Tisztelt mezőnagymihályi lakosok

Átírás

1 1 Mezőnagymihály település lakóinak lapja. Kiadja A MI FALUNKÉRT Alapítvány évfolyam, 1. szám Ára: 100 Ft. Tisztelt mezőnagymihályi lakosok Pár sorban szeretném Önöket tájékoztatni önkormányzatunk helyzetéről. Elfogadásra került Mezőnagymihály 2010 évi költségvetése. Szembesülnünk kellett azzal a szomorú ténnyel, hogy önkormányzatunknak lényegesen kevesebb pénzből kell gazdálkodnia, mint eddig. A kormány megszabja a kötelező önkormányzati feladatokat, csak a pénzt nem biztosítja hozzá. Ezért nagyon szigorú megszorításokat leszünk kénytelenek bevezetni. Ahol csak lehet spórolunk, pályázatunk beadásával próbálunk élni. Pályázatot adtunk be a művelődési ház felújítására, faluszépítésre, falunapi rendezvényre, polgárőrségnek ruhára, eszközökre, működésre. A Művelődési Házra beadott pályázatunk úgy néz ki, hogy nyert, de még hivatalosan értesítést nem kaptunk. Ezzel régi álmunk valósulna meg. Községünk önkormányzatának lehetősége nyílt településőr alkalmazására is pályázatot beadni. Éltünk ezzel a lehetőséggel és nyertünk. A két településőr bérezése az Ipari és Rendészeti Minisztérium finanszírozásával történik, tehát az önkormányzatnak pénzébe nem kerül. A rendőrség és az önkormányzat irányításával végzik munkájukat. Van a településünkön még 60 db régi, elavult lámpatest, ezért önkormányzatunk úgy döntött, hogy ezeket új, korszerű, takarékosra cseréli. Továbbra is próbáljuk útjaink állapotát kővel, kátyúzással megőrizni. Ezen a téren még nagyon sok a tennivalónk. Sajnos eddig még útfelújításra nem írtak ki pályázatot, önerőből pedig ezt nem tudjuk finanszírozni. Megalakult községünkben az Idősek Klubja Tóth József képviselő úr vezetésével. Jelenleg 18 tagjuk van. Várják a további jelentkezőket! Kérem Önöket éljenek ezzel a lehetőséggel, tegyék szebbé, tartalmasabbá életüket, hiszen egy ilyen klub kikapcsolódást, felüdülést jelent a mindennapi gondok között. Jelenleg ennyiről szerettem volna Önöket tájékoztatni. A jövőben folyamatosan vagy ezen újság hasábjain, vagy a internetes oldal fórumán tájékoztatni fogom Önöket minden fontosabb eseményről! A fórum oldalán szívesen veszem javaslataikat, észrevételeiket, forduljanak hozzám bizalommal! Tisztelettel: Vályi László polgármester

2 2 Ifjú tehetségek Mindörökké A Mi Falunkért Alapítvány Próza- és meseíró pályázatot hirdetett a újság előző számában, melyre 10 pályamű érkezett összesen a két kategóriában. A számkóddal, és nem névvel ellátott alkotásokat háromtagú zsűri értékelte: Antalné Vályi Éva, Cselényi Dóra és Ficsórné Szenyita Ibolya. Az első kategóriában mesét kellett írniuk a gyerekeknek egy általuk választott témában. Balogh Alexa, Bíró Evelin, Molnár Nóra, Ruszkai Csaba, Simon Emese és Veréb Orsolya gondolta úgy, hogy részt vesznek a megmérettetésen. A következő eredmény született: I. helyezés: Balogh Alexa II. helyezés: Molnár Nóra III. helyezés: Ruszkai Csaba A második kategóriában egy megkezdett történetet kellett folytatniuk a gyerekeknek. Gréczi Alíz Gráciától, Holló Boglárkától, Ilku Dorottyától, Lőrincz Angelikától érkezett egy-egy fantáziadús, megható történet. A zsűri a következő helyezéseket osztotta ki: I. helyezés: Holló Boglárka II. helyezés: Lőrincz Angelika III. helyezés: Ilku Dorottya Az eredményhirdetést március 11- én tartottuk. Minden résztvevő emlék- lapot kapott, az első három helyezettet a Mi Falunkért Alapítvány kategóriánként oklevéllel és 5000, 3000 és 2000 forinttal jutalmazta. A Próza- és meseíró pályázatot szeretnénk újra meghirdetni, reméljük, hogy következő alkalommal gyermekeink bátrabbak lesznek, kedvet kapnak gondolataikat papírra vetni, hiszen a verseny meghirdetésével célunk az ifjú tehetségek felfedezése. A Mi Falunkért Alapítvány gratulál minden résztvevőnek, élmény volt olvasni a szebbnél szebb történeteket! Kedves olvasóink a következő számokban megismerkedhetnek a legjobbnak ítélt pályaművekkel. Íme az első helyezettek. Misu kandúr kalandjai Egyszer Manci cicának született három kölyke. Volt közöttük egy csúf, otromba fiú kiscica úgy hívták, hogy Misu. Testvérkéi gúnyolták és kinevették. Bánatában Misu cica, míg a többiek játszottak, világgá ment sírdogálva. Tavaszra az árva Misu nagy szürke kandúrrá nőtt. Míg vándorolt, találkozott egy pár csavargó macskával. Dicsérgették, hogy milyen szép kandúr lett belőle. Minél többen mondták neki, milyen pompás macska vált belőle, annál gőgösebb kandúr lett belőle. Egyszer Misu meglátott egy kismadarat, amint a réten csipegetett. Nagyot korgott a gyomra és mivel éhes volt, odalopakodott és rávetette magát. A kismadár könyörgött az életéért és azt ígérte, ha elengedi mutat neki olyan helyet, ahol sok egér lakik. Elviszi egy egértanyára, ahol szászával vannak egerek. A hiszékeny Misu hitt neki, elengedte. A kismadár ekkor felröppent, elszállt és kigúnyolta Misut. A gőgös büszke kandúrt becsapták. Pórul járt és csak nézett a kismadár után korgó gyomorral. Misu eltöprengett a történteken és egyszer csak egy jóravaló barátságos nagy kandúrrá változott. Így nagyon sok barátot szerzett magának. Balogh Alexa Ez az év is hamar elszaladt, akárcsak a többi. Gyönyörű telünk volt, a meghitt ünnepek elteltével azonban elkezdődött az újév, melyhez nagy reményeket fűztem, de a jövőt nem láthattam előre. Fáradtan ébredtem fel az ágyban. A barátom lágyan átölelt és megcsókolt. - Jó reggelt, kicsim. mosolygott és megsimogatta az arcom. - Szia Kristóf. mondtam álmosan és elgondolkodtam, hogy mióta alhatok. Csak arra emlékeztem, hogy ebéd után dőltem le, mert nem éreztem túl jól magam. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy már sötétedik. - Hány óra van? fordultam a srác felé, aki épp egy könyvet lapozgatott ott mellettem. - Mindjárt nyolc. szelíden elmosolyodott valahányszor csak rám nézett. - Jobban vagy már? letette a könyvét és odabújt hozzám. A finom meleg kezeivel eltűrte a hajam a szemem elől, majd ismét lágyan megcsókolt. - Hát ettől már sokkal jobb. mondtam elégedetten és végre én is elmosolyodtam. - Szeretnél egy kicsit kimenni a friss levegőre? Lemehetnénk a kikötőbe. - Az nagyszerű lenne. viszonoztam a csókot, amit az imént kaptam, majd felöltöztünk. Lassan lebattyogtunk a lépcsőn, s mikor kiértünk a barátom átkarolta a derekam és egész közel húzott magához. Így sétálgattunk a hűvös utcákon, míg a csendes, hangulatos partra érkeztünk. Nézegettük a hajókat, a lágyan ringatódzó vizet, s közben a közelgő esküvőnket tervezgettük. Ahogy egyre jobban hűlt a levegő, Kristóf rám terítette a kabátját és a hátam dörzsölgette. Hirtelen lépéseket hallottam a hátunk mögül, s én félénken hátranéztem: - Te is hallottad? rémülten néztem. - Én nem hallottam semmit. Kristóf is körülnézett. Nincs itt rajtunk kívül senki más. a boldogságtól sugárzó szemeivel találkoztam össze. - De most már menjünk, jó? megszorítottam a kezét majd visszafelé indultunk. Egyszerre csak négy férfi ugrott elő a bokrok közül. Kristófot elragadták mellőlem és a földhöz nyomták. Az egyik engem kapott el és a kesztyűjével befogta a számat, hogy ne tudjak kiabálni. Reszkettem

3 3 - Nincs nálam pénz! Nincs nálam semmi! mondta remegő hangon Kristóf, akit közben a másik három bőrkabátos alak vett körül. - És ezt mi el is higgyük neked, ugye? Te szemét! Azt hitted a sötétben nem fogunk felismerni? jó erővel belerúgott Kristóf oldalába. Könnyek szöktek a szemembe mikor felordított a fájdalomtól. Próbáltam volna szabadulni, de nem bírtam a nagydarab ember szorításából kimenekülni. - Mit akartok? Kristóf görnyedten feküdt a földön. - Semmit haver, semmit! nevettek, majd az egyik lehajolt hozzá és a pulcsijánál fogva emelte fel Kristóf fejét. Búcsúzz el a kis barátnődtől. visszalökte a betonra. A srác könnyes szemekkel nézett rám: - Ne félj, kicsim. Nem lesz baj. nyögte ki a fájdalmaktól küzdve. - Ja, nem lesz baj, szivi! A barátod nem sokáig szenved már. fordult felém a vezérük egy betörősapival a fején. Azt a lenéző, szánalmas vigyort az arcán sosem fogom elfelejteni, amivel rám nézett. Vett egy hirtelen fordulatot és teljes erővel hasba rúgta Kristófot. Szerencsétlen nagyobbat ordított az előzőnél, de akkor már mindhárman elkezdték rugdosni. Hallottam a nyögéseit, hallottam ahogy ropognak a csontjai, hallottam a tompa puffanásokat mikor a fickók bakancsa a testét érte. Rugdosták ahol csak érték. A fejét sem kímélve Hulltak a könnyeim. Egyre inkább rángatóztam az engem tartó ember szorításából, de az nem engedett. Láttam, ahogy Kristóf orrából ömlött a vér, s még egy utolsó könnyes, reménytelen pillantást vetett rám mielőtt elvesztette volna az eszméletét. A három férfi pedig megállás nélkül rugdosta a mozdulatlan testet. Kristóf akkor már nem érzett semmit. Én csak sírtam, hisz mást nem tehetem. A távolból kutyaugatást lehetett hallani, ami egyre közelebbről hallatszott. A négy férfi ekkor megijedt és sebesen elfutott. Engem a földre löktek, egyenesen a barátom mellé. Ő akkor már alig szuszogott. Útban volt egy másik világ felé Kihúztam az őt körülvevő vértócsából és az ölembe emeltem. - Kristóf - zokogtam, majd ringattam, mintha csak egy apró, törékeny kisbabát tartanék a karjaimban. Ekkorra ért oda az ember a kutyájával. - Kérem, hívjon orvost. meg sem néztem, hogy ki az. Most csak azt láttam, hogy Kristófnak már a szájából is folyt a vér. Talán öt perc sem telt el mire odaért a mentőautó, de én még mindig ringattam az élettelen testet. Az arcát simogattam, ami egyre hidegebb volt. Lassan elhagyta őt az élet - Kérem, engedjen. odábbkísért engem egy mentős, a többi pedig igyekezett minél gyorsabban feltenni őt a hordágyra. A kezemet néztem. Csupa vér volt. Az arcomat is összekentem, s a könnyeimmel elegyedve a vére szétmaszatolódott még a nyakamon is. Kristófot betették a mentőautóba, s én is velük mentem. A sofőr őrült tempóban hajtott a szirénázó kocsival a kórház felé. Kristóf kék-zöld testére tapaszokat tettek, így láthattam a monitoron a gyenge szívverését. - Ön is megsérült? fordult felém egy fiatal mentős srác és egy pokrócot terített a hátamra. - Nem - nyögtem ki valami alig érthető hangon. Ekkor a tekintetem ismét Kristófra szegeződött. A srác görcsösen oldalra fordult és vért hányt. A gép csipogni kezdett esett a vérnyomása - Gyorsan! kiáltott fel az egyik nővér, s kapkodott mindenki. A gép sípolt leállt a szíve. A könnycseppjeim végigfolytak az arcomon, lemosva a rászáradt vér maradványait. Kristóf egész teste beleremegett mikor próbálták újraéleszteni. Maszkot is tettek az arcára s igyekeztek lélegeztetni. A harmadik próbálkozásra a monitor ismét mutatott egy kis gyenge szívhangot. Örökkévalóságnak éreztem azt a pár percet, míg beértünk a kórházhoz. Mikor húzták ki a kocsiból a hordágyat, Kristófnak kinyíltak a szemei. Odahajoltam hisz azt hittem magához tért. Iszonyú érzés fogott el mikor megláttam a szürke szemeit. Nem csillogtak úgy, mint régen. Csak meredten bámultak előre, mintha üvegből lennének. Azonnal a műtő felé rohantak vele az orvosok. Én kint ültem a váróban. Egy nővér engem is rendbe szedett és csak ültem, ültem s közben a földet bámultam. Tamás rontott be a váróterem ajtaján: - Hol van? Hol van Kristóf? kérdezte rémülten, de mikor meglátott engem már nem bírta visszatartani a sírást. Letérdelt elém s az ölembe hajtotta a fejét. - Ugye nem? - Nem, Tomi. Még nem. a haját simogattam, s talán ez volt az a pillanat mikor megértettem, hogy vége. Ekkor jött be Bálint és Péter. Órákat vártunk odakint. Én és Tamás egymást ölelve sírtunk, Bálint szipogott és fel-alá járkált teremben. Peti csak nézett maga elé. Nem bírta felfogni a történteket. Egy orvos jött oda hozzánk: - Önök az úr hozzátartozói? Kérem, üljenek le. - Mi van Kristóffal?! Mondja már! Tomi kétségbeesve szorította a kezem. - Megműtöttük, de - az orvos fontolgatta a szavait Sajnálom. Már csak a gépek tartják életben. ekkor már mind a négyen sírtunk. Súlyos agyrázkódást kapott, belső vérzései voltak és szinte minden bordája eltörött. folytatta az orvos. Már sosem fog felébredni. Kérem, búcsúzzanak el tőle. Néma csendben felkísért minket a szobájához. Kristóftól mindenhonnan csövek lógtak ki. A fiúk köszöntek el tőle előbb, szépen, egyesével. Aztán kettesben hagytak minket. Odamentem az ágyához, s megfogtam Kristóf agyonszurkált kezét. Csak azt hallottam, ahogy a lélegeztető gép pumpálja a mellkasába a levegőt. Az arcomhoz emeltem a kezét, megpusziltam és magamhoz szorítottam. Közben a könnyeim végigfolytak az ujjain. Próbáltam felidézni az elmúlt napok eseményeit. Mikor az étteremben megkérte a kezem, mikor mosolygott, mikor szomorúan bámult ki az ablakon, vagy épp egy szenvedélyes éjszaka emlékei jártak az eszemben. - Sosem foglak elfelejteni, Krisi. Ez a gyűrű örökre összeköt minket. most a jegygyűrűjét pusziltam meg, majd óvatosan visszatettem a kezét a teste mellé. Visszamentem az ajtóban ácsorgó Tamáshoz, s a karjaiba bújtam. Együtt néztük, ahogy két nővér sorban kikapcsolja a gépeket. Kristóf teste lassan elernyedt. A mellkasa sem emelkedett fel többé. Tudtuk, hogy akkor már nem volt velünk, hanem egy másik, egy sokkal szebb helyen járt. Aznap éjjel mikor nagy nehezen elaludtam, vele álmodtam. Egy sötét folyosó végén várt rám, s nyújtotta a kezét. Ugyanúgy mosolygott, mint azon a bizonyos estén mikor felébredtem az ágyban. Megfogta a kezem és magával vitt egy másik, egy sokkal szebb világba Holló Boglárka

4 4 Mi a Hazaszeretet? Hogy mi a hazaszeretet? Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni, de egyszerűen így lehetne kifejezni: hazaszeretet az, amikor szeretjük a hazánkat. De ki szeresse a hazáját és hogyan? Erre többfajta és egyáltalán nem kielégítő válasz adható. Magyarországot szeressék a magyarok! Ha ezt a választ szembesítjük a történelemmel, akkor bizony sok ellentmondást találunk. Íme itt van rá egy nagyon jó példa. Az aradi tizenhárom vértanú között található szerb, német, szlovák nemzetiségű, többen még magyarul sem beszéltek közülük. Mégis vállalták a harcokat éws a halált értünk. Ők nem magyarként választották Magyarországot hazájuknak. Akkor mondjuk azt, hogy magyar az, aki minket választ, aki magyarnak vallja magát? És mi van azokkal, akik itt élnek, de más nemzetiségűnek vallják magukat? Nekik nem kell szeretni hazájukat? Dehogynem! Ők is ugyanúgy szeretik szülőföldjüket. A nemzetiség és a szülőföld fogalma nem zárja ki egymást. Tehát szeressék azok Magyarországot, akik itt élnek. Ide tartoznak a trianoni döntéssel elszakított területeken élők is, hiszen ők önhibájukon kívül kerültek az országhatáron kívülre. Mit mondjunk azokról a Nobel-díjas tudósainkról, akik más országokban éltek, nem is akartak hazaköltözni, sokaknak lehetősége sem volt erre. Mégis életük végéig büszkén vállalták magyarságukat és szerették szülőföldjüket. Esetleg szeressék azok a hazájukat, akiknek adott valamit az ország? Ez is jó érv, de mit mondjunk II. Rákóczi Ferencről, akitől mindenét elvették és bujdosásra kényszerítették? Kossuth Lajosról, aki a kiegyezés után sem térhetett vissza hazájába? Mit mondjunk azokról, akiket papírtalpú bakancsban, biciklivel küldtek ki harcolni a Don-kanyarba? És mit azokról, akik 1956 után emigrációba kényszerültek vagy munkatáborokba hurcoltak? Hogyan lehetséges az, hogy ezek a magyar katonák, államfők, szabadságharcosok, reformerek, akiktől elvették fiatalságukat, értékeiket, egészségüket, bármi szörnyűség után sem akartak máshol élni, még akkor sem, ha lehetőségük lett volna rá? Mint látjuk, nem olyan egyszerű röviden válaszolni arra a kérdésre, hogy mi a hazaszeretet. Ez az érzés csak nagy nemzeti hanyatlás korszakában gyengül, és helyette az önzés, az emberek elszigeteltsége, elzárkózása mutatkozik meg. A hazaszeretet érzésének gyengültével a nép erkölcsi ereje is gyengül. Összetartozása lazul, képtelenné válik nagy tettek végrehajtására. A nemzetek akkor bomlanak fel, szűnnek meg, amikor a hazafiság érzése nem védi meg többé őket a nagy megpróbáltatások idején. Ugyanakkor mindig jön valaki (nemzetek nagyjai), aki nem hagyja a hazaszeretet érzését feledésbe merülni és a tenni akarásra ösztönzi az egész népet. Még akkor is tesznek ezek az emberek, ha saját vagy szeretteik életét kockáztatják, hisz tudják, a haza és szülőföld szeretete mindennél fontosabb. Talán vannak a hazaszeretetnek jelei, amelyeken keresztül megfoghatóbbá válik ez a fogalom. Összegezve: A hazaszeretetet a hazához, annak földjéhez, lakóihoz, nyelvéhez, emlékeihez fűződő ragaszkodás, mely hasonlít a szülők iránt érzett szeretethez. Végezetül következzék egy versrészlet Illyés Gyula Magyar és magyar című verséből: Magyar és magyar és magyar magyar, magyar akarok lenni, leverten, megverten: magyar, míg beköpheti minden senki. Ilku Máté Márk Kiadó: MIFA Alapítvány Mezőnagymihály, Kossuth út 95. Felelős kiadó: Ilku Imre Szerkesztők: Balla József, Cselényi Dóra, Barta Andrea, Molnár Valéria, Szabó Andrea Tördelés, nyomdai munkák: Pető Nyomda Mezőkövesd. Tel.: 49/ Rövid Hírek az Arany János Általános Iskolából - Január hónapban sorra tartották a és 8. osztályokban a jó hangulatú klubdélutánokat, melyekre minden osztályban nagy lelkesedéssel készültek a diákok és a pedagógusok! - Az idei tél kegyes volt a diákokhoz. Január-február hónapokban sok gyerek töltötte szabadidejét a szánkó dombon önfeledt csúszkálással! - Februárban a Diák Önkormányzat sportdélutánt szervezett külön az alsó és a felső tagozatosok részére. Játékos ügyességi feladatokban mérhették össze erejüket az osztályok. - A színes farsangi forgatag megrendezésére is februárban került sor. A Diák Önkormányzat tagjai lelkesen szervezték és vezényelték le a rendezvényt. Kicsiktől a felnőttekig mindenki jól érezte magát. - A Szülői Munkaközösség február 13-án rendezte a hagyományos jótékonysági bálját, melyen minden résztvevő hajnalig ropta a táncot jókedvűen. A Szülői Munkaközösség ez úton is köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik a szervezés és a lebonyolítás nehéz munkáját vállalták magukra. A befojt bevételt az Arany János Általános Iskola tanulóinak javára fordítják. - Február és Március hónapokban rendhagyó tanítási órákra került sor, melyeken a tárogató hangjában és egy vonós négyes muzsikájában gyönyörködhettek a tanulók - Februárban az alsó tagozatosoknak szervezett a Diák Önkormányzat a Miskolci Nemzeti Színházba színházlátogatást. A Leander és Lenszirom előadást nézték meg nebulóink, mely nagyon nagy élmény volt számukra! - Március 8-án és 9-én nyílt tanítási napokat tartottak az iskolában, melyet különösen az alsós osztályokban szép számmal látogattak a szülők. - Március 15. alkalmából színvonalas műsort mutatott be az iskola 7. osztálya, melylyel méltó módon emlékeztek meg e jeles nemzeti ünnepről. - Április 16-án Arany János és Holló József verseiből rendeznek szavalóversenyt az iskola falai között.

5 5 Egy cikk utóélete A újság szeptemberi számában Mese a közétkeztetésről címmel írtam egy cikket. Tudtam, hogy hiába a burkolt megfogalmazás és a népmesei köntös, sok mindenkit érzékenyen érint majd a téma. Igazam is lett. Volt, aki zokon vette és megsértődött. Volt, aki kikérte magának, de volt, aki helyeselt és mellém állt. Volt, aki csak a cikk megjelenésekor szembesült a problémával, volt, aki már régen tudta. Egyszóval senkit sem hagyott hidegen a közétkeztetési kritikám. Valójában ez is volt vele a legfőbb célom. Kaptam én ezután hideget-meleget. A reagálások, vélemények is úgy terjedtek, mint a népmese: szájról-szájra. Mindenki tett hozzá vagy vett el belőle, attól függően, hogy az érdeke mit kívánt, de a lényeg ugyanaz maradt. A probléma igenis létezik és nem csak beszélni kell róla, hanem tenni is kell ellene valamit. És láss csodát! Valami megmozdult a gépezetben. A hibákat felfedezték, elismerték, sőt apró lépésekben a javítást is elkezdték. Ezúton is köszönet mindenkinek, aki valamilyen módon tett azért, hogy az ősszel felvázolt helyzet megváltozzon. Az étlap böngészésével azóta sem hagytam fel. Örömmel számolhatok be róla, hogy télen gyakran találkoztam rajta savanyú káposztával, sokféle zöldséggel és gyümölccsel, változatosabb tízóraikkal, uzsonnákkal és kevesebb édességgel, kenyérrel. Szóval mégiscsak lehet ezt így is csinálni. Ilyenkor érzi az ember, hogy érdemes volt a témát feszegetnie, még akkor is, ha kellemetlensége származik belőle. Hiszen, ami kis lépés a közétkeztetésnek, az nagy lépés a mezőnagymihályi óvodásoknak. Barta Andrea Gyermekáldás köszöntött reánk, s úgy döntöttünk, szépen felújított parasztházunkat, ami már kicsi nekünk, megtartjuk, s panzióként tovább üzemeltetjük itt, ebben a szép kis faluban. A II. negyedév végén megnyitottunk. Csodát nem vártunk, de egy kis rejtélyt szeretnénk megosztani a Tisztelt olvasókkal Telefonon felhívott december 5-én egy németországi vendég, hogy 2 éjszakára szállást keres nálunk, a Csikós panzióban. Látogatásának célja: nyaraló házat venni a falunkban. Nagyon megörültünk, mivel pár évvel ezelőtt mi is egy ilyen döntést hoztunk, hogy szerény nyaralónkat egy XIX. sz. végi régi szép parasztházból alakítjuk ki itt: Mezőnagymihályon. Megemlítette Zsóri fürdőt, és a Tisza tavat, (ezek lehettek fontosak a számukra) de szerintem valószínűleg csak fotókról ismerhette a környékünket. Megérkezésük után felhívott: nem maradunk, mert a fiamnak nem tetszik a falu Mondani se kell, hogy nagyon megdöbbentett a hívás, mivel készültem egy esetleges új kedves szomszédot megismerni, aki most annyira sietett, hogy 1 kávé erejéig sem akart betérni hozzánk több mint 1000 km-es útja során. Csak találgatni tudok, hogy mi nem tetszett, tetszhetett neki, illetve nekik? Mit láthattak a faluból? Hány Nyílt levél a helyi jegyzőhöz utcát jártak be míg meghozták ezt a döntést? Az utak állapota nem tetszett? Az egyéb közterületek állapota? Az esetleg félig összedőlt/lebontott házak állapota? Elhanyagolt kerteket, vagy talán düledező kerítéseket láthattak? Vagy persze lehet, hogy csak más miatt lehettek rossz hangulatban? Itt Mezőnagymihályon, mi építünk, felújítunk mint mindenki, a maga korlátozott erejéből, és ha erre nincs pénzünk, ami gyakran előfordul legalább ápoljuk amink van. Ha gyalog járunk, gyakran a más háza elől is felvesszük az apróbb szemetet, mert úgy érezzük nem oda való, és szívből örülünk, ha egy ápolt kertet, egy szép kis házat látunk sétánk során, mert a rendezett környezet a célunk. Mikor itt házat vettünk, láttuk, hogy itt ápolt kis házak, szép kis kertek vannak leginkább, ami nekünk nagyon megtetszett. Ezek az emberek ismerték Magyarországot, elmondták telefonon,hogy már volt szép országunkban hétvégi házuk, tehát azt és nem a német otthonukat vehették alapul mikor itt házat néztek. Pénzzel a zsebükben jöttek hozzánk, és most más faluban vettek házat, és azt, és ott szépítik tovább. Kik voltak ezek az emberek? Hány évesek voltak, hogy nézték ki? Végül is mit láthattak? Sajnos nem tudom, fogalmam sincs! Elmentek az autópályán, ahol jöttek, mert mást szerettek volna látni. Mi amit lehet, megteszünk továbbra is. Persze házakat felújítani nincs mindig pénz, de sokszor elég a rend körülöttünk, vagy egy jó szó, és egy őszinte kedves mosoly. Felmerül bennem ezzel kapcsolatban egy pár kérdés: Van eladó ház a környékünkön? Esetleg nekünk is van valami eladó kis ingatlanunk? Milyen új szomszédot szeretnék magunknak? Mennyit is ér az ingatlanom? Vajon az a falu ahol többet ér mindent pontosan így tesznek mint nálunk? Ha mi, esetleg nyaralót vennék mik lennének a szempontjaink? Ezek nagy szavak, és komolyan nagy dolgok? És hogy ez szinte lehetetlen? Ismerik azt a mondást hogy: Hogyan eszünk meg egy elefántot? Késsel, villával, szép lassan, és jól megrágva az egészen apróra vágott falatokat és egyszer csak: elfogy az egész. Maradunk Önök iránt megkülönböztetett Tisztelettel, és e sorokat építő, jó szándékkal írtuk, hiszen mi is itt élünk, és szívből örülünk az apró szép, s jó dolgoknak amik történnek körülöttünk.. Csikós József, Mária és az egy éves Anna Mezőnagymihály

6 6 Egy kis szemétkedés FELHÍVÁS! Főzzünk közösen játszóteret a mezőnagymihályi gyerekeknek! Idén már 3. alkalommal csatlakozott településünk a Knorr által meghirdetett FÖZZÖN JÁTSZÓTERET! akcióhoz. Az elmúlt évben 1317 település versenyzett. Mezőnagymihály a 276 kilogrammnyi ételízesítő vonalkódjának beküldésével az előkelő 35.(!) helyet szerezte meg. Igaz ugyan, hogy játszóteret nem nyertünk, de a szervezőktől - a lelkes gyűjtés jutalmaként - sporteszközöket tartalmazó csomagot kaptunk, amely az óvodások mindennapjait teszi színesebbé. Ezúttal is nyolc közterületi játszótérért folyik a verseny, egyenként 5 millió forint értékben. Ehhez idén sem kell mást tenni, csak összegyűjteni minél több DELIKÁT ételízesítő vonalkódját vagy csomagolását, és bedobni a boltokban elhelyezett gyűjtődobozokba. Csoki, cigaretta, sör, cukorka, rövid ital, chips, rágó, üdítő ital stb. Senkit ne tévesszen meg a felsorolás! Ez nem egy bevásárló lista, hanem azoknak a termékeknek a véletlenszerű felsorolása, amelyeknek a csomagolóanyagaival, maradványaival, bárki naponta találkozhat a mezőnagymihályi utcákon járva. A sort ki lehetne még egészíteni egy kis reklámszatyorral, papírzsebkendővel, újságpapírral vagy bármi olyan dologgal, amit egyszerűen csak szemétnek hívunk. A télen leesett nagy mennyiségű hó rövid ideig megoldotta ezt a problémát, hiszen mindent áldásosan el- és betakart. Az első tavaszi napsugarakkal azonban az utak mellett, az árokpartokon nem a virágok nyíltak ki, hanem az eldobott hulladékok bukkantak elő újra. Nesze neked környezettudatos életmód, európai uniós elvárások, helyi rendeletek, környezetvédelem! Egy általam reggeli időpontban - készített rövid gyorsleltár, a számok tükrében: 1 db sörös üveg, 2 db sörös doboz, 2db chipses zacskó, 3db csokis papír, 1db műanyag tasak, 1db cigis doboz.1 db utcai szeméttároló (egyszerűbben kuka) és kb. 300 méter gyalogosan az otthonunktól a falu központjáig. Ha elemezni kezdjük ezeket az adatokat, akkor egyvalami világosan kitűnik: felelőtlenség volna mindent a gyerekekre fogni. Igaz ugyan, hogy ez az egyszerűbb elintézési módja a dolognak, tetézve még egy kis biztosan nem tanította meg rá a pedagógus felhanggal (az iskolások nem köszönéséért már úgyis mi vagyunk a felelősek), de tagadhatatlan, hogy a felnőttek is rendesen kiveszik a részüket a szemetelésből. A kérdésre, hogy akkor vajon ki, és miért dobja el olyan könnyedén a szemetet, a válasz roppant egyszerű: bárki. Bárki, akit nem érdekel, hogy a cigaretta doboza vagy a csikk, netán a kiürült sörös üveg más kapuja előtt, árkában, kerítése mellett landol. Bárki, aki nem nagyon foglalkozik saját szűkebb környezete, udvara, háza tisztán tartásával, így aztán a másik tulajdonát sem tartja tiszteletben. Bárki lehet a szemetelő, aki a köztulajdon fogalmával meg aztán egyáltalán nem tud mit kezdeni. Hogy azt óvni meg védeni kell ugyan már! Az, hogy a szemetet nem dobjuk el csak úgy, a legtöbb ember számára evidens. De mi van azokkal, akiknek nem az? Azokkal, akik nem zsebbe, táskába teszik az utcán keletkező hulladékot, hogy majd otthon szemetesbe dobják? Azokkal, akik nem kukát keresnek, hanem mérlegelés nélkül hajítják az árokba a felesleges dolgaikat? Nos, ők azok, akik nem esnek gondolkodóba ilyenkor. Most van itt a szemét, tehát most dobom el, ott, ahol éppen járok! A baj ezzel csak az, hogy az ő vétkük miatt szégyenkezik sok-sok mezőnagymihályi ember, ha egy faluba betérő idegen a főutca képe alapján formál negatív véleményt a faluról. Tény, hogy a nem szemetelést is tanulni kell, erre is nevelni kell a gyerekeket már egészen pici korban. A legfontosabb azonban a szülői példamutatás volna. Amelyik gyereket erre nevelnek, annak séta közben biztosan zavarni fogja a szemét a sok szemét. A szülő pedig mesél rendetlen nénikről és bácsikról. Magyarázkodik, hogy ezt nem így kell ám, sőt fel is szedi az ő háza tájékát elcsúfító ezt-azt. Tudja vagy csak reméli, hogy akkor évek múlva a gyereknek is ez lesz a természetes. De mit tehet az a gyerkőc, akinek az anyukája, apukája a szemetelős fajtából való? Véleményem szerint belőle is renitens felnőtt válik majd, tehát ő is szemetelni fog. A pedagógus sulykolhatja a környezetvédelem fontosságát és ehhez hasonlókat, de a szülők példája sokkal ragadósabb. Rá lehet fogni persze ezt a szemetes helyzetet az utcai tárolók hiányára is, de az elsődleges vétkes mégiscsak az állampolgár. Nagyon kellenének az esztétikus szeméttárolók, de legfőképp az, hogy azokat rendeltetésszerűen is használná mindenki. Az út menti árok, a patakpart, az utca nem szemétlerakó. Jó lenne, ha ezt mindenki belátná végre! A fejekben nagyon nehéz rendet tenni, de a figyelem ráirányítása egy problémára, hátha elindít valamit. Itt a tavasz. Talán a legszebb évszak. Virágos, színes, illatos. Tegyünk róla, hogy sehol ne csúfítsa környezetünket eldobott szemét! Barta Andrea

7 7 Régi képek A Mi Falunkért Alapítvány alapító okiratban meghatározott feladatai közé tartozik a hagyományőrzés és -ápolás. Ennek a kötelezettségének eleget téve valósult meg a tavalyi évben a Mezőnagymihályt régi fotókon megidéző kiállítás, mely nagyon sok érdeklődőt vonzott. Célunk, hogy a most még szekrények és fiókok mélyén meglapuló képek minél több emberhez eljussanak, így idézve meg az elmúlt évtizedeket, az akkori eseményeket, és emléket állítsanak településünk egykori lakóinak. Ehhez csupán elő kell keresni a családok birtokában lévő régi, megsárgult fotókat. Ha azokon olyan közösségi esemény vagy tevékenység, településrészlet, épület látható, amely mára feledésbe merült vagy már nem is létezik, kérjük, hogy juttassák el alapítványunk elnökéhez Ilku Imréhez vagy Barta Andreához! A mai kor technikája lehetővé teszi, hogy ezeket a képeket rövid idő alatt lemásoljuk, és utána eredeti állapotában visszajuttassuk a tulajdonosának. Kérünk mindenkit, hogy nézze át a családi fényképgyűjteményét, és lehetőségeihez mérten gyarapítsa településünk helytörténeti gyűjteményét! A Mi Falunkért Alapítvány Polgárőr közgyűlés február 26. Az éves közgyűlést eddig nyáron tartottuk, de sokan kifogásolták, hogy olyankor sokkal több a munka, ilyenkor jobban ráérnének. Ezért döntöttünk úgy, hogy idén február 26-án tartsuk meg. Először köszöntöttem a polgárőröket, megfigyelőket a meghívott vendégeket. Közgyűlésünket megtisztelte jelenlétével Tállai András úr országgyűlési képviselőnk. Felhívtam mindenki figyelmét, hogy a nap minden szakában tartsák nyitva szemüket, bármilyen gyanús eseményt azonnal jelentsenek. Nagyon fontos, hogy figyeljünk egymásra a nap minden szakában. Elmondtam, hogy Mezőnagymihály Község Önkormányzatának lehetősége nyílt településőr alkalmazására pályázatot beadni. Ez a pályázatot megnyertük, így községünkben nappal két településőr tart szolgálatot, ezzel is segítve a polgárőrség munkáját. A közbiztonság javítása céljából mind a polgárőrök, mind a településőrök a körzeti megbízott rendőr úr és az én telefonszámom minden lakásba eljuttattuk, hogy szükség esetén valaki azonnal elérhető legyen. Nagy öröm számomra, hogy sikerült a polgárőrség számára pályázatot beadni eszközökre, ruhára és működésre. Remélem pályázatunk nyerni is fog. A polgárőrség munkáját saját tulajdonú Suzuki swift gépkocsival látja el, azonban még mindig vannak, akik saját gépkocsival őrködnek, ezzel is segítve a polgárőrség költségvetését. Saját gépkocsival teljesítenek szolgálatot: Áfra Lajos, Alberti Massimiliano, Bogárdi Ferenc, Dövényi Nagy Ferenc, Puhl Sándor, Nagy István, Pocsai György, Vígh Csaba. Köszönjük segítségüket! A működéshez anyagi támogatást kaptunk az Önkormányzattól, a Szemerey Transport Zrt-től, a Borsod Takarékszövetkezettől, az Országos Polgárőr Egyesülettől és magánszemélyektől. Benzintámogatást kaptunk Kozák Árpádtól, Simon Istvántól, Dövényi Nagy Ferenctől. Dövényi Nagy Ferenc felajánlotta, hogy a jövőben minden hónapban 10 liter benzinnel támogatja polgárőrségünket. A polgárőr autó javítását továbbra is vállalja Milicz József és Alberti Massimiliano úr engedélyével Kazai István. Gulyás Tibor és Pocsai György is felajánlotta segítségét. Czirkusz Gyula polgárőr társunk CD-s rádió-magnót szerelt az autóba. Bene Csaba vállalkozó minden szolgálatot teljesítő polgárőrt vendégül látott üdítőre, kávéra. Ezt nem mindenki vette igénybe, ezért külön kihangsúlyozta, hogy felajánlása továbbra is él. Ezúton is megköszönöm az egyesületünk részére nyújtott támogatásokat! A közgyűlésen felszólalt Tállai András országgyűlési képviselő úr is. Mint a tavalyi közgyűlésünkön, úgy most is dicsérte az egyesület létszámát, összetartó munkáját és elmondta, hogy még Mezőkövesden sem tapasztalt ilyen öszszefogást, hogy ennyi fiatal is részt vegyen az egyesület munkájában. A közgyűlés végén ötvenezer forintot tartalmazó borítékot adott át, ezzel is segítve az egyesület munkáját. Köszönjük Neki! Tóth Béla nyugalmazott iskolaigazgató is méltatta, dicsérte munkánkat, bíztatott, hogy igenis szükség van ránk. Jól estek a dicsérő szavak, de voltak kritikák is. Bodó József polgárőr társunk hiányolta, hogy a polgárőr autóban miért nincs telefon. Igaza van! Ezt a hiányosságot azonnal pótoltuk is. Idős Holló Ferenc a falu két bejáratához megfigyelő bódét állítana és ott őrködnének a település őrök. A felszólalások után vacsora következett. Az idei vacsorát Németh József polgárőr társuk főzte meg, a belevaló húst is Ő ajánlotta fel. Köszönjük neki és feleségének is a sok-sok munkát! Az italok egy részét Marton Lajos, Bogárdi Ferenc és Barati Róbert biztosította. Köszönjük nekik is! Köszönjük a konyhai dolgozók munkáját, finom pogácsájukat. A babgulyás mindenkinek nagyon ízlett és éjszakába nyúló beszélgetés következett. Mindenki nagyon jól érezte magát. Ezúton is kívánok a jövőben eredményes munkát, kitartást, jó egészséget minden polgárőr társamnak, megfigyelőnek! Tisztelettel: Vályi László Polgárőr Egyesület elnöke

8 8 Gyalogtól a Királyig Igazi pezsgő sakkéletet szervezett a sakk klub településünkön. Mint arról az alábbi képek is tanúskodnak több versenyt rendeztek már az eltelt egy esztendőben, sorra látogatva a környező településeket, ahol sikeresen öregbítették településünk hírnevét. Többek között Mezőkövesdre is ellátogattak. A helyben rendezett versenyeket Gyüker Györgynek köszönhetően a Liget-sörözőben rendezik minden évszakban, rendre szép és kellemes környezetben. Minden évben megrendezésre kerül a diákolimpia. A mezőnagymihályi iskolások régóta résztvevői ezen olimpiának. Településünket már országos döntőn is képviselte egy tanulónk - Ficsór István. A megyei olimpián egy alkalommal Áfra Krisztina ezüst érmet szerzett. Sokszor nagyon eredményesen képviselték sakkozóink az iskolát öregbítve ezzel jó hírnevét. Ebben az évben is alaposan felkészültek a Mezőkövesden rendezett körzeti olimpiára. A sakk szakkörbe 15 tanuló rendszeres járt. Az iskolában megrendezésre került a házi bajnokság. A győztesek a következők voltak: Éremeső a sakk diákolimpián Rácz Enikő 7. o., Boldizsár Dénes 8.o., (felső tagozat), Telekesi Róbert Máté 4. o. (alsó tagozat). Nagy izgalommal készültek a legjobbak az olimpiára. 11 tanuló képviselte iskolánkat egyéni és csapatversenyben. A szorgalmas felkészülésnek (a 2 éves munka gyümölcse most érett be), eredménye is lett. A szakképző iskolában 7 iskola tanulói ültek asztalhoz: Mezőkövesd Katolikus Általános Iskola, Mezőkövesd 3. sz. Általános Iskola, Mezőkeresztes, Szentistván, Mezőnyárád, Tibolddaróc és Mezőnagymihály legjobbjai. A verseny nagyszerű sikerrel zárult. Egyéni olimpiai bajnoki címet szerzett Rácz Enikő 7. o. és Telekesi Róbert Máté 4. o tanuló. A csapatversenyben 3 aranyérmet nyert a mezőnagymihályi csapat: az alsós fiúk (Telekesi Róbert, Fónagy Máté, Teleki Szebasztián) a felsős lányok (Rácz Enikő, Telekes Dalma, Tóth Delinke) és a felsős fiúk (Újhelyi Ádám, Boldizsár Dénes, Nagy Levente, Fónagy Martin). Az 5. aranyérem mellé még 2 ezüst és 2 bronzérem is tanulónk nyakába került. A csapat nagy örömmel és boldogan ért haza. Reméljük, hogy a megyei olimpián is jól szerepelnek majd legjobb sakkozóink. Tóth Béla nyug. isk. ig.

9 9 Szezon eleji siker Már több mint két évtizede rendezik meg Borsod megyében a Kerekes János-Menyhért László felkészülési kézilabda emléktornát. Ennek a rangos eseménynek immár második esztendeje a felsőzsolcai városi sportcsarnok ad otthont. A torna meghívásos, tehát már az is nagy elismerés egy csapatnak, ha ott lehet az ötös női mezőnyben. A mezőnagymihályi kézisek 2005 óta résztvevői a megmérettetésnek. Idén rajtunk kívül Bőcs, Szerencs és két miskolci csapat lányai, asszonyai küzdöttek a kupáért. A torna kétfordulós volt, egymást követő hétvégén zajlottak a meccsek. Mivel férfiak is versenyeztek, reggeltől estig váltakozva követték egymást a női és férfi meccsek. A hosszú téli pihenő után ilyenkor már minden kézilabdás alig várja, hogy végre élesben játszhasson. Erősen motiválta a csapatunkat az is, hogy mind a négy ellenfelünket ismertük, és legyőzhetőnek tartottuk őket. A mérlegünk végül nem lett százszázalékos. 2 győzelemmel, 1 döntetlennel és 1 vereséggel, 5 ponttal zártuk az emléktornát. Valamennyinket kárpótolt azonban az a tény, hogy így is a dobogó második fokára állhattunk, és egy csodaszép kupával gazdagíthattuk a gyűjteményünket. Valamennyi meccsünkön jól megizzadtunk mi is és az ellenfeleink is. A torna felkészülési jellege ellenére minden csapat nagyon komolyan vette a küzdelmet, és néha csupán az utolsó másodpercekben dőlt el minden. Időnként úgy éreztük magunkat, mintha legalább a világbajnoki cím lenne a tét. A kézilabda szerető közönség teljesen megtöltötte a sportcsarnok lelátóját és nagyon jó hangulatot teremtettek. Csapatunk valamennyi tagja megérdemli a dicséretet, hiszen teljes odaadással küzdöttek. Sajnos néhány régi játékosunk betegség miatt hiányzott, de újoncokat is avattunk ezen a tornán, akik nagyon jól helytálltak. A sikerünket még inkább megkoronázta, hogy a gólkirályi cím is Nagymihályra került, Orosz Gréta révén. 34 góljáért egy szép kupa lett a jutalma. Gratulálunk! Ez a szezon eleji siker kellő motivációt adott a hónap végén kezdődő NB III-as bajnoki rajthoz. A tavaszi szezont a középmezőnyből kezdjük, bármi megtörténhet. A hazai mérkőzéseinknek a mezőkövesdi Sportcsarnok ad otthont. Minden sportkedvelőt sok szeretettel várunk az első három hazai meccsünkre: - március 20. (10.00) EGER - március 28. (14.00) PÁSZTÓ - április 10. (10.00) MISKOLC (Aki anyagilag szeretné segíteni a kézilabda csapat tavaszi bajnoki szereplését, annak továbbra is lehetősége van TÁMOGATÓ- JEGY vásárlására, 200-, 500-, és 1000-, Ft értékben, a csapat tagjainál. Köszönjük!) Decemberben köszöntöttük a Mi Falunkért Alapítvány nevében településünk legidősebb lakosát Kovács Istvánné Irénke nénit. Ez úton is kívánunk neki még sok-sok boldog évet erőben, egészségben családja körében! Tisztelt Adófizetők! május 20-ig mindenki eldöntheti, hogy jövedelemadójának 1%-ával melyik civil szervezetet, egyesületet, alapítványt támogatja. Amennyiben a Mi Falunkért Alapítvány működését, kívánja segíteni, akkor kérjük, hogy az 1%-ot az alábbi névre és adószámra ajánlja fel: Mi Falunkért Alapítvány Köszönettel: A kuratórium tagjai * * * * * * * * * * * * Tisztelt Adófizetők! május 20-ig mindenki eldöntheti, hogy jövedelemadójának 1%-ával melyik civil szervezetet, egyesületet, alapítványt támogatja. Amennyiben a helyi kézilabda szakosztály működését, az utánpótlás nevelést kívánja segíteni, akkor kérjük, hogy az 1%-ot az alábbi névre és adószámra ajánlja fel: MEZŐNAGYMIHÁLY KÖZSÉG SPORTEGYESÜLETE Köszönettel: A kézilabda szakosztály tagjai

10 10 MEZŐNAGYMIHÁLYI FUTBALL Beköszöntött a 2010-es esztendő, ami talán a focicsapat életében is fog hordozni némi meglepetést és bizonyos változásokat. Annál is inkább, mert nagyon sűrű lesz a programunk, ebben az idényben helyt kell állni a csapatnak a Magyar Kupában és a Bajnokságban egyaránt. Én még is a hátrahagyott fél évvel szeretnék egy kicsit foglalkozni a következő sorokban. Nagy várakozás előzte meg a futball újra szervezését, és bizakodóak voltunk, talán sikerül egy szép őszt produkálnia a csapatnak. Az első bajnokink nem sikerült túl fényesre, pedig a tesztmeccseken oda-vissza vertük Tard csapatát. Ami bizakodásra adhatott okot, még is egy 1-1-es döntetlent sikerült ellenük elérnünk. Sajnos nem játszottunk jól. Gólunkat Vaszilkó Péter szerezte. Ezután látogattunk az egyik bajnokesélyes, Tiszakeszi csapatához. 60 percig fel is vettük velük a versenyt, akkor még 2-2 volt az állás. De a 3. gól megtörte a csapatot, és ettől kezdve nem tudtuk azt a játékot játszani, amit elterveztünk. Így a végén 5-2-re nyert a hazai csapat. Gólszerzőink: Kiss Benjamin és Engi Tamás. Következett Hejőbába csapata, és mi még nem nyertünk mérkőzést. Ezért nagy teher volt a csapaton, mert azt mondtam, kötelező a győzelem, de egyébként is mi minden mérkőzést meg szerettünk volna nyerni. Ezen a találkozón már a 12. percben megszereztük a vezetést, és egyben a győzelmet is begyűjtöttük 4-1 arányban. Góljainkat Bukta István 2, Dobos Márk 1, Papp Tamás 1, szerezték. Ezután következett a nagymihályiak számára mindig nagy presztízsnek számított Mezőkeresztes elleni mérkőzés. Kaptuk a híreket az ismerősöktől, hogyan fognak minket elintézni stb. Csak egy szóval szeretném értékelni a találkozót: nem sikerült nekik. 1-1 lett a vége, és ez nekünk bravúrnak számított, odaát pedig csalódásként élték meg. Gólunkat Papp Tamás szerezte. Jött a következő hazai mérkőzés a tiszabábolnaiak ellen. Itt már nem követtük el azt a hibát, hogy lebecsültük az ellenfelet, és megérdemelten nyertük a mérkőzést 4-1 arányban. Ezen a mérkőzésen végig kezünkben volt a kezdeményezés. Lehetett volna nagyobb arányú a győzelmünk. Góljainkat Dobos Márk 2, Vaszilkó Péter 1, Németh László 1, szerezték. Nagyon bizakodva vártuk a következő ellenfelet, egyben listavezető sajóörösi csapatot. A bajnokesélyes otthonában az első félidőben 1-0-ról fordítottunk 1-2-re, és a csapat az eddigi legjobb játékát nyújtotta. A második félidőt is kapufával nyitottuk, és semmi jel nem mutatott arra, hogy a végén ne mi örüljünk a győzelemnek. Sajnos nem így történt, és ezen a mérkőzésen is fejet kellett hajtanunk az ellenfél előtt, mert győzött a rutin a fiatalos lendület ellen. Kimondottan bosszant ez a vereség, akár hányszor téma az öltözőben ez a találkozó. Nagy lehetőséget szalasztottunk el. Góljainkat: Dobos Márk 2, szerezte. Túl kellett tenni magunkat a sajóörösi vereségen, és ki kellett javítani a hibákat Tiszatartján ellen. Sajnos benne volt még a fejekben a balszerencsésen végződött előző forduló, s mire észbe kaptunk, már 0-2 volt az állás a tarjániak javára. Szerencsére ezek után még a félidőben egyenlítettünk, és a második félidő jó játékával 4-2 arányban ha nehezen is, de megnyertük a mérkőzést. Góljainkat: Bukta István 3, Dobos Márk 1 szerezték. A mezőnyárádi csapat következett a listánkon, és csak a győzelem volt elfogadható számunkra. Csapatunkat elkísérte Bukta József is. Nagy meglepetésre vezetést szereztek a hazaiak, a srácok jó hajrával megfordították a mérkőzést, 2-3 lett a vége a mi javunkra. Ez az összecsapás is sok tanulsággal szolgált, amit el kellett raktároznom. Sajnos bizonyos dolgok közrejátszottak egyes játékosoknál a nem megfelelő teljesítmény elérésében. Góljainkat: Bukta István, Bertók Zoltán és Vaszilkó Péter szerezték. Az utolsó hazai mérkőzésünk, amin Hejőszalonta volt az ellenfél, úgy alakult, ahogyan elterveztük. Már az elején megszereztük a vezetést, és végig kézben tartottuk a dolgok menetét. 13. percben 2-0-ra vezetett a csapat, és meg is tartottuk a kétgólos különbséget, 4-2 lett a vége a javunkra. Gólszerzők: Bukta István 2, Kiss Benjamin 1, Dobos Márk 1. Az utolsó idegenbeni fellépésünkre Cserépfaluban került sor irreális talajon, játékra alkalmatlan pályán. Biztos vagyok benne, ha újra játszanánk, megnyernénk a mérkőzést, de így meg kellett elégednünk a 3-3-as döntetlennel. Annál is inkább, mert 3-1-re vezetett az ellenfél, és innen mentett pontot a csapat. Ez is bizonyítja, volt tartása a játékosoknak, és végig hittek a minimum döntetlen megszerzésében. Végezetül, összefoglalva: új indulóként nem okoztunk csalódást, az őszi 4. hely megszerzése azt gondolom reális ettől a társaságtól. A télen érkezett játékosok mindenképp erősítést fognak jelenteni, majd eldől, ez mire lesz elég. Köszönjük a támogatóink segítségét! Különösen a magánszemélyeknek, a mezőnagymihályi önkormányzatnak, Alberti Massimilianonak, és nem utolsó sorban Mezőnagymihály polgármesterének. Külön köszönjük Tállai András országgyűlési képviselőnek önzetlen segítéségét (mezgarnitúra, edzőpályadíj fizetése). Remélem ezek után is tudjuk öregbíteni községünk hírnevét a labdarúgás által. Holló Ferenc 12. forduló Szombat Mezőnagymihály-Cserépfalu 13. forduló Szombat Tard-Mezőnagymihály Kupa Szerda Mezőnagymihály-Holcim 14. forduló Vasárnap Mezőnagymihály-Tiszakeszi 15. forduló Szombat Hejőbába-Mezőnagymihály Kupa -továbbjutás esetén Szerda 16. forduló Vasárnap Mezőnagymihály-Mezőkeresztes 17. forduló Szombat Tiszabábolna -Mezőnagymihály (az ünnep miatt lehet hogy Vasárnapra teszik ) Kupa -továbbjutás esetén Szerda 18. forduló Szabadnap 19. forduló Vasárnap Mezőnagymihály-Sajóörös 20. forduló Szombat Tiszatarján-Mezőnagymihály Kupa továbbjutás esetén szerda 21. forduló Vasárnap Mezőnagymihály -Mezőnyárád 22. forduló Szombat Hejőszalonta-Mezőnagymihály