H E L E N F I E L D I N G. B R I D G E T J O N E S naplója

Átírás

1 H E L E N F I E L D I N G B R I D G E T J O N E S naplója Kiadó: Európa Kiadó Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2000

2 Újévi elhatározások Mit fogok? Heti tizennégynél több alkoholegységet inni. Dohányozni. Pénzt pazarolni: makarónigyúrókra, fagylaltgépekre és egyéb soha nem használt konyhai felszerelésekre, olvashatatlan szerzők polcon jól mutató könyveire; szexis alsóneműre, mert céltalan, lévén, hogy nincs fiúm. Loncsosan leftetni a lakásban, ehelyett azt képzelem, hogy néznek. Többet költeni, mint amennyit keresek. Hagyni, hogy maga alá temessen az elintézetlen akták kupaca. Bukni az alábbiakra: alkoholisták, munkamániások, obligófóbiások, barátnős vagy nős férfiak, nőgyűlölők, megalomániások, soviniszták, érzelmi lejmisták azaz tartós kapcsolatra képtelen pernahajderek, ferdék. Anyun, Una Alconburyn vagy Perpetuán bepipulni. Férfiakon kiakadni; inkább leszek megközelíthetetlen és zárkózott jégkirálynő. Férfiakba belehabarodni: inkább létesítsek kiforrott jellembecslésen alapuló kapcsolatokat. Hát mögött kárpálni, ehelyett a jót látom mindenkiben. Daniel Cleaver-en rögeszmélni, mert siralmas dolog főnökbe beleesni, mint Miss Moneypenny és a hozzá hasonlók. Duzzogni, mert nincs fiúm, ehelyett a női mivoltában, fiú nélkül is teljes ember belső tartására törekszem, mert ez a legjobb módja a fiúfogásnak. Abbahagyni a dohányzást. Mit nem fogok? Hetente csak tizennégy alkoholegységet inni. Combkerületet 7,5 cm-rel csökkenteni, narancsbőr ellen diétázni. Kiszikkasztani magamból minden salakanyagot. Hajléktalanoknak adni az összes ruhát, amit két vagy több éve nem viselek. Szakmailag feljebb lépni, kilátásokkal kecsegtetőbb új állást találni. Pénzt takarékbetét alakjában félretenni + elkezdeni nyugdíjra takarékoskodni. Magabiztosabb lenni. Határozottabb lenni. Időt jobban kihasználni. Esténkénti elmászkálás helyett otthon maradni, olvasni, klasszikus zenét hallgatni. Keresményem egy részét jótékony célra fordítani. Kedvesebbé válni, többet segíteni másokon. Több hüvelyest enni. 2

3 Reggel ébredés után azonnal felkelni. Hetente háromszor edzőterembe menni, nem csak szendvicsért. Fényképeket albumba berakni. Kazettákat hangulatilag csoportosítani romantikus/tánc/felajzó/feminista stb. sorozatokba, nem pedig padlón szétszórt kazetták fetrengeni, részeg DJ-stílusban. Felelősségteljes felnőttel működőképes kapcsolatra lépni. Videó programozását megtanulni. JANUÁR Egy kivételesen rossz kezdet Január 1. vasárnap 58 kg 65 dkg (de karácsony után), alkoholegység 14 (de ez a két nap, mert a buliból négy óra átment szilveszterre) Mai napon elfogyasztott étel: 2 csomag szeletelt ementáli 14 db hideg újkrumpli 2 Bloody Mary (ételnek számít, mert worcester-mártás van benne és paradicsom) 1/3 boci Brie sajttal Korianderlevél 0,5 csomag 12 db vegyes desszert (legjobb egyszerre megszabadulni az összes karácsonyi édességtől, hogy holnaptól új életet lehessen kezdeni) 13 db sajt- és ananásztartalmú ropi Adag Una Alconbury féle currys pulyka, bab és banán Adag Una Alconbury féle Málnás Meglepi (babapiskóta, dobozos málna, 4,5 l tejszínhab felhasználásával készült, cukrozott cseresznyével és angyelikával díszítve) Dél. Lakásomon. Brrr. Az utolsó, amire testileg, érzelmileg vagy lelkileg be vagyok rendezkedve, az az, hogy most elhajtsak Grafton Underwoodba újévi currys pulykára Una és Geoffrey Alconburyhez. Una és Geoffrey Alconbury a szüleim legjobb barátai, akik engem, mint Geoffrey bácsi nem szűnik meg emlékeztetni, azóta ismernek, mióta pucéran futkostam a pázsiton. Anyám tavaly augusztusban reggel fél kilenckor telefonált ide a bankszünnapon és megígértette velem, hogy elmegyek. Célját fortélyos kerülő utakon közelítette meg. - Ó, szervusz, drágám! Csak azért telefonálok, hogy mit kérsz karácsonyra! - Karácsonyra? - Nem szeretnél valami meglepetést, drágám? - Nem! ordítottam Bocs. Csak az... - Mit szólnál görgőkhöz a is bőröndödhöz? - Nincs is bőröndöm! - Ne vegyek neked egy olyan kis eleve görgős bőröndöt? Tudod, amilyen a légikisasszonyoknak van. 3

4 - Már van táskám. - Ó, drágám, mégse járkálhatsz azzal a vacak zöld vászonnal! Olyan vagy vele, mint holmi Mary Poppins, akire rájár a rúd. Egy olyan kis kompakt bőrönd, húzófogantyúval. Döbbenetes, mennyi mindent bele lehet pakolni! Sötétkéket akarsz piros alapon vagy pirosat sötétkék alapon? - Anyu! Reggel fél kilenc van! Nyár van! Nagyon meleg van! Nem akarok légikisasszony táskát! - Julie Enderbynek is van. Azt mondja, sose használ mást. - Ki az a Julie Enderby? - De hát ismered Julie-t, drágám! Mavis Enderbynek a lánya. Julie! Az, akinek az a csúcsszuper állása van az Arthur Andersennél... - Anyu... - Mindig azt viszi, ha utazik... - Én nem akarok kerekes kis táskát! - Idefigyelj, ne fogjunk össze Jamie-vel és apuval, hogy legyen végre egy tisztességes nagy új bőröndöd és egy készlet görgőd? Kimerülten eltartottam a kagylót a fülemtől azon tűnődve, mitől lobbant fel a karácsonyi kofferajándékozó buzgalom. Amikor újra belehallgattam a kagylóba, anyu épp azt mondta: -...és az a tényvalóság, hogy flakontartó rekeszük is van, habfürdődnek meg a dolgaidnak. A másik, amire gondoltam egy bevásárlókocsi. - Van még valami, amit te szeretnél karácsonyra? kérdeztem reménytelenül, belehunyorogva a munkaszüneti vakító napsütésbe. - Nem, nem felelte vidoran. Nekem megvan mindenem, ami nekem kell. Hanem, drágám váltott át hirtelen susogásba -, ugye eljössz az idén Geoffrey és Una újévi currys pulykájára? - Ó, hát tulajdonképpen... Vakrémület lett úrrá rajtam. Milyen elfoglaltságot kaphatnék légből? -... azt hiszem, lehet, hogy dolgoznom kell újév napján. - Az nem számít. Kijöhetsz munka után. Ó, mondtam már? Jön Malcolm és Elaine Darcy, és hozzák Markot. Emlékszel Markra, drágám? Ő is egy olyan sztárügyvéd. Rengeteg pénze van. Elvált. Csak nyolckor kezdődik. Ó, istenem! Csak ne már még egy különcül öltözködő operabarát, oldalválasztékból burjánzó bozonttal! Anyu megmondtam, hogy nekem nincs rá szükségem, hogy összehozz... - De menj már, drágám! Una és Geoffrey már akkor tartottak újévi pulyka imbiszt, amikor te még pucéron futkostál a pázsiton! Hát, persze, hogy eljössz! Legalább kipróbálhatod az új bőröndödet! 23:45 Pfű! Az új év első napja a borzalmak napja volt. Még most sem hiszem, hogy már megint egy szimpla ágyban kezdem az új évet a szülői házban. Túlságosan megalázó az én koromban. Vajon megérzik, ha az ablakból kihajolva elszívok egy blázt? Egész nap otthon lapítottam a macskajaj feltisztulásának reményében, majd végül föladtam, és megkésve elindultam a currys pulykára. Mikor megérkeztem Alconburyékhez, és megnyomtam a parlamenti harangjátékot bongató csengőjüket és még mindig a saját különös világomban voltam, émelyegve, zákányos fejjel, savtúltengve. Valamint az úti düh üledékeitől szenvedőn, mert figyelmetlenségből az M6-on mentem az M1 helyett, és félig már leértem Birmighambe, mire találtam egy helyet ahol megfordulhatok. Dühömben padlóig nyomtam a gázpedált, hogy szabad folyást engedjek indulataimnak, ami nagyon veszélyes. Lemondóan vártam, hogy a fukszialila komplés Una Alconbury akinek alakját érdekesen eltorzította az ajtó katedrál üvege rám vesse magát. 4

5 - Bridget! Már azt hittük, hogy elvesztél! Boldog új évet! Már majdnem elkezdtük nélküled! Egyetlen lendülettel sikerült megpuszilnia, levennie a kabátomat, felakasztani a lépcsőkorlát fölé, rúzsát letörölni az arcomról és hihetetlen bűntudatot ébresztenie bennem, miközben a díszítő jellegű párkánynak dőltem támaszért. - Bocs. Eltévedtem. - Eltévedtél? Egek! Hát, mitévők legyünk veled? Gyere be! Bevezetett a tejüveg-ajtón át a nappaliba, és azt ordította: - Hé, mindenki, eltévedt! - Bridget! Boldog új évet! mondta a sárga rombuszmintás szvetterű Geoffrey Alconbury. Tett egy Bruce Forsythe-ot utánzó mókás lépést, majd úgy ölelt át, hogy az felért egy külsérelemmel. - Háhm! mondta arcban veresre válva és a korcnál fogva feljebb rántotta a nadrágját. Melyik leágazásnál jöttél le? - A tizenkilencesnél, de volt egy elterelés... - A tizenkilencesnél! Una, a tizenkilencesnél jött le! Egy teljes órával meghosszabbítottad az utat, mikor még el se kezdted! Gyere, szerzünk neked egy italt! Különben hogy állsz a szerelmi élettel? Ó, istenem! Miért nem fogják fel a házasemberek, hogy ilyesmit már nem ildomos kérdezni? Mi nem rontunk rájuk üvöltve: Hogy álltok a házassággal? Szexeltek még? Mindenki tudja, hogy harminc-egynehány évesen nem az a gondtalan vigyekedves-ingyér-van a randevúzás, mint huszonkét évesen és erre inkább az lenne az őszinte válasz, hogy tegnap este hózentrágerben és tündéri kis moheratlétában állított be nős szeretőm, tudatta, hogy homokos/erotomán/narkomán/obligofóbiás, aztán megruházott egy műbránerrel, nem pedig az, hogy Kösz, klasszul. Mivel nincs a véremben a hazugság, végül annyit makogtam Geoffreynak, hogy jól, mire ő elbődült: - Szóval még mindig nincs krapekod! - Bridget! Hát, mi tévők legyünk veled! mondta Una. Ti dolgozó lányok! Hát, én nem tudom! Pedig nem halogathatod ám örökké! Tik-tak-tik-tak! - Igen! Hogy bírja egy korodbéli nő házasság nélkül? mennydörgött Brian Enderby (Mavis hites ura, a ketteringi Rotary volt elnöke) a sherrys poharával hadonászva. Szerencsére apu megmentett. - Nagyon örülök, hogy látlak, Bridget fogta meg a karomat. Anyád az egész northamptonshire-i rendőrséget riasztotta, hogy stílfésűzzék át a megyét széttagolt maradványaid után. Gyere és tüntess jelenléteddel, hogy elkezdhessem jól érezni magamat. Milyen a felkerekezett koffer? - Minden tekintetben óriási. Milyen a fülszőrcsipesz? - Ó, csodálatosan csípős! Ami nyilvánvalóan így jó. Kicsit szemétnek éreztem volna magam, ha elmaradok, de Mark Darcy...Pfuj. Anyám hetek óta mást sem telefonált, mint Persze, hogy emlékszel Darcyékra, drágám! Átjártak hozzánk, mikor Buckinghamben laktunk, és ti együtt játszottatok Markkal a pancsolóban! vagy Ó, mondtam, hogy Malcolm és Elaine elhozzák Markot Una currys pulykájára? Úgy tudom, most jött haza Amerikából! Elvált. A Holland Parkon keres házat. Úgy tűnik szörnyű élete volt a felesége mellett. Japán. Nagyon kegyetlen fajta! Majd következő alkalommal, minden átmenet nélkül: Emlékszel Mark Darcyra, drágám? Malcolm és Elaine fiára? Ő is egy olyan sztárügyvéd. Elvált. Elaine azt meséli, hogy folyton dolgozik és borzasztó magányos. Azt hiszem, ő is ott lesz Una újévi currys pulyka imbiszén. Nem is tudom, miért nem állt oda és mondta a 5

6 szemembe: Drágám, izéld meg Mark Darcyt a currys pulyka mellett, jó? Nagyon gazdag! - Gyere, hadd mutassalak be Marknak! trillázta Una Alconbury, mielőtt bedobhattam volna egy pohárral. Ha az embert akarata ellenére vezetik fel egy férfinak, az is egy szintje a megaláztatásnak, de hogy a gyomorsavas macskajajban szenvedő embert Una Alconbury vonszolja oda a szó szoros értelmében egy szobára való baráti társaság és az ember szüleinek a szeme láttára, az már egy egészen más szint. A kegyetlen feleségtől elvált, gazdag Mark különben egész magas a szobának hátat fordítva tartott szemlét Alconburyék könyvespolcainak tartalma, többnyire a Harmadik Birodalomról szóló bőrkötéses sorozatok felett, amelyeket Geoffrey rendelt a Reader s Digesttől. Hirtelen az jutott eszembe, hogy elég nevetséges ha valaki, akit Mr. Darcynak hívnak, felvágósan félrevonul egy partin. Olyan, mintha valaki, akit Heathcliffnek hívnak, egész este nem lenne hajlandó elmozdulni a kertből, hogy Cathy! ordítással csapkodja a fejét egy fának. - Mark! mondta Una, mintha ő volna a Jézuska egyik angyalkája. Hoztam neked kellemes társaságot! Mark megfordult, feltárva, hogy az, ami hátulról ártalmatlan tengerészkék pulóvernek tetszett, valójában ék alakban, rombuszmintás szvetter, a kék és a sárga árnyalatiban, amelyet oly igen kedvelnek nemzetünk idősb sportriporterei. Mint Tom barátom mondogatja, döbbenetes, menyi pénz és idő takarítható meg a találkák világában ha gondosan odafigyelünk a részletekre. Itt egy fehér zokni, ott egy piros nadrágtartó, egy szürke papucscipő, egy szvasztika, gyakran ennyiből is tudható, hogy nem érdemes telefonszámokat írogatni és költséges villásreggelik cechjeit állni, mert úgyse lesz belőle befutó. - Mark, ez itt Bridget, Colin és Pam lánya - mondta Una egész pípesen és pirulón. Bridget a kiadói szakmában dolgozik, ugye, Bridget? - Valóban ott mondtam valamilyen okból, mintha a Capital rádióban vennék részt betelefonálós játékban és most mindjárt megkérdezném Unát, üdvözölhetem-e Jude, Sharon és Tom haverjaimat, Jamie fivéremet, a kollegákat az irodában, anyut és aput és végül a currys pulykára összegyűlt személyeket. - Nohát, én itt is hagylak benneteket, fiatalokat mondta Una. Egek! Képzelem, mennyire halálra unhattok bennünket, vén csontokat! - Szó sincs róla! felelte félszegen Mark Darcy, meglehetősen sikertelen kísérletet téve a mosolygásra, Una pedig, miután égnek emelte szemét, keblére tette a kezét, és vidoran csilingelő kacajt hallatott, fejét hátravetvén otthagyott bennünket az elborzasztó hallgatásnak. - Én...öhm. Olvasol mostanában, izé...olvastál mostanában valami jó könyvet? kérdezte. Ó, az isten szerelmére! Lázasan téptem agyamat, hogy mikor olvashattam utoljára tisztességes könyvet. A kiadói munkával az a baj, hogy szabadidőnkben olvasni kissé ahhoz hasonló, mintha a kukás estente végigtúrná a disznóvályút. Felénél tartok A férfiak a Marsról jöttek, a nők a Vénuszról-nak, amit Jude-tól kaptam kölcsön, de nem hittem, hogy Mark Darcy, bármennyire látnivalóan különc, máris kész lenne elfogadni magát marslakónak. Aztán jött egy agyhullámom. - A Backlash-t Susan Faluditól feleltem diadalmasan. Hahá! Illetve nem olvastam, de úgy érzem, mintha olvastam volna, mert Sharon annyit áradozott róla. 6

7 Mindenesetre abszolút biztos ügy, mert az kizárt, hogy egy rombuszmintás szentfazék elolvasna egy ötszáz oldalas feminista értekezést. - Ó. Tényleg? kérdezte. Én rögtön akkor olvastam amikor kijött. Nem találod, hogy elég sok álokoskodást tartalmaz? - Ó, hát nem olyan sokat...- szóltam merészen, tépve az agyamat, hogyan válthatnék témát. Itt töltötted a szüleidnél a szilvesztert? - Igen felelt lelkesen. Te is? - Igen. Nem. Londonban voltam bulin tegnap éjszaka. Igazság szerint kicsit macskajajos is vagyok karattyoltam idegesen, nehogy Una és anyu azt gondolják, annyira csapnivaló vagyok, hogy még Mark Darcyval sem tudok csevegni. De úgy gondolom, technikailag elvárhatatlan, hogy az újévi elhatározásokat rögtön elsején elkezdjék megvalósítani. Mert mivel elseje, a szilveszter meghosszabbítása, a bagósok már benne vannak a láncdohányzásban és nem várható el tőlük, hogy nikotinnal feltöltött szervezettel éjfélkor egyik percről a másikra abbahagyják a füstölést. Továbbá nem jó ötlet az újévi fogyókúra sem, mert ilyenkor nem étkezhetünk ésszerűen, hanem percről percre el kell fogyasztani, amit kell, hogy enyhítse a másnaposságot. Szerintem sokkal ésszerűbb lenne január másodikán hozni az elhatározásokat. - Talán csakugyan enned kellene valamit mondta Mark és hirtelen elrugaszkodott a büfé irányába, otthagyva engem egymagamban a könyvespolc előtt, hogy mindenki bámulhasson és azt gondolhassa: Hát, ezért nincs férjnél Bridget! Taszítja a férfiakat. Az egészben az volt a legrosszabb, hogy Una Alconbury és anyu nem akarták ennyiben hagyni. Kétségbeesett elszántságukban, hogy ismét odalökjenek Mark Darcy útjába, egyfolytában körbesétáltattak a szobában egy tálca sherryvel és rágicsával. A végén már annyira őrjöngtek csalódott dühükben, hogy amikor méterre megközelítettem Markot a rágicsával, Una Will Carlingként vetődött át a szobán, mondván: - Mark, el kell kérned Bridget telefonszámát mielőtt elmész, hogy Londonban is tarthassátok a kapcsolatot! Nem álltam meg, hogy lángvörösre ne piruljak. Éreztem, ahogy a láng fölnyal a nyakamon. Most Mark azt fogja gondolni, hogy én biztattam föl Unát. - Bizonyos vagyok benne, hogy Bridget már így is tartalmas életet él Londonban, Mrs. Alconbury felelte Mark. Hö! Nem mintha azt akartam volna mondani, hogy kérje el a telefonszámomat meg minden, de azt se akartam, hogy ilyen félreérthetetlenül közölje mindenkivel menyire nem akarja. Ahogy lesütöttem a szememet, láttam ahogy sárga poszméhekkel mintázott fehér zoknit visel. - Kísértésbe hozhatlak egy rágicsával? kérdeztem, mintegy mutatva, hogy nem telefonszámmal kapcsolatos, hanem rágicsán alapuló valós okom volt idejönni. - Köszönöm, nem mondta, némi riadalommal sandítva rám. - Bizti? Töltött olajbogyó? ütöttem a vasat. - Nem, tényleg. - Gyöngyhagyma? bátorítottam. Céklakocka? - Köszönöm mondta kétségbeesetten és elvett egy olajbogyót. - Remélem ízleni fog szóltam diadalmasan. Az est vége felé láttam, hogy az anyja és Una nagy prédikációt intéznek hozzá, majd elindítják felém és ott álnak a háta mögött amíg ő mereven megkérdezi: - 7

8 Hogy mész vissza Londonba? Én még maradok, de elintézhetem, hogy a kocsim bevigyen. - Hogyhogy, csak úgy magától? kérdeztem. Ő pislogott. - Egek! Marknak vállalati kocsija és sofőrje van, csacsi! mondta Una. - Köszönöm, nagyon kedves mondtam - De inkább elcsípem valamelyik reggeli vonatot. 02:00 Ó, miért vagyok én olyan bájtalan? Miért? Még egy poszméhes zoknit viselő férfi is borzalmasnak tart. Gyűlölöm az újévet! Mindenkit gyűlölök! Kivéve Daniel Cleaver-t. Na, mindenesetre maradt itt karácsonyról a fésülködőasztalon egy akkora Cadbury tejcsoki, mint egy vendégoldal és egy vicces gin-tonik miniüveg. Be fogom kebelezni őket és bagózni is fogok. Január 3. kedd 59 kg 15 dkg (ijesztő hullás az elhízásba miért? miért?), alkoholegység 6 (kiváló), cigaretta 23 (n.j.), kalória :00 Au! Gondolatát se bírom elviselni, hogy dolgozni kell menni. Csupán az teszi elviselhetővé, hogy megint láthatom Danielt, bár még az sem célszerű, mert kövér vagyok, pattanás van az államon és nincs egyéb vágyam, mint párnán ülve csokoládét enni és a karácsonyi ünnepi műsor ismétlését nézni. Gonosz és tisztességtelen, hogy az idegtépő és kezelhetetlen anyagi-érzelmi kihívásokkal terhes karácsonyt először rátukmálják valakire aki nem kér belőle, aztán mikor éppen kezdene belejönni, durván elrántják előle. Már tényleg kezdtem élvezni, hogy a hétköznapok átmenetileg szünetelnek, oké addig heverni az ágyban, ameddig tetszik, azt enni, amire kedvem szottyan, és inni valahányszor utamba vetődik a szesz, akár reggel is. És akkor hirtelen vissza kell kattannunk az önfegyelmezésbe, mint a tizenéves gebéknek. 22:00 Au! Perpetua, aki egy polccal magasabban van nálam, ezért azt képzeli, hogy ő rendelkezik velem, a legundokabb, legparancsolgatósabb hangulatában volt, és dögunalomig verklizett legújabb félmillió fontos ingatlanáról, amelyet megvásárolni terveznek gazdag, ám túltenyésztett fiújával, Hugóval. Igggen, igggen, valóban északra néz, de valami hátborzongatóan okos dolgot műveltek a világítással! Bánatosan néztem szűk piros szoknyába sajtolt, bizarr háromnegyedes, csíkos mellénnyel elszorított, vaskosan dudorodó tomporát. Mekkora áldás ekkora úrilányos arroganciával születni! Perpetua lehet akkora, mint egy Renault Espace, és fütyülhet rá. Hány órát, hónapot, évet töltöttem én a súlyom miatti szorongással miközben Perpetua vidáman járt porcelánmacskáktól tartott lámpák után a Fulham Road vidékén? Bár így lecsúszik az öröm egyik forrásáról. Felmérések bizonyítják, hogy nem a szerelem tesz boldoggá, nem is a gazdagság vagy a hatalom, hanem az elérhető célokért folytatott harc; és mi a fogyókúra, ha nem ez? Útban hazafelé karácsony végi dühös daccal vásároltam egy csomag leértékelt csokoládédíszt, 3,69 fontért egy palack norvég vagy pakisztáni vagy hasonló habzóbort, ebből rendeztem tivornyát gyertyafénynél; utánaküldtem pár szelet mazsolás-mandulás-narancshéjas pitét, a karácsonyi torta maradékát, némi Stilton sajtot, miközben Az East End lakói-t néztem a tévében és azt képzeltem az a karácsonyi különkiadás. 8

9 Most viszont szégyenkezem és utálkozom. A szó szoros értelmében érzem ahogy bugyog belőlem a zsír. Oda se neki. Néha meg kell merítkeznünk a mérgező zsírfürdő legaljában, hogy kipurgált és gyönyörű Michelle Pfeiffer-alakban törjünk fel főnixként a kémia átokföldjéről. Holnap kezdődik elölről a spártai egészség- és szépészeti program. Mmmmm. Jut eszembe, Daniel Cleaver. Szeretem azt a feslett léhaságát és hogy közben olyan n. sikeres és okos. Ma n. vicces volt, mindenkinek elmesélte a nagynénjét, aki azt hitte a Daniel anyjától kapott fekete konyhai papírtörülköző tartóról, hogy műpénisz. Igazán n. mulatságosan beszélt róla. Azt is megkérdezte egész kacéran, kaptam-e valami szépet karácsonyra. Holnap fel kéne vennem a rövid fekete szoknyámat. Január 4. szerda 59 kg 65 dkg (vészhelyzet: a zsírt mintha kapszulában tárolta volna karácsonykor és most lassan kiengedné a bőr alá), alkoholegység 5 (jobb), cigaretta 20, kalória 700 (n.j.) 16:00 Iroda. Vészhelyzet. Jude most hívott a mobiljáról könnyzáporban, és egy idő után sikerült elbégetnie, hogy az imént kellett kimentenie magát vezetőségi ülésről (Jude a határidős ügyletek vezetője a Brightlingsnél), nehogy ott törjön ki belőle a sírás, valamint, hogy foglyul esett a női vécében Alice Cooper-i elmázolt szemfestékkel és neszesszer nélkül. Barátja, Ronda Richard (elkényeztetett obligófóbiás), akivel megszakításokkal tizennyolc hónapja jár, ejtette, mert Jude megkérdezte eljönne-e vele víkendezni. Jellemző, de Jude persze magár hibáztatta mindenért. - Társfüggő vagyok! Túl sokat kértem, nem az igényeim, hanem a szeszélyeim kielégítésére gondoltam! Ó, bárcsak visszaállíthatnám az órát! Rögtön felhívtam Sharont és rendkívüli csúcsot beszéltünk meg 18:30-ra a Café Rouge-ba. Remélem, le tudok lépni anélkül, hogy a piszok Perpetua arénázna. 23:00 Harsogó este. Sharon haladéktalanul ontani kezdte elméletét a Richardhelyzetről: Érzelmi lejmolás, ami harminc fölött futótűzként terjed a férfiak között. Ahogy a nők csúszni kezdenek a húsztól harminc felé, az erőegyensúly alig észrevehetően megváltozik. Még a legrámenősebb kokettnek is inába szál a bátorsága az egzisztenciális szorongás első nyilallásaitól: fél, hogy egyedül fog meghalni, és mire három hét múlva rátalálnak, félig már meg is ette a német juhászkutya. Minden összeesküszik, hogy ostobának érezd magad, bármennyi időt töltöttél azzal, hogy Joanna Lumleyre és Susan Sarandonra gondolj. - És az ilyen Richard-félék dühöngött Sharon -, páncélon keletkezett résre játszva igyekezek kibújni az elkötelezettség, az érettség, a becsület és a férfi-nő kapcsolat természetes fejleményei alól! Addigra Jude-dal mi már a szájunk sarkából pisszegtünk, egyre mélyebbre süppedve a kabátunkba. Semmi sem taszítja annyira a férfiakat, mint a harsogó feminizmus. - Hogy meri azt mondani, hogy ez már túl komoly, annyit kérni tőle, hogy együtt víkendezzetek? ordította Sharon. - Miket beszél ez? 9

10 Epedőn gondoltam Daniel Cleaver-re, és megkockáztattam, hogy nem minden férfi olyan, mint Richard. Mely ponton Sharon elkezdte ismertetni a barátnői körünkben folyamatban lévő érzelmi lejmolások hosszú szemléltető listáját: az egyiknek a fiúja tizenhárom év után még csak beszélni sem hajlandó az összeköltözés lehetőségéről, a másikat négy randevú után dobta egy férfi, mert kezdett komolyra fordulni a dolog; a harmadikat három hónapig üldözte egy pasi szenvedélyes házassági ajánlatokkal csak azért, hogy miután a nő bedőlt, lelépjen és ugyanezt végigjátssza a legjobb barátnőjével. - Mi, nők kizárólag azért vagyunk sebezhetők, mert mi vagyunk a pionír nemzedék, amely merészeli elutasítani a kompromisszumot a szerelemben és önnön gazdasági erejére támaszkodik! Húsz év múlva a férfiak még csak meg se merészelnek próbálkozni a lejmolással, mert az arcunkba fogunk nevetni! bömbölte Sharon. Ezen a ponton lejtett be Alex Walker, aki Sharon vállalatánál dolgozik, egy nála kábé nyolcszorta vonzóbb, szédületes szőkével. Alex odakacsázott hozzánk köszönni. - Ez az új barátnőd? kérdezte Sharon. - Hát szóval, ő, tudod, azt gondolja, hogy az. De nem járunk, csak izélgetünk, tényleg abba kéne hagynom, de hát... mondta önelégülten. - Ó, micsoda smonca, te gyáva, diszfunkcionális pöcs! Jól van, megyek is, és beszélek azzal a nővel! tápászkodott föl Sharon. Jude és én erővel fékeztük meg, miközben a pánikba esett Alex sietve visszavonult, hogy zavartalanul lejmolhasson tovább. Később hárman kidolgoztunk egy stratégiát Jude használatára. Nem szabad tovább olvasnia a Nők, akik túlságosan szeretnek-et, inkább mélyüljön el A férfiak a Marsról jöttek, a nők a Vénuszról-ban, az majd segít, hogy Richard viselkedésében ne önnön társfüggésének és túlszeretésének jelét lássa, hanem inkább marsi gumipertlinek tekintse Richardot, akit jól meg kell húzni, hogy visszajöjjön. - Igen, de most akkor hívjam fel vagy ne? kérdezte Jude. - Ne - mondta Sharon ugyanabban a pillanatban, amikor én azt mondtam: - Igen. Miután Jude távozott mert háromnegyed hatkor kell kelnie, hogy elmehessen az edzőterembe és beszélhessen a bejárónőjével a fél kilences (őrület!) munkakezdés előtt -, Sharont és engem hirtelen elfogott a lelkifurdalás és az önutálat amiért nem egyszerűen csak annyit tanácsoltunk Jude-nak, hogy rázza le Ronda Richardot, mert ronda. De hát, mint Sharon rámutatott, amikor utoljára ezt tanácsoltuk, ők összejöttek megint és Jude egy békülékeny vallomásos rohamában kitálalt mindent, amit mondtunk, és most olyan bénítóan kínos találkoznunk Richarddal, aki azt gondolja, hogy mi vagyunk Hekaté boszorkányai, ami, ahogy Jude hangoztatja, ténytorzítás, mert már felfedeztük magunkban a boszorkányt, de még nem engedtük szabadjára. 10

11 Január 5. csütörtök 58 kg 65 dkg (kiváló haladás 1 kg zsír spontán égése az örömtől és a szexuális ígérettől), alkoholegység 6 (bulinál n.j.), cigaretta 12 (folytatódó jó munka), kalória 1258 (a szerelem kioltja a zabálási kényszert) 11:00 Iroda. Ó, istenem! Épp most kaptam egy üzenetet Daniel Cleaver-től! Az önéletrajzomon próbáltam dolgozni (előrelépés végett), úgy, hogy Perpetua észre ne vegye, amikor a képernyő tetején hirtelen felvillant az Üzenet folyamatban. Elragadtatott mindentől el vagyok ragadtatva, ami nem munka gyorsasággal lenyomtam az RMS végrehajt-ot, és majdnem kiugrottam a bőrömből, mikor megláttam az üzenet alján a Cleave nevet. Rögtön arra gondoltam, hogy belekukkantott az aktákba és látta, hogy nem haladok a munkával. De aztán elolvastam az üzenetet: Üzenet Jones úgy tűnik, megfeledkezett a szoknyájáról, holott hitem szerint munkavállalási szerződésében félreérthetetlenül leszögeztük, hogy dolgozóinktól minden időkben hiánytalan öltözéket várunk el. Cleave Hah! Vitathatatlanul kacérkodó. Egy darabig gondolkoztam, miközben azt mímeltem, hogy egy elmeháborodott minden mértéket felülmúlóan unalmas kéziratát olvasom. Még sose küldtem üzenetet Daniel Cleaver-nek, de a rendszerben az a briliáns, hogy az ember lehet pimasz és informális, még a főnökével is. Valamint rengeteget lehet gyakorolni. Ezt üzentem: Üzenet Cleave Uram, üzenete elborzasztó! Bár szoknya okkal nevezhető némileg szűkre szabottnak (szerkesztőségünk mindenkori jelszava a takarékosság), vaskos ténytorzításnak tekintem mondott szoknya hiányzónak történt minősítését, és fontolgatom, hogy a szakszervezethez fordulok. Jones Lázas izgalommal vártam a válaszra. Naná. Hamarosan felvillant az Üzenet folyamatban. Megnyomtam az RMS-et: KÉREM azt a bárdolatlant, aki eltávolította asztalomról a KAFKA MOTORBICIKLIJE megszerkesztett kéziratát, hogy legyen benne tisztesség, és haladéktalanul származtassa vissza. Diane Aúúúúú! Ezek után: nyista! Dél. Jajistenem, Daniel nem felelt. Biztos mérges. talán komolyan értette a szoknyát. Jajistenem, jajistenem. Az üzenetközvetítő közeg kísértésbe vitt, hogy pimaszkodjak a főnökkel. 11

12 12:10 Talán még nem kapta meg. Bárcsak visszaszerezhetném! Kimegyek, megnézem, nem juthatnék-e be Daniel irodájába, hogy töröljem az üzenetet. 12:15 Hahá! Minden meg van magyarázva. Megbeszélése van Simonnal a piackutatásról. rám nézett, mikor arra mentem. ahá! Ahahahahá! Üzenet folyamatban: Üzenet Jones Ha elsétálás iroda előtt szoknya létét volt hivatva bizonyítani, annyit mondhatok, csúfos kudarcot vallott. Szoknya vitathatatlanul hiányzik. Betegszabadságon van szoknya? Cleave Aztán megint és azonnal felvillant az Üzenet folyamatban: Üzenet Jones Ha szoknya valóba beteg, kérem utánanézni, hány nap betegszabadságot vett ki szoknya utóbbi tizenkét hónapban. Szoknyaellátás egyenetlen jellege szimulálásra utal. Cleave Mire nyomban válaszoltam: Üzenet Cleave Szoknya bizonyíthatóan megvan és nincs betekszabadságon. Vezetőség tüntetően méretista álásfoglalása szoknyaügyben ijesztő. Szoknyaügyi rögeszme inkább vezetőség, mint szoknya betegségére utal. Jones Hmm, azt hiszem, ezt az utolsó részt inkább törlöm, mert szordínósan benne van a szexuális zaklatás vádja, holott n. is élvezném ha Daniel Cleaver zaklat szexuálisan. Juuuuj! Perpetua pont most ment el mögöttem, és elkezdett beleolvasni a vállam fölött, alig volt időm ablakot váltani, ami nagy hiba volt, mert az önéletrajz jött vissza. - Nemdenem majd értesítesz, ha befejezted az olvasást? kérdezte az undok Perpetua csúfondáros mosollyal. Szörnyű még csak elgondolni is, hogy alulfoglalkoztatott légy! Abban a pillanatban, ahogy megbízhatóan visszaragadt a telefonra: De komolyan, Mr. Birkett, mi értelme a három vagy négy hálószobának, amikor elsőre látni, hogy a negyedik csak egy kamraszekrény? -, én is visszatértem a munkához. Íme, ezt fogom küldeni: Üzenet Cleave Szoknya bizonyíthatóan megvan és nincs betekszabadságon. Vezetőség tüntetően méretista álásfoglalása szoknyaügyben ijesztő. Fontolgatom, hogy munkaügyi bírósághoz, pletykalapokhoz stb. fordulok. Jones Ó, egek! Ezt kaptam válaszul: 12

13 Üzenet Jones Betegszabadság, Jones, nem betekszabadság. Állásfoglalás, nem álásfoglalás. Kérem törekedni helyesírás legalább felületes elsajátítására. Bár távol álljon tőlem azt állítani, hogy a nyelv rögzült képződmény, nem pedig a kommunikáció folyton alkalmazkodó, változó eszköze (ld. Hoenigswald), talán segíthet a helyesírás ellenőrző program. Cleave Éppen magamba voltam roskadva, amikor Daniel arra jött Simonnal a piackutatásról, és felvont szemöldökkel nagyon szexi pillantást lövellt a szoknyámra. De azért dolgoznom kell a helyesírásomon. Végül is angolszakot végeztem. Január 6. péntek 17:45 Nem is lehetnék boldogabb. Számítógépes üzengetés tárgyában: paláver szoknya meglétéről vagy nemlétéről, rögeszmésen folytatódott egész délután. Nem hinném, hogy tisztelt főnököm megerőltette volna magát a munkában. Hátborzongató színpadkép Perpetuával (majdnem legnagyobb főnökömmel), aki tudta, hogy üzengetek és n. haragudott, ám az, hogy a nagyfőnöknek üzengetek, ellentmondásosan lojális érzelmekkel töltött el. Ez egy nagyon egyenetlen pálya, mert mindenki akinek egy csöpp esze van, azt fogja mondani, hogy itt csak a nagyfőnöknél lehet a labda. Utolsó üzenet: Üzenet Jones Hétvégén szeretnék virágot küldeni gyengélkedő szoknyának. Kérem közölni otthoni számot lehetőleg azonnal, mivel fájlkeresésben érthető okokból nem hagyatkozhatom Jones megadott alakjára. Cleave Igennn! Igennn! Daniel Cleaver a telefonszámomat akarja! Csodálatos vagyok! Ellenállhatatlan szexistennő vagyok! Hurrá! Január 8. vasárnap 57 kg 15 dkg (piszok j., de minek?), alkoholegység 2 (kiváló), cigaretta 7, kalória 3100 (siralom). 14:00 Ó, istenem, miért vagyok én ilyen bájtalan? Ez nem igaz, hogy még én beszéltem rá magamat a munkátlan hétvégére, a levegőben lógó Daniel-randevú folyamatos készültségében! Ocsmány, eltékozolt két nap, miközben eszelősen meredtem a telefonra és mindenféléket ettem. Miért nem telefonált? Miért? Mi a baj velem? Miért kérte el a telefonszámomat, ha nem telefonált, mert ha telefonált volna, azt biztosan a hétvégén teszi. Többet kell foglalkoznom magammal. Kérni fogok Jude-tól egy megfelelő önsegítő könyvet, lehetőleg keleti vallási alapút. 13

14 20:00 Telefonriadó, de csak Tom volt, hogy van-e előrehaladás telefonban. Tom, aki az utóbbi időben a kevéssé hízelgő buzibanya névvel illeti magát, aranyosan támogatott a Daniel-válságban. Tomnak van egy elmélete, hogy a homoszexuálisok és a harmincon felüli egyedül álló nők természetes szövetségesek, mert mindketten megszokták, hogy csalódást okoznak a szüleiknek és a társadalom torzszülöttként kezeli őket. Csucsujgatott, miközben én bájtalansági krízisemről rögeszméltem, amelyet, mint mondtam, előbb a piszok Mark Darcy, majd a piszok Daniel siettetett, amikor is Tom közbeszólt, meg kell mondjam, nem túl segítőkészen: - Mark Darcy? Csak nem az a híres jogász, az emberi jogokkal? Hmmmm. Na, és aztán? És az én emberi jogom arra, hogy ne kelljen rémítő bájtalansági gátlásokkal császkálnom bele a világba? 23:00 Most már túl késő, hogy Daniel telefonáljon. N. szomorú és megtiport vagyok. Január 9. hétfő 58 kg 15, alkoholegység 4, cigaretta 29, kalória 770 (n.j., de milyen áron?). Lidércnyomásos nap az irodában. Egész délelőtt az ajtót lestem: Daniel sehol. 11:45-re határozottan megrémültem. Nem kéne riadóztatnom? Akkor Perpetua hirtelen belebődült a telefonba: - Daniel? Megbeszélésre ment Croydonba. Holnap lesz. Levágta a kagylót és azt mondta: - Mindenit, hogy az összes hülye lány őt keresi! Vakrémülettől sújtottan kaptam a Silk Cut után. Miféle lányok? Hogy? Valahogy sikerült végigkínlódnom a napot. Hazamentem és a téboly egy pillanatában üzenetet hagytam Daniel rögzítőjén, mondván (ó, nem, nem igaz, hogy én tettem ezt!): - Szia, itt Jones. Csak arra voltam kíváncsi, hogy vagy, és nem akarsz-e eljönni a szoknyaegészségügyi találkozóra, ahogy mondtad. Abban a pillanatban, ahogy letettem, rádöbbentem, hogy ez vészhelyzet és felcsengettem Tomot, aki nyugodtan azt mondta, hogy bízzam ezt rá: ha többször felhívja a gépet, meg tudja találni a kódot amivel visszahívhatja és törölheti az üzenetet. Már ott tartott, hogy feltöri a kódot, amikor sajnos Daniel vette föl, Tom pedig ahelyett, hogy azt mondta volna, hogy bocsánat, téves, letette. Úgyhogy most Daniel-nek nemcsak megvan az eszelős üzenet, de még azt is fogja gondolni, hogy én hívtam ma este tizennégyszer és mikor végre elértem, lecsaptam a kagylót. Január 10. kedd 57 kg 65, alkoholegység 2, cigaretta 0, kalória 998 (kiváló, nagyon jó, földön járó szent stílus). Szégyentől megnyomorítva lopóztam be az irodába. Úgy döntöttem teljesen elkülönítem magam Danieltől, ám ő beállított elgyengítő szexiségében és mindenkit megnevettetett, úgyhogy tiszta ideg voltam. Képernyőm tetején hirtelen felvillant az Üzenet folyamatban. 14

15 Üzenet Jones Kösz a telefont. Cleave Szívem összeszorult. Az a telefon randevút pedzegetett. Aki erre annyit felel, hogy kösz és annyi... ám egy kis fontolgatás után válaszoltam: Üzenet Cleave Kérem eldugulni. Nagyon elfoglalt és fontos vagyok. Jones És néhány perccel később ő felelt: Üzenet Jones Bocs, hogy zavartalak, Jones, pokoli lehet a feszültség. Itt se vagyok. Ui: Tetszik a cicid abban a blúzban. Cleave...És ezután nem volt megállás. Egész héten tartott a lázas levelezés, amely azzal érte el csúcspontját, hogy ő randevút proponált vasárnap estére és én szédülten, mámorosan elfogadtam. Néha körülnézek az irodában, ahogy itt kopácsolunk és eltűnődöm, dolgozik-e egyáltalán valaki. (Csak én látom így, vagy vasárnap este tényleg bizarr egy első randevúhoz? Ugyanolyan rossz, mint a szombat reggel vagy a hétfőn a délután két óra.) Január 15. vasárnap 57 kg 15 dkg (kiváló), alkoholegység 0, cigaretta 29 (n-n. rossz, főleg két óra alatt), kalória 3879 (visszataszító), negatív gondolat 942 (percenkénti megközelítő átlag), negatív gondolatok számolásával töltött perc 127 (megközelítőleg). 18:00 Teljesen kimerített az egész napos készülődés a randevúra. Nőnek lenni rosszabb, mint gazdának lenni, annyi az aratni- és elvetnivaló: lábat gyantázni, hónaljat borotválni, szemöldököt tépkedni, sarkat horzsakövezni, bőrt radírozni és hidratálni, mitesszereket kinyomkodni, hajgyökeret színezni, szempillát festeni, körmöt reszelni, narancsbőrt masszírozni, hasizmokat tornáztatni. Az egész teljesítmény olyan feszített, hogy elég néhány napig hanyagolni, máris magába lottyad minden. Néha eltűnődöm, milyen lenne engedni, hogy visszatérjek a természethez: sípcsontjaimon lobogó szakállal, szárnyas bajusszal, Dennis Healey-szemöldökkel, arcomon holt bőrsejtek temetőjével, pattanások vulkánjaival, buckamanói hosszú, görbe karmokkal, kontaktlencse nélkül bambán idétlenkedő vaksi bőregérként, testemen vizenyőket rengetve. Pfuj, fuj! Csoda, ha a lányoknak nincs önbizalmuk? 19:00 Nem bírom elhinni, hogy ez történt! Útban a fürdőszoba felé, hogy elvégezzem a gazdai utolsó simításokat, megláttam, hogy villog az üzenetrögzítő: Daniel. 15

16 - Figyelj Jones, tényleg nagyon sajnálom, de azt hiszem, ki kell hagynom a mai estét. Reggel tízkor bemutatóm van, és még át kell olvasnom ötvenöt oldalnyi kalkulációt. Ezt nem bírom elhinni! Kővé meredtem. Egész napi gondos szorgoskodás és testileg gerjesztett vízienergia ment pocsékba! Mindazonáltal nem szabad, hogy a nő, mint olyan, a férfiak által élje életét, önmagában legyen teljes az egész. 21:00 Viszont felelős beosztásban dolgozik. Talán nem akarta, hogy tönkretegye az első randevút a munkával járó lappangó feszültség. 23:00 Hö! Engem ugyan hívhat még egyszer! Nyilvánvalóan valaki vékonyabbal van el. 05:00 Mi történt velem? Olyan egyedül vagyok, mint az ujjam. Gyűlölöm Daniel Cleaver-t! Többé semmi közöm hozzá. Meg kell méretkőznöm. Január 16. hétfő 58 kg 15 dkg (honnan? miért? miért?), alkoholegység 0, cigaretta 20, kalória 1500, pozitív gondolat 0 10:30 Iroda. Daniel még mindig bezárkózott megbeszélésre. Talán csakugyan igazi oka volt. 13:00 Most láttam Danielt, amint eltávozott ebédelni. Nem üzent és semmi. N. le vagyok hangolva. Megyek vásárolni. 23:50 Most vacsoráztam a Harvey Nicholsban Tommal, aki egy Jerome névre hallgató, beképzeltnek tűnő szabadúszó filmrendezőről rögeszmézett. Nyüszítettem neki Danielről, aki egész délután ülésezett, és csak fél ötkor sikerült odavetnie annyit, hogy szia, Jones, hogy van a szoknya? Tom azt mondta, hogy ne legyek üldözési mániás, hagyjak Danielnek időt, de én láttam, hogy nem összpontosít, mert annyira elöntötte a kéjvágy, hogy csak Jerome-ról akart beszélni. Január 24. kedd Istenáldotta nap! Fél hatkor megjelent Daniel, mint égi ajándék, saját személyében leült asztalom szélére, háttal Perpetuának, elővette a naptárját, és azt dünnyögte: - Mennyire vagy betáblázva péntekre? Igennn! Igennn! Január 27. péntek 58 kg 65 dkg (de most meg vagyok tömve genovai koszttal), alkoholegység 8, cigaretta 400 (annyinak érzem), kalória 875 Huh! Álombeli randevúm volt egy intim kis genovai étteremben, Daniel lakásának közelében. 16

17 - Ö na, akkor én most fogok egy taxit makogtam idétlenül, amikor kint álltunk az utcán. Ekkor ő lágyan félresimította homlokomból a hajamat, tenyerébe fogta az arcomat, és megcsókolt, kétségbeesett mohósággal. Egy darabig sajtolt magához és torokhangon susogta: - Nem hinném, hogy szükséged lenne neked arra a taxira, Jones. Fenevadként estünk egymásnak, ahogy betettük a lábunkat a lakásába: eldobott cipők, blézerek kupacai jelezték utunkat a szobán át. - Szerintem ez a szoknya egyáltalán nincs jól mormolta. Heveredjen le a padlóra. Amikor nekiveselkedett a cipzárnak ezt suttogta: - Csak egy kis szórakozás, oké? Gondolom, nem akarjuk elkötelezni magunkat. Majd, hogy az intés megvolt, továbbmunkálkodott a cipzáron. Ha nem lett volna Sharon és a lejm és a tény, hogy éppen elpusztítottam egy üveg bor nagyját, azt hiszem erőtlenül omlottam volna karjaiba. Ám így talpra szökkentem és felrántottam a szoknyámat. - Ez mind csak smonca! rivalltam rá. Hogy mersz ilyen csalárdul csélcsap, gyáva és diszfunkcionális lenni? Nem vagyok érdekelve érzelmi lejmolásban. Pá. Nagy volt. Látni kellett volna az arcát. De most itthon vagyok, nyakig búskomorban. Lehet hogy igazam volt, de azért én tudom, hogy egyedül végzem, mint németjuhász félig megevett vacsorája. FEBRUÁR SZENT BÁLINT-NAPI MÉSZÁRLÁS Február 1. szerda 57 kg 15 dkg, alkoholegység 9, cigaretta 28(de böjtre úgyis hamarosan abbahagyom, úgyhogy akár undorig bagózhatom magamat), kalória 3826 A hétvége abban a küzdelemben telt, hogy ki tudjak tartani a derűs megvetésben a danieli lejmista összeomlás után. Elszédülésig az önbecsülés és a hö! szavakat mondogattam magamnak, hogy zavarjam a De én szeretem! -et. A dohányzás n. rossz volt. Van Martin Amisnek egy alakja, olyan eszeveszett láncdohányos, hogy már akkor rá akar gyújtani mikor még el se nyomta az előző szálat. Nahát, ez vagyok én. Jólesett felcsengetni Sharont és eldicsekedni, hogy én vagyok Acélbugyogó kisasszony, de amikor Tomnak csörögtem oda, ő rögtön átlátott rajtam és azt mondta: - Ó, szegény, drágám. Mire én elhallgattam, hogy ne törjek ki önsajnáló könnyekben. - Csak figyeld meg figyelmeztetett Tom. Most majd hörögni fog érte. Hörögni. - Nem fog mondtam bánatosan. Elszúrtam. Vasárnap zsírtól fénylő hatalmas ebédre mentem a szüleimhez. 17

18 Anya harsogó narancsszín és csökönyösebb, mint valaha, mert most jött meg Albufeirából, ahol egy hetet töltött Una Alconburyvel és Audreyval, Nigel Coles feleségével. Anyu templomban volt, és egy Szent Pál- a-damaszkuszi úton- jellegű hirtelen vakító lobbanásban rájött, hogy a vikárius meleg. - Merő lustaság, drágám! ez volt a véleménye az egész homoszexualitásról. Egyszerűen nem veszik a fáradtságot az ellenkező nemhez! Nézd meg a te Tomodat! Komolyan azt gondoltam, hogy ha abban a fiúban lenne egy kis tartás, akkor veled járna tisztességesen és nem lenne az egész nevetséges badarság a barátokkal! - Anya mondtam -, Tom tízéves kora óta tudja magáról, hogy homoszexuális. - De, drágám! Igazán! Tudod, hogy az emberek úgy találják ki ezeket a butaságokat! Bármikor lebeszélheted őket róla! - Tehát, ha elé meggyőzően érvelnék, otthagynád aput és viszonyt kezdenél Audrey nénivel? - Most te beszélsz butaságokat, drágám - mondta. - Pontosan csatlakozott apu. Audrey néni akkora, mint egy keverített kád. - De az isten szerelmére, Colin! förmedt rá anyu, amin megütődtem, mert általában nem szokott ráförmedni apura. Apu valamilyen furcsa okból ragaszkodott hozzá, hogy mielőtt elmennék, komplettül átnézze a kocsimat, bár én bizonygattam, hogy semmi baja. De lelepleztem magamat, mert elfelejtettem hogy kell felnyitni a motorháztetőt. - Nem vettél észre anyádon semmi különöset? kérdezte apu olyan félszegen és feszesen, amit nem minden aggály nélkül szemlélt volna egy freudista, miközben az olajpálcával matatott: rongyokba törölgette, majd visszamerítette. Én viszont nem vagyok freudista. - Úgy érted, azon kívül, hogy harsogó narancsszín? kérdeztem. - Hát, igen, és... hát, tudod, hogy a megszokott, izé, tulajdonságai. - Szokatlanul tájékozottnak tűnt a homoszexualitásról. - Ó, nem az csak a vikárius új öltözéke volt, ami így beindította ma délelőtt. Igazság szerint cicomás volt egy kicsit. A pap most jött meg Rómából a dumfriesi apáttal. Tetőtől talpig rózsaszínben. Nem, én úgy értettem, hogy nem vettél-e észre anyuban valamit, ami különbözik a szokásostól? Téptem az agyamat. Őszintén szólva nem mondhatom, hogy mást is észrevettem volna, mint hogy igen rügyező és magabiztos. - Hmmm mondta. Mindenesetre jobb lesz indulnod, mielőtt besötétedik. Puszilom Jude-ot. Hogy van? Majd rácsapott a motorháztetőre egy olyan mars mozdulattal, de annyira keményen, hogy attól tartottam, eltöri a kezét. Azt hittem, hétfőn tisztázunk mindent Daniellel, de nem volt ott. Tegnap sem. A munka olyan lett, mint a buli, amelyikre elmegyünk, hogy találkozzunk valakivel, erre nincs ott. Aggódtam a törekvéseim, a szakmai kilátásaim és erkölcsi komolyságom miatt, mert úgy látszik, az egész egy ócska diszkó szintjére laposodott. Idővel sikerült kisajtolnom Perpetuából, hogy Daniel New Yorkba utazott. Most nyilván egy Winona nevű vékony, klassz amerikai perszónával szórakozik, aki pedálozik, pisztolyt visel és minden, ami én nem. Mindennek tetejébe ma este még el kell mennem Magdához és Jeremyhez a Pöffeszkedő Családosok vacsorájára. Az ilyen alkalmak mindig csigányivá töpörítik 18

19 az önérzetemet, amivel nem azt akarom, mondani, hogy nem vagyok hálás a meghívásért. Szeretem Magdát és Jeremyt. Néha elvagyok náluk, megcsodálom a ropogós ágyneműt, a különféle száraztésztákkal töltött számos köcsögöt és azt képzelem, hogy ők a szüleim. De ha együtt vannak a családos barátaikkal, úgy érzem magam, mintha Miss Havishammé változtam volna. 23:45 Ó, istenem! Én voltam ott, négy házaspár és Jeremy öccse (Felejtsd el, piros hózentráger és az arca! Pipinek hívja a lányokat.) Na! bőgte Cosmo, és italt töltött nekem. Hogy állsz a szerelmi élettel? Jaj, ne! Miért csinálják ezt? Miért? Lehet, hogy a Pöffeszkedő Családosok kizárólag Pöffeszkedő Családosokkal járnak össze és már nem tudják, hogyan viselkedjenek magánemberekkel? Talán pártfogolni akarnak, hogy csököttnek érezzük magunkat. Vagy talán annyira fel vannak gerjedve, hogy azt gondolják: Odakint egy egész más világ van, és attól remélnek másodlagos bizsergéseket, hogy bennünket beszéltetnek nemi életünk hullámvasútjairól. - Igen, miért is nem vagy te még férjnél, Bridget? kérdezte az aggodalom vékony politúrjával bevont lenéző vigyorral Woney (Fiona gőgicseváltozata), Jeremy barátjának, Cosmónak a felesége, miközben terhes hasát simogatta. Mert nem akarom úgy végezni, mint te, te kövér, unalmas, jó házból való tehén, ezt kellet volna válaszolnom, vagy mert a fejemet tépném le és enném meg, ha Cosmónak kellene vacsorát főznöm és utána egyetlenegyszer is pláne minden este! egy ágyba kellene feküdnöm vele, vagy azért, Woney, mert a ruhám alatt az egész testem pikkelyes. De nem mondtam, mert ironikus módon én nem akartam megsérteni érzékenységében, így csak vigyorogtam bocsánatkérőn, és ekkor egy Alex nevű illető közbekiabált: - Hát, pedig tudod, mikor az ember elér egy bizonyos kort... - Pontosan... Minden rendes pasit elhappolnak... mondta Cosmo a hájas potrohát csapkodva és úgy vigyorgott, hogy táncoltak a pofazacskói. Vacsoránál Magda belőlem csinált vérfertőző szex-szendvicset Cosmo és Jeremy dögunalmas öccse között. Hát pedig, tudod öreglány, tényleg csipkedni kéne magadat a lakodalommal mondta Cosmo, és egy hajtásra ledöntötte fél liter Pauillacot. Fogy az idő. Addigra bennem is volt jó negyed liter Pauillac. Minden harmadik vagy minden második házasság bomlik fel mostanában? kérdeztem akadozó nyelvvel, hiába törekedve a szarkazmusra. - Komolyan, öreglány mondta, elengedve kérdésemet a fülem mellett. Az iroda tele van velük, egyedül álló lányok, harmincon túl. Szép példányok, mégis képtelenek pasit fogni. - Én nem szenvedek ilyen problémától leheltem, cigimmel hadonászva a levegőben. - Óóóó! Mesélj! kérte Woney. - Szóval, ki az? kérdezte Cosmo. - Kis altesti munka, öreglány? kérdezte Jeremy. Mindenki énrám guvasztotta a szemét. Tátott szájukból csepegett a nyál. - Semmi közötök hozzá mondtam frivolan. - Szóval még sincs pasija! triumfált Cosmo. - Uramisten, tizenegy óra! visította Woney A dada! Azzal mind fölpattantak és készülődni kezdtek haza. 19

20 - Istenem, de borzasztóan sajnálom. Nem lesz semmi baj, édesem? suttogta Magda, aki tudta, mit érzek. - Hazafuvarozzalak vagy ilyesmi? kérdezte Jeremy öccse, és megtoldotta egy böffentéssel. - Tulajdonképpen egy bárba megyek trilláztam és kirohantam az utcára. Kösz a szuper az estét! Majd beszálltam egy taxiba, és könnyekben törtem ki. Éjfél. Hahá! Most beszéltem Sharonnal. - Azt kellett volna mondanod: Azért nem vagyok férjnél, mert szingli vagyok, ti beképzelt, idő előtt vénülő, szűk látókörű hülyék! szónokolt Shazzer. És mert nem csak egy rohadt módja van az életnek: minden negyedik ember egyedül álló, az uralkodóház legtöbb tagja egyedül álló, felmérések bizonyítják, hogy az ország fiatal férfi lakossága alkalmatlan a házasságra, ezért felnőtt a magamfajta fiatal lányok nemzedéke, akiknek van saját jövedelmük és otthonuk és istenien szórakoznak, és nincs rá szükségük, hogy másnak a zokniját mossák! Olyan boldogok lennénk, mint a majom a farkával, ha a magatok fajták nem esküdnének össze, hogy butának érezzük magunkat, csak mert ti féltékenyek vagytok! - Szinglik! ordítottam boldogan. Hurrá a szingliknek! Február 5. vasárnap Danielről még mindig nincs hír. Elviselhetetlen a gondolat, hogy előttem terpeszkedik a vasárnap, amikor rajtam kívül az egész világ valakivel vihorászik és szexel a világban. És ami a legrosszabb, már csak egy hét meg egy kicsi van hátra a Szent Bálint-napi fenyegető megaláztatásig. Az kizárt, hogy képeslapot kapjak. Eljátszom az ötlettel, hogy energikus flörtbe bocsátkozom valakivel, akit fel lehet gerjeszteni egy képeslapra, de ejtem, mint erkölcstelent. Egyszerűen el kell viselnem a méltatlanságot. Hmmm. Tudom már. Elmegyek és újból megnézem anyut és aput, mert aggódom apu miatt. Akkor majd szerető angyalnak vagy szentnek fogom érezni magamat. 14:00 A biztonság utolsó parányi fürdőszoba szőnyegét is kitépték lábam alól. Nagylelkű ajánlatomat, hogy meglepem őket egy gyengéd látogatással, apu sajátosan fogadta a telefonban. - Ö... nem is tudom, édes. Tudnál várni egy kicsit? Megtántorodtam. Az ifjúság (jó, mondjuk, ifjúság ) arroganciájához az a feltételezés is hozzátartozik, hogy szüleink félbe-szerbe hagyják, amit éppen csinálnak és tárt karokkal sietnek elénk, amikor beállíthatnékunk támad. Apu visszajött. - Nézd, Bridget, bizonyos problémáink vannak anyáddal. Odacsöröghetünk valamivel később a héten? Problémák? Miféle problémák? Megpróbáltam rávenni aput a magyarázatra, de nem jutottam semmire. Mi megy itt? Érzelmi traumára van kárhoztatva a világ? Szegény apu. Mindennek tetejébe még egy széthullott családnak is tragikus áldozata is leszek? 20