A rút kiskacsa. Hans Christian Andersen meséje alapján a forgatókonyvet írta, játékszín, jelmez: Peter Cibula

Átírás

1 A rút kiskacsa Hans Christian Andersen meséje alapján a forgatókonyvet írta, játékszín, jelmez: Peter Cibula Előadta a Kassai Bóbita Színjátszó Csoport, A Duna Menti Tavasz országos döntőjén, 2008-ban. Rendezte: Kristóf Mónika és Petrik Szilárd. 83

2 84

3 (Az üres színpadra bejön a gyerek és az anya. A háttérben a fekete paraván.) Gyerek: Anya, anya és aztán, aztán mindenki csúfolta őt, mert hogy fekete. Tudod? Hát ez bizony nagyon csúnya dolog. Az ember nem tehet róla, hogy milyennek születik. Fehér, vagy fekete. Gyerek: Igen anya, de..., de én nem. Én nem csúfoltam a Timit. Sőt hozzá is ültem az ebéden. Csak... Igen? Gyerek: Csakhogy aztán engemet is csúfoltak. És most nem akarnak velem barátkozni. Akkor nem érdemlik meg, hogy te a barátjuk légy. Tudod igazi barátot nem könnyen találsz. Hadd válasszak ma mesét én. Jó? Gyerek: Nem bánom. Anya. Hááát akkor... A rút kiskacsa (Egész idő alatt mindketten egy pontfényben ülve mesélnek. Majd a pontfény intenzitása lemegy és feljön a többi fény tehát látjuk azt, amit az anya olvas.) Gólya 1: Gólya 2: Gólya 3: Gólya 1: Gólya 2: Gólya 3: De szép is volt azon a nyáron a határ. Sárgultak a búzatáblák, a zab még zölden bólogatott. Piros lábú gólyák lépdeltek méltóságteljesen a réteken, és egyiptomi nyelven kerepeltek ez volt az anyanyelvük. ha te ku kor minza tu minza tu te klop klap hamed Min ra? Sfin ga? mi ha mis? pi? Ramis. makaturami labatelis A gabonaföldeket, kaszálókat erdők övezték, s az erdők ölén mély vizű tavak csilllogtak. Szép volt, nagyon szép a határ. És itt valahol a bokrok alatt kényelmesen ült a fészkén, hogy a tojásait kiköltse, egy kacsa. (Ahogyan lassan elmennek a gólyák, meglátjuk a kacsát.) Sokáig kellett melengetnie a tojásokat, s a kacsa már unatkozott is. Vendég bizony nem igen jött hozzá. Egy napon aztán (kopogást hallunk, látjuk anya várakozását, kikelnek a kiskacsák) 85

4 Kiskacsa 1: Fű, mekkora nagy a világ itt kint! Kiskacsa 2: Fiúk nézzétek mennyi szín, sárga, zöld kék... Kiskacsa 3: És milyen illatos minden! Kiskacsa 1: Bizisten. Illatos a világ! Kiskacsa 2: És színes! Kiskacsa 3 Ez klassz. Anya és a Kacsa mama: Azt hiszitek ez az egész világ? Azt hiszitek ez az egész világ? Kérdezte az anyjuk. Kacsa mama: A kert túlsó fele is hozzátartozik. No, megvagytok? Dehogy vagytok. A legnagyobbik tojás még ott hever a fészekben. Mi mást tehetett? Visszault a tojásra amikor... Öreg kacsa: Hogy vagyunk szomszédasszony? Kacsa mama: Hát. Bajom van ezzel az egy tojással. Nem és nem akar kikelni. A többi. nézd csak milyen gyönyörűek. Egytől egyig arra a semmirekellő apjukra ütöttek. Öreg kacsa: No csak. Hadd nézzem meg. Alighanem pulykatojás. Ajajaj, a pulyka nem jó, az retteg a víztől. Hagyd itt a fészekben. Kacsa mama: Még egy kicsit elüldögélek rajta, ha már eddig melengettem. Öreg Kacsa: Nekem mindegy. Ahogy tetszik! Mondta az öreg kacsanéne, azzal eltotyogott. Végre-végre megpattant a nagytojás héja. (kikel a rút kiskacsa, körbenéz, sápog..( Milyen rút volt szegény és milyen nagy. Az anyja jól s zemügyre vette. Kacsa mama: Igen nagy ez kacsának. Mégis csak kispulyka lenne? Majd elválik ha a vízhez megyünk. (A színpadon lemegy a fény, marad a pontfény az anyán.) Másnap a kacsa lerándult a kicsinyeivel a vizesárok partjára. Zsupsz! Már bele is csobbant a vízbe. Úgy usztak, hogy gyönyörűség volt nézni. És a rút kiskacsa is ott lubickolt közöttük. (Újra felmegy a fény a gyerekek magukból és anyagokból más játszóteret csinalnak a sotét alatt.) Kacsa mama: Mégsem pulykafi ez. Milyen jó úszó, és milyen szépen tartja a nyakát. Hiába,, az én vérem. Háp-háp! Gyertek hát. Hadd mutatom meg nektek a világot! Kiskacsa 1: Kiskacsa 2: De jó! Menjünk 86

5 Kiskacsa 3: Menjünk, menjünk! Kacsa mama: Be kell mutatkoznotok a réceudvarnak. De mindíg melettem maradjatok, nehogy rátok taposson valaki. Különösen pedig a macskától óvakodjatok. Elvezette hát őket a réceudvarba. Ott éppen hangos csetepaté volt. Ugyanis két récecsalád összemarakodott egy halfejen, amit végül is a macska kaparintott meg. (A fény újra felmegy és amit az előbb hallottunk, most látjuk. Szöveg nincs csak hangok, ki milyen állat.) Kacsa mama: (együtt a kicsikkel nézik az akciót, majd) No, szedjétek a lábatokat. Megyünk ahhoz a hölgyhöz. Szépen hajoljatok meg előtte. Ő az udvar első hölgye. Spanyol származású, azért olyan kövér. Sipogjatok neki illedelmesen. S a lábatokat szépen kifelé rakjátok Így ni! Szépen, úgy mint az anyátok. (mutatja, de ő is csámpás, a kicsik utánozzák) A kicsinyek szót is fogadtak. Az udvar népe őket szemlélgette. És mindegyiknek volt egy-egy szólnivalója hozzá. Ló: Tehén: Í ha hát! Már csak ezek híányoztak. Bú íszony. Jól mondod. Nem vagyunk elegen, most ezek is a nyakunkra jönnek. Micsoda Mú - marhaság. 1. kacsa: Marha jó. Háp-háp, hát az meg micsoda! Az a rút jószág? 2. kacsa: Te jó kacsa isten. Ezt már nem tűrhetjük! 3. kacsa: Háp-háp, nem is. (nekiugrik a rút kacsának) Kacsa mama: (védi a gyerekét) Ugyan hagyjátok. Nem vét ez senkinek. Tyúk: De nagyobb, mint más kiskacsa. Megzabál nekünk mindent. Macska: Még hozzá rút is. 1.kacsa: Ezért verést érdemel. 2-3 kacsa. Bizony, bizony! Spanyol kacsa: Csend! Bizony a többi fiókád szép. Jó növésűek. De ez? Szerencsétlen. Küldd el. Kacsa mama: Azt nem lehet. Rút igaz, de jólelkű. És gyönyörűen úszik, és bátor. Nem kegyed mondta egyszer, hogy nem a kinézes a fontos, hanem a szív. Spanyol kacsa: Háp-háp. Én hát, hát akkor maradjatok, és ha véletlenül halfejet találtok, emlékezzetek arra, hogy nekem hozzátok. Kiskacsák: Igen is nagyságos asszony! Tyúk: Fúj de ronda vagy. (megüti) 1. kacsa. MISS csúnyaság 2. kacsa: Nem MISS csúnyaság (nevetnek) 87

6 Tehén: (meglöki) Mú, bú-ta, csúnya. Ló: Hí-hí-jen rút. Mint az öreg kút (nevetés, megrúgja) Osszes kacsa: (körbe veszik és dobálják, körbe körbe kiabálnak rá) Rút, rút... Rút kiskacsa: (elesik, sír, fél). Többiek mind: (nevetnek). Így telt el élete első napja. A többi még keservesebb lett. Egy nap aztán nem bírta tovább a szerencsétlen kiskacsa és nekifutott a világnak. Átroppent a kerítésen, és ment, ment, ment.fájós szívvel, mígcsak el nem ért egy tanyához. Ott a fáradságtól el is aludt. (Feljön a fény.) Reggel, mielőtt a vadkacsák szárnyra keltek volna, jól szemügyre vették az idegent. 1 vadkacsa: Hát te miféle szerzet vagy? 2 vadkacsa: Fertelmes, rút vagy. No ne félj, nekunk mindegy. 3 vadkacsa: Ja, ja, csak ne hogy beházasodj hozzánk. (nevetve elrepülnek) Szegény rút kiskacsának esze ágában se vot. Örult annak, hogy úszhatott és ihatott. Már két napja itt tanyázott, amikor elébe állt két fiatal vadgácsér. 1 vadgácsér: Ide süss pajtás, olyan csúnya vagy, hogy szinte tetszel nekünk. 2 vadgácsér: Igaz. Állj be közzénk, vándorolj velünk. Nem messze innen van egy hely, ahol szép vadlibuskák lubickolnak. 1 vadgácsér Úgy, úgy, bizisten, szexbombák. És ahogy mondják gá-gá-gá. 2 vadgácsér: Nos? Mit szólsz? Kutya: Dirr! Durr! (a két gáceér elesik) Dördult valahol a közelükben, s a két hetyke kisgácsér holtan fordult bele a vízbe. Dirr, durr hangzott újra, a rémséges hang. A szegény kiskacsa iszonyúan megijedt, rémülten forgatta a fejét (közben látjuk a kiskacsát, ahogyan fél), éppen el akart bújni, mikor egy irdatlan nagy kutya termett elotte. A kutyafáját neki. De megijedtem! Pfúúj, honnan szöktél el, horror filmből? Olyan rút vagy, hogy a pofámba sem veszlek. (elfut, a fény lemegy) Most már megnyugodott, de nem mozdult, csak estefelé ültek el a félelmetes hangok. Aztán futásnak eredt, ahogyan csak a lába bírta. Estere el is ért egy rozzant parasztházhoz. (Lassan felmegy a fény. A kiskacsa bejön.) A házikóban egy 88

7 öreganyóka élt a kandúrjával és a tyúkjával. A ház népe csak reggel vette észre a kis jovevényt. Tyúk: Kót-kót-dák! S. Ó. S Kandúr: Mnyau, psssz! Vigyázzzz! Öreganyó: Mi az? No hát, ez aztán a szerencse. Most majd lesz kacsatojás is a háznál, ha ugyan nem gácsér. No majd meglátjuk. (kimegy). De bizony a kandúrnak és a tyúknak nem igen tetszett. Se a rút kacsa, sem az öreganyó ötlete. Összenéztek és aztán... Tyúk: Na ide figyelj te...izé, tudsz tojni? Rút kikacsa: Azt bizony nem! Tyúk: Akkor fogd be a csőrödet, és inkább tűnj el, míg szépen mondom! Rút kiskacsa: De én, kérem... Kandúr: Ne kérj! Kérem szépen, tudsz ilyet. (hátat görbít) Rút kiskacsa: Nem. Kandúr: És ezt? (dorombol) Rút kiskacsa: Ezt sem Kandúr: Akkor mit keresel még itt. Tűnés, te rémálom. (elkezdenek kiabálni, rút kacsa elfut.) (Ahogyan elfutott a kiskacsa, és anya tovább olvassa a mesét, a helyszín újra átalakul. Az előbbiek, a ház lassan átváltozik fákká, a kandúr, a tyúk elmegy, velük párhuzamosan bejönnek a többi fák stb.) Neki is vágott a kiskacsa a messzi világnak.. Sok vizen úszkált, kedvére bukdácsolt, a többi állat békében hagyta, mert olyan igen rút volt. Telt hát az idő, megérkezett az ősz, csupa rozsda meg arany lett az erdő. Egy este csodálatos színekben bukott le a nap, egy sereg pompás nagy madár szállt föl egy bokrosból. (mindezt ahogyan halljuk, látjuk is) A kiskacsa még soha sem látott efféle madarakat. Hattyúk voltak. A kiskacsát különös érzés járta át. A nevüket sem tudta azoknak a madaraknak, mégis úgy megszerette őket, mint még senkit a világon. (Közben ahogyan látjuk a hattyúkat és a kiskacsákat, az ősz átváltozik téllé.) Aztán lehullott a hó, beköszöntött a hideg-hideg tél. (A rút kacsa körbe néz, fázni kezd.) A hideg olyan kemény volt, hogy a jég ropogott, mint az 89

8 A paraszt: üveg. A kiskacsa már a lábával törögette. A végén minden ereje elhagyta, s belefagyott a jégbe. Másnap reggel egy paraszt ment arra. Nézd csak! Te kis jószág. Belefagyott,... de hiszen még él. No gyere csak te rút kiskacsa, hazaviszlek. Jó melegbe ám! (A fény lemegy.) Így hát megmentette a kiskacsát. Jó is volt neki a meleg házikóban. Üldögélt magának szép csendese és az ablakon nézte a kinti világot. Lehet, hogy ott is maradt volna, de amikor végre vége lett a télnek és eljött a tavasz, egyszerre csak kiterjesztette a szárnyát és suhogva fellendült a magasba, repult. (A fény feljön, tavaszi kertet látunk és a kiskacsát, vagyis már a hattyút. Azt jeleni, a kerten át repult vissza a hattyú.) Egyszercsak egy kertben találta magát, ahol fák virultak és bokrok illatoztak és akkor... az ágak kozul három gyönyörű hattyú siklott elő. Rút kiskacsa vagyis már mint hattyú: Hozzátok merészkedek királyi madarak. Azt sem bánom, ha halálra vagdaltok, amiért ilyen rút vagyok. Inkább ti öljetek meg, mint kacsák csípjenek, tyúkok vágjanak vagy kegytlen tél végezzen velem A hattyúk sietve hozzá mentek. Félt a kiskacsa, lehajtotta a fejét, a víztükörbe nézett, de mit pillantott meg a tiszta vízben? Egy gyönyörű hattyút, a saját képét. Hattyútársai körbegyűltek és gyöngéden simogatták csőrükkel. Most már végre boldog lett a rút kiskacsa. (A hattyúk a körben eljátszódnak a színpadon, majd a színpadra befutnak a gyerekek.) 1 gyerek: Jé, nézzétek, új hattyú! 2 gyerek: És milyen gyönyörű! 3 gyerek : A legszebbik, amit valaha is láttam! 1 gyerek: Igen, a legszebb a világon. (Integetnek neki, kenyeret dobálnak neki, stb.) A fiatal hattyú azt sem tudta hová legyen a nagy megtiszteltetéstől. Boldog volt, de soha sem fuvalkodott fel, mert a jó szív soha sem kevély. Rút kiskacsa vagyis már mint hattyú: Álmodni sem mertem volna ennyi 90

9 Gyerek: boldogságról, amikor még rút kiskacsa voltam. (Lassan lemegy a fény.) Nem tehetunk arról, hogy milyennek születünk, de arról igen, hogy milyenné válunk. Nos, tetszett a mese? Igen anya. Nagyon is. A suliban holnap elmesélem. Helyes, és most már menjünk. (Elmennek a pontfény is lemegy.) 91