Iskolaváró SZENT MIKLÓS - ISKOLÁNK NÉVADÓJA

Átírás

1 Iskolaváró CSKE Az edelényi Szent Miklós Görögkatolikus Kéttannyelvű Általános Iskola ismertető kiadványa Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Gyerekek! Szeretettel köszöntelek benneteket, mint az óvoda legnagyobbjait! Életetekben végéhez közeledik egy nagyon szép korszak, amelyet az óvoda biztonságában, az óvó nénik, gondozó nénik határtalan szeretetében töltöttetek el, de hamarosan iskolások lesztek. A sok játékot, örömteli pillanatokat felváltja egy felelőségteljesebb, feladatokkal teli időszak, ahol azért játékra is jut majd idő. Azonban tudom, hogy Ti készen álltok erre a lépésre. Szüleitek s az óvoda pedagógusai a sok játék közepette szinte észrevétlenül felkészítettek ennek a nagy lépésnek a megtételére. S, ha bíztok a kezeteket fogó, szeretettel, jósággal vezető Istenben, akkor hiszem, hogy semmi baj nem érhet benneteket. Nagy szeretettel várunk Titeket a Szent Miklós Görögkatolikus Kéttannyelvű Általános Iskolába. Tisztelt Szülők! Mindannyiunk életében nagy pillanat az, amikor gyermekünknek iskolát választunk. Ezekben az időkben sokat töprengünk, gondolkodunk azon, hogy legféltettebb kincsünknek a legjobbat adjuk. Jó ilyenkor hittel a Teremtőnk felé fordulni, s kérni, hogy segítse döntésünket. Magam is kérem a Jóistent, hogy e felelősségteljes időben hallgassa meg imáinkat. A nevelés, oktatás oly felelősségteljes feladat, amely egy gyermek egész életét meghatározza. Ezt csak teljes egyetértésben, szülők és pedagógusok gyümölcsöző együttes munkája során végezhetjük. Klebersberg Kunó gondolataival kívánok Önöknek örömteli tanévkezdést, majdan, 2012 szeptember elsején: "Mentől műveltebb, civilizáltabb és erkölcsösebb egy nemzet, annál jobb dolga van annál a nemzetnél a gyermeknek. Ez a nemzetek kultúrfokának az én meggyőződésem szerint az első fokmérője". Barta József igazgató Dr. Orosz Atanáz püspök - 2. oldal Diákjaink írták oldal Böjte Csaba látogatása - 6. oldal Interjú Erőss Zsolt hegymászóval - 6. oldal Ízelítő állandó rovatainkból - 7. oldal SZENT MIKLÓS - ISKOLÁNK NÉVADÓJA Krisztus után 245-ben kis-ázsiai Anatóliában, Patara városában született, egy gazdag család gyermekeként. Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával Patara érsekéhez, apja testvéréhez, a város kolostorába költözött. [...] Így történt a legendáját alkotó eset is, ami valójában megtörtént: a kolostor szomszédságában élt egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betevő falatra is alig jutott. Három férjhez menés előtt álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon. Miklós püspök meghallotta az alkut, visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenőbe, majd bedobta azt az ablakon. A lányok azt hitték, csoda történt. Egy év múlva, ugyanebben az időben egy másik keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és bepalánkolva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandallószerű tűzhelybe száradni, és az pont beleesett. Az idő folyamán kitudódott a titok: a jótevő maga Miklós püspök. Az adakozásaiért a nép elnevezte " Noel Baba-nak, ami azt jelenti " Ajándékozó Apa". A keresztényüldözések alatt őt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték. Hosszú, békés öregkort ért meg. ELSŐ TALÁLKOZÁS A SZENT LITURGIÁVAL december 6-án, a délelőtti órákban, a Szent Miklós Görögkatolikus Kéttannyelvű Általános Iskola felső tagozatos diákjai közösen sétáltak el a görögkatolikus templomba, a Szent Miklós tiszteletére megtartott liturgiára. A szentmise számomra nem volt újdonság, hiszen szüleimmel, testvéreimmel minden vasárnap és ünnepnap szent liturgián veszünk részt. Azonban ez a délelőtt mégis más volt, hiszen osztálytársaimmal, barátaimmal és tanáraimmal közösen hallgattuk Lajos atyát, Marincsák László tisztelendő urat, és mindannyiunk örömére Atanáz püspök atyát, aki megtisztelt minket jelenlétével, és a Szent Miklós-i lelkületre biztatott bennünket. A liturgia végén miroválás volt, és az atyák csomaggal kedveskedtek nekünk. Bízom abban, hogy még sok, ehhez hasonló felemelő élményben lesz részünk. Krisztus születik! Dicsőítsétek! Molnár Johanna, 5.c Szent Miklósra a görögkatolikus templomban emlékeztünk. Az első közös ünnepünk volt a templomban, mióta egyházi iskola lettünk. Az alsó tagozat együtt indult az iskolából. Sokan még először jártunk ebben a templomban, ezért várakozással voltunk tele. Belépve csodálkozva néztük a szép ikonokat. Lajos atya megmutatta Szent Miklós ikonját, és beszélt róla. Kaptunk egy füzetet, hogy nyomon követhessük a szertartást. A vecsernyét Atanáz püspök atya és Lajos atya vezette. A szertartáson sokat imádkoztunk. Nagy megtiszteltetés volt, hogy püspök atya csomaggal ajándékozott meg minket. Máskor is örömmel megyünk el a templomba. A 3.b osztály - KÖSZÖNTJÜK A LEENDŐ ELSŐSÖKET! 1

2 BEMUTATJUK - DR. OROSZ ATANÁZ PÜSPÖK, EXARCHA Orosz Atanáz május 11-én született Nyíregyházán. Édesapja görögkatolikus pap, akinek nyolc gyermekéből ketten lettek papok. Húgai közül négyen szintén görög katolikus paphoz mentek feleségül. Filozófiai és teológiai tanulmányait a mostani Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végezte kitűnő eredménnyel, ahol licenciát, majd doktorátust szerzett teológiából 1984-ben. Rövid ideig hitoktató volt Máriapócson és Budapesten augusztus 4-én szentelték pappá Budapesten, ahol további két éven át segédlelkészként működött a Rózsák terén között erkölcsteológiát tanult Rómában a Szent Alfonz Akadémián, ezzel egyidejűleg az egyházatyákat és teológiájukat tanulmányozta az Augustinianum patrisztikus szakintézetben, valamint liturgikus és ökumenikus tárgyakat hallgatott a Pápai Keleti Intézetben. Római tanulmányai befejeztével 1989-ben a nyíregyházi szeminárium tanulmányi prefektusa lett től 1993-ig noviciusként a Chevetogne-i bencés kolostorban élt Belgiumban és 1995 között a nyíregyházi Görög Katolikus Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet rektora, majd 1995-ben mint szerzetesjelölt négy évre visszatért Chevetogne-ba a jelenlegi hajdúdorogi püspökkel, Kocsis Fülöppel együtt június 19-én tett szerzetesi fogadalmat. Chevetogne-ból visszatérve 1999-ben szerzetestársával közösen megalapították Dámócon a Krisztus feltámadásáról elnevezett szerzetesházat tól Kocsis Fülöp püspökké szentelésétől egyedül élt ugyanazon monostorban, illetve vendégként más monasztikus szerzetesközösségekben től a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a Budapesti Központi Papnevelő Intézet propedeutikus évének elöljárójává választotta. A Szentatya, XVI. Benedek pápa március 5-én a Miskolci Apostoli Exarchátus püspök exarchájává nevezte ki, a Márvány- tenger közelében lévő Panium (Panidosz) címzetes püspöki székét adományozva számára, egyben nevezett Exarchátus területét a politikai közigazgatási határoknak megfelelően módosította, amely így most megegyezik Borsod-Abaúj-Zemplén megyével és 59 parókia tartozik hozzá. Jelmondata szorosan kötődik az előző és eddig egyetlen önálló miskolci görög katolikus püspök, Papp Antal érsek jelmondatához: Szeretlek téged, Uram! (Zsolt 17) RIPORT ( RÉSZLET ) KOVÁCS LAJOS ATYÁVAL, ISKOLÁNK LELKI VEZETŐJÉVEL R: - Az újság olvasói nagyon kíváncsiak rá, hol született? L.a: - Én egy nyírségi városban, Mátészalkán születtem, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Szoktam mondani, hogy Mátészalka miről híres? Hát a Túró Rudiról. Az jut róla mindenkinek először az eszébe. Ez egy Edelényhez hasonló, 20 ezer lakosú kisváros; ennyit tudok róla röviden elmondani. R: - Minek a hatására választotta a papi hivatást és miért? L.a: - Volt egy nagyon meghatározó lelkész az életemben, úgy hívják, hogy Szántai Miklós atya. Ő egy nőtlen szerzetes, egy pap, aki Mátészalkára került akkor, amikor én kisgyermekkoromat ott töltöttem. Ő volt az, aki meglátogatta a családunkat. A családlátogatás és az, ahogyan ez az atya a gyerekekkel foglalkozott óriási hatással volt rám. Az a szeretet, az a jóságos atyai szeretet, ahogyan ő foglalkozott velünk, csodálatos volt, játszhattunk a parókián, bekapcsolódhattunk a liturgikus eseményekbe, nemcsak a miséken szolgálhattunk, hanem tulajdonképpen körülötte legyeskedhettünk. Tehát ez volt az a meghatározó élmény, aminek a hatására döntöttem, hogy én is pap szeretnék lenni. Ez volt az első impulzus, amikor kimondtam azt, hogy igen, bennem érlelődik a papi hivatás gondolata. Nem volt ez még 100 százalékosan letisztult gondolat, de Miklós atya rendkívül jóindulatú, nagyon gyerekszerető és családszerető pap volt, és ez az élmény felejthetetlen emléket hagyott bennem. R: - Milyen kihívásokkal találkozott a papi munkája során? L.a: - A legnagyobb kihívás az emberek közömbössége, ami ellen harcolnunk kell, és ez nagyon nehéz. Mégis azt látom, hogy nem savanyú uborkának teremtett bennünket a Jóisten, nem savanyú keresztényeknek, hanem megváltottságunk tudatában kell, papi szolgálatunkat, és keresztény hivatásunkat betöltenünk. Szeretném, ha ez a vidámság, ez a jókedv, átjárná papi munkámat, még akkor is, ha sok közönyös arccal, vagy sok közömbös arccal találkozok a munkám során. Ám engem ez nem lehorgaszt, hanem még inkább arra serkent, hogy még nagyobb lendülettel és még erőteljesebben hirdessem az evangéliumot mindenki számára. R: - Következő kérdésem az lenne, hogy milyen a munkabeosztása, hogyan tudja a családjával összeegyeztetni? L.a: - Nehezen, hisz nagyon korán kelek, 5 órakor majdnem minden nap, azért, hogy az óráimra tisztességesen felkészüljek. A családom engem már nem lát reggel, viszont délután próbálok minél hamarabb hazaérni. Tehát próbálom a délutánokat, estéket a családommal tölteni. Nem könnyű a családomat a munkámmal összeegyeztetni. Úgy gondolom, elsősorban mindnyájan azokhoz küldettünk, akikkel szorosan együtt élünk. R: - Mivel tölti szabadidejét, van-e hobbija? L.a: - Nagyon szeretem a sportokat, sajnos az utóbbi időben keveset tudtam sportolni, mozogni. Én személy szerint szeretek túrázni, sétálni, biciklizni és nagyon szeretek pingpongozni. Tehát az ilyen jellegű kikapcsoló, szórakoztató sportokat kedvelem. R: - Mit tart személyes erősségének? L.a: - Talán a személyekkel való kapcsolatteremtés az erősségem, nem nehéz szóba elegyednem emberekkel. Ezt már megfigyeltem diákkoromban, mikor ingáztam a Hajdúdorogi Gimnázium és otthonom között, hogy a vonaton utazva nagyon sok emberrel tudtam jóízű beszélgetést folytatni, és valahogy ez a kapcsolatteremtő készségem azt hiszem, mind ez idáig megmaradt. A riportot készítette: Rácz Lilla és Meskó Gréta 8.b osztályos tanulók 2

3 3

4 DIÁKJAINK ÍRTÁK Hogyan lett a nyúl fehér? Egyszer volt, hogy nem volt, volt egyszer egy fekete nyúl. Mindenki kinevette, hogy fekete, és ezért nagyon szomorú volt. Egy nap úgy döntött, hogy már unja a fekete bundáját. Elindult vándorútra, hogy lecserélje a bundáját fehérre. Ment-mendegélt, találkozott egy medvével. Te medve! Tudod, hogy lehetne fehér a bundám? - kérdezte. Hát persze nyuszika! Menj egyenesen, az út végén találsz egy ládát, abban lesz a válasz a kérdésedre. - felelte a medve. A nyuszi ment tovább, egyszer csak megtalálta a ládát. Kinyitotta, s lám, mit talált benne! Egy ecsetet és egy vödör fehér festéket. Ráöntötte magára, és boldogan indult haza. Találkozott néhány barátjával, de nini, a festék sajnos már le is kopott róla! Ha, ha, ha, jaj, nyuszika, kopik a színed! - nevettek rajta az állatok. Újra elindult, hogy megint szerencsét próbáljon. Ment- mendegélt, összefutott egy rókával. Te róka! Tudod, hogy lehetne a fekete bundám fehér? - kérdezte a nyuszi. Hát persze! Van nálam egy csomag hófehér liszt. Majd azzal beszórlak. - válaszolt a róka, azzal beszórta a nyuszikát. Ám a barátai megint kinevették, mert mire hazaért, híre-hamva sem volt az ő fehér bundájának! Szomorúan elindult harmadszorra is szerencsét próbálni. Találkozott egy farkassal. Te farkas! Tudod, hogy lehetne a bundám fehér? - kérdezte. Persze! Csak hemperegj meg a hóban, meglásd, szép fehér lesz a bundád! - jött a válasz a farkastól. A nyuszika úgy is tett. Meghempergett a hóban, majd elindult hazafelé. De mi történt? Ezt már nem lehet elhinni! Leolvadt róla a hó! Nagyon szomorú lett, hogy ez a próbálkozása sem sikerült. Újra elindult hát szerencsét próbálni, de megállította őt a bölcs bagoly: Te nyuszika! Hallottam, hogy a szép fekete bundádat ki akarod fehéríteni. Miért? Nem értelek. Mindenki úgy szép, ahogy megszületett. Ha te fekete bundával születtél, úgy vagy szép. Fogadd el, amilyen vagy! Ha elfogadod, akkor boldog nyuszika leszel! A nyuszika elgondolkozott azon, amit a bagoly mondott, és rájött, hogy a bagolynak igaza van. Úgy vagyunk tökéletesek, ahogyan megszülettünk. Ezek után boldogan élt a barátaival az erdő mélyén, és soha többet nem elégedetlenkedett a külsejével. Nagy Brigitta, 5.b A tisztességes öregember Vót egyszer egy kend, ne! Annak vót egy kertje. Oly tisztességes vót, Eléje borult a Hold! Az öreg megfogadta, A nyulat is megfogja! Nyúl lesz vacsorára, Szegénysége dacára! Vadászott az erdőben, Másnak mezejiben, De nem fogott egyebet: Csak meredt lábú egeret. Nagyokat sóhajtott, A gyomra meg korgott, Látott egy villanást, Azt hitte, látomás! Megnézte a követ. Ne! Mit termett más mezeje! Bevitte a szobába, Vajh, mi lesz a markába? Sok pénz reményében, Kapzsisággal fejében, Szólalt egy hang szerényen: Add vissza ám serényen! Az a pénz nem a tiéd, Gondolkozz, kérlek én! Add vissza annak, Kinél megtaláltad! Így az ember bölcsen, Visszaadta bőszen. Kapott érte jutalmat, Vacsorára egy nyulat! Úgy érezte rögtön, Ember ő, nem pöttöm. Nem lopott ő soha, Így van ez azóta. Arra kérlek téged, Hallgasd meg az Istent, Hallgass az hangjára, A lelkiismeret szavára... Pruskóczki Patrícia, 6.b KIFESTŐ 4

5 Nagyszalontán jártunk december 10-én iskolánk diákjai, tanárai és meghívott vendégei ellátogattak Arany János szülővárosába, a Bihar megyei Nagyszalontára. A tanulmányút nem volt öncélú, hisz a küldöttség adományokból származó karácsonyi ajándékokat vitt a Dévai Szent Ferenc Alapítvány árva gyermekeinek. Az adományok gyűjtése néhány hete kezdődött el iskolánkban, és az idő rövidsége ellenére nagyon szép számú ajándék gyűlt össze iskolánkban. Ezúton is szeretnénk megköszönni a segítőkész és jó szándékú hozzájárulást mindenkinek, aki részt vett az akcióban december 10- én iskolánk delegációja Nagyszalontára látogatott, hogy a nagy gonddal összegyűjtött ajándékok gazdára találjanak. Mindenkiben szorongó érzések és félelmek kavarogtak: vajon mi fog minket fogadni? A hangulat a buszon jó volt, hisz imádkoztunk, és énekeltünk sokat. Ahogy odaértünk Nagyszalontára, szeretetteljes fogadtatásban részesültünk, és nagyon jó érzés volt számunkra, hogy végre önzetlenül jót cselekedhetünk másokkal. Egy rövid tájékoztatás után mindenki felkereshetett egy családot, és közelebbről is betekinthetett az életükbe. Egy család általában egy nevelőanyukából és általában 8-10 gyerekből állt. Szemmel láthatóan nem könnyű az életük, de nagy szeretettel fogadtak minket. Ami feltűnő volt, hogy mindenki szemében az öröm és a szeretet csillogott. Szívszorító volt látni, hogy 6 éves gyerekek mennyi szenvedésen mentek már keresztül, és ennek ellenére mennyi szeretetet tudnak adni! Számukra csak az a fontos, hogy valaki odamenjen hozzájuk, megölelje őket, és egy pár kedves szót szóljon hozzájuk. Nekem nagyon tetszett, hogy amikor beléptünk az ajtón, mindenki a nyakunkba ugrott, és megfogta a kezünket. Úgy éreztük, hogy mi csak egy kis jót cselekedtünk velük, de nekik ez a világ összes szeretetével felért. Egyszerűek, tiszták és ártatlanok voltak. Látogatásunk végén azonban egy dolog nagyon szíven ütött: amikor már indultunk volna haza, az egyik kislány, akinél voltunk, azt mondta, hogy várjuk meg, összeszedi a ruháit, és jön velünk haza. Én csak annyit szeretnék nektek mondani, hogy becsüljétek meg azt, amitek van, és ne kérjetek többet, mert van, akinek anynyija sincs, mint neked, és mégis szeretve van, és tud szeretni! Durdon Bianka, 8.b A boldog család Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy hegy, melynek Császta volt a neve. Élt ott egy Szabó nevezetű, kétgyermekes család. Egy hideg decemberi éjszakán, amikor az egész hegyoldalt hó lepte el, bent melegedtek a sparhét mellett. Az anyuka főzött- sütött, az apuka karácsonyi díszeket faragott fából, a kisebbik gyerek egy autóval játszott, a nagyobbik gyermek pedig gyertyafény mellett tanult. Mikor elkészült a finom vacsora, megették, majd fáradtan és boldogan lefeküdtek aludni. Egyszer csak csilingelést hallottak. Mindenki felébredt. A kisszobában hirtelen nagy fény lett, és egy picike tündér lépett be a szobába. Derűsen köszöntötte őket, majd azt mondta a családnak, hogy lehet három kívánságuk, döntsék el, mit szeretnének. A szülők egymásra néztek, nem sokat gondolkodtak. Az első kívánságuk az volt, hogy egészségesek legyenek mindannyian. A második kívánságuk az volt, hogy mérhetetlenül sok szeretet legyen bennük egymás és a többi ember felé. A harmadik kívánságuk pedig az volt, hogy a Földön mindenki becsületes és jószívű legyen. A tündér meglepődött az önzetlen kívánságokon, és minden kérésüket teljesítette. Ezután a család elbúcsúzott a tündértől, és újra elaludtak. Ám mivel ilyen szerények voltak, és nem kívántak maguknak nagy vagyont, a tündér hagyott nekik egy kincses ládát tele arannyal. Mikor reggel felkeltek, felfedezték az aranyat, és nagyon meglepődtek. Ám a sok pénz nem térítette le őket a jó útról, és ugyanolyan jószívűek maradtak továbbra is. Ezt a családot az egymás iránt érzett szeretet és odafigyelés sokkal gazdagabbá tette, mint bármennyi pénz. Szabó Patrik, 5.a Élj a mának KIFESTŐ - PÉTER TAGADÁSA Ember, élj a mának! Ne hagyd, hogy egész életed elegye a bánat! Lépj be, hisz ott lesz az a bejárat, és azt suttogja: élj a mának! Néhány ember vágyaitól elfelejt élni, s csak az álmairól képes beszélni Fölösleges a tökéletesre törekedni, mert elfogy életed, és egyedül fogsz meghalni. Ember, élj a mának! Örülj békességnek, boldogságnak! Élj a mának, olyan eme kis szó, mint egy igaz varázslat. A nagyravágyó ember elhal, ó, az esztelen, Mint a nagy hajó a vad tengeren S megint szólok hozzád. Ember! Nem tudsz élni, mindenben csak a hibát tudod keresni! Élj a mának, élj a mának, ne hagyd, hogy emésszen a bánat, szeresd a barátod, a testvéred, hisz egyedül mit ér ékességed?! Egy utolsó jó tanács, te földi lény: fogadd be a mát, légy isteni fény, élj a mának, s rendben lesz minden. Te pedig partot fogsz, mint a pici csónak a naplementében Tóth Judit, 5.a Az Úr azt mondja Péternek: - Mire meghallod a hangját, háromszor mondod, hogy nem ismersz engem. Tudod-e, milyen állatra gondolt az Úr Jézus? Színezd ki a rajzot! = piros = narancs = sárga 5

6 NÁLUNK JÁRTAK Böjte Csaba látogatása 2011.szeptember 27-én abban a különleges megtiszteltetésben részesültek az edelényi Szent Miklós Görögkatolikus Kéttannyelvű Általános Iskola diákjai, nevelői és meghívott vendégei, hogy vendégül láthatták az önzetlen segítőkészségéről híres, erdélyi, ferences szerzetest, Böjte Csabát. Csaba testvér az erdélyi fiatalokból álló, progresszív, népzenei motívumokkal átszőtt rockzenét játszó Role zenekarral érkezett, és elmélkedést tartott Tanévnyitó gondolatok címmel. A ferences szerzetest az árvagyerekek azon követeként ismerik világszerte, aki fáradtságot nem ismerő teherbírással járja a világot, és hirdeti a gyermekekkel való testi- lelki törődés égető fontosságát. Az elmélkedés során Csaba testvér kötetlen, szívet melengető egyszerűséggel beszélt a hitélet fontosságáról, és az egymás felé fordulás, az egymásra való odafigyelés emberi szükségességéről. Az elmélkedés végén a jelenlévő mintegy 1000 fő együtt imádkozta el a Miatyánkot, énekelte el a Székely Himnuszt és a Boldogaszszony Anyánk egyházi éneket. Interjú Erőss Zsolt hegymászóval Apám azt mondta:... mindegy, mit csinálsz, de azt csináld jól (Ueli Steck Az Eiger északi falának gyorsmászó rekordere) A Teremtett világ természeti csodái programsorozat egyik prominens vendége Erőss Zsolt - más néven Hópárduc - volt február 11-i képes túrabeszámolóján a Lhoce (Himalája, 8516 m) megmászása került reflektorfénybe. Az erdélyi születésű hegymászó, az első magyar állampolgár, aki megmászta a Mount Everestet. Magyarország legeredményesebb hegymászója, 2011 májusáig kilenc 8000 m fölötti csúcsot mászott meg. Bővebben: oldalon olvashattok róla. Az iskolánk honlapján - Kosztyó Péter és Kristó Dávid jóvoltából - elérhető (és letölthető) a vele készült interjú videója ( Miért hívják hópárducnak? Hát igen Ugye volt egy Szovjetunió, ahol jelentős hegymászóélet volt, és ez máig kihat az utódállamokra is. Az ottani legmagasabb hegycsúcsok már részei a himalájai hegyláncolatnak, 7000 méter felettiek méter feletti csúcsból a volt Szovjetunióban 5 db van, ezeket kellett elérni ahhoz, hogy hópárducnak tartsanak. Ez valójában egy szovjet hegymászócím volt, de a Szovjetunió megszűnése után is fennmaradt. Hogyan élnek az alaptáborban? Az alaptábor tulajdonképpen a bázisunk, ahol próbáljuk a lehető legjobb körülményeket létrehozni. Fontos, hogy itt tudjunk pihenni, regenerálódni, noha alapvetően még ez is fölötte van annak a határnak, ahol hosszabb távon életképes az ember. Itt sok élelmiszer van, szakácsok dolgoznak nekünk, por- ételeket inkább nem fogyasztunk, a magas hegyekben elég kényes az ember gyomra, és inkább természetes ételeket, rizst, krumplit, zöldséget fogyasztunk. A szalonnát viszont itthonról kell vinni. Sokat fogynak a hegymászás során? Elég sokat, a személyes csúcsom: 4 nap alatt tudtam 15 kilót fogyni. Volt-e már olyan, hogy fel akarta adni? Nem nagyon fordult meg bennem az, hogy feladjam. Az persze megfordult bennem, hogy jó nagyot hibáztunk, vagy másképp kellett volna csinálni, de eddig a legélesebb helyzetekben sem éreztem úgy, hogy fel kellene adnom a dolgokat. Mennyire tartozik a lemondás képessége a hegymászáshoz? Hát tudni kell bármiről lemondani valójában. Egy jó hegymászónak tudni kell jól dönteni, azt mondják, a jó hegymászó az öreg hegymászó. Nagyok a tétek, tudnunk kell a kudarcot is tűrni, tudni kell 10 méterrel a csúcs előtt visszafordulni, ha olyanok a körülmények A legkeményebb lemondás az, ha egy barátot veszítünk el 6

7 ÍZELÍTŐ ÁLLANDÓ ROVATAINKBÓL KÖNYVAJÁNLÓ JACK LONDON: A VADON SZAVA A könyv, amit ajánlani szeretnék, kifejezetten állatbarátoknak szól. A szerzője Jack London, a címe A vadon szava. Ez a viszonylag rövid terjedelmű regény Jack London legnagyobb sikert elért alkotása, és érdekessége, hogy egy kutya szemszögéből, E/1- ben meséli el a történetet. Főhőse, Buck, a bernáthegyi- és juhászkutya-keverék, akit kölyök korában az északi aranybányászat megindulásakor száz dollárért eladnak. Viszontagságos kalandok után Buck rátalál a nemes lelkű Thorthonra, aki ugyancsak arany után kutat, és végre úgy tűnik, a kutya végleg otthonra lel nála. Ám a regény befejezése egy kicsit szomorú, az indiánok egy alkalommal rajtuk ütnek, megölik őket, és mivel Buck egyedül marad, enged a vadon hívásának: beáll a farkasok közé. A regény mondanivalója számomra az, hogy az emberek az állatok természetéből a legnemesebb és sajnos a legrosszabb tulajdonságokat is ki tudják hozni. Izgalmakban gazdag, tanulságos történet, fiúknak, lányoknak egyaránt ajánlom. Jó olvasást kívánok! Hargitay Barbara, 5.b ILLEMKOCKA A TÜRELEM Nagyon jól tudjuk, hogy nincs olyan felnőtt, legyen bármilyen illemtudó is, aki az összes illemszabályt ismerné, sőt emellett még tévedhetetlen is lenne, tehát nemcsak ismeri, de minden esetben alkalmazni is tudja azokat. Egyébként a viselkedésnek nincs abszolút helyes mércéje; alapszabályként fogadjuk el, hogy nagyon türelmesnek kell lennünk egymással szemben. Éppen a mindent ismerés és a tévedhetetlenség lehetetlensége miatt nem biztos, hogy a miénktől eltérő viselkedés rosszindulatot, neveletlenséget tükröz. Lehet, hogy csak mi tévedünk, mi vagyunk tájékozatlanok. Végezetül, kérlek, fogadjátok el tőlem a témához kapcsolódó bölcseletet: A szeretet türelmes, minden más türelmetlen. És amint egyszer megérted, hogy türelmesnek lenni annyi, mint szeretni, és türelmesnek lenni annyi, mint imádságban lenni, akkor mindent megértettél. Meg kell tanulnod várni. Orosz Noémi, 5.c CSENDES PERCEK KIFESTŐ Az ember nem azért halhatatlan, mert valamennyi teremtmény közül neki van kimeríthetetlen hangja, hanem mert lelke van, szelleme, amely együtt érezni, áldozatot hozni és tűrni tud. (Faulkner) Szekeres Bálint 3.a 7

8 SZERETETTEL VÁRUNK BENNETEKET ISKOLÁNKBA! KIFESTŐK VICCEK Két professzor találkozik az utcán, és beszélgetnek: - Én nagyon szeretem a magányt, szeretek egyedül sétálni. - Én is. - Akkor talán ezentúl sétálhatnánk együtt A stewardess beleszól a mikrofonba: - Kedves utasaink, kérem, csatolják be a biztonsági öveket! Már elértük az 500 km /óra felszállási sebességet, csak egy egészen apró műszaki hiba miatt még nem tudunk felszállni Az iskolában farsang van. Jönnek a gyerekek állarcban. Először Pistike lép be egy nagy medveálarcban. - Hát te minek öltöztél?- kérdi a tanító néni. - Én vagyok a medve. Jön a következő gyerek. - Hát te minek öltöztél? - Én Piroska vagyok a Piroska és a farkasból. Jön Móricka, feje csillagokkal díszítve, kezében csavar. - Hát te mi vagy? Én, hát én vagyok a csillagfejű csavarhúzó Bogár Dénes 5.d, Szabó Bence 5.c Impresszum Kőhalmi Bence 3.c 8 Kiadja a Szent Miklós Görögkatolikus Kéttannyelvű Általános Iskola 3780 Edelény, Borsodi út 36/b,Tel: (48) szentmiklos.edeleny@gmail.com Felelős kiadó: Barta József igazgató Szerkesztők: Szabó Zoltánné, Mészáros Marianna, Gál András Készült 200 példányban