Készítette: dr inż. Wolański Paweł. Rzeszów, április. This Project is implemented through CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF 1

Átírás

1 A lengyelországi, magyarországi, szlovéniai és csehországi célrégiókban található, különböző társadalmi csoportok által irányított és a tradicionális vadon termő növények gyógyszer- és élelmiszerforrásként történő alkalmazását vizsgáló kutatási jelentés elemzése Készítette: dr inż. Wolański Paweł Rzeszów, 13. április 1

2 BEVEZETÉS A gyógyászati és élelmiszer forrásként alkalmazott gyógynövények, illetve a vadon termő növények mindig is jelen voltak az emberiség és a vidéki ember mindennapi életében. Egy átlagos vidéki lakos találkozik ezekkel a növényekkel erdőben, réten, legelőn, különböző mocsaras élőhelyeken és száraz, napsütötte lejtőkön. Kora tavasztól késő őszig élvezhetik az emberek a növények formai sokszínűségének látványát. Élvezni a természetet, harmóniában élni az évszakokkal gyakran alábecsült szórakozás tekintettel arra, hogy az iparosodott világ megérinti a vidéki településeket és minden változás hátrányosan érinti azok természetességét, ezért egyre kevésbé egészséges és kevésbé barátságos az ember számára. A gyógynövények még fontos forrásai a gyógyszereknek, a kozmetikumoknak és a fűszereknek. Fontos szerepet játszanak még az állatgyógyászatban is. Történelmi szempontból a gyógynövények gyűjtése, előkészítése és alkalmazása során minden egyes lépést bizonyos rejtélyes aura lengett körül, és mindezt körbefonta a vallás és a mágia (Anglielczyk, 11). Sajnos manapság a falvakban és kis városokban lakó fiatalok életstílusában megfigyelt változások a hagyományos tudás feledésbe merüléséhez vezetnek. Az új generációk a városokban találnak munkát, a földművelés hagyományos formáitól távol. A többgenerációs családmodell egyre kevésbé válik gyakorivá. Mindezen tényezők okozzák azt, hogy a növények hagyományos felhasználása azok gazdag szokásaival karöltve merülnek feledésbe (Szot-Radziszewska, 5). A XX. század végén Közép-Európában történt politikai valamint gazdasági változások és a központi menedzsment-elvű politika távozása a támogatott helyi kormányok révén a nem iparosított régiók vagy a nagyobb városoktól messze lévő településeken lakó számos ember életfeltételeit befolyásolták. A munkanélküli valamint a szociális segélyre nem jogosult emberek száma növekedett. A demográfiai helyzetet elemezve arra következtethetünk, hogy ezek az emberek munkaképes korúak, fizikailag alkalmasak, de nem képesek megtalálni a helyüket egy új valóságban. Kis területen történő mezőgazdálkodás nem válik jövedelmezővé a szabad piacgazdaságban, bár a mezőgazdasági termékek árainak versenyképesnek kell lenniük. Ezen emberek egy bizonyos része többnyire férfiak szakmai átképzésen vesznek részt, és most az otthontól távol dolgoznak, többnyire az iparban és építkezésen. A fiatalok nagy csoportja tanulmányokba fogott, hogy tovább képezze magát. A maradék csoportba tartoznak a férfiak, a nők egy nagyobb csoportja (akik részben kevésbé jól képzettek és korlátozottak azáltal, hogy felelősséggel tartoznak gyermekeik felneveléséért), az idősebb, nyugdíj előtt álló és nyugdíjas emberek. A kísérlet célja, hogy aktivizálja azokat a társadalmi csoportokat, akik készek aktívan részt vállalni a A vadon termő növények hagyományos gyűjtésének és használatának fejlesztése a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek csökkentésével Közép- Európában című projekt kivitelezésében. A Budapesti Corvinus Egyetem a projekt vezetőpartnere. A közreműködő partnerek: WWF - WORLD WIDE FUND FOR NATURE (Magyarország) együttműködésben a TRAFFIC hálózattal, Kunadacs Önkormányzata (PP3-Magyarország), Dél-Dunántúli Regionális Forrásközpont (PP4-Magyarország), "PRO CARPATHIA" Podkarpackie Tartomány Fejlesztési és Népszerűsítési Egyesülete (PP5-Lengyelország), Kozjansko Fejlesztési Ügynökség (PP6-Szlovénia), BIT Planota Alapítvány (PP7- Szlovénia), Mendel University in Brno (PP8-Csehország) és a dél-morvaországi Brno Régió Regionális Agrárkamara (PP8- Csehország). A projekt célja a kulturális örökség megőrzése és népszerűsítése összefüggésben a vadon termő növények gyűjtésével és alkalmazásával, mely tudás a legsérülékenyebb csoportok életfeltételeinek fejlesztésére alkalmas. Ilyen csoportok például a kis településeken élő férfiak, nők, idősebb emberek és az etnikai kisebbség képviselői. Előre megtervezett kérdőívek alapján becsülték meg a vadon termő növények hagyományos felhasználását felölelő tudásszintet. A közvélemény kutatás kiválasztott településeken Lengyelországban, Magyarországon, Szlovéniában és Csehországban került lebonyolításra. Az összesen 282 válaszadó, akik 2

3 beleegyeztek a kutatásban történő részvételbe, töltötte ki a teljes kérdőívet. Így a lengyelek 112, a magyarok 42, a szlovének 95, a csehek pedig 33 kérdőívet töltöttek ki. A KÖZVÉLEMÉNYKUTATÁSBAN RÉSZTVEVŐKKEL KAPCSOLATOS STATISZTIKÁK A kutatás ott és akkor került lebonyolításra, ahol és amikor a résztvevők beleegyeztek annak kitöltésébe. Például idősebb, nyugdíjas vagy anyák gyermekeikkel történő elfoglaltságaikra tekintettel otthon, így a reggeli és délelőtti órák voltak a legalkalmasabbak a kutatás lebonyolítására. Dolgozó embereket leggyakrabban az esti órákban interjúvoltak meg a munkaidő utáni szabadidőben. A legjobb időszak az otthoni találkozásra az esti órák voltak, mivel addig távol voltak az otthonaiktól. A válaszadók túlnyomó része, 75 %-a nő volt (1. ábra). Lengyelországban és Szlovéniában többnyire nők jelezték hajlandóságukat, hogy beszélgessenek egy kérdezőbiztossal, miközben Magyarországon a válaszadó hajlandóságot jelző férfiak és a nők aránya hasonló volt (2. ábra). 25 % 75 % Nők Férfiak 1. ábra: A közvélemény kutatásban résztvevő nők és férfiak százalékos eloszlása összesen ábra: A közvélemény kutatásban résztvevő férfiak és nők százalékos eloszlása. Leggyakrabban az interjúban történő részvételi hajlandóságról a fiatal embereknél (26-35 évesek, az összes válaszadó 37 %-a) és a felnőtteknél (35-55 évesek, az összes válaszadó 41 %-a) számoltak be (a válaszadók legnagyobb száma Magyarországon és Lengyelországban volt tapasztalható). Idősebb emberek (7 év felettiek) gyakran nyilvánították ki az idegenek iránti bizalmatlanságukat, ezért vonakodtak részt venni egy ilyen kezdeményezésben, amivel megerősítették a korábban tapasztaltakat. Csak Csehországban volt Nők Férfiak 3

4 viszonylag magas az interjúztató kérdéseire történő válaszadási hajlandóság ebben a korcsoportban (az összes kitöltött kérdőív körülbelül %-a) (3. ábra). A felmérésben résztvevőket megkérték, hogy határozzák meg a saját, munkaerőpiacon elfoglalt státuszukat. A legnagyobb csoport (mely jelezte a kutatásban történő részvételi hajlandóságát) az alkalmazottak voltak, és a munkájuk nem volt kapcsolatban a mezőgazdasággal (az összes válaszadó 5 %-a). Zavarba ejtőnek tűnik az adat (kivéve a lengyel és a magyar válaszadókat), mely szerint a földművesek és a munkanélküliek igen kis csoportja érdeklődött a felmérésben történő részvétel iránt, pont azok az emberek, akik a gyógynövények ismeretét és azok felhasználását, valamint gyűjtésének módszerét tudták volna átadni és alkalmazni és gyakran nem kielégítő életkörülmények között élnek. Másrészt pedig bíztató, hogy néhány országban (Csehországban a legtöbb válaszadó) azok az emberek érdeklődnek a gyógynövények gyűjtése és felhasználási módjaik iránt, akik már befejezték a szakmai karrierjüket, és bár nyugdíjasok, még szert akarnak tenni új ismeretekre (4. ábra) >71 3. ábra: Az egyes korcsoportba tartozók százalékos eloszlása (a teljes felmérésben illetve csak Csehországban). diák munkanélküli alkalmazott mezőgazdasági dolgozó nyugdíjas anya egyéb 4. ábra: A válaszadók munkaerőpiacon elfoglalt státusza. A válaszadók, akik eldöntötték, hogy részt vesznek a kutatásban és aktív dolgozók, jóval nagyobb számban dolgoznak közel a lakóhelyükhöz, és ez az elv megfigyelhető a csehországi és a magyarországi válaszadók között. A segítő turizmus ötlete a leggyakoribb volt a szlovén válaszadók körében, és kicsit ritkább, de még ugyancsak gyakori a lengyel válaszadók között (5. ábra). Feltételezik, hogy válaszadók erre a kérdésre adott válasza nagymértékben függött a nagyvárostól vagy ipari központoktól való távolságtól, ahol a munkalehetőségek jobbak, és úgy tűnik, hogy a képzettségnek megfelelő jobban fizetett munkát könnyebben találni. A válaszadók beszámoltak arról is, hogy készek a rendszeres ingázásra kivéve akkor, ha az otthonuk és 4

5 a munkahely közötti távolság meghaladja a 3-5 km-t. A nem a lakóhelyükön dolgozók világosan kijelentették, hogy a helyi munkaerőpiacukon hiányoztak a munkalehetőségek, ezért kényszerültek máshol is munkát keresni. A másik általános, bár kevésbé gyakori ok volt az, hogy képtelenek a szakképzettségüknek megfelelő munkát találni, vagy a lakóhelyükön található munkáltatók által ajánlott bér túl alacsony (6. ábra) helyben dolgozók más településen dolgozók 1 5. ábra: A válaszadók eloszlása a lakó- és munkahely elhelyezkedésének függvényében. helyben nincs munkalehetőség munkanélküli, mert nincs a képesítésének megfelelő munka 6. ábra: A segítő turizmus okai a falvakban és kisvárosokban lakók között. mert helyben alacsonyak a fizetések A válaszadókat megkérték arra is, hogy részletezzék a tanulmányaikat. Az alapképzettséggel nem rendelkező lengyel válaszadók aránya volt a legnagyobb. Talán ennek az volt az oka, hogy Lengyelországban a válaszadók nagy csoportja az idősebb korcsoportba tartozik, akik 56 évesek vagy idősebbek. Ők többnyire gazdálkodók, akik között az alacsony képzettségűek aránya még magas. A felsőfokú képzettségűek legnagyobb arányát Szlovéniában (az összes válaszadó 46 %-a), és a legkisebb arányát Magyarországon (az összes válaszadó 23 %-a) jegyezték fel. A válaszadók leggyakrabban középiskolai végzettségűek (összehasonlítható szint az összes országban), és a legtöbben Csehországban tartoznak ehhez a csoporthoz a válaszadók (7. ábra). 5

6 nincs befejezett iskola általános iskola középiskola felsőfokú végzettség 7. ábra: A válaszadók iskolai végzettsége. A válaszadók nem nyilatkoztak etnikai csoporthoz való tartozásukról. Csak 8 ember Lengyelországban és ugyanennyi Magyarországon fejezte ki helyzetét ezen a téren. Ezek az emberek Lengyelországban a válaszadók 1 %-át, míg Magyarországon a 25 %-át tették ki (8. ábra) Igen Nem 8. ábra: Etnikai csoporthoz való tartozás. A kérdésre, hogy mióta laknak a jelenlegi lakhelyükön, majdnem mindenki egyhangúan kijelentette (kivétel nélkül minden országban), hogy több mint 1 éve lakik ott. Az ugyanazon a helyen lakók részaránya Lengyelországban volt a legnagyobb (92 %), csekély mértékben alacsonyabb Szlovéniában (83 %) és a legalacsonyabb Csehországban (78 %). 6

7 kevesebb, mint 1 éve több, mint 1 éve 9. ábra: A jelenleg kevesebb vagy több, mint 1 éve a lakóhelyén élők eloszlása. Meg kell jegyezni, hogy a válaszadók nagy aránya az összes, a kutatásban szereplő országban magába foglalta azokat is, akik a lakóhelyükön kívül vállaltak munkát, főleg annak köszönhetően, hogy nem voltak képesek munkát találni a lakóhelyükön. Ezek az eredmények előrevetítik a városi elképzelést, melyet Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban és az utóbbi években a nagy lengyel városok szomszédságában (például Krakkó vagy Varsó) már régóra megfigyelnek. Azok a falvak és kisvárosok ezen a területen megszűnnek mezőgazdasági területként működni, melyek élelmiszereket termeltek. Ezek külvárosi területekké válnak, a pihenés és kikapcsolódás helyszínévé a városban dolgozók számára. Néhány helyen, régebben mezőgazdasági művelésű területek építési területté változnak, és a piaci áruk egyre magasabbra szökik. És végül, a kutatás általános részének végén, a válaszadókat az információforrásaikról kérdezték. Nem meglepő, hogy a legtöbb ember a televíziót jelölte meg fő információforrásként. A válaszadók százaléka az egyes országokban, akik használnak ilyen információforrásokat, hasonló volt az összes, a kutatásban résztvevő országban, és mértéke 26 %-tól (Szlovéniában) 35 %-ig (Magyarországon) terjedt. Információforrásként a napi sajtót kisebb számú megkérdezett jelölte meg, számuk 18 %-tól (Csehország) 27 %-ig (Magyarország) terjedt. Meg kell jegyezni, hogy Lengyelországban viszonylag nagy csoport kap információt rádión keresztül (1. ábra), ez pedig valószínűleg annak köszönhető, hogy széles körben sugároznak a szórakoztató és információs rádióállomások, kivéve a vallási alapú rádióállomások, melyek társadalmi és politikai nézőpontokat is bemutatnak. Ezek az információforrásokat leggyakrabban idősebb, 55 év feletti emberek használják. Ezen csoport részaránya a válaszadók között Lengyelországban viszonylag magas volt. tv rádió újság internet egyéb 1. ábra: A napi információ forrás diagramja és a legkedveltebb információforrások grafikonja. A kutatásban résztvevő összes ország közül azonban Lengyelországban volt a legalacsonyabb az információforrásként az internetet használók aránya. Ennek a jelenségnek az az oka, hogy a lengyel válaszadók főleg nyugdíjasok és az idősebbek, akik legalább 56 évesek, alacsonyan iskolázott emberek és mezőgazdasági dolgozók, ezért ez a társadalmi csoport vonakodik megtanulni és használni a különböző műszaki újdonságokat. Információforrásként az internetet széles körben használják a fiatalok, amit például a Kozjansko Fejlesztési Ügynökség tanulmánya igazolt Szlovéniában (PP6). A válaszadók ezen csoportjának tagjai fiatalabbak, mint 35 év, felsőfokú végzettségűek, hallgatók és a mezőgazdaságtól eltérő, különböző gazdasági területeken dolgozó alkalmazottak voltak. Érdekes módon ez a csoport ritkán használta a televíziót információforrásként. A vélemény, hogy az internet átfogó információforrásként az egyetlen eszköz, mely 7

8 fejleszti a fiatalok kreativitását, így az innovatív ötletek forrása és majdnem minden tudományágat magában foglal, nagyon megszokott válasz volt. Másrészt a televízió nem elegendő információ darabkát vonultat fel, és igen gyakran elnyomják benne az objektivitást. A KÖZVÉLEMÉNYKUTATÁSBAN SZEREPLŐ KÉRDÉSEK ELEMZÉSE 1. kérdés: Ahogy a kutatásban a válaszadók nyilatkozták, a növényekkel és a botanikával kapcsolatos tudásuk nagy, átlagos, alacsony vagy nincs. A válaszadók legnagyobb százalékban átlagos növényekkel kapcsolatos ismereteket jeleztek: Lengyelországban az összes válaszadó 56 %-a, míg Csehországban az összes válaszadó 58 %-a. Azonban alacsony szintű botanikai ismeretekről nyilatkozott az összes magyar válaszadó 44 %-a és a szlovén válaszadók 45 %-a (11. ábra). A kutatásban résztvevők vidéki és kis településeken laknak, így feltételezhető, hogy a botanikai tudás általános, de a gyakori, közvetlen kapcsolatuk a természettel folyamatosan támogatja az egyéni megfigyeléseket és tapasztalatokat, főleg akkor, ha az a lakóhelyükhöz közel van. nincs kicsi átlagos nagy 11. ábra: Növényekkel és botanikával kapcsolatos tudás. A 2. kérdés azokat a válaszokat elemzi, hogy honnan származik a növényekkel és használatukkal kapcsolatos tudás. Úgy találták, hogy a válaszadók tudása, mely az idősebb családtagokról szállt át rájuk (a generációról generációra öröklődés sémájának megfelelően), és a legnagyobb százalékban a lengyel válaszadók (az összes válaszadó 45 %) nyilatkoztak így a tudásuk forrásával kapcsolatban. Ennél a pontnál még egyszer ki kell hangsúlyozni, hogy ezen országból a válaszadók nagy százaléka volt mezőgazdasági dolgozó, idősebb és kevésbé képzett ember. Ugyanígy a szlovéniai válaszadók gyakran jelezték ezt a módot a növényekkel kapcsolatos tudásukkal és alkalmazásukkal kapcsolatban (38 %-os válaszadási arány). A szakirodalomból származó botanikai tudás gyakran választották a válaszadók Csehországban (az összes válaszadó 33 %) és Szlovéniában (3 %-os válaszadási arány). Az iskolában tanult növényekkel kapcsolatos tudást és felhasználást jelölt meg a lengyel válaszadók 3 %-a, míg ez a forrás a csehországi válaszadóknál volt a legkisebb (az összes válaszadó 21 %-a) (12. ábra). 8

9 szakirodalom iskola generációról generációra öröklődött (a családon belül) egyéb 12. ábra: A növényekkel kapcsolatos tudás és azok használata. A botanikával kapcsolatos tudás megszerzése, vagy általánosabban a természettel kapcsolatos tudás gyakran van kapcsolatban az ember szakmájával (mezőgazdasági dolgozó, erdész, stb.). Az idősebb emberek által a fiatalabb generációnak átadott tudás lehetővé teszi a regionális közösségtudat fenntartását, és azt, hogy számos növényfaj neve és a növénnyel kapcsolatos tudás illetve annak alkalmazása a helyi nyelvjárásban fennmarad (Pirożnikow, 8). 3. kérdés: A kutatásban résztvevők szerint a növényekkel kapcsolatos tudás és azok alkalmazása a mindennapi életben elenyészőnek bizonyult. Magyarországon a válaszadók csak %-a, Szlovéniában 12 %-a, Csehországban 9 %-a és Lengyelországban 2 %-a erősítette meg a nyomtatott anyagok létezését, melyekből a tudását szerezte. A válaszadók többsége jelezte, hogy a tudása csupán a fejében van, és nem találkozott tanulmányokkal ebben a témában: így vélte a legtöbb válaszadó Lengyelországban (az összes válaszadó 98 %- a), Csehországban (az összes válaszadó 91 %-a) és Szlovéniában (az összes válaszadó 88 %-a) (13. ábra). Ezek az eredmények jelzik, hogy sürgősen szükséges összegyűjteni, rendszerezni és fejleszteni az etnobotanikai ismereteket. Így lehet megőrzni ezt a tudást nem csak a jövő generációinak, hanem más országok, Európa más régióinak lakosai számára is igen nem, csupán a fejemben 13. ábra: A növények és felhasználásukra vonatkozó tudás forrásával kapcsolatos adatok. 4. kérdés: A válaszadókat, akik a növényekkel kapcsolatos tudásukról és azok felhasználásáról nyilatkoztak, megkérdezték, hogy vajon ismereteiket alkalmazzák-e a mindennapi életben. Ahogy várható volt, a megkérdezett válaszadók többsége használ növényeket a mindennapi életben, de nagyon ritkán. Leggyakrabban így válaszoltak Csehországban (63 %) és Lengyelországban (61 %). Ugyanakkor az emberek 9

10 egy csoportja, akik hajlandóak növényeket használni a mindennapi életükben, Szlovéniában (az összes válaszadó 38 %-a) és Magyarországon (az összes válaszadó 35 %-a) élnek. Azon emberek százalékos részaránya alacsony volt, akik kijelentették, hogy nem használnak növényeket a mindennapi életükben, és az arányuk nem haladta meg a 15 %-ot egyik, a kutatásban résztvevő országban sem (14. ábra). Igen, gyakran használom Igen, bár nagyon ritkán használom nem használom 14. ábra: A válaszadók növényekkel kapcsolatos tudása és azok használata a mindennapi életükben. A növényeket a mindennapi életben hajlandóak használni az emberek, de valószínűleg a fő akadály az alkalmazásuk lehetőségeinek elégtelen tudása. Az aggodalom, hogy néhány növény mérgező, azt jelentheti, hogy inkább nem kísérleteznek azokkal, és csak a néhány jól ismert fajra fókuszálnak. Érdemes megjegyezni, hogy az elégtelen élelmiszerellátás problémája ennek ellenére létezett a háború utáni időszakban a XX. század közepén, és ez majdnem teljesen eltűnt, éppen a szegény vidéki közösségekben. Az elégtelen élelmiszerellátás idejében, főleg tavasszal minden növényt gyűjtöttek, melyet változatos éltelek készítéséhez lehetett felhasználni (Łuczaj, 4; Angielczyk, 11). Ezen kívül manapság az embereknek nagyobb hozzáférésük és több bizalmuk van a hagyományos gyógyszerekhez. Ez a tény fokozatosan nyomja el a különböző betegségek és állapotok házilagos kezelési módjait. A gyógyszertárakban elérhetőek a gyógyszerek, könnyedén hozzáférhetőek és egyszerű a használatuk, így helyettesítik a gyógynövényeket. A közegészségügyi szolgáltatás az emberek bizalmából gyarapodik. Ezzel szemben kevesen bíznak a saját ismeretekben- kevesen tartják magukat szakértőnek a vadon termő növények termesztésében és azok használatában. 5. kérdés: A válaszadókat megkérdezték arról is, hogy vajon szélesítené-e a vadon termő növényekkel és a használatukkal kapcsolatos tudását. A kutatásban résztvevő minden országban a leggyakoribb válasz igenlő volt, a pozitív válaszokat a legnagyobb számban Szlovéniában (az összes szavazat 86 %-a) és Lengyelországban (az összes szavazat 82 %-a) jegyezték fel. A vadon termő növényekről megszerzett tudást a mindennapi életben alkalmazni vonakodók voltak a legnagyobb számban Magyarországon és Csehországban (az összes válaszadó 3 %-a) (15. ábra). 1

11 igen nem 15. ábra: A vadon termő növények és használatukra vonatkozó tudás szélesítése. A kérdésre nemleges választ adó emberek elmagyarázták, hogy időhiánynak köszönhetően nem érdeklődtek a kérdésben szereplő téma iránt, nem érdekli őket a természet. Abban egyetértettek, hogy ez a tudás nem lenne hasznos a munkájuk során vagy nem érdekeltek ebben a témában a fiatal koruk miatt, vagy pont ellenkezőleg, túl idősek és ez a tudás nem lenne hasznos számukra. Ugyanakkor kijelentették, hogy amennyiben szükségük lenne a tudásra, boldogan megtanulnák. 6. kérdés: A kutatásban résztvevőket megkérdezték arról is, hogy az élet mely területén használja a vadon termő növényekkel kapcsolatos tudását. Bármilyen héttérrel is rendelkeztek, a válaszadók majdnem az összes, a kutatásban résztvevő országban kijelentették, hogy a vadon termő növényekkel kapcsolatos tudás gyógyászati célokra a leghasznosabb: Magyarországon az összes válaszadó 48 %-a, Lengyelországban 31 %-a, míg Csehországban 3 %-uk gondolta így. Vadon termő növényekkel kapcsolatos élelmiszer célokra alkalmazott tudásról nyilatkozott az összes válaszadó 37 %-a Szlovéniában, 28 %-a Lengyelországban, 27 %-a Magyarországon és 21 %-a Csehországban. A XVIII. században Lengyelországban nagyon magas volt az élelmiszerforrásként használt vadon termő növények száma, mely több mint 13 fajt tett ki. Etnobotanikai tanulmányok jelzik, hogy idővel azonban számottevően csökkent ez a szám, és a XX. század közepére csak 5 faj volt (Łuczaj, 8). Vadon termő növényeket dekorációs célokra használnak néhány országban. A válaszadók nagy csoportja, azaz kb. 23 %-a Csehországban és %-a Lengyelországban és Szlovéniában használja a vadon termő növényekkel kapcsolatos tudást az otthona dekorálására kora tavasztól őszig. Leggyakrabban ezeket a növényeket a lakóhelyük közelében gyűjtik és az év különböző időszakaiban kizárólag otthoni dekorációs célokra használják. Érdemes megjegyezni, hogy a lengyel válaszadók 1 %-a használja a vadon termő növényekkel kapcsolatos tudását vallási célokra. Vadon termő gyógynövények a lengyel kultúrában jelennek meg különböző ünnepeknél, többek között: Pünkösd, virágfüzérként az Úr napi körmenet végén és a körmenetben. Ekkor a virágokat a földre dobják, így díszítik a körmenet útvonalát, mely viszi a szentségtartóba rejtett Oltári Szentséget. A szüreti koszorúknak vannak megszokott komponensei, melyeket tavasszal húsvétkor szentelnek fel a templomokban Virágvasárnap, éppen húsvét előtt. Fűzfa barkát gyakran használják a gyertyák dekorálására a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén (Szot-Radziszewska, 5). A válaszadók úgy találták, hogy a vadon termő növényekkel kapcsolatos tudást alkalmazzák a szépségápolásban is, leggyakrabban a válaszadók Magyarországon (az összes válaszadó 12 %-a) és Csehországban (az összes megkérdezett 1 %-a) jelezték így (16. ábra). 11

12 élelmiszer gyógyászati szépségápolási vallási dekorációs egyéb élelmiszer gyógyászati szépségápolási vallási dekorációs egyéb 16. ábra: Az élet különböző területein alkalmazzák a vadon termő növényekkel kapcsolatos tudást. 7. kérdés: A válaszadók gyakran igennel válaszoltak a kérdésre, amelyben a vadon termő növények és részeik gyűjtésének gyakoriságát firtatta. Vadon termő növényeket rendszeresen gyűjt a szlovén válaszadók 4 %-a és a csehországi válaszadók 21 %-a. Vadon termő növényeket gyűjt a válaszadók 61 %-a Csehországban, 54 %-a Lengyelországban és a megkérdezettek 42 %-a Magyarországon. Megjegyezzük, hogy szignifikáns differencia volt a magyarországi partnerek, Kunadacs Önkormányzata (PP3) és a Dél-Dunántúli Regionális Forrásközpont (PP4) eredményei között (PP4). Az első partner esetében a válaszadók többsége (az összes válaszadó 71 %-a) jelentette ki, hogy nem szednek vadon termő növényeket azok természetes élőhelyén. Másrészt az összes válaszadó 8 %-a a Dél-Dunántúli Regionális Forrásközpontban azt nyilatkozta, hogy gyűjtenek vadon termő növényeket rendszeresen vagy alkalmanként azok természetes élőhelyén (17. ábra). nem igen, rendszeresen igen, néha 17. ábra: A válaszadók, akik gyűjtenek vadon termő növényeket azok természetes élőhelyén. Vadon termő növényeket vagy azok részeit többire azok gyógyászati vagy élelmiszer tulajdonságai miatt gyűjtik. Azokat otthonok díszítésére és a szépségápolásban is használják. Ritkán a vadon termő növények és azok részeinek gyűjtési folyamata természetes élőhelyeken, főleg ha kereskedelmi céllal történik, hozhat néhány negatív hatást. Például nagy mennyiségben történő, ritka, védett növényfajok ellenőrzés nélküli gyűjtése néhány régióban Lengyelországban, a források kimerüléséhez vezethet, és ráadásul az élőhely leromlásához, melyben éltek. Ezt a helyzetet mindenképpen el kell kerülni (Łuczaj, 4). A változások a félig természetes füves területek kezelésében, a kémiai peszticidek használatában, az állandó 12

13 műtrágyázás bevezetése, gyepek létesítése ott, ahol ruderális növények vagy vízelvezető tőzeg mezők vannak - ezek fokozatosan idézik elő a vadon termő növények eltűnését (Pirożnikow, 8). 8. kérdés: A válaszadókat megkérdezték arról is, hogy ismernek-e olyan helyet, ahol gyűjthető vadon termő növények vannak. Igenlő választ kaptak a leggyakrabban a válaszadóktól Csehországban (az összes megkérdezett 79 %-a). A válaszadók Magyarországon (az összes válaszadó 64 %-a), Szlovéniában (az összes válaszadó 63 %-a) és Lengyelországban (az összes válaszadó 58 %-a) járatos volt a vadon termő növények lelőhelyét illetően (18. ábra). A válaszadók leggyakrabban olyan helyeket jelöltek meg, melyek a lakóhelyük közelében vannak, úgy mint közeli legelő, kiskert, gazdaság, műveletlen földterület. Olyan helyeket is jeleztek, melyek távolabb vannak a házuktól, többek között erdőszélek és erdők, hegyek, emelkedők, autóutaktól messze eső területek. A válaszadók járatossá váltak ezeken a helyeken a kirándulások miatt. Gyakran ismerték ezeket a helyeket a munkájukból adódóan. A pontos tárgyi tudást segíti az a tény, hogy képesek jelezni a speciális élőhely nevét, ahol bizonyos fajokkal találkozott. Például a válaszadók jelezték Magyarországon Kémes falut, Sellyét, Felsőszentmártont, az Ormánság erdeit; a szlovén válaszadók: Šmohor, Trnovo, Vogrsko, Ozeljan, Trnovo, Lig, Čavn; és végül a vadon termő növények fajait Csehországban a következő helyeken: Opatov, Trebic, VranovnadDyjí és Hodslavice nem igen 18. ábra: Ismeret a vadon termő növények természetes élőhelyének pontos hollétéről. 9. kérdés: A kutatásban résztvevőktől megkérdezték azt is, hogy észleltek-e az utóbbi években ezeken a helyeken valamilyen változást a vadon termő növények jelenlétével kapcsolatban, például csökkent az egyedszámuk, vagy néhány növény faj eltűnt, vagy újak tűntek fel. Az összes válaszadó 79 %-a Csehországban és 7 %-a Szlovéniában és Lengyelországban nem tapasztalt ilyen változást. A vadon termő fajok természetes élőhelyét tekintve a legtöbb változást a kutatásban résztvevők Magyarországon (az összes válaszadó 72 %-a) tapasztalták (19. ábra). Ennek megfelelően számos faj, melyet régebben természetes élőhelyén gyűjtöttek, ma már nem található meg azon a helyen, más fajok elnyomták azokat, ezért néha már csak szórványosan fordulnak elő. A válaszadók szerint ez a jelenség eredményezi a mezőgazdaságilag felhagyott területeket, melyek a másodlagos szukcesszió eredményeként benépesül fényelnyelő bozóttal és fa fajokkal. Így változik a vegetáció profilja és a rá jellemző fajösszetétel. A válaszadók más országokban, noha kisebb mértékben, bizonyos élőhelyeken negatív hatásokat jegyeztek fel. Említették néhány faj hiányát, melyek még a múltban nem voltak elterjedtek. A többiek szerint bizonyos gyógynövény fajok száma csökkent. Másrészt a válaszadók feljegyezték olyan fajok jelenlétét, melyek ott nem voltak szokványosak, vagy nem emlékeztek, hogy valaha is látták volna azelőtt. A jelenlegi botanikai tudomány invazív fajoknak ismeri ezeket. Néhány esetben a válaszadók beszámoltak vadon termő fajok eltűnéséről, mely 13

14 összefüggésben van a mezőgazdasági termelés intenzívvé válásával illetve a magas fokú műtrágyázással, a hígtrágyázással és a kémiai növényvédőszerekkel nem igen 19. ábra: Megfigyelt változások a vadon termő növények jelenlétével kapcsolatban az elmúlt években. 1. kérdés: Az irányított interjú alatt a válaszadókat megkérdezték arról is, hogy milyen felhasználási céllal gyűjtik a növényeket, vagy növényi részeket. A megkérdezettek válaszai igazolták azt a feltevést, hogy a legtöbb ember gyógyászati célokra gyűjti a vadon termő növényeket azok természetes élőhelyén. Ebben a tekintetben megerősítő válaszokat kaptak a válaszadók 35 %-ától Magyarországon, 34 %-ától Lengyelországban és a csehországi válaszadók 33 %-ától. Ugyanakkor jelezték azt is, hogy a gyógyászati célokra a vadon termő növényeket az otthonuk, háztartásuk közvetlen közelében vagy környékén gyűjtötték, ahol már ismerősek voltak már évek óta (erdő közelében, mezőn, hegyekben, száraz lejtőkön). A gyűjtött növényekből készített gyógyszereket kizárólag házi használatra állították elő. Egy másik fontos ok a gyógynövények gyűjtésére azok élelmiszer célú felhasználása. A szlovén válaszadók 37 %-a, a magyar és lengyel válaszadók 25 %-a és a csehországi válaszadók 23 %-a bevallotta, hogy fogyaszt standard vagy feldolgozott formában gyógynövényeket (. ábra). Ráadásul a vadon termő növényeket a kutatásban résztvevő összes országban a válaszadók kb. %-a gyűjtötte. Vadon termő növényeket használnak vallási, hitéleti célokra is, és a legnagyobb számban Lengyelországban található válaszadók (az összes válaszadó 1 %-a) értettek egyet ezzel. Szépségápolási célokra gyűjtött vadon termő növényeket említették a leggyakrabban a válaszadók Magyarországon (az összes válaszadó 13 %-a) és Csehországban (az összes válaszadó 12 %-a). Lengyelország néhány régiójában a vadon termő növényeket illetve részeiket a természetes élőhelyükön gyűjtik különleges időben a vallási fesztiválok alkalmával. Például néhány ételt vadon termő növényekkel fogyasztanak karácsonykor: mákkal és áfonyával, levest vadkörtével, azaz gruszewnik-et és quinoa levest ettek böjt idején. Néhány alkalommal, főleg a fontos ünnepek előtt készítettek magas alkohol tartalmú házi likőröket, ún. holdvilág -okat. Megszentelt füvet és sárga somkórót használtak hozzá fűszerként. A falvak lakói a lengyel-fehérorosz határ mentén hamvas áfonyával, tormával és ernyős körtikével is fűszerezték a likőröket (Pirożnikow, 8; Angielczyk, 11). Ezért néhány vadon termő növény felhasználása változott, a fogyasztástól az egészségügyig, néhányuk pedig a vallási ünnepek fontos szereplője lett. 14

15 élelmiszer gyógyászati szépségápolási vallási, hitéleti dekorációs más emberek számára egyéb. ábra: Vadon termő növények gyűjtése természetes élőhelyen. 11. kérdés: A válaszadókat megkérdezték, hogy vajon használnak-e valamilyen növényi részt (nem feltétlenül saját gyűjtésből származót) a konyhában főzéskor. A legtöbb válaszadó igennel válaszolt. Vadon termő növényeket leggyakrabban a válaszadók Szlovéniában használnak (az összes válaszadó 77 %-a) (21. ábra). 21. ábra: Vadon termő növények (nem feltétlenül saját gyűjtés) felhasználása a konyhában vagy a főzéshez. 15

16 Ezek a következők voltak: gombák (melyek a gyógynövényekkel egyenlőnek tekintettek a válaszadók), áfonya, málna, földi szeder, eper, bodza, gyermekláncfű, torma, csalán, orbáncfű, útifű, kamilla, hegyi árnika, közönséges ezerjófű, üröm, rozmaring, kakukkfű, tárkony, áfonya levelek, zsálya, menta, citromfű, vad fokhagyma és torma friss levelei, spenót levelek. A spenót leveleit gyakran használják a válaszadók salátaként. Hárs virágból és csipkebogyó szárított termésből teát készítettek. A termesztett növényeken kívül megemlítésre kerültek további fajok is, melyek nem ismertek pl. Lengyelországban étkezési célra. Így: orgona, áfonya virág, lucfenyő vagy fenyőfa fiatal hajtásai, vadspárga, szelídgesztenye és gránátalma. A kutatásban résztvevő magyarok 56 %-a ráadásul azokat a növényeket említette, melyeket fogyasztottak: kamilla és sulyom, miközben a csehországi válaszadók (az összes válaszadó 7 %-a) lestyánnal és vad zellerrel fűszerezik az ételeiket. A válaszadók beszámoltak arról is, hogy lehet limonádét, likőrt vagy szörpöt készíteni fekete bodzából, és a méheknek hála, néhány vadon termő növényt használhatunk méz előállítására is, ezek különösen gazdagok egészséges összetevőkben. A többi országgal összehasonlítva a legkisebb ez az arány Lengyelországban, a megkérdezettek csak 47 %-a használ vadon termő növényt az ételei elkészítéséhez. 12. kérdés: A vadon termő növények tárolásának problémája a gyűjtés után jelentkezik. Többségük hamar tönkre megy, miután betakarították, és rövid időn belül már nem alkalmas használatra. Ezért a válaszadókat megkérdezték, hogy milyen formában tárolják a betakarított növényeket vagy azok részeit. Az eredmények azt mutatták, hogy a legtöbb válaszadó szárítva tárolja a növényeket. A szárítva tárolást választók száma Szlovéniában volt a legmagasabb (a válaszadók 67 %-a). Kicsit kevesebb válaszadó jelölte be a szárítást Lengyelországban (a megkérdezettek 65 %-a). Ők úgy őrizték meg a betakarított növényeket, hogy alacsony hőmérsékleten tartották (fagyasztották): a kutatásban résztvevő magyarok majdnem 1/5-e (19 %-os válaszadási arány), Szlovéniában és Csehországban (mindegyik 18 %) és a megkérdezettek 1/7-e is Lengyelországban (14 %). A kutatásban résztvevők Lengyelországban (az összes válaszadó 18 %-a) a betakarított növényeket vagy részeiket tinktúra formájában tartósítják (22. ábra). Számos eljárás létezik a vadon termő növények tartósítására, és az egyik ilyen a szárított vagy frissen szedett növények felöntése olajjal (Kwaśniewska et al., 1956). szárítva tinktúra formájában fagyasztva egyéb formában 22. ábra: A természetes élőhelyeken gyűjtött vadon termő növények és részeik tartósítási eljárásai. A kutatásban résztvevők tehát ezt a tartósítási módot is javasolták, jóllehet ritkán. A begyűjtött gyógynövényeket fel lehet önteni olívaolajjal vagy egyéb jó minőségű olajjal. A többi válaszadó azt javasolta, hogy magas szesztartalmú alkohollal, mint például brendivel vagy házi készítésű alkoholos itallal (pálinka), vagy folyékony mézzel tartósítsuk a gyógynövényeket. Mások azt javasolták, hogy a gyümölcsöket levek formájában cukorral vagy sziruppal tartósítsuk. Régebben a vad alma és körte gyümölcsét néhány hónapig tárolták, szénára terítve vagy halomban. Ez a tárolási mód olyan hatékony volt, hogy az összegyűjtött őszi 16

17 gyümölcsök tavasszal is még jó állapotban voltak a leves készítéshez. Gyakran a böjt alatt készítették el, húsvét és karácsony előtt (Angielczyk, 11). Néhány tinktúrát betegségek kezelésére szántak. Ezek gyakran tartalmaztak ürmöt, búzavirágot, tisztesfüvet, orbáncfüvet, méhfüvet. Az üröm tinktúrát (lengyelül: Piołunówka) gyakran használták emésztőrendszeri rendellenességek ellen elővigyázatosan az emészthetőségért. Az angyal trombita tinktúrát leggyakrabban külsőleg alkalmazták fájó ízületek bedörzsölésére. Gyümölcsöket is használtak tinktúrák készítéséhez. Málna tinktúrát melegítő, a galagonya gyümölcsét pedig szíverősítő szerként alkalmazták (Pirożnikow, 8; Anglieczyk, 11). 13. kérdés: Több ambiciózus gyűjtő néha azt is kipróbálja, hogy egy kicsit kísérletezzen a növényekkel. Ezért a válaszadókat megkérdezték, hogy ismernek-e olyan étel vagy ital recepteket, amelyek vadon termő növények felhasználásával készül. A cseh válaszadók 84 %-a megerősítette, hogy rendelkezik vadon termő növényeket felhasználó receptekkel, míg a hasonló válaszadók aránya Szlovéniában 76 %, Magyarországon 71 % és Lengyelországban 67 % volt (23. ábra) nem igen 23. ábra: A vadon termő növények felhasználásával készülő ételek, italok ismert receptjei. Habár a népi hagyományokat illetően a vadon termő növények gyűjtését és feldolgozását nagyon gyakran nem vetették papírra, mégis generációról generációra szóbeli közlés útján hatékonyan öröklődnek. Ezért a válaszadók javasoltak számos étel és ital valamint befőtt receptet. Az italok között a leggyakrabban a teák és vizes kivonatok jöttek szóba, többek között az alábbi fajokból: borsmenta, kamilla, orbáncfű, hárs, fekete üröm, csalán, búzavirág szirom, málna és földi szeder levél, kakukkfű virágok, szárított málnatermés, vadrózsa, áfonya és sok más faj. A kutatásban résztvevők gyakran említették a saláták alapanyagául szolgáló növényeket is: a csalán, gyermekláncfű, sóska és útifű leveleit. Ezek a saláták újkrumplival és tükörtojással a legfinomabbak. A válaszadók szerint a dzsemek, levek és szörpök akkor a legfinomabbak, ha málnából, földi szederből, bodzából, fekete áfonyából, vörös áfonyából, gyermekláncfű virágból és fiatal fenyőhajtásból készülnek. Kétségtelenül a sóska levest, a fiatal csalánnal vagy fiatal hajtásokkal fűszerezett levest készítik el gyakran fekete áfonyás májgombóccal, édes tejszínhabbal tálalva. Édes tésztákat, tekercseket (beigli, kalács) készítenek dióból, mákból. több résztvevő országban. Természetesen a válaszadók nem feledkeztek el a likőrök ajánlásáról, likőröket és borokat elvileg minden gyümölcsből tudunk készíteni. 14. kérdés: A vadon termő növények gyűjtése a természetes élőhelyükön csak akkor lehetséges, ha azt bizonyos előírások megengedik. A válaszadókat megkérték, hogy említsenek szabályokat a vadon termő növények gyűjtésével kapcsolatban. Érdekes, hogy a magyar válaszadóknak (71 %-a) nincs tudomása előírásokról a vadon termő növények gyűjtéséhez kapcsolódóan. Lengyelországban ez az arány 66 %, míg Szlovéniában 62 % volt. Csehországban a válaszadók 4 %-ának volt tudomása az előírásokról a vadon termő növények gyűjtésével kapcsolatban azok természetes élőhelyén (24. ábra). 17

18 nem igen 24. ábra: Ismeret a vadon termő növények gyűjtésével kapcsolatos szabályokról és elvekről. Azok között, akiknek tudomásuk volt a vadon termő növényekről szóló előírásokról, a leggyakoribb válasz az volt, hogy a védett növények gyűjtése nem megengedett, és ha adott fajok nem védettek, akkor sem kellene gyökerestül elvinni a termőhelyéről. Bizonyos szabályok megengedik a levelek gyűjtését. A földi szeder esetében a növényt ne fosszuk meg az összes levelétől. A növényeket ne gyűjtsük utak, gyárak, és növényvédőszerekkel fertőzött helyek közelében. Hasonló ajánlásokat fogalmaztak meg a kutatási útmutatóban a gyógynövények gyűjtésével kapcsolatban (Łuczaj, 4). A válaszadók tudták, hogy a növényeket napos időben kell gyűjteni, a reggeli harmat felszáradás után, egy bizonyos fejlettségi állapotban, többnyire teljes virágzásban. Vadon termő növényeket árnyékban, jól szellőző helyen kell szárítani. A fekete áfonyát tilos fésűvel gyűjteni, inkább kézzel szedjük. A szlovén válaszadóknak volt egy érdekes észrevétele. Ők úgy tudják, az egyszerre az erdőben gyűjtött gomba mennyisége nem haladhatja meg a 2 kg-ot. Ha nem így tesznek, az bírsággal végződhet. 15. kérdés: A válaszadókat megkérdezték arról is, hogy ismernek-e olyan vadon termő növényt, vagy növényi részt, amely gyógyászati vagy terápiás célra használható, ha igen, használt-e már valaha bármilyen gyógynövényt maga is. A megkérdezettek minden országban igenlő választ adtak a kérdésre. A válaszadók 92 %-a Magyarországon, 85 %-a Csehországban, 66 %-a Szlovéniában és 62 %-a Lengyelországban jelentette ki, hogy ismeri a vadon termő növények terápiás tulajdonságait (25. ábra) nem igen 25. ábra: Vadon termő növények gyógyászati célú alkalmazásának ismerete. 18

19 Akik azt válaszolták, hogy ismerik a vadon termő növények különleges terápiás célú alkalmazásait, szolgáltak némi információval a leggyakrabban alkalmazott vadon termő növényekből készített növényi gyógyszerekről. Néhányat említünk ezek közül: cickafark használható olyan megbetegedések esetén, mint a megfázás. Felmelegítő tulajdonsággal rendelkezik, és görcsoldóként is alkalmazzák, valamint aranyér kezelésére is. Hársfatea segít kezelni a megfázást és melegítő tulajdonsággal bír. A galagonyát vérnyomáscsökkentésre használják, és hűsítő hatása van. A fekete áfonya számos vitamin forrása. Alkalmazzák hasmenés ellen, segít szabályozni az emésztést, a gyümölcs leve pedig megszünteti a hasi fájdalmakat, dzsemet és szárított gyümölcsöt gyomorrontás esetén alkalmazzák. A csalán egy másik fontos, a gyógynövény medicinában használatos faj. Erősíti az egész testet, beleértve a hajat is (ezzel mossák meg), és a húgyutak működésére is pozitív hatással van. A csalánnak tisztító és erősítő hatása is van. Borogatásként a csalán vizes kivonata alkalmazható duzzadt lábakra és ízületi gyulladásra. Kamillát hányinger esetén használják és segíti az emésztést. Teáját hasfájós gyerekek ihatják. Gyulladáscsökkentő és nyugtató hatású. A bodza jótékony hatású hörghurut esetén. A bodza virágából készült tea izzasztó hatású és gyakran alkalmazzák köhögés kezelésére. Gyümölcse segít migrénes fejfájás esetén. Gyökeréből készült főzet és a fekete nadálytő levelei alkalmasak törések és horzsolások kezelésére, és a nadálytő préslevét használják ízületi fájdalmaknál. A gyermekláncfű gyökerét epehólyag és hasi problémáknál alkalmazzák, és kezelik a köhögést. A szemvidítófű pozitív hatású a szemekre. A vadrózsa terméséből készült tea gazdag vitaminokban, főleg C-vitaminban. Immunizálja az egész testet, védi a fertőzések és megfázás ellen. Az orbáncfű égéseknél használatos, belsőleg gyulladáscsökkentő és lázcsillapító hatású, antidepresszánsként is alkalmazható. Az orbáncfű olaja külsőleg használva gyorsítja a sebek és égések gyógyulását, segíti a visszeres vénák kezelését. A borsmenta teája hűsítő és nyugtató hatású, szabályozza az emésztést. Az erdei és lucfenyő hajtásaiból készített szörp enyhíti a köhögést, enyhíti a torokgyulladást és véd a nyálkahártya fertőzések ellen. A tölgyfakéreg alkalmazható hasmenés esetén és eltávolítja a kiütéseket. 16. kérdés: A válaszadókat megkérdezték, hogy vajon ismernek olyan vadon termő növényeket, melyek vallási, hitéleti szempontból fontosak, felhasználásuk ünnepekhez, szertartásokhoz kötődik, esetleg (nép)dalokban, bibliai történetekben szerepelnek. Ismerik-e az alkalmazásukhoz kötődő hagyományokat olyan eseményekkor, mint például a karácsony, a húsvét, születésnapok, temetések, házasság vagy keresztelő. A kapott válaszok változatosak és néhányuk nagyon meglepő. Erre a kérdésre nemleges választ a leggyakrabban a magyar válaszadók adtak (az összes válaszadó 95 %-a). A kutatásban résztvevő országok mindegyikében a pozitív és negatív válaszok aránya 5 % volt (26. ábra) nem igen 26. ábra: A vallási szempontból fontos vadon termő növények ismerete és a növények kapcsolata a különböző ünnepekhez és vallási rítusokhoz. 19

20 Általánosságban a lengyel és cseh válaszadók szerint a fagyöngyöt társítják legtöbbször a karácsonnyal, a szerencse és a gazdagság csókjával. Másrészt a szlovének a hagyományokat említették, mely szerint az adventi koszorút ezzel díszítik fel. Különböző országokban gyakran kapcsolják össze a húsvétot a következő növényekkel: meténg, torma a tisztító hatásával, üröm, puszpáng, olajfa ágacska. A háztartásokat gyakran díszítik hársfa, nyírfa, égerfa ágacskákkal pünkösd idején. Az Úr napi körmenet, az Oltári Szentség útja végig színes virágszirmokkal van beszórva, többek között rózsával, orgonával és hárssal. A Miasszonyunk Mennybemenetele ünnepre gyakran készítenek koszorúkat, melyeket változatos színes és illatos gyógynövényekkel díszítenek, többek között mentával, ürömmel, orbáncfűvel, kamillával, labdarózsával, rutával és varjúhájjal. Mirtusz ágacskákat használnak a keresztelőkön és elsőáldozáskor. Másrészt Szlovéniában mirtuszkoszorút adnak a fiatal párnak, és rozmaring koszorút a halottnak. Boróka termést füstölnek a koporsónál, gyakran fenyővel és tölggyel együtt. Ez a kultúra az olajágat azonosítja a békével, a nyugalommal, és szimbolizálja a szabad napot, a vasárnapot. Egy érdekes szokást őriznek Csehországban. Bodzát ültetnek a gazdasági épület közelébe, és ez a bokor megvédi az állatokat a pestistől. 17. kérdés: A válaszadókat megkérdezték arról is, hogy ismernek-e olyan növényeket, melyek a hiedelem szerint kötődnek az emberi élethez, eseményekhez, szerencsét, vagy szerencsétlenséget hoznak, amiket el kell kerülnünk, esetleg megtalálnunk sikereink eléréséhez. Míg a legtöbb válaszadó Csehországban igenlő választ adott erre a kérdésre (a kutatásban résztvevők 55 %-a), és a legtöbb nemleges választ Szlovéniában adták (a válaszok 6 %-a) (27. ábra) nem igen 27. ábra: Növények ismerete, melyek a hiedelem szerint kapcsolódik az ember életéhez és a váratlan eseményekhez. A válaszadók között, akik igazolták a babonák létezését a vadon termő növényekkel kapcsolatban (országra tekintet nélkül) a leggyakoribb válasz a négylevelű lóhere volt, mely szerencsét hoz: Találnod kell egy lóherét, fogd a kezedbe, és szerencséd lesz. A lengyel válaszadók leggyakrabban az azáleát írták le, mely növényt a hosszú élettel társítanak, a fagyöngyöt a gazdagsággal, a bodzát hasonlóan a hangához a szenvedéssel, a lestyánt afrodiziákumként kapcsolták a szerelembe eséshez, az akácia leveleket a jó ómenhez, a cikóriát az utazók jó szerencséjéhez, a rutát a hajadon koszorújához, az ürmöt a hasi fájdalmakhoz és a kakukkfüvet, melyet babák fürdetéséhez használtak. A szlovén hagyományok szerint a fokhagyma védelmet nyújtott a vámpírok ellen, az üröm rossz szerencsét hozott. Másrészt a napraforgó a cseh kultúrában a sikert jelzi az életben, és a rozmaring közeli esküvőt jelez. A kutatásban résztvevők ebben az országban jelezték azt, hogy a hagyományuk részeként az újszülött lánynak hársfát, az újszülött fiúnak pedig tölgyfát ültetnek. 18. kérdés: Amikor a válaszadókat megkérdezték, hogy vajon ismernek-e olyan dalokat, mondókákat, mesét, melyben vadon termő növényt említenek, a válaszok változatosak voltak. A válaszadók kb. 55 %-a