épület egybeilleszkedik és szent templommá növekszik az Úrban, és Őbenne ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Szellem által.

Átírás

1 Kit nevezünk keresztyén"-nek? Kevés olyan név vagy fogalom van, amelyet annyira megtévesztő, képmutató vagy hazug módon használnak, mint a keresztyén" elnevezést. Nálunk, legalábbis név szerint az emberek nagy része keresztyén". De vajon az-e Isten szemében is? Mondjuk ki először negatívan: Senki sem lesz keresztyénné pusztán keresztyén nevelés által. A keresztség nem tesz senkit keresztyénné. Senki sem lesz keresztyénné az úrvacsorával mint szentség"-gel való élés által. Gyakran halljuk ezeket a véleményeket, amelyeket azonban a Biblia nem támaszt alá. Ha a Bibliát tekintjük egyedül érvényes alapnak, amelyben maga Isten mondja meg, hogy ki a keresztyén, akkor meglátjuk, hogy sok millióan vannak, akik magukat keresztyéneknek nevezik ugyan, de nem azok. Mondjuk ki tehát a Bibliával együtt pozitívan: Keresztyénné az ember csak életének egy hatalmas, a leghatalmasabb élménye által válhat: az élő Krisztussal való személyes találkozás által. A Biblia ezt az eseményt újonnan születésinek nevezi. Víz és Szellem" által történik (Jn 3,5; a víz itt Isten Igéjének a képe, a Szellem pedig a Szent Szellemet, a Szentháromság Isten harmadik személyét jelenti). Jézus Krisztus feltámadása után 50 nappal emberek ezrei hallgatták Isten Igéjét. A Szent Szellem meggyőzte őket vétkeikről és bűneikről. Engedelmeskedtek Isten hívásának, megbánták bűneiket, és megtértek Istenhez. Hitben elfogadták Isten üdvajándékát, az Úr Jézus Krisztust, mint személyes Megváltójukat. Erre válaszképpen Isten újonnan születéssel, s ezáltal új, isteni élettel ajándékozta meg őket. Ettől a pillanattól kezdve örök időkre megmenekültek, és hitben követték az Úr Jézust. Ezért a hitetlenek keresztyéneknek" nevezték őket. Tehát: egyedül azok a valódi keresztyének, akiknek az újonnan születés által hitben életszerű és lényegbeli kapcsolatuk van Krisztussal. A keresztyén" szót három helyen találjuk a Bibliában: Csel 11,26: A tanítványokat (Jézus tanítványait) először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek." Csel 26,28: Agrippa így szólt Pálhoz: Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek." lpét 4,15-16: Közületek tehát senki se szenvedjen mint gyilkos, vagy mint tolvaj, vagy mint gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó; ha azonban valaki mint keresztyén szenved, ne szégyellje, hanem dicsőítse Istent ezzel a névvel." A két első Igében a hitetlenek nevezik Jézus Krisztus követőit keresztyéneknek. A harmadikban Péter apostol veszi át, mint olyan jelzőt, amelyet a hitetlenek ragasztottak Jézus tanítványaira. Keresztyén"-nek lenni tehát: az ember által elnyerhető legnagyobb ajándék. Keresztyénnek lenni azonban mindenekelőtt dicsőséget, teljes biztonságot jelent itt és az örökkévalóságban, mert a keresztyén ember Krisztusban van. Ugyanakkor a keresztyénnek lenni fölülmúlhatatlan felelősséget is jelent: aki a keresztyén nevet viseli, attól Krisztus elvárja, hogy úgy viselkedjék, mint Ö. Igazi keresztyének azok, 1.akik Jézus Krisztusban hisznek (Jn 1,12), 2.akik újonnan születtek, Istenből való új életet nyertek (Jn 3,7), 3.akiket a bennük lakozó Szent Szellem vezet (Róm 8,14), 4.akiknek az életében egyre jobban meglátszik a Szellem gyümölcse (Gal 5,22 kk.). Mit jelent tulajdonképpen hinni"? A keresztyének igen gyakran használják a hinni" szót. Ezért fel kell tennünk a kérdést, mit is jelent ez tulajdonképpen. Azt mondjuk pl.: azt hiszem, holnap szép idő lesz. Megfelel ennek a hit"-nek a tartalma a bibliai hitnek? Semmiképpen! Aki így hisz", az ingatag lábakon áll. A hit nem egyszerű vélekedés". Még csak nem is igaznak tartás" csupán. így a démonok is hisznek, sőt rettegnek is közben mondja a Biblia. A hit tehát sokkal több. A hit Isten ajándéka, amely az igehirdetés nyomán támad. A biblikus hit tehát Isten Igéjén alapul, Jézus Krisztus kijelentésén, magán Jézus Krisztus Személyén. A hívő ember a Szent Szellem által lénye legbensőjéig tudatában van bűnös voltának, ezért felismeri helyzetének kilátástalanságát az igaz Isten szeme előtt, és mélységes bizalommal ragadja meg az üdvözítő Jézus Krisztusban feléje kinyújtott kegyelmet hozó kezet. A hit tehát nem valami időszakos jelenség, hanem az ember teljesen új szellemi magatartása. Erre válaszol azután Isten a békesség és üdvbizonyosság ajándékával. A hívő ember megvallja: Én magamtól semmit sem tehetek, de

2 Te Uram, mindent megtehetsz. S mivel Te erősen tartasz kezeddel, ezért én is megragadom kezedet. Még ha nem is érzem jelenléted, Te vezetsz engem éjszakán, szenvedésen és halálon át, míg el nem érkezem Hozzád, örök célomhoz." Másfelől a hit mindenestől dinamikus dolog, azaz nem marad mindig ugyanaz. Ha a hit az igazi és az egyetlen lehetséges alapon, Jézus Krisztuson nyugszik, akkor növekszik, és külsőleg is megmutatkozik, pl. jó cselekedetekben. Ha a keresztyén ember hitvallásából, hogy ti. Jézus Krisztusé vagyok, és Ő a mindenem", az életén viszont semmi sem lesz látható, akkor kérdőjeles marad, hogy valóban keresztyénné lett-e? A hithez mondja a Biblia hozzá tartozik a cselekedet és a vallástétel. Az egyik üdvösséget és megigazulást von maga után, a másik a szívnek hoz boldogságot. Jn 3,36: Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, az nem lát életet, hanem Isten haragja marad rajta." Rom 10,17: A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által." Róm 10,10: Mert szívvel hiszünk, hogy meglazuljunk és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk." Zsid 11,1: A hit pedig a remélt dolgok valósága, és a nem látható dolgokról való meggyőződés." Róni 3,22: Isten igazságossága a Jézus Krisztusban való hit által mindazoké, akik hisznek." Jak 2,26: A hit is halott cselekedetek nélkül." A keresztyén ember és a gyülekezet A gyülekezet az a hely, ahol Isten lakni kíván. Ezért ez a keresztyén ember számára is a tulajdonképpeni földi otthon. Ha komolyan veszi keresztyén voltát, akkor naponta újra meg újra tudja és érzi, hogy itt e földön vendég csupán, és nincs itt polgárjoga. Igazi hazája ott van, ahol az Úr is van, a mennyben, és a gyülekezet annak földi képe. Vele Isten a Benne és Fiában, Jézus Krisztusban hívőnek olyan környezetet ajándékoz, amelyben szellemileg jól érezheti magát. Itt találja meg hozzá hasonló érzületű emberek közösségében a maga új családját. Itt kap segítséget az élet dolgaiban, itt nyer erőt és itt segítik szellemi növekedésében. Ugyanakkor ez az a hely, ahol mint Krisztus testének tagja együttes formában tehet vallást hitéről és ahol Istent kiváltképpen imádhatja. A gyülekezet azonban nemcsak jótétemény a keresztyén ember számára, hanem az a hely, ahol ő is személyesen szolgálhatja, és kell szolgálnia a közösséget. Az Istentől kapott ajándéka arra kötelezi, hogy a többi gyülekezeti tagot szellemileg gazdagítsa, őket segítse, nekik használjon ahol csak lehet. A gyülekezet együttes élete és bizonyságtétele azon múlik, hogy milyen mértékben tagolódnak be és engedelmeskednek az egyes hívők, és milyen mértékben erősítik és támogatják életükkel és szolgálatukkal az egészet. A gyülekezet tehát Istentől adott lehetőség kölcsönös adásra és vevésre a keresztyén ember számára, aki mindazzal, amije van, amit mond és tesz, a gyülekezetnek Isten szándéka szerinti építőköve. Élhet-e a keresztyén ember gyülekezet nélkül is? Föltétlenül! Csakhogy azoknak, akik magukat keresztyéneknek vallják, s ugyanakkor a gyülekezetet nem becsülik, igen komoly kérdésekkel kell szembenézniök. Mit mondanának arról a gyermekről, aki ugyan külsőleg a családhoz tartozik, a család életében azonban egyáltalában nem, vagy csak ritkán, alkalmilag vesz részt és nem igyekszik a családba beletagolódni? Nos, mindenki joggal állíthatná, hogy az ilyen gyermek beteg, vagy pedig egyáltalán nem igazi családtag! így van ez azokkal a keresztyénekkel is, akik a gyülekezetet csak távolról ismerik, Isten gyermekeivel csak alig vagy semmiféle kapcsolatuk nincsen, s a gyülekezeti összejöveteleket csak alkalmilag látogatják, amikor éppen kedvük támad rá. Az ilyen keresztyének vagy betegek, vagy nem igazi tagjai Isten családjának. Annyi azonban bizonyos, hogy nem ismerték fel Istennek rájuk és a gyülekezetre vonatkozó gondolatait, tervét és céljait. A Biblia azt tanítja, hogy istengyermeki mivoltunk valódiságának próbaköve az, mennyire szeretjük Isten gyermekeit. A szeretet azonban sohasem marad magára, hanem keresi és ápolja a kapcsolatokat és a közösséget. Csel 20,28: Isten gyülekezete, amelyet tulajdon vérével szerzett." Csel 4,32: A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt." Csel 2,42: Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostolok tanításában, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban." Ef 2,19-22: Ezért tehát nem vagytok idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, Akiben az egész

3 épület egybeilleszkedik és szent templommá növekszik az Úrban, és Őbenne ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Szellem által." lpét 2,5: Ti magatok is, mint élő kövek, épüljetek fel szellemi házzá, szent papsággá, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által." 1Jn 3,14: Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket." Mikortól fogva tartozik az ember a gyülekezetbe? Fontos és szükséges kérdés, és semmiképpen nem fölösleges megkeresni a pontos választ. Egyesek szerint a keresztelés időpontjától fogva. Mások úgy vélik, hogy a gyülekezethez csatlakozás időpontja az a nap, amelyen az embert először bocsátották" kenyértöréshez (úrvacsorához). A Biblia egyik választ sem tartja helyesnek. Az élő Isten Gyülekezetéhez vagy Jézus Krisztus Gyülekezetéhez attól a pillanattól fogva tartozik valaki, amint megtért, és erre válaszul Isten őt újonnan szüli. Ebben a pillanatban elnyeri a Szent Szellemet is, és tagja lesz Krisztus Testének, Jézus Krisztus Gyülekezetének. Ezt a belső élményt követi időbejileg a keresztség. Hitemről való vallástételem alapján az Atya, Fiú és Szent Szellem nevében megkereszteltetem Jézus Krisztus halálába. Az Úr Jézus iránti engedelmességhez járul itt a Vele való teljes egységről szóló vallástétel. Ami a megtérésben és újonnan születésben a legbensőbb élmény volt, azt valljuk meg külsőképpen a jelképes cselekménnyel. Jézus Krisztus Gyülekezetébe való belépés vagy Krisztus Testébe való betagolódás azonban nem így történik. Éppúgy téves, az első úrvacsorában való részvételt a gyülekezethez tartozás kezdeti időpontjául tekinteni. Az úrvacsorában való részvétellel az ember azok sorába lép, akik egy helyi gyülekezetben látható módon megvallják a hívők közösségéhez való tartozásukat. Krisztus beláthatatlanul nagy Gyülekezetébe az ember előbb kerül, akkor, amikor az Ür Jézust hitben elfogadta személyes Megváltójának és Urának. Kapcsolatom a Bibliával A keresztyének számára a Biblia Isten ihletett" Igéje. Isten szent emberei írták le azt, amire a Szent Szellem indította őket. A Biblia megmutatja a keresztyéneknek, mi Isten szándéka az emberekkel, milyen Isten lénye és hogy miként munkálkodik a történelemben. Felvilágosítja az embert tulajdon lénye és létének értelme felől. Felkínálja számára Isten kijelentését az Ő Fiában, Jézus Krisztusban, a világ Megváltójában. Isten Igéje nélkül a keresztyén embernek nem lenne létalapja. Benne és általa kap meg mindent, amire ebben és az örök életben szüksége van. Ez az Ige a Szent Szellem által magyarázva és megvilágítva: Jézus Krisztusról beszél. Ezért a keresztyén ember számára a Biblia messzemenően a világ legfontosabb könyve. Számára szent és sérthetetlen. Hite a benne Foglalt kijelentéseken alapszik. Ezért minden további nélkül be lehet látni, hogy Isten Igéjének az olvasása a keresztyén ember számára táplálék, amely nélkül éhen halna. Sohasem növekedhetne a hitben, ha nem olvasná rendszeresen, imádkozva annak megértéséért. Ha tehát keresztyén ember vagyok, naponta fel kell tennem magamnak a kérdést: mit jelent számomra Isten Igéje? Kedvesebb és értékesebb lesz-e számomra minden nappal? Mivel ilyen kérdések nyugtalanítanak, hadd következzék néhány tanács: A BIBLIA a Könyvek Könyve Istennek egyik embere ezt mondja erről: Ez a könyv tartalmazza Isten szándékait, az ember állapotát, a megváltás útját, a meg nem térő bűnös büntetését és a hívők üdvösségét. Tanítása szent, előírásai kötelezőek, történetei igazak, rendelkezései megtámadhatatlanok. Olvasd, hogy bölccsé légy, és élj szerinte, hogy szentté légy! Világít, hogy vezessen téged, eledelt ad, hogy tápláljon és vigasztalást tartalmaz, hogy felüdítsen. Az utazó térképe, a zarándok vándorbotja, a kormányos iránytűje, a katona fegyvere és a keresztyének lobogója. Helyreállítja a Paradicsomot, megnyitja az eget és bezárja a pokol kapuit. Magasztos témája: Krisztus, szándéka: üdvösségünk, végső célja: Isten dicsőítése. Töltse meg emlékezetünket, uralkodjék szívünkben és irányítsa lépteinket. Olvasd lassan, olvasd imádkozva. A gazdagság forrása, az öröm áradata. Életedet jelenti, magában foglalja a legmagasabb rendű felelősséget, megjutalmazza a legnagyobb és a legkisebb munkát és kárhoztatja mindazokat, akik nem veszik komolyan szent tartalmát. Hogyan lehet számomra kedvessé a Bibliám? 16 javaslat a Biblia helyes olvasásához. 1. Visszás dolog, ha egy keresztyén embert nem érdekel Isten Igéje. Ha így van, valld meg magadnak és

4 vizsgáld meg magad, hogy mi nincs rendben nálad! Többnyire azért nem szeretjük az Igét, mert túlságosan el vagyunk foglalva egyéb dolgokkal, és azért szeretjük azokat, mert a Biblia nem köti le eléggé az érdeklődésünket. 2.Őszintén kereső szívvel nyisd fel Bibliádat (Zsolt 27,8 és Kol 3,1). 3.Olvasd a Bibliát imádkozva! Legelőször is arra kérd az Urat, nyissa meg szívedet és szellemedet, hogy megérthesd, amit Igéje mond! 4.Olvasd a Bibliát imádkozva személyes üzenetért! Ha elolvastál egy verset vagy szakaszt, csöndesedj el fölötte. Engedd, hogy annak tartalma benned hasson, és adj hálát érte. Mindaz, amit olvastál, legyen imádsággá benned. Azután csöndesedj el, és figyelj arra, amit Isten mond neked. 5.Olvasd a Bibliát abban a tudatban, hogy Isten Igéje szól hozzád. A Biblia nem olyan könyv, mint a többi. Ezért félő tisztelettel közeledj hozzá. 6.Olvasd a Bibliát abban a tudatban, hogy Isten benne az Ő Fiát, Jézus Krisztust akarja megmutatni és naggyá tenni! 7.Olvasd a Bibliát abban a tudatban, hogy benne Isten meg akarja értetni a veled és a Gyülekezetével kapcsolatos tervét és szándékait. 8.Olvasd a Bibliát naponta! Egyedül ez ad erőt és útmutatást. Csak belőle ismerheted meg Isten akaratát, ha fenntartás nélkül kész vagy engedelmeskedni ennek az akaratnak. 9. Olvasd a Bibliát belső szükségtől indíttatva! Ha ilyet nem érzel többé, olvasd tovább fegyelmezetten, s közben kérjed Istent, mutassa meg világosan, mi az oka, hogy nem érzed ezt a belső szükséget. A Biblia kitartó olvasásához szellemi energia szükséges (2Pét 1,5). Isten megadja ezt, ha kéred. Természetesen neked is komolyan akarnod kell. 10.Olvasd a Bibliát folyamatosan! Ne ugrálj egyik könyvről a másikra! De a folyamatos olvasás mellett lehet egy meghatározott témakörben a Biblia kijelentései között részletesebben kutatni. Te talán ezt későbbre halaszthatod. 11.Ha a naponkénti bibliaolvasás során valami különlegesen fontossá lett számodra, sokat segíthet, ha azt a verset kiírod, vagy aláhúzod, vagy kívülről megtanulod. Ha valamit első olvasásra nem értesz, menj nyugodtan tovább. Később, ha bibliaismereted gazdagszik, talán majd megérted. Ha kéred Istent, a maga idejében biztos, hogy megvilágítja számodra. 12. Olvasd a Bibliát abban a tudatban, hogy nem a magad értelme az, amely megnyitja előtted az Ige valódi tartalmát! Ezt csak a Szent Szellem tudja megtenni. Isten azért adta Őt a szívünkbe, hogy elvezessen minket a teljes igazságra, amennyiben az számunkra fontos. Olvasd a Bibliát várakozás teljesen! Isten mindig mutat benne valami újat. 13. Magányos bibliaolvasásodon kívül olvasd a Bibliát keresztyén testvérekkel együtt! A jobb megértéséhez szükséges a testvérek segítsége. A közösség helyreigazít és megóv a tévutaktól. 14.Ha bibliaolvasás során Isten valamit különösen naggyá tett számodra, add tovább! Ezzel még nagyobb lesz a személyes megtalálás feletti öröm. 15.Ha bibliaolvasás során Isten világosan megmutatta, mit cselekedj, akkor tégy aszerint! Ha közönyösen vagy kemény szívvel elsiklasz felette, ezzel megoltod a Szent Szellem benned való munkáját és engedetlenné válsz Isten iránt. Kialszik szívedben az öröm. Engedelmeskedj azért Isten utasításának, s akkor naponta növekszik benned az üdvösség és az Ige fölötti öröm, és Isten új meg új kincseket tár eléd Igéjéből! 16. Gondolj mindig arra, hogy kölcsönhatás van Jézus, a te Urad személyének értéke és a Biblia értéke között. Ha szereted Őt, az Ige is napról napra kedvesebb lesz számodra, hiszen Róla szól az. Az Úrhoz való helyes viszonyod határozza meg a Bibliához való kapcsolatodat is. Zsolt 119,105: Lábam szövétneke a te Igéd, ösvényem világossága." Zsolt 119,162: Ügy örülök beszédednek, mint aki nagy zsákmányra talál." Jn 5,39: Jézus Krisztus mondja: Az írások... rólam tesznek bizonyságot." Kol 3,16: A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon." Zsid 4,12: Mert Isten Igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol a szellem és a lélek, az ízületek és velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait." lpét 1,23: Mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újonnan, Isten élő és maradandó Igéje által. Jer 15,16: Ha eljutott hozzám Igéd, én élveztem, Igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt."

5 Az imádkozásról Az imádság a lélek lélegzetvétele" mondta egyszer valaki. Találó megállapítás. Lélegzeni annyit jelent, mint ellátni a testet a létfontosságú oxigénnel. Aki nem lélegzik, az megfullad, meghal. Ha ezt szellemi értelemben vesszük, az említett hasonlat mindenben alkalmazható. Aki imádkozik, ezzel megvallja, hogy a maga ereje által nem képes boldogulni. Istenhez fordul mennyei levegőért ". Élete új erőt, új indíttatásokat kap. Az imádkozó Isten elé viheti szíve minden háláját és hódolatát; de ugyanúgy kitárhatja az-úr elé minden gondját és szükségét, hogy ilyen módon megszabaduljon tőlük. Aki nem imádkozik, azon a halál jelei mutatkoznak. Az imádság lehetőségével minden ember, de főként a keresztyén óriási eshetőséget nyer. Aki Isten elé tárja kéréseit, bizonyos lehet benne, hogy Isten meghallgatja őt, tudomásul veszi azokat. És akkor két dolog történhetik: 1.A kérések meghallgatást nyernek. Emberi gondolkozásunk számára ez az eszményi eset. Ha Isten teljesíti kérésünket, ez áldásul lehet számunkra. Még ki is kényszeríthetünk valamit Istentől. Ez azonban nem lesz áldássá. 2.A kérések véleményünk szerint nem találnak meghallgatásra, Isten nem teljesíti kívánságainkat. Ha ez történik, vegyük ezt is Isten feleletének. A keresztyén ember legyen valóban meggyőződve arról, hogy minden a javára van, még ha Isten meg is tagadja kérése teljesítését az ő üdvössége érdekében. Ezt bizony legtöbbször nem könnyű elfogadni és tudomásul venni. Egy azonban bizonyos: Isten gyermekei számára nagy áldás rejtőzik a meg nem hallgatott imádságban is. Sohase képzeljük, hogy Istent úgy kezelhetjük, mint valami automatát: felül bedobjuk a pénzdarabot (imádságot) és alul kijön a meghallgattatás. Lehetséges ugyan Istennél kikényszeríteni valamit, de ez sohasem jó, se nem üdvös, se nem hasznos. Ezért az igaz keresztyének örömben és szenvedésben szilárdan megmaradnak abban, amit Uruktól és Megváltójuktól tanultak: minden kívánságomnál feljebbvaló Istennek, a mennyei Atyának jó, szeretetteljes és bölcs üdvözítő akarata. Egyedül az legyen meg, és az lesz számomra sokszor minden látszat ellenére is a legjobb. Zsolt 32,6: Ezért hozzád imádkozzék minden hívő, amíg megtalálhat." Zsolt 50,15: Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítják téged, és te dicsőítesz engem." Zsolt 65,2-3: Téged illet a dicséret, ó Isten, a Sionon! Neked teljesítik a fogadalmakat. Te hallgatod meg az imádságot." Mk 11,24: Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok és amit kértek, megkapjátok és meg is adatik nektek." Lk 21,36: Vigyázzatok azért minden időben és könyörögjetek." Lk 22,40: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek." Fii 4,6-7: Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok kéréseiteket Isten elé; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban." ltesz 5,17-18: Szüntelenül imádkozzatok, mindenben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra." Jak 5,16: Igen hasznos az igaz ember buzgó könyörgése." Testhelyzetünk imádság közben A Biblia különböző testhelyzeteket ismer, amelyeket az ember elfoglalhat imádság közben. Férfiak és asszonyok állva, kitárt karokkal, vagy térdelve léptek Isten színe elé. Mások földre borultak, arcukkal a talajt érintve. A külső testhelyzet azonban mindenképpen az alázatot és a tehetetlenséget fejezte ki. És számunkra ma ez a legfontosabb utalás és a leglényegesebb indíték. Aligha lehet elterpeszkedve, keresztbe tett lábakkal hódoló szívbeli magatartásról bizonyságot tenni. Belső csend és áhítat, alázat és függőség nehezen nyilvánulhat meg hányaveti testtartásban. Habár nem tudunk és nem is akarunk ezen a téren törvényeket felállítani, mégis rámutatunk kétféle testhelyzetre, amelyek a legfontosabbaknak látszanak: 1. Imádkozás álló helyzetben: A mi kultúrkörünkben ez a testhelyzet tiszteletet és megbecsülést fejez ki. Ahol a gyülekezeti összejövetelen sokat imádkoznak, ez tűnik a helyes, célszerű és az imádságos szívnek megfelelő testtartásnak. 2. Imádkozás térdeplő helyzetben:

6 Aki egy másik személy előtt letérdel, ezzel kihangsúlyozza a maga alárendelését. Isten előtt a szív, és nem csupán a külső testhelyzet a döntő. De különleges imaórákon és a csendes óránkban" ez a testhelyzet látszik helyesnek. Remegő szívvel és abban a tudatban mondom el mindezeket, hogy a puszta külsőség sohasem helyettesítheti a valódi belső magatartást. De a legkülönbözőbb körökben, elsősorban ifjúság között szerzett tapasztalataim alapján úgy látom, hogy mind a szívbeli belső magatartásról, mind a külső testhelyzetről beszélnünk kell. Egy dolgot mindenesetre hozzá kell még tennünk: Végső soron Istennél mindig a belső magatartás számít! Ö elsősorban az alázatos szellemet és a megtört szívet keresi bennünk. Hogy állsz ezzel? Jób 1,20: Jób... a földre esve leborult." Ézs 45,23: Magamra esküdtem, igazság jött ki számon, egy szó, amely vissza nem tér: Előttem hajol meg minden térd, rám esküszik minden nyelv." Dán 6,10: Dániel... napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét." Ef 3,14: Pál: Meghajtom térdemet az Atya előtt." Fil 2,10: Hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon." Ézs 29,13: Ez a nép csak szájával közeledik hozzám..., de szíve távol van tőlem." Mt 6,7: Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek bőbeszédűek." A keresztyén ember és a megengesztelődés Akik a Jézus Krisztuséi, azokat a Biblia szentnek nevezi. Nem azért, mintha bűntelenek volnának, vagy valamiképpen a föld fölött lebegnének". Kizárólag a megtérés és az újonnan születés által lettek olyan új emberekké, akik szentek, mert az életük Krisztussal együtt az Istenben van elrejtve. Mint akik az Úr Jézus Krisztust követik, tudják, hogy Istennek az a kívánsága, hogy olyanná legyenek, amilyen Jézus Krisztus. Ez gyakorlatilag nem egyik percről a másikra történik, hanem növekedés által, lépésről lépésre. A Szent Szellem munkálkodik Isten Igéje által a hívők szívében. Az élet minden területén megmutatja Isten akaratát, és felmutatja az Úr Jézust, mint példaképet. Isten Igéjének állandó új feltárása által megadja a szükséges önmegítéléshez a tisztánlátást, rámutat hibáinkra és tévedéseinkre, és azoknak, akik valóban következetesek akarnak lenni, megadja az erőt a helyesbítéshez. A keresztyének szent emberek. Ezért Isten Igéje felszólítja őket, hogy Isten iránti hálából és szeretetből ennek megfelelően viselkedjenek. Isten emberei kezdettől fogva különbséget tesznek a keresztyének helyzete és állapota közt. Helyzete az, amivé az újonnan születés pillanatában lett: szent és hibátlan a szent Isten megítélése szerint. Az állapota pedig az, amit az élete a gyakorlatban felmutat, amit mások látnak rajta. Isten akarata az, hogy a két fogalom: a helyzet és az állapot egyre jobban fedje egymást. Evégből munkálkodik rajtunk. Akik az övéinek vallják magukat, azokon sokféleképpen végzi a megszentelés munkáját: Igéje által, szenvedés, nyomorúság, üldöztetés stb. által. Másrészt azonban Isten ráhelyezi gyermekeire, a keresztyénekre önmaguk megszentelésének feladatát. Ez önmaguk megítélése és az Űr Jézus iránti állandó, fokozódó odaadás által történik, Aki teljes szívükre, akaratukra, egész lényükre igényt tart. ltesz 4,3: Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek." lpét 1,15: Amiképpen Szent az, Aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek egész életetekben, mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok." 1 Pét 3,15: Krisztust tartsátok szentnek szívetekben." ltesz 5,23: Maga a békesség Istene szenteljen meg titeket mindenestől!" Jn 17,17.19: Szenteld meg őket az igazsággal: a te Igéd az igazság. Én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban." A keresztyén ember és a tévtanítások Tévtanítások a nem keresztyén vallások (buddhizmus, iszlám) mellett a hitnek azok a megjelenési formái, amelyek emberi eredetű ún. kijelentéseket" helyeznek a Biblia mellé vagy fölé. Ezzel a keresztyén hit alapjáról térnek le. A keresztyén ember számára az Ó- és Újszövetség összessége, a Biblia: Istentől ihletett lezárt egység. Központi üzenete Jézus Krisztus, Isten válasza az ember elveszett voltára. Benne mindent megkap a keresztyén ember, amire csak szüksége van. Krisztus mellett nincs helye semmiféle, mégoly finomnak és kegyesnek látszó járulékos tanításnak. A tévtanok arról ismerhetők fel, hogy az Úr Jézus szent Személye mellé még valami mást tesznek, aminek

7 megtartását és követését elengedhetetlennek tartják az üdvösséghez. Ennek rajongás és törvényeskedés a következménye. A tévtanok hirdetőivel akik többnyire maguk is keresztyén gyülekezetből szakadtak ki az igazi keresztyénnek semmi kapcsolata sincs. Gyakran tévesen értelmezett türelemből párbeszédet kezdenek velük. Ettől óva int a Biblia, és megtiltja az ilyesféle kezdeményezést. Egyetlen keresztyén se tegye túl magát ezen, önmaga könnyelmű túlbecsülésével. 2Jn 9-11: Aki túllép ezen, és nem marad meg a Krisztus tanításában, abban nincs meg az Isten: aki megmarad a tanításban, abban van benne az Atya is, meg a Fiú is. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be házatokba, és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel." Munkám értelme Miért dolgozom tulajdonképpen? Időről időre számot kellene adnunk önmagunknak erről. 1.Azért-e, hogy családomat eltartsam? 2.Azért-e, hogy magas életszínvonalat biztosítsak magamnak és az enyéimnek, és hogy mindent megengedhessünk magunknak, amit csak megkívánunk? 3.Azért-e, hogy valami jót, valami szándékomnak megfelelő dolgot alkossak? A Biblia a munka értelmét legalább két nézőpontból szemléli: A keresztyén ember példamutató, bizonyságtévő élete munkában és pihenésben egyaránt az Úrnak való szolgálat. Mintegy az Úrnak" dolgozik. Ez a szorgalom a hűség és a teljes odaadás legmagasabb mértékét kívánja meg. Munkával kell előteremtenem elsősorban a magam és az Istentől rámbízottak létfenntartásához szükséges dolgokat. Másfelől azonban a munka célja az, hogy megszerzett javaimmal jót cselekedjem. Aki mindezt tudatosan vállalja és így dolgozik, az egészen másképpen munkálkodik: a keresztyén erkölcs alapján áll, s nem gondol szüntelenül az anyagiakra. Ezáltal pedig a munka igazi áldássá lesz önmaga és mások számára. Munkánk azonban elvesztheti eredeti értelmét és átokká lehet. Annyira rabul ejthet, szüntelen lázas tevékenységre ösztönözhet, hogy valóságos lidércnyomássá válik. Sok embernél ez az eset, még keresztyéneknél is. Ezt stressz"-nek nevezik. És ez már nem az Isten akarata. Ő lenne a hibás, hogy ezt megengedi? Semmiképpen! Szinte mindig a saját kívánságaim és célkitűzéseim visznek el idáig. Karriert akarunk csinálni, hatalmas, jelentős, befolyásos emberek akarunk lenni, és közben elveszítjük az ellenőrzést afölött, ami igazán áldás lehetne számunkra. Itt is arról van szó még ha elméletnek hangzik is, hogy tudjuk-e fegyelmezni magunkat Isten akarata szerint. A szorgalom jó, és Isten szerint való. De minden erőfeszítésem közepette időmnek kell maradnia arra, hogy munkámat és az azzal kapcsolatos számos problémát Urammal megbeszélhessem. A lázas sietséget időnként csendnek kell felváltania, hogy munkám ne legyen értelmét vesztett és görcsös erőlködéssé. Péld 10,4: Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít." Ef 4,28: Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek." Kol 3, 23: Amit tesztek, szívből végezzétek, mint az Úrnak, és nem mint az embereknek." ltesz 4,11-12: Tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, a magatok dolgát végezzétek, és saját kezetekkel dolgozzatok, ahogy elrendeltük nektek; hogy a kívülállók iránt tisztességesen viselkedjetek és semmi szükséget ne érezzétek." 2Tesz 3,11: Mert halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek köztetek, akik semmit sem dolgoznak." Mit kell a keresztyén embernek a pályaválasztásnál meggondolnia? Olyan korban élünk, amikor már nem indulhatunk ki abból, hogy az egyszer kiválasztott hivatást életünk végéig gyakorolhatjuk. Ezt sokan sajnálják, de ezen változtatni nem lehet. Korunk technikai fejlődése és megváltozott életmódunk egyrészt új meg új követelményeket támasztanak, másrészt pedig megszüntetnek olyan foglalkozásokat, amelyeket azelőtt nélkülözhetetlennek tartottak. Ezért mindenki számára kívánatos, hogy minél szélesebb téren szerezzen tudást és kiképzést, hogy szükségszerű változás esetén könnyebb legyen számára a választás. Három alapvető kérdést kell mindig feltenni: 1. A keresztyén ember kapcsolata Istenével csak akkor lehet harmonikus, ha valóban engedi magát vezetni. Ez természetesen érvényes a hivatás és a munka megválasztásánál is. Kész vagyok-e erre, vagy pedig csak a jövedelem

8 nagysága és egyéb gyakorlati szempontok vezetnek? 2.Minden ember s elsősorban a keresztyén ember kötelessége, hogy az Istentől nyert adottságait kifejlessze és hasznosítsa. Kerülnie kell azt, hogy túlságosan sokat követeljen magától, de azt is, hogy túl keveset. Egyik sem felel meg Isten akaratának. A kérdés azonban nagyon fontos: kihasználom-e teljesen a bennem levő képességeket, vagy pedig lustaságból vagy tehetetlenségből sok minden lehetőséget figyelmen kívül hagyok? 3.A keresztyén ember tudja: Minden időm végső soron Istené. Úgy választom-e meg a hivatásomat és munkahelyemet, hogy elegendő időm maradjon mellette a bizonyságtételre és a gyülekezeti szolgálatra? Vigyázat: Sok keresztyén embernél a sorrend ezen a téren nem Isten akarata szerint való! Természetesen vannak határesetek. Az alapelv azonban az, hogy tudatosan lemondunk bizonyos hivatásbeli előnyökről és sikerekről, hogy személyes életünk igazán boldog lehessen és a gyülekezetben is szolgálhassunk. lmóz 12,1-2: Menj el... arra a földre, amelyet mutatok neked... és megáldalak... és áldás leszel." (Isten vezetésének elve) Jób 34,32: Te taníts meg arra, amit én nem látok." Zsolt 32,8: Bölccsé teszlek, és megtanítlak az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged." Zsolt 73,23-24: De én mindig veled leszek, mert te fogod a jobb kezemet. Tanácsoddal vezetsz engem." És a munkabér kérdése? Minden munkát úgy végezzünk, mint akik az Úrnak, és nem embereknek dolgozunk. Ne a szemnek szolgáljunk, és ne használjuk ki elvtelenül a helyzetünket. A Biblia mindenkinek a maga helyzetének megfelelő leckét ad fel. Aki dolgozik, ne mindig csak a fizetségre kacsintson. Aki csak a pénzért dolgozik, az a pénz szolgája lesz. A munka pedig nyomasztó teherré válik, amelyet úgy-ahogy le kell tudni. Nem egyeztethető össze a keresztyén szellemmel a bérharc. Ez nem illik sem helyzetéhez, sem pedig elhívatásához. Mivel tehát a keresztyének helyzete a Krisztusban" kevéssé felel meg természetes hajlamaiknak és az nem is valósítható meg emberi erőfeszítéssel, a Biblia konkrét követelményei mellé szüntelenül eléjük tárja Jézus Krisztust, mint példaképet és a Szent Szellemet, mint erőforrást. Isten szolgája csak Urának akaratát ismeri. Saját elképzelései megvalósításáról nem lehet szó. De megvalósítható-e ez napjainkban? Addig semmiképpen, amíg nincs kapcsolatunk a golgotái kereszttel. Azonban egyre inkább megtehetjük, ha az új élet erőforrásából merítünk. És megszentelődő életünknek ez a célja és feladata. Más lecke szól a munkaadóknak. A munkabér kifizetése is bizonyságtevő módon történjék. Isten világosan beszél Igéjében az igazságos munkabérről, és annak visszatartásáról. Figyelmezteti a munkaadót, hogy ne zsákmányolja ki a munkavállalót, mert a munkaadónak is van Ura, Aki előtt egy napon majd számot kell adnia a magatartásáról. 5Móz 24,14-15: Ne zsákmányold ki a nyomorult és szegény napszámost..., még aznap add meg a bérét..., mert... az Úrhoz kiált miattad; téged pedig vétek fog terhelni." Lk 10,7: Méltó a munkás a maga bérére." Ef 6,5-9: Szolgák! Félelemmel és rettegéssel engedelmeskedjetek földi uraitoknak, olyan tiszta szívvel, mint a Krisztusnak. Ne a szemnek szolgáljatok, mint akik embereknek akarnak tetszeni, hanem mint Krisztus szolgái cselekedjetek Isten akaratát: lélekből, jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak, és nem mint embereknek; tudván, hogy ha valaki valami jót tesz, azt vissza fogja kapni az Úrtól, akár szolga, akár szabad. Ti pedig urak, ugyanígy bánjatok velük, hagyjátok el a fenyegetést; tudván, hogy a ti Uratok a mennyekben van, aki nekik is Uruk, és Akinél nincs személyválogatás." Jak 5,4: Íme, a földjeiteket learató munkások bére, amelyet visszatartottatok, kiált." 1 Pét 2, : Ti szolgák pedig teljes félelemmel engedelmeskedjetek uraitoknak, ne csak a jóknak és méltányosoknak, hanem a kíméletleneknek is... ha kitartóan cselekszitek a jót és tűritek érte a szenvedést, az kedves Isten szemében. Hiszen erre hivattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek és példát hagyott rátok, hogy az Ő nyomdokait kövessétek." Milyen és mekkora áldozatot hozzak Istenért? Isten sohasem kényszerít ki az embertől semmit, hiszen úgyis minden az Övé. De azért sem követel ki semmit, mert csak olyan ajándékot szeretne, amelyet alázatos és készséges szívvel, hálából és szeretetből viszünk Neki.

9 A régieknek Isten minden bevételük tizedét adta mértékül. Mivel ma a keresztyének Istennek az Ö Fiában megmutatott szeretete által sokkal meghittebb kapcsolatba kerültek Vele, ezért legyenek még sokkal áldozatkészebbek. Mint olyan emberek, akik megszabadultak önmaguktól, egészen más kapcsolatban vannak mind Istennel, mind a pénzzel és vagyonnal. Nem önzőek többé, hanem teljesen az Űr rendelkezésére bocsátották mindazt, amijük van. A keresztyének tudják, hogy Isten először is azt kívánja, hogy szívük osztatlanul az Övé legyen. Ha átadták Neki, akkor már nem ragaszkodhatnak semmihez, ami egyébként még olyan kívánatosnak is tűnik az anyagi javakban. Ezért a keresztyének számára az adakozás kérdése egészen másképpen hangzik: Mennyi az, amit javaimból a magam használatára megtarthatok? Mert minden egyéb Istené. Amikor a helyes adakozásról van szó, gyakran beszélünk az áldozatról is. Hiszen az áldozat azt jelenti: úgy adni, hogy az kerüljön nekem valamibe, egészen a fájdalomig. Nos, valóban hozok-e áldozatot, vagy csak a fölöslegemből adok, amit meg sem érzek? És még valami nagyon fontos. Az áldozattal szemben való belső beállítottság. Adhatunk kelletlenül, zúgolódva, mintegy kényszer alatt, de adhatunk szívesen és boldogan. Aki örömmel hoz áldozatot, bizonyos lehet abban, hogy Isten kedvét találja áldozatában. Ahogy a Biblia mondja: a jókedvű adakozót szereti az Isten. Zsolt 54,8: Kész szívvel áldozok Neked, magasztalom nevedet Uram." Lk 12,34: Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is." lkor 16,2: A hét első napján mindegyikőtök tegye félre és gyűjtse össze azt, ami telik tőle." 2 Kor 9,6-7: Aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan eltökélte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten." Zsid 13,15-16: Általa (Jézus által) vigyük Isten elé a dicséret áldozatát mindenkor: nevéről vallást tevő ajkaink gyümölcsét. A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik Isten." Mal. 3,10: Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem mondja a Seregek Ura, vajon megnyitom-e nektek az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok-e rátok?" Hobbi és szabadidő a keresztyén ember életében Az egyre növekvő szabadidő, egyre rövidülő munkaidő következtében mind sürgetőbb kérdéssé lesz a szabadidő értelmes eltöltése. Tömegével kínálkoznak a legkülönbözőbb lehetőségek, amelyek közül ki-ki azt választja, ami hajlamainak leginkább megfelel, amely a legjobban szolgálja a kikapcsolódást. Természetesen a keresztyének is tudják, hogy a túlhajszolt hivatásbeli követelmények kiegyensúlyozása céljából szükségük van kikapcsolódásra. De. itt felvetődik számukra a kérdés, mire fordítják a szabadidőt, mint Isten ajándékát úgy, hogy az mind maguknak, mind az Úrnak hasznára váljék. A hobbi" önmagában nem rossz. De milyen a keresztyén ember hobbija? Talán az, hogy több időt tölt a Bibliájával, hogy a szabad óráit evangélizálásra, az Úrnak való szolgálatra használja föl. Gondoljunk arra is, hogy másoknak értelmesen segítsünk és szolgáljunk, hívőknek és hitetleneknek egyaránt! A gyülekezeti munka legyen kedvenc időtöltésünk". Időnk Istené valljuk imádságban és énekben egyaránt. Hogyan használjuk fel? Gondoljuk, hogy nem kell-e majd egy napon szégyenkezve állnunk Krisztus ítélőszéke előtt, amikor megkérdezi tőlünk: hogyan használtuk fel időnket? Zsolt 90,12: Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk." Lk 1,74-75: Félelem nélkül szolgáljunk Neki, szentségben és igazságban, Őelőtte életünk minden napján." 2Kor 5,10: Mert mindnyájunknak leplezetlenül oda kell állnunk Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemelt, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszát." Filem 20: Bizony testvérem, jótéteményt várnék tőled az Úrban: vidámítsd meg az én szívemet Krisztusban." Idő és időbeosztás Az a két szó, amely korunk hajszáját leginkább kifejezi s egyúttal napjaink átkát is tükrözi: nincs időm. Pedig van elég időnk. Hatalmasan megnövekedett a szabadidő, az az idő, amelyet nem kell kenyérkeresetre fordítanunk. És még sincs időnk bibliaolvasásra, imádkozásra, a gyülekezeti összejövetelek látogatására, az öregek,

10 betegek és magányosok körüli szolgálatra. Valami nincs rendjén nálunk! Ha van szabadidőnk, és még sincs időnk, akkor az időbeosztásunkkal van baj. Az idő éppúgy javaink közé tartozik, mint sok minden egyéb. Csakhogy nem szaporítható. Minden embernek, tehát a keresztyén embernek is csak megszabott mértékben áll rendelkezésére. Az idő Isten ajándéka. Ezért egy napon majd mindenkitől számon fogja kérni, mire használta fel. És ez a számadás nagyon kínos is lehet számunkra. A keresztyén ember azért kapta ajándékba az időt, hogy azt az Űr szolgálatára fordítsa. Sürgősen rendet kell teremtenünk ezen a téren, először is azzal, hogy számba vesszük, miként töltjük el napjainkat és óráinkat. Mennyi fölös szabadidőnk van? Ebből mennyi szükséges családunk és pihenésünk számára? Mennyi marad azután szellemi növekedésre és az Űrért való munkára? És ezt a számvetést ne vegyük könnyedén! Ne a mi mértékünket, hanem az Űr Jézusét alkalmazzuk. Keresztyénnek lenni annyit jelent, mint Krisztus szolgálatában állni, övé minden időnk. Ő Maga szabta meg a mértéket, amelyet nem lehet következmények nélkül figyelmen kívül hagyni. Zsolt 31,16: Életem ideje kezedben van." Préd 3,1: Mindennek rendelt ideje van, ideje van az ég alatt minden akaratnak." Préd 9,14: Nem is tudja az ember az idejét." Lk 10,41-42: Márta, Márta, sok mindenre van gondod és nyugtalankodol; pedig egy a szükséges dolog." Jak 4,13-15: Tehát akik azt mondjátok: ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk; azt sem tudjátok, mit hoz rátok a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább azt kellene mondanotok: ha az Úr akarja és élünk, ím ezt vagy azt fogjuk cselekedni." Hogyan tekintek erőmre és egészségemre? Életmódomnak köszönhetem, hogy olyan egészséges vagyok. Mindig ügyeltem, hogy se étellel, se itallal, se egyéb módon ne ártsak magamnak, ezért tartom magam olyan jól" ilyesféléket hallunk gyakran még keresztyénektől is. Elég öntelt megnyilatkozás, ugye? Ahogy a szenvedés és nyomorúság megmérgezheti lelkünket, úgy az egészség és az erő dicsekvéshez és önteltséghez vezethet. Bizonyos, hogy az élet által nyújtott javakkal való fegyelmezett élés bizonyos mértékig befolyásolhatja erőnket és egészségünket. Ugyanígy a mértéktelenség és a fegyelmezetlenség károsan hat. Mindezt tudja a keresztyén ember. De még ennél többet is. Tudja, hogy testének és szellemének, erejének vagy erőtlenségének eszközzé kell lenniök Isten kezében. Ezért tulajdon egészsége mögött Urának ajándékozó kezét látja. Amit magáénak mondhat, az alázatot és csodálatot vált ki belőle és hálaadásra indítja. De ugyanakkor testi és szellemi erejét, teljes energiáját következetesen és a gyakorlatban Isten szolgálatába állítja; és sohasem dicsekszik azzal, amiről tudja, hogy ajándék. Bárcsak mindig így volnánk vele! Zsolt 68,36: Izrael Istene ad hatalmat és erőt a népnek. Legyen áldott az Isten." Zsolt 101,5: A nagyralátót és a keményszívűt el nem szenvedem." Péld: 21,4: A gőgös tekintet és a kevély szív a bűnösök mécsese: vétek." Ézs 38,16: Uram... te meggyógyítasz és éltetsz engem." Ifjúkor és öregkor keresztyén szemmel Fiatalnak lenni csodálatos lehetőség, az élet nagyszerű időszaka. A fejlődés az álmok ideje, mozgalmas, törtető korszak, az érés és az életre való előkészület ideje. Különleges áldás, ha valaki már fiatalon keresztyénné lesz, és személyes kapcsolatba kerül az Úr Jézussal. Az ember ilyenkor igen sokat tehet az Űrért. Az egész élet Őérte és Ővele még előtte áll, s ez nagyszerű lehetőség, amelyet azonban könnyen el lehet játszani. Ugyanakkor arról se feledkezzenek meg a fiatal keresztyének, hogy egyszer majd ők is öregek lesznek. Az idős vagy öreg kornak is megvannak azonban a maga szépségei. Sokan, talán a legtöbben sajnálják, hogy megöregedtek, mint ahogy a fiatalok közt is sokan vannak, akik minél hamarább szeretnének idősebbek lenni, öregnek lenni azt jelenti: érettebbnek, bölcsebbnek, tapasztaltabbnak lenni. Az öregkornak éppúgy, mint az ifjúkornak megvan a maga feladata, mégpedig ez: példaképül szolgálni, segítséget és tanácsot adni ha kérik, sőt

11 bár ritkán kéretlenül is. A feladatok átadására való készség a bölcsesség és beleilleszkedő képesség jele. Nyomasztóvá mindig akkor válik a helyzet, amikor a nemzedékek nem értik meg egymást, ha nem vállvetve, hanem egymás ellen harcolnak. Bizonyos feszültség természetes. De túlzottá válik ez a feszültség még a keresztyének együttélésének területén is, ha a szeretet és megértés alapelvét felváltja a gőg és az önteltség. Ezért mindkét nemzedék feladata a harmonikus együttélés. S ha keresztyén mivoltunk éppen ebben is láthatóan megnyilvánul, ez csodálatos bizonyságtétel lesz a világ előtt. Jób 12,12: Az öreg emberek bölcsek, a hosszú életűek megfontoltak." Zsolt 148,12-13: Ti ifjak a leányokkal, öregek a fiatalokkal együtt dicsérjétek az Űr nevét!" Préd 12,1: örvendezz ifjú, míg fiatal vagy, és vidámítson meg a szíved a te ifjúságod idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod! De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged!" Préd 12,3: Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a veszedelem napjai és el nem érkeznek azok az évek, amelyekről azt mondod: nem szeretem őket." 1Pét 5,5: Ugyanúgy ti ifjabbak: engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak." És ha szenved, vagy beteg az ember? A betegség és a szenvedés mindenki számára csaknem a legnagyobb problémát jelenti. Aki nem keresztyén módon nézi őket, az szinte képtelen megbirkózni velük. De még Isten gyermekei is elég gyakran elbátortalanodnak tőlük. Betegség és szenvedés odavezethetnek, hogy az ember egyedül őket látja, mint tornyosuló hullámokat, amelyek elzárják a szem elől a mögöttük levőket, és tökéletesen elfeledtetik, hogy bármi is történik velünk, mindaz a mennyei Atya kezéből jön. Ha a hívőnek a szenvedés és nyomorúság keresztjét kell hordoznia, ez kitágítja gondolkozásának és ítélőképességének látóhatárát. Tudja, hogy Isten minden vezetése mögött egy szerető Atya szándéka húzódik, aki semmit sem cselekszik cél nélkül. (Itt most nem a saját magunknak okozott szenvedésről beszélünk.) Isten nevelő munkájának az a célja, hogy minket a szívére vonjon. Át akar formálni minket az Ő Fia képére, azt akarja, hogy Krisztushoz legyünk hasonlóak. S mindezt csak mély alázattal és reszketve mondjuk ki, abban a tudatban, hogy maga Isten jelentette ki ezeket. Csupán Istentől nyert erő által leszünk képesek hitben megállni bennük. Egyetlen keresztyén ember sem képes erre önmagától. De kiegészíti ezt még egy csodálatos bizonyosság: az a tény, hogy Aki ránk bocsátja- és alkalmazza a szenvedést és nyomorúságot, Az egyúttal az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene. Sohasem vagyunk magunkra hagyva! Mindig el vagyunk rejtve az Ő érezhető közelségében. Aki így tudja elfogadni szenvedését, nyomorúságát és betegségét, az kezében tartja legyőzésük kulcsát. Olyan látást kapott, amely örömet, vigasztalást, erőt és békességet ad a megsebzett szívnek. Róm 8,28: Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott." Zsid 12,5-7.10: (így szól az Úr): Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését..., mert akit szeret az Úr, megdorgálja és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek Isten, mint fiaival. Javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk." Jób 5,18: Mert Ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít." Jn 16,27: Maga az Atya szeret titeket." A keresztyén ember és a változás korá"-nak nehézségei Sokat beszélnek ma az ún. változás korá"-nak válságáról, amely az emberi élet derekán áll be. Minden ember, tudva vagy nem tudva belekerül ebbe a korba, hacsak előbb meg nem hal. Az ember érettebb lett, mind hivatásában, mind társadalmilag különleges terheket hordoz és a nemzedékek tekintetében is súlyos felelősség nehezedik rá sok területen. És pontosan ebben az időszakban válik számára kérdésessé a jövője, az egész rohanó élet értelme és támad fel benne szabadulás utáni vágy a nyomasztó terhek alól még a házasság és család terén is. Gyakran ehhez járul, sőt ennek kiváltója az, hogy ráébred saját testi erejének és egészségének véges voltára. A keresztyén ember is ebben a világban él, és nyilván ő is átéli ezeket. Mivel azonban ereje és kitartása nem földi forrásokból, hanem Urából, Jézusból táplálkozik, másként szemléli ezt is. Természetesen számára is kísértést

12 jelent, hogy a használhatatlanná válás következményeitől való félelem miatt maradjon meg továbbra is a kötelességében. De ahol mások erejük végére értek, a keresztyén ember Istenben való elrejtettségében mindig lát új kezdési lehetőséget Ővele. Mindenekelőtt pedig ismeri az élet értelmét és célját. Ereje kiapadhatatlan forrásból táplálkozik. Terhének mértékét az Úr határozza meg. Természetesen mindezt csak úgy ismerheti fel, ha otthonos a Bibliájában, és imádságban kihasználja a lehetőségeit. Ha a keresztyén ember kizárólag Urával való személyes kapcsolatától várja a segítséget, akkor, legyen bármilyen nagy a teher és a szorongás, megvan a jogos és nagyszerű lehetősége minden válság legyőzésére Megváltója vezetésével, Aki pontosan ismeri teherbírásának határait. 5Móz 8,17-18: Ne mondd ezt a szívedben: az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot! Hanem gondolj arra, hogy Istened, az Űr ad neked erőt a gazdagság megszerzésére." Zsolt 90,12: Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!" Zsolt 139, : Elöl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. Vizsgálj meg Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján." Zsolt 138,3: Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél." Kol 3,23-24: Amit tesztek, leiekből végezzétek, mint az Úrnak és nem embereknek, tudván, hogy az Úrtól veszitek örökségtek jutalmát, mert az Űr Krisztust szolgáljátok." A keresztyén ember szemben az élet és halál kérdésével Az élet minden, a halál fenyegető veszély, amelytől irtózunk." Ez a jelszó ebben a világban. A keresztyén ember azonban, Isten akaratának megfelelően, másként ítéli meg mindkettőt, így az egész más hangsúlyt nyer: Az élet Isten ajándéka! Hogy mi lesz belőle, az rajtam múlik; de mindenesetre az Úr ítéli meg. A keresztyén ember számára tehát az élet Krisztussal való együttlétet jelent a hétköznapokban. Amíg élek, addig van időm, hogy Érte munkálkodjam és Őt dicsőítsem. Ez az élet célja és értelme a Biblia szerint. Életem ideje tehát egy nagyszerű lehetőség. Hogy meddig tart ez az élet, az Isten kezében van. Egyedül Ó az, aki határt szab neki a meghalás által. Ami az Isten nélkül élő ember számára végzetes esemény, az a keresztyén ember számára is borzalmas bizonyos értelemben. A halál eredetileg nem volt benne Isten tervében. A bűn hozta be a világba. A keresztyének azonban a meghalástól való minden természetes félelem ellenére egészen más belső magatartással nézhetnek szembe a halállal. Tudják, hogy nem a halálé az utolsó szó. Számukra ez kapu, amelyen át az Űr Jézushoz mennek, hogy mindörökké Vele legyenek és átéljék hitük beteljesedését. Mivel tudnak bűneik bocsánatáról, elvétetett tőlük a halál fullánkja. A meghalás után kerülnek oda, ahol tulajdonképpen otthon vannak. Ennek tudata elveszi a halál borzalmát, akármilyen félelmetes is ez az utolsó ellenség". lmóz 3,19: Por vagy, és ismét porrá leszel." Zsolt 90,3.10: A halandót visszatéríted a porba és ezt mondod: térjetek vissza, embernek fiai! Esztendeink ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk." Róm 8,11: Ha pedig annak a Szelleme lakik bennetek, Aki feltámasztotta Jézust a halálból, akkor Az, Aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, életre kelti halandó testeteket is, a bennetek lakó Szelleme által." Róm 14,7-8: Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg, ezért akár éljünk, akár meghaljunk, az Úréi vagyunk." lkor 15, : E romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie és e halandónak halhatatlanságba. De hála az Istennek, aki diadalt ad nekünk, a mi Urunk Jézus Krisztus által! Ezért... legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, tudva azt, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban." A keresztyén ember és az öngyilkosság Az öngyilkosságok száma megrendítő rekordot ért el napjainkban. Nemcsak a gyógyíthatatlan betegek és öregek, hanem a fiatalok közt is. Oka többnyire a meg nem értettség, az élettől való félelem, a kilátástalan helyzet. Ne ítéljük meg azokat, akik önkezükkel vetnek véget életüknek. Inkább sajnáljuk őket, és ugyanakkor kérdezzük meg önmagunkat, hogy végzetes lépésükben nem lettünk-e önzés és szeretetlenség által részestársak. A keresztyén ember számára éppoly kevéssé megoldás az öngyilkosság, mint a hitetlen ember számára. Sőt, sokkal

13 több! A keresztyén ember számára ez egyenesen lehetetlen. Jézus Krisztus tanítványának igaz és mély, hitből fakadó és életteljes kapcsolata van Urával. Ezért számára nincs végleges kilátástalan helyzet vagy élettől való félelem. Igaz, az ördög őt is megkísérti ilyesmivel, mint bármely más embert. De mint keresztyén embernek tudnom lehet és tudnom kell legalábbis négy dolgot: 1.Az Atya Isten végtelenül szeret minket. Mindaz, ami bennünket ér, előzőleg az Ö vizsgáló szíve előtt megy el, és így a javunkat szolgálja (Róm 8,28). 2.A Teremtő Isten adta nekünk az életet. Ha azt tudatosan elvetjük magunktól, ezzel megvetjük az Ő adományát. 3.Egyedül a Teremtő Isten szabja meg földi életünk tartamát és végét. Ha azt önkényesen, önhatalmúan és idő előtt megszakítjuk, ezzel keze munkáját akadályozzuk, és azt fejezzük ki, hogy nem tekintjük számunkra hasznosnak munkálkodását. 4.Isten az övéit a Maga szolgálatába állította mindaddig, amíg vissza nem hívja őket. Aki a szolgálat idejét önkényesen megszakítja, az arról tesz bizonyságot, hogy Isten elhívó akaratát helytelennek tartja. Az a tudat, hogy Isten akarata, terve és szeretete vesz körül bennünket, megvéd és biztosít az ördög minden támadásával szemben. Az ördög azonban olykor Isten gyermekének gyönge pillanatait használja ki arra, hogy céljához jusson. Ezért legyen éber lelkigondozói szemünk és szívünk testvéreink állapotára, hogy szükség esetén segítségükre lehessünk, és őket felemelhessük. Barátság és társadalmi érintkezés a keresztyén ember életében Isten számos gyermeke mintha elfelejtette volna ezen a téren az Ige szavát: A világgal való barátság ellenségeskedés Istennel" (Jak 4,4). Ha ezt az Igét összefüggésbe hozzuk kérdésünkkel, akkor az érintettek ugyancsak gyakran használják azt az érvet, hogy ez az Ige tanításszerűen valami mást jelent. Ennek ellenére jó, ha vizsgálat alá vesszük. A növekvő jólét Isten gyermekeinél itt is a határok elmosódásához vezetett. Társadalmi elkötelezettségből túlságosan gyakran vesznek részt ún. magán-rendezvényeken, amelyeken jól érzik magukat. Közben halljuk a mentegetőzést, hogy hiszen ott is a hit dolgairól beszélgettek. Ilyen alkalmakkor vajon mennyi időt fordítottál a Jézus Krisztusról való igaz, élettel teljes bizonyságtételre? Vajon az egész nem csupán ürügy vagy kényelmes magyarázkodás-e? Gondoltál-e már arra, hogy ezzel milyen példát szolgáltattál keresztyén testvéreidnek, vagy főként gyermekeidnek? Annyi bizonyos, hogy a keresztyén ember nem gettóban él. A világban él, de nem a világból való. Azzal, amit szívesen megtesz vagy tenni szeretne, szembe kell állítania a Jézus Krisztus követésének keskeny ösvényéről való lecsúszás veszélyét. A negatív dolgok (és most gondoljunk a hitetlenekkel együtt eltöltött különböző alkalmak lefolyására) mindig erőteljesebben húznak lé-felé, mint ahogyan a pozitív dolgok fölfelé tudnának emelni veszélyeztetett helyzetünkben. Aki valóban ismeri és elismeri saját hajlamait, az óvakodik önmaga túlbecsülésétől. E földön a keresztyén ember idegen. Normális körülmények között nem is érezheti jól magát a hitetlenekkel való érintkezésében. Ez világosan megvonja a határokat, s ugyanakkor visszautasítja azt a szemrehányást, hogy a keresztyének nem gyakorlati emberek. Akinek igazi otthona a menny, annak a szó legmélyebb értelmében idegen a világ. Isten gyermekeinek akkor lehet és legyen is kapcsolata a hitetlenekkel, ha ennek az a célja, hogy meggyőzzék őket a megtérés szükségességéről. Hogy ezt a kapcsolatot mennyi ideig és milyen mértékben ápolják, azt Isten Szelleme világosan megmutatja mindazoknak, akik azt Tőle őszintén kérdezik. 2Kor 6,14-15: Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és gonoszságnak, vagy mi köze a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy mi közösség van hívő és hitetlen között?" Jak 4,4: Nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel?" A keresztyén ember életstílusa Ki tudna erről a témáról elfogultság nélkül beszélni? Vajon nem tértünk-e mindnyájan nagyon messzire attól, ami kezdetben volt, ami az Úr Jézust, az apostolokat és az első keresztyéneket jellemezte? Valljuk meg becsületesen: A jólét a maga csábító erejével többé-kevésbé mindannyiunkat igézet alatt tart. A minőségi élet, a magasabb életszínvonal utáni vágy és hajsza elnémította Isten Igéjének örök érvényű követelését: Keressétek először Istennek országát...!" Az először" a rangsorban elfoglalt hely értékét mutatja. Milyen helyet

14 foglal el az én életemben Isten országa", az Űrért való munkálkodás? Hányadik helyre sorolom be azt, ami tulajdonképpen egyedül jogosít fel arra, hogy a keresztyén" nevet viseljem? Az ember hatalomra törekszik, befolyásra, érvényesülésre akar szert tenni az üzleti és társadalmi életben. Dicsekszik jövedelmével és azzal, amit most már megengedhet magának. Minden igyekezetével azon van, hogy magasabb keresethez jusson, minél feljebb kerüljön a hivatali ranglistán. S ha emlékeztetik arra, hogy éhezők és nyomorgók is vannak, akkor azzal nyugtatja meg lelkiismeretét, hogy odavet valamit a fölöslegéből, de úgy, hogy az sose jelent áldozatot a számára. Egyesek talán azt gondolják, hogy ez csak az Isten nélkül élőknél van így. Vajon a keresztyéneknél igazán másként van ez? A világ lényegéhez és módszeréhez való hasonulással sikerült az ördögnek elcsábítani bennünket a központtól, az Úr Jézustól, és a nagy céltól: hogy olyanok legyünk, mint Ö". Hogyan is imádkozhatnak a keresztyének ébredésért, amikor magatartásukkal beárnyékolják személyes bizonyságtételüket, sőt a gyülekezetét is? Következetes változtatásra van sürgősen szükség. Ez mindig az egyesek szívében kezdődik; önmagamnál kell elkezdeni. Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, és térj meg!" (Jel 2,5) hangzik Isten felszólítása. Az ördög mindig kétféleképpen igyekszik tönkretenni a keresztyének bizonyságtételét: üldöztetés által, félrevezetés által. Nálam is sikere volt? lsám 2,7: Az Úr tesz szegénnyé és gazdaggá, Ő aláz meg és Ő magasztal fel." Péld 23,4: Ne fáraszd magad abban, hogy meggazdagodj, a magad eszességétől szűnj meg." Lk 12,21: (A gazdag emberhez hasonlóan ostoba az, aki) magának gyűjt és nem Istenben gazdag". ltim 6,6-10: Valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szeretete." A keresztyén ember és a tulajdon A tulajdon kötelez" ez a kiáltás hangzik napjainkban a világban. Ha ez már sokféle társadalmi intézmény alapelveként érvényes, mennyivel inkább az a keresztyének között. Az első keresztyénekről azt olvassuk, hogy egyikük sem mondta semmijét a magán tulajdonának". Súlyos igazság ez, ha jelen helyzetünkre alkalmazzuk. A Biblia ismeri a magántulajdon fogalmát és el is ismeri azt. Ugyanakkor nem ismeri el azt a jogot, hogy korlátlanul rendelkezhetünk afölött, amink van. A keresztyén ember, aki hisz az élő Istenben, tudja, hogy ezen a téren korlátai vannak: 1.Alapjában véve mindene, amije csak van, Istené, 2. maga csak sáfár, és 3.Isten sohasem engedi át kizárólagos használatra a tulajdont. Mindaz, amit az ember a magáénak mondhat, Isten ajándéka. Még ha oly szorgos munkával is szerezte tulajdonát, azt végül is Istentől kapott kegyelmi ajándéknak kell tekintenie. Ez jelenti a tulajdonos szívének és magatartásának próbáját. Isten mindeneknek Bírája, egy napon számon kéri majd, hogyan bántunk a ránk bízott anyagi és szellemi javakkal. Aki úgy véli, hogy ami törvény és jog szerint az övé, afölött szabadon rendelkezhet, visszaél javaival, és tagadja az ajándékozó Isten beleszólási jogát. Az ilyen embernek a magántulajdonról alkotott fogalma nem keresztyén, és arról árulkodik, milyen keveset ért meg Jézus Krisztus érzületéből. Jer 9,23: Ezt mondja az Úr:... ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag." Jób 31, : Ha reménységemet aranyba vetettem és azt gondoltam, hogy csak színaranyban bízhatok, ha annak örültem, hogy gazdagságom nagy és sokat szerzett a kezem... ez is bírák elé való bűn volna, mert megtagadtam volna az Istent odafönt." Mt 13,22: A gazdagság csábítása megfojtja az Igét." lkor 7,29.31: Az idő rövidre van szabva... akik élnek e világgal, mintha nem élnének vele." ltim 6, : Valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle..., mert minden rossznak gyökere a pénz szeretete. Azoknak pedig, akik e

15 világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne fuvalkodjanak föl és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem az élő Istenben." A keresztyén ember és a javak helyes felhasználása Jólétben élünk, soha nem voltunk még ilyen gazdagok, mint napjainkban. Alig-alig találunk embert, akinek gondot jelentene a mindennapi kenyér megszerzése. És ha minden kötél szakad, gondoskodik rólunk az állam. Vajon ezzel együtt jár a teljes elégedettség is? Természetesen így kellene lennie! Gondolunk-e legalább olykor-olykor arra, hogy Isten jóságának köszönhetjük mindezt és hogy Isten ezzel is meg akar próbálni és bűnbánatra akar indítani? Sok mindenünk van, talán túl sok is. De vajon jövedelmünket, s kivált annak fölös részét szabad-e tetszésünk szerint arra fordítani, amire akarjuk? Jogilag: igen! Isten felől nézve: nem! Mindannak helyes felhasználásáról, amink van és amit megszerzünk, Istennek tartozunk számadással. A gátlástalan költekezést Isten nem hagyhatja jóvá. A keresztyén ember mondja a Biblia nem önmagának él és nem saját belátása szerint cselekszik. Isten akaratát és tervét tudakolja. Keresi a lehetőséget arra, hogy a rábízott javak segítségével jót cselekedjék. Akár az Úr szolgálatában", akár a világ ínséges népeinek megsegítésében: a keresztyén ember érzi felelősségét, és annak megfelelően cselekszik. A javakkal való helyes élés alapvető titka: a lemondás. Tudatosan le kell mondanunk sok mindenről, amit egyébként megengedhetnénk magunknak ". Péld 13,7: Van, aki gazdagnak mutatja magát, pedig semmije sincs; van, aki szegénynek, pedig nagy a vagyona." Luk 12,19-20: Ezt mondom a lelkemnek: én lelkem, sok javad van sok évre eltéve, tedd magad kényelembe, egyél, igyál, vigadozzál. Az Isten azonban azt mondta neki: bolond, az éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit készítettél?" Csel 4,32: (A hívők közül) senki sem mondott vagyonából semmit sem a magáénak, hanem mindenük közös volt." Róm 2,4: Vagy megveted (Isten) jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz?" Gal 6,9: A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk meg, mert a maga idejében aratunk majd, ha el nem lankadunk." ltim 6,6.8-10: Valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel. Ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szeretete." Tulajdonképpen mit tehet még a keresztyén ember? Elmondhatjuk-e mindezek után, hogy a keresztyén ember élete szép, örömteli élet, amelyet érdemes élni? Nem veszi-e körül oly sok parancs és tilalom, hogy jóformán már lélegzeni is alig tud tőlük? Mi az, amit még egyáltalában tehet? Ezt a számtalan ember által felvetett kérdést a Biblia nem ismeri. A keresztyén ember alapjában véve mindent tehet! Nincs korlátok közé szorítva. Két kérdést azonban szüntelenül szem előtt kell tartania: 1.Az Úr Jézus dicsőségét szolgálja-e az, amit tenni készül? 2.Azzal, amit tenni szándékozik, nem árt-e a felebarátjának? Ez a két kérdés mindenképpen új értékmérőt jelent és új határokat szab meg, amelyek a szeretet természetéből származnak. Mivel szeretem az Uramat, ezért számomra döntő az Ő üdvözítő akarata. Ez természetesen korlátot állít önző szívem kívánságai elé. Tehát újra meg újra meg kell kérdeznem: az, amit tervezek, és amire vágyom, nem csak a magam javát szolgálja-e? Ha igen, akkor le kell mondanom róla. Ha így engedelmeskedem, ezzel Jézus Krisztus iránti szeretetemet nyilvánítom ki. S ezzel sok kérdés nem is kérdés többé, mint pl. hogy szabad-e táncolnom, színházba járnom, szeszes italt innom, hitetlenekkel barátkoznom stb. Életemnek új fajta öröme van: az Úr Jézusnak való odaadás. Ö akkor az öröm és életteljesség olyan mértékével ajándékoz meg, amelyről azelőtt sejtelmen sem lehetett. A keresztyén ember magatartására tehát gyakorlatilag ez a jellemző: nem sajnálkozik, hogy: Ezt se tehetem, meg azt se tehetem", hanem örvendezik: Hála Istennek, hogy már oly sok mindent nem muszáj tennem."

16 Keresztyén ember létemre táncolhatok-e? A társadalmi kötelezettségekkel kapcsolatosan újra meg újra felmerül a kérdés: táncolhat-e a keresztyén ember? Akármi is legyen rá a válasz, ez sohasem kielégítő. Utalnak az Ószövetségre, hogy igazolják a táncolást. Azután az Újszövetségre mutatnak rá azzal, hogy az semmi újat nem mond erről a témáról, s így az előbbi az érvényes. Milyen jó, hogy a Biblia nem a parancsok és tilalmak lexikonszerű kézikönyve. Isten akaratát mindig a velünk kapcsolatos tervéből és szándékából ismerjük meg, s azt kell szembeállítanunk ösztöneinkkel és hajlamainkkal. De többnyire ott reagálunk igen érzékenyen, ahol a legerősebben talál el az Ige. Az Ószövetségben a tánc mindig az egyes emberek tánca, vagy nemek szerint elkülönített tánc Isten dicsőségére. De ki az, aki ma így táncolna? Egyértelmű, hogy mind a dallam, mind a ritmus az ember érzelmeire és érzékiségére akar hatni. A minap hallottam egy igen bölcs, gyakorlati megállapítást: A ritmus a testhez, a dallam a lélekhez, a szöveg pedig a szellemhez szól." Amit akkor érez az ember, azt adja vissza a mozgásában. A férfi és nő együttes táncának mindig van erotikus háttere is. És ki az a keresztyén ember, aki még ha idősebb is azt mondhatná, hogy ezen a téren már érzéketlen? Ilyen föltételek mellett tánc közben hogyan mutathatnánk meg, hogy az Úr Jézuséi vagyunk, és idegenek ebben a világban? Egy tapasztalt, saját hibáin okult hívő ember felelte egyszer egy fiatal keresztyén leány kijelentésére: Táncolni, önmagában nem bűn: igen, ez így van, de hát akkor valóban táncoljon,önmagában." Róm 7,8: A bűn... szül bennem mindenféle kívánságot." Jak 1,14-15: Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Aztán a kívánság megfoganva bűnt szül." 1Jn 2,16: Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van." örvendezhet-e a keresztyén ember? Aki úgy gondolja, hogy a keresztyén ember nem örvendezhet, az teljesen félreérti Isten szándékait. Épp ellenkezőleg: ebben a világban csupán a keresztyén emberek azok, akiknek valóságos okuk van az örömre. Annak alapján, amijük van és amivé lettek, reményeik és kilátásaik következtében kizárólag ők azok, akik mert Isten gondoskodó szeretettel veszi körül őket gondtalanul tekinthetnek a jövőbe, és várhatják még a legszebbet. A keresztyén ember legjobb ismertetőjele az öröm. Nem illik hozzá fejlógatás és morcosság. De itt világosan különbséget kell tennünk: Amit Isten örömnek nevez, az nem azonos a világ örömfogalmával. Az isteni öröm nem függ föltétlenül különlegesen rózsás körülményektől. Ez megmarad szenvedés és fájdalom közepette is. A keresztyén ember könnyek közt is tud mosolyogni. Természetesen itt nem harsány kacajról van szó. A keresztyén öröm nem féktelenségben nyilvánul meg. A keresztyén ember öröme a lélek mélyén rejtőzik. Alapja Krisztus maga és annak bizonyossága, hogy Isten vele van. Ismeri Isten gazdagságát, és tudja, hogy amije van, azt Tőle kapta ajándékba. Ebből pedig a világgal szemben teljesen megváltozott felfogás következik. A keresztyén ember éppúgy tud örülni a szellemi ajándékoknak, mint annak, amit Isten a természet szépségében vagy a művészet kincseiben nekünk ajándékozott. A keresztyén ember öröme: a gyermek álmélkodó hálája. Mindig Isten dicséretébe torkollik. Neh 8,10: Az Úrban való öröm a ti erősségetek." Zsolt 4,8: örömöt adtál szívembe." Zsolt 45,16: (írja azokról, akik az Istenéi): Ujjongó örömmel vezeti őket." Jn 15,11: Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömem legyen bennetek, és a ti örömetek teljessé legyen." Róm 14,17: Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szent Szellemben való öröm." Gal 5,22: A Szellem gyümölcse pedig... öröm." Fii 4,4: örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!" A háború és béke kérdése A háborúknak tengernyi oka lehet. Eszmék éppúgy, mint hatalomvágy vagy bosszú. Azonban szinte sosem törnek ki teljesen váratlanul. Valamiképpen az emberek eljutnak addig. Ezért jó, ha feltesszük a kérdést: hol van a háborúk keletkezésének csírája. A Biblia azt írja a Sátánról, hogy ennek a világnak az istene (2Kor 4,4). Ezzel azt fejezi ki, hogy minden káosz mögött, a legkisebb mögött is, amely itt a földön Isten üdvözítő és békességes akarata ellen támad, a Sátán áll. Itt,

17 ezen a földön a Sátán Isten engedélyével űzi sötét játékait. Ez mindig a legkisebb sejtben, az ember szívében kezdődik. Itt tombolnak az ösztönök, az irigység és az élvhajhászás vágya, és innét áradnak ki, ha kellőképpen meg nem fegyelmezik őket. Kicsiben kezdődik, majd kiterjed a családra, a gyülekezetre, a társadalomra és az államra, és lesz indítéka a romlásnak és minden gonosz cselekedetnek, el egészen a háborúig. Megváltozhatik-e ez itt a földön? A Biblia nem lát rá lehetőséget, amíg a Sátán garázdálkodhat. De megírja, hogy eljön az idő, amikor Isten örök végzése szerint a Sátánt megkötözi, majd pedig végleg ártalmatlanná teszi. Akkor majd megvalósul a békesség. Addig azonban a gonosz uralkodik az ember szívében és ugyancsak igyekszik megfelelni a diabolos" egymásra dobáló" nevének. Egyetlen lehetőség van csupán itt a földön arra, hogy az ördög végleges félretételéig legalábbis részben béke legyen. És ez a bűntől megváltott emberek megváltozott szíve. Ahol Isten valami újat teremt, ott igazi béke támadhat. Isten azt akarja, hogy a keresztyének átéljék és életükkel kimutassák az Ö őseredeti és végleges célját és szándékát. A keresztyének közvetlen környezete, a gyülekezet, Jézus Krisztus követőinek egész befolyási területe tegye nyilvánvalóvá azt, ami az Üdvözítővel való élő kapcsolat által meggyógyult és ami egészségessé lehet. Sóvárogva vágyakozzanak utána az Isten nélküli emberek, s így kerüljenek a békesség bizonyságtevő ereje alá. És ha ez nem így van? Akkor nem vagyunk Jézus Krisztus közelében. Talán nincs élő kapcsolatunk Vele. Ez azonban bűnbánat és új odaszánás által gyógyítható. Ézs 9,6: Mert egy gyermek születik nekünk... és hívják nevét... Békesség Fejedelmének." Mt 5,9: Boldogok a békességet szerzők, mert ők Isten fiainak neveztetnek." lkor 14,33: Mert Isten nem a rendetlenségnek, hanem a békességnek Istene." 2Tesz 3,16: Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet." Jak 4,1-2: Honnan vannak viszályok és harcok köztetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket?... harcoltok és háborúskodtok." Jak 3,14-15: Keserű irigység és viszálykodás... ez a bölcsesség... földi, testi és ördögi." A keresztyén ember és az állam Hogyan látja a keresztyén ember az államot? És hogyan látja az államhoz való viszonyát? Gyakran hallunk olyan véleményt, hogy a keresztyén embernek elutasító magatartást kell az állammal szemben tanúsítania. Ez a nézet semmiképpen sem Istentől való. A keresztyén ember Bibliájából tudja, hogy minden hatalmasság Istentől való. Amikor Isten rendet teremt, ehhez szüksége van rá. Ha nem volna állami rend, minden társadalom hamarosan káoszba süllyedne és széthullana. Akkor minden ember csak a maga hasznát keresné, s minden más közömbös lenne számára. Sok keresztyén ember szerint az állammal kapcsolatos ilyen általános kijelentést le kell szűkíteni. Ennek alapján azután egyes társadalmi rendszereket elfogadnak, másokat elvetnek aszerint, hogy azok tetszenek-e nekik, vagy sem. Természetesen ez is helytelen álláspont. A Biblia minden, még az alkalmatlannak vélt, sőt a keresztyéneket üldöző államrendet is Istentől való hatalmasságnak tekint, amelyet el kell fogadnunk. Az ilyen kijelentés igenlése bizonyára nem mindig könnyű. De vajon mindig a maguk teljességében látjuk-e a dolgokat? Tudjuk-e, mit akar Isten nekünk mondani a szerintünk alkalmatlan dolgokon keresztül? Akik mint Isten gyermekei, Vele elszakíthatatlan közösségben élnek, azokat Ő különböző feszültségeknek teszi ki. Azt akarja, hogy ilyen körülmények között is Jézus Krisztus lényét sugározzák ki magukból, és így cselekedetükkel és magatartásukkal bizonyítsák, mit jelent az Istentől nyert üdvösség. El tudjuk-e képzelni, hogy az Űr Jézus korának államrendje ellen prédikált vagy cselekedett volna? Vagy az apostolok tettek-e ilyesmit? Pedig a hatóságok üldözték őket, és az állami önkény elképzelhetetlen nyomásként nehezedett rájuk. És mégsem találunk egyetlen utalást sem, amely lazítana vagy a viszonyok megváltoztatását követelné. Ilyen nehéz körülmények és ilyen nagy feszültségek között Isten kezét felismerni, sőt annak munkájára igent mondani, Isten akaratára figyelni és azután talán jót cselekedve szenvedni: mindez rendkívül nehéz, de ez Isten céljaihoz tartozik, amelyek elérésére az Ö gyermekeit elhívta. Ezért a keresztyén emberek igent mondanak az államra, mint akik tudják, hogy nem e földön van az otthonuk, hanem idegenek itt. Mint vendégek mintapolgárként engedelmeskednek az államrendnek, sőt imádkoznak a hatalmasságokért és sohasem szidalmazzák őket. A szó biblikus értelmében ők a legjobb állampolgárok, és távol

18 állnak minden rágalmazó gyanúsítástól. Róm 13: (Olvassuk el az egész fejezetet. Itt kivonatképpen:) Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett... Ezért tehát engedelmeskedni kell, nemcsak a harag miatt, hanem a lelkiismeret miatt is." ltim 2,1-2: Intelek tehát mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben." lpét 2,13-15: Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak, mint legfőbb hatalomnak, akár a helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdicsérésére. Mert az Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát." Az állammal szembeni engedelmesség határai Ha minden felsőbbség Istentől való, akkor engedelmességgel tartozom iránta. A keresztyén ember elsősorban nem félelemből, hanem a lelkiismerete miatt engedelmeskedik. A keresztyén embernek a törvényekhez való engedelmessége bizonyságtétel arról, hogy elismeri Isten akaratát. És hogyha Isten akaratával ellentétes törvényeket bocsátanak ki? Legyünk nagyon óvatosak az istenellenes"-ség megállapításával. Hajlamosak vagyunk arra, hogy istenellenesnek tartsunk mindent, ami vélt természetes jogainknak" ellene mond. A Biblia nagyon kevés olyan esetet ismer, amikor az állami törvényeknek Isten akaratából ellenálltak. 1.Amikor megtiltották a tanítványoknak, hogy Jézus Krisztusról bizonyságot tegyenek, akkor mondották ki a nagy szót: Istennek kell inkább engednünk, hogy nem az embereknek." 2.Amikor megkövetelték, hogy az izraeliták minden újszülött fiúgyermekét megöljék, Mózes szülei nem engedelmeskedtek. Hasonló történik napjainkban finomabb, rafináltabb módon az ún. abortusz-törvényekben. 3.Dániel barátai nem imádták Nabukodonozor arany állóképét, mert imádat egyedül Istent illeti meg. 4.Dániel szigorú királyi parancs ellenére is imádkozott Istenhez. Ez a négy eset csak példakép. Föltehetően még többet is fel lehetne sorolni. Amikor azonban a törvény személyemben, élvezeteimben, szabadságomban akar korlátozni, de Isten dolgait nem érinti, akkor aligha hivatkozhatom az állammal szemben arra, hogy Istennek kell inkább engedelmeskednem. Azzal a finom megérzéssel, hogy hol a határ, csak Isten Szelleme ajándékozhat meg, feltéve, hogy pontosan ismerem Isten Igéjének alapelveit. Csel 4,19-20: Péter és János azonban így válaszolt nekik: Igaz dolog-e Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre: ítéljétek meg magatok; mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk." Csel 5,29: Péter és az apostolok így válaszoltak: Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek." A keresztyén ember joga és a bíróságok Ez az egybevetés sok valódi keresztyén embernek okoz problémát. Az ember tökéletesen rászedettnek tudja magát, látja saját igényeit és jogi lehetőségeit, s nem tudja, milyen magatartást tanúsítson ellenlábasával szemben. Az igazság az igazság", mondják egyesek, s közben a testvérek jó" tanácsára támaszkodnak. A bíróság majd igazságot szolgáltat nekem, tehát nincs semmi probléma: a bírósághoz fordulok." Ez semmi esetre sem lehetséges", mondják mások, és ezzel máris úgy tűnik sokak szemében, hogy nincs igazuk és azt kell hallaniuk: ez az ember nem is olyan biztos a maga igazában". Az efféle gondolkodásmód Isten gyermekei között is terjed, és mérgezőleg hat. Mit mond erről a Biblia? Hívőknek egymás közti peres ügyeivel kapcsolatban a Biblia világosan állást foglal, és határozottan elutasítja ezt a lehetőséget. (Igehelyeket lásd alant.) Alapjában véve ugyanez az elv érvényes a hívőknek hitetlenekkel való pereskedésére is. A keresztyén ember alapvető beállítottságával nem fér össze az, hogy igazát mindenáron keresztülvigye. Akár az egyik, akár a másik fél javára történik a végső döntés, a kritikus pont ott van, ahol az egész ügy a nyilvánosságra kerül. Ilyenkor elkerülhetetlenül kárt okoz a hívő bizonyságtételnek az a tény, hogy ő is a világ álláspontjára helyezkedik. A keresztyének tehát ne igyekezzenek mindenáron érvényesíteni a jogaikat, hanem hittel bízzák rá magukat a jóságos Atya gondoskodó kezére. Legyen bármilyen is ügyük kimenetele, még ha én"-jüknek nehezére esik is lemondani nyilvánvaló igazukról, Isten teljes bizalom esetén valamiképpen igazságot szolgáltat majd nekik,

19 és az egész dolgot az ő javukra és a maga dicsőségére fordítja. A keresztyének pedig arra hívattattak, hogy ezt szolgálják ebben a világban. lkor 6,1-9: Hogyan merészel közületek valaki, akinek a másikkal peres ügye van a hitetlenek előtt, s nem a szentek előtt törvénykezni? Vagy nem tudjátok, hogy a szentek a világ felett fognak ítélkezni? És ha ti ítélkeztek a világ felett, hát arra méltatlanok vagytok, hogy jelentéktelen ügyekben ítélkezzetek? Vagy nem tudjátok, hogy angyalok felett is ítélkezünk majd? Akkor mennyivel inkább ítélkezhetünk a mindennapi élet dolgaiban! Ha tehát hétköznapi ügyekben pereskedtek, akkor azokat ültetitek a bírói székbe, akik semmit sem számítanak a gyülekezet előtt? Megszégyenítésül mondom nektek! Ennyire nincs közöttetek egyetlen bölcs személy, aki igazságot tudna tenni testvérei között? Sőt, testvér testvérrel pereskedik, méghozzá hitetlenek előtt. Egyáltalán már az is gyarlóság bennetek, hogy pereskedtek egymással. Miért nem szenveditek el inkább a sérelmet? Miért nem tűritek el inkább a kárt? Sőt, ti okoztok sérelmet és kárt, mégpedig testvéreknek! Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát?" lpét 2,19-24: Mert az kedves dolog, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved. De milyen dicsőség az, ha vetkezve tűritek az arculverést? Ellenben ha jót cselekedve szenvedtek és tűrtök, az kedves Isten szemében. Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az Ő nyomdokait kövessétek, Aki bűnt nem cselekedett, álnokság sem találtatott szájában, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; mikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt az igazságosan ítélőre." Mt 5,38-40: Hallottátok, hogy megmondatott: szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda a másik arcodat is. Ha valaki pereskedni akar veled és el akarja venni alsó ruhádat, engedd át neki a felsőt is." Mt 5,48: Legyetek azért tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes." Ha a keresztyén emberrel igazságtalanság történik? Miféle ez az igazságtalanság? kell tovább feltennünk a kérdést. Mert ha csak személyemet érinti, akkor keresztyén módon el kell azt hordoznom. Jogaimnak mindenáron való keresztülvitele, ha kell két könyökkel is, ez ennek a világnak a módszere. Jézus Krisztus tanítványai inkább engedik, hogy hátrány érje őket. Ez kemény, gyakran elviselhetetlennek látszó kijelentés. De így cselekedett a Mester is, és a követői számára ezért nem engedi meg oly gyakran a pereskedést, igazuk kikövetelését. Ez nem azt jelenti, hogy a keresztyének teljesen védtelenek és kiszolgáltatottak. Az Istentől adott államrend sok mindenben védelmet nyújt. De amikor ahhoz a határhoz érkezem, ahol lelkiismeretem szerint kell döntenem: megvédjem-e jogaimat vagy sem, bízzam magamat az én Uram kezére, Aki ügyemet úgy irányítja, ahogy az nekem a legjobb. Ez önmegtagadást, nemegyszer lemondást jelent. De nem hisszük, hogy Isten ezt is látja, és megfizet érte? Alapjában véve a keresztyének itt e földön idegenek. Olyan környezetben élnek, ahol nincsenek otthon. Mivel mennyei polgárok, vendégként viselkednek itt, akiknek az idegen földön kiváltképpen ügyelniök kell arra, hogy hazájukra szégyent ne hozzanak. JSir 3,58-59: Pereld meg Uram lelkemnek perét, és váltsd meg életemet. Láttad Uram, hogy megcsaltak: ítéld meg igazságomat." lkor 6,7: Egyáltalán már az is gyarlóság bennetek, hogy pereskedtek egymással. Miért nem szenveditek el inkább a sérelmet? Miért nem tűritek el inkább a kárt?" 1 Pét 2,20: Ellenben ha jót cselekedve szenvedtek és tűrtök, az kedves Isten szemében. Hiszen erre hívattatok el." lpét3,17: Mert jobb jót, mint gonoszt cselekedve szenvedni, ha ez az Isten akarata." A keresztyén ember viszonya a művészethez és a zenéhez Az igaz művészek nyilván Isten különleges adományával megajándékozott emberek. Sokan fel is ismerik ezt, és zenében, festészetben stb. teremtő Istenüket dicsérik és ezzel az emberek tekintetét Istenre irányítják. Bach kantátája vagy Leonardo da Vinci festménye hathatós igehirdetés lehet Isten szeretetéről és üdvözítő tervéről. Többnyire azonban a művészi adottság magának a művésznek vagy valamely eszméjének dicsőségét szolgálja, tehát nem azt a célt, amire Isten rendelte. Luther pl. azt mondja bizonyos fajta zenéről, hogy noha az a mennyország leánya, de az ördög vette feleségül.

20 A kérdést tehát úgy kell feltennünk, hogy a műalkotás jellege és célkitűzése nyilvánvalóvá legyen. Istennek egyik embere mondotta egyszer az emberek alkotásairól általában: Ami nem Őt (Istent) dicséri, az nem a Szellemtől (Szent Szellemtől) való!" Ez olyan megállapítás, amely eligazíthat bennünket. Annak a keresztyén embernek, aki ezen a téren kíván tevékenykedni, kemény önfegyelmezés alá kell vetnie magát, nehogy kiessen a keretek közül, amelyeket Isten állapított meg számára Jézus Krisztus követése közben. Mind a művészekről, mind a művészeteket élvezőkről joggal elmondhatjuk: A művészettel való élés és visszaélés egyaránt kizárólag az ember belső szellemi magatartásán múlik. Hogy növeli vagy akadályozza-e a hitet, azt az őszintén keresők előtt a Szent Szellem meg fogja világosítani. A filozófia kérdése A lexikon szerint a filozófus a bölcsesség barátja, olyan gondolkodó vagy tudós, aki a dolgok végső értelmét kutatja. Ezt mindig is megcselekedtek az emberek, olykor alaposabban, máskor felületesebben. Maga a tudakozódás alapjában véve semmiképpen sem elvetendő, hanem természetes. De bibliaellenes, és ezért elítélendő azon a ponton, ahol elszakad Attól, Aki minden dolgok eredete, célja és értelme: Krisztustól. E világ istene, az ördög elhomályosította az emberek értelmét ezt mondja a Biblia. Hogyan is találhatnánk helyes választ meghomályosodott s korlátolt értelemmel? Ez lehetetlen. Ha a keresztyének a filozófusok gondolatmenetét követik, bizonyos, hogy olykor érdekes és serkentő gondolatokra bukkanhatnak. Hamarosan azonban rájönnek, hogy pusztán gondolati erőfeszítéssel sohasem lehet eljutni valódi, békességet nyújtó válaszhoz. A filozófia az emberi gondolkodás területéről származó válaszokat a Bibliának a keresztyének számára egyedül érvényes kijelentései mellé állítja, és ezért rendkívül veszélyes. Minden kérdésre, kiváltképpen az eredeti igazságra irányuló kérdésre az egyetlen és végső válasz: Jézus Krisztus. Ö az Igazság (Valóság), és Isten válasza minden vágyunkra. Amikor a filozófia megkísérli, hogy az emberi lét nyomasztó kérdéseire végső választ adjon, szánalomra méltóvá válik Isten szemében. Maga a gondolkodás semmiképpen sem bűnös és bibliaellenes dolog. Hiszen evégből adott Isten nekünk értelmet, gondolkodó képességet. Csak akkor ördögi, amikor Isten válasza nélkül ad állítólagos valódi feleleteket. lkor 3,19-20: E világ bölcsessége ugyanis bolondság az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket ravaszságukban; aztán az is: Az Úr tudja, hogy a bölcsek gondolatai hiábavalók." 2Kor4,4: E világ istene (ti. az ördög) megvakította a hitetlenek elméit." Róm 1,20-21: Ami nem látható Belőle (Istenből), örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük, mert noha megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értelmetlen szívük elsötétedett." Kol 2,8: Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományaihoz, a világ elemeihez és nem Krisztushoz alkalmazkodik." A keresztyén ember és a természettudományok Mindenki számára érthető, hogy az ember kezdettől fogva tudakozódik, milyen az a világ, amelyben él és honnan ered. Ennek oka egyfelől az ember természetes kíváncsisága, másfelől Isten megbízása, hogy hajtsa uralma alá a földet. Teljes képtelenség ma már a tudomány jelenlegi állását, valamennyi kutatás eredményét megismerni, hiszen az ismereteink egy-egy évtized során megsokszorozódnak. Az ember tehát messzire jutott, és nagyon sok hasznos tudásért (pl. az orvostudomány, a táplálkozástudomány stb.) maradéktalanul hálásak lehetünk. Végső sorban azonban, a végtelen távlatokra tekintve nem is jutottunk nagyon messzire. Csak a közvetlen környezetünket kapirgáltuk meg egy kissé (képletesen szólva), csak azt ismerjük valamennyire, és azt alaposan meg is rontottuk. A lényeges kérdés itt az, miért cselekszik így az ember. Erre legkevesebb két válaszunk van: Egyfelől avégett kutat az ember, hogy többet tudjon, és ezzel a tudással segíthessen. Másfelől azonban ugyanaz a belső erő ösztönzi, amely egykor Bábel tornyának az építőit. Akkor is, és most is a törekvés célja ugyanaz: olyan akar lenni, mint Isten. És ennek láthatatlan mozgatója kétségkívül az ördög... A keresztyének tudják, hogy Isten nekik is, mint mindenki másnak azért adta az értelmet, hogy azzal nagyot is alkossanak. De azt is tudják, hogy értelmüknek korlátai vannak, és hogy a természettudomány terén nagyon sok, talán a legtöbb kérdésre nem tudják megtalálni a végső választ. Ezért szerényen és alázatosan állnak meg a teremtett világ csodái előtt. Látják, hogy minden mögött ott áll a teremtő Isten. Őt imádják és Krisztusnak engedelmeskednek, Aki bölcsességül is lett nekik (lkor 1,30). A bölcsesség több, mint a tudás. Magatartásuk tudással párosult alázat, ámuló hódolat a Teremtő előtt, amely bizalmatlan marad mindenféle, magát Istentől