Részletek az ügyvezető elnök naplójából

Átírás

1 Részletek az ügyvezető elnök naplójából Egyszerre van könnyű és nehéz dolgom akkor, amikor a 2004-ben történtekről szeretnék írni, lakattal nem zárt kis könyvecskémbe, naplómba. Könnyű, hiszen ez az év is bővelkedett jó eredményekben, sikerekben. Sok év munka után küszöbén vagyunk annak, hogy a következő évben magasabb osztályban, az NB I/B-ben tegyük próbára magunkat. Újabb OSB országos döntő tettük le a névjegyünket, ezúttal egy 4. hellyel Békéscsabán ez év májusában. Az Országos Gyermek Bajnokság szegedi elődöntőjén csak rosszabb gólkülönbség miatt nem jutottak Rácz Adrián és Orbán Renáta tanítványai a döntőbe augusztus között 11. alkalommal rendezhettük meg Szekszárdon a Radenska kupát két remek első hellyel. /Rácz József, Tabajdi Ferenc csapatai/ Aztán, de meg kell állnom, hiszen be kell látnom nem lehetséges még csak a felsorolása sem annak a sok szép bajnoki és kupa eredménynek, amire büszkék lehetünk. Ezért van hát nehéz dolgom, s emiatt másfajta sikerekről írok inkább. Például arról, hogy tovább növekedtünk azzal, hogy újabb előkészítő csoportokat szerveztünk /Dienes iskola, Gyakorló iskola/ és további két edzővel gyarapodott az edzők száma. Kujáni Yvett a Gyakorlóban, Varga Jenő Bányai Ilikével a Dienesben indított előkészítő csoportot. Így aztán ősszel 13 edzővel, 9 csoportban, 177 gyerekkel indult el a munka. A megyei szivacslabda bajnokságtól kezdve az Országos Ifjúsági Kupán át, az NB II-ig, 14 (!) bajnokságban szerepelnek csapataink. Emellett pedig szinte megszámlálhatatlan azoknak a kupáknak, diákolimpiai mérkőzéseknek a száma, ahol nyugodtan mondhatom, többnyire a győzelem esélyével képviselik sportolóink egyesületünket, iskoláikat, és a várost. Ritkán beszélünk róla, pedig mindannyian büszkék lehetünk arra is, hogy a diákolimpiai sorozat szekszárdi döntőjén 8 csapat között 6. helyen végzett a Garay Gimnázium csapata természetesen a Varga Trans Fer UKSE sportolóinak köszönhetően. Az is nagy öröm számunkra, hogy elkezdődött egy remélhetőleg hosszú évekig tartó együttműködés a Tolnatej SE vel. Bízunk benne, hogy a megye egyik legnagyobb, legsikeresebb vállalatának és egyesületünknek egymásra találása további fejlődési távlatokat nyithat meg. Ennek egyik biztosítéka, hogy Horváth György urat a cég vezérigazgató helyettesét, a Tolnatej SE elnökét egyesületünk elnökségébe választottuk. Februárban felavattuk a fiatalon elhunyt Ambrus Péter emléktábláját a városi sportcsarnokban, ami életünkben legalább annyira fontos esemény volt, mint bármely nagy győzelem. Tovább építettük eddig is jól működő kapcsolatainkat az iskolákkal. Ma már szinte nincs olyan intézmény, ahol a teremhasználat fejében ne vennénk részt a tornatermek, öltözők, sőt néha tantermek felújításában Kajos Endre és munkatársai jóvoltából. Hát többek közt ezek azok a dolgok, amelyekre reményeim szerint évek múlva is szívesen gondolunk vissza, e rövidke sorokat olvasván. Varga Jenő

2 Mit rejt a jövő? Szerencsére mostanában mindig akadnak, és egyre többen, környezetünkben olyan szülők, akik hihetetlen optimizmussal vannak megáldva. Simán megnyerjük, továbbjutásra vagyunk ítélve, egyértelmű az NB I/B nem lehet más a győztes csak mi és még sorolhatnám milyen bíztatást kapunk mi edzők és vezetők hétről hétre tőlük. Nézzük hát meg távolba látónkat, vajon mit rejteget a jövő. Persze nem baj, ha a napfogyatkozáshoz régen használt szemüvegünket is feltesszük, nehogy baj legyen. Hát akkor nézzük! A szinte kizárólag ifjúsági és serdülőkorú gyerekből álló felnőtt csapatunk, pillanatnyilag az NB II 3. helyén áll és tavasszal hazai pályán fogadja két riválisát a Kozármislenyt és a PEAC-ot. A harmadik nagy ellenfélhez Hévízre utazunk, így nem lesz könnyű az aranyérem megszerzése, de az őszi eredmények után még az ilyen ügyben visszafogottan nyilatkozó edző, Tabajdi Terenc is úgy látja, van esélyünk, és minden tekintetben érdemes foglalkozni az NB I/B gondolatával. Úgy érzem ez szép jövőkép mindenkinek, hiszen visszaigazolja azt a rengeteg munkát amit eddig elvégeztünk, és bíztatást ad valamennyi fiatalabb játékosnak, és szüleiknek is, hogy van miért és érdemes dolgozni, küzdeni. Mit látok még? Azt, hogy a jövő évi 10 éves születésnapunkra már talán több mint 200 gyereket hívhatunk meg a Kézilabdás Karácsonyra. A közeljövőben ugyanis 3 vidéki iskolával is lesz együttműködésünk. Bonyhádon Szekerczésné Zsuzsa csoportjával már felvettük a kapcsolatot, és további két csoport létrehozásának tettük meg az első lépéseit Faddon, és Nagydorogon. Mindezek azért is örvendetesek számunkra, mert jelzik egyesületünk elismertségét, azt, hogy velünk lehet és érdemes is együttműködni. Hogy mit látok még? Az a helyzet, hogy lesett a kormos szemüvegem és így nem merek a jövőbelátóba nézni, mert nem szeretném, ha meg-, pontosabban elvakulnék. Szép képeket mutat a közeli jövő, komoly munka lesz az előhívás, és biztosan kell majd ittott retusálni, finomítgatni. Koncentráljunk tehát erre. Egy fantasztikus vallomás margójára Gyerekekben, szülőkben, néha edzőkben is felmerül az a kérdés, vajon megéri-e áldozatot hozni a mindennapokban, érdemes-e erőfeszítéseket tenni a sport és a tanulás, nemritkán a szórakozás összeegyeztetése terén. Ha belegondolok mindennapjainkba még azt is elmondhatom, hogy a család hétvégi, nyári, ünnepi találkozóinak rendszerét is a kézilabda befolyásolja. vajon kapnak-e a gyerekek annyi értéket, hogy mindezt megérje megtenni? Az előző oldalból talán kitűnik a vezető, az edző véleménye. De mit mond erről egy játékos, aki

3 néhány évvel ezelőtt az első nehézségekkel szembesülve azt mondta: abbahagyom! -ennyi volt,

4 /Ez a riport a Garay János Gimnázium újságjában jelent meg, Kesjár Erika osztályfőnök volt a kérdező./ BÜSZKÉK VAGYUNK RÁD PETRA! / a szerk/

5

6

7