A KERESKEDELMI SZERZŐDÉSEK JOGA MSC. (N) BUDAPEST 2011.

Átírás

1 A KERESKEDELMI SZERZŐDÉSEK JOGA MSC. (N) BUDAPEST BME GTK ÜZLETI JOG TANSZÉK SZERZŐK: DR. PHD. PÁZMÁNDI KINGA DR. PHD. BALÁSHÁZY MÁRIA ÖSSZEÁLLÍTOTTA: DR. PHD. PÁZMÁNDI KINGA, DR. PHD. PÉTERVÁRI KINGA

2 TARTALOM I. A kereskedelmi szerződések - Fogalmi megalapozás A kereskedelmi (gazdasági) szerződés fogalma A kereskedelmi szerződések jogának az elhelyezkedése a jogi normák rendszerén belül A kötelem fogalma, a szerződés... 6 A) szerződéses jogviszony szerkezete, a felek mellérendeltsége, jogképessége, a jogalanyiság... 7 a) A relatív szerkezetről... 7 b) A felek mellérendeltségről... 7 c) A felek jogképességéről (jogképesség jogalanyiság)... 8 B) Szerződési szabadság, diszpozitivitás, kógencia... 9 C) A szerződés fogalma D) A szerződés alanyai, alanyváltozás a szerződésben a) a szerződés alanyai b) alanyváltozás a szerződésben engedményezés és tartozásátvállalás E) A szerződés közvetlen és közvetett tárgya, a szolgáltatás osztályozása a) A szerződés közvetett és közvetlen tárgya (a dolog és a szolgáltatás) b) A szolgáltatások osztályozásáról F) A szerződés tartalma II. A szerződés létszakai A szerződéskötés A) Individuális és tömegszerződések a) Egyedi szerződések keretszerződések blankettaszerződések B) A szerződéskötés folyamata a) Ajánlattételre való felhívás ajánlattétel elfogadó nyilatkozat b) Az ajánlati kötöttség C) Szerződéskötési kötelezettség, előszerződés A képviselet A) A szervezeti képviselet formái B) A meghatalmazáson alapuló (ún. közvetlen) képviselet C) Törvényes képviselet A szerződés alakja A szerződés érvényessége/érvénytelensége és hatályossága A) A szerződés érvénytelensége, az érvénytelenség fogalma, fajai B) A szerződés hatályossága/hatálytalansága A szerződést biztosító mellékkötelezettségek A) A mellékkötelezettségek fogalma, funkciója B) A mellékötelezettségek csoportosítása A szerződés módosítása és teljesítés nélküli megszűnése A) Szerződésmódosítás B) A szerződés megszűntetése, felbontása, a felmondás és az elállás C) Az elévülés és a jogvesztés A szerződés teljesítése A) Teljesítés joghatása, helye, ideje és módja B) Pénzkövetelések speciális szabályai A szerződésszegés A) A késedelem B) A hibás teljesítés C) Felróható lehetetlenülés További táblázatok a gazdasági szerződések általános szabályairól szóló részhez A szerződések tipizálása A) Adásra irányuló szerződések B) Eredménykötelmek C) Ügyviteli szerződések D) Használati szerződések E) Helytállásra irányuló szerződések F) Organizációs célú szerződések Az egyes szerződések főbb jellemzői I. A termékforgalom ügyletei A kereskedelmi adásvételi szerződés általános szabályai Az adásvétel egyes különös nemei A szállítási szerződés A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés

3 5. A közüzemi szerződés Az áruk nemzetközi adásvételének alapvető szabályai II. Vállalkozási szerződések A vállalkozási szerződés fogalma A szerződés megkötése A felek alapvető jogai és kötelezettségei A vállalkozási szerződés teljesítése A vállalkozási szerződés megszegésének sajátosságai A fővállalkozás A vállalkozási szerződés nevesített alfajai A tervezési szerződés Az építési szerződés A szerelési szerződés Az utazási szerződés III. Az ügyviteli szerződések A megbízási szerződés általános szabályai A kereskedelmi megbízások egyes fajai A bizományi szerződés A kereskedelmi ügynöki szerződés A letéti szerződés III. A használati irányuló gazdasági szerződések A használati kötelmek általában A bérlet A lakásbérlet A helyiségbérlet A haszonbérleti szerződés Franchise Lízingszerződés IV. Fuvarozás és szállítmányozás Fuvarozás A fuvarozási szerződés fogalma A vasúti fuvarozási szerződés szabályozása A fuvarozási jogviszony alanyai A küldemények fajtái A vasúti fuvarozási szerződés megkötése A felek jogai és kötelességei Fuvarköltségek A kiszolgáltatási akadályok Felelősség a fuvarozási idő túllépéséért A fuvarozó felelőssége a küldemény hiányaiért és rongálódásáért Az igények érvényesítése a fuvarozóval szemben A szállítmányozási szerződés A szállítmányozási szerződés fogalma A felek alapvető jogai és kötelességei A szállítmányozó felelőssége FÜGGELÉK: Az egyes szerződések főbb jellemzőinek rendszerező vázlata A) A termékforgalom ügyletei az adásvétel, a szállítási szerződés és az egyéb adási típusú szerződés a) A kereskedelmi adásvétel általános szabályai, különleges esetei, vázlatosan: b) Szállítási szerződés lényege vázlatosan: c) Közüzemi szerződés lényege vázlatosan: d) Mezőgazdasági termékértékesítési szerződés lényege: e) Lízingszerződés lényege vázlatosan B) Vállalkozási szerződés C) A megbízási és bizományi szerződés a) A megbízási szerződés általános szabályai, a piaci megbízások fajai b) Bizományi szerződés c) Letéti szerződés lényege D) Használatra irányuló szerződések a) Bérleti szerződés b) Franchise szerződés E) Fuvarozási és szállítmányozási szerződések a) Fuvarozási szerződés b) Szállítmányozási szerződés (fuvarbizomány) MUNKAJOG 3

4 KERESKEDELMI SZERZŐDÉSEK - GAZDASÁGI SZERZŐDÉSEK I. A kereskedelmi szerződések - Fogalmi megalapozás 1. A kereskedelmi (gazdasági) szerződés fogalma Azokban az országokban, amelyekben önálló kereskedelmi törvénykönyv van, kereskedelmi ügylet alatt azokat a kereskedelmi törvénykönyv hatálya alá eső kereskedelmi szerződéseket értik, amelyeket vagy egyéni, illetve társas kereskedők kötnek az üzletszerű gazdasági forgalom keretében egymással (szállítási szerződés, bizomány stb.) avagy a tömegszerű forgalom keretében az egyéni fogyasztókkal (fuvarozás, biztosítás). Ez volt a helyzet Magyarországon között, amikor az évi Kereskedelmi Törvénykönyv szabályozta a kereskedelmi ügyleteket mint a hivatásszerű gazdasági forgalom szerződéseit, viszont Polgári Törvénykönyv hiányában az ezen a körön kívül eső polgári jogi szerződések lényegében szokásjogi, illetve bírói precedens-jogi alapon fejlődtek. 2. A kereskedelmi szerződések jogának az elhelyezkedése a jogi normák rendszerén belül Jelenleg a Ptk. (a Polgári Törvénykönyv, azaz az évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről ) a gazdasági szerződés, avagy a kereskedelmi ügylet fogalmát nem ismeri. Ugyanakkor ma is van a Ptk.-ban számos olyan szabály, amely csak a gazdálkodó szervezetekre vonatkozik, továbbá számos olyan szerződés (szállítási, beruházási jellegű, bizományi, fuvarozási, biztosítási, pénzügyi stb.), amely értelemszerűen az üzletszerű gazdasági vállalkozás szerződése. A magyar jogrendszer alapvetően két nagy alapjogágazatra bomlik: a közjogra és a magánjogra. A közjog alapvetően az államszervezet működését, illetve az állam és állampolgár viszonyát rendezi, többnyire kógens jogi normákkal. A magánjog (más néven polgári jog vagy civil jog) az állampolgárok, mint mellérendelt jogalanyok vagyoni és személyi viszonyait szabályozza, alapvetően diszpozitív jelleggel. Ennek megfelelően a magánjogot két részre bonthatjuk: beszélhetünk a személyek jogáról (jogalanyiság, jog- és cselekvőképesség; személyhez fűződő jogok; családjog) és a vagyonjogról (dologi jog, kötelmi jog, öröklési jog). Az előbb említett két jogterületen kívül a magánjog számos más, vegyes tárgyú jogterületet is felölel, mint például a társasági jogot vagy a szellemi alkotások jogát, a munkajog egy részét. A vagyonjog azon jogviszonyokat szabályozza, amelyek középpontjában a jogalanyok tulajdonát képező vagyon (dolgok, jogok, követelések) állnak ennek megfelelően a vagyonjog a jogalanyok vagyon feletti érdekállását szabályozza. A vagyonjog három nagy területe a dologi jog, a kötelmi jog és az öröklési jog azzal, hogy a dologi és a kötelmi jog 4

5 élők közötti viszonyokra koncentrál, míg az öröklési jog, az örökhagyó a volt tulajdonos halála esetére szabályozza az örökség (vagyon) jogi sorsát. A dologi jog és a kötelmi jog közötti alapvető különbség abban rejlik, hogy a dologi jog a jogalanyok javak feletti uralmát statikusan (állapotszerűen), míg a kötelmi jog dinamikusan (a tulajdonváltozásra koncentrálva) szemléli. A kötelmi jog tehát a vagyonmozgás, a javak forgalmának a joga. A kötelmi jog alapvető szabályait a polgári jog alapkódexében, a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) Negyedik Részében, mint önálló szerkezeti részben felsorolt rendelkezések adják. Ezen belül a XVII. fejezettel kezdődően, a XXVIII. fejezettel bezárólag a kötelmi jog általános alapvetően a szerződésekre modellezett, minden szerződéstípusra nézve irányadó szabályait találjuk (mi a szerződési akarat, az előszerződés, a szerződés létrejötte, alakja, tartalma, tárgya, módosítása, megszűnése, a képviselet, a tartozáselismerés, az érvénytelenség, a mellékkötelezettségek, a teljesítés, szerződésszegés stb.) a XXIX. fejezettel kezdődően és a XXXII. fejezettel bezárólag találhatók a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség és a jogalap nélküli gazdagodás szabályai (az általános felelősségi alakzat és a közös szabályok, a felelősség egyes esetei, a kártérítés mértéke és módja, a jogalap nélküli gazdagodás) a XXXIII. fejezettel kezdődően és az L. fejezettel bezárólag sorolja fel a törvény az egyes szerződési típusokat ez az ún. kötelmi különös rész (pl. adás-vétel, szállítási szerződés, vállalkozás, megbízás, bizomány, bérlet, letét, fuvarozás, szállítmányozás, hitelviszonyok, biztosítás stb. speciális szabályai) A szerződések joga a polgári jog szabályainak a rendszerén belül, a kötelmi jog normái között helyezkedik el. A jognak ezen a területén az a jellemző fordulat, hogy az állam jogi-hatalmi eszközökkel kikényszeríthetővé teszi az államhatalomtól elkülönülő privát szféra szereplői (magánszemélyek, gazdálkodó szervezetek) közötti megállapodások tartalmát, ha azok a megállapodások megfelelnek bizonyos állam által előírt kritériumoknak. A régi római jogi elv pacta sunt servanda (szószerint: a megállapodások betertandók, tartalma szerint: ~ a felek megállapodása törvényi kötelezettséget szül ) az idevonatkozó jogi szabályozás alapja. A szerződési jog a kötelmi jogon belül különíthető el, annak központi részét alkotja. Azt mondhatjuk, hogy a kötelmi jog a szerződésekre modellezett, a kötelem és a szerződés fogalma azonban mégsem ekvivalens fogalmak. A kötelmi jog által szabályozott releváns életbeli viszonyokat kötelmi jogi jogviszonynak, vagy egyszerűen csak kötelemnek nevezzük. A legfontosabb és talán a leggyakoribb kötelmet keletkeztető tény(állás) a szerződés. Kötelmet a szerződésen kívül azonban más tényállások is keletkeztethetnek, mint például: jogszabályban meghatározott esetekben az egyoldalú jognyilatkozat (pl. díjkitűzés) jogellenesen és felróható károkozás jogszabályi/hatósági rendelkezés, stb. A szerződési jog így fogalmilag szűkebb terjedelmű, mint a kötelmi jog, abban az értelemben, hogy a szerződésen kívül okozott kár felelősségi szabályai például nem tartoznak a szorosan vett szerződési jog területére, mégis a kötelmi joganyag részét alkotják, csak úgy, mint a kötelmi viszonyokat keletkeztető egyéb jogszabályi rendelkezések. 5

6 A szerződési jog szabályrendszerén belül válogathatjuk ki az üzletszerű gazdasági (vállalkozási) tevékenység körében szokásos szerződések szabályait, amelyet a gazdasági szerződések jogaként definiálhatunk. Ilyen szerződéstípus például az adás-vétel, a megbízás, a vállalkozás, a bérlet, a lízing stb. Nem tartoznak ide azok a szerződéstípusok, amelyek az üzletszerű gazdasági tevékenységhez nem, hanem inkább csak a magánszemélyek mindennapi életéhez tartoznak (ajándékozás, tartási és életjáradéki szerződések, stb.). 3. A kötelem fogalma, a szerződés A kötelem olyan polgári jogi jogviszony, amelyben meghatározott vagy legalábbis meghatározható jogosult áll szemben meghatározott illetve meghatározható kötelezettel, és a jogosult többnyire ellenszolgáltatás fejében a kötelezettől meghatározott szolgáltatást követelhet. A jogosult és a kötelezett elvi meghatározhatósága, konkrét szembe állítása miatt azt mondhatjuk, hogy a kötelem relatív szerkezetű polgári jogi jogviszony. A relatív szerkezet főszabályként azt jelenti, hogy a kötelem a kötelem alanyain a jogosulton és a kötelezetten kívül más, kívülálló személyeket nem jogosít, de nem is kötelez semmire. A kötelem többfajta, egymástól tartalmilag jelentősen eltérő jogviszonyt foglal össze, amelyeknek három fő típusa van: a) a szerződéses kötelem, b) a jogszabályon vagy hatósági rendelkezésen alapuló kötelem és c) a kártérítési (felelősségi) kötelem. A szerződéses kötelem is absztrakt fogalom. A jogalkotó a szerződések közös szabályaiban azokat a normákat gyűjti össze, amelyek minden szerződésre irányadók, és e szabályok nem függenek a konkrét szolgáltatástól. Ilyen szabályok pl. a szerződésszegés, a szerződés érvénytelensége, az elévülés stb. A szerződésre vonatkozó általános szabályok mellett megkülönböztetünk egyes szerződéstípusokat, amelyekre vonatkozó jogi szabályok a kötelmi jog ún. különös részében találhatóak. Szolgáltatás követelésére való jogosultság, és szolgáltatás teljesítésére való kötelezettség azonban nemcsak szerződésen alapulhat, hanem kivételesen jogszabályon vagy hatósági rendelkezésen is. Szerződés nélkül, jogszabályon alapuló kötelem keletkezik pl. a gazdasági társaságokról szóló törvény alapján, ha a tagot a társaság kizárja. A kizárt tag az üzletrészének ellenértékét követelheti, így a társaság sajátos hitelezőjé -vé válik, aki meghatározott vagyonra igényt tarthat, a társaság pedig köteles a kizárt tag jogszerű vagyoni igényét kielégíteni. A kötelmek további nagy csoportja a kártérítési kötelem. A kártérítés is relatív szerkezetű jogviszony, mert a konkrét károsult áll szemben a károkozóval, és attól követeli kárának megtérítését. A kártérítés szankciós kötelem, a jogellenes károkozás jogkövetkezménye. A jogellenes károkozó, ha a felelősség alól nem tudja kimenteni magát, köteles megtéríteni azt a kárt, amit a másik félnek okozott (teljes kártérítés és reparáció elve). A kártérítés a polgári jog legáltalánosabb szankciója, amely külön kikötés vagy hivatkozás nélkül is a jogviszony részévé válik, ha a kártérítési tényállás megvalósul. A jogi szabályozás tehát fordított: azt kell kifejezetten kikötni, ha a felek el akarnak tekinteni a kártérítési igény 6

7 érvényesítésétől (sok esetben ezt a törvény nem is engedi meg, pl. szándékos károkozás esetében szerződésben nem zárható ki, nem korlátozható a felelősség). A) szerződéses jogviszony szerkezete, a felek mellérendeltsége, jogképessége, a jogalanyiság A szerződéses kötelem relatív szerkezetű jogviszony, amely egymástól független, egymásnak mellérendelt, jogképességgel rendelkező feleket (jogalanyokat) feltételez. a) A relatív szerkezetről A jogviszonyokat szerkezetüket tekintve két csoportra oszthatjuk: Abszolút szerkezetű jogviszonyok: Olyan jogviszonyok, amelyeknél a törvényi rendelkezés csupán a jogosultat határozza meg személy szerint, és vele szemben mindenki mást aki a jogosulttal szembe kerülhet eltilt attól, hogy a jogosultnak biztosított hatalmi körbe beavatkozzék, azt megzavarja. Ilyen szerkezetű például a tulajdoni jogviszony, valakinek a saját dolgához fűződő, jog által védett viszonya: a törvény meghatározza a tulajdonos jogait a tulajdonában lévő dolog felett (birtokolhatja, használhatja, eladhatja azt, stb.), ugyanakkor mindenki mást nevesítés nélkül és általánosan kizár, eltilt a tulajdonos jogaiba való engedély nélküli beavatkozástól. Itt csak egyetlen jogalanyt a jogosultat, konkrétabban a tulajdonost konkretizálja a jog akként, hogy a tulajdonossal szemben a jogi konstrukcióban mindenki más tűrésre, tartózkodásra kötelezett lesz, ezért beszélhetünk itt a jogviszony abszolút szerkezetéről. Relatív szerkezetű jogviszonyok: Olyan jogviszonyok, ahol a törvényi rendelkezés kettő vagy több egymástól elkülönült, egymással mellérendelt viszonyban álló, meghatározott jogalany jogviszonyát szabályozza, kölcsönösen meghatározza egymással szemben fennálló jogaikat és kötelezettségeiket. Ilyen szerkezetű például a szerződéses jogviszony (például a megbízási szerződés), a törvény meghatározza mind a jogosult (a megbízó), mind a kötelezett (a megbízott) személyét (pozícióját), leírja részletesen, mit köteles tenni, és cserébe mit jogosult követelni a megbízott, ezzel szemben mit követelhet és hogyan köteles eljárni/viszontteljesíteni a megbízó. Ebben az esetben több jogalany egymással szemben megfogalmazott jogai/kötelességei állnak egymással szemben, ezért beszélünk ehelyütt relatív szerkezetű jogviszonyról. Valamely fél jogai a másik kötelezettségeként jelennek meg, és fordítva: jogok és kötelezettségek a kötelemből főszabály szerint harmadik, kívül álló személyekre nem háramlanak. b) A felek mellérendeltségről 7

8 A hagyományos közjogi viszonyokra az a jellemző, hogy alá-fölérendeltség érvényesül a felek 1 között, az államot képviselő szervek hatalmi pozícióban vannak, hatóságként viselkednek az állami fennhatóság alá tartozó más jogalanyokkal (magánszemélyekkel, szervezetekkel) szemben. A közjogi szabályozás érvényesül a közigazgatási jog, az alkotmányjog vagy a büntetőjog területén. A magánjogon belül a szerződési jogi szabályozás a mellérendeltséget, a felek azonos erőpozícióját tekinti kiindulópontként. A magánjogi szabályozás további kiindulópontja az, hogy a magánjogi jogviszonyokban az állam is csak mint a gazdaság egyik szereplője lép föl, nincsenek előzetesen biztosított plusz jogosítványai hatalmi, hatósági pozíciója más jogalanyokkal szemben. /Ezt az elvi szabályozási kiindulópontot az élet rendre felülírja, a legközismertebb példa erre a (4-es) metró-per, amely megerősítette azt a tényt, hogy van, létezik állami immunitás./ Magánjogi szabályozás érvényesül a polgári jog, vagy a társasági jog területén is. Például ebben a relációban az állam egy részvénytársaság tulajdonosaként ugyanolyan jogokkal, törvényi lehetőségekkel és kötelezettségekkel bír, mintha gazdálkodó szervezet, vagy éppen magánszemély lenne. (Kivétel azért itt is említhető: vö. aranyrészvény Mol.) c) A felek jogképességéről (jogképesség jogalanyiság) A jogalanyiság a gazdasági forgalomban való részvétel egyik feltétele. Jogalany az, akit (amit) a jog ilyenként elismer. A jogviszonyok résztvevői csak jogalanyok lehetnek, mert ők rendelkeznek azzal az elvi, absztrakt képességgel, amit jogképességnek hívunk: jogaik és kötelezettségeik lehetnek. Kiknek biztosít a jog jogképességet, kik lehetnek jogalanyok? A Ptk. 8. (1)-(2) bekezdése alapján a Magyar Köztársaságban minden ember egyenlő módon jogképes: jogai és kötelességei lehetnek. A jogképesség általános, feltétlen és egyenlő. A cselekvőképesség ezen túlmenően a természetes személyek (más szóval emberek) ügyletkötéshez szükséges belátási képességét jelenti. A cselekvőképesség fogalma kizárólag természetes személyekre értelmezhető, azt mutatja meg, hogy az adott ember rendelkezik e azzal a belátási képességgel, ami az ügyletkötéshez szükséges. (Jogügylet alatt olyan egyvagy többoldalú akaratnyilatkozatot érthetünk, amely jogokat, illetve kötelezettségeket keletkeztet(het): joghatást vált(hat) ki. Egy ember cselekvőképessége életkora, illetve szellemi képessége/érettsége/állapota függvényében vagy teljes (cselekvőképes természetes személy), vagy korlátozott (korlátozottan cselekvőképes természetes személy), vagy hiányzik (cselekvőképtelen természetes személy). Így pl. bizonyos életkor alatt az ügyletkötési képesség korlátozott (14 és 18 éves kor között), vagy bizonyos törvényi kivételektől eltekintve kizárt (14 éves kor alatt). Komolyabb, nagyobb súlyú szerződés érvényességének feltétele, hogy a szerződést megkötő személyek ne csak jogképesek, hanem cselekvőképesek is legyenek. Utóbbi nem azt jelenti, hogy pl. egy kiskorú (14 éves kor alatti személy) ne lehetne szerződés alanya, de érvényes szerződést főszabály szerint személyesen nem köthet, 1 A felek kifejezés tulajdonképpen nem is helytálló, mert a jogban felekként a mellérendelt, egymással szemben hatalmi előjogokkal nem rendelkező szerződéses partnereket jelölik, itt pedig az állam nem mint fél, hanem mint hatóság, a közhatalom letéteményese jelenik meg. Felekről szigorú értelemben csak a magánjogi, szerződéses szférában beszélhetünk. 8

9 helyette törvényes képviselője (szülői felügyeleti joggal rendelkező szülő, ennek hiányában gyám) jár el. A Ptk. 28. (4) bekezdése mondja ki a jogi személyek jogképességét (ami persze nem terjed ki olyan jogokra és kötelezettségekre, amelyek természetüknél fogva csak emberhez kapcsolhatók: pl. apaság, anyaság, stb.), a 28. (1)-(3) bekezdések pedig jogi személyként definiálják az önkormányzati, gazdasági, társadalmi és más egyéb szervezeteket (szervezetek jogalanyisága), valamint az államot. A jogképesség tehát az embernek, az államnak, a jogi személyeknek (és egyes nem jogi személy szervezeteknek, lásd: bt., kkt.) az a képessége, hogy absztrakt értelemben jogaik és kötelezettségeik lehetnek. Más szóval megvan az az elvi képességük, lehetőségük, hogy a különböző jogviszonyokban jogalanyként léphessenek föl. A jogképesség a jogalanyiság egyetlen fogalmi feltétele. A jogképesség a jogszerűen megalakult és nyilvántartott szervezeteknél tulajdonképpen adottnak tekinthető. A szervezetek azonban mindig képviselőjük útján cselekszenek, ezért amit a gazdálkodó szervezetek által kötött szerződések kapcsán külön vizsgálni kell, az a gazdálkodó szervezet képviseletének jogszerűsége (törvényes képviselet módja, a cégjegyzésre jogosult személy kiléte). A szerződési nyilatkozat ugyanis csak akkor tekinthető a gazdálkodó szervezet vagy egyéb jogi személy sajátjának, ha a szerződéses nyilatkozatot a hivatalosan bejegyzett/nyilvántartott törvényes képviselő a megfelelő formában tette/írta alá. Jogi személyeknél, egyéb szervezeteknél a cselekvőképesség vizsgálata nem jöhet szóba, leszámítva azt, hogy a szervezet képviseletére jogosult törvényes képviselő csak cselekvőképes magánszemély lehet. B) Szerződési szabadság, diszpozitivitás, kógencia A szerződési jog egyik legfontosabb, bár íratlan alapelve a szerződési szabadság. E szabadság 4 elemre bontható, ami alapján a szerződő feleket főszabály szerint, azaz bizonyos kivételek mellett megilleti: a szerződéskötés, (illetve az attól való elzárkózás) joga a szabad partnerválasztás, a szerződéstípus szabad megválasztása, és a szerződés tartalmának szabad meghatározása. A tartalomszabadsággal kapcsolatosan kiemeljük, hogy a szerződési jogot az eltérést engedő, ún. diszpozitív jellegű jogi szabályozás jellemzi, ami lehetővé teszi a felek részére a jogszabályi tartalomtól eltérő szerződési tartalom kialakítását, és csak akkor érvényesül a jogszabály által felkínált alap-alternatíva, amennyiben attól eltérő tartalmú szerződési rendelkezést nem hoznak létre a felek az adott kérdésben és az alap-alternatíva alkalmazását közös akarattal nem zárták ki. A diszpozitivitás (eltérés engedése ) ellentétes fogalompárja a jogszabályi kógencia (eltérés tiltása, kötelező szabályok): a kógens jogszabályok azok a jogszabályi rendelkezések, amelyek nem engedik meg, hogy a felek attól eltérő szerződési tartalmat hozzanak létre. Amennyiben a felek kógens szabály ellenére eltérő módon rendelkeznek egy kérdésről (pl. a Ptk (4) rendelkezésétől eltérően megállapodnak, hogy a közöttük létrejött megbízási szerződés nem mondható föl), úgy ez a kikötés jogszabályba ütközés miatt 9

10 érvénytelen lesz, és a kikötés ellenére bármelyik fél mégis felmondhatja a megbízást a Ptk ra hivatkozással, ami kimondja, hogy a megbízási szerződés felmondásának a korlátozása, vagy kizárása semmis. C) A szerződés fogalma A szerződés szinoním szavakkal: megállapodás, megegyezés, két- vagy többoldalú jogügylet két vagy több jogalany (kétoldalú, illetve többoldalú szerződés) joghatás kiváltására irányuló kölcsönös (tehát egymásnak megfelelő) és a lényeges tartalmi elemekben megegyező akaratnyilatkozata, amelynek kikényszerítésére szükség esetén az állam közhatalmi jellegű kényszereszközöket (bírói ítélet, végrehajtás) is biztosít. A szerződés tehát a szerződő feleknek a szerződés lényeges elemei tekintetében kölcsönös és egybehangzó, (alapvetően vagyonjogi) joghatás kiváltását célzó akaratnyilatkozata. A szerződés főbb fogalmi elemei tehát: a konszenzus (azaz a kölcsönös és lényeges elemekben való akarategyezés) annak kinyilvánítása (szóban, írásban, vagy ún. ráutaló magatartással tett nyilatkozattal) a szerződés állami elismerése azaz a joghatás kiváltásának célja, alkalmassága. A fogalmi elemek közül a harmadikat, az állami elismerés feltételeit emeljük ki: A szerződés által célzott joghatás tartalmában, és formáját tekintve is államilag védett, azaz jogilag kikényszeríthető, amennyiben a szerződés érvénye (és hatályos). Azaz a szerződésben foglalt szolgáltatás állami úton csak akkor kényszeríthető ki, ha maga a szerződés érvényes (és hatályos). Az érvényességet, ill. érvénytelenséget mindig a szerződés megkötésének időpontjára vetítve vizsgáljuk. (A hatálytalanság vizsgálata nem feltétlenül a szerződéskötés időpontjára vetített: a hatálytalanság oka alapján ez lehet egy időben későbbi időpont, esemény is.) A szerződés érvényessége sokfajta kritérium együttes megvalósulását feltételezi, mint a felek jogképessége és cselekvőképessége kógens (eltérést nem engedő) jogszabályi feltételeknek való megfelelés (pl. bizonyos esetekben az előírt szerződési forma megtartása, kötelező szerződési tartalmi kellékek szerepeltetése, vagy éppen szűkítheti a jogszabály, ki köthet bizonyos típusú szerződéseket stb.) a felek kölcsönös szerződési akaratának valós és hibátlan megléte /A kötelem két vagy több személy közötti mellérendelt (nem feltétlenül szerződési! ld. kártérítési igény) jogviszony, mely alapján a jogosult a kötelezettel szemben meghatározott szolgáltatást követelhet, ami adott esetben jogi úton is kikényszeríthető. A kötelem a szerződésnél tágabb kategória, hiszen - nem csupán szerződésekből keletkeznek kötelmek, - másrészt a szerződés alapján létrejövő kötelem teljes tartalma, összes jogkövetkezménye a felek által létrehozott szerződési tartalomnál bővebb körben is vizsgálható/vizsgálandó, a felek jogaira és kötelezettségeire a szerződésen túl a háttérjogszabályok is kihatnak, különös tekintettel a nem szabályozott kérdésekre./ A szerződés fogalmi elemzésénél mindig az alábbiakat vizsgáljuk: a szerződés alanyai a szerződés tárgya 10

11 a szerződés tartalma D) A szerződés alanyai, alanyváltozás a szerződésben a) a szerződés alanyai Polgári jogi szerződés alanya lehet mindenki, aki általában jogviszony alanya lehet. Ez azt jelenti, hogy a jogviszony összes lehetséges alanya egyben szerződés alanya is lehet (szerződés jogosultja vagy kötelezettje szerződő fél lehet minden jogképességgel rendelkező személy, azaz jogalany ). A szervezeti jogalanyok esetében (pl. társaság, egyéb jogi személyek) a jogalanyiság feltétele az adott szervezeti jogalany állami elismerése (a társaságok esetében pl. a cégbírósági nyilvántartásba vétel, a társaság bejegyzése a cégjegyzékbe). Természetes személyeknél érvényességi feltétel továbbá a cselekvőképesség törvényi szabályainak figyelembe vétele is a 18 év alatti, és még inkább a 14 év alatti kiskorúak, vagy a belátási képességük gyakorlásában egyéb módon korlátozott/gátolt magánszemélyek csak a törvény által meghatározott jogügyletek megkötésénél/megtételénél léphetnek fel önállóan. Ez a polgári jogi főszabály. Egyes jogügyletek esetében speciális szabályként azonban a jogalkotó szűkítheti a lehetséges alanyi kört. Például bankhitelszerződést kötelezetti (hitelezői) pozícióban csak pénzintézet köthet. A megszorításokra a törvényalkotónak mindig utalnia kell. Gazdasági szerződést avagy más néven kereskedelmi ügyletet alapvetően a Ptk c) pontjában a gazdálkodó szervezetként megjelölt alanyok, egyéni vállalkozók, illetve gazdasági társaságok, szövetkezetek, egyéb vállalatok kötnek egymással, illetve a fogyasztókkal. Szerződéshez legalább két fél szükséges az önszerződés csak szélsőségesen kivételes esetben lehetséges (pl. bizománynál: s itt is az önszerződés lehetősége miatt valójában három pólus/szerződési pozíció redukálódhat kettőre). Az árucsere-szerződések szállítási szerződés, vállalkozás, bérlet stb. általában kétoldalúak. Lehetségesek azonban többalanyú szerződések tipikusan ilyenek az organizációs szerződések, a társasági szerződés. Ha több jogosult vagy több kötelezett van egy szerződésben, úgy osztható szolgáltatás esetén főszabályként mindegyik jogosult csak a reá eső részt köteles szolgáltatni (Ptk ). Oszthatatlan szolgáltatás esetén azonban a főszabály az egyetemlegesség, azaz a jogosult mindegyik kötelezettől a teljes tartozást követelheti (Ptk ). /Az oszthatóság nem feltétlenül (csak) fizikai kritérium, hanem jogi is lehet jogi, például, ha a szerződő felek egy fizikailag egyébként osztható szolgáltatást oszthatatlannak minősítenek, akkor a szerződésszerű teljesítés az egész szolgáltatása!/ b) alanyváltozás a szerződésben engedményezés és tartozásátvállalás Előfordul, hogy a szerződéses jogviszony alanyai körében a jogviszony keletkezését követően változás áll be. Mind a jogosult, mind a kötelezett személyében történhet változás. A változást okozhatja szerződés, de jogszabály következményeként is kicserélődhetnek a felek. Engedményezésről beszélünk, ha a szerződés jogosultja a szerződésből eredő követelését másra ruházza. Az engedményezés így tulajdonképpen nem más, mint maga is egy szerződés: egy olyan jog-átruházás, aminek a tárgya a jogosult követelése, az eladó (engedményező) az eredeti jogosult, a vevő (engedményes) pedig az új jogosult, aki a régi jogosult helyébe lép, és vételárat fizet a követelésért. A kötelezett személye változatlan, őt az 11

12 engedményezés tényéről csupán értesíteni kell, és ez alapján a kötelezett a követelést már csakis az új jogosult részére teljesítheti. A kötelezett egyetértése vagy hozzájárulása nem szükséges az engedményezéshez elvileg neki közömbös kell legyen, hogy kinek teljesít, nincs miért megkövetelni a hozzájárulását az új jogosult fellépéséhez. Az engedményezés rendkívül elterjedt jogügylet a modern pénzügyi életben üzletszerűen csak a Hitelintézeti törvény hatálya alá eső, és külön engedéllyel rendelkező cégek vásárolhatnak illetve értékesíthetnek követeléseket. Az engedményezés üzletszerű, hitelintézmények által végzett formája faktoring tevékenység elnevezéssel ismeretes a pénzügyi szférában. Nem szerződés, hanem jogszabályi rendelkezés következtében cserélődik ki a jogosult például abban az esetben, ha az adós helyett a tartozást a kezes fizeti meg a hitelező részére. Az irányadó törvényhely kimondja, hogy amennyiben a kezes teljesít az adós helyett, úgy reá száll a hitelező követelése olyan mértékben, amennyit a kezes volt kénytelen megtéríteni a tartozásból (ez az ún. törvényi engedmény ). Tartozásátvállalás esetében a szerződés kötelezetti oldalán áll be változás (azaz a szerződéses kötelezettség teljesítését, pl. kölcsön visszafizetését vagy vételár megfizetését vállalja át egy másik jogalany az eredeti kötelezettől). Itt már beleszólást kap a másik oldal, a jogosult is a folyamatba, hiszen neki nem mindegy, hogy esetleg egy jó fizetőképességű adósa helyett a teljesítést átvállaló új kötelezett mennyire fizetőképes, megfelelő-e a kötelezettség teljesítésére. Ezért amennyiben a jogosult/hitelező nem járul hozzá a tartozásátvállaláshoz, úgy a jogviszony továbbra is az eredeti felek között marad fenn, a régi kötelezett a kötelemben marad. E) A szerződés közvetlen és közvetett tárgya, a szolgáltatás osztályozása a) A szerződés közvetett és közvetlen tárgya (a dolog és a szolgáltatás) A szerződések közvetett tárgya az a dolog, aminek az adására, szolgáltatására a szerződés létrejött (pl. az adás-vétel tárgya az értékesített ingatlan, festmény, vagy a vállalkozási szerződés tárgya az elkészítendő bútor, születésnapi torta, letétnél az elhelyezett pénzösszeg vagy okirat stb.) A szerződések közvetlen tárgya a szolgáltatás. A szolgáltatás az a magatartás, amelyet a jogosult a kötelezettől követelhet, illetőleg amelyet a kötelezett a jogosulttal szemben tanúsítani köteles (pl. adás-vétel esetén a szolgáltatás az értékesítésre kerülő dolog tulajdonjogának az átengedése, vállalkozási szerződésnél a megrendelt dolog elkészítése és átadása, letétnél a dolog őrzése és kiszolgáltatása stb.). A szolgáltatás, mint a szerződések közvetlen tárgya, különböző tartalmi szempontok alapján osztályozható; így jogi vagy gazdasági szempontú ismérvek szerint. A szolgáltatásokat a jegyzetben gazdasági rendeltetésük szerint az alábbi táblázatban foglaltak szerint osztályozhatjuk: b) A szolgáltatások osztályozásáról A szolgáltatások osztályozási rendszerét az alábbiakban összefoglaló táblázatban, példákkal szemléltetjük (lásd a következő oldalon). 12

13 Szolgáltatások osztályozása 1. sz. összegző táblázat kötelezett magatartása -tevőleges -nem tevőleges szerint a szolgáltatás lehet: (a bérbeadó átadja a bérlőnek a (halasztott adásvételnél az bérelni kívánt berendezést, vagy a eladó a dolog későbbi átadásáig fuvarozó elszállítja a rakományt a a dolgon már nem eszközöl kijelölt helyre, a bérlő bérleti díjat változtatásokat, nem cserél ki fizet stb.) benne alkatrészeket, nem a szolgáltatás időbeni megjelenése, gyakorisága szerint a szolgáltatás lehet: -egyszeri (eseti megbízás alapján a megbízott aukción a megbízója nevében és javára megvásárol egy műtárgyat, azaz vételi nyilatkozatot tesz) a kötelezett személyének a -személyhez kötött kötöttsége szempontjából a (a mesterszakács készíti el az szolgáltatás lehet: a szerződés közvetett tárgyának egyedisége szempontjából a szolgáltatás lehet: a szolgáltatás oszthatósága szempontjából a szolgáltatás lehet: a kötelezetti magatartás alternativitása szempontjából a szolgáltatás lehet: a szolgáltatásnak a szerződésen belüli szerepét, súlyát tekintve a szolgáltatás lehet: ünnepi menüt, vagy a felkért szobrász formázza meg a megrendelt szobrot) -egyedi (meghatározott ingatlan adásvétele, konkrét műalkotás megvásárlása, vagy éppen az alomból előre kiválasztott kölyökkutya megvásárlása) -osztható (15 bérelt fénymásoló berendezésből csak 8 bizonyul működőképesnek, a megrendelt 3 tonna búzából az eladó csak 2 tonnát tud szállítani) -nem vagylagos ( az eladó az átvett vételár fejében két napon belül köteles átadni a kialkudott lovat a vevőnek) -főszolgáltatás (az eladó ingatlan adásvételi szerződésnél az ingatlan tulajdonjogát átruházza a vevőre) használja) -tartós (tartós megbízási szerződésnél a megbízott jogi képviselő hónapról hónapra folyamatosan ellátja a megbízója felmerülő jogi ügyeit) -forgalmi jellegű ( személyfuvarozás esetében az előzetes telefonos megrendelés alapján a taxivállalat valamelyik bármelyik autója szállítja az utasokat) -fajlagos (egy zsák búza, vagy 15 darab szék megvásárlása, valamilyen típusú személygépkocsi megvásárlása, bérbevétele stb.) -oszthatatlan (a robotkarhoz tartozó vezérlő egységet az eladó nem tudja biztosítani eladáskor a vevő részére, vagy 4 meghatározott típusú, előre megrendelt téli gumiabroncsból csak 3 db érkezik meg -vagylagos (az eladó az átvett vételár fejében két napon belül köteles átadni a kialkudott lovat a vevőnek, vagy ugyanezért az árért a két szamarát köteles odaadni) -mellékszolgáltatás (az eladó az ingatlan adásvételi szerződésben vállalja, hogy az ingatlant, s ezzel az azon fennálló tulajdonjogot, kiürített és kitakarított állapotban ruházza át a vevőre) -időszakosan visszatérő (karbantartásra irányuló megbízási szerződésnél a szerelő félévente elvégez egy felülvizsgálatot a berendezésen) -zártfajú (3 kölyökkutya megvásárlására irányuló előzetes megállapodás egy még nem létező alomból, ugyanígy meghatározott pincészet adott évjáratú és fajtájú borából 20 palack megvásárlása F) A szerződés tartalma A gazdasági szerződés jogi célja az, hogy a szerződő felek között jogviszonyt létesítsen. Hogy e jogviszonynak mi lesz a tartalma, azaz a szerződő feleket milyen jogok és kötelezettségek illetik meg, azt részint a jogszabályok, részint a szerződő felek állapítják meg, sőt, némely esetben kivételesen a bíróság is meghatározhatja azt. 13

14 A szerződés tartalma lényegében a felek kölcsönös jogainak és kötelezettségeinek teljes körű katalógusa, amely következik: -a feleknek a lényeges szerződési feltételekre irányuló kölcsönös és egybehangzó nyilatkozataiból (azaz magából a szerződésből), -a szerződésre irányadó mögöttes jogszabályok rendelkezéseiből, ami szerződési tartalomként jelentkezik akkor is, ha a szerződés kapcsán a felek nem is említik ezeket (szerződésben nem szabályozott diszpozitív szabályok ld. erről a 2. sz. táblázatot), -kivételesen a bíróság is megállapíthat szerződési tartalmat a jogszabály által meghatározott esetekben (ez az ún. bírói szerződés-alakító jog ld. például szerződéskötési kötelezettség elmulasztása esetén a szerződés bírói úton való létrehozása, vagy hiányzó, nem lényeges feltétel esetében a szerződés bírói úton való kiegészítése Ptk (4) bek.). A szerződés tartalmával összefüggésben megkülönböztethetjük egymástól a jogszabályok közvetett és közvetlen tartalom-meghatározó utasításait. (Ez nem azonos a diszpozitív szabályok mögöttes érvényesülésével, mert itt a kógens szabályok betartási kötelezettségéről van szó.): -Közvetett a jogi utasítás, ha a jogszabály nem mondja meg, milyen tartalommal kell rendelkezni valamiről, de hogy rendelkezni kell, azt kötelezővé teszi ilyenek a szerződések alapvető elemei, amelyeknek feltétlenül szerepelniük kell a szerződésben, különben a szerződés létre sem jön, a szó jogi értelmében nem is létezik. E lényeges elemek a következők: a felek személye; szerződési pozíciója (pl. eladó vevő); a szerződés közvetlen és ha van közvetett tárgya: azaz a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás; a felek szerződékötési szándéka; továbbá mindaz, amit a felek lényegesnek minősítenek azzal, hogy minősítés alatt nem feltétlenül kifejezett nyilatkozatot kell értenünk, hanem azt, hogy a szerződő felek számára világossá váljon, hogy a partner az adott feltétel hiányában egyáltalán nem szándékozik szerződést kötni. Utóbbi lehet például: a szolgáltatás konkrét helye, ideje, egyéb. -Közvetlen utasítás esetén a jogszabály megadja a kötelezően betartandó tartalmat is (pl. a hatóságilag előírt, vagy maximált árat). A felek titkos fenntartása vagy rejtett indoka közömbös, a színlelt gazdasági szerződés pedig semmis (illetve ha más szerződést leplez, úgy a szerződést, annak érvényességét, a leplezett tényleges ügylet alapján kell elbírálni). A nemzetközi kereskedelmi gyakorlatban a gazdasági szerződések értelmezésére két elv lehet irányadó, az egyik az ún. nyilatkozati elv, a másik az akarati elv. A nyilatkozati elv abból indul ki, hogy a felek nyilatkozatát az általános nyelvi szabályokra és jelentéstartalmakra figyelemmel hogyan lehet érteni. A nyilatkozati elv a gazdasági, piaci környezet szemszögéből vizsgálja a gazdasági szerződést, a felek jognyilatkozatit. A nyilatkozati elv abból indul ki, hogy a nyilatkozatot hogyan értelmezheti a másik fél. Az akarati elv ezzel szemben a felek szubjektív szándékából, a felek akaratából indul ki, a jogviszonyt létesítő fél célja, akarata az irányadó. A magyar Polgári Törvénykönyv szabályaiban a két elv ötvözete jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy a bíróság vita esetén a gazdasági szerződést tényleges tartalma szerint ítéli meg, és e tekintetben nincsen okvetlenül jelentősége annak, hogy a felek milyen kifejezést használtak. A szavak eltérő jelentéstartalma általában akkor nem jelentős, ha a felek közös akarata kimutatható, csak az általuk használt kifejezés jelent ténylegesen mást. Ugyanakkor a gazdasági perekben, a kereskedelmi ügyleteknél a joggyakorlat erőteljesen a nyilatkozati elvet részesíti előnyben az akarati elvvel szemben. A kereskedő, a vállalkozó ugyanis az ügyletkötésnél szakértőnek minősül, akinek tisztában kell lennie a gazdasági fogalmak jelentésével. 14

15 15

16 II. A szerződés létszakai 1. A szerződéskötés A) Individuális és tömegszerződések A kereskedelmi ügyletek körében a szerződéskötésnél igen nagy szerepet kap a standardizáció. A tömegtermelés megjelenésével, és a gazdasági kapcsolatok tömegessé válásával a szerződéskötés individuális modellje a gazdaságban fokozatosan háttérbe szorult, és ez alapvető kihatással volt a szerződéskötés mechanizmusára. A tömegtermeléssel együtt a tömeges szerződéskötés iránt is megnőtt az igény. A szerződéskötés tömegigénye a blankettaszerződés (vagy adhéziós szerződés) és a keretszerződés megjelenésével elégült ki. A tömegtermelés kialakulásával tehát a jogi szabályok igazodtak a gazdaság viszonyaihoz: ha a termelés standardizálódik, standardizálódnak a szerződési feltételek is (vö. általános szerződési nfeltételek alkalmazása). A tömeges termelés a tömeges értékesítést és tömeges szolgáltatás nyújtását vonja maga után. A tömeges szerződéskötés pedig nem igényli a szerződő felek esetenkénti kölcsönös, tárgyalásos úton való ügylet létesítését. Ennek megfelelően a gazdaságban megjelentek az ún. szabványszerződések. a) Egyedi szerződések keretszerződések blankettaszerződések A blankettaszerződések a nagy szolgáltatók szinte teljes mértékben általános szerződési feltételt ( ÁSZF -et) tartalmazó szerződései a gyakorlatban olyan formában érvényesülnek leginkább, hogy az alapján a fogyasztókkal, egyedi jogosultakkal igen rövid, adatokat és néhány alapvető rendelkezést és a blankettára történő utalást tartalmazó, gyakran űrlap vagy nyomtatványszerű szerződést ír alá a szolgáltató (bankok, biztosítók, közüzemi szolgáltatók stb.), vagy a jogosultak e külön írásos szerződési kiegészítés nélkül igénybe veszik az adott szolgáltatást (posta). A felek jogviszonyára ilyenkor a szolgáltató általános szerződési feltételei lesznek az irányadóak, amit át kell adni a jogosultak részére, de legalábbis kötelező kifüggeszteni a szolgáltató ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeibe, illetve elérhetővé tenni a szolgáltató honlapján. /Az, hogy mi számít megfelelő elérhetővé tételnek a honlap könnyen kezelhető-e, van-e honlaptérkép, milyen a tipográfia, az olvashatóság,gyakran vita tárgyát képezi, és részben attól is függ, hogy a fogyasztó valamilyen, az átlag fogyasztótól eltérő, a jog által még inkább védelmet igénylő speciális fogyasztó-e (pl. idősek, vakok, stb.)/ Ha az egyedi szerződés tartalmaz az ÁSZF-től eltérő, azzal ütköző tartalmú rendelkezést, úgy az egyedi feltétel mindig erősebb mint az általános, és az válik a szerződés tartalmává a felek között. 16

17 2. sz. Összefoglaló táblázat a tisztességtelen balankettaszerződések megtámadhatóságáról, illetve relatív semmisségéről A szerződéses partner általi megtámadás nem-fogyasztói szerződésben: -az adott jogviszony részleges érvénytelenségének bíróság általi megállapítása/módosítása érhető el a tisztességtelen ÁSZF valamely rendelkezése(i) érvénytelenségének megállapításával -kihat a már létrejött (és adott esetben teljesített) jogügyletre a szerződés megkötésére visszamenőleges hatállyal A jogszabály által felhatalmazott szervek (pl. ügyész, versenyhivatal) általi megtámadás, a relatív semmiség bíróság általi kimondása: -a tisztességtelen ÁSZF valamely rendelkezése(i) általános hatállyal érvénytelenné nyilváníttatható(k), így a továbbiakban, a jövőben kötendő, ill. módosított szerződésekben az(ok) nem alkalmazható(ak) szerződéses feltételként (ez az ún. actio popularis: azaz az eljárás eredménye általános kihatású, sőt, még egyáltalán nem alkalmazott, csupán deklarált feltételek érvénytelenségét is jelenti) -nem hat ki a már teljesített szerződésekre, csak a jövőben kell kivonni, módosítani a sérelmes rendelkezést az ÁSZF rendelkezései közül A keretszerződések annyiban hasonlóak a blankettaszerződésekhez, hogy a keretszerződések alapján kötött egyes szerződések már nem kell szabályozzanak a keretszerződésben szereplő általános és standard módon alkalmazott kérdéseket a felek között, akik tartós vagy visszatérő szolgáltatásra irányuló jogviszonyban állnak egymással. Az egyedi szerződés és a keretszerződés tartalmát összeolvasva kapjuk meg a felek közötti szerződési tartalom egészét (ez az általános szerződési feltételek esetében is igaz, ha a felek közötti kiegészítő szerződés tartalmaz egyáltalán valami érdemi rendelkezést a jogosult adatain és a szerződés létrejöttének helyén és idején túlmenően). A keretszerződések természetüknél fogva mégis az egyedi szerződések jellegét tükrözik: konkrét felek között, konkét és kölcsönös alkufolymat révén jönnek létre, kölcsönösen és az adott jogviszonyban kialkudott szerződési pozíciókat eredményeznek, nem pedig egy nagy szolgáltató mindenkihez címzett, sorozatban létrejövő jogügyleteknél általánosan használt, előre legyártott szerződési feltételeit (vö. ÁSZF, blankettaszerződés) tartalmazzák. B) A szerződéskötés folyamata Egyedi szerződések megkötése esetében a szerződés alanyai részletesen megállapítják szerződésük lényeges tartalmi elemeit, a szerződési alku (ajánlat elfogadás) során körülírják azokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyeket egymás irányában elvállalnak. Ha az egymással szemben álló akaratok a lényeges elemek tekintetében megfelelnek egymásnak (konszenzus), a szerződés létrejön. A szabványszerződések (blanketták) esetében az általános szerződési feltételt általában, de nem feltétlenül a szolgáltatás kötelezettje készíti el, az a fél tehát, akinek a tevékenységet végeznie kell. Ennek ellenére előfordulhat, hogy a jogosulti pozícióban lévő fél (is) készít standardizált megrendelést (pl. termékfelvásárlók). Nincsen akadálya annak, hogy mind a jogosult, mind pedig a kötelezett egyidejűen általános szerződési feltételt alkalmazzon, és mindkét feltétel egyaránt a szerződés részévé váljon. A blanketták összeütközése 17

18 ( blankettacsata ) esetére tételesjogi rendelkezés hiányában a bírói gyakorlat alakította ki a követendő eljárást. a) Ajánlattételre való felhívás ajánlattétel elfogadó nyilatkozat A szerződéskötési folyamat (tipikusan) az ajánlattétellel indul. Az ajánlat jogi értelemben egyoldalú címzett jognyilatkozat. Nem ajánlat a hirdetés, a reklám, mert az még nem tartalmazza a hirdető szerződéskötési szándékát s ezért ajánlati kötöttségről sem beszélhetünk és a szerződés létrejöttéhez szükséges valamennyi lényeges tartalmi elemet, többnyire nem is meghatározott személyhez van intézve, hanem mindenkihez, bárkihez. Ha az ajánlat nem tartalmazza a létrehozandó szerződés összes lényeges elemét, akkor nem minősül ajánlatnak, hanem csak felhívás ajánlattételre (vö. hirdetés, reklám), azaz a felhívásra reagáló másik fél lesz az, aki ajánlatot tesz. Ilyen például, ha egy árura kitűzik a cédulát, hogy eladó, és ennek alapján megjelenik egy érdeklődő, és közli, hogy ad érte x vételárat. Ajánlattételre való felhívásra jó példa a közbeszerzési eljárásnál a megrendelő kiírása, amelynek alapján a vállalkozóknak meghatározott határidőn belül ajánlatot kell benyújtaniuk, amelyek közül az ajánlattételre való felhívást megfogalmazó választja ki, hogy melyikre reagál elfogadó nyilatkozatával. Az elfogadó nyilatkozattal, ha az az ajánlattal, annak lényeges tartalmi elemeiben megegyezik, a szerződés létrejön. b) Az ajánlati kötöttség Az ajánlat jogi következményeként beáll az ajánlati kötöttség (Ptk ). Az ajánlati kötöttség azt jelenti, hogy, ha az ajánlatot tevő, élve szerződési szabadságával, az ajánlati kötöttséget eleve nem zárta ki, akkor az általa tett ajánlathoz meghatározott ideig kötve van, az ajánlatot jogi következmények nélkül már nem vonhatja vissza. Az ajánlati kötöttség időtartamát többféle tényező határozza meg. Az ajánlati kötöttség időtartamát meghatározhatja maga az ajánlattevő meghatározott napot, vagy eseményt megjelölve. Ajánlati kötöttségi időtartamot jogszabály is meghatározhat. Az ajánlati kötöttség egyéb, ettől eltérő, speciális szerződéses, vagy jogszabályi rendelkezés hiányában, a Ptk. diszpozitív szabályai szerint lehet: azonnali (jelenlévők között, illetve analógia útján telefonon tett ajánlat esetén, ha az ajánlattevő maga nem tesz arra nyilatkozatot, hogy valameddig fenntartja az ajánlatát, a kötöttsége rögtön megszűnik, ha a másik fél nem fogadja el nyomban az ajánlatot Ptk (2)); határidőhöz kötött (távollevők között a nyilatkozatcseréhez szükséges idő elteltével szűnik meg a kötöttség). Az ajánlattételre az elfogadó nyilatkozat a lényeges elemeket tekintve lehet egyező vagy eltérő tartalmú. Utóbbi esetben elfogadó nyilatkozatról nem is beszélhetünk, mert nincs konszenzus, a nyilatkozat ekkor új ajánlatnak minősül, amit most már az eredeti ajánlattevőnek kell elfogadnia ahhoz, hogy a szerződés létrejöjjön. Élő szóban tett ajánlat esetén, ha az ajánlattevő külön nem vállalt ajánlati kötöttségre határidőt, úgy az elfogadó nyilatkozatra nyitva álló határidő azonnali. Ezek figyelembe vételével az elfogadó nyilatkozat lehet: egyező tartalmú, határidőben érkezett (ekkor a szerződés létrejön); eltérő tartalmú, határidőben érkezett (ez csak új ajánlatnak minősül); egyező tartalmú, határidőn túl érkezett (új ajánlatnak minősül(het)); 18

19 eltérő tartalmú, határidőn túl érkezett (új ajánlatnak minősül(het)); vagy egyáltalán nincs elfogadó nyilatkozat (ekkor a szerződés nem jön létre, a szerződéskötés adott folyamata eredménytelenül zárul le). C) Szerződéskötési kötelezettség, előszerződés A szerződéskötési kötelezettség alapulhat: jogszabályi rendelkezésen (közszolgáltatások, monopol szolgáltatók, közérdekű szerződéses viszonyok esetében), vagy a felek ilyen tartalmú előző megállapodásán (ún. előszerződés ). A szerződéskötési kötelezettség jogkövetkezménye: végső soron bírói úton kikényszeríthető a szerződés létrehozatala (létrejöttének megállapítása), illetve annak elmaradása esetén kártérítés követelhető, ha a kártérítés feltételei egyébként fennállnak. Szerződéskötési kötelezettség nemcsak jogszabályon alapulhat, hanem létrejöhet a felek megállapodása alapján is. Ebben az esetben beszélhetünk előszerződésről. Az előszerződés alapján a felek arra vállalnak kötelezettséget, hogy egy későbbi időpontban egymással szerződést fognak kötni (Ptk ). Az előszerződés tárgya tehát nem más, mint a szerződéskötési kötelezettség szerződésben való elvállalása. Az előszerződés alapján teljesítendő szolgáltatás a későbbi (fő)szerződés megkötése, mégpedig azzal a taralommal, amelyet az előszerződésben meghatároztak, vagy legalább is körülírtak. 2. A képviselet Szerződést kötni, vagy más jognyilatkozatot tenni képviselő útján is lehet. Ezért, bár ez a fejezet a szerződés létszakairól szól, szükséges röviden kitérnünk a képviselet fogalmára, lényegi ismérveire is. A képviselet igénybevétele mind a szervezetek (jogi személyek), mind a természetes személyek jognyilatkozattétele körében elterjedt, hozzátéve, hogy szervezetek esetében szükségszerű a képviselet (ún. szervezeti képviselet). A szervezeti jogalanyt végső soron mindig konkrét természetes személy(ek) képviseli(k) amiatt, hogy a szerevezeti jogalanyok esetében a cselekvőképesség fogalma értelmezhetetlen. A természetes személyek jognyilatkozatai közül adódnak olyan személyes jellegű jognyilatkozatok, amelyek meghatalmazott útján nem tehetők meg (pl. házasságkötésnél, végrendelkezésnél stb.), egyéb esetben azonban a cselekvőképes természetes személy ilyen irányú akaratától függ, hogy a szerződést, illetve más, egyoldalú, joghatás kiváltását célzó akaratnyilatkozatot önmaga vagy képviselője útján teszi-e meg. Cselekvőképes személyt korlátozottan cselekvőképes személy is képviselhet. A képviselő által tett jognyilatkozat hatálya a bizomány kivételével közvetlenül a képviseltnél áll be: a képviselő cselekménye útján a képviselt szerez jogot, vagy vállal kötelezettséget. A) A szervezeti képviselet formái 19