A Marosvásárhelyi X. Kövesdombi Református Gyülekezet lapja, XIII. évf. 2. sz., december

Átírás

1 ²1 A Marosvásárhelyi X. Kövesdombi Református Gyülekezet lapja, XIII. évf. 2. sz., december Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, AKI van, ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint várakozás az után, aki van, aki a miénk. Persze, erről a várakozásról és erről a vágyódásról csak dadogva tudunk beszélni. Annál is inkább, mivel Isten VALÓBAN megtestesült közöttünk, vállalva a lét minden súlyát és megosztottságát. És mégis, túl az idő és tér vastörvényén, megszületvén Betlehemben maga a teremtő Isten is készséggel és véghetetlen önátadással vetette alá magát. Ádvent idején mi arra várakozunk és az után vágyódhatunk: ami megtörtént, és akit 2000 esztendeje jól-rosszul a kezünk között tartunk. Vágyódunk utána és várakozunk Rá, pontosan úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart. (Pilinszky János 1975 december 14) Jézus megtestesült. Nem megjelent vagy belépett a világba, hanem gyermekként megszületett a világban. Akár a többi magzatot, anyja kilenc hónapon át hordozta méhében. Mivel senki, még maga Isten se tud és nem is akar másként részt venni a teremtésben, mint így különben szétvetné időbeli és térbeli kereteit, mint majd a Végítélet, az Apokalipszis Báránya. De addig ember és Isten, a teremtés és Teremtő kölcsönös és maradéktalan engedelmessége folytatódik. Az, hogy Isten megszületett Betlehemben, igazán nem titka, rejtélye a teremtésnek, hanem ennyi titok, születés, rejtély után egyetlen világos szava, sarokköve, magyarázata. (Pilinszky János 1975 december 21)

2 Kőlap XIII. évf. 2. sz., december A Marosvásárhelyi X. Kövesdombi Református Gyülekezet lapja Kiadja: A Marosvásárhelyi X. Kövesdombi Református Gyülekezet A szerkesztőség címe: Marosvásárhely Suceava u. 41. Telefonszámok: Weboldal: jlorincz@rdslink.ro A szerkesztőség: Főszerkesztő Grosz Imola groszimola@yahoo.com Szerkesztő Lőrincz János jlorincz@rdslink.ro A képekről gondoskodott Orbán Tibor orban.tibi@gmail.com Tördelés Szilágyi András szilagyiandris@yahoo.com Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről... (Lukács 12: 35-36) Ki szeret várni? Mostani világunkban szinte senki. Olyan üzletekben, ahol lassú a kiszolgálás, be se megyünk. Olyan cégnél, aki nem hozza el gyorsan a kívánt árut, nem rendelünk. Ha gyorsan akarunk enni, bemegyünk egy gyorsétterembe. Ha számlafizetéssel nem akarunk időt veszíteni, akkor fizetünk az interneten keresztül. Nem szeretünk várni és mégis sokszor nem tudjuk elkerülni. Az idősebb generáció emlékszik a hosszú benzinsorokra, vagy mennyit kellett várni egy határátkelésre. Nem szeretünk várni pedig sokszor várni kell! Hadd soroljak példákat: Várni kell az orvosi rendelő előtt, hogy sorra kerüljünk. Várni kell az útkereszteződésben, hogy zöldre váltson a lámpa. Várni kell a kasszánál, mert leesett a vonalkód a termékről, amit meg akarunk vásárolni és a pénztárosnő nem tudja beütni az értéket. Várni kell a nagykövetségnél, amíg időpontot kapunk. Várni kell, mert az előttünk levő sofőr nem forma egyes stílusban vezet, és sehogy nem akar már befordulni a főútra. Várni kell, mert a cudar lift olyan lassan mozog, pedig mi már rég késésben vagyunk. Az életünk, akármennyire nem szeretjük, tele van várakozásokkal. Néha csak néhány másodpercet kell várni, hogy a lámpa zöldre váltson, máskor napokig kell várjunk egy eseményre, egy eredményre. De van olyan várakozás, ami évekig tart, amíg valaki megtalálja a társát, amíg sikerül egy saját lakásba költözni. Jézus olyan várakozásról beszél, ami egy egész életen át tart. Figyelmeztet bennünket, hogy senki se tudja, hogy mikor fog Ő visszajönni, ezért mindig készen kell legyünk az ő fogadására. Nemcsak most az adventi, karácsonyi időszakban várjuk Őt, hanem mindig. A keresztyén életünk lényegéhez hozzátartozik a várakozás. Várakozni is sokféleképpen lehet. Lehet várakozni örvendezve és lehet várakozni szomorúan is. Lehet várakozni egyedül, árván és ez talán az egyik legnehezebb várakozás. Lehet várni egyedül úgy is, hogy a családból csak egyedül vagyok ott egy istentiszteleten, csak engem érdekel, hogy karácsonykor megszületett a Szabadító és jobb, ha nem is beszélek Róla, mert csak kinevetnek, hogy én még hiszek. De lehet úgy is várni, hogy nem vagyok egyedül, együtt várja a családom a Karácsonyt, együtt örülünk egy istentiszteleten, együtt énekelünk és imádkozunk Szentestén. 2 Kőlap 2011 december

3 Lehet várni türelmesen és lehet várni idegesen. Várhatom úgy is az ünnepet, hogy már megint itt van az év legzsúfoltabb periódusa, itt van egy csomó plusz feladat. Itt vannak a bevásárlások, kell egy csomó ajándék, ötletem sincs, hogy mi lehetne az. Ráadásul ott a takarítás meg a sütés-főzés. De várhatok úgy is, hogy imádkozom, hogy Isten őrizze meg a békességet a szívemben, a családomban, adjon erőt a plusz feladatokhoz, adjon inspiráló ötleteket, hogy mivel szerezhetek igazán örömet a szeretteimnek. Várakozhatok, unottan, mint egy állomáson, várakozhatok aktívan és passzívan is. Ez az Ige aktív várakozásra indít bennünket, Jézus arról beszél, hogy tennünk két dolgot kell várakozás közben. Az aktív várakozásban benne van nemcsak a munka, a sok sürgés-forgás, hanem az imádság, a Biblia-olvasás, a lelki közösségben, a gyülekezetben való jelenlét is. Ne csak a testi dolgok legyenek jól előkészítve, hanem a lelkiek is. A bibliai történetben a ház ura elment egy menyegzőre, a szolga otthon maradt, de ébren várta a gazdát. Nem feledkezhetett el a feladatokról, amiket kapott, amik rá voltak bízva. Jézus fizikailag nincs jelen, de mi sem feledkezhetünk el arról, hogy milyen feladatokat, megbízatásokat kaptunk tőle. Várakozásunk nem lehet passzív, hogy ölbe tesszük a kezünket, befekszünk egy ágyba és nem teszünk semmit. Az ilyen várakozás nem méltó a keresztyén emberhez. Sokan azért csalódnak Istenben, mert csak tétlenül várják, majd csak történik valami csoda, majd csak megváltozik a férjük, a feleségük, a gyermekük, a főnökük. Jézus nem ilyen tétlen várakozásra hív, hanem azt kéri, legyünk aktívak, legyen derekunk felövezve. Ha a keleti ember munkára, harcra készült, akkor a hosszú ruháját övvel összefogta. Magunkra kell ölteni a munkaruhát. Ám ne legyen, ahogy nagyon sokszor van, hogy arra akarjuk használni Istent, hogy ő tegyen meg mindent ügyes bajos dolgaink rendezésében. Az igazi keresztyén ember odaadja magát, hogy eszköz lehessen Isten kezében és Isten a munkaruhába öltözött gyermekeit meg tudja áldani. A másik felszólítása Jézusnak: lámpásaitok legyenek meggyújtva. Abban a korban egy rongydarabot belemártottak olajba és feltűzték egy botra, az világított. De ott kellett legyen a közelben egy olajos korsó, mert ha az olaj elégett, akkor a lámpa elaludt. Sokszor ez a baj a mi életünkkel is, ezért mennek tönkre kapcsolatok, házasságok, mert nem gondoskodunk olajról és nem gondolunk arra, hogy mi lesz, ha kialszik a lámpás. Egyik ismerősöm mondott el az életéből egy nagyon tanulságos történetet. Amikor 18 éves volt a barátaival elmentek kirándulni egy barlanghoz. Elindultak befele a barlang járataiba és nagyon izgalmas volt ez a felfedezőút. Ott volt a tovább mozgató kérdés: vajon mi van beljebb? Végül a barátai úgy gondolták, hogy nekik elég már ebből az izgalomból, de az én ismerősöm másképp gondolta. Úgy érezte, hogy ő sokkal bátrabb meg 3 Kőlap 2011 december

4 merészebb, mint a többiek és elkérte a legjobb lámpást, ami a csapatnál volt és egyedül tovább indult. Jó nagy szakaszt ment így egyedül és egyre jobban élvezte ennek a kalandnak a feszültségét. Eljutott egy olyan helyre ahol a barlangban volt egy szintkülönbség, de utána még érdekesebbnek tűnt a járat. Az ismerősöm azt gondolta: sebaj, ugrik egyet lefele, aztán simán megy tovább. Igen ám, csakhogy történt valami, ahogy ugrott és földet ért abban a pillanatban kialudt a lámpás. Ő pedig ott volt egyedül teljes sötétségben, hiszen második lámpás nem volt nála. Előbb nagy bőszen azt gondolta sebaj, én kijutok innen a sötétben is. De hamarosan rá kellett döbbenjen, hogy ez nem sikerül neki. Leült, imádkozott, elgondolkozott egész addigi életén és könyörgött, hogy Isten küldjön szabadítót számára. Hét órát töltött ott a sötét barlangban, amíg végre a mentők a tekervényes járatokban rátaláltak. Az a jó, hogy ez az ismerősöm, ezek után elhatározta, hogy az életét nem akarja Jézus nélkül, azaz a világ világossága nélkül élni. Nemcsak az ismerősöm életében lehet sötétség, sok emberre rászakadhat egy csalódásban, egy veszteségben, egy betegségben, egy hirtelen jött gyászban. Amikor szinte tapintható a sötétség körülötted, mit teszel? Van-e valaki, aki utánad jön és megkeres? Tudod-e, hogy van valaki, aki utánad jött, aki kész keresni téged? Erről szól az advent és a karácsony. Eljött a világosság ebbe a világba és a szomorú az, hogy noha eljött Ő, sok ember nem akar kimenni a maga barlangjából, a maga sötétségéből. Sokan ma sem választják Jézust, a Világ Világosságát. Inkább szeretik az emberek a sötétséget, mert az ő cselekedeteik gonoszak. Ha azonban Jézust befogadod az életedbe, akkor vele együtt jön a Szentlélek is. Az Ő jelképe az olaj a Bibliában. Ha a Szentlélek ott van az életedben, akkor képes vagy megbocsátani, akkor kész vagy a hűséget megőrizni a házasságban, akkor tudsz szelíden beszélni. Akkor szeretetet áraszt az életed a környezeted felé, akkor tudsz vallást tenni a hitedről az emberek előtt, mert a Lélek bátorságot ad neked. Erre a világító életre hívott el Jézus. Lehet úgy is élni, hogy nem érdekel, hogy világítasz, vagy sem. Lehet élni úgy is, hogy nincs olaj-tartalékod, és ha leég az első adag, akkor sötétben maradsz. Lehet úgy is élni, hogy csak idegesség, aggodalom, káromkodás, békétlenség, részegség, paráznaság, hazugság van az életedben. Lehet, de nem érdemes! Jézus eljött, hogy kivezessen ebből a sötétből a fényre, a világosságra, a békességre, az üdvösségre. Hogy milyen lesz az ünnepünk, az attól függ, hogy van-e világító életünk vagy nincs, engedtük-e, hogy a sötétből Jézus kivezessen egy szép, tiszta, új életre. Aki ezt a világosságot már megkapta, adjon hálát érte, aki pedig még nem, kérje bátran, mert Ő azt ígérte, hogy aki kér, az kap! Áldott adventet és Krisztussal örvendező igazi, fényes Karácsonyt kívánok mindnyájatoknak szeretettel lelkipásztorotok: Lőrincz János. 4 Kőlap 2011 december

5 ALTERNATÍV SZILVESZTEREZÉS A decemberi hónap sok eseményt kebelezett be. A borzos szakállú Mikulásjárástól a Világ Messiásának születésnapján át a szilveszterig. Ünnep ünnepen, ajándék ajándékon... Ismerjük mindannyian a hónap sürgésforgását. Sajnos, ezek az ünnepek sokakban nem hoznak csendet, igazi, mély Istenre figyelést. Annál inkább mértéktelen pénzköltést, kölcsönöket, munkát, tivornyát. S év végére úgy van az ember, hogy végre ki szeretne rúgni a hámból... újból. Sajnos, egyesek csak a borozgatás és vodkázgatás végeláthatatlan lehetőségét látják az ünnepekben. Sok szilveszterezés nem szól másról csak az evésről-ivásról, a tivornyáról, a buliról... Hála legyen Istennek, hogy azért vannak olyanok is, akik a szilvesztert Istenre figyelve igyekszenek eltölteni. Sokan imádkozással lépnek át az Új Évbe, vagy az éjféli istentiszteleten Isten-örömében a gyülekezet közösségében. A gyülekezetünk mindkét ifjúsági csoportja (a harmadik még túl fiatal, azt hiszem, így ők még nem szilvesztereztek közösen), a középifi és a nagyifi, igyekszik a szilvesztereket is Istenre figyelve eltölteni. Sokaknak ez eléggé unalmasnak cseng, azonban ennél izgalmasabban nem lehet eltölteni a szilveszter éjjelt. A tavaly a nagyifi Udvarfalván, az egyik ifis nagymamájának lakásában szilveszterezett. Én egy kicsit később tudtam érkezni, mint a többiek. Egyesek közülünk már 31-én délelőtt ott voltak a helyszínen, hogy előkészítsenek mindent. Amikor megérkeztem, már minden az alkalomhoz méltó díszben állt, jó meleg volt a szobában is, de a szívekben is. Egy közös vacsorázással kezdtük. Nincs ebben semmi alternatív! mondhatnánk. Minden szilveszterezés ugyanígy kezdődik. Ez lenne a nagy alternatív szilveszter? Nos, ami ez után következett, az valóban alternatív egészen más. Egy utazáson vettünk részt úgy, hogy el sem mozdultunk a helyünkről. Gondolatban, emlékekben az elmúlt évet barangoltuk be. Egy ima-séta volt ez. Végiggondoltuk, hogy az elmúlt évben mi minden történt: milyen örömeink, milyen bánataink voltak, kiknek okoztunk fájdalmat, kiket sikerült megörvendeztetnünk, és hogy mi mindenért imádkoztunk. Aztán megszólalt Jézus az Ő igéjén keresztül. Végül egy imaközösségben bocsánatot kértünk Istentől a mulasztásokért, a bűneinkért, hálát adtunk Istennek a szeretetéért, az elmúlt évért, és kértük, hogy a 2011-es évet is áldja meg. Ez kb. 12-ig tartott. Aztán megkondultak az udvarfalvi templom harangjai kihívogatva minket a templom elé. Ott köszöntöttük egymást. Miután ismét bementünk a házba következett a játékos rész reggel 7-ig. Volt, aki römizett, volt aki activity-zett és volt aki Uno-zott (amerikai 7-eshez hasonló kártyajáték). Nagyon jó hangulat volt, sokat nevettünk, és igazán örültünk egymásnak és Istennek. Kedves barátaim, lehet jól érezni magunkat pia, tivornya nélkül is. A legnagyobb ünnepszerző Jézus Krisztus, akinek őszinte szívvel örülhetünk. Ettől különleges, alternatív a szilveszter, hogy Isten Fia, az Úr Jézus is jelen van. Kívánom, hogy ebben az évben mindenki tapasztalja meg az alternatív szilveszter örömét! (Müller Lóránd segédlelkész) 5 Kőlap 2011 december

6 KEDVES GYÜLEKEZETI TÁRSAK, TESTVÉREK! Azzal kezdeném, hogy 2010 májusában örömünkre megszületett fiúnk Róbert, akiről azonban hamarosan kiderült, hogy bélrendszere beteg. Elkezdődött így életünkben a kisfiúnk egészségéért való küzdelmünk. Róbert ma már túl van 14 műtéten és 4 kisebb beavatkozáson. Romániában, Marosvásárhelyen négy hónap alatt 7 műtéten esett át, majd Belgiumban, Brüsszelben tíz hónap alatt 6 műtétre és 4 kisebb beavatkozásra került sor, ezeket követte ez év novemberében Hollandiában, Amsterdamban egy műtét. Előtte áll a 15-dik műtét, melyre december 16-án kerül sor az amsterdami kórházban. Ez után van csak remény arra, hogy egy normális életet tudjon élni! Életének első négy hónapját fiunk Romániában töltötte, majd következet tíz hónap Belgiumban. Ez év júliusától Hollandiában tartózkodik velünk együtt, azaz szüleivel és nővérével. Számokban kifejezve ez összesen 362 kórházban eltöltött napot jelent (61 nap Romániában, 296 nap Belgiumban és 5 nap Hollandiában). Mindezek után az ember azt gondolhatná, hogy egy megtört kisfiúról írok. De nem, Róbert egy nagyon boldog, sokat nevető, játékos, erős kisgyermek, aki jár és már egy-egy szót is mond. Minden orvosi felmérés is azt igazolja, hogy teljesen a korának megfelelően fejlett kisgyermek. Ez testvéreim csak úgy lehetséges, hogy kegyelemben részesült az Isten részéről. Ahogy a 121- dik zsoltárban van írva: az Úr a te őriződ, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől. Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor. De Róbert túl kicsi még ahhoz, hogy ő saját magáért kegyelemért imádkozhatott volna. Kegyelemért könyörögtünk mi szülők és a család. De ilyen nagy terhek hordozása között, sokszor mi is elfáradtunk és elgyengültünk. Olyan jó volt azonban érezni és tapasztalni, hogy az imádkozók sorában nemcsak mi vagyunk benne, hanem nagyon sokan a gyülekezetünkből, a városunkból, az országunkból. Sőt sokan más országokból is, meg más kontinensekről, mint Ázsia vagy Afrika, velünk együtt imádkoztak, imádkoznak kisfiúnk gyógyulásáért és a mi mellette való kitartásunkért. Ennek az imaláncnak hangja eljutott Jézus Krisztushoz és ő közbenjárt Róbertért az Atyánál, hiszen volt idő mikor az életéért kellett imádkozni, mert a halál kapujában volt. Tavaly szeptemberben mi szülők nagyon közel voltunk ahhoz, hogy feladjuk a harcot, de az Úr meghallgatta a sok elmondott imát és túlvitt ezen az időszakon. Az eltelt másfél évben többször éreztük a bőrünkön a bibliai ígéret beteljesedését, hogy az Úr erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi (Ézsaiás 40, 29). Köszönjük ezt az imahátteret mindenkinek, aki csak egyszer is összekulcsolta a kezét egy imára a kisfiúnkért! Hálásak vagyunk a mi Urunknak, hogy ezekbe a nehéz időkben meg tudtuk tapasztalni, hogy mi a valódi hit, remény és szeretet, amelyet a sok mellénk állt emberben láttunk. Nem minden gyülekezeti tagnak van ilyen nagyszámú műtétje vagy hosszú betegsége, de sok gyülekezeti tagunk szintén átmegy életében küzdelmes szakaszokon, legyen az egészséggel vagy más nehézséggel kapcsolatos. Legyünk együtt egymás mellett, egymásért, imádságban, egymás megsegítésében! Hallgassunk Pál apostol szavaira, melyeket az első Timóteushoz írt levél 2 részében olvashatunk: Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat 6 Kőlap 2011 december

7 minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben. Mi családként ma már mélyebben értjük mit jelent ez az imádság sorozat, hogy milyen ereje van az imádságnak. Éljünk vele nap mint nap, mert ez valódi kincs! Adventben vagyunk, várakozásban. Várjuk, hogy az angyal hírül adja, hogy Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában (Lukács 2, 11). De készüljünk úgy lélekben, hogy tudjunk az angyal mellé álló mennyei seregek sokaságnak tagjaivá lenni, akik így dicsérik az Istent: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat. (Lukács 2, 14). Szeretettel: Fekete Attila, főgondnok és családja, Hollandia, Wilnis, 2011 december 1. AHOL AZ ANYÁK FELÜDÜLHETNEK A Kőlapban régen írtunk a mamakörről, pedig semmit sem veszített fontosságából. Meglehet többen el is felejtkeztünk róla vagy keresünk fiatal anyaként egy olyan helyet, ahol a gyerekeinkről beszélgethetünk. Ezért kérdeztem Hegedűs Juditot és Szilágyi Emőt, a jelenlegi szervezőket. - Mióta és kivel szervezed Judit a Mamakört a kövesdombi református gyülekezetben? - Ez az alkalom nem most indult, ahogy az olvasók is tudják, de 2010-ben szervezők hiányában jó félévet szünetelt. Rám kérdezett az említett év vége fele egy kismama, hogy miért nincsenek ezek a találkozások. Elgondolkoztam, talán tudnám vezetni, de alkalmatlanságom tudata megbénított. Aztán nem sokkal később még egy anyuka érdeklődött és ekkor már a lelkiismeretem nem hagyott nyugton, sőt eszembe jutott az is, hogy főgondnokunk felesége Sandra annak ellenére vezette az alkalmat, hogy neki holland létére nyelvi nehézségei is voltak őszén az alkalmak azért kezdtek szünetelni, mert kiderült, hogy főgondnokék kisfia beteg és műtétre szorul külföldön. Nekem is akkora a harmadik gyermekem, mint az övék és ez még egy lökést adott, hiszen 2 évig otthon lehetek, tehát időm is lenne. Így 2011 február végén meglett az újból induló mamakör első alkalma, amin Szilágyi Emő felvetette, hogy egymás címeit is kérjük el, hogy így is értekezhessünk, sőt minden újabb meghívóval együtt elküldjük egymásnak az előbbi alkalom összefoglalását is. Emőt ezúton kaptam szervező társnak az Úr Istentől, aminek nagyon örülök, hiszen amúgy eléggé izgulok, mert szeretném Isten dicsőségére tenni ezt a szolgálatot és ugyanakkor nem szeretnék senkit se megbotránkoztatni szavaimmal sem. - Körülbelül hányan szoktatok összegyűlni? - A legkevesebben hárman voltunk, a legtöbben kilencen, de természetesen ez csak az anyák száma, mert hiszen minden alkalmon mellettünk ott vannak a gyerekek is középen a szőnyegen játszadozva. Anikó, az örök mosolygó mindenese a gyülekezetünknek mindig meleg teával vár minket, mi pedig felváltva hozunk valami harapnivalót is. Külön öröm, amikor Póra Zoltán ifjúsági munkásunk is eljut az alkalomra, mert akkor ő vezeti az éneklést és gyerekeink örömére gitározik is. Ezek az énekek mutogatással-mozgással egybekötöttek, amelyeket a kicsik örömére a nagy testvérek is szívesen énekelnek velünk együtt. 7 Kőlap 2011 december

8 - Bizonyára minden olvasót és leendő kismamát főleg az érdekel, hogy miről szoktatok beszélgetni. Milyen témák voltak eddig? - Először is minden második alkalom bibliaóra jellegű, amikor egy meghívott beszél arról, hogy egy adott Bibliai szakaszból mit értett meg Isten segítségével. Ezt követően mi is hozzászólunk, illetve van lehetőség a közös imádkozásra is. Ezen alkalmak között tematikus beszélgetések vannak, amelyeket különféle szakemberek vezetnek be. Így volt alkalmunk hallani a következőkről: Mondókák és dalok szerepéről a gyereknevelésben (sőt ki is próbáltunk párat a helyszínen), Kötődő gyereknevelésről (azaz anyacsecsemő szoros kapcsolatáról és ennek fontosságáról), Mit, mikor és miért olvassunk a gyerekeinknek?, A lelki egészségről, Fogak ápolásáról, Mit, mikor és hogyan játszunk gyermekeinkkel? Az apák szerepe a gyereknevelésben. Ez utóbbi téma már kétszer is terítéken volt és természetesen a férjeink is jelen voltak. Kellemes meglepetésben volt részünk, mert kiderült a jelenlevő apák mind aktívan részt vesznek a gyereknevelésben, pedig sokuk külsőre szűkszavúnak tűnik. Jó volt hallani, ahogy őszintén elmondták gyerekeikkel kapcsolatos élményeiket, sőt lelkészünk megosztotta velünk, hogy 50-ik születésnapjára gyerekeitől milyen leveleket kapott, amikből kiderült miért is szeretik őt, mint édesapjukat. - Te személyesen Judit, mint kismama és szervező, miért tartod fontosnak a mamakört? - Noha immár három gyermekem van, látom, hogy még mindig vannak kérdéseim a gyereknevelés kapcsán. Persze receptet kapni meg adni nem tudunk, de jó végiggondolni minden tanácsot és ezek alapján eldönteni, hogy személyre szabottan az én gyermekemnek mi a legjobb. Különösen jó számomra, hogy a gyereknevelés kérdésével is Istenhez fordulhatok a többi anyukával együtt és lelkileg is felfrissülhetek. Ezért örülök, hogy a tematikus alkalmakon is felolvasunk egy rövid igei áhítatot is. - Hát te, Emő hogy vagy a mamakörökkel, miért fontosak számodra? - Együtt lehetek más kismamákkal, megbeszélhetjük a gyereknevelés örömeit és nehézségeit. - Melyik volt a legjobb tematikus beszélgetés? Elmondanátok pár mondatban miről hallottatok? - A Lőrincz Hajnal által vezetett előadás tetszett: Hogyan kommunikáljunk gyerekeinkkel, családtagjainkkal, barátainkkal és Istennel. Ebben a beszélgetésben helyet kapott az is, hogy nem mindegy mikor és hogyan beszélünk a gyerekeinkkel, és hogyan hallgatjuk meg őket. Nagyon fontos, hogy ne csak a verbális kommunikációjukat értsük. - Mit üzentek a most éppen babát váróknak illetve a többi kisgyermekes anyának? - Minden anyuka, de főleg, akiknek még csak egy gyermekük van keresik a társaságot, a kimozdulás lehetőségét a napi megszokott menetből. A mamakör egy ilyen lehetőség, amikor együtt ujjongunk a gyereknevelés örömeit tapasztalva és együtt hordozzuk a nevelés terheit is igyekezve átbeszélni a nehézségeket. Mindezt pedig Istenre figyelve próbáljuk tenni, az Ő jelenlétében kívánunk beszélgetni, tapasztalatainkat átadni egymásnak, valamint hálát adni és erőt kérni imádságban. Várunk tehát mindenkit szeretettel, próbálja ki nyugodtan mindenki, aki anyuka, hiszen a mamakör nyitott minden érdeklődő számára minden második csütörtökön délután 6 órától! (az interjút készítette Grosz Imola) 8 Kőlap 2011 december

9 GYEREKTÁBOR A tavalyi kimaradás után, újra gyerektábort szerveztünk augusztus 8 és 11 között, ezúttal Mezősályon. A tó partján található táborozóhely már első perctől megragadta mindannyiunk figyelmét és nagyon megszerettük. 20 gyerek és 5 munkatárs vett részt a táborban (a hét folyamán még két közép-ifis is csatlakozott csapatunkhoz). A négy napos táborban a téma a Nagy változás volt és amint tapasztaltuk, ezt Isten komolyan is vette és velünk kezdte a változásokat. Úgy éreztük, hogy Isten Szent Lelke szinte kitapinthatóan volt jelen közöttünk. Számtalan váratlan fordulat befolyásolta a napi eseményeket és úgy láttuk vezetés alatt vagyunk. Jézus ígérete jutott eszembe, amely szerint Ő minden nap velünk van. Tanultunk, játszottunk, kézimunkáztunk, beszélgettünk (sokat) és változtunk. A nap tornával kezdődött a házunk előtt levő focipályán. Testünk felüdülése után már várt a finom reggeli. Miközben gyomrunk emésztette a mindennapi kenyeret, lelkünk virulása érdekében reggeli áhítatot tartottunk minden szobában, csoportonként. Célja: a napi igeolvasás örömének és fontosságának megismerése volt. A későbbiekben bibliai történeteken keresztül (Pál apostol, a vámszedő Zákeus, az etióp kincstárnok) tanított Isten. Az éneklés, a kézimunka meg a játék kedvenc tevékenységeink közé tartozott. Ebéd után pihenés és játékok voltak a programban. Különleges játékot tanultunk néhányan, inkább a fiúk. A sokak számára nehezen érthető rögbi játékot új, szelídebb szabályokkal játszottuk és így az egyik kedvenc sportunkká vált - a harmadik napon. Az esték filmnézéssel, gyerekek által előadott jelenetekkel és sok beszélgetéssel teltek. Ha azt mondod a tábor résztvevőinek, hogy Áll és hallgat!, biztos mosolyogva néznek majd rád. Ezt a különös mondatot hozta elénk Isten a négy nap alatt és sokat tanulhattunk belőle. Először is azt, hogy noha könnyű dolognak tűnik, mégis nehéz megtenni, hisz bizonyos helyzetekben nem megy a hallgatás. Menetközben rájöttünk, hogy Jézus sok helyzetben, például, amikor vádolják, csak áll és hallgat. A mi Urunk hallgatása is tanít bennünket. Lehet, hogy már régóta áll és hallgat, mert nem akar nélkülünk tovább menni. Talán csak egy nyári emlék a mezősályi tábor, de aki megőrizte szívében a tanításokat és a hely szentségének a zamatát és illatát, az örökre szóló kincseket gyűjtött. (Póra Zoltán ifjúsági munkás) 9 Kőlap 2011 december

10 HÁZASTÁBOR 2011 Az idén nyáron immár harmadízben szervezett családos tábort a házas-ifi. Egész héten 7 házaspár tudott részt venni a programon. Rajtuk kívül még voltak alkalmi résztvevők is. Előadóinkat visszatapsoltuk tavalyi szolgálatuk után. A résztvevők egyetértettek abban, hogy élettapasztalatban, ismeretben, igei látásban egyaránt jó vezetőknek, előadóknak bizonyultak Dr. Veres Sándor és Judit budapesti pszichológusok, akik a hét folyamán, előadásaik keretében elmondták, hogy meg kellett térniük a pszichológiából. Ugyanis az Ige fényében kellett meglátniuk azok értékét, amiket addig hittek és gyakoroltak. A tábor mindennapján egy-egy témát vettünk, amelyről előadást hallgattunk meg, de nem maradtak el az interaktív alkalmak sem, a házastársak páronként történő tematikus beszélgetései, sőt az előadókkal történő kiértékelő beszélgetések sem. Esténként egy-egy családnál folytattuk a délelőtt elkezdetteket. Jó volt családias hangulatban és környezetben eltölteni az esti alkalmakat, beleértve a közös vacsorát is. Egyébként minden ebédet közösen fogyasztottunk el gyülekezetünk ifjúsági házában, ahol kedves szakácsnő és segédje készítette el naponta a különbnél-különb finomságokat. A házaspárok számára fontos volt jó kezekben tudni a gyerekeket, hiszen a felnőttek programjával egyidőben Schuller Zoltán és Csilla változatos és a gyerekek számára is érdekes programot szervezett. Ha Isten éltet és megsegít, akkor jövőben is szeretnénk összehozni a családos tábort. Addig is igyekszünk kéthetente megtartani házas alkalmainkat. Szeretettel várunk minden fiatal és fiatalos házaspárt. (Szabó István, presbiter) EGY CSOKOR SÁRGA VIRÁG Hogy mit tud tenni egy csokor sárga virág? Azonkívül, hogy gyönyörködtet, eszköz lehet az evangélium hirdetésére. Szabó Csilla és férje, Attila, a Dél- Ázsiában szolgáló házaspár megörökítette naplójegyzetek formájában azt, hogy hogyan vált egy csokor sárga virág szolgáló eszközzé az életükben. Ünnepi jókívánságaik mellé hadd tegyük oda ajándékul ezt a történetet és egyúttal kérjük gyülekezeteink tagjait, hogy akit indít Isten Lelke, hordozza őket imádságban továbbra is! 10 Kőlap 2011 december

11 " A szomszédunkban lakik egy férfi, aki a gurka hadseregben szolgált. Minden reggel a háza előtt sétál. Próbálok köszönni neki már majdnem egy éve, de ő soha nem fogadja, sőt átnéz felettem, mivel tudja, hogy keresztyének vagyunk. Imádkoztam ezért már többször is érte. Ma délután tragédia történhetett a családjában, mert összegyűlt a rokonsága a háza udvarán és megjelent egy budhista szertartást végző szerzetes is - egyelőre egyedül Egész nap és egész éjjel sírtak a szomszédban. A szomszédunk felesége infarktusban halt meg a tegnap. Budhista szerzetesek egész serege vette körbe a házat, kántáltak (megtisztelve ezzel a szellemeket) és áldozatokat mutattak be. Ezzel egyidőben Csillának, a feleségemnek, hirtelen légzési problémái támadtak. Azt hittem meghal, annyira erősen kapkodta a levegőt. Imádkozz értem! mondta halkan. Megtettem. Ahogy az első pár szót kimondtam, a légzési probléma megszűnt. Ahogy abbahagytam az imádkozást, újra előjött a légszomja. Ismét könyörögtem az Úrhoz és végleg megszűnt a nehéz légzés. Megosztottuk más keresztyénekkel is ezt az élményünket és azt mondták, hogy főleg budhista szertartások ideje alatt már ők is megtapasztalták ezt a démoni támadást. Ma elégették a szomszédasszonyunk testét és hamvait a folyóba szórták. A rituális temetés a buddhistáknál kb. 8 órát tart, mert hitük szerint minden jó szellemmel kapcsolatot kell teremteni és el kell űzni minden rossz szellemet. Így biztosítják a halott lelkének a szabadságot, hogy más testbe szülessen újjá. Este imádkozva aludtunk el Délelőtt a Jawalakel körforgalom mellett megbúvó virágüzletben vettem egy nagy csokor sárga virágot. Az a gondolatunk támadt, hogy bekopogunk a szomszédba és részvétet kívánunk az elhunyt hozzátartozóinak, talán ez a gesztusunk majd kapuvá válik az evangélium hirdetésére is. Amikor ajtót nyitott a szomszédunk, szemébe néztem: üres, fény nélküli szempár nézett vissza rám. Amikor részvétet kívánva a virágot átadtuk, szeme megtelt könnyel, majdnem kicsordult az arcára. Behívott, majd egy csésze teával kínált meg bennünket. Beszélgetni kezdtünk. Elmesélte egész élettörténetét és többször is utalt a feleségére, aki pár napja még életben volt. Gazdag férfi ő, egy igen előkelő házban lakik, a gurka britt hadseregben szolgált 18 éves kora óta. Az életben most érzem igazán, hogy valakit elveszítettem mondta és nehezen palástolta érzelmeit. Voltam Irakban, Afganisztánban, Burmában, de most, 59 éves fejjel érzem, hogy belül valami fáj. Nagyon köszönte, hogy meglátogattuk őt. A büszkesége megtört és elfojtott hangon mondta az immár felnőtt gyerekeinek: A szomszédban laknak - ott az első emeleten - ezek a külföldiek. Búcsúzáskor becsukta az ajtót, de még elkaptam könnybe lábadt szemeinek látványát. Bárcsak megérezné ebben a látogatásban Istenünk szeretetét és jelenlétét!" (Szabó Attila és Csilla) 11 Kőlap 2011 december

12 IN MEMORIAM PILINSZKY JÁNOS ( ) A huszadik század egyik legnagyobb magyar költője 90 éve, azaz 1921 november 27-én született Budapesten. A piarista gimnáziumban végezte általános és középiskolai tanulmányait. Az iskola szellemisége nem törlődött ki nyomtalanul szívéből, sőt bár az Istennel való kapcsolata válságon ment át az érettségit követően, mégis a lelki harcok után visszasimul Isten tenyerébe és egész költészetével hirdeti, hogy a SZERETET a valóságról alkotott legszebb szavunk és életünk lényege. Mindez attól válik hitelessé, hogy megtapasztalta igaz az, amit gyóntatója mondott neki: magát Isten nagyon szereti, hogy ennyit szenvedhet. A Pázmány Péter tudományegyetemen először jogot hallgat, majd pedig a bölcsészkarra jár 5 évig, csak éppen lediplomáznia nem lehet már, hiszen 1944 tavaszát írjuk akkor. Katonának kell bevonulnia és a nyugati frontra viszik, aztán el is kezdődik a dolgok átértékelése egy mennyei dimenzió fényében. Erről is szól az a történet, hogy bevonulásakor a zsákját könyvekkel megrakva száll fel a vonatra, ám menet közben sorra dobja ki a könyveket, mert úgy érzi már nem érvényes azok mondanivalója. Végül csak az evangélium marad nála, mely mindvégig elkíséri, akár egy hűséges kutya. Istenhitéről így vall: hiszek, pontosabban igyekszem hinni!, azaz amerikai hadifogolytáborba kerülése ellenére és a háború után annak dacára, hogy érzi: a koncentrációs táborok világa sajnos egy visszatér(het)ő lehetőség ebben a világban. Ezek a gondolatok feszülnek már az első kötetében, a Trapéz és korlátban is, amely a háború után jelenik meg. AZ EMBER ITT Az ember itt kevés a szeretetre. Elég, ha hálás legbelül Ezért-azért, egyszóval mindenért. Valójában két szó, mit ismerek, Bűn és imádság két szavát. Az egyik hozzám tartozik. A másik elhelyezhetetlen. Költői nyelve furcsa, de nem expresszionista nyelvi meghökkentésről van itt szó. Minden epikai elemet kiiktat a verseiből és így például a szeretet, éhség és egyéb szavak új jelentést kapnak. Az emberi lét kiszolgáltatottságáról ír és pont ezért egyetemes a költészete. Nem csoda, ha a magyar költők közül őt értik a leginkább Nyugaton is a fordítóknak köszönhetően. Ars poétikája Jelenits István szerint így fogalmazható meg egyik verse alapján: ne a körülötted levő rohanásra, apró-cseprő dolgokra figyelj, mert figyelni arra érdemes, amire az Örökváros figyel. MIELŐTT A jövőről nem sokat tudok, De a végítéletet magam előtt látom. Az a nap, az az óra Mezítelenségünk fölmagasztalása lesz. 12 Kőlap 2011 december

13 A sokaságban senki sem keresi egymást. Az Atya, mint egy szálkát Visszaveszi a keresztet, S az angyalok, a mennyek állatai Fölütik a világ utolsó lapját. Akkor azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk: Nagyon szeretlek. S a hirtelen támadt tülekedésben Sírásunk még egyszer fölszabadítja a tengert, Mielőtt asztalhoz ülnénk ra készül el egy újabb verskötettel, ám ennek megjelenését már nem engedi az akkori politikai rendszer. De az októberi forradalom után 1957-től egészen haláláig az Új ember katolikus hetilap munkatársa lesz. Megjelennek újabb versciklusai is, mint a Nagyvárosi ikonok, Szálkák, Végkifejlet, Kráter. Prózai írásai később a Vigíliában látnak napvilágot, ahol többek között a zenéről is ír, különösen kedvelte ugyanis Bach és Mozart muzsikáját. De elmélkedéseinek tematikái változatosak, hiszen olvashatunk a nagy egyházi ünnepek lényegéről vagy az emberi szenvedés értelméről, sőt kedvenc íróiról és nagy gondolkodókról is, mint például Simone Weilról. A hetvenes években háromszor annyit ír, mint addig és méltán mondhatjuk őt József Attila utódjának irodalmi jelentőségét tekintve. Sokat járt költői körökbe (bár alapjában véve magányos volt és sokszor menekült a csendbe), ahol egyszer arról beszélgettek ki az az író a huszadik században, akit mondanivalójában nem lehet túllépni. A szavazás szerint ez Franz Kafka, de Pilinszky szerint Dosztojevszkij, mert ez utóbbi az emberi létállapotról tudta a legtöbbet. Nem csoda ez, hiszen magának a költőnek fő tematikája műveiben a bűnnel való szembesülés is, melynek súlya pont abban rejlik, hogy nem elég a bűnt meglátni, mert akkor csak ítélkezünk egymás felett. A bűnnel való szembesülés a mélypont ünnepélye, amikor esély van találkozni az Örök Szépséggel, a Krisztussal. INTROITUSZ Ki nyitja meg a betett könyvet? Ki szegi meg a töretlen időt? Lapozza fel hajnaltól-hajnalig Emelve és ledöntve lapjait? Az ismeretlen tűzvészbe nyúlni Ki merészel közülünk? S Ki merészel A csukott könyv leveles sűrűjében, Ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel? És ki nem fél közülünk? Ki ne félne, Midőn szemét az Isten is lehunyja, És leborulnak minden angyalok, És elsötétül minden kreatúra? A Bárány az, ki nem fél közülünk, Egyedül ő, a Bárány, akit megöltek. Végigkocog az üvegtengeren És trónra száll. És megnyitja a könyvet. Pilinszky János költői rangját a kritika és a versolvasó közönség egyaránt elismeri. Ez a törékeny, ritkán és halkan megszólaló költő már életében eljutott a figyelem fókuszába, mert pascalinak mondható sokoldalú életműve irodalmunk maradandó kincse és élő olvasmány bármikor is vesszük a kezünkbe. Tegyük hát mi is most a Kőlap oldalain megkeresve írásait! (Grosz Imola) 13 Kőlap 2011 december

14 GYÜLEKEZETÜNK RENDSZERES ALKALMAI Vallásórák: kiscsoport péntek 17 órától Nagycsoport szombat 11 órától Mindnyájunk nagy örömére, hétről hétre sikerül megtartani a vallásórákat a lelkes gyermekseregnek. A gyermeksereg kifejezés nem véletlen, éppen a nagy létszám következtében döntöttünk úgy, hogy két csoportra oszlunk. A kiscsoportosok (óvodásoktól második osztályosokig) pénteken 17 órától jönnek, míg a nagycsoportosok (harmadikosoktól hatodikosig) szombaton 11 órától. Ifjúsági istentisztelet Minden hónap első szombat estéjén 18 órától A gyülekezet valamint az első és másodéves konfirmandusok számára tartjuk ezt az alkalmat. A már nem vallásórás, de még nem is középifis gyerekek számára nagyon fontos lenne ez a közösség, hogy ne csak konfirmáljanak, hanem beépüljenek a gyülekezetbe. Középifi szombat 19 órától A szombat este mindig kihívás a fiatalok számára, mert minden valamirevaló esemény szombat este történik a világban. Annál nagyobb öröm, hogy a fiatalok mégis hűségesen járnak ezekre az alkalmakra (egyetemista ifi) kedd este fél nyolctól Nagyifi péntek 19 órától A nagyifi még mindig vár új tagokat is sok szeretettel, talán az új időpont többeknek megfelel. Kismamakör minden második csütörtökön 18 órától Meghívottak és a mamakör tagjai tartják az alkalmakat az érdekelt témakörökben. Egyre több új anyuka és baba látogatja az alkalmakat, aminek különösen örülünk. Nagyszerű alkalmak ezek a barátkozásra, játszásra, közösséggé formálódásra az anyukák illetve a csemeték (a hónapos korútól a három évesig) számára. A vasárnapi istentisztelet ideje alatt újra alkalom adódik a csoport találkozására az alsó gyülekezeti teremben. Házastalálkozó minden második szombaton délután fél hattól. A házastársi kapcsolataink ápolásáról szólnak ezek az alkalmak. Sokszor nehéz időt szakítanunk a személyes dolgainkról való beszélgetésekre, így a találkozók segítséget nyújtanak ebben. Nem csak bibliaórákról van szó, hanem különböző témáknak (intimitás, érzelmeink stb.) az átbeszéléséről is vagy közös filmnézésről. Gyülekezeti bibliaóra csütörtök 18 órától, téli időszámítás idején 17 órától. Bátorítunk mindenkit, hogyha idejéből telik, látogassa ezt az alkalmat is, mert áldott órává tud válni a hétköznapi futásban. 14 Kőlap 2011 december

15 ESEMÉNYNAPTÁR Kórus csendesnap július 2-3; Házastábor július 16-21; Presbiteri csendesnap július 21-22; Nagyifis tábor július Uzonka; Vakációs Bibliahét július 25-29; Bibliatanulmányozó csendesnap fiataloknak augusztus 1-4 Somosdon; Gyerektábor augusztus 8-11 Mezősály; Evangélizációs hét Bódis Miklós hátszegi lp szolgálatával nov dec. 3; ESKETÉSEK 2011.V VIII.27. között: Târnăvean István és Bordi Irma Melinda Bocicor Lazar Ovidiu és Szántó Magdolna Tímea Farkas Sándor és Soó Erika Szegedi Zoltán Levente és Gál Éva Székely Béla József és Lakó Gyöngyvér Patru Vlad és Jánosi Emese Erzsébet Cîmpean Valeriu és Magos Pálma Katona István és Balázs Csilla Kiss Ferenc és Orbán Emese Szakács Mikes István György és Vizi Júlia Szász Ernő és Szántó Éva Kinga Mátyus Lajos és Pop Dália Erzsébet KERESZTELÉS 2010.VII.4.-én és 2011.IV X.23 között: Karda Szilárd Némethi Balázs Szálasi Hanna Keszeg Evelyn Hegedűs Petra Zorka Deé Zalán Pál Kinga Ottilia Russu Kincső Szőcs Dávid Ákos Tőkés Andrea Annamária Szilágyi Tamás Darabont Lázár Irisz Gáspár Soma Csipán Noémi Veres Nóra Hanna Luduşan Darius Nicolae Ferencz Botond Tóth Orsolya Hanna Târnăvean Alexandra Ferencz Petra Ramona FELNŐTT KONFIRMÁLÓK 2011.IV Farkas Sándor Pál Kinga Ottilia Bucur Octavian TEMETÉSEK 2011.IV XI.26. között: özv. Makkai sz. Halmágyi Anna 90 éves özv. Herschkovits Dezsőné sz. Cseh Erzsébet 79 éves Dézmás Botos Ákos 69 éves özv. Kaffai Gézáné sz. Nagy Ibolya 73 éves Mikó Etelka 86 éves özv. Vajda Györgyné sz. Dengel Irén 101 éves Dósa Istvánné sz. Kizer Zelma 60 éves Vass Eszter 67 éves Linka Sándor 90 éves Szász István 66 éves Gyarmati Sándor 73 éves özv. Dajbukát Ödönné sz Moldován Irén 69 éves özv. Czimbalmosné sz. Dézsi Márta 64 éves özv. Pascu Lászlóné sz. Dávid Ilona 68 éves Albert József 70 éves Czitrom István 74 éves Tóth Viktor 72 éves Högyes Gyula 62 éves Bernád Ágnes 60 éves özv. Imreh Zoltánné sz.kádár Márta Judit 60 éves Kardos Zoltánné sz.nagy Gizella 65 éves Horváth Sámuel 77 éves özv. György Lajosné sz.pádár Gizella 89 éves Györfi János 75 éves 15 Kőlap 2011 december

16 Mária és József alakja a bölcsőben fekvő gyermekkel: a család, minden család örök bensőséges képe. Ugyanakkor azonban, szinte észrevétlen fordulattal, isteni költészettel: az örök szüzesség képe is. A család, a termékenység jegyei mögött itt az ember másik magasrendű életformájának, a természetfeletti élet előképének is legbensőségesebb hármasában gyönyörködhetünk. Mint család: áldást osztó képe az emberiségnek s ugyanakkor a szüzesség isteni mélységű felfedésével az örök, egyszeri ember megszentelése, annak kodifikálása, hogy az egyes ember a történelemnek nemcsak láncszeme, hanem egyúttal Isten szeretetének legfőbb tárgya is. (Pilinszky János 1968 december 15) 16 Kőlap 2011 december