Az új magyar adósságszabály értékelése

Átírás

1 Közgazdasági Szemle, LIX. évf., okóber ( o.) Balaoni András Tóh G. Csaba Az új magyar adósságszabály érékelése A anulmányban a Magyarország gazdasági sabiliásáról szóló évi CXCIV. örvényben szereplő, 2015-ben haályba lépő adósságszabály vizsgáljuk. Az elemzés a Kopis Symansky [2001] álal definiál nyolcas kriériumrendszerből három érékelési szempon alapján veszi górcső alá a szabályozás. A megfogalmazás ponosságával kapcsolaos köveelménynek a örvény nem felel meg eljes mérékben, mer a normaszöveg érelmezése során kérdéses, hogy 50 százalékos adósságráa ala is érvényben marad-e a szabály. A megfelelőség szemponjából jól működik a szabály, mivel képes bizosíani, hogy az adósságráa az alapörvényben megfogalmazo célnak megfelelően 50 százalék alá csökkenjen. Elemzésünkben rávilágíunk arra, hogy a örvényben megfogalmazo nominális adósságképleben az infláció rossz előjellel szerepel, így a makrogazdasági sokkok haásá egyes eseekben érdemben felerősíi az alkalmazása. Ennek megfelelően a szabály rosszul eljesí a gazdaság helyzeéhez való alkalmazkodás, azaz a rugalmasság dimenziójában.* Journal of Economic Lieraure (JEL) kód: E62, E63, H62, H63. A kölségveési fegyelmezelenség évizedek óa a közgazdaságani vizsgálaok középponjában áll. Ahogy a 20. század első felében viszonylag lassan, majd a második világháború és különösen a hevenes évek válságai uán gyorsabb üemben növekede az állam szerepvállalása, úgy mélyülek el a fennarhaalan kölségveési poliika kedvezőlen makrogazdasági és ársadalmi haásai is. A probléma kezelésének egyik eszköze a kölségveési szabályok kialakíása, amelyek bár a kölségveési és ezzel a gazdaságpoliikai auonómia egy részé korláok közé szoríják, hozzájárulhanak a közpénzügyek fennarhaóságához. A kölségveési szabályok örénelme közel másfél évszázadra nyúlik vissza azóa erjedésük három nagy hullámá különbözejük meg (lásd Kopis [2001]). A sza- * A anulmányok a szerzők nézeei aralmazzák, nem felélenül ükrözik a Századvég Gazdaságkuaó Zr. állásponjá. A szerzők köszönee mondanak Banai Péer Benőnek, Bessenyei Isvánnak, Mellár Tamásnak, Muraközy Lászlónak, Oblah Gábornak, Orbán Balázsnak, Paloai Dánielnek, Romhányi Balázsnak, Vásáry Zolánnak és Virovácz Péernek a anulmányhoz fűzö érékes megjegyzéseikér. Köszöne illei észrevéeleikér a Gazdaságmodellezési Társaság álal szerveze XII. Gazdaságmodellezési Szakérői Konferencia részvevői. A hibákér a szerzőke erheli a felelősség. Balaoni András kuaási igazgaó, Századvég Gazdaságkuaó Zr. Tóh G. Csaba kuaási igazgaóhelyees, Századvég Gazdaságkuaó Zr.

2 1108 Balaoni András Tóh G. Csaba bályozás elsőkén az Egyesül Államokban jelen meg a 19. közepén, majd az 1920-as években markáns részévé vál a svájci kölségveési poliikának is. A ké ország példájá a öbb min fél évszázados elérés ellenére azér is kezelik együ (első hullám), mer van egy közös jellemzőjük: a szabályozás alanya egy alacsonyabb fokú közigazgaási egység. A engerenúlon az egyes agállamok, Svájcban pedig a kanonok kölségveési poliikájá korláoza a közponi kormányza annak érdekében, hogy megakadályozza az eladósodás, és ezzel csökkense annak a kockázaá, hogy végső soron az államnak kelljen megmenőkén közbelépnie. Az újabb hullám a második világháború köveően bonakozo ki a fejle országokban, azok közül is elsősorban a veszes nagyhaalmakra (Némeország, Olaszország, Japán) jellemző az eszköz megjelenése. Eseükben azér vol szükség (már) az államházarás egészére vonakozó kölségveési szabályok bevezeésére, hogy bizosísák a moneáris reformok mia is szükségessé vál sabilizációs programok sikeré, fennarhaóságá. A kölségveési szabályok harmadik hulláma szorosan kövei az állami kiadások gyorsuló növekedésé, amely a hevenes évekől öbb min ké évizedig jellemeze a fejle gazdaságoka. Miközben Európa nyugai felén 1970 és 1990 közö az államházarási kiadások nagysága GDP-arányosan közel másfélszeresére emelkede, addig a romló kölségveési egyensúly mia az adósságráa álagosan 15,9 százalékponal növekede (Muraközy [2012]). A sok eseben fennarhaalannak bizonyuló kölségveési poliika korrekciója érdekében országok egész sora dönö a kölségveési szabályrendszer alkalmazása melle. Ráadásul az euró bevezeésé előkészíő sabiliási és növekedési egyezmény benne a kölségveési poliiká is érinő maasrichi kriériumokkal önmagában öbb min ké uca ország kölségveési poliikájá szabályozza. Az egyelőre még nem lehe megíélni, hogy beszélheünk-e negyedik hullámról a gazdasági válságo köveő kölségveési problémák kezelése kapcsán. A fejle országok eseében nemzei szinen mennyiségi válozásról egyelőre nincsen szó. A számbeli bővülés korláozza, hogy az évezred első évizedének végére szine minden állam elfogado már valamilyen kölségveési szabályozás. Vannak azonban olyan országok, ahol már felülvizsgálák a kölségveési szabályoka, és néhány éven belül vélheően egyre öbb állam épíi be gyakorlaába a válságban szerze apaszalaoka. A nemzeközi szervezeek álal meghaározo szabályok erüleén azonban ennél sokkal gyorsabb a empó: az euróöveze problémáinak orvoslására néhány év ala az unió jelenősen szigoríoa a korábbi előírásoka, amelyek így a haálybalépés köveően az eddiginél jóval fegyelmezeebb kölségveési poliikára kényszerí(he)ik a valuaöveze országai. Magyarországon először 2008-ban szülee az államházarás egészére vonakozó részlees kölségveési szabály, amelye azóa haályon kívül helyezek. A szabályrendszer ámogaó Kölségveési Tanács jogköré és szakmai kapaciásá radikálisan áalakíoák. Ez köveően ké olyan kéharmados örvény szülee, amely a kölségveési poliiká szabályozza. Az alapörvény rögzíi az államadósság maximális szinjé, míg a Magyarország gazdasági sabiliásáról szóló örvény (a ovábbiakban sabiliási örvény) az államadósság lebonásának módjá definiálja.

3 Az új magyar adósságszabály érékelése 1109 Kuaásunk középponjában ez uóbbi jogszabály áll. A anulmány első részében megvizsgáljuk, milyen elméleek magyarázzák a kölségveési szabályok léjogosulságá, milyen ényezők és öszönzők húzódnak meg a kölségveési fegyelmezelenség mögö. Ez köveően ismerejük a kölségveési szabályok céljai, illeve ípusai. Bemuaunk egy kererendszer, amelyben érékelheők az egyes szabályok, valamin összefoglaljuk, hogy az empirikus vizsgálaok milyen kapcsolao alálak a kölségveési eljesímény (defici vagy adósság) és a szabályok bevezeése közö. Röviden elemezzük a hazai államadósság alakulásá, valamin a kölségveési szabály bevezeésének indokolságá. Ez köveően ráérünk a jelenlegi szabályozás elemzésére. A sabiliási örvényben foglal formulá három kiemel szempon alapján vizsgáljuk meg: egyérelmű-e a megfogalmazása, megfelel-e az alapörvényben megfogalmazo cél(ok)nak, mikén képes kezelni a gazdasági ciklusok haásai. Az alapos vizsgála érdekében egy nagyon egyszerű kalibrál makromodell segíségével szimulációka és érzékenységvizsgálaoka végzünk, és a jelenlegi szabály összevejük egy alernaív összefüggéssel. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy ez uóbbira semmiképpen sem ekinheünk ideális szabálykén, hiszen ennek a anulmánynak deklarálan nem célja a megfelelő adósságszabály kimunkálása. Munkánk során a jelenlegi szabály erényeire és hibáira igyekszünk felhívni a figyelme, nem eljeskörűen, hanem az emlíe szemponok alapján. A kölségveési fegyelmezelenség leheséges okai A deficies gazdálkodás mozgaórugói öbb különböző jelenségre vezeheők viszsza. Ezek közö kulcsszerepe van a kormányzai gondolkodás időávjának, ami a demokrácia egyik sajáosságából, a poliikai ciklusokból fakad. A dönéshozók időpreferenciájá ugyanis jelenősen befolyásolják a válaszási ciklusok és az újraválaszási esélyek. Ennek kövekezében álalában fonosabb számukra a diszkrecionális inézkedések rövid ávú haása, és kisebb súllyal jelenik meg a dönésekben a később szükségessé váló kölségveési kiigazíás kölsége. Ez deficies gazdálkodásra öszönzi az önérdekköveő poliikusoka csakúgy, min az a ény, hogy rezsimválás eseén a ávozó kormány kölekezési hajlamának árá az új kabine kényelen megfizeni. Ez önmagában jelenősen csökkeni az új kormány gazdaságpoliikai mozgáseré és így újraválaszásának esélyé is (lásd Alesina Peroi [1994], Persson Svensson [1989]). Ehhez szorosan kapcsolódik a különböző generációk közöi újraeloszás kérdése. Ha az expanzív kölségveési poliika egyre növekvő kölségei a dönéshozók képesek a jelenleg élő (és szavazó) generáció helye a kövekező generációkra áháríani államadósság formájában, az szinén növeli a deficies gazdálkodásra való hajlamo (Wyplosz [2012]). A dinamikus inkonziszencia mia a kölségveés meghaározásának disz krecionaliása erősíi ez a folyamao. Ez az jeleni, hogy ha a kormány idő kö zön kén (évene) újra opimalizálja a dönései, elérve ezzel a korábbi időszak opimalizálásra épülő dönéséől, akkor nem képes maximalizálni a ársadalmi összhaszno

4 1110 Balaoni András Tóh G. Csaba (Kydland Presco [1977]). Például a gazdasági szereplők várakozásainak kialakíása elő az alacsony deficipálya mellei elköeleződés opimálisnak ekinheő, ám abban az eseben, ha ez beépül a piaci szereplők várakozásaiba, és dönéseike (bérmegállapodások) ennek fényében hozzák meg, akkor rövid ávon növekszik a kölségveési keresleélénkíő lépések haékonysága. Ez azonban a racionális gazdasági szereplők várakozásaiba is beépül, így a defici reálgazdasági haása megszűnik, és magasabb inflációban csapódik le a rövid időközönkén végrehajo isméel opimalizálás. A dinamikus egyensúly így nagyobb defici és gyorsabb infláció melle áll be. Fonos szerepe van a kölségveési fegyelmezelenségben az úgyneveze köz alapproblémának (common pool resources problem) is, ami arra világí rá, hogy a ársadalom érdekcsoporokra bonhaó, és ezek az érdekcsoporok versengenek a közösség erőforrásainak biroklásáér (Benczes Kuasi [2008], Krogsrup Wyplosz [2010]). Ennek kövekezében a kormányzai kifizeések, ranszferek egy vagy néhány csoporhoz junak el, míg adó formájában ennek kölségei a ársadalom egészé erhelik. A hasznok és a kölségek közöi összhang hiánya laza kölségveési poliikára öszönözhei a dönéshozóka. Hasonló haásoka válhanak ki a különböző moneáris uniók (például euró öveze). Sajá valua eseén a fegyelmezelen kölségveési poliika hosszú ávon mindenképpen emelkedő infláció és kamaoka okoz, ami visszaarhaja a dönéshozóka az expanzív kölségveési poliikáól. A moneáris unió működeő gazdaságok különösen a viszonylag kicsi országok eseében ez a közvelen visszacsaolás sokkal gyengébb. Emelle jelenős erkölcsi kockázaal (moral hazard) jár, ha a közponi bank vagy a öbbi agország kimeni az eladósodo államo. A deficies gazdálkodás melle veszélyezei a kölségveési fennarhaóságo az is, ha a kormánynak nem sikerül aniciklikus gazdaságpoliiká folyani. Ez a folyama álalában arra vezeheő vissza, hogy az álagos válaszó kevéssé számol az iner em porális kölségveési korláal, nem kapcsolja össze közvelenül a jelenkori kölekezés a később szükségessé váló megszoríásokkal. Ennek (egyik) kövekezménye, hogy az önérdekköveő poliikus gazdasági fellendülés idején is hajlamos a úlkölekezésre (Calmfors [2003]). Ez aszimmerikus kölségveési poliikához veze, ami fellendülés eseén nem erősíi, hanem korláozza az auomaikus sabilizáorok működésé, recesszió eseén pedig a kölségveés jobb eseben aciklikussá, rosszabb eseben prociklikussá válik. A deficihajlam kialakulásának azonban van egy fonos feléele. Mivel a kölségveési poliika korrekciójá a pénzpiacok képesek lennének önmaguk elvégezni, a fegyelmezelen kölségveési gazdálkodás csak akkor jelenhe meg, ha a piaci mechanizmusok nem elég haékonyak. Elméleileg a piac öbb csaornán kereszül korrigálhaná a úlságosan expanzív kölségveési poliiká (Debrun és szerzőársai [2009]). A deficies gazdálkodás a nemzegazdasági megakaríási szin csökkenésén kereszül emeli a kamaszine, az adósság monearizálásának növekvő esélye pedig az inflációs várakozásoka. A nagyobb defici az országkockázai felár emelkedésén kereszül növeli egyrész az államadósság kamaerhei, másrész az egész gazdaságra nézve növeli a külső források bevonásának kölségei. Az előbbiek mind komoly

5 Az új magyar adósságszabály érékelése 1111 pénzügyi erhe jelenenek a dönéshozók számára, hiszen a kamakölségek emelkedése hosszú ávon csökkeni a más (például jóléi) kiadásokra fordíhaó forrásoka. A folyamaos adósságnövekedés egy ponon úl bizosan nem űri el a piac, ehá a kérdés nem az, hogy megszakad-e ez a folyama, hanem az, hogy mikor és milyen módon (Pápa Valeninyi [2008]). A piac álal kikényszeríe reakció azonban nagyon jelenős ársadalmi és poliikai áldozaokkal jár. A haások nagysága elsősorban aól függ, hogy az ado gazdaság mennyire nyio, illeve őkepiaca milyen mérékben liberalizál. Minél nyioabb a gazdaság, annál kevésbé bünei a piac a felelőlen gazdaságpoliiká a kamacsaornán kereszül, másrész viszon minél szabadabb az ado ország őkepiaca, annál erősebb haás gyakorol az finanszírozási kölségekre a kockázai felár emelkedése révén. A bemuao piaci mechanizmusok azonban a gyakorlaban kevésbé űnnek haékonynak, különösen a fejle gazdaságok eseében. A apaszalaok szerin csak nagyon lassan, nem kiszámíhaó módon, elvéve képes korrigálni a folyamaoka, ha viszon működésbe lép a piaci mechanizmus, akkor ez álalában radikális módon eszi. Az empirikus vizsgálaok arra muanak rá, hogy a kamacsaornán (Balassone és szerzőársai [2004]) és a hielkockázai feláron (Gale Orszag [2003]) kereszül megvalósuló haás sok eseben olyan kicsi és olyan bizonyalan poliikai kölsége jelen, amely nem képes megakadályozni a deficies kölségveési poliiká. A kölségveési szabályok funkciója és ípusai A deficihajlam csökkenésének, illeve az államadósság fennarhaó pályára állíásának egyik inézményi módja a kölségveési szabályok alkalmazása. Ezzel az eszközzel igyekeznek kiegyensúlyozni a dönéshozók az előző fejezeben bemuao ényezőke, amelyek arósan eléríheik egy ország kölségveési poliikájá az opimálisól. A kölségveési szabályok célja Kopis [2001] megfogalmazása szerin, hogy növeljék a makrogazdasági poliika hielességé a diszkrecionális inézkedések visszaszoríásával. Alkalmazásuk révén bizosíhaó a gazdaságpoliikai fundamenumok sabiliása és kiszámíhaósága, függelenül az éppen akuális kormányól. (6. o.) Kennedy Robbins [2001] ponosabban definiálja a kölségveési szabályok alapveő céljai: a makroökonómiai sabiliás növelése; a kormány, valamin az álala meghirdee deficicsökkenő inézkedések hielességének növelése; a kölségveési poliika fennarhaóságának bizosíása, különös ekineel a demográfiai folyamaok egyenlegronó haásainak kivédésére; a különböző közigazgaási szinek és nemzeközi közösségek eseében a negaív exernáliák minimalizálása. A kölségveési szabályok számalan különböző formája jelen meg szere a világon, ezér a könnyebb áláhaóság érdekében a kövekezőkben a három legelerjedebb szabályípus jellemzői muajuk be. Fonos hangsúlyozni, hogy a különböző

6 1112 Balaoni András Tóh G. Csaba ípusú szabályok nemcsak külön-külön képzelheők el, hanem egy haékony szabályrendszer részekén ki is egészíik egymás. Az adósságra vonakozó szabályok eseében álalában a GDP-hez mérik a bruó, illeve eseenkén a neó köelezeségállomány vagy annak válozásá. Az ilyen ípusú előírásoka akkor alkalmazzák, ha a legfonosabb cél, hogy az adósságállomány konvergáljon egy bizonyos érékhez, vagy ne haladjon meg egy meghaározo szine (ilyen a 2011 végén elfogado és 2015-ben haályba lépő új adósságszabály). A problémá éppen az szoka jeleneni, hogy a küszöbérékől jócskán elmaradó adósságráa eseén a szabály nem ekinheő haékony sorvezeőnek. Az adósságra vonaokozó szabályok (legalábbis önmagukban) álalában úlságosan prociklikusan reagálnak a gazdasági ciklus ingadozására, hiszen egyrész az állományban kumulálva jelenik meg a korábbi évek ciklikus haása, másrész a nominális GDP alakulása a nevezőn kereszül is befolyásolja az adósságráá (Ódor P. Kiss [2011]). A kölségveési egyenlegre vonakozó szabályok az összes bevéel és az összes kiadás különbségé korláozzák, és álalában a GDP-hez viszonyío egyenleg minimális szinjé haározzák meg. Az ilyen ípusú szabályok előnye, hogy a devizaadósságo érinő, a kormány közvelen haáskörén részben kívül maradó áérékelődés és a hosszú ávú fennarhaóság szemponjából kevésbé fonos privaizációs bevéelek nem befolyásolják. Emelle kisebb az ilyen ípusú szabályrendszer alapveő jellegéből fakadó prociklikusság is, min az adósságszabály eseén. Háránya, hogy módszerani korrekciók nélkül az egyes évek egyenlegé a kreaív könyvelés ámeneileg javíhaja, valamin arra öszönözhei a nemzei kormányoka, hogy az államadósság emelkedésé megpróbálják kölségveésen kívüli éelek erhére elkönyvelni (von Hagen Wolff [2004]). Ha az álalános egyenleg helye a (kamakiadásokól és -bevéelekől megiszío) elsődleges egyenleg szerepel a jogszabályban, az álalában annak a jele, hogy a szabályozás céljai közö kisebb súllyal szerepel az adósság kézben arása, hiszen a kamakiadások növekedése nem kényszeríi auomaikusan kölségveési kiigazíásra a kormány. Ez elmondhaó az úgyneveze aranyszabályról is, amely a beruházási és az adósságszolgálai kiadásokól megiszío folyó kölségveési egyenlegre vonakozik. Az emlíe módszerek helye az előírások egyre gyakrabban vonakoznak a srukurális hiány muaójára. Ez uóbbi nagy előnye, hogy a gazdasági ciklusok és az egyedi éelek haásaiól függelen, kiszámíásá azonban módszerani problémák nehezíik (Darvas Kosyleva [2011]), és részben emia (még) nem épül be mindenhol a saiszikai hivaalok publikációs rendszerébe. A srukurális hiány muaójához hasonlóan a kibocsáás ingadozásának egyenlegre gyakorol haásá igyekeznek kiszűrni az úgyneveze cikluson áívelő (over he cycle) szabályok is, amelyek öbbéves álagban előre rögzíik az egyenlege arra a feléelezésre épíve, hogy hosszú ávon a ciklikus haások kiegyenlíik egymás. A kiadásoldali szabályok álalában az összes kiadás, az elsődleges kiadások vagy a folyó kiadások nagyságá korláozzák abszolú érékben vagy a GDP százalékában, eseenkén pedig az emlíe éelek növekedési üemé haározzák meg. Az ilyen ípusú megoldások önmagukban nem alkalmasak a kölségveési fennarhaóság bizosíására, viszon álaluk a dönéshozók mindegyike inernalizálja a közpénzek felhasználásának eljes kölségé, azaz figyelembe veszi a kormányzai kölségveé-

7 Az új magyar adósságszabály érékelése 1113 si korláo (Benczes Kuasi [2008] 131. o.). A kiadási szabály előnyei és hárányai hasonlók, min az egyenlegszabályé, azzal a ké különbséggel, hogy még kevésbé prociklikus jellegű, viszon önmagában semmi sem mond az egyenlegről, az adósságról és a fennarhaóságról. A kölségveési szabályok valamilyen formájá alkalmazó országok közö láványos különbség rajzolódik ki, ha a fejleség szerin vizsgáljuk őke. A fejlődő és különösen az alacsony jövedelmű országok körében az álalános egyenleg muaója a legnépszerűbb, ami vélheően azzal magyarázhaó, hogy ebben a körben az eladósodás megakadályozása a legfőbb cél (neoklasszikus megközelíés). Velük szemben a fejle gazdaságokban a leggyakrabban a srukurális egyenleg muaójának beemelésével igyekeznek a diszkrecionális inézkedések korláozása melle, az auomaikus sabilizáorokon kereszül ámogani az aniciklikus gazdaságpoliiká (keynesi megközelíés). Érékelési szemponok, köveelmények és kriikák A szakirodalomban leginkább a Kopis és Symanksy [2001] kriériumrendszer alkalmazzák a kölségveési szabályok érékelésére, ami a kövekező nyolc szempono aralmazza: 1. megfelelőség kuaásunk szemponjából az első fonos kérdés, hogy vajon a szabályrendszer megfelel-e a kiűzö célnak, ami hol jogszabályban (például alkományban), hol kevésbé deklarálan fogalmaznak meg, és álalában a kölségveés közép- és hosszú ávú fennarhaóságára vonakozik; 2. rugalmasság szinén kiemel jelenősége ulajdoníunk annak a vizsgálai szemponnak is, hogy mikén képes kezelni a szabály a gazdasági ciklusoka, illeve hogy rendkívüli eseben mikén leheséges a felfüggeszése; 3. megfogalmazás az érékelés szemponjából kulcsszerepe van annak, hogy elég ponosak-e a szabályban az előír muaók és az egyéb paraméerek, jól meghaározoe a lefede inézmények köre és az elszámolási módszer; 4. áláhaóság a szabály haékonysága érdekében szükséges a nagyfokú ranszpa rencia, hogy egyérelmű legyen a szabály bearásának mérése, és az előírás álalában is áláhaó normáka, elszámolásoka aralmazzon; 5. kövekezeesség önmagában azonban hiába működnek haékony szabályok és a kölségveési fegyelem fele őrködő inézmények, ha közöük nincs megfelelő összhang, és a rendszer nem konziszens a nemzeközi egyezményekkel, köelezeségekkel; 6. egyszerűség az egyik legfonosabb köveelmény, hogy az előírás könnyen érheő legyen a poliikusok, a befekeők és az állampolgárok számára, ami jelenősen növeli az ellenőrizheősége is; 7. kikényszeríheőség a szabály működése szemponjából kulcsszerepe van annak, hogy milyen szankcióka von maga uán az előírások megszegése, illeve hogy a korrekciós mechanizmusok képesek-e haékonyan ámogani a megvalósíás; 8. haékonyság ez az érékelési szempon az vizsgálja, hogy a szabály bearása okoz-e orzíás a forrásallokációban, késlelei-e a szerkezei áalakíásoka.

8 1114 Balaoni András Tóh G. Csaba Mivel az összes vizsgálai kriériumnak egyelen szabályrendszer sem képes megfelelni, ezér minden ország kényelen rangsorolni a nyolc szempono (Kopis [2007]). A leggyakrabban álalában a rugalmasság kerül konflikusba más (például egyszerűség, megfelelőség, kikényszeríheőség) szemponokkal. A kölségveési szabályok elkerülheelen velejárója, hogy csökkenik a diszkrecionális inézkedések mozgáseré, azaz ronják annak az esélyé, hogy a kormány képes legyen megfelelően reagálni a gazdasági ciklusok válozásaira. Ideális eseben ez az áldozao akkor érdemes meghozni, ha a kibocsáás varianciájának emelkedéséből fakadó negaív haásoka képes ellensúlyozni a kölségveési szabályok poziív haása (kiszámíhaóság, fennarhaóság, egyensúly). Összességében fonos hangsúlyoznunk, hogy nem csodaszerről van szó. Még a jól működő szabályrendszerek is komoly mellékhaásokkal járnak, miközben a haékony működésnek megkerülheelen feléelei vannak. A legfonosabb feléel, amely nélkül bizosan kudarcra van íélve ez az eszköz, az a poliikai konszenzus. Ez az jeleni, hogy az egymás köveő kormányoknak vállalniuk kell a szabály bearásá, ellenkező eseben a végeredmény a hielesség sérülése mia rosszabb lehe, min a kiinduló állapo. Kedvezőlen mellékhaásból azonban ezenkívül is bőven akad. Az egyik leggyakrabban elhangzó kriika, hogy minden kölségveési szabály jellegéből fakadóan alapveően prociklikus, különösen az adósságra és a kölségveési egyensúlyra vonaokozó előírások (IMF [2009]). Komoly probléma emelle az is, hogy a szabály álal kikényszeríe kölségveési kiigazíás során a dönéshozók gyakran a könnyebb ua válaszják, azaz adóemeléssel vagy a beruházások leállíásával javíják az egyenlege. Előérbe kerülnek a fűnyíróelvszerű, az egyes kiadásípusok produkiviására érzékelen megakaríási programok, és háérbe szorulnak a srukurális áalakíások, a hosszú ávú inézkedések (Debrun és szerzőársai [2009]). A szabálynak megfelelő kölségveési poliika kényszere ugyanakkor a kreaív könyvelés elerjedésé okozhaja. Ez összefügg azzal a problémával, hogy a kölségveési poliika közvelen haásai és kövekezményei már úlnyúlnak az ado kölségveési éven, így az előírások sem érheik el maximálisan céljuka (Wyplosz [2012]). A kölségveési szabályokkal kapcsolaos eredmények Bár a bevezeés körülményei alapveően befolyásolják a kölségveési szabályok eredményességé, az empirikus vizsgálaok öbbsége kedvezőnek íéli a haásuka. Az euróöveze 16 országára kierjesze panelregressziós vizsgála alapján Marneffe és szerzőársai [2010] arra a megállapíásra juo, hogy a kölségveési szabályok hozzájárulnak a kölségveési egyenleg javulásához, és visszafogják a kiadási oldal növekedésé. Részben hasonló állíás fogalmazo meg összefoglaló anulmányában az IMF [2009] is, amely poziív kapcsolao alál a kölségveési szabályok bevezeése és a ciklikusan kiigazío elsődleges egyenleg javulása közö. A nemzeközi szerveze azonban arra is felhíva a figyelme, hogy ez a poziív haás sokkal gyengébbnek bizonyul, amikor a kölségveési eljesímény az adósságráa válozásával mérék. Bár a

9 Az új magyar adósságszabály érékelése 1115 kapcsola een érheő, az oksági viszony nem egyérelmű a kölségveési szabályok és a sikeres kölségveési kiigazíások közö. Hasonló megállapíásra ju Benczes [2011] is, aki arra hívja fel a figyelme, hogy az EU agállamainak egy jelenős csoporja a konszolidáció megkezdődése uán dönö a szabály vagy a szabályrendszer bevezeése melle, így ez uóbbi nem lehe a sikeres konszolidáció előfeléele, sokkal inkább az elér eredmények megszilárdíásához járulha hozzá. Az empirikus vizsgálaok egy része az jelzi, hogy minél szigorúbb és komplexebb szabály működik egy országban, annál nagyobb az esélye az eredményes kölségveési korrekciónak. Guichard és szerzőársai [2007] például a hevenes évek végéől a kéezres évek elejéig végrehajo kölségveési kiigazíások vizsgálaa alapján arra a megállapíásra juo, hogy ovább ar a kölségveési konszolidáció egyensúlyra haó kedvező haása azokban az országokban, ahol működik egy kölségveési szabály. Ez az eszköz ráadásul szignifikánsan haékonyabb akkor, ha az egyenlegre vonakozó előírás kiadásra vonakozó szabállyal párosul. Ez uóbbi megállapíás az Európai Bizoság összehasonlíó vizsgálaa (EC [2007]) nem igazola, a kölségveési szabályok kölségveési kiigazíásra gyakorol kedvező haásá viszon megerősíee. A kapcsola iránya azonban nem eljesen egyérelmű. A jelenlegi válság próbára ee a kölségveési szabályoka a rugalmasság szemponjából is. Egy 2009 végén készül felmérés (IMF [2009]) szerin a szabály alkalmazó országok közel felében összhangban maradak az előírás álal megköveel inézkedések a kívánaos gazdaságpoliikával, a másik felében viszon ellenmondásba kerülek egymással, ezér vagy már felfüggeszeék vagy módosíoák a szabály. Nem vélelen, hogy a kölségveési szabályok korláainak felismerésével párhuzamosan egyre öbben (Debrun és szerzőársai [2009], Leeper [2010]) érvelnek amelle, hogy a kölségveési dönések egy részé függelen szervezeekre kell bízni, ahogy a moneáris poliiká is a függelen jegybankhoz delegálák az elmúl évizedekben. A kölségveési szabály szükségessége Magyarországon A magyar kölségveési poliika a rendszerválás óa számalan olyan láványos ünee produkál(), amely indokolhaja a nemzei szinű kölségveési szabályok bevezeésé. A deficihajlamból fiskális alkoholizmus le (Kopis [2006]), a kölségveési és a poliikai ciklusok szorosan összekapcsolódak. A kilencvenes évek közepén végrehajo kölségveési kiigazíás köveő közel egy évizedben a válaszási években az államházarás egyenlege jelenősen romlo. 1 A voksolás éveiben eőzö a nyugdíjak és a bérek reáléréke, és még a privaizációs ügynökség kiadásai is meghaladák a szerveze bevéelei (Karsai [2006]). Az expanzív kölségveési poliika haására 2002 és 2006 közö az elsődleges egyenleg önmagában közel 20 százalékponal növele a GDP-arányos bruó államadósságo és az egyéb (privaizációs) éeleknek, valamin a reálkamao meghaladó növekedésnek köszönheő, hogy a muaó éréke csupán 1 A részleekről lásd Ohnsorge-Szabó Romhányi [2007], Orbán Szapáry [2006] és Muraközy [2008] írásai.

10 1116 Balaoni András Tóh G. Csaba 52,2-ről 65,6 százalékra emelkede (Tóh [2011]). A 2006 végén meghirdee kölségveési konszolidáció azonban nem bizonyul elegendőnek az eladósodás megállíásához: részben a válságra visszavezeheő, radikálisan romló gazdasági eljesímény, a növekvő kamaerhek, a forin árfolyamának gyengülése és egyéb kisebb éelek mia 2010 végére az adósságráa 80 százalék fölé emelkede. 1. ábra Az államadósság és a kölségveési egyenleg a GDP százalékában, Százalék Százalék Adósságráa Az államházarás egyenlege (jobb engely) Megjegyzés: a 2011-es öbble elsősorban a magánnyugdíjpénzárakól áve vagyonnal magyarázhaó. Forrás: NGM, MNB, KSH. Ez a endencia egyrész növeli az ország sérülékenységé, veszélyezei a fennarhaóságo (Pápa Valeninyi [2008]), és öbb csaornán kereszül ron(ha)ja a gazdaság kiláásai. Bár Reinhar Rogoff [2010] gyakran idéze anulmánya szerin a GDP-arányosan 90 százaléknál kisebb államadósság érdemben nem befolyásolja a növekedés, Presbiero [2010] arra hívja fel a figyelme, hogy ez a küszöbérék a közepes (és alacsony) jövedelmű országok eseében alacsonyabb. Ez megerősíi az IMF [2011] gyakorlaa is, amely a kiigazíási igény becslésénél a fejlődő országok (közük Magyarország) eseében azzal számol, hogy GDP-arányosan 40 százalék alá kell csökkeneni hosszú ávon az adósságráá. Még kedvezőlenebb a kép, ha az vizsgáljuk meg, hogy az eladósodás hogyan befolyásolja a magyar kölségveési poliika mozgáseré a öbbi országhoz, különösen a régiós versenyársainkhoz képes. Álalánosságban ugyanis elmondhaó, hogy az Európai Unió régi agállamaiban a bruó államadósság nagysága viszonylag nagy (álagosan a GDP 78,6 százaléka), míg az újonnan csalakozo országokban sokkal alacsonyabb a szinje (álagosan a GDP 54,4 százaléka). Ezzel párhuzamosan a fejleebb országoknak

11 Az új magyar adósságszabály érékelése 1117 még válság uán is álagosan alacsonyabb nominális kamao 2 kell fizeniük (3,8 százalék), min az újonnan csalakozó országoknak (4,3 százalék). Magyarország helyzee speciális: miközben nominálisan a kamafizeési köelezesége (részben a magas infláció mia) illeszkedik a régiós rendekhez, addig az adósságállomány meghaladja a nyuga-európai álago is. Azaz Magyarország a régióra jellemző magas kamaszine a régiós álag közel duplájá elérő adósságállomány uán fizei (2. ábra) ábra A bruó államadósság és az implici kama nagysága az EU-ban, 2011* Kama 6,0 5,5 5,0 4,5 4,0 BG RO LT SK SI DK PL ES MT CY HU CZ LV AT BE IE 3,5 DE SE NL FR FI 3,0 LU 2, UK PT IT EL Adósságráa * Észország kivéelével, ahol az adósságráa 6 százalékos, a kama pedig 1,6 százalékos. Jelmagyaráza: LU: Luxemburg, FI: Finnország, SE: Svédország, NL: Hollandia, FR: Franciaország, DE: Némeország, IE: Írország, CZ: Csehország, LV: Leország, AT: Auszria, BE: Belgium, SK: Szlovákia, ES: Spanyolország, PT: Porugália, IT: Olaszország, CY: Ciprus, UK: Egyesül Királyság, BG: Bulgária, DK: Dánia, EL: Görögország, MT: Mála, SI: Szlovénia, LT: Livánia, HU: Magyarország, PL: Lengyelország, RO: Románia. Megjegyzés: üres karika jelezi a 2004-ben és 2007-ben csalakozo új agállamoka. Forrás: Eurosa. Ez a magyarázaa annak, hogy Magyarországon az éves kamafizeési köelezeség (GDP-arányosan 4,2 százalék) a jóval nagyobb adósságállománnyal rendelkező Görögország és Olaszország uán a harmadik legmagasabb az egész közösségben, és közel készerese a régiós versenyársaink álagának (Szemere P. Kiss [2011]). 2 Implici kamalábról van szó, amelye úgy kapunk, hogy a évi nominális adósságállomány eloszjuk a évi kamafizeési köelezeséggel. 3 Az államadósság uán fizeendő kamaok közöi különbség a régi és az új agállamok eseében elsősorban a korábbi forrásbevonások elérő kölségeire vezeheő vissza, az új hielek eseében már nincs markáns különbség a ké országcsopor közö.

12 1118 Balaoni András Tóh G. Csaba A problémák egy része a kölségveési eljárások, szabályok és normák hiányosságaira vezeheő vissza (lásd Romhányi [2007], Erdős [2007]). Ennek orvoslására szülee meg 2008-ban az úgyneveze akarékossági örvény. Az ebben szereplő komplex szabályrendszer 4 melle dönés szülee a hozzá szorosan kapcsolódó Kölségveési Tanács lérehozásáról (Kopis Romhányi [2010]). Rövid ávon mind a szabály, mind a szakmai minősége magas szinen bizosíó szerveze sikeresnek bizonyul. A reformérékű inézkedések igazi jelenősége azonban csak hosszú ávon bonakozhao volna ki, erre azonban nem már nem kerülhee sor. A Kölségveési Tanács radikális áalakíása és a szabály elörlése jelenősen ronoa a kölségveési poliika kiszámíhaóságá és hielességé. Az új magyar adósságszabály érékelése A magyar kölségveési szabály érékelése során jelenősen ámaszkodunk a Kopis Symansky [2001] álal lérehozo kererendszerre, ami nyolc dimenzió menén eszi leheővé a kölségveés kereek közé szoríó jogszabályok megíélésé. Mi azonban nem űzük ki magunk elé célul a eljes körű vizsgálao, a anulmány elsősorban erjedelmi okokból alapveően csak az álalunk legfonosabbnak aro, első három kriériummal foglalkozik: egyérelmű-e a szabály, vagyis ponosan definiálja-e, hogy mikor milyen kölségveés, hiány- és adósságpályá ír elő, vagy mikor lehe felfüggeszeni (megfogalmazás); összhangban áll-e a sabiliási örvényben foglal képle az Alapörvény céljaival (megfelelőség); megfelelően alkalmazkodik-e a kölségveés a gazdasági körülményekhez, azaz csökkeni vagy növeli-e a szabály a kibocsáás és az inflációs ráa válozékonyságá (rugalmasság)? Nem foglalkozunk azonban az áláhaóság, a kikényszeríheőség, a kövekezeesség, az egyszerűség, valamin a haékonyság dimenziójával. A jogszabályok egyérelműsége Jelenleg a hazai államadósságról ké kéharmados örvény is rendelkezik. Az alapörvényben a kövekező szakaszok vonakoznak az adósságra: 4. Az Országgyűlés nem fogadha el olyan közponi kölségveésről szóló örvény, amelynek eredményeképpen az államadósság meghaladná a eljes hazai összermék felé. 5. Mindaddig, amíg az államadósság a eljes hazai összermék felé meghaladja, az Országgyűlés csak olyan közponi kölségveésről szóló örvény fogadha el, amely az államadósság eljes hazai összermékhez viszonyío arányának csökkenésé aralmazza. 4 Szabályoza az államadósságo, az elsődleges egyenlege, a kiadási oldal, valamin a kölségveési és egyéb örvényjavaslaok eseében előíra a köelező ellenéelezés is.

13 Az új magyar adósságszabály érékelése A 4. és 5. bekezdésben foglalakól csak különleges jogrend idején, az az kiváló körülmények okoza kövekezmények enyhíéséhez szükséges mérékben, vagy a nemzegazdaság arós és jelenős visszaesése eseén, a nemzegazdasági egyensúly helyreállíásához szükséges mérékben lehe elérni. (Alapörvény, 36. cikk 4 6. bekezdés.) Az alapörvényben szereplő 50 százalékos GDP-arányos államadósság-korlá összhangban áll az európai uniós köelezeséggel (a maasrichi kriériummal), mivel a hazai szabályozás szigorúbb és a nemzeközi köelezeségeink csak felső korláo szabnak az államadósság ráájára. Az 50 százalékos eladósodosági plafon megfelel az MNB [2012] számíásainak, mely szerin a Magyarország fejleségi szinjével összhangban lévő adósságráa százalék közö lehe. 5 Mindemelle az alapörvény nem iszázza, mi ekin arós és jelenős visszaesésnek, vagyis hogy milyen feléelek melle fogadhaó el az adósságráa emelkedése. A sabiliási örvény 2. cikke 4. bekezdése definiálja ponosabban a köveendő kölségveési pályá. 1. A közponi kölségveésről szóló örvényben összegszerűen meg kell haározni az államházarás közponi alrendszerének, az államházarás önkormányzai alrendszerének és a kormányzai szekorba sorol egyéb szervezeek adósságának a kölségveési év uolsó napjára az Alapörvény 36. cikk 5. és 6. bekezdésének megfelelően erveze éréké. 2. A közponi kölségveésről szóló örvényben az 1. bekezdésben foglal éréke oly módon kell meghaározni, hogy annak alapján az államadósság megelőző évhez (a ovábbiakban: viszonyíási év) viszonyío növekedési üeme ne haladja meg a közponi kölségveésről szóló örvényben meghaározo, a kölségveési évre várhaó infláció és bruó hazai ermék reál növekedési üeme felének a különbségé. 6 A sabiliási örvény ezenkívül definiálja a nemzegazdaság arós és jelenős viszszaesésé is: a nemzegazdaság arós és jelenős visszaesésekén kell érelmezni minden olyan esee, amikor az éves bruó hazai ermék reáléréke csökken (7. bekezdés). Míg ehá az alapörvény kijelöli az alapveő cél, annak elérésé a sabiliási örvény definiálja. Amennyiben a nominális államadósság méréké B-vel, a gazdasági növekedés ráájá g-vel, míg az infláció π-vel jelöljük, akkor a szabály szerin az (1) egyenle írja le az államadósság növekedésé: B B B 1 1 E( π ) 05, E( g ), (1) ahol E a várhaóérék-operáor jelöli, vagyis az, hogy a 1-edik időszakban mekkora az ado válozó -edik időszakra (jelen eseben évre) vonakozó várhaó éréke. 5 Ez ermészeesen nem jeleni az, hogy ekkora adósságráa melle nem alakulha ki egy országban finanszírozási válság (például a lakosság eladósodása mia), hiszen önmagában az adósságráa nem mond semmi egy ország sérülékenységéről. 6 Megjegyezzük, hogy a örvényhozó a 2. pon rendelkezésé később, 2015-ben lépei haályba, vagy is az első kölségveés a évi lesz, ami e szerin a szabály szerin haároznak meg.

14 1120 Balaoni András Tóh G. Csaba A jogszabályok nem egyérelműek abból a szemponból, hogy az (1) összefüggés 50 százalékos adósságráa ala is érvényben marad-e: a sabiliási örvény 4. bekezdése 1. ponja hivakozik az alapörvény 5. és 6. bekezdésére, ami az mondja ki, hogy mindaddig csökkeneni kell az államadósságo, amíg az el nem éri az 50 százalékos ráá. A küszöbérék ala a ovábbi csökkenés azonban nem örvényszerű, amennyiben a gazdasági növekedés nem negaív, de nem is kizár. Így az (1) összefüggés 50 százalékos adósságráa alai érvényességé jelenős bizonyalanságok övezik, ezér a kölségveési szabály megfogalmazása nem ekinheő megfelelőnek. Az elemzés ovábbi részében azzal számolunk, hogy az (1) képle az alapörvényben megfogalmazo korlá ala is érvényben marad. 7 Amennyiben azonban 50 százalékos adósságráa ala a szabály auomaikusan kikapcsol, akkor a kövekező fejezeekből levonhaó anulságok csupán a küszöbérék fele érvényesek. A küszöbérék ala csak az Alapörvényben megjelenő 50 százalékos korlá képezi a kölségveési szabály. A szabály álal meghaározo hosszú ávú adósságdinamika Mivel a hosszú ávú folyamaokra koncenrálunk, feléelezhejük, hogy a gazdasági növekedés ezen a horizonon megegyezik a várhaó érékével, vagyis a poenciális növekedési ráájával, az infláció pedig a jegybanki inflációs céllal. 8 Ennek megfelelően az (1) szabály hosszú ávú haásának számszerűsíéséhez a (2) egyenleből indulunk ki, ahol π c az infláció célszinje, g po pedig a hosszú ávon fennarhaó, poenciális növekedési ráa, Feléelezzük, hogy mind a ké nagyság állandó és poziív. B B B 1 1 c po π 05, g. Az államadósság GDP-arányos ráájának (b) dinamikájá a (3) képle szemlélei, ahol d a GDP-arányos deficie jelöli. b = b 1 + d. (3) ( 1+ g po )( 1+ π ) 1 c Tudjuk ovábbá, hogy a nominális és a GDP-arányos államadósság százalékos válozásá a b /b 1 = (B /B 1 ) 1/[(1 + g )(1 + π )] egyenle köi össze, így a (2) összefüggés áírhajuk úgy, hogy a GDP-arányos defici szerepeljen a bal oldalon: 9 (2) 7 A jelze problémához képes kisebb jelenőségű, de semmiképpen sem elhanyagolhaó, hogy nincs ponosan definiálva a GDP-előrejelzés készíő szerveze, és az sem derül ki a jogszabály(ok)ból, hogy mi a eendő, ha a prognózisól (jelenősen) elér a növekedés, illeve ha uólag korrigálja az erre vonakozó adaoka a Közponi Saiszikai Hivaal. 8 Tanulmányunk így nem veszi figyelembe az államadósság-ráa és a gazdasági növekedés poenciális szinje közöi kapcsolao, szemben Mellár [2002] és Bessenyei [2012] anulmányokkal 9 Az elemzés ovábbi részében az (1) egyenlőlensége egyenlőségkén használjuk, vagyis az muajuk be, hogy milyen maximális deficie, államadósságo enged meg a szabály.

15 d Az új magyar adósságszabály érékelése 1121 b 1 c po = π 05, g. (4) + po c 1 g 1 + π ( )( ) ( ) Ha a (3) egyenlebe behelyeesíjük a (4) összefüggés jobb oldalá, akkor az adósságráa képlee a kövekezőképpen módosul: b = b 1 b 1 c + g c ( + g )( + ) ( + g )( + ) ( po π 05, ) = po po 1 1 π 1 1 π 1 c = b 1 c po 1+ π 0, 5g. po c ( 1+ g )( 1+ π ) Az (5) differenciaegyenle fixponja b = 0, azaz a GDP-arányos államadósság egyensúlyi ponja a nulla adósságráánál van. Jelen pillanaban azonban az államadósság ráája meghaladja az egyensúlyi szine, így meg kell vizsgálnunk, hogy amennyiben nem a fixponból indíjuk el a rendszer, az idő múlásával közelí-e ahhoz. Más szavakkal megfogalmazva: csökken-e idővel a differencia az akuális és az egyensúlyi adósságráa közö. Gyakorlailag ez poziív GDP-arányos államadósság eseén az államadósság folyamaos csökkenésé vonja maga uán. Erre a kérdésre a sabiliásvizsgála adha válasz. Az (5) differenciaegyenle alapján a GDP-arányos államadósság sabil, amennyiben (1 + π c 0,5g po )/[(1 + g po )(1 + π c )] < 1, vagyis a b 1 koefficiense abszolú érékben kisebb, min 1. Mivel az inflációs cél, valamin a poenciális növekedés jellemzően poziív, ezér csak a g po > 0 és a π c > 0 eseeke vizsgáljuk. Némi számíás köveően igazolhaó (a bizonyíás i mellőzzük), hogy poziív poenciális növekedés és inflációs cél melle a sabiliási ulajdonság mindig fennáll. Ennek kövekezében az adósságráa folyamaosan közeledik a b = 0 egyensúlyi ponja felé, vagyis a szabály a GDP-arányos államadósság folyamaos leépíésé vonja maga uán. Kérdés azonban, hogy milyen horizonon süllyed a ráa a felső korlá alá, és milyen sebességgel közelíi meg a nemzeközi és a hazai korláoka. Amennyiben például a gazdasági növekedés poenciális szinjé 2 százalékon, míg az inflációs cél 3 százalékon rögzíjük, akkor az (5) egyenleben az államadósság-ráa késlelee érékének a koefficiense 0,9708. Ez az jeleni, hogy a maasrichi kriériumo 80 százalékos rááról indulva ln(0,6/0,8)/ln(0,9708) = 9,7, míg az 50 százalékos szine ln(0,5/0,8)/ ln(0,9708) = 15,9 év ala érjük el. Az adósságráa felezési ideje ln(0,5)/ln(0,9708) = 23,3 év, vagyis megközelíőleg negyed évszázad ala éri el a 40 százalékos GDP-arányos államadósságo. Az adósságráa leépíésének dinamikájá az Európai Unió haos jogszabálycsomagjának 10 államadósságra vonakozó szabályával vejük össze. E szerin amennyiben a GDP-arányos államadósság meghaladja a 60 százaléko, a agállamnak a referenciaérékől ve elérés 1/20-ával kell csökkenenie az adósságráá hároméves álagban. A 3. ábrából jól láhaó, hogy a Magyarországon bevezee szabály gyorsabb és nagyobb mérékű adósságleépíés ír elő, min az EU-irányelv. (5) 10 hp://europa.eu/rapid/pressreleasesacion.do?reference=memo/11/898.

16 1122 Balaoni András Tóh G. Csaba 3. ábra A pénzügyi sabiliási örvényben foglal szabály és az EU 1/20 szabályának hosszú ávú haása az adósságráára* Százalék Pénzügyi sabiliási örvény EU fiskális csomag * A vízszines engelyen a szabály élebelépéséől számío évek száma, míg a függőlegesen a GDP-arányos államadósság van felüneve. Forrás: sajá szerkeszés. Hogyan érékelheő ehá a szabály hosszú ávú haása? Egyrész reális feléelek melle az adósságráa viszonylag gyors csökkenésé eszi leheővé, így középávon (20 30 éves horizonon) a szabály konziszens az alapörvényben foglal célokkal. Ugyanakkor az adósságleépíés nem úl gyors, emelle a sebessége folyamaosan lassul, miközben egyre inkább közeledik a 0 felé. Az egyenle nulla fixponja elfogadhaónak űnik a konvergencia sebessége melle, vagyis nem jelen nagyon draszikus adósságleépíés. 11 Az adósságleépíés kölsége Az előző elemzés arra az alapveő kiinduló felevésre épül, hogy a gazdaság poenciális növekedési ráája, valamin az inflációs cél nem függ a deficiől, azaz a kölségveési keresleől. 12 Ez nem jeleni azonban az, hogy a bruó hazai ermék szinjé ne befolyásolná a kölségveési keresle. A kölségveés aggregál kereslere gyakorol haása, vagyis az úgyneveze kölségve- 11 A végelenben nulla GDP-arányos államadósságba konvergáló eredmény ugyanakkor még lazább feléel, min az álalános egyensúlyi modellekben alkalmazo ranszverzaliási feléelek, mivel azok az államadósság diszkonál érékének 0-hoz való konvergenciájá köveelik meg. Az állam ranszverzaliási feléeleiről lásd Bohn [1991]. 12 Ezzel szemben Bessenyei [2012] feléelezi, hogy a defici hosszú ávon megválozaja a gazdasági növekedés ráájá.

17 Az új magyar adósságszabály érékelése 1123 ési muliplikáorok a hazánkra vonakozó empirikus becslések szerin bár kicsik, de az eseek úlnyomó öbbségében poziívak (Horváh és szerzőársai [2006], Baksa és szerzőársai [2010]). Hogy bemuassuk az adósságleépíés kölségé, a kölségveés kereslei haásá a GDP-arányos elsődleges deficiel (pd) közelíjük, mivel elsősorban az a célunk hogy a kibocsáás szinjére gyakorol haás mérjük. A defici és az elsődleges defici közöi kapcsolao a pd = d {i /[(1 + g )(1 + π )]}b 1 összefüggés számszerűsíi, ahol i az államadósság nominális implici kamaráája. Behelyeesíve a (4)-egyenlebe, a (6) képlee kapjuk. 13 pd b 1 = π 05, g i. (6) 1 + g 1 + π ( )( ) ( ) Amennyiben az inflációs cél 3, míg a poenciális növekedés 2 százalék, a nominális kama pedig 5 százalék, akkor poziív adósságráa eseén elsődleges öbblee ír elő a (6) összefüggés. Ennek megfelelően, az adósságleépíés ideje ala a kölségveés folyamaosan kereslee von el a gazdaságból. Ez szinben arósan lejjebb olja a bruó hazai erméke, de a növekedésre gyakorol kedvezőlen haása csak ideiglenesen jelenkezik. Ez a GDP-veszesége úgy érelmezhejük, min az adósságcsökkenés kölségé. Ha az elsődleges egyenleg muliplikáora μ, akkor a GDP-arányos kölség µ b 1 c po várhaó éréke a -edik időponban ( π 05, g i), összesen pedig poziív β diszkonényező eseén ( π 05, g i) β. po c ( 1+ g )( 1+ π ) µ b 1 c po 1 + po c 1 g 1 π = 1 ( )( + ) A gazdasági ciklusokhoz való alkalmazkodás Míg a korábbiakban az vizsgáluk, hogy a makrogazdasági válozók várhaó éréke melle az (1) képle milyen hosszú ávú adósságpályá von maga uán, a kövekezőkben az vesszük górcső alá, hogy a gazdasági muaók válozékonyságára milyen haás gyakorol a jelenlegi szabályozás. A legfőbb kérdés, amire a válasz keressük az, hogy ha a gazdasági muaók ciklikus mozgásukból fakadóan elérnek az egyensúlyi szinjükől, akkor a szabály álal meghaározo kölségveési poliika felerősíi-e vagy mérsékli- e a gazdaság kilengései. A kövekezőkben ehá nem a válozók várhaó éréké, hanem a szórásá vizsgáljuk. A varianciának jelenős jóléi haása is van, mivel a házarások jellemzően ragaszkodnak a fogyaszási szinjükhöz (Barro Sala-i-Marin [1999]). A kölségveés diszkrecionális dönéseinek korláozása óhaalanul csökkeni az aniciklikus kölségveési poliika mozgáseré. A negaív haásoka úgy 13 Az államadósság nominális implici kamaá az egyszerűség kedvéér egyelőre rögzíjük i = i szinen, később megvizsgáljuk az endogenizálásának kérdésé.

18 1124 Balaoni András Tóh G. Csaba lehe minimalizálni, ha a szabály a gazdaság ciklikus állapoának megfelelően haározza meg a kölségveési kereslee. Az egyik megoldás, hogy különböző becslések segíségével igyekeznek mérni a gazdaság ciklikus helyzeé (kibocsáási rés), és ezek a számío érékek haározzák meg az állami keresleélénkíés jelző egyenleg korlájá. Megközelíésében igen, de aralmában ulajdonképpen alig különböznek eől a srukurális egyenleg muaóira vonakozó szabályok. A srukurális egyenleg saiszikai módszerekkel kiszűri a gazdasági ciklusok kölségveési egyenlegre gyakorol haásá, 14 vagyis az úgyneveze auomaikus sabilizáoroka (Tóh [2010]). Ha ehá a szabály a srukurális egyenlegre vonakozik, akkor a diszkrecionális keresleélénkíés felső korlájá haározza meg, míg az auomaikus sabilizáorok működésé semmi sem korláozza. A harmadik módszer a ciklusokon áívelő egyenleg beemelése a szabályba, amely az előzőkhöz képes egy eljesen más megközelíés, ám módszerani problémák ebben az eseben is bőven akadnak. Az emlíe három módszer közül bármelyik irányban indul el egy állam, mindegyik bonyolul elszámolási módszereke, összee muaóka köveel meg, ami ronja az egyszerűség és az áláhaóság kriériumai. A hazai adósságszabály szerin az adósságválozás, illeve az abból levezee defici és elsődleges defici a kövekező időszakra (évre) vonakozik, így nem beszélheünk cikluson áívelő szabályról. Az (1) összefüggésből nem lehe egyérelműen levezeni a srukurális defici szinjé, vagyis a hazai szabályozás nem az auomaikus sabilizáorok korlálan működésével próbálja megvalósíani az aniciklikus poliiká. Bár az (1) egyenleben nem szerepel a kibocsáási rés, bizonyos felevések eljesülése eseén a gazdasági növekedés és az infláció szinje elegendő információ nyúj a gazdaság ciklikus helyzeéről, illeve annak válozásáról. A hazai szabályozás ehá közelíő válozókkal próbálja megragadni a kibocsáási rés szinjé. Fonos azonban hangsúlyoznunk, hogy ez csak bizonyos felevések eljesülése eseén leheéses: a jegybank egy exogén, poziív inflációs cél (π c ) köve, ennek megfelelően az inflációs várakozások legalább részben horgonyzoak, vagyis az inflációs folyamaok graviációs középponjá alkoó várakozások középávon konziszensek az inflációs céllal; a kibocsáási rés és az infláció közö fennáll egy poziív kapcsola, vagyis a Phillips-görbe een érheő a gazdaságban. 15 E feléelezések melle megvizsgálhajuk, hogy a gazdasági ciklusok különböző szakaszai milyen növekedés és inflációs ráá vonnak maguk uán, amennyiben kereslei, illeve ermelékenységi sokkok jellemzik a gazdaságo. A 4. ábrán a vízszines engelyen a gazdasági növekedés és a poenciális bővülés különbségé, míg a függőlegesen az inflációs öbblee (vagyis az inflációs célól ve elérés) mérük fel. 14 Emelle az egyszeri ényezők haása sem szerepel a srukurális egyenlegben. 15 Ez empirikusan igazolja Balaoni Mellár [2011] és Balaoni [2010].

19 Az új magyar adósságszabály érékelése ábra A gazdasági növekedés poenciálisól való elérése és az inflációs öbble a gazdasági ciklus különböző szakaszaiban π π c g g po Forrás: sajá szerkeszés. Ha g g po > 0 és π π c > 0, akkor a magas inflációból úlkereslere, vagyis poziív kibocsáási résre lehe kövekezeni, ráadásul a gazdasági növekedés meghaladja a poenciális, így a poziív rés águl. Ha g g po < 0 és π π c > 0, akkor ovábbra is úlkereslere lehe kövekezeni az inflációs öbbleből, azonban a rés már zárul, mivel a gazdasági növekedés alacsonyabb, min a poenciális. Ha g g po < 0 és π π c < 0, akkor kereslehiány jellemzi a gazdaságo, ráadásul ez a úlkínála egyre fokozódik. A kibocsáási rés negaív és abszolú éréke időben növekszik. Ha g g po > 0 és π π c < 0, akkor a gazdaság kereslei korlája ovábbra is jelen van, de idővel egyre kevésbé effekív. Amennyiben a kibocsáási rés nem nulla, abban az eseben a kölségveési poliika a kereslemenedzsmen eszközeivel ompíhaja a GDP-rés perziszenciájá, illeve ezen kereszül a varianciájá, és ezzel hozzájárulha a házarások magasabb jó lé éhez. Amennyiben a gazdaságo csak kereslei és ermelékenységi sokkok érik, abban az eseben az infláció sabilizálása a kibocsáási rés is sabilizálja. Ez a jelensége nevezi Blanchard Galí [2005] szerencsés egybeesésnek, és ebben az eseben a kölségveési poliika megfelelő iránya (sance) egyérelműen meghaározhaó puszán az inflációs öbbleből, vagyis egy szabálynak elegendő csupán az áremelkedés ráájá aralmaznia. Ezzel szemben, ha a gazdaságo kölségsokkok érik (olajár vagy egyéb nyersanyagárak megugrása, áfaemelés), az infláció szinje nem hordoz elegendő információ arról, hogy milyen irány kell vennie a kölségveésnek. Ebben az eseben ugyanis bár a fogyaszói árak dinamikája érdemben megemelkedik, a gazdasági növekedés némiképp lelassul, a kibocsáási rés pedig negaívvá válik. Az infláció és a gazdasági növekedés együes figyelembevéele azér ekinheő jó megoldásnak, mer a gazda-