INTERPARLAMENTÁRIS UNIÓ 112. Közgyőlése és kapcsolódó találkozók Manila, március 31.-április 8.

Átírás

1 INTERPARLAMENTÁRIS UNIÓ 112. Közgyőlése és kapcsolódó találkozók Manila, március 31.-április 8. Közgyőlés A/112/8-DR 8. napirendi pont április 7. TERMÉSZETI KATASZTRÓFÁK: A PARLAMENTEK SZEREPE A MEGELİZÉSBEN, A REHABILITÁCIÓBAN, AZ ÚJJÁÉPÍTÉSBEN ÉS A VESZÉLYEZTETETT TÁRSADALMI CSOPORTOK VÉDELMÉBEN Az elıkészítı bizottság által benyújtott határozati javaslat Rapporteur: J. JAYAWARDANA úr (Sri Lanka) Az Interparlamentáris Unió 112. Közgyőlése, (1) aggodalommal figyelve, hogy a földrengések, cunámik, pusztító esızések, hóviharok, szélviharok (tájfunok, tornádók stb.), árvizek, földcsuszamlások, vulkánkitörések, erdıtüzek, szárazságok, sáskainváziók és más súlyos természeti katasztrófák fontos, nemzeteken átívelı fenyegetést jelentenek minden embernek, s hogy a védtelen, szegény társadalmi rétegek a fejlıdı országokban, fokozottabb mértékben kitéve a szerencsétlenségeknek, gyakran egy természeti katasztrófa után - a legnagyobb kárt szenvedik el, az országhatáron belül vagy azon kívül menekültekké válnak, továbbá a természeti katasztrófa másodlagos hatásai, mint pl. az élelmiszerhiány és a higiéniás feltételek tartós problémák forrásává válnak, (2) Tekintettel arra, hogy minden katasztrófa - beleértve az ember által elıidézett katasztrófákat - közvetlen fenyegetést jelentenek az emberekre nézve, továbbá az emberek biztonsága szempontjából kiemelten fontos gondoskodni arról, hogy a segélyek valóban azok szenvedéseinek megkönnyítésére irányuljanak, akiket érint az adott katasztrófa, ill. fejleszteni az egyes emberek és helyi közösségek kezdeményezıkészségét, (3) Megállapítva, hogy Sri Lanka, India, Thaiföld, Malajzia, Mianmar, a Maldívszk., Banglades, Szomália, Kenya, Tanzánia és további országok több mint ártatlan állampolgára esett áldozatául a december 26-n Szumátra partjain túli nagy földrengéseknek és az Indiai-óceánon bekövetkezett cunáminak, s hogy továbbra is több tízezer ember van eltőntnek nyilvánítva, továbbá több százan vesztették életüket az Indonéziában három hónappal késıbb megjelenı utórezgések következtében,

2 (4) Kifejezve ıszinte részvétét azok felé, akik szeretteiket veszítették el a cunámikatasztrófában s az utórezgések nyomán, csakúgy, mint az érintett országok lakosai, parlamentjei és kormányai felé, (5) Méltányolva az érintett nemzetek által betöltött vezetı szerepet a szerencsétlenségre való reagálásban, és magasra értékelve a gyors közremőködést, mellyel a nemzetközi közösség a segélyakciókat megszervezte válaszként az Egyesült Nemzetek felhívására, (6) Értékelve azt a tényt, hogy az Egyesült Nemzetek és szakosított ügynökségei, mint az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Fıbiztosa (UNHCR), az Egészségügyi Világszervezet (WHO), a Világélelmezési Program (WFP), a Világbank, a Nemzetközi Hitelalap (IMF) és olyan más intézmények, mint a Nemzetközi Vöröskereszt és Félhold Mozgalom, az Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB), csakúgy mint a kormányok és megannyi nemzetközi humanitárius segélyszervezet azonnal csatlakoztak, biztosítva a cunámi-áldozatok szükségleteinek megfelelıen a sürgıs humanitárius támogatatást, a sürgısségi egészségügyi ellátást, átmeneti lakhelyet és élelmet az érintett országokban, valamint kifejezve tiszteletét és köszönetét az Egyesült Nemzetek Fıtitkárának a gyors reagálásáért a katasztrófasújtott országokban tett látogatás révén, mellyel a helyszínen mérte fel a cunámi által okozott károkat és pusztítás mértékét, (7) Emlékeztetve a Nyilatkozatra a Sürgısségi Segélyre, Rehabilitációra, Újjáépítésre és Megelızésre irányuló Akcióról a december 26-i Földrengés és Cunámi után, melyet az Dél-Kelet-Ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) vezetıi különülésen fogadtak el a földrengést és a cunámit követıen Jakartában, január 6-án, ill. számos más megbeszélésre, melyekre nemzetközi szinten került sor az említett témában, (8) Emlékeztetve a 2003-ban Santiago de Chile-ben tartott 108. IPU Konferencián elfogadott határozatra a - határokon átnyúló természeti katasztrófák megelızésére és kezelésére irányuló - nemzetközi együttmőködésrıl és az érintett régiókra gyakorolt hatásról, (9) Tudva, hogy a nemrég bekövetkezett - földrengés és cunámi által okozott - károkat súlyosbította az Indiai-Óceán peremterületén a korai elırejelzést szolgáló rendszer és a katasztrófa elırejelzésének feltételéül szolgáló ismeretek elégtelen szintje, illetve az ok-okozati kapcsolatok nem kielégítı ismerete a nagyobb földrengések és a cunámi esetében, (10) Tekintettel arra, hogy a Katasztrófák Csökkentését célzó Világkonferencia (Kobe, Japán, január ) keretein belül megrendezett Külön Ülés az Indiai-Óceáni Katasztrófáról kihangsúlyozta annak fontosságát, hogy átfogó jelleggel értékeljék a cunámi-szerencsétlenségbıl levonható tanulságokat, s hogy folytatódjon a nemzetközi és regionális párbeszéd és egyeztetés, mellyel kialakítható egy korai elırejelzést biztosító rendszer, (11) Figyelembe véve, hogy az Egyesült Nemzetek Gyermekalapjának (UNICEF) becslése szerint a nemrég bekövetkezett földrengés és cunámi áldozatainak egyharmada gyermek volt, és mély aggodalommal állapítva meg, hogy a

3 katasztrófát elszenvedı gyermekek jelenleg az emberkereskedelem és a fertızı betegségek fenyegetésének vannak kitéve, (12) Hangsúlyozva a UNICEF, a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM), az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és mások által támogatott sürgısségi humanitárius akciók jelentıségét e tragikus folyamat megválaszolásában a gyermekek életének megmentése és további védelme szempontjából, (13) Újra megerısítve a parlamentek és a parlamenti képviselık több szintő hozzájárulásának jelentıségét a gyermekeket és nıket megsegítı sürgısségi, humanitárius segélynyújtáshoz, tekintettel az említett társadalmi csoportok különös veszélyeztetettségére a katasztrófa utáni idıszakban, (14) Felismerve az ártatlan áldozatok millióinak nyújtott pszichológiai segítség és tanácsadás szükségességét az emberiséget sújtó nagymérető katasztrófákkal járó lelki trauma feloldásában, illetve elismerve a különbözı nem kormányközi szervezetek (NGO-k) által biztosított támogatás hatékonyságát, (15) Figyelembe véve a nemzetközi együttmőködés, a szolidaritás, a partneri kapcsolatok és a jó kormányzás fontosságát minden szinten, mellyel megerısíthetık a katasztrófa-megelızı intézkedések, 1. Felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy újítsa meg elkötelezettségét, mellyel lehetıség szerint - a katasztrófákat megelızheti, az elkerülhetetlen természeti katasztrófák hatásait minimálisra csökkentheti, azáltal, hogy a lehetı legtöbb tanulságot vonja le a múlt eseményeibıl, azon szerencsétlenségekre való felkészülés céljából, melyek a Földön bárhol lesújthatnak, továbbá feleljen meg az emberiség közös elvárásának a széleskörő károk megfékezését illetıen, különös tekintettel az élet elvesztésére; 2. Javasolja, hogy a világ azon nemzetei, melyek gyakran vannak kitéve természeti csapásoknak erısítsék tovább a katasztrófa-megelızésre irányuló együttmőködésüket, továbbá bíztatja ıket az ismeretek, tapasztalatok, a technológia és egyéb információk elérhetıvé tételét és megosztását, hozzájárulva egy korai elırejelzést biztosító rendszer létrehozásához, valamint sürgeti az érintett kormányokat, hogy konkrét intézkedések megtételével mozdítsák elı a - nemzetközi koordináció mellett, az indiai-óceáni régióban mőködı - cunámielırejelzı rendszer megvalósítását, melyet az Egyesült Nemzetek intézményei adminisztrálnának, értve ez alatt az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szakosított Szervezetének (UNESCO) Kormányközi Oceanográfiai Bizottságát (IOC) és a Nemzetközi Katasztrófacsökkentési Stratégiát (ISDR); 3. Felszólítja minden nemzet parlamentjét, hogy mozdítsa elı kormányának azon törekvését, mellyel támogatja együttmőködésben az Egyesült Nemzetekkel azokat a hatékony programokat, melyeket a Nemzetközi Vöröskereszt és Félhold Mozgalom, a UNICEF, az IOM, az Egyesült Nemzetek Emberi Települések Programja (UN-HABITAT), a WHO, az Egyesült Nemzetek Nıi Fejlesztési Alapja (UNIFEM) és más nemzetközi szervezetek valósítanak meg a gyermekek, a nık, a legszegényebbek és az egyéb - katasztrófák után - leginkább hátrányos helyzetbe kerülı társadalmi csoportok védelmében;

4 4. Javasolja, hogy az érintett nemzetek parlamentjei és a segélynyújtásban részt vevı nemzetközi szervezetek érjék el, hogy a kormányok a gyermekek életének megmentését és védelmét szolgáló intézkedéseket foganatosítsanak, beleértve (i) az emberkereskedelem megakadályozását és a családok újraegyesítését, (ii) a gyermekek védelmét szolgáló intézmények létrehozását és az egyszülıs családok átmeneti szállásának biztosítását, (iii) a lelki trauma feloldását segítı szolgáltatásokat, (iv) a fertızı betegségek feltartoztatását, s végül (v) a gyermekek élelemmel való ellátásának támogatását; 5. Felszólítja a csapástól sújtott nemzetek és szomszédos országok parlamentjeit, hogy nyújtsanak védelmet az árvaságra jutott gyermekeknek, ill. azon gyermekeknek, akiket nem sikerült azonosítani a katasztrófát követıen - az emberkereskedelemmel, fertızı betegségekkel és egyéb másodlagos károkkal szemben az információk terjesztésével, a közvélemény, a kormányok és a rendırség felvilágosításával, arra ösztönözve nemzeti kormányaikat, hogy intézményes formában megelızı lépéseket tegyenek, többek között a jogrendszer megfelelı és gyors felkészítése révén, pl. az örökbefogadási folyamatok ideiglenes felfüggesztésével; 6. Ösztönzi az érintett feleket, hogy legyenek különösen figyelemmel arra, hogy az újjáépítési folyamatot az érintett helyi közösségek magukénak érezhessék, javasolja minden szinten olyan erıfeszítések megtételét, melyek elısegítik a helyi lakosság kiszolgáltatott helyzetben lévı rétegeinek részvételét a tervezési, döntéshozatali és mőködtetési folyamatokban, ezáltal teremtve meg a hatékony újjáépítés feltételeit, s erısítve helyi szinten is a demokrácia intézményét, továbbá ösztönöz minden újjáépítésben részt vevı szereplıt, hogy környezetvédelmi szempontból fenntartható társadalmi és gazdasági struktúrák megteremtésének irányában tegyenek meg lépéseket; 7. Ösztönzi az Egyesült Nemzeteket és a nemzetközi közösség más intézményeit, különös tekintettel a donor országokra és a nemzetközi pénzügyi intézményekre, hogy teljesítsék vállalásaikat a katasztrófasújtott országokkal szemben a nemzeti rehabilitáció és újjáépítés finanszírozása, valamint a technikai segítségnyújtás terén; és szorgalmazza, hogy az IPU tagparlamentjei - melyek kormányai elkötelezték magukat - tegyenek határozott lépéseket a vállalások idıbeni és gyors teljesítése irányában; 8. Nyomatékosan kér minden érintett felet, hogy - a programok kidolgozását és menedzsmentjét illetın következetes politikával vegyék fel a harcot a korrupció minden formájával szemben, beleértve az illegális kereskedelmet; 9. Felszólítja a cunámi-katasztrófa által sújtott országokat, hogy tegyenek eleget beszámolási kötelezettségüknek, legyenek transzparensek, s a halálos áldozatok számával kapcsolatos és a keletkezett kárra vonatkozó egyéb információkat, amint csak lehet, ismertessék a nemzetközi közösséggel, így biztosítva a helyzetnek megfelelı segélyek kiszállítását, s megkönnyítve a segítségnyújtás részleteivel kapcsolatos döntéshozatalt, továbbá felszólítja a katasztrófasújtott országokat, hogy tegyenek meg minden tılük telhetıt annak érdekében, hogy a segítség - amilyen

5 gyorsan csak lehet - eljusson a cunámi áldozataihoz, s lelkiismeretesen az adott nemzetek újjáépítésére fordítsák; 10. Elismeri az írott és elektronikus sajtó fontos szerepét a cunámikatasztrófával kapcsolatos friss információk biztosítása terén, a nemzetközi közösség a cunámiáldozatok megsegítésére való felhívásában, valamint abban, hogy minden releváns információt továbbít a szerencsétlenségrıl, továbbá kéri a médiát, hogy tegyen hasonlóan minden más katasztrófahelyzetben is; 11. Felszólít minden országot, hogy a jövıben legyen felkészülve hasonló katasztrófákra, és segítse a fejlıdı országokat a természeti katasztrófákat elırejelzı rendszerek és a természeti katasztrófákra felkészítı tervek kialakításában; továbbá felszólítja a jelentıs tudományos fejlettséggel rendelkezı államokat, hogy osszák meg a hasonló katasztrófákra vonatkozó ismereteiket a világ többi részével, az Egyesült Nemzetekkel és a megfelelı nemzetközi intézményekkel; 12. Felszólítja minden nemzet parlamentjét, hogy támogasson minden - a kormányok, a nemzetközi szervezetek és más intézmények által foganatosított - katasztrófamegelızı intézkedést és humanitárius segítségnyújtást, valamint kéri a kormányokat, hogy vegyenek részt a segélynyújtás nemzetközi koordinációjában, lehetıvé téve ezáltal az elérhetı források hatékony felhasználását. Ez nem zárja ki a kétoldalú támogatást és segítségnyújtást, melyet egyes országok vagy nemzetközi szervezetek ajánlhatnak fel a katasztrófasújtott nemzeteknek; 13. Felszólítja a tagparlamenteket, hogy szorgalmazzák kormányaiknál a különbözı területeken szakértı - katasztrófákra reagáló - helyi akciócsoportok létrehozását, képzését és támogatását a törvényalkotási politikák megerısítése révén, ill. új politikák kialakítását, különösen a katasztrófasújtott területeken, a természetes és ember által okozott katasztrófák elırejelzését, az azokra való felkészülést, tervezést, a megelızést, a bekövetkezı kár hatásainak kezelését, enyhítését, valamint a katasztrófa sújtotta területek megsegítését, rehabilitációját és új életre keltését. Ezeket a célokat többek között a következı eszközökkel kellene elérni: (a) kapacitásfejlesztés korai elırejelzı rendszerek kiépítésével, veszélyek feltérképezésével, menekülési utak meghatározásával, evakuációs központok létrehozásával és katasztrófa-megelızı intézkedésekkel; (b) gyors és hatékony katasztrófa-jelentı mechanizmusok létrehozása, melyek információt szolgáltatnak többek között a kár mértékérıl, az érintett családok, halálos áldozatok, az eltőntek és sebesültek számáról, rangsorolják a szükségleteket, kezelik és csökkentik a károk hatásait, kiutalják a segélyszállítmányokat, melyek lehetnek élelmiszerek, nem élelmiszerek, átmeneti szálláshelyek, rehabilitációt szolgáló támogatások, beleértve a pénzügyi segélyt, a lakhatási költségeket és a kölcsönöket; (c) létrehozni sürgısségi, közép és hosszú távú rehabilitációs terveket, különös tekintettel a nıkre, a gyermekekre, az idısekre és más, a katasztrófa szempontjából leginkább hátrányos helyzető társadalmi csoportokra;

6 14. Felszólítja a tagparlamenteket, hogy állítsanak stratégiai helyen Regionális Katasztrófa Kiképzési, Logisztikai és Reakció Központokat, többek között képezzenek helyszíni katasztrófára reagáló akciócsoportokat, osszák meg a nemzetközi mőszaki ismereteket, szakértelmet, technológiát és egyéb információkat a katasztrófa-megelızéshez, képzéshez és menedzsmenthez kapcsolódóan, úgy elıkészíteni a vészfelszereléseket, hogy azok gyors kiszállításra készen álljanak, a nemzetközi reagáló akciócsoportoknak elérhetı módon, hogy azok - a katasztrófasújtott területeken - azonnali hatállyal tudjanak közbelépni, felhasználva az érintett területeken elızıleg összegyőjtött információkat, továbbá koordinálják, mozgósítsák és értesítsék a helyi katasztrófára reagáló akciócsoportokat a katasztrófasújtott területeken; valamint ösztönzi az együttmőködést a Regionális Katasztrófa Kiképzési, Logisztikai és Reakció Központok és az olyan nemzetközi humanitárius szervezetek között, mint az Egyesült Nemzetek, a hozzá kapcsolódó intézmények és szakosított ügynökségei, valamint a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold. Ez nem zárja ki a kétoldalú támogatást és segítséget, melyet egyes országok és nemzetközi szervezetek nyújthatnak a katasztrófasújtott nemzeteknek; 15. Kéri az IPU minden tagparlamentjét, hogy tegyenek sürgıs lépéseket az ebben a határozatban foglalt javaslatok megvalósításának nyomon követését illetıen, ezáltal erısítve meg elkötelezettségüket minden olyan kezdeményezés állhatatos támogatása mellett - különösen a rendkívüli idıszakokban -, melyek az élet szentségének megırzésére, az ember szenvedéstıl való megszabadítására és minden nép méltóságának felemelésére irányul.