ALISTAIR MACLEAN HALÁLVONAT. Merényi Kiadó Budapest

Átírás

1 ALISTAIR MACLEAN HALÁLVONAT Merényi Kiadó Budapest Ezen kiadás a Harper Collins Publishers kiadványa alapján történt. Eredeti címe: Alistair MacLean DEATH TRAIN Copyright Devoran Trustees Ltd 1989 CONDITION OF SALK This book is sold subject to the condition that is shall not, by way of trade or otherwise, be lent, re-sold, hired out or otherwise circulated without the publishers prior consent in any form of binding or cover other than that in which it is published and without a similar condition including this condition being imposed on the subsequent purchaser Fordította: Bujdosó László Fedélterv: Boros Attila Mőszaki vezetı: Hüse Anikó ISBN Felelıs kiadó: a Merényi Kiadó Kft. ügyvezetıje Terjeszti a Fátum-Ars Könyvkereskedelmi Kft.

2 Elızmények 1979 szeptemberében az ENSZ elnöke összehívott egy rendkívüli győlést, amelyen negyvenhat speciális küldött a világ minden országát képviselte. Csak egyetlen pont volt a napirenden: a világon dagályként növekvı bőnözés. Terroristák és bőnözık megtehették, hogy egy országban csapást mértek és elmenekültek egy másik országba, de a nemzeti rendırség nem léphetett át más ország területére anélkül, hogy meg ne szegte volna a nemzetek közötti határjogi törvényeket és felségjogokat. Továbbá, hivatali intézkedések szükségessé tették a kiadatási parancsok megírását (mármint azokban az országokban, ahol volt ilyen), ami nagyon idıigényes volt, és a sok gátlástalan ügyvéd megtalálta bennük a kiskapukat, ami abban végzıdött, hogy a vádlottakat feltétel nélküli szabadlábra helyezték. Megoldásra volt szükség. Megegyeztek, hogy egy nemzetközi csapásmérı erıt kell létrehozni, az ENSZ védelmi bizottságán belül. Ez lenne az UNACO, azaz United Nations Anti-Crime Organization (Egyesült Nemzetek Bőnözés Ellenes Szervezete). Tárgya az volt, hogy "elhárítson, harcképtelenné tegyen, és/vagy letartóztasson minden személyt vagy szervezetet amely részt vesz a nemzetközi bőnözésben. Ekkor minden kiküldöttet megkértek, hogy benyújtson egy a saját országa kormányképviselıjének a nevét, aki alkalmas lenne az UNACO igazgatói posztjára. Az ENSZ elnöke döntött a posztról, és március 1-én titokban megalakult az UNACO. UNACO Alapokmány, 1. bekezdés, 1.c. paragrafusa.

3 Hosszantartó tervezgetések elızték meg Konstantin Benin meggyilkolásának idıpontját. Hétfı reggel csak egy gyenge szürke fénysugárra ébredt Moszkva, és nagyon úgy nézett ki, hogy a meteorológusoknak igazuk lesz ha esıt jósoltak. A nemzeti hatórás hírek éppen elkezdıdtek, amikor a kék furgon félreállt megpihenni az útszegélyre az egyik déli irányú körgyőrőn. Léna Rodenko leállította a motort, és megszőnt a búgó alapzaj. Benyomott egy cigarettát szájába, matatott kabátja zsebében egy öngyújtóért, majd tölcsérré formázta reszketı kezeit a láng körül. Rágyújtott, és mélyen beleszívott. Léna természetesen vonzó volt, de nem nagyon törıdött külsejével. Rövid vörösesbarna haját ék alakúra formázva hordta. Fénytelen arcán pattanások csúfoskodtak. Mellette ülı bátyjára pillantott, és kierıszakolt egy gyenge, ideges mosolyt. Vaszilij huszonkét éves volt, két évvel fiatalabb nıvérénél. Az ı haja, ellentétben a nıével, rendetlenül hullott vállára, és kecskeszakálla úgy nézett ki, mintha csak úgy, találomra ragasztott volna. Léna elıvett egy kazettát zsebébıl, és becsúsztatta a magnójába. Egy angol együttes játszott a kazettán, melyet öccse adott neki az elmúlt születésnapjára, és kedvenc tulajdonává vált. Egyikıjük sem értette a szöveget, de a zene képviselte mindazt, ami becsületes és igazságos: Demokrácia. Amint Léna elgondolkodva cigarettáját szívta, gondolatai Beninrıl készült dossziéra terelıdtek. A szovjet katonai akadémiáról 1950-ben került ki. Négy évvel késıbb a KGB-hez került, de nem jutott vezetı beosztásba 1961-ig, mint Fidel Castro Direccion General de Inteligencia fıközremőködıje. A két férfi egy életen át tartó barátságot kötött. Késıbb Benin eltöltött néhány jelentéktelen évet Brazíliában, mint katonai attasé, errıl a tevékenységérıl azt rebesgették, hogy hatalomféltı felettesei kezdeményezték a pozíciót. Ezután egy Moszkvai Ellenırzı Alakulat vezetésével bízták meg. Késıbb egy kis ideig a Gacynai kémképzı iskolában dolgozott majd 1974-ben Angolába helyezték rangidıs katonai tanácsadónak. Három év múlva ı vette át a hírhedt Balaikha vezetését: egy központ Moszkva külperemén, ahol a nemzetközi bőnözés legjelentısebb terroristáit képezték. Utoljára pedig a KGB legdurvább alakulatának a Directorate S-nek helyettes igazgatói posztját kapta. Mőködési területei voltak: gyerekrablás, politikai gyilkosság, szabotázs és terrorizmus, úgy külföldön, mint belföldön ben igazgatóvá nevezték ki. Az a hír járta, hogy ı egyedül több szibériai koncentrációs táborban meghalt személyek életéért volt felelıs, mint az összes valaha is élı KGB tiszt együttvéve. Egyetlen nehézséggel kellett megbirkózni, míg összeállították a dossziéját: végzıs növendéki képén kívül semmi más fényképet nem találtak róla. Innen visszatekintve Léna érezte Benin szellemes trükkjét. Benin egy másik arcnélküli bürokratává vált. Eleinte ez a probléma megoldhatatlannak tőnt, de ha arcára nem is emlékeznek a kocsijára biztosan fognak. "Inkább, egy golyóálló tank, mondta valaki, csak egy páncéltörıvel lehet rajta áthatolni." Léna nem hallotta a beszélgetés fentmaradó részét. Gondolataiban már az akció részleteit tervezgette Léna ránézett repedt karórájának számlapjára és türelmetlenül nyelt egyet. Itt van a nagy idı. Mintha gondolataira válaszolna Vaszilij ölében az adóvevı életre recsegett. Megkapták a félreérthetetlen jelet. Léna erılködött, hogy beindítsa a motort és éppen mikor azt hitte, hogy nem sikerül, a motor életre kelt és kisiklott az útra, majd megállította a kocsit hetven méterrel odébb egy acélhordó mellett. Üresjáratba tette az autót. Vaszilij ellenırizte az idıt. Kicsivel több, mint négy percük volt hátra. Kimásztak a fülkébıl és hátrasiettek; hogy kinyissák az ajtókat. Gennadi Potrovszkij még mindig alig tudott hinni szerencséjének. Két nappal ezelıtt még harckocsikat kellett vezetnie Kucsinóban a KGB egyik Moszkva környéki gyakorlóterületén, most pedig arra kérték, hogy vezessen Benin hadnagynak. Felszólították, hogy ne mondja el senkinek, még terhes feleségének sem, míg meg nem kapja hivatalos megbízólevelét. Amint megtudta, összehívta tavaly szovjet katonai akadémián vele együtt végzett barátait. Barátai ünnepeltek vele, de, mint gondolta, irigyelték is. Végül is Benin volt az akadémia Legendája.

4 Ez volt Potrovszkij elsı hivatalos napja. Az elızı nap százszor újra, meg újra végig kellett vezetnie az útvonalon, míg tökéletesen nem tudta. Többször is figyelmeztették, hogy nem volt szabad a hadnagynak semmi kellemetlenséget okozni. És még csak nem is látta Benint, mert elrejtızött a sötétített Mercedes üvegei mögött. Még a vezetıfülkét elválasztó üveg is sötétített volt. Benin pedig már a fülkében ült, mivel mindig ragaszkodott hozzá, hogy ı legyen az elsı aki beül. A tanácsadó azt mondta neki, hogy ez volt Benin egyik hóbortja. Potrovszkij az elızı éjjelen lecsutakolta a kocsit, sıt még a kis motorháztetın lobogó zászlócskákat is kivasalta. Eldöntötte, hogy imponál bálványának. Amint a Mercedes befordult a kanyarba, gyengéden megérintette a féket és habár látta, hogy mi volt elıtte, csak egyetlen pillanata volt a reagálásra. Egy kék furgon parkolt elıtte a kétsávos úttesten és mellette egy háromlábú páncéltörı akna mögött térdelt egy férfi. Potrovszkij keményen odataposott a fékpedálra, de a Mercedes még mindig csúszott tovább a jeges úton. A rakéta telibetalálta. Az autó nagy lángoló, eldeformálódott fémlemezekre szakadt, amelyek száz méter magasra repültek a téli, fagyos levegıben, majd sisteregve hullottak az út menti hófedte fenyıfák közé. A kocsi helyén csak egy megrongálódott útmélyedés maradt, meggyötört törmelékekkel körbevéve. Léna megrökönyödötten nézte az útban hagyott teknıt. Vaszilij megrázta a lány vállát majd pofon verte. Egy könnycsepp folyt le arcán, de nem nézett félre. A fiú összecsukta a tizenöt kilós állványt majd rádobta a szürke pokrócra, mellyel korábban takarták a kocsi belsejében, és becsukta az ajtókat. Lénát kézenfogva a fülkéhez ráncigálta, majd begyömöszölte a kísérıülésre. Nagy igyekezetében, hogy minél elıbb eltőnjenek, csikorgatta a váltót, a kerekek ellenállóan sikítottak. A furgon nagyot lökıdött elıre, de sikerült megakadályozni abban, hogy lerobbanjon. Pillanatokon belül egy éles kanyarba fordultak, és eltávoztak a tragédia színhelyérıl. A fiú a lányra pillantott. Még mindig sokkos állapotban volt. Szemei a szélvédı közepén egy képzeletbeli pontra szegezıdtek. A fiú megmondta, hogy a lány túl fiatal ehhez a munkára. De a lány addig erısködött míg magával nem vitte. A keserő irónia csak az volt, hogy az egész ötlet a lányé volt, a legelsı pillanattól kezdve. A férfi elsı dolga az volt, hogy gyorsan biztonságba helyezzék magukat. Egy faház jelentette a biztonságot, Moszkvától tíz kilométerre délre lévı Teplystanban. A faház egy doktoré, aki, valószínőleg kitudja hozni Lénát révületébıl. Utána együtt lemehetnének a Don folyó melletti Tulába, ahol meghúzhatnák magukat, míg a nyomozás véget nem ér. Vaszilij hirtelen megpillantott a visszapillantótükörben egy fehér Mercedest. Honnan jött ez ilyen gyorsan? Útjeleknek kellett volna lennie az úttestnek azon a pontján, ahol Benin kocsija elhaladt, hogy eltereljék a forgalmat egy másik útra, figyelmeztetve az autósokat a robbantás veszélyére. Szemei továbbra is aggódva figyelték visszapillantó tükrében a követı Mercedest. Türelemre intette magát, biztosan van erre is logikus magyarázat. Abban a pillanatban, amint egy egyenes lapos részre értek már tudta a magyarázatot. Útlezárás. Egy Mercedes és egy Zim keresztben az úton egyik a másik elıtt. Elállták az egész úttestet, mögöttük egy T72-es tank melynek csöve egyenesen a közeledı furgonra szegezıdött. Vaszilij hátrapillantott, de már lába a féken volt, kezeivel pedig a sebességváltóhoz kapott. A Mercedes már elállta a kiutat, és két utasa AK47-eseket tartott kesztyős kezeikben. Négy férfi az útlezárásnál hasonlóképp felszerelve. Vaszilij tétován kikapcsolta a motort, és várt. Egy férfi közeledett az autóhoz, kinyitotta a vezetı felöli ajtót. Vaszilij lába a földre ért és már kattant is egy bilincs a keze körül. A fiú tehetetlenül nézte amint a lányt is kihúzták az ülésrıl. Még mielıtt a Zimhez vitték volna ı is kapott egy bilincset. Egy fegyvertelen férfi Vaszilij orra alá nyomott egy buzi-színő tartóban lévı igazolványt: Directorate S. A Mercedes hátsó ajtaja kinyílt és egy magas, rossz arcú férfi szállt ki belıle. Egy bundás szegélyő kalappal takarta el fehér rövidre vágott haját. Szemei Vaszilijra szegezıdtek, amint a kocsihoz közeledett. Engedjék meg, hogy bemutatkozzam. Konstantin Benin hadnagy. Vaszilij nem volt meglepve. Az egész akció teljesen fuccsba ment, de mikor? A

5 kérdést a srác kimondta. Benin behajolt a furgonba, lekapcsolta a zenét és kivette a kazettát mielıtt válaszolt volna. Nıt és gyereket mindig máshogy kell kezelni, ebben az üzletben, szerencsére az önök embereinek egyike ezt nem tudta. Ki? Vaszilij azonnal megbánta, hogy harapott a csalétekre. Idejében megtudja. Összeesküvıinek nagyrésze már ırizetben van. Mióta tudják? A kezdet kezdetétıl. Az ön házát már két hónapja lehallgatjuk. Hadnagy! Jöjjön nézze meg ezt. A fegyvertelen férfi a furgon hátuljába mutatott. Ez nem a miénk uram. Valóban nem. Benin belesett a furgonba és végigfuttatta kezeit a brit gyártmányú Carl Gustav rakétakilövın. Benin visszafordult Vaszilijhoz, kettétépte a kazettát úgy, hogy a szalag az útra folyt. A megmaradt darabokat Vaszilij zsebébe nyomkodta. Anatolij? Mondta azután, hogy Vaszilijt is a Zimhez szállították. Benin helyettese sietett elı a furgon mögül. Igen uram. A Potrovszkij özvegy ügyével személyesen akarok tárgyalni. Intézze el, hogy kapjon állam nyugdíjat. Már tegnap elküldtem a szükséges papírokat. Rendben. És küldjön a nevemben egy csokor virágot, a szöveg az a megszokott. Igen uram. Mi legyen az újságokkal? Legyen rövid. Írják meg, hogyan mentette meg az életem egy váratlan késés. Említsék meg a rakétakilövıt, de ne az eredetét. Azt is közölhetik, hogy a két fiatalt lelıttük, mert ellenálltak az elfogatásnak. Jelenjen meg a TASZSZ-ban ma reggel. Uram egy látványos tárgyalás nem lenne jobb? Ez még eszembe sem jutott, de hogyan is lehetne, hiszen nincsenek is bőnösök? Benin megveregette Anatolij vállát, és a Mercedes felé vette útját. A sofır bezárta mögötte az ajtót, majd kelet felé hajtott. Csak Teplisztan külvárosában lassult le, ahol egy keskeny útra kanyarodott Bitszevszki parkerdı felé. Vízmosta szakadékokkal, fenyıvel, és tölggyel borított csodálatos területen haladtak keresztül. A bejárathoz felfüggesztett tábla nagyon félreérthetetlen volt: Állj! Belépni tilos! Vízvédelmi terület! A vezetı csendesen megállította a kocsit párszáz méterrel odébb lévı kapu elıtt és megmutatta igazolványát egy KGB tisztnek, aki azonnal beintette ıket. Az út egy zsákutcában végzıdött négyszáz méterrel odébb. A kocsi félreállt egy kiépített parkolóba, amely mindig teljesen elhagyatott volt a reggel azon idıszakában. Benin kimászott a kocsiból, és igazolványát a három közül legközelebb álló felfegyverzett ırnek mutatta. Az ır ellenırizte hitelességét és bekapcsolta az elektromos forgó kaput. Mindegyik szalutált neki, de mint mindig, Benin semmibe sem vette. Az újságárus még egy órát nem lesz nyitva, de az ır megígérte, hogy szerez neki egy Pravdát és felviszi az irodájába. Egy tágas füves területen áthaladó járdán folytatta útját, amely egy mőanyag virágokat tartalmazó virágoskertet is magába foglalt, hogy egész évben mutasson valamit. Egy háromszöglető alumínium ház lépcsısorán felment, majd egy dupla ajtón keresztül a lifthez ért, majd beszállt. Felment az ötödikre, majd az elhagyatott folyosó legvégében lévı iroda ajtajához ért. A lélegzetelállító kilátás a munka egyik mellékes juttatása volt. Mőködésbe hozta az ajtót mágneses kártyájával, majd megismételte a mőveletet a belsı ajtón is amely irodájába vezetett, és gondosan becsukta ıket maga mögött. Miután felkapcsolta a lámpát leült tölgyfa íróasztala mögé (amelyet az ı kívánsága szerint Bittevszki tölgybıl készítettek). Elıvette fekete borítójú naplóját és átfutott az aznapi teendıin. Egy név nem volt

6 feltüntetve. Egy nagyrabecsült és megbízható európai közremőködıjének a neve. Az ı neve egyébként sehol sem szerepelt az irodai nyilvántartásában. Egy közremőködı akinek a kedvéért jött ilyen korán az irodájába. Becsukta naplóját, körbefordult székében és kinyitotta a széfét. Kivett egy kulcscsomót és kiválasztott egyet, amivel az alsó asztalfiókot kinyitotta. A fiók két részre volt osztva, a belsı részt még egy zár ırizte. Azt is kinyitotta és elıvett egy telefont. A lehallgatás világában volt egy szükségszerő ütıkártyája. Tárcsázott majd várt, hogy felvegyék. Tudta, hogy egy olyan vonalat használ amely annyira személyes, mint bármi a Fehér Ház és a Kreml között. A Kreml hierarchiájának figyelemmel kísérése egyik kedvenc elfoglaltságává vált az elmúlt pár évben. Hogy mi mindent nem tudott a személyes életükrıl A kagylót felvették. Brazil mondta Benin jött a válasz. A jelszó stimmelt. Benin folytatta. Felmerült bármi probléma az áru vonatra rakodásánál? Nem, egyáltalán nem. Minden csodálatosan ment végbe. És a vonat? Idıben elindult. Az embereink mind a helyükön vannak. Minden a terv szerint mőködik. Benin letette és elzárta a telefont. Helyükre tette a kulcsokat, majd megforgatta a zárszerkezetet. Karjait feje mögött összekulcsolva ült az asztalánál. Életére törı gyilkosok számítását keresztülhúzta, és az európai terve pontosan terv szerint zajlott. Egy ígéretes hét következett. Karl-Heinz Tasselmann szeretett úgy gondolni magára, mint egy vándor. A csavargó, kóbor és hajléktalan szavak sértették. Szavak, melyeket egy szimpátia nélküli társadalom használt. Szüleit Berlin bombázása alatt megölték és azután, hogy egyik nevelıszülıktıl a másikig küldték, megszökött a háború végén. Tizenhét évesen odacsapódott egy csapat vándor cigányhoz, de a kezével történt baleset után abba kellett hagynia ezt az egyébként nagyon gyümölcsözınek ígérkezı foglalkozást. A cigányok, mivel többé nem sok hasznát vették, kidobták. Megpróbált egyedül talpon maradni, de hamar elkapták és dutyiba dugták. Kiszabadulása után mindenhol visszautasították: egy börtöntöltelék volt. Így huszonhat évesen a nyakába vette a várost. Ez harminckét évvel ezelıtt volt. A tél hamar beköszöntött Európába. Tehát mint mindig az évnek ebben az idıszakában délfelé tartott, hogy elkerülje a legrosszabbakat. Tizennégy éve elıször kellett egyedül útra kelnie. A legjobb barátja meghalt tüdıgyulladásban a múlt héten. Habár barátjának halála nem jött váratlanul, még így is nagyon megrázta ıt. Hansnak, barátjának, nem sikerült teljesen felépülnie egy gyerekkori tuberkulózisból, amely nagyon fogékonnyá tette egy vírus megkapására. Az egyetlen dolog amit Hans hátrahagyott, hogy Tasselmann emlékezzen rá, egy gyapjú pulóver volt. Egy utolsó ajándék egy igazi baráttól. A kabátról egy szutykos flanel nadrágra nézett majd egy kopott, zöld cipıre, melynek főzıi különbözı hosszúságúak voltak, majd rágyújtott egy szép csomagolású dobozból kivett cigarettára, melyet egy pár nappal korábban csórt el egy csoport svéd tanulótól Bonnban. Remélte, hogy valami erısebbel is töltve lesz, mert hallott a svéd fiatalokról, de nagyon csalódott volt, mikor kiderült, hogy csak egyszerő cigaretták voltak. Koldusok nem válogathatnak. Mosolya megingott mikor rájött, hogy nem maradt több szál hátra. Szemre vett egy pár csikket és rájött, hogy gyufából is csak egy pár van, habozva visszanyomta a cigit a zsebébe. Szülıvárosából Kielbıl jött, de, habár már tíz nap alatt megtette a wissembourgi utat, még mindig nem tudta mi volt az úticélja. Ez teljesen attól függött, hogy milyen tehervonat lesz elérhetı az állomásokon. A tavalyi telet Hanssal Nice-ben töltötték, de az volt az utolsó hely, ahova menni akart az emlékek még túl fájdalmasak voltak. Talán jövıre odamegy. Egyetlen mostani célja az volt, hogy minél elıbb felszálljon egy Berne

7 felé tartó tehervonatra. Az egész csak abból állt, hogy átveri az ırt és megbújik az egyik vagonban. A rizikó most nagyobb volt, mint máskor, mióta speciális kutyákat használnak, hogy távol tartsák az ıhozzá hasonló potyautasokat. Csak egyszer fedezték fel idáig, de csuklóján még mindig hordja a kutyák borotvaéles fogainak helyét. Egy sor tehergépkocsin vágott keresztül, mikor elért egy szenet szállító teherszerelvény végét. A vagon végéhez lapulva elnézett az oldalak mellett, hogy ıröket keressen, de egyet sem talált. A Berne felé tartó vonat a következı vágányról indult. Megtenni a köztük lévı tizenöt métert és találni magának egy üres vagont, nem volt könnyő feladat. A távolság felét már megtette, mikor egy mély parancsoló hang földbegyökerezte lábát. Egybıl a kutyákra gondolt. Lábait ólomnak érezte és abba az irányba fordult ahonnan a hang jött. Megint senki. Aztán látta a jelzıırt amint pipázva kihajolt fülkéjébıl. Kivette a pipát szájából majd megint rádörgött egy vele viccelıdı vezetıre aki úgyszintén nem tudott Tasselmann ideges jelenlétérıl. A jelzıır röhögött saját viccén majd eltőnt szeme elıl. Tasselmann mélyet lélegzett. A vonat rázott egyet majd megindult elıre. Idıben indult. Amint a legközelebbi vagon felé szaladt egy haragos kutya ugatását hallotta maga mögött. Idıben nézett hátra, hogy egy járırt észre vegyen, amint ujjaival babrált, hogy elengedje a feszülı állatot. Tasselmann a vagon fogantyújához kapott és felemelte magát a talajról. Lábai veszélyesen lógtak a levegıben amint másik kezével egy kapaszkodót keresett. Látta amint a kutya, fogait vicsorgatva, farkát rázva feléje vágtatott. Erıvel, amely csak a félelembıl jöhetett, felkapta lábait míg az ebek a nadrágja hátsó feléhez nem értek. A kutya levegıben csavarodva ugrott. Állait centikre csapta össze a lábától, majd egyensúlyát veszítve hátsó lábaira érkezve ért földet. Tasselmann pedig félre nézett, hogy ne lássa amint a kutya a vonat alá esik. Megpróbálta úgy kicsavarni a dupla csavarokat, hogy közben lábai gémberedettségén lazítson, mikor végzett a padlón térdelve, kimerülten mélyeket lélegzett. Addig vissza sem mászott, hogy becsukja maga mögött az ajtót, míg lélekjelenlétét teljesen vissza nem nyerte. Izzadságát kézfejével törölte le homlokáról. Biztos volt benne, az ır elintézi neki, hogy valaki várjon rá a vonat legközelebbi megállójában. Azt leszámítva, hogy halvány gıze sem volt hol, vagy mikor fog a vonat legközelebb megállni. Megpróbálta felfedezni környezetét de túl homályos volt bent, így ki kellett, hogy nyissa a szerelvény ajtaját. Fény öntötte el a belsı teret. Mint mindig most is csak a szokásos ládák és hordók voltak, jól elzárva, megközelíthetetlenül. A biztonság sokat változott az elmúlt években. Még emlékezett azokra az idıkre, mikor egy egyszerő bicska kinyitotta volna a legtöbb zárat vagy dobozt, melyek Európán keresztül utaztak. Legtöbbször csak gépalkatrészeket szállítottak, de elıfordult, hogy volt egy pár finomabb bor is, mint például francia Burgundi vagy jó német bor. Átölelte magát majd a lábait, mert a szél nagyon fagyos volt és az elsı esıcseppeket is be hordta a szél az ajtón keresztül. Egy vihar közeledett fenyegetıen. Az évek során úgy hozzá szokott a vonat lökéseihez, mint egy tapasztalt matróz a hajó imbolygásaihoz. Az ajtóhoz ment, hogy bezárja és már majdnem magára csukta, mikor észrevett valamit a sarokban két fa láda között ott, ahol az elızı helyérıl nem láthatta. Egy zsálya színő vízhatlan ponyva. Még jó hasznát veheti. Újra megölelte magát a most már szakadó esı ellen majd teljes erıvel berántotta az ajtót ügyelve arra, hogy ne záródjon be. Helyette inkább a lábát tartotta oda és magafelé húzott egy rekeszt. Elvette lábát majd úgy helyezte el a rekeszt, hogy az megakadályozza az ajtót az esetleges kinyílástól. A szél talált egy hajszálvékony hézagot, ahol veszettül süvítve hatolt be a vagon belsejébe. A férfi reszketett. Elmozdította a ládákat, hogy hozzáférjen a ponyvához, de észrevette, hogy az takar valamit, ami persze tovább izgatta fantáziáját. Mint egy hajós a horgonyt, úgy győjtötte össze a ponyvát, és maga mögé dobta, mielıtt a sötétség leszállt volna. Sörös hordók. Nem csoda, hogy le voltak takarva. Ujjaival tapogatva számlálta meg ıket. Összesen hat. Mind fémbıl volt, ami nagy problémát jelentett számára. Hogyan nyissa ki? Körbenézett valami alkalmatosságért, és habár szeme már teljesen hozzászokott a

8 sötétséghez semmi megfelelıt nem talált. Nem mintha ez elbátortalanította volna, elhatározta egyet felnyit, hogy eloltsa szomjúságát. Szerette volna ha Hans vele van, nem mint egy alkoholbarát, hanem mert mindig ı volt a duó esze. Hansnak lett volna egy megoldása a jelenlegi problémához. Hirtelen nagy ötlete támadt. A porraloltó. Abba az irányba fordult, ahol annak lennie kellett volna, de nem volt semmi más, mint egy üres fémkosár. Átkozódott, és majdnem elfordult, mikor egy másik ötlet jutott eszébe. Közelebbrıl megvizsgálta a kosarat. Rozsdás volt és egyik csavarja már hiányzott. Csak jól megkell, hogy húzza. Két kézzel megragadta és meghúzta a kosarat. Meg sem mozdult. Megcsavarta, hátha a csavarnál eltörne, de akármilyen rozsdásak is voltak keményen ellenálltak. Ismét megragadta mindkét kezével, s nagyot rántott rajta. Elvált a faltól, és a férfi megkapaszkodott egy ládában, hogy ne essen hátra. Gyızedelmesen felemelte, mintha csak egy trófea lenne, majd letérdelt az elsı hordó mellé és körbevezette ujját a dugó mentén. Ki kell, hogy üsse valahogyan. Sokszor látta már, hogyan csinálják a kocsmákban, de ık mindig fakalapácsot és pajszert használtak, neki meg csak egy egyszerő rozsdás kosárkája volt. De ı kitartott célja mellett és lesújtott a dobozra, de csak egy horpadás volt a végeredmény. A hordó zárófedele dupla volt. Eldöntötte, hogy változtat taktikáján. Ahelyett, hogy a dugó közepére koncentrálna, magával a burkolattal fog foglalkozni. Ha sikerül meggyengíteni a burkolatot, egy jól irányzott csapás a közepére biztosan elég lenne, a kinyitásához. Az elkövetkezı öt percben nagyokat ütött a burkolat szélére, de mindhiába; a vonat ritmikus rázása, ahogyan robogott az esıben, nem tette könnyebbé a dolgot. Az ütéseknek csak fele talált célba. Végezetül a legközelebbi doboznak esett és bámult a megtépett környékre a dugó körül. Volt valami értelme? Két kézre ragadta az eldeformálódott fémtárgyat és teljes erejével a dugót kezdte el verni. A dugó hirtelen beljebb csúszott, a fémtárgy pedig eltőnt egy másik újonnan készült nyíláson. Nem volt csobbanás, helyette egy világító, fehér felhı szállt fel a lyukból. Ösztönösen ellegyezte magától, mielıtt félrevonult volna, hogy kabátjáról is lesöpörje. Várt, hogy a felleg elvonuljon mielıtt visszament volna, hogy ellenırizze a hordót. Meglepıdve megvakarta zsíros fehér haját, és azon tőnıdött, miért tárolnak ilyeneket söröshordóban. Hirtelen a vonat lassítani kezdett. Az ajtóhoz sietett, hogy lássa hol van, de azonnal felismerte a rakodóteret: Strassburg. Visszagondolt a wissemburgi ırre és felismerte, hogy éppen elég ideje van hátra, hogy kereket oldjon. Miután visszaállította a felnyitott hordót, letakarta mind a hatot a ponyvával, majd a dobozokat is köréjük állította. Aztán az ajtóhoz sietett, hogy meggyızıdjön arról amit biztosra vett, valaki már várni fogja. A környék viszont teljesen néptelen volt. Mázlija volt, legalábbis idáig. Megígérte, hogy nem játszik többet szerencséjével. Túl sok volt a balszerencséje. Kivárta, hogy a vonat teljesen megálljon mielıtt kiugrott, és amilyen csendesen csak lehetett bezárta maga mögött az ajtót. A viharnak vége volt, ezt ı jó jelnek tartotta. Josef Mauer tizennyolc éve az osztrák rendırségnek dolgozott, az elmúlt tizenegyben mint linzi ırmester, de kollégái legnagyobb noszogatása ellenére, nem vágyott elıléptetésre, mert inkább a mindennapos utcai rendırautókázás izgalmait választotta, mintsem egy rakás papírmunkával foglalkozzon egy eldugott irodában. Eredeti kollégáját egy utcai lövöldözésben lelıtték, és ı ahelyett, hogy új társat választott volna inkább az újonnan kikerülıkkel dolgozott. Megmutogatta nekik a Mozartstrasse-i kerületet, hogy belerázódjanak a mindennapos rutinba azután, hogy a viennai rendırakadémiáról kikerülnek. Ernst Richter az utolsóként toborzottak között volt, mert csak elızı nap érkezett. Mauer ıt kapta meg egy hónapra, hogy felmérje képességeit, és utána a legmegfelelıbb társat kapja. Mi a mai gyakorlat uram? kérdezte Richter mikor a kocsihoz értek. İrmester, nem uram! mondta Mauer amint a fiú szıke hajába húzta sapkáját.

9 Elsı feladatod az lesz, hogy megismerd a várost amilyen gyorsan csak lehet. Ezért az elsı pár napban csak készenlétben leszünk, ez az idı arra is jó lesz, hogy beavatott légy a rendıri eljárásokba. Felemelte ujját amint Richter szólásra nyitotta száját. Tudom, te már mindent megtanultál az akadémián a rendıri intézkedésekrıl. Mindenki azt mondja, de az az igazság, hogy az elmélet és az igazság két különbözı világ. Egy dolog a tanteremben ülni és jegyzeteket készíteni és más az, ha az ember szemtıl szembe találja magát egy fegyveres gyilkossal, vagy egy sarokba szorított erıszakolóval. Megjegyezte? Mauer be sem fordult a Mozartstrasse sarkán, mikor az adóvevı életre kelt. Hagy válaszoljak én, ırmester. Mauer mosolygott magában, ezek az újoncok mind egyformák. Feletteseik kedvébe akarnak járni, hogy azok jó véleménnyel legyenek róluk, de két hónap múlva olyan zordak és cinikusakká válnak mint az a fınökük akinek jó benyomást akartak tenni. Richter gyorsan megfogja tanulni: hısök nincsenek csak túlélık. Amint Mauer megtudta úticéljukat, bekapcsolta a szirénát, és perceken belül Landstrasse-hoz értek. Megálltak a Lander bankkal szemben. Kezüket könnyedén szíjazott gumibotukhoz tartották, amint befutottak egy kis sikátorba. Egy szmokingba öltözött férfi állt egy ajtónyílásban félúton. Sietett feléjük amint meglátta ıket. Ott van a kukák között ujjaival arra mutatott, miközben mondta. Nem tehetem meg, hogy ott heverjen, hiszen nekem vendéglım van az ajtó mögött, ez nem higiénikus, nemigaz? Mauer undorodva nézett a túlfolyó kukákra és azon csodálkozott, honnan jutott a férfinak eszébe itt higiéniáról beszélni. Két másik kuka is felborult, és a férfi ott feküdt közöttük, kezeit úgy nyújtotta fel, mintha valamibe meg akart volna kapaszkodni. Azt hittem halott, de morgott mikor hozzáértem. Biztosan halott. Nem akarom, hogy ott feküdjön. Tehát így állunk. Köszönjük segítségét, mi majd elvisszük innen. A férfi látta Mauer szemeiben az eltökéltséget és visszament a konyhába. Becsukta maga mögött az ajtót. Hajléktalannak néz ki mondta Richter a kabát nem néz ki öregnek, biztosan lopott Több mint valószínő válaszolta Mauer, majd a férfi mellé guggolt. Eltartotta fejét az irtózatos bőztıl, de nem fordult vissza. A nincstelen kezein gyapjúkesztyő volt, arcát pedig matrózkék vászondarab takarta. Hall engem? Próbálta Mauer a gumibotjával ösztökélve a férfit. Tasselman ujjai csavarodtak, de mikor beszélni akart csak gıgicsélés hagyta el torkát. Mauer lerántotta róla a maszkot. Richter hátrált és egy fal felé öklendezett. Mauer elrántotta kezeit. Lábai kocsonyaként remegtek. Gyorsan a kocsihoz sietett, hogy azonnal orvosi segítséget hívjon. Mi történt a lovagiassággal? Gondolta Sabrina Carver amint egy New York-i metrószerelvény kocsijában, egy felette levı kapaszkodón lógott. A feminizmussal kapcsolatban kialakult gondolatai ambivalensé váltak. Természetesen hitt a nemek közötti egyenlıségben, legjobban a munkahelyen. De úgy gondolta, még mindig megvolt a helye udvariasságnak és jó viselkedésnek ebben a növekvıen nemtörıdöm társadalomban. Szívszorítóan fájt neki mikor látta, hogy a szerelvényben utazó ingázóknak 70 százaléka férfi, és mégis az öt nı aki velük utazott rákényszerült, hogy a peronon állva utazzon. Az volt a gyanúja, tudta, miért nem adták a férfiak át ülésüket. Ahol most ültek alaposan végigmustrálhatták a nıket. Legkiváltképp ıt. Huszonnyolc éves, lélegzetelállító megjelenéssel, melyet csak divatlapok borítóján látni. Alakja klasszikusan gyönyörő volt. Továbbá ideálisan elhelyezett arccsonttal, kis orral és megbabonázó zöld szemekkel is

10 büszkélkedhetett. Vállig érı szıke haját vöröses tincsek díszítették, mely szorosan hátra húzott arcából, feje mögött egy fehér masnival összekötve. Mesterien tervezett ruháihoz divatlapokból vette az ötletet. Kedvenc tervezıje a Purificacion Gracia, fehér ujjatlan rövid pamutblúz, egy "térdigérı fekete pamutszoknya és egy pár fekete Kurt Geiger szarvasbır magas sarkú cipı. Utálta az arcpakolást, így csak annyit használt, hogy hangsúlyozza elınyös tulajdonságait. Egyik rögeszméje a testedzés volt. Mindig jó kondícióban tartotta magát a Second Avenue-n lévı Rivereast Health Clubban, ahol azt is elintézte, hogy háziasszonyoknak megtanítsák a karate alapjait. İ maga szerencsésen megszerezte a fekete övet négy évvel ezelıtt. Akármennyire is vigyázott irigylésre méltó alakjára, mindig is szeretett jókat enni. Kéthetente összefogta barátait és, mindenki saját költségére, elmentek megvacsoráztak egyik kedvenc éttermükben. Ezt állandóan egy késı éjszakai, belvárosi Greenwich Village Alis jazz clubja követte. Amennyire barátaik tudták, az ENSZ-nek dolgozott, mint fordító. Ez volt a tökéletes álca. Neolatin nyelvekbıl volt egy Wellesley-i diplomája, majd kapott egy tudományos továbbképzést Sorbonne-ban. Tanulmányai után sokat utazott Európában mielıtt Amerikába visszatérve jelentkezett az FBI-hoz. Fegyverekben specializálódott. Négy évvel ezelıtt csatlakozott az UNACO-hoz. East 74th Streetnél szállt ki a metróból és fütyörészve tette meg a földszinti lakásáig terjedı kétszáz métert. A portás megemelte kalapját amint a lány átment a szálloda fehércsempés elıcsarnokán. A lány mosolygott, aztán kinyitotta lakása ajtaját és belépett a gyéren bútorozott elıtérbe. Lerúgta cipıjét és leguggolt sztereója mellé, végigfuttatta ujját CD kollekcióján, kiválasztott egyet majd becsúsztatta a gépbe. Egy David Sanborn album. Azonnal a feledhetetlen éjszakára gondolt, mikor személyesen találkozott Sanbornnal, a jazz bálvánnyal az Alis Alleynál. David megtudta a lány barátaitól, mik a kedvenc számai, majd egy rögtönzött elıadáson csakis neki játszott. Csöngött a telefon. Lehalkította a zenét és felvette a kagylót. A beszélgetésben csak egy szótagú szavakban vett részt. Azután leült teásasztala sarkára és mosolygott magában. Egy kinevezés. A csapat már hivatalosan készenlétben volt, a munka egy aznap délutáni eligazítóval kezdıdött. A csapat másik két tagja közül kiváltképp szerette C. W. Whitlockkal való közönyös kapcsolatát. A férfi kiegyensúlyozottsága híres volt kollégái körében, és amikor a lány az UNACO-hoz érkezett a férfi kitett magáért, hogy a lány a csapat tagjának érezhesse magát. Továbbá a férfi, ellenben a férfiak többségével, aki csak úgy nézett a lányra mint egy másik csinos nı, csak szellemi szinten érintkezett a lánnyal. Habár Whitlock és a lány még soha sem beszéltek másról csak a munkáról, a lány mégis úgy tekintette ıt, mint egy ritka jóbarátot. Miután újra fel hangosította a magnót, eltőnt a konyhában, hogy készítsen magának egy kétszersültet. New York fényárban úszott, és a hıség tikkasztó lett volna ha nem jött volna egy kis atlanti-óceáni szellı. Tökéletes idı nyaraláshoz. C. W. Whitlock kijött a nappaliból az erkélyre a hatodik emeleti manhattani lakásán, felvett egy csíptetıt és megfordított egy elszenesedett fadarabot összecsukható grillsütıjén. Már elég forró volt. Rárakta a rostélyra a marinírozott virsliket és hússzeleteket és visszalépett, hogy letörölje homlokáról az izzadságcseppeket a nyaka köré tekert törülközıvel. Egy hangos röhögés tört fel az elıszobából, a férfi belesett az ajtón és örült, hogy nem volt ott. Dr. Charles volt az, mint mindig. Nem utálta a férfit, csak unalmasnak találta. Porter, az ország egyik legjobb gyermekgyógyásza, felvett egy szégyenlıs Puerto Rico-i alorvost, Carmen Rodriguezt húsz évvel ezelıtt, és felbiztatta, hogy alapítson egy magánklinikát. Most Carmen volt New York egyik legkapatosabb gyermekgyógyásza. Puerto hat évvel ezelıtt vált Carmen Whitlockká. Whitlock feleségére nézett aki az ajtónál profilban ült. Egyszer úgy jellemezte a nıt, hogy szalmaszál, ami szerinte tökéletesen illett a nı jellemzésére. Carmen a férfire pillantott,

11 majd kiöltötte nyelvét. Whitlock mosolygott rá, most a nı mögötti rekaméra nézett, majd Carmen nıvérére Rachelre és német férjére Eddie Krugerre. A nıvérek hasonlítottak egymásra, de Rachel alacsonyabb volt és testesebb. Kruger tipikus teuton volt: szıke haj, kék szemek. Elsı találkozásuk óta szoros volt a barátságuk. Whitlock újra a grillel törıdött és megforgatta a szeleteket, hogy lássa mennyire sültek már. Miután ellenırizte az ennivalót és a tüzelıt kinézet a Central Park felé. Szemeit kezével takarta a nap ellen, pedig viselt napszemüveget. Whitlock negyvennégy éves volt, és ahhoz képest, hogy afrikai születéső fekete volt, gyenge testfelépítéssel bírt. Nagyapja egy brit katonai tiszt volt aki Kenyában állomásozott a századfordulón. Éles orra és keskeny ajka egyfajta durva vonás volt, de a gondosan vágott fekete szakálla, melyet huszonegynéhányadik életkora óta hordott, ellensúlyozta azt. Angliában tanult s miután Oxfordban végzett, visszament szülıhazájába. Rövid katonai szolgálat után a kémelhárításnak kezdett el dolgozni. Tíz év alatt ezredesi rangig jutott, de feletteseinek elıítéletei a brit iskolai végzettsége iránt elviselhetetlennek tartotta, így felmondott és elfogadta az UNACO ajánlatát. Minden akarata ellenére a kenyai delegáció attaséja maradt. Csak az ı felesége volt az egyetlen nem UNACO-i személy aki tudta, hogy férje mit csinál, de ı is csak felületes jellemzést kapott. Whitlock soha sem beszélt munkája jellegérıl. Gondolom a fınök szeretne egy sört mosolygott Whitlock és elvett egy Budweisert Kruger kezébıl. Ne hazudj, éppen elég Dr. Kildert ittál már. Kruger soha sem veszítette el kisiskolás akcentusát. Nem értem, hogyan tudja Carmen elviselni. Carmen! köpte ki Whitlock. Gyere ide légy szíves. Nekem legalább van egy jó kifogásom, hogy hiányozzak a mai elıadásról. Whitlock felvette a csipeszt és ellenırizte a húst. Karmen gurunak tekinti ıt, és én elismerem, hogy ı egy nagy orvos, de kétlem, hogy másról is tudna beszélni mint gyógyításról. Kruger vigyorgott, majd kinézett az ablakon, ahol két nıi kocogót követett szemével. Bronzszínő lábuk ritmikus szólamban mozogtak. Mikor eltőntek, tekintete visszatért két frizbizı lányra, akik jóízően nevettek. Vegyél magadnak egy teleszkópot C. W. Az egész napot csillagnézéssel tölthetnéd. Sokkal több csillagot látnék, ha Carmen fejbeverne vele. Egyébként is az a kettı nem sokkal idısebb mint Rosie. Egyikünk sem fiatalodik. Sóhajtotta Kruger vágyakozóan. Mi újság Rosie-val? Már jó ideje nem láttuk. Kruger rátette egyik kezét Whitlock vállára. Számítunk rá, hogy eljön ide közénk ma, de más tervei vannak: egy barátjával találkozik Times Square-nél. Ne hülyéskedj már Eddie! Nem szép dolog elvárni egy tizenöt évestıl, hogy feláldozza a hétvégéjét, pláne nem egy ilyen szép napon és egy ilyen vén csapat miatt mint mi vagyunk. Nagyon is jó az, ha vele egykorú gyerekekkel tölti szabad idejét. Carmen jelent meg, kezeivel trapéznadrágja zsebében, az ajtóban. Hogy megy a sütés? Még egy pár perc és kész. A sulinak vége már? A nı megforgatta szemeit majd visszafordult. Kruger nézett utána. Nem különös, egy gyerekorvos saját gyerekek nélkül? Miért lenne? válaszolta Whitlock anélkül, hogy felnézett volna a sütésbıl. A jóból is megárt a sok. Megszólalt a telefon az elıszobában. Carmen a konyhai telefonból válaszolt. C. W., téged keresnek mondta a nı kezét a beszélıre helyezve. A konyhába ment, de már a nı kétségbeesett kifejezésébıl tudta, hogy ki kereste. Felesége a kezébe adta a kagylót és szó nélkül az ajtót maga mögött behúzva távozott. Mikor visszatért Carmen szórakozottan rakosgatta az elıszobaasztalon a vázában a

12 krizantémokat. Míg a nıhöz közeledett Mike Grahamra, a csapat harmadik tagjára gondolt, aki tragikus körülmények között elvesztette feleségét, és családját, egy évvel azelıtt, hogy a UNACO-hoz beállt. Mi lenne, ha Carmen élete veszélyben lenne egy esetleges UNACO-i kiküldetés miatt? Elhessegette a gondolatot, mivel az csak egy képzelıdés volt, de mikor megpróbálta a nıt biztatóan megölelni, az elfordult és kiment a többiekhez az erkélyre. A kérdés ott maradt gondolatai legmélyén. Menjen a fenébe az ilyen! morogta Mike Graham mikor a rádióriporter bejelentett egy elpuskázott tizenegyest. Elırehajolva, könyökeit térdein tartva ült, és szemeit az elıtte lévı zsebrádióra szegezte. Szöglet jelentette be a riporter a becsmérlı tömegeket túl kiabálva. Mi a fenéért nem adták el az Angelsnek, mikor meg lett volna rá a lehetıség sziszegte Graham mérgesen. Reménytelen volt a szezon a New York Yankeesnek. A csapatnak, melynek már harminc éve hően szurkolt. 41-null a Detroit Tigers javára mindössze húsz perccel a vége elıtt, az ellenfél harmadik gyızelme következett. Mikor a kommentátor elkezdte elemezni a Yankees szezoni eredményeit Graham lassan körbenézett nyugodt, csendes környezetében. Elıtte ameddig a szem ellát terült el a békés Lake Champlain-tó. Körös-körül pedig a Vermont déli gyönyörően zöld erdeje. A gyönyörő panorámában úgy érezte, hogy egy világ választotta el New Yorktól, ahol otthona volt egészen két évvel ezelıttig. New York háromszáz ötven kilométerre volt, és egy pár üzleti utat leszámítva, csak a város maratonjaira utazott a városba. Egy kis faházban élt a tó mellett, két társával: egy zsebrádióval és egy tv-vel. A legközelebbi város Burlington volt, ahova elutazott minden hétfın reggel kis rozoga 78-as Fordján, hogy bevásároljon a hétre. Mindig barátságos, de tartózkodó volt a városiakkal, akik szó nélkül elfogadták remete életvitelét. Sohasem beszélt a tragédiáról amely elzárkózóvá tette. Harminchét éves volt, kócos nyakszirtig érı vöröses hajjal, jóvágású arcát elcsúfították cinikus mélykék szemei. Izmos kemény testét mindennapos futásokkal tartotta formában, melyet egy könyörtelen testedzés követett, amit a háza melletti általa átalakított kamrában végzett. Sportnak nagy jelentısége volt életében. Kapott egy UCLA-i futball-ösztöndíjat, és mikor politológiából diplomát kapott beteljesedett nagy vágya: szerzıdött a New York Gianthoz. Egy hónap múlva Vietnámba vitték, ahol egy váll-lövés hirtelen véget vetett futball-karierjének. Azt követıen részt vett a thaiföldi Mao törzs edzéseiben és a Delta antiterrorista elitalakulat tagjává vált mikor visszatért az államokba. Hozzáértése és elszántsága tizenegy év után elismerést nyert: a Squadron B vezetıjévé nevezték ki, de míg egy líbiai kiküldetésen volt arab terroristák elrabolták feleségét és ötéves fiát. Az FBI nagyarányú keresése ellenére sem látta egyikıjüket sem soha többé. Azonnal pszichológiai kezelés alá akarták vonni, de nem volt hajlandó együttmőködni az orvosokkal, és visszakerülése után azonnal kérvényezte nyugdíjazását a Deltánál. A Delta parancsnoka javaslatára jelentkezett a UNACO-nál, és sikerült állást kapnia egy sorozat kimerítı kihallgatások után. Az úszó a víz alá merült. Kapás volt. Növekvı csalódottsággal hallgatta a riportert míg feltekerte az orsót. Az eredmény nem változott, sıt az utolsó másodpercekben a Yankees támadott. A halat könnyedén a partra dobta. Csak egy két és fél kilós csuka, meg sem érte a fáradtságot. Az oldalához erısített csipogó sikítva életre kelt, s miután a férfi kikapcsolta, kivette a horgot a hal szájából és csizmája szélével visszalökte a vízbe. A játék nagy éljenzéssel és trágárkodással végzıdött. Ellenállt a kísértésnek, hogy a rádiót is a csuka után rúgja, ehelyett az egyhelységes házikójához rohant, hogy válaszoljon a csipogó által jelzett telefonhívásnak. A vonal másik felén egy barátságos, de közvetett nıi hang válaszolt. Lewelin és Lee, jó napot.

13 Mike Graham, ID Azonnal kapcsolom önt jött a gyors válasz. Mike? hallatszott egy mély hang a vonalban egy pillanattal késıbb. Igen, uram. Code Red. Lefoglaltam egy chartert Nashtól. Szergej várni fog JFK-nál. Már ott is vagyok, uram. És Mike, csomagoljon meleg ruhát, szüksége lesz rá. Letette a kagylót és visszament, hogy mielıtt bepakol az útra, összeszedje horgászbotjait. Szergej Kolcsinszki csikkrıl gyújtotta meg a cigijét. Ritkuló fekete hajú, ötvenes éveinek elején járó, korát jól felbecsülhetı, szomorú férfi volt. Úgy nézett ki, mintha a világ baját hordaná a vállán. Az érdekesség csak az volt, hogy nem is élvezte igazán a dohányzást, így az egy költséges és káros szenvedéllyé vált. Igenám, de azok a melankolikus szemek mögött egy nagyszerő és taktikus agy húzódott meg. Kiemelkedı KGB karrier után, beleértve a tizenhat évet mint katonai attasé különbözı nyugat-európai országokban, kinevezték a UNACO helyettes igazgatójának. Elıdjét visszaküldték a Szovjetunióba azzal a gyanúval, hogy kémkedett. Most már három éve dolgozott a UNACO-nál, és habár honvágy gyötörte, soha, de soha nem engedte, hogy érzései zavarják munkájában. Klinikai hozzáállása munkájához sok esetben profizmusáról tanúskodott. Szabad a taxi, Tavariss? Kolcsinszki szúrósan nézett az utasajtónál bebámuló arcba. Mosolygott majd kitolakodott a 728-as BMW-bıl, félig égett cigarettáját talpával elnyomta. Szevasz Michael, azt hittem csak húsz perc múlva jössz. Kolcsinszki volt az egyetlen aki Grahamot Michaelnak hívta. Nem mintha zavarta volna, hiszen az volt a neve. Mondtam Nashnak, hogy lépjen a gázra. A fınök hangja nagyon izgatottnak tőnt a telefonban. Van rá oka válaszolta Kolcsinszki mielıtt kinyitotta a csomagtartót, hogy a férfi bedobja holmijait. Mikor lesz az eligazítás? Amint az ENSZ-hez érkezünk válaszolta Kolcsinszki és bekapcsolta biztonsági övét. Sabrina és C. W. már ott kell, hogy legyen. Te már megkaptad az eligazítást? Kolcsinszki bekapcsolta a motort belenézett az oldalsó tükörbe, s leállt a járdaszegélyrıl. Természetesen, de nem mondok egy szót sem. Nem kérdeztem semmit sem. Jól tetted. Rakj be egy kis zenét: a kazetták a kesztyőtartóban vannak. Graham három kazettát talált, mindegyiket felváltva felmutatta. Ez mind Mozart, nincs semmi más? Mozart a legjobb zene a vezetéshez válaszolta Kolcsinszki cigarettáját gyújtva. Graham tétován betette az egyik kazettát a magnóba, és ellegyezte orrától a zavaró füstöt. Majd, hogy múlassa az idıt, New York számtalan felhıkarcolóinak nevét kezdte magában mondogatni. Hivatalosan UNACO létezése nem volt bejelentve. Neve semmilyen ENSZ iroda elıcsarnokában sem szerepelt és mintegy ötven telefonszámának egyike sem volt egyetlen New York-i telefonkönyvben. Ha valaki felhívta a számot a telefonkezelı mindig "Lewelin és Lee" nevében vette fel. Ha a hívó egy ID, vagy kódszámmal igazolta magát akkor a megfelelı mellékre kapcsolták. Ha véletlenül tárcsázták nem volt belıle baj. Nem meglepı, de Lewelin és Lee sem szerepelt egyetlen nyilvános telefonkönyvben sem. A titkárnı az ENSZ-épület huszonkettedik emeletén ült olyan ajtó mögött, melyen

14 nem volt tábla és csak hivatalos személyek juthattak be. A forgószéken és az asztalon kívül csak egy burgundi színő rekamié és két vele egyezı színő fotel volt a bútorozás. Három világosra festett falon Dag Hammarskjold Plaza keretezett festményei lógtak, melyeket maga a hadnagy rendelt. A negyedik falat indiai tölgyfalécek díszítették olyan elrendezésben, hogy két szabad szemmel nem látható ajtót rejtett és az ajtók is csak titkos elektronikus szerkezettel nyithatók. Az ajtó jobbra a UNACO-i parancsnokságba vezetett, ahol analitikusok csoportjai éjjel-nappal figyelték és elemezték a világ eseményeinek ingadozó folyását. Elektronikus térképek jelezték a gondot okozó területeket, és számítógépek nyomtatói állandó friss hírekkel szolgáltak. A VDU-k gombnyomásra kiadták ismert terroristák részletes adatait, melyet egy nevek tízezreibıl álló memoriabankból nyert. Ez volt a UNACO, magasan fejlett világszervezetének idegközpontja. Az ajtó balra csak egy személynek nyílt ki. Az volt az igazgató magánirodája. Malcolm Philpot, a kezdet kezdetétıl volt a UNACO igazgatója. Elızı hét évben a Scotland-Yard speciális osztályának volt a vezetıje. Ötvenes évei közepén járó, ritkuló, hullámos, vörös hajjal. 209 alkalmazott dolgozott UNACO-nak. Közülük harminc a világ országainak kémelhárítói, vagy rendıreibıl verbuválódott akciósok. Tíz csapat mely keresztezhetett országhatárokat anélkül, hogy törvénysértıek lettek volna. Nem voltak vezényszavak, minden csoportnak megvolt a maga stílusa és egyénisége. Philpot Whitlockot ismerte legjobban az akciósok közül, mert elızıleg ı maga vette fel a MI5-be az oxfordi egyetemen. Szoros kapcsolatot teremtett vele, addig míg Philpotot át nem helyezték a Csapásmérı Alakulathoz. Whitlock soha nem jött jól ki új fınökével, így ugrott az alkalomra, hogy megint Philpottal dolgozhasson. Whitlock a türelem nagymestere volt, soha semmi sem tudta felizgatni, amely nagyon kapóra jött figyelembe véve a Sabrina és Graham közötti feszültséget. Mikor Sabrina adatai megjelentek asztalán arra gondolt, hogy lehet Sabrina nem volt a megfelelı ember, de a vele való találkozás kimozdította elıérzeteibıl. A nı barátságos volt és nem volt rá jellemzı az a tulajdonság mely csapda sok szép nınek: a hiúság. Azután Sabrina bemutatta mesterlövészi képességeit, mely kiterjedt mind mozgó és álló célpontra. A nı semmit sem kérdezett. A legjobb lövés volt, amit a férfi valaha is látott. Soha sem bánta meg, hogy felvette a UNACO színeibe. Graham azonban majdnem kirostálódott. A Delta parancsnoka az igazgatóhelyettes elé tette Graham ügyét ahelyett, hogy hozzá fordult volna. Philpot nagyon mérges volt, mert a helyettes nem értesítette ıt a döntésrıl. De néhány Grahammal való találkozás után megváltoztatta a döntését és felvette ıt próbaidıre, mondván, hogy idırıl idıre újraértékeli döntését. Grahamot továbbra is nyomasztotta a tragédia, de tökéletes társnak bizonyult, és Philpotnak esze ágában sem volt kieresztenie kezébıl. Philpot megnyomott asztalán egy gombot. Sarah, küld be ıket. Noha már gyerekkorában elhagyta Skóciát hangja még mindig viselte kelta hátterének hangszínét. Az ajtóra irányította mini távirányítóját és megnyomta a gombot. Az kinyílt. Mikor mindannyian bent voltak újra bezárta. A fotelokra mutatott és Kolcsinszki volt az elsı aki leült és azonnal rágyújtott. Ha kérnek egy kávét vagy teát tessék, önkiszolgálás. Mondta Philpot nagyjából a pult irányába mutatva. Tejjel, cukor nélkül mondta Graham Sabrinának, majd belehuppant Kolcsinszki mellé a fotelbe. Sabrina csípıre tett kézzel válaszolt. Nem vagyok a cseléded!

15 Whitlock látta Philpot szemeiben a dühöt, így mosolyogva elıre lépett. Hadd csinálja Uncle Tom. İseim sokat gyakorolták, ez nekem már második természetemmé vált. O.K. morogta Sabrina, majd én hozom. Sabrina! Sabrina Philpotra pillantott aki a mögötte lévı rekamiéra mutatott. Szó nélkül leült és fejét rázta amikor Whitlock megkérdezte, hogy kér-e kávét. Whitlock töltött két kávét majd miután egyet Grahamnak nyújtott leült helyére. Philpot kinyitotta az elıtte lévı adattömböt. Amint már elmondtam nektek a telefonban ez a Code Red akció. Az idı nincs velünk. Nem sok mindent tudunk, de amit tudunk az mind itt van: Egy hajléktalant fedeztek fel tegnap Linzben, kezei és lábai úgy megégtek, mintha teste tőzben lett volna. További kórházi vizsgálatok kiderítették, hogy minden fogát és haját elveszítette, s gyomra használhatatlanná károsodott, úgyszintén a központi idegrendszere. Az orvosok egyhangúan diagnosztizáltak: szomatikus radioaktív mérgezés. Egy graynyi azonnal belélegzett adag két héten belül halálossá válik. A bonenoki kivizsgálás kimutatta, hogy a férfi kétszer annyit lélegzett be. Mi az a gray? kérdezte Graham. Ez egy ısi mértékegység mellyel a sugárzást mérik. Válaszolta Whitlock anélkül, hogy rá nézett volna. Philpot bólintott, azután folytatta. Sikerült tıle egy pár információt szerezni mielıtt meghalt. Wissembourgi francianémet határnál felszállt egy tehervonatra, amin talált hat söröshordót, de mikor egyiket kinyitotta finom por szállt rá. Aztán letakarta a hordókat egy pokróccal és elhagyta a szerelvényt Strassbourgnál. Három nappal késıbb találtak rá Linzben. Sikerült az orvosoknak felismerni a radioaktív anyagot? kérdezte Whitlock. Plutónium-IV. Atomfegyverek készítésénél használják adta hozzá Whitlock fintorgóan. Tehát a hordók már bárhol lehetnek Európában mondta Sabrina. Philpot teletömte pipáját jóillatú dohánnyal, felnézett és válaszolt. Pontosan. Azok a hordók már bárhol a világon lehetnek, és meg kell, hogy találjuk ıket, azonnal. Kolcsinszki felállt, majd átsétált a szoba másik végébe mielıtt a többiekhez fordult volna. Az a megsérült hordó egy idızített bomba. Hallottátok mi történt mikor egy pár szemnyi a csavargó testével kapcsolatba került. Képzeljétek el ha az egész mennyiség belekerül a légkörbe. Csernobil még friss mindenki emlékezetében. Teljesen szükségszerő, hogy megakadályozzunk egy másik nukleáris katasztrófát. Philpot egy kis szünetet tartott mielıtt újra beszélt, hogy Kolcsinszki szavainak nyomatékot adjon. Mike, Sabrina, maguk erednek a hordók felkutatására, de isten szerelmére ássák el a csatabárdot. Mindketten komoran bólintottak. Mi lenne ha valaki megpróbálná kitalálni, ki van a szállítmány mögött? törte meg a pillanatnyi csendet Graham. Az ön egyetlen dolga a plutónium megtalálása. Szúrta Philpot a pipáját Whitlock irányába. Ha szerencsénk van, C. W. ráakad valamire. Pár programot már átfuttattunk a parancsnokságon lévı számítógépeken és majdnem biztosra vehetjük, hogy a plutónium a Mainz melletti nukleáris feldolgozóból származik. Az az egyetlen feldolgozóüzem ahol

16 foglalkoznak a IV-es típusú plutóniummal. Már elintéztem a megszokott szabadúszóújságíró szereplésüket; lássuk mit tudnak belıle kihozni. Az ez idáig megtörtént érdeklıdéseink az üzemnél semmit sem segítettek. Semmi jelentés nincsen lopásról, vagy szállításról, tehát profikkal van dolgunk. Kolcsinszki felvett három barna színő borítékot Philpot asztaláról majd átnyújtotta ıket. A szokásos UNACO-bevetés tartozékait tartalmazta. A kiküldetés kivonata (elolvasás után megsemmisítendı), repülıjegyek, térképek, írásban érvényesített szállodai helyfoglalások, kapcsolatok (ha van), és egy pénzösszeg természetesen a megfelelı pénznemben. Nem volt összeghatár egyetlen kiküldetéshez sem, de minden befejezett akció után mindenki Kolcsinszkinál kellett, hogy elszámoljon, minden számlát be kellett adni. Kolcsinszki pedáns hozzáállása elindított egy viccet a kollégák között: jobb egy életet elveszíteni mint egy számlát. Graham felemelte borítékját. C. W. Mainzbe megy, és mi? Philpot fújt egy nagy pipafüstöt a mennyezet felé. Strassbourgba. Strassbourg, a franciai Alsace tartomány, az Ill folyó által bezárt kis szigeten terül el, közel a német határhoz. Nagyon látványos város, macskaköves sétálóutcáival és fatörzskerető házaival, melyet a Turm katedrális ural, egy gótikus épület, mely több mint száz méter magasan emelkedik a város fölé. A katedrális, mely még Alsace legtávolabbi részeibıl is jól látható, az alsatianiaiak büszke öröksége. Amint Sabrina állt és nézte a katedrális éles sziluettjét a komor égbolt elıtt, gondolatai a John F. Kennedy reptértıl való felszállás utáni idıre kalandoztak vissza. A Párizsba vezetı út a szél miatt nagyon nehézkessé vált, így valószínőleg egyikük sem aludt eleget. Mielıtt kiszálltak volna megkérték ıket, hogy állítsák át órájukat hat órával elıbbre, hogy szinkronban legyenek a kontinentális idızónával, ami sokat segített, hogy ne tetızze zavar a fáradtságot. Egy Piper Chieftain várt rájuk, hogy Strassbourgba repítse ıket. Pedig nagyon fáradtak voltak mindketten, de elhessegették az alvás gondolatát. Miután bejelentkeztek a hotelban, felfrissítették magukat egy kiadós zuhannyal, és összejöttek egy késıi reggelire az étteremben. Graham megjelenése zökkentette ki a nıt az álmodozásaiból, majd gyalog tették meg a rövid utat a vasútállomásra ahol Sabrina az állomásfınök irodája után érdeklıdött. Soha sem tanult alsatianul, ezért tökéletes németséggel szólalt meg. Az információs még azt is megkérdezte, Németország melyik részérıl jött. Berlin volt a válasz, egy város melyet Sabrina nagyon jól megismert az évek folyamán. Az állomásfınök irodája a legjobb helyen állt. Rálátott a pályaudvar nyüzsgı forgatagára. A nı bekopogott az ajtón. Szabad! jött a parancsoló válasz bentrıl. A nı kinyitotta az ajtót. Szép nagy helyiség volt, faltól falig szınyeggel, egy indiai tölgyfa asztallal és három mőbır fotellal mely az ajtótól jobbra lévı falnál állt. Falakon az asztal mellett polcok voltak tele iratokkal, menetrendekkel, telefonszámokkal. Elnézést, Brummer úr? kérdezte Sabrina németül az ezüsthajú urat, aki az ablaknál állt. Az úr megfordult, hogy lássa ıket. Igen, segíthetek? Graham felemelte ujját mielıtt Sabrina felelhetett volna. Beszél angolul? Természetesen. Miben segíthetek? Mike Graham vagyok, ı itt Sabrina Carver. Ah, igen mondták, hogy várjam önöket. Itt vannak az iratok. Minden áru mely az elmúlt tíz napban érkezett. Mutatta a nagy köteg iratot az asztalán. Graham kétségbeesetten nézte az irathalmazt. Maga aztán nem unatkozhat. Ez Strassbourg stratégiai helyének fontosságából származik, mi vagyunk Európa egyik legnagyobb csomópontja. Van még továbbá egy állandóan növekvı kikötınk is,

17 ami azt jelenti, hogy az ittélık fele a szállításokból keresi meg kenyerét egész életén keresztül. Amint láthatja, nekünk létfontosságú a nagy forgalom. Sabrina átlapozta a legfelsı irattartó lapjait. Mind franciául van? Igen, ez az ellenırök munkájának megkönnyítése érdekében van, akik kétévente feljönnek Párizsból, ık nem tudnak alsatianul. Köszönjük a párizsi ellenıröknek. Hol vannak az iratok a kirakott és a bepakolt árukról, külön vagy együtt? Külön, de a könnyebb hozzáférhetıség kedvéért minden irat tartalmazza a célállomást is, a biztosítás miatt, ugye értik. Köszönjük a segítségét mondta Sabrina egy gyors mosollyal. Ha van valami amiben segíthetek, csak kérdezzenek. Kávé! mondta Graham sietısen. Azonnal hozatok fel néhányat. És egy kis nyugalmat a munkához. Adta hozzá Graham. Ha szüksége van rám a hetes melléken elérhetı leszek. Mutatott a telefonra. Sabrina megvárta míg Brummer elhagyja a szobát, majd elıvett egy tollat az asztalon lévı tartóból és felírt egy sort egy lapra. Graham kezébe nyomta. Ez meg micsoda? kérdezte Graham gyanakvóan. Tonelets a biere et tonneaux a biere söröshordók és sörösdobozok franciául. Ugye te nem igazán beszéled a nyelvet? A papírok aprólékos gondossága teljesen haszontalannak és idırablónak tőnt. Fıleg Grahamnak aki egy szót sem értett abból amit olvasott. Végül is eldöntötte, hogy kívülrıl megtanulja a szöveget, hátha ráakad egy bekezdésre mely megegyezik vele. Nagyon remélte, hogy úgy lesz. Sikerült óránkénti kávészünetekkel kordában tartani fáradtságukat és mikor elérkezett az ebédidı, nagyon megköszönték Brummer figyelmességét, egy ebédet hozott be tálcán. Ebéd után Sabrinát nagyon kísértette a csokoládédesszert, de végül is felajánlotta Grahamnak. Tétovázóan tértek vissza az adatokhoz. Három óra húsz perckor Sabrina becsukta az utolsó három irattömböt, felállt, megmozgatta végtagjait, odasétált az ablakhoz és kinézett a forgalmas csarnokba. Befejezted? Mutató- és hüvelykujja közé fogta az iratcsomót, hogy megjósolhassa mennyiségüket. Még körülbelül ötven van hátra. Add ide nekem, úgy gyorsabb lesz. Te pedig szedd ki a felszerelést a csomagmegırzıbıl. Fegyvereiket egy UNACO-tag tette be az elızı napon. A kulcsok a hotel portáján várták ıket. Ez volt a szokásos UNACO-eljárás. Minek sietni? szőkültek össze a férfi szemei. Te már találtál valamit, nemigaz? Talán. Vonta meg vállát a nı. Add ide azokat a papírokat! Együtt kell, hogy dolgozzunk! A nı fáradtan megdörzsölte szemeit. Már elmondtam indokaimat. Át kell, hogy nézzünk minden iratot, függetlenül attól, hogy mit találunk. Végül is te voltál az, aki a reggelinél a koncentrációs képesség csökkenésének veszélyeirıl prédikált. Irántam érzett bizalmatlanságod nagyon bántó mondta a férfi tömören. Kettın áll a vásár válaszolt a férfira meredve. Szorosra zárt fogakkal elhagyta az irodát. A csarnok tele volt utasokkal akik lökdösıdve siettek a hangosbeszélın bemondott vonatjaik elé. A férfi megpróbálta megırizni nyugalmát, miközben a tömegen keresztül próbálta átfúrni magát. Mikor a csomagmegırzıkhöz ért, az odavezetı utat elállta egy csapat diák. Táskájuk szanaszét hevert a poros padlón. Gyorsan megkerülte a csapatot, közben kivett egy borítékot zsebébıl, és ujjával felbontotta, majd a kulcsot a tenyerébe csúsztatta. Kinyitotta a megfelelı rekeszt és kivette a fakó-kék Adidas táskát. Amikor visszafordult, hogy tovább

18 menjen, egy vonzó tinédzser állta el az útját. Üveges szemeibıl azonnal tudta, hogy narkó hatása alatt van. A lány kínálta neki a félig égett füvet, de ı kiütötte a kezébıl és elindult a csarnok felé. Akkor látta csak a közeledı pályaudvarırt. Egy pillanatra azt hitte, hogy az ır látta az esetet, így önkéntelenül is szorosabbra fogta a táskát. Lenne mibıl kimagyaráznia magát, ha megkérné, hogy nyissa ki a táskát. Az ır a szétszórt csomagokhoz ment és lábával meglökte az elsı hátizsákot, és arra intette a tanulókat, hogy tüntessék el a csomagjaikat az útból és rakják rendesen a fal mellé egy kupacba. Amint a tanulók közelebb jöttek, hogy összeszedjék csomagjaikat az ır találomra ellenırizte az útleveleket és a jegyeket. Graham észrevette a lány révületét amint a falnak támaszkodott. A guggoló lányhoz ment és felállította. Beszélsz angolul? kérdezte mérgesen. A lány bólintott. Tedd fel ezt követelte egy napszemüveget nyomva a kezébe. A lány az ırre pillantott. Ugye nem fog Vedd fel! vágott közbe Graham. Hol van a csomagod? A narancsszínő hátizsák az enyém. Graham hátára csapta a hátizsákot és közben észrevette, hogy az ır figyeli. A lányom. Van valami probléma? Soha sem tudta meg, hogy az ır megértette-e, de fellélegzett, mikor egy kézlegyintéssel elintézte ıt. Ki maga? kérdezte a tinédzser miután a fıcsarnokba kísérte. Az most nem érdekes. Hány éves vagy? A lány lehajtotta fejét. Tizennyolc. Tanuló? Hercegnı. Fiatal vagy, csinos és valószínőleg intelligens is. Mondd, mi a fenének kell neked aláaknáznod az életedet? Egyetlen büntetés és már bőnözı is vagy. Egész életedben követni fog az az egyetlen baklövés. Nem éri meg. Maga már narkózott mondta a lány lágyan. A férfi kinyújtotta kezét. Most már biztonságban vagy. A napszemüvegem! A lány levette és összehajtva átadta. Köszönöm, tartozom magának. Csak magadnak tartozol. Ingje zsebébe tette a napszemüveget és eltőnt a délutáni ingázók tömegében. Sabrina felnézett mikor a férfi belépett. Te aztán nem sietted el. A férfi a száját húzva közelebb lépett a nı felé. Igazi dzsungel van lent felelte, közben a nı ölében lévı iratokra mutatott. Találtál valamit? Csak azt az egy bekezdést felelte Sabrina. Az asztalra helyezte a táskát, majd a nı mögé ment, hogy onnan a válla fölött nézze a sorra helyezett ujját. Kilenc van a margóra írva jegyezte meg Graham. Ne feledd, a csavargó súlyosan kábult volt, amikor kérdezték. És ha valóban hatot is számolt, nem tudja biztosra megmondani, hogy nem volt még három a vagonban. Honnan jött a szállítmány? Münichbıl. Öt nappal ezelıtt pakolták ki ıket, helyi cím. Nagyjából megegyezik azzal az idıvel, mikor a csavargó elhagyta a vonatot. De lehet, hogy rossz nyomon vagyunk. Lehet, de ez az egyetlen szál amin elindulhatunk. A férfi kicipzározta a táskát, kivett egy pár Boyt pisztolytáskát, az asztalra dobta ıket

19 majd megint elmerült a táskában, hogy kivegyen két gondosan becsomagolt pisztolyt. Beretta 92-es volt mindkettı, az Egyesült Államok hadseregének hivatalos fegyvere. A Beretta 92-es volt mindig Sabrina kedvence míg Graham titokban még mindig a 45-ös Coltot kedvelte, melyet elıször Vietnámban ismert meg. Csak a UNACO-hoz csatlakozása után tért át a Berettához, Minden UNACO-akciós maga választhatta meg fegyverét, és habár ı eleinte Coltot használt volt egy nagyon mérvadó ok, amiért áttért a Beretta használatára: a tárának kapacitása tizenöt, a Colt hétjével ellentétben. Nyolc extra golyó egy szoros sarokban élet halál kérdése lehet. És nem csak számára. Miután Sabrina felcsatolta a hónaljtáskát és a tárat beletette a Berettába azt is ellenırizte, hogy a radioaktivitás-érzékelı készülék is benne volt-e a táskában. Ez egy hordozható Geiger-Müller készülék volt, a legmegbízhatóbb és legkeresettebb érzékelı, ami forgalomban van. Továbbá ez volt a legolcsóbb, jó ok arra, hogy Kolcsinszki ezt vegye. A nı mosolygott magában. Kolcsinszkit mindig kritizálták költségfaragó megoldásai miatt, de soha sem tenné meg, hogy valaki életét kockára tegye a költség érdekében. Csak követelt, és kapott, mindig a legjobbakat, természetesen úgy, hogy a termelıket egymás ellen alkudva potom áron kapta meg, amit akart. Kész? Sabrina bólintott. Van már ötleted? Nincs még. Lássuk a helyet elıször. A cím nem volt más, mint egy háromemeletes ház a Quai des Pecheurs. Tükörképe tökéletesen verıdött vissza az Ill folyó vizérıl. Fehér falai érezhetıen ellentétben álltak a fekete zsalukkal, melyek számtalan ablakkal díszítették az épületet és a nehéz függönyök, melyek a három ablakban lógtak csak fokozták a fenyegetı légkört. Ezek biztosan rejtenek valamit mondta Graham amint kimászott a bérelt Renault GTX-bıl. Azt hiszem a körülmények miatt legjobb lesz, ha segítségül hívjuk társainkat mondta Sabrina egy szuszra. A férfi a kocsi teteje felett a lányra nézett, s összevonta szemöldökét. Miféle körülmények? Nem hiszem, hogy csak úgy körbekalauzolnak minket, egy házkutatási parancs nélkül. Ismered a szabályokat, Sabrina: csak akkor hívunk segítséget, ha nagyon szükséges. Ezt az ügyet elintézzük mi magunk is. Hogyan? Csak nem akarsz megint berontani, mint elefánt a porcelánboltba? Emlékszel mennyire kikelt Kolcsinszki magából mikor utoljára azt csináltad. Á, sokkal finomabb ötletem van annál. A segítségre szoruló kisasszony. Mindjárt gondoltam volna. O. K. Halljuk. Egy perccel késıbb Sabrina befordult egy kis sikátorba a Renault-val, majd egy macskaköves udvarba ért, melyet körös-körül málló vakolatú falak borítottak. Kiszállt és odaütögette a kopogtatót az egyik fekete faajtóhoz. Egy kémlelınyílás nyílt ki, és egy fiatalos férfiarc nézett ki rajta. Elmondta szerencsétlen helyzetét franciául, alkalmanként a Renault-ra mutogatva. A férfi közelebb tájolt a nıhöz, hogy jobban láthassa. Barna csizmába győrt testhez álló farmernadrág, és gyönyörő alak. Alig tudott hinni szerencséjének és kinyitotta az ajtót, hogy beengedje. Mire a hosszú halványan megvilágított folyosó végére ért elıvette a cetli fénymásolatát és a kezébe adta. Feslett mosolya megváltozott majd eltőnt és magával nagy haragban, hogy ilyen könnyedén átverték, a nıre bámult. Szemei idegesen pillantgattak jobbra-balra, mikor hangosan megkérdıjelezte az eredeti irat érvényességét. A férfi gyenge kísérlete, hogy elterelje a figyelmét, volt mindaz amire Sabrina várt. Kivárta az utolsó pillanatot, mikor hátrafordult, hogy szembeszálljon közeledı ellenfelével. Mikor a férfi megragadta a lány gallérját a lány ökölbe szorított kezével felütötte annak karját, hogy engedjen szorításán. A lány ekkor hatalmas erıvel a férfi orra tövére vágott. A férfi fájdalmában felkiáltott,

20 majd leborult a földre és eltört orrát ujjvégei közé fogta. A férfi kezeit az ajtó mögé csúsztatta, ahol a szablyát tartotta. De amint ujjait a szabja markolatja köré fonta Graham a Berettát a férfi hátának nyomta. A félelmében kıvé dermedt férfi a kezeit teste mellé ejtette. Graham félrelökte a férfit a bejárattól és az ajtó mögé lépett, hogy kivonja a szablyát hüvelyébıl, majd azt markolatával elıre a férfinek kínálta fel. Sabrina közbeavatkozott: kivette Graham kezébıl a szablyát és azt maga mellé a földre ejtette. Volt valami jel a külsı épületeken? kérdezte miután kivette a Geiger-Müllert a táskából. A férfi a fejét rázta. Nem, teljesen tiszta. A nı bekapcsolta és végigfuttatta érzékeny észlelıjét az ajtókon és a padlózaton. A mutató sehol sem mozdult. Mikor Sabrina a fiúhoz közeledett ı meghátrált, de nagyon megrémült mikor látta Graham fenyegetı tekintetét. A lány megpróbálta megfejteni az ijedelem okát, de nem sokra jutott. Beszélsz angolul? kérdezte követelıen Graham. A fiú a hátát a falnak nyomta, szemeiben félelem tükrözıdött. Sabrina megismételte a kérdést franciául. A fiú a fejét rázta. Sabrina rákérdezett a söröshordókra. A fiú válaszul a folyosó végén levı lépcsı melletti ajtóra mutatott. Mi legyen vele? kérdezte Graham a sebesült férfira mutatva. Nem fog ı nagyon sehova sem sietni. A falépcsı egy gyengén megvilágított keskeny pincefolyosóba vezetett. Az egyetlen ajtó a folyosó végén volt, melyet egy vaskos lakat ırzött. Sabrina az ajtóhoz ment, de a detektor semmit sem jelzett. Mondta a fiúnak, hogy nyissa ki, de ı csak a fejét rázta válaszként. Graham Sabrina mutogatásaiból megértette mirıl van szó. Nekitaszította a fiút a falnak, és mikor az megfordult, Graham Berettájának csövével találta magát szembe. A fiú életét féltve az övénél matatott, hogy leakassza a kulcsot. Háromszor kísérletezett mire beletalált a zárba. A padlózatra ejtette a lakatot majd benyúlt, hogy felkapcsolja a villanyt. Sabrina követte ıt a helyiségbe, még mindig semmit sem mutatott a Geiger-Müller. Sörösládák és hordók százai álltak végig három fehérre meszelt fal mellé állítva, de a negyedik és leghosszabb falon polcok voltak teli hazai és import borosüvegekkel. A fiú keresztül vezette ıket egy tégla-boltíven, ahol egy kisebb teremben papírdobozok álltak, sok felbontva, így láthatták tartalmukat. Többnyire whisky volt. Graham a kilenc, a helyiség közepén álló hordóra mutatott. Sabrina körbevezette mőszerét a hordókon. A mutató sehol sem mozdult. Kikapcsolta, majd a hordók mellé guggolt, hogy láthassa címkéjüket. Négy hordó Heller, öt Dunker. Mindkettıt Münichben gyártják. Csempész áruk. A fene egye meg morogta Graham mérgesen. Tehát mégiscsak rossz nyom. Ja. Csak remélem C. W. nagyobb sikerrel jár. Whitlocknak több sikere volt és azon volt, hogy mielıbb eredményt érjen el. Az ı gépe három órával késıbb indult, mint a párizsi, és addigra az Atlanti-óceán feletti vihar eltőnt, így ı már tudott aludni az út nagyobb részén. Miután beért a frankfurti Rhine-Main repülıtérre átvette Golf Cabriója kulcsát a Hertz autókölcsönzıbıl és jó úton haladva tette meg a harmincöt kilométeres szakaszt Mainzba ahol bejelentkezett a Kaiserstrasse-i Európa hotelbe. Grahamhoz és Sabrinához hasonlóan ı is kapott egy sporttáskát, melyben volt egy Geiger-Müller és kedvenc pisztolya, egy Browning Mk2-es. Mindez azon a pályaudvaron, ahol elızıleg három órán keresztül böngészte az elmúlt tíz nap áthaladt teherforgalomról szóló jelentéseket. Egyetlen jelentés pontosan megegyezett: hat fém hordó volt egy svájci vonaton, amely megállt Strassbourgban azon a napon mikor a hajléktalan ott volt. Nem lehetett senki sem