A lánctartozás feltételeinek megszüntetése nélkül nincs gazdasági kilábalás!

Átírás

1 A lánctartozás feltételeinek megszüntetése nélkül nincs gazdasági kilábalás! Lesz-e perspektíva a lánctartozás áldozataivá vált vállalkozók előtt, vagy a helyzetbe hozás a tönkretettekre nem vonatkozik? Az ország gazdasági instabilitása folyamatosan nő, erősödik. Össztársadalmi érdek egy gazdaságilag biztos alapokon nyugvó, rövid és középtávon kiszámítható, morális alapokon álló, értékteremtő, állampolgárbarát környezet létre hozása. A hazai mikró-, kis- és közepes vállalkozások, amelyek a produktív munkavállalók több mint 70%-át foglalkoztatják a mai napig, jelenleg is diszkriminatív elbánásban részesülnek a mindenkori törvényhozói és végrehajtó hatalom és a hatóságok részéről. A kilátástalan helyzetbe került vállalkozások az első cselekvési terv bejelentésekor olyan intézkedéseket is vártak, melyek képesek legalább annyira kezelni az elmúlt nyolc év gazdaságpolitikája miatt önhibájukon kívül kritikus helyzetbe került vállalkozások helyzetét, hogy túlélve az előttünk álló hónapokat, végül cselekvő részesei lehessenek a gazdaság élénkítését célul tűzött programoknak. Természetesen üdvözöljük az ÁFA fizetés pénzügyi teljesítéshez kötését, illetve a társasági adó csökkentését, adónemek eltörlését, bürokrácia visszavágását, az ellenőrzések során az azonnali pénzügyi szankciók helyett a szabályok betartására való figyelmeztetés előtérbe helyezését, azonban ezek hatását csak a jelenleg jobb helyzetben lévő, a következő válságos hónapokat túlélő vállalkozások fogják érezni. Nem értjük, hogy a polgári kormány az első 29 pont közé miért nem sorolta azokat az intézkedéseket, amelyek segítségével a fizetési fegyelem megszilárdítható lenne, ezáltal az adóbevételek is kiszámíthatóbbak lennének és talán a kiszolgáltatott hazai vállalkozások sem válnának földönfutókká, vagy mennének külföldre a dolgozó emberhez méltó megélhetés reményében. Nagyon fontosnak tartanánk, - és üzenet értéke lenne mind a kifosztott vállalkozások, mind a más munkájának ki nem fizetésén gazdagodó tisztességtelen társaságok felé, - ha hasonlóképpen, mint ahogy az állami földek eladásánál történt visszaélések esetén miniszteri biztos kinevezése nyomatékosítja a kormány szándékát a bűncselekmények felderítésére, az építőipari bűnözés elleni fellépés is kiemelt feladat lenne, hiszen az ágazat mélyen fertőzött a korrupció, pénzmosás, csalás, sikkasztás, fedezet nélküli megrendelések okozta kisebb-nagyobb bűncselekmények által. Az elmúlt nyolc év hozadéka az az erkölcsi züllés, mely a legfelsőbb politikai szintektől a társadalom legalsóbb szintjéig végiggyűrűzik, ezért a morális alapok helyreállítása nélkül nem várható tartós, egészséges szerkezetű gazdasági növekedés sem. Gondoljunk csak a bankok magyar ügyfelekkel szembeni immorális viselkedésére, vagy a gazdasági élet minden területén jelenlévő korrupcióra, elvégzett munkák ki nem fizetésére, politikus és gazdasági bűnözői csoportok zavartalan működésére, illetve e jelenségek a magyar társadalomra gyakorolt hatására!

2 A napokban a parlamenti ülésen egy jobbikos képviselő kérdést intézett a gazdasági tárca államtitkárához a lánctartozások azonnali felszámolásával kapcsolatban. Az államtitkári válasz úgy szólt; várjanak a vállalkozók türelemmel, majd a következő cselekvési tervben helyt kaphat a kérdés. Egyébként pedig tárt karokkal várják az ötleteket, javaslatokat a témával kapcsolatban. Sok vállalkozótársunknak utolsó reménye volt a kormányváltás, hiszen a Fidesz- KDNP Szövetség hónapokon keresztül kampányolt azzal, hogy a legelső teendő a hazai vállalkozások helyzetbe hozása lesz, mivel a gazdaság beindításának pillére e cégek állapotának, lehetőségeinek gyors javulása. Most pedig azzal kell szembesülnünk, hogy a házi pálinkafőzés fontossága nagyságrendekkel megelőzi azt a kérdést, hogy hány száz, vagy ezer kisvállalkozás húzza le végleg a rolót addig, amíg napirendre kerülhet az Európai Unióban párját ritkító magyar vállalkozói környezet normalizálása. Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy azonnali cselekvés híján a túlnyomórészt szezonális munkavégzést folytató ágazatok mikró- és kisvállalkozásai nem fogják túlélni az évet, így őket már nem segítik a 2011-ben beinduló, gazdaságélénkítő programok! Az MMV tagjai lassan két éve folyamatosan jelzik a gazdaságpolitikusok felé, hogy milyen azonnali intézkedésekre lenne szükség ahhoz, hogy ne számolódjanak azok is fel, akiket még talpon talált a kormányváltás. Több alkalommal kifejtettük, hogy amikor a becsületes, önhibájukon kívül egzisztenciális válságba került vállalkozókért, - sok esetben vállalkozó családokért felemeljük a szavunkat, nem csak az egyedi sorstragédiákat szeretnénk felmutatni, de azt is világossá szeretnénk tenni, hogy beláthatatlan morális és társadalmi következményei lehetnek annak, ha felszámolódnak azok a cégek, ahol a képesség, szaktudás, foglalkoztatói lehetőségek, az üzleti partnerekhez való becsületes hozzáállás még jelen vannak, és talpon maradnak az ügyeskedő és feketén dolgozó vállalkozások. Véget kellene vetni annak a szemléletnek, hogy a cégeket kizárólag pénzügyi, gazdasági mutatói alapján sorolják versenyképes, vagy versenyképtelen kategóriába! Meggyőződésünk és tapasztalatunk, hogy számtalan jó pénzügyi mutatókkal rendelkező cég úgy tudta ezeket a pozitív eredményeket produkálni a már évek óta szabadesésben lévő magyar gazdasági piacon, hogy alvállalkozók tömegei maradtak utánuk kifizetetlenül és kerültek felszámolás alá. Véleményünk szerint az a vállalkozó, aki a lánctartozás áldozataként nem hagyta cserben üzleti partnereit és saját vagyonára jelzáloghitelt vett fel azért, hogy beszállítóit, alvállalkozóit, dolgozóit kifizesse, a közterheket kiegyenlítse, erkölcsi és morális szempontból jelesre vizsgázott, szemben azokkal, akik gazdasági stabilitásukat alvállalkozóik, beszállítóik ki nem fizetésének köszönhetik. Sajnálatos, és tűrhetetlen, hogy ezért a becsületes vállalkozó sok esetben családja utcára kerülésével, végérvényes egzisztenciális ellehetetlenüléssel fizet. A vállalkozóbarát és családbarát politikát hirdető új kormánytól azt kérjük, hogy ezek az önhibájukon kívül rossz helyzetbe került, becsületes, érdemi munkát végző, foglalkoztató kis- és közepes cégek elszenvedett veszteségeikért erkölcsi elégtételt kapjanak, valamint lehetőséget arra, hogy újra építhessék vállalkozásaikat és ez által hozzájárulhassanak jó minőségű munkahelyek megteremtéséhez. A magyar mikró- és kisvállalkozásoknak elszenvedett veszteségeikért erkölcsi és anyagi kárpótlást kell kapniuk! Jelentős és pozitív lépésnek tartjuk, hogy a október 23.-i ünnepségen elszenvedett rendőri brutalitás áldozatai a lehetőségekhez

3 képest gyors elégtételt kapnak a hivatalba lépett polgári kormánytól. Már az a tény, hogy a legmagasabb szinten kiálltak mellettük, legalább lelki gyógyírt jelenthet a számukra addig is, amíg a teljes igazságot fel nem tárja az ügyükkel foglalkozó miniszterelnöki biztos. Nem szeretnénk egyelőség jelet tenni az ő fizikai bántalmazásuk, illetve a magyar vállalkozások szisztematikus tönkretétele között, de a Gyurcsány-Bajnai kormányok által a magyar vállalkozások elleni hadviselésnek is megszámolhatatlan áldozata van, egészen a kilátástalanságba sodort családok szétesésétől az infarktusokig, öngyilkosságokig. (Gondoljunk csak a Hajdú Bét, a Zalabaromfi, a Megyeri híd, az útépítések, lakópark építések áldozataira és a többi névtelen, kifizetetlen vállalkozóra!) És ennek a folyamatnak még mindig nincs vége, ha lehet, a vélhető záróra előtt még gátlástalanabbul folyik a szabadrablás! Értesüléseink szerint a túlburjánzó fekete foglalkoztatást, munkavégzést az ellenőrzések fokozásával szeretné a kabinet normális mederbe szorítani. Elhibázott lépés, ha magát a jelenséget úgy akarják megszüntetni, hogy a kiváltó okokat nem vizsgálják meg és látványos eredményt várnak az ellenőrző szervek létszámnövelésétől, miközben a munkát elvégző, foglalkoztató vállalkozásnak esélye sincs arra, hogy az elvárásoknak megfeleljen. Jelenleg az építőiparban közbeszerzési munkáknál is olyan alacsony áron lehet érdemi munkavégzésre vállalkozni, melyből fizikai képtelenség korrekt foglalkoztatási, munkaügyi feltételeket produkálni, így a túlélésért küzdő vállalkozások szükségszerűen hágnak át olyan szabályokat, melyek egy ellenőrzés során szinte bizonyosan büntető szankciókat vonnak maguk után. Természetesen az ellenőrzésnek, büntetésnek az van kitéve, aki a munkát elvégzi, a csak adminisztratív létszámot foglalkoztató, a haszon nagy részét zsebre tévő projektcégek nem részesei ennek a vegzatúrának. Azt is el kell mondani, hogy a jelenlegi körülmények között olyan vállalkozások is a feketegazdaságba menekülnek, amelyek konszolidáltabb vállalkozói körülmények között szabályos, törvényeknek megfelelő módon foglalkoztatták munkavállalóikat. Véleményünk szerint először ki kell jelölni a fehér utat a vállalkozások számára és utána büntetni azokat, amelyek normális körülmények között is a mellék ösvényeket keresik. Nem szolgálja a hazai érdekeket, ha túlnyomórészt a multinacionális tőkére építjük gazdaságunkat. Az elmúlt évek gazdaságpolitikája egy magyar kisvállalkozás számára elképzelhetetlen nagyságrendű adókedvezménnyel, vissza nem fizetendő támogatással kedvezett az amúgy is tőkeerős multi cégeknek, miközben a hazai mikró-, kis- és közepes vállalkozások gúzsba kötve próbáltak helyt állni az állam által generált egyenlőtlen versenyfeltételek között. A helyzet tarthatatlansága a gazdasági válság hatására mindenki számára egyértelmű lett, hiszen a multinacionális tőke mozgása kizárólagosan saját önös érdekét tartja szem előtt. Válság esetén az addig jelentős támogatást felszívó multi cégek azonnali létszámleépítésbe kezdenek, tekintet nélkül a munkavállalók és családjaik sorsára, megélhetésére, és ezen keresztül az államháztartás kiadásait is teljes mértékben figyelmen kívül hagyva. Egy munkáját elveszítő állampolgár azonnali kettős terhet jelent az adófizetők számára: 1, Megszűnik az adó és járulékfizetés a munkavállaló után. 2, Azonnali munkanélküli segély folyósítására lesz jogosult. Ezek a multinacionális cégek a betelepedésük pillanatában adókedvezményeket és beruházási támogatásokat

4 kapnak hazai és uniós forrásokból. Vajon tud e valaki példát mondani az elmúlt évtizedből, amikor a működését befejező, hazánkból kivonuló, munkavállalók jogviszonyát százával megszüntető multival visszafizettették volna az igénybevett kedvezményeket, támogatásokat? Vajon készült-e akár egy esetben is olyan tabula rasa, amikor mérlegre tették a multi kapott kedvezményeit és a befizetett adókat? Véleményünk szerint egy ilyen vizsgálat az esetek többségében mínuszos előjellel végződne. A multinacionális cégek jelentős része munkaerő kölcsönző cégektől bérli a munkavállalókat, ami szintén nem visz előre az értékteremtő foglalkoztatás megvalósítása útján. A munkaerő kölcsönzés a modernkori rabszolgatartás formája. Tehát összegezve, a hazai társadalomnak nem érdeke a nemzetközi cégek hazai vállalkozások ellenében való támogatása, mivel sem adófizetési sem pedig munkahely teremtési szempontoknál nem meghatározó a szerepvállalásuk. Továbbá élen járnak a fizetési morál lezüllesztésében, mivel a fizetési határidőket a beszállítók, alvállalkozók számára elviselhetetlen mértékben kitolták, valamint meghatározó szerepet játszanak a lánctartozás hazánkban, - a többi uniós tagországhoz képest párját ritkító elburjánzásában. A magyar állam által támogatott multinacionális vállalkozások túlterjeszkedésükkel, illetve piaci magatartásukkal hazai kisvállalkozások tömegeit juttatták csődbe. Az ország talpon maradásához elengedhetetlen a hazai mikró- és kisvállalkozások verseny feltételeinek erősítése, legalább úgy, hogy ugyanolyan feltételeket és bánásmódot biztosítsanak nekik, mint a multinacionális cégeknek! A pályázati kiírások, közbeszerzési eljárások esetén a hazai mikró- és kisvállalkozások nagy része az esélytelenek nyugalmával pályázhat, hiszen képtelenség megfelelni a kiírt elvárásoknak. Sok esetben előre meghatározott résztvevőre szabták a kritériumokat, így színjátékká vált a folyamat, melyben a beavatatlan pályázó csak statisztaszerepet kaphatott. Aki mégis megfelelt, annak sem lehetett felhőtlen az öröme, hiszen a pályázaton elnyerhető támogatásért, hitelért, a pályázati feltételek fenntartásáért a vállalkozó-cégtulajdonos egyetemleges felelősséggel tartozik, akár a magán vagyonával is, függetlenül attól, hogy saját felróható magatartása vagy vis major helyzet miatt nem áll módjában teljesíteni a szerződéskötéssel vállalt kötelezettségeket. Tudomásunk szerint a pályázati feltételeket jelentősen könnyíti a kormány, valamint egyszerűsíti az eljárást, így a most még esélytelen mikró- és kis cégek is könnyebben rúghatnak labdába. Pozitív lépésnek tartjuk a közterhek jelentős csökkentését, hiszen munkahelyteremtéseknél ösztönző hatású az adó és járulék mérséklése, elmaradott, munkanélküliségtől sújtott térségekben akár ideiglenes megszüntetése. Az építőipari termelés beindítását jelentősen tudná ösztönözni az építőipari ÁFA visszavágása, hasonlóképpen, mint több uniós tagállamban. Ezek a lépések nem bevétel csökkenést, hanem bevétel növekedést eredményeznek már rövidtávon is, mert az így kézhez vett forintokból azonnali jövedéki, forgalmi, helyi adófizetési kötelezettsége keletkezik az állampolgároknak, mivel ez a réteg bérből és fizetésből él, valamint megszűnik az állam gondoskodási szerepvállalása is ebben a pillanatban, ami ugyancsak jelentős megtakarításhoz vezethet.

5 A hazai kis és közepes vállalkozások érdekeit olyan kamarák, érdekképviseletek ( nagyvállalati lobbyszervezetek ) vállalják fel, melyeknek nem érdeke az értékteremtő, foglalkoztató mikró- és kis cégek stabil működése, ezért aztán a képviseleti tevékenység számukra csak látszólagos! Ugyanezen szervezetek asszisztálása mellett döntötték romba az elmúlt években a magyar mikró- és kisvállalkozások tömegeit és nem hallatták érdemben a hangjukat akkor sem, amikor a legbotrányosabb lánctartozásos ügyeket tárta a média a közvélemény elé. Ezért más európai érdekképviseleti példákat szem előtt tartva, kezdeményezzük egy mikró- és kisvállalkozásokat tömörítő érdekképviseleti szervezet mielőbbi létrehozását, hogy a saját jövőnkkel, sorsunkkal kapcsolatos kérdésekben kifejthessük és képviselhessük az álláspontunkat, érdekeinket a legfelsőbb szinteken is! A Lisszaboni Szerződés aláírásával a mindenkori magyar kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy elfogadja a szubszidiaritás elvét, azaz minden olyan kérdésben, mely az ország és azon belül az állampolgárok életét döntően befolyásolhatja, az egyeztetést a legalsóbb szinteken köteles kezdeni. A magyar vállalkozások helyzetének alakulása kétségkívül ilyen, hiszen tőlük várják új munkahelyek teremtését és a gazdaság beindítását. Ezért jogos igény, hogy az érdemi munkát végző, foglalkoztatás terheit viselő, válságos helyzetben lévő vállalkozások képviselőivel egyeztessenek azokról a kérdésekről, melyek alapvetően érintik a további létüket. Összegezve a magyar nemzetgazdaság, ezen belül a költségvetés érdeke a hazai mikró- és kisvállalkozások helyzetbe hozása a külföldi tőkével szemben, a kiszámítható munkahely teremtés és adófizetés érdekében. A Büntető Törvénykönyv, Polgári Törvénykönyv és a Számviteli Törvény módosítása, kiskapuk bezárása, számonkérés erősítése elengedhetetlen a fizetési fegyelem megszilárdítása érdekében. A polgári kormány nagyon helyesen fellép a fehérgalléros politikus bűnözőkkel szemben, de ugyanígy kell fellépni azokkal a gazdasági bűnözőkkel szemben is, akik hazai mikró- és kisvállalkozások tízezreit tették tönkre. Azoknak a vállalkozásoknak a vezetőit, akik társvállalkozásokat sodortak nehéz helyzetbe, likviditási kilátástalanságba, számon kell kérni a törvény teljes szigorával, akár a magánvagyonuk kárára is! Törvénybe kell iktatni, ha valaki fedezet nélkül rendel meg szolgáltatást, anyagot, az bűncselekményt valósít meg. Szükséges a vállalkozások konszolidálása, illetve anyagi kárpótlás a virtuális számlák befizetett adói után! Lásd: Megilleti az önhibájukon kívül csődbe jutott, de eddigi teljesítményük, referenciáik, adófizetési és foglalkoztatási mutatóik alapján életképes vállalkozásokat az Európai Unió Kisvállalkozói Törvényében lefektetett második esély lehetősége. Ennek a feltételeit Magyarországon is biztosítani kell a mindenkori gazdasági vezetésnek. A hazai cégek megerősödése szempontjából alapvető fontosságú, hogy a lehívható EU forrásoknak jelentős része a hazai vállalkozások finanszírozására, támogatására legyen visszaforgatva!

6 Az elmúlt nyolc év egyik legnagyobb bűne a hazai vállalkozások anyagi tönkretételén túl, hogy évek óta jól működő, kölcsönös bizalmon alapuló gazdasági partnerkapcsolatokat zúzott szét a törvényhozói és végrehajtói hatalom és a politikai hatalom asszisztálásával fenntartott, európai uniós tagságunkhoz méltatlan vállalkozói környezet. Nem lesz tartós kilábalás addig, amíg ez a bizalmi tőke vissza nem épül, hiszen olyan vállalkozói klímában, ahol az elmúlt évek lánctartozással kapcsolatos tapasztalatai miatt állandó gyanakvással figyelik egymást a gazdasági partnerek, és elfogadott norma a másik kárára történő haszonszerzés, nem indulhatnak be azok a folyamatok, melyek egészséges, fenntartható növekedési pályára állítják az ország gazdaságát. A felvetett problémák orvoslása nélkül nem stabilizálható a vállalkozások helyzete, és adófizetők, foglalkoztatók nélkül a magyar nemzetgazdaságra sem vár kilábalás! Ha a gazdaságpolitikusok úgy vélik, hogy a nemzetnek kevesebb kárt okoz, ha az önhibájukon kívül csődhelyzetbe került vállalkozásokat, mint versenyképteleneket sorsukra hagyják, kérdés, hogy mit tudnak majd kezdeni a tömeges felszámolódások által fokozódó szociális, társadalmi krízissel, illetve milyen perspektívát kívánnak mutatni azoknak a vállalkozóknak, akiket az előző kormány alatt büntetlenül folytatott, sőt állami eszközökkel támogatott szabadrablás, más verejtékes munkáján való gazdagodás tett tönkre? Bandi Attila, Mészárosné Győrvári Bella, MMV