Laura MacDonald Fényes telihold

Átírás

1 Laura MacDonald Fényes telihold A Szívhang különszám 15.(a) Eredeti címe: Drastic Measures 1996 Megjelent: Ali nővér megrökönyödve pillantja meg a sürgősségi osztályon hajdani szerelmét, Stevens doktort. Néhány évig együtt éltek, de aztán a lány nehéz szívvel elhagyta az orvost, mert önzőnek és megbízhatatlannak tartotta. Most ijedten tapasztalja, hogy a férfi nem közömbös a számára. Connor Stevens világgá kürtöli, hogy szerelme miatt költözött a közelbe, úgyhogy Ali nővér kicsit megnyugszik. Ám egy holdfényes éjszakán különös dolgok történnek, és a lányban motoszkálni kezd a kétely FEJEZET Amikor Ali reggel elhagyta Church Close-i otthonát, és szokása szerint biciklivel indult munkába, még nem gyanította, hogy aznap milyen kellemetlen meglepetésben lesz része. Ha csak sejtette volna, ki sem teszi a lábát a házából. Így viszont nyugodtan kerekezett a Szent Márk Kórház felé, hogy a sürgősségi osztályon felváltsa kimerült munkatársait. - Úgy látom, zűrös éjszaka lehetett - fordult Ali a legjobb barátnője, Maggie Hoskins nővér felé, amikor belépett az öltözőbe, hogy egyenruhára cserélje megszokott hétköznapi viseletét, a kényelmes farmert és a pólót. Maggie már átöltözve várta a műszak kezdetét. - Remélhetőleg a nappal annál csendesebb lesz - felelte, miközben futó pillantást vetett a tükörbe. - Talán... De amit az előcsarnokban láttam, az nem erre utal - sóhajtott Ali, és megigazította a főkötőjét. - Tudom - bólintott Maggie. - Rengetegen várakoznak. Néha már arra gondolok, hogy titokban a teherbírásunkat próbálgatják. - Az egyenruhához tartozó zsebórát az övéhez erősítette. - Hallottad, hogy mától beosztanak melléd egy tanulónővért? - Még ez is! - csóválta meg a fejét kedvetlenül Ali. - Remélhetőleg nem lesz olyan idegesítő és tudálékos, mint a múltkori. Maggie kuncogni kezdett. - Javíthatatlan vagy. - A változatosság kedvéért ezúttal kifoghatnál egy fiatal, jóképű ápolót, aki alig várja, hogy megtanítsd néhány új fogásra. Ali még akkor is mosolygott, amikor Maggie-vel elindult a fogadópult felé, ahol a főnökük, Harvey Gatten főápoló várta őket.

2 - Jó reggelt! - üdvözölte a férfi kedélyesen a két nővért, és nyomban Alihoz fordult. - Mától kezdve Jessica Lake veled dolgozik néhány hétig. Rokonszenves, jól nevelt fiatal lány, egy kicsit talán túl érzékeny, viszont tele van lelkesedéssel. - És mit tud? - érdeklődött Ali. - Még nem dolgozott sürgősségi osztályon, sőt műtőben sem. - Harvey elvigyorodott. - Könnyen elájul. Ali csüggedt pillantást vetett Maggie-re. - A kezdeti nehézségek - vigasztalta a barátnője. - Az ájulás is beletartozik. Mindannyian átestünk rajta, nem igaz? Az ebédnél találkozunk. Sok szerencsét az új nebáncsvirághoz! - intett búcsút mosolyogva, majd eltűnt a nővérszobában. - Hol találom Jessicát? - tudakolta Ali. - A raktárban. Megkértem, nézze át a kötszeres szekrény tartalmát, és írja össze, mi van már fogytán, miből kell rendelni. Ali bólintott, és elindult a szekrényekkel telezsúfolt, kicsiny helyiség felé, hogy megismerkedjen a tanulójával. Harvey nem túlzott. Jessica Lake csakugyan kedves, csillogó szemű fiatal lány volt. Ali mintha csak a nyolc évvel ezelőtti önmagát látta volna benne viszont. Úgy döntött, először körbevezeti új munkatársnőjét az osztályon. Útjuk végén a tágas váróterembe értek. - Ezek az emberek még ma sorra kerülnek? - hüledezett Jessica. - Remélhetőleg - felelte Ali. - Természetesen, ha annyi a beteg, hogy egy nap alatt nem tudjuk ellátni őket, akkor jön a mazsolázás". - Mazsolázás"? Az meg mi? - kérdezte kíváncsian a lány. - Egyfajta előválogatás - magyarázta türelmesen Ali. - Gyors állapotfelmérés alapján megállapítjuk a betegek sorrendjét. Jessica bólintott. - És a sürgős eseteket előre veszik? - Pontosan - helyeselt Ali. - Mióta dolgozik itt? - érdeklődött félénken Jessica. - Másfél éve vagyok a Szent Márk sürgősségi osztályán. - És korábban? - Azelőtt a suffolki kórház sebészetén dolgoztam. - Alig mondta ki Ali ezeket a szavakat, hirtelen kavarodás támadt a váróteremben. Többen felugrottak a székükről, és ijedten kiabáltak. - Úgy látom, valaki összeesett - állapította meg a nővér. - Egy fiatalember. Jöjjön, segítsünk rajta! Két ápoló már szaladt is egy hordággyal, és bevitték az eszméletlen férfit az egyik vizsgálóba. Kiderült, hogy az illető cukorbeteg. Reggel ugyan beadta magának az előírt inzulinadagot, de nem evett semmit. Ennek lett következménye az iménti rosszullét. Az ügyeletes orvosnő, Samara Rahijd intravénás szőlőcukoroldatot rendelt. - Ez majd helyreállítja a vércukorszintet - magyarázta Ali a kicsit sápadt Jessicánák, miközben az infúziós üveget az állványra akasztotta. A délelőtt folyamán a betegek áradata nem csökkent. Akadtak, akik közlekedési balesetet szenvedtek, míg mások a munkahelyükön vagy odahaza sérültek meg. Hoztak be gyerekeket, akik az iskolai tornaórán estek el, meg egy óvodás korú kisfiút, aki üveggolyót dugott az orrába. Jessica remekül állta a sarat egészen addig, amíg Harvey dél felé újabb feladattal nem bízta meg őket. - Ali, átjönnél a kettes vizsgálóba? Egy hentestanuló a bárddal rácsapott a bal kezére. Kérlek, nézd meg, milyen súlyos a sérülés, és mi a teendő! - Te jó ég! - suttogta rémülten Jessica, és nagy levegőt vett. De azután határorozott léptekkel követte Alit. Amikor Ali később gondolatban lepergette maga előtt a hétfő délelőtt eseményeit, nem tudta volna megmondani, pontosan mikor hallotta meg azt a hangot. Az egyik vizsgálóból távozott éppen, ahol egy kislány gyógyult sebéből távolította el a varratokat. Jessica hűségesen követte. Ali úgy érezte, mintha villám csapott volna belé. Az elmúlt három évben nem volt olyan nap, hogy elfeledkezett volna erről a jól ismert, hangról. Csakhogy ezúttal a Szent Márk Kórház fogadópultjánál csendült fel, és nagyon is valóságosnak tűnt. - Valami baj van? - nézett Jessica ijedten a szempillantás alatt holtsápadttá váló munkatársnőjére.

3 Ali mély lélegzetet vett. - Még nem tudom - motyogta alig hallhatóan. - De mindjárt kiderül. Összeszedte minden bátorságát és a hang felé fordult. A férfi a fogadópultnál állt, és Chrissy nővérrel beszélgetett. Ali szíve elszorult. A jól ismert fájdalom évek óta kíséri, de az elmúlt hónapokban ritkábban jelentkezett. Egy kicsit hátrébb feltűnt Maggie is, nagy halom aktával a kezében. A férfi úgy nézett ki, mint annak idején. Farmernadrágot és felül kigombolt, fehér teniszpólót viselt, fölötte pedig világos színű bőrkabátot. A haja sem változott. A sötét fürtök majdnem a válláig értek. A jelenet is ismerősnek tűnt. Chrissy mosolya meg az az álmélkodó pillantás, amellyel a férfit méregette. Ali annak idején hányszor, de hányszor látta ezt a kifejezést a nők szemében! És jó képet kellett vágnia hozzá. Már előre beleborzongott a gondolatba, hogy a férfi előbb-utóbb felé fordul, és akkor megint rászegeződik semmihez sem hasonlítható tekintete. Ő, az a szempár! Egyszerűen ellenállhatatlan. A színe szokatlanul mélykék, és sűrű, sötét pillák árnyékolják. Nincs az a nő, akit hidegen hagyna... Mi az ördögöt kereshet itt? - bosszankodott magában Ali. Miért jött épp Denehurstbe? Ráadásul pont a Szent Márk Kórházba? Baleset érte? Nem úgy néz ki. Egészséges és magabiztos, ez már abból is látszik, hogy szégyentelenül flörtöl Chrissyvel, akinek szinte lángol az arca. Nem, ez az ember nem beteg. A férfi hirtelen megfordult. A kék szempár tágra nyílt a csodálkozástól. - Ali? Te itt? - kiáltotta álmélkodva. A nővér nyelt egyet. A másodperc tört részére mintha feléledt volna a múlt. Némán meredtek egymásra. - Connor? Ali nem tudta, hogyan siketült kimondania a férfi nevét. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy három év elteltével itt találkoznak újra egymással. - Milyen kellemes meglepetés! - szólalt meg végre a férfi, és közelebb lépett. Ali érezte, amint úrrá lesz rajta a vakrémület. El innen! Nem akar beszélni Connoral! Látni sem kívánja. Az elmúlt három évben mindent elkövetett, hogy megpróbálja elfelejteni. Egyszer s mindenkorra pontot akart tenni a kapcsolatuk végére. A legszívesebben még az emlékezetéből is kitörölte volna. Most meg hirtelen itt áll előtte, épp oly vonzón, mint régen, és a szemében a jól ismert kifejezés, a csodálkozás meg a szelíd gúny keveréke. - Mi szél hozott erre az isten háta mögötti helyre? - kérdezte Ali, és maga is csodálkozott, hogy a hangja semmit sem árult el a belsejében forrongó indulatokból. Fogalma sem volt, hogyan képes erre, mindenesetre megkönnyebbüléssel töltötte el. A szeme sarkából látta Maggie-t, aki közben az aktákkal közelebb ért, és leplezetlen kíváncsisággal figyelte a jelenetet. - Úgy is mondhatnám, hogy egy szerencsés véletlen. Connor közvetlen Ali előtt állt, és kíváncsi tekintettel méregette a lányt. - Szerencsés véletlen? Érdekes megfogalmazás - felelte Ali hűvösen, már-már fagyosan. - Levágattad a hajad - jegyezte meg mosolyogva Connor. A lány vállat vont. - Már rég. Érezze csak a férfi, hogy közben más ember lett! - Tetszik. - Connor most még szélesebben vigyorgott. - Mindig is a hosszú hajat szeretted - emlékeztette őt Ali. - Változnak az idők, változnak az emberek - kedélyeskedett a férfi, és még közelebb lépett. - Elbűvölően nézel ki. Félő volt, hogy Aliról mindjárt lehull a közönyösség álarca. Connor még mindig ugyanazt a borotválkozás utáni arcszeszt használta, mint régen, amelynek fanyar illata elválaszthatatlanul összefonódott a személyiségével. A lány egy kicsit megszédült. - Még nem válaszoltál a kérdésemre - figyelmeztette a férfit. - Hogy kerülsz ide? Connor nem felelt azonnal. Szemügyre vette Ali arcát, haját és végül a száját. - Igazad van - mormolta még nem válaszoltam a kérdésedre. A lány szíve vadul kalapálni kezdett, amikor Connor szemébe nézett. Ám ebben a pillanatban felbukkant Harvey, és megzavarta őket.

4 - Ali! Maggie! Gyertek a bejárathoz! Perceken belül érkezik egy mentőautó. Súlyos közlekedési baleset történt. A lány bólintott, és gépiesen elindult. Pillantásra sem méltatva Connort, követte Maggie-t. A mentőautó épp akkor kanyarodott be a kórház területére. - Vonzó fickó - jegyezte meg a barátnője. - Ízlés dolga - vonta meg a vállát megjátszott közönnyel Ali. - Nekem tetszik. - Maggie előrébb lépett, amikor a mentőautó csikorgó kerekekkel lefékezett. - Feltételezem, ismered. - Túlságosan is jól. Két mentős ugrott ki a kocsiból, majd kinyitották a hátsó kétszárnyú ajtót, hogy kiemeljék a sérültek hordágyait. - Hogy érted ezt? - faggatózott tovább Maggie, mert még várniuk kellett néhány másodpercet. Ali közönyösen a barátnőjére pillantott. - Megkérdezted, ismerem-e, és én azt feleltem, hogy nagyon is jól. Nincs ebben semmi csodálatos, miután évekig együtt éltem vele. - A mentősökhöz fordult, - Mi történt, Mac? - Motoros ütközött teherautóval - felelte Tony MacPherson. - Két súlyosan sérült fiatal. A sofőr eszméletlen, a mögötte ülő lány fej- és mellkasi sérüléseket szenvedett. A szállítás közben kétszer megállt a szíve. - Rendben van, vigyük be! A többiek már várnak minket. Samara Rahijd, Harvey, Beth Rawlings nővér és Peggy Dukes segédápolónő a kezelőben gyülekeztek. Jessica Lake az ajtó közelében állt. Sápadtnak tűnt, és ijedtnek. A sofőr - szinte még gyerek - eszméletlen volt. Miközben Rahijd doktornő az alapvető életműködéseket ellenőrizte, Harvey nekilátott a szívmasszázsnak. Ali feltette a fiatal fiúra az oxigénmaszkot. Maggie hozta az újraélesztő készüléket, és Samara beállította az áramerősséget. - Hátra! - adta ki az utasítást. Mindnyájan visszafojtott lélegzettel figyelték a monitort. Semmi. Samara megemelte az áramerősséget, és következett a második kísérlet. Most sem történt semmi. A doktornő megrázta a fejét. - Túl késő - jelentette ki sajnálkozva, majd nyomban a másik sérülthöz fordult. Beth és Peggy, akik a fiú újraélesztési kísérlete közben a lánnyal foglakoztak, röviden vázolták a helyzetet. - Magához tért, és erős fájdalmai vannak - közölte Beth. Samara bólintott, majd nekilátott, hogy megvizsgálja a lányt, miközben Ali óvatosan levágta róla a ruhát. - Jobb oldali tüdőátfúródás. Komoly vérveszteség, medencetörés gyanúja - állapította meg Samara. - Le kell csapolni a mellkasban összegyúlt folyadékot. Továbbá kérünk egy röntgenfelvételt a mellkasról, a medencéről és mindkét combról. A vérveszteség jelentős. - A pulzus gyors és gyenge. A vérnyomás esik - jelentette Beth. Samara biccentett. - Nincs fejsérülése, tehát, nyugodtan kaphat fájdalomcsillapítót. A jelenlévők tették a dolgukat. Összeszokott kis csapatot alkottak, mindenki pontosan tudta, mi a feladata. Jessica tágra nyílt szemmel figyelte őket. - Annyi idős, mint én - súgta oda Alinak, miután két ápoló elvitte a beteget, hogy megröntgenezzék. - Ismeri? - kérdezte Ali. - Csak látásból. Ugyanabba az iskolába jártunk. - És a fiút? - Öt nem - Jessica hangja megremegetett. - Mikor... mikor mondják meg a lánynak? - Ha már jobban lesz. - Rettenetes, ugye? - Igen - sóhajtott fel Ali. - Ezt nem lehet megszokni. - Aggódva vette szemügyre munkatársnője riadt arcát. - A legjobb ellenszer, ha a feladatainkra összpontosítunk. Itt is rendbe kellene tenni a helyiséget - mutatott körül. - Hozna néhány üveg fertőtlenítőszert? Pótolni kell, ami elfogyott. Jessica megkönnyebbülten bólintott, és gyorsan elsietett. - Sosem mesélted, hogy volt egy komoly kapcsolatod - jegyezte meg szemrehányóan Maggie, miután kettesben maradt barátnőjével.

5 - Nem akartam beszélni róla. Az életemnek ezt a fejezetét örökre lezártam magamban - magyarázta nyugodt hangon Ali. - Egyáltalán ki ez a fickó? Ali felsóhajtott. Nem könnyű leszerelni Maggie-t. Ismerte jól a barátnőjét, és tudta, semmi értelme a kitérő válaszoknak. Nagyon kedves lány, de néha az ember idegeire megy. - Connor Stevensnek hívják - felelte tompa hangon. - És honnan ismered? - faggatózott tovább Maggie. - Segédorvos volt azon a klinikán, ahol én tanulónővér. - Szerelem első látásra? - Úgy valahogy. - Káprázatosan néz ki. Fekete haj és kék szem. Ritka párosítás. - Aha. Ali lehúzta a gumikesztyűt, és a szemetesbe dobta. - Miért lett vége? A lány vállat vont. - Nem akarta lekötni magát. - De együtt éltetek, nem? - Igen. Egyik nap hozzám költözött. A szállásadónője felmondott neki, és ő az utcán találta magát. Túl sok zajos bulit tartott. Megsajnáltam. Hogy milyen gyanútlan teremtés voltam akkoriban! - csóválta meg a fejét keserűen Ali. - Connor imádta a társaságot és a hajnalig tartó murikat. Mindig ott kellett lennie, ahol történt valami. Meglehetősen sokat ivott és dohányzott. Semmiből sem akart kimaradni. - Tehát amolyan igazi rosszfiú? - kérdezte lelkesen Maggie. - Igen. - És te? - Mire vagy kíváncsi? - Tudtad, mire vállalkozol, mielőtt... úgy értem... - Mielőtt felajánlottam volna neki a lakásomat meg az ágyamat? Maggie bólintott, és fülig pirult. - Többé-kevésbé - folytatta tűnődve Ali. - Hibáztam, mert azt hittem, meg tudom változtatni. - Nem sikerült? - Nem. Ali fanyar félmosolyra húzta száját, amikor eszébe jutott a Connorral töltött két viharos év. - Izgalmas időszak lehetett - fűzte tovább a szót Maggie. - Lefogadom, hogy rengeteget szórakoztatok. - Rettenetes volt - ellenkezett hevesen Ali. - Ugyan! - legyintett Maggie. - Légy boldog, hogy átélhetted! A vég nélküli unalomnál csak jobb lehetett. Nem mindennap kopogtat be egy ilyen jóképű fickó az ember ajtaján. - Az előnyös külső még nem minden - jelentette ki mereven Ali. - De ígéretes kezdet - makacskodott Maggie. - Egyébként mit keres itt? - Fogalmam sincs. - Tudta, hogy a Szent Márkban dolgozol? - Nem. - Tehát nem azért jött, hogy meglátogasson? - Nem - ingatta a fejét Ali. - Nagyon meglepődött, amikor megpillantott. - Ezek szerint nem tartjátok kapcsolatot? - Nem. El akarom felejteni őt, és a vele töltött időt. Maggie szeme elkerekedett. - Akkor nagyon szerethetted. - Igen. De szerencsére vége. Örülök, hogy még időben behúztam a vészféket. - Most azonban visszajött... - tűnődött Maggie. - Nem. Mondtam már, hogy sejtelme sem lehetett, hová költöztem. Teljesen véletlenül vetődött ide. Talán baleset érte, vagy valamilyen felvilágosítást kért. - Ali vállat vont. - Az biztos, hogy nem miattam jött - tette hozzá határozottan. - Mindjárt kiderítjük. - Maggie! Kérlek...

6 - Legalább megnézhetem, hogy itt van-e még? - Veled megyek. De biztos, hogy már rég elment. - Kérdezzük meg Chrissyt! - javasolta Maggie. - Még csak az kéne! - tiltakozott felindultan Ali. - Ne butáskodj! - korholta őt szelíden Maggie. - Bizonyosságra van szükséged a lelki békéd érdekében. Majd én beszélek Chrissyvel! - Azzal már oda is intett a fogadópultnál álló munkatársnőjüknek. Ekkor Jessica tűnt fel az előcsarnokban. - A helyére tettem a fertőtlenítőszeres üvegeket - jelentette. - Most mit csináljak? Ali az órájára nézett. - Néhány perc múlva kezdődik az ebédszünet. A büfében eszik? Ali nem figyelt Jessica válaszára. A fülét hegyezte. Feltétlenül hallani akarta, mit mond Chrissy. - Természetesen emlékszem rá - bólogatott buzgón a fiatal nővér, és nem is próbálta titkolni a lelkesedését. - Nem egykönnyen felejtek el egy ilyen jóképű fickót. - Az egyik betegünk? - faggatózott Maggie. - Nem hiszem. - Mit akart? - Harveyval szeretett volna beszélni. - Harveyval? - kapcsolódott be a társalgásba most már Ali is. A szeme sarkából közben észrevett egy férfit, akinek hevenyészett kötés volt a csuklóján, és kissé bátortalanul megállt a fogadópult mellett. - Vajon miért kereste Harveyt? - Nem mondta. Én meg nem kérdezhettem meg, mert közbejött a baleset. A férfi közben nekilátott, hogy eltávolítsa a kötést. - Mi történt? - lépett hozzá közelebb Jessica. - Beakadt egy horog a hüvelykujjamba. Látja? - Ühüm... Meg akarta várni Harveyt? - firtatta tovább Ali. - Nem hiszem - felelte Chrissy. - Mindenesetre már nem volt itt, amikor Harvey visszajött. - A sérült kezű férfira nézett. - Felvehetem a személyi adatait, uram? Tehát elment, gondolta Ali megkönnyebbülten. Hatalmas kő esett le a szívéről. Ebben a pillanatban tompa zuhanást hallott, mire megfordult. Jessica ájultan feküdt a földön. 2. FEJEZET Ali a kandúrjával, Haspókkal a kórház közelében, Church Close-ban lakott, egy jellegzetes vörös téglaházban. Aznap este Haspók a szokásos dorombolással üdvözölte a gazdáját, és a lábához dörgölőzött, miközben Ali leállította a kerékpárját. Ám volt valami szokatlan ezen a gyönyörű, májusi estén. Először Haspók érezte meg. A hosszas becézgetés helyett most be kellett érnie egy futó simogatással. Ali gondolatai akarata ellenére is Connor körül keringtek. A váratlan találkozást követően csak nehezen tudott a munkájára összpontosítani, de remélte, hogy senki, még Maggie sem vett észre ebből semmit. Vajon mit keresett Connor Denehurstben? Valóban véletlenül bukkant volna fel a Szent Márk Kórházban? Másfél évvel ezelőtt Ali választása azért esett Denehurstre, mert a városka a forgalmas útvonalaktól távol, Winchester és Newbury között feküdt. Fölöttébb valószínűtlennek látszott, hogy Connor Stevens valaha is elvetődne ide. Ali töprengve összevonta a szemöldökét. Lehetséges, hogy Connor kinyomozta, hová költözött, és miatta jött el a kórházba? Egy közös ismerősüktől tudta, hogy a férfi eleinte megpróbálta felkutatni őt, de ez még jóval azelőtt történt, hogy Ali letelepedett volna Denehurstben. Connor szemlátomást őszintén meglepődött, amikor megpillantotta. Chrissy azt mondta, hogy Harveyval akart beszélni. Különös... A hűtőszekrényhez lépett, kibontott egy doboz macskaeledelt, és Haspók tálkájába öntötte. Connor talán ismeri Harveyt? Esetleg barátok? Megborzongott a gondolatra. Denehurstben senkinek sem mesélt a múltjáról. Még Maggie-nek sem említette Connor Stevenst. Egyszerűen megpróbálta a férfival töltött időt kitörölni az emlékezetéből.

7 Felsóhajtott, töltött magának egy pohár narancslevet, és kinyitotta a kertre nyíló ajtót. Nem áltatta magát. Tudta, hogy Connort sohasem fogja elfelejteni. Kisétált a kertbe, és letelepedett egy padra. Esténként, amikor fáradtan jött haza a munkából, és szép volt az idő, gyakran kiült a szabadba, kezében egy pohár itallal, hogy lazítson egy kicsit. Általában nem maradt sokáig egyedül, mivel Haspók követte, mihelyt végzett a vacsorájával. Ezúttal is így történt. A kandúr megjelent a kertben, és egy ugrással az ölében termett. Ali felnevetett, majd gyöngéden simogatni kezdte a bundáját. - Ugye emlékszel Connorra? Tudom, hogy szeretted. Haspók helyeslően dorombolt. - Biztos, hogy ismét örömmel fogadnád - sóhajtott fel Ali, majd hátradőlve lehunyta a szemét. Furcsa, hogy épp most, tavasszal látta viszont Connort. Annak idején májusban ismerkedtek meg. Öt éve történt, szinte napra pontosan. Egy kerti összejövetelen találkoztak. Ali sosem fogja elfelejteni az ismerkedés kissé viharos körülményeit. Miközben - nem sokkal a megérkezése után - épp a vendégsereget vette szemügyre, hirtelen hideg zuhanyt érzett a hátán, és ijedten összerezzent. - Szörnyen sajnálom. Connor kifejező, kék szemével olyan bűnbánóan nézett rá, hogy Ali kezdeti haragja gyorsan elpárolgott. - Kicsúszott a kezemből a söröspohár - tette hozzá magyarázatképpen a férfi. - Várjon egy percet! Mindjárt hozok egy törülközőt. Ali még pontosan emlékezett arra a cseresznyepiros pólóra, amelyet azon a bizonyos estén viselt. És emlékezett annak a sorsdöntő estének minden egyes pillanatára, meg arra is, ami utána jött... Az összejövetelt egy ház kertjében rendezték, amelyet néhány fiatal orvos közösen bérelt. Ugyanabban a kórházban dolgoztak, ahol Ali tanulónővér volt, - Nem hiszem, hogy már találkoztunk volna - szólalt meg Connor, miközben a lefröcskölt pólót törülgette. - Én sem - bólintott a lány. - Ali McKenzie vagyok, másodéves tanulónővér. - Connor Stevens. Jelenleg gyakorlaton lévő segédorvos. - A nedves törülközőt a földre dobta. - Hozok egy italt, hogy nyugodtan beszélgethessünk. Mit kér? Alinak feltűnt a férfi ír akcentusa, amit rendkívül érzékinek talált. - Fehérbort. - Rendben. Két perc múlva itt vagyok. Langyos májusi este volt, amit aztán egy varázslatos éjszaka követett... Ekkor azonban Ali még semmit sem sejtett. Connor betartotta az ígéretét. Egy perc sem telt el, és újra ott állt mellette. Mintha attól tartana, hogy a lány eltűnik. - Saját lakása van, vagy a nővérszállón lakik? - kérdezte a férfi, miközben átnyújtotta a fehérboros poharat. - Egyelőre még a szálláson, de már nem sokáig - felelte Ali, és titkon megcsodálta a mélykék szemet árnyékoló sűrű szempillákat. - Tényleg? - Connor magasba emelte a poharát. - Akkor igyunk az új otthonára! - Rendben - mosolyodott el Ali. - Kicsi, de az enyém. És maga? A kórház szállásán lakik? - Nem - vigyorodott el a férfi. - Egyelőre még albérletben, a városban. - Egyelőre? - vonta fel Ali kérdőn a szemöldökét. - Nem állíthatnám, hogy egy szív, egy lélek lennénk a főbérlőmmel. Connor többet nem mondott, de a szemében ott ragyogott az a bizonyos mosoly, amelyet a lány olyan ellenállhatatlannak talált. Egy idő után ismét elvegyültek a vendégek között, és Ali feltűnés nélkül figyelni kezdte a férfit. Nem csupán a külsejét tartotta vonzónak - jóllehet a fekete haj és a kék szem egészen elbűvölte -, de tetszett neki Connor mozgása és öltözködése is. Ócska, kifakult famert viselt, mindenki más lomposnak tűnt volna benne, de ő egyszerűen csak sportosnak hatott. Fehér inge ujját hanyagul feltűrte, alatta pedig fekete pólót hordott. Elragadó, ír akcentusával Ali nem tudott betelni. Igen, látszott rajta, hogy nem átlagember.

8 Connor megérezhette a tekintetét, mert gyorsan megfordult, és ránézett. A lány már elkésett azzal, hogy elfordítsa a fejét, és valahogy elrejtse lángra gyúlt arcát. A tekintetük egymásba fonódott, és Ali akkor már érezte, hogy ez a férfi élete egyik főszereplője lesz. Az a pillanat mérföldkő volt sorsa további alakulásában. Attól kezdve összetartoztak. Végigbeszélgették az egész éjszakát. Ali érezte, hogy egyre jobban elbűvöli a férfi, és valósággal a hetedik mennyországban lebegett a boldogságtól. - Hogyan tesz szert egy tanulónővér saját lakásra? - kérdezte csodálkozva Connor, miközben lassan ringatóztak a szaxofon lágy hangjára. - Egy kedves és gondos nagymama révén, aki az örökségemet biztos ingatlanalapokba fektette. A kamatokból fizetem majd a törlesztést. - Ilyen nagymamát szeretnék én is - suttogta Connor, miközben közelebb húzta magához a lányt. - Annak idején ő maga is ápolónő volt, és börtönnek érezte a nővérszállót. Szeretett volna megkímélni ettől. - Találó hasonlat, ráadásul manapság ugyanúgy igaz - bólogatott Connor. A kerti összejövetel egészen hajnalig tartott. Amikor az első napsugarak egy újabb csodaszép májusi nap közeledtét jelezték, a vendégek felkerekedtek és hazamentek. Connor pedig randevút kért a csinos tanulónővértől. Alit a telefon csörgése riasztotta fel merengéséből. Letette Haspókot a fölre, felállt, és bement a házba. Gondolatai azonban még mindig a múltban kalandoztak. Talán vissza kellett volna utasítania, hogy újra találkozzanak. Az volt az utolsó pillanat, amikor még megelőzhetett volna minden bajt. Később már nem tehetett semmit, mert halálosan beleszeretett Connorba. Maggie telefonált. - Aggódtam érted - szólt bele a kagylóba. - Miért? - Nem tudom... Valahogy különösnek tűntél. Az a férfi az oka, ugye? - Igen. Nem tagadom, hogy a váratlan viszontlátás nagyon felkavart - ismerte be Ali. - Érthető. Ilyesmi nem mindennap történik az emberrel. Elvégre együtt életetek, nem igaz? Mintha csak a volt férjeddel találkoztál volna. - Valahogy úgy... - Ne ugorjak fel hozzád? - kérdezte Maggie. - Nem, köszönöm. Jól vagyok. Csak nagyon meglepődtem. Természetesen foglalkoztat, hogy mi a csudának jött Denehurstbe... - Érthető - helyeselt Maggie. - Meg is kérdeztem Haveytől. - Tényleg? - Biztosat akartam tudni, mert aggódtam miattad. Tehát miután hazamentél, megkerestem Harveyt. - És? Mit mondott? Ali akaratlanul is erősebben markolta meg a kagylót, miközben lélegzet- visszafojtva várt a válaszra. - Hogy nem ismer semmiféle Connor Stevenst. A lány nyelt egyet. - Talán csak megkérte valaki, hogy kukkantson be Harveyhoz - töprengett fennhangon. - Igen, ez lehetséges. - Maggie megköszörülte a torkát. - Mindenesetre azóta sem látták. Valószínűleg túl lehet már árkon-bokron. - Remélhetőleg. - Ez elég keserűen hangzott. - Pedig őszintén örülök, hogy eltűnt az életemből - felelte Ali. Maggie habozva hallgatott néhány másodpercig, - Tényleg ne látogassalak meg? Igazán nem lenne fáradság. - Hidd el, hogy felesleges! Kutya bajom. Holnap találkozunk. - Ahogy gondolod. Aludj jól! Ali letette a kagylót, és miután Haspók besurrant a házba, bezárta a kertre nyíló verandaajtót. Gondolataiba merülve lassan elindult felfelé a lépcsőn. Connor tehát nem jött vissza...

9 Kinyitotta a hálószoba ajtaját, és leült a fésülködőasztalhoz. A férfi ugyanúgy nézett ki, mint régen. Nem fogtak rajta az évek. Ali előrehajolt, és aggódva szemügyre vette magát a tükörben. Hát ő? Csak a haja lett rövidebb. Connor nyomban észrevette, de azt mondta, tetszik neki... Bíráló tekintettel tanulmányozta az arcát, az öregedés jeleit keresve. A bőre bársonyos és rózsás, a szája szépen ívelt, az álla kicsi és határozott vonalú. A szeme a legszebb rajta; tengerzöld. A szempillája és a szemöldöke sötét színű. Connor szerette a szemét. Folyton azt hajtogatta, hogy teljesen megbabonázta, biztos azért, mert az ősei között lehetett egy titokzatos boszorkány. Ali felugrott. Nem szabad töprengenie ezen. Nem tesz jót neki. A legokosabb lesz, ha vesz egy forró fürdőt. Levetkőzött, majd elővette a fürdőköpenyét. Ám mielőtt belebújt volna a puha köntösbe, megállt mozdulat közben, és most az alakját kezdte vizsgálgatni a tükörben. Az arca nem változott, de mi van a testével? Még mindig nagyon karcsú, talán túlságosan is az. A keble feszes és kerek, a csípője keskeny, a hasa lapos. Oldalt fordult, hogy úgy is szemügyre vegye magát. Vajon Connor még mindig izgatónak és ellenállhatatlannak találná? Visszatartotta a lélegzetét, miközben a kezét akaratlanul is a szívére szorította. Itt volt megint ez a furcsán ismerős, szinte elfelejtett sóvárgás. Pedig a Connorral történt szakítás óta nem érezte. Nyelt egyet, mintha ezzel megszabadulhatna a fájdalomtól. Össze kell szednie magát, és napirendre térnie a találkozás fölött. Nem számít, hogy Connor milyen érzelmeket ébresztett fel benne. Valószínűleg soha többé nem fogja látni. Ali aznap éjszaka nyugtalanul aludt. Álmodott valamit, de később nem tudott visszaemlékezni rá. Reggel kimerülten ébredt. Amikor Ali belépett a kórház kapuján, Jessica jött vele szemben. A fiatal lány sápadtnak és elgyötörtnek tűnt, sötét karikák éktelenkedtek a szeme alatt. - Szörnyen sajnálom a tegnap történteket - kezdte zavartan. Ali értetlenül nézett rá. - Miért, mi történt? - Hogy elájultam - motyogta Jessica paprikavörös arccal. - Borzasztóan kínos. - Vagy úgy - legyintett Ali. - Felejtse el! Mindenkivel előfordul. Szakmai ártalom, semmi több. Ám Jessicát nem lehetett ilyen könnyen megvigasztalni. - Csalódtam magamban - vallotta be. - A véres motorbalesetet még jól bírtam, de a hüvelykujjba akadt horgot már nem... Annyira szégyellem! - Szamárság - rázta meg a fejét Ali. - Semmi oka rá. Általában akkor történik az ilyesmi, amikor legkevésbé számítunk rá. A saját bőrömön tapasztaltam. - Tényleg? - kerekedett el Jessica szeme a csodálkozástól. - Elmesélné az esetet? - kérdezte félénken. Ali nevetett. - Szívesen. A tanulóévem alatt történt a sebészeten. Már mindent láttam, amit csak egy műtőben látni lehet. Epehólyagot, vakbelet, sérvműtétet, tumorokat... mindent. Jessica bólintott. Szinte csüngött Ali ajkán. - És tudja, mikor ájultam el? - Mikor? - Amikor végignéztem egy köröm eltávolítását a nagy lábujjról. - Ó... - sóhajtott fel együtt érzően Jessica. - Tehát gyorsan felejtse el a történteket! - tanácsolta Ali. - Ha jól sejtem, az éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludt. - Igaz, de más okból. Összevesztem a barátommal - magyarázta, a fiatal lány, - Sajnálom - felelte Ali, de mielőtt folytathatta volna, odalépett hozzájuk Harvey. - Előrevesszük a legsürgősebb eseteket - mondta. - Sokan vannak? - érdeklődött Ali. - Épp elegen. Sajnos szűkében vagyunk a személyzetnek. De ma érkezik egy új orvos, aki remélhetőleg tehermentesíti majd valamelyest Samarát. - Égető szükség volt már rá. Szegény doktornő nem bírta volna sokáig azt a rengeteg ügyeletet.

10 - Nem bizony. - Harvey a kezébe vett egy kórlapot. - Legyetek szívesek, menjetek Jessicával a hármas vizsgálóba! Egy idős hölgy elesett az utcán, és mentő hozta be. Kérdezzétek ki a baleset körülményeiről, majd mérjétek fel a sérüléseit! Amikor Ali és Jessica belépett a hármas vizsgálóba, a tanulónővér, Irene Bridges felállt, hogy helyet adjon nekik. - A hölgy Mrs. Burrow - mutatta be a beteget. - Épp vásárolni indult, amikor elesett. Valaki mentőt hívott, és beszállították hozzánk. - Mosolyogva a jelenlévők felé biccentett. - Hát akkor a gondjaitokra bízom, mert nekem mennem kell. Az idős asszony sápadt volt, látszott, hogy erős fájdalmak kínozzák. - Elestem - motyogta. - Valószínűleg megbotlottam. Egy kőben, vagy valami másban, nem tudom biztosan. Minden olyan gyorsan történt. - Mije fáj, Mrs. Burrows? - A jobb lábam. Nem bírtam ráállni, ezért is hívtak hozzám mentőt. De most már jobban vagyok, és azt hiszem, haza tudok menni. Ali a fejét rázta. - Először megvizsgálja egy orvos, és valószínűleg meg is röntgenezik. Biztosnak kell lennünk abban, hogy nem tört el semmije. - Felesleges! - tiltakozott Mrs. Burrows, és megpróbált felülni. - Tudják, vár a nővérem. Aggódni fog, ha nem érek időben haza. - Együtt lakik a nővérével, Mrs. Burrows? - Nem, kedvesem, egyedül élek, csak segítek neki. Én vásárolok be, mert egyedül már nem tud lemenni az utcára. Augusztusba lesz nyolcvanöt éves. - És maga? - Én csak nyolcvanegy vagyok - sóhajtott az idős asszony, majd újabb hiábavaló kísérletet tett, hogy felüljön. - Úgy látom, erős fájdalmai vannak - jegyezte meg Jessica, és megfogta Mrs. Burrows kezét. - Igen, kedvesem. Nem valami kellemes. - Így tényleg nem engedhetjük haza - jelentette ki Ali, mire az idős asszony beletörődően bólintott. - Először is megmérjük a pulzusát, meg a vérnyomását. Segítek levetkőzni. Alaposan meg kell vizsgálnunk, nehogy valami elkerülje a figyelmünket. - De mi lesz a nővéremmel? Tudja, nagyon hamar felizgatja magát. Ha telefonálnak neki, és meghallja, hogy baleset ért, ráadásul még kórházba is szállítottak... - Nincs esetleg egy olyan szomszédasszonya, akit felhívhatnánk, hogy ő közölje tapintatosan a nővérével a hírt? - kérdezte higgadtan Ali. Mrs. Burrows a homlokát ráncolta, - De igen! Ott van Mrs. Reed! - kiáltott fel megkönnyebbülten. - Ugyanazon az emeleten, lakik. Neki kellene telefonálni. - Rendben. Jessica majd elintézi. Később, ha már biztosan tudjuk, mi történt, maga is beszélhet a nővérével. - Köszönöm - biccentett hálásan Mrs. Burrows. Ali megkérte Jessicát, hogy hívja oda Samara doktornőt. - Mit gondol, kaphatnék egy csésze teát, kedvesem? - kérdezte Mrs. Burrows. Ali épp a vizsgálót hozta rendbe. - Sajnos egyelőre nem - felelte együtt érzően. - Először megvizsgálja a doktornő. Meglátja, nagyon kedves hölgy - tette hozzá vigasztalóan. Jessica, amikor visszaérkezett, feltűnően zavartnak látszott. Ali kérdőn vonta össze a szemöldökét. - Valami gond van? Samara doktornő nem ér rá? - Igen... vagyis nem. A fiatal tanulónővér elnémult, amikor valaki nagy lendülettel benyitott az ajtón. Ali felnézett. Connor Stevens lépett be a vizsgálóba. 3. FEJEZET

11 - Jó reggelt. McKenzie nővér! - Connor tekintete egy pillanatra megpihent Ali dermedt arcvonásain, de aztán elfordult, hogy üdvözölje a betegét. - Jó reggelt, Mrs. Burrows! - Felvillantotta megnyerő mosolyát. - Úgy hallottam, elesett az utcán, és megsérült a lába. Azért jöttem, hogy megvizsgáljam. A nevem Connor Stevens. Mrs. Burrows csodálkozva nézett rá. - Mintha a nővér doktornőt említett volna. Ali gépiesen bólintott. - Igen. Fogalmam sem volt... - Sajnálom, ha csalódást okoztam - jegyezte meg vidáman Connor -, de Samara Rahijd doktornő ma szabadnapos. - Egyre szélesebben mosolygott. - Megígérem, hogy óvatosan vizsgálom meg. Mrs. Burrows egyetértően bólintott. Ali jól ismerte ezt a mosolyt, meg a hatását is minden nőnemű lényre tizennyolc és nyolcvan év között. Némán állt az ágy mellett. Még nem tért magához az első meglepetéséből. Mi az ördög folyik itt? Hogy kerül ide Connor? A hosszú, vékony, jól ápolt ujjakra meredt. Hányszor cirógatták a testét... Nyelt egyet, és megpróbálta összeszedni magát. Connor felegyenesedett. - Meg kell röntgeneznünk a lábát, Mrs. Burrows - jelentette ki, aztán a két nővérre pillantott. - Intézkednének? - Természetesen. - Ali felugrott. - Majd én! Jessica, maga csak maradjon Stevens doktor mellett! Még mielőtt bárki is tiltakozhatott volna, sietve elhagyta a vizsgálót. Egyetlen vágy hajtotta: ki kell derítenie, hogyan került Connor Stevens a Szent Márk Kórházba. Futva megindult a folyósón. Elszaladt Maggie mellett, aki aggódó arccal nézett utána, és csak Harvey csukott ajtajánál fékezett le. Bekopogott, majd belépett a szobába. A főápoló meglepetten kapta fel a fejét. - Ali... mi történt? Alig kapsz levegőt. - Miért van itt? - Kicsoda? - ráncolta össze a homlokát értetlenkedve Harvey. - Ő! - Ali az ujjával a vizsgálók irányába bökött. - Az a férfi, Connor Stevens. - Vagy úgy! - nevetett fel megkönnyebbülten Harvey. - Róla beszélsz. Már azt hittem, valamelyik erőszakos beteggel gyűlt meg a bajod. A mai nap már csak ilyen. Nem tudom, mitől van ez, de néha minden összejön. Ali türelmetlenül megrázta a fejét. - Mit keres itt? - Ő az új orvosunk. - Tessék? Ali nem akart hinni a fülének. - Hiszen tudod. Samarának segítségre van szüksége. Korábban már beszéltünk róla. - Igen, de Connor Stevensről egy szó sem esett! - Most már végképp nem értelek - csóválta meg a fejét Harvey.Mi bajod vele? Rokonszenves fickó. - Tegnap azt mondtad Chrissynek, hogy sosem hallottad ezt a nevet - makacsolta meg magát Ali. - Mert így is volt. Akkor ugyanis még tényleg nem hallottam. Csak annyit tudtam, hogy felkeres egy orvos. Többet nem. - A főápoló ismét megrázta a fejét. - De mi a baj? Nem értem, miért vagy ilyen izgatott. - Röviden összefoglalom - szólt Ali, és kihúzta magát. - Ha Connor Stevens marad, akkor én megyek. - Micsoda?- Harvey előrehajolt. - Mit jelentsen ez? - Jól hallottad. Ha marad, én megyek. - De miért? Attól tartok, még most sem értem. - Pedig egyszerű. Nem vagyok hajlandó egy osztályon dolgozni Connor Stevensszel. Sajnálom, de ez van - mondta Ali, majd minden további magyarázat nélkül sarkon fordult, és nagy sebbel-lobbal megindult az ajtó felé. De ott összeütközött valakivel. - Elnézést - mormolta, és amikor felnézett, észrevette, hogy Connor az. - Üdvözlöm, Stevens doktor! - kiáltotta Harvey. - Épp magáról beszéltünk. Kerüljön beljebb!

12 Ali egy másodpercig sem habozott. Még mielőtt Connor beléphetett volna Harvey irodájába, kimenekült az ajtón, és az öltöző felé szaladt. Ott legalább néhány percig egyedül lehet, gondolta reménykedve. Maggie azonban nem sokkal később követte őt. Ali pihegve ült az egyik széken, és hasztalan próbált lecsillapodni. A szíve vadul zakatolt, a gondolatok össze-vissza kavarogták az agyában. Kétségbeejtő helyzet! Pedig a Conorral történt szakítása után épp most kezdte volna, újra a kezébe venni a sorsát. - Mi bajod? Segíthetek valamiben? - riasztották fel Maggie szavai a töprengéséből. Ali csüggedten megrázta a fejét. - Ő az új orvos, ugye? - Te tudtad? - kapta fel a fejét Ali. - Csak most hallottam, de már nem volt időm, hogy szóljak neked. Igazán sajnálom. Nagyon felkavart a hír, ugye? Ali bólintott. - Talán nem is lesz olyan rémes, mint gondolod - tűnődött fennhangon Maggie. - Egész kedves fickónak látszik. A többieknek is ez a véleményük. - Örülök neki - jegyezte meg gúnyosan Ali. - Elnézést, amiért nem csatalakozom a rajongói klubhoz. - Idővel talán túlteszed magad rajta. - Addig nem várok, még ma felmondok. Harvey már tudja. Választás elé állítottam: vagy Connor, vagy én. - Ezt nem mondhatod komolyan! - Pedig a lehető legkomolyabban gondolom. Túl fogjátok élni. - De hiszen ez őrültség! - kiáltotta Maggie. - Miért adnál fel mindent; az állásodat, a házadat, a barátaidat? Annyit nem ér az a fickó. - Az aggódó barátnő arcát pirosra festette az indulat. - Nincs az a férfi, akiért a jól felépített életemet feláldoznám. Nem tennék senkinek sem ekkora szívességet. Hol marad a büszkeséged? Ali hallgatott. Azután keserűen megcsóválta a fejét. - Te ezt nem értheted. - Tévedsz. Jobban értem, mint sejtenéd. Mennyi ideig éltél vele együtt? - Két évig. - És azután elváltak útjaitok. Manapság nincs ebben semmi különös. Nap mint nap előfordulnak hasonló esetek. - Számomra viszont elviselhetetlen. A pokolba is, szerettem Connort! Azt hittem, hogy nem csak lakótársnak költözött hozzám. Azt hittem - Ali hangja, elcsuklott hogy örökre együtt maradunk. - És miért nem sikerült? - kérdezte Maggie. - Mert Connornak ahhoz először fel kellett volna nőnie. - Talán mostanra már felnőtt. - Semmi kedvem kipróbálni - felelte szokatlanul éles hangon Ali. - Egyszer már tönkretette az életemet. Nem akarom, hogy ismét, megtegye. Valaki kopogott az ajtón. Harvey volt az. - Ez itt a sürgősségi osztály, vagy egy délutáni koktélparti? - fakadt ki ingerülten. Maggie gyorsan felugrott. - Elnézést, máris megyünk. - A kezénél fogva felhúzta Alit. - Szedd össze magad! A munka az első. A műszak után folytatjuk a beszélgetést. Ali hagyta, hogy a barátnője kiterelje az öltözőből. - Rendben van, de a döntésem megmásíthatatlan - jelentette ki figyelmeztetően. - Ha Connor marad, én megyek. Ezen senki sem változtathat. A váróterem inkább nyüzsgő zsibvásár képét mutatta. Minden egyes széken ültek. Egy férfi folyamatosan nyomta, a fogadópult csöngőjét, noha jól látta, hogy Chrissy épp telefonál, míg a munkatársnője, Di egy sivalkodó gyereket próbál lecsillapítani, akinek az anyukája kezelésre ment az egyik vizsgálóba. Ráadásul ebben a pillanatban két mentőautó állt meg a bejáratnál. - Istenem - motyogta Maggie. - Öt percre eltűnünk, és máris a feje tetejére áll minden. Ali körbehordozta tekintetét az előcsarnokon, és azon töprengett, hol is kezdje. Harvey is felbukkant, mögötte pedig Connor közeledett.

13 - Üdvözlöm a hölgyeket a süllyedő hajón - jegyezte meg gúnyos hangon a főápoló, és Maggie-hez fordult. - Kérlek, törődj azzal a síró gyerekkel, Dinek más dolga van. Ali, rád a vizsgálókban lesz szükség. - Hogy van Mrs. Burrows? - kérdezte a lány anélkül, hogy egyetlen pillantásra is méltatta volna Connort. - Most röntgenezik- felelte Harvey. - Légy szíves, menj az ötös vizsgálóba! Peggy van ott egy diák mellett, aki a tornaórán leesett a bordásfalról. Foglalkozz vele, amíg Stevens doktor oda nem ér. Ali felsóhajtott. Nincs menekvés. Pillanatnyilag nem tudja elkerülni Connort. - Szia, Ali! - üdvözölte Peggy a vizsgálóba belépő munkatársnőjét. Épp azon fáradozott, hogy a fiúról levegye a tornacipőt. - Ő Ben. Nyolcéves, és a tornaórám leesett a bordásfalról. Így történt, ugye? - Mikor jön be az anyukám? - kérdezte a gyerek válasz helyett. Ijedtnek és nyugtalannak látszott. - A papád már úton van - próbálta megnyugtatni Peggy. - De én az anyukámat akarom! - sírta el magát a kisfiú. - Hol az anyukád? - hajolt hozzá közelebb Ali. - Az áruházban. Ott dolgozik. - Akkor ő valószínűleg azért nem jöhet - jegyezte meg sajnálkozva Ali. - Jöhetne, de a papám biztosan nem mondta el neki, hogy kórházban vagyok. Ali és Peggy szeme összevillant, de aztán gyorsan témát váltottak. - Meséld el pontosan, hogy történt a baleset! - kérte Ali a kisfiút. - Azt hallottam, hogy tornaórátok volt. - Igen. A bordásfalon másztam felfelé, amikor megcsúsztam, és leestem. - Hol fáj? - Itt. - Ben a homlokán nőtt púpra mutatott. - És itt. Aú! - Óvatosan megtapogatta a jobb vállát. - Borzasztóan fáj. - És mi történt a bokáddal? Nem tudtál lábra állni, amikor a mentősök behoztak a kórházba - emlékeztette Peggy a gyereket. - Szédültem, azért nem tudtam járni. - A bokád bedagadt - állapította meg Ali. Ben meglepettnek látszott. - Furcsa. Észre sem vettem. De most már érzem, hogy fáj. - Megérkezett Mr. Taylor! - dugta be a fejét Jessica az ajtón. - Szeretné látni a fiát. Bejöhet? - Hogyne. Az apa belépett a kis fülkébe. - Ben! Miket művelsz? - Anyu is itt van? - Nincs. - A férfi megrázta a fejét. - Hogy eshettél le a bordásfalról? - nézett a fiára értetlenkedve. - Megcsúsztam. Az én hibám volt. - Már itt is van a doktor úr - jelentette be Peggy, amikor Connor megérkezett a vizsgálóba. - Maradhatok? - kérdezte Mr. Taylor. - Természetesen - felelte Connor, és a kisfiúhoz fordult. - Elmondanád nekem is, mi történt? - A bordásfalon megcsúszott a kezem. Azt akarom, hogy az anyukám jöjjön ide! - Nővér, milyen sérülései vannak a gyereknek? Connor Alira emelte a tekintetét, aki a vizsgálóágy szemközti oldalán állt. - Egy púp a homlokán, ezenkívül fáj a jobb válla, valamint megdagadt a jobb bokája. A pulzusa szapora, és szédülésről panaszkodik. - Köszönöm - bólintott Connor, azzal megint a kisfiúhoz fordult. - Akkor most megvizsgállak. - Bejön az anyukám? - kérdezte Ben. - Nem tudom. - Connor pillantása Mr. Taylorra siklott. - Értesítette már a feleségét? A férfi a fejét, rázta. - Nem. Elváltunk, és Ben velem él. - Nem gondolja, hogy jobb lenne, ha tájékoztatná a gyerek édesanyját is? - Miért? Olyan komoly a baj? - tudakolta riadtan Mr. Taylor.

14 - Szó sincs róla. De ha a kisfiú látni szeretné az édesanyját, akkor teljesíteni kellene a kérését. - Hívjam fel én? - ajánlkozott Ali, de Mr. Taylor erre is csak a fejét rázta. - Nem akarom, hogy bejöjjön, mert a barátja is biztosan vele tartana. Connor megvizsgálta Ben bokáját. Nem nézett fel. - Üzletvezető abban az áruházban, ahol a feleségem dolgozik. Kellemetlen egy alak - folytatta Mr. Taylor. - Nem szeretnék találkozni vele. - Látni akarom anyut! - nyafogta Ben. Az apja egy szót sem szólt. Connor befejezte a vizsgálatot, és felegyenesedett. Mr. Taylor kérdő pillantást vetett rá. - A srácnak szerencséje volt - jelentette ki az orvos. - Azért a biztonság kedvéért megröntgenezzük a bokáját. A vállát alaposan megütötte, és egy darabig még fájni fog. A homlokán lévő púp ártalmatlan, néhány nap alatt lelohad. Valószínűleg enyhe agyrázkódást is kapott, de az állapota nem súlyos. - Az orvos most Benhez fordult. - Ha holnap reggel felébredsz, lehet, hogy fájni fog a fejed, és egy kicsit még szédülsz. Pihenj sokat, és ne erőltesd meg magad! - Tehát nincs semmilyen teendőnk? - érdeklődött Mr. Taylor. - Nincs. Értesítenie kellene azonban Ben édesanyját, ha ezt kéri. Baleset érte, és ilyenkor természetes, hogy egy gyerek látni akarja az anyját. Ha nem szívesen vállalja magára ezt a feladatot, akkor adja meg Ali nővérnek a telefonszámot, és ő majd intézkedik. - Az Asco élelmiszer-áruházban dolgozik, a külvárosban - magyarázta kelletlenül Mr. Taylor. - A telefonszám odahaza van. - Semmi gond - mosolyodott el Ali. - Majd kikeresem a telefonkönyvből. Addig maradjon a fiával! - Lefogadom, hogy a főnöke hozza ide kocsival! - csattant fel ingerülten Mr. Taylor. - Neki semmi köze a fiamhoz. Nem akarom látni! - Nyugodjon meg! - csitította a férfit Ali. - Az illető várhat az előcsarnokban is, ha nem akar találkozni vele. Ez nem gond. Bátorítóan az apára meg a fiára mosolygott, majd elsietett, hogy minél előbb telefonáljon. - Minden rendben? Ali összerezzent. A nővérszobában volt, és épp akkor tette le a kagylót, amikor Connor hangtalanul belépett a helyiségbe. Megfordult, de nem nézett a férfira. - Igen. Mrs. Taylor rögtön jön. - A szeretővel vagy nélküle? - Nem tudom. De nem számít. Naponta találkozunk hasonló esetekkel. Az ilyen helyzetek kezelése hozzátartozik a munkánkhoz. - Pontosan azt mondod, amit gondolok. - És mit gondolsz? - Hogy nehéz helyzetbe kerültünk. Ali kihúzta magát, és hátrébb lépett. Connor elszántan követte. Arcszeszének az illata megcsapta a lány orrát, és veszélyes emlékeket idézett fel benne. - Fogalmam sincs, miről beszélsz - felelte kimérten. - Csakugyan? Meglepve hallom - vonta fel a szemöldökét kissé, gúnyosan Connor. - Harveytől tudom, hogy nem akarsz együtt dolgozni velem. Elárulnád, miért nem? Ali arca kipirult a visszafojtott indulattól. - Ezt a kérdést inkább neked kellene megválaszolnod. Nem hiszem, hogy bármiféle magyarázattal tartoznék. Connor vállat vont. - Sajnálom, de tényleg nem értem az egészet. Ali türelmetlen megrázta a fejét. - Semmit sem változtál, Connor Stevens! - kiáltotta felháborodottan. - Miért komédiázol? Pontosan tudod, mire gondolok... azután, amit együtt átéltünk... A férfi tűnődve elmosolyodott. - Azután, amit együtt átéltünk... - ismételte meg, miközben a tekintete megállapodott Ali száján. A lány érezte, hogy elfogja a nyugtalanság.

15 - Komolyan beszélek - csattant fel élesen. - És kérlek, ne tarts fel! Rengeteg a dolgom. - Ez azt jelenti, hogy már nem zavar a jelenlétem, és hajlandó vagy együtt dolgozni velem? - érdeklődött Connor. - Nem. - Hát akkor? Ali most első ízben nézett egyenesen a férfi szemébe. - Nem vagyok hajlandó együtt dolgozni veled. Ha maradsz, akkor én elmegyek. Ilyen egyszerű. Felmondok, és másutt keresek állást. A mosoly eltűnt a férfi arcáról. - Egy másik kórházban? Egy másik városban? - Valószínűleg. De ha nem találok semmit, akkor megkérem az igazgatóságot, hogy helyezzenek át egy másik osztályra. - Komolyan beszélsz? - Igen. - Értem - bólintott a férfi. - Fogalmam sem volt, hogy ilyen heves ellenérzéseket keltek benned - tette hozzá higgadtan. Ali nem felelt, hanem sietve távozott, és becsapta maga mögött az ajtót. 4. FEJEZET - Mrs. Burrowsnak combcsonttörése van - pillantott fel Harvey az íróasztaláról. A műszaknak vége volt, és Ali épp indulni készült. - Átvitték a sebészetre. - Sajnálom - csóválta meg a fejét a lány. - Reménykedtem, hogy nem tört el semmije. Borzasztóan aggódik a nővére miatt. - Mrs. Burrows telefonon már beszélt vele - magyarázta Harvey. - Intézkedtünk, és az egyik szomszédasszony gondját viseli a nővérének, amíg ő kórházban lesz. - Mi újság Ben Taylorral? Ali az utolsó órákat más betegek mellett töltötte. Az aznapi műszak szokatlanul mozgalmas volt. - Megröntgenezték, és szerencsére nem tört el a bokája. Az apja már haza is vitte. - Bejött az édesanyja? Harvey bólintott. - Igen, az új barátja kíséretében. Egyébként rokonszenves fickónak tűnt. Nem volt vele semmi gond, türelmesen, várakozott az előcsarnokban. - A férfi az órájára nézett. - Holnap találkozunk. Ali biccentett, és elindult az ajtó felé. Ott megtorpant, majd visszafordult. - Amit ma reggel mondtam, az még mindig érvényes. Nem vagyok hajlandó együtt dolgozni Connor Stevensszel. Tudnod kell... Harvey megrázta a fejét. - Kérlek - szakította félbe -, egyelőre ne mondj többet! - De komolyan beszéltem. - Tudom. Ennek ellenére szeretném, ha most hazamennél, és aludnál egyet erre az egészre. Holnap reggel majd folytatjuk. - Nem fogom megváltoztatni a véleményemet - jelentette ki Ali. - Elég jól ismerem Connor Stevenst, és nem akarom, hogy bármi közöm is legyen hozzá. - Megértettem. - Harvey vállat vont. - Bocsáss meg, de még lesz egy megbeszélésem. Holnap is van nap. Viszontlátásra! Ali felsóhajtott, és távozott. Harveyt megértő főnöknek tartotta, de mintha most nem vette volna őt elég komolyan. Biztosan azt hiszi, hogy csak az indulat beszélt belőle, és hamarosan megbékél. Hát majd megmutatja neki, mennyire téved! Harvey kedves ember, de csupán a szakmai múltját ismeri. A magánéletéről semmit sem tud. A legjobb lenne, ha mindent elmondana neki. Akkor biztosan megértené... Az öltözőben összefutott Jessicával. A fiatal lány sápadtnak és fáradtnak tűnt. - Kimerítő nap volt - jegyezte meg Ali együtt érzőn.

16 - Igen. - Jessica levette az egyenruháját, farmerba és pólóba bújt. - De nem csak ez a baj. Az elmúlt éjjel alig aludtam. - Gondok vannak a barátjával, ugye? Ma reggel említette. Segíthetek valamiben? - Nem hiszem. - Jessica vállat vont. - Tegnap este nagyon összevesztünk. Azt szeretné, hogy költözzem hozzá. - Maga is akarja? - Tulajdonképpen nem. Még túl fiatalnak érzem magam hozzá... - Akkor hagyja a csudába! Jessica megütközve nézett Alira. - Minden barátnőm azt tanácsolta, hogy engedjek. Azt mondják, csak akkor fogom megtudni, milyen együtt élni valakivel, ha kipróbálom. - Igaz is, meg nem is. De nem gondolja, hogy jobb, ha a saját megérzéseit követi? Jessica felsóhajtott. - Nagyon bizonytalan vagyok. Nincs határozott véleményem. - Még a szüleinél lakik? - Eddig otthon laktam, most a nővérszállón van egy szobám. - Mit szólnának a szülei, ha a barátjához költözne? - Nem beszélnének le róla, de nem is beszélnének rá. A szüleim modern gondolkodásúak, anyám azonban romantikus lélek. Arról álmodozik, hogy a lánya hófehér ruhában lép majd az oltár elé. Jessica fintorogva az égre emelte a tekintetét. Ali elmosolyodott. - A legtöbb anya így van ezzel, legyenek bármilyen felvilágosultak. De változnak az idők, ugye? Jessica egyetértően bólogatott. - Maga mit tenne? Összeköltözne a barátjával? - Én? - Ali meglepetten nézett a munkatársnőjére, azután felnevetett. - Annak idején megtettem - vallotta be. - Tényleg? - Igen. Két évig próbaházasságban éltem. - Ő... És? - Nem sikerült. Teljes kudarc volt. - Megbánta? Azért biztosan akadt benne szép is... - Igen, voltak szép időszakaink is - felelte tűnődve Ali. - De túlsúlyba került a rossz. - Vállat, vont. - Azt hiszem, túl fiatalok voltunk egy ilyen kapcsolathoz. - Tehát elváltak? - Nem kötöttek össze bennünket közös célok - folytatta Ali. - Ha két ember nem egy irányba halad, akkor meghal a kapcsolat. Nálunk is így történt. - Mit tenne az én helyemben? - Amit mondtam. Nem költöznék. - És ha elveszítem? - Ha a barátja tényleg szereti magát, nem fogja elveszíteni. Ha meg igen, akkor nem kár érte. - Igen... Talán igaza van. Köszönöm. Jessica felállt, és fogta a táskáját. Ali is megindult kifelé, de aztán visszafordult. - Mi lenne, ha tegeződnénk? Az osztályon a fiatalok mind tegeződnek egymással. - Szívesen - ragyogott fel Jessica arca. - Már vártam, mikor ajánlod fel - vallotta be, majd köszönésképpen intett, és elsietett. Ali hosszan nézett utána. Remélte, hogy Jessicának lesz elég bátorsága vállalni a döntését, és állni az esetleges következményeket. Sok szenvedést megtakaríthatna vele magának... Nagyot sóhajtott, majd kitolta a biciklijét, és felült rá. A beszélgetés felidézte benne a Connorral töltött időt. A szép emlékeket is. Főleg a szép emlékeket... Ugyanolyan kellemes májusi este volt, mint az előző napokban, ami nem könnyítette meg Ali dolgát. Miközben a gondozott, kertek és csínos házak mellett hazafelé kerekezett, rettenetesen sajgott a szíve. Nehéz lesz itt hagynia a megszokott kedves környéket, és valahol idegenben új életet kezdenie. Harvey megtarthatta volna magának a jó tanácsait. Kizárt dolog, hogy holnapra meggondolja magát. Nem hajlandó a nehezen megtalált lelki békéjét ismét kockára tenni,

17 Csak idő kérdése, és megint kicsúszna a lába alól a talaj. Ha Connor újra próbálkozna nála - és efelől kétsége sem volt -, nagy valószínűséggel sikerrel járna. Ő ismét megbocsátana a férfinak, mint régebben is annyiszor. Ennek azonban nem szabad megtörténnie. - Szia! Ali összerezzent. Csikorgó kerekekkel fékezett le mellette egy autó. Connor nézett ki nevetve a letekert ablak mögül. - Tehát itt laksz - állapította meg jókedvűen. Ali a legszívesebben letagadta volna, a férfit meg elküldte volna a pokolba. Csakhogy nem lehetett. Connor közben leparkolt az autóval, kiszállt, és érdeklődve nézte, amint Ali betolja a biciklijét a pajtába. - Kedves kis ház - jegyezte meg. - Mióta, laksz itt? - Másfél éve. - Ali elfordult. - Sajnálom, de nincs időm csevegni. - Nem akarsz behívni? - kérdezte megütközve Connor. - Eszem ágában sincs. A férfi hitetlenkedve csóválta meg a fejét. - Pedig azt hittem... Ali sosem tudta meg, hogy mit hitt. Csak azt látta, hogy a férfi arcvonásai felderülnek, és lehajol. - Legalább valaki örül nekem. Haspók szaladt, oda Connorhoz, és hangosan dorombolva a lábához dörgölőzött. Ali vegyes érzelmekkel figyelte, amint a férfi megvakarja a követelődzőén nyivákoló kandúr füle tövét. - Hogy vagy, öregfiú? Remekül nézel ki. - A férfi hirtelen felpillantott. - Hány éves is? - Öt. - Hát persze. - Connor felegyenesedett. - Úgy emlékszem arra a napra, amikor megkaptad, mintha tegnap lett volna. Egy parányi szőrgombóc volt, és imádott felmászni a függönyre. Ali akaratlanul is elmosolyodott. A férfi ezt kedvező jelnek tekintette. - Beengedsz a házadba, miután Haspók ilyen szívélyesen fogadott? A lány habozott, ami nem kerülte el Connor figyelmét, és tovább ütötte a vasat. - Beszélnünk kell! - jelentette ki nyomatékosan. Ali némán lépett be a házba, a férfi követte. A lány a konyhába érve kinyitotta a hűtő ajtaját, majd kivette egy doboz macskaeledelt. - Nincs miről beszélnünk. Mi már mindent elmondtunk egymásnak - jegyezte meg, miközben beleöntötte a konzervdoboz tartalmát Haspók tálkájába. - A munkánkról van szó. Nem áll szándékomban otthagyni az új állásomat. Ugyanez érvényes rád is. Miért keresnél másik helyet? Mert annak idején együtt éltünk? Hol van már a tavalyi hó! Ali a férfira nézett. - Ismered a véleményemet, de szívesen elismétlem. Nem akarok együtt dolgozni veled. Ha te maradsz, akkor én megyek. - Ostobaság! Tudom, milyen nehéz jó állást találni. - Connor ingerülten rázta meg a fejét. - Ne csinálj szamárságot! Meg fogod bánni. Ali nem is figyelt a férfi szavaira. Egészen más kérdés foglalkoztatta. - Honnan tudtad, hogy Denehurstben vagyok? - Honnan veszed, hogy tudtam? - vonta fel Connor kissé megütközve a szemöldökét. Ali kihúzta magát. - Kizárt dolog, hogy csak úgy véletlenül vetődtél volna ide. - Miért lenne az? - Hogy miért? - ismételte meg felháborodottan a lány. - Denehurst egy ismeretlen, isten háta mögötti városka. - Na és? - Connor nézte, ahogy Haspók mohón nekiesik a vacsorájának, és pillanatokon belül tisztára nyalja a tányérját. - Az állást egy orvosi szaklapban hirdették meg. Felkeltette a figyelmemet, megpályáztam... és most itt vagyok. - Tényleg véletlen lenne? - méregette bizalmatlanul Ali a férfit. - Hát nem ezt hajtogatom már egy ideje? - kérdezett vissza közönyösen Connor. - Igen, de... - Azt hitted, hogy miattad jöttem ide, ugye?

18 - Korábban próbáltál megkeresni - emlékeztette a férfit Ali. Connor vállat vont. - Az már régen volt. Új életet kezdtél, akárcsak én. - Közelebb lépett, mire a lány ösztönösen hátrálni kezdett. A férfi bosszúsan összevonta a szemöldökét. - Figyelj, nem azért, jöttem, hogy bajt keverjek. Hinned kell nekem! Bevallom, hogy örültem, amikor viszontláttalak. A kapcsolatunk annak idején egészen különleges volt. De ami elmúlt, elmúlt. Mi is megváltoztunk, talán annyira, hogy rá sem ismernénk magunkra. Akárhogy is, nem hagyhatjuk, hogy a múlt tönkretegye a jelent. Mindez ésszerűen és elfogadhatóan hangzott, Ali mégsem tudott hinni az állítólagos véletlenben. Azt volt az érzése, hogy Connor kicsit besegített a vakszerencsének. Noha az is megeshet, hogy igazat mond. Talán mégis inkább meg kellene békülnie ezzel a váratlan helyzettel. Van valami azonban, ami fontosabb, mint Connor indítékainak a vizsgálata. A saját lelkiállapota. Elég erős ahhoz, hogy nap mint nap lássa a férfit, és együtt dolgozzon vele? - Miben maradtál Harveyval? - kérdezte Connor. - Azt tanácsolta, hogy aludjak még egyet a döntésre. - Okos tanács. Nyilvánvaló, hogy nem akar elveszíteni. - A férfi esdeklően nézett Alira. - Mondd, hogy maradsz! Legalább próbáld meg! Aztán ha úgy látod, hogy nem bírod, még mindig elmehetsz. A lány habozott. Nem bízott Connorban, de saját magában sem. Másrészt... - Ali? A férfi kinyújtotta a kezét, de mielőtt még megérinthette volna a lányt, csöngettek. Maggie volt az. - Szia! - kiáltott be. - Aggódtam miattad. Látni akartam, hogy vagy. Ali bágyadtan elmosolyodott. - Kerülj beljebb! Nem merte elemezni az érzéseit. Egyrészt örült, hogy Maggie épp ebben a pillanatban bukkant fel. Másrészt, ha nem csöngetett volna... Connor veszélyesen közel állt ahhoz, hogy... - Hírtelen eltűntél - folytatta Maggie, miközben belépett a házba. - Beszéltél Harveyval? Ó...! - Amikor megpillantotta a konyhában álldogáló Connort, megtorpant, mintha gyökeret vert volna a lába. - Nem tudtam, hogy vendéged van. - Zavart pillantást vetett Alira. - Elnézést, nem akartam zavarni. - Engem nem zavar - felelte a férfi kedvesen. - Connor úgyis menni készült - tette hozzá azon nyomban Ali. - Ha te mondod... - vonta meg a vállát a vendég. - Véletlenül erre járt, és beugrott - magyarázta Ali a barátnőjének. - Hazafelé tartottál, ugye? - Igen... így is mondhatjuk - villant meg csúfondárosan Connor szeme. - Hol lakik? - kérdezte meg kerek perec Maggie, aki hamar magához tért az első meglepetéséből. - Greyfriarsben. Egy régi kolostorban, amelyet lakóházzá alakítottak át. - Jól ismerem - vágta rá Maggie. - A bátyám is egy darabig ott élt. Nagyon szép és kényelmes lakások vannak benne. - Igen. Nekem is tetszik, és külön előnye, hogy közel van a kórházhoz. Maggie bólintott, Ali pedig hallgatott, Connor fogta a kocsija kulcsát, és felállt. - Akkor folytatom az utam hazafelé - biccentett búcsúzóul, majd elindult kifelé. Ali kikísérte. - Holnap reggel közöld Harveyval, amit hallani szeretne! - kérte ismét Connor, mielőtt kinyitotta volna az ajtót. - Még alaposan végiggondolom. - Persze. Csak szerettem volna elkerülni, hogy elhamarkodottan cselekedj. - Mindennek van előnye és hátránya. Biztos lehetsz benne, hogy alaposan mérlegelem a helyzetet, mielőtt végleges döntést hoznék. - Helyes. Connor egyenesen a lány szemébe nézett. A tekintetük egymásba fonódott. Hirtelen mintha lepergett volna előttük a közös életük. Kockáról kockára. Minden, amit együtt átéltek. Ali nyelt egyet. Még sosem látta ilyen komolynak Connort. A csúfondáros, nevetős kifejezés eltűnt a szeméből. Valami más költözött a helyébe, de a lány nem tudta volna megmondani, hogy mi. Azt sem tudta, hogy mennyi ideig álltak a nyitott ajtóban. Csak akkor ocsúdott fel, amikor Connor elkapta a tekintetét, pár érthetetlen szót dünnyögött maga elé, majd sarkon fordult és elsietett. Ali remegve nekidőlt az ajtófélfának. Miért is engedte be? Hogy követhetett el ekkora baklövést?

19 Hallotta, amint felbőg a férfi kocsijának motorja. A kerekek hangosan felvisítottak, amikor az autó ráfordult a kavicsos útra. Hirtelen Maggie jelent meg az előszobában. - Főzzek egy teát? - Ezúttal a tea nem elég. Valami erősebbre van szükségem. A hűtőben találsz egy üveg fehérbort. Barátnője bólintott, és kinyitotta a hűtő ajtaját. - Tehát hazafelé tartott, ugye? Ali hozott két poharat. - Legalábbis ezt állította. - Akkor jókora kerülőt tett - közölte Maggie szárazon, miközben figyelte, ahogy a barátnője tele tölti a poharakat. - Kerülőt? - Bizony. Greyfriars a másik irányban van, a Winchesterbe vezető úton. - Ó! - Ali vállat vont. - Egyáltalán nem lep meg. Az viszont igen, hogy épp egy régi kolostorban lakik. - Nevetett. - Gyere, üljünk ki a kertbe! Maggie beleegyezően bólintott. - Tehát mit akart? - Beszélni velem. Ali lehuppant a kedvenc helyére, a fal mellett álló padra, Maggie pedig helyet foglalt az egyik kényelmes, fonott karosszékben. - Mit szólt ahhoz, hogy fel akarsz mondani? - Megpróbált rábeszélni, hogy maradjak. Szerinte a múltnak már semmi jelentősége, és a Szent Márk elég nagy mindkettőnk számára. - Neked erről mi a véleményed? Ali vállat vont. - Talán igaza van. Hátradőlt, és a lemenő nap sugarai felé fordította az arcát, - Most azonban egy de" következik, ha nem tévedek - jegyezte meg a barátnője. Ali kinyitotta a szemét, és felsóhajtott. - Végül is dolgozhatnánk együtt, csak nem tudom, akarom-e. - Mi szól ellene? - A rossz tapasztalatok. Nem akarom elkövetni újra a régi hibákat. - Ezúttal talán másként, alakulna minden. - De csak talán. Némán kortyolgatták a bort. Békés, langyos májusi este volt. A kert késő tavaszi pompája gyönyörködtette a szemüket, felüdítette a lelküket, megnyugtatta az idegeiket. És most hagyjon itt csapotpapot? - kesergett magában Ali. Letette az asztalra az üres poharat. - Egyébként azt állította, hogy véletlenül vetődött Denehurstbe - törte meg a csendet. - Tulajdonképpen egész hihetően hangzott. - És te hiszel neki? - kérdezte Maggie. - Nem. - Szerinted miattad jött ide? - Igen. Egyszer már próbálkozott. - Sikertelenül? - Ühüm. - Akkor ezúttal nagyobb szerencsével járt - szögezte le Maggie. - Megtalált, ráadásul állást is kapott, a kórházban. Csak azt nem értem, miért töri magát ennyire utánad, amikor állítólag fél a tartós kapcsolatoktól. - Sosem akarta lekötni magát - csattant fel Ali. - Nekem elhiheted. - Talán akkoriban még éretlen volt. Túl fiatal... - Nem erről van szó - ingatta a fejét Ali. - Egyszer elmesélte nekem a szülei válásának a történetét. Még kisgyerekkorában történt, és nagyon megviselte a dolog. Tulajdonképpen azóta fél a házasságtól. - Ha így van, akkor most miért jött ide? - Pontosan ismerem az okait. Ott akarja folytatni, ahol annak idején abbahagytuk. - Három év után? Ez nagyon hosszú idő.

20 - Lehetséges. De hidd el, tudom, miről beszélek. Kell neki a szabadság meg a szórakozás is, ugyanakkor élvezi a biztonságot nyújtó kapcsolatot. Connor mindent meg akar szerezni magának. Akár mások kárán is... - Rendben. Tegyük fel, hogy csakugyan vissza akar kapni. De mi ebben a borzalmas? - Minden! Próbálj megérteni! Megjártam a poklok poklát. Évekig tartott, míg végre szabadon lélegezhettem. Nem akarom kockára tenni a nehezen megtalált lelki békémet. - Nyugodj meg! Megértelek. Elvégre én is elvált asszony vagyok, Ali kissé szégyenkezve csóválta meg a fejét. - Sajnálom, teljesen elfelejtettem. Szörnyű dolgokat élhettél át. Vert a férjed, ugye? - Nem. Én vertem meg őt. Ali szeme elkerekedett. - Te? - Igen. Majdnem megöltem. - Nem tudom elhinni. Még sosem láttalak erőszakosan viselkedni. - Akkor azonban elveszítettem a fejem. Kiderült, hogy a férjemnek viszonya van a legjobb barátnőmmel. Olyan dühös és csalódott voltam, hogy addig ütöttem Tedet, amíg mozgott. Azután beadtam a válókeresetet. - Istenem, nem is tudtam! Csak azt hallottam, hogy elváltál, de fogalmam sem volt, milyen körülmények között. És mi lett Teddel? Feleségül vette a barátnődet? - Nem, de később újra megnősült, és az a házassága is tönkrement. Nemrégiben láttam őt. Nagyon levertnek látszott. Akár hiszed, akár nem, bőgni tudtam volna. Miután megcsalt, meggyűlöltem. Amikor bocsánatot kért, elzavartam. Elég volt, vége! Akkoriban biztosra vettem, hogy soha többé nem tudnék megbízni benne. - Maggie vállat vont. - Most már viszont kicsit másként látom a házasságunk történetét. Sokszor eltűnődöm, vajon nem lőttem-e túl a célon. Ali látta, hogy gyanúsan megcsillan barátnője szeme. - Arra gondolsz, hogy újra megpróbálkoznál vele? - kérdezte meg rökönyödve. - Nem tudom. Tényleg nem. Olyan boldogan éltünk évekig! Aztán egyszer csak vége lett. És Ted most úgy néz ki, mint aki mindent elveszített... - Maggie felsóhajtott. - Halálosan boldogtalan. - De te boldog vagy! - Látszólag. Valójában már egyre inkább úgy gondolom, hogy nem szabad feladni mindent, csak mert nem úgy mennek a dolgok, ahogy eredetileg elképzeltük. Ez vonatkozik rád is. Ne hamarkodj el semmit, mert egy nap megbánhatod! Mind nagyon szép, amit Maggie mond, de természetesen ő a saját példájából indul ki, töprengett barátnője szavain később Ali, amikor már az ágyában feküdt. Maggie keveset tud Connorról és róla. A saját- tapasztalataiból vonja le a következtetéseit. Az ő története azonban egészen más. Ali tudta, hogy senki sem dönthet helyette, a saját életéért egyedül ő a felelős. Mindenkinek más a sorsa. Könnyes szemmel meredt a sötétségbe. Az alvás szóba sem jöhetett, a gondolatai nem hagyták nyugodni. Természetesen nem szívesen válna meg a munkájától, a csinos kis házától meg a barátaitól. De vajon elég erős ahhoz, hogy ellenálljon Connor Stevens vonzerejének? Már tényleg nem szereti? Az oldalára fordult, és lehunyta a szemét. Ám a múlt képeit nem tudta elűzni. Eszébe jutott az a nap, amikor végérvényesen elváltak útjaik. Maga a kiváltó ok, így visszatekintve, már teljesen jelentéktelennek tűnt. De akkor hirtelen betelt a pohár. Elfogyott a türelme és az ereje. Meghívták őket egy esküvőre, ahová Connor nélkül volt kénytelen elmenni. A vőlegény ugyanis előző este hagyományos legénybúcsút tartott néhány régi cimborájával, és Connor, mint oly gyakran, ezúttal is annyit ivott, hogy a végén már nem tudott hazamenni. A másnap reggeli esküvőt is lekéste, helyette a vőlegény lakásában aludta ki a mámorát. Ali akkor határozta el, hogy szakít vele. Utólag nem tudta, honnan vette az erőt és a kitartást, hogy végre egyszer következetesen keresztülvigye az akaratát. Nem ez volt ugyanis az első kísérlet. Tanult azonban a kudarcokból, és ezúttal minden hidat felégetett maga mögött, amely lehetővé tette volna a régi életéhez való visszatérést. Otthagyta az állását, a lakását, de még a várost is, ahol addig éltek. Először hazamenekült a szüleihez, hogy egy kicsit összeszedje magát. Utána az ország északnyugati részébe költözött, végül pedig délre, Denehurstbe.