Varga Patrícia. Félig megvalósult álom

Átírás

1

2 Varga Patrícia Félig megvalósult álom Marina két gyermekes boldog, vagy boldognak hitt családanya volt. Férjével sokat dolgoztak, hogy középszinten tudjanak élni. Ezért meg is volt szinte mindenük. Ahogy a gyermekek nőttek, az idő úgy repült. Marina, bár dolgozott egy kis vegyesboltban, otthon is tökéletesen ellátta a háztartást. Mosolygós, közvetlen nő volt, szeretett emberekkel beszélgetni, ismerkedni. Sokat olvasott. Szerette a könyveket. Gyermekként Andersen és Grimm meséit olvasta. Ezeken nőtt fel. Nem csak elolvasta a mesét, hanem a végén elgondolkodott a mondanivalójukon. A filmeket is szerette. Főleg a romantikus, történelmi témájú filmeket, és a vígjátékokat kedvelte. Bár az internet bevezetése csökkentette a filmnézés utáni igényét. Az internettel kitárult a nagyvilág. Kiszélesedett az ember látóköre. Marina eleinte csak zenéket, keresett, töltött le a netről, majd később filmeket is, bár arra nagyon ritkán volt ideje. Egyik nap kisfia hazajött az iskolából, mivel nem volt tanulnivalója,

3 beült a gép elé. Marina próbálta gyermekeit kordában tartani a netezéssel kapcsolatban. Félt, hogy gyermekei is, mint a többi gyermek, net- függők lesznek. Így egy- két órát engedélyezett nekik felváltva a gép előtt. Szóval kisfia játszani akart. Mivel bevallotta valós korát, senki nem játszott vele.-anya- szólalt meg a gyermek, nem játszanak velem. -Sajnálom kisfiam, írd fel a korodat 30-ra. Akkor hátha lesz kihívód, vagy fogadják a hívásodat. Bár anyjának fogalma sem volt mit játszik a gyermek a neten. A gyerek egy ideig csendben volt, Marina tudta nyugodtan végezni az itthoni teendőit. Majd fél óra elteltével újra megszólalt:- Anya, gyere velem játszani! -Jajj Georghi, hagyjál már, tudod, hogy nem tudok játszani. De megszólalt benne a belső hang: ne rázd le a gyereket, így is keveset vagy vele. Marina elszégyellte magát. Bekapcsolta a laptopot, és odaszólt fiának:- Na, mondd akkor hova lépjek, mit írjak be? És a fiúcska megtanította játszani. Küzdöttek, bár Marinának új volt ez a játék. Még soha nem játszott online játékot. A gyermek folyamatosan nyert, élvezte. Lassan az anya is kezdett rájönni a játék lényegére. -Jól van kisfiam, mára ennyi elég volt-majd folytatjuk. Marina folytatta a mosogatással a házimunkát. A gyermek felregisztrálta egy közösségi oldalra, így már Marina is tudott néha névvel játszani. Eleinte elverték, csak a vendég /név nélküli/ játékosok hagyták nyerni. Viszont néha már ő is nyert a regisztrált játékosok ellen. A játék a részévé vált. Annyira megszerette, hogy minden szabadidejét ezzel töltötte. A virtuál világ A gyermekei megtanították szerkeszteni, képeket, zenéket letölteni, rádiót felrakni, a szövegszerkesztés rejtelmeibe is bevezették. Szép és igényes profiloldalt kreált magának. A zenéket mindig frissítette. Teljesen elvarázsolta ez a világ. Itt alkothatott, az általa létrehozott profillal, beírt versekkel, képekkel kifejezte belső világát, már annak, aki vevő volt rá. Akkor még nem tudta, hogy itt az emberek nagy része, irigy, unatkozik, és ok nélkül beleköt a másikba. Ha tehette belépett erre az oldalra, és játszott. Szinte kezdett ő is függővé válni. Hazajött a munkából, gyorsan elvégezte az itthoni teendőit, és alig várta, hogy beüljön a gép elé. Ez nem jó így- gondolta magában. Elveszem az időt az éjszakáimból és a gyerekeimtől. A gyerekeimtől? Nem is! Kimosok rájuk, ha kell tanulok velük, ételt készítek nekik, kiszolgálom őket. Viszont az éjszakáiból elvette az időt. Játszott. Este két-három órákat. Egyre jobban. Nem is a játékokra figyelt, hanem a játék közben előforduló ember típusokra. Itt aztán megmutatkozott, ki- milyen ember. Néha barangolt is, profilokat nézegetett. Egyik ilyen alkalommal betévedt egy férfi oldalára. A profil semmi extrát nem tartalmazott. Egy blog, vicces erotikus képek, videók. A fellelhető zenék nem az ő zenei világát tükrözték. A vicces, erotikus képek láttán,elhúzta a száját. A profil nem árult el sokat a gazdájáról. Beírt valami sablonszöveget az illető falára, majd nem foglalkozott többet vele. Igen ám, csakhogy a férfi visszaírt. Olyan stílusban, ahol a szavaknak rejtett tartalma volt, amely azt sugallta, nem egy átlagemberrel van dolga. Egy délelőttöt végigkommunikáltak így, az üzenőfalon írkálva egymásnak. Marina elmosolyodott. Érdekes volt ahogy, és amiről írtak egymásnak. A lélekről, a szívdobbanásról, az érzelmekről. Egy ismeretlen emberrel Nem keresett senkit. Jól működött a házassága, férjével elvoltak, bár az együtt töltött idő már megszokássá vált számukra. Marina kommunikatív nő volt, szeretett emberek között lenni, beszélgetni. A boltban ki is élhette ezt a hajlamát, bár úgy látszik, még több

4 volt benne. A férfi elköszönt, mert dolgoznia kell. Marina gondolta magában, pá Aranyom, Te is olyan vagy, mint az itt előforduló férfiak: vadász. És ezzel a dolog számára le volt zárva. Mérlegelős típus volt. Mielőtt döntött volna, többször átgondolta az adott szituációt. Volt fantáziája, néha ábrándozott, főleg reggel az ágyban, mikor nem kellett időre kelnie. Sokat morfondírozott az élet nagy kérdésein. Miért élek? Mi van az élet után? Létezik-e lelki társ, lelki szerelem? Mi a helyzet a szellemvilággal? Ezek a témák foglalkoztatták. El kezdett blogokat írni. És egyre többen látogatták az oldalát, egyre többen akartak bepróbálkozni, de ő komolyan nem foglalkozott senkivel. Beszélgetett, humorizált néha, írt és játszott. Bár így is előfordult, hogy néha felnyomták az agyát, oktalan hülyeségekkel. A férfivel- aki anno írogatott a falára- haverok lettek. Bár szinte semmit nem tudott róla. Sem a nevét, sem a korát, sem a családi állapotát, egyedül a csillagjegyét, rák volt. Érdekes csillagjegy. Érzékeny, ragaszkodó, de eléggé zárt belső világot hordoz. Nehezen nyílik meg, de aki elnyeri a bizalmát, azzal barátok lesznek. Marina ismerte ezt a jegyet, hiszen édesapja és fia is ebben a csillagjegyben születtek. Továbbra is írogatott, szerették olvasni az írásait, a kommentek pozitívak voltak. És szépen észrevétlenül Marina kialakította itt a saját kis, belső világát. Lettek haverjai, bár a haverok elfogadásával óvatos volt. Neki a haver szó itt azt jelentette, törődök Veled, figyelek Rád, ha írsz írok, ha akarod, visszatérően játszok. Aki ezeket a kritériumokat nem teljesítette, törölve lett a haverlistáról. Marina életében két világ alakult ki: a valóság, és ez a virtuál világ. A valóságban ott volt a férje és a gyermekei, a netes világban az a néhány haverja, akikkel jól érezte magát. Megvitatták az élet nagy kérdéseit, és néha érdeklődtek egymás hogylétéről. Egyik nap délelőttös volt a kisboltban, ami annyit jelentett, hogy 07h-től- 14h-ig dolgozott. Amint az új árukat árazta és a polcokat töltötte fel, betoppant rég nem látott barátnője. -Szia Dorina! Olyan régen láttalak, mi van Veled? -Én is régen láttalak, elvagyok, mint a befőtt. Dorina és Marina fiai osztálytársak voltak. Együtt jártak meccsekre, meg fociedzésekre, de amúgy nem voltak nagy barátok. Dorinával mostanában csak a szülőin találkoztak, vagy ha éppen összefutottak az utcán, vagy valamilyen rendezvényen. -Mi van Misha-val? -Elköltöztem tőle, anyuékhoz. -Na, végre! Betelt a pohár gondolom. Megcsalt? -Az is, de nem az volt a lényeg. Egyre többet ivott, nem adott pénzt ételre, de elvárta, hogy mindennap legyen ebéd. -Örülök. Végre megtetted! Én már mióta mondtam Neked, szemét alak volt. -Tudom. Közben rájöttem én is. Csak tűrtem és tűrtem a gyerekek miatt. De nem foglalkozott a gyerekekkel sem. Marina megszorította gyengéden barátnője karját. -Örülök, hogy végre megtetted. Még mindig az irodában takarítasz? -Igen, ott vagyok. Nincs más. Veletek mi van? Matt és Kitty jól vannak?

5 -Köszönöm, a férjem elvan. Nem vagyunk betegek, dolgozunk. Egyre nehezebb. A hitelösszeg nőtt, emelkednek az árak..nehéz. -Az- hagyta jóvá barátnője. -Valamikor összefuthatnánk egy pizzára- meghívlak. Dorina elmosolyodott. Hívj majd fel, és megbeszéljük. Kifizette az összeget, majd távozott a boltból. Marinából előtörtek az emlékek. Mennyit jártak együtt meccsekre, edzésekre, iskolai rendezvényekre! Még táncoltak is egy jótékonysági bálon a tanárokkal együtt. Rock and rollt. És mennyit nevettek a próbák alatt. Meg amikor külföldön voltak a gyerekekkel focimeccseken. Utána a közös pizzázások, shopingolások. Mindig ő mondta meg barátnőjének milyen ruhához milyen cipő illik. Milyen színek állnak jól neki..stb. Marinának hiányoztak ezek a közös kiruccanások. De úgy felgyorsultak az események. Az emberek stresszben és depresszióban élnek. Túlhajszoltak vagyunk és egyre kevesebbet törődünk a másik emberrel. Szinte küzdünk a megélhetésünkért. Így Dorinával nekünk is kevés időnk jutott egymásra. Már csak egy- két vásárló tévedt be néha. Marina neki állt felmosni, hogy rendet hagyjon maga után. Megjött a váltótársa, Pamela. -Szia Pam! Kész vagyok! -Szia. Mármint idegileg? -Nem! A munkaidőmmel és a takarítással. Megcsinálták a kasszazárást, majd Marina hazabiciklizett. Utált gyalogolni és a bolt nem volt közel a lakásukhoz. -Hahóóó! Merre vagytok lurkók? -Szia Anya! köszöntek a csemeték kórusban. Persze mindkét gyermek a számítógépnél ült. -Nocsak! Nocsak! Ezt ki engedte meg Nektek? Megbeszéltük, első a tanulás, a rendrakás, szakköri foglalkozások, utána lehet gépezni. A két gyermek csak lapított. -Apátok merre van? -Tatáéknál- felelte Georghi. -Ebédeltetek? -Igen Anya! -Jól van. Akkor 16h-ig van gépezés, utána szeretnék én is odaülni. A gyermekek már nem figyeltek rá, nyomták a Facebook-ot, és a Metin játékokat. Átöltözött, közben betett egy adag ruhát mosni. Valamit főzni is kellene holnapra. Gyorsan felrakott egy krumplipaprikást kolbásszal. Amíg az ebéd főtt, felporszívózott. Végre ő is odajutott a géphez. Belépett kedvenc oldalára. Válaszolt a falbeírásokra és a leveleire. Tyler, a virtuál haverja ma is írt a falára: Kócs Sedé, hogy vagy? Tyler szeretett néha fordítva írni. Ez olyan aranyos megnyilvánulása volt a férfinek, vagy csak ő érezte annak. Visszaírt neki. És mit látott? A fala tele volt különböző nők beírásaival: egyik hastáncolni akart neki, a másik pudingot

6 főzni..stb. Hatalmas haragra gerjedt, még a kedve is elment az írástól. Úgy látszik, ő is ilyen itt, mint a többi férfi. Aki a horogra akad. Pfújj! És vajon mindegyikkel lelkizik? Meg lágy, lírai dalokat linkel, mindenkinek verseket tallóz? Én nem vagyok mindenki! Nem vagyok sablon nő! Marina mérges lett. Írt neki egy levelet. Mondd csak Te mit képzelsz magadról? Hülyének nézel? Szórakozz csak a kis hastáncos nőddel, meg főzz pudingot a másiknak! Engem felejts el a sablon dumáddal! Hogy Te mekkora szemét vagy! Többet ne merj írni! Hagyj békén! Jött is a válasz rögtön. De milyen válasz! Ettől mélyebbre már nem süllyedhetsz. Tudsz még tükörbe nézni? Marina elképedt. Ilyen nincs! Ez ugyanaz az ember, aki szépeket írt anno a falára, akinek a lelke abban a pillanatban majdnem megérintette az övét? Ezt nem hiszem el! Fájtak a férfi szavai, szinte arcába égtek. Mérgében letiltotta a férfivel történő levelezést. Többet nem tud írni neki. És eltávolította a haverlistáról is. Ááá, mindjárt kitörlöm ezt az egész profilt! Nem hiányzik a fárasztó napok után, hogy itt is felnyomják az agyam- mérgelődött magában. Egy- két napon csend volt a portálon. A férfi nem kereste. Felsóhajtott. Ennyi szemét szoknyavadász legyen itt! Ott hagyta a gépet, és keresett magának házi munkát, ami mindig akadt. Vagy mosni, vasalni kellett, vagy este megfőzött másnapra. Nem gondolt a férfire. Tudta, többet nem fog neki írni. Minek? Nincs értelme. Neki nem kell senki. Innen meg pláne nem! Holnap megint délelőttös lesz. Vacsorakészítés és a gyermekek fürdési aszisztálása után játszott még egy- kettőt. Itt lazult, pihent a gép előtt, és jó volt az agytorna is. Játék közben lettek új ismerősei, akikkel beszélgettek, ha egy időben voltak fent. Férje pókerezni szeretett nagyon. Annyira beleélte magát a játékba, sokszor nem is hallotta, ha szóltak hozzá. Marinát nem bántotta, hogy a férje játszik. Legalább elfoglalta magát, és ő is bevonulhatott a saját kis világába, ahol a lelke szabadon szárnyalhatott. A gondolatait, az ötleteit nem torpedózta meg senki. Férje, Matthew aggódós, zárt típus volt. Szinte mindennen aggódott. Sokszor Marina nyugtatta, hogy minden rendben lesz, nyugi. A dolgok általában megoldódtak, alakultak. -Te hogy állsz?- szólalt meg Matt. -Lejátszom és megyek fürdeni. Végeztél? -Igen. Nyertem egy keveset. -Az jó. De valójában nem érdekelte, hogy a férje nyer vagy veszít. Nem hitt a szerencsejátékokban. Az ágyban találkoztak és szeretkeztek. Már jónéhány éve házasok voltak, összeszokott páros a munkában és az ágyban is. Reggel nehéz volt kelni. Gyors reggeli a gyerekeknek, összekapta magát és irány a bolt. Ilyenkor ki kellett pakolni a kenyeret, tejet, akik feliratták, azoknak félrerakni. 10h-ig strapás volt. Sokan voltak. Utána reggelizett. Már nagyon éhes volt. Volt a kisboltban kávéautómata, így itt kávézott általában. Pakolgatott, majd jöttek a sörösök- át kellett venni az árut, számlán is. Az idő elrepült. Megérkezett a váltótársa, Pamela. -Szia. Strapás volt a műszak? -Eléggé- felelte Marina. Jöttek a sörösök, át kellett vennem az italokat. Most már mentem, reggel jövök! Végre itthon! Most alszok egyet- gondolta magában. Fáradt volt. Kitty

7 elmosogatott. Georghi meg informatika szakkörön volt. Marina szeretett délután aludni, ha ideje engedte. Ilyenkor soha nem álmodott, mélyen aludt. 18h-körül felébredt. Vacsoráig még benézek- döntötte el. Mit látott? Tyler hozzászólt a blogjához. -Nocsak, nocsak!- a pasi megtalálta a kiskaput. Egy idézetet írt Pauló Coelho-tól, a Fény harcosának kézikönyvéből idézett. A fény harcosa átadja magát a benne lévő szenvedélyeknek és teljes átéléssel élvezi őket. Tudja, hogy nem kell lemondania győzelmek boldogságáról, mert azok az élet részei, és örömet szereznek mindenkinek, aki részt vesz bennük. Válaszolt neki: A fény harcosa menjen a fenébe. Hagyj békén! Néhány napig csend volt. Volt aki itt megkérte, segítsen szerkeszteni, rádiót feltenni. Egyik este egy férfi, Rokes megkérte segítsen rádiót felrakni. Marina az amőba táblára kattintott, és megkereste Rokest. Nem játszottak. Itt mutatta meg, és magyarázta el, hogy rakjon fel zenéket. A férfi megköszönte, majd másnap egy szép zenét küldött neki hálája jeléül, majd havernek jelölte. Tudta, a lány itt esténként elérhető. Ezentúl itt várta fent minden este egy- egy játékra. Marina megtanította játszani. Persze, a tanulópénzt mindenkinek meg kell fizetnie, így nem hagyta nyerni a férfit, csak ha az magától nyert. Rokes csendes volt, nem beszélt játék közben. Marina meg is kérdezte: -Mi a baj? -Annyi mindent szerettem volna kérdezni, most meg nem merek megszólalni sem. -De miért?- kérdezte a lány. -Nem akarlak elriasztani. Csodállak. Ahogyan kommunikálsz a többiekkel. Van egy megfoghatatlan bájod, nyugalmat sugallsz. Élvezem azt, csendben. Marina elképedt. Nem Rokes volt az első ember, aki ezt mondta róla. Nem áltatott senkit. Őszintén az elején leszögezte, férje van, gyerekei, és nem keres senkit. Szívesen játszik bárkivel, segít ha kell, amiben tud, ha megbíznak benne elmondja a véleményét. De csak ennyi! Nincs telefonszám, chat, és találkozás sem. Webkamerát sem kapcsol senkinek. Egyre több barátja lett. A férfiak elfogadták ezt és szívesen játszottak, beszélgettek vele. Rokes mindennap kereste. Írt neki, kedves üzeneteket hagyott, idézeteket másolt, zenéket linkelt. Marinának jólesett a virtuál férfi figyelmessége. Ha fent voltak egy időben, akkor egy- két órát játszottak, néha tétben. A tét vicces képek felrakása volt. Nagyon sokat nevettek, hülyéskedtek. Marina kezdte megszokni virtuál barátait. Tyler naponta írt neki egy- egy üzenetet a blogjaihoz, mivel máshova nem tudott. Főleg átlagos dolgokat: Szép estét, Hogy vagy Sedé? Közben meg más nőket hajkurászott. Marina óvatos lett vele szemben, visszafogott. Nem értette, a férfi miért ír még mindig neki. Ott van annyi nő falán a beírása, miért nem hagyja békén? Mit akar tőle? Azt sem tudja kicsoda! Esténként Marina általában 23h-ig játszott. Ha Rokes fent volt, akkor vele, ha nem, másokkal. Annyira megszokta az esti játékokat, ha valami miatt kihagyta, hiányérzete volt. Ma megvacsoráztak, a gyerekek TV-ztek, Marina megfürdött és beült játszani. Alig lépett be, Tyler kihívta egy játékra. Nocsak- nocsakgondolta magában, a kis vadász, őt is megtaláltam. Tudta, a férfi nem szeret játszani. Valahogy kerüli a nyilvánosságot. Zárt világa volt. Marina csak annyit tudott róla, hogy nős és két fia van. Dolgozik, tanul és néha tetoválgat. Marinát valamilyen szinten érdekelte a férfi lénye. Nem értette, miért ilyen zárkózott, bizalmatlan a férfi. Bizonyára több profilja

8 van, és mindegyikkel más nőket szédít. Marina fogadta. Gondolta, végre most játszik titkos hódolójával. Tyler jól játszott. Marina nehezen bírt vele. Játék közben beszélgettek, hülyéskedtek. Marina szinte az egész játékot végig nevette. Nagyon jól érezte magát. A férfi végig poénkodott, bizonyára jó passzban volt. A lány szinte semmi konkrétumot nem szedett ki belőle. Észre sem vették és két órát együtt töltöttek. Mikor elköszönt a férfi, Marinának fájt. Mintha megszakadt volna valami. Nem vagyok normális! Azt sem tudom kicsoda! Egy fantom! Nagyobb mint a többiek, mert még saját fotója sincs kint. De mégis! Megfogta valami, megérintette. Olyan nyugodt, kellemes állapotba került. Lefeküdt, és most először gondolt a férfire. Vajon ki lehet valójában? Hogy nézhet ki? Ha tetovál, akkor bizonyára szépen rajzol. Nyugodt, türelmes embernek kell lennie. Tetoválás. Erről eszébe jutott, amikor a sajátját készíttette. A férfi milyen nyugodt, udvarias volt! És mennyire fájt! Na igen! Női testeket is tetovál. Érintget más nőket, biztosan ott marad egy gyors menetre néhányuk. Pfújjj! Nőcsábász! Nem érdekel! Nem gondolok rá! Marina elaludt. Reggel miután elindította a gyerekeket az iskolába, visszafeküdt. Ma délutános. 14h-19h-ig dolgozik. Így a délelőttje szabad. Szabad? Főzés, takarítás, mosás minden nap. -Alszol?- kérdezte férje az ágyban. -Félig igen. Miért? -Csak gondoltam, beszélünk. Kevés időt töltesz velem. Mindig a net! -Tessék?- nézett rá Marina hatalmas szemekkel. Nem hinném, hogy többet ülök a gépnél, mint Te! Pókerezz kevesebbet és lesz időd rám! -Nincs igazad!- lázadozott a férje. Te fekszel le mindjárt. Menekülsz előlem? Marina nem tudta, hova akar a férje kilyukadni. -Túl jól elvagy a neten a hülye fantomokkal! -Beszélgetek, írok és játszok. Ez is baj? -Nem baj. De már jobban bízol azokban, mint bennem. -Matt, azt szeretnéd, ha este azt nézném Te hogy pókerezel? Vagy azt hogy nézel Tv-t? Szükségem van más emberek véleményére. -A boltban nem elég ember fordul meg? -De. Csak ott nincs idő magasabb szintű eszmefuttatásokra. Hagyjuk már ezt! Annyiszor megbeszéltük már! Szeretnék még pihenni! És Marina hátat fordított férjének. Utálta, amikor ilyen volt. Féltékeny a semmire. Marina 09h-kor kelt ki az ágyból. Olyan jó volt egy kicsit lustizni. Jobb lett volna, ha férje nem adja elő kis féltékenységi jelenetét az internet ellen, de így sem vette el a kedvét. Reggelit készített. Elfogyasztották tízórai kávéjukat, majd Marina neki kezdett rendet rakni. Eszébe jutott a férfi, Tyler. Elmosolyodott. Vajon ma is játszanak majd? Vágyott rá. Érezni akarta újra azt a könnyed, humoros stílust, amivel a férfi elkápráztatta. Marina tudta, hogy ezeknek a netes kapcsolatuknak nincs értelmük, és jövőjük sem. De mégis olyan jó volt érezni, hogy valaki gondol, figyel rá. Nem akart kötődni

9 senkihez. Túl érzékeny ember volt. Akivel jól érezte magát akár játék közben, el kezdett hozzá kötődni, ragaszkodni. Ha az illető mással játszott, dühös volt és jól kiosztotta. De miért is? Ő is játszott mással, nem csak egy emberrel. és a világ nem körülötte forog. Feltette az ebédet, elmosogatott, közben beszedte a tiszta ruhát. Elszaladt a délelőtt. Gyermekei 13.30h-kor érkeztek. Gyorsan ebédeltek, és irány a munkahelyre. Nem is tudta, melyik műszak jobb. A délelőtt strapásabb volt, nagyobb volt a forgalom, hamarabb eltelt. Délután nyugodt volt, kevesebb vásárló fordult meg. Ilyenkor pakolgatott, átnézte a termékek szavatosságát, vagy ha nem volt senki, olvasott. Szerette a romantikus könyveket. Ő is nagyon romantikus alkat volt, ha lett volna aki kihozza belőle. Az idő gyorsan eltelt. A gyermekei elég nagyok már, és neki újra hiányzott a romantika, vagy ahhoz hasonló. pezsgés, ami életet hozna, izgalmat mindennapi szürke életébe. Amit Tyler felvillantott előtte, még ha virtuálisan is. Ma csak 21 h-után ülhetett a géphez, miután megvacsoráztak és a gyerekek megfürödtek. Várta, hátha Tyler írt a blogjaihoz, de nem fogadta semmilyen írás. Visszatette az üzenőfalát, hogy írjanak rá megint, és felment játszani. Rokes már várta. Jól érezte magát a férfivel. Sokat nevettek, megbízott benne. A férfi ebben a virtuál világban a bizalmasa lett. Sokat beszélgettek. Megnyílt neki. Bevallotta, a kiírt adatai hamisak, a valóság más. De kedveli Marinát, Mara-nak becézte, és nem akart hazudni neki. A nőnek jólesett a férfi bizalma, de különösen nem érdekelte, hogy hamis a kora vagy a neve. Számít kit hogy hívnak itt, meg hány éves? Nem! Valószínű, hogy az életben soha nem fognak találkozni. A lényeg, itt jól elvannak, ahogy tudják segítik egymást- ez a legtöbb ami itt adható. Rokes tudott Tylerről, látta, hogy néha írt a kedvence falára. Néha ő is benézett a férfi oldalára, hogy lássa, mit ír neki a lány. Tudta, hogy rég óta ismeri, jóban vannak, dehogy a lány mit érez iránta azt nem tudhatta. Azt viszont igen, hogy a férfi mit ír más nők falára. Ő férfi létére női profilokat látogatott, és néha találkozott Tyler beírásaival. Ezekre felhívta Marina figyelmét. A lány nem szeretett női oldalakra járni. Meg az amúgy is olyan kémkedésnek tűnt. De néha megnézte a Rokes által ajánlott profilokat. Hát..igen! Fájt neki, amit Tyler más nőknek írt. És ugyanolyan rejtett tartalommal, mint neki. Bár nem mindenkinek. Ááá..megint mit foglalkozok vele? Rám sem néz, nem is ír, más nők bizonyára fontosabbak neki. Minden figyelmét Rokesra fordította. De azért a tüske benne maradt Tyler iránt. 22h- után megérkezett az emlegetett férfi. Ennyit írt neki: 15 perc múlva várlak amőbán Marina megörült. Elköszönt Rokestől, persze megmondta neki, hogy Tylerrel fog játszani. A férfi nem keseredett el. Játszott mással vagy felment chat-re. Ő nem volt birtokló típus, nem akarta kisajátítani a lányt. Marina várt. De Tyler sehol. Nem hívta. Vagy csak nem vette észre? Megnézte a játékban lévők listáját és Tyler már javában játszott. Nagyon meglepődött, azt hitte, nem jól lát. Lehet, még játékban voltam és addig játszik egyet egy vendéggel- gondolta. De nem! A férfi nem akart kijönni a játékból. Eltelt vagy másfél óra, mire Tyler végzett, és írt Marinának: Itt vagy Sedé? Ekkora pofátlanságot! Ezt nem hiszem el! Mit képzel ez a férfi magáról? Adok én neki Sedét! Fogta magát és beírta a férfi falára: Na idefigyelj! Nem szoktam várni senkire, csak a férjemre. Mit képzelsz Te? Kilépek miattad, Te meg rám sem hederítesz? Még volt képed másfél órát játszani mással, mikor megígérted, hogy jössz! Felejts el! Hogy Te mekkora szemét vagy! Utállak! A férfi azonnal kitörölte a beírást. Nem szerette a negatív üzeneteket a falán. Marina döntött. Végzett a férfivel. Soha többet nem fog ránézni, közös lelki sík ida vagy oda, megint becsapta. Elege van belőle! Elfelejti, és soha többet nem megy az oldalára. Így is tett. Nehéz volt. De nem ment, nem írt neki, nem is nézett rá. Beletemetkezett a blogjaiba. Az írás megnyugtatta. És annyian szerették olvasni az írásait. Úgy tűnt Tyler békén hagyta. Biztos talált valakit, és leszállt róla. Öt nap telt el, a férfi sehol. Pedig mindennap belépett a profiljába.helyes! Jöhet a

10 következő!- gondolta Marina, és felment játszani. Mindig volt kihívója. Szerettek vele játszani a kedvessége,a bája és a műveltsége miatt. Elfelejtette a férfit, és úgy tűnt ő is. Másnap délután férje meglepő hírt közölt. -Mara, mit szólnál hozzá, ha elmennénk egy öt napos üdülésre? -Hm..most? Október vége van. Mire gondoltál? -Hegyek. Mondjuk Svájc? -Az Alpok? Ott még nem voltam soha. Most nem hinném, hogy úgy állunk anyagilag. Bár van egy kis spórolt pénzünk. Hogy jutott ez eszedbe? -Mostanában olyan keveset voltunk együtt. Nem figyeltem Rád, nem nagyon törődtem Veled. Pedig Te annyit dolgozol! Kiszolgálsz minket, és még a munkahelyedet is ellátod. Tudod, hogy szeretlek, bár ezt nem mindig tudom kimutatni és Matt szeméből eleredtek a könnyek. Marina nem tudott szóhoz jutni. Meglepődött. Nem tudta mire vélni ezt az egészet. Szeretett kirándulni, fényképezgetni, hegyet mászni. -Gondolom, ezt a gyerekkekel együtt akarod. -Igen, jöjjenek ők is. Tudom, ha nincsenek veled, Te nem tudsz ellazulni. Felfogtam, Neked a gyerekek a legfontosabbak az életben. Én csak utánuk következek a sorban. -Igen. Ez pontosan így van. -Öt nap. Autóval vagy busszal gondoltad? -Busszal. Befizetünk egy társasutazásra. Kocsival sokat kellene egymagamnak vezetni. Marina szerette a csoportos utazásokat. Tudodtt alkalmazkodni és hamar megtalálta a közös hangnemet mindenkivel. Matthew viszont nem. Ő zárkózott ember volt. Szeretett a saját zárt világában lenni, ahová a felesége, a gyermekei és a szülei tartoztak. Neki bőven elég volt ez a közeg. Nem járt el a haverokkal sem soha. Bár Marina nem ellenezte volna, ha végre elmegy egy kicsit kikapcsolódni. -Jól van. Akkor este nézzünk utána milyen üdülési ajánlatok vannak, milyen árban, a gyerekekre mennyi a kedvezmény..stb. -Mire gondoltál? Elég egy félpanzió és az ebédet álljuk mi? -Nem tudom. Rád bízom. Gyere ide- szólalt meg férje, és karjait ölelésre tárta. Marina odabújt hozzá. Összetartoztak. A szeretet, a gyermekek, az együtt eltöltött idő- összekötötte őket. -Kiszedem a ruhákat a gépből, utána készülődnöm kell a munkába. Az ebéd kész van. Borsólevest és brassóit készítettem. Marina átvette a műszakot a kisboltban. 17h-ig volt forgalom. Jöttek haza az iskolából, és az óvodából a gyerekek, és beugrottak egy- egy csokiért vagy üdítőért. Utána zárásig csend volt. Gondolkozott. Nagyon meglepte Matthew üdülési ajánlata. Miért pont most? Igaz, még nincsenek fagyok, most még nyugodtan mehetnek. Képeket már látott Svájcról, hallott is róla. Biztos nagyon szép lesz! Főleg a

11 gyerekeknek. Öt nap. Jó sok cuccot kell vinni négyőjükre! És gondolatban el kezdte sorolni, miket kell bepakolni feltétlen az útra. Kérnie kell szabadságot is, bár még az előző évit sem vette ki. Kezdte beleélni magát. De jó lesz! Kikapcsolódnak és egy kicsit kiléphet a mókuskerékből. Miután a gyerekek lefeküdtek, nekik még nem mondtak semmit, majd ha biztos lesz, beültek a számítógép elé, el kezdték nézni az utazási ajánlatokat, képeket Svájcról. Végül is egy ötnapos körutazás mellett döntöttek, félpanzióval, négy ágyas szobával. Nagyon szép ez a város- gondolta Marina magában, és már látta maga előtt a képeket, ahogy sétálnak, nézelődnek a centrumban, rácsodálkoznak egy- egy templomra, műemlékre, és beszívják a friss, svájci levegőt, amiről már annyit hallott. -Akkor holnap lefoglalok mindent- közölte Matt. -Rendben. Hétfőtől- péntekig, valamikor pénteken éjjel érünk haza. -Ki kell kérnem a gyermekeket a suliból- kezdett el pörögni Marina agya. Ma nem nézett be a profiljába. A férfi, Tyler kilépett az életéből, Rokest meg megtalálja. A férfinek nem ő jelentette az egyetlent, elvolt nélküle is. Marina bement a fürdőszobába. Majdnem csordultig engedte a kádat meleg vízzel. Tett bele fürdősót, habfürdőt, mindent. Szeretett belemerülni az illatos habokba. Szerette, ahogy a meleg víz lágyan simogatta a bőrét. Teljesen ellazult. Még el is tudott volna aludni. Hirtelen kinyílt az ajtó. Matt jött be. -De megijesztettél!- emelkedett ki a habokból Marina. -Miért, mit gondoltál, ugyan ki jönne még be rajtam kívül? -Tudod, hogy nem szeretem, ha rám nyitnak- közölte Marina. -Azt hittem, már kész vagy! -Kiszálljak?- kérdezte a nő. -Neee! Bemegyek melléd! -Gyere, bár ketten nehezen férünk el benne. Matt belépett a kádba. Nem éppen a legkényelmesebben fértek el. A férfi kivette Marina kezéből a szivacsot, és végig mosta vele gyengéden felesége minden porcikáját. Marina lehunyta a szemét, átadta magát a gyengéd érzésnek. Majd lábait kissé széthúzta és szétnyitotta. Férje megtalálta a legintimebb pontját és nyelvével birtokba vette azt. Marina felsóhajtott a gyönyörtől. Teste megremegett és végig futott rajta a vágy hulláma. Majd csere volt. Ő is kényeztette férjét, ahol csak a férfi óhajtotta. -Gyere. Érezni akarlak magamban- közölte a nő. Egy percre rá érezte magában a férfit, és hallotta a víz ide-odacsobbanását. Szeretkeztek. Másnap szólt a boltban főnökének, Eddinek, hogy öt nap szabira lenne szüksége, kirándulni mennének. -Ejj, de jól megy valakinek! Csak októberben gondolnak egyet és kirándulnak- közölte a főnöke. -Bevallom, engem is meglepett a férjem ajánlata, nem terveztünk üdülést, még csak szó sem volt róla.

12 -Akkor biztos rossz fát tett a tűzre, és így akar kiengesztelni. -Hát..én nem tudok róla, hogy félrelépett volna! De ha mégis, egészségére! Eddie ránézett. -Nem vagy féltékeny? -Nem. Elég sok évet leéltünk már együtt. Ha megtette, megtette. Csak ne tudjak róla! -Bárcsak az én nejem is így állna hozzá! De Kathy olyan féltékeny. Mindig átdúrja a zsebeimet, a táskámat, a telefonomat ellenőrzi. -Pfff..mondta Marina, az már beteges. Én például soha nem nézem meg Matt zsebeit, még mosás előtt sem. Így néha előfordul, hogy kimosok egy- egy bankjegyet, vagy szögeket. A gyerekeknél muszáj, mert a papír zsebkendő benne van és szöszös lesz a ruha. Eddie árut hozott, ezért volt bent a boltban. Amíg pakolgatott, addig Marina kiszolgált, közben beszélgettek. -És Ő Mara? Matt féltékeny? -Igen. Matt féltékeny. De nem dúrja a zsebeimet, és a táskámat sem. A mobilomat megszokta nézni, meg az internetre. Arra féltékeny. -Nem mondod? Arra miért Mara? Mit csinálsz ott chatelsz, hirdeted magad? -Dehogy! Zenéket, filmeket töltök le, meg néha játszok amőbát. -Mikor a kutyákat, öt kutyát kell rakni? -Igen, az a játék. Az. Eddie el kezdett nevetni. -A kutyákra féltékeny vagy az időre, amit nem vele töltesz? -Hm..ez találó megfogalmazás. Az időre, amit nem vele töltök, meg a fantomokra, akikkel játszok. -Ne is foglalkozz vele! Ha jól érzed magad ott, majd megszokja. Hűséges vagy hozzá, dolgozol, neveled a gyermekeiteket, mit akar még? -Ne tudom. Szerintem egy lakatlan szigeten élni. Csak mi négyen. -Hát..olyan már nem nagyon van. Meg ki az a nő, aki ott élne vele? Te élnél ott Mara? -Nem. Már nem. Amikor megismerkedtünk, nem voltak még gyermekeink, akkor talán igen. De így most ennyi élettapasztalattal mögöttem, már nem. Meg a gyermekek érdekét nézem. Nem tudnának tanulni, megfelelően képezni magukat. Nem lenne társaságuk, csak mi. Meg esetleg az állatok. Ááá..nem lenne jó! Képzeld el mit csinálnék egy szigeten? Kókuszedényekből ennénk, főznék, szabad tűzön sütnék, nem lenne TV, papír, üdítő, és annyi más dolog, ami itt természetes. -Mara, mikortól kell a szabadság?

13 -Hétfőtől- szombatig. Hétfőn tudok jönni dolgozni, rá egy hétre. -Jól van. Majd Pamelával megoldjuk. Bent leszek én is néha. Ezer éve nem szolgáltam ki. -Eddie! Lejárt a munkaidőm, viszlát! Összeszedte a cuccait és kisétált a boltból. A gyermekek már otthon voltak. A lányka tanult, Georghi meg gépezett, játszott, mint szinte mindig. -Szervusztok Rosszcsontok! Megérkeztem. -Szia Anya!- köszöntek kórusban a gyerekek. -Apátok? -Még nem jött haza. -Jól van. Ettetek? -Aham. Igen- felelték a gyerekek. Marina átöltözött. Lepakolta a cuccait, majd leült a fotelba egy kicsit. Fáradt volt. Ezek az össze- vissza műszakok alaposan megkavarták a bioritmusát. Megnézte a postát, csekkek, értesítések, szórólapok. Közben hazaért férje is. -Hahóó, megjöttem! -Örülönk. Melegítem az ételt- felelte Marina. Matt leült egy percre. -Na akkor gyerekek figyeljetek rám egy pillanatra! -Igen Apa?- néztek rá a gyerekek. -Anyátokkal úgy döntöttünk, hogy néhány napra, pontosabban öt napra, külföldre utazunk. -Velünk mi lesz?- meredt nagyra a gyermekek szeme. Megyünk a mamához, vagy ő jön ide? -Egyik sem. Matt kis szünetet tartott, hogy fokozza a hatást, Ti is velünk jöttök! -Hurrá! Akkor nem kell mennünk suliba! Éljen! El kezdték körbeugrálni a nappalit. -Mikor megyünk?- kérdezte Georghi. -Hétfőn. Hétfőtől- péntekig.