A hulladékok újrafeldolgozása és mennyiségük csökkentése Európában nyolc városra kiterjedő tanulmány

Átírás

1 KÖRNYZETGAZDÁLKODÁS A hulladékok újrafeldolgozása és mennyiségük csökkentése Európában nyolc városra kiterjedő tanulmány Tárgyszavak: hatékonyságmérés; hulladékgazdálkodás; hulladékképződés; nemzetközi összehasonlítás; rendszertámogatás; tanulmány. Bevezetés A hulladékgazdálkodásban tervezett intézkedések vagy az új feladatok meghatározása során fontos, hogy tanuljunk mások tapasztalataiból. Az szinte mindegy, hogy egy kísérlet jól vagy rosszul sikerült-e, mert a választott utak és a kialakított megoldások jelentősen függenek a helyi adottságoktól és a részt vevő partnerektől. Már bevált, sikeres receptek nem ültethetők át egyszerűen az egyik térségből a másikba. Kaotikus állapotok uralkodnak a hulladékgazdálkodás teljesítményét és a trendeket leíró terminológia és a számítási módszerek terén. A cél a rendelkezésre álló adatok újonnan kifejlesztett fogalomkör alapján egységes és egyértelmű azonosítása és kezelése, és egy új számítási módszerrel a viszonyszámok mutatószámokká alakítása, nemzetközi összehasonlításra alkalmas adatok biztosítása érdekében. Az alábbiakban egy olyan nemzetközi összehasonlító vizsgálat eredményei olvashatók, amelyben nyolc város (Berlin, Budapest, Koppenhága, München, Párizs, Stockholm, Bécs és Zürich) 1989., és évi hulladékgazdálkodási adatait értékelték. A hulladékgazdálkodás mint szolgáltatás a nyersanyag kitermelése a termék megtervezése előállítása az áruk elosztása elfogyasztása folyamatlánc végén helyezkedik el. Fennáll annak veszélye, hogy a folyamat résztvevői csak a saját területüket optimalizálják, ami károsíthatja a környezetet és a kezelési kapacitások túlterheléséhez vezethet. A hulladékgazdálkodás a legtöbb városban új lehetőséget kapott, amit befolyásoltak a hulladékok kezelésével kapcsolatos döntések. A terme-

2 lők felelősségének kiszélesítése és új anyagáramok kialakítása olyan mértékben befolyásolják a hulladékgazdálkodást, mint korábban még sosem. A termelőknek, a kereskedőknek és a felhasználóknak közösen kell felelősséget vállalniuk a hulladékgazdálkodásban dolgozókkal együtt az anyagok felhasználása (a hulladékmennyiség csökkentése), az újrahasznosítás és értékesítés (körfolyamatok elemzése) terén, beleértve a felmerülő költségeket is. Ez az új szemlélet egyenlőre csak a német nyelvterületen működik, és ott jelentősen befolyásolja a német városok hulladékgazdálkodásának kialakítását és teljesítményét. Bizonyos következetlenség figyelhető meg ugyanakkor a hulladékgazdálkodásban az idők folyamán megváltozott törvényi szabályozások miatt: Münchenben például az ipari hulladékokat egy megadott időponttól külön kell gyűjteni a háztartási hulladékoktól, vagy például értékesítési tilalom áll fenn bizonyos anyagokra (Zürichben például a salakra). A hulladékgazdálkodás hatékonyságának tudományos alapon történő értékelésére kifejlesztett módszerek a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete (OECD) környezetpolitikájában is megjelentek. A hulladékgazdálkodás értékelése a lerakásra kerülő hulladékok mennyiségének minimálisra csökkentése érdekében A hulladékmennyiség csökkentésének értékelése az OECD-tagállamokban című jelentésben a hulladékmennyiség csökkentésének hierarchiáját az 1. ábrán látható módon vázolták fel. A tartósan fenntartható hulladékgazdálkodás célja az kell hogy legyen, hogy a gazdasági tevékenység során keletkező teljes anyagáramból a lerakás helyén a jövőben már csak minimális hulladékmennyiséget kelljen kezelni, amely ráadásul a környezet szempontjából semleges. A hulladékgazdálkodás értékelése a fentiek figyelembevételével történt től kérdőívek kitöltésével adatokat gyűjtöttek a hulladék csökkentése, értékesítése és lerakása terén. Az adatok megbízhatóságának vizsgálata után összehasonlítható fajlagos értékeket képeztek. Végeredményként 80 adatsort tartalmazó, átfogó adatállomány jött létre minden városra, amelyből ezután a hulladékgazdálkodásra jellemző, megkülönböztető ismérveket (fingerprint) fogalmaztak meg. Az alkalmazott módszerek ún. nettó eljárások voltak. Egy hulladékégető berendezés hulladékgazdálkodási teljesítményének meghatározása során például az áthaladó anyagmennyiségből a vashulladékot értékesíthető anyagnak, a lerakásra kerülő salakot és hamut lerakott anyag-

3 nak számítják, és csak az energiává alakítható anyagokat tekintik energetikailag értékesíthető résznek. Ezáltal egy városra meghatározott anyagmérlegben nem veszik kétszer figyelembe az anyagáramokat. A megkülönböztető ismérvek megkönnyítik az adott térség hulladékgazdálkodási szerkezetének gyors áttekintését. prioritások hulladékkeletkezés elkerülése, minőségi hulladékkeletkezés elkerülése, mennyiségi hulladékmennyiség csökkentése, minőségi hulladékcsökkentés, mennyiségi újrahasznosítás recycling hulladékhasznosítás egyéb anyagi hasznosítás energetikai hasznosítás előkezelés, maradék hulladék tömörítés, maradék hulladék elsődleges intézkedések másodlagos intézkedések harmadlagos intézkedések Az adatok összehasonlításával megállapítható, hogy 1999-ben Berlinben a csomagolóanyagokra vonatkozó rendelet hatályba lépésével a hulladékokat elkülönítetten begyűjtő helyeket alakítottak ki. A hulladékot energetikai célból értékesítő égetők kapacitása kicsi, és viszonylag nagy mennyiségű hulladék kerül lerakóhelyekre. Koppenhágában a hulladékégetés során keletkező salakot is értékesítik alapanyagként. A hulladékégetők kapacitása elegendő ahhoz, hogy minden anyagában nem értékesíthető hulladék energetikai hasznosítását megoldják, aminek eredményeként minimálisra csökken a lerakóhelyre kerülő anyagmennyiség. Az összehasonlítások eredményei szerint csak az integrált hulladékgazdálkodási koncepciók megfelelőek a hosszú távon fenntartható hulladékgazdálkodás megvalósításához, az az úgy anyagi, mint energeidőrendi sorrend 1. ábra A hulladékmennyiség minimálisra csökkentésének hierarchiája

4 tikai szempontból optimális viszonyok szükségesek a célok minimális forrásveszteséggel történő eléréséhez. Az anyagok értékesítésének szerepe a városi hulladékgazdálkodásban Az elkülönítetten gyűjtött anyagok skálája városonként jelentősen eltér egymástól, és a hagyományos hulladékoktól (papír-, üveg-, műanyag-, fémhulladékok) a biológiai hulladékokon át a veszélyes hulladékokig és a háztartási lomokig terjed. A hulladékbegyűjtés és -hasznosítás ezen módszerének kialakulása és hatékonysága a döntéshozók filozófiájától és a gazdasági feltételektől függ. Nagy begyűjtött hulladékmennyiség jellemző azokra a városokra, ahol van csomagolóanyagokra vonatkozó rendelet (Berlin, München, Bécs) vagy vannak más, törvény által biztosított gazdasági lehetőségek (Koppenhágában pl. hulladékhasznosítási rendelet), továbbá a döntéshozók hozzáállása pozitív a hulladékgazdálkodás kérdéséhez (Zürich). Néhány városban a gazdasági feltételek még nem adottak (Budapest), vagy a hulladékok értékesítését még nem kezelik fontos kérdésként (Párizs). Az elkülönítetten gyűjtött hulladék mennyiségéhez még hozzáadódik a mechanikai úton osztályozott hulladékok mennyisége. A hulladékok keletkezésének és a visszanyert mennyiségeknek az alakulását vizsgálva megállapítható, hogy ezek összefüggésben állnak a lakosság jövedelmével és megvilágítják az emberek életmódjában, a törvényi előírásokban, a műszaki gazdasági feltételekben, valamint a döntéshozók szemléletében lévő eltéréseket. Az egy főre jutó jövedelem Zürichben és Koppenhágában jelentősen nagyobb, mint Párizsban. Koppenhágában a kevesebb hulladékmennyiség az alkoholmentes palackok visszaváltását szabályozó rendeletre vezethető vissza. A hulladékértékesítés szerepe a lerakóhelyre kerülő hulladékmennyiség csökkentésében Integrált hulladékgazdálkodási rendszerek alkalmazásával jelentős mértékben csökkenthető a lerakóhelyre kerülő hulladék mennyisége: a csökkentés mértéke tömegben számolva 38% (Budapest) és 98% (München) között, a térfogatot tekintve 47% (Budapest) és 99% (München) között változott a felmérés időszakában. A begyűjtött háztartási hulladékból az integrált hulladékgazdálkodás bevezetésével Párizsban több mint 2000 liter/lakos/év, Koppenhágában

5 ugyanakkor mindössze 63 liter/lakos/év, Zürichben 55 liter/lakos/év, Münchenben 4 liter/lakos/év hulladékmennyiség kerül lerakóhelyre (ahol a liter mértékegység a begyűjtött hulladéktérfogatot jelenti). A jövő útja Ha az újrahasznosítást jogi előírások is segítik, kiváló újrahasznosítási teljesítmények érhetők el. Ez figyelhető meg például Németországban a csomagolóanyagokra vonatkozó rendelet hatásaként, Ausztriában a begyűjtésre és az értékesítés előzetes finanszírozásra vonatkozó rendelet következtében vagy Koppenhágában, ahol adókedvezménnyel támogatják a hulladékok értékesítését, illetve újrafelhasználását. Budapest és általában az új EU-tagállamok és a fejlődő országok esetében láthatók a pénzügyi hiány következményei: a szelektív hulladékgyűjtés bevezetését és a hulladékok energetikai értékesítését célzó szándék adott, de a hiányzó hagyományok és a gazdaság fejlettségi szintje miatt nincsenek meg az eszközök komplexebb hulladékgazdálkodási rendszer bevezetésére, amire pedig a kisebb járulékos költségek miatt szükség lenne. Komplex, integrált megoldásokkal a begyűjtött hulladékmennyiség akár 99%-kal is csökkenthető. A hulladékok energetikai hasznosítása kedvezően befolyásolja a lerakóhelyre kerülő hulladékok mennyiségét. A fentiekben ismertetett fejlesztések végrehajtása az EU tagországaiban kívánatos, de nem lehetséges a jogi keretek megteremtése nélkül, ami megkönnyíti a hatás tartósságának a biztosítását. Miután a komplexebb rendszerek nagyobb anyagi ráfordítást igényelnek, önkéntesen csak kivételes esetekben engedélyezhetők. Jelentős szerepet kap az értékesítés és a kezelés előfinanszírozásának megoldása. Irodalom: Összeállította: Regősné Knoska Judit [1] Vogel, G.: Recycling und Abfallminimerung in Europa. = Müll und Abfall, 37. k. 4. sz p [2] Costi, P.; Minciardi, R.: An environmentally sustainable decision model for urban solid waste management. = Waste Management, 24. k. 3. sz p [3] Enviroment directorate / Environment policy committee / Group on pollution prevention and control: considerations for evaluating waste minimisation in OECD member countries, ENV/EPOC/PPC (97)17/REV2, Paris, 1998.