2009. évi költségvetés: létezik alternatíva

Átírás

1 2009. évi költségvetés: létezik alternatíva Civil szervezetek, szakszervezetek és szakértők széles körével konzultált a Levegő Munkacsoport a évi költségvetési törvényjavaslatról és a kapcsolódó adó- és egyéb törvényjavaslatokról. Véleményt cseréltünk a Magyar Orvosi Kamarával (MOK), a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségével (MSZOSZ), a Munkástanácsok Országos Szövetségével, a Nagycsaládosok Országos Egyesületével (NOE), a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetével, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumával (SZEF) és más szervezetekkel. Az általunk megkérdezett összes szervezet egyetértett abban, hogy a közszférát érintő megszorítások tovább súlyosbítják társadalmi és gazdasági bajainkat is. Abban is teljes volt az egyetértés, hogy létezik a kibontakozást lehetővé tevő megoldás: a terheket igazságosabban, ésszerűbben kell megosztani. A megszorítások kára sokkal nagyobb, mint a haszna Az Oktatási Kerekasztal a következőket állapította meg: Magyarország a tanulás világában egyre jobban lemarad versenytársaitól. Az elmúlt évek számos reformja ellenére a tudásbeli szakadék, amely a világ legfejlettebb részeitől elválaszt bennünket, nem szűkült, hanem szélesedett. Egyre inkább jellemző, hogy a pedagógusi pályát olyanok választják, akik szinte sehol máshol nem tudják megállni a helyüket (ld. az 1. ábrát!). A gazdasági élet szereplői is folyamatosan arra hívják fel a figyelmet, hogy az oktatás gyenge színvonala versenyképességünk javításának egyik legfőbb gátjává vált. 1 Az OECD-országok között hátul kullogunk az egy tanulóra jutó ráfordítások tekintetében (csak Lengyelországot, Mexikót, Szlovákiát és Törökországot előzzük meg). Ennek ellenére a kormány most újabb jelentős forrásokat vonna el az oktatástól, még tovább rontva annak minőségét. Közismert a magyar lakosság rendkívül kedvezőtlen egészségi állapota. Ennek ellenére jóval kevesebbet költünk egészségügyre (nemcsak abszolút mértékben, de a GDP arányában is), mint a többi OECD-ország, és a kormány most ezt az elfogadhatatlanul alacsony összeget is tovább kívánja csökkenteni. A Bizalom és Partnerség című kormányzati dolgozat is megállapította, hogy az egészségügy humánerő-problémáinak megoldása a továbbiakban már nem tűr halasztást. A szakma átlagéletkora magas. Több mint 2800 szakorvos és számos szakdolgozó már egzisz ábra: A tanítóképzők hallgatói többnyire a középiskolák leggyengébb diákjai közül kerülnek ki 1

2 tenciális menekültként távozott az országból. Az utánpótlás helyzete tragikus, mert a frissen végzett orvosok, azaz szakorvos-jelöltek közötti felmérés szerint több mint 70 százalékuk már aki bevallotta a szakvizsga megszerzését követően külföldre kíván menni, mivel semmilyen motivációjuk nincs az itthon maradáshoz. Szinte egyetlen motiváló tényezője maradt az egészségügyi pálya választásának: az Unióban azonnal konvertálható diploma! Nem jobb a helyzet az ápolónők tekintetében sem. Amennyiben nem történik azonnali változás, a pálya elnéptelenedése fékezhetetlenné válik, és az állam egyik legfontosabb közszolgáltatásának, az egészségügynek még a maradványai is szétesnek. Köztudott az is, hogy Magyarországon egyre súlyosabb problémát jelent a jogbiztonság hiánya. A jogszabályokat egyre kevésbé tudják betartatni a nagyfokú forráshiánnyal, alacsony fizetésű munkatársakkal dolgozó rendőrség és más ellenőrző szervek. A megszorítások ezen a területen csak a bűnözőknek, a csalóknak, a tisztességtelen úton meggazdagodni vágyóknak kedveznek, és jelentősen rontják társadalmigazdasági megújulásunk esélyeit. A bíróságokat, ügyészségeket érintő rendkívüli megszorítások is az igazságszolgáltatás akadozását, további lelassulását eredményezik. A közszférát érintő megszorítások a hazai kis- és középvállalkozásokat (kkv-kat) szintén sújtják: ha a közszférára kevesebb pénzt fordít a kormány, vészesen szűkülnek a kkv-k piacai is. A kevesebb állami megrendelés, a közszférában dolgozók vásárlóerejének csökkenése gyakorlatilag ugyanolyan hatású lesz a kkv-kra, mintha jelentősen megemelnék az őket terhelő adókat. 2 A közszférában dolgozók a munkaképes korú lakosság (a 20 és 62 év közöttiek) 12 százalékát teszik ki. Ez a tény önmagában nyilvánvalóvá teszi, hogy a közszolgálati dolgozók jövedelmének csökkentése nem segít a gazdasági-pénzügyi válság megoldásában. Mi képezi nemzeti vagyonunkat? A Világbank tanulmánya 3 szerint a nemzeti vagyon legfontosabb eleme az eszmei tőke, vagyis a munkaerő képzettsége, a jogbiztonság, az elszámoltathatóság, a politikai stabilitás, az erőszakmentesség, a hatékony kormányzati működés, a szabályozás minősége és a korrupciómentesség. Minél fejlettebb gazdaságilag egy ország, annál nagyobb az eszmei tőke aránya a nemzeti vagyonában (1. táblázat). Tehát ha a gazdaságilag fejlettebb országok szintjéhez kívánunk közelíteni, akkor mindenekelőtt az eszmei tőkét kell növelni. Az elmúlt évek megszorításai éppen ezt a vagyont csökkentették nagymértékben, a tervezett megszorítások pedig még tovább rontanak a helyzeten. 2

3 1. táblázat: A nemzeti vagyon összetétele 2000-ben (százalék) Besorolás jövedelem szerint Természeti tőke Tárgyiasult tőke Eszmei tőke Kisjövedelmű országok Közepes jövedelmű országok Magas jövedelmű OECD-országok Világ összesen Cui prodest? Ha a közszférát sújtó megszorítások rombolják a társadalmat és hátrányosak a hazai vállalkozások számára is, akkor óhatatlanul felmerül a kérdés: kinek az érdeke mindez? Nézzük a számokat! A 2. táblázatban a külföldi befektetők által Magyarországról kivitt jövedelmek alakulását mutatjuk be a Magyarország Nemzeti Számláiban közzétett adatok alapján. Ebből az látható, hogy a kivitt jövedelem 2006-ban és ben ugrott meg rendkívüli mértékben, vagyis éppen a belső megszorítások éveiben. 2. táblázat: A külföldi befektetők által Magyarországról kivitt jövedelem Év A GDP százalékában Milliárd Ft , , , , , , A 2. táblázat adatai viszont azt bizonyítják, hogy ez folyamat nem törvényszerű: Szlovákiában például 2003 óta csökkenteni tudták a külföldi működő tőke által kivitt jövedelem GDP-hez viszonyított arányát, miközben a külföldi működő tőke állománya nőtt. A táblázatból az látható, hogy Magyarországon óriási a különbség a megtermelt jövedelem (GDP) és a belföldön felhasználható jövedelem (GNI) között: ez a különbség 2007-ben Magyarországon (a évi metodika szerint) 7,7 százalék volt. A többi uniós országban ez az arány sokkal kisebb, például Szlovákiában csak 4,1 százalék. 2. táblázat: A GNI és GDP közötti arány, valamint a külföldi tulajdonú cégek által kivitt jövedelem aránya Magyarországon és Szlovákiában GNI/GDP, %, Magyarország 94,50 95,00 94,10 94,10 92,80 92,30 GNI/GDP, %, Szlovákia 98,36 93,87 94,44 95,70 96,19 95,87 Kivitt jövedelem/gdp %, Magyarország 7,1 6,4 7,6 7,8 12,2 14,7 Kivitt jövedelem/gdp %, Szlovákia 3,36 8,19 7,57 7,46 7,19 7,04 3

4 Amint a 3. táblázatból látható, a külföldi működő tőkéből származó jövedelem kiáramlása 2008 első félévében 10,4 százalékkal még tovább nőtt az előző év első félévéhez viszonyítva (KSH adatok szerint, SCV cégek nélkül, euróban számolva)! 3. táblázat: A működő tőke egyenlege Magyarországon (az MNB fizetési mérleg adatai szerint), millió euró Összesen 5.2. Egyenleg Részvény és egyéb részesedés Újrabefektetett jövedelem Az újrabefektetett jövedelem aránya az 5.2. egyenlegen belül,% 42,9 57,4 62,3 159,1 67,3 32,6 39,3 76,0 A tényleges helyzet azonban ennél is rosszabb, mivel a külföldi működőtőkeelszámolások hamis képet mutatnak. A hazai statisztika a beáramló tőkébe az újra befektetett összeget is beszámítja. Ez azonban nem az országba beáramló friss tőke. Ennek jelentős része a túlzott kedvezmények és támogatások révén főleg a hazai kkvktől elvett jövedelemből származik, ezért nemzetgazdasági szempontból nem tekinthető többletforrásnak! További kérdés ezen befektetések valós értéke, ugyanis az újrabefektetés értéke után lehet további kedvezményeket igénybe venni, így a kedvezmények hatványozódnak. A külföldi befektetések felértékelésében a kormányzati szervek is érdekeltek, mert a külföldi befektetések összegében mérik munkájuk eredményességét. Ebből következik, hogy az egész külföldi működő tőke befektetési folyamata egy hatalmas pénzügyi buborék, amelynek most, a válság idején, különösen sürgető a felülvizsgálata. A statisztikai adatok alakulása azt mutatja, hogy a megszorításoknak az elmúlt években megvalósított változata a jövedelmek nagymértékű kiáramlását segíti elő! A költségvetési és adótörvények jelenlegi változatának elfogadása ugyanezt vetíti előre 2009-re. Megvan tehát a válasz a Kinek az érdeke? kérdésre. Hangsúlyoznunk kell, hogy nem a külföldi tőkebefektetéseket ellenezzük, hanem csupán a túlzott, nemzetgazdasági szempontból hátrányos támogatások felszámolását sürgetjük. Itt a sok káros támogatás közül csak egyetlen példát említünk. A Fővárosi Csatornázási Művek 25 százalékát 17 milliárd forintért privatizálták, azonban azóta annak külföldi tulajdonosai csak menedzsment díjként 27 milliárd forintot vittek ki az országból. Létezik megoldás! A bevezetőben említett civil szervezetek, szakszervezetek abban is egyetértenek, hogy létezik a gazdaságot élénkítő, a válságot enyhítő megoldás: a piacellenes állami támogatások felszámolása, a jövedelmek külföldre áramlásának ésszerű visszafogása, a környezetszennyezés és az energiapazarlás fokozott megadóztatása, a korrupció és az adócsalások visszaszorítása. A Levegő Munkacso- 4

5 port konkrét javaslatokat dolgozott ki mindennek a megvalósítására is. 4 Ezekkel az intézkedésekkel 2009-ben sokkal nagyobb államháztartási megtakarítás érhető el, mint amennyit a kormány a megszorításokból tervez. Egyúttal a jövő felélése helyett annak megalapozását segíthetjük elő. Budapest, december 4. Levegő Munkacsoport 1 Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke a következőket állapította meg a Nemzeti Csúcson (MTA Székház, október 18.): A hosszú távú növekedési potenciál erősítéséhez elengedhetetlen az oktatás, különösen az alapfokú oktatás színvonalának emelése. 2 Erről a következőket nyilatkozta Bánfi Tamás, a Corvinus Egyetem pénzügyi tanszékének professzora, a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsának tagja: Mindaz, ami várhatóan történni fog, tökéletesen ellentétes bármifajta élénkítéssel. Véleményem szerint 2009-ben, de különösen a jövő év első felében nem volna szabad az államháztartás hiányát úgy csökkenteni, hogy az azonnal és közvetlenül a fogyasztást mérsékli, és ezen keresztül tovább szűkíti a keresletet. 3 Ld. 4 Ezeket a javaslatokat már korábban eljuttattuk az Országgyűlés Költségvetési Bizottsága részére: 5