pl. iszapban élő ingola (Peteomyzon), nyálkahal (Myxine) Legidősebb vázelemeiket (1978)- felső kambriumi tengeri rétegekből virágkoruk: felső szilur,

Átírás

1 ELŐ-GERINCHÚROSOK (PROCHORDATA) TÖRZSE Kivétel nélkül tengeri állatok. Zsákállatoknak is nevezik őket. kifejlett állapotban testüket szénhidrátokból álló zsákszerű képződmény borítja. Lárvaállapotban - belső tengelyváz, a gerinchúr található - szilárd és rugalmas test. Csak a farokkal rendelkező kifejlett állatoknak marad meg egész életük során. Farkos zsákállatok igen kicsik-néhány mm-esek. Szabadon lebegő életmódot folytatnak - bálnák tápláléka Légzés: kopoltyúbéllel FEJ-GERINHÚROSOK (CEPHALOCHORDATA) TÖRZSE Néhány cm-es, hal alakú állatok, pl. lándzshal Egész életük során megmarad a gerinchúr Légzés: kopoltyúbéllel Életmód: tenger fenéken élnek, beássák testüket a tengerfenék homokjába, és csak a szájuk áll ki, hogy a táplálékot felvehessék. Fejük, végtagjaik nincsenek GERINCESEK (VERTEBRATA) TÖRZSE Legfejlettebb gerinchúrosok. Testük fejre és törzsre tagolódik Epidermiszük többrétegű, részben mezodermális eredetű szövettel Porcos és csontos vázuk van, Fejlett agy, idegrendszer, kiválasztó és keringési rendszer Kialakulásuk: kérdéses koponyátlanokból tüskésbőrűekből (kihalt Stylophora osztály) puhatestűekből Legelső Chordata - maradvány kambriumi Burges-palából (1979) apró halszerű lény lehetett Állkapocs nélküliek ágazata (Agnatha) Legősibb és legfejletlenebb Állkapcsuk nincs (maiakat körszájúaknak is hívják) jelenleg élők váza porcos, őseiknek külső és belső csontpáncéljuk volt. 1

2 pl. iszapban élő ingola (Peteomyzon), nyálkahal (Myxine) Legidősebb vázelemeiket (1978)- felső kambriumi tengeri rétegekből virágkoruk: felső szilur, devon végén a csontos vázúak kipusztultak Állkapcsosak (Gnathostomata) ágazata A halak a szilur végén különültek el egymástól.(csökkent sósvízi ill. édesvízhez való alkalmazkodás páncélozott halak (Placodermata) osztály devon legfejlettebb és leggyakoribb gerincesei fejét és elülső törzsét gömbcsuklószerűen mozgatható ízesülő páncél védte rájaszerű, orsó alakú változatos formák A devon végén 6-10 m-es példányok: paleozoikum kardfogú tigrisei - legveszélyesebb ragadozók. alsó karbon + (rejtélyes) Rokonaik a porcoshalak (Chondrichthyes) osztály csak foguk kemény anyagú, pikkelyekből alakultak ki úszóhólyag hiányzik virágkoruk: karbon, kréta a cápák ( Selachidea rend) és a ráják (Batididea rend) jellegzetes képviselői a tengeri élővilágnak elporcosodás - gyors mozgás- ragadozó életmód Halak (Pisces) osztály Csontoshalak (Teleostei - Osteichtyes - alosztály) Belső vázuk elcsontosodott, van úszóhólyag és kopoltyúfedő Mell- és hasi úszójuk páros, farokúszó páratlan Jelenleg élő halak 99 % -a sugaras úszójúak (Actinopterygii alosztályba) közé tartozik fajszámuk Tüdős halak (Dipnoi alosztály) Tüdővel és kopoltyúval lélegeznek Ma 3 nemzetségük él: Ausztáliában, Afrikában Dél- Amerikában. Élő kövületek- nincs ellenségük 2

3 Fél-csontoshalak (Ganoidei alosztály) Bojtosúszósok (Brachioganoidea Crossopterygii - rend) Pikkelyekkel borított, bojtszerű, fejlett páros úszók-felépítése azonos a négylábúak végtagjaival. Belső orrnyílás. Eredetileg édesvízi ragadozók voltak, amelyek elviselték az időszakos szárazságot. A bojtosúszósok progresszív ága (Rhipidistia alrend) át tudott lépni egy evolúciós lépcsőfokot - kétéltű! 3 orrnyílásuk volt: 1. a test felületéről az orrüregbe, 2. az orrüreg és a szemüreg között, 3. szájüreg-orrüreg között Rombusz alakú pikkelyek, vékony külső zománcréteg. A bojtosúszójúak másik alrendje (Coelocantha) a tenger irányában specializálódott - a triásztól kezdődően már tengerekben éltek Indiai-óceán - Latimeria. Kétéltűek (Amphibia) osztály A legősibb szárazföldi négylábúak. Az egyedfejlődésük korai szakában - kopoltyúval lélegeznek, és nincsen magzatburkuk. Végtagok másodlagosan visszafejlődhetnek (lábatlan kétéltűek Gymnophiona - Apoda - rend) A koponya csak tökéletlenül csontosodott el. A kopoltyúfedő-csontpáncél hiányzik. A gerincoszlop különböző módón és mértékben csontosodott el. Átalakulással fejlődnek. Élettér: túlnyomó többségük trópusi őserdők területén, kevés fajuk szárazabb, hidegebb éghajlaton, vagy a normál sótartalmú tengervizekben. Egyes csoportjaik egész életüket vízben töltik Devonban különültek el a bojtosúszósoktól. Virágkoruk: karbon-perm Mezozoikumban látszólag +, vagy a továbbfejlődve elérte a hüllő fokot Szárazföldre lépés szervezet átalakulása: Tüdők megerősödése Páros úszók átalakulása Kezdetben erős páncél a kiszáradás ellen Szemek kiszáradása szemhéjak 3

4 Evolúciós jelentőségük: átmenetet képeznek a csontos halak és a valódi szárazföldi négylábúak a hüllők között. Békák (Anura) rend; Farkos kétéltűek (Urodela)rend Hüllők (Reptilia) osztály Magzatburkos, belső megtermékenyítésű, fejlett belső vázzal és viszonylag fejletlen aggyal. Belső megtermékenyítés - el tudtak szakadni a víztől, magashegységi sivatagi régiók meghódítása. Hüllőtojás Az első valóban szárazföldi négylábúak: egyaránt meg tudták hódítani a szárazföldet, a tengert és a levegőt. Alakgazdagság. Fajszámuk: 6000 A hüllők származása: egyszerűbb csoportból, az Antracosauriálkból fejlődtek ki. Legősibbek kicsiny gyíknagyságú ragadozók voltak, oldalsó alátámasztású erős rövid végtagok. 3 m nagyságot elérő páncélozott formáik: lassú mozgás, növényevők. Korán tudtak alkalmazkodni a tengeri életmódhoz. Teknősök (Chelonia rend): hasi és háti páncél - védelem Legidősebb lelet: triász Ichthyopterygia csoport +: az Ichthyosaurus (15 m): testük felső része sötét színű, alsó részük világos volt. Mezozoikum delfinjei. Delfin alakú megnyúlt kihegyesedő arckoponyájuk, félhold alakú farkúszó, nyílttengeri életmód, egész életüket a vízben töltötték, elevenszülők voltak. Kréta + Pikkelyes hüllők (Squamata rend) Plesiosaurus : Nessie - Loch Ness- i szörny (jura), nyakcsigolyája rendkívül hajlékony hosszú nyak volt. Kígyók (Ophidia) és a gyíkok (Lacertilia) alrendjének 6000 faja él. Középső permtől máig élnek. Eredetileg szárazföldiek, de később alkalmazkodtak a vízi életmódhoz és bizonyos csoportjaik repülni is tudtak. Hidasgyík (Sphenodon punctatus) Új- Zéland élő kövülete. Gyíkszerű ragadozók. Krokodilok (Emydosauria - Crocodilia - rend) Erősen megnyúlt fej, rövid végtagok, oldalirányban lapított farok. Jelenleg 21 fajuk él. Virágkoruk: jura- kréta, sokkal alakgazdagabbak voltak. Felső kréta krokodilok: 16 m, Dinosaurusokra vadásztak, édesvíziek voltak. Repülőhüllők (Pterosauria) Melegvérű, szőrrel borított testű, aktív repüléshez alkalmazkodott formák 4

5 Nagy, könnyű felépítésű koponya, madárszerű agy. Pneumatikus végtagcsontok. Bőrvitorla, kapaszkodó karom Kitűnően alkalmazkodtak a hosszú repüléshez. Tápl: rovarokkal, halakkal, apró tengeri szervezetekkel, ill. elhullott Dinosaurusokkal Virágkoruk: jura. Felső kréta + Dinosaurusok: függőleges irányú combcsont - alulról támasztotta meg a törzset. Nagy részük 2 lábon járt, ragadozók és növényevők is voltak közöttük, de egyik csoportjuk sem alkalmazkodott a tengeri élethez. Virágkoruk: jura-kréta. 140 millió éven át a szárazföldek legnagyobb gerincesei. Madarak (Aves) osztály Fő jellemző: toll, melegvérűség és a mellső végtag szárnnyá válása. Különösen a látószerv fejlett. Szemük általában nem mozgatható, de a nyakcsigolyák nagyarányú csavarókészsége (bagoly 270 o ) Nagyagy, a középagy és a kisagy fejlett. Alsó gégefő, hangszalagokkal és fejlett izmokkal - hangadószerv. Kicsiny tüdő - légzsákok, négyüregű szív. Testhőmérsékletük 14 o C körüli. Változatos csőr-táplálkozás, fogak hiányoznak. Emésztőszervük jellemző része a begy és a zúza. Csontvázuk: kis súly és szilárdság. Csont összeolvadások. A tollak - elhalt szarusejtek. Szerepe: repülés, hőszigetelés, színezettség (párválasztás, álcázás) Lábakon pikkelyek- hüllők bélyege. Belső megtermékenyítés, tojásrakók Párválasztás, együttélés, fészekrakás, ivadékgondozás. Fajszámuk: 8600 Ősmadár: Archeopteryx - solnhofeni litográf palában. Galamb nagyságú, sok hüllő bélyeggel. Csőre nem volt, hanem állkapocsban erős, fogmederben ülő kúp alakú fogak. Madár jellegű szárnyak. Lapos szegycsontúak (Ratitae alosztály) Rendek: Struccalakúak, kivialakúak stb Szárnnyal evezők (Impennes alosztály)- Rend: Pingvinalakúak Tarajos szegycsontúak (Carinatae alosztály) 5

6 Ember pusztítása. Emlősök (Mammalia) osztály Elsődlegesen szőrrel borított testű, állandó hőmérsékletű gerincesek. Fejlett a hallószervük. Agykéreg felülete növekedett meg Tüdővel lélegzenek (a cetek is). Testhőmérsékletük általában szűk határok között állandó. Fogazatuk: metszőfogak, szemfogak, élőzápfogak, zápfogakra tagolódik. Táplálkozási módok. Egy elemből álló állkapocs és a 3 hallócsont a középfüljáratban. A csigolyák közötti porcos korongban megvan még a gerinchúr végső maradványa. Két pár végtagjuk módosulhat, esetleg másodlagosan visszafejlődhet. Emlős szerű hüllők: felső karbonban jelentek meg, virágkoruk a permben, triászban + ill. továbbfejlődtek emlőssé. Szorosabb értelemben vett emlősszerű hüllők rendje: Therapsida ( 3 alrend) Általában a ragadozókból indult ki a fejlődés, és ezekből váltak ki a növényevők. Lényeges változások: arckoponyán, fogazat fejlődése, hőszabályozás fejlődése. Csontfelépítésben eltérések: Trópusi területeken élő hüllők tömött csont, emlősszerű hüllőké szivacsos csont ill. a csontszövetben másodlagos üregek kialakulása - gyorsabb folyamatosabb növekedés, fokozódó anyagcsere, mozgás. Szivacsos csontszerkezet fontos evolúciós lépés volt. Első emlősök egér vagy cickány nagyságú állatok voltak. Korán megjelentek, csak későn hódítottak teret. Emlősök osztályát 2 alosztályra osztjuk. (4400 faj) Tojásrakó, primitív emlősök (Ornithodelphia Prototheria alosztály) Kacsacsőrű emlősök és a hangyászsünök: Ausztráliában és a szomszédos szigeteken. Az erszényesek (Marsupialia alosztály) középső krétában különültek el a méhlepényesektől. A Pangea feldarabolódása visszaszorultak: Dél Amerika és főként Ausztrália. Eocén Európába is bevándoroltak, de a miocén során eltűntek. Az első erszényesek ragadozók voltak, majd mindenevő és növényevő fajok is kialakultak, specializált formák is pl. kenguru, koala. 6

7 Méhlepényes (Placentalia alosztály) emlősök a felső krétában jelentek meg, paleocéntól kezdve hódították meg a földet. Ma 32 méhlepényes rendet ismerünk. Az emlősök virágkora az oligocénben volt. Jelenleg 18 rend él (14 már kipusztult!) 7