Hitvallási irataink: Luther Márton Nagy Kátéja. A Miatyánk

Átírás

1 XVIII. évfolyam 60.szám október A Gyönk és környéke evangélikus gyülekezeteinek lapja Más alap Más alapot senki sem vethet a meglévőn kívül, amely a Jézus Krisztus. (1Kor3,11) írja Pál a Korinthusiaknak. Pedig mindent megpróbálunk, hogy valami sajátot, valami jobb alapot vessünk és erre építsünk. Reformáció ünnepén Isten figyelmeztető szava szól ismételten a most élő nemzedékhez is. Jézus Krisztust nem lehet semmivel helyettesíteni. Ma az élet sok területén használjuk a különféle műanyagokat, az orvoslástól elkezdve az iparon át egészen a hétköznapok l e ga p r ó b b h a s ználati cikkeiig. Ezek nagyon hasznosak, hisz olyan anyagok helyettesítésére is alkalmasok, amiből kevés van és számtalan előnyük van. De mindent nem lehet helyettesíteni, mert ezek mégis csak mű anyagok, mű anyag ízűek és nem az igazi. Mű anyagból készült megváltok, mű anyagból készült alapok nem alkalmasak arra, hogy életünk teljessége kibontakozhasson, Istennek ajánllak titeket. Azon az ünnepen, amelyen minket minden évben az október 31.-e emlékeztet, sokszor elmondták már templomban, emlékünnepélyeken, mit bízott ránk örökségül a reformáció. Melyek azok a drága kincsek, amelyeket őseink ránk hagytak, hogy megőrizzük és helyesen sáfárkodjunk azokkal. Isten igéje azonban, most nem arról beszél hogy valamit ránk bíztak, hanem fordítva, folytatás a 3.oldalon fölépülhessen. Rá épül életünk háza. Az anyaszentegyházban is mindig voltak és vannak próbálkozások, arra hogy valami más is kell Jézus Krisztus mellet. Saját cselekedet, erényes élet, jó tettek hosszú sora biztos, ami biztos a l a p o n. P á l a K o r i n t h u s b a n fölbukkanó ezen nézet ellen harcolva teszi világossá: nincs más alap. Luther Márton a középkori egyház ezen nézeteivel szemben emlékeztet: nincs más alap a meglévőn kívül, amely a Jézus Krisztus. Most a XXI század első évtizede végén is erre figyelmeztet bennünket Urunk: nincs más alap. Isten szeretettel vesz körül bennünket most is és Fiában, Jézusban kegyelemmel akarja életünk alapját megmutatni, ami soha nem ingadozik, ami biztos és szilárd Hitvallási irataink: Luther Márton Nagy Kátéja A Miatyánk Beke Mátyás ev.lelkész Gyönk A tartalomból: Luther Predigt 2 Istennek ajánllak titeket. Hitvallási irataink: Luther Márton Nagy Kátéja A Miatyánk Reformáció Változások Balassi Bálint EX PSALMO 42. Gyerek oldal nem csak gyerekeknek Halottak napján szeretteink sírjánál Isten dicsőségére Hálaadás Keszöhidegkúton és Belecskán Kedves Testvéreim! Úgy tűnik, 1529 óta nem sokat ment a világ előre abban a tekintetben, ahogyan imádkozunk. Azt lehet mondani, hogy nagyon nehéz eseményeknek kell ahhoz megtörténniük, hogy az emberek teljes szívükből imádkozzanak, és Istent ostromolják. Luther Márton szavait rendkívül időszerűnek és erőt adónak találom, ezért választottam ebben az esztendőben a Miatyánkról írt gondolatait. Mivel olyan állapotban vagyunk, hogy senki sem tudja tökéletesen megtartani a Tízparancsolatot, még ha kezdett is hinni, és mivel ennek az ördög is a világgal és saját testünkkel szövetkezve körömszakadtáig ellenszegül, azért semmire sincs nagyobb szükségünk, mint arra, hogy szüntelenül ostromoljuk Isten fülét. Könyörögjünk, hogy adja, éltesse és növelje bennünk a hitet és a Tízparancsolat megtartását, és hárítsa el mindazt, ami ebben akadályoz és gátol minket. folytatás a 4.oldalon Te Gyülekezeted Deine Gemeinde október

2 Und es war ein Königischer, des Sohn lag krank zu Kapernaum. Diese hörte, daß Jesus kam aus Judäa in Galiläam, und ging hinzu ihm, und Partien, daß er hinab käme, und hülfe seinem Sohn; denn er war todkrank. Und Jesus sprach zu ihm:. Wenn ihr nicht Zeichen und Wunder sehet, so glaubet ihr nicht. Der Königische sprach zu ihm:. Herr, komm hinab, ehe denn mein Kind stirbt. Jesus sprach zu ihm:. Gehe hin, dein Sohn lebet. Der Mensch glaubte dem Wort, daß Jesus zu ihm sagte, und ging hin. Und indem er hinab ging, begegnete ihm seine Knechte, verkündigten ihm und sprachen:. Dein Kind lebet. Da forschte er von ihnen die Stunde, in welcher es besser mit ihm geworden war. Und sie sprachen zu ihm:. Gestern um die siebente Stunde verließ ihn das Fieber. Da merkte der Vater, daß es um die Stunde wäre, in welcher Jesus zu ihm gesagt hatte:. Dein Sohn lebet. Und er glaubte mit seinem ganzen Hause. Das ist nun das andere Zeichen, daß Jesus tat, dar er aus Judäa in Galiläum kam. Joh 4,47-54 Luther Predigt (Teil) Im heutigen Evangelium sind zwei Stücke, die sonderlich tröstlich und wohl zu merken sind. Das erste ist das Wunderwerk, daß unser lieber Herr Christus an dem kranken Knaben tut, daß er ihn gesund macht, und kommt dennoch nicht zu ihm. Er sagt nur zum Vater:. " Gehe hin, dein Kind lebet ". Alsbald von dem Wort wird der Knabe gesund, der etliche Meilen von dannen war und von solchem Wort nichts wußte. Das ist ein großes Wunderwerk, da wir sehen, wie unseres lieben Herrn Christi Wort eine allmächtige Kraft sei. Was es verheißt, daß geschieht gewiß, daß es weder Teufel noch Welt hindern noch wehren soll. Denn wir müssen diese Krankheit ansehen wie andere Werke, damit der böse Feind die armen Menschen plagt. Denn wer es hat, der hat und kann alles. Wiederum, wer es nicht hat, den kann sonst keine Gewalt, Weisheit, Heiligkeit wieder Sünde, Tod und Teufel schützen. Denn was unser lieber Herr Christus hier tut mit des Königische Sohn, daß er durch sein allmächtiges Wort ihn vom Tod errettet und bei dem Leben erhält; das will Herr durch sein Wort mit uns allen tun, wenn wir es nur annehmen und wollen, und uns nicht allein von Leibes Krankheit und aus leiblicher Not, sondern auch von der Sünde und ewigem Tod erlösen. ihre Sünden vergeben wurden:. " Gehe hin, dein Glaube hat dir geholfen ". Darum werden solchen Glauben weder Teufel noch falsche Christen haben, die doch die Geschichte Wissen und haben, ja, so gut als die rechten Christen. Denn der Teufel kennt Christus sehr wohl, und weiß, was er auf Erden getan und gelitten hat. Aber solches, ob es wohl ein Christ auch wissen muß, ist doch nicht gerechter Glaube, dadurch man zu Vergebung der Sünden und ewigem Leben kommt. Weil nun dieser Königische noch kein Wort oder gewisse Zusagung von Christus hat, kann er nicht gewiß glauben. Aus dem Wunderwerk zu Kanaan, und vielleicht aus dem allgemeinen Geschrei von Christus als von einem neuen Propheten, faßt er das Vertrauen, er werde seinem Sohn helfen und könne ihm helfen. Aber solcher Glaube geht nicht weiter, denn sofern solche Hilfe folgte. Darum eilte er, hat Sorge, so der Herr verziehen wollte, sein Sohn würde indes Sterben. Daß es also noch weit fehlet, und noch kein rechter Glaube ist. Denn er denkt, wenn Christus nicht persönlich selbst bei dem Kranken sei, so werde ihm nicht geholfen; und besorgt, wo der Herr verziehen und sein Sohn inzwischen sterbe, so sei es alles aus und umsonst. Und zwar, es war dem Königischen noch zur Zeit unmöglich, daß er anders sollte Glauben; denn wie gesagt, er hatte noch keine Zusagung, noch Wort, da er gewiß sich an halten konnte. sobald aber Christus den Mund auftut und spricht:. " Gehe hin, dein Sohn lebet ", da folgt der rechte, vollkommene Glaube, welches eigene Art ist, daß er sich an die Zusagung Christi hält; wie wir am Königischen sehen: der glaubt solchem Wort Christi, geht hin in gewisser Zuversicht aufs Wort Christi, und zweifelt nicht, so er heim komme, er werde seinen Sohn frisch und gesund finden. Also wird es mit uns auch sein. Vergebung der Sünden, ewiges Leben haben und empfinden wir nicht. Wenn du schon heute die Predigt gehört, die Absolution begehrt und zum Tisch des Herrn gegangen bist, so bist du doch deiner Person wegen, wie gestern: du findest dich gar nicht anders; du hast das alte Fleisch und Blut, wie zuvor. Daran ärgere dich nicht; sondern halte fest an dem Wort, daß dir Vergebung der Sünden und ewiges Leben zusagt, und gehe hin mit diesem Königischen ohne allen Zweifel: so wird gewißlich daß Stündlein sich finden. Wie du glaubst Vergebung der Sünde und ewiges Leben durch Christum, also wirst du es finden zu seiner Zeit, in jenem Leben. Hier haben wir es nur im Wort und Glauben, aber dort in der Tat und Erfahrung. Das verleihe uns Gott, unser lieber Vater im Himmel, um seines Sohnes Christi Jesu willen, durch seinen Heiligen Geist, Amen. Martin Luther 2 Te Gyülekezeted Deine Gemeinde 2010 október

3 Folytatás az 1. oldalról arról, hogy minket bíztak rá valakire. A reformáció nem csak azt jelenti, hogy ránk van bízva valami, hanem azt is, hogy mi vagyunk rábízva valakire. Most pedig az Istennek és kegyelme igéjének ajánllak titeket... / Apcsel 20, 32a / Pál apostol mondja ezt az efezusi gyülekezet véneinek, amikor búcsúzik tőlük. Három esztendőt töltött közöttük, sok drága órát éltek át együtt. Istennek sok nagyságos dolgát tapasztalták meg együtt, sok közös imádságban forrott össze a szívük. Az idő azonban most már lejárt, az apostolnak mennie kell, elérkezett a búcsúzás pillanata. Akármilyen szívesen is maradt volna, akármilyen szívesen tartóztatták volna vissza, nem lehet, mennie kell, új munka, új feladatok elvégzése várja. De, ha Pál apostol el is megy, Isten marad. Azért mehet Pál apostol nyugodtan tovább, mert Isten szeretete és gondviselése a gyülekezettel marad továbbra is. A reformáció üzenetét, törekvését kifejezi ez a mondat: Istennek ajánllak titeket. Ezért most, ezen az ünnepen, akármilyen tisztelettel gondolunk a híres reformátorokra, Luther Mártonra, Melanchtonra, Kálvin Jánosra vagy a magyar reformátorok közül Sztárai Mihályra, Dévai Bíró Mátyásra, számunkra még sem ők a legfontosabbak. Talán ők maguk tiltakoznának legjobban ünneplésük ellen, hiszen ők túlláttak, túlmutattak önmagukon, arra a Valakire, akinek ők is csak alázatos szolgái voltak. Ezen az ünnepen, az ünneplésünkkel, a dicséretünkkel ne őfeléjük forduljunk, hanem az ő Uruk, s ami Urunk az élő Isten felé, aki úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ne visszafelé nézzünk csupán, a múltba, emlékezve a reformátorokra, hanem tekintsünk fölfelé is, arra a Jézus Krisztusra, aki itt és most szólít meg, Isten igéje által. Istennek és kegyelme igéjének ajánllak titeket. Egyszer, amikor ellátogattam nagyszüleim sírjához a temetőbe, egy különös élményben volt részem. A temetőben katonasírok is voltak és nem messze tőlem, egy férfi virágokkal halmozott el egy sírt. Beszélgetni kezdtünk és én megkérdeztem tőle: - a családtagja nyugszik itt? Nem - felelte. Akkor talán egy kedves rokona? Ő ismét nemmel válaszolt. Végül bátorkodtam és megkérdeztem : - akkor kinek az emlékét ápolja ilyen szerető hűséggel? A férfi hallgatott egy ideig, aztán megszólalt és elmesélte nekem a következő történetet. Amikor kitört a háború be kellett volna vonulnom katonának. Mivel nem tudtam magam helyett senkit elküldeni, elkészültem a bevonulásra. Akkor jött egy ismerős fiatalember és így szólt: neked nagy családod van, a feleséged képtelen eltartani még te a fronton vagy. Én nőtlen vagyok, nem kell gondoskodnom senkiről, bevonulok helyetted. S ez a fiatalember meg is tette. Azonban az egyik ütközetben súlyosan megsebesült, hogy néhány nap múlva belehalt a sérüléseibe, itt van eltemetve. A férfi ezzel befejezte a történetet, a maradék virágokat is elültette a síron, aztán elővett egy táblát s kitűzte a sír végéhez. Semmi más nem volt erre a táblára írva, csak ez a néhány szó: - Értem halt meg. Meghatódva gondolok mind a mai napig arra a fiatalemberre, aki úgy szerette a barátját, hogy még az életét is odaáldozta érte. A kis tábla pedig, s a felirata - értem halt meg - Jézus Krisztust hirdette nekem. Azt a Jézust, aki felvette a keresztjét, vitte a golgotára és vállalta értünk, mindannyiunkért a szenvedést és a halált. A harmadik napon azonban feltámadt a halálból, hogy mindazoknak, akik hisznek benne, örök életük legyen. Isten igéje nem a haragról, nem a bosszúról szól, hanem az örömhírről, Isten kegyelméről. Jézus Krisztusról, akit a mi büntetésünkkel sújtott az Isten, hogy nekünk életünk, békességünk és üdvösségünk legyen. Ez a mi Istenünk legfőbb mondanivalója, s ezt a mondanivalót hallották meg a reformátorok és szólaltatták meg olyan szépen és egy egyszerűen: kegyelemből, hit által van üdvösségünk! Ez az Isten kegyelméről szóló csodálatos evangélium. Ennek az örömhírnek vagyunk mi is az örökösei, továbbadói. Ehhez a továbbadáshoz az erőt, az örömet, a lendületet pedig az adja, hogy mi mindnyájan az Istenre bízott emberek vagyunk. A mi életünk az Istenre bízott élet. Amikor ebben a világban valaki Krisztusba vetett hittel próbál élni, bizony rá kell bíznia magát az Istenre. Rá kell bíznia az álmait, a vágyait, a terveit, az életét, mindenét. Rá vagyunk bízva és rá vagyunk szorulva Isten kegyelmének igéjére. Most pedig az Istennek és kegyelme igéjének ajánllak titeket... Hiszem, hogy Isten igéjére ma is bátran építhetjük az életünket, úgy ahogy a reformátorok tették évszázadokkal ezelőtt. Bátran mondhatjuk és vallhatjuk: örökséget hordozó, Istenre bízott emberek vagyunk! Amen Szabados Regina ev.lelkész Tolna Te Gyülekezeted Deine Gemeinde október 3

4 Folytatás az 1.oldalról Gondoljunk csak arra, mennyiszer elhangzik: Ez ma már nem számít bűnnek! - mert meg van engedve a csalásnak mindenféle formája. Fel sem merül a Tízparancsolatnak bárminemű betartása. Kevesebben jutnak el tehát arra az állapotra, hogy egyáltalán azt érezzék: szükségem van az imádkozásra, mert vétkeztem Isten és ember ellen. Luther abból indul ki: a második parancsolat is már kötelez az imádságra. Ne vedd hiába Isten nevét! Ebben a parancsolatban ugyanis azt követeli, hogy szent nevét dicsérjük, minden bajban segítségül hívjuk, vagyis imádkozzunk hozzá. Senki ne gondolja, hogy egyre megy, akár imádkozik, akár nem. Keményszívű emberek szoktak így gondolkodni: Minek imádkozzam? Ki tudja, törődik-e Isten az én imádságommal, meg akarja-e hallgatni? Ha nem imádkozom, majd imádkozik más. Így megszokják, hogy soha nem imádkoznak. Biztos vagyok benne, hogy sokan hallották ezt a mondatot a gyerekeiktől és az unokáiktól: Mama, menj a templomba, és ott imádkozz helyettem is! Értem bárki imádkozhat, de helyettem senki. Az imádkozást kisgyerekkorban el lehet már kezdeni, és utolsó leheletünkig lehet folytatni. Segítségül hívással és könyörgéssel tiszteljük és használjuk helyesen Isten nevét. Csak abba a tévedésbe ne essünk, hogy nem merjük Istent segítségül hívni- mondván, hogy túlságosan is bűnösök vagyunk, és csak haragot érdemlünk. Nagyon fontos eszmefuttatása ez Luther Mártonnak, hogy Isten külön haragszik azért, hogy ha valaki bűnhődik bűnéért és nem tér ismét Hozzá, nem száll szembe haragjával imádságában, és nem keresi kegyelmét. Mert ezzel mintha azt érzékeltetnénk, hogy Isten csak akkor tudna megbocsátani, ha előbb mi helyrehozzuk vétkeinket. Mintha Isten túl gyenge lenne ehhez, és mi viszont meghatározhatnánk saját sorsunkat. Ha csak arra tudunk gondolni, hogy mi túl kicsik, túl bűnösök, túl értéktelenek vagyunk ahhoz, hogy megszólítsuk a Mennyei Atyát, akkor megkérdőjelezzük Jézus értünk elvégzett megváltói művét. Egyedül Jézus tud bennünket megváltani a bűntől, a haláltól és az ördög hatalmától! Jézus arra tanított, hogy kérjünk, és Atyánk megadja mindazt, amire szükségünk van. Aggodalmaskodás nélkül lehet élnünk a világban, ha teljesen Istenre hagyatkozunk. Keressünk, és találni fogunk, zörgessünk, és megnyittatik nekünk. Ezek az ígéretek fűződnek az imádsághoz, hogy egészen bizonyosak legyünk afelől, amit kérni szeretnénk. Az 50. zsoltár erre biztat: Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, és én megmentelek téged. (Zsolt 50,15.) Jézus és Isten kapcsolatában a legalapvetőbb volt az imádkozás. Arra biztatta Jézus a tanítványait, hogy amit kérnek az Atyától az ő nevében, azt megadja nekik. Ez az ígéret nekünk is szól. Luther így ír: Szívünknek ettől föl kell ébrednie, és lángra kell lobbannia, hogy kedvvel és örömmel imádkozzunk. Mert Isten gyönyörködik imádságunkban, sőt teljesíti azt, és arra biztat, hogy ne kérjük bizonytalanul. Isten Szentlelkével arra vezet, hogy szánkba adja, mit kell mondanunk, sőt, ha még nyelvünkön sincs a szó, Ő már tudja, mit akarunk mondani. A Miatyánk nagy előnye az összes magunk által kigondolt imádsággal szemben az, hogy erre Jézus tanított bennünket, és ez biztosan tetszik az Atyának. Egészen személyesen élhetjük át, ha elolvassuk Luther Nagy Kátéjából ezt a Harmadik Részt, hogy számunkra mit jelenthet Isten szent neve, az Ő országa, az Ő akarata. Közel jön hozzánk Isten ebben az imádságban, szerető mennyei Atyaként gondoskodik a legalapvetőbb szükségleteinkről.(mindennapi kenyér, bűnbocsánat, megbocsátás, békesség). Luther szerint nincs a földön jobb imádság a mindennapi Miatyánknál, mert az a kitűnő bizonysága van, hogy Isten szívesen hallgatja. Az igazi imádsághoz az a komolyság kell, hogy érezzük nyomorúságunkat, amely szorongat és kényszerít minket arra, hogy segítségért kiáltsunk Bizony így van ez. Amikor minden rendben megy, nem jut eszünkbe éjjel -nappal imádkozni! Amikor azonban nagy a baj, sok a kísértés, kevés a segítség, nincs kilátás a dolgok megoldására, akkor az ember szünet nélkül imádkozik. És ez tetszik Istennek, nem az, ha békén hagyjuk. Gyerekkorunktól kezdve meg kellene szoknunk, hogy minden nap imádkozunk, minden bajunkban, bánatunkban és örömünkben, és nem csupán saját magunkért, hanem embertársainkért is, akikkel valamilyen kapcsolatban vagyunk. Amit Luther ír a következőkben, azt a mai napra vonatkoztatva is bátran el lehetne mondani: Szeretném, ha ismét elterjesztenénk a nép között, hogy újra megtanuljanak helyesen imádkozni, és ne viselkedjenek olyan ridegen és közömbösen, mert ettől napról napra alkalmatlanabbak lesznek az imádkozásra. Az ördög csak erre vár. Három dolgot nem tud elviselni az ördög: a szeretetet, a keresztet és az imádságot. A teljes szeretet kiűzi a félelmet. Jézus keresztje a bűntől való megváltás pecsétje, és az imádságnál Istenben való teljes bizodalmunkat fejezzük ki. Luther Márton arra biztat: Ez az imádság (a Miatyánk) legyen védelmünk és oltalmunk. Koncentráljunk arra, amit ebben elmondunk, hogy az ördög ne találjon rést imádságainkon! Ámen Koskai Erzsébet ev.lelkész Egyházaskozár 4 Te Gyülekezeted Deine Gemeinde 2010 október

5 Reformáció Változások A reformáció, a megújulás egyensúlyos. Ha megérkezik egy olyan gondolat a történelembe, mint amilyen a reformáció is volt, a hatásának van egy folyamata. Amíg új, addig erjesztő és elveszítő hatással van. Ám amikor intézményesedik, könnyen esik eme gondolat hirdetője túlzásokba. A protestantizmus egyik fő jellemzője a hit általi megigazulás. Krisztus személye az egyensúly példája számunkra. Ő tanított, de sohasem vált a törvénykezés rabjává. Egyenként szeretett mindenkit, de ahol csak járt közösséget teremtett maga körül. Tanított ugyan egy imádságot tanítványaival, de nem tette ezt az imádságnak egyedüli eszközévé. Ő segítsen bennünket, hogy az Atyára figyelve megtisztulhassunk a túlzásoktól. A lelki életünk, hitünk környezete is jelentősen megváltozott figyelnünk kell, különben eltévedünk! A reformációünnepén jöjjünk, kérjünk az Úrtól éberséget, figyelmet, készséget és képességet észrevenni a jó utat és fölismerni a roszszat. Nem járhatjuk a megszokott utakat! Ha eltévedtünk, harcra van szükségünk az út korrekciójánál. A szabadulás érdekében minden erőt be kell vetnünk! Erősnek látszik az ellenfél, de a mi segítőnk sokkal erősebb! Emlékezzünk a hősökre! 1517-re a reformáció bajnokaira, hőseire, áldozataira! Elődeink mindent vállaltak hitükért, szabadságukért, a változásért. Álljunk meg az igazi hős Jézus Krisztus előtt! Jöjjünk nézzünk föl Jézusra hitünk Fejedelmére! Ő a mi utunk, életünk. Semmivel nem törődött, mindent vállalt értünk Az emberiség megszabadítása ott a golgotai kereszten történt. Bármilyen reformációi gondolataink is vannak, csak egy célunk lehet érvényes Vissza Jézus Krisztushoz a szabadítóhoz! Ő segít megváltozni és az úton járni. Az ő juhai hallják hangját, ismerik őt, követik őt, nem tévednek el. Ha a körülmények megtéveszteni akarnak nincs hatalmuk felettünk. Ha az ellenség megkötözni szándékozna tehetetlen. Deformálódott életünket hozzuk Urunk elé, hogy legyen általa megszentelt emlékezésünk az ünnepen. Had halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem. Zsolt 143,8 Füredi János Belecska Balassi Bálint EX PSALMO 42. Mint az szomjú szarvas, kit vadász rettentett Hegyeken-völgyeken széllyel mind kergetett, Rí, léh, s alig vehet szegény lélegzetet, Keres kútfejeket, Úgy keres, Úr Isten, lelkem most tégedet, Szerte mind kiáltván az te szent nevedet, Szabadulására, hogy onts kegyelmedet, Mint forrásfejedet. Ételem mert nincsen fohászkodás nélkül, Italom csak méreg keserű könyvemtűl, Midőn ily szót hallok én ellenségimtűl, Kiben lelkem elhűl,... No azért elbágyadt lelkem, te ne búsulj, Buzgó imádsággal sőt Uradra burulj, Erős reménséggel csak őhozzá szorulj, Tőle el ne fordulj! Te Gyülekezeted Deine Gemeinde október 5

6 Az alábbi labirintusból 5 út is vezet kifelé, de csak egy úton járva találhatjátok meg, hogy e hónap vége miért is különleges és fontos számunkra, evangélikusok számára. Október utolsó napjaiban járunk. Bizonyára nagyon vártátok már az őszi szünetet és jóleső érzés, hogy a téli hideg előtt tudtok még a kertben játszani, a barátokkal az időt eltölteni. A közös rejtvényfejtés is jó mulatság lehet, ehhez szeretnénk nektek lehetőséget biztosítani. (Az ötletet az Evangélikus Élet című hetilapunk április 23-i számából merítettük.) Cseh József és Ecser Mónika Belecska-Budapest 6 Te Gyülekezeted Deine Gemeinde 2010 október

7 HALOTTAK NAPJÁN, SZERETTEINK SÍRJÁNÁL Élet és halál Ura, mennyei Atyánk! Fájó emlékezésünk könnyes bánatával keresünk itt a temetőkert csendes világában. Érezzük, tudjuk, hogy mindent átfogó szent lényeddel itt vagy mellettünk. Tudjuk, hogy mennyei békességednek örök nyugalma öleli át a sírvilág némaságát. Az emlékezés virágaival, imára kulcsolt kezünkkel nem megzavarni jöttünk a holtak békéjét, hanem mert lelkünk találkozni vágyott drága szellemi lelkével annak, kit itt temettünk el és porladó testével itt pihen e sírhantok alatt. Hány boldog év, hány drága óra kapcsol minket össze az emlékezés áhítatában! Ezeket felidézni, s lélekben vele újra találkozni jöttünk ide. Urunk, segíts bennünket igyekezetünkben és szenteld meg újra a hozzá kapcsolódó érzéseinket, gazdagítsd az emlékeket! Gondviselésed szeretetével ölelj magadhoz bennünket Istenünk, hiszen mindig Te voltál oltalmunk gyászunkban, menedékünk árvaságunkban! Te tetted elviselhetővé az elviselhetetlennek érzett veszteséget, Te adtál hitet a halálon túli lét bizonyosságában. Te segítettél gyászos, keserű utainkon, s ma már boldogan valljuk meg, hogy ha Te nem segítettél volna Atyánk midőn először álltunk itt a nyitott sír partján, hiábavaló, céltalan, reménytelen bolyongássá, semmitmondó ürességgé vált volna életünk. Áldjuk a te szent nevedet Istenünk, hogy egykor adtad nekünk őt, minden szeretetével, gondoskodásával és jóságával. Hálát mondunk az együtt töltött évekért, a gondokért, a tervezgetésekért és a vívódásokért is, amelyeket megosztottunk egymással, s így könnyebben viselhettük el azokat. Hálát mondunk neked mindenekelőtt azért, hogy a halálon túl is megőrizted nekünk őt. Szellemi lelkét összekapcsoltad lelkünkkel, így testének elporladása sem szakíthatta el tőlünk. S ma, amikor teremtett világod virágait elhelyezzük -emlékezésünk áhítatában- e sírhalomra, megújultan adj nekünk bizonyosságot, hinnünk az örök életben és a szeretteinkkel való egykori találkozásban! E vigasztaló erővel, e bíztató reménnyel, e felemelő hittel kérünk, fogadd el tőlünk emlékezésünk gyermeki imáját a holtak nyugalmáért és az élők vigasztalásáért! Urunk, erősíts bennünket a Te igéddel, mely szerint Akik könnyek között vetnek, ujjongva aratnak majd! (Zsolt 126,5). Mennyei Atyánk, bíztass és bátoríts bennünket evangéliumoddal, örömhíreddel, melyet a költő hitvallásként így fogalmazott meg: Boldogok, akik az Úrban Elpihennek, Jézus Krisztusban, Mert feltámadnak egykoron! Ha a vég jön, szem bezárul, De aztán menny kapuja tárul, Felserkennek a nagy napon! Elmúlt a küzdelem, Pihennek csendesen. Bár meghalunk, Feltámadunk, És üdvösséget ád Urunk. Vár a mennynek örök fénye, Beteljesül szívünk reménye, Többé nem megy le szép napunk. Mind megadja ott az Isten, Ami után epedtünk itten, Nem kínoz földi bánatunk. Megszűnik siralom, Eltűnik fájdalom. Sír és halál Legyőzve már, Ránk boldogság és béke vár! (Friedrich Gottlieb Klopstock) IMÁDSÁG REFORMÁCIÓ ÜNNEPÉN Mindenható Isten, szerető édes Atyánk! A te törvényed, hogy a facsemete hatalmas fává növekedjék és gazdagon lombosodjék. Koronája, minden egyes levele alkotójáról zeng dicsőítést. Ilyen levélként küldöm a világ evangélikusságának hatalmas lombkoronájából forró imádságomat hozzád hálatelt szívvel a mai 493. évfordulón, amikor valamennyi evangélikus egymásra gondol az egész földön. Bőrünk színe lehet más, fajtánk és nyelvünk különböző, de lelkünk és érzésünk egyforma a te dicsőítésedben és az emberiség szolgálatában. Az első érzés, ami szívemet betölti, a hála érzése, hogy hitünk szerint imádkozhatunk hozzád, hogy adtál dicső elődöket, akik megnyitották az utat, amely evangélikus hitünk szerint hozzád vezet, az isten- és emberszeretet útját. Második érzésem az aggódó kétség, hogy be tudom-e járni ezt a nehéz, de drága utat, be tudom-e tölteni ezt a nemes küldetést? Át tudom-e venni és majdan át tudom-e adni utódaimnak, környezetemnek ezt a drága örökséget, a tiszta emberi életnek, a lelkiismereti szabadságnak, a tudáson alapuló hitnek és a törvényeiden alapuló cselekedeteknek az útját? A harmadik érzésem a lélekből fakadó vágy, hogy áldd meg ezt a hatalmas fát, gazdagítsd a dús 75 milliós levélzetét, ezerszínű lombozatát és hozd közel egymáshoz a léleknek időt és teret nem ismerő szárnyain az egyes leveleket, hogy egy akarattal imádkozhassunk ma és minden nap tehozzád, dolgozhassunk embertársaink szolgálatában az emberek közötti barátság, szeretet és békesség áldott mezején, építhessük az emberi haladást, a hitet, a jövendő boldogságot, egyszóval a te Országodat. Ámen. Schell János Regöly Te Gyülekezeted Deine Gemeinde október 7

8 Hálaadó istentiszteletekre gyűltünk össze október 10-én Keszöhidekúton és Belecskán. Keszöhidekúton elkészült az oltárkép restaurálása, mely újra eredeti színeiben díszíti az oltárt. Isten dicsőségére úr és Beke Mátyás lelkész szolgált. Az alkalmakat a belecskai kultúrházban szeretetvendégség zárta. Belecskán a ravatalozó előtt megvalósult a régóta tervezett féltető és a benne lévő harangtorony az új haranggal. A harangtoronyban 40 kg harang lakik, melyet Marosvásárhelyen öntöttek. A Reidl család anyagi támogatása nélkül ez nem válhatott volna valóra. Ezzel egy régi hagyomány is újra éled, halottainkat utolsó útjukra harangszó kíséri. Köszönetet mondunk a Reidl családnak a harangra vésett mondattal: ISTEN DICSŐSÉGÉRE Schäfer Ági Belecska Az alkalmakon Szabó Vilmos Béla esperes Figyelem! Gyülekezetünk számlaszáma MEGVÁLTOZOTT. Az új számlaszám : Dunaföldvár és Vidéke Takarékszövetkezet: Impresszum Te Gyülekezeted Deine Gemeinde A Gyönk és Környéke Evangélikus Egyházközség lapja Felelős szerkesztő: Beke Mátyás Szerkesztőség és kiadóhivatal: 7064-Gyönk, Petőfi u Tel: 74/ Matyas.Beke@lutheran.hu Honlap: Bankszámlaszám: Dunaföldvár és Vidéke Takszöv.: Te Gyülekezeted Deine Gemeinde 2010 október