DITOR UT DITEM TANULMÁNYOK SCHULTHEISZ EMIL PROFESSZOR 85. SZÜLETÉSNAPJÁRA MAGYAR ORVOSTÖRTÉNELMI TÁRSASÁG

Átírás

1 DITOR UT DITEM 1

2 2

3 DITOR UT DITEM TANULMÁNYOK SCHULTHEISZ EMIL PROFESSZOR 85. SZÜLETÉSNAPJÁRA MAGYAR ORVOSTÖRTÉNELMI TÁRSASÁG SEMMELWEIS ORVOSTÖRTÉNETI MÚZEUM, KÖNYVTÁR ÉS LEVÉLTÁR SEMMELWEIS EGYETEM MAGYAR TUDOMÁNYTÖRTÉNETI INTÉZET BUDAPEST,

4 MAGYAR TUDOMÁNYTÖRTÉNETI SZEMLE KÖNYVTÁRA 75. Sorozatszerkesztõ: Gazda István A kötet kiadását támogatta: a Magyar Tudományos Akadémia, az Egészségügyi Minisztérium és az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet A kötet szerkesztõbizottsága: Forrai Judit Gazda István Kapronczay Károly Magyar László András Varga Benedek Vizi E. Szilveszter A sajtó alá rendezésben közremûködött: Bodorné Sipos Ágnes MAGYAR TUDOMÁNYTÖRTÉNETI INTÉZET ISBN ISSN A kötet szerzõi, 2008 Nyomdai elõkészítés: Tordas és Társa Kft. A szerkesztésben közremûködött a Hungarus Bt. Felelõs vezetõ: G. Szczaurski Ágnes Nyomta és kötötte: Bocz Nyomda, Pécs Felelõs vezetõ: Bocz Emil 4

5 Nunc licet et fas est, sed Tu sub principe duro, temporibusque malis ausus es esse bonus Martialis 5

6 6

7 TARTALOM VIZI E. Szilveszter: Köszöntõ a 85. születésnapon SÓTONYI Péter: Köszöntõ a 80. születésnapon A szerkesztõk elõszava Schultheisz Emil életrajza és munkáinak jegyzéke TANULMÁNYOK ENGELHARDT, Dietrich von: Zur Subjekivität und Ethik des Kranken in Geschichte und Kultur HILLE, Petra RAPPERT, Anne KEIL, Gundolf: Die Arzneifor Pulver in der chirurgischen Fachliteratur des Hoch- und Spätmitelalters (Unter besonderer Berücksichtigung der Würzburger Wundarznei) SCHADEWALDT, Hans: Die Seefahrten des Basler Arztes Samuel Braun nach Westafrika BALLÉR Piroska: Orvos és beteg kapcsolatát meghatározó tényezõk a Corpus Hippocraticumban BIRTALAN Gyõzõ: Meditációk az orvostörténelem mûvelésérõl BUDA József: Visszatekintés az idõszámítás módszereire a III. évezred küszöbén DÖRNYEI Sándor: Egy padovai magyar orvosprofesszor: Steer Márton FORRAI Judit: A magyar fogtudomány kezdete GAZDA István: Az akadémikus melegre vágyik KAPRONCZAY Katalin: Egy bécsi tudós társaság és folyóirata az 1770-es években KAPRONCZAY Károly: A hazai orvosi közigazgatás története KARASSZON Dénes: Hermeneutikai problémák az orvostörténelmi kutatásban KEMENES Pál: A reneszánsz tudományának néhány jellegzetessége KÓTYUK Erzsébet: Kolerajárványok az Északkeleti-Felvidéken a 19. században, különös tekintettel Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros megyére

8 LAMPÉ László: Emlékezés Kenézy Gyulára, a Debreceni Tudományegyetem Szülészeti Klinikájának elsõ igazgatójára MAGYAR László András: A gyógymódok osztályozása SIMON Tamás: The Hungarian Medical Profession SZÁLLÁSI Árpád: A Nobel-díj száz éve N. TAHIN Emma: Az orvosi pályára készülõ magyar diákok egyetemjárása a Zsigmond-korban VARGA Benedek: Egy mítosz születése. A Semmelweis doktrína és a Budapesti Királyi Orvosegyesület VIZI E. Szilveszter: Szeretett nemzet betses nyelvének pallérozása avagy: a magyar orvos nyelvújítók munkássága ZAJÁCZ Magdolna: Adatok a szemészeti plasztikai sebészet történetéhez * Recenziók Schultheisz Emil köteteirõl NIEDERHAUSER Emil, HONTI József, DONÁTH Tibor, KARASSZON Dénes, KAPRONCZAY Katalin, LOZSÁDI Károly, SIMON Tamás, MAGYAR László András 8

9 INDEX OPERIS VIZI, E. Sylvester: Gratulatio SÓTONYI, Petrus: Gratulatio Praefatio editorum Bio- atque bibliographia Professoris Illustrissimi, Aemilii Sculteti STUDIA VARIA ENGELHARDT, Didericus de: De subjectivitate et more aegri in historia et cultu HILLE, Petra RAPPERT, Anna KEIL, Gundolfius: De pulvere ut forma medicaminum in litteratura speciali chirurgica florentis ac tardae aetatis mediae SCHADEWALDT, Ioannes: De navigationibus Samuelis Braun, physici Basiliensis ad littora Africae Occidentalis BALLÉR, Piroska: De rebus determinantibus relationem inter medicum et aegrum in Corpore Hippocratico BIRTALAN, Victor: Meditationes de scrutanda historia medicinae BUDA, Josephus: Recollectiones de rationibus temporum adhuc usitatis in limitibus tertii millennii DÖRNYEI, Alexander: De professore medicinae Patavino, Martino Steer, Hungaro FORRAI, Judith: De primitiis odontologiae in Hungaria GAZDA, Stephanus: Homo doctus desiderat calorem KAPRONCZAY, Catharina: De quadam societate litteraria Viennensi et ejus periodico annis septuagesimis saeculi duodevicesimi edito KAPRONCZAY, Carolus: De historia administrandae rei sanitatis in Hungaria KARASSZON, Dionysius: Quaestiones hermeneuticae in scrutanda historia medicinae

10 KEMENES, Paulus: De characteristicis nonnullis litterarum aetatis renascentiae KÓTYUK, Elisabetha: De epidemiis cholerae superiori Hungaria inter septentriones et orientem solem spectante, in saeculo undevicesimo grassantibus, cum speciali respectu comitatuum Ung, Bereg, Ugocsa et Maramarus LAMPÉ, Ladislaus: Memoria Julii Kenézy, primi directoris clinicae obstetriciae Universitatis Debreciniensis MAGYAR, Ladislaus Andreas: De therapiarum classificatione SIMON, Thomas: De arte medica in Hungaria SZÁLLÁSI, Arpadus: De seculo primo praemii de Alfredo Nobel nominati N. TAHIN, Aemilia: De peregrinatione Hungarorum arti medicae se dedicaturorum aetate regis Sigismundi VARGA, Benedictus: De mytho nato. Doctrina de Semmelweis elaborata et Societas Regia Medicorum Budapestinensium VIZI, E. Sylvester: De lingua polienda peramatae nostrae nationis sive de opere ad linguam nostram renovandam adhibito aliquorum medicorum Hungaricorum ZAJÁCZ, Magdalena: Nonnulla addenda ad historiam chirurgiae plastico-oculisticae * Recensiones de operibus Aemilii Sculteti NIEDERHAUSER, Aemilius; HONTI, Josephus; DONÁTH, Tiberius; KARASSZON, Dionysius; KAPRONCZAY, Catharina; LOZSÁDI, Carolus; SIMON, Thomas; MAGYAR, Ladislaus Andreas 10

11 KÖSZÖNTÕ A 85. SZÜLETÉSNAPON Schultheisz Emilt 2003-ban köszöntöttük a Magyar Tudományos Akadémián 80. születésnapján. Abban az évben jelent meg egy rendkívül értékes orvostörténeti munkája, amely mögött hosszú évtizedek elõmunkálatai állnak. A mû az európai orvosi oktatás középkori és koraújkori történetét foglalta össze. A következõ évben kezdte el feldolgozni a nagyszombati egyetem orvostanárainak munkásságát, s kutatásaiból kitûnt, hogy nem sokan akadtak, akik az 1770-es évek óta kézbe vették az egykori nagyszombati orvosprofesszorok tankönyveit. Nagy kár, mert az általuk írt elõszavakból, bevezetõ tanulmányokból kitûnik, hogy milyen modern szellemben oktattak, s míg Bécs négy tanszékkel próbált a kor szellemiségéhez igazodni, addig Nagyszombatban már öt tanszéket hoztak létre és óvatosan túlléptek a Bécs által megszabott ideológiai kereteken ben Magyar László Andrással együtt Schultheisz Emil újabb, Nagyszombathoz kapcsolódó kötete jelent meg, amely már nem csak a tanárokra, hanem a legjelesebb diákokra, s a kar egész szerkezetére is kitér. Ez egy alapvetõ monográfia a nagyszombati fakultás históriájáról, amely számos olyan anyagot is tartalmaz, amely a Gyõry Tibor és munkatársai által az egyetem 300. évfordulójára kiadott monográfia-sorozatban még nem kapott helyet. Schultheisz Emil tehát 80 esztendõs korában összegezte a középkori és koraújkori orvosi stúdiumokkal kapcsolatos, nem éppen könnyû mondandóit, 81 és 82 esztendõs korában pedig orvosi fakultásunk kezdeti idõszakának teljes feltárását készítette el, közreadván az eddig csak latin nyelven olvasható hivatalos dokumentumok, megemlékezések és tankönyvi elõszavak magyar fordítását is. 83 esztendõs volt akkor, amikor úgy gondolta, hogy a korábbi évtizedekben elvégzett mikrokutatásai nyomán született tanulmányait újragondolja, a korábban fel nem dolgozott cédulái alapján pedig egyes részeit újraírja. Így született meg a Fejezetek az orvosi mûvelõdés történetébõl címû monográfiája, amelyhez hasonlóval bizony az orvostörténeti irodalomban nemigen találkozhatunk. Hihetetlenül izgalmas adatsorok, mások által fel nem ismert összefüggések, szellemes megállapítások, egyes mû

12 vészek patológiájára vonatkozó, Magyarországon eddig nem olvasható adatsorok jelentek meg e kötet lapjain. Igazi mûvelõdéstörténeti kuriózum, amely jó lenne, ha a medikusok kötelezõ olvasmányává válna ben, 84 esztendõs korában az idegen nyelven, neves külföldi periodikákban és idehaza az Orvostörténeti Közleményekben megjelent írásaiból készített egy monográfiát, Kunst und Heilkunst. Medizinhistorische Fragmente címmel. A két utóbbi mû kiegészíti egymást, vannak olyan témakörök, amelyek más-más részeit tárgyalja a magyar kötetben és az idegen nyelvûben, tehát a kettõ együttese ad igazi áttekintést a schultheiszi orvostörténet-írásról. Említett kötetei több fejezetében is kitér egykori nagy kutatási témájára, a cári világ magyar orvosainak bemutatására, egy olyan témakörre, amikor többnyire latinul és németül publikáló magyar orvosok kulcsfontosságú pozíciókat töltöttek be a cári Oroszország orvostudományában, de korábban róluk alig rendelkeztünk megbízható adatsorokkal. Schultheisz professzor úr bár hobbiként kutatta az orvoslás történetét és kultúrtörténetét, mégis a legprofesszionálisabb tudósként jutott ezen területen nemzetközi elismeréshez. Egy teljes munkaidejében orvostörténeti kutatásokkal foglalkozó orvostörténeti szakembernek is becsületére válna, ha új Albicus-kéziratokra lelne, és azokat fel tudná dolgozni, meg tudná fejteni, közre tudná adni. Schultheisz Emilnek több ilyen felfedezés is jutott, s így nem véletlenül jegyzik õt a legnevesebb orvostörténészek sorában. A Sudhoffs Archivban, a Janusban, a Clio Medicaban, a Centaurusban vagy a Gesnerusban nem akármilyen szintû tanulmányokkal lehet szerepelni, s a nemzetközi orvostörténeti társaságok igencsak komolyan górcsõ alá veszik, hogy kiket választanak külföldi tagjaik, illetve tiszteleti tagjaik sorába, s kiknek nyújtanak át jutalomérmeket. Ha végignézzük a professzor életrajzát, láthatjuk, hogy orvostörténészeink közül ilyen kiterjedt nemzetközi elismertséggel egyikük sem büszkélkedhet. Három kontinens egyetemein tartott orvostörténeti elõadásokat, s e szakma legjelentõsebb tudóstársaságai választották tagjaik sorába. És ez a büszkeség bennünket is arra kötelez, hogy az általa lefektetett elveken, az általa kidolgozott módszertani alapokon folyjon a jövõben a hazai orvostörténeti kutatás, egyben az orvostörténet egyetemi oktatása, amelyeket az orvostörténeti doktori iskolák tesznek teljesebbé. Jó lenne, ha ezek az iskolák elgondolkoznának azon, hogy hogyan lehet eljutni az orvostörténelem magasabb régióiig. Talán az lenne a legszerencsésebb, ha megfogadnák Schultheisz Emilnek a tanulásról, tudásról és tudományos kutatásról vallott azon gondolatait, amelyeket az Apáink jönnek velünk szembe filmsorozatban-könyvsorozatban a vele készült 2006-os beszélgetésben hallhattunk-olvashattunk: Megtanuljuk azt, ami megtanulható, majd elkezdjük föltenni azokat 12 12

13 a kérdéseket, amelyek a tanulás során bennünk felmerülnek. Amikor a kérdésekre keresem a választ, akkor már kutatok. Így jutok el a tudományos kutatásig. Az alapkutatást azért csinálom, mert szeretem és érdekel. Ebbõl az érdeklõdésbõl rendszeres tevékenység lesz. Így válik a tudomány elõbb-utóbb mindennapi gyakorlattá. Feltehetjük a kérdést: mi egyáltalán az orvostörténelem értelme? Most csak egyetlen momentumát mondom: a megismerés. Viszont a megismerés módszere, az a filozófia. Filozófiai alap nélkül, igazi gondolkodás nélkül nincs semmilyen szakma. Az orvostörténelmet, annak filozófiai hátterét, minden jó orvosnak ismernie kell. Szerencsére egyre több jó orvosunk ismeri, nem kis részben Schultheisz Emilnek köszönhetõen, akit most tanítványai, kollégái és régi tisztelõi nagyrabecsüléssel köszöntenek 85. születésnapján, s akik elvárják az ünnepelttõl, hogy jó egészségben munkálkodva továbbra is évente legalább egy új orvostörténeti monográfiával örvendeztesse meg õket. Személyesen abban a keveseknek jutott élményben lehetett részem, hogy Vele együtt szervezhettem nemzetközi orvostörténeti konferenciát az Élettani Világkongresszus keretében, hogy Antall József segítségére lehettem, hogy mellette dolgozva csodálhattam meg emberségét az embertelenség idõszakában, hogy latinos mûveltségével napi szinten emlékeztetett Szunyogh Xavér bencés tanárom gondolatvilágára. Õ Horatiust idézett és nem Szabad Népet, mert tudta amit Berzsenyi Nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csoda dolgokat. Ez tette Rómát föld urává, ez Marathont s Budavárt híressé. S amikor mindezt mi csak legfeljebb hittük, õ mondta, sõt tette, akkor amikor a szabad gondolkodásért börtön járt, amikor gondolatainkat 300 milliárd idegsejtjeinkbe zárva tartottuk még önmagunk elõtt is, s így lettünk "önként" börtönlakók egyben börtönõrök. Õ szabad volt akkor is és most is az. Boldog és igaz ember. Budapest, május 28. Ezekkel a gondolatokkal köszönt: Vizi E. Szilveszter a Magyar Orvostörténelmi Társaság elnöke 13 13

14 14

15 KÖSZÖNTÕ A 80. SZÜLETÉSNAPON Schultheisz Emilt a rendkívül érdekes, sokszínû, modern észjárású, hivatásáért boldogan élõ egyéniséget ünnepeljük 80. születésnapján. A nagy ívû pálya tapasztalatait hozta magával januárjában, amikor a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Orvostörténeti és Társadalomorvostani Intézetében egyetemi tanári kinevezést, majd egy év múlva a tanszékvezetésére megbízást kapott. A tanszéket június 30-ig rendkívül eredményesen vezette. Munkásságából néhányat e helyen is kiemelek. Az egyetem kurrikulumában nevéhez fûzõdik az orvostörténet oktatásának bevezetése. Kezdeményezésére a legújabb hazai és nemzetközi kutatási eredményeket magába foglaló új orvostörténeti jegyzet készült. Vezetése alatt az Orvostörténeti és Társadalomorvostani Intézet tudományos teljesítménye jelentõsen fejlõdött, tevékenységi köre gazdagodott. Az egyetem elismert tanára volt, aki a mindennapi oktató munkában is jelentõs részt vállalt a hallgatók nagy megelégedésére. Következetesen fejlesztette tovább a tárgy oktatásához és kutatásához szükséges személyi és tárgyi feltételeket. Kiemelkedõ tevékenységét a tudomány területén több mint 200 közlemény jelzi, melyek egy része a belgyógyászat és határterületeirõl, más része az egészségügyi szervezéstan, társadalom egészségügy és orvostörténet területérõl származik. Jelentõs ismeretanyaggal gazdagította az általa is mûvelt tudományterületeket. A tekintélyes számú közlemény és tanulmány mellett több saját és általa szerkesztett könyv is fûzõdik nevéhez. A hazai és külföldi szakfolyóiratok szerkesztõségének munkájában is részt vállalt, így az Orvostörténeti Közlemények szerkesztõbizottságának elnökeként. A különbözõ hazai és nemzetközi orvostörténeti társaságokhoz fûzõdõ tagsága mellett a Magyar Orvostörténelmi Társaság tiszteletbeli elnöke, a MTA Tudomány- és Technikatörténeti Komplex Bizottság tagja, az Orvostörténeti Munkabizottság elnöke, asemmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár Tudományos Tanácsának elnöke. A számos szakmai teljesítményét elismerõ kitüntetése mellett a Weszprémi István Emlékérem és a Purkyne-díj tulajdonosa ben az Egyetemi Tanács emeritus professor címmel ismerte el egyetemi tanári pályáját

16 Az egyetemi tevékenységet megelõzõ életpályáról is szólni kell, mert így teljes és hiteles a róla alkotott kép. Belgyógyászként fontos elméleti és gyakorlati munkásságot fejtett ki a Központi Állami Kórház Belgyógyászati Osztályának élén, mely igazgató fõorvosi kinevezésében teljesedett ki tõl az egészségpolitika felsõszintû közremûködõje lett, elõször egészségügyi miniszterhelyettesi, majd államtitkári, és végül 1974-tõl miniszteri beosztásban. Ez idõ alatt is rendkívüli figyelmet fordított a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen folyó gyógyító, oktatói és tudományos tevékenységre. Meghatározó szerepe volt abban, hogy a Nagyvárad téri elméleti tömb felépüljön és ezzel a nagyhírû elméleti intézetek egy része méltóbb helyre kerüljön. Vallotta, hogy az egyetem nélkül nincs sikeres reformpolitika. Munkálkodott azon, hogy az egészségpolitika hatékonyabban mozduljon el a prevenció irányába, mert az a jövõ évezred egészségügyének egyik meghatározó stratégiai eleme. Az Egyetem Tanácsa nevében 80. születésnapja alkalmából az európai mûveltségû, megpihenni nem tudó személyiséget, az igazságszeretõ, mértéktartó, határozott orvosegyéniséget köszöntjük, akinek az elkövetkezendõ évekre további töretlen, eredményes munkásságot és az ahhoz szükséges egészséget kívánunk. Professzor Úr, az Isten éltesse sokáig! Budapest, május 10. Sótonyi Péter a Semmelweis Egyetem rektora 16 16

17 A SZERKESZTÕK ELÕSZAVA Tanulmánykötetünk, amellyel Schultheisz Emil professzor, a magyar orvostörténet-írás kiemelkedõ alakja, tanárunk, barátunk és példaképünk elõtt kívántunk tisztelegni, közös munka gyümölcse. Szerzõinket akiket ezúton is köszönet illet, amiért felkérésünknek eleget tettek a kötet összeállításakor, az orvos- vagy gyógyszerészettörténeti tárgyválasztáson túl sem tartalmi, sem formai, stilisztikai tekintetben nem kívántuk korlátozni, hiszen magára az Ünnepeltre is a széleskörû érdeklõdés, a sokirányú figyelem és az átfogó mûveltség jellemzõ. Kötetünk szerkesztési elve könnyen átlátható: külföldi szerzõink tanulmányai szerepelnek az élen, majd a hazai kutatók írásai következnek az alkotók nevének abc-sorrendjében. Tematikai, kronológiai rendszerezés ugyanis tekintettel a könyvünk lapjain váltakozó tárgyak, gondolatok, szemléletmódok sokféleségére aligha lett volna lehetséges. Reméljük, tanulmány-gyûjteményünk nem csak Schultheisz professzor úrnak szerez örömöt, hanem mindazoknak is, akik olykor a múlt mélységesen mély kútjába szívesen tekintenek. Boldog születésnapot kívánunk! 17 17

18 PRAEFATIO EDITORUM Studia nostra, quibuscum ante Professorem Aemilium Scultetum, scrutatorem eminentissimum historiae medicinae, necnon magistrum, amicum exemplumque nostrum capita inclinere volumus, operis communis sunt fructus. Volumine hoc compagando auctores nostros quibus invitationem nostram non recusantibus gratia debetur objecto, forma sive stylo limitare animo non erat, cum Celebratus ipse etiam homo multarum, variarumque rerum doctrina imbutus esset. Structura hujus operis perspicua est. Liber incipit studiis auctorum Germanicorum, quos sequuntur auctores Hungarici in ordine alphabetico nominum suorum. Thematica aut chronologica ratio enim respectu variationem maximam objectorum, sententiarum atque aspectuum, quibus paginæ nostræ scatent minime sequenda fuisset. Speramus ecquidem, hunc libellum non solum Professorem Aemilium Scultetum, sed etiam omnes, puteum altissimum temporis acti aliquando libenter inspicientes esse oblectaturum. Diem Natalem Beatum! 18 18

19 SCHULTHEISZ EMIL ÉLETRAJZA ÉS MUNKÁINAK JEGYZÉKE Budapesten született június 21-én katonacsaládból. apja, nagyapja tábornok, dédapja honvédorvos a szabadságharcban. Középiskolai tanulmányait a budapesti fasori evangélikus fõgimnáziumban és a soproni evangélikus líceumban végezte. Egyetemi tanulmányait az tanévben a kolozsvári I. Ferenc-József Tudományegyetemen, történelemfilozófia szakos bölcsészhallgatóként kezdte, majd a Debreceni Tudományegyetem orvosi karára iratkozott át. Orvosi tanulmányait Budapesten, az akkor még Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta, s a már nem Királyi, de még Pázmány Péter Tudományegyetemen avatták orvosdoktorrá ben belgyógyász szakképesítést szerzett. Tudományos fokozatát orvostörténelembõl kapta és 1960 között klinikai kórházi orvos, orvosfõhadnagy, ben a Korányi közkórház adjunktusa tól a Központi Állami Kórház belgyógyász fõorvosa tõl osztályvezetõ fõorvosi beosztásának megtartásával kórházi igazgatóhelyettes, majd tõl igazgató ban féléves ösztöndíjjal a bécsi egyetem II. sz. Belklinikáján dolgozik Fellinger professzor mellett. További rövidebb külföldi tanulmányútjai a stockholmi Seraphim Lazaretbe, a londoni St Guy s Hospitalba, a rostocki egyetem belklinikájára vezették. Berlinben Tutzke prof. Bolognában Busacchi, Ferrarában Menini orvostörténeti intézetében kutat. Bécsbe többször visszatérve orvostörténeti kutatásokat folytat a Josephinumban, a Nationalbibliothek kézirattárában és a klosterneuburgi apátság levéltárában. Fekete professzor halála után, 1968-tól a Semmelweis Múzeum és Könyvtár igazgatói, majd fõigazgatói tisztét is betölti ben osztályvezetõ fõorvosi munkáját változatlanul ellátva egészségügyi miniszterhelyettes, 1973-ban államtitkár, 1974-ben miniszter lesz ban az Egészségügyi Világszervezet genfi közgyûlésének alelnöke ben múzeumi posztját legközvetlenebb munkatársának, helyettesének és barátjának, Antall Józsefnek adja át. Ekkor a Múzeum Tudományos Tanácsának elnökévé nevezik ki. Orvostörténeti kutatásait sem szakítja meg ben c. egyetemi tanár, 1984 decemberében, tizenegy évi szolgálat után, miniszterként nyugdíjba vonul. Egyetemi pályáját folytatja ben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Orvostörténeti és Társadalomorvostani In

20 tézetének igazgatója, tanszékvezetõ egyetemi tanár 1993 évi nyugállományba vonulásáig tõl emeritus professor. Szakirodalmi munkássága 1951-ben kezdõdik. Belorvosi dolgozatai, esetközlései és klinikai tanulmányai többek között a Familiaris ovalocytosis és constitutionalis eosinophilia együttes elõfordulásának elsõ (1955), a Werner-syndroma (1958), valamint a Cortico-strio-cerebellaris ataxia hazai elõfordulásának elsõ (1958) közlése hazai és külföldi folyóiratokban jelennek meg. Az akkor nyugatnémet Medizinische Monatsschrift, Ärztliche Sammelblätter, Zeitschrift für ärztliche Fortbildung, Med. Klinik, az osztrák Wiener klinische Wochenschrift, Wiener medizinische Wochenschrift közlik írásait. Orvostörténeti tanulmányai olyan nagytekintélyû nemzetközi folyóiratokban jelennek meg, mint a Sudhoffs Archiv (Wiesbaden), a Janus (Leyden), az Archiv für Kulturgeschichte (Köln), a Clio Medica (Amsterdam-Leyden ennek a lapnak évtizedeken át társkiadója és szerkesztõbizottsági tagja), a Centaurus (Koppenhága), és a Gesnerus (Basel). Orvostörténelmi kutatásai középpontjában a késõközépkor és a humanizmus korának medicinája, egyetemi curriculuma, annak filozófiatörténeti háttere áll, különös tekintettel a latin és középfelnémet kéziratos forrásanyag hazai vonatkozásaira. Vizsgálódásainak másik, részben ugyancsak forrásfeltáró területe, a felvilágosodás korának magyar, latin és német elméleti-orvosi irodalma, orvosi oktatása, a nagyszombati egyetem tankönyvirodalmának struktúrája. Legutóbbi, német angol francia olasz nyelven megjelent tanulmányainak gyûjteményes kötete (Kunst und Heilkunst, 2007) a fenti témákból vett válogatás. Klinikai dolgozatai magyarul és németül, orvostörténeti tanulmányai a magyaron kívül angolul, németül, oroszul, szlovákul, franciául és olaszul jelennek meg. Két könyve a Medicina Kiadónál jelent meg. History of Physiology c. kötete az oxfordi Pergamon Press és az Akadémiai Kiadó kiadásában jelent meg. Tanulmányköteteit a Magyar Tudománytörténeti Intézet, ill. a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár jelentette meg. Nemzetközi kongresszusokon és symposionokon sok elõadást tartott; így Londonban, Berlinben, Düsseldorfban, Rómában, Genfben, Mirandolában, Ferrarában, Bolognában, Bécsben, Baselben, Mexico Cityben, Limában; vendégtanárként a krakkói és a pozsonyi egyetemen. Tevékenységét több kitüntetéssel honorálták: Babérkoszorúval Ékesített Zászlórend (1984), Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (2003), Kiváló Orvos (1970), Batthyány-Strattmann László díj (2003), Svéd Seraphim-Érem stb. Tudományos munkásságának elismeréseként a Krakkói Egyetem 1980-ban, a Lipcsei Egyetem 1985-ben avatja honoris causa doctorává. A Semmelweis Egyetem Semmelweis Éremmel (1975 és 2003), Pro Universitate-díj (2007), a Debreceni Egyetem Ezüstéremmel (2008), a Kassai Comenius Egyetem Aranyéremmel (1975), a Poszonyi Egyetem B. J

21 Gouth Éremmel (1976), a Ferrarai Egyetem Manardus Éremmel (1964), a Magyar Orvostörténelmi Társaság Weszprémi-díjjal (1970) tünteti ki. A Krakkói Akadémia Copernikus érmét (1973), a Nemzetközi Paracelsus Társaság Paracelsus díját (1968), a Cseh Orvosszövetség Purkyne díját (1974) kapja. A Magyar Orvostörténelmi Társaság örökös tiszteletbeli elnökévé, a Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság tiszteleti tagjává választja. Az International Academy of History of Medicine (London) tiszteleti, a Svéd Királyi Orvosegyesület külföldi tagja, a Gesellschaft für Paracelsusforschung (Salzburg), a Soc. Int. Hist. Med., a Deutsche Gesellschaft für Geschichte der Medizin, a Gesellschaft für Krankenhausgeschichte, Gesellschaft für Wissenschaftsgeschichte (Marburg), Soc. Int. Hist. Pharmacie (Párizs), Julius Hirschberg Gesellschaft (Wien), a Weltunion für Prophylaktische Medizin (Wien), a Soc. Hist. Ancient Med. (USA) rendes tagja. A tudományos közélet aktív résztvevõje: az MTA Orvostörténeti Munkabizottságának elnöke, az MTA Mûvelõdéstörténeti Bizottságának, valamint az MTA Tudomány és Technikatörténeti Komplex Bizottságának tagja, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum tudományos tanácsának és az Orvostörténeti Közlemények szerkesztõbizottságának elnöke

22 SCHULTHEISZ EMIL HAZAI ÉS KÜLFÖLDI PUBLIKÁCIÓINAK BIBLIOGRÁFIÁJA 1 Könyvek ORVOSTÖRTÉNETI SZAKIRODALMI MUNKÁSSÁGA Fejezetek az orosz magyar orvosi kapcsolatok múltjából. Társszerzõ: Tardy Lajos. Bp., Medicina. 199 p. oroszul is megjelent: Glavi iz isztorii russzko vengerszkih megyicinszkih szvjazej. Társszerzõ: Tardy Lajos. Moszkva, Medicina. 204 p. Orvostörténelem. Egyetemi jegyzet. Közrem.: Birtalan Gyõzõ. Bp., SOTE, p.; p.; p. Traditio renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról. Bp., SOMKL. 225 p. (Communicationes de Historia Artis Medicinae [Orvostörténeti Közlemények] Suppl. 21.) Az orvoslás kultúrtörténetébõl. Sajtó alá rend.: Gazda István. Bp. Piliscsaba, TKME MATI. 323 p. Az európai orvosi oktatás történetébõl. Stúdiumok a középkorban és a koraújkorban. Sajtó alá rend.: Gazda István. Bp. Piliscsaba, SOMKL MATI. 201 p. (Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtára 40.) A nagyszombati egyetem orvostanárai. Bp., OPKM. 99 p. (Mesterek és tanítványok) Orvosképzés a nagyszombati egyetemen Társszerzõ: Magyar László András. Az ajánlást írta: Vizi E. Szilveszter, sajtó alá rend.: Gazda István. Piliscsaba, MATI. 403 p. (Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtára 55.) Fejezetek az orvosi mûvelõdés történetébõl. Elõszó: Sótonyi Péter, sajtó alá rend.: Gazda István. Piliscsaba, MATI. 416 p. (Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtára 62.) Kunst und Heilkunst. Medizinhistorische Fragmente. Piliscsaba, MATI. 280 p. (Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtára 67.) 1 22 Jelen bibliográfia nem tartalmazza az egészségügyi szervezési társadalomorvostani tanulmányokat, valamint azoknak az eloadásoknak a címét, melyek csak rövidített (abstract) formájában jelentek meg. 22

23 Könyvszerkesztések Acta Congressus internationalis XXIV historiae artis medicinae Augusti 1974 Budapestini. Szerk.: Antall József, Buzinkay Géza, Némethy Ferenc, ; közrem.: Réti Endre, Zalai Károly, Karasszon Dénes, Birtalan Gyõzõ köt. Bp., Museum, Bibliotheca et Archivum Historiae Artis Medicinae Semmelweis nominata p. History of Physiology. Ed.:. Proceedings of the 28th International congress of physiological sciences. Budapest Bp., Akadémiai Kiadó Pergamon Press. 208 p. (Advances in physiological sciences. Vol. 21.) Historia Medica Hungarica. Tanulmányok és arcképek a magyar medicina múltjából. Szerk.: Antall József, Birtalan Gyõzõ,. Bp., Medicina. 147 p. Könyvrészletek, továbbá tanulmányok évkönyvekben, valamint írások az orvos- és mûvelõdéstörténeti kongresszusok alkalmából közreadott önálló kötetekben Giovanni Pico della Mirandolas Bedeutung für die Medizin. In: L Opera e il pensiero di Giovanni Pico della Mirandola nella Storia dell Umanesimo. Convegno internazionale (Mirandola: Settembre 1963). Firenze, pp Újraközölve: Traditio renovata. Bp., SOMKL. pp (Communicationes de Historia Artis Medicinae [Orvostörténeti Közlemények] Suppl. 21.) Kötetben: Kunst und Heilkunst, Die Bedeutung der Philosophie des Giovanni Pico della Mirandola für die paracelsische Medizin. In: Festschrift 16. Paracelsustag. Internationale Paracelsus-Gesellschaft am 24. u. 25. September 1966 zu Salzburg zum 425. Todestag von Paracelsus. Salzburg, pp Kötetben: Kunst und Heilkunst, Ein Schüler der Bergakademie zu Schemnitz: Arzt und Bergbaufachmann Jakob Reineggs. Társszerzõ: Tardy Lajos. In: Z dejín vied a techniky na Slovensku. Vol. IV. Bratislava, pp L influenza dell umanesimo italiano sulla medicina dell Europa centrale. In: Convegno internazionale su Il pensiero de rinascimento e il tempo nostro, Montepulciano pp Die Ärzte des Kaisers Siegmund aus dem Hause Luxemburg. In: Die ganze Welt ein Apotheken. Festschrift für Otto Zekert. Salzburg, pp Kötetben: Kunst und Heilkunst, Summing-up of the past and present of Hungary s medicohistorical research work. Társszerzõ: Tardy Lajos. In: Medical History in Hungary Szerk.: Antall József. Bp., Semmelweis Orvostörténeti 23 23

24 Múzeum. pp (Communicationes de Historia Artis Medicinae [Orvostörténeti Közlemények] Suppl. 4.) The contacts of the two Dees and Sir Philip Sydney with the Hungarian physicians. Társszerzõ: Tardy Lajos. In: Medical History in Hungary Szerk.: Antall József. Bp., Semmelweis Orvostörténeti Múzeum. pp (Communicationes de Historia Artis Medicinae [Orvostörténeti Közlemények] Suppl. 6.) Újraközölve: Traditio renovata. Bp., SOMKL. pp (Communicationes de Historia Artis Medicinae [Orvostörténeti Közlemények] Suppl. 21.) Kötetben: Kunst und Heilkunst, Vyuèovanie medicíny v Trnave pod¾a prednášok profesora Schoreticsa. In: Z dejín vied a techniky na Slovensku. Vol. VI. Bratislava, pp Náèrt minulého a súèasného výskumu dejín Medicíny v Maïarsku. Társszerzõ: Tardy Lajos. In: Z dejín vied a techniky na Slovensku. Vol. VI. Bratislava, pp Spätmittelalterliche Medizin in Ungarn. (Medieval Medicine in Hungary). In: Proceedings of the XXIII International Congress of the History of Medicine. London 2 9 September Vol. 2. London, pp Kötetben: Kunst und Heilkunst, Presidential Address. In: Acta Congressus internationalis XXIV historiae artis medicinae Augusti 1974 Budapestini. Vol. 1. Bp., Museum, Bibliotheca et Archivum Historiae Artis Medicinae Semmelweis nominata. pp On the beginnings of quantitative thinking in medicine (Nicholas of Cusa and the Idiot). In: History of Physiology. (ed.: ). Proceedings of the 28 th International Congress of Physiological Sciences (Budapest, 1980). Bp., Akadémiai Kiadó Pergamon Press. pp (Advances in physiological sciences. Vol. 21.) Kötetben: Kunst und Heilkunst, A physiologiának rövid sommája A short summation of physiology the first book of physiology in Hungarian. Társszerzõ: Kovách Arisztid. In: History of Physiology. (ed.: ). Proceedings of the 28th International congress of physiological sciences. Budapest Bp., Akadémiai Kiadó Pergamon Press. pp (Advances in physiological sciences. Vol. 21.) Magyar orvostörténeti kronológia a kezdetektõl 1526-ig. In: Magyarország történeti kronológiája I. A kezdetektõl 1526-ig. Fõszerk.: Benda Kálmán. Bp., Akadémiai Kiadó. 354 p. Enlightenment medicine in Hungary, introductury paper. In: Seventh International Congress on the Enlightenment. Budapest Oxford, The Voltaire-Foundation. pp