Mohás Lívia A TÚLÉLŐ. Első megközelítésben

Átírás

1 A kitűnő író és pszichiáter, dr. Mohás Lívia, Kádárral foglalkozó dráma-kísérletem ihletésére nagyszerű pszichológiai elemzését adja a valóságban elhangzott Kádár-monológnak. Mohás Lívia A TÚLÉLŐ Csak egy hullám Belső fejlődésünk leírható a függőségtől-az-autonómiáig vonalon, életünk az újszülött teljes kiszolgáltatottságával kezdődik, és azok a felnőttek, akik valóban beérnek, már alig függenek valamitől. Szabadok, azt mondjuk rájuk: bölcsek. Szabadok, de nem a kollektív tudattalan ősképeinek hatalmától. Az ősképek, az archetípusok döntő erők lehetnek, előidézik a valós eseményeket, és nem mindíg szállhat szembe velük eredményesen személyes elhatározásunk, akaratunk és intelligenciánk. Az első világháború után minden értelmes ember azt mondta,nem lesz többé háború, gazdasági ügyeink összefonódtak, így hát a háború tökéletesen értelmetlen. Mégis jött a második világháború, azóta is tartanak hol itt, hol ott a harcok, karöltve a szakadatlan béketárgyalásokkal.ki gondolta volna 1900-ban hogy harminc évvel később esetleg olyan dolgok történhetnek meg Németországban, mint amilyenek ma történnek? - irta C.G.Jung - és folytatja: Hitték volna, hogy egy egész nemzetnyi, magasan művelt és intelligens embert igy hatalmába kerithet egy őskép igézete?...ez a hatalom belül nyűgözi le az embereket, ez az aktivált kollektív tudattalan /1/. Mintha Wotan kelt volna életre akkor, a harmincas, negyvenes évek német történelmében. Átcsapott a németek fölött a Wotan hullám. Ahogyan átcsapott fölöttünk ez is, és később, a tizenhetes orosz forradalommal induló történelem, Wotan neve ez utóbbi esetben: Tedore. A Tedore nevet az ősi grúz mitológiából vettem, ő volt a grűzok földistene, barna arcú -nak nevezték, az általa mozgatott hullám vitte pár évtizedig Sztálint, a grúzt. Csizmájával, bajszával emlékeztet egy földművelőre. Kádár nála kisebb fodor a Tedore hullámverésben. Ebből a távlatból érdemes nézni őt és utolsó felszólalását. Ezt az embert belülről nyűgözte le nála nagyobb erő. Első megközelítésben Kádár utolsó felszólalása homályos utalások és töredezett emlékszigetek sora, amely 313 amnéziás, kapkodó, inkoherens mondatból áll. Világosan észlelhető belőle, hogy Kádárban a ráció és a logika helyett itt az emócionális áradás dominált. Ez maga alá gyűrte a kognitív struktúra és a verbális készlet megfelelő használatát.a szöveg teste hármas tagoltságú - akár három különös, csikorgó zenei tétel. Az első tételben, az expozicióban hangsúlyos a testi, lelki nyavalyák emlegetése,a 1

2 burkolt vagy a nyilt mentegetőzés és a nem ér a nevem háritó gesztusai. A második tételben,vagyis a középső szakaszban elsősorban politikai tartalmu mondatokat görget, főképp 56-hoz kapcsolódik. A fináléban ujból a testi és a memória panaszokat említi, ahogyan a zenedarabok szokták felidézni röviden az egyszer már szerepeltetett motívumokat. Azzal erősíti itt a hárító védekezését, hogy minduntalan az orvosára hivatkozik. Kettős fedezék ez, egyik a testi bajoké, másik az orvosi tekintélyé. A túlélő teljes feltárulkozása elmarad. Mindhárom tétel rétegeiben más motivumok is vannak, indázva összekapcsolódnak, keverednek. Ilyen az alluziók sora, mikor Kádár a szavak szintjén ugyan a betegségeiről beszél, de mintha voltaképp a rendszer betegségeire célozna, mintha rejtetten - önamaga elől is eltakarva a bajt -a kádári rezsim idegbénulását taglalná és arra utalna. Vagy ilyen téma az,amikor nem a testi, szellemi nyavalyák fedezékébe bújik, hanem egyre bocsánatot kér, udvariaskodik. Legsúlyosabb a felelősség témája, amely már az első részben felbukkan, méginkább a középső részben, itt jelenik meg az Obrazcov motívum és a Hegedűs motívum. A felszólalás mintha egyfajta bűntudat előli szökési-és háritási kisérlet lenne, amely Kádárban már előzetesen is és a felszólalás idején is működhetett. Hárítása talán kevésbé vonatkozik a külső világra, valószínűleg nem annyira a KB tagok, a hallgatóság vagy az ország népe elől akar elszökni, illetve előlük eltakarni valamit. Sokkal inkább önmaga előli háritás feltételezhető itt és menekülés az elkövetett dolgok mélyebb tudomásulvétel elől. Bűn és bűntudat a keresztény kultúrában a morál kategóriájába tartozik, míg az ennél ősibb /az indiai, a kínai stb./ kultúrákban az értelem homályának tartják. Igy is, úgy is kötelező a jóvátétel - ha van a bűnről tudatunk.de amíg a bűnt el tudjuk takarni magunk elől, addig jóvátétel sincs, feloldozás sincs. Kádár noha küzdelmesen akar szembesülni a felelősségtudatával, a vállalásaival, a kötelezettségeivel, ennek számos jele megtalálható ebben a felszólalásában is, de megmarad ezen a szinten, mélyebbre nem száll, a bűn homálya nincs megvilágitva. Egybeesik ezzel a szomatikus jelzés: értelmének homálya. Stratégiája a menekülésben betegségeinek és memóriája romlásának a fölöttébb hangsúlyos emlegetése. Az érés dandárján Kádár utolsó felszólalását aligha értjük, ha nem számolunk életkorával. Életünk első felét valamennyien éljük, a második felében pedig megpróbáljuk értelmezni azt, amit megéltünk. Olyan ez, akár valami enyhe kényszer, mely a múltunk megvilágítására vonatkozik és mellé törvényszerűen csatlakozik egy másik belső sürgetés: a személyiség kiegyenlítődésre vágyik. Valamiféle egységesülésre,és ettől bizonyos értelemben új emberré válhat. Az a belső törekvése hogy ami megvan, azt egészítsük ki az ellenkezőjével. 2

3 A macsók megszelídülnek, a lágy nők keményebb attitűdöt tapasztalnak magukban. A férfi felfedezi gyengédségét, a nő pedig az eszét. Ezek persze csupán leegyszerűsitett példák. A változások ezerfélék és különböző mélységűek lehetnek, ám többségükben tudattalanul zajlanak. Kádár felszólalásában is tetten érhető, hogy az eddigi magatartásának ellenkezőjét produkálja. Köztudott volt szemérmessége, elzár- kózása attól, ami személyes, ha őt mutatták a filmvásznon, akkor elhagyta a vetítőt, megtagadta, hogy a TV portréfilmet készitsen róla, hárította az ünneplést, nem szeretett önmagával foglalkozni, még kevésbé önmaga belső ügyeiről, érzelmeiről beszélni. Az utolsó felszólalásban azonban ezt teszi, emlegeti felesége gyomorműtétét, bőbeszédűen sorolja saját testi panaszait, betegségeit, némely ponton még az is felbukkan, ami régi magatartásában elképzelhetetlen volt: a nárcisztikussága. Ebben a késői életkorban, amiben Kádár a felszólalás idején volt, az ember - ki-ki képességei arányában - kezdi észrevenni, hogy amit eddig lenézett, elvetett, ostobának tartott, azokat érdemes megvizsgálni: hátha van azokban jó is. És forditva: sok idős ember olykor felfedezi, hogy ami eddig szilárd meggyőződése volt, hitek, szerelmek, barátságok... talán megértek arra, hogy eltávolodjon tőlük, vagy arra, hogy olyannak fogadja el azokat, amilyenek, megbékélve rossz oldalukkal. Ennek a belső felülvizsgálásnak lehetnek megrázó következményei, krízisek, pályamódosítások, házasságtörések, házasság felbontások, kilépés a pártból, az egyházból, nagy megtérések, új intuíciók, összeroppanások, elborulások, belemenekülés a szklerózisba és az amnéziába. Kádár esetében, úgy látni, az amnézia a tudattalan stratégia egyik eszköze. Ezzel együtt a felszólalás zavarossága részben lehet az idős korral járó intellektuális hanyatlás, az öreg psziché működészavara is, amit alaposan felgyorsított a súlyos szituációs ártalom: az akkori politikai helyzet, nevezetesen a kádár-rezsim bukása. Életének értelmezési szakaszát ez kegyetlenül megnehezíthette. A rendszer, amit magáénak érzett, aminek játéktere, érzelmi-és élményvilága a saját személyes játékterével, érzelmi-és élményvilágával immár elválaszthatatlanul összeszövődött, éppen lehanyatlott. Az egzisztenciális esendőséget, a védettség elvesztését nem csak személyes élettörténetében élte meg, hanem valami olyan kezdett omladozni körülötte, ami számára az Egészet jelenthette. Mintha a szenvedélyes jezsuita (ÖREGKORÁBAN, MIND SÚLYOSABBAN BETEGESKEDVÉN) a középkor EGYIK egyik hajnalán arra ébredne, hogy szétporladt hőn szeretett Egyháza. A másik nehezítő tényező lehetett számára, múló élete értelmezésekor, egy sajátos belső jellegzetessége: a transzcendencia hiánya. Miközben /bármely/ idős személyiség értelmezni szeretné élete lefutott részét és ami van, azt az ellenkezőjével kiegészíteni, ebben a folyamatban észleli önmagán az egység sokszor kínzó hiányát. A végső összegzésben roppant nagy segítség, ha ilyenkorra sikerül az egyénnek azt a funciót igénybe vennie, amit C.G.Jung transzcendens fukciónak mond. Nevezetesen a tudatos és a tudattalan küzdelméről és együttműködéséről van itt szó /a vallás nyelvén ilyenkor az értelem és a kegyelem küzdelméről és együttműködéséről beszélünk/. Ennek a funkciónak a segítségével kevésbé kínzó az egység hiánya, kevésbé kétségbeejtő az egzisztenciális összeomlás. Ez esetben ugyanis a tudattalan, ez az egyáltalán nem veszélytelen tárház...megadja mindazt az ösztönzést és 3

4 segítséget, amit csak a jótékony természet túláradó bőségében közvetíthet az embernek. Olyan lehetőségei vannak, amelyek a tudatnak nem állnak rendelkezésére soha, hiszen övé az egész küszöb alatti /szubliminális/ pszichikai tartalom, minden, amit elfelejtettünk, és amin átsiklottunk /2/. Amit Kádár elfelejtett vagy elfelejtett, szubliminálisan észlelt, vagy elfojtott, amit tudott, de szőnyeg alá söpört, mindezeket az egység vágyával, kényszeres kívánságával szeretné kimondani, erre tesz kisérletet az utolsó felszólalásában. De úgy tűnik, nem kapta meg a tudattalan jótékony segitségét, a transzcendens funkció, amely elvileg minden emberben potenciálisan megvan - nála fejletlen. A tudattalan más-más mértékben áll rendelkezésünkre, jótékony, hasznos üzeneteit az egység helyreállitásához azok könnyebben észlelik, akiben megvan a hajlam a finomabb, a lelki strukturák differenciálásra. A Tedore mitológia gyanakodott mindenre, aminek a transzcendenciához köze lehet, vallásoktól az analitikus pszichológiáig, és gyanakodott a fínomabb strukturáknak még az elemzési módszereire is. A vulgár materializmus nemcsak fékezte, hanem egyenesen irtani próbálta az emberekben a transzcendens igényt, úgy is, mint funkciót. Kádár személyes pszichikumában - utolsó felszólalását elemezve - ennek a segitő erőnek hiánya észlelhető. Valószinűleg ezért nem bir mélyebbre szállni és - bár a saját felelősségét kinlódva vizsgálja - a bűn és bűntudat megéléséig nem jut el. Idős mesterek irják a legkomlexebb lélekzetelállitóan szép vallásos zeneműveket, bizonyára szakmai tudásuk ekkorra tetőzik. Ám lehet ennek más oka is. Az a magassági pólus, amely ellenpólusa az ösztöninek és biológiainak, ugyancsak tetőzik bennük,és már túlmutat az ego határain, az egyéni érdekeltségeken,a divatokon,a stílusokon, a siker orientáltságokon, mindenen, elsősorban a természet fölöttibe és a tudat fölöttibe irányul, függetlenül attól, hogy vallásosak-e vagy sem. A transzcendens funkció hatása olykor a következményekből észlelhető az öreg embereknél is. Szélsőségesen rossz esetben múltbeli sorsuk átvizsgálása és értelmezése összeroppanthatja őket, ellenkező esetben: a békés teljesség élményét hozza. Ez a vizsgálódás némely ponton hasonlit ahhoz, amit a kutatók a megtérés folyamataként irnak le /3/. Amikor az öreg embernél az összeroppanás a végeredmény, felfogható ez ugy, hogy a megtérésnek csak az első, a krizis szakasza játszódott le,és nem futotta ki magát a lendület, a krizisből nem jött létre az értékek kiegyenlitődése, a személyiség integráltsága,az önértékelések emelkedettebb szintje. Miféle külső dolgok hozhatják a megtérést megelőző kriziseket? Fontos személyek elvesztése, egzisztenciális megroppanás,élethelyzeti csőd, karrier vesztések,miközben az ego átérzi, hogy már elfogyott az ereje,nincs mód a problémák kezeléséhez. Kialakul az egzisztenciális szorongás, ami kinzó vákuum helyzetbe különösen azokat hozza, akik csakis a tudatos énükkel azonositják magukat. Az ego burok megreped, beáramolhat más is, mint amit a nárcisztikus ego eddig hitt magáról vagy arról a világról, amit magá- énak vallott. A zavaros felszólalást megelőző időben feltételezhetjük a lelki krízist, amely megrekedt félúton, a személyiséget nem integrálta, hanem szétdúlta. /Az alábbi elemzésben az idézőjeles mondatok azok, melyek valóban elhangzottak Kádár szájából.a zárójeles szám azt jelzi, hogy az idézett mondat hányadik a felszólalásban. A vastag betűs mondatok az én amplifikációim,azt tartalmazzák, amit a szöveg mögül hallok, ezzel néhol 4

5 kiegészítem Kádár mondandóit, ahogyan a régész próbálja a kövület darabkákat kipótolni, hogy elképzelhető legyen, mi akart lenni ez a kőfaragvány. A kibővítésekben szerepel az, amit Kádár mondhatott volna,amit gondolhatott félig-meddig tudatosan vagy tudattalanul. Hol így, hol úgy, küszködve a régi és újabb elfojtásokkal, a kimondás vágyával,a nevetségessé válás félelmével,a pszichikus működés zavaraival és intellektuális hanyatlásával. Olyan töredezetten szól, akár a megrepedezett hanglemez, ami néhol összefüggő, máshol csak recseg. Természetesem az amplifikációim és a felszólaláshoz fűzött megjegyzéseim szubjektivek, ellenőrzésükre nincsen mód./ A felelősség és a vállalás Határozottan észlelhető, hogy a felelősség súlya nyomja,de arra nem utal a szöveg, hogy komoly lelkiismeretfurdalása lenne. Még kevésbé arra, hogy mély bűntudat kínozná a forradalom utáni megtorlások, kivégzések miatt. Sajnos az emberi fajban az ölés tilalma korántsem akkora tabu, mint szeretnénk, és a nagy eszmék, a szent vagy a szent meggyőződések ügyéért elkövetett emberölések esetében a történelem során elég könnyen adtak felmentést önmaguknak és egymásnak egyének és közösségek. Ami kínozhatja, ahogyan már említettem, a múlt megértésének kényszere és egy furcsaság: Kádár nárcisztikussága. Ez az ember puritán, de öntetszelgő is. A hatalom emberei rendszerint hiú lények, és ekkoriban már Kádár nárcizmusa erősen megsérült. Leesett a trónról, kitúrták az ország első emberének hatalmi és dinamizáló szerepéből, már senki sem kíváncsi arra a kacsintós, szemcsippentős, sármőr-férfi magatartására, ami rajongókat hozott a parlamenti fogadásoktól Párizsig. Mint minden politikusban szükségképp van itt valamennyi exhibíció, a kívülállók szemével is nézi magát és helyzetét,..nem tudom, hogy maguk engem püffedt embernek vagy pocakosnak ismertek-e /13/...nem tudok, nem birom ki, hogy passziv vagyok, és nem tudok válaszolni dolgokra. Nem birom ki na! És ennek a betege vagyok. / / Hiszen az a politikusi tempó, hogy amikor lehet, élen vagyunk, dinamizálunk, megmutatjuk az utat, a helyes irányt, mutatjuk magunkat. Érzékelhető a kijelentéseiből: nagyon fontos neki,hogy ő szabadon tud - tudott - nyilatkozni bármely sajtónak, hogy a május 1-i megemlékezésen részt vesz, hogy a tanácsát kikérjék stb., talán annak is betege, hogy mindezekre már nem kérik, nem hivják igazán. Lássuk közelebbről a felelősség szólamot és annak változatait. Ez az első tételben már jelentkezik:...nekem olyasmit is kell mondanom, amiért felelek/7/ Mi az én felelősségem? /9/...én nem csak a magam nevében beszélek, engem kötelez egy rend és egy fegyelem /34/ Ez az én felelősségem /39/...én most már ennek a felelősségnek a tudatában voltam, hogy én megnevezni senkit sem fogok /40/...én örökké az én felelősségemre gondolok /45/ 5

6 ... azon forgatom éjjel- nappal a fejemet, hogy olyan választ adjak, ami félreérthetetlenül.. /50/ igazol a régi és az uj kommunisták előtt és magam előtt is, a nép előtt is, hogy én jó király voltam, jó apa voltam, vigyáztam a számra, hogy élhessék világukat az emberek, ha panel vacak házakban is, az is jobb, mint a nyomortanya, meg legyen nekik sör, krumplileves és pörkölt és éljék világukat. Nem tudok bizonyos embert, akinek én felelős vagyok, meg kell mondani /51/ nem tartozom felelősséggel nektek itt a teremben, nem vagytok ti harcedzett bolsevisták, mit tudtok ti arról, amit én tudok. Akik engem felelősségre vonhatnának, azok a régi nagyok de főleg a SZU-ban, ők már holtak. Van itt egy ritka zavaros mondata,talán azért ennyire töredezett, mert itt kezd felgyüremkedni az 56-os poitikai élménysor, a felelősség súlya, az oroszoknak tett igérete, és ettől a feszültsége fokozódott:...én azt gondoltam, hogy én olyan felelősen nyilatkozom, hogy annak is eleget tudjak tenni, hogy nem Magyarország iránt és a Magyarország szövetségi elkötelezettsége iránt nem érdekeltek olyan nagyon magas rangú emberek /58/ eleget akartam tenni 56 ban és utána az oroszok követeléseinek is meg azoknak is, akiket nem érdekelt Magyarország szövetségi elkötelezettsége, sőt. Szituációs hasonlóság van itt abban, hogy egyszerre több irányba kellene Kádárnak megfelelnie, most az utolsó felszólaláskor a reformkommunisták és a régi kommunisták szempontjainak, akkor, 56-ban az oroszoknak is meg az oroszok kivonulását sürgető forradalmároknak is. A jelen hasonló szituáció megpiszkálja a régi élményt,a régi emóciókat, főképp a szorongásokat, hiszen nem lehet többfelé megfelelni egyszerre, az egyénnek ilyenkor nő a feszültsége,lázasan igyekszik rendezni kapcsolatát a múlttal, a jelennel, a környezettel és a realitással. Kádárnál is fellép a nagyobb feszültség, elakad, elnézést kér, előveszi a jegyzetét, majd gyorsan ismét a betegségéről beszél. Hárítja erőteljesen a múlt kudarcos emlékeit, szorongásait. Itt menekül bele abba az alluzió sorba, amit később leírok, ahol kezének idegbénulásáról beszél, de úgy, mintha ezzel a rezsimre célozna. A kötelezettség, annak vállalása és a felelősség szavak gyakran szerepelnek az alig összefüggő mondatsorokban:...pörög az agyam, hogy milyen felelősségem van /110/...én nem akartam felelőtlenül nyilatkozni /111/ Most akkor mondják meg, hogy én mit csináljak? Mikor nekem legeslegfontosabb célom az volt akkor, hogy biztonságban eljussak Szolnokra.Bármilyen úton-módon. Akárkik vesznek körül, eljussak 6

7 és még más kötelezettségem is volt.én kötelezettséget vállaltam azok biztonságáért, akik - tényleg kötelezettséget vállaltam én.. /120,-124/...ha én irásban kötelezettséget vállalok /127/. Ezek közé be-beékelődnek a párt és a kormány legalitására vonatkozó mondatok, mintha elvtársaitól a kimondott szó, a vállalások betartását várná:..a kormány legalitása fontos /132/... Önök erre szavaztak még titkosan, hogy a párt legalitása a fontos, mert hogyha nem ellenforradalom, hát akkor nem tudom, hogy erre ki hivatkozhat /133/ Önnök arra szavaztak, hogy a párt törvényszerűen, jogosan járt el és ez a párt leglitása szempontjából nagyon fontos. Akkoriban ezzel hitelesitették a párt döntéseit, azokat is, amiket 56 után hoztunk! Hitelesítették, hogy ami okóber 23-án megindult az ellenforradalom volt. Most meg azt mondják egyesek, hogy nem ellenforradalom. Dehát ez botrány, mert ezzel azt is kimondják, hogy a párt nem járt el törvényszerűen,..nem csak a felelősségem, az életem is attól függött, és sok ember élete, hogy ezt elmondhassam /150/ a szolnoki lapban arról, hogy itt rend lesz....talán ezt mindenki tudja, hogy mit jelent ez a felelősség. Órákat, perceket, nem az én sorsomról van csak szó, hanem az atyaisten tudja, hogy hány embernek a sorsáról / / Minden embernek megvan a saját élettörvénye, és úgy válhat személyiséggé, ha önmaga sorsát éli, a saját törvényeit teljesiti be. Van C.G. Jungnak egy összetett, számomra nehezen érthető passzusa, amit ha megpróbálok Kádárra, felelősségtudatára, vállalására alkalmazni és igy gondolkozni felőle, eléggé megrendit. Igy szól a passzus: Csak az lesz személyiség, aki tudatosan igent tud mondani arra a rendeltetésre, mely bensejéből mintegy elébe lép, aki viszont ebben kudarcot vall, azt magával rántja az események vak sodra, és megsemmisül. Minden igazi személyiségnek ez a nagy és megváltó tartalma: önkéntes döntéssel hozza magát áldozatul rendelteté- sének, s ennek tudatában alkalmazza ezt saját egyéni valóságára, ami csak rom- lást okozna akkor, ha a csoport élné meg tudattalanul /4/. No már most, nézhetem Kádárt úgy, mint aki önkéntes döntéssel hozta magát áldozatul rendeltetésének, és amit megélt - az 56 eseményeinek megtorlása során - a saját egyéni valóságában, az csak romlást okozott volna, ha nekünk, a csoportnak kellett volna megélnünk tudattalanul. E látószög szerint: minket, a csoportot, az ország népét megkímélte attól, hogy bűntudattal dagonyázzunk a gulyásszocializmusban. Mert emlékezzünk csak: korántsem gyászfátyolosan és nem gyászruhában szórakoztunk a táncdalfesztiválokon. 7

8 Hallottunk ugyan suttogni arról, hogy a Corvin közben és egyebütt harcoló kamaszok a börtönben várják nagykorúságukat és Kádárék majd akkor irtják ki őket. De nem vonultunk az útcákra, sem a Parlament elé, nem vontunk emberkordont a börtönök köré, nem akartunk meghalni. Ő, Tedora kis hullámlovasa Csermanek-Kádár irta alá a halálos itéleteket, hogy rend legyen. Ő sem akart meghalni. Vigyázott a bőrére, mint mi valamennyien, utált volna Vorkután élni, jobban szerette Dobogókőt, ahogyan mi is. Nem akarta, hogy Rákosi visszaztérjen, ahogyan mi sem. Nem volt Nagy Cserkész, mint a tisztességes Teleki Pál, aki válságos óráján öngyilkos lett, nem fordult szembe a diktatúrával, mint Nagy Imre, akit ezért kivégeztek. Kádár más volt, saját sorsát beteljesítette, ő a sorscsinálta túlélő. Megélte a maga személyes valóságában az 56-os forradalmárok kivégeztetését, és nekünk a csoportnak nem kellett megélnünk,tudattalanul sem, hogy ez megtörténhe- tett. Kádár a belső hangtól bizonyára félt. Ami a bennsőnkből szól, az egy teljesebb életre int, az a tágasabb tudat hangja. Az ijedtség sok embert elfog és ez egyáltalán nem gyermeteg dolog, mert Luciferi hang ez, de fényhozó értelemben, keveredik benne a megveszekedett és az igaz, az érthető és a felkavaró,..azt akarja a tudtunkra adni, amitől szenved az Egész, vagyis a nép, amelyhez tartozunk, vagy az emberiség, amelynek része vagyunk /5/. Kádár,ha figyelt a belső hangra, számára a mitől szenved a nép? -re adható fényhozó válasz csupán csak a matériához kötődhetett: fridzsider, telek, rántott hús, sör. Ilyesmire kódolhatta át a belső hangot,ezeket tudta meghallani, mint az ország népé- nek szükségleteit. Ismét belebotlottunk itt a transzcendens funkció hiányosságába. Egész életpályája és ez a töredezett utolsó felszólalása azt sugallja, hogy tudatosan mondott igent arra a rendeltetésre, amit saját belső meggyőződése igy tárt eléje. A saját értékrendje szerint személyiség. Néhány mondata, mondattöredéke utal rendeltetéstudatára,...mégiscsak a pártot, a rendszer védem /92/, nincs kétségem affelől, hogy ez őszinte állitása, a kommuniz- mushoz hű embernek tartotta magát, a rezsim összeroppanása ezen nem változtatott. 8

9 Lehetséges, hogy amnéziás gondolkodását az is súlyosbitotta, hogy nem birt saját pártjáról és rendszeréről vaskosan negativ dolgokat kijelenteni, talál istenigazában végiggondolni sem. Nehézkesen, zavarosan jut el a felszólalásában oda, hogy rejtetten bár, de az Obrazcov motivumban igenis vállalja: mikor mi volt. Az Obrazcov motivum Ez előtt arról beszél, hogy vegyék tudomásul, ő visszaemlékezést fog csinálni, és mindenben az igazat fogja mondani. Mintha fenyegetné a hűtleneket. Közvetlenül ez után váratlanul Obrazcovot említi, a hires szovjet bábjátékost, annak valamilyen előszavát. Én ezt teljes mértékben felelősen vállalom, hogy mikor mi volt /239/ Vajon arról van itt szó, hogy Obrazcov előszavát vállalja? Vagy azt, hogy az ilyen komolytalan emberek, mint a bábjátékosok, a gyerekek és az udvari bohócok megmondhatják az igazat és már ő is, mint öreg, beteg ember ezt megteheti? Vagy az analógiás gondolkodásának az a kiágazása jelenik itt meg, hogy ahogyan Obrazcov, a bábjátékos rángatja, mozgatja a figurákat, ugy rángatta, mozgatta a SZU politikusgárdája őt, Kádárt és a magyar politikusokat? Mindegyik változattal kiegészülhet Kádár töredezett gondattöredéke. A bábfigurák és a politika analógiája ott lehetett a tudat peremén, mert innen kezdve sodródik elő a memóriából a XX. a XXII. pártkongresszus, Hruscsov, Berija, Rákosi, Rajk neve, a bábok és a madzaghúzogatók. Több, mit ötven mondattal később, a felszólalás végefelé újból felbukkan Obrazcov, ismét azzal indul, hogy Kádár a visszaemlékezéseinek megírására készül...a visszaemlékezésemben ahhoz tartom magamat, amit az a nem komoly ember, mondjuk az a bábszinházas mondott, hogy a fiataloknak szánja, hogy ő vállalja a multat /293/ Ahogyan én is vállalom. A mikor mi volt vállalásának további jele ez a kijelentése:...ez a Rajk ügy. Ami kiderült, hogy ez egy koncepciós per. Itt ugy hivják. És akkor most megkérdezem Önöket, jó, én hülye vagyok, én azt is vállalnám / / Nincs itt szó kinzó bűntudatról, amiért belügyminisztersége alatt végezték ki Rajkot. Itt vállalás van, a párt elfogadása,annak minden tettével, bűnével, koncepciós perével együtt. Majd e mondatok után azonnal ismét gyorsan eltereli saját és mások figyelmét erről a kínos témáról és az orvosa tekintélyének fedezékébe húzódik: De akkor -- mert azt mondta az orvos, hogy jó volna, ha maga megtagadná, hogy igy beszél /254/ A Hegedűs motívum 9

10 Kádár azt mondja, hogy takarékoskodásból nem akarja felkérni lakására az ebédet Pedig mindenki felajánlotta, orvos, mindenki, hogy amire szüksége van, készek a lakáson felkeresni, és én elutasitottam / / Nem akarom felkérni, ahogy az oroszokat sem akartam felkérni október 27-én arra, hogy segitsenek, pedig ők készek voltak felkeresni az országot. Én nem, hanem Hegedűs András, aki 23-án még miniszerelnök volt, ő aláirta a kérelmet, majd a SzU követségének repülőgépével Moszvába menekült. Négy mondattal később valóban említi Hegedűst: Én ismerem a Hegedűs elvtárs nézeteit is, ismerem. Aki ugye történelmileg nézve önkritikát gyakorolt / /és nagy szakállt növesztett, mint a nyugati egyetem tudósai vagy mint a bűnbánó remeték és a pópák, hát meg kell mondani, a pártot megtagadta, de mint balos ember Nyugaton ünnepelteti magát..ő aláirta akkor azt a levelet,amit két napig, ha jól emlékszem, az azóta elhúnyt ember megtagadott.most akkor mondják meg, hogy én mit csináljak? / /Mit tudtam csinálni? Amikor valójában nem is én hivtam be a szovjeteket, hanem a Hegedűs. Aztán nekem is valahol alá kellett irnom. Az azóta elhúnyt Nagy Imre a segitségkérés aláirását megtagadta, viszont az ő felelőssége alatt meg 56,. október 28-tól pogrom alapján ölték itt a kommunista pártmunkásokat, meg akire csak úgy rámutattak az útcán. Az azóta elhúnyt ember, Nagy, közülünk való volt, a mi kutyánk kölyke, szovjet állampogár is volt sokáig és a KGB ismerőse, ő sepertette le 52-ben, mint begyűjtésügyi miniszter a parasztok padlását, olyan se volt még, hogy szalonna helyett uborkán tengődik a paraszt ember aratáskor, ő is tudta, mi a kommunizmus. De ezt a szovjet segitségül hivást nem és nem irta alá, hanem a Hegedűs igen. Hegedűs Andráshoz még kétszer visszatér. Valószínűleg erősen foglalkoztatta Hegedűs magatartása, aki ugyancsak a legsötétebb időkben volt a kommunista rendszer prominens kádere, sikeresen kiugrott, és nem mindenki előtt lett erkölcsi halott,...én nem akarom a Hegedűs elvtárs formuláját elfogadni, mert ő önkritikát gyakorolt mostanában /167/ én nem akarok önkritikát gyakorolni, én hű vagyok ahhoz párt- hoz, amelyikbe beléptem valaha és hű a munkásosztályhoz. Mégis elvtársnak ne- vezem Hegedűst, mert a szovjetekhez fűződő szövetségi poiltikát a nehéz helyzet ben betartotta, már azzal, hogy behivta a szovjet elvtársakat. Ezzel tette lehetővé, hogy itt szocializmus épüljön az én vezetésemmel. De ha ő azt mondja, a Hegedűs, aki jelentkezett nálam, és megmondta, hogy tudományos munkával akar foglalkozni, ez nekem szent ember, akármit ir. Mert azt is tudta, hogy a szovjet kormány, akár szovjet földön van, akárhol, ragaszkodik a minisz- terelnök aláirásához, hogy beavatkozzon / / Volt esze, nem olyan naiv, mint én, tudta, hogy az oroszok akkor jönnek be, amikor akarnak, de Hegedűsnek, mint miniszterelnöknek az aláirása kellett nekik, már csak Nyugat kommunistái miatt is. Aztán meg úgyis kiszednék belőle azt az aláirását, ha nem szépen, csúnyán. Nem akart a párt kinyúvasztott halottja lenni, aláirta. 10

11 Hegedűst szent embernek nevezi, de nem tudom, hogy mit jelent Kádár személyes szótárában a szent, a szent ember és szívében mi e kifejezések érzelmi holdudvara. Talán tényleg tisztelte, mert Hegedűs a szovjet szövetségi politika játékszabályait betartotta azzal, hogy behivta az orosz csapatokat? Vagy gúnyból mondja szentnek Hegedűst, aki Kádár szemében mégiscsak az, ami az elszánt jezsuita szemében az aposztata pap, hitehagyó senki, aki ráadásul ünnepelteti magát egy másik vallás /a kapitalisták/ egyetemén...? Úgy tűnik, Nagy Imréék megölésével kapcsolatban így ad magának felmentést: 56.október...28-tól kezdődött az, amikor ruhára, bőrszínre, nem tudom mire rámutatva fegyvertelen embereket pogrom alapján megöltek. És azokat előbb ölték meg, mint a Nagy Imrééket. / 306, 307./ Menekülés betegségek és udvariaskodás mögé Nekem van betegségem, nagyon hasonlit ahhoz, ami a feleségemé, fogy. Ő is, én is. Az orvosi vélemény a következő: az én feleségem öt éve jár bottal, neki azért kell bottal járnia, és azért fogy, mert radikális gyomorműtéten ment keresztül, miközben én börtönben voltam.. És felszólitották, hogy tagadjon meg engem, és nem tagadott meg, erre megtiltották a férje nevének használatát. Pincehelyiségben, egy mackótömő vacak helyiségben volt /5-9./ Betegségem említem, így akarom elterelni a figyelmet magamról, mint politikusról. Felmentést várok magamtól és némi kiméletet attól a közösségtől, amelyiknek vezetője voltam, mondhatni apja. És a feleségem említem, mindjárt a felszólalásom elején. Idővel mi kiegyenlítődtünk, én asszonyosabb lettem, itt is a betegségeimről beszélek, ahogy a nők az SZTK várószobában, az ő kezében meg már öt éve ott a bot, amit kiadtam a kezemből. Amivel kormányoztam, irányítottam. Hasonlitunk. Fogyunk, életünk, erőnk, hatalmunk, befolyásunk. Ahogyan a Párt kommunista jellege is fogy. A feleségem már akkor nem tudta megemészteni ezt a fogyást, amikor engem börtönbe zártak, neki onnan datálódik a mostani fogyása is. Én még évekig, évtizedekig megemésztettem mindent, sokszor nehezen, de feldolgoztam. Engem a feleségem, a másik felem, soha meg nem tagad, akkor se, 56-ban. A Parlamentben előttem kóstolta az ételt, egyszer mérgezett volt, majdnem meghalt, most se tagad meg, igy bot és hatalom nélkül sem. A pincehelyiséget, ahol dolgozott, azért emlegetem, hogy lássák és lássam én is, mi is szenvedtünk eleget, az ország népe közül vagyok, épp olyanok vagyunk, mint ők, mivelünk is megtörtént, ami sok mással, a börtön. Miközben a családnak meg kellett tagadni a másikat, a börtönlakót. Velünk is igy volt. Láttam egy régi pillanatfelvételt a Kádár házaspárról, fák alatt, talán vadászaton készülhetett, a férj arckifejezése és a feleség magatartása ritka bensőségességet árul el kettőjük kapcsolatáról. Nem véletlen, hogy ebben az utolsó felszólalásban is feleségét emlegeti, ami teljességgel szokatlan a kommunista politikusok esetében. További rejtett mentegetőzések, testi és szellemi panaszokra utalások :..sokszor nem tudom, hogy mit akarok, én is fogyok /12/..az a bajom, hogy az agyam örökké forog, és az is energiát kiván /15/ Én nem a pocakomból fogytam /16/..abban a helyzetnem vagyok, hogy nem tudok beszélni /17/...hogyha én egészséges leszek és nem beteg /22/...megbénult a kezem 11