Én mindig jobb akartam lenni Interjú Szilvási Miklóssal Készítette: Nagyné Patkós Krisztina Az interjú január 22-én készült

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Én mindig jobb akartam lenni Interjú Szilvási Miklóssal Készítette: Nagyné Patkós Krisztina Az interjú 2014. január 22-én készült"

Átírás

1 Én mindig jobb akartam lenni Interjú Szilvási Miklóssal Készítette: Nagyné Patkós Krisztina Az interjú január 22-én készült A XIII. kerületi bérház második emeleti garzonlakásában élő párhoz a szociális munkás kísér el. A kapuban találkozunk Etelkával, aki hosszú sötét hajú, sötét szemű, kis termetű megviselt arcú, hiányos fogsorú nő. Nagy örömmel üdvözli a segítőt. Éppen Csibészke névre hallgató tibeti spániel kutyájukat viszi le sétálni. Bemutatkozunk egymásnak. Míg Etelka sétál a kutyával, mi felmegyünk, becsöngetünk. A jó melegre fűtött, tiszta lakásból Miklós - 51 éves sportos testalkatú, rövidre nyírt hajú, szakállas bajszos férfi nyit ajtót. Hellyel kínál, és kávéval. A lakás kevés bútorral berendezett, konyhaszekrény, tűzhely a szoba egyik felén, a másik felén egy galériaágy, valamint alatta egy másik, a közelében egy tévé, állványon. Ezen kívül még egy asztal van számítógéppel, valamint egy másik asztal két székkel az étkezéshez. Az előszobából nyílik a fürdőhelység, valamint ott található egy gardróbszekrény. A kutyának főtt csirkenyak van a tányérján. Elmondom Miklósnak az érkezésem célját. Egy interjút szeretnék vele készíteni. Az élettörténete érdekel, egészen mostanáig. - Hogy gondolja, hogy csináljuk? A több mondanivaló inkább a végén legyen, a sűrű mondanivaló, vagy az elején legyen az, amit inkább kiszínezünk? - Ahogy jön, teljesen természetesen, ami eszébe jut. - Hát egy nagyon hosszú verziót is el tudok mondani, vagy egy rövidet is. A memória bírni fogja? (nevetve) Akkor kezdhetjük. Hogy is mondjam.. kissrácként én is álmodoztam rengeteget arról, hogy mi lesz belőlem. Nevelőszülőknél nevelkedtem, mert anyám eldobott magától három éves koromban. És hát magyar emberek között nőttem fel. Úgy kell tudni, hogy óvodában Őrbottyánban nőttem fel, és ott nem történtek olyan kirívó dolgok, amik felkavarták volna egy kisvárosnak, vagy kisközségnek a nyugalmát. Tehát az embernek egy tisztesség háttere volt érzelmileg. No, hát én kissrácként odakerültem, és egyből óvoda. Óvodában olyan srácok és gyerekek közé, akikről azt hittem, hogy ugyanolyanok, mint én. Szóval belsőleg is. Én jószívűnek hittem magam, a mai napig is annak hiszem magam. Kedvesnek, aranyosnak, őszintének. Mindenkiről azt tételeztem fel, hogy mindenki olyan, mint én. Tehát ha én adok valakinek valamit, első szóra, magamtól, akkor a másik is ugyanilyen lesz, nem kell elvárnom tőle, nem kell mondanom neki, nem kell üzletelni, hanem egyszerűen, mint egy gyerek. A gyerekek ilyenek. Szóval ilyen voltam én itt az óvodában. És már ott kiderült, hogy olyan más világban élnek, ami nem egyezik azzal a belsővel, ami bennem van. Tehát ha egy négyéves gyerekkel ön elbeszélget, vagy én elbeszélgetek (megérkezik Etelka) - E: Jó napot! - Én: Jó napot! - M: Ő a párom, Etelka. - Én: Igen, már találkoztunk. - E: A folyóson egy kutya odakakált. Nem mi voltunk. - M: Igen, ő inkább nyolc órát begörcsöl, de nem kakál be. - E: Meg ő nem volt kint. - Szóval az óvodánál tartottunk. Én feltételeztem, hogy mindenki olyan, mint én. Átestem ezeken az apró kis csalódásokon, amik tényleg nem számítanak az ember életében, gondoljuk mi Ott már egyből kiderült, hogy én nem tartozom közéjük. 1

2 Nem magam jöttem rá, hanem ők döbbentettek rá engem erre. Hát egyből jött az, hogy cigány vagyok. Én azt sem tudtam, hogy mi az (felemelkedik a hangja). Én, mint kisgyerek, ha mondanak neki egy ilyen szót, nem tud különbséget tenni aközött, hogy mi a cigány, mi a nem cigány, mi a jó, mi a nem jó. Én csak azt éreztem, hogy valami nem stimmel, valami nem jó, mert rosszindulattal mondják. Haraggal. Fogalmam sem volt róla, hogy miért. Nem csináltam én ott semmi rosszat. Nem loptam, nem hazudtam, nem csaltam, egyenes voltam mindenkivel, próbáltam egyenes lenni. És ez nagyon sokáig így végigkísért engem. Iskolába jártam, és én voltam az egyetlen cigány az iskolában. És ezt éreztették velem nagyon durván, sokszor, még a tanárok is még a tanárok is. Voltak köztük - le a kalappal - nagyon jók is. Volt köztük olyan, aki a hivatásának élt, de úgy, hogy halál komolyan vette, és nem tett különbséget ember és ember között. Ő értéknek tekintette azt, amit átadott. Olyan értéknek, ami más embereknek nagyon-nagyon meghatározhatja az életét. Csinálhat egy rossz tanár egy gyerekből gazembert, és csinálhat egy tudásszomjas felfedezőt, aki egész életében keresni, kutatni fog valamit. Keresni fogja azt, ami jobbá teszi az ő saját életét. Vagy abból indul ki, hogy mások életét, és úgy talán a magáét is. Tehát jobbítani akarja a világot, abból, hogy ő milyen tanításokat kapott, ő milyen nevelést kapott, milyen eszméket kapott fiatalkorában a tanáraitól. - Voltak ilyen meghatározó emberek, felnőttek az életében? - Nem, senki. - A szüleiről mit tudna mesélni? - Nagyon tiszta, őszinte, igaz emberek voltak. Az Isten nyugosztalja őket, az Isten áldja őket. Sajnos már meghaltak. - Saját szülei voltak, vagy nevelőszülei? - Nevelőszüleim. Ami kevés jó van bennem, azt tőlük kaptam mind. Őrbottyánban voltak nevelőszülők. A nevelőanyám, Kovács Istvánné Fekete Mária, férjezett volt. A férje a háborúban járt, a Don kanyarban, ott, ahol az a hatalmas nagy mészárlás volt. Visszajött a háborúból, a poklok poklát élte meg, de erről majd később beszélek. Egyenlőre maradjunk a nevelőanyukámnál. Anyámnál, mert anyámnak tekintettem őt. Postás kisasszony volt a postánál, telefonkezelő volt. Ő még abban az időben volt, amikor dugdosni kellett a vezetékeket, meg a dugókat, úgy kaptak csatlakozást. Ő kapcsolta a vonalat. Vidéki kisvárosban nem volt akárhol posta, meg telefon, csak nagyon fontos helyeken, állami helyeken (nevetve). Ha volt egy ilyen hívás, ő kapcsolta, bedugta a kellő helyekre a csatlakozókat. Nem volt bonyolult, de felelősséggel járt. Oda a hülyéket nem vették fel. Ő pedig nagyon művelt volt, nagyon okos, nagyon intelligens, de nem látszott rajta. Szóval nem dicsekedett vele, nem nyilvánította ki lépten-nyomon, mint ahogy ezt manapság nagyon sokan csinálják, hanem szerényen. Egy tehetség, egy igazi ember ilyen. Nem látni rajta, de éles helyzetben villámgyorsan kijön. És ő helytállt mindig. Ő ilyen. Kedves volt, szerény, türelmes, nagyon megértő. Ha valami rosszat csináltam, elmentem rosszalkodni, a gyerekének tekintett, soha nem vert meg. A legnagyobb szidása az volt: Nem kellett volna, ezt csinálni fiam, nem így kellett volna. Soha nem vert meg, de ez sokkal hatásosabb volt. Ellenben ott volt a nevelőapám, aki tényleg a poklon ment át a háborúban, s úgy jött vissza, hogy mai ésszel fel sem tudom fogni, hogy emberek hogyan tudnak kijönni nem józan ésszel, hanem józan értelemmel egy ilyen pokolból, hogyan tudnak bennmaradni egy ilyen világban. Ez ugyanaz, mint mikor a vietnami háborúból visszajöttek a srácok. Őket nagyon rosszul fogadták. Nem hősként ünnepelték őket, hanem pont fordítva, gazemberként ünnepelték őket, mint gyilkosokat. Pont akkor voltak ezek a diáklázadások, virág ifjúság, a Beatles korszak stb., és ez pont háborúellenes volt. Na és ők pont ellenpéldái voltak az akkori 2

3 korszellemnek és az egész világ előtt úgy mutatták be őket. Pedig szerencsétlenek nem csináltak semmi mást. Hazafias lelkesedés, amit nyomtak beléjük, hogy menni kell, védeni a hazát. Nem kellett azt a hazát senkitől sem megvédeni. Ők mentek oda beleszólni a dolgokban nagyon durva egy időszak volt a világban. Amerika nagyon piszkosul nyomta. Most sem bánik kesztyűs kézzel senkivel, de akkor aztán nagyon szemétláda volt. No hát ez volt a nevelőapám sorsa, hasonló, mint azoké a katonáké. Ha kellett, ha nem, menni kellett. Vietnamban voltak önkéntesek, de itt nem voltak önkéntesek. Itt ha nem mentél is, kellett menni. Itt ha megszöktél, nem csak téged büntettek meg, hanem a családodat is. Hatalmas nagy elnyomás volt, csak hát erről nem nagyon irkálnak mostanában. Meg aki mesélhetne róla, azok már meghaltak. Rengeteget olvastam erről. Nemcsak erről, sok mindenről. Minden könyvet felfaltam Őrbottyánban a könyvtárban. Olyan, hogy egy héten 10 könyv, ez megvolt majdnem 4-5 éven keresztül. Egy héten 10 könyvet kivettünk, 3-4 nap alatt kiolvastuk, aztán egymás között cserélgettük a könyveket, azt a tízet. Ilyen vastagokat. (fél araszt mutat a két ujjával) Klasszikusokat, a Gyűrűk urával kezdtük, akkor aztán angolokkal, magyarokkal, amerikaiakkal. - A könyvszeretet családon belülről jött, valaki ösztönözte, vagy csak úgy magától? - Senki, senki. Én voltam az első az óvodában, aki tudtam olvasni. A Mosó Masa Mosodája. Az óvodában kezembe adták a könyvet, mert látták, hogy tetszik nekem. Mert egyszerűen látták rajtam, hogy van valami, ami idáig élettelen tárgy volt, nem beszél hozzám, de ha belelapozok, olyan mintha beszélne hozzám. Hatalmas nagy élmény volt. És akkor tényleg megtanítottak írni, olvasni, nagyon szépen lassan legalábbis én úgy éreztem, hogy nagyon lassan. Szóval én voltam az első, aki tudtam olvasni. Utána aztán Őrbottyánban jártunk ki versenyekre, irodalmi versenyekre. Nem értem el komolyabb helyezést, de hogy ott voltam, az nekem nagyon sokat jelentett. Hetekig a talaj fölött jártam, nem a beképzeltségtől, hanem a boldogságtól. Olyan mint hogy olyan emberek között vagyok, akik nálam okosabbak, tanulhatok tőlük, és közéjük tartozom mégis, ez annyira felemelő dolog. Mint amikor van egy átlagos autója az embernek, és elmennek mellette a menő kocsik, és nem lenéznek, nem leszorítanak az útról, hanem bratyiznak. Gyere, mi megyünk ide, oda, amoda. Gyere velünk! Nem megy a motor? Kicsit húzzál bele! (nevet) Megvárunk. Szóval ilyesmi. Meg ami volt, amiről beszéltünk, a 60-as évekről. Nekem nagyon fekszik ez a gondolkodás. Koleszos voltam Vácott, ott a srácokkal ugyanez volt a gondolkodás, ugyanilyen gondolkodásúak voltak, mint én. Ez a Beatles korszak, a vietnami korszak. Nagyon megértettem magam velük. Nekem ez lenne a lételemem. Engem annyira lebombáz az, hogy mostanában az embereknek csak a pénz számít. PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ, karrier, lelketlenség, gazemberség, hideg számítás, matematika. Én az iskolában nem voltam valami nagyon-nagy fej, de arra büszke voltam, hogy irodalomból, nyelvtanból ott voltam, ahol kellett. Szóval ki tudtam tenni magamért, és úgy éreztem, hogy tudok teljesíteni. Pedig sokszor meghúztak ám, nagyon sokszor. De a matematika nekem nagyon nem ment. Annyira nem illett a gondolkodásomhoz, annyira nem passzolt bele a bensőmbe, hogy egyszerűen még az olyan embereket is ki nem állhatom, akik előre kitervelik, hogy mit fognak csinálni, mi lesz a másik embernek a reakciója, stb, stb. Ez nekem annyira nem megy. - Visszakanyarodhatunk az édesapjához? - Hogyne, persze. Egy talpig becsületes, gerinces ember volt, Isten nyugosztalja. Elment a háborúba és átélte a poklok poklát. Én akkor voltam hetedikes, nyolcadikos, akkor lett volna szükségem arra, hogy olyan szüleim legyenek, akik átsegítenek a kamaszkori problémákon, nehézségeken, stb. Az, hogy az ember keresi a kiutat, 3

4 keresi, hogy ő kicsoda. Nekem akkor nagyon sokat segíthettek volna, de nem tudtak, mert nekik is akkora problémáik voltak, amit én akkor nem láttam, hogy egyszerűen csoda, hogy nevelőapám túlélte. - Ha jól értem, amikor hetedik nyolcadikos lehetett, akkor már vége volt a háborúnak? Akkor olyan tizennégy éves lehetett ön. Hányban is lehetett ez? - Hetvennyolc-hetvenkilenc. Egyébként ez akkor egy csodálatos korszak volt, de mindegy, most beszéljünk Apukámról. Szóval szegény hatalmas nagy megrázkódtatáson ment át. Amiket látunk a horrorfilmekben, azok meg sem közelítik azt, amit ő átélt. Ő ezt nem mutatta ki. Mi csak annyit vettünk észre ebből, hogy ő állandóan részeg volt. Szerencsétlen nem tudta feldolgozni azt, ami ott történt. Én ezen nem csodálkozom, nem csodálkozom. De akkoriban az én szememben egy gonosz ember volt, ivott. Nem tudtam tőle tanulni, nem tudtam tőle otthon lenni úgy, hogy ne hallgassam az óbégatását. Persze ki volt készülve. - És a viszonyuk egymással milyen volt? - Hát jó is, meg rossz is. Mert mint ember, imádnivaló volt. Viszont részegen én csak azt láttam rajta, hogy lefekszik, meg kiabál. Nem bántott minket, ssak azt láttam, hogy agresszív a viselkedése. Nem tudtam ezekről az előzményekről, nem tudtam. Hát annyira szégyellte mások helyett, amit csinált a világ. Ő szégyellte, hogy neki menni kellett gyilkolni. A saját társának a fejét leszakította a bomba. Akivel együtt felnőtt, azt feldarabolták, megették. Voltak ott borzalmas dolgok, nem írnak róla, de én tudom. Nemcsak azért, mert ő mesélt róla mert később már mesélt, hanem amit láttam dokumentumfilmekben. Én tudom azt, hogy nagyon sokáig, még talán száz, de akár ötven évvel ezelőtt, ették egymást az emberek. Én tudom, nemcsak Új-Guineában, hanem nálunk is itt, Magyarországon. A háború után voltak ezek a fosztogatások. Az utcákat járták ezek az úgynevezett vetkőztetők. Hullák voltak mindenhol, szanaszét, nem volt élelem, abszolút semmi nem volt. És egymást ették. Szóval még mostanában is volt ilyen, bárki bármit mond. Az apám ilyenekről nem mesélt. Ő még azt is szégyellte, hogy puskát kellett venni a kezébe, még arról sem beszélt. És ezt akarta elfojtani itallal, és emiatt nem tudtam én otthon tanulni. Ezért kellett nekem elmenni sok kilométerrel odébb kollégiumba, hogy nyugodtan tudjak tanulni a szakmunkásképzőbe. Ott tanultam ki egy-két szakmát. Csak aztán jöttek a kamaszévek. Hülyék voltunk, mindig mentünk bulizni. Csajokat felvittünk a koleszba ilyen állványon, meg minden, szóval csináltuk a hülyeségeinket. Szóval nem kimondott rosszaságok vagy gusztustalan dolgok, hanem amiket a fiatalok ilyen romantikus filmben vagy akármilyen filmben is megtesznek. - Mit tanult, milyen szakmákat sajátított el? - Fűtésszerelő, hegesztő. Elég jól mentek a dolgok tulajdonképpen. Csak ez miatt a viselkedés miatt nem a csajozás miatt - csak hogy kilógtunk a koleszból, csavarogtunk, elmentünk a diszkóba, ilyesmi. De semmi izét, semmi rosszat nem csináltunk tulajdonképpen. És kész, áthelyeztek, átraktak minket ilyen kollégiumba, nevelőintézetbe, gondolva, hogy majd megnevelnek. Hogy ezeket a tulajdonságaimat majd valahogy meglovagolják. Itt is meg Őrbottyánban is mindenki fehér volt. Pedig tényleg én körülnéztem, érdeklődtem, hogy mi ez a fajgyűlölet miért látja másként egyik ember a másikat. Szóval átkerültem Vácra A legrosszabb környezetbe tettek engem, nem fölfelé fejlődtem, hanem lefelé. Alapból volt ott rengeteg srác, akik még nálam is rosszabbak voltak. Már így idézőjelben rosszabbak voltak. Csibészkedtünk. A szökdösések, csavargások. Némelyikük italozott is, én nem. Hát a csajozás, az orrba-szájba ment. Mert ott voltak a fekete angolai gyerekek is. Nem gyerekek, hanem felnőttek, egyetemistaként ott tanultak. Kaptak ösztöndíjat, tíztizenötezret kaptak. Hatalmas nagy pénz. Hát ők nagyon jó emberek voltak ahhoz 4

5 képest, hogy honnan jöttek. Hát Angolában a mai napig polgárháború van. Gyilkolják egymást nagyon durván, ölik egymást az emberek, és ők onnan jöttek. És nem voltak úgy megsérülve, mint a mostani jugoszlávok, akik átjöttek a határon, és itt is elkezdtek gyilkolászni meg bankokat rabolni. Nagyon rendesek voltak, őszinték, tiszta szívűek. Pedig ők is a poklokat járták meg. Mint a gyerekek, annyira őszinték voltak. Jártunk fel hozzájuk, beszélgettünk velük, buliztunk velük. Az utolsó ingüket odaadták. Jól van, mert jobban álltak anyagilag, mint mi. De nagyon jószívűek voltak. Tehát ott a barátságot nagyon jól lehetett megtanulni, újratanulni. Rengeteg ember kerül ki onnan, és szerintem azok az ottani angolaiak közül, akik hazamentek, lehet, hogy tudtak javítani az országon. Nem tudom. Nem tudom, mert a politika, ami megy most a világban, az mind a hatalom, a zsarnokság, az elnyomás. Mindenhol erről szól, és ezt nagyon rossz nézni, egy olyannak, aki mindenkiről csak a jót tudja feltételezni. Mint akkoriban én. Ha akkor valaki megsértett, nevettem. Nem kötekedtem, nem verekedtem, nem érdekelt semmi ilyesmi, mert nem volt rá semmi szükségem. Pingpongoztunk, játszottunk, szórakoztunk, szökdöstünk a lányokkal együtt, leszökdöstünk a ping-pong terembe, elszökdöstünk pecázni. De nem volt belőle gond, néha szóltak, de látták, hogy nem ártalmas dolgok ezek. Látták azt, hogy fiatalok voltunk, látták azt, hogy szeretjük egymást fiúk, lányok. Hagyták. A tanárok, hát igen, sokat taníthattak volna, de már mi is sokkal személytelenebbek voltunk a tanulás iránt. Hanem inkább a Balaton, inkább a koncertek, az hogy menjünk ide, oda amoda. A vége persze mi lett? Hogy belekeveredtem az első gyanús ügyekbe, és persze Tökölre kerültem. Ez a saját hülyeségem volt, egy olyan társasággal összebarátkoztam Nagyon könnyű lenne kimondani, hogy rossz útra vittek, de ez soha nem igaz. Soha nem mások viszik az embert rossz útra. Az, ami benne van az emberben, az számít. Mert én barátkozhatok a legnagyobb gengszterrel, de ha nekem azt mondják, hogy figyelj gyere velem ide meg ide! akkor is mondhatja, hogy Srácok, nem. Ismertek. Nem. Engem itt maga a kaland érdekelt. Nem volt családom. - Megszakadt a kapcsolat velük? - Igen, már Vácon is. Én kezdtem tőlük elhatárolódni, pedig imádtam őket. Szerettem őket. De többre tartottam már csak azt, hogy tanulhassak. Azért mentem én kollégiumba, hogy ne az ordibálós, veszekedős, falhoz csapkodós esték legyenek. Falhoz csapkodtak mindent. Nevelőanyám nem, ő csak eltűrte csendben, nem is veszekedett, nem is szólt. Ezt végighallgattam mindig, és én voltam természetesen kipécézve mindig, mert én voltam idegen a családban. De egy szavam nincs rá, egy szavam nincs rá tényleg, mert az az ember borzasztóan sokat szenvedett. Én a helyében azt sem tudtam volna, mit csináljak. - Voltak ott más családtagok? Voltak gyerekeik? - Igen, volt egy srác, István volt ő is, mint az apja. Ő bőrdíszműves volt, becsületesen eljárt dolgozni. Amikor én nyolcadikos voltam, ő akkor éves lehetett. Becsajozott egyszer, hazahozott egy akkor úgy mondták, hogy egy orosz lányt aki bombázó volt egyébként. De később kiderült, hogy ő csak azért jött ide, hogy felvehesse a magyar állampolgárságot, mert így talán elmehet nyugatra. Mert akkor nem lehetett másként, csak így dörzsölten, rafináltan. Akkor volt ilyen, lelevelezték egymással, hogy mi lesz, hogy lesz. Nem vártak el egymástól különös dolgokat, hogy mi lesz, hogy lesz, legalábbis a mostohabátyám azt mondta, hogy ő nem kötelezi el magát semmire, de ezt csak a csaj tartotta be. Beleszeretett a nőbe, elvette őt feleségül, aki aztán megkapta az állampolgárságot. Lénának hívták. Most már nem tudom, hol van. István ebbe tönkrement lelkileg, mert lelépett a nő. Nem voltak ők elkötelezve így semmivel. Butaságot mondok, a házasság elkötelezi az embert, de ők már az elején így indultak, hogy ez egy komolytalan papír, nem szól semmiről. Az egyik fél 5

6 komolyan veszi, a másik nem. Hát ez lett a tragédia, mert ha lett volna tisztesség a Lénában, akkor nem csinálta volna. Jól van, magyar állampolgárságot akar, ez volt az álma, nem pedig, hogy egy szerencsétlen embert tönkre tegyen. Ezt ők letárgyalták egymással. De a Lénának vagy a szabadságvágya volt nagyobb, vagy a kegyetlensége. Én inkább a kegyetlenségére szavazok, mert a szabadságszeretete megmaradt volna úgy is. Meg a szabadsága is megmaradhatott volna, ha magával viszi az Istit. Vagy megmondhatta volna, hogy Figyelj, Isti, én mindenképpen ki akarok menni. Erről szólt is valami magyar film úgy tíz éve. Kimehetett volna az Istivel, és maradhatott volna papíron együtt vele, és maradhatott volna szerelmes is. De a hülye Isti hát csak idézőjelben mondom, hogy hülye annyira komolyan vette a dolgot, hogy belebetegedett, és az alkoholba menekült ő is. Lényegében akkor már két alkoholista volt a családban. Én soha nem iszok, nem lettem volna én a harmadik. De két alkoholistával együtt tanulni, élni, jövőt építeni nem lehet. - Milyen nagy volt a lakás? Mekkora lakásban éltek? - Hát egy hatalmas nagy lakás volt, háromszor akkora, mint ez (kb. 20 m2 a lakás, amiben Miklós jelenleg él). Hatalmas nagy kerttel, kutyákkal. Sok kutyájuk volt, egymás után, nem egyszerre. Talán innen van a kutyaszeretetem is, mindig kutyák vettek körül. Ha a nevelőszüleimmel valami afférom volt, kimentem, fogtam magam, bementem a kutyának az óljába, és elmeséltem neki. (nevetünk) - Kivel lakott egy szobában? - Senkivel. - Mindenkinek jutott külön szoba? - Hát megfeledkeztem róla, nem tudom, miért. Volt egy mostohatestvérem, akit szintén kivettek az intézetből. Egyidősek voltunk, egy iskolába is jártunk. Csak halkan mondom, ő gyógypedagógiára járt, mert halkan mondom, ilyen volt a feje (mutatja, hogy nem volt minden rendben vele). Hát én sem lehettem valami nagyon okos akkoriban. De őneki sajnos kajakra be kellett járnia Gödöllőre, én meg Őrbottyánban. Nem egy helyre jártunk. Attól függetlenül veszekedtek vele is. Más volt a természetünk. Testvérként szerettük egymást, de amikor elkerültem kollégiumba, onnantól kezdve tőle is kezdtem elhatárolódni. Mintha nem is lett volna testvérem, úgy eltűnt az életemből. Meg én is az övéből. De a mai napig a fejemben van, hogy mi lehet szerencsétlennel, mi lett belőle, talán egy nagy fejes (nevet) vagy már nem is él, tönkretették szerencsétlent. - A szüleivel azóta találkozott? - Nem, egyáltalán nem. A kollégiumból eleinte nagyon sűrűn jártam haza. Nem az, hogyha valamire szükségem volt, hanem gondoltam egyet, hazamentem. Azért az nekem az otthonom volt, ők pedig az apám és az anyám. Úgy is hívtam őket, és nem is volt baj. Ők voltak nekem az igazi szüleim. Akiket 25 éves koromban megismertem, azok nem voltak a szüleim, azok csak azok voltak, akik a világra hoztak. De erről később inkább. Szóval időnként hazajártam, segítettem nekik, néha egy kis kertet ástam. Kaptam pénzt, ha elmentem idegenekhez kertet ásni. Soha nem felejtem el, elmentem egyszer kertet ásni nem, nem is kertásás volt az. Elmentem Gödre, nyári munka volt, és kaptam 5000 forintot. Háromezer forint volt egy olyan Wrangler farmer, az a szélesszárú. Nagyon komolytalanul néz ki mostani szemmel, de akkoriban nem, akkor az összes komoly együttesnek ez volt, a rockosoknak, a poposoknak, mindenkinek. Szóval volt egy olyan és meg tudtam volna venni háromezer forintért. Akkoriban az nem háromezret ért, hanem százezret! A maradék kétezret meg odaadtam a nevelőszüleimnek és elvoltak belőle egy hónapig. Szóval én ezért is haza tudtam menni. nemcsak azért, mert hogy szükségem van valamire, vagy ilyesmi. Szóval nagyon önálló tudtam lenni, sajnos. Azért sajnos, mert nem olyan családi 6

7 hátteret kaptam, mint azok, akik most a bársonyszékekben ülnek. Azért sajnos. Így elveszett ember lettem. Akik most fent ülnek a minisztériumban, azok elveszett emberek, lelkileg. Lelkileg aljas gazember mind, de amúgy karrierre meg ők azok, akik irányítják az országot. Elég rosszul, szerintem. Ezek nem politikusok. Szóval ott tartottunk, hogy Őrbottyánra hazajártam a nevelőszüleimhez, aztán Vácra kerültem el az említett dologgal, csibészkedtem, fegyelmit kaptam. Vácról meg egyre ritkábban jártam ki hozzájuk, de azért még mentem. Szóval úgy vesztettem el őket, úgy vesztettem el a mostohatestvéremet is, aki ugyanúgy intézetben volt, mint én. Értelemszerűen így éltem le a éves koromat, hogy addigra már jóformán kint voltam az utcán. Ahogy a kollégiumban viselkedtem, úgy kerültem Tökölre a már említett hülyeség, okosság miatt. És onnantól kezdve az életemnek lőttek. Simán. Sokat voltam ott, sokat. Ott már volt olyan, hogy jóváírtak, meg mit tudom én mi, de sokat. Kiállásom volt rá. Ilyen kis csibész dolgok voltak, nem volt egyik sem komoly. Nagyon kicsi kis lopások, de nagyon sokat kaptam érte. Nagyon sokan voltunk, vagy nyolcan. Mindenki ott volt, de akkor mégis kire mutattak rá? Énrám, mert én voltam cigány. Negyedrendű vádlott voltam, de én kaptam a legtöbbet. És nem csináltam semmit. Semmit. Elrettentésnek szánták, hogy a fiatalok ne csináljanak ilyet. Hát engem úgy elrettentettek, hogy csuhaj. - Mennyi időt volt bent? - Sokat. - Meg lehet mondani, hogy mennyit? - Ez benne lesz, úgyhogy inkább nem. - Név nélküli az interjú, nem lesz benne a neve. - Említettem már helyeket, említettem már neveket. Onnantól aki azt ismer, az rám is tud ismerni. Jól van nem probléma. Szóval sokat ültem, négy évet ültem. Én azért kaptam ilyen sokat, mert sokan voltunk. Egyszerűen így ítéltek el. Ha most ítélnének el ugyanazokért a bűncselekményekért, kapnék egy felfüggesztettet, vagy felfüggesztést, még akkor is, ha heten voltunk. Engem ez annyira megrázott, hogy el sem hittem. El sem hittem, hihetetlen volt. Az viszont hihető volt, ami ott történt Tökölön. Borzasztó volt. Borzasztó volt. Hál Istennek, nem adom meg magam egy könnyen, talpra állok, ha kell, visszaütök. Nem voltam ilyen dolgokban olyan, hogy megalázkodjak. Soha nem voltam megalázkodós típus. Voltak olyan dolgok, amiket el kellett tűrni, el lehetett tűrni. De volt, amiket nem, hanem ki kellett állni. Ha nem állsz ki, akkor nem tudtam volna belenézni a tükörbe. Én olyan vagyok, ha valami nem jó dolgot csinálok valakivel szemben, aki fontos nekem, akkor nem tudok aludni, de úgy hogy hetekig. Ilyen hülye vagyok. Hát ott is úgy volt. Amikor iskolából hoztam haza a hármast, vagy ne adj Isten a kettest. Én tiszta depressziós voltam. Leírhatatlan, leírhatatlan. Ez a reflex a mai napig bennem van. Ezt kellett volna levetkőznöm. Ha ezt levetkőztem volna, lehet, hogy sikeresebb volnék, de ugyanakkor felelőtlenebb is, mert ehhez azért az kell, hogy másoknak a problémáit semmibe vegyük. Ilyenek azok, akik a bankszakmában dolgoznak, és a szociális problémákat magasról leszarják. Azt nem érdekli a nyugdíjas néni, meg a többi. Elveszik a házát. Ez mindez azért, hogy a majom meg akarta tömni a zsebét. Én azóta nagyon sok mindent megértettem. Addig egy vigyorgós csávó voltam, engem nem lehetett megsérteni. Bármit mondtak nekem, én vigyorogtam rajta. Mindenből viccet csináltam, a legrosszabb dolgokból is, mindenből a legjobbat akartam kihozni. A legrosszabb dolgokból is. Engem ezért imádott mindenki, az összes barátaim. Nem voltak ellenségeim. Ha valaki odajött hozzám, hogy ő az ellenségem, akkor már tíz perc alatt barátok voltunk. Nem azért, mert nyálaztam neki, mert volt, amikor 7

8 keménykedtem, ahogy a helyzet adta magát. És a vége az lett, hogy nem foglalkoztunk egymással, vagy nagyon jó barátság alakult ki. - Tökölön voltak pozitív tapasztalatai is? - Hát igen. Megtanulja először is az egyik ember a másikban tisztelni az erőt, a hatalmat. Megtanulja azt, hogy az emberek amikor a másikkal ki akarnak tolni - idézőjelben a tolni - milyen eszközöket használnak, milyen trükköket használnak. Hamar el is lehet tanulni. Én nem tanultam el, ez a gyengém. És most, amikor beszélek így emberekkel, nekem elég két perc, és látom, hogy jóindulatú, rosszindulatú, gonosz, nem gonosz. Aki meg tud egyedül vezetni, az a kiskutyám. Nem véletlenül Csibészke a neve. Neki megvan engedve, még szórakoztat is. (nevet). De amikor egy idegen csinálja velem, arra én nagyon be tudok rágni. Na, szóval ott tartottunk, hogy ott voltam Vácott, onnan bekerültem Tökölre. Hát nem volt kedvezményem, úgy jöttem ki, csonttal. Nem lettem erőszakosabb, nem lettem megtörtebb, csak a világképem lett más: láttam az emberekben a gonoszságot. Megtaníttatták velem. Láttam egy embert, láttam egy politikust, láttam egy gazdag embert autóval. Tudtam, hogy neki azért van autója, azért gazdagabb mindenkinél, mert mocskosabb, kapzsibb, önzőbb, mert mindenkit kihasznál. Egy becsületes ember elmegy dolgozni egy gyárba, és a büdös életben nem vesz egy OLYAN autót direkt így fejeztem ki magam, hogy olyan, mert sima autót vehet bárki. De olyan autót, ami mittudomén, harminc millió vagy még drágább, vagy legyen nyolc millió, ki tud ilyet megengedni magának? - Engem az érdekelne, hogy Tökölön sem tartotta már a kapcsolatot a családjával? - Nem, én nem akartam. Tudtak volna jönni, akartak is segíteni, csak én nem akartam. Szóval úgy voltam vele, hogy ez az én saját keresztem, ők ebbe ne nyomorodjanak bele. Biztosan fájt nekik. Én borzasztóan szégyelltem a dolgot, hogy ők nem ilyennek neveltek engem, hogy börtönöket járjak. A másik pedig az, hogy én még mindig jobb akartam lenni. Ha elmentem volna hozzájuk, ők még mindig segítettek volna. De nem volt elég bátorságom, hogy felvállaljam. Kellett volna, de nem volt. Ehelyett az történt, hogy megismertetett valaki az igazi szüleimmel, akik aztán jöttek beszélőre, akik mondták nekem, hogy jól van fiam, így fiam, úgy fiam és hát ígértek mindent, természetesen. Ha kijössz fiam, majd összetartunk, segítünk meg ez, meg az. Én jobban hittem, mert még mindig bennem volt a kisgyerek, aki valamikor nagyon jóindulatú volt mindenkihez. És kimentem hozzájuk Gyálra, és azóta egy borzasztó kálvária lett az életem. Megismertem a testvéreimet, bár ne ismertem volna. Ők nem család, ők nem testvér, ők nem anya, ők ellenség, egytől-egyig. Olyan gonosz dolgokat megcsináltak velem, ha azt elsorolnám, nem hinné el senki. Nem sokat voltam náluk, nem sokat, de később olyan helyeken éltem, hogy ők mindenféleképpen bele tudtak rongálni az életembe. Egy az, hogy találkoztunk, másik az, hogy olyan emberekkel voltak kapcsolatban, akikkel én kapcsolatban voltam, meg akikkel együtt éltem. Szóval mindig bele tudtak rongálni az életembe, és nem tudtam tőlük elmenekülni. Az egész életem onnantól nagyon, nagyon hogy mondjam, nagyonnagyon rossz menekülés volt. Jóformán reménytelen menekülés, hogy megszabaduljak tőlük. Hogy építhessek fel magamnak egy olyan életet, amit ők már nem tudnak elrontani. Nekem nem volt elég az, hogy anyám megszült, méghozzá olyan körülmények közé szült meg, hogy intézetbe kerültem, meg hogy nem volt jövőm, nem lehetett jövőm, mert ők határozták meg az életemet. Nem tudatosan, viszont nagyon sok rosszindulattal, hogy egyszerűen nem adtak nekem más lehetőséget. Milyen boldogan lettem volna régész, feltaláló, vagy kutató, vagy akár egy olyan sportember, focista, aki eredményeket elér. Íjászkodtam, fociztam, futottam versenyszerűen. És ez mind derékba tört, és nem azért, mert akkoriban ők 8

9 belerongáltak, hanem azért, mert nem volt, aki segítsen. Mostani szóval hogy mondják ezeket a hülye támogatókat vállalatoknál? - Kócs. - Kócs, igen. Nem volt, aki támogasson, nem volt pénz. Így pedig mindent magánkézből kellett volna finanszírozni, ahhoz pedig nagyon komoly munka kellett volna. Ebben pedig meg voltam lőve. Nem volt olyan munkám, amiből finanszírozni tudjam a tanulmányaimat, hogy hivatásom legyen, hogy komoly ember lehessek. Az, hogy valahova elmegyek a világban, hogy kezet fogjanak velem más sportolók, szakemberek, régészek. Amerikában él egy srác. Hát nem srác, idősebb mint én, tíz évvel. Úgy hívják, mint engem, csak nem magyarul, hanem angolul, amerikaiul. Követtem az életét. Nicholas S. Ace, csak a s betű hiányzik nekem középről. Szóval figyelemmel kísértem őt: megjárta Egyiptomot, megjárta még Nikaraguát is, nem a polgárháborút, hanem régészeti szempontból. Olyan világlátott ember, nyolc nyelven beszél. Azt csinálja, amit szeret, és amit szeret, az a hivatása. Hát ennél szebb dolgot én el sem tudok képzelni. Ez a világ egyik legszebb dolga, hogy az ember azt tegye, ami belül, ami ő maga belül. Mondom, hogy tudom én bő lére is ereszteni. Igen, ott tartottunk Vácnál, meg Tökölnél. - Igen, ott hozta össze valaki a családjával, ha jól értettem? Ez hogyan történt? - Nagyon véletlen volt. Egy zárkatársam mondta egyszer, hogy: Figyelj Szilvási, én ismerek egy Szilvásit. Lehet persze névrokon is, de hasonlítasz rá. Hagytam a témát. Azonban négy óra múlva csak odasompolyogtam hozzá, Te öreg, figyelj, merre laknak? Kiderült, hogy valóban lehetünk rokonok, satöbbi, mert hasonlítok is rá. Azt mondja a srác, Jól van, írj neki! Írtam neki, nevelővel beszéltem, elment a levél, és kiderült, hogy az az ember valóban az apám, az anyámról meg valóban kiderült, hogy az anyám. Jól van, mondom. De ezt mostani ésszel inkább kihagytam volna az életemből, mert így csak még nagyobb gond terhelődött rám, még nagyobb baj, és még nagyobb akadályok, olyanok, amiken alig bírtam átevickélni. Akadályoztak mindenben. Mindenben. Egy: hogy tovább tudjak lépni. Kettő: hogy a saját álmaimat megvalósítsam. Azt, hogy hivatásom legyen, azt csináljak, amit szeretek. Nem a bűncselekményeket, hanem egy tisztább, normálisabb életet. De nem lehetett, mert amiből az ember kiindul, abba is kell visszatérnie. Én erre már nagyon régen rájöttem. Ahány könyvet végigolvastam, mindegyiknek ez a vége. Ahonnan elindulsz, oda térsz vissza. Ezt tényleg igaz. Ezt még a hülye Biblia is megírja: porból lettünk, porrá leszünk. - Amikor kijött a börtönből, akkor hozzájuk ment lakni? - Is-is. Szóval megnéztem őket, elmentem hozzájuk. Végigmentem ezeken a szenvedéseken, procedúrákon, és utána otthagytam őket. Apámnál is voltam, mert külön éltek, meg anyámnál is, hat-nyolc hónapot, meg másfél évet, de össze-vissza. Utána blokk, nem vagyok rátok kíváncsi. De ahhoz elég volt, hogy lelkileg úgy megrázzon, hogy eljutottam odáig, hogy nekem, apa, anya, testvér nem jelent semmit. Egy idegennel, egy baráttal, sokkal őszintébb kapcsolatot tudok kialakítani, mint velük. Meg sokkal inkább tudnám őket úgy kezelni, mint apámat, anyámat, testvéremet. Jobban, százszor jobban. Nekem bemutatkoztak az emberek a nagyon rossz oldalukról. és eszerint is ítélem meg őket. Ránézek valakire - nem elbizakodottságból mondom - de maximum egy nap után tudom, kivel állok szemben. Az első mondanivalója után nem amit mond, hanem amit tesz tudom milyen ember. Mondhatja nekem azt, hogy így szeretlek, úgy szeretlek, amikor a kés már ott van a hátamon. - Hogyan lépett túl azon, hogy velük találkozott? Hová ment tovább? 9

10 - Az utca. Gyált kihagytam a számításaimból, egyrészt távol esik mindentől, munkát nem lehetett kapni... (szünet) Meg olyan emlékek vannak, hogy az ember inkább elkerüli nagyon-nagyon messzire. Szóval megpróbáltam úgy egy új életet, hogy felépítek magamnak nem egy légvárat, hanem egy jövőt. Úgy, hogy nem lesznek benne ilyen emberek, elkerülöm őket, nagyon messzire. Hát és mire idáig jutottam, meg kellett járnom a börtönöket, a szenvedéseket, a csalódásokat. Végig kellett járnom az összes csúszós, sáros lépcsőfokot, úgy, hogy nem volt kapaszkodóm. És ez volt az, ami kicsit hazavágott. Már az emberek bizalma. És amikor összetalálkoztam a Gabrielláékkal (szociális munkása, akivel a programba lépése óta támogató kapcsolatban van), ez nekem olyan volt, mint amikor valaki lenyelt egy csomó vizet a Dunából mert volt már ilyen, voltam a Dunában. Nagyon sokat nyeltem, és akkor elsötétült minden és akkor kijutottam. Ez ugyanaz. Én már azon voltam, hogy nekem ez az élet nem kell. Hát minek éljek? Azért éljek, hogy mindenki engem nézzen hülyének? Mindenki már így a rokonságom vérrokonságom, vértestvérem, véranyám stb. állandóan csak kihasználjanak? Elegem volt belőle. Elszakadtam tőlük, de még mindig, még mindig jöttek, jelentkeztek, mocskoskodtak. - Mennyi ideig jelentkeztek, keresték önt? - Körülbelül két évvel ezelőttig. Más ember idáig el sem él. Ötven éves vagyok, egy öreg ember vagyok jóformán, de még mindig azon nyögök, azon görcsölök, hogy ne tudjanak hozzám férkőzni. Más ember örül, ha a családja közt van. Én nekem meg azért kell görcsölnöm, hogy ne tudják, hogy hol vagyok. Nem azért, mert rosszat terjesztenek rólam, mert nincsenek olyan rossz dolgaim, ők ezerszer rosszabbak nálam. Hanem azért, hogy elkerüljem őket. Azért, hogy nyugtom legyen, azért, hogy legyen egy olyan életem, amit a magaménak tudhatok, nem pedig az ő mocskosságaival törődni. Meg látni a sötétségüket. Ők nem akarnak továbblépni, soha nem is akartak. Beszéltem nekik ilyen dolgokról, kinevettek. Éltem egyszer együtt egy csajjal Békásmegyeren. És hát próbáltam talpon maradni, elmentem dolgozni, elég szépen éldegéltünk, vittem haza a pénzt. Fűtésszerelőként vagy számítógépkezelőként dolgoztam. Úgyhogy én rendeztem be neki a lakást elég szépen. És összetalálkoztam velük Gyálon arra jártam, nem őhozzájuk mentem, csak éppen valakihez csak éppen véletlenül összetalálkoztunk. Kocsival voltam és a benzinkútnál összefutottunk. Mondják nekem, hogy én miért vagyok ilyen hülye. Hát mondom magamban, lehetnék okosabb is, lehetne jobb kocsim is, jobb hivatásom, de hát annak idején elszúrtam az életemet. Miért nem veszed el attól a csajtól a lakást? Milyen csajtól? Milyen lakást? Meg vagy te őrülve, minek nézel te engem? Ők ilyen emberek. Az apám, az anyám, a testvéreim. Ők ezt tették volna. És én voltam a hülye a szemükben, hogy nem ezt csináltam. No, onnantól kezdve kész. Lezártam mindent. Megloptak nagyon sokszor, kiraboltak. Zsebkendőért nyúlok a földön lévő hátizsákomba, és a kutyájuk, Csibészke, erélyesen odalép. Nevetek rajta. Hát te? - Ami lent van a földön, az mind az övé! - Hé kicsi baba- mondja Etelka gyere ide. - Ő ilyen kis zsarnokocska. Azért ilyen, mert amikor kisgyerek volt olyan másfél hónapos lehetett, később elkapta a farvolt, a halálos betegséget, ami a kutyáknak volt és akkor megfogadtuk, hívtuk az Istent segítségül, imádkoztunk, hogy tartsa meg. És ha megtartja, akkor neki mindent lehet, ráhagyunk mindent, azt csinál, amit akar. - És úgy is lett (mondom én nevetve) - (nevet) és azóta is bilincsben vagyunk, azt csinál, amit akar. Akárhányszor ránézek, mindig az van a fejemben, hogy ő most a saját kis élete szerinte negyven éves. 10

11 Férfikorban van. Majdnem, mint én. Ő úgy fog élni, egy teljes életet fog élni mellettünk, öregkoráig boldog lesz velünk. Nekünk lesz nehéz elválni tőle, mert én legszívesebben azt szeretném, hogy ő tovább éljen, mint én. Annyira őszinte, tiszta. - E: majd megnéz egy klippet egy kiskutyáról? - M: Annyira jó lelke van, hogy az hihetetlen. Embereknek nincs ilyen jó lelke. Pedig veszekedik, kiabál, olyan hangja van. De ő még nem harapott meg senkit. Nem harapott meg senkit. Nem is fog. Olyan nevelést kapott. Ő még nem pisilt be lakásba, pedig volt, hogy kilenc órát bent volt. Nem pisilt be, nem kakilt be - E: Kint voltunk a romos házban, ott sem kakált be, megvárta míg kimegyünk. - Értem. - M: Akkor innentől elmondom azt, hogyan kerültem az utcára. - Tehát Gyál után az utca következett. - A fővárosban, igen. Ebbe beletartozott az is, hogy volt a REF intézménye, ez egy nagyon nehéz dolog volt. Ha az utca egyik oldaláról az ember átment a másik oldalra, akkor bevitték a rendőrök. Ha este hét óra után kint találták az utcán, szintén bevitték. Engedélyt kellett kérni arra, hogy egyik kerületből átmegyek a másikba. Kérelmi lapon be kellett adni a rendőrségre. Megmondani miért megy oda az ember, megmondani, meddig marad ott, és megmondani, mikor jön vissza. Ez mind le volt írva. És ha öt perccel túllépte az ember, akkor bevitték és meg is büntették. Egy ilyenért három hónapot lehetett kapni. - Ilyen háttérrel elég nehéz lehetett boldogulni, mert nem volt hová hazamenni, ugye? - Másnak is, de én a sajátomból kell, hogy kiinduljak. Pokoli nehéz volt, és én ezt meguntam. Velem ezt nem fogjátok csinálni gondoltam rohadjatok meg. Belefáradtam ebbe. Elmentem, feltörtem egy kocsit, kiloptam belőle egy személyi igazolványt, kitanultam belőle az adatokat. Szerencsére az illető annyi idős volt, mint én, sötétben össze lehetett téveszteni minket. Megtanultam az adatokat, de úgy, hogy ha éjjel kettőkor felkeltettek volna, akkor is fújom. Odatettem egy követ a kocsi mellé, mintha véletlenül tört volna be az ablak, játék közben, vagy labdázás közben. Szóval nem tűnt el semmi az autóból, nem lett semmi összeturkálva, semmi ilyesmi, tiszta véletlen volt az egész. Csakhogy a lopás ott volt a fejemben. Ez volt a legsúlyosabb lopás életemben. Pedig nem ezért ítéltek el. Ez volt a legmocskosabb, amit azóta is szégyellek, hogy ilyenre rákényszerültem, hogy a saját adataimat megváltoztassam, hogy megtanuljak más embernek a bőrében lenni, azért, hogy velem ne mocskoskodjanak. Szóval meg kellett tanulnom, hogy ne tudjanak elvinni engem a REF-fel. Volt egy srác, aki felgyújtotta magát a REF miatt. Nem tudom mit lopott el, valami apróságot, nyolc hónapot kapott kábé. De még rátették ezt a REF-et. Bevonult a börtönbe. Berágott, és csinált még több balhét, még több balhét, és mire körülnézett, már ott volt öt-hat évnél. Persze, hát kikészült idegileg, én is kikészültem volna. És akkor megunta a srác, leöntötte magát valamilyen benzinnel vagy petróleummal, és felgyújtotta magát. A mai napig ott van a börtönben a linóleumon annak a nyoma. A mai napig járnak oda és fényképezik satöbbi, satöbbi. Mert ez egy korszaknak a lezárása volt. Akkoriban jött fel a vasfüggöny, úgy, mint ennek a mementója, mint az Andrássy úton a Terror Háza. Ez a halál pontosan ugyanerről szól, csak ez a benti életről, meg a hülye törvényeikről. A mai napig megvannak a hülye elmebeteg törvények, csak éppen a REF nincsen. Csináltak Btk. módosítást, azonban nem tették jobbá az embereknek az életét. Ha egy embert bevisznek a börtönbe, nem egy embert büntetnek. Azt büntetik jobban, aki kint marad, mert őket nincs, aki eltartsa. Most mindegy, hogy mivel tartotta el őket, lopással, becsületes munkával, vagy éppen politikus volt. De aki politikus volt, azok nem kerülnek be. De akik kinn maradnak, 11

12 azokat jobban megviseli, mint akik bemennek, és azok kapják a pofonokat, meg a gyerekeik, mert őnekik már az iskolában mi van? Az apád bűnöző, az apád börtönben van. Őbelőle is az lesz, csak ezért az egy szóért. Hasonló a sorsuk. - Ön többször volt börtönben? - Igen, rá voltam utalva. Borzasztó keményen rá voltam utalva, hát jóformán az utcán éltem. Most itt vagánykodtam, hogy elmentem a nevelőszüleimhez, Őrbottyánba, de az igazi életem az utca volt. Az igazi életem az volt, hogy nekem el kellett mennem ilyen mélyre. - És mivel tartotta fenn magát? - Először megpróbáltam tisztálkodni. Koszosan, büdösen minek is mondják - elmentem ilyen fürdőkbe, és ott tisztálkodtam. Nem nézték ki rólam, hogy utcán élek. Újak voltak a ruháim, én is tiszta voltam. Elmentem meghallgatásokra, munkahelyekre, mit tudom én mikre, hogy felvegyenek, voltak képesítéseim meg akármi. Söprögetőnek is elmentem volna, elmentem volna én. Amikor kiderült az, hogy börtönviselt vagyok, amikor kiderült az, hogy cigány vagyok, akkor megmondták, hogy Fiatalember, nem magára gondoltunk. Akkor kire gondoltak? Akkora nagy betűkkel ki volt írva, hogy felvesznek embereket, hogy el sem lehet téveszteni. Kikre várnak? Marslakókra? Vagy kikre? Kikre? Üzbégekre vagy türkisztánokra? Jól van, eleinte még végigszenvedtem olyan pár évig ezt a dolgot. Próbáltam: valószínűleg én csinálok valamit rosszul, megpróbálom máshogy. Akármibe vágtam bele, akármit kezdtem el, mindenhol: NEM, NEM, NEM. Mindenhol csak a tiltás, mindenhol az akadályok, mindenhol a falak. Méghozzá nagyon kemények voltak. Lehettem volna akár programozó is, de csak számítógépkezelő voltam. Legfeljebb csak a csibészek vettek volna fel magukhoz, hogy törjek fel nekik valamit. Legfeljebb De az, hogy egy vállalat felvegyen egy börtönviselt embert priusza van: ajaj, ajaj. Valamilyen szinten meg lehet őket érteni. De akkor meg hol van az, amiről ők beszélnek? - A számítógépes ismereteit hol szerezte? - Hát először is az utcán. Angolul is tudok. Ahol az ember tud tanulni, minden alkalmat megragad. Én rengeteget olvastam, természetesen érdekeltek az idegen nyelvek is. Annak idején kötelező volt az orosz, ahhoz is konyítottam valamit. De ha az ember nem gyakorolja, elfelejt mindent. Most ahhoz, hogy el tudjak beszélgetni egy kínaival, egy japánnal angolul, vagy spanyollal, vagy bárkivel, ahhoz elő kellene vennem a könyveket újból, újra áttanulni. Ahhoz, hogy elérjem azt a szintet. Hát a középhaladón jóval túl vagyok. Simán elbeszélgettem akárkivel, akármilyen segítség nélkül bármiről. Csak az, hogy a szakmai, műszaki nyelvezet nem ment, mert ott más fogalmak voltak. Ugyanazok a szavak, csak más fogalmak. Nem olyan egyszerű. - Hogy lehet az utcán elsajátítani számítógépes ismereteket? - Mindent el lehet sajátítani. - És mégis hogyan? Laptoppal járva? - Nem, dehogyis - Laptoppal? Ilyen hatalmas nagy gépek voltak. Még a Comodore-ral, vagy a C+4 vagy a C+6. Azért volt 6, mert 6 megabyte volt a memóriája. Ott könyvből lehetett tanulni csak, vagy élesben. De mivel kevés külföldi volt, nem engedték be őket, csak a könyv maradt. - Most a nyelvről beszélünk? - Igen, a nyelvről. de a számítógépről is. Rengeteget tanultam én könyvből. Borzasztó. Három ilyen könyvön végigrágtam magam és megtanultam. Abszolút semmi értelme nem volt, mert csak még jobban összezavarja az embert. Inkább arról van szó, hogy az én fejem nem áll a matematikára, és a számítógép a nulla egy, egy 12

13 nulla, ez mind matematika. Ezzel mindent ki lehet fejezni. A világűrben, a földön, mindenhol számok határoznak meg mindent. Az, hogy ez a bögre most ilyen színű, azt is a számok határozzák meg. Az, hogy ami benne van, milyen édes, azt is a számok határozzák meg. És ha valakinek rááll az agya a matekra, az nagyon jól jár. Az veleszületett dolog, hatalmas nagy szerencséje van. Én pont a fordítottja vagyok, sokat kellett ahhoz szenvednem, hogy rájöjjek, hogy így matematikai alapon számítógépet nem fogok a büdös életben tudni kezelni. Megtanulni megtanulhatom, csak éppen nem fogok megtanulni benne dolgokat. És ezt volt nehéz elfogadni. Mert én villámgyorsan megtanultam mindent ott, egy másik embertől, akinek volt számítógépe. Előttem csinálta, jó volt tanulni, de könyvből ugyanezt így nem. Szóval megtanultam könyvből, és utána felejthettem el az egészet úgy, ahogy van. - Ha visszakanyarodunk megint az életútjához, mondta, hogy az utcán tanult dolgokat, meg visszakényszerült a börtönbe, mert nem talált más lehetőséget. - Nem bizony (sóhaj) ott tartottunk. Akkor természetesen maradtak az apróbb kis mocskos dolgok. Az embernek bele kellett menni olyanba, amivel az ember egyáltalán nem harmonizál belsejével. Rákényszerül olyan dolgokra, amitől egész életében irtózott, nem akart, de meg kellett csinálni. Mint mikor az ember olyan ételt eszik, ami undorító. Vagy rossz, vagy olyan a jellege. És tömi magába erőszakkal. Hát ezt csináltam én is, de borzasztó drágán megfizettem érte. Hát a szabadság a legdrágább az embernek először is. A másik rossz, hogy amíg bent van az ember, addig nem tud továbblépni. És ez az igazi rossz, ez a legnagyobb büntetés. - És ez mennyi időt tett ki az életéből? - Még annál is többet, még négy évnél is többet. Hát egy olyan nyolcat, kilencet. Simán, simán. Soha nem adtak sokat, mindig csak keveset, keveset - és mivel visszaeső voltam, különösen többszörös visszaeső voltam - már a gondolatért is. Semmi bizonyíték nem volt, de én beismertem. Mert azt hittem, hogy akkor, ha beismerem, azzal továbblépek. Ők meg ezért borzasztó keményen megbüntettek. Az nem volt benne a rendszerben, hogy ennek az embernek esélyt adni, hogy akkor esetleg tovább tudna lépni, és nem lett volna belőlem ilyen kis mocsok, mint idáig. Csak azt nézték: Cigány? Rohadjon meg. És el is intézték. Valamilyen szinten igazuk is van, ezt kell, hogy mondjam. De azért nézzük meg azt, hogy akik mostanában legtöbbet lopnak, azok nem azok a bűnözők, meg kis majmok, mint én, akik lopkodtak valamiket. Nem ezek károsítanak meg másokat, hanem azok, akik fölöttünk vannak. Ők mindent leellenőriznek. Az, hogy régen az egyiptomiak egy hülye gyereknek felépítettek egy piramist, ezért szenvedett ötszázezer ember tíz évig. Tényleg hülyék voltak, elmebetegek szó szerint. - A börtönben töltött időszakok között volt munkaviszonya? - Igen, igen. Néha sikerült, de egyik sem tudott kihozni abból a mocsárból, amibe beleragadtam. Nem is tudott volna, mert ahhoz kellett volna egy olyan komoly szerelőműhely, meg kialakult kapcsolatok. Olyan, hogy be tudjak szerezni anyagokat, utazgatásokat tudjak tenni, hogy azokat beszerezzem, meglegyen a vevőköröm. Én magam csináltam mindent. Ha elmentem volna valakihez dolgozni, akár egy vállalathoz, többet elértem volna. De ezt én magam nem akartam, mert abból nem tudtam volna kijönni. Ahhoz nagyon sok idő kellett volna. Beleestem abba a csapdába, hogy bíztam magamban, azt hittem, ha én csinálom egyedül, akkor többre jutok, csak gyűjteni kell a pénzt. Gyűjtöttem a pénzt, gyűjtöttem a pénzt, aztán abbahagytam. Onnantól kezdve azt mondtam, hogy én nem görcsölök tovább. Békásmegyeren egy barátomnál laktam, és őnála építgettem a lehetőségeimet. Bejártam becsületesen dolgozni, nagyon vigyáztam, nem költöttem. Raktam a pénzt, 13

14 raktam, raktam. Csak a baj az volt, hogy nem a bankba, hanem otthon. No, ezért jártam rosszul. No, ekkor én elszálltam. Én többet nem szenvedek ilyesmivel. A fél életem ráment arra, hogy görcsölök azon, hogy megpróbálok normális maradni. Amit próbáltam helyrehozni, azt mindig azok gáncsolják el, akik megpróbálják előírni, mit csináljak. Akik előírják a törvényeket, azok gáncsolnak a legjobban. A pénzt a barátnőm már elintézte, azt én már soha nem tudnám visszaszerezni. Hát szóval lehetett volna egy lehetőség az is. De nemcsak az, bármi más is. Például az is lehetett volna, hogy összefutok egy volt osztálytársammal, aki azt mondja, hogy Figyelj, gyere Miki, én nem ilyennek ismertelek, hogy te az utcán élj. Gyere, próbálj meg valamit! Beteszlek ide, beteszlek oda. Ha nem állod meg a helyed, repülsz, ha megállod, akkor esetleg továbbléphetsz. Hát így is lehetett volna, ha nem lettek volna a hülyeségeim, de ezért nem ők a hibásak. Nem az osztálytársaim a hibásak. Nem hibáztatok én senkit az elcseszett életemért. Akkoriban már megismerkedtem az ő családjával (Etelkára mutat), úgy, hogy az ő testvérével összebarátkoztam. Nem álltam össze vele, csak összebarátkoztam. És akkor megismertem Etelkát. Láttam a családját is: volt egy ura, voltak gyerekei, akik mostanában ide járnak hozzánk. És azt láttam, hogy az egy tiszta család, szeretik egymást, tetszik, ahogy élnek. És azon voltam, hogy nem szállok rá Etelkára, hiszen itt a családja, megértik egymást, én most mit mocskoskodjak. Sokáig így éltünk egymás mellett, hogy én Etelkára rá sem néztem, nem közeledtem hozzá. Szóval elkerültem tőlük, elkerültem egy öcsémhez, aki akkoriban még nem volt olyan szemétláda, mint mostanában. Akkor megpróbáltam mellette egy életet élni, ami szintén kudarcba fulladt, szintén nem az én hibámból. A vége megint az utca lett természetesen. Én vagyok a legidősebb az egész családban. Anyámnak én voltam az első. Az a gáz, hogy anyám az oláh cigány, édesapám meg zenész cigány. Apám azért nem szeretett engem soha, mert oláh cigány vér volt bennem. Anyám meg azért nem szeretett engem, mert magyar cigány vér folyik bennem. Ha meg az utcán összetalálkoztam egy olyan cigánnyal, aki meg valamelyikhez tartozott, azok sem fogadtak be engem, mert az oláh cigányok is utáltak engem, meg a magyar cigányok is. És hogy még tetézzük az egészet, hogy rátegyünk egy lapáttal, akkor még nem úgy beszéltem, mint mostanában. Normálisabban beszéltem, tisztábban. Hogy mondjam? Műveltebben beszéltem, több idegen szót használtam, választékosabban beszéltem. És a cigányoknak ez nagyon nem kerek. Nagyon nem csípik az ilyesmit. Még a börtönökben is néztek rám, nagyon nem csíptek, DE (megnyomja a hangsúlyt) elkezdtek tisztelni. Elkezdtek tisztelni: No van köztünk valaki, akinek még van rá esélye, hogy valami jobb sorsa lesz, úgyhogy ne abajgassuk! ebből az egyből oké volt. De hát kijöttem és ott volt az, hogy. Szóval. Etelkával összekerültem úgy az utcán, hogy az egyik testvérénél voltunk, az ő testvérénél. Őnála úgy megtűrt személy voltam. Tulajdonképpen a barátja lettem volna, valamiért a sógora lettem volna az ő testvérének, az miatt a nő miatt, akivel közben néha összejöttem. Szóval az lett volna, hogy ott vagyok náluk, és fizetek valamennyit, hogy ott lehessek. De közben a barátjuk is vagyok, segítek nekik, megvédem őket, ahogy bajba kerülnek, meg segíteni a gondjaikon, satöbbi. És az Etelkának voltak problémái. Nagyon nagy bajba került ő is, satöbbi, és utána tudtunk találkozni. Sokáig nem láttam őt, de amikor találkoztunk, felötlött bennem az addigra kiderült, hogy ő már nincsen a volt férjével, meg a gyerekeit is elszakították tőle, amiért ő is szegény az utcán volt, nagyon sokáig Neki talán még rosszabb volt a sorsa, mint nekem. És akkor felötlött bennem az, hogy Figyelj, Etelka, te nagyon bejössz nekem (Nevet). Dumálgattunk, beszélgettünk, és a vége az lett, hogy összeölelkezve mentünk hazafelé, és hát sajnos akkoriban pont az lett, hogy utcára mentünk mind a ketten, a testvérei miatt. Nagyon gonosz testvérei vannak. Az én 14

15 testvéreim is borzasztó gonoszok, de az övéi, azok nagyon. Drogoznak, meg mit tudom én, mi. Szóval inkább bevállaltuk az utcát, mint hogy újból ilyen helyre menjünk. Akkoriban már megvolt jaj nem, egy évvel később lett meg a Csibészke. - Ez mikor volt? Hány évvel ezelőtt? - Hú, Etelka mikor volt ez? Hat éve? Hét éve? - Hat éve. - Szóval ott voltunk egy romos házban együtt. Hát nem sírdogáltunk, hanem próbáltunk talpon maradni. Szerencsénk volt, mert nem voltak olyan nagy hidegek, és így valahogy kihúztuk. Akkor balkézről sikerült egy kis pénzt összeszedni, annyit, hogy sikerüljön elmenni albérletbe. És akkor rá egy héttel - pont össze voltunk veszve és a piacon láttam a kiskutyákat, ott feküdtek egy kosárban. A legárvább, a leggyámoltalanabb ő volt. Úgy kínálták, hogy palota pincsi mindegyik. És kiderült, hogy nem palota pincsi, hanem tibeti spániel. Egy palota pincsit megvesz a piacon az ember ezerért, én is kb. annyiért vettem meg. És kiderült, hogy egy tibeti spánielért körülbelül negyvenezret is el lehet kérni, ha már csak így mocskosan pénzben nézzük a dolgokat. De hát engem nem az érdekelt. Engem az érdekelt, hogy láttam, hogy az összes testvére milyen kövér, milyen jóképűek, meg virgoncak. Ő olyan kis bizonytalan volt, kis félénk, kis gyámoltalanka. Őt viszem el! mondtam. Az utolsó pénzemből vettem meg, úgy, hogy össze voltam vele veszve (Etelkával). Hát jól van, ha már Etelka is elhagyott, akkor egy barátom legyen, egy kiskutya. Hát világos, hogy addigra már kibékültünk, összekerültünk újból. Mert ő elment a testvéréhez, akitől eljöttünk annak idején. Visszajött hozzám, és akkor onnantól kezdve így folyamatosan együtt vagyunk, és a Csibészke is megvan nekünk. Átmentünk nagyon sok szenvedésen, nélkülözésen. Éheztünk, fáztunk, mínusz tizenötben. Esett a hó, vízben aludtunk. Esett ránk a hó. Ezt olyan nem tudja, akivel ez nem történt meg. Nem tudja. Én hiába mondom önnek. Nem sértésből mondom önnek, de Ön biztos jobb körülmények között él, mint ahol mi voltunk. Szóval ön ezt csak akkor tudná meg, ha átélné, kipróbálná. Én ezt nem kívánom, az emberből állatot csinál. Hál Istennek, én úgy érzem, hogy az Etelkával nem lettünk ettől rossz emberek. De van, aki ettől rosszabb lett. Elkezd inni, elkezd drogozni, elkezd mocskoskodni más emberekkel, és mindenkit elkezd kihasználni. Az Etelka nem ilyen, és én sem vagyok ilyen, hál Istennek. Én úgy érzem, hogy ez a szenvedés, ez valamilyen szinten nemesített rajtam. Már abból a tekintetből nem hogy rámfért, ez senkire nem fér rá - hanem azért, hogy tisztába jöjjek dolgokkal. Tudjam azt, hogy mi az értéke egy ilyen szenvedésnek. Hogy tudjam az értéke mi egy háznak, egy családnak, akárkinek a szeretete mekkora érték. Én ennek a kiskutyának a szeretetét sokra becsülöm. Még a templomba letérdelve is megesküszöm, hogy többet ér nekem, mint nagyon sok emberé, apám szeretete, anyámé, bármelyik testvéremé. Egy az, hogy ők nem éreztek irántam soha semmit. Egy idegennek hamarabb megesett a szíve rajtam, mint őnekik. Egy idegentől több segítséget kaptam, mint őtőlük, tőlük nem kaptam én soha semmit. Anyámnak csak azt az egyet köszönhetem, hogy a világon vagyok, semmi mást. Onnantól kezdve csak annak örülhetek, amit megszereztem magamnak. Nem sokat. De amit én köszönhetek és ezt tiszta szívből mondom a nevelőszüleim. Áldott jó emberek. Őtőlük rossz szót nem kaptam, pedig megtehették volna. Felmentem a tetőre a barátommal indiánosdit játszani, és eltörött a lábam. Kikaptam. Nem azért, mert ők rosszak, hanem mert megtanították nekem, hogy ez nem vezet jóra, viselkedjek normálisan. Voltam óvodás, belemásztam a hóba. Szóval mentem óvodába, hatalmas nagy hó esett, úgy, hogy az utcán minden egy szintbe lett. Annyira, hogy a vonatok megálltak, buszok, járművek, közlekedési eszközök, minden megállt. Elég régen volt. Mentem az oviba, és beugortam az árokba. Hát persze, bámul 15

16 a kisgyerek, nézem a kerítésen át a kutyákat, beszélgettem velük, meg mit tudom én mi. Szóval beleléptem az árokba. Az árok alján meg ott volt a víz, ami megolvadt a hóból. De egy szinten volt az utca az árokkal, nem lehetett észrevenni. Szóval én belegyalogoltam, csurom vizes lettem, úgy, hogy idáig (mutatja, hogy meddig: nyakig) el is merültem a hóban. Kievickéltem. Még kicsit élveztem is a helyzetet, annak ellenére, hogy kicsit ideges voltam. Kimásztam valahogy, és mentem tovább az óvodába. Ott úgy fogadtak, hogy Hát, te gyerek, te mit csináltál? Hát megcsúsztam, beleestem az árokba, és kicsit vizes lettem. Csöpögött a hólé belőlem mindenhonnan (mondja nevetve). Na, jól van, levetkőztettek, becsavartak törülközőbe, beállítottak a radiátor mellé. Volt ott olyan hőfűtéses radiátor, hogy száradjak. Megszáradtam, megyek haza, mesélem, hogy mi volt. Nem tüsszentgettem, hogy megfáztam volna vagy valami. Szóval nevelőapám azzal fogad, kaptam egy fülest. Hát fiam, te ilyen hülye vagy, belegyalogolsz az árokba? Hát de apa, véletlen volt (nevet). Szóval kikaptam (nevet), ha valami hülyeséget csináltam, kikaptam. Nem vettem zokon, mert ettől lettem, úgy érzem, olyan ember. Szóval nem lettem rosszabb ember úgy értem, az ilyen apróságok miatt. Na. Én köszönettel tartozom nekik, és áldom az emléküket. - Az iskolát sikerült befejezni? - A szakmunkást nem. Hát úgy volt, hogy a harmadik évben voltam, és akkor jöttek ezek az elmebeteg, meg bulis dolgok. Húúú, én nem is voltam benne. Az egész az úgy volt, hogy a srácok feltörték a kollégium büféjét. De nem azért, hogy nekik most legyen pénzük, vagy valami. Nem! Csoki! Kis gyogyósak! Én nem voltam benne az egészben, csak a közelben voltam. És mivel ők benne voltak, és a barátaim voltak, azt mondták, hogy A Miki ott volt, vagy nem volt ott? Ott voltam, hát ne hülyéskedj már! szolidaritásból mondtam. Én nem tudtam, hogy ennek ez lesz a vége, hogy ilyen komoly büntetést kapok. Ezt már később mondták a rendőrök. Mondom a srácoknak: Figyeljetek már, én nem is voltam ott. Hát figyeljetek, akkor én kimondom magam belőle. Mondjad, hát ne legyél már hülye! Hát persze, ilyenkor már semmi nem számít. Mondhattam hiába. De nem csak ez az egy ügy volt, ez csak az egyik volt a sok közül. Csak azt akartam mondani, hogy nem volt egyik sem olyan komoly, hogy ezért én ennyit kapok. Ők mind felfüggesztettet kaptak, ugyanazért. Ugyanazért. Mert még ha én lettem volna az elsőrendű vádlott, akkor sem érthető a négy év, de legalább akkor mondhatták volna, hogy én voltam az értelmi szerző, a felbujtó, satöbbi, satöbbi. Tudják, hogy akkor sem négy év. Szóval semmiképpen nem volt fair a dolog, igazságtalanok voltak velem. Egy életre elvágtak. Ez csak egy szóhasználat, amikor ezt mondják, hogy egy életre elvágtak. De nálam ez megtörtént esemény. - A szakmáját tudta valaki mellett gyakorolni? Valamilyen mester mellett? - Nagyon sokáig. Például mikor a szakmunkásképzőbe jártam, ott borzasztó sokat tudtunk tanulni. Volt, hogy a mester teljesen otthagyott magamra. Megmondták, hogy mit merre, én meg mentem a lakásokra: Csókolom, itt van ez meg ez? Igen Megkezdhetjük? Igen, igen. Kinek fizethetünk? Annak az úriembernek hátul meg néha nekem, kevesebbet ugyan, de jó volt. Dolgozni lehetett, csak simlizni nem lehetett. De az ember mindenhol simliskedik, a mostaniak is. - Igen. Említette, hogy volt egy hölgy, akinek a lakását berendezte. Akkor is ezt a szakmát végezte? - Igen. Akkor az volt, hogy elmentem egy mester mellé, és akkor őmellette csináltam, úgy egyszerűbb volt. Később jött az az elmebeteg ötlet, hogy egyedül csináltam. Úgy voltam, hogy iparos leszek, kiváltom az iparengedélyt, ha meglesznek hozzá a kellő eszközök, meg minden, ami kell. Hiába van nekem iparengedélyem, ha nincsen 16

17 semmim. Előbb legyen meg mindenem, és akkor utána. Úgy, mint az autóvezetés. Ha van jogosítványom, attól még megölhetek ötven embert is. - És mennyit dolgozott emellett az ember mellett? - Mennyi volt? Majdnem nyolc év. Nyolc-kilenc. - És utána az iparosság mennyi ideig ment? - Ááá, nem sokáig. Villámgyorsan kiderül, ha valami nem megy. Nem ment sokáig. - Említette ezt a hölgyet. Beszélt arról, hogy fiatalon voltak lányok az életében. Hosszabb távú kapcsolatok voltak-e? - Ez volt egy hosszabb távú kapcsolat, nyolc évig tartott. De nem azért, mert. Hogy mondjam szégyen bevallani. Szóval nem voltak olyan lehetőségeim, hogy fedél legyen a fejem felett. Kénytelen voltam vele élni.,ő beteg volt, depressziós, szedte a Xanaxokat, meg ivott rá. Akármikor jött valami vita, mindig az jött, hogy én kihasználom őt. Nagyon rossz volt. Állandóan féltékenykedett, nem tudom mire, nem csajoztam. Én még ilyen régi típusú hülyegyerek vagyok, ilyen konzervatív. Hogy ha nem is tartozok neki komoly felelősséggel, de érzelmileg együtt vagyunk, akkor legalább nem teszek vele gonoszat, nem teszek vele rosszat, nem csalom meg. A betegségéből fakadt a gyanakvása. Egyszer csak fogtam magam, felvettem az összes vastag ruhámat. Ez télen volt. Kimentem a mólóra a Dunára. Be volt fagyva a Duna, úgyhogy néhol voltak vékony rétegek, és beleugrottam. Nagyon meg akartam halni. Azért vettem fel a sok ruhát, hogy jól megszívja magát a ruha. Nagyon jó úszó vagyok, fogadásból átúsztam a Dunát annak idején. Szóval felvettem ezeket, hogy lehúzzon a víz. De az életösztön erősebb volt. Kiverekedtem magam a vízből, pedig megsértettek a jégdarabok, meg rosszul is ugrottam. Nem érdekelt semmi. Csupa vér voltam, meg miegymás, de kikászálódtam. És nem éreztem semmit, nem fáztam. Nagyon be voltam indulva, nagyon el voltam szánva. Visszamentem oda. Látta, hogy csurom víz vagyok. Szánakozva végignézett. Akkor is be volt rúgva. Megvonta a vállát, és kész. Részéről le volt zárva. Figyelj, én nem maradok veled. (mondtam) Fogom a kiskutyáimat (volt négy kiskutyám, ugyanolyanok mint ez, csak pincsik voltak) és elmegyek. Hová viszed te el a kiskutyákat? kérdezte ő. El, tőled, minél messzebbre innen Nézd, idefigyelj, maradhatnak a kiskutyák, elviszem őket a rokonaimnak, hogy ne kelljen nélkülözniük a kiskutyáknak, ha mindenáron menni akarsz, akkor csináljuk így! Jó, rendben van, legalább azoknak a szerencsétleneknek legyen jobb dolguk, mint nekem!. Ő el is vitte a kutyákat Pilisszentlászlóra a szüleihez. Ott ők el is osztották a faluban a kutyákat, akikért én mindent megtettem, az életemet adtam volna értük. Egyszer elvittem az egyiket magammal sétálni, és egy pitbullt sétáltatott az egyik srác. És tudja, hogy ezek milyenek, minden kutyára ráuszítják a sajátjukat, hogy tanulják a harci kedvet, érezzék a vér ízét, hogy bolondabbak legyenek. Gondolták, hogy én is ilyen mamlasz vagyok, hogy rá tudja majd uszítani a kiskutyámra a kutyáját. Rá is uszította a kiskutyámra, el is kapta a kiskutyámat. Odaugrottam, elkaptam a grabancát, tekertem egyet a fején. Vonított egyet a kutya. Elkapta a kezemet, és harapott, mint állat, mert állat is. Szóval nagyon keményen megharapott a kutya, majdnem széthasadtam. Fogtam, majdnem eltörtem a gerincét a kutyának. A kiskutyámat, szegényt, nagyon megtépte. A csávó meg ott rángatott hátulról, meg rugdosott, én meg ütöttem vágtam a kutyáját. Ő erre kihívta a rendőröket. A rendőrök meg jöttek, a srác meg magyarázott a rendőröknek, még ő idegeskedett. Én nem mondtam semmit, de ő magyarázkodott. A rendőr ránézett a palira kutyás rendőr volt és azt mondta: Inkább menjél haza! Később összetalálkoztam a palival, mondom neki: Gyere már öreg, menjünk már egy kicsit odébb az útból! Megfogtam a grabancát és adtam neki. Jöttek a rokonai, még püfföltem egy kicsit, aztán elmentem. Nem is kellett nagyon szaladni, csak elmentem. 17

18 Dögöljön meg! Kit érdekel? Rohadjon meg az ilyen. Egy ilyen ártatlan jószágra ráuszítani egy ilyen harci kutyát? - Érdekes történet. Mi történt akkor, amikor a hölggyel szakítottak? A kutyák el lettek helyezve. - Az utca, (nevet) mindig az utca. - Átmeneti szálló vagy valamilyen más szállás? - Nem, soha, soha, soha. Nem azért, mert minden hülye azt mondja, hogy az átmeneti szállón meglopják. Hanem elmondok önnek valamit. Akik azt mondják, hogy nem mennek szállóra, ők azért nem mennek, mert alkoholisták, és ott bent nem lehet inni. Tehát ők nem büszkeségből. Ott be nem engedik őket piásan, és ők ezért maradnak kint, nem azért, mert büszkék, nem azért mert meglopják őket. Én viszont azért nem mehettem be, mert kutyám volt. Kutyával nem mehetek ám be. Csak albérletbe lehet vinni, de az meg nagyon sokba kerül, ezer forint még most is. Etelkával nagyon sok helyre mehettünk volna, ő el tudja mondani, meg a Dózsások is el tudják mondani. Mi azért nem mentünk be szállóra, mert oda nem lehet kutyát vinni. Még olyan helyet is felajánlottak, ahol a kutya kint lehetett volna kennelben, az udvaron. Én meg ott alszok bent a meleg ágyban? Nekem ez összeegyeztethetetlen. Pedig két hónapig ingyenes lett volna, és utána is lett volna havi nyolcezer forint, azt minden hülye kibírta volna. Én vagyok olyan hülye, hogy kibírtam volna. Néha voltunk barátoknál. Egy nagyon jó barátomnál laktunk, aki nagyon jó ember, nagyon kemény ember. Őnála lehettünk egy darabig. De hát neki van felesége, aki még őrajta is uralkodik, és mocskos vele, és nagyon sakkban tartja a gyerekeivel. A nő pedig nagyon mocskos volt. Ha volt valami kis pénzem, sokszor az egészet oda kellett adni neki. A srác már akkor szólt, na mindegy, szóval őket is azért hagytam ott, mert ezt csinálták velünk. A barátomat azért nagyon sajnálom, meg ő is sajnált engem, de megértem őt. Ő azért nem fog az utcára menni - ebben tökéletesen igazat adok neki - hogy énmellettem úgy álljon ki, hogy közben összevesszen a feleségével, miközben a felesége őt is kidobja. Mert ezt csinálja. Előtte tényleg kiállt mellettem, nagyon sokszor. De amit nem lehet, azt nem lehet. Volt úgy, hogy kicsit jobb lett a sorsunk, hogy barát, ismerős, vagy testvér kisegített. Addig, míg a testvér - csak testvérről beszélek - barátról még nem. De az ő testvére meg az enyém olyan gonoszak, megloptak minket, kihasználtak minket, de nagyon durván. Annyira durván, hogy abba majdnem bele is haltunk. És ő is olyan szegény, amikor rosszul bánnak vele, menekül ki az utcára a saját testvérei elől. És mikor is volt, Etelka, decemberben, vagy mikor, amikor kimentél a híd alá? Össze voltunk veszve az okossága miatt. No mindegy. Ő veszett össze velem, nem én vele. Ő hagyott ott engem egy másik pasi miatt. Kavart magának a kis hülye. (háttérben Etelka nevet). Szóval otthagyott engem a csaj egy másik pasiért, de a vége az lett, hogy ő ismét az utcára került. És később tudtam meg mindent, és a testvérei tették ki mínusz tizenötben. Volt rajta egy vékony ruha mínusz tizenötben. Egy másik kiskutya volt vele, aki velünk volt. Az ő felesége Csibészke a felesége őt is Etelkának hívják. És azért, hogy az Etelka ne legyen beteg a hidegben, ő (felnőtt Etelka) a hátára feküdt és a hasára tette a kiskutyát, hogy melegben legyen. És ő meg olyan betegséget kapott, hogy most tüdőrákja van. Ha ő most bemegy kezelésre, nem engedik ki. Ott fog meghalni a kórházban. (hosszú csend). Úgyhogy vannak dolgaink. Úgyhogy ha az Isten megveri az embert, akkor nem kicsi dolgokkal kezdi, akkor be is fejezi. Hát szóval ez volt, Etelkának ilyen betegsége van. Sajnos. De beszéljünk tovább. - Amikor az utcán éltek, akkor milyen megélhetéseik voltak? Vasazással foglalkoztak-e? 18

19 - Nem, nem szerettem vasazni. Hogy is mondjam... Az nem nekünk való. Vannak barátaink, voltak barátaink telefonom mindig volt, akármilyen gagyi rám tudtak csörögni, még az utcán is. Miki, gyere, szükségünk van rád, gyere segíts!. Elmentem, összeraktam a gépüket, rendesen. Figyelj tudtok adni egy kis pénzt? Nem tudták, hogy az utcán vagyok. Úgy volt, hogy rámcsörgött az Etelka - neki is volt telefonja és beszélgetés közben kiderült, hogy ő is az utcán van, tehát én is az utcán vagyok. És így tudták meg. Hát te meg? Az utcán laksz? és akkor odaadtam neki a telefont, Beszélsz vele?. És akkor odaadtam neki, és beszél hozzá az Etelka, beszél, beszél. És akkor így tudták meg, hogy az utcán élek. Én nem is akartam elárulni, el akartam titkolni, nem akartam, hogy bárki is megtudja. No mindegy és akkor azt hitte a srác, hogy azzal segít, hogy ad enni. Készítettek kaját, becsomagolták, meg minden. Lelkünkre kötötték, hogy járjunk fel hozzájuk. Hát nem jártunk fel hozzájuk azután. Rengeteget jártam én az utcán, akkor még nem voltak telefonok. Volt egy walkmanem, amit a fülembe dugtam. Fáztam, hideg volt, és jártam az utcákat. Nekem nem volt annyi eszem, hogy behúzódjak valahová aludni, hogy ne fázzak, hanem mentem, mentem, jártam az utcákat. És akkor közben ment a Szandra, ment a 70-es, 80-as évek dalai, új hullám. A legtöbb zenét onnan ismertem. Rengeteget voltam én a Balatonon is. Nem volt senkim, nem volt sehol lennem, nem aludhattam sehol, és akkor így elmentem. Utaztam a vonaton. Aludni nem lehetett, mert jöttek a rendőrök. Féléber voltam, mint a kutyák. Nappal is aludtam, éjszaka is aludtam -- nappal sem aludtam, éjszaka sem aludtam. Tehát mindig éber és félálomban voltam. A reflexeim úgy működnek, hogy villámgyors az ember, de akkor működnek a reflexek, amikor nem kell. Ez az, amikor néha lehet látni kialvatlan embereken, hogy rángatóznak. Nem betegség miatt, hanem azért, mert benne vannak ebben a féléber állapotban. Kialvatlanok, aludni sem tudnak, mert tudják, hogy akkor baj van, elalszanak és valami gáz lesz. De száz százalékosan nincsenek kipihenve, és nem is lesznek soha. Manapság is, elmegyek az utcán, és látok ilyen embereket, fiatalokat is, idősebbeket is. - Ez előtt a lakás előtt mikor lakott utoljára lakásban? - Nyolc hónapja vagyunk a programban- Nagyon jól telt el ez a nyolc hónap. Pont a romos házban voltunk, a sínek mellett, a MÁV-nak az egyik elhagyott épületében húztuk meg magunkat. Nem volt ajtó, nem volt ablak, már úgy értem, hogy nyitva volt az ajtó, ablak. Keret úgy volt. Fölül nyitott, ahogy a Jóisten megáldotta a természetet, potyogott be, eső, szél, hó, minden. A madarak is néha bejöttek, olyan kedvesek voltak. Volt egy csókánk, és az reggelente bejött hozzánk, és elkezdett trillázni, illetve előadta a kis műsorát, a zenei szimfonikus kis hangszerével. (Nevet) Akkor tudtuk, hogy a franc vigye el, megint hideg lesz. Előre megmondta, milyen idő lesz, olyan aranyos volt. Meg jöttek, jártak be hozzánk kutyák, macskák, kóbor kutyák. Lopkodták a kis ennivalónkat, de nem sajnáltuk. Nem sajnáltuk, ők is ugyanolyan szerencsétlenek, mint mi. A macska az más, a macska az házban van, házból jön ki. Azt, ha lop, azt elkergetjük. De a kutya az más. Az, ha kint van az utcán, az azért lop, mert kint van az utcán. - Honnan tudtak erről a programról? - Szóval ott voltunk kint, és jártak ki hozzánk a hogy is hívják? Szociális munkások, a készenlétisek, vagy hogy is hívják őket. És ők mondták és úgy mentünk oda a Gabrielláékhoz a Dózsa György útra, és először adtak igazolást, hogy mettől- meddig vagyunk kint az utcán. Szóval a Kürt utcaiak járták a hajléktalanokat, olyanokat, akik tényleg kint vannak az utcán. Nemcsak a szájukkal, meg nem szállón vannak, nem futtatják magukat, hogy jól van, mi most kint élünk az utcán mert valahol azért büszkeség is, hogy az ember talpon tud maradni. Jöttek, és Miklós, szükségük van 19

20 valamire? Á, nem köszönöm szépen úúú, ott látok egy takarót, nem tudnák ideadni? (nevet) persze, hogy elkértük, meg kértünk egy kis teát, ha volt. Aranyosak voltak, nagyon kedvesek, és nagyon-nagyon jóindulatúak voltak. Annyira őszinte, tiszta szívű emberek. Ez egy olyan hivatás, amit akárki nem csinál. Ha egy gonosz embert megpróbálnának rávenni arra - vagy egy kapzsit hogy ezt a munkát végezze, egy napnál tovább nem tudná. Én annyira tisztelem őket, hogy nekem ez magas, hogy ennyi sok rossz ember között, olyan jó látni, olyan üdítő látni ilyen rendes embereket. Soha nem éltem át ilyet. Soha. Nagyon jó érzés volt látni, hogy odajöttek, érdeklődtek, nem-e fáj valami, nem-e kell valami orvosság, nem-e kell valami kis segítség, vagy valami. Mindig azt mondtuk, hogy nem kell. Hát most akaszkodjunk rájuk? Milyen dolog ez? - Gyertyát kaptunk mondja Etelka - Igen, gyertyát, az tényleg nagyon fontos volt. - Ágyneműt kaptunk, ha nem volt párnánk. - Egyszer úgy kaptunk valamit tőlük, hogy letettek oda egy kosarat gyümölccsel. Mi beszélgettünk a környéken a környékbeliekkel. Szerettek minket, mert nem jártunk oda lopni, nem részegeskedtünk, nem kiabáltunk, nem veszekedtünk, nem feltűnősködtünk, nem hoztunk rájuk szégyent, meg nem voltunk tetvesek, nem voltunk bolhások. Tisztán tartottunk magunk körül mindent, úgy, mint ezt itt (mutat körbe a lakásra). Meg mindennap mentünk fürdeni. Ezt megmondják amúgy a Kürtösök, a Dózsások is. És csíptek bennünket a környékbeliek is, elbeszélgettek velünk, és néha, néha ők is adtak nekünk valamit. Nem azért mert kértünk. Ne haragudjanak, nem sértjük meg magukat, ha adunk valamit? - kérdezték. Hát persze, hogyne néz Miklós Etelkára mindig ő az első az ilyenben. Szóval azt is ők hozták. Egy kosárban gyümölcsöt, pont március felé. Március felé volt, Etelka? - Igen, igen, igen. - Nagyon vitaminéhségben voltunk. Nagyon hiányzott már a vitamin. És azt hittük, hogy az egyik csóka volt az, mert ígérte nekünk, hogy hoz majd egy kis tüzelőfát nekünk. - Hozott is, azt hiszem, kaját ígért. - Kaját ígért, és azt már nem hozta. És azt hittük, hogy ez az. Hát mondjuk, ha holnap találkozunk az öreggel, megköszönjük neki. Nem találkoztunk az öreggel, hanem valami négy nap múlva kiderült, hogy a Kürtből hozták ki nekünk. - Ők jöttek ki szólni nekünk, hogy van egy program. - Ja, igen! kiált fel Miklós mondták, hogy van ez a Széchenyi program, kijöttek egy ilyen kis mikrobusszal, amivel jártak mindenhová. És megszólítottak bennünket: Figyeljenek, Etelka, Miklós, van egy ilyen lehetőség, lehet, hogy jobbá tehetik az életüket, ez egy kormányprogram, úgy hívják, hogy Széchenyi Program, a hajléktalanokat segíti lakáshoz. Lakáshoz?! Lesz lakásunk?! No és akkor szépen így megbeszéltük a dolgokat, hogy menjünk be, itt intézkedjünk, ott intézkedjünk, és ezzel vegyük fel a kapcsolatot. És akkor olyan három hét múlva már bent voltunk a Dózsánál, megbeszéltünk mindent. És akkor én el sem hittem. Megmondtam az Etelkának: Etelka, ne haragudj, de én nem hiszek nekik! Annyiszor becsaptak már minket, én nem tudok ebben hinni. Szóval így jártunk fel a Dózsára, már harmadik hete, hogy megbeszéljük ezeket a dolgokat. Mert ők már néztek nekünk helyeket. Meg nekünk is mondták, hogy nézzünk albérleteket interneten. Annyi pénzünk mindig volt, hogy beüljünk egy internetes kávézóba, és keressünk olcsó bérlakásokat. Szóval nagyon-nagyon tündérek voltak. Én csak azt hittem, hogy csak azért csinálják, mert kiadták nekik utasításba, és akkor úgy tessék-lássék megpróbálják, és a végén majd azt 20

Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK

Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK Csaplár Vilmos Kurva vagyok (Karriertörténet) Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Csaplár Vilmos 1. Elvárok mindenféle ajándékot férfiaktól, de a tudat, hogy nem vagyok rászorulva,

Részletesebben

2016. február INTERJÚ

2016. február INTERJÚ INTERJÚ Az Élet szép Az AMEGA beszélgetőpartnere: Dr. Kánitz Éva Főorvos Asszony, milyen családi indíttatással került az orvosi pályára? Mindig azt gondoltam, hogy az a legszebb dolog a világon, ha az

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül. 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika

Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül. 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika Péterfy Bori színész- és énekesnő. A Krétakör Színháznak, majd 2008-tól Alföldi menesztéséig a Nemzeti Színház társulatának

Részletesebben

1. Melléklet. 2. Melléklet. Interjú D.-vel. Dobbantó Rap G. D. & B. A. Zs. Geri a nagy parker, Azt hiszi, hogy ő a Marveles Peter Parker

1. Melléklet. 2. Melléklet. Interjú D.-vel. Dobbantó Rap G. D. & B. A. Zs. Geri a nagy parker, Azt hiszi, hogy ő a Marveles Peter Parker 194 1. Melléklet Dobbantó Rap G. D. & B. A. Zs. Ez itt a Dobbantó! Was is das? Ez nem gáz! Kriszbá az osztályfőnökünk Vele cool az egyéni fejlődési tervünk Edit nénit se felejtsük el hozzá fordulunk, ha

Részletesebben

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com Korrektúra: Egri Anikó 2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Az összefogás döbbenetes ereje... 4 Depressziós helyett bajnok... 6 Na

Részletesebben

Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem

Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem jelenthetett komolyabb problémát az, hogy megértesse

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

Fényképalbum. A fénykép készítésének éve:

Fényképalbum. A fénykép készítésének éve: Fényképalbum Az interjúalany neve: A fénykép készítésének helye: A fénykép készítésének éve: Szüleim Budapest 1980-as évek Ők a szüleim. Ez a kép már itt készült, Budapesten. Volt egy kicsi lakásuk, és

Részletesebben

És bizony: Ha az emberek nincsenek valami hatalmas és kemény kontroll alatt, felfalják egymást. Ez nem igaz.

És bizony: Ha az emberek nincsenek valami hatalmas és kemény kontroll alatt, felfalják egymást. Ez nem igaz. Van egy hamis adat. Íme: Az igazság fáj. Hídvégi Róbert Ez nem igaz. Persze van egy dolog, ami miatt igaznak tűnik. De nem az. Hogyan is használható? 1. Amitől jól érzed magad, abban igazság van 2. Ha

Részletesebben

"Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval

Soha nem érzem, hogy itt a plafon - Interjú Bánsági Ildikóval "Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval 2014. augusztus 26. kedd, 07:00 "Mindig büszke voltam, ha valami újra hívtak. Soha nem érzem, hogy itt a plafon, hanem inkább azt, hogy szeretnék

Részletesebben

Helyi emberek kellenek a vezetésbe

Helyi emberek kellenek a vezetésbe Varga László Helyi emberek kellenek a vezetésbe Ön szerint minek köszönhető, hogy az hetvenes-nyolvanas években egy sokszínű és pezsgő kulturális élet tudott létrejönni Kecskeméten? Milyen szerepe volt

Részletesebben

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt.

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt. Kata Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon,

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD TÁJÉKOZTATÓ FÜZET gyerekeknek Ferrádi Hádi, a kis versenyautó Ismersz olyan meséket, amiben versenyautók vagy sportkocsik szerepelnek? Ismered például Villám McQueent?

Részletesebben

Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest!

Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest! Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest! Szia! A Faipari Tudományos Alapítvány saját profiljába vágó önkéntes programot indított ZuzmóKa néven. Az egy éven át tartó rendezvénysorozat önkéntesek

Részletesebben

Már újra vágytam erre a csodár a

Már újra vágytam erre a csodár a Már újra vágytam erre a csodár a Szüleinktől kapjuk az utat, gyermekeinktől a célt olvasható az államfő feleségének hitvallása internetes bemutatkozó oldalán. Áder János köztársasági elnök felesége, négygyermekes

Részletesebben

Grilla Stúdiója - gyógytorna, szülésfelkészítés

Grilla Stúdiója - gyógytorna, szülésfelkészítés Az ikrek nevelése R.: - Önt talán azért is érdekli az ikerkutatás, az ikergyerekek világa és élete, mert Ön is egy iker, ikerpár egyik tagja. Önök egypetéjû ikrek, vagy kétpetéjû ikrek? Métneki Júlia,

Részletesebben

13 JÓ SZOKÁSOK KIFEJLESZTÉSE

13 JÓ SZOKÁSOK KIFEJLESZTÉSE 13 JÓ SZOKÁSOK KIFEJLESZTÉSE Mindegyikünknek kétféle szokásai vannak: jók és rosszak. A jó szokásaink közelebb visznek minket álmaink földjére, és a rosszak távolabb visznek álmaink földjétől. A jó szokások

Részletesebben

Önmeghaladás, életcélok, jóllét

Önmeghaladás, életcélok, jóllét PÁL FERENC Önmeghaladás, életcélok, jóllét A lélektani és spirituális dimenziók összefüggései Néhány alkalommal találkoztam Gyökössy Bandi bácsival. Többek között, amikor a papnevelõ intézetbe jártam,

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

A politikai és a szakmai vezetés találkozása volt a motor

A politikai és a szakmai vezetés találkozása volt a motor Bánszky Pál A politikai és a szakmai vezetés találkozása volt a motor Ön nem kecskeméti, mégis nagyon sokat tett az utóbbi évtizedekben Kecskemét város kulturális életéért. Honnan származik, hogyan került

Részletesebben

Galambos Gábor, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar főigazgatója (2001 March 01, Thursday) - Munkatársunktól

Galambos Gábor, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar főigazgatója (2001 March 01, Thursday) - Munkatársunktól Galambos Gábor, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar főigazgatója (2001 March 01, Thursday) - Munkatársunktól Amióta én vagyok a fõigazgató, kell, hogy látsszon az, hogy nagyobb rend van. Ez szép lassan

Részletesebben

Magyarnak lenni New Yorkban

Magyarnak lenni New Yorkban EL LEHET MENNI Magyarnak lenni New Yorkban Nem egységes a New York-i magyarok élete, nincs magyar negyed sem, de néha megcsillan az amerikai álom, még ha csak egy régóta vágyott kabrió képében is: a Bartha

Részletesebben

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG)

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy Igen? Kérlek, ne zavarj, imádkozom. De te megszólítottál! Én, Téged megszólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom:

Részletesebben

TÁRSULATI ÜLÉS jegyzőkönyv

TÁRSULATI ÜLÉS jegyzőkönyv TÁRSULATI ÜLÉS jegyzőkönyv Időpont: 2007. március 23. Helyszín: Csokonai Színház, Nagy Színházterem CSÁNYI JÁNOS BESZÉDE Tisztelettel köszöntöm a társulatot rendkívüli társulati ülésünkön. Külön köszöntöm

Részletesebben

Pintér: Én is a Fradinak szurkoltam

Pintér: Én is a Fradinak szurkoltam 2014 február 02. Flag 0 Értékelés kiválasztása Még nincs értékelve Értéke: 1/5 Értéke: 2/5 Mérték Értéke: 3/5 Értéke: 4/5 Értéke: 5/5 Pintér Attila nem tagadja, hogy a Ferencváros élete meghatározó klubja.

Részletesebben

A boldog felhasználó

A boldog felhasználó A boldog felhasználó Ingyenes e-book, a Felhasználó Update csapattól Írta: Vidi Rita Mi a különbség a begyakorolt, monoton, örökké félelmetesnek tűnő felhasználás, és a tudás alapú, céltudatos, örömfelhasználás

Részletesebben

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint

Részletesebben

A beszélgetésen részt vett Erdélyi Klári és Farkas István

A beszélgetésen részt vett Erdélyi Klári és Farkas István A révész A belső újjászületés felé vezető út felébredést követel, mindenekelőtt annak megakadályozását, ami az önmagam megerősítésében áll. Ez egy döntő próba. Nem lehet egyezkedés az igazsággal. Ez az,

Részletesebben

örökbefogadás hülye ötletei 9. ÉVFOLYAM SZKA_209_33 P o l g á r a d e m o k r á c i á b a n Készítette: Bányai László

örökbefogadás hülye ötletei 9. ÉVFOLYAM SZKA_209_33 P o l g á r a d e m o k r á c i á b a n Készítette: Bányai László P o l g á r a d e m o k r á c i á b a n örökbefogadás az apám hülye ötletei Készítette: Bányai László SZOCIÁLIS, ÉLETVITELI ÉS KÖRNYEZETI KOMPETENCIÁK 9. ÉVFOLYM SZK_209_33 tanári örökbefogadás 9. évfolyam

Részletesebben

Duna utca. családvers

Duna utca. családvers Terék Anna Duna utca családvers és lehet, én mégiscsak a Duna utcában voltam egész életemben a legboldogabb. öten laktunk két szobában, s apám sosem tudta nyugodtan megcsókolni anyámat, mi néztük őket

Részletesebben

Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek?

Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek? Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek? Tudod, az úgy van próbált Verena beszélgetést kezdeményezni Alexandrával a reggelinél. Nyújtotta a szavakat, nem nagyon tudta, hogyan mondja meg négyéves kislányának,

Részletesebben

Isten nem személyválogató

Isten nem személyválogató más. Ezért gondolhatja őszintén azt, hogy ő, aki az összes többi apostolnál többet tett, még arról is lemond, ami a többi apostolnak jár. Mert mid van, amit nem Istentől kaptál volna? És amit tőle kaptál,

Részletesebben

Biciklizéseink Mahlerrel

Biciklizéseink Mahlerrel Biciklizéseink Mahlerrel Aaron Blumm-mal és Orcsik Rolanddal Mikola Gyöngyi beszélget 76 Jó estét kívánok! Két író van a színpadon, de én meg sem kíséreltem közös pontokat keresni a könyveikben, részben

Részletesebben

T. Ágoston László A főnyeremény

T. Ágoston László A főnyeremény T. Ágoston László A főnyeremény Gondosan bezárta az ajtót, zsebre vágta a kulcsot és egy széllel bélelt, kopott nyári nadrágban, hasonlóképp elnyűtt pólóban, és mezítlábas papucsban lecsoszogott a földszintre

Részletesebben

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

Generációk közötti együttműködés. Tehetséggondozó foglalkozások

Generációk közötti együttműködés. Tehetséggondozó foglalkozások Generációk közötti együttműködés Tehetséggondozó foglalkozások (Drámajátékos improvizációk) Belinszky Bernadett Judit drámapedagógus 1. A család és a nagycsalád II. A csoportok improvizációs feladatainak

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

AZ AJÁNDÉK. Alapige: 2. Korinthus 9,15 Hála legyen Istennek az Ő kimondhatatlan ajándékáért!

AZ AJÁNDÉK. Alapige: 2. Korinthus 9,15 Hála legyen Istennek az Ő kimondhatatlan ajándékáért! Pasarét, 2012. december 25. (karácsony) PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK Horváth Géza AZ AJÁNDÉK Lekció: Máté 2,1-12 Alapige: 2. Korinthus 9,15 Hála legyen Istennek az Ő kimondhatatlan ajándékáért! Imádkozzunk! Mennyei

Részletesebben

A fölkelő nap legendája

A fölkelő nap legendája Prof. Dr. Tapolyai Mihály A fölkelő nap legendája Máréfalvi barátaimnak mestereim egyikéről Dr. Szalay Károly pszichiáter emlékére Dr. Szalay Károly pszichiáter élete (1894-1973) Régen mesternek hívtuk

Részletesebben

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

A tudatosság és a fal

A tudatosság és a fal A tudatosság és a fal Valami nem stimmel a világgal: háborúk, szenvedések, önzés vesz körül bennünket, mikor Jézus azt mondja, hogy az Isten országa közöttetek van. (Lk 17,21) Hol van ez az ország Uram?

Részletesebben

ESETTANULMÁNY. 10-es csoport. Módszertani nap 2006 február 14. Készítette: Kovács Zsolt

ESETTANULMÁNY. 10-es csoport. Módszertani nap 2006 február 14. Készítette: Kovács Zsolt ESETTANULMÁNY 10-es csoport Módszertani nap 2006 február 14 Készítette: Kovács Zsolt Személyi adatok: Név: B Tamás Szül: Sz., 1987. október 31 Iskolai végzettség 8 osztály Ítélete: B Tamás növendék 10-es

Részletesebben

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról?

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról? (Interjú 2.) Pleskonics Istvánné 2014. január 4-én, egy esős, borongós szombat délutánon három órát beszélgettünk Irénke nénivel előzetes egyeztetés után Alkotmány utcai lakásában. Délután kettőtől délután

Részletesebben

Hitman TANDORI DEZSÕ. 14 tiszatáj

Hitman TANDORI DEZSÕ. 14 tiszatáj 14 tiszatáj TANDORI DEZSÕ Hitman Hitman nincs a szótárban, a szótárban nincs. De hát ember nem ad lónak olyan nevet, hogy Úgy Jól Ötvenen Túl. Nem ad, öreg, lónak ember olyan nevet, hogy... mondom. Mondja

Részletesebben

- Ó kedves feleségem, mégse tegyük ezt. Ha már az Isten nekünk ezt adta, ilyennel áldott meg, felnöveljük, ne dobjuk el magunktól.

- Ó kedves feleségem, mégse tegyük ezt. Ha már az Isten nekünk ezt adta, ilyennel áldott meg, felnöveljük, ne dobjuk el magunktól. Szamárbőr királyfi (széki népmese) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy király. Annak a királynak nem volt gyermeke. Feleségestül együtt erősen búsultak, hogy már minden boldogságok meglenne, hogyha

Részletesebben

Dr. Benedek Dezső Tudásra van szükségünk a túléléshez

Dr. Benedek Dezső Tudásra van szükségünk a túléléshez Dr. Benedek Dezső Tudásra van szükségünk a túléléshez Mindenki számára világos, hogy új világrend van kialakulóban. Az óra ketyeg, az átállás közeledik attól függetlenül, hogy mennyi skandallumot, komplikációt

Részletesebben

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva Olcsó krumpli Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva ment ajtót nyitni. Nagy örömére, az édesanyja állt az ajtó előtt. Anyukám, de jó, hogy jössz. Alig állok a lábamon, olyan álmos vagyok. Kislányom! Csak

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

Pataky Zsófia vagyok, 14 éves. A legnagyobb gyerek a családban. Két testvérem van.

Pataky Zsófia vagyok, 14 éves. A legnagyobb gyerek a családban. Két testvérem van. A gyermekek Pataky Zsófia vagyok, 14 éves. A legnagyobb gyerek a családban. Két testvérem van. Pontosan 6 évvel ezelőtt, karácsonykor (amikor én 8 éves voltam a húgom pedig 5) kaptam a világ legszebb ajándékát.

Részletesebben

11 Mindig van két lehetőség. Vagy nincs. Kacs RETTEGJETEK ÉRETTSÉGIZŐK A cikk szerzője, Kercsó Katalin búcsúbeszéde a ballagási ünnepségen. A ballagók névsorát megtalálod az utolsó oldalon! Most ezzel

Részletesebben

2012. 09.05. Prédikáció Szeretnék jól dönteni!

2012. 09.05. Prédikáció Szeretnék jól dönteni! 2012. 09.05. Prédikáció Szeretnék jól dönteni! Annak ellenére, hogy bár Jézus tanítását törekszünk megérteni, befogadni, mégis azt éljük meg, hogy bizonyos esetekben nem tudtunk, vagy nem tudunk jól dönteni.

Részletesebben

Tanárok és diákok az iskolai vitarendezésről

Tanárok és diákok az iskolai vitarendezésről 456 valóság W hatvanmilliárdos éves költségvetési főösszeg. Nem reális tehát, hogy ők valóban egyenrangú félként vehessenek részt az egyeztetésben. Mivel azonban az államnak az az érdeke, hogy közöttük

Részletesebben

M ár meg isházasodik, ha tizenöt-tizenhat éves

M ár meg isházasodik, ha tizenöt-tizenhat éves M ár meg isházasodik, ha tizenöt-tizenhat éves Mióta van itt, itt született T-n? Én T-n születtem, idevalósi vagyok, és1989 júniusától vagyok iskolaigazgató. Hány roma gyerek jár körülbelül az iskolába

Részletesebben

RADNÓTHY SZABOLCS. A hullámlovas 2015.

RADNÓTHY SZABOLCS. A hullámlovas 2015. RADNÓTHY SZABOLCS A hullámlovas 2015. PROLÓGUS Rájöttem, hogy az élet tenger. Hogy érted? Egyszerre csendes és hangos. Viharos és morajló. Amikor a horizonton a végét keresed, rájössz, hogy se eleje, se

Részletesebben

Hogyan néz ki az iskola társadalma 2013-ban?

Hogyan néz ki az iskola társadalma 2013-ban? Hogyan néz ki az iskola társadalma 2013-ban? A Jövô diákja Felkelni nehéz dolog, fél hét elôtt sosem sikerül. Az indulásig hátra lévô fél óra arra ugyan elég volna, hogy magamra rángassak valamit, aztán

Részletesebben

Kérdés: Válasz: Kérdés: Válasz: Kérdés: Válasz: Kérdés: Válasz: Kérdés: Válasz: Kérdés: Válasz: Kérdés: Válasz: Kérdés: Válasz: Kérdés: www.alaje.

Kérdés: Válasz: Kérdés: Válasz: Kérdés: Válasz: Kérdés: Válasz: Kérdés: Válasz: Kérdés: Válasz: Kérdés: Válasz: Kérdés: Válasz: Kérdés: www.alaje. Kérdés: Mit jelent az, hogy a mostban élni? Válasz: Nem a múltban élést jelenti. Nem a múltban élést, ahol negatív blokkok, negatív gondolatok, negatív érzelmek, félelmek, negatív programok, babonák, negatív

Részletesebben

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet!

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Mivel sem az én szüleim, sem férjem szülei nem álltak olyan jól anyagilag, hogy támogatni tudtak volna új otthonunk megteremtésében, esküvőnk után vidékre kötöztünk

Részletesebben

Feldmár András ÉLETUNALOM, ÉLETTÉR, ÉLETKEDV

Feldmár András ÉLETUNALOM, ÉLETTÉR, ÉLETKEDV Feldmár András ÉLETUNALOM, ÉLETTÉR, ÉLETKEDV A kötet gondozásában közremûködött a Feldmár Intézet. A Feldmár Intézet szellemi mûhely, amely a filozófia, az etika és az interperszonális fenomenológia eszközeivel

Részletesebben

KRISTON LÍVIA ÉS VARGA ESZTER A FELSŐOKTATÁSBAN TANULÓ ROMA HALLGATÓK MOTIVÁCIÓI ÉS

KRISTON LÍVIA ÉS VARGA ESZTER A FELSŐOKTATÁSBAN TANULÓ ROMA HALLGATÓK MOTIVÁCIÓI ÉS KRISTON LÍVIA ÉS VARGA ESZTER A FELSŐOKTATÁSBAN TANULÓ ROMA HALLGATÓK MOTIVÁCIÓI ÉS JÖVŐTERVEI 1 A cigányság a magyar társadalom legnagyobb létszámú etnikai csoportjává vált az elmúlt évtizedekben. (VALUCH,

Részletesebben

A Mi újság? unk Általános Iskola Hantos 2002. január

A Mi újság? unk Általános Iskola Hantos 2002. január A Mi újság? unk Általános Iskola Hantos 2002. január VENDÉGÜNK VOLT BUDAI GYŐZŐ, ISKOLÁNK IGAZGATÓJA - Hol született? - Lajoskomáromban. - Mikor jött Hantosra, és hány évesen kezdett tanítani? - 19 éves

Részletesebben

Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött.

Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött. C. A. Tűréshatár 0 Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött. El kellett érnem a Szentpétervárra

Részletesebben

KUTATÁS KÖZBEN. Szigetlakók. kutatás közben 575

KUTATÁS KÖZBEN. Szigetlakók. kutatás közben 575 kutatás közben 575 KUTATÁS KÖZBEN Szigetlakók E cikk arra vállalkozik, hogy az ifjúsági korszakváltás folyamatát mutassa be a Szigeten készült interjús vizsgálat tapasztalatai alapján. Hipotézisünk az

Részletesebben

EZÜSTHARANG. A KÉK DUNA OTTHON lakóinak híradója 2011. szeptember Földanya, Kisasszony, Őszelő. Szent Mihály hava. 25. szám

EZÜSTHARANG. A KÉK DUNA OTTHON lakóinak híradója 2011. szeptember Földanya, Kisasszony, Őszelő. Szent Mihály hava. 25. szám A barátság legszebb aktusa az, Midőn barátunkat hibáira figyelmessé tesszük. ( Berzsenyi Dániel )) EZÜSTHARANG A KÉK DUNA OTTHON lakóinak híradója 2011. szeptember Földanya, Kisasszony, Őszelő. Szent Mihály

Részletesebben

Szita Szilvia - www.magyarora.com 2004. II. Biztatás, bátorítás

Szita Szilvia - www.magyarora.com 2004. II. Biztatás, bátorítás I Biztatás, bátorítás I Biztatás, bátorítás Beszédpanelek és mintadialógusok - Ne izgulj, menni / sikerülni fog! - Ne butáskodj, menni / sikerülni fog! - Ne hülyéskedj, menni / sikerülni fog! - Ne félj,

Részletesebben

2015. március Horváth Lóránd Elvégeztetett

2015. március Horváth Lóránd Elvégeztetett 2015. március Horváth Lóránd Elvégeztetett... és mi csak vétkeztünk és te szenvedtél egyre, mentünk vakon az ösztöneink után de te felnéztél az égre. mentünk a gyehenna égő szennyhalmazán, égett a testünk,gőzölgött

Részletesebben

Károlyi Veronika (Ronyka) 5 bődületes hiba, amit ha elkövetsz kinyírod a hitedet. Ronyka http://www.varazslatostitkok.com

Károlyi Veronika (Ronyka) 5 bődületes hiba, amit ha elkövetsz kinyírod a hitedet. Ronyka http://www.varazslatostitkok.com Károlyi Veronika (Ronyka) 5 bődületes hiba, amit ha elkövetsz kinyírod a hitedet Írta: Károlyi Veronika (Ronyka) Copyright Károlyi Veronika, 2015 Minden jog fenntartva! Ingyenes e-könyv 5 bődületes hiba,

Részletesebben

Miért tanulod a nyelvtant?

Miért tanulod a nyelvtant? Szilágyi N. Sándor Mi kell a beszédhez? Miért tanulod a nyelvtant? Nyelvtani kiskalauz (Részletek a szerző Ne lógasd a nyelved hiába! c. kötetéből, Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, 2000) 2. rész Térjünk

Részletesebben

JÉZUSBAN VAN AZ ÉLET GYÜLEKEZET

JÉZUSBAN VAN AZ ÉLET GYÜLEKEZET JÉZUSBAN VAN AZ ÉLET GYÜLEKEZET I. évfolyam 3. szám szeptember, október Akarod hallani a jó hírt? Mindennek Királya Mindennek Királya, az Istennek Fia, égnek, földnek Ura Akinek véd minket a karja tőlünk

Részletesebben

Kamasz vagyok. Mindenem változik: a testem is, és az is, ahogy gondolkodom.

Kamasz vagyok. Mindenem változik: a testem is, és az is, ahogy gondolkodom. Tartalom Kamasz vagyok 4 Hát a fiúk? Miért olyanok még mindig, mint a gyerekek? 6 Mi történik a pubertás során? 8 És mik azok a hormonok? 10 Szôr, szôr, és megint csak szôr! 12 Nagy mell, kis mell 14 Egy

Részletesebben

Húsz év mellékvágány után újra lendületben

Húsz év mellékvágány után újra lendületben 2007-06-22 Húsz év mellékvágány után újra lendületben Bodrogi Gyula a mesterekről, a zsákutcákról és a nagy visszatérésről Bodrogi Gyula, a Nemzeti Színház művésze, valósággal kivirult, mióta nem a Vidám

Részletesebben

Hogyan kell használni a SZÓFOGADÓ füzeteket? SZÓFOGADÓ füzetek

Hogyan kell használni a SZÓFOGADÓ füzeteket? SZÓFOGADÓ füzetek SZÓFOGADÓ füzetek A SZÓFOGADÓ füzetek olyan hétköznapi dolgokban szeretnének segíteni neked, amikről nem biztos, hogy tanulni fogsz az iskolában Ilyen témák például a fogmosás, a közlekedés, táplálkozás,

Részletesebben

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Volt egyszer a világon egy király, akit a népe nagyon szeretett. Csak egy búsította az ország népét. A király hallani sem akarta, amikor arról beszéltek neki, hogy ültessen

Részletesebben

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Imánnak.

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Imánnak. Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Imánnak. 1 2 'Abdu'l-Bahá sok évet töltött a Szentföldön, Akkó városában. Éveken keresztül fogoly volt, és

Részletesebben

Azonnal megkezdődtek a bejelentkezések. És szinte kizárólag férfiak hívtak.

Azonnal megkezdődtek a bejelentkezések. És szinte kizárólag férfiak hívtak. A NAPI BETEVŐ A Férfiak a díványomon egy váratlan utazás története, amely történetesen a férfiak erotikus gondolkodásába vezetett. Amit ott megtanultam pácienseim vágyairól és viselkedéséről a szex és

Részletesebben

Caramel: Tûrnöm kell 2015. June 24.

Caramel: Tûrnöm kell 2015. June 24. Caramel: Tûrnöm kell 2015. June 24. Nem lenne tanár, és azt is elmondja, miért nem. - Kipróbálná magát külföldön, de imád magyarul énekelni. - Interjú Molnár Ferenc Caramellel cigányságról, kirekesztésrõl,

Részletesebben

MagyarOK A2+ munkalapok 1

MagyarOK A2+ munkalapok 1 1. Ismerkedünk munkalap / Kérdés Válasz 1. Jól hallom, hogy nem vagy magyar? Jól hallom, hogy nem magyar? 2. Hol dolgozol? Hol dolgozik? 3. Hol élsz? Hol él? 4. Mivel foglalkozol / foglalkozik? Milyen

Részletesebben

Villás Lajos: Ali baba egy nagyvárosban 2009. September 17.

Villás Lajos: Ali baba egy nagyvárosban 2009. September 17. Villás Lajos: Ali baba egy nagyvárosban 2009. September 17. C-PRESS Hírügynökség - Üdvözöljük a C-PRESS oldalán! Valami csoda folytán az "Ezeregy éjszaka" birodalmából néhány mesehõs átlépi egy szellem

Részletesebben

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára Mire megvirrad... Julis! Julis! Asszony! Csak nem hagy békén, s én áldozatként, hogy szabaduljak tőle, elvonulok, mint a nagyokosok, tollat veszek a kezembe, azzal ámítom őnagyságát, hogy úr lettem, ahogy

Részletesebben

1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút

1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút 1 1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút És lőn abban az időben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel. Mostan azért

Részletesebben

A CSALÁD. Következzen tehát a család:

A CSALÁD. Következzen tehát a család: A CSALÁD 2013. február. Eljutottam végre ide is - hogy összeismertessem a rokonokat. A több ezernyi kép közül majdnem mindegyik régi Aputól származik, az újak túlnyomó része pedig tőlem. Igyekeztem őket

Részletesebben

korábban mivel foglalkozott?

korábban mivel foglalkozott? 275 él Faluról költöztettük be, mikor apu meghalt, és hogy ne ott kint a nagy házban. Vettünk neki egy kertes kis házat, oda elmegyünk szinte mindegyik 25 ezer forint körüli nyugdíja van, abból SW1[C mindegyiket.

Részletesebben

Kompetencia és performancia /Egy útkeresés tapasztalatai/

Kompetencia és performancia /Egy útkeresés tapasztalatai/ Kompetencia és performancia /Egy útkeresés tapasztalatai/ Oktatáspolitikai alapdokumentumok kívánják meg a ma iskolájától, hogy mielőbb jusson túl azon a tartalmi és módszertani váltáson, amit már maga

Részletesebben

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk?

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? 2013. február 6., 11:00 Sorozatunkban a Színház- és Filmművészeti Egyetemen ebben az évadban végzősöket, Novák Eszter és Selmeczi György zenés szakirányú osztályának

Részletesebben

KIHALT, CSENDES UTCA

KIHALT, CSENDES UTCA KIHALT, CSENDES UTCA Göb megállt egy hosszú kőkerítés mellett. Nem messze innen, rézsút egy valamivel szélesebb utca nyílt, s vége felé, a házak falára már bevilágítottak az állomás fényei. Utazótáskáját

Részletesebben

Gazdagrét. Prédikáció 2013.10.13

Gazdagrét. Prédikáció 2013.10.13 Gazdagrét. Prédikáció 2013.10.13 Számomra mindig jelzés értékű az, ha valamilyen formában megrezdül a lelkem, megérinti valami. Ilyenkor az jut az eszembe, hogy ott még feladatom, tanulni valóm van. Üzenni

Részletesebben

BOKROS LAJOS. A GAZDASAGROL GYERmEKekNEK. Mivel fizetünk? Mi az az adó? Mit csinál egy bank? Miért van munkanélküliség?...

BOKROS LAJOS. A GAZDASAGROL GYERmEKekNEK. Mivel fizetünk? Mi az az adó? Mit csinál egy bank? Miért van munkanélküliség?... Illusztrációk: Kozak Kata / mesélő: BOKROS LAJOS Mivel fizetünk? Mi az az adó? Mit csinál egy bank? Miért van munkanélküliség?... Csak néhány kérdés azok közül, melyekről a Pénzkérdés című füzetben könnyed,

Részletesebben

ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN. Hiteles tanúk cáfolata. Interjú Horthy Istvánnéval

ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN. Hiteles tanúk cáfolata. Interjú Horthy Istvánnéval Lehet-e? ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN Hiteles tanúk cáfolata Interjú Horthy Istvánnéval A közelmúltban a Jobbik néven ismert, de általam kezdettől ártalmas és értelmetlen képződménynek nevezett

Részletesebben

www.tantaki.hu Oldal 1

www.tantaki.hu Oldal 1 www.tantaki.hu Oldal 1 Problémacsillapító szülőknek Hogyan legyen kevesebb gondom a gyermekemmel? Nagy Erika, 2012 Minden jog fenntartva! Jelen kiadványban közölt írások a szerzői jogról szóló 1999. évi

Részletesebben

VIZSGÁLJÁTOK MEG A LELKEKET!

VIZSGÁLJÁTOK MEG A LELKEKET! Pasarét, 2012. augusztus 30. (csütörtök) PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK Horváth Géza VIZSGÁLJÁTOK MEG A LELKEKET! Alapige: 1János 4,1 Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket,

Részletesebben

Kézipatika. az ország tetején. Beszélgetés Zorkóczy Ferenc háziorvossal, a mátraszentimrei kézigyógyszertár kezelôjével.

Kézipatika. az ország tetején. Beszélgetés Zorkóczy Ferenc háziorvossal, a mátraszentimrei kézigyógyszertár kezelôjével. Kézipatika az ország tetején Mátraszentimre Magyarország legmagasabban átlagosan 800 méteren fekvô önálló települése. Hivatalosan még öt települést foglal magában: Mátraszentistvánt és Mátraszentlászlót,

Részletesebben

VALÓSÁG. Nem harap az énekóra sem Interjú egy mentortanárral

VALÓSÁG. Nem harap az énekóra sem Interjú egy mentortanárral VALÓSÁG Az alábbi interjúkból a pedagógus életút két állomásáról kaphatunk képet, egy mentortanár és egy pályakezdő pedagógus véleménye alapján. A beszélgetések főként a pedagógussá válás kezdeti szakaszáról,

Részletesebben

HA CSAK A HUZAT HIBÁDZIK FARKAS FERENC KÁRPITOS

HA CSAK A HUZAT HIBÁDZIK FARKAS FERENC KÁRPITOS pám körbevitt a mûhelyekbe, bemutatott a szomszédos üzletekben. Ma maximum akkor jön be valaki új, ha kell neki egy csavarhúzó vagy fogó. De akkor sem biztos, hogy bemutatkozik H CSK HUZT HIBÁDZIK KS NC

Részletesebben

2014. október - november hónap

2014. október - november hónap 2014. október - november hónap Téma: A Lélek gyümölcse 5. hét Szeretet 2014. szeptember 30., kedd Tapasztald meg Isten szeretetét Ige: Drágának tartalak, és becsesnek (Ézsaiás 43,4) Max Lucado: Értékes

Részletesebben