickó mondja el benne, hogy mennyire hiányzik neki a nemrég elpusztult kutyája, de arra az olvasónak kell rájönnie, hogy a pasas nem a szerelméhez, hanem egy kutyához beszél. Indul végre az évad, nézem a meccset... Csak már nem bújsz mellém, úgy, mint régen; Nem simogat lihegésed, a húsos, az édes. Ott a cipőm még most is, ahol te letetted, Egyik, a jobb, ágyad közepén; és a párja, Bal fele hátul az autóm árva ülésén. Dan magába roskadt a széken. Azon a héten, amikor Szajhák című verse megjelent a The New Yorker-ban, híresnek és legyőzhetetlennek érezte magát most viszont szánalmas félbolondnak. - Ezer és egy okot tudnék sorolni, kiscicám, amiért Mystery írásaira mindenki ráharap, a te verseidre pedig nem - duruzsolta Rusty. - Nagyon kis fiatalka vagy még, cukorfalat! Rutin! Rutinra kell szert tenned! Ó, cseszd meg, muszáj innom még egyet! - kiáltott fel, öklét a szája elé kapta, hogy leplezze a böffenést, ami feltört belőle, aztán mindkét karját a levegőbe lökte, a feje fölé. Tíz másodperc sem telt bele, és egy újabb stampedli állt előtte az asztalon, csordultig tele ginnel. Dan felemelte a félig üres vizes poharat, aztán visszatette az abroszra. Szerette volna, ha Rusty sorol néhányat az ezeregy okból, mert izgatta, hogy az ő verseire miért nem harap úgy mindenki, mint Mystery írásaira. Csak hát ő maga is elég pontosan tudta, miért van ez így. Mystery mindenekelőtt a szexről írt, ő pedig a halálról: a halál utáni vágyról, meg arról, hogy vajon a halál nem jobb-e, mint az élet. És ez azért elég nyomasztó léma, lássuk be. Aztán meg ő nem volt árva gyerek, mint Mystery, legalábbis a legenda szerint. Árva gyerek, akit az utcalányok neveltek fel. Dan egyszerű tizenhét éves srác volt, aki egy pöffeszkedő, háború előtt épült bérházban lakott a 99. utca én a West End sugárút sarkán, nehezen viselhető, de csupa szív apjával, aki réges-rég elvált feleségétől, és többé-kevésbé szintén csupa szív, mellben combos húgával, Jennyvel. - Van még valami más is, vagy csak ezért hívtál ide? - kérdezte Rustytól. Nyomorultul érezte magát. - Viccelsz velem? - kérte ki magának a feltételezést a nő. Második ginjéből betankolta a negyedik kortyot is, aztán ettől feltüzelve előkapta telefonját limitált kiadású Snapdragon Louis Vuitton táskájából. - Kapaszkodj meg, Danny, kiscicám! Felhívom Sig Castle-t a Red Letter szerkesztőségében. Szerzek tőle neked munkát. A Red Letter a világ legrangosabb irodalmi folyóirata volt. Egy német költő, Siegfried Castle alapította valamikor az ezredforduló táján, első szerkesztőségi irodája egy elhagyott, lepukkant raktárépület volt Berlin keleti felében. Három évvel később a Condé Nast Publications Inc. felvásárolta és New Yorkba költöztette a lapot; azóta itt működik és virágzik, mint a Vogue és a Lucky kiadójának féktelen, avantgárd gyermeke. Még mielőtt Dan tiltakozhatott volna, Rusty már hívta is a szerkesztőséget. A Red Letter-nél dolgozni kétségtelenül megtisztelő lehetőség, csakhogy a fiú pillanatnyilag nem volt abban a helyzetben, hogy munkavállalóként megjelenhessen a munkaerőpiacon. - Nem baj, hogy még suliba járok? - morogta az orra alatt. Ügynöke hajlamos volt megfeledkezni róla, hogy Dan még tizennyolc sincs, így nemigen tud vele együtt kávézni egy hétfői nap délelőttjén, és nem tudja megoldani, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve fogja magát, és elrepüljön Londonba, hogy részt vegyen egy

18 felolvasóesten. Ugyanennél az oknál fogva ütközött nehézségekbe agy napi nyolcórás munka elvállalása is. - Hello, Sig-Sig, Rusty vagyok! - búgta a nő a telefonba. - Figyelj rám, kicsi szívem, küldök hozzád egy ifjú költőt. Óriási lehetőségek rejlenek benne, csak még kicsit csiszolódnia kell. Értesz, egyetlenem? Castle válaszolt valamit, amit Dan nem hallott. Különben is, a fiú még mindig nem tért magához a gondolattól, hogy Rusty csak így sitty-sutty felhívja magát a híres Siegfried Castle-t! Rusty odanyújtotta neki a telefont. - Beszélni akar veled - mondta. Dan tenyerét ellepte az izzadság, remegő kézzel emelte a mobilt zúgó füléhez, és rekedt hangon szólt bele: - Tessék, Dániel Humphrey. - Fityej, én etyáltalán nem ischmerek téket, te Rusty ász ütynököt, ikász? - kérdezte Castle borzalmas németes akcentussal. - Minthoty ő tálált nekünk eszt á fántásztische Mystery Kras, mekpi-szok a mekérszésépen, és mákám mellé feszlek. Dan ebből az egészből alig értett egy-két szót, de amit Castle Mysteryről mondott, az világos volt. A lányt ő is ismerte, Danről pedig még ő sem hallott. De hát ez hogy lehet? Végül is megjelent egy verse a The New Yorker-ben. - Köszönöm szépen a lehetőséget - felelte szerényen a fiú. - A jövő héten nincs suli, húsvéti szünetünk lesz, úgyhogy reggeltől estig ráérek, egyébként sajnos csak suli utáni munkát tudok elvállalni. Rusty kikapta a kezéből a telefont. Hétfő reggel ott lesz nálad a srác ígérte Siegfriednek Dan nevében. - Oké, Sig- Sig? Na, akkor szióka! Rusty kinyomta a telefont és visszadobta a táskájába. Aztán újra a gines pohár után nyúlt. - Sig egy időben a pasim volt, de jobb így, hogy már csak barátok vagyunk - tárta fel a nő magánéletének ezt a darabját Dan előtt, majd átnyúlt az asztal fölött, és megcsipkedte a fiú sápadt, zavart kifejezésű arcát. - Istenem! Sig-Sig gyakornoka leszel! Az édes kis cuki gyakornoka! Ahogy Rusty erről a munkáról beszélt, az embernek az volt az érzése, hogy Dan naphosszat Siegfried Castle koffeinmentes kávéját fogja kavargatni, meg a ceruzáit hegyezni. De egy gyakornoki állás a Red Letter-né\ olyan hihetetlenül jól hangzott, és földi halandó számára annyira elérhetetlennek tűnt, hogy Dan úgy érezte, hálátlanság lenne, ha panaszkodna. - Nem tudod, miről kapta a nevét a Red Letter? Nem az A betűről, amit Hester Prynne-nek kell hordania A skarlát betű-ben? 1 - kérdezte Dan őszinte érdeklődéssel. Rusty csúfondáros arckifejezéssel meredt a fiúra. A faszom se tudja - felelte. 1 /A folyóirat címének jelentése: 'piros betű'; Nathaniel Hawthorne regényének főhőse házasságtörést követ el, amiért büntetésül a bíróság kötelezi rá, hogy ruháján mindig jól látható, skarlát színű A betűt viseljen {A, mint aduberess, azaz házasságtörés)./

19 Hogyan ne álljunk szóba azzal az illetővel, akivel szóba se állunk? Amint a Balhé szerkesztőségi ülése véget ért, Va-nessa Abrams kivágta a Constance Biliárd kapuját, és leviharzott a lépcsőn az utcára. A haja nem lobogott utána, és nem verdeste kecsesen a vállát, mert a lány hetente borotválta a fejét, így gyakorlatilag semmi haja nem volt. Attól sem kellett tartania, hogy futás közben kificamítja a bokáját magas sarkú cipőjében, mert még életében nem volt rajta magas sarkú cipő. Igazság szerint, mióta maga öltözködött, semmilyen cipő sem volt még a lábán: kizárólag bakancsot volt hajlandó felvenni, abból is csak az ormótlan, vasalt orrú darabokat szerette. Ezen a napon azért sietett ennyire, mert Ruby-tól, a nővérétől hosszú bevásárlólistát kapott; egy halom szar biokaját kellett hazavinnie a vacsorához, mégpedig sietve, ha korábban akart érkezni, mint a szülei. Nem volt biztos benne, hogy minden filmes cuccát eltette szem elől, márpedig azt egyetlen porcikája sem kívánta, hogy anyja és apja kiszagolja: minden szabad idejét filmezéssel tölti. Tökéletesen megfelelt neki így, hogy szülei semmit sem tudnak róla. A lépcső alján kis híján ledöntötte a lábáról azt az alakot, akivel a legkevésbé akart találkozni: Dant, aki évekig a legjobb barátja volt, és a közelmúltban vagy egy hónapra össze is jött vele. A fiú világosbarna haját fodrász nyírta és csinosította pompázatosra, erős állkapcsát két oldalról hosszú pofaszakáll keretezte. Szürke öltönyt viselt, amiről ordított, hogy francia, és hogy egy vagyonba került. Nem semmi egy olyan sráctól, aki korábban csak akkor vágatott hajat, ha már nem látott ki alóla, és aki addig hordta ugyanazt a barna kordbársony nadrágot, amíg a koptatója el nem rongyolódott, és a térde ki nem szakadt. Vanessa feljebb rángatta fekete gyapjú lábszárvédőjét, aztán keresztbe fonta a karját melle előtt. - Hello - köszönt rá a fiúra, de mintha ezt kérdezné: Te meg mi a szart keresel itt?" - Hello. Én izé, csak Jenny elé jöttem - magyarázta Dan. - Épp most kaptam meg egy tök jó munkát, azt akarom elújságolni neki. - Gratulálok - felelte Vanessa hidegen, és várta, hátha a fiú mond még valamit. Elvégre Dan volt az, aki megcsalta őt azzal a ribanc Mysteryvel, és Dan volt az is, aki a sikerért, hírnévért eladta a lelkét. Legalább ezért a kettőért illene bocsánatot kérnie! De a fiú összeszorította a száját, és egy szót sem szólt. Tekintetét Vanessa arcáról az iskola kapujára fordította, aztán vissza a lányra. Vanessa látta rajta, hogy belepusztul, ha nem dicsekedhet el a munkával, amit kapott, de nem akarta megszerezni neki azt az örömöt, hogy ő kérdez rá. Fekete bomberdzsekijének zsebéből elővett egy tubus vazelint, és bekente vele az ajkát. Vanessa neszesszerében a vazelin hasonlított leginkább a szájfényre. - Láttam a húgodat az előbb odabent, a rajztanárral dumált valamiről. Szerintem mindjárt itt lesz. - És egyébként mi újság? - kérdezte Dan, mert látta, hogy Vanessa már indulni készül. A lány élt a gyanúperrel, hogy ezt a kérdést csak annak köszönheti, hogy Dan szeretné, ha ő is megkérdezné tőle ugyanezt; és akkor a fiú elbüszkélkedhetne vele, hogy Pulitzer-díjra vagy valami hasonló marhaságra jelölték. - A szüleim két hétre bejönnek a városba. Ma este érkeznek - felelte Vanessa, dacos fogadalmához képest egész bőbeszédűen. - Képzelheted, mennyire boldog vagyok

20 tőle. Csak mint mindig -tette hozzá ironizálva, de aztán rögtön meg is bánta. Mi értelme, hogy emlékeztesse a fiút, na meg önmagát is arra, hogy az égvilágon mindent tudnak egymásról? Ugysincsenek beszélő viszonyban! - Na mindegy, mentem. Hello. - Csaó! - intett neki Dan, és szélesen rámosolygott: efféle önelégült művigyorra csak azóta volt képes, hogy divatbemutatókra kezdett járni csókokat dobáló irodalmi ügynökökkel meg híres, perverz kurva költőnőkkel. - Örülök, hogy összefutottunk. Én is örülök, hogy összefutottunk, te szánalmas seggfej! - felelt neki gondolatban Vanessa, miközben sietős léptekkel igyekezett a Lexington sugárúti állomás felé, hogy földalattira szálljon Williams-burg felé. Az igazat megvallva bizonyos értelemben tényleg örült neki, hogy összefutott Dannel. Jó lett volna még egy csomó mindent elmondani neki. Például azt, hogy gyerekkorában a szülei az utolsó grammig belefojtották a kreativitást, annyira döngették a mellüket, hogy ők mekkora fene nagy művészek. Meg azt, hogy sejtelmük sincs róla, hogy a kisebbik lányuk filmeket készít, pedig gyakorlatilag ez volt az egyetlen dolog, amit szívesen, lelkesedéssel csinált az életben. Meg hogy arról sem tudnak, hogy Vanessa egyik legutóbbi filmje olyan ütős lett, hogy egyedül ennek köszönhetően bekerült az NYU-ra, még az előfelvételi időszakban. Mint ahogy arról sem fognak tudni, hiába laknak majd két teljes héten át lányaik lakásában, hogy Vanessa ruhásszekrénye filmes felszereléssel és kedvenc régi videofilmjeivel van telezsúfolva. Micsoda fintora a sorsnak, hogy a szüleik számára Ruby volt két lányuk közül a kreatív (pedig be se tette a lábát egyetlen egyetemre sem, vegetáriánus létére folyton bőrnadrágban járt, viszont basszgitározott egy egyébként csupa srácokból álló furcsa, harsány alter bandában); ő volt a kedvencük. Ja. Dan jót röhögött volna mindezen, vele együtt. Már ha beszélő viszonyban lennének egymással. Williamsburgbe érve Vanessa leszállt a földalattiról, és ahogy a lába bírta, sietett a bioélelmiszerek boltjába, ami csak pár sarokra volt az állomástól. Szójamozzarella, búzamentes lasagnetészta, tempe... - olvasta a listát, amit a nővére reggel a kezébe nyomott. Ruby ugyanis vacsorára tempés lasagnét akart sütni szüleik megérkezésének tiszteletére. Na tessék, még egy dolog, amiben Vanessa elütött a családjától: ő húsevő volt, a többiek vegetáriánusok. A bolt hűtőszekrényéből kivett egy tömb tem-pét. - Na, rajtad aztán rohadtul nem látszik, hogy ehető vagy! - mondta a befóliázott szójakészítménynek, amikor a bevásárlókosárba rakta. Megcsóválta a fejét, és keserű mosollyal az arcán indult el a sorok között, hogy megkeresse a búzamentes cuccok polcát. Az apja rendszeresen beszélt a tárgyakhoz, ezt dilinyós művész handabandája szerves részének tekintette. De Vanessa egész más okból szólította meg a tempét: ő nem volt művész, legalábbis egyelőre még nem. Viszont, ha sürgősen nem talál más beszélgetőpartnert, csak egy tömb vegetáriánus húspótlékot, aminek az ízét ki nem állhatta, belőle nem szimpla kis dilinyós lesz: egész egyszerűen belebolondul. Ha Vanessa a szokásosnál is szomorúbb, keserűbb és magányosabb volt, Ruby mindig így szólt hozzá: Mit ülsz itthon így magadba roskadva? Menj el a barátaiddal, találjatok ki valami programot!" Az efféle felszólítással sem tudott többet kezdeni Vanessa, mint a másik visszatérő tanáccsal, hogy igazán felvehetne valami színeset is, nem csak feketét. Számára a fekete nagyon is szín volt, sőt: a fekete volt az egyetlen szín. És Dan volt az egyetlen barátja. Húzós egy jelenet lesz majd, amikor a szülei róla fogják faggatni! És ami még ennél is húzósabb lesz: egyedül fogja tölteni a húsvéti szünetet!