A MAGYAR KULTÚRA SELYEMÖVEZETEI

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "A MAGYAR KULTÚRA SELYEMÖVEZETEI"

Átírás

1 ZELNIK JÓZSEF A MAGYAR KULTÚRA SELYEMÖVEZETEI Ökotáj könyvek ZELNIK JÓZSEF A MAGYAR KULTÚRA SELYEMÖVEZETEI Ökotáj Budapest, 1998

2 Provocatio Szüleim emlékének Ökotáj, 1998 Zelnik József, 1998 Elôzô könyveim szerkesztése közben mindig szembe találtam magam azzal a nehézséggel, hogy a könyv kitalált szerkezeti keretébe jó néhány írásom nem fért be. Így most elhatároztam, összegyûjtve közreadom az elmúlt húsz év olyan írásait, melyek a közmûvelôdéssel, a magyar kultúra folyamatosságát biztosító forrásokkal, erekkel, selyemfinom övezetekkel foglalkoznak. A közlés másik oka, hogy az ember ötvenéves kora felé közeledve végig szokta gondolni, eddig mit tett jól és mit balgán. Szembenéz magával, s felméri, mennyi árulás és mennyi vigasztalás barázdálja az arcát. Az arcot, amely egy folyton változó nap-madár-arc. Így nevezte egy barátom e kötet fejlécében látható szimbólumokat akkor, amikor még bele mert nézni a napba, mint ama festô. Mi mindent hordott a hátán az eltelt negyed század? Olyan ez az elmúlt idô, mint Freud lakásmúzeuma a bécsi Berggasse 19-ben, tele van furcsa szorongásokkal s némi erotikus és másféle felszabadulással. Itt kavarognak ebben az idôben tékozló fiúk és tékozló apák, nomád nemzedékes nagy hitek és Szeged alatt várakozó Szapolya János-os gyaurságok, szent lôdörgések a magyar kultúra selyemövezeteiben és ördögûzô elszánt csaták. Közben a dolgok fájdalmas természete szerint sorra süllyedtek nagy, vagy nagynak vélt ügyeink, s emelkedtek fel kiszámíthatatlan új jelenségek, melyeket csak 7

3 bámulni tudunk megcsontosodott kulturális életünk szellemi fosszíliái közül. Le kell zárnunk ezt a korszakot, mert jön egy új ezredév kiszámíthatatlanul és kihívóan. Politikai és szellemi birodalmak tûnnek el és villannak elô. Talán fölsejlenek a magyarság valódi történetei s jövôjét formáló lehetôségei. Talán föltárulnak a rákent hazugságok gyökerei s önnön szent és balga tévedései is. Az új írásoknak már majd ezekrôl kell szólniuk. Végül tudom, hogy egy ilyen könyv a mai kulturális szalonmágiák és szövegszélhámosságok valamint egy szellemi túltermelési válság közepette csekély hatókörû. Sejtem, ez a könyv sem érdekel senki mást, csak barátaimat és ellenfeleimet. A kulturális parlagfûvédôket és a tüsszögôket, magyarokat és magyaurokat. Nekik ajánlom. ARCOK, ARCÉLEK Berci táncol Budapest, május 1. Lehet, hogy megtaláljuk a Boldog Szigeteket és találkozunk a nagy Akhillésszel, akit ismertünk Homérosz Száz év múlva, ezer év múlva vajon ki igazodik el itt a Duna mentén ezen a tíz évvel ezelôtti fényképen? Most vagyunk-e távolabb ettôl a fotótól vagy száz év múlva leszünk? A ma oly divatossá vált közvéleménykutatás milyen eredményt hozna? Hányan tudnak értelmezni ma Magyarországon egy ilyen képet? Érthetô-e az, hogy a ház nem díszlet, és nem egy népszínmû tanúi vagyunk? 1981 júliusában jelent meg Nomád nemzedék címmel az a kötet, amelyben ez a fénykép található. A kötet alcíme Ifjúság és népmûvészet találkozása 8 11

4 A kötet szerkesztôje, Bodor Ferenc akkor így reménykedett: egy tudatosabb, átgondoltabb, kézmûves népmûvészet-szemléletet láthatunk a fiataloktól. S ha tíz év múlva újból mód nyílna egy összegzésre, szeretnénk ennek a megvalósulásáról beszámolni. A tíz év eltelt, de nem egyszerû a beszámoló. Közben olyan történelmi idôutazásban vettünk részt, amely az álom törvényei szerint mûködik, csodák és borzalmak váltogatják benne egymást. Ha ismernénk az idôutazók tudati állapotát, talán csak akkor értenénk meg, miért nem vagyunk képesek áttekinteni és értékelni a történteket, helyreállítani életünk biztonságát. A mából visszatekintve a 70-es években még minden olyan egyszerû volt. Egyszerû volt? Gondoljuk el, hogy a lenacionalistázott, rendôrileg zaklatott népmûvészeti mozgalom még a szamizdatosok elôtt volt ellenzéki mozgás. Többszörösen is, mert például az akkor születô ellenzék polgári része a modernséget kérte számon rajta. Tényleg, közben a modernség talán már a posztmodernség is észrevétlenül elavult. Ki vagy mi állítja meg ezt a felgyorsult idôt? Vagy semmi baj, csak belôlünk tûnt el az a tisztaság, nyugodtság és derû, ami képes saját élete urává tenni az embert. Állítsuk most néhány pillanatra három képre egyszerre élesre és áttûnôre lelki diaporámánkat ben jelent meg az a Régi és új formák címû kötet, amely összefoglalta a 70-es évek elejének népmûvészethez kapcsolódó eszmeáramlatait. Különös idôpont volt ez az egyébként lefojtott magyar kulturális életben. Kirobbant egy gyilkos, úgynevezett népi-urbánus vita a paksi tulipános házak ürügyén. Azért pontos az ürügy szó, mert az építészeti stílusvitának indult dialógus gyorsan elmérgesedett. Pillanatok alatt olyan mély sebek szakadtak föl, hogy Nagy László emlékezetes Szólítlak hattyú címû versében az Úristen, én nem vagyok itthon reménytelen felkiáltással összegezte a helyzetet. Az otthontalanságnak ezzel a létélményével szálltak szembe azok, akik a 70-es évek elején újból népmûvészeti hagyományhoz, a belôle az európai magas kultúra mellé emelhetô értékekhez fellebbeztek. Ennek az eszmélésnek a fô áramlatát képezték Csoóri Sándor filozofikus esszéi a hagyományról és a modernségrôl, mint az élet mûködésének pilléreirôl, a szintézis egyenrangú elemeirôl. Az ipari forradalmak képzettársító hatására elém rajzolódott írja Csoóri az a néprajzi forradalom, amely legalább hetven éve robbantja ki a maga kis helyi háborúit a kultúrában és a mûvészetben világszerte. Akkor úgy tûnt, hogy ez a néprajzi forradalom a magyar kulturális életben is új horizontokat rajzol. Életre hív olyan kulturális mozgásokat, amelyek túl tudnak lépni az ország politikai kiszolgáltatottságán. Andrásfalvy Bertalan a Régi és új formák címû kötetben A népmûvészet helyes szemlélete címmel jelentetett meg egy írást. Mindjárt az elsô mondatban leszögezte: a népmûvészet iránti érdeklôdés nagy, európai eszmeáramlat. Andrásfalvy ebben a cikkében az újsütetû népmûvészeti érdeklôdést óvja a sekélyességtôl, a túldíszítettség imádatától, a népies magatartástól. Jogos volt ez a félelem, mert minden divathoz, így a népmûvészeti divathoz is sok felületesség és póz tapadt. S az elmúlt száz év újra meg újra megjelenô népmûvészeti mozgalmainak kapcsán visszatérô vitaelem a népmûvészet helyes szemlélete. Alois Riegl, a múlt század végének egyik legjelentôsebb mûvészetteoretikusa és kollégája, Jacob Falke, valamint a magyarok: Rómer Flóris, Pulszky Károly, Herich Károly, Huszka József és mások, akik részt vettek az 1870-es, 1880-as évek népmûvészet-, háziipar-, iparmûvészet-vitáiban, még nem sejtették, hogy ebben a kérdésben az eljövendô száz év sem hoz igazi tisztázást. Ezt nem a tisztánlátó emberek hiánya okozta, hanem a közben kétszer is háborúba ájult Európa kulturális zavarai. Száz év eltelt lassan már szakmai körökben sem emlékeznek a jó öreg császári és királyi tudományos lapra, a Mittheilungenre, amelyben a fentebb említett urak elôrelátó pontossággal, s fôleg irigylendô tájékozottsággal és szakmai tudással fogalmazták meg tételeiket a népmûvészethez tartozó területek helyzetérôl, továbbalakulásának lehetôségeirôl. Milyen erô munkál ebben a történelmi fel-le, oda-vissza liftezésben; egyszer a népmûvészet iránti lángoló érdeklôdés, majd az azt szétverô érdektelenség? A Nomád nemzedék címû kötet címlapján színpompás virágos mezôben fehér ingruhában, hosszú, barna hajában virágkoszorúval egy fiatal lány jön felénk. Idôtlen ez a közeledés, nem engedi magát idôhöz rögzíteni, még a fényképezôéhez sem. Vannak, kell, hogy legyenek ebben az ámokfutóvá gyorsult történelemben ilyen idôtlen vonulások. Vonulások, melyek az állandó közeledés jegyében élnek, jegyesei a mindenség megfejthetetlen, az idôt megtréfáló rejtett tereink. Valami ilyen érzést sugall ez a kötet, benne rengeteg idôtlen fotóval, mind megannyi üzenet a jövôbôl. Nem lehet múlt, mert majd mindegyiknél ezt érezzük az oly szép, hogy nem is lehet igaz ismert képzetével. Pedig állítólag ebben a kötetben a múlt van jelen. Fiatalok, akik szövetséget kötöttek a múlttal, a hagyománnyal, elmúlt korok, elmúlt embereinek kultúrájával, a népmûvészettel. Ahogy nézem a képeket, egyre inkább úgy tûnik: egy kulturális ûrutazás dokumentumait lapozom. Most egy pillanatra megállok, megtaláltam a képet. Fiatalok gyûrûjében Andrásfalvy Bertalan táncol rajta. Az aláírás: Berci táncol. Vajon az ûrutazás melyik pillanata ez: tôlünk a cél felé vagy a céltól hazafelé. Szabad-e az idôt a kultúrában tetten érni, szabad-e rögzíteni? Vagy ez az analitikus rögzítéskényszer már maga a halálkoreográfia. Ez már egymás alá-fölé rendel kulturális jelenségeket, kultúrákat. Talán így kerül szembe egy elferdült ízlésvilágban Mozart Palatka zenéjével. Népmûvészeti mozgalom fotóit lapozzuk ebben a könyvben. Éltünk a mozgalomban, mégsem tudtuk feldolgozni az élményt. Mintha az ilyen mozgalmaknak az lenne a lényegük, hogy eleve kivonják magukat az analitikus tudat által szigorúan ellenôrzött mezôkrôl. Bár nem ártott volna megtanulnunk úgy írni néprajzot, mint ahogy Hamvas Béla írt a borról ha már bennünk a vágyakozás, hogy mindent leírjunk, mindent értelmezzünk. De mégis, még egyszer tegyük fel a kérdést: kell-e, lehet-e szavak fölöslegébe vonni egy olyan csodálatos jelenséget, mint a tánc? Ezért szerencsésebb ilyenkor a fotó, ezért emelkedik jelentôségében ez a kötet, mert a benne lévô szavakat, elméleteket fölmorzsolja az idô, de a képekkel nem bír. Ezek a képek hadat üzennek, párbajra hívják ki az idôt. Állandóan változnak, de a változásuk egy olyan egységes külsô térben zajlik, ahol ôk határozzák meg az idôt, és nem az ôket

5 Aki fiatal férfiként itt táncol ezen a fotón, soha nem lesz hatvanéves, soha nem lesz öreg. Megóvja ettôl a fotón csapdába ejtett fény és tánc, ez a két ôselem. UTÓIRAT Mondd, Berci, nézzünk-e úgy magunkra ezeken a képeken, mint aki tudja, hogy a mi életünk is (már) a Duna menti népek hagyományos mûveltségéhez tartozik? Hogy háborúkon, trianonokon és analíziseken át-át tör egy olyan folyamatosság, amely nem engedi magát szigorúan múltra és jelenre szakítani. Hiába fontoskodnak az elortutaysodott néprajzkutatók, s keresik rajtunk a bôgatyát, némi hungaricus relikviát, vagy egy radikálisabb antropológia nyakon csípi bennünk a politikát, vagy egy marxo-szocio-politológus a nacionalistát. Adja meg az Úr mindenkinek a saját játékát. Nekünk és utódainknak marad ez a kép, s lehet, hogy minden tanulmánynál többet elmond már holnap is, de ezer év múlva biztosan arról, hogy itt, a Duna mentén, egy nép milyen volt. (1991) Az Isten céltábláján Kormos István, Nagy László, Kiss Ferenc Három férfi áll vakító napsütésben egy körösfôi ház verandáján. Szalmakalaposan, derûsen, vagabund mosollyal néznek szembe a fényképezôgéppel. Az expozíció pillanatában nem lehet tudni, hogy ez a kép már az Isten céltáblája; bár melyik kép nem az, amin emberek vannak. Nem lehet még tudni, hogy Nagy László és Kormos István három éven belül meghal, és késôbb Kiss Ferenc is belezuhan egy tragikusan szent hallgatásba. Szerencsére, mint ahogy ebben a világban semmi, így ez a hallgatás sem tökéletes. Naplók kerülnek elô, ismert és ismeretlen fotók provokálják az embert, kísértenek engem is, hogy ne hagyjak méltatlanul elsüllyedni az idôben olyan kedvesen furcsa, emberi történést, mint egy nagy utazás. Nagy azért, mert az elmúlt idôszak magyar irodalmi életének három kiemelkedô egyénisége vett rajta részt. S talán nem utolsósorban még azért is, mert Erdély volt az utazás célja, az elrabolt Tündérkert, ami nekünk a Kert szimbóluma, s ami valahol mélyen magában hordozza a magyarság eszázadi kiûzetését élete kertjébôl. Nem tudom pontosan, mikor vetôdött föl az utazás terve, de az biztos, hogy Kiss Ferenc ötlete volt. Ferenc nagy szervezô, összehozó emberként ôszinte örömét lelte abban, ha barátainak valamilyen exkluzív ajándékkal kedveskedhet. Így kitalálta, hogy vigyük ki Nagy Lászlót és Kormos Istvánt Erdélybe. Elképzelésében, utólag úgy vélem, benne volt a szorgos kisgazda-szántóvetô tudata is arról, hogy az utazás, az erdélyi élmények olyan verseket ihletnek, mint amilyennel Kormos jött haza egy elôzô, s azt hiszem, talán addigi egyetlen erdélyi utazásáról. Így született Kormos egyik legszebb verse, az Ágborisrét. Késôbb mindkét utazásunk zarándokhelye volt az a tisztás, Háromszék, Csík fölött Megálltunk a szélénél, Kormos kiszállt, tett néhány lépést a réten. Volt ebben valami furcsa áhítat, mint minden találkozásban régi szerelmeinkkel. Vélem, számára ez a pazarlóan virágzó májusi rét testesítette meg az összes szerelmet, amit egy nôben talán soha nem, de egy nônemû rétben örökké szerethetünk. Utólag belegondolva, az is igazolja Ferenc verstermeltetô szándékát, hogy mikor megérkeztünk Farkaslakára, a Szervátiuszok által kôbe faragott Tamási-emlékmûhöz, felkapta a magnetofont, és szaladt a két költô után, hogy megörökítse az elsô, várhatóan döbbent szavakat, amiket a hatalmas, cizellált kô láttán mondanak. Ez a két gascogne-i azonban fütyült az ihletre, és semmit sem mondott, látszólag észre sem véve a nagy pillanatot. Azt hiszem, számukra az ihlet és a vers egyszerre sokkal profánabb és szentebb vállalkozás volt. Magamban akkor fiatalos rátartisággal egy kicsit mosolyogtam is Ferencen, és csak mikor késôbb többször kezembe került az a kép, amely ezt a helyzetet örökítette meg, vettem észre az arcán valamit a ferencesek odaadó, elszántan alázatos, üdvözült mosolyából. Hogy a farkaslaki szoborlátogatás alkalmával mi játszódott le Nagy Lászlóban, az a Hitelben közölt naplójából derült ki: Áron a földben, sírni kezd az ég, majdnem én is. Az utazás teljesen váratlanul tört rám. Hirtelen döntés volt, örültem, hogy mehettem velük, jó csavargásnak ígérkezett. Mire az elsô elhatározó döntés után fölocsúdtunk, Kiss Ferenc jelentette (mennyire kifejezô és meghatározó mondat ez az ô életébôl: jelentem, ez el van intézve ), hogy mindenkivel mindent levélben egyeztetett, van szállás, ellátás, viszünk bort, lesznek víg barátok, még nôk is, bár azt intézzen mindenki magának, mert ô már intézett egyet. Az biztos, hogy ilyen módszeresen, pontosan egyeztetett utazáson, utazásokon, azóta sem vettem részt, s talán a mostanában nálunk is elszabadult kapitalizmus ördöge súgja most nekem, hogy ha egészséggel bírná Ferenc, ebben a megbolydult, mindenkit vállalkozásra szorító világban, ô lenne a legjobb utazási vállalkozó. Ô tudná, hogyan kell az ember szellemi, testi épülésére összekapcsolni a kultúrát és az utazást. És itt természetesen az utazásra gondolok, amirôl a turizmusba ájult világban is mindnyájunknak van élményünk,

6 ha máshonnan nem, a gyermekkori nagy csavargásokból erdôn, mezôn s ama szép ligetekben, vagy a külváros piszkos, de mégis izgalmas sikátoraiban, rejtett zugaiban. Az ilyen utazási vállalkozástól Kiss Ferencet azonban nemcsak a betegsége zárta el, hanem megmentette volna a politika is, hiszen az 1991-ben alakuló MDF-es kormányban, gondolom, ô lett volna a kulturális miniszter. S ha ezt most leírom, hozzá kell tennem, urbánus barátaink körében akkor ez a döntés nagy riadalmat keltett volna. Azonban az elmúlt három év eseményei más fénybe helyezik az akkori elôítéleteket, s ma már az a két fél alighanem megbecsülne egy Nagy Lászlótól Nemes Nagy Ágnesig, Örkényig terjedô, értéktisztelô akaratot május 19-én léptük át a román határt. Nem a magyar turisták megszokott, Kolozsvár felé tartó útvonalán haladtunk, hanem északnak fordultunk, az úticél a mikolai remete, Gellért Sándor volt. Nagy László és Kormos is hosszú strófákat tudott szavalni Gellért Sándor régi költeményeibôl. Emlékszem, mennyire meghökkentem ezen a rendkívüli versemlékezô tehetségen, ami nem volt magyarázható azzal, hogy hivatásukból adódóan állandóan verseket olvasnak. Ráadásul a köznapi emlékezetük ugyanolyan kihagyásos, sokszor kínosan kihagyásos volt, mint bármelyikünknek. Valahol, lehet, hogy a jobb agyféltekében, ahol a költôi gondolkodás mûködik, ott munkál egy külön költôi emlékezet, amely a világ költô számára legfontosabb dolgait, a verseket érzékeny, pontos kegyelettel ôrzi. Ez biztosan így lehet, mert nemcsak a jó versekre emlékeztek kitûnôen amire minden eminens diák képes, hanem a rosszakra is. Amíg szorgalmasan gyûrtük a kilométereket Mikola felé, egy különös szellemi, lelki készülôdés zajlott a kocsiban. Nem csupán Gellért Sándor 1945 elôtti pályaíve került szóba, a legtágabb környezet is: Sinka, Erdélyi és az irredenta költôk. Hosszabb irodalomtörténeti eszmefuttatásra Kiss Ferenc fájdalmára nem nagyon került sor, mert Kormosnak eszébe jutott, hogyan járt kisiskolás korában az irredenta költészettel. Az egyik, akkor leghíresebb költô, Sajó Sándor versét kellett volna neki egy iskolai ünnepségen elszavalnia. Kiállt a pódiumra, s talán a lámpaláz, talán a rímelés erôszakossága vagy mindkettô hatására így kezdte: Sajó a hajó. A fölsorakoztatott nebulókból kitört a közröhej, s amint mondta, ôt pedig levették a mûsorról. De hogy jelezze, neki sem akkor, sem most nincs az emlékezetével hiba, elkezdte skandálni a verset végig, majd a következôt, és így tovább a végtelenségig. Ha megállt levegôt venni, Nagy László kezdte rá, s mondta ô is kifogyhatatlanul. Kormost egyben nem lehetett megverni, a dilettáns költôk verseinek a szavalásában. Nem úsztuk meg, egymás után sorolta a Kós Hutás Gergely, Szittya Attila Bendegúz és a többiek csodálatosabbnál csodálatosabb leleményeit:,, talpra magyarok, hí a hazátok, itt az idôtök, most vagy sohátok. És nagyokat kacagott, közben kommentálva: azt mondja, hogy sohátok. Nagy László, érezve, hogy ebben a versenyben ô már végképp alulmarad, nem szívelve ezt a csibészséget, belekezdett egy paraszti történetbe egy disznóról, amely László anyjának legnagyobb fájdalmára hízás helyett búgni kezdett, s így nem akarta elérni a leadáshoz szükséges kilencvenhat kilót. A két fiú kénytelen volt egy gumicsôvel lelocsolni a felhevült sertést, miközben Nagy néni kétségbeesetten sürgölôdött körülöttük, rettegve attól, hogy a Mátis szomszédék meglátják, mit csinálnak Nagy Béláék a disznóval. Délután 4 5 óra között értünk Mikolára. Egy kis kertes családi házból egy obsitos jött felénk Fazekas Mihály világából, Gellért Sándor. Úgy rémlik, szinte már a kertben elkezdte szavalni verseit, s ha néha megszakította a szavalást, akkor is csak azért, hogy finnugor nyelvhasonító elképzeléseit elôadja. A fiúk végtelen türelemmel, ráhagyó megértéssel hallgatták, én pedig benjáminként és sofôrként nem is szólhattam volna semmit. Magyarországon akkor élte reneszánszát a délibábosnak nevezett nyelvészkedés. Harminc év hallgatás után egyre több könyv került be az emigrációból, s ezek fôleg a sumer magyar nyelvrokonságot bizonyították. Be kell vallanom, hogy az ELTE-n kötelezôen elolvastatott hatalmas finnugorista szakirodalom után én is a krimi- és a sci-fi-kedvelôk lendületével búvároltam Badiny Jós, Zajti Ferenc és a többiek furcsa, sokszor csodálatos, máskor naiv álmait egy létezhetôen létezhetetlen magyar múltról. Az akkori viták hatására ki is alakult bennem az a vélemény, hogy a nyelvtudomány a legbizonytalanabb, sôt irracionális tudományfaj, s így nem is igazi tudomány. Azóta rájöttem, fôleg itt, Kelet-Európában rá kellett jönnünk, hogy a közgazdaság-tudomány még irracionálisabb. Nem véletlen, hogy komolyabb országokban nem is engednek a kormányrúd közelébe elméleti közgazdászokat. Szóval Gellért Sándor finnugorista volt, elszántan-délibábosan. Talán ô volt az egyetlen délibábos finnugrász. Mindenesetre nagyszerû jelenség volt az öreg obsitos, s hiába zúdította a nyakunkba Gyula fiamhoz címû hôskölteményének több ezer sorát, éreztük, mivel lesz szegényebb az a kor, amibôl kipusztulnak az ilyen emberek, amibôl a ma délibábosait kirostálják a jövô délibábosai. A következô napok állandó találkozások és búcsúzások jegyében teltek. Esténként vacsorák, borok, politika, irodalom, napközben varázslatos tájak, ebéd vízparton, vadlóhere bársonyán, amint Nagy László naplója ôrzi. S közben ugratások, vidám történetek, jókedv, amit azért mindig beárnyékolt az erdélyi magyarság sorsa. Akkor már nem lehetett magánházaknál megszállni, csak szállodában. Az utunk is hol észrevehetetlenül profi, hol amatôr ügyetlenségû ôrzés alatt zajlott. Marosvásárhelyen, a Sütô Andrásnál való látogatás pontosan jelzi a helyzetet. Az üdvözlés arany-petôfis hangulatú szertartásán átesve a verandán foglaltunk helyet. Ott volt még velünk Gálfalvi Gyuri és az ilyen beszélgetésekrôl elmaradhatatlan Hajdú Gyôzô. Tudjuk, hogyan kell társalognunk, de ha Zelnik József, Sütô András, Nagy László, Sütô Andrásné, Hajdú Gyôzô, Kormos István, Kiss Ferenc

7 nem tudnánk is, Nagy László az asztal alatt figyelmeztetésül meg-megrúg bennünket. Búcsúzás elôtt a kertben fotó készül, egyszerre ôrzi az örömöt és a lélekhasadást. Másnap reggel állunk a szálloda teraszán, látjuk barátainkat, ahogy jönnek át a napos, sietô emberekkel teli téren. Kormos megszólal: mi lenne, ha lekiáltanánk nekik: fiúk, ne vacakoljatok, biztosítsátok ki a kézigránátot! Ezt a viccet ben és azóta sem lehet Erdélyben elsütni. Széket, a magyar táncházmozgalom révén elhíresült mezôségi nagyközséget megfélemlítetett állapotban találtuk. A máskor oly vendégszeretô barátainkon látható volt a félelem, a feszültség. Az elmúlt héten is több ezer lej büntetést róttak ki valakire, akinél magyarországiak szálltak meg. Megnyugtatjuk ôket, hogy eszünk ágában sincs ott megszállni, bajt hozni rájuk. Kényszeredetten sajnálkoznak. Bennünk kimondatlan düh, szomorúság amiatt, hogy a magát humanistának becézô huszadik század végi Európában ilyen fondorlatosan, ilyen mélyen bele lehet metszeni emberi kapcsolatokba. Márton bácsi, széki vendéglátónk próbálja oldani a helyzetet, bár ô is fáradtabb a szokásosnál, mert már neki is megszûnt a jó állása az irodán, s el kell járnia Szamosújvárra fizikai munkára. Mondja, hogy ôt nem kell félteni semmilyen változástól, s ebben van is igazság. Tíz székely góbéval felér az ô csavaros esze. Ha az ember végigmegy vele a széki utcákon, az valóságos falusi kabaré. Mindenkit megszólít, mindenkihez van egy-két ugrató-csipkelôdô, kedves mondata. Mégsem gugyerákos, ott van valahol a nyírôi, tamási képlet között; természetesebb, mint Nyírô figurái, és oldottabb, mint Tamási méltóságos székely góbéi. Meglepnem nekem is csak egyszer sikerült, amikor egyszerre két lánnyal állítottam be hozzá. Vakarta erôsen a fejét arról gondolkodván, hogyan lesz most a szállás. Megoldódott; a fiatalság szabadabb tere és ideje feloldja az ilyen feszültségeket. Az ember csak azt sajnálja, hogy nincs több élete több nagyszerû lány s asszony számára, s hogy felszabadult könnyedséggel mondhassa megoldhatatlannak rémlô feladatok láttán: nem kell mindent ebben az életben elintézni. Este, amikor átballagtunk a táncházba, szinte egy csapásra megváltozott a kedvünk. Az eleven zene, a szalmakalapos fiúk és fekete-vörös ruhás lányok forgataga nem abban a Romániában volt, amibôl mi érkeztünk ide, az ünnepnek a hétköznapi életbôl felemelkedett terébe. S amikor a prímás hatalmas testû gardonozó felesége, Lenuca elkezdett táncolni, megsejtettünk valamit az apokrif iratok ama Krisztusnak tulajdonított sorából, hogy táncot lejt a kellem. Amit ezen a szürreális éjszakán láttunk, ahhoz képest egyszerû képlet, ha egy tündöklô, karcsú lány táncol. Lenuca tánca a reinkarnálódott willendorfi Vénusz tánca volt. Talán Gaia, Földédesanyánk kezdett ilyen táncba a mindenség táncházában, az idôk teljességében, amikor meg akart termékenyülni az emberrel. Fülünkben a széki lassú szomorúságával vágtunk bele az éjszakába szállást keresni, s ha a táncház a mennyország ünnepi hangulatát idézte, akkor a szálláskeresés a poklot. Elôször Szamosújváron szédültünk be egy szállodának nevezett akolba. Olyan terembe invitáltak bennünket, ahol már vagy húszan aludtak a hirtelen összeszaladtak betlehemi, garnizonos kuszaságában. Fáradtan, rémülten futottunk tovább Kolozsvár felé. A pásztorok, Kormos és Kiss Ferenc, a kocsi hátsó ülésén aludtak. Elöl viszont Nagy László tartotta bennem a lelket. Közben látomásaink voltak a sötét éjszakából, az ablakon bebámuló útmenti fehér lovakról. Kolozsváron a szállodákban nem adtak szállást. A hazautazás elôtti hajnalban a város melletti hegyen egy piszkos, fûtetlen kabánában kötöttünk ki. A saját mennybeli magaslataival és pokolbeli mélységeivel így volt teljes az utazás. Egy ilyen emlékezésben mindig nagy gond, hogy mirôl érdemes, mirôl lehet és mirôl nem lehet beszélni. Szerencsésebb sorsú népek fiai csak gáláns magánügyeikrôl, nôkrôl, szerelmes viszonyokról hallgatnak. Így bár nem a szerencsésebb sors, de az úri diszkréció miatt hallgatok én is az erdélyi nôk tündéri rajzásáról. Hallgatok ott élô barátainknak a mieinkhez hasonlóan furcsa és sokszor még kuszábbnak tûnô szerelmi viszonyairól. Maradjanak meg az erdélyi éjszakák titkai a Nagy László és Kormos elkeresztelte ôzikelányokról, tordai hasadékokról, akikkel néha testközelben, néha lélekközelben hermészi értelemben is teljessé vált ez az utazás. Szerencsésebb sorsú népek fiaival ellentétben nekünk a szerelmes viszonyok mellett másról is hallgatnunk kell. Még mindig hallgatnunk kell arról, mit gondolunk Erdélyrôl. Ha az utazás közben elô-elôjött ez a téma, minden érdemi végiggondolást megbénított az akkor még létezô (most milyen jó ezt a mondatot így leírni) szovjet birodalom monolit, kikezdhetetlennek tetszô jellege. A gondolkodás nem pálmatermészetû, nem nô a súly alatt, hanem lustul. Lehet, ezért nem tudunk még ma sem érdemben ocsúdni az elmúlt fél évszázad gondolati ájultságából, s amíg nem tudunk, hallgatni kellene. Hallgatni, amíg nincs kitalálva a dolog. De meddig engedhetjük meg magunknak, hogy ne találjuk ki? Nemcsak halandó földi emberek, hanem népek, nagy sorsú népek is ott vannak az Isten céltábláján. (1993)

8 Budapest Nagykávéháztól Budapest kispresszóig Nagyon régóta figyelek egy férfit. Lehet már úgy húsz éve is, hogy felfigyeltem rá, pedig akkor még ifjúkori, kamaszos hevületemben érthetôen sokkal élénkebben érdeklôdtem a nônemû lények iránt. De nem tudtam úgy megjelenni a pesti éjszakában (és újra blúzosan: a pesti ééjjszakhában), hogy ne találkozzam ezzel az óriás szakállas manóval. A legmegdöbbentôbb az volt, hogy az éjszaka minden oldalán jelen volt, a perifériákon is, az éjszaka akkor szélsôségesnek mondott minden szerelmetes zugában. Ott volt a hetvenes évek Fiatal Mûvészek Klubjának minden fontos rendezvényén, ahol a KISZ védnöksége alatt bátorkodtak a biedermeyer ifjak, a budai snobisme szocialistásodott kései utódai. Ôk különben mostanában bokrosodnak vissza eredeti hamvasan lila lényegükhöz. Ott volt a KEX együttes dunakeszi koncertjén. Természetesen a Lupa-sziget felôl jött, mert honnan lehetne stílusosabban érkezni Dunakeszire. Mikor megláttam, egy pillanatra úgy rémlett, hogy társaságában van a hatvanas években Amerikába tántorgott gyerekkori barátom, Hatvany Kari, Hatvany Lajos unokája. Vélhettem, mert a Lupa-szigeti nyaralások örökre ôrzik a kissrác-barátot és a mama, a gondoskodó, gyönyörû szôke asszony emlékét. És ott volt minden táncházban, az elsôben is a Liszt Ferenc téren. Sokszoknyás néniket kísérgetett a városban, s közben próbálta meggyôzni ôket, hogy ne cseréljék el gyönyörû szôtteseiket plüss garnitúrára. Fiatal népdalénekesnôket cipelt fel a lakására, hogy riportot készíthessen velük a Lányok-asszonyok évkönyvébe. Kézmûves táborokba járt, hogy csodálatos diaképekkel döbbentse rá a magyar népmûvészetbe szerelmesedett ifjú népmûvészeket: ez a mozgalom világjelenség. És hozta is barátait, a dán, holland, német ifjú szakikat. Majd mikor látta, hogy egy kicsit túlfontoskodja magát a mozgalom, ilyen történetekkel korholta a túlbuzgókat: képzeljétek, hogy egy széki bácsi UHER magnóval este vacsora közben beállít hozzátok, és jópofáskodva megkér benneteket, hogy énekeljetek valami jó nótát. Szerintem a Fekete Lyuk címû földalatti zenei élvezdét is ô fedezte fel. Lehet, hogy ô is találta ki, poénkodva, ötleteket elhintve szokásos szatírkodó helyén az Iparmûvészeti Fôiskola könyvtárában. Megjelent mostanában egy remek könyv Pesti presszók címmel, és azokon a kitûnô fotókon, amelyeket Drégely Imre, Frankl Aliona, Lugosi Lugó László, Mokány István és Szatmári Gergely készített, ott ül ez a szakállas alak, és Bodor Ferencnek hívják. Ezek szerint ez a figura itt Pesten és Budán, különbözô kispresszókban átsziesztázta az elmúlt negyven évet. Lehet, hogy ô volt itt az egyetlen ellenálló. Közben módszeres kutatói áhítattal, vénasszonyos csemcsegéssel vizsgálta a sütik állagát, hogy letörlik-e az asztalt minden vendég után, hideg-e a sör, eltörlik-e a poharakat, köszönnek-e a vendégnek. Presszó-Pimpernelként ôrködött akkor burzsoá csökevénynek nevezett polgári értékek felett. Közben lírai-szociográfiai szösszenetekben rögzített sok mindent, ami emberi vagy embertelen megjelent a létezô szocializmusból a presszókba menekült világban. Pesti presszók címû kötetében teljes körkép bontakozik ki arról a gasztronómiai drámáról, amelyben Budapest Nagykávéházból az elmúlt évszázadban Budapest kispresszóvá szocialistásodtunk, s majd most tovább bigmekeskedünk, mert nincs olyan lent, aminél ne lehetne lejjebb csúszni, ahogy ezt már egy Piszok Alfréd nevû úr is megállapította. A kötetbe belelapozva érdemes néhány gondolatot olvasáskedvcsinálásként is aláhúzni abból, amire felfigyelt ez a presszóalvilágba menekült ellenálló. A rejtezkedôk kifinomult érzékenységével észrevette, hogy a Krisztina téren, a Déryné cukrászdában a függönyök mögötti szögletekben ottfelejtett, elhagyott lányanyák, csalódott aktivisták rejtôznek. A Szent István körúton, a Bon-Bonban a pamlag ölébe lesüpped a vendég, némelyik oly észrevétlenül, hogy csak a reggeli porszívó szippantja ki a szöszmöszökkel együtt. A Pasarétiben annak idején ápolt kert volt, összecsukható székekkel, asztalkákkal, magányos, öregedô reakciósokkal. A pultnál lecsúszott úriasszonyok koptak fakóvá az ötvenes évek párájától. A Nagymezô utcai Operettben egy szívküldi-szívnek-szívesen asztaltársaság fonnyadt mjuzikel-nyitányok, savnya visszaemlékezések közepette múlatja az idôt. Csöndesen megállapítja, hogy a Váci utcai Anna még roncsaiban is finom hely, csak az a kár, hogy a régi jampik eltûntek, szétszóródtak, a maradék pedig a kényszernyugdíjazás ügyeit intézi. De vannak még helyek ebben az elhamburgeresedett városban, ahol az ember nem csalódik. Ilyen a Telepes utcai Györgyike eszpresszó, ahová a belvárosi és körúti vendéglátós neoragacs még nem folyik ki. Ezen túl és elsôsorban ilyen még minden presszó, ahol Olgi ott van, mert Olga mindig jókedvû, és tudja meg az utókor, hogy volt egyszer egy pincérlány a presszópusztulás kellôs közepén, aki egy személyben volt mozgásmûvész, párductestû mosolycsekk, sugárúti kávék és nem vizezett célzóvizek jókedvû angyala. Aki pedig a VÁROS ezen emberszabású zugait elmekdonaldosítaná, annak tûz égesse meg a kezét és örökkétig hamburgert egyen. Ebbôl a kicsi presszó-szerelmes könyvbôl végezetül az is kiderül, hogy a huszadik század elzagyvult második felében is volt Budapestnek cukrászdáit, Duna-parti sétányait, ferencvárosi belsô udvarait, a nagyvárosi létezés intim formáit csinnadratta nélkül óvó, figyelô, átmentô (hát nem ez a valódi átmentés) igazi vôlegénye

9 Bodor Ferenc ebben a könyvben most már ott sziesztázik minden koradélután az Újlipótváros szélén, a mini-katában, s mint egy székely csodarabbi jósol a VÁROS-ról, a Szent Budapestrôl, ahol még egyszer az idôk teljességében a kispresszók megtartó erejébôl fölépül és fölszenteltetik Budapest Nagykávéház. Ha arra járnak, biccentsenek oda a fejükkel, bökjék meg a kalapjukat, és mondják azt: Tiszteletem, Bodor úr. (1993) Egy szent lôdörgô Lukafa és Szenna között félúton van egy elhagyott turistavendégház. Gyertyánhusángok, repkények és csalánosok dzsungelén átvergôdve mindig erre vette útját Feri, hogy alkalmi vagy visszatérô vendégeit és minden évben az iparmûvészeti fôiskolás fiúkat és lányokat átkísérje a ház elôtt a Szenna felé vezetô erdôbe. Stalker megszállottságával kereste az állandó találkozást ezzel a hellyel. Háromszor én is megtettem vele ezt a zarándoklatot, amit a lukafai reggeli és Máriánál, Szennán, a református parókián elfogyasztott pálinka és krumplispogácsa vont ünnepi keretbe. Talán csak a harmadik úton vettem észre, hogy a házhoz közeledve Feri teljesen megváltozik. Valami rejtett feszültség veszi körül, s hogy elterelje a figyelmet, mindig talál valami duzzogni valót. Például arról, hogy a kommunisták alatt még a turistaházak is tönkremennek. Legszívesebben talán ô is zsebkendôre kötött köveket, csavarokat dobált volna elôre, hogy merre járható biztonsággal ez a sejtelmes somogyi táj. Több ilyen rejtett tér is volt Feri életében. Közös csavargásaink közben úgy vélem néhányat én is megismertem. Már amennyire megismerhetjük a barátainkat olthatatlan vágyakozással vonzó földi tereket. Amennyire megismerhetjük, hogy a másiknak, másoknak az eföldi zarándoklatukon melyek az otthonos terek, ahová úgy odavonz mindenkit a szíve, mint azt a többezer indiánt, akik minden évben egyszer hosszú sorokban kígyóznak föl a nagy hegyek oldalán, hogy vagy meghaljanak a hóban, vagy megpillantsák az út végén az Andok mögül fölkelô Napot, Napistent magát. Létezhet-e emberi boldogság a földön, ha nincs egy szent helyünk, ahová állandóan el kell mennünk. Egy tér, amivel idôrôl idôre találkoznunk kell. Legalább egy otthon, ahol az otthonosság, az Éden halovány földi sugárzása körülöleli lelkünket. Felületes külsô szemlélô azt hihette, hogy Ferinek nincsen otthona. Nem is volt a gyereket nevelô család értelmében. Ô mindig az úton volt otthon, mint Kerouac csavargó virágos hippijei és Antun Solján Árulók címû könyvének fiatal vándorai. Lukafától Szennáig, Budapesttôl a gelencei erdôkig, ahol öreg barátjával, Jancsó Péterrel epret majszoló medvék nyomát kutatták. Berlinben, Kelet és Nyugat között, a falnál és a Metróban. Talán mégsem a politikusok, hanem a Feri-féle szent lôdörgôk határokat nem ismerô metróbeli utazásai kapcsolták újra össze a szétmetszett várost is. S mindezeken túl, ha valakinek otthona volt ez a létezô szocializmusba csúnyult és butult Budapest, akkor az övé volt. Bodor Feri otthona nem egy lakás volt Pesten, a Poldi városban. Feri otthona egész Budapest volt. Az eltûnô, elcsúnyuló presszókat bemutató könyvébôl kiderül, ennek a városnak minden szegletét ismerte, óvta, dohogott érte minden fórumon. Valamikor úgy tizenöt évvel ezelôtt megpróbáltuk videóval föltérképezni az utolsó pest-budai kocsmazenészeket. Három videófelvétel készült el, s ha lesz emberi jövô század, mint híves forrásra koslat vissza és csodálja ezeket a felvételeket, amelyeken látszik, hogy fasisztákat és kommunistákat túlélve rejtekezett ebben a városban valami olyan otthonosság, zene, jókedv, mulatás, amit semmilyen uralkodó kisajátításnak nem sikerült maga alá gyûrnie. Feri nagy Kárpát-medencei zarándoklatainak célpontja minden olyan hely volt, ahol ôrizte magát az emberi: egy táncházi közösségben, a Fekete Lyuk ifjúsági szubkultúrájában, a Lukafa Szenna közötti, csak számára ismert jelentôségû rejtett térben, a málnásban az erdélyi Gelence fölött, ahol egy kisnemesi birtok Trianonon, Ceausescun, Vatrán túl talán még most is ôrzi a kert valódi édeni üzenetét. Ferinek ez mind az Otthon volt, s minket is mindig odacipelt az otthonosságnak ezekhez a megfellebbezhetetlen forrásaihoz, hogy ne csak polgárian kisszerû, otthonnak álcázott zugainkban kompenzáljuk az elfelejtett, a megidézett otthon ízeit, hanem egyszer a maga valójában is megismerjük. Amikor Hamvas Béla a szent lôdörgésrôl írt, nem tudhatta, hogy él már itt, Pesten és Budán egy népi biedermeier ifjú, akire egyedül illik a megnevezés: ô a szent lôdörgô. Ebben az árnyékvilágban, amiben itt a Földön élünk, ha valakit temetünk, azt szoktuk mondani: legyen néki könnyû a föld. Most olyan férfit temetünk, akinek ez a föld igazán könnyû volt, ô itthon volt itt. Így most már csak azt kívánhatjuk, hogy legyen néki könnyû az ég. (1994)

10 Magyar Agartha (Makovecz Imre 60. születésnapjára) Jön, egyre csak jön az erdôbôl kifelé egy ember, kötéllel a kezében. Elszántan, mint aki akasztani megy, vagy egy nemzet foszlányokra tépett életfonalát angyalos kötéssel most akarja újra csomózni. A fényképet nézve megállapíthatatlan, hogy mikor és hol menetel ez a férfi. Vonulásából sejthetjük, nem földi, köznapi ügyekben jár el. Vélhetjük, Ady nagy vágyát teljesíti be: a kegyetlen, hosszú Léviátán kígyót látogatja meg nagy erôs fegyverével. Majd húsz évvel ezelôtt egy jóra szervezôdött társasággal a Fiatalok Népmûvészeti Stúdiójában elhatároztuk, hogy Tokajban házat építünk magunknak. Olyan házat, ahol összegyûlhetnek a megcsúfolt és feledésre ítélt ôsök árnyai, elhozhatják az idôben homályossá maszatolt ügyeiket, szúette tárgyaikat, hogy fényesedjenek, hogy föltámadjanak, hogy bennünket segítsenek. Mivel nem egyszerû házépítésrôl volt szó, hanem inkább templomról, ezért templomépítôt kellett hozzá keresni. Templomépítôt egy olyan korban, amikor a fasiszta és kommunista zónák uralma állandó templomrombolásban teljesedett ki. Illyés Gyulát parafrazálva mondhattuk: ha templom épül, az is csak nekik épül. Ebben a lelki és szellemi szükségállapotban találtam rá a 70-es évek elején Makovecz Imrére, a zsindelyes avar-magyarra, a templomépítôre, az építészre, aki nem is tud mást építeni, csak templomot. Azóta figyelem nagylászlói földi vonulását, újfajta pokoljárását. Utólag visszatekintve is látszik, hogy fontos találkozások történtek a 70-es évek közepén Magyarországon. Mintha fölhasadt volna a hazugság kék kárpitja, mintha trianonos lelkünk új reményeket talált volna. Írók: Csoóri Sándor, Nagy László, építészek: Csete György, Kerényi József, Makovecz Imre és a Fiatalok Népmûvészeti Stúdiójának tagjai: fafaragók, keramikusok, szövôk, kovácsok és gyékényesek találkoztak fittyet hányva az 1945 után bevezetett magyar szellemi gyülekezési tilalomra. Akik ott voltak, sok mindent megértettek magyarság és tisztesség dolgairól, s szinte kivétel nélkül mind pokoljárók lettek, pokoljárók egy nemzetért. Legelôször Nagy László hasította meg gyöngyháznyelû kisbicskájával, gyémánt költeményeivel a huszadik századvégi magyar pokol bugyrait. Majd sorra a többiek, akik erôvel és lélekkel bírták. Így Makovecz Imre is, bár ô nem a hagyományos úton. Közülünk talán ô értette meg legmélyebben az illyési intelmet. Ô tudja, annyira kifordult a világ, hogy ma már a pokoljárás is a pokolt szolgálja. Egy összezavart világban megkülönböztethetetlen a tiszta emberi vállalkozás és a sátáni szimbólumokkal manipuláló álmûvészi álutazás drogomániában. Ki lehet ma oly naiv hitben, lélekben, hogy kígyómarta szép szerelmét, mint Orfeusz Euridikét, kiénekelheti Hádesz karmaiból. Akkor csak a feltétel volt teljesíthetetlen, ma a lány is megrontatna. Ki lehetett olyan naiv a 70-es évek végének Magyarországán, hogy a Zóna engedi könnyedén áttörni falait. Ki hihette, hogy a Zóna engedi gyülekezni az erôket maga ellen, és egyáltalán ha engedné is, hol vannak azok az erôk, amelyek újra tudják szervezni a nemzetet. Hiszen nemcsak a mindennapi cselekvésbe, hanem már a nyelvbe is kezd behatolni a kisajátító idegenség. A test, az ország, az anyag megszállása után elkezdôdött a lélek megszállása. Ez a történelmi idô azonban egyszerre tragikus és nagy lehetôségekkel teli pillanat. Tragikus, mert a lélek elleni invázió azt sejteti, közeleg az idôk teljessége. Nagy lehetôségekkel teli, mert a brutális fizikai hatalmi technikákról a finom lelki hatalmi trükkökre váltó erô sebezhetô. Védtelen, mint vedlés közben a kígyó. Régi technikáit már nem tudja alkalmazni, az újban még ügyetlen. Ez az a pillanat, amikor még a kriptát is át lehet építeni az élet templomává. Ilyenkor még Thanatosz is meghátrál. Ilyen helyzet alakult ki a hetvenes évek végének Magyarországán. A kulturális elit pontosan érzékelte a lehetôséget, s különbözô utakon el is indult, hogy elhagyja a Zónát. Voltak, akik csak a politikai cselekvés kereteit feszegették, voltak, akik messzebbre tekintettek és a szellemi, lelki cselekvés megrongált épületeit kívánták helyreállítani. Ez utóbbiak közé tartozott Makovecz Imre is. A férfi, aki a fotón elszántan jön kifelé valahonnan, és látszik rajta: pontosan tudja, hová tart és mit akar csinálni. Házat építeni megy, mert érzi, hogy eljött a Zóna adventje. Egy szent helyet keres, és meg is találja a két folyó találkozásánál, Tokajban. Leveri a jelölô cövekeket és kijelenti: nem titkolt ábrándom egy szerves emberi világ rendszere. Ezt az épületet is, mint más munkáimat is, olyan jelek megtestesülésének tartom, melyek magukba vonzzák azt a szellemiséget is, mely nem szubjektív vagy objektív, hanem az, ami, s amelynek elsinkófálása beteggé teszi az embereket. Majd így folytatta: akkora bajban vagyunk, hogy ôseinket, a halottakat kell segítségül hívnunk, de nemcsak jelképes értelemben kell számítanunk rájuk, hanem megfoghatóan, mint egy zsák krumplira. Mielôtt felületességünkben gyorsan legyintenénk, hogy ez csak szómágia, idézzük emlékezetünkbe az azték mitológiát: Quetzalcoatl azért száll le az alvilágba, hogy felhozza onnan a holtak csontjait, s új emberiséget teremtsen belôlük a régi helyett, amely elpusztult a világkatasztrófában. Ez a mi halálkoreográfiás huszadik századunk több világkatasztrófát élt át, s közben egy nemzetet itt, a Kárpát-medencében majdnem megsemmisítettek. Ezek után az sem lenne furcsa, ha valaki a csodák világában keresne eszközöket végsô kétségbeesésében. Vagy mint Illyés Gyula tette Trianon után, fasiszta és kommunista diktatúrákban látva beteljesülni a magyar holocaustot, kimondta, hogy a magyarság elpusztít

11 hatatlan, mert a HAZA A MAGASBAN van. Történelmi folytonosságot képvisel ez az elképzelés. Testvér-képzete az évezreden keresztül reményt adó TERRA REGIS ATTILAE és a REG- NUM MARIANUM gondolatnak. Ôsi emberi képzet hinni a fent, a magasban lévô hazában, a legfelsô országban, a Paradésában. Ugyanolyan ôsi elgondolás, hogy egy kozmikus katasztrófa menekültjei, elsüllyedt világok, megalázott, megfojtott népek túlélôi megalapították a földalatti birodalmat: Agarthát, ahonnan azóta is irányítják a földi történéseket, de eljön majd az idô, amikor Agartha népei elôjönnek barlangjaikból, hogy ismét tulajdonukba vegyék a felsô országot. A 70-es évek végén Tokajban felállítottunk három hatalmas oszlopot. Az egyiket, a tizenkét csigolyásat befestettük a színskála színeivel, kétágú szarvat tettünk a tetejére, hogy felkeljen közte a Nap, és lássa, hogy megjöttünk. A másik oszlop köré Makovecz Imre irányításával egy fakupola templomot építettünk, és a ház elé Samu Géza egy fapikkelyes totemoszlopot állított. Ezzel eljött a Zóna adventjének ideje: kapu nyílt a Magyar Agarthához. Azóta egyre hallhatóbban, egyre erôsebben, megállíthatatlanul litániáznak elô a magyarság megcsúfolt ügyei, megcsúfolt szavai. A Zóna ádventje nagy változásokkal terhes. Az a férfi, aki akkor, majdnem húsz évvel ezelôtt, a fotón is láthatóan, kemény léptekkel kijött az erdôbôl, azóta is rendíthetetlenül járja az útját. Néha eltûnik a szemem elôl, majd különös mosollyal az arcán kerül elô. Ilyenkor tudom, ismét sikerült neki egy újabb kaput építenie a Magyar Agarthához. (1995) Dávid Katalin laudációja Mi, szemérmesebb népek nem szoktuk dicsérni egymást. Nem engedi a stílusunk sem, de azon túl mi, keresztények tudjuk, hogy csak Istené a dicsôség, csak ôt illeti a dicséret. Éppen ezért csak egy, a Földet is megjárt embert részesítünk igazi laudációban, amikor azt mondjuk: Laudetur, Dicsértessék a Jézus Krisztus. Mégis van emberi dicsôség is, amely természetesen az elôbbiekbôl ered, s a nagy Dicsôség része. A héberben a kabôd (dicsôség) szó a súly fogalmát foglalja magában. A magyar köznyelv is ismeri a fogalmat, hogy valakinek súlya van, és akinek súlya van, az tiszteletet érdemel, ami végsô soron a dicsôség megnyilvánulása. Hogy Dávid Katalinnak súlya van, azt már nagyon régóta sejtem. Ám ha vakságomban nem vettem volna észre, legkésôbb akkor döbbenhettem volna rá, amikor kezembe kaptam az Ex invisibilius visibilia, Emlékkönyv Dávid Katalin professzor asszony 70. születésnapjára címû kötetet. Ebben a könyvben amely szerintem az egyik legszebb laudáló kötet ebben a században hetven neves értelmiségi vonul fel és nyújtja át gondolatai mirtuszkoszorúját egy asszonynak, egy magyar nagyasszonynak. Egy olyan nagyasszonynak, akihez hasonlókat csak a török által megszállt és megroppantott Magyarország termett. Mint Thurzó Ferencné Zrínyi Kata, mint Széchy Margit grófnô, vagy Batthyányné Lobkovitz Éva, aki egymaga egy országrészt nyert meg Bethlen Gábor pártjára. Ez a század sajnos kísértetiesen hasonlít az említett idôszakra, sôt talán még tragikusabb is volt a magyarságra nézve. Trianon és világháborúk, embert, családot és nemzetet pusztító ordas eszmék a leltár. Mit tehet egy asszony egy ilyen világban? Vállalja a legnehezebbet, hogy a modernkedô koreszmékkel szemben a mesterségesen szétválasztott dolgokat összekapcsolja. Így vállalta Dávid Katalin is a szakralitás kutatását a történelem legmaterialistább századában. A szent feltárása kapcsolatteremtés Isten és ember között, és egyben a megszentelt bolygó szellemének megközelítése. Mert a szakrális szimbólumok arról adnak hírt, hogy az ember nem klónozott majom, hanem Isten arcára teremtetett. A szakralitás kutatása végsô soron azt jelenti, Isten elébe letesszük, hogy értünk valamit a teremtésbôl. Még egy nagyon fontos dologban közremûködô Dávid Katalin. Már fiatalon felfedezte, hogy él itt a Földön két ôsi nép, melyeknek legtöbbet hamisították meg a történelmét, s oly mélységesen megaláztatottak, hogy már megérdemelnék a felmagasztaltatást is. Neki, aki érzékeny a szakralitásra, hamar fel kellett ismernie, hogy minden nép szent, minden nép Isten választottja. Bûn kijátszani ôket egymás ellen, sôt ha van ôsbûn, ez az. Így lett ô a gyûlölködô és kicsinyes világban a zsidó és magyar nemzetnek békeszerzô asszonya. Mi, szemérmesebb népek nem szoktuk dicsérni egymást. Nem is kell, mert mindenki magában hordozza a dicsôség lehetôségét, és akinek súlya van, az saját élete által dicsértetik. Dávid Katalinról szóltam. (1996) Az ördögûzô Nagy László Budai Ilonának Most, ahogy újra és újra olvasom Nagy László naplóját, látom, micsoda szép napokat is éltünk az átkosban. A Krónika-töredék így ôrzi az idillt: Z. kocsijával Csákvárra indultunk disznótorra. Szép havas tájak, a falu is havas. Felszabadultan tréfálkoztunk. Jó étvággyal sok kolbászt ettem, hurkát keveset Novás otellóbort ittunk, ez is nagyon jól csúszott. De Csoóriék fanyar borai mellett sûrûn kóstolgattuk az öreg Zelnik vörös borát is. Demizsonnal vittünk Margitnak is, hogy gyógyuljon. Egy ilyen vörösboros, felszabadultan tréfálkozó út közben ígérte meg Nagy László, hogy Budai Ilona egyetemi színpadi estjére bevezetôt ír. Majd néhány nap múlva titokzatos mosollyal közölte, hogy verset fogok írni, fiú. A fiatalkor természetes könnyedségével vettem tudomásul a hírt, s csak most, utólag a Naplóból látom, hogy az egyik legmegszenvedettebb verse lett. A stációkat a Napló így ôrzi: Február 9., hétfô. Lehet, a versbe belebetegszem. Február 12., csütörtök. A versírásnak már a gondolata is irtózatot kelt bennem. Február 14., szombat. Verset nem írtam ugyan, de a fejemben alakulgat. Ha nem lenne kényes a téma, már elôbbre volnék. A mostani vitákhoz verssel szólok, szeretnék tisztességes maradni. Február 15., vasárnap. Tovább írogattam a sorokat. Igen nehezen találom meg a formát. Most úgy érzem, nem kötött formá

12 ban írom meg a verset. Szabad izom-mozgása lesz, így dinamikusabb is. Február 16., hétfô. Fürdés, hajmosás, M., a fodrászom megkurtította fürtjeimet. Faragtam utána a sárga fát, féltem a verstôl. Február 17., kedd. Hozzálátok a vershez, átírom az elsô sorokat: Ördög koholta, szerkesztette / fölém ezt az éjt, hol az ármány / bullái függnek ércfonálon Február 18., szerda. A versbôl kész kb. 25 sor. Február 19., csütörtök. A verssel kezdtem bajlódni, igen nehezen megy. Február 22., vasárnap. Hamar a vershez láttam. Írtam pár sort, de átjavítottam az utolsó részt. Kész a vers! Örömömben énekelni kezdtem. Fölébe írtam a címet: Szólítlak hattyú. Ha végigtekintünk ezeken a stációkon és elolvassuk a verset, pontos képet kapunk egy huszadik századi magyar költô valóságos pokoljárásáról. Nagy László magyar költô és garabonciás gogoli kísérletérôl, az ördög leleplezésérôl. Arról, hogy fölfordult a világ, az ördög kitüremkedett, kiáradt a pokolból, eljött közénk. Vége a középkori áldozat drámai nagy lehetôségének, a hagyományos pokoljárásnak. Az élet egyszerûen áttekinthetô síkjai kifordultak helyükbôl. Milyen könnyû volt azoknak, akik az emberszabású idôkben dudások akartak lenni, csak bátraknak kellett lenniük és pokolra kellett menniük. Ma viszont a pokol jött el közénk, az ördög emberjárásra vetemedett, árad lélektôl lélekig, s olyan büdös, hogy a borz is belepusztul. Nyomuló lélekégetô gázkamrája holt lelkek tömegét hagyja maga után, holtakat és üreseket. Ezt a mûveletet döbbenten felismerô költôi rémület nekirugaszkodik a leleplezésnek: Ördög koholta, szerkesztette. Itt megbicsaklik a nyelv. Mi az, hogy szerkesztette? Talán úgy, mint egy szerkesztô, vagy fôszerkesztô-helyettes az Élet és Irodalomból, aki a Napló szerint buta és rosszindulatú cikket ír a magyarság legfontosabb ügyeirôl, és szellemi kollaboránsként a szovjet internacionalista félvilághatalomnál feljelenti legfôbb veszélyként a magyar nacionalizmust, amely abban a züllesztô puha diktatúrában nem volt más, mint egy nemzet legtisztább önvédelme, az Adj magyarságot a magyarnak józsefattilai kívánsága. Nem, fiókördögökkel nem érdemes foglalkozni. A fôördög nem szerkeszt, ô kohol, ô nyüstöl. Ördög koholta, ô nyüstölte fölénk ezt az éjt Mekkora keserûségnek kell felgyûlnie az emberben, hogy csak a démonológiai szótár szavaival tudja megnevezni a helyzetét. Emlékeimbôl és a dokumentumokból felsejlik ez az idô, a vers ideje és az akkori társadalmi történések tere. Azt az iszonyodást, ami a Szólítlak hattyú címû vers megszületéséhez vezetett, az 1975-ös év történései váltottak ki. Ebben az évben, szeptember végén jelent meg az Élet és Irodalomban Major Máté Nagy panel és tulipán címû írása. Akarva-akaratlanul már a cím is provokatív volt a tulipán szó miatt. Hiszen az addig elmúlt évek létezô szocializmusának marxista kritikusai elôszeretettel, minden magyar kérdés iránti makabeus gyûlölettel soroltak minden sorskérdést a két háború között túlhangsúlyozott nemzeti-népi rekvizitumok közé. Így került a magyarság számára fontos ügyek elé a tulipános, cifraszûrös, csikósgyulyásos és más jelzô. Nem létezik, hogy Major Máté nem tudatosan tette be a címbe a lejáratónak szánt tulipán szót. Az a Major Máté, aki a szocialista erkölcs címû jelzôs szerkezet jelzôje által a moralitás nyûgös skrupulusaitól felmentve emelkedett az akkori magyar építészet megfellebbezhetetlen pápájává! Ebbôl a pozícióból Majornak könnyed szellemi galoppnak tûnt az a vállalkozása, amelyben a Rákosikorszak szabadnépes hangvételére emlékeztetô publicisztikai bunkóval le akarta teríteni az akkori legtehetségesebb építészcsoportot, a pécsieket. Hogy tényleg a legtehetségesebb, azt az azóta eltelt idô bizonyította. Fôleg ebbôl a csoportból emelkedett ki az a társaság, amely organikus magyar építészet névvel Velencei Biennáléktól Tokióig a világ építészeti közvéleménye elôtt nagy tekintélyt vívott ki magának az elmúlt idôben. El kell ismernünk, Major Máténak kitûnô szimata volt. Észrevette, hogy itt egy olyan új építészeti gondolkodás, tehetséges fiatalok olyan csoportja emelkedik fel, amely megkérdôjelezi a középszerbe, az unalomba fulladt, szocialistának nevezett, kiüresedett bauhauszizáló építészeti gondolkodást. A fôépítész egyre nem számított, arra, hogy írásával szembeszáll az akkorra már egyértelmû mûvészi és erkölcsi nagyhatalomnak számító költô: Nagy László. Szembeszállt annak ellenére, hogy undorodott a publicisztikai vitáktól, mert tudta, hogy a hatalom bármelyik pillanatban, fôleg az igazság kimondása elôtt, elvághatja a vita fonalát, hogy bértollnokok szétnyálazhatják azt, hogy sok értelme nincs, mert az ostor virágzik, és amit akar, végrehajtja. Így született meg az emberközpontú magyar építészet védelmében két glossza, Hol a tulipán? és Hol az építômûvészet? címmel. Megdöbbentô volt a hatás. Az elmúlt évek, évtizedek tapasztalatai alapján senki nem merte gondolni, hogy valaki is föl meri emelni a szavát Aczél György ahogy a Napló nevezi, a nagymester, a fônök kulturális monopóliumot és terrort gyakorló csapatával szemben. Akkora volt az elképedés, hogy el is vesztették a vitát. Idôleges visszavonulást rendeltek el, és Major barátjukat zászlórenddel kárpótolták az elszenvedett sérelmekért, s ahogy a Napló ôrzi: most zászlórenddel kitüntetve pimaszkodik. De különben is zaklatottá vált a közélet. Ekkor jelent meg Száraz György: Egy elôítélet nyomában címû írása a zsidókérdésrôl. A témáról a Napló így ôrzi a költô véleményét: Nehéz ügy. Elszomorító, hogy még ma is ügy. Üggyé csinálják. Ugyanezen a télen Illyés levelet írt az Írószövetségnek, hogy kilép a sok megaláztatás miatt. Az Úr évének késô ôsze és tele ilyen hangulatban találta a költôt, akiben érett az elhatározás, hogy a költészet mágikus erejét segítségül híva oszlatja az éjt, hol az ármány bullái fekete zsinóron függnek. Az alkalmat egy baráti utazás és egy baráti felkérés hozta meg. A Napló szerint így: Értekezlet: az építészet vitát folytatjuk. Kettô hozzászólás van. Lehet, hétfôre több lesz. Major emberei is küldik. Ebéd: Nimródban M. és B., továbbá Z. Jóska, K. F., Páskándi, majd Csoóri. Bundi és P. kivételével: Hatvan. Szép az öreg szôlôje, magas kordonos. Újfajta szôlô, Egri csillagok, ebbe tartozik a Zalagyöngye is. Permetet nem kér, mert legyôzi a férgeket, fagyálló Muskotályos és oportó ízû. Eszegettünk ezt-azt, ittunk újbort, de legelôbb pálinkát. Fél hét körül indultunk haza Z. kocsiján, B. Ilonka mellett ültem. Elvállaltam estjének bevezetôjét. Elvállalta úgy, hogy abban a pillanatban biztos nem gondolt rá: ördögûzô verset fog írni. Miért gondolta volna, népdalénekesnô elôadóestjére kell csak bevezetôt írnia. Metaforákat kötözhet csokorba a népdalnak arról a szerelmetes világáról, ahol kedvenc nótája szerint: lányoknak az ágya rozmaring a lába. Csak a kifordult élet, a rongáló rossz pörök nem engedik a lírai fényûzést, kikényszerítve a líra mágikus ördögûzô szerepének felmutatását. Ha ezt nem meri vállalni senki, akkor lepusztul szánkról az ózon, és az ördög, a halál ura kitúr, kitaszít a házból, hazából

13 Kérdeztük, hogy mekkora keserûségnek kell felgyûlnie az emberben, hogy csak a démonológiai szótár szavaival tudja megnevezni a helyzetét. A vers elsô fele a következô sorokban emelkedik egy huszadik századi Tiborc panaszává: Ördög koholta, ô nyüstölte fölénk ezt az éjt, hol az ármány bullái fekete zsinóron függnek, megannyi mérges lepény, majálisra ólom-okádmány, hogy gôzüktôl elsorvad a fény és lepusztul szánkról az ózon. Ólom-ingák, ha mozdulsz, ütnek, nem moccansz meg, úgyis pofoznak, ítélete ádáz betûknek lélekben, hasban új csikarás, s kell álmodni tovább a rosszat. Fekete zsinór-erdôn át is látok azonos kínt: szivárvány havasán az ostor virágzik, s virágom hervad a hahota hóhérpados nyújtó-csigáján. Gúny bitangol akár a járvány. beront a tûzhelyhez akárhol, rendelkezik mint nyegle ficsúr, utálattal mindent kirámol, szabad keze bóvlit virágzik, országutat ír nyála, kitúr, kitaszít a házból, hazából. ( ) új gótika épül sebekbôl, sóhaj aranyozza íveit, harangsora: bók és bók és bársony, s néma, nem szólít, nem serkent föl, aki itt sujtva sohase kel föl. Ezekkel a sorokkal 1976 februárjában végleg véget ért Nagy László lírai fényûzése. Ezeken a sorokon nem lehet túllépni egy könnyed társasági legyintéssel. Ezekben az izzó mondatokban végleg pástra lépett Nagy László és az ördög. Csekély, de érdekes adalék, hogy az akkori hivatalos költôfejedelem a Napló szerint is rögzítetten úgy érezte, ellene íródott a vers. Ebben tévedett, bár nem sokat, mert a vers mindannyiunkat tetemre hív, a mi ördögarcunkat is leleplezi. Már régóta csakis azon munkálkodom, hogy az ember mûveim olvastán nyíltan gúnyt ûzzön az ördögbôl, írja Gogol április 27-én Sevirjevnek Nápolyból. Azt jelzi ez a mondat, hogy többen ki merték és ki merik hívni párbajra a disznófejû nagyurat, s e harcban felemelkednek és elbuknak, megdicsôülnek és elkárhoznak. Gogol fô kérdése az volt, ezt Mereskovszkij kitûnô elemzésébôl is tudjuk, hogy hogyan lehetne ostobának feltüntetni az ördögöt. Ezért vállalja a gúnyt mint eszközt, s mert Gogol rossz eszközt választ, belehal a küzdelembe. Párbajtörténelembôl is ismert tétel, hogy olyan fegyvert kell választani, amit az ellenfél kevésbé jól tud kezelni. Nagy László ösztönösen s így mélyen tudta, hogy a gúny az ördög legerôsebb fegyvere, mert gúny bitangol akár a járvány. Gúny bitangol például legszívesebben a nemzeti érzés körül, s ez a magyar kultúra sosem múló legmélyebb kihívása. Olyan mértékû, hogy már csak a sikoly marad, a fulladás elôtti utolsó vegetatív könyörgés. Nagy Lászlónál így: de sikoltom halhatatlanul: Úristen, én nem vagyok itthon?. József Attilánál pedig így: S mégis, magyarnak számkivetve, lelkem sikoltva megriad. Mi történt a huszadik század magyarságával, hogy a század három legnagyobb magyar költôjének központi témája, a magyarnak számkivetve, az itthonlét-hiány, a hazakeresés akárhol, ha itt, a Földön szinte lehetetlen, akár a magasban is. Mi az ördög tehát, a magyarok ördöge, más ez, mint a Gogolé? Több mint valószínû, hogy nem, vélhetjük, az ördög internacionális. Mereskovszkij fedezte fel, hogy az ördög legmélyebb lényege a középszer, sub spaciae aeterni, a halhatatlan emberi középszerûség, Hlesztakov maga. Az a negatív képesség, amely mindent, ami háromdimenziós, kétdimenziósra szûkít, operettesít. Nagy László így pontosít: szabad keze bóvlit virágzik. Illyés Gyula mûködése mély rétegeit is felfedi: mert szépnek csak azt véled, mi egyszer már övé lett, és eszmélnél, de eszme csak övé jut eszedbe, néznél, de csak azt látod, mit ô eléd varázsolt. S ezzel bezárult a kör, ilyenkor fölnövekszik a rémület, már mindenki menekül kifelé a haza terébôl, vagy befelé, a föladott személyiség ördögi bugyraiba. Rémálom temploma, s én alul izzok, szavamat nem halkítom, de sikoltom halhatatlanul: Úristen, én nem vagyok itthon? Lehet-e temploma az ördögnek, magyarul a rémnek, s hogy megismerjük, ki ô, nevezzük nevén héberül: Satanas, latinul Diabolus. Lehet-e temploma a Sátánnak? Lehet-e akkor, mikor számunkra a templom az, amit föl kellene építeni? Kinek építjük a templomot, az Istennek vagy a Sátánnak? Hamis próféták hirdetik: csak építsétek a templomot, az mindig Istennek készül. Nem igaz, a templom mint szimbólum üres forma, csak annyit jelent, hogy kapu a transzcendens felé. Nyílhat Istenhez és a Sátánhoz. Az ördög, a nagy utánzó, mindig számíthat Hlesztakov-énünkre. Ha könnyen szabadságra vágysz, ô a legszabadelvûbb, ha szépségre vágysz, ô a fényhozó (Lucifer) és egyben fényûzô, ha igazságra vágysz, az általa gyorsan felajánlott egyetlen igazság a szent. Ez tényleg rémálom, ez feloldhatatlan, vagy a költô mégis feloldja, mikor fölteszi a kérdést: Úristen, én nem vagyok itthon? Ki vagyok taszítva a házból, hazából? Ki akarnak ûzni, kiûzzük magunkat az OIKOSZ terébôl. A régi görögségnél a nyelv még teljesen épen ôrizte az OIKOSZ, OIKOMENÉ szóban a ház, haza, háztartás és emberiség egységét. Ebben a szóban lett testté az a kinyilatkoztatás, hogy az otthonlét és az emberi lét egymás szinonimája. Bárki, aki ház, haza, emberiség hármas egységét föladja vagy támadja, az az emberi jelenséget amely tudvalévôleg Isten arcára teremtetett támadja, annak személyisége egyértelmû, tette leleplezi önmagát. A költô az ördögûzés legegyszerûbb és leghatékonyabb mondatát találta meg. Amikor gúnyt bitangol, mikor virágzik a bóvli, mikor kitaszítanak házból és hazából, mindenkinek fel kell tenni az ördögûzô kérdést: Úristen, én nem vagyok itthon? Mikor Nagy László idáig jutott, feltette a kérdést, és befejezte a verset. A Napló szerint felkiáltott: Kész a vers!, és így

14 folytatja: örömömben énekelni kezdtem. Az igazságra való rátalálás magával hozza a csodát, a szintén ördögûzô felszabadult tiszta nevetést és örömöt. A költô megharcolta a harcát, s talán ezért is lett oly kedves az Úrnak, hogy nemsokára magához szólította. Ránk hagyta viszont ördögûzô aranyvesszôcskéjét és a mágikus szavakat. Nem bújhatunk ki a felelôsség alól, mindenkinek meg kell járnia az utat. Tudom, készülôdik immár az én pokoljárásom is. Nagy László, az ezüsthajú herceg, garabonciás mosollyal a szája szegletében közeledik és szólongat: Fiú, mûveld a csodát, törd át a hazugság falát, ha tudod, s ha mered. A hang még messzirôl hallatszik, de már pontosan érthetô. A költô, aki hercege lett a szívnek, itt botozgat már örökké a szívemben. (1996) Egy beszélgetés * Szélfútta levél a világ. De hol az ág? de Ki az ág? Zelk Zoltán Hogyan válaszolna Zelk Zoltán kérdésére? Olyan mély dolgok ezek, hogy nem volna szabad ilyen könnyed formában beszélni róluk. Ha az ember napokig ülne egy helyben és gondolkodna, akkor sem tudna, úgy érzem, hiteles módon válaszolni. Csak képzelôdünk. S az egyetlen, ami feljogosít erre a képzelôdésre, hogy a mindenség, amely körülvesz minket, semmivel sem nagyobb annál a mindenségnél, amely az agyunkban van leképezve. Én azt szoktam kérdezni, s gondolkozni rajta: miért fontos a mindenségnek, hogy az egyik legeldugottabb zugában, a Földön amit én kívülrôl szemlélve nem tudok máshogy elképzelni, mint valami fekete lyukat, szóval, hogy egy ilyen fekete lyuk mélyén felderítetlenül ott legyen a Kánaán? Egy kis oázis, ahol létrejött az ember, évek milliárdjain át? Miért? Mi a célja a mindenségnek az emberrel? Egyetlen magyarázatát találom: a mindenség nem tud megnyilvánulni, nem tud kommunikálni, ha az ember nem jön létre. Ebbôl pedig számomra kiderül, hogy a mindenségben nem is létezik más hasonló élôlény, csak mi itt a Földön. Az ökológiai irodalomnak van egy furcsa és szép metaforája, egy kicsit mitologikusnak ható feltételezése, a Gaia-hipotézis. Ennek az a lényege, hogy a Föld élôlény, * Földváry Györgyi készítette a Lyukasóra folyóirat felkérésére Gaia földédesanyánk létezô valaki. Mûködik, s a bajban meg tudja védeni magát. Minden rajta élô test az ô egy-egy sejtje. Miben látja Isten megvalósulását? Például két ember között folyó beszélgetésben tud megvalósulni. Huszárik Zoltán ezt így mondta: Két ember szerelmi telefonbeszélgetése nem vész el, szétsugárzik, és hat az idôben, a lélekben Aztán így folytatja: Az emberiség a városok szennyezôdésével van elfoglalva, s közben elfelejtkezünk a mellettük élô ember lelkérôl Pedig ez a leglényegesebb Az ember találkozása a másik emberrel önmagával. Úgy vélem, ez a teremtés lényege. Hogy két ember között létre kell jönnie a beszélgetésnek. Ebbôl a beszélgetésbôl árad a mindenség felé valami. Vagyis Isten az emberek által tud megnyilvánulni. Egyébként Istenrôl csak dadogni lehet, ahogy most én teszem. A vallások hogyan használják az Istent? Ez a legkínosabb a történelemben, mert itt a közvetítôkrôl kellene beszélni. A közvetítôk szerepérôl. El tudja képzelni, hogy ha egy férfi és egy nô szereti egymást, és egymáséi akarnak lenni, ahhoz kell valami közvetítô? A szerelem teljességérôl beszélek, amely abszolút magánügye annak a férfinak és annak a nônek. Ott egy harmadiknak a jelenléte vagy kínos, vagy aberráció. Azt hiszem, a vallás területén is ez a probléma. Nem véletlenül foglalkoznak ezzel a világon mindenütt. Én például egyetlen módon tudom elképzelni a közvetítôt. Nem az aktus folyamatában, hanem az eltanulásban. Hogy hogyan válhat férfivá a férfi és nôvé a nô? Vagy hogyan válhat istenhívôvé az ember? Errôl beszélhet valaki, de hogy ezt kanonizálja, hogy számon kérje, egészen a gyónásig, az már visszaélés az emberek felett elnyert, kisajátított hatalommal: bûntudatkeltés. Nézze meg az apokrif iratokat: beszél-e Krisztus ilyesmirôl? Krisztus azt mondja: táncot lejt a kellem Örömöt hirdet, és semmi olyat, amit utána a páli egyház kitalált. A centralizációt, a kézbentartást, a bûntudatkeltést. Ebben az egyházban, a római katolikusban, csodálatos szentek voltak, és ugyanakkor csirkefogó hûbérurak is, sôt egyházfôk, mint például VI. Sándor, aki finanszírozta az indiánok lemészárlását. Ismeretes, hogy Isten igéjét az egyház szerint csak a próféták vagy a papok közvetíthetik. És ha a közvetítés hamis? Ha hamisak a próféták is? A hatalom kisajátítódik, és valójában Isten ellen szól. Ennek a végsô fázisa az, amikor már meghalni sem hagyják az embert, és beleteszik egy üvegkoporsóba, mint Lenint. Valójában milyen lehet az az Isten, akit keresünk? Krisztus szerint mindnyájan Isten fiai vagyunk, tehát isteni lények. Teilhard de Chardin azt mondja, hogy az emberiség szellemi-lelki fejlôdésen megy keresztül, s egy bizonyos cél, a nooszféra felé halad. Ha Istent szó szerint meg tudnánk határozni, talán vége lenne a történelemnek. Megmondom, miért. Két kulturális antropológus egybegyûjtötte a kultúrának a világban ismert összes meghatározását és kiadta könyvben. Kiderült, hogy a kultúra meghatározhatatlan. Ha meghatározható lenne, tanítanák, mint egy nyelvet A mûvészetet tanítják Tanítják, de tanítani azt sem lehet. Különben a kultúra sokkal több, mint a mûvészetek. A szó az agrikultúrából ered, de beletartozik a fogalomba a gondolkodáskultúra, a viselke

15 déskultúra, a cselekvéskultúra is, és így tovább. A mûvészeteket csak az európai gondolkodás azonosítja a kultúrával. Hogyan került közel Istenhez? Vallásos nevelésben részesültem. Félig polgári családból származom. Anyám, akinek az apja Gyula város fôjegyzôje volt, tehát a város második embere, a zsámbéki tanítóképzôben végzett az apácáknál. Késôbb összeházasodtak apámmal, aki szerette volna, hogy én pap legyek, ezért tizennégy éves koromban elküldtek Esztergomba, a ferencesek gimnáziumába, pedig ez abban az idôben, 1963-ban, nem volt kockázatmentes. Csakhogy én valójában a csinos lányokat jobban kedveltem, mint a papi hivatást és a papi rendet, amely akkori gondolkodásom szerint szentekbôl és szerencsétlenekbôl állott, olyanokból, akik akkoriban igencsak meg voltak nyomorítva. A késôbbiek folyamán aztán sok negatív tapasztalatot is szereztem a papságról, és sok pozitív élményt az életszentségükrôl. Az évfolyamban két osztály volt. A másik osztály tanulói papnak mentek. Ôk zömmel vidékrôl kerültek ide. Mi voltunk a pesti gyerekek. Volt a rendháznak egy disznóhizlaldája, kint, Esztergom északi részén. Politechnika órán az volt a gyakorlati feladatunk, hogy ezt a disznóólat kitakarítsuk. A srácok fujjoltak, mert hiszen nem a legjobb illat terjengett. Én kevésbé, hiszen a város szélén nôttem fel, ahol nem volt szokatlan a disznóbûz. A kétkezi munkától sem rettegtem, mert anyám, aki a negyvenes évek második felében elment tanítani, egy idô múltán talán két hónap kellett csak hozzá észrevette, hogy a tanítást nem az ô értékrendje szerint irányítják, és abbahagyta. Hazajött, mondván: számára a paraszti munka sem szégyenletesebb, mint a becstelenség. Komoly döntés volt ez a részérôl, és egy hatalmas törés is az életében. De végül is most, hetvennégy évesen úgy néz ki, mintha csak ötven-hatvan lenne. Fizikai erejének teljében van. Ha pedig tanító marad, talán idegösszeroppanással végezte volna, valamikor a hetvenes években. Szóval kimentünk a disznóólhoz, ahol életem egyik alapfilozófiáját kaptam. Lehet, hogy ez közelebb vitt Istenhez már amennyire az élet szeretete, a praktikus dolgok közelebb viszik az embert a transzcendenshez. Fanyalogtak a fiúk, hogy milyen büdös van, mikor a velünk lévô világi gondnok bölcsen megszólalt bocsánat, szó szerint idézem : Fiúk, a pina is büdös, mégis jó. És igaza volt. Voltak ott persze papok, akik gyorsan elfordultak, mintha nem is hallották volna a mondatot, de az én akkori tizennégy éves fejem elgondolkozott ennek a világnak a filozófiai összetételén. Minden héten volt hittanóra. A fiúk nem szerették, de én idôvel rákaptam az ízére annak, ami ebbôl filozófia volt. Annyira megkedveltük egymást a hittantanárral, hogy ô adta a kezembe például Teilhard de Chardint és Heideggert. Ez forradalmi tettnek számított abban az idôben, amikor minden kortársam Marxot olvasta. A késôbbiek folyamán meghatározó lett számomra a közeg is, ahol akkor éltem. Vagy mondjam kultúrának? Hogy például lementem a kriptába, ahol olyan emberek voltak eltemetve, mint Zadravetz püspök, akirôl a 45 utáni idôben csak rosszat lehetett mondani. A nagybátyám is pap volt. Ôrá volt bízva a ferencesek titka, hogy hol van eltemetve Vak Bottyán. A Rákóczi-felkelés után sokáig keresték, de a ferencesek elrejtették. A titok papról papra, diákról diákra szállt A fogyasztói társadalomnak Ön szerint milyen szüksége van a hitre? Semmilyen. Hitellenes. Nincsen rá szüksége? Csak mint fogyasztásra van szüksége. Vasárnaponként a Super Channel ma már az amerikai prédikátorok showját közvetíti. Szól a jazz, az emberek kifestve riszálják magukat, és áhítoznak. Ezt elfogadják? Ez két dolog. Meg is lehet hülyíteni az embereket, és ugyanakkor az életszentség felé is lehet vinni ôket. Az az egyszerû parasztasszony, aki vasárnaponként eljár a templomba, és a maga módján hisz Istenben, az szent. Az a szerencsétlen amerikai viszont, aki kifesti magát és extázisba esik, hogy hall egy show-mûsort a prédikátortól, sajnálatra méltó, arcnélküli ember. Nem látom az arcát. Ön szerint létezik-e földön kívüli élet? Ebbe most ne menjük bele. Valószínûleg ufonautikába merülnénk, megkérdôjelezve létezésüket és céljaikat. Engem nagyon érdekel a transzcendens, és énszerintem az ugyanaz a földi történet, csak más idôsíkokkal. Mi a magunk idôsíkjában a magunk mindenségét ismerjük. Ha valakik áttörik az idôsíkokat ezeket a dimenziókat mi nem tudjuk érzékelni. De fordítva, a mi idôsíkunk abban a világmindenségben akárhol érzékelhetô. Tehát nevetséges az az elképzelés, hogy mi elindulunk egy kávédarálószerû ûrhajóval, hogy találjunk a mindenségben értelmes lényeket. Ha a tudatunkban kezdenénk el kutatni, igazi más világokkal is kapcsolatba kerülhetnénk. A mai fiatalok egyre gyakrabban, egyre tehetetlenebbül keresgélnek célt, kapaszkodót, hitet. Errôl mi a véleménye? Krisztus elôtt néhány száz évvel majdnem egy idôben élt öt nagy gondolkodó. Valójában ôk foglalták keretbe a világ akkori és azóta is legfontosabb gondolatait: Ézsaiás, Püthagorász, Buddha, Konfucius és Zarathustra. Ez akkor lényegében egy idôben zajló szellemi kinyilatkoztatás volt, megfogalmazása az élet törvényeinek. Mi elrejtettük az ifjúság elôl a titkokat önzô módon, belôlük pedig kiveszett az az érzékenység, amellyel meg tudnák fejteni ôket. Az ifjúság, ha nem talál titkokat és célokat, nem tud ifjúsággá, nem tud emberré válni. Meg sem tudja fogalmazni a saját életét. Nem képes Isten fiává, isteni lénnyé felnôni. Ez lenne a végsô cél? Ebben az értelemben igen. Mert ettôl mûködik valami. Ezért jöttünk létre. Ezt tartom az igazi evolúciónak. A mindenség különben nem létezik. Krisztus erre utalt, amikor a szeretetrôl beszélt. Talán Rilke mondta, hogy a szépség megmenti a világot ez a parafrázisa annak, amit Krisztus tanított, hogy a szeretet menti meg a világot. Ô azt mondja: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Ô kihagy valami nagyon távoli közvetítést az egészbôl, és azt mondja, hogy légy te magad a közvetlen kapcsolat. Mozduljon el valami a minôség, a szeretet, a szépség irányába, mert ezáltal kimondatik a mindenségben az a fontos dolog, amitôl létezni tud. Egy régi egyházi kifejezéssel: A rossz valahogy mégsem tud felülkerekedni. Ki vannak egyensúlyozva a dolgok. Én azt látom: csodák elôtt állunk, igazi nagy csodák elôtt az ezredfordulón. Lehet, hogy jön egy új próféta, s nem is csak a krisztusi gondolatokkal. A jövôt nem látom ijesztônek. (1993)

16 Éljenek a magyar dudások! EMLÉKEK, ÁLMOK, JÖVENDÖLÉSEK De a Szôlôtô ma is termi Rubintszín borát S a Kert a Vízparton ma is virít. S nézd ezernyi Virág kelt a Nappal S ezernyi az Agyagba hullt S az elsô Nyári hónap, mely elhozza a Rózsát Dzsamsídot és Kai Kubádot magával viszi. Omar Khajjám Milyen indíttatás eredménye, hogy egy táj, egy nemzet kisebb-nagyobb közössége identitását, hagyományokhoz való kötôdését, a történelemben való cselekvô vagy cselekvônek vélt jelenlétét igyekszik megfogalmazni, s ennek a megfogalmazásnak idôrôl idôre hasonló formákat keres és talál? A nemzetközi tudományos élet fokozott figyelemmel kutatja a modern kori ünnepnek azt a formáját, amelyet fesztiválnak nevezünk. Keresi benne a közösségek életének meghatározó, reprezentatív pillanatát. Szeretné feltárni azt a társadalmi minôségi szervezôerôt, amely a felkészülés, majd az ünnepi öröm megvalósításában, ebben a felfokozottságban is természetes szerepjátékban nyilatkoztatja ki magát. A tudományosan kimért kérdésen túl valójában az érdekel mindenkit, hogyan menti át a társadalom kisebb-nagyobb közössége a mába, az elidegenedônek és technikainak nevezett világba a dionüszoszi ünnep üzenetét. Ha el akarjuk kerülni az elméleti viták rágósságát, kénytelenek vagyunk saját átélt személyes tapasztalatainkra hivatkozni, kézen fogva s magunkkal vonva a kétkedôket a folklórünnep többrétegû világába, ahol a maga nemében minden pontosan olyan lüktetô vagy fáradt, mint a környezô társadalomban. 63

17 Bartókról mesélik, hogy milyen derûs méltósággal tudott elôadni obszcén szövegû népdalokat. S az évfordulóra kiadott albumban az a kép, amely ôt mutatja fiatalon, amint nyenyerén játszik, nekem a homo festivus hangulatát idézi. Ide kapcsolódik egy saját élmény is, mely a 70-es évek egyik folklórfesztiváljáról származik. Mikor a hivatalos folklórprogram véget ért, sodródva az eseményekkel s az újonnan vagy nemrég megismert zenész barátokkal egy furcsa szertartás közepébe kerültem, ahol Tóth Imre bácsi somogyi kanászdalokat énekelt. Mondhatom, meglepô volt fülemnek a profán litánia, s még inkább az a szertartás, amely az egymásnak zenélés virtuóz fázisaiból épült fel. A következô napokban s azóta is mindig, itthon és külföldön keresem a fesztiváloknak azt a különös arcát, mikor a szakmai virtus egymás örömére mutatja fel azokat a vagabund emberi gesztusokat, amelyekbôl az ünnep természetesen túláradó öröme megteremtôdik. Hogy ebbôl mennyit tudnak átmenteni az elôadók a fesztivál nappaljaiba, a színpad megszervezett világába, nehéz felmérni. A méltóságot és a folklór esztétikumát biztosan, a közvetlenséget sajnos nem. S ezért van némi igaza a kívülrôl jövô kritikának: ezek a fesztiválok csak a látványosságig magasztosulnak fel, s azért, hogy az idegenforgalom árujává váljanak. Igen, ezt tudomásul kell vennünk. A környezô világ mindig is ráerôltette kisajátító szempontjait a cselekvés különbözô formáira. A tét ezen túl volt: hogyan tudja megmenteni autonómiáját a nép kisebbnagyobb közössége az ünnepben s majd ebbôl merítve a hétköznapokban? A fentiekbôl adódik, hogy azok a fesztiválok tudnak igazi emberi tartalmak hordozóivá válni, amelyeken nemcsak a szereplô népmûvészek, hanem minden jelen lévô résztvevô együtt énekel és táncol, s a felfokozott hangulatban a szórakozás, az örömteremtés igazi gyakorlatára találhat. Ezért számomra a fesztiválokon a legizgalmasabbak egyrészt a felvonulások, ahol dallal és tánccal deklarálódnak azok a szimbólumok, amelyek egy-egy nép vagy népcsoport saját vagy sajátosabb arcát mutatják, s azok az alkalmak, amikor össztáncban az egymás megismerésének lehetôségévé válik a folklór. Így a fesztiválok akkor válnak hûségessé saját eredeti tartalmaikhoz, amikor nem a hallgatóra, a nézôre számítanak, hanem a résztvevôre. Amikor megkérdôjelezik a csupán szemlélô jelenlét létjogosultságát, s minden eszközzel megteremtik a résztvevôvé válás lehetôségét. Amikor nem engedik meg, hogy a hallgató, a nézô közönyös kívülálló legyen, s ott sündöröghessen az események, a történés körül. Inkább cinkossá teszik a cselekményekben, hogy létrejöjjön az emberi kapcsolat, megszülessen a derû, az ünnep, a kiviruló népi jókedv: a folklórünnep üzenete. Az ilyen nemzetközi folklórfesztiválok, fôleg a népzenei woodstockok az általános ünneplésen túl más tartalmakat is hordoznak. Ma már kimondottan is jelen van bennük az az igény, hogy a különbözô népek megismerhessék egymás népmûvészetét s azon keresztül életét is. S ha ez valójában ábránd, azért a különbözô csoportok mégis hoznak jelzéseket a küldô etnikumuk sajátos arcáról. Bár tudjuk, felületi benyomások ezek, de arra jók, hogy csiholják a kíváncsiságot, a közelebbi megismerés igényét. Mert vajon mit képviselnek a különbözô fesztiválokon a folklórral a különbözô nemzetek csoportjai, ha nem azt az imágót, amit közölni szeretnének magukról? Saját népmûvészetük, népük, nemzetük mindennapi életének állandó elemeibôl sûrûsödött össze ez a kép, s bár áttételesen, rámutat mai életükre is. Rámutat, mert hozzájárul etnikai öntudatuk formálásához, hazafiasságuk gazdagabbá tételéhez. Azt a természetes büszkeséget lehet tartalmasan közzétenni egy ilyen fesztiválon, amely ott van az etnikai öntudat forrásainál. S én kíváncsi vagyok, hogy más népek mire büszkék. Ezt az egymásra való ôszinte kíváncsiságot próbálják kielégíteni a tartalmasabb folklórfesztiválok, s ez is mindennél nemesebb feladatuk. Meglehet, hogy több az üres látványosság, mint a hiteles cselekmény, jó lenne hát ôrködni az arányokon. Ha ez sikerül, a fesztivál közeledhet eredeti méltóságához, s talán arra is képes lesz, hogy ne csak az ünnepet szervezze, hanem olyan közösségi érdekeket is akkumuláljon, amelyek átsugároznak majd a hétköznapokra is. Elsô külföldi fesztiválélményem jut eszembe. A 70-es évek elején egy ázott kis dudáscsapattal részt vettem a strakonicei nemzetközi dudafesztiválon. A dél-csehországi városka várkastélyának az udvarán lévô négy toronyból kellett a különbözô országok dudásainak megmutatni, mit tudnak. A meghívók ezt elôre nem jelezték, így naivan egy jó tánccsoporttal és mindössze két dudással mentünk ki. Nem csoda, hogy lélegzetünk is elállt az ellenünk irányuló toronyzenés merénylettôl. Nem volt mit tenni, elkezdôdött az elôadás. Több ezer nézô tekintete szegezôdött az elsô toronyra, ahol a reflektorfényben felharsant húsz bretagne-i duda, majd a másik toronyban a skótok kezdték rá, majd mi megmutatjuk ezeknek a franciáknak jelszóval. Azután a bolgárok. Talán a törökök csaptak hasonló zajt a mohácsi vész idején. Végül mi Másnap a táncosok mégis visszalopták a magyarokat a közönség szívébe. Öt év múlva, május elsején huszonegy fiatal dudás, mint egy szabadcsapat vonult végig a Dózsa György úton, köztük tanáruk, az egykori strakonicei hôs, s táblájukon a felirat: Éljenek a magyar dudások! Ennyit ér egy fesztivál, s ezért éljenek a dudások, nyenyerések, táncosok, énekesek, és éljen a fesztiválok felszabadító jókedve. (1979)

18 A folyamatosság kísértése Vannak mozgalmak, melyeknek mélyén idôtlen gesztusok munkálnak. A változó körülmények között is állandó dolgok igénye. Törekvés arra, hogy a változások által okozott bármilyen törések ellenére tudatában maradjunk életünk folyamatosságának. S ma, amikor a divatok áradásaiban vergôdô ember személyisége folyamatosságát sokszor csak bizarr különcségekkel véli demonstrálhatónak, egyre inkább keressük azokat a gesztusokat, amelyek a humánum hiteles hordozói a történelemben. Az életmódbeli uniformizálódás, az általános emberi, kulturális, jelesen a mûvészeti értékek gyors elértéktelenedése mindenesetre már régóta a létezés állandóbb forrásaira irányította a figyelmet. A hagyományok iránti vonzalom, az ipari civilizáció és a tömegkommunikáció uniformizáló szerepének felismerése, az etnikai tudatosodás erôsödése, a kulturális többszólamúság igénye mind-mind az említett nagy hiányérzet tünetei. Látnunk kell azonban, hogy ezek a kísérletek egészen nem léphetnek túl az utópián, amíg nem képesek tudatosítani csapdáik lényegi rugóit. Ezeket keresve elsôsorban azzal kell számolnunk, hogy korunkban a kultúra legértékesebb és leghitelesebb termékei is belekerülnek egy olyan furcsa körmozgásba, ahol a jólét, a kényelem és a hatalom prioritása meghatározó. Ám ha kénytelenek vagyunk is elfogadni a gordiuszi csomóként ránk merevedô világot, meg kell kérdeznünk: hová tûnt az a fiatalos életigenlés, amely mindig a maga erejére épít, s akár egy szájharmonikával is megteremtheti bensôséges kapcsolatát a világgal. Fôleg az érdekel minket, hogy a hetvenes évek Magyarországán hol találtak, találtak-e egyáltalán medret azok az energiák, melyek a közélet elszikesedett parlagairól menekültek valahová. Egy részük a megújuló népmûvészeti mozgalomba. Így jutott friss erôkhöz s lett a magyar kulturális élet igen sajátos második gazdasága a népmûvészet, ártatlan, de termékeny tüntetés a szórakoztató iparral szemben. Az autonómia és a szervesség igénye öltött benne formát, s tudott hódítani, noha sokakat teljesen készületlenül ért s épp ezért ingerültségre, mosolyra, gáncsra késztetett. Ez a kritikus periódus elmúlt, de a mai kultúra értékvilágának elemzése s a népmûvészet szerepének ilyen összefüggésekben való szemlélete még ma is csak ábránd. Pedig egyre pontosabban látszik, hogy tévedtünk, amikor ezt a mozgalmat csak a népmûvészethez való viszonyában láttuk, láttattuk, s állandóan ezt az egy szálat bogozgattuk. Érdemesebb rákérdezni, hogy ez az ifjúsági mozgalom dezertálás volt-e, vagy csendes, visszavonult építkezés. Búvóhelyek-e csupán a kis közösségek, ahol az identitásvágy, ha szûk körön belül is, de a biztonság és a szabadság pilléreit alkothatja meg? S benne az ifjúság mentve, ami még menthetô a maga józanságát iróniával fedezett csöndes hitét még tárgyiasíthatta. Vagy iskola, ahová visszavonultan értô közösségben kiérlelheti a biztonság s a szabadság készségeit: a cselekvésnek azokat a formáit, melyek egy nép nagyobb szándékaihoz szükségesek? Mielôtt válaszolnánk, el kell ismernünk, a népmûvészet lehet búvóhely is. A megôrzött formákat is lehet sémaszerû modellé avatni. Kivált a rájuktalálás mámorában. Holott látnunk kell: a világ nem enged sem önfeledt, sem eltervelt modellezést. Nincs reneszánsz, ahol a hagyomány modelljére egy új világot teremteni önépítô szükségszerûség is. Mielôtt azonban végképp leszámolnánk a modellekkel, vessünk egy pillantást a kialakult közösségi formákra, a táncházakra és a népmûvészethez kapcsolódó közösségi akciókra. Elsô ránézésre úgy látszik, hogy ezek behatárolt szerepjátékok, de elsô ránézésre érzékelhetô az is, hogy ezek a szerepek egy életformát idéznek meg. Lényegük nem irracionális vágyódás elmúlt életmodellek kiüresedett rekvizitumaihoz, hanem azonosulás belsô világuk értékeivel, azonosulás a körülöttünk kiüresedô világot jobbá szervezô erôkkel. De mûködött, mûködhetett-e itt egy modell? Egy modell, amely mégiscsak a kultúra fényûzése. Nem, és nemcsak azért, mintha ez a nemzedék a tudatosság bástyáit rakta volna maga köré, belátta volna, hogy minden modell kisajátítható, mert a történetet hamar elnyelik a másra ajzott hajlamok, a történeten túli szerkezetet pedig nem engedi mûködni a felgyorsult idô. Nem, mert igazi modellek mûködéséhez igazi azonosság kell. Az azonosságnak az a fajtája, amely az élet központi területein megteremti az együttmûködést. Ez több, mint egyszerû azonosulás külsôségekkel, viselettel, tájszólással. Biztonságra és a kibontakozás szabadságára épül. A hagyományokkal való azonosság elvek vezette rugalmasságot követelne, és felelôs környezetet. Nagy kérdés: milyen környezetben találták magukat a hetvenes évek népmûvészeti és nem népmûvészeti ifjúsági mozgalmai? A pletyka-szinten zajló közélet az intrikus hajlamoknak és a mûködtethetô igazmondásnak kedvezett. A szuverén kezdeményezéseket a bizalmatlanság aknáival rakta körül. A szellemi élet kisebbségbe szorult. Érzékenységünk provincializálódott. Feltápászkodni csak a cinizmusig tudott. Iróniánk nem talált utat a játékhoz, általa a tett nagyvonalúságához, nagykorúságához. Életünket nem tudtuk megfogalmazni az egyetemesség nyelvén. Beleszorultunk planetáris érdekek csapdáiba. Közben a helyettünk, rólunk mindig többet tudó intézmények cinikusan bölcs mosollyal kisajátították az életünket. Vagy csak a sémákat keresô lustaság menti fel magát ezzel a képpel, hogy a periodikusan visszatérô, a népmûvészethez kapcsolódó mozgalmakat a máshonnan már ismert kaptafára húzza? Komplikálja a kérdést, hogy ez a mozgalom a nacionalizmus és a hazafiság pólusai között szorong s állandó önigazolásra kényszerül. De lehet-e igazán táncolni úgy, hogy félszemmel állandóan a táncmestert kell figyelni, ráadásul olyan táncmestert, aki nem következetesen cifrázza lépéseit. A tudathasadást elkerülendô kevésbé ellenôrzött területekre menekült a mozgalom. Kísérletet tett az öröm felszabadítására. Ehhez elôbb az ünnep méltóságához kellett visszatalálni, mert különben az öröm valójában nem szabadul fel, energiáit vesztve visszazuhan az idôbe. Tehát a hetvenes évek népmûvészeti mozgalmai az ünnep helyreállítására tettek kísérletet. A tett ösztönös volt, az ideológia most megkésve eszmél arra, hogy az ünnepet átélô ember a forrásaitól elszakadt világban a fiatalos életigenlés helyreállítója. A folytonosságot ha csak esztétikai okokból is (mint a népzene és a néptánc közösségben megélt formáinál) vállaló kis csoportokban fel

19 szabaduló játék öröme teremti meg azt a gyakorlatot, amely a cselekvés elmeszesedett izmainak visszaadja a rugalmasságot. Az ünnep hagyományanyagából akkumulálódó értékekbôl, s a gyermeki nyitottságot követelô játék gyakorlatából megszülethet a tett, vagy legalábbis a készség a tettre, mindaz, ami addig a nyelvben bujdosott, s narcisztikus örömét lelte abban, hogy szócsatákat vívott saját lehetôségérôl és lehetetlenségérôl. De valójában meddig is jutott ez a mozgalom? Ellenkultúrává nem vált, nem válhatott, indítéka sem volt elég hozzá. S különben sem távoli kultúrák drogmámorosan magába szívott híreit szomjazta, hanem a nagyapák életének ünnepi pillanataiban rejlô jelzéseket. Abból sem az ideológiát, mely oly távolivá ragozható, mint virágos-jámbor hippik méla keleti istenei, hanem a táncot, az éneket, s a megtalált hiteles stílust, az emberi üzenetet. Mégis volt valami rokonság. Mikor tánc közben pattanásig feszültek az izmok, s a zene felszaggatta az idô kereteit, Blake és Nagy László jövendölt Európáról: lopott édes örömökrôl, s a titkon csent kenyér ízérôl. Volt valami hasonlóság az ideológia irányultságában is. Amíg a nyugati mozgalmakra a nagy keleti kultúrák filozófiái és mítoszai hatottak, nálunk a napkultusz folklórban felfedezhetô nyomai váltottak ki érdeklôdést. Így megtörtént a népmûvészet és a napkultusz ideológiájának sokszor vulgáris összekapcsolása. Igazi megfogalmazás azonban nem született. Az egymás közti beszélgetés hordozói, ínyenc témái voltak ezek a tételek, hogy alkalmukat vesztve feloldódjanak a mindent irányító zene és tánc igazán átélt valóságában. Ha itt halványan kísértett is a történelem, annál makacsabb arcát mutatta, amikor a kialakult új stílust támadta. Azt az eléggé soha nem méltányolt kísérletet, hogy ezek a fiatalok megpróbáltak egy kultúrában élni, s egy másikban énekelni. Mintha ösztönösen érezte volna ez a mozgalom, hogy egyetlen menedék egy olyan stílus, melyet az élet is tanúsít. Ámulni lehet, az érdekek mekkora birodalmai fúvattak riadót a stílus miatt. Hogy a dal például ne legyen ugyanaz, ami. Bamba tömegkommunikációs démonok éledtek és élednek fel, próbálják domesztikálni a lázadó örömöt, háziasítani az ünnep érzékeny teljességét. Mindenekelôtt a stílust emelik ki a primitívségbôl. Tudós fontoskodással elemzik az egyik oldalról, s így nyilatkoznak: naiv, mûveletlen, archaizál, utánoz, nem eredeti; nem mondom, ha hagyná magát nemesíteni. S amikor hagyja, végbemegy a háziasítás, unalmas hibridek tekintenek ránk. A finomkodó zenész-folklorista elképzelést nem zavarja, hogy az így létrejött stílus folklorizmus jelenség az unalom tartományainak olyan mélységeibôl üzen, hogy se fiatal, se öreg, se munkás, se paraszt, vagy értelmiségi nem tud, nem is akar s nem is érdemes közel kerülni hozzá. Másik oldalról angol lordnak álcázva magát cinkos mosollyal közeledik a kommersz, esetünkben a darumadaras Magyarország. Nem ideologizál, nagyvonalú, fizet, s a tömegkommunikáció vállain mennybe megy, ahonnan göndör kis angyalok nap mint nap ránk harmatozzák édes és zavaros álmaikat a kultúráról. Majd az így társadalmasított igénytelenségre hivatkozva meg lehet magyarázni a stílustalanságot, a közvetítés rózsaszín álmait. Miért figyelne rögeszmévé minôsíthetô mondatokra, hogy a rossz stílussal megalázzák az embert. Nap mint nap arcába vágják: nem gazdája saját kultúrájának. Pedig a különbözô kulturális jelenségeket a kommunikáció szervezhetné egységes birodalommá is, ahol az értékorientáció építi a közös látóhatárt. Látnunk kell viszont azt is, hogy azok a kulturális szimbólumok, amelyeket ez a mozgalom felszabadított, valójában játéktér nélküli szimbólumok voltak, s így bármikor, bármire felhasználhatók. Ezek az üzenetek nem rendelkeztek saját társadalmi dimenzióval. Plasztikus formáikat így minden elvárás saját, egydimenziós elképzeléséhez merevítette. Így közvetítette a szélesebb tömegek felé, akikre az így leszûkített jelek legfeljebb csak az elsô pillanatban, a felmutatás pillanatában hatottak. Megszületett a csodálkozás, amely életképes, alkotóerejû közösségekbôl álló társadalmi jelenlét hiányában unalommá ridegült az idôben. Kérdés persze az is, hogy a tömegkommunikáció által látványos hírekkel agyonbombázott társadalom kábultságát az ünnep, az öröm ilyen formáinak a felszabadításával lehet-e lassanként oszlatni? Lehet-e ma, amikor ránkrakódik a csak feledésre méltó hírek üledéke. Amíg szervesebb kultúrákban az ember fokozott emlékezésre rendezkedik be, ma kénytelen a felejtésre összpontosítani, hogy az így csökkentett hírek, álhírek, pletykák üledékébôl felbukkanjon néha-néha egy-egy üzenet, amely ha maszatos is, akkor is a kultúra létezésének egyetlen lehetôsége. Az eredmény érdekében be kell látni, hogy eme mozgalmak által szerte a világban felszabadított üzenetek sajátossága olymérvû, hogy eredetiségük megváltoztatása nélkül a legjobb uralkodó eszményekhez sem lehet hozzáidomítani ôket. Vagy legalábbis hályogkovács érzékenységû közvetítôk kellenének hozzá. Addig ezek a mozgalmak hasonlatosak a ravatala, fejpárnája alá virágmagvakat gyûjtögetô cselekvéshez. Saját méltóságuk pusztítja el és szüli újjá ôket. Kísért bennük a folyamatosság. Csak kísért, mert maga a folyamatosság több. Kevésbé áhítat, inkább jelenlét. Kérdésfeltevés: hol veszti el egy nemzedék az ellenôrzését az életét uraló mindennapok, s az azokban megbúvó energiák fölött. Ebben a nomád bevezetôben, ezért a kérdésfeltevésért és az esetleg megszületô válaszért, vállaljuk fel a témához idomulva még egyszer a kócosságot. Szédelgést, lírai ötletek és teoretikus megfogalmazások között. Mondjunk le a jólfésültségrôl. Még egy utolsó pillanatra azonosuljunk a 70-es évek népmûvészeti mozgalmának minden fiatalos lendületével. (1981)

20 Tanmese a befôttesüvegrôl Volt egyszer egy közmûvelôdés kezdeném a mesémet, ha oly korban élnénk, melyben naiv hittel remélhetné az ember a mese csodás végét. Azt a csodás véget, amely nélkül tudvalevô a mese végét elképzelni sem lehet. Természetesen itt a mesére mint a folklór egyik legszebb ágára gondolok. Arra a mesére, amelyrôl Propp bebizonyította, hogy mindegyiknek alapjában véve egyforma a szerkezete. Arra a mesére, amely kétszeresen joggal viseli magán a varázsmese nevet. Ennek a végén a hôs, a legkisebb fiú a saját meséjében saját magának igazságot szolgáltató nép elfoglalja királyságát, a saját értelme és ügyessége segítségével felépített teret. Ebbôl a befejezésbôl aztán még a laikus számára is kiderülhetett, hogy ez csak mese. Nem a valóság, hanem csak annak égi mása, s tudjuk, az égbôl mindig minden másképp látszik. Az égben a szivárvány a hírszolgálat. Sajnos vagy nem, de nem csak ez a mese van. Hisz éppen ebben a században is generációk sora nôtt fel a Grimm testvérek horrormeséin. Majd a tudatipar bebizonyította, hogy nem mese ez, gyermek, s a horrort átírta lírába. A Disney-birodalom pornó rajzfilmeket csinált a Grimm-mesékbôl. Ezekben az animációs csacskaságokban már csak egy maradt mitikus, a hôsök farkának mérete. Na az sem azért, mert újabb mitikus tulajdonságú hôsök nemzésére használják, hanem hogy a vicc kedvéért csomót lehessen rájuk kötni. Az eredeti Grimm-meséknek mégis van tanulságuk. Ha igaz, hogy az emberrel veleszületett az agresszivitás amiben józanabb elmék manapság már kételkednek, akkor az abból származó feszültségeket valahogy fel kell oldani. Hogy a Grimm-meséknek volt-e ilyen hatásuk, ma már nehéz lenne kimutatni, s nem is érdemes. Mindenesetre nem a legrosszabb tanmesék. S bár a tanmeséket nem szeretjük, azok mégis beszivárogtak tudatunk legmélyére, kísértenek bennünket, mint most engem is egy tanmese a közmûvelôdésrôl és a kommunikációról. Tehát volt egyszer egy közmûvelôdés és egy kommunikáció. Vidáman éltek, éldegéltek egy nagy befôttesüvegben. Hogy a befôttesüveg mikor keletkezett, s hogy lett a közmûvelôdésbôl kompótkultúra, a kommunikációból meg celofán, arra már csak halványan emlékeztek. Nem is törôdtek ezzel, élték az emlékezetüket vesztettek egyszerû, ám boldog életét. Történt egyszer hogy, hogynem : erjedni kezdett a kompót. Az üveg aki különben mindent árgus szemekkel figyelt sem vette észre, mikor kezdôdött a baj. Nem is vehette észre, hisz ahogy fokozódott az erjedés, úgy üvegesedtek a szemei. S mivel az üvegnek nem volt kellô önkontrollja, úgy gondolta, hogy az üvegesedés ontológiailag az üveg lényege. Az ontológia szót egy szalicilológustól tanulta el, aki úgy tudott beszélni a kompót-lét ontológiai lényegérôl, hogy azt sem tudta, hogy a kompótot eszik-e vagy isszák, azt pláne nem, hogy a kettô nem zárja ki egymást. De hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, tehát kezdôdött az erjedés. Pontosabban, ahogy a kompótvélemény-kutató szalicilológus kimutatta: megkezdôdött a befôttesüvegben a gáztermelôdés. Igen, rendkívül objektíven így fejezte ki magát: termelôdés. Ez a felismerés olyan horderejû volt, hogy nyomban összehívtak egy tanácskozást a kompóttörténelem elméleti problémái és a befôttesüveg-szindróma címmel. Láthatjuk, a cím kétértelmûségében is nagyon bátor volt. Ezen a tanácskozáson sok érdekes s fôleg hosszú elôadás hangzott el. Valójában addig nem történt semmi figyelemre méltó, amíg az egyik szalicilológus azt nem kezdte ecsetelni, hogy az egyik alapvetô s talán könnyebben megoldható problémát a kompót és a celofán viszonyában kell keresni. Megállapítása szerint melyben alaposan segítették múlt századi szalicilológusok megfigyelései nem bûzlik a kompót ok nélkül. Bár amint kifejtette, ô nem vállalkozik olyan tudománytalan hebrencskedésre, hogy csak úgy ukmukfukk az okot megnevezze, azért szeretné felhívni a figyelmet néhány eddig tisztelt kollégái által fel nem tárt tünetre. Kezébe kerültek régi, hitelt érdemlô leírások, például abból az idôbôl, amikor a celofán még teljesen egyenesen takarta az üveget. (Hitetlenkedô moraj a tanácsteremben.) Sôt, talált egy azóta teljesen elfelejtett fogalmat, egy szállóigét, amit fôleg celofánleszorító spárgakörökben használtak: akkor egyenes a celofánod, ha a kompótokat cenzúrázod. Ez a szó, ez a fogalom folytatta a szalicilológus, úgy tûnik, a régi kompóttársadalmakban stabilizáló tényezô volt. Majd kérte, bocsássák meg neki, de most gondolatilag egy merészet ugrik. Az az érzése, hogy ez a mostani helyzet a cenzúra észrevétlen elavulásának a következménye. (Értetlenkedô moraj a tanácsteremben.) A szalicilológus a moraj nagyságából érezte, hogy sikerült kellôen felébreszteni a figyelmet saját személye és kutatásának tárgya iránt. Ettôl megmámorosodott, s egy addig számára is ismeretlen, méltóságteljes mozdulattal kortyolt egyet az elôadói asztalra kikészített kompótlébôl. Felfrissülve így folytatta okfejtését: mert mi is valójában most a helyzet, tisztelt kollégák? Amint konferenciánk is megállapította, befôtt-társadalmunkban elkezdôdött a gáztermelôdés, a kompótok erjednek, és amint az elôbb kifejtettekbôl kiderült, a celofán erôsen kidomborodott. Észre sem vettük, hogy lett nagyobb és nagyobb, örömmel fogadtuk, hogy nagyobb felületével több hírt gyûjt be ide nekünk az üvegbe. Örömünk azért az utóbbi idôben nem határtalan. Egyre többen fôleg szalicilológusok arról panaszkodnak, hogy a celofánon keresztül lisztszerû, émelyítôen édes cukor kerül az üvegbe, s a kompótok ettôl kábultabbak lesznek. Nemrég egy fiatal szalicilológus kolléga kandidátusi értekezésében a kompót és a cukor viszonyának analitikus vizsgálatára vállalkozott. Tanulmányában amelyet túlzó általánosításai miatt természetesen nem fogadtunk el arra hívja fel a figyelmet, hogy a mértéktelen cukoradagolás és a fokozódó kompótléfogyasztás között közvetlen összefüggés van. Még egyszer hangsúlyozom, hogy ezt a túlzó általánosítást tudós társaságunk elutasította, de azt nem tehettük meg, hogy szemet hunyjunk ama jelenség fölött, hogy a kompótlé erôsen fogy. Ez a jelenség felelôsséggel tölt el bennünket, s nemrégen ezért rendeztünk meg a celofanológus kollégákkal közösen egy interdiszciplináris eszmecserét. Ezen az eszmecserén a két tudományágat egyformán jól mûvelô, más befôttesüveg-kultúrákat már a helyszínen tanulmányozó szalifanológus kollégák is részt vettek. Véleménycserénk rendkívül megnyugtató volt. Fiatal szalifanológus kollégáink sziporkázó ismeretanyaggal bizo

Isten nem személyválogató

Isten nem személyválogató más. Ezért gondolhatja őszintén azt, hogy ő, aki az összes többi apostolnál többet tett, még arról is lemond, ami a többi apostolnak jár. Mert mid van, amit nem Istentől kaptál volna? És amit tőle kaptál,

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

Ki és miért Ítélte Jézust halálra?

Ki és miért Ítélte Jézust halálra? Ki és miért Ítélte Jézust halálra? A kérdés nem oly egyszerű, mint az ember fölületes elgondolás után hiszi, mert az evangéliumirók nem voltak jelen a történteknél, csak másoktól hallották a történet folyamatát

Részletesebben

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt,

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt, II. fejezet [...] Legyél az esernyőm, Óvj a széltől, és ha mégis elázom, Te legyél az égen a Nap, Te melegíts át, ha néha fázom! Én meg olyan leszek hozzád, mint a gazdájához a véreb Amikor először láttam

Részletesebben

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com Korrektúra: Egri Anikó 2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Az összefogás döbbenetes ereje... 4 Depressziós helyett bajnok... 6 Na

Részletesebben

Mozgókép. Lekció: Mt 6, 25-34/Textus: Eszter 1-2 2015. október 18.

Mozgókép. Lekció: Mt 6, 25-34/Textus: Eszter 1-2 2015. október 18. Mozgókép Lekció: Mt 6, 25-34/Textus: Eszter 1-2 2015. október 18. Kedves Testvérek! Sokszor érzi az ember, hogy egy prédikációban jó tanácsokat kap, példamutatást, utat, amin járni lehet, iránymutatást,

Részletesebben

László Garaczi Fülcimpa (az ideológia malomkövei)

László Garaczi Fülcimpa (az ideológia malomkövei) László Garaczi Fülcimpa (az ideológia malomkövei) Nemrég Magyarországon járt a Dalai Láma. Valaki a közönségből megkérdezte tőle, hogy tényleg Magyarországon van e a Föld gyógyító szívcsakrája, konkrétan

Részletesebben

hogy egyek legyenek A komáromi Szent András Plébánia hírlevele A terápia a küldetés!

hogy egyek legyenek A komáromi Szent András Plébánia hírlevele A terápia a küldetés! 2014. Június 8. hogy egyek legyenek Jn 17,20 A komáromi Szent András Plébánia hírlevele II/23. szám A terápia a küldetés! Milyen kevéssé látványos ez az elő-pünkösd! Se lángnyelvek, se nyelveken nem beszélnek

Részletesebben

2015. március Horváth Lóránd Elvégeztetett

2015. március Horváth Lóránd Elvégeztetett 2015. március Horváth Lóránd Elvégeztetett... és mi csak vétkeztünk és te szenvedtél egyre, mentünk vakon az ösztöneink után de te felnéztél az égre. mentünk a gyehenna égő szennyhalmazán, égett a testünk,gőzölgött

Részletesebben

"Örömmel ugrok fejest a szakmába" - Interjú Őze Áronnal

Örömmel ugrok fejest a szakmába - Interjú Őze Áronnal "Örömmel ugrok fejest a szakmába" - Interjú Őze Áronnal 2014. október 29. szerda, 08:00 Az idei Vidor fesztiválon Őze Áron és Kedvek Richárd nyerte a legjobb főszereplő párosnak járó Pantalone-díjat az

Részletesebben

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország REFORMÁCIÓ Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország Szolgál: Johannes Wöhr apostol info: www.nagykovetseg.com www.fegyvertar.com www.km-null.de Felhasználási feltételek: A blogon található tartalmak

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

Hanukka és Karácsony

Hanukka és Karácsony Bereczki Sándor Igehirdetések 9. Hanukka és Karácsony Mindenki Temploma Hanukka és Karácsony Igehirdetés sorozat 9. Copyright 2010 Bereczki Sándor Korrektor: Dr. Gruber Tibor Kiadványszerkesztő: Danziger

Részletesebben

Kovács Sándor 1. Advent Kolozsváron?

Kovács Sándor 1. Advent Kolozsváron? Kovács Sándor 1 Advent Kolozsváron? De te, Efrata Betlehemje kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között; mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő uralkodója, származása az ősidőkre nyúlik vissza.

Részletesebben

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a V Barna legény. Te szegény, te szép. Dús hajad egy leány álma. Elvesztettem az eszem s szemem könnyet hullat, mint estalkonyatkor az ég. Ó, miféle babona űzi tekintetem utánad? Végigkísérlek a fasoron,

Részletesebben

Megcélozni a legszebb álmot, Komolyan venni a világot, Mindig hinni és remélni, Így érdemes a földön élni.

Megcélozni a legszebb álmot, Komolyan venni a világot, Mindig hinni és remélni, Így érdemes a földön élni. Ajánlás A családtörténet feltárása hidat épít múlt és jövõ között, összeköti a nemzedékeket oly módon, ahogyan azt más emléktárgyak nem képesek. Azok a változások, melyek korunk szinte minden társadalmában

Részletesebben

A melléknevek képzése

A melléknevek képzése A melléknevek képzése 1 ) Helyezkedjen el kényelmesen, először mesélni fogunk... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a magyar nyelv, benne sok szóval, kifejezéssel és szabállyal, amelyeket persze

Részletesebben

Műszaki szerkesztés, tipográfia: Dr. Pétery Kristóf ISBN 978-963-607-611-5. Mercator Stúdió, 2009

Műszaki szerkesztés, tipográfia: Dr. Pétery Kristóf ISBN 978-963-607-611-5. Mercator Stúdió, 2009 A magyar irodalom és kultúra örökbecsű értékeinek ápolása, terjesztése érdekében az Országos Széchenyi Könyvtárral együttműködve kiadja a Mercator Stúdió. Felelős kiadó a Mercator Stúdió vezetője Műszaki

Részletesebben

A HAMVAS BÉLA VÁROSI KÖNYVTÁR ÜNNEPI FÉLÉVÉNEK RENDEZVÉNYEI 2014

A HAMVAS BÉLA VÁROSI KÖNYVTÁR ÜNNEPI FÉLÉVÉNEK RENDEZVÉNYEI 2014 A HAMVAS BÉLA VÁROSI KÖNYVTÁR ÜNNEPI FÉLÉVÉNEK RENDEZVÉNYEI 2014 SZEPTEMBER Szeptember 16. kedd 18:00 Találkozás a festészettel I. Színek versek hangulatok: Hölgyek ecsettel és tollal Festménykiállítás

Részletesebben

úgy matematikával és geometriával építik, mint a gótika kisebb csodáit. Két nyitott szem, két nyugodt kéz, egy emberi szív: ez a művészet. Hohó!

úgy matematikával és geometriával építik, mint a gótika kisebb csodáit. Két nyitott szem, két nyugodt kéz, egy emberi szív: ez a művészet. Hohó! ELŐSZÓ Íme, megint folytatom az egyetlen művet, új hullámban verem felétek a végtelen titkú tengert. Élnék ezer esztendeig: nem mondhatnám meg minden titkát. Írnék ezer esztendeig: nem mutathatnám meg

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

Van egy. Géber László

Van egy. Géber László Géber László Van egy Van egy különleges jógagyakorlat, a beszédszünet. Néhány órától egykét napig tarthat, és jelentős idegenergia felhalmozódásával jár. Az utóbbi időben gyakran próbálom alkalmazni, illetve

Részletesebben

Kós Károly. Kovács László

Kós Károly. Kovács László Kovács László Kós Károly Az a köves hegy, velünk szemben éppen: az a Tâlharu; ez itt a Piatra Calului. Ott messze pedig, a völgyhajlásból szürkén, fátyolosan, ide látszik a vénséges, kopasz Vlegyásza.

Részletesebben

MÁRCIUS BÖJTMÁS HAVA TAVASZELŐ KIKELET HAVA - bölénytor (fák) hava

MÁRCIUS BÖJTMÁS HAVA TAVASZELŐ KIKELET HAVA - bölénytor (fák) hava MÁRCIUS BÖJTMÁS HAVA TAVASZELŐ KIKELET HAVA - bölénytor (fák) hava A hónap régi magyar (katolikus) neve Böjtmás hava. Ez az elnevezés arra utal, hogy március a böjt második hónapja. A nagyböjt java többnyire

Részletesebben

Vérfolyásos hívő gondolkozás (mód)otok megújulásával alakuljatok át harc az elménkben dől el

Vérfolyásos hívő gondolkozás (mód)otok megújulásával alakuljatok át harc az elménkben dől el Vérfolyásos hívő Róm 12:1 Kérlek titeket testvérek, Isten irgalmára, adjátok oda a testeteket Isten számára élő, szent, és neki tetsző áldozatul, ez legyen a ti ésszerű, igeszerű istentiszteletetek, 12:2

Részletesebben

Biciklizéseink Mahlerrel

Biciklizéseink Mahlerrel Biciklizéseink Mahlerrel Aaron Blumm-mal és Orcsik Rolanddal Mikola Gyöngyi beszélget 76 Jó estét kívánok! Két író van a színpadon, de én meg sem kíséreltem közös pontokat keresni a könyveikben, részben

Részletesebben

Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül. 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika

Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül. 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika Péterfy Bori színész- és énekesnő. A Krétakör Színháznak, majd 2008-tól Alföldi menesztéséig a Nemzeti Színház társulatának

Részletesebben

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban.

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban. A SZERELEMRŐL Tavaly, június elején abban a kisvárosban voltam, ahol születtem. A városban most is az a sajátságos csend, mintha halottak közt járnék. Két hét alatt beteltem vele, kivágytam belőle, akárhová,

Részletesebben

.a Széchenyi iskoláról

.a Széchenyi iskoláról Negyedikesek írták....a Széchenyi iskoláról 7 éves koromban, szüleimmel azért választottuk ezt az iskolát, mert itt német nyelvet lehet tanulni. Én már óvodás korom óta tanulom a németet, így ragaszkodtunk

Részletesebben

H í r l e v é l. 2011. április ÉLETET AJÁNDÉKOZOTT!

H í r l e v é l. 2011. április ÉLETET AJÁNDÉKOZOTT! H í r l e v é l Zarándokoknak, útépítőknek, partnereknek 2011. április Lelkivezetői gondolatok ÉLETET AJÁNDÉKOZOTT! 8 nappal Húsvét ünnepe előtt Jézus Krisztus megmutatta az emberiségnek és a világnak,

Részletesebben

Ady Endre magyarság versei. Az Ugar-versek

Ady Endre magyarság versei. Az Ugar-versek Ady Endre magyarság versei. Az Ugar-versek MIT ÉR AZ EMBER, HA MAGYAR? Javasolt feldolgozási idő: 120 perc 1. feladat Olvasd el Ady Endre Vér és arany című kötetéből Az ős Kaján című verset, majd válaszolj

Részletesebben

AZ ÚJ CSALÁD MOZGALOM HÍRLEVELE

AZ ÚJ CSALÁD MOZGALOM HÍRLEVELE AZ ÚJ CSALÁD MOZGALOM HÍRLEVELE 3. szám, 2015. március 3. szám - 2015. március Apró lépések a családokért Néhány évvel ezelőtt egy kolléganőm felhívott, hogy nem tudja, mit csináljon, ugyanis abortuszra

Részletesebben

- Kézirat. Budapest, 1980. -

- Kézirat. Budapest, 1980. - V É R T E S S Z Ő L Ő S I L A K O D A L O M. Lánczos Zoltán. - Kézirat. Budapest, 1980. - V É R T E S S Z Ő L Ő S I L A K O D A L O M. Lánczos Zoltán. - Kézirat. Budapest, 1980. - - 2 - Vértesszőlős lakói

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába 2. fejezet Huszonnégy órányi utazás után finoman szólva jólesett feküdnie. A háta hónapok, de talán régebb óta fájt maga sem igazán tudta, mióta. A Kongói Demokratikus Köztársaság Bukavu nevű településén

Részletesebben

Nyílt levél OV-nak, Magyarország még miniszterelnökének. Az orbán-öszödi beszédmód Kedves bölcs vezérem! Bár 2010-ben elvből nem rád szavaztam, de én

Nyílt levél OV-nak, Magyarország még miniszterelnökének. Az orbán-öszödi beszédmód Kedves bölcs vezérem! Bár 2010-ben elvből nem rád szavaztam, de én Nyílt levél OV-nak, Magyarország még miniszterelnökének. Az orbán-öszödi beszédmód Kedves bölcs vezérem! Bár 2010-ben elvből nem rád szavaztam, de én is elhittem mindazt, amit előtte 8 éven át hirdettél.

Részletesebben

SIÓAGÁRDI KRÓNIKA VIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM

SIÓAGÁRDI KRÓNIKA VIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Sióagárd Község Önkormányzata 2014. JANUÁR VIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM LELKI ÚTRAVALÓ 2. oldal AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁJÉKOZTATÁSA 3. oldal FELHÍVÁS - SIÓAGÁRDI ÉRTÉKTÁR 4. oldal MEGHÍVÓ RENDEZVÉNYEKRE 5. oldal KILIÁN

Részletesebben

Budai Református Egyházközség. Advent

Budai Református Egyházközség. Advent Budai Református Egyházközség 2013 Advent ...meglátogat minket a felkelő fény a magasságból, hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

A dolgok arca részletek

A dolgok arca részletek 1 Bakonyi István: A dolgok arca Arcképvázlat Pék Pálról Nagykanizsa, Czupi Kiadó Pannon Tükör, 2007. A dolgok arca részletek Pék Pál 1939. július 26-án született Nagykanizsán. A szülőhely mindmáig lakóhelye

Részletesebben

SZENT PÉTER ÉS PÁL APOSTOLOK

SZENT PÉTER ÉS PÁL APOSTOLOK MEGJELENIK A HÓNAP UTOLSÓ VASÁRNAPJÁN 2013. JÚNIUS 29. Alapítva: 2003. XI. évfolyam VI. szám SZENT PÉTER ÉS PÁL APOSTOLOK 2. OLDAL VISSZAPILLANTÓ 5. OLDAL SZENT MÓNIKA 3. OLDAL KEDVES CSALÁDOK 6. OLDAL

Részletesebben

OTTHONOS OTTHONTALANSÁG

OTTHONOS OTTHONTALANSÁG SZÉNÁSI ZOLTÁN OTTHONOS OTTHONTALANSÁG Fehér Renátó: Garázsmenet Hatvany Lajos az egész háború utáni nemzedék dokumentumának nyilvánította nem egy ízben»a kései korok számára«" - írta József Attila nevezetes

Részletesebben

Helyi emberek kellenek a vezetésbe

Helyi emberek kellenek a vezetésbe Varga László Helyi emberek kellenek a vezetésbe Ön szerint minek köszönhető, hogy az hetvenes-nyolvanas években egy sokszínű és pezsgő kulturális élet tudott létrejönni Kecskeméten? Milyen szerepe volt

Részletesebben

Jézus, a tanítómester

Jézus, a tanítómester 9. tanulmány Jézus, a tanítómester május 23 29. SZOMBAT DÉLUTÁN e HETI TANULMÁNYUNK: 5Mózes 6:5; Lukács 4:31-37; 6:20-49; 8:19-21, 22-25; 10:25-37 Mindenkit ámulatba ejtett tanítása, mert szavának ereje

Részletesebben

A fölkelő nap legendája

A fölkelő nap legendája Prof. Dr. Tapolyai Mihály A fölkelő nap legendája Máréfalvi barátaimnak mestereim egyikéről Dr. Szalay Károly pszichiáter emlékére Dr. Szalay Károly pszichiáter élete (1894-1973) Régen mesternek hívtuk

Részletesebben

Pasarét, 2008. március 16. (virágvasárnap) Cseri Kálmán SIRÁNKOZUNK VAGY SÍRUNK?

Pasarét, 2008. március 16. (virágvasárnap) Cseri Kálmán SIRÁNKOZUNK VAGY SÍRUNK? Pasarét, 2008. március 16. (virágvasárnap) Cseri Kálmán SIRÁNKOZUNK VAGY SÍRUNK? Alapige: Lk 19, 41-48 Amikor közelebb ért Jézus, és meglátta a várost, sírt. Így szólt: "Bár felismerted volna ezen a napon

Részletesebben

A nép java. Erdélyiek és magyarországiak

A nép java. Erdélyiek és magyarországiak A nép java Erdélyiek és magyarországiak Miközben valamennyien érezzük, hogy van valami másság közöttünk, igen nehéz ennek a jellegét, tartalmát megközelíteni. Biztos, hogy a különbség az átlagra vonatkozik,

Részletesebben

Akinek élénk a képzelete, és maga elé idéz egy boldog pillanatot, és majdnem jó neki, nos, ő arra is képes, hogy eget építsen pokolra.

Akinek élénk a képzelete, és maga elé idéz egy boldog pillanatot, és majdnem jó neki, nos, ő arra is képes, hogy eget építsen pokolra. II. A KÉPZELET Akinek élénk a képzelete, maga elé idézhet egy-egy boldog pillanatot, és ha éppen itt áll mellettem, és az útvesztőkbe kémlel, nem lát mást, csak kupoláról kupolára szálló galambokat. De

Részletesebben

Thimár Attila SÚLY, AMI FELEMEL

Thimár Attila SÚLY, AMI FELEMEL RÓZSÁSSY BARBARA 59 gondolok, kell, méghozzá az írás, a vers létjogosultsága mellett. Miként valamiképp a szerzõ is ezt teszi könyvében mindvégig. Hogy a társadalomnak mára nemhogy perifériájára került,

Részletesebben

Tövises az út a csillagokig

Tövises az út a csillagokig Tövises az út a csillagokig T á b o r i ú j s á g a z Ú r 2 0 1 5. e s z t e n d e j é b e n j ú l i u s h a v á n a k 2 8. n a p j á n C s í k c s o m o r t á n S z é k e l y f ö l d i Ve r s t á b o

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

Önmeghaladás, életcélok, jóllét

Önmeghaladás, életcélok, jóllét PÁL FERENC Önmeghaladás, életcélok, jóllét A lélektani és spirituális dimenziók összefüggései Néhány alkalommal találkoztam Gyökössy Bandi bácsival. Többek között, amikor a papnevelõ intézetbe jártam,

Részletesebben

JuGáWi 7.A. Férfi Kézilabda Világbajnokság. Női Kézilabda Európa Bajnokság. Adventi műsor. Mit is ünnepelünk karácsonykor? Mikulás-buli az osztályban

JuGáWi 7.A. Férfi Kézilabda Világbajnokság. Női Kézilabda Európa Bajnokság. Adventi műsor. Mit is ünnepelünk karácsonykor? Mikulás-buli az osztályban JuGáWi 7.A 2010. december-2011. január Női Kézilabda Európa Bajnokság Amiről szó van az újságban: Rövidpályás Úszó Világbajnokság Férfi Kézilabda Világbajnokság Adventi műsor Mikulás-buli az osztályban

Részletesebben

Jegyzetek József Attila délszlávországi ismeretéhez

Jegyzetek József Attila délszlávországi ismeretéhez Pastyik László Jegyzetek József Attila délszlávországi ismeretéhez Költőnk neve és műve a délszlávországi magyar irodalomban viszonylag hamar, már a húszas évek második felében feltűnik, jelképpé azonban

Részletesebben

A Barátok Verslista kiadványa PDF-ben 2013.

A Barátok Verslista kiadványa PDF-ben 2013. Dezső Ilona Anna: Élet - Halál (90x70 cm, vászon, olaj) A Barátok Verslista kiadványa PDF-ben 2013. A BARÁTOK VERSLISTA KIADVÁNYA ÉLET és HALÁL Az élet a halál kistestvére. (Dobrosi Andrea) Az életre

Részletesebben

brasnyó istván IN AETERNUM

brasnyó istván IN AETERNUM brasnyó istván versei IN AETERNUM Estelente a lehúzott redőny résein át jól látni a tengerészeket, ahogy tisztjeikkel együtt elhagyják a kocsmát az út túlsó felén, rézsút ablakunkkal szemben és körülállják

Részletesebben

Három égi lovag Ó, ti Istentől származó égi lovagok az úrnak mennyi szépet adtatok, a művész lelketektől megremegtek a csillagok súlyos szárnyú képzeletem bennetek az égen ás, mint őrült égi vadász a művészettek

Részletesebben

11 Mindig van két lehetőség. Vagy nincs. Kacs RETTEGJETEK ÉRETTSÉGIZŐK A cikk szerzője, Kercsó Katalin búcsúbeszéde a ballagási ünnepségen. A ballagók névsorát megtalálod az utolsó oldalon! Most ezzel

Részletesebben

Polgári szilánkok GRECSÓ KRISZTIÁN

Polgári szilánkok GRECSÓ KRISZTIÁN GRECSÓ KRISZTIÁN Polgári szilánkok Milyen szépen kezdődik Ottlik gyönyörű nagyregénye! Szeredy Dani motyogott valamit az orra alá, ahogy álltunk a Lukács-fürdő tetőteraszán, a kőpárkánynak támaszkodva,

Részletesebben

Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Honismereti Egyesület által kiírt

Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Honismereti Egyesület által kiírt Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Honismereti Egyesület által kiírt ISMERED NYÍREGYHÁZÁT? című pályázat BLAHA LUJZA Pályázat beküldője:

Részletesebben

Négy fal között (1907)

Négy fal között (1907) Négy fal között (1907) - K. D. legelőször verset írt (nagyon fiatalkori versek is lehetnek benne) kötetszerkesztése rendhagyó o K.D. jellemzése kor verseskötetiről: Többnyire tíz ív terjedelm. Benne helyzetdalok

Részletesebben

http://webovoda.blogspot.com/

http://webovoda.blogspot.com/ http://webovoda.blogspot.com/ B e t l e h e m e s j á t é k Szereplők: Király, szolga, Mária, József, egy paraszt család (akiknél a betlehemes játszódik), a betlehemet vivők, angyalok, pásztorok. Az egész

Részletesebben

Téma: Az írástudók felelőssége

Téma: Az írástudók felelőssége Téma: Az írástudók felelőssége 2002. november 21 Meghívott vendégünk: Fábián Gyula író, a Szabad Föld főszerkesztője Bevezető előadásának címe: A sajtó hatalma 2002. december 20 Meghívott vendégünk: Gyurkovics

Részletesebben

Isten halott? SZEVERÉNYI JÁNOS

Isten halott? SZEVERÉNYI JÁNOS SZEVERÉNYI JÁNOS Isten halott? Azokra való tekintettel adtam előadásomnak ezt a címet, akik mernek kérdezni, akik fenntartják maguk és embertársaik számára a kételkedés jogát, kockázatát, gyötrelmét és

Részletesebben

Forrás. Jézus mellénk állt

Forrás. Jézus mellénk állt Forrás a b i a i e g y h á z k ö z s é g h í r l e v e l e Jézus mellénk állt 13. évf. 1. szám 2016. január 10. Gárdonyi Géza népszerű karácsonyi énekében jól láttatja az első karácsony valóságát: Nem

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

Anita Wekker KÖNNYEZŐ CIPRUS

Anita Wekker KÖNNYEZŐ CIPRUS Anita Wekker KÖNNYEZŐ CIPRUS Regény Felém lép, én hátrálok, és már a szikla szélén állok. A föld egyszer csak szétfolyik a talpam alatt, térdre rogyok. Próbálok megkapaszkodni egy bokorban, egy fűcsomóban,

Részletesebben

Kutasi Heléna. Szerelmeskalandos. avagy a boldogságra várni kell. Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon

Kutasi Heléna. Szerelmeskalandos. avagy a boldogságra várni kell. Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon Kutasi Heléna Szerelmeskalandos avagy a boldogságra várni kell Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon Amikor először megláttam őt, azonnal tudtam, nem lesz mindennapi történet. Biztos többen

Részletesebben

Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Szerkesztők: SZABÓ G. Zoltán. Nyitólap: www.iti.mta.hu/szorenyi60.html

Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Szerkesztők: SZABÓ G. Zoltán. Nyitólap: www.iti.mta.hu/szorenyi60.html Nem sűlyed az emberiség! Album amicorum Szörényi László LX. születésnapjára Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Szerkesztők: JANKOVICS József CSÁSZTVAY Tünde CSÖRSZ Rumen István SZABÓ G. Zoltán Nyitólap:

Részletesebben

Tájékoztatás a szolgáltatott ivóvíz minőségéről

Tájékoztatás a szolgáltatott ivóvíz minőségéről KUNBARACSI HÍRMONDÓ 2016. XV. ÉVFOLYAM, Március- Április Tájékoztatás a szolgáltatott ivóvíz minőségéről Megjelenik kéthavonta Tisztelt Felhasználóink! Örömmel tájékoztatjuk Önöket, hogy az Kék-víz Észak-Bács

Részletesebben

Nem a félelemnek a lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. (2Tim. 1,7) 2005-ben konfirmált fiatalok

Nem a félelemnek a lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. (2Tim. 1,7) 2005-ben konfirmált fiatalok 2005/6 Nem a félelemnek a lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. (2Tim. 1,7) 2005-ben konfirmált fiatalok Szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek,

Részletesebben

ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN. Hiteles tanúk cáfolata. Interjú Horthy Istvánnéval

ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN. Hiteles tanúk cáfolata. Interjú Horthy Istvánnéval Lehet-e? ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN Hiteles tanúk cáfolata Interjú Horthy Istvánnéval A közelmúltban a Jobbik néven ismert, de általam kezdettől ártalmas és értelmetlen képződménynek nevezett

Részletesebben

A politikai és a szakmai vezetés találkozása volt a motor

A politikai és a szakmai vezetés találkozása volt a motor Bánszky Pál A politikai és a szakmai vezetés találkozása volt a motor Ön nem kecskeméti, mégis nagyon sokat tett az utóbbi évtizedekben Kecskemét város kulturális életéért. Honnan származik, hogyan került

Részletesebben

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet!

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Mivel sem az én szüleim, sem férjem szülei nem álltak olyan jól anyagilag, hogy támogatni tudtak volna új otthonunk megteremtésében, esküvőnk után vidékre kötöztünk

Részletesebben

o r v o s - b e t e g K A P C S O L A T beszeljunk rola A Magyar Hospice Alapítvány Orvos-Beteg Kapcsolat Programja

o r v o s - b e t e g K A P C S O L A T beszeljunk rola A Magyar Hospice Alapítvány Orvos-Beteg Kapcsolat Programja o r v o s - b e t e g K A P C S O L A T beszeljunk rola A Magyar Hospice Alapítvány Orvos-Beteg Kapcsolat Programja Sok szerencsét kívánok önöknek, és ne felejtsék el, hogy a beteg is ember (A Budapest

Részletesebben

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról?

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról? (Interjú 2.) Pleskonics Istvánné 2014. január 4-én, egy esős, borongós szombat délutánon három órát beszélgettünk Irénke nénivel előzetes egyeztetés után Alkotmány utcai lakásában. Délután kettőtől délután

Részletesebben

A Barátok Verslista kiadványa PDF-ben 2013.

A Barátok Verslista kiadványa PDF-ben 2013. Dezső Ilona Anna: Máglya (50x40 cm, vászon, olaj zsűrizett) A Barátok Verslista kiadványa PDF-ben 2013. A BARÁTOK VERSLISTA KIADVÁNYA SZERETET és SZEX Szex nélkül lehet élni, de szeretet nélkül nem. (Dobrosi

Részletesebben

BANÓ ISTVÁN FOLKLÓRKUTATÓRA, EGYKORI ZENTAI KÖZÉPISKOLAI TANÁRRA EMLÉKEZÜNK

BANÓ ISTVÁN FOLKLÓRKUTATÓRA, EGYKORI ZENTAI KÖZÉPISKOLAI TANÁRRA EMLÉKEZÜNK Tripolsky Géza BANÓ ISTVÁN FOLKLÓRKUTATÓRA, EGYKORI ZENTAI KÖZÉPISKOLAI TANÁRRA EMLÉKEZÜNK Nagy Abonyi Ági megkért egy előadásra, viszont arra is megkért, hogy beszéljek Banó Istvánról. Banó Istvánról,

Részletesebben

Demeter Sándor Lóránd. A törött cserépedény

Demeter Sándor Lóránd. A törött cserépedény Demeter Sándor Lóránd A törött cserépedény Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a

Részletesebben

Ő is móriczos diák volt

Ő is móriczos diák volt Ő is móriczos diák volt 107 Az idei évben rendhagyó beszélgetésre került sor az Ő is móriczos diák volt interjú keretében. Az íróként, költőként, illetve műfordítóként tevékenykedő Mezey Katalint s lányát,

Részletesebben

TRIANON KÉNYSZERZUBBONYÁBAN

TRIANON KÉNYSZERZUBBONYÁBAN TRIANON KÉNYSZERZUBBONYÁBAN Bakos István (Budapest) elõadása a Trianon a magyarság tudatvilágában c. tanácskozáson Budapest Tóthfalu 2002. õszén Tisztelt Tanácskozás! Kedves Barátaim! Köszönöm a meghívást

Részletesebben

Bata Mária BIBLIAÓRÁK 6. RÉSZ NOÉ ÉS AZ ÖZÖNVÍZ

Bata Mária BIBLIAÓRÁK 6. RÉSZ NOÉ ÉS AZ ÖZÖNVÍZ Bata Mária BIBLIAÓRÁK 6. RÉSZ NOÉ ÉS AZ ÖZÖNVÍZ 2. www.ujteremtes.hu Noé és az özönvíz Az emberek sokasodni kezdtek a föld színén, és leányaik születtek. Látták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy

Részletesebben

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Írnod kell kislányom, erre születtél! Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Tudom Édes, írnom kellene, de bajban vagyok. Talán azt a témát kéne papírra vetnem, amit

Részletesebben

Tinta Nász. Keszi Bálint. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! A szöveget lektorálta: Somogyi Gyula. A borítót szerkesztette: Keszi Dániel

Tinta Nász. Keszi Bálint. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! A szöveget lektorálta: Somogyi Gyula. A borítót szerkesztette: Keszi Dániel Tinta Nász Keszi Bálint 2015 Publio kiadó Minden jog fenntartva! A szöveget lektorálta: Somogyi Gyula A borítót szerkesztette: Keszi Dániel Barcsi Lilla Szilviának, egyetlen igaz szerelmemnek. Epilógus

Részletesebben

ÉSZAK-ERDÉLYBEN A HATÁRTALANUL PÁLYÁZATTAL

ÉSZAK-ERDÉLYBEN A HATÁRTALANUL PÁLYÁZATTAL ÉSZAK-ERDÉLYBEN A HATÁRTALANUL PÁLYÁZATTAL Március 14-e és 17-e között iskolánk 7.-es csapata különleges irodalmi és történelmi emlékeket fedezett fel Észak-Erdélyben. A szállásunk és a bázisuk Koltón

Részletesebben

Könnyek útja. Versválogatás

Könnyek útja. Versválogatás Könnyek útja Versválogatás Szerző: Nemes Kiss Kata Minden jog fenntartva Borítóterv és kivitelezés: Boris Vanessza Szerkesztette: Lélek Sándorné 2014. Előszó a Könnyek útjához: A szépség: álom. Az álom

Részletesebben

KÉT ASSZONY TOLDI ÉVA

KÉT ASSZONY TOLDI ÉVA KÉT ASSZONY TOLDI ÉVA A Hídban az 1960-as években Déry Tibornak több novellája és esszéje jelent meg, s új regényéből, a G A. úrx-ben címűből is küldött részleteket folyóiratunknak. Ezek a szövegek azonban

Részletesebben

OLVASÁS-ÉLMÉNYEK A K Ö N Y V C Í M L A P J A K I V O N A T B U D A P E S T, 2 0 1 3. J Ú N I U S 1 6.

OLVASÁS-ÉLMÉNYEK A K Ö N Y V C Í M L A P J A K I V O N A T B U D A P E S T, 2 0 1 3. J Ú N I U S 1 6. OLVASÁS-ÉLMÉNYEK A K Ö N Y V C Í M L A P J A K I V O N A T B U D A P E S T, 2 0 1 3. J Ú N I U S 1 6. A K Ö N Y V H Á T S Ó F Ü L S Z Ö V E G E Zsebpénzét és nyári diákmunka keresetét félretette repülőgép

Részletesebben

Halálzokni. Játék a sorssal

Halálzokni. Játék a sorssal Vörös István Halálzokni (kórusok az Antigonéból) I. Játék a sorssal 66 Héliosz, Argosz, Thébai, Hephaisztosz, Polüneikész, mind csak egy kitalált város isten-polgárai és ember-héroszai, Laiosz, Apollón,

Részletesebben

A PLAKÁTOK MEGÁLMODÓJA

A PLAKÁTOK MEGÁLMODÓJA A PLAKÁTOK MEGÁLMODÓJA Azokról, akik elmentek, akiket a kilencvenes évek kilátástalansága arra kényszerített, hogy máshol próbáljanak szerencsét, azokról általában gyorsan megfeledkezünk. Valahogy ezt

Részletesebben

J E G Y Z Ő K Ö N Y V

J E G Y Z Ő K Ö N Y V SÁRVÁR VÁROS ÖNKORMÁNYZATA 9600 Sárvár, Várkerület 2-3. J E G Y Z Ő K Ö N Y V Készült: Sárvár város Önkormányzata Képviselő-testülete 2012. szeptember 27-én (csütörtökön) 16.00 órai kezdettel a Polgármesteri

Részletesebben

Nyomtatható változat. Megjelent: Szent Korona 1992. jan. 15., 3. és 12. old.

Nyomtatható változat. Megjelent: Szent Korona 1992. jan. 15., 3. és 12. old. A hazánkat több mint 40 éven át elnyomó bolsevista rendszer egyik legfontosabb célja a vallásos világnézet, a vallásos lelkület és a valláserkölcs kiirtása volt. A bolsevik ideológusok ugyanis kezdettől

Részletesebben

A MAGYAR SZELLEM UTJA A TRIANONI ERDÉLYBEN

A MAGYAR SZELLEM UTJA A TRIANONI ERDÉLYBEN A MAGYAR SZELLEM UTJA A TRIANONI ERDÉLYBEN AZ ELMULT KÉT ÉVTIZEDRE ma már önkéntelenül is mint történelmi, lezárt korszakra gondolunk vissza. Öröksége azonban minden idegszálunkban továbbreszket s meghatározza

Részletesebben

A tudatosság és a fal

A tudatosság és a fal A tudatosság és a fal Valami nem stimmel a világgal: háborúk, szenvedések, önzés vesz körül bennünket, mikor Jézus azt mondja, hogy az Isten országa közöttetek van. (Lk 17,21) Hol van ez az ország Uram?

Részletesebben

Ez a könyv számos, Istennel megtapasztalt valóságos

Ez a könyv számos, Istennel megtapasztalt valóságos Bevezetés Ez a könyv számos, Istennel megtapasztalt valóságos élményem eredményeként született. Nem egy olyan személy túlfûtött képzeletének vagy ábrándozásának terméke, aki valami jobb után vágyódik,

Részletesebben

A nap fő programja a Városi Uszoda látogatása volt, valamint a Városi Streetball Bajnokság megtekintése.

A nap fő programja a Városi Uszoda látogatása volt, valamint a Városi Streetball Bajnokság megtekintése. Három nap veled A jászkiséri Csete Balázs Általános Iskola a Három nap veled elnevezésű pályázatot immár második éve nyeri meg. A 2007-2008-as tanévben az Egri Gyakorló Általános Iskola diákjaival tölthettünk

Részletesebben

Juhász Bence. A nagy litikamu

Juhász Bence. A nagy litikamu Juhász Bence A nagy P litikamu Parlamentből a Parlamentbe Viszontválaszra megadom a szót képviselő úrnak. Köszönöm Elnök úr, Tisztelt Országgyűlés, Tisztelt Ház. Amint az előző felszólalásomban is ismertettem

Részletesebben

2016. február INTERJÚ

2016. február INTERJÚ INTERJÚ Az Élet szép Az AMEGA beszélgetőpartnere: Dr. Kánitz Éva Főorvos Asszony, milyen családi indíttatással került az orvosi pályára? Mindig azt gondoltam, hogy az a legszebb dolog a világon, ha az

Részletesebben

MIT MOND A BIBLIA A HALLOWEENRŐL?

MIT MOND A BIBLIA A HALLOWEENRŐL? MIT MOND A BIBLIA A HALLOWEENRŐL? ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes (Róm

Részletesebben

A Biblia gyermekeknek. bemutatja. Jézus csodái

A Biblia gyermekeknek. bemutatja. Jézus csodái A Biblia gyermekeknek bemutatja Jézus csodái Írta : Edward Hughes Illusztrálta : Byron Unger és Lazarus Átírta : E. Frischbutter és Sarah S. Franciáról fordította : Dr. Máté Éva Kiadta : Bible for Children

Részletesebben