A REÁLIÁK FORDÍTÁSA. Konzulens: Dr. Dobos Csilla, egyetemi docens Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék. Írta: Honti Enikő Fordító és tolmács MA

Átírás

1 A REÁLIÁK FORDÍTÁSA Konzulens: Dr. Dobos Csilla, egyetemi docens Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék Írta: Honti Enikő Fordító és tolmács MA Miskolc, 2010

2 A REÁLIÁK FORDÍTÁSA 2

3 TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS 5 2. A FORDÍTÁS A fordítás meghatározása A fordítás folyamata A fordítás elemei és típusai 7 3. FORDÍTÁSI PROBLÉMÁK 9 4. EKVIVALENCIA A REÁLIÁK A REÁLIÁK FORDÍTÁSA Földrajzi nevek Épületek Növénynevek Állatnevek Ételek Öltözet Közlekedés Eszközök Anyagnevek Táncok Hangszerek Játékok Nevek Népnevek Gúnynevek Lakhely szerinti megnevezés Pénz Régies, népies szavak Tájnyelv Helységnevek Településrészek 36 3

4 6.22. Tisztségek Megszólítások Katonai egységek Fegyverek Katonai rangok Vezényszavak ÖSSZEGZÉS 44 BIBLIOGRÁFIA 46 4

5 1. BEVEZETÉS A fordításnak fontos szerepe van kultúránkban, a mindennapi életben is naponta találkozunk a fordítással (pl. filmek, könyvek, reklámok fordításakor). De vajon mindent le lehet fordítani? Vannak olyan kifejezések, szavak, úgynevezett kultúrszavak (más terminológiával: reáliák), melyek fordítása nehézséget okoz. Ezek a szavak az egyik nyelvben léteznek, de egy másik nyelv számára ismeretlenek. TDK munkám során azt vizsgálom, hogy egy adott forrásnyelvi mű fordítása közben milyen nehézségekkel találkoznak a fordítók, és ezeket hogy oldják meg. A kutatás korpuszát egy forrásnyelvi magyar mű és annak két célnyelvi, angol és német nyelvű fordítása adja. A forrásnyelvi mű Molnár Ferenc egyik közkedvelt és máig népszerű ifjúsági regénye, A Pál utcai fiúk. Az angol nyelvű fordítás címe The Paul Street Boys, mely Louis Rittenberg nevéhez fűződik. A német nyelvű fordítást Edmund Alkalay készítette el, mely Die Jungen der Paulstrasse címmel jelent meg. A kutatás középpontjában az előbb említett reáliák okozta fordítási nehézségek állnak. A pályamunka első részében tisztázom a fordítás, a fordítási problémák, az ekvivalencia és a reália fogalmát. Ezt követően példákon keresztül szemléltetem, hogy a fordítók milyen megoldást alkalmaztak a forrásnyelvi műben előforduló reáliák fordításakor. A forrásnyelvi műben számos példa található a reáliák fordítására. A TDK dolgozat terjedelme azonban nem elegendő az összes példa bemutatására és elemzésére, ezért a példákat csoportokra bontva elemzem, kiemelve egy-egy érdekes, kultúrspecifikus kifejezést. A pályamunkában leginkább azt vizsgálom, hogy a reáliák fordítására a fordítók milyen műveleteket használtak, meg tudták-e oldani a reália fordítását, úgy, hogy ne vesszen el a reáliák jelentéstartalma. A reáliák szerepe meghatározó lehet egy műben, ezért fontos, hogyan fordítják le. A nem megfelelő fordítás következményeként elveszhet a reália jelentéstartalma, mellyel együtt elveszhet a szöveg specifikuma, esetleg mondanivalója is. Mivel két célnyelvi szöveget vizsgálok, felmerül a kérdés, vajon a fordítók, Rittenberg és Alkalay ugyanazt a megoldást alkalmazták-e a reáliák fordításakor. 5

6 2. A FORDÍTÁS Európában a fordítástudomány mintegy kétezer éves múltra tekinthet vissza. (Tarnóczi 1966:13) A fordítás a XX. században terjedt el igazán, az emberek már nemcsak saját maguk szórakoztatására fordítottak, hanem a megélhetésüket jelentette, szakmává vált a fordítás. (Klaudy 1997 I:20) Manapság olyan jelentősége van a fordításnak és a fordítói tevékenységnek, mint eddig soha. A fordítás szükségessége, értéke és funkciója, a fordítói munka fontossága és a fordítás szerepe kultúránk minden kommunikációs területén ismert lett. (Koller 2004:24) 2.1. A fordítás meghatározása Számos meghatározása van annak, hogy mi is a fordítás. Vinay és Darbelnet azt írta, hogy a fordítás két nyelvi rendszer kapcsolatba hozatala a fordító személyén keresztül. A két nyelv közül azonban az egyik merev, adott alakban jelentkezik, míg a másik csak potenciális lehetőség, vagyis alakítható. (Tarnóczi 1966:182) Antal László tulajdonképp ugyanezt fogalmazza meg: a fordítás során egy olyan tárgyat, mely egy adott nyelv jelrendszerével van körülírva, át lehet írni egy másik nyelv jelrendszerével. (Tarnóczi 1966:183) A fordításra vonatkozó elméletek közül kiemelném Dolet elméletét, amely öt szabályban írja le, hogy mitől lesz jó egy fordítás. Először is a fordítónak ismerni kell a fordítandó mű tárgyát és tartalmát. Ezen felül ugyanolyan szinten kell ismernie a forrásnyelvet és a célnyelvet is. Harmadik szabályként állítja, hogy el kell vetni a szó szerinti fordítást. Dolet a közlési szándéknak nagy jelentőséget tulajdonított, mert szerinte, a fordítónak a szöveg tartalmát kell kifejezni. A negyedik aspektus szerint a fordítónak ismert kifejezéseket kell használni és utolsóként említi, hogy a fogalmazásnak (tiszta, elegáns nyelvezet, szavak helyes kapcsolása) is meghatározó szerepe van a fordításban. (Tarnóczi 1966:14-15) Kazinczy Ferenc és Toldy Ferenc szerint a fordítás során azt is figyelembe kell venni, hogy kinek szól a fordítás, és hogy mi a fordítás célja. A fordítás célját tulajdonképpen a forrásnyelvi szöveg műfaja (pl. tudományos munka, regény, forgatókönyv, librettó stb.) határozza meg. A fordítás rendeltetése pedig azt határozza meg, hogy egy nyelvközösségen belül kiknek szól a fordítás. (Tarnóczi 1966:177) 6

7 2.2. A fordítás folyamata A fordítás egyfajta beszédtevékenység, mely során a fordító átteszi a forrásnyelvi szöveget a célnyelvre (Simigné 2003:125), vagy ahogy Catford fogalmaz: a fordítási folyamat során az egyik nyelvben található szöveget behelyettesítjük egy másik nyelvben találhatóval. (1965:1) A fordítás folyamata egyirányú, a célnyelv irányába történik (Catford 1965:20) és egyfajta alkotói tevékenység. A fordító a fordítási folyamat során állandóan döntéseket hoz azzal kapcsolatban, hogy egy-egy mondatot hogy fordít le. Ezek a döntések többnyire szubjektívek, csak a fordítón múlnak. Azonban a fordítások összehasonlítása során találunk olyan részeket is, melyek megegyeznek két fordításban. Ezért feltételezik, hogy a fordítói döntéseknek vannak objektív alapjai is, bár ezeket a mai napig nem sikerült teljes körűen meghatározni. (Klaudy 1997 I:17) Meg kell említeni továbbá azt is, hogy a fordítás folyamata rendkívül összetett. A fordító először értelmezi, valamint elemzi a forrásnyelvi szöveget, majd csak ezután kezdi el a célnyelvi szöveg megalkotását. (Klaudy 1997 I:73) Klaudy Kinga nézete szerint a fordító sosem fordított mást, mint szöveget, a fordítás eredménye sohasem volt más mint szöveg. A fordítás folyamata sohasem volt más mint az eredeti szöveg megértése és a fordítás szövegének megalkotása. (1999:53) 2.3. A fordítás elemei és típusai A fordítói tevékenység esetében különbséget teszünk a fordítás eszköze és tárgya között. A fordítás eszköze a forrásnyelv és a célnyelv, melyekkel a fordító dolgozik, míg tárgya a lefordítandó szöveg, melynek értelmezése a fordító felelőssége. (Klaudy 1997 I:18) A fordítási folyamat legfőbb elemei a nyelvi összetevők: a forrásnyelv és célnyelv, valamint a forrásnyelvi és célnyelvi szöveg. Ezen kívül meghatározóak a kommunikációs partnerek (feladó, fordító, befogadó) és a szövegkörnyezet (kontextus) is, mely alatt a szövegek megalkotásának körülményeit értjük. (Klaudy 1997 I:26) Nem szabad figyelmen kívül hagyni a fordítót sem, aki a fordítástudományban [ ] mint alanyi tényező szerepel (Tarnóczi 1966:56), de mégsem tekintjük kétnyelvűnek, mivel nem az a legfőbb vonása, hogy anyanyelvi szinten kommunikál két nyelven, hanem, hogy képes a két nyelv között közvetíteni. (Klaudy 1999:42) 7

8 A fordításnak több típusát is meg különböztetjük. Fordíthatunk írott szöveget írásban vagy szóban. Az utóbbit blattolásnak nevezik. És egy szóbeli szöveget is lehet szóban és írásban is fordítani. Az előbbi közismertebb neve a tolmácsolás. (Klaudy 1997 I:29) 8

9 3. FORDÍTÁSI PROBLÉMÁK A fordító számos fordítási problémával szembesül a fordítás folyamata során. Ezeket a problémákat a lehető legadekvátabb módon kell a fordítónak megoldani, hogy a célnyelvi szöveg olvasása ne okozzon problémát az olvasóközönségnek. A beszédsajátosságok fordítása problémát jelent a fordító számára. A tájnyelvre vagy rétegnyelvre jellemző sajátosságokat a fordítónak hűen kell visszaadni. A fordítás során figyelembe kell venni, hogy két nyelv esetében a rétegződés nem azonos, valamint, hogy a tájnyelv használata helyett ne a standard nyelvet használja a fordító. A vertikális tagozódásból származó alá-fölérendeltségi viszonyok fordítása is hasonló problémát jelent a fordítóknak. (Klaudy 1997 I:33-36) Fordítási problémát jelenthet továbbá a mondások, aforizmák, hasonlatok, metaforák fordítása (Koller 2004:34-37), valamint a szójátékok, a szóviccek fordítása, a szövegkörnyezet hiánya, az eltérő háttérismeret, a fordítói módszer, a versforma, az elvont vagy konkrét fogalom fordítása és a filozofémák. (Albert 2003:50-66) A fordítási probléma oka lehet a kétértelműség is, melynek legfőbb okai az azonosalakúság és a többjelentésű szavak. (Catford 1965:94) A fordítási problémák tárgykörébe sorolandó a fordítás-fordíthatatlanság problémája is, mely mai napig kérdéses. (Klaudy 1997 I:37) Wilhelm von Humboldt szerint egy adott nyelv egyetlen szava sem felel meg teljesen egy másik nyelv bármelyik szavának. (idézi: Tarnóczi 1966:58) A probléma vizsgálata során különféle elméletek jöttek létre, melyek a nyelv és valóság kapcsolatával foglalkoznak. (Klaudy 1997 I:37) Alapvetőnek gondoljuk, hogy a valóság mindenki számára ugyanolyan, és a különbségek a nyelvi kifejező eszközök terén keresendőek. (Klaudy 1997 I:37) Azonban [ ] a valóságnak vannak olyan elemei, amelyeket a különböző nyelvek nem azonos módon részleteznek: az egyik nyelv több kifejező eszközzel utal rá, mint a másik. (Simigné 2006:99) Tarnóczi állítása szerint, a valóságot néhány nyelv a többitől eltérően elemzi és tagolja, ami a fordító számára az egyik legjelentősebb probléma a fordítás során. (1966: ) Az emberi kapcsolatok és a nyelv, a gondolkodás és valóság kapcsolatának kérdése mindig is foglalkoztatta a filozófusokat, pszichológusokat, antropológusokat, etnológusokat, nyelvészeket és irodalomtudósokat. (Koller 2004: ) 9

10 Humboldtnak az a gondolata, hogy az ember a környező valóságot a nyelv segítségével ismeri meg, a nyelvi relativizmus szélsőséges elméletének kidolgozásához vezetett. (Simigné 2006:18) Edward Sapir, amerikai nyelvész, hatásosan érvel állítása mellett, mely szerint semelyik nyelvet nem lehet egzakt módon lefordítani. Ugyanakkor megállapítja, hogy a nyelvek önmagukra sem fordíthatók le, mert nem létezik olyan szó az adott nyelvben, melynek tökéletes ekvivalensét egy másik szó vagy kifejezés visszaadná. (Albert 2003:45) A Sapir-Whorf nevéhez fűződő hipotézis a gondolkodással szemben a nyelv elsődlegességét hirdeti (Simigné 2006:18), mely szerint a nyelv határozza meg gondolkodásunkat, azt, hogy milyennek látjuk a világot. (Klaudy 1997 I:37) Ha elfogadjuk ezt az álláspontot, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy mivel a különböző nyelvközösségek kultúrája lényegesen eltér egymástól, a fordítás lehetetlen. (Simigné 2006:18) Egyesek szerint a különböző tárgyak érzékelését meghatározzák azok a szavak, melyeket a tulajdonság leírására használunk. Ha abból indulunk ki, hogy a nyelv határozza meg a valóságról alkotott képünket, akkor minden nyelvközösség különböző világképpel rendelkezik. (Klaudy 1997 I:37) Előfordul, hogy bizonyos jelenségek részletesebben vannak jelen az egyik nyelvben, míg egy másikban csupán összefoglaló névvel illetik a jelenségeket. Erre nagyon jó példa a névgazdagság, mely például megfigyelhető az eszkimók nyelvében, ahol a hófajtáknak számos megnevezése van. Az arabban a tevetartással, az oroszban a halfajtákkal, az olaszban a tésztafajtákkal, az angolban a hajózással kapcsolatos tárgyaknak, fogalmaknak van kiterjedt és részletező megnevezés készlete. (Klaudy 1997 I:37) Ebbe a kategóriába sorolható a színprobléma és az időtagolás problémája is. (Tarnóczi 1966: ) A különböző nyelvek szókészleteiben fellelhető különbségek elég sokszor a kultúrák különbségeiből adódnak. (Simigné 2006:103) Georges Mounin, francia fordításkutató szerint a különböző megnevezések nem teszik egyértelművé, hogy az embereknek különbözne a világról alkotott képük. Mindezt azzal magyarázza, hogy egyes nyelvközösségeknél bizonyos szavak a köznyelv részét képezik, míg más nyelvközösségek esetében a csekély használat miatt nem kerültek be a köznyelvi szókincsbe. (Klaudy 1997 I:37-38) A fordíthatóság mértéke függ attól, hogy a nyelvpárok melyik nyelvtípusba tartoznak, van-e érintkezés a nyelvek között, milyen a nyelvközösségek kulturális fejlődése és hogy mennyi információt kell egyszerre lefordítani. Ha a nyelvtípusok egymáshoz közeliek, van érintkezés a nyelvek között, párhuzamos a kulturális fejlődés, és egy információt kell lefordítani, akkor a fordíthatóság mértéke nagy. (Albert 2003:45) 10

11 4. EKVIVALENCIA A fordítás folyamata során a fordító megfeleltetést, egyenértékűséget teremt a forrásnyelvi és a célnyelvi szöveg között. Ezt a megfeleltetést vagy egyenértékűséget ekvivalenciának nevezik. (Simigné 2003:147) Más fogalma van az ekvivalenciáról az olvasónak vagy hallgatónak, aki feltételezi az ekvivalenciát, más a fordítónak, aki megteremti az ekvivalenciát, megint más a kutatónak, aki vizsgálja az ekvivalenciát. (Klaudy 1997 I:89) Vinay és Dalbernet meghatározásában az ekvivalencia-központú fordítás egy olyan folyamat, mely során ugyanazt a jelenséget adjuk vissza, mint ami a forrásnyelvben szerepel, csak épp teljesen más szavak használatával. A két kutató szerint az ekvivalencia a legmegfelelőbb módszer például a szólások, közmondások és klisék fordítása esetén. (Leonardi 2000) Egy másik nyelvész, Roman Jakobson háromféle fordítást különböztet meg. Ezek az intralingvális (nyelven belüli), az interlingvális (két nyelv közti) és az interszemiotikai (jelrendszerek közti) fordítás. Jakobson szerint az interlingvális fordítás során a fordítók szinonimákat használnak, így kizárható a teljes ekvivalencia. Mindezen felül, kizárja a fordíthatatlanságot is, mert a fordító számos módszer közül választhat, és a fordító döntése, hogy melyiket választja. (Leonardi 2000) Catford ekvivalencia felfogásában megkülönbözteti a formális megfeleltetést és a szövegekvivalenciát. (Simigné 2003:148) A formális megfelelés olyan célnyelvi kategória, mely megközelítőleg ugyanazt a helyet foglalja el a célnyelvi szövegben, mint amit a forrásnyelvi kategória a forrásnyelvi szövegben. Szöveg-ekvivalens bármely célnyelvi szöveg, vagy szövegrész, mely egyenértékű a forrásnyelvi szöveggel vagy annak egy részével, illetve akkor és csak is akkor változik meg, amikor az adott forrásnyelvi szövegrész megváltozik. (Catford 1965:27-28) Catfordot kritizálták felfogása miatt, és azt mondták, hogy ő csak a mondatok szintjén foglalkozik az ekvivalencia jelenségével. (Simigné 2003:148) Catforddal ellentétben Nida az ekvivalencia szintjén a formális és a dinamikus ekvivalencia között tesz különbséget. (Simigné 2003:148) És bár Catford és Nida is használja a formális ekvivalencia fogalmát, mindketten más értenek alatta. (Klaudy 1997 I:93) Nida úgy értelmezi a formális ekvivalenciát, hogy a forrásnyelvi szöveget formahűen kell visszaadni (Simigné 2003:148), lényege az üzenet átadása mind formailag, mind tartalmilag. Ezzel szemben a dinamikus ekvivalencia alapja az ekvivalens hatás (Leonardi 2000), vagyis hogy a 11

12 szöveg ugyanazt a hatást váltsa ki a célnyelvi olvasóból, mint amilyet a forrásnyelvi váltott ki a forrásnyelvi olvasóból. (Simigné 2003:148) Kade ellenben a szavak szintjén vizsgálta az ekvivalenciát. (Simigné 2003:148) Négyféle megfeleltetést különböztet meg: a teljes, a fakultatív, a hozzávetőleges és a nonekvivalencia. (Klaudy 1997 I:91-95) Az első az egy az egyhez megfelelés, amikor a forrásnyelvi kifejezésnek egy megfelelője van. A második az egy a többhöz megfelelés, amikor a célnyelvi kifejezés több szóból áll a forrásnyelvi kifejezéssel szemben, mely csak egy szó. A harmadik az egy az egy részéhez való megfelelés, ilyenkor a célnyelvi kifejezés a forrásnyelvi szöveg egy részét fejezi ki. És az utolsó, negyedik csoport a non-ekvivalencia, amikor nincs célnyelvi megfelelője az adott kifejezésnek. (Simigné 2003: ) Ha végigtekintünk az ismertetett felfogásokon, látjuk, hogy a nézetek főként abban térnek el, mi az, ami feltétlenül átviendő az egyik nyelvből a másikba, mi az, ami feltétlenül megőrzendő a fordítás során, mi az, aminek változatlanul kell maradnia, azaz, mi a fordítás invariánsa? (Klaudy 1997 I:97) A fordítónak elsődlegesen arra kell törekedni egy fordítás elkészítésekor, hogy a forrásnyelvi szöveg jelentéstartamát a lehető legadekvátabb módon visszaadja. Lehetőség szerint a célnyelvi szövegnek tükrözni kell a forrásnyelvi szöveg formáját is. Ha az ekvivalenciát a szavak szintjén vizsgáljuk, akkor a fordítónak minél pontosabban kell visszaadni az adott kifejezés jelentését. Ha a forrásnyelvi szövegnek létezik ekvivalense a célnyelvben, akkor mindenképpen azt a megfelelőt kell használni a fordítónak a fordításban. Azonban ha az adott kifejezés nem létezik a célnyelvben, akkor a fordítónak azt kell szem előtt tartani, hogy minél tökéletesebben megmagyarázza az adott kifejezést, vagy egy majdnem ugyanazzal a jelentéstartammal rendelkező kifejezéssel helyettesítse be. 12

13 5. A REÁLIÁK A fordító gyakran találkozik az ekvivalens nélküli lexika, más szóval a non-ekvivalens lexika fordításának problémájával. Az ekvivalens nélküli lexika egyik fontos csoportját a reáliák alkotják. A reália definícióját többféleképpen határozták meg, melyek között vannak szűkebb és tágabb meghatározások is. (Forgács 2004:39) Klaudy Kinga meghatározásában a reália azon tárgyak gyűjtőfogalma, melyek egy-egy kultúrára, nyelvközösségre jellemzőek, és egy másik kultúra számára ismeretlenek. (1997 I:36) A reália [ ] latin eredetű szó, az elképzelt, tudatunkban létező fogalmak helyett a valóságban létező tárgyakat, és azok megnevezését is jelöli. (Simigné 2006:104) A reáliákat definiálják kultúrafüggő elemként is, mely esetben a kultúra fogalmát olyan szinten kell kezelni, mint a reáliáét. (Forgács 2004:40) Kultúrtárgyak lehetnek az ételek, italok nevei, ruhák elnevezései, táncok megnevezése stb. (Klaudy 1997 I:36) Mivel a reália nemcsak azt a tárgyat jelöli, mely egy-egy kultúrára sajátosan jellemző, hanem magát a szót is jelöli, mellyel az adott kultúrtárgyat megnevezzük, ezért a reália fogalma kétértelmű. (Klaudy 1997 II.:60) A reáliákat több csoportba lehet osztani. A csoportosításnál a Szergej Vlahov és Szider Florin által meghatározott formát veszem alapul (Tellinger 2003:59): I. Földrajzi reáliák: 1. Geográfiai képződmények 2. Ember alkotta földrajzi objektumok 3. Endémiák (szűk területen előforduló növény és állatfajták) II. Néprajzi reáliák: 1. Mindennapi élet reáliái a) Ételek, italok b) Öltözet c) Lakhely, bútor, edény d) Közlekedési eszköz 13

14 2. Munkatevékenység reáliai a) Foglalkozásnevek b) Munkaeszközök c) Munkaszervezés 3. Művészet és kultúra a) Zene és tánc b) Hangszer c) Színház és szereplők d) Ünnepek, játékok e) Szokások, rituálék és szereplőik 4. Etnikai reáliák a) Népnevek b) Csúfnevek, gúnynevek c) Lakhely szerinti megnevezések 5. Mértékegységek és pénzek a) Mértékegységek b) Pénzek c) Népies megnevezések III. Társadalmi-politikai reáliák: 1. Közigazgatás, államberendezés a) Közigazgatási egységek b) Települések c) Települések részei 2. Hatalmi szervek a) Irányító szervezetek b) Irányító személyek 3. Politikai élet a) Politikai tevékenység és szereplői 14

15 b) Társadalmi szervezetek és szereplőik c) Társadalmi mozgalmak és szereplőik d) Rangok, titulusok, megszólítások e) Oktatási intézmények f) Osztályok, rétegek, kasztok g) Politikai szimbólumok 4. Katonai reáliák a) Katonai egységek b) Fegyverek c) Mundér d) Katonai rangok, beosztások 15

16 6. A REÁLIÁK FORDÍTÁSA Az alábbiakban azt vizsgálom, hogy a reáliák fordításakor milyen megoldást alkalmaznak a fordítók, hogy leküzdjék a nyelvek közötti különbségekből adódó nehézségeket. A fordítóknak többféle megoldás áll rendelkezésére a reáliák fordítására. A fordító választásán, döntésén múlik, hogy az adott szövegkörnyezetben melyik lehetőséget választja, belátása szerint melyik módszer alkalmazása nyújtja a lehető legadekvátabb megoldást, hogy célnyelvi olvasó ugyanúgy értse meg a fordítást, mint a forrásnyelvi szöveget a forrásnyelvi olvasó. A reáliák fordításakor a fordítónak egyfajta univerzális tudással kell rendelkezni, mivel a reáliák fordítása tükröt ad a fordítói munkáról. (Tellinger 2003:58) A reáliák fordítását is a fordíthatatlanság mellett szokták felhozni. Mivel bizonyos tárgyak egy kultúra számára ismeretlenek, azokat nem lehet annak a kultúrának a nyelvére lefordítani. (Klaudy 1997 I:38) Emiatt tartották fontosnak a kultúrák megismerését, a kulturális ismereteket, melyek szükségesek a fordítási nehézségek megoldásához. A fordítónak kultúra közvetítő szerepet is be kell töltenie, mérlegelnie kell, hogy a célnyelvi olvasóközönségnek és a forrásnyelvi olvasóközönségnek milyen háttérismereteik vannak. (Tellinger 2003:68-69) Bizonyos esetekben, ha ezeket a kultúrszavakat nem fordítják le, csak egyszerűen átírják, mindenképp szükséges lábjegyzet használata a fogalom megmagyarázására, különben a célnyelvi olvasó nem fogja megérteni a szöveget. A megfeleltetés némi veszéllyel jár, hiszen elveszhet a reália dúsító szerepe. A reáliák fordításának megoldására szolgálhat az is, ha a nyelvközösségek bővítik ismereteiket egymás kultúrájáról, így egyes reáliákat tudnak valamihez társítani. A reáliák tehát nem a fordíthatatlanság bizonyítékai, hanem rámutatnak arra, hogy a reáliák fordításakor a célnyelvi közönség reáliáiból kell kiindulni és nem pedig fordítva. (Klaudy 1997 I:38-39) A reáliák fordításakor a fordítónak több szempontot is figyelembe kell venni. Az egyik ilyen tényező a reália szerepe. Ha nincs jelentősebb szerepe a reáliának az adott műben, akkor leginkább a kihagyás, vagy az általános fordítás műveletét alkalmazzák a fordítók. Ha viszont meghatározó szerepe van a reáliának a műben, célszerű körülírást vagy magyarázó betoldást alkalmazni. (Klaudy 1997 II:63) A dolgozat további részében a reáliák fordítását csoportokra bontva vizsgálom. Ennek alapját Vlahov és Florin csoportosítása nyújtja, de példáimnak megfelelően változtattam rajta. 16

17 6.1. Földrajzi nevek (1) [ ] ami délelőtt amerikai préri volt, délután Magyar Alföld, esőben tenger, télen az Északi-sark, [ ] (Molnár 69) [ ] which in the morning was their American prairie, in the afternoon their Magyar Lowlands, in rain their sea, in the winter their North Pole [ ] (Rittenberg 88) [ ] das vormittags amerikanische Prärie war, nachmittags ungarische Tiefebene, das, wenn regnete, ein Meer vorstellte, im Winter den Nordpol [ ](Alkalay 89) A fenti példában két földrajzi név is szerepel, az egyik az amerikai préri, a másik a Magyar Alföld. Az angol célnyelvi szövegben fordító kétféle fordítási technikát alkalmazott. Az egyik a szókölcsönzés egyik fajtája, a tükörszavak használata, mely azt jelenti, hogy a reália elemeit fordítja le a fordító (Tellinger 2003:65), mely az amerikai préri fordításában figyelhető meg. A másik a szókölcsönzés másik fajtája, a részeleges tükörszavak, mely részben fordítás, részben transzliteráció (Tellinger 2003:66), használata. Ezt alkalmazta Rittenberg a Magyar Alföld fordításakor. A magyar szót változtatás nélkül átvitte az angol nyelvbe, míg az alföld kifejezés fordításakor tükörszót használt. A német célnyelvi szövegben a fordító mindkét kifejezés fordításakor a tükörszavakkal történő fordítást választotta Épületek (2) A Múziumban tegnap megint einstandot csináltak! (Molnár 12) Yesterday, in the museum, they pulled that einstand stunt again. (Rittenberg 16) Im Museum haben sie gestern wieder Einstand gemacht! (Alkalay 14) A Múzium a múzeum régies kifejezése. Mindkét célnyelvi szövegben behelyettesítést használnak a fordítók, mely a célnyelvben létező elemek használatát jelenti. (Vermes 2004:14) Azonban egyik célnyelvi szövegben sem érzékeltették a fordítók, hogy a forrásnyelvi szövegben régies megnevezés szerepel. Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy a múzeum kifejezés formailag alig tér el a régies megnevezési formától. (3) Ez akkor volt, amikor találkoztam veled a Ludovikánál? (Molnár 57) 17

18 It must have been the day I met you near the Ludovican Officers Traning College. (Rittenberg 74) War das damals, als ich dir beim Ludoviceum begegnete? (Alkalay 73) A Ludovika, egy akadémia, katonai felsőoktatási intézmény. Az angol célnyelvi szövegben Rittenberg a betoldás műveletét választotta. A jelentések betoldása azt jelenti, hogy a fordító az eltérő háttérismeretekkel rendelkező olvasóközönségek miatt kibővíti a forrásnyelvi kifejezést, hogy a célközönségnek is érthető legyen. (Klaudy 1997 II:100) Jelen esetben a fordító az akadémia teljes nevét fordította le. A német célnyelvi szövegben az iskola latin megnevezését használta a fordító Növénynevek (4) Besurrantak, és elbújtak a nagy ciprusok mögé. (Molnár 47) They darted in and hid behind some tall cypress trees. (Rittenberg 60) Sie schlüpften hinein und versteckten sich hinter den großen Zypressen. (Alkalay 60) Az angol fordításban a betoldás műveletét használja a fordító, azáltal, hogy a ciprusok helyett a ciprus fák kifejezést használja a célnyelvi szövegben. A német célnyelvi szövegben a behelyettesítés műveletét választotta a fordító. (5) Hosszú ládákban a páfrány és mimóza tenyészett. (Molnár 47) In oblong boxes were mimosas and ferns. (Rittenberg 61) In länglichen Holzbehältern wurden Farnkräuter und Mimosen gezogen. (Alkaly 60) A páfrány és a mimóza fordításakor mindkét fordító más-más műveletet választott. Az angol célnyelvi szövegben Rittenberg a páfrányt behelyettesítéssel, a mimózát a felcserélés műveletét alkalmazva fordította le. A jelentések felcserélése azt jelenti, hogy a célnyelvi szövegben használt kifejezés jelentése nem ekvivalens a forrásnyelvi szövegben használttal. (Klaudy 1997 II:117) Az angol kifejezés jelentése sámánfa. Rittenberg azért választhatta ezt a megoldást, mert a sámánfa a mimózához hasonlóan a hüvelyesek rendjéhez és a pillangósvirágúak családjához tartozó növényfaj. Ezzel szemben a német célnyelvi szövegben Alkalay mindkét kifejezés fordítására a behelyettesítés műveletét választotta. 18

19 (6) A középső rész nagy kupolája alatt pedig legyezőlevelű pálmák meredtek fölfelé, s délszaki növényekből valóságos kis erdő állott itt. (Molnár 47) Under the dome of the centre house stood tall fan-leafed palms, surrounded by a veritable forest of tropical vegetation. (Rittenberg 61) Unter der großen Kuppel des Mittelbaus reckten Fächerpalmen ihre Blätter, und hier war auch ein ganz kleiner Wald von exotischen Pflanzen. (Alkalay 60) A legyezőlevelű pálmák és a délszaki növények fordítására mindkét fordító azonos stratégiát választott. A fordítók a behelyettesítés műveletét használták a legyezőlevelű pálmák fordításához. A délszaki növények fordításakor pedig a jelentések felcserélését alkalmazták. Az angol célnyelvi szövegben a trópusi növényzet kifejezés szerepel, míg a német célnyelvi szövegben az egzotikus növények kifejezést használta a fordító. (7) Aztán megint magnóliák, babérok, narancsfák, óriási páfrányok. (Molnár 47) Then magnolias, laurels, orange trees, and giant ferns. (Rittenberg 61) Rundum Magnolien, Lorbeerbäume, Orangenbäume, riesige Farne. (Alkalay 60) A (7)-es példában szereplő növényneveket fordításakor leginkább a behelyettesítés műveletét használják a fordítók. Ezen kívül használják még a felcserélés, betoldás műveletét. Az angol célnyelvi szövegben csak a magnólia fordításakor használja a fordító a jelentések felcserélését, mert azt liliomfának fordítja. A többi növénynév fordításakor a behelyettesítés műveletét alkalmazza. A német célnyelvi szövegben a babérok fordításkor betoldást használ a fordítót azzal, hogy a babérfák kifejezést használja. A többi növény esetén a célnyelvi megfelelőket helyettesíti be. (8) Szaladtak vissza az akácfa mellé, ahol bemásztak a düledező palánkon. (Molnár 49) They ran back toward the acacia trees where they had come in across the rickety fence. (Rittenberg 64) Sie liefen zur Akazie zurück, bei der sie über die morsche Planke hereingeklettert waren. (Alkalay 63) Az akácfa esetében nem egyezik meg a fordítók által választott fordítási művelet. Az angol célnyelvi szövegben a fordító a behelyettesítést választotta, míg a német célnyelvi szövegben 19

20 a fordító a kihagyás műveletét használja, csak akácnak a fordítja a kifejezést. A jelentések kihagyása olyan lexikai művelet, mely során a forrásnyelvi kifejezést vagy teljesen, vagy részben hagyja ki a fordító a fordításból Állatnevek (9) Megrázta magát, mint a vízzel leöntött pincsikutya. (Molnár 49) He shook himself like a drenched poddle. (Rittenberg 63) Er schüttelte sich wie ein begossener Pudel. (Alkalay 63) A pincsikutya egy kisméretű kutyafajta, melynek fordításakor mind az angol, mind a német célnyelvi szövegben uszkárnak fordították, a felcserélés műveletét használva, mivel az uszkár is lehett kisebb méretű, bár nem ez a legfőbb jellemzője Ételek (10) A Csele titokban törökmézre alkudott egy szomszédos kapu alatt. (Molnár 8) Csele, unobserved by his mates, was haggling over the price of a piece of halvah near the gate. (Rittenberg 11) Csele feilschte bereits in einem benachbarten Haustor um türkischen Honig. (Alkalay 9) A törökméz egy sütőben készült édességféle. Az angol célnyelvi szövegben a fordító a halvah kifejezést használta, mely az angolban egy sűrű nugátos édesség neve. Mivel az angol kultúrában nem ismert a törökméz, így a fordító egy ahhoz jellegében hasonló édesség nevével oldotta meg a fordítási problémát. Ezt a fordítási műveletet analógiás fordításnak nevezeik. A német célnyelvi szövegben szószerinti tükörfordítást alkalmazott a fordító. Ezzel azonban az a baj, hogy az olvasó az általánosságban ismert mézre fog gondolni, és mivel a török jelző is előtte áll, azt fogja hinni, hogy vagy Törökországban készítik ezt a fajta mézet, vagy az elkészítés módja miatt nevezeik töröknek. Ez azonban téves, hiszen a törökméz egy édesség neve. (11) Egy krajcár a nagy darab medvecukor, és ugyancsak egy krajcár az árpacukor. (Molnár 8) 20