eformátu A Nyíreegyháza g templo nk? S K w.refnyirkertvaros.hu

Átírás

1 A Nyíreegyháza a-kertváárosi Ref eformátu us Egyháázközség g templo omában elhangzzó igehirrdetésekk auguusztus vasáárnap Ho ová éss miértt futun nk? S Szolgálattevő: K Katona Béla lelkipássztor www w.refnyirkertvaros.hu Oldaal 1

2 Textus: Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan n futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogyy elnyerjétek. Aki pedig versenybenn vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgává teszem a estemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre. (1Kor 9:24-27) Kedves Testvérek! Néhány napja ért véget egy hatalmas esemény, mely négy évente bő kétt hétig lázban tartja a világ jelentős részét. Ez az olimpia. Sok olyan ember, akit a sport annyira nem is érdekel, ilyenkor leül a tv elé és szurkol nemzete képviselőinek. Biztosan vannak olyanok is, akiket teljesen hidegen hagy ez az egész, pedig sok tanulság, elgondolkodtató esemény és hatás éri az embert. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy az olimpiának az egész világra hatása van. A nemzeti öntudatot, az összetartozást is erősíthetii az olimpia. Nem fantasztikus dolog, amikor egy magyar sportoló teljesítménye miatt szól nemzetünkn k himnusza? Szerintem felemelő érzés magyar sportsikereket látva magyarnak lenni és szurkolni. Egy nemzet egészére kihatással lehetnek az eredmények: nem mondom, hogy magasabb lesz az életszínvonal, hogy több lesz a fizetésünk, de csodálatos érzés volt azt megállapítani, hogy alighogy megkezdőd dött a rióii olimpia eseménysorozata, az első napon már 2 aranyérme volt kis hazánknak. A résztvevő országok jelentős része az olimpia végeztével sem mondhatja el, hogy összegyűjtöttek két aranyat. Végül az országunkat képviselő sportolók 8 aranyat, 3 ezüst-, éss 4 bronzérmet szereztek. Perszee furcsák vagyunk mi, emberek, mert fanyalgunk, ha valaki csak második, vagy harmadik, netán hatodik lesz. l A világon. Pedig a világon másodiknak, harmadikn nak, hatodiknak lenni óriásii dolog. Nem kis bravúrok, fantasztikus teljesítmények ezek. Talán többekben felmerülhet a kérdés, hogy nem tévesztette-e el a helyszínt, amikor ennyi sporttal kapcsolatos dolgot hall egyy lelkésztől, de mindenkit megnyugtatok, hogy nem. Tisztában vagyok vele, hogy nem sportriporter vagyok, hanem ennek a gyülekezetnek a lelkipásztora, ezért fel is teszem azt a kérdést, hogy van-e közee Istennek és a hívő embernek az olimpiához? Van! A béke jelképe is az olimpia. Az ókori görögök az olimpia néhány napjára teljes fegyverszünetet rendeltek el. Előtte éss utána lehet, hogy ölték-vágták egymást, de amíg tartottak a versenyek, addig semmiképpen sem. Az olimpiai öt karika egybekapcsolódása az összetartozást iss jelzi. Isten pedigg a békesség munkálására és az összetartozásra akar indítani bennünket. Ezen felül bármilyen meglepő is, de a Bibliában vannak sportban használatos képek. Pál apostol így ír: ama nemes harcot megharcolt tam, Oldal 2

3 futásomat elvégeztem, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését. Pál a hívő életet nemes harchoz, futáshoz hasonlítja. De alapigénkben ugyancsak erről van szó: Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartoztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre. A hívő élet olyan, mint egy futóverseny. De nem sprintszám, nem rövid-, hanem hosszútávfutás. Ezért mertem idehozni az olimpiát, mint témát, mert megvannak a hasonlóságok a sportolók és a hívők között. Persze vannak ellentétek is. De először nézzük a párhuzamokat, a hasonlóságokat. Mi kell egy sportoló győzelméhez? Számos dolog. Csak címszavakat említek. Felkészülés. Kitartás. Eltökéltség. Állhatatosság. Odaszántság. Áldozathozatal. Szerénység. Szorgalom. Hit. Remény. Alázat. Megfelelő háttér. Céltudatosság. Biztosan kell ettől több dolog is, de ezek nélkül lehetetlenség egy sportolónak komoly eredményt elérni. Befektetés nélkül nincs eredmény tartja a mondás. Ugyanezek a fogalmak szükségesek a hívő ember életéhez is. Csak a mi felkészülésünk nem napi 8-10 óra futásból, kondizásból és egyéb erősítő gyakorlatokból áll, hanem imádságból, bibliaolvasásból, gyülekezeti alkalmakon való részvételből. Ugyanis a hívőt ezek készítik fel a mindennapi élet küzdelmeire, a helytállásra. Mélypontok, vereségek, elbukások nemcsak a sportolók életében vannak, hanem minden hívőében is. Bűnök, nyomorúságok, szenvedések olykor padlóra küldenek bennünket, ám éppen ilyenkor mutatkozik meg a hitünk, az állhatatosságunk, az odaszántságunk. Ha egy sportoló életében jönnek az eredmények, akkor kinek mond köszönetet? Egy-egy jól sikerült verseny után az olimpikonok megköszönik a családnak, az edzőknek és más fontos embereknek azt, hogy ilyen vagy olyan módon, de hozzájárultak a sikerhez. Magyar sportolók sikerei után egy valamit hiányoltam: senki nem érezte úgy, hogy hálás lenne Istennek. Vagy ha mégis, akkor nem adott hangot neki. Igaz, egyikük azt mondta: áldott ember vagyok. A hívő embernek ennyiben mindenképpen különböznie kell(ene) a világtól. A hívő ember ugyanis élete eseményei, áldásai, sikerei mögött meglátja Istent. Miképpen a dicsőség kérdése is ebbe az irányba vezet bennünket. Kié a dicsőség egy sportoló esetében? Az övé, az őt felkészítőké, egyesületéé, nemzetéé. A hívő ember viszont nem a saját dicsőségét keresi és hajhássza, hanem az Úr dicsőségét munkálja egész életével. Egyedül Istené a dicsőség valljuk a reformáció jelmondatával és ez nem álszerénység, hanem kifejezése annak, hogy Isten nélkül semmi vagyok. Nélküle semmit nem érhetek el. Az Ő áldása, kegyelme, gondviselése nélkül mit sem ér a felkészültségem az élet bármely részéről is van szó. Az olimpiára eljutni, ott versenyzőként egy nemzetet képviselni céltudatosságot igénylő feladat. Célok nélkül nem könnyű élni! Vannak-e céljaink? És milyenek? Rövid-, közép- és hosszú távú célokkal rendelkezünk-e? S mi vezérel bennünket, amikor ezeket a célokat Oldal 3

4 megfogalmazzuk? Jó és nemes, építő a szándék, ami bennünk van? Hiszen az is cél, ha valaki azt mondja: ki fogok rabolni egy bankot! Csak ez rossz cél, téves, helytelen irányba vivő cél. Ne ilyen céljaink legyenek! De ugyanilyen rossz, amikor látunk embereket céltalanul élni. Csak úgy elvannak. Önmagukon kívül senki és semmi nem érdekli őket. Szerintem mindnyájan ismerünk ilyen embereket. Én is tudok olyanokról, akik sokkal többre lennének hivatva, de családi bevételeiket elhordják a kocsmába A hívő embernek mi lehet a célja? Pál apostol így fogalmaz a filippibeliekhez írt levelében: futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. Célunk az üdvösség, a mennyek országa. Isten hív bennünket oda, és hit által a mienk. Nem emberi teljesítmény miatt fogunk odajutni, hanem mert Jézus által a mienk. Az Úr Jézus Krisztus golgotai áldozatának, és feltámadásának következménye a bűnbocsánat és az örök élet. Aki ezt elhiszi, hogy mindezt Isten az ő Fiában, Jézusban neki tulajdonítja, annak része lesz benne. De ez bennünket nem elkényelmesít, hanem még eltökéltebbé tesz. Amikor Pál, mint Isten gyermeke futóként ábrázolja magát, akkor nem egy megfáradt, lendületét vesztett, lepihenni készülő embert fest elénk, noha nem volt már fiatal, amikor ezeket írta, hanem egy céltudatos, mozgásban lévő emberként jeleníti meg önmagát. A hívő ember nem szurkolóként van jelen ebben a versenyben, hanem maga is ott fut a többiekkel. Nem kívülről nézi a versenyt, hanem belülről látja, és másokat is bevonni akar. Együtt akar másokkal a helyes cél felé futni: a mennyek országa felé. Mert vagy odafelé tart valaki, vagy a kárhozat felé. Nincs harmadik irány. Futásunk lendülete más és más lehet, de az irány végtelenül fontos. Füle Lajosnak van egy remek verse erről. Futás a címe. Így hangzik: Fut a gyermek a labda után leszegett fejjel, tűzpirosan, se lát, se hall, csak egyre rohan. Guruló labda lett a világ, szüntelen űzi, hajtja a vágy, száz utcán, téren, ezer veszélyen, millió anyai kétségen át, gyönyörűszépen s balga-bután fut a gyermek a labda után... Oldal 4

5 Fut az ember az élet után... Leszegett fejjel gyötri magát kincseit egyszer csakhogy elérje, kergeti álma, hajtja a vére. Kenyér gurul a lába előtt, vagyon gurul a vágya előtt, hírnév, dicsőség álma előtt. Rohan utánuk éveken át, a fogyó úton, életen át, száz utcán, téren, ezer veszélyen, millió isteni bánaton át, gyönyörű szépen s balga-bután fut az ember az élet után... Fut az ISTEN az ember után, mert mindent lát és szánja nagyon, guruló szívét csakhogy elérje, hogy fut utána, hull bele vére! Ott fut az utcán, ott fut a téren, egész világon, sok ezer éven, sok mérhetetlen, megérthetetlen, keresztre írott szenvedésen át, hulló Igével, kiontott vérrel, viszonozatlan, mély szerelmével fut az ISTEN az ember után... Oldal 5

6 Sokat mondó vers ez. Úgy hiszem tisztán értjük a benne megfogalmazott üzeneteket Mindennek ára van ebben az életben. Egy olimpiai éremnek, helyezésnek is. Valamint a hitünknek is. Gondolkodtatok már rajta, hogy mennyit ér a hitünk? Ha igen, ha nem, elmondok egy rövid történetet. Két fiatal egyetemista beszélgetett egyik alkalommal és egyikük így szól társához: Hallod, neked mennyit ér a hited? Én sportolok, ám ahhoz, hogy futásban néhány századot javítsak a legjobb időeredményemen, sokat kell edzenem. Te viszont azt mondtad magadról, hogy hívő ember vagy, mégsem láttalak még sem imádkozni, sem Bibliát olvasni, sem templomba menni. Neked mennyit ér a hited? Szerintem értjük ezt a történetet. Ugyanis tényleg nem attól lesz valaki hívő ember, ha annak mondja, vagy tartja magát, hanem attól, ha ennek látható jelei is vannak életében Az olimpiák nagyszerű eredményt elérő sportolói hazájukban de nem ritkán más országokban is példaképpé válnak. Gyermekek, fiatalok nem ritkán az ő hatásukra kezdenek el sportolni, és ez nagyszerű dolog. Sok gyermek, fiatal indul el egy egyébként nem rossz irányba, hiszen az alkohol, a drog helyett a sporttal töltekeznek. Edzetté lesznek, s reméljük, hogy közöttük vannak a jövő olimpiai bajnokai. Hogy jön ez a hívő életünkhöz? Úgy, hogy nekünk is példákká kell lennünk! Pál apostol hogyan is írja Timóteusnak? Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban. (1Tim 4:12) A mindenkori hívő számára óriási kihívás, feladat, hogy élete példaértékű legyen. Nekünk azzal kell kitűnni a társadalomból, ahogyan beszélünk valakivel, vagy valakiről, valamiről. Ahogyan viselkedünk egy-egy élethelyzetben, ahogyan megnyilvánul a bennünk lévő hit, remény és szeretet. Ahogyan éljük az életünket, ahogyan bánunk a házastársunkkal, a gyermekeinkkel, unokáinkkal, szüleinkkel, testvéreinkkel, barátainkkal, munkatársainkkal. Ha valaki normális családban él, az nem tűnik nagy számnak, nem tűnik nagy teljesítménynek pedig egy folyóiratban olvastam a közelmúltban, hogy kitartani a házastársunk mellett egy hosszú életen át, mellette és vele megöregedni felér egy olimpiai csúcsteljesítménnyel. De ahogyan mondjuk az interneten, például a facebook-on képviseljük Jézust, az is figyelemfelkeltő, jó vagy rossz példa. Mit lájkolunk, mihez, hogyan szólunk hozzá, mit osztunk meg másokkal, mit továbbítunk? Ezek is mi vagyunk és ezekből is következtetéseket vonnak le embertársaink. Nem mindegy persze, hogy mit. Kicsinek tűnő dolgok sokat árthatnak Isten ügyének. Nagy a felelősségünk és ezt át kell éreznünk! Az olimpián minden számban csak egy győztes van. Az életben azonban mindenki győz, aki hit által Jézust Megváltójának fogadja el és vele járja életútját. Az ilyeneket a halál sem választja el Uruktól és az örök élettől. Legyen példa előttünk Jézus Krisztus céltudatossága. Ő tudta, hogy földi életének célja a világ megváltása. Ő szenvedni, meghalni és feltámadni jött közénk. Ettől az úttól, noha voltak, akik igyekeztek eltéríteni, de nem jártak sikerrel. Nem járhattak sikerrel, mert Mennyei Atyjára, az élő Istenre tekintett. Tudott lemondani, nem akármilyen áldozatot hozott értünk és végigment a kijelölt úton. Ilyen céltudatos hívő életet kívánok mindnyájunknak, mely nemcsak földi célokat tud kitűzni, hanem ismeri és követi a nagy célt, az üdvösséget és másokat is oda szeretne eljuttatni. Ámen Az istentiszteleten énekelt énekek: 455, 42/1-3, 164/1, 367/2, Oldal 6