Kistérségi Versíró Pályázat III. helyezett. Távolodó kedves. Boros György László

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Kistérségi Versíró Pályázat 2011. III. helyezett. Távolodó kedves. Boros György László"

Átírás

1 Kistérségi Versíró Pályázat III. helyezett Boros György László Távolodó kedves Most indul, most megy, a kaput bezárta, Messziről nézem, révedek utána. Gubózom itt bent, nem hallom, nem látom, Nem fogom tudni, mivé lesz világom. Dallamok zsongnak, szüntelen dallamok! Ahogy ő elmegy, beléjük olvadok. Köddé vált alak, az út vége előtt nem intek neked, húzom az elmenőt. Feladni, tudom, hogy képtelen vagyok. Legörbül a szám, és sírva fakadok. Addig ülök itt, mozdulatlan leszek, Míg vissza nem érsz, levegőt sem veszek. Szoborrá válok, az idő is megáll, Nem fáj így semmi: egyfajta kis halál. Mégis itt belül, valaki dörömböl. Te vagy az, tudom, futnál börtönödből november

2 KISTÉRSÉGI VERSÍRÓ PÁLYÁZAT II. HELYEZETT BOROS GYÖRGY LÁSZLÓ Az üres ház balladája Üres az ágyam, üres a szék. Üres a vágyam, üres a szép Szoba a házban, mérem a lázam, Magamat érted, hogy megalázzam, Nem kerül sokba. Az, amit kérek, Neked egy mondat, nekem egy élet. Valaha hittem: elélünk százig, Akinek nincsen, sose hiányzik. Szeret a laptop, szeret az óra Ketyegő másodpercmutatója. Szeret a tévé, szeret a paplan, Az, amit régen anyámtól kaptam. Szeret a lámpa, úgy hagyom, égve, Szeret a függöny, ott lóg letépve. Szeret a csótány, ide is mászik, Akinek nincsen, sose hiányzik. Egyedül élek, egyedül hálok. Egyedül vagyok és egyedülállok. Lever a kór, amit egyedül kaptam, Heverek árván, vigasztalatlan. Lepedőm foltos, szakad a széle, Mosom az alsóm, főzök ebédre. Fekete pólóm, hypóban ázik, Akinek nincsen, sose hiányzik. Minek az étel, minek a só? Mi ez a kétely, mi az a szó, Ami ha nincsen, micsoda kincsen Nevetek onnan? Hova tekintsen Remete félszből az, aki retteg? Sehova kapkod, ott marad, veszteg. Meleg a kályha, akkor is fázik, Akinek nincsen, sose hiányzik. Üres az élet, üres a ház. Üres a lélek, üres a máz. Vadonatúj volt, lefogyott újhold Karika látszik, amikor úgy volt, Hogy a mi vágyunk azonos éppen: Arcodat őrzöm szépia képen. Csak aki mozdul, az, ki hibázik, Akinek nincsen, sose hiányzik. AJÁNLÁS: Tudod-e, herceg, mi az a kincs? Sose hiányzik, akinek nincs. Tudod-e herceg, hogy aki innen kirabol ingyen, szerepe nincsen. Tudod-e, herceg, hol a talány? Szerelem nincsen, csak a magány. Takarom kínnal, mégis kilátszik: Akinek nincsen, sose hiányzik november december 8.

3 Kistérségi Prózaíró Pályázat I. helyezett BOROS GYÖRGY LÁSZLÓ Reggelre lehullott a hó. FEHÉR Fényes, vakító lett a világ. Eltűnt a fekete, a barna, a vörös, a kék, egyedül a házak vakolt oldalán maradt némi szín, de az is bátortalanul meglapult a mélyen lógó, hótól roskadó ereszcsatornák alatt. Túlexponált fényképpé változott a kert, akkora világosság támadt, hogy a szem belefájdult. Még csukottan is. Sikamlós az a fehér, elcsúszik rajta a tekintet, mert nem talál kapaszkodót. Bianka a magasra tornyozott párnákon támaszkodott, érdeklődve bámulta az ablakon túli, hólepte világot. Tegnap még szürke, használt és nyúzott volt táj, de ím, mára kicserélték, érvényesítették a garanciát, megjavították, fölújították, kisuvickolták és tisztába tették. Akár a friss lepedő a kórházi ágyon, porcukor a meggyes rétesen, liszt a gyúródeszkán, tej a kopott bögre alján, habfürdő a rozsdás kádban. A hó elfedett mindent, bánatot, rút és gonosz mondatot, pecsétet a ruhán, a tető hibáit, a kert gödreit és vakondtúrásait a sivár szürkeséget mindenestül ünneplőbe öltöztette. Halvány mosoly tűnt fel a lány áttetsző, beesett arcán. Nagyon várta már a havat, nyolc hónapja feküdt engedelmesen, s minden egyes nap a doktor szavait ismételgette, hogy mire lehull a hó, kutya baja sem lesz. Itt van hát a hó, és ő ugyan még mindig gyenge, de nem csüggedt, mert egyrészt a kilenc éves kislányok jóformán alkalmatlanok a csüggedésre, másrészt a doktor nem tudhatta pontosan, melyik napra esik majd az első hó, és Bianka belül tényleg érzett valamit, valami biztatót, ami reménységgel töltötte el. A szánkóra gondolt, a szánkó szagára, a fa és a festék illatára, arra a napra, amikor tavaly megvette az apja, és nevetve öltöztette: Igyekezz, Bibi, mert elolvad a hó, ha nem sietünk! Aztán a szélre gondolt, az apró hószemcsékre, ahogy az arcába vágnak, és a süvítésre, ahogy robognak lefelé a lejtőn. Apu kormányozott, nem borultak fel, és Bianka minden huppanónál felsikított. Mindketten lihegtek, mire felmásztak újból a dombtetőre, hogy majd megint leszáguldjanak. A hóemberre is gondolt a kislány. Eszébe jutott, hogy mekkora gömböt gyúrtak apuval, és hogy újra kellett gyúrni, mert ketten sem bírták felemelni, hogy rátegyék a másikra. A fejéről a piros lábast meg reggelre elemelte valaki, és az apja azt mondta, hogy legközelebb inkább a kertben építsenek hóembert, mert onnan csak nem fújják meg a kalapját. És az anyja is eszébe jutott. Nagyon régen volt már, nem is igazán tiszta a kép, még egészen kicsi volt, amikor utoljára látta, aztán csupán az apja bánatán keresztül tapasztalta az anya múltbéli létét, és végül akkor, amikor a fejüket csóváló, vasalt köpenyes orvosok többször is elmondták, hogy a betegségét az anyjától örökölte. Bonyolult, latin szavakkal, genetikai magyarázatokkal, meg matematikai esélyekkel példálóztak. Bibi semmit sem értett az egészből, csak annyit, hogy itt kell feküdnie, míg le nem hull az első hó.

4 A hó pedig eljött. Bianka nézte a havas kertet, a szomszéd diófáján a lassan lengő madáretetőt, és az újra meginduló csöndes havazást. Szeretett volna felkelni, kifutni az ajtón, kacagva hógolyózni, és szánkózni újra az apjával, de nem tudott. Gyengének érezte magát, reggelre kicsit be is lázasodott, már attól is kifulladt, hogy fektéből félig ülő helyzetbe tornázta magát, ami pedig csak annyiból állt, hogy a fenekét feljebb húzta az ágyon. A párnák onnantól megtartották, és kényelmesen nézhette az ablakot meg a hószállingózást. De ez nem volt elég. Többet akart. Érezni akarta a hó szagát, bőrén a jégből szőtt pelyhek érintését, a hideget, az orrába tóduló fagyos levegő csípését, a megdermedő fülcimpákat, a gémberedő ujjakat, és a mindent körülölelő fehérséget. Talán szólhatna az apjának, csak meg kéne nyomnia a hívó gombját. Apa jönne és biztosan kitárná neki az ablakot, esetleg ki is vinné pár percre, de ezt semmiképp nem akarta. Nem ezt akarta. A havat egyedül neki ígérték meg, neki mondták, hogy lehull majd a hó, így a sajátjának érzett minden egyes lefelé szálló pihét, és nem akart osztozni rajtuk senkivel. Még az apjával sem. A kislány konokul erőlködött, hogy még feljebb tolja magát az ágyon. A kényelmes támaszkodó félfekvésből lassacskán ülőhelyzetbe tornázta magát. Mindkét kezét támasztéknak használta, laza csuklója néha képtelen pózban hajlott hátra, a könyöke egyre jobban remegett az erőfeszítéstől, de nem hagyta abba. Arca kipirult, erősen zihált, mellkasa vészes tempóban emelkedett és süllyedt. Elfojtott egy nyögést, nem akarta, hogy az apja vagy valaki más észrevegye engedetlenségét, amint a tiltás ellenére felül az ágyában. Pihent egy keveset, és miközben csillapult a benne dörömbölő zakatolás, azon imádkozott, hogy ne jöjjön be senki. Most még semmiképp. Végre elérte azt a pontot, amikor a hátát már nem támasztotta semmi. Ezután apró, hernyózó mozdulatokkal kényszerítette a lábát az ágy széle felé. Előbb-utóbb mindkét térde átlógott az ágy peremén, és lelógathatta a lábát most már tényleg ült, mintha csak kényelmesen letelepedett volna az ágy szélére. Régebben fönt az emeleten volt a szobája, igaz, akkor még reggelente csak úgy kipattant az ágyból, soha nem kellett ébresztgetni. A lentről áradó kávéillat és a pirítós szaga fogadta, miközben lerobogott a lépcsőn. Rendszerint az apjával reggelizett, majd futott az iskolába. Egy márciusi reggelen, éppen a kilencedik születésnapján lett rosszul, és attól a naptól kezdve fordultak egyre rosszabbra a dolgok. Orvostól orvosig jártak, de Bianka egyre csak fogyott, nem maradt meg benne semmi, és minden nappal gyengébb és gyengébb lett. Rövidesen le kellett költöztetni az emeletről, mert egyedül már nem tudott fölmenni a lépcsőn, így szobát cserélt az apjával. Az ápolása is könnyebbé vált a földszinten. Onnantól a saját ágya helyett a hatalmas, kétszemélyes franciaágyban feküdt. Az iskolaév végéig ott tanult, ott olvasott, ott nézett tévét. Hozzánőtt az ágyhoz, és ősztől, a rossz idő beköszöntével egyre ritkábban hagyta el a hálószobát. A ház többi helyisége és folyosói mind messzebb kerültek, már a szoba sarkai is távoli vidéknek tűntek, és az ablakon át látható világ egy másik univerzum elérhetetlen ködébe veszett.

5 Ma viszont, a lehulló hó új erővel töltötte el Biankát. Szédülés fogta el miközben ült az ágy szélén. Minden azt kiabálta benne, hogy vissza kellene feküdnie, vagy legalább a gombot nyomná meg, hogy valaki segítsen neki, de Bibi összepréselte a száját, orra tövén feltűnt egy apró ránc, amiről csak az apja tudta volna megmondani, hogy épp olyan, mint az édesanyjáé volt valamikor, és apró lökésekkel tolta magát a matrac pereme felé. Minden egyes mozdulattal kijjebb lógott a lába, és a talpa egyre közelebb került a padlóhoz. Aztán egyszerre megérezte a lábujjával a parketta hidegét. Ettől erőre kapott, és kilenc évének minden dühét beleadta a lökésekbe. Hol a jobb, hol a bal fenekére támaszkodott, és ez a ringatózás mind közelebb és közelebb vitte a céljához, míg végül mindkét talpa a padlón nyugodott. Amikor a talpa végre a parkettára simult, különös elégedettség hullámzott át Biankán. Nyolc hónapja először érezte úgy, hogy tett valami fontosat, hogy nem csak kolonc a mások nyakán. A betegsége kezdetén olykor még élvezte, hogy a figyelem központjába került: akivel csak találkozott, apróra kikérdezte, hogy miként érzi magát, hogy van, fáj-e valamije, és mit gondol, mikor gyógyul meg? Először készségesen válaszolgatott, és büszkeség töltötte el, úgy gondolta, valami különleges történik vele, amitől mindenki ráfigyel, és tényleg érdekli a személye az embereket. Ám ahogy telt az idő, és ő nem lett jobban, sőt, inkább egyre rosszabbul érezte magát, egyszerre rádöbbent, hogy a kérdezők többségét nem ő érdekli, nem Bibire kíváncsiak, hanem a betegségére. Nem ő a különleges, hanem amiben szenved. Az apja volt az egyetlen, akinek a tekintete valódi aggodalmat és szeretetet sugárzott, a többiek jobbára csak azért szóltak hozzá, hogy megtudják, miként éli át a betegségét, amiről csak nagy sokára derült ki, hogy annyira ritka, hogy nincsenek róla értékelhető feljegyzések. Fehér folt a betegségek térképén ezt egy vidám tekintetű, fiatal orvos mondta a kislánynak, ugyanaz, aki a gyógyulását az első hó lehulltához jósolta. Bianka szorosan megmarkolta az ágy szélét, és egyre jobban ránehezedett a lábára. A hosszú tétlenség és a gyenge étkezések miatt a régebben pufók kislány lefogyott, elvékonyodott, izmai elgyengültek, sorvadásnak indultak. Most pedig szüksége lenne rájuk, hogy föl tudjon állni! A gyógytornásznak hála, nem volt teljesen reménytelen a feladat, némi erő maradt még benne, és ahogy előrehajolt, úgy érezte, hogy a lába meg fogja tartani. A feneke máris elemelkedett az ágy pereméről, még kapaszkodott egy kicsit, aztán egyszerre kinyújtotta a lábát, és kezével a falnak támaszkodott. Felállt! A vékony kislány kipirosodott arccal pihent meg, de nem engedett magának túl sok időt, mert félt, hogy megzavarják, és akkor nem fejezheti be, amit elkezdett. Tapogatózva, óvatos lépésekkel indult az ajtó felé. Igyekezett megkapaszkodni egy-egy bútorban, vagy nekidőlni a falnak, hogy minél kevesebb munkát adjon a lábának. Így jutott el az ajtóig, ahol egy rettenetes pillanatig azt hitte, hogy be van zárva, de csak nem nyomta le elég erősen a kilincset. Ahogy kinyílt a fehérre mázolt ajtó, hűvösebb levegő kúszott Bianka hálóinge alá. Eddig az állandó melegben, a takaró alatt feküdt, és most, távol az ágy védelmétől, egyre jobban érezte a hideget. De ennél is többet akart. Végigbotladozott a folyosón, a talpát immár nem faparketta, hanem síkos kőlap fogadta, és ahogy közeledett a ház bejáratához, a kő és a levegő is mind hidegebbé vált. A nagy bejárati ajtóban nem volt benne a kulcs, és Bianka félhangosan imádkozott, hogy ne a cél előtt kelljen abbahagynia, hogy legyen már egyszer szerencséje, és legyen nyitva az ajtó.

6 A kulcs ugyan nem volt a zárban, de a fényes kilincs lenyomásakor az ajtó minden további nélkül kitárult, és ami a fő, hangtalanul nyílt ki, nem hívta föl senki figyelmét Bianka szökésére. A vézna kislány a fehér hálóingében, mezítláb megállt a nyitott ajtóban, a kertbe vezető lépcső tetején, és élvezettel itta be a látványt. Mélyet szippantott a dermesztő szélből, fölemelte a fejét, kinyújtott nyelvére hópihe szállt, és a hideg egészen a nyakáig felszaladt a hálóing alatt. Először sziszegve lépett lejjebb a lépcsőn, mert miközben két kézzel kapaszkodott a korlátba, meztelen talpa a lépcső szélén összegyűlt friss hóba merült. De mire leért az alsó fokra, már nem érezte annyira hidegnek, megszokta a lába. Jobbra indult a kert belső része felé, amit eddig csak az ablakból látott. Nem volt már mibe kapaszkodnia, de nem is nagyon lett volna rá képes, mert a hideg vaskorlát kiszívta kezéből a meleget, és most már annyira elgémberedett, hogy nem tudott volna semmit sem erősen megragadni. Óvatosan rakosgatta egymás után a lábait, kinézett magának egy szűz hóval fedett területet, addig akart eljutni. Messziről csak egy eltévedt szellemnek látszott, amint kitárt karral, egyensúlyozva botladozik át a kerten, hogy meglelje elveszett sírját. Bianka megállt a cél előtt, megfordult, és éppen az ablakával szemben találta magát. Hangosan zihált a megtett út miatt, nézte a bezárt ablakot, elképzelte, amint az ablak mögött, a meleg szobában állva nézi másik önmagát, aki kint áll a most már szakadó hóesésben. Nem tudta volna eldönteni, hogy melyikük a boldogabb. Lassan hanyatt dőlt, lágyan belepuffant a hóba. Kezét széttárta, és a lábait sem zárta össze, hagyta, hogy átölelje a hó. Pislogás nélkül nézte a felé robogó pelyhek millióit. A fehér pihék rohama akár a tűzijáték robbanása közelről, hópihe szikrákkal. A hópelyhek meg egyre csak jöttek. Megálltak az orrán, csiklandozták a száját, megtelepedtek a mellkasán és a hasán is, ködből szőtt kabátot álmodtak rá. A kislánynak eszébe jutott a fiatal doktor, aki azt mondta, hogy mire lehull a hó, kutya baja sem lesz, és Bianka rájött, hogy bár a doktor mindössze vigasztalni akarta, véletlenül mégis igazat mondott. Csak feküdt a hóban mosolyogva, és mégsem reszketett. Nem fájt semmije, és nem volt gyenge, sőt, igazán erősnek érezte magát, hiszen egyedül, segítség nélkül jutott el az ágytól a kertig. Eltöltötte a büszkeség, és az a különös, zsongító érzés, hogy most jól van, és végre minden békés, puha és gyönyörű. A hó végül betakart mindent, akár egy vastag paplan, őt is elrejti majd egészen tavaszig, és nincs többé más szín az egész világon csak a fehér.

7 Kistérségi Prózaíró Pályázat I. helyezett BOROS GYÖRGY LÁSZLÓ DECEMBERI FOHÁSZ Eddig sosem töprengtem a tél kezdetén azon, hogy mit is kérek karácsonyra. No, nem azért, mert nem volt szükségem soha semmire, nem is azért, mert annyira önzetlen volnék, vagy éppen hogy konok, és azt mondom: elég ha én adok másoknak, s csak nevetek a többiek görcsös igyekezetén, ahogy próbálnak a kedvemben járni. Nem ilyen okok játszottak közre; inkább csak a gondtalanság, a folyamatos kényelem, az ötvenévnyi elkényeztetettség, a hiányok hiánya, a szükség távolléte, de főként az a biztos és biztonságos élet, ami burokként óvott attól, hogy kérnem kelljen ahhoz, hogy megadassék. Majdnem fél évszázada élek a földön. Jártam az elmúlt században és a jelenlegiben is. Vallástalanul, Isten nélkül nőttem fel: akkoriban nem jártak annyian templomba, ellene szólt a propaganda, és az egyszerűbb népek ahogy az én szüleim is vagy megkeresztelték gyermekeiket vagy nem, vagy eljártak templomba vagy nem. Engem ugyan reformátusként emlegettek, úgy hiszem, meg is kereszteltek, mégis az áhítat és az ima csak annyira tudott közel férkőzni hozzám hogy ott állt a könyvespolcon a nagymamám bibliája, amiről jóformán annyit tudtam, hogy van benne ó- és újtestamentum: az egyikben főleg Mózes könyvei, míg az utóbbiban Jézusról írott evangéliumok találhatók. Ahhoz pedig több évnek kellett eltelnie, és végül egy orosz halottól, Bulgakovtól tudtam meg, kit rejt a könyv igazán. Ennél sokkalta érdekesebbnek látszott, hogy lapozás közben minduntalan apró, színes képek kerültek elő a sűrűn teleírt oldalak közül: egy pásztorbottal sétáló férfi, bárányok vagy egy gyermekét tartó asszony. De ezek a képecskék sem hozták közelebb az égieket; valójában egyetlen olyan esetre sem emlékszem, hogy családostul bementünk volna a templomba. A karácsony és a templom összefüggésében egyedül a Luca széke maradt meg élénken, de azt sem a szüleimtől, hanem kisiskolás barátaim elsuttogott titkaiból ismertem meg: December tizenharmadikán kell elkezdeni, és naponta egyet faragni a széken. Azon el sem gondolkodtam, hogy miként kezdi el a székgyártást az ember, és mi az, hogy napi egy faragás, de nem is ez volt akkor a fontos, mert a misztérium, a szellemvilág közelsége a lényeg! A titok folytatásaként az elkészült lucaszékét magunkkal kell vinnünk szenteste a templomba. Nem tudok továbbmenni anélkül, hogy el ne gondolkodjak azon, vajon miként lehetett ezt megvalósítani? Sokkal földhözragadtabbak ma már a gondolataim, nem tudok elsiklani az epikus részletek mellett, ha nem elég világosak: Miként is visz be az ember egy széket a templomba? Aztán némi tűnődés múltán megválaszolom magamnak: Szétszerelve, a ruhája alatt. No, ez már kézzelfogható megoldás. Legyen! Bent vagyunk hát a templomban, kabátom alatt a székkel, feltehetően katolikus templom, mert ott van szentestén az éjféli mise. * * * Egyetlen alkalommal voltam éjféli misén valójában ez nem igaz, de ez volt a legkorábbi és a

8 legemlékezetesebb alkalom, így inkább azt mondom: A legelső éjféli mise az életemben 1990 karácsonyán történt. Nem csak a helyszín izgalmas, nem csak az időpont, hanem az összes történés egy igazi képeslap, afféle örökös emlékszilánk, amelyet nem homályosítanak az eltelt évtizedek. Hárman voltunk, majdnem négyen. Józsi, a szomszéd fiú Renault 5-ösével mentünk; fiatalság, bolondság, minden együtt volt egy izgalmas szentestéhez. Friss porhó az úton, csak úgy szaladt velünk a piros autó! Józsi ötlete úgy szólt: menjünk éjféli misére, ne üljünk a körfolyosós pesti bérház harmadik emeletén az apró lakásban összezárva egy fenyőfával. És hová menjen az ember, ha misére támad kedve? A környéken legalább három templom található emberi közelségben, egyikhez sem kell negyedóránál többet sétálni, de mi nagyobbra vágytunk. A legnagyobbra. Tehát, irány: Esztergom, a bazilika, mert ha már szentmise, ha már éjféli, ha már szenteste más szóba sem jöhet. Összenéztünk a párommal, és már el is döntöttük: mehetünk. A feleségem nagy pocakja miatt a hátsó ülésre kényszerült mindenórás terhes, és csak reméltük, hogy nem útközben jön rá a szülhetnék. Végül is december végére volt kiírva, és odáig még van egy egész hét. Ezért voltunk majdnem négyen: Józsi egyedül, Mariann a pocakkal és én. Alig jártak az utakon. Késő este, karácsony, behavazott fák forgalom: semmi. Hogy még izgalmasabb legyen, Szentendrén letértünk a tizenegyesről, ami a Duna-parton kóválygott unalmasan, mert nekünk hegyek kellettek és éjszakai csúszós, havas szerpentin. Át a hegyeken, keresztül a Pilisen, szívünk egy-egy kanyar előtt a torkunkban. Az éles fordulók és a reflektor gyakran vetítették szemem elé a szalagkorlátot, de jó kis autó az a Renault, és talán jó vezető az a Józsi. A végére csak kilyukadtunk Visegrád alatt, s onnan mindjárt jön Dömös, és már majdnem látszik Esztergom. Ott lesz valahol a hegyen, dombon, kanyaron túl. Időben érkeztünk, s a hideg nem érintett meg bennünket; az izgalom felfűtötte a vért Józsit a vezetés izgalma, Mariannt a saját testében hordott eleven hősugárzó, engem a kaland és a kíváncsiság tartott magas hőfokon. A huszadik sor tájékán, a baloldalon találtunk helyet. Amíg csak közelgett az idő, nézegettük a félhomályos boltíveket, gyertyatartókat, kegytárgyakat, képeket és a sötétben köröttünk szuszogó egyre nagyobb számú közönséget talán hívőket. Éjfélre megtelt a bazilika, már nem jutott ülőhely mindenkinek: hát megálltak az érkezők a széksorok között, és egyre csak jöttek és jöttek, lassan mozdulni sem lehetett. A szentmise elkezdődött, de a szertartásból semmire nem emlékszem. Az elején szólt a zene, énekeltek, talán a többiek is csatlakoztak a kórushoz, nem vagyok biztos, mert a mi történetünk nem az áhítatról és nem a hitről szólt. Azon a ponton kezdődött, amikor a templom hátulja felől belépett az egyik egyházi szereplő. Aranyszegélyes fehér ruhában lépkedett, és kezében lassan lengett egy füstölő. A tömjén erős illata bejárta az egész bazilikát, és akkor én szerencsétlen módon odasúgtam a kedvesemnek de Józsi is hallotta, hogy Nézd, kigyulladt a retikülje! Ha valamit tilos, de tényleg tilos megtenni, az a hangos nevetés a karácsonyi szentmise alatt. Egy templomban máskor is feltűnést keltene egy nevető ember, hát még az év legszentebb ünnepén, az ország legnagyobb templomában! A tiltás azonban nincs hatással a rekeszizmokra. Sőt! A hely, a sötét, a kényszerű csönd erős kontrasztot ad: a halk kuncogás ki-kicsúszik a szánkon. Az volt a legrosszabb, hogy vissza kellett tartani. Talán, ha nincs az a kényszer, nincsenek az ünnepélyes alkalomból fakadó gátlások, akkor elintéztük volna egy rövid kacajjal, no de

9 körülöttünk mindenki síri csöndben ül vagy áll, most persze nincs énekszó, hogy elfedje lüktető gurgulázásunkat. Hallottam, hogy mind a ketten szenvednek, görcsösen vonaglanak, ahogy én is. Egymást erősítettük a visszafojtott nevetéssel, rázkódó vállunkkal, és egyre csak erősödött a késztetés. Néha úgy tűnt, már-már sikerül úrrá lennünk kikívánkozó hangos jókedvünkön, de aztán megint csak meghallottam, azt a jellegzetes orrfújásszerű göcögést, és én is egyre erősebb késztetéssel rángattam a rekeszizmomat. Könnybe lábadt a szemünk az erőlködéstől, öklünkkel, tenyerünk párnájával törölgettük, kedvesem arcán szétmázolódott a festék. Kívülről sírtunk, belülről a nevetés feszített. Egyre közelebb éreztem a dicstelen véget. Már láttam, ahogy kitör belőlünk, és torkunk szakadtából hahotázunk az esztergomi bazilikában, az éjféli szentmisén, százak döbbenetére. Fékevesztett, harsány nevetőgörcsünk tönkreteszi majd az ünnepet. Belül nagyon szégyelltem magam, de az irányítás kezdett kicsúszni a kezemből. Az utolsó előtti pillanatban fogtam meg Mariann kezét, és rángattam magammal, ki a sorok közül, ki a templomból. A szemem sarkából láttam, ahogy Józsi is ott botorkál mögöttünk. Aggódó tekintetek kisérték kivonulásunkat: két fiú és egy látványosan terhes lány, rázkódó vállal, könnyezve, zokogva tör át az áhítatra összegyűlt tömegen. Vajon, mi történhetett szegényekkel? A szánakozó emberek látványa csak fokozta a kirobbanni készülő, őrült nevetőgörcsöt, könnyeimen át, röfögve, apró csuklásokkal, ziháló görcsökkel tolakodtam a kijárat felé. Egy örökkévalóságig tartott az út a kapuig. Folyton úgy éreztem, hogy most kitör belőlem, most már tényleg kitör! De megúsztuk, kijutottunk a templomból, s a kinti hidegben, a lépcsőkön állva, végre kiadhattuk magunkból az eddig visszafojtott, őrült jókedvet. Hosszú percekig kacagtunk, és nagyon nehezen tudtuk csak abbahagyni, még az is megfordult a fejemben, hogy a végén még megszül a párom a sok nevetéstől, de szerencsére nem így történt: a fiam szépen megvárta a szilvesztert, és a prognózis szerinti időben született. Ha azon az estén lett volna nálam lucaszéke, talán visszafordulok, és az ajtóban ráállva, kacagva meglesem a boszorkányokat, bár elég csekély lett volna a várható haszon, főként, hogy a templom közönségéből nyilván senkit sem ismertem személyesen. Így csak a látványosság és a veszély maradt. A titok szerint a székre állva azért lesznek láthatók, mert szarvat növesztettek, s a lucaszékéről nézve ez azonnal kitűnik, ám újsütetű tudásomért meg is lakolhatok, ha nem vagyok résen. A boszorkányok nem tűrik a leleplezést, és széjjeltépnek, ha utolérnek. Tehát: spuri! Futás, de előtte okosan el kell szórni egy zacskó mákot tízdekás, gondolom, elég lesz, de aki biztosra megy, vegyen fél kilót, mert a gonosz öregasszonyok a saját szabályaik rabjai: mielőtt a nyomomba eredhetnének, össze kell szedniük a magvakat mind egy árva szemig! Ez pedig elég előny lehet ahhoz, hogy hazaérvén tűzre vesse az ember a széket, s ha így tesz, már meg is menekült! De nem volt nálunk szék, és ha voltak is a misén boszorkányok, ők legalább rendesen viselkedtek, betartották a játékszabályokat a magukét és a másokét is, ami nekünk nem sikerült. A képzeletbeli székre állva félő, hogy a mi szarvaink lettek volna az egyetlenek. * * * Főként a bazilikában történtek alapján, utóbb azt gondolom, hogy az én Istenem nem teljesen egyezik meg azzal, amiről a nagymamám fekete bibliája szólt, mert a bosszúálló, parancsokat és egyéb követeléseket támasztó Isten biztosan nem hagyta volna, hogy a szent ünnepen az áhítat helyett fuldokolva kacagjunk, hogy gyermekként lucaszékéről suttogjunk a kőtáblák tanítása helyett.

10 Az én Istenemnek van humora, és velem nevet, sosem rajtam. És ez a jókedv töltött el Esztergomtól idáig, húsz éven át, és még ma is érzek valamiféle halványuló gondoskodást, mert akármerre is fordult a sorsom kereke, mindig kisült a végére, hogy a baj valahogy elkerült. Mégis, így december havában, húsz évvel később, attól félek, hogy netán megbántottam Istent a túlzott jókedvemmel. Talán a szeretete csak időt hagyott nekem, hogy felismerjem a hibáimat, és én eltékozoltam ezt a haladékot, hiszen az elmúlt két évben minden arról szólt, hogy számot kell adjak magamnak a tetteimről, és meg kell küzdenem mindazokért, akiket vagy amiket eddig ingyen kaptam meg, s talán nem is becsültem eléggé. Félek, hogy Isten nem törődik már velem, feladta, hogy előcsalja belőlem azt, ami néki kedves. Sosem fohászkodtam még hozzá, nem tudok könyörögni. Mindig azt tartottam: jobbára csak az könyörög, akinek hiányzik valami, és nekem nem kellett kérnem eddig. Most bajban vagyok, mert nem emlékszem az imákra, nem tudom, hogyan kell megszólítani Istent, hogyan meséljem el neki, hogy eddig jó volt, de most összedőlni látszik minden köröttem. Miként fogjak hozzá, hogy megértse: nekem többé nem ajándék kell, hanem lehetőség, ahol a szabad akaratom a magam és szeretteim boldogulására fordíthatom hogy erőt kérek, amivel le tudom gyűrni a balsorsot hogy kicsiny szerencsét szeretnék, miáltal nem kell elölről kezdenem mindent hogy békére vágyom, a mindennapok békéjére, amihez fogható nincs a világon. Nevetni szeretnék megint. Olyan önfeledten, ahogy akkor, mert az a nevetés húsz évre szólt, s most megint itt lenne az ideje. Közeleg a karácsony. Nem tudom, hogy képes leszek-e elmenni bármilyen templomba, de a fohászhoz van már templomom: itt őrzöm a szívemben. Idén Istentől szeretnék valamit a fa alá, mert másoktól nem kérhetek ilyen nagyot. Bárcsak jobban figyeltem volna a nagymamám fekete könyvének szavaira, akkor most tudnám, hogy miként kell őt megszólítani. Néhány szó maradt csupán a fejemben, egy kezdet, ami talán elég arra, hogy felbátorodjak, és tovább fűzzem a szavakat, és végül összeszedve a bátorságomat kimondjam a kérést, amit oly régóta visszafojtok, hogy már erőlködnöm sem kell, bennem ragad önszántából is de most kibukik majd, mint az önfeledt nevetés. Mi atyánk, ki vagy a mennyekben.

11 Kistérségi Prózaíró Pályázat II. helyzett BOROS GYÖRGY LÁSZLÓ ANATÓMIALECKE Mikes fogott egy verebet. Nem egy kifejlett példányt, hanem egy csurit, egy majdnem teljesen kopasz verébfiókát. Az öklében szorongatta: a madárka vékony nyaka és himbálódzó feje a tátogó csőrével kilógott az ujjai közül. Az iskola óriási udvarán keresztülrohanva újságolta a hírt. Először mindenki látni akarta az áldozatot, de a végére csak négyen maradtak, a szokásos négyes fogat, ha nem is barátok, de csínyben, bajban mindenképp összetartó társak: Balog Gyuri, Kiss, Gönczi és Mikes. A többiek hamarosan elunták a fiókát, kikoptak mellőlük, inkább kerestek valami más játékot, hintát, mászókát vagy bújócskát. A napközisek egyébként sem keveredtek a bentlakó felsősökkel, talán még féltek is tőlük: a Sas-hegyi internátus lakói mások voltak, nem olyanok, mint a többi diák. Kiss és Gönczi egy ideig visítoztak, ijesztgették egymást a kókadt, félholt madárral, majd rövidesen arra jutottak, hogy a biológia órán tanultakat élesben lehetne most kamatoztatni: tehát boncoljuk fel! Kinek van bicskája? kérdezte Mikes. Mindig mosolyra álló szája még a szokásosnál is jobban felkunkorodott. Körbenyírt, vékonyszálú, rövid, barna haját izgatottan rázta meg. A kérdésben ott volt a válasz is, mert úgysincs senkinek kése. Hatodikos korában legalábbis. Nekem van szólt bátortalanul Gyurika. Egy piros, svájci bicskát őrizgetett a szekrényében, még a mama vette neki hónapokkal ezelőtt. De vigyázzatok rá! tette hozzá. Nem is várt választ, szaladt fel a kertből a terembe, hogy lehozza máris. Várj, várj, ne itt csináljuk! ötletelt Kiss. Keskeny menyétképe kigyúlt az izgalomtól. Szeplői világítottak. Megláthatnak, és akkor mi lesz? folytatta, és óvatos pillantásokkal tekintett körbe, máris a rájuk törő felnőtteket kereste. Gönczi és Mikes is bólogatott. Menjünk fel inkább! A Sas-hegy oldalához simuló iskola kertjében tényleg sokan jártak így délután, napközi időben, s még feltűnt volna valakinek a boncolás. Fogalmuk sem volt róla, hogy mennyi vérrel és egyéb mocsokkal jár esetleg a dolog, és nem kétséges, hogy a nevelők vagy a tanárok rájuk szólnak, ha észreveszik. Mindnyájan elindultak hát a lépcső felé. A kerti nagykapun át robogtak be a tágas folyosóra, majd felnyargaltak a széles lépcsőn a második emeletre. Ott szétváltak: Gyurika a kés miatt jobbra, a foglalkoztató terem felé vette az irányt, míg a többiek a folyosó túlvégére, az ilyenkor használaton kívüli osztályterem felé. Balog Gyuri magára maradt a folyosón, lépteinek visszhangja és a délutánra kiürült épület felidézte azt a másfél évvel ezelőtti napot, amikor először lépte át a sárga internátus kapuját. Azon az augusztusvégi reggelen a fiúcska és a mama felszálltak a villamosra az Üllői úton, az Akadémia presszónál és az Astoriáig meg sem álltak. Máskor előfordult, hogy csak úgy jókedvükben ültek villamosra, az utazás élményéért; 1972-ben Budapest egyik leghosszabb vonala, a 63-as villamos, a Nagyvárad tértől egészen a Moszkva térig tartott, ezen egy oda-visszaút felért egy délutáni túrával. Többször is megesett, hogy végigülték a vonalat, de azon a napon nem azzal a villamossal mentek. Az 52-es a Kálvin téren nem balra, Buda felé fordult, hanem jobbra, és a Múzeum körúton döcögött tovább a Rákóczi út felé. Az Astoriától csak egy rövid séta a Felszabadulás tér. A szálloda után a ma már nem létező Úttörő

12 Áruház kirakata előtt haladtak kézen fogva. Gyurika jobban szeretett a másik oldalon sétálni, a Szovjet Kultúra Háza és annak árkádja alatt a Diafilmbolt miatt, de a következő sarki presszó vagy inkább cukrászda és a Puskin mozi is sokkal érdekesebb volt számára, mint az áruház, ahová leginkább unalmas nadrágok, ingek, cipők vagy kabátok miatt jártak. Szerencsére, ma nem kellett bemennie. Egy idős néni és egy tízéves kisfiú baktat a Kossuth Lajos utcában az Erzsébet-híd felé. Csak ennyit látott, aki rájuk nézett. Nem látszott, hogy most valósul meg valami, ami addig csak homályos fenyegetésként merült fel időről-időre. A mama egyre nehezebben boldogult a fiúval. Gyurika nőtt, és egyre erősebb lett mind lélekben, mind pedig testileg. A mama sem lett fiatalabb. Közel járt a hatvanhoz, lábai visszeresek, és még mindig két munkahelyen dolgozott minden áldott nap. A hivatalos állása egy fodrászüzlet éjszakai és hétvégi takarítása. Oda zárás után érkezett, s mivel céltudatosan és ügyesen takarított, két-három óra alatt rendszerint elvégezte a munkát, és éjfél után egyre vagy fél kettőre már haza is ért. Iskolaidőn kívül vagy hétvégén nappal, néha a fiú is elkísérte. Olyankor igyekezett elfoglalni magát, míg a mama a dolgát végezte. Forgott a magasságállítós székekkel, beült a tükör elé a műbőr fodrászülésbe, és ő lett Pirx pilóta, készen a kilövésre. Beletúrt a nyitva hagyott fiókokba, néha talált is játéknak való dolgokat. Örült, ha kifogyott pengetartóra lelt, mert a fémből készült különleges dobozka lapos, lekerekített formája áramvonalas versenyautóra emlékeztette, és könnyen eltelt vele az idő. Máskor beült a hajszárítós fotelbe, és szaharásat játszott: lehunyt szemmel hagyta, hogy a burában keringő forró levegő az arcába vágjon, és azt képzelte, hogy a sivatagban homokviharba került. Megesett, hogy amíg délután a mama a Dob utcai fodrászüzletben dolgozott, ő sétálni ment. Bámulta a szomszédos modellüzlet kirakatát, ahol vasúti síneket és más modell alkatrészeket lehetett kapni, sőt adás-vétel is lehetséges volt, ha valaki éppen úgy kívánta. Máskor messzebbre merészkedett, de az Almássy térre csak egyszer, mert alighogy betette a lábát, egy nyolcadikos forma cigánygyerek azonnal behúzott egyet a szeme alá, és csak a gyors jegelés mentette meg a monoklitól. Hétköznap a mama reggelente indult a naccságákhoz. Minden napra jutott egy módos lakás, amit tisztára kellett sikálnia. Ezek a lakások rendre az István körútról nyíló Duna parti korzón, a széles úttestű, fákkal dúsan benőtt Pozsonyi úton voltak. Itt lakott többek között Major Tamás és itt forgatták a Gyilkos a házban van című filmet, ami mérsékelt sikert hozott ugyan az alkotóknak, valamiért mégis mindenki hosszú ideig emlékezett rá. A Pozsonyi úton akkoriban nem a legszegényebbek laktak, inkább a kommunizmus farvizén lavírozó középosztály, akik éppen csak nem fértek fel, vagy tán nem is vágytak a Rózsadombra. Ezek az emberek a mamához és a proletárdiktatúra ideológiájához képest is szemtelenül gazdagok voltak, orvosok, színészek, kereskedők, kisiparosok és ezek özvegyei. A mama nevét szájról-szájra adták: egy megbízható, olcsó és nagyteljesítményű háztartási munkaerő. Bejárónő. A mamának így egész évben kijutott a szőnyegtisztításból, a bútorfényezésből és ablakpucolásból egyaránt, holott neki mindössze egyetlen háromajtós ruhásszekrénye volt, és egy nagy, piros, gépi perzsaszőnyege. A naccságák mellett a saját apró bérlakását is tisztán tartotta, abban sosem lehetett egyetlen mosatlan edény vagy gyanús folt a szőnyegen. A mama sokat dolgozott, s a sok munka felőrölte az idegeit. Gyurika csak nőtt, mind nagyobb lett, és egyre nehezebben fogadta el készpénznek a mama érveit. Egy ideje, ha veszekedéssé fajult közöttük az ellentét, és végképp elszabadultak az indulatok, a hisztéria csomóját a mama úgy vágta el, hogy kézen fogta Gyurikát, aki éppen engedetlen vagy rossz volt, felöltöztette, bekötötte a cipőjét, és elindultak. Hova megyünk? kérdezte ilyenkor a megszeppent fiú, miközben a mama dühösen rángatta

13 magával végig az utcán. Megyünk az intézetbe! ez volt a válasz. Az intézet ettől valami mitikus, ködbe vesző, képzeletföldi épületté vált, ódon falakkal és mohlepte lépcsőkkel. A fiú el sem tudta képzelni, hogy mi az, így aztán nem is töprengett rajta túl sokat. Előbb-utóbb megfeledkezett róla. Azon a napon sem érezte úgy, hogy abba az intézetbe mennek, amivel ez idáig fenyegetve volt. Úgy tudta, egy iskolát néznek meg Budán, mert az jobb lesz neki és mindenki másnak is. A fiú tíz évesen még nem volt annyira eszméletén, hogy ilyen mély kérdésekben állást tudjon foglalni, inkább az eddig bevált bizalomra hagyatkozott, s hagyta, hogy úgy történjenek a dolgok, ahogy a felnőttek szeretnék. Miközben gyalogoltak, a Kossuth Lajos utca másik oldalán feltűnt a Jégbüfé, ahol olyan különleges édességet is árultak, mint a parfé, és arról tényleg csak kevesen tudták akkoriban, hogy mi fán is terem igazán. Természetesen a fiú sem kóstolta még sosem, a leghidegebb édesség, amit valaha evett: a hatalmas mélyhűtött orosz jégkrém, amit nagy ritkán, az Emke sarkán, a közért mellett, az árkádok alatt árultak, és a harmadik, negyedik harapás után mindig nyilallni kezdett a homloka a hidegtől, de ez nem számított, csak falta boldogan a csokoládé ízű, jeges édességet. Az Erzsébet-híd lábánál elérték a 8-as busz végállomását, és felszálltak rá. Az rövidesen elindult, néhány kanyar után felkapott a hídra, átgurult Budára, s felkapaszkodott a Hegyalja úton a Sashegyre. Az Alkotás út után, de még a Farkasréti Temető előtt leszálltak a buszról. A megállótól egy hosszú, izzasztó lépcső vezetett az iskoláig, a Sion lépcső. A kaptató végén, ott terebélyesedett az épület, egy sárga, kastélyforma építmény, amely a következő évekre Gyurika otthonául szolgál majd. A fiú léptei most ott csattogtak a folyosón, ment a késért, fel akart boncolni egy verebet. Belépett a terembe, sebtében kinyitotta a szekrényét, és a középső polcon benyúlt a ruhái alá. Ott volt a bicska. Fényes, meggyszínű a markolata, fehér kereszt rajta mint svájci címer mutatta származását és minőségét. A kés gyökén stainless steel és swiss made feliratok díszelegtek. Gyurika zsebre vágta a kést, becsapta a szekrény ajtaját, ami rémes dörrenéssel záródott, és szaladt, hogy csatlakozzon a társaihoz, akik a folyosó másik végén lévő tanteremben várták. Az osztályban tárva-nyitva állt egy ablak, de szél híján nem volt huzat. A belső ablakpárkány fehérre mázolt deszkájára tették le a verébfiókát, az lett a boncasztal. A madár nem mozdult. Túl sok volt neki, ami történt. Már nem tátogott, szemmel láthatóan kimúlt. Ez egy kicsit könnyebbé tette a boncolást, mert mind a négyük fejében megfordult már, hogy csak meg kellene ölni szegény verebet, mielőtt felnyitják a hasát. Gyurika elővette a zsebéből a bicskát, és körmével kinyitotta a nagyobbik pengét. Közelebb hajoltak az áldozathoz. Gönczi göndör szőke fürtjei összekeveredtek Kiss vörös bozontjával, ebbe társult be Gyurika és Mikes barna haja. Egy kicsit messzebbről csak négy fiú látszik, amint egyetértésben, feszülten figyelnek valamire. Mikes lefogta a fiókát, és Gyurika is rátette két ujját a hanyatt fekvő madár jobb és bal szárnyára. A bőre enyhén melegnek és érdekesen száraznak bizonyult. Tollazat helyett holmi vékony pihe borította csupán, de ettől még pőrének tűnt. A kés hegyét lassan végighúzta a madár hasán, azt remélve, hogy a húzás vagy inkább vágás nyomán engedelmesen szétnyílik a hús, és azonnal megláthatják, mi van belül. De a penge meg sem karcolta a bőrt, nem történt semmi. Erre Gyurika újból vágni kezdte a fióka hasát, és most erősebben nyomta a kést. A madár mellkasától húzta most lefelé egy erőteljes mozdulattal, és türelmetlenül figyelte, hogy mi történik. A madár teste nem nyílt ki most sem. Mélyen besüppedt a

14 penge nyomására, de még a bőrt sem vágta el az életlen kés. Majd én! Hadd próbáljam! ajánlkozott Mikes, és mikor megkapta a kést, szakszerűnek tűnő mozdulattal húzta végig a fióka hasán. Egy darabig nyiszálta a bőrt, de a kés hegyét beledöfni már nem merte. Ez a kés egy szar! jelentette ki végül, mikor neki sem sikerült fölvágnia a madarat. Pedig svájci mondta Gyurika szomorúan, összecsukta a pengét, és csalódottan a zsebébe csúsztatta. Kissé letörten hátat fordított az ablaknak. Kiss ekkor fölkapta a fiókát, és nagy lendülettel kihajította a nyitott ablakon az iskola kertjébe. Hülye! Mit csinálsz? Mikes és Gönczi egy emberként támadtak Kissre. Úgyse kell már vonogatta a vállát amaz. De akkor is! bosszankodott Mikes, bár nem lett mérges, csupán az bántotta, hogy Kiss kérdés nélkül kidobta a madarat, amit ő talált. Gyurika mindeközben már a tanterem ajtajában állt, részéről az ügynek a kés tompasága véget vetett. Most csak arra várt, hogy jönnek-e a többiek. Néhány másodperc telt el, és mind a négyen kicsörtettek a teremből, hogy keressenek valami újabb kalandot. Mire leértek a lépcsőn, és kirobogtak az udvarra, egyikük sem emlékezett a halott fiókára.

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

Miklya Luzsányi Mónika

Miklya Luzsányi Mónika Miklya Luzsányi Mónika Farkasidő Nem kell ma a húsokat jégverembe tenni. Csikorog a hó, foga van a szélnek, süt át a hideg a falakon. Akkor is egész éjjel vonított a szél, mint a csikaszok a nádasban.

Részletesebben

T. Ágoston László A főnyeremény

T. Ágoston László A főnyeremény T. Ágoston László A főnyeremény Gondosan bezárta az ajtót, zsebre vágta a kulcsot és egy széllel bélelt, kopott nyári nadrágban, hasonlóképp elnyűtt pólóban, és mezítlábas papucsban lecsoszogott a földszintre

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

ALEA, az eszkimó lány. Regény

ALEA, az eszkimó lány. Regény ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen

Részletesebben

Duna utca. családvers

Duna utca. családvers Terék Anna Duna utca családvers és lehet, én mégiscsak a Duna utcában voltam egész életemben a legboldogabb. öten laktunk két szobában, s apám sosem tudta nyugodtan megcsókolni anyámat, mi néztük őket

Részletesebben

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK

Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK Csaplár Vilmos Kurva vagyok (Karriertörténet) Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Csaplár Vilmos 1. Elvárok mindenféle ajándékot férfiaktól, de a tudat, hogy nem vagyok rászorulva,

Részletesebben

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1.

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1. FARKAS KATALIN Félvér Tigris Derna krónikák 1. 1. Meglepetés A mai napom is ugyanúgy kezdődött, mint minden hétköznapom. Kicsit morcosan keltem fel, unottan ettem meg a reggelit, lassan öltöztem fel és

Részletesebben

Csodaföldön Erdélyben 2016. 04. 18-21.

Csodaföldön Erdélyben 2016. 04. 18-21. Csodaföldön Erdélyben 2016. 04. 18-21. Utassy József Általános Iskola Az előkészületek Iskolánkban nagy örömmel fogadtuk a hírt, hogy a,,határtalanul pályázat keretében a hetedik osztályos tanulók egy

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet)

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Észak hírnökei 4023 Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Az Opera szálló Hamburg külterületén, egy építkezés mellett állt. Jóval éjfél után érkeztünk meg, útközben többször is megálltunk, hogy

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

SZKB104_14. Körön kívül, körön belül II.

SZKB104_14. Körön kívül, körön belül II. SZKB104_14 Körön kívül, körön belül II. TANULÓI KÖRÖN KÍVÜL, KÖRÖN BELÜL II. 4. ÉVFOLYAM D1 Három szituáció képen 137 138 SZOCIÁLIS, ÉLETVITELI ÉS KÖRNYEZETI KOMPETENCIÁK TANULÓI D2 Fekete István: A két

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt.

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt. Kata Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon,

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

Harmadik lecke. a szekrény mellett. a tükör előtt. az ablak alatt. a trikó és az alsónadrág között. a fehérnemű között

Harmadik lecke. a szekrény mellett. a tükör előtt. az ablak alatt. a trikó és az alsónadrág között. a fehérnemű között Harmadik lecke - Hol a koffer? - A szekrény mellett. - Melyik szekrény mellett? - A nagy barna mellett. - Hol? - Ott, a tükör előtt. - Aha, tényleg. És az a nagy táska? - Kint, az ablak alatt. - Cipő.

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

Sokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban

Részletesebben

M. Veress Mária. Szép halál

M. Veress Mária. Szép halál 184 Rügyek Szép halál Először nem figyeltem fel a kiáltásra, nem volt abban semmi különös, hogy valaki ordibál, megszokott volt ez arrafelé. Csak mikor közelebb értem, akkor hallottam, hogy mintha segítségért

Részletesebben

Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD

Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD TATAY SÁNDOR Húshagyókedd Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Tatay Sándor jogutódja Barabás már kilencedik napja kerülgette a várost. S e kilenc napot megelőző kilenc hónapig vándorolt.

Részletesebben

EÖTVÖS KÁroly Magyar alakok 2011

EÖTVÖS KÁroly Magyar alakok 2011 EÖTVÖS KÁROLY Magyar alakok 2011 A KIS MARISKA (Gróf Széchenyi István nőtlen korából) Széchenyi István Íróasztala fölött díszes aranykeretben fiatal nő arcképe függött a falon. Olajfestmény volt s gyönyörű

Részletesebben

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a

Részletesebben

Bányai Tamás. A Jóság völgye

Bányai Tamás. A Jóság völgye Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy

Részletesebben

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Elmondom, hadd tudja meg végre a világ kicsi Anna igaz történetét. A falu neve, ahol mindez történt, Mezőbölkény, és a falu szélén van egy ócska, düledező gabonás,

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött.

Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött. C. A. Tűréshatár 0 Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött. El kellett érnem a Szentpétervárra

Részletesebben

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a V Barna legény. Te szegény, te szép. Dús hajad egy leány álma. Elvesztettem az eszem s szemem könnyet hullat, mint estalkonyatkor az ég. Ó, miféle babona űzi tekintetem utánad? Végigkísérlek a fasoron,

Részletesebben

Helyi emberek kellenek a vezetésbe

Helyi emberek kellenek a vezetésbe Varga László Helyi emberek kellenek a vezetésbe Ön szerint minek köszönhető, hogy az hetvenes-nyolvanas években egy sokszínű és pezsgő kulturális élet tudott létrejönni Kecskeméten? Milyen szerepe volt

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

Karácsony máshol, máshogyan

Karácsony máshol, máshogyan Karácsony máshol, máshogyan A karácsonyt sokféleképpen lehet ünnepelni, s mivel a téma nem is oly régen még aktuális volt, gondoltam, pár újonnan szerzett információt közölnék iskolánk szorgalmas diákjaival:

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

Svájci tanulmányút. Basel

Svájci tanulmányút. Basel Svájci tanulmányút Basel A tanulmányúton öten vettünk részt; két tanár, Gál Anikó és Dékány István, valamint három diák: Annus Péter, Pászti Ferenc és én, Papp Zsolt. 2013. január 22-én hajnali 2 órakor

Részletesebben

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 ŐRZÖM AZ ÁLMODAT 5 AZ IGAZ SZERETET 5 MA EGY VERSEM KAPCSÁN 6 BIZONY! 7 A HÁRSFAILLATÚ ESTÉKEN 7 A MI VERSÜNK

Részletesebben

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába 2. fejezet Huszonnégy órányi utazás után finoman szólva jólesett feküdnie. A háta hónapok, de talán régebb óta fájt maga sem igazán tudta, mióta. A Kongói Demokratikus Köztársaság Bukavu nevű településén

Részletesebben

A fölkelő nap legendája

A fölkelő nap legendája Prof. Dr. Tapolyai Mihály A fölkelő nap legendája Máréfalvi barátaimnak mestereim egyikéről Dr. Szalay Károly pszichiáter emlékére Dr. Szalay Károly pszichiáter élete (1894-1973) Régen mesternek hívtuk

Részletesebben

KIHALT, CSENDES UTCA

KIHALT, CSENDES UTCA KIHALT, CSENDES UTCA Göb megállt egy hosszú kőkerítés mellett. Nem messze innen, rézsút egy valamivel szélesebb utca nyílt, s vége felé, a házak falára már bevilágítottak az állomás fényei. Utazótáskáját

Részletesebben

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom NAGYTAKARÍTÁS Én csak egy szegény asszony vagyok. Asszonyiságom utolsó éveit számlálgatom már, a fejemen tincsekké duzzadtak a fehér hajszálak, az arcomon, a szám körül megszaporodtak a ráncok, lekúsznak

Részletesebben

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999

Részletesebben

XIV. Őszi bánat, csendes, szelíd virág Úgy körülölelted szívem. Kicsiny királyok. Minden virágod, mintha mosolyogna nekem.

XIV. Őszi bánat, csendes, szelíd virág Úgy körülölelted szívem. Kicsiny királyok. Minden virágod, mintha mosolyogna nekem. XIV Őszi bánat, csendes, szelíd virág Úgy körülölelted szívem. Kicsiny királyok. Minden virágod, mintha mosolyogna nekem. Az ősz, a szív: véres két árny. Sokat jártam az emberek között, ifjú vagyok, csendes

Részletesebben

[Erdélyi Magyar Adatbank]

[Erdélyi Magyar Adatbank] KÉSEI DOLGOK [Vákát oldal] Amikor hosszú évekkel később e munka írója találkozott néhány férfiúval, kik ott bent, ám kint is meséltek neki e régi időkről, amidőn ő még nem járt a szigeten első dolga volt

Részletesebben

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország REFORMÁCIÓ Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország Szolgál: Johannes Wöhr apostol info: www.nagykovetseg.com www.fegyvertar.com www.km-null.de Felhasználási feltételek: A blogon található tartalmak

Részletesebben

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban.

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban. A SZERELEMRŐL Tavaly, június elején abban a kisvárosban voltam, ahol születtem. A városban most is az a sajátságos csend, mintha halottak közt járnék. Két hét alatt beteltem vele, kivágytam belőle, akárhová,

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

Teremtés utazói. Hunor Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! 1. fejezet

Teremtés utazói. Hunor Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! 1. fejezet Teremtés utazói Hunor Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! 1. fejezet - Képzeljük el, hogy az időnek nincs eleje és vége, végtelen folyamként halad önmagába visszatérve. Elméleti síkon lehetséges,

Részletesebben

Verzár Éva Kelj fel és járj!

Verzár Éva Kelj fel és járj! Verzár Éva Kelj fel és járj! A Tatárdombot megkerülte a viharos szél, ott fenn még egyszer jól összerázta a méltóságos, nehéz fellegeket, lehúzta őket egészen a földig, s mire Terike 1911 pityergő őszén

Részletesebben

A melléknevek képzése

A melléknevek képzése A melléknevek képzése 1 ) Helyezkedjen el kényelmesen, először mesélni fogunk... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a magyar nyelv, benne sok szóval, kifejezéssel és szabállyal, amelyeket persze

Részletesebben

Isten nem személyválogató

Isten nem személyválogató más. Ezért gondolhatja őszintén azt, hogy ő, aki az összes többi apostolnál többet tett, még arról is lemond, ami a többi apostolnak jár. Mert mid van, amit nem Istentől kaptál volna? És amit tőle kaptál,

Részletesebben

Amikor a férj jobban tudja...

Amikor a férj jobban tudja... Antennás, kinyithatós, lecsúsztathatós, analóg, pixeles, kicsi, de inkább nagy. Az első telefonjaink annyira a szürkeállományunkba égtek, hogy könnyű volt feleleveníteni a velük töltött időt és emlékeket.

Részletesebben

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD TÁJÉKOZTATÓ FÜZET gyerekeknek Ferrádi Hádi, a kis versenyautó Ismersz olyan meséket, amiben versenyautók vagy sportkocsik szerepelnek? Ismered például Villám McQueent?

Részletesebben

ANDALÚZIAI SZERENÁD. SuSANNA AgoStINo

ANDALÚZIAI SZERENÁD. SuSANNA AgoStINo ANDALÚZIAI SZERENÁD SuSANNA AgoStINo 1. fejezet Éjszaka eleredt a hó, és reggelre már vastagon ellepte az Alpok téli üdülőhelyeit. A sűrű hópelyhek között a hegycsúcsok körvonalai elmosódtak, és a táj

Részletesebben

Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk 2011/1. számában! 2011. február 15.

Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk 2011/1. számában! 2011. február 15. Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk 2011/1. számában! 2011. február 15. - Maga mióta dolgozik a cégnél? - Mióta megfenyegettek, hogy kirúgnak. Sok szeretettel köszöntök mindenkit a 2011.

Részletesebben

KÖZÖS INTERJÚ BODÓ VIKTORRAL, CZUKOR BALÁZZSAL, DÖMÖTÖR ANDRÁSSAL ÉS KÁRPÁTI ISTVÁNNAL A TÖRMELÉKEK CÍMŰ ELŐADÁS PRÓBAFOLYAMATA KAPCSÁN

KÖZÖS INTERJÚ BODÓ VIKTORRAL, CZUKOR BALÁZZSAL, DÖMÖTÖR ANDRÁSSAL ÉS KÁRPÁTI ISTVÁNNAL A TÖRMELÉKEK CÍMŰ ELŐADÁS PRÓBAFOLYAMATA KAPCSÁN KÖZÖS INTERJÚ BODÓ VIKTORRAL, CZUKOR BALÁZZSAL, DÖMÖTÖR ANDRÁSSAL ÉS KÁRPÁTI ISTVÁNNAL A TÖRMELÉKEK CÍMŰ ELŐADÁS PRÓBAFOLYAMATA KAPCSÁN Honnan jött az előadás ötlete? VIKTOR: Az alapötletem igazából az

Részletesebben

Joachim Meyer. Bot. A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Fordította: Berki András

Joachim Meyer. Bot. A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Fordította: Berki András Joachim Meyer A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Bot Fordította: Berki András A botról Az ötödik, és egyben utolsó fejezete ennek a könyvnek, amiben elmagyarázom és röviden

Részletesebben

Főnixmadár. A hazugság polipkarjai

Főnixmadár. A hazugság polipkarjai Főnixmadár A hazugság polipkarjai Előszó A könyv igaz történet, a szerző által megélt és felidézett eseményeken alapul. Egy történet két lélek egymásra találásáról, amelyet a hazugság polipkarjai tartanak

Részletesebben

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Channának.

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Channának. Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Channának. 1 2 Nagyon régen, mielőtt megszülettél, 'Abdu'lBahá ellátogatott Amerikába. Az utazás alatt Amerikában

Részletesebben

Homloka a hűvös márványpadlót érintette. Te most hallgass, Szávitri! emelte fel lá nyát maga mellé Aszvapati király. Náradához fordult: Te meg

Homloka a hűvös márványpadlót érintette. Te most hallgass, Szávitri! emelte fel lá nyát maga mellé Aszvapati király. Náradához fordult: Te meg Szatjavánt. Meglátták és felnevettek. A nagyobbik felkapott egy elszáradt, tavalyi fügét, és megdobta a lányt. A másik a fér fit vette célba. Ide építsd! ujjongott Szávitri. Ide építsd a palotánkat! Ezek

Részletesebben

Január hónap kezdetével belépünk

Január hónap kezdetével belépünk XXVI. ÉVFOLYAM, 1. (299.) SZÁM, 2015. JANUÁR EGYHÁZUNK ÉLETE A TE ÉLETED IS! Január hónap kezdetével belépünk egy új esztendőbe, melytől mindenki sok szépet és jót remél. Sokak számára ez az évkezdet hagyományosan

Részletesebben

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Volt egyszer a világon egy király, akit a népe nagyon szeretett. Csak egy búsította az ország népét. A király hallani sem akarta, amikor arról beszéltek neki, hogy ültessen

Részletesebben

2016. február INTERJÚ

2016. február INTERJÚ INTERJÚ Az Élet szép Az AMEGA beszélgetőpartnere: Dr. Kánitz Éva Főorvos Asszony, milyen családi indíttatással került az orvosi pályára? Mindig azt gondoltam, hogy az a legszebb dolog a világon, ha az

Részletesebben

Időpont: 2013. 05. 06 09. Károlyi István 12 Évfolyamos Gimnázium

Időpont: 2013. 05. 06 09. Károlyi István 12 Évfolyamos Gimnázium Időpont: 2013. 05. 06 09. Károlyi István 12 Évfolyamos Gimnázium Az emeletes buszunk, mellyel utaztunk Így mentünk Kárpátaljára Elindultunk: 7 órakor, Budapestről Délkor elértük a határt, kis idő után

Részletesebben

Ikon. bencsik orsolya. figyeltem anyámat ahogy figyeltem a fákat is télvíz idején mikor nagyon erősen fúj a szél 1

Ikon. bencsik orsolya. figyeltem anyámat ahogy figyeltem a fákat is télvíz idején mikor nagyon erősen fúj a szél 1 bencsik orsolya Ikon figyeltem anyámat. ha eljön az idő, bemegy a kamrába. a rossz lábú asztalról fölveszi a zöld tálat. a zsákból merít egy bögre kukoricát, két bögre búzát. összerázogatja. - - - - -

Részletesebben

Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek?

Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek? Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek? Tudod, az úgy van próbált Verena beszélgetést kezdeményezni Alexandrával a reggelinél. Nyújtotta a szavakat, nem nagyon tudta, hogyan mondja meg négyéves kislányának,

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

JÉZUSBAN VAN AZ ÉLET GYÜLEKEZET

JÉZUSBAN VAN AZ ÉLET GYÜLEKEZET JÉZUSBAN VAN AZ ÉLET GYÜLEKEZET I. évfolyam 3. szám szeptember, október Akarod hallani a jó hírt? Mindennek Királya Mindennek Királya, az Istennek Fia, égnek, földnek Ura Akinek véd minket a karja tőlünk

Részletesebben

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Imánnak.

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Imánnak. Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Imánnak. 1 2 'Abdu'l-Bahá sok évet töltött a Szentföldön, Akkó városában. Éveken keresztül fogoly volt, és

Részletesebben

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com Korrektúra: Egri Anikó 2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Az összefogás döbbenetes ereje... 4 Depressziós helyett bajnok... 6 Na

Részletesebben

Anita Wekker KÖNNYEZŐ CIPRUS

Anita Wekker KÖNNYEZŐ CIPRUS Anita Wekker KÖNNYEZŐ CIPRUS Regény Felém lép, én hátrálok, és már a szikla szélén állok. A föld egyszer csak szétfolyik a talpam alatt, térdre rogyok. Próbálok megkapaszkodni egy bokorban, egy fűcsomóban,

Részletesebben

Feri rágja a térdét. Rónási Márton

Feri rágja a térdét. Rónási Márton Feri rágja a térdét Rónási Márton Tavasz volt, amikor beköltöztünk abba a házba, ahol kamaszkoromat éltem meg, abba a házba, ahol a legjobb barátom lett Láncos, a hatalmas fekete kutya, akit tíz éve temettem

Részletesebben

Tizenötödik lecke. ágyad nagyapam családja. felesége, nagyapam. kislánya nagynénem

Tizenötödik lecke. ágyad nagyapam családja. felesége, nagyapam. kislánya nagynénem Tizenötödik lecke Családi kép Te, Gergely, mindig meg akarom kérdezni, csak elfelejtem: kik vannak azon a nagy képen az ágyad fölött? Ja, azok, azon a régi képen? Az az apai nagyapám családja, még a háború

Részletesebben

Lily Tiffin: A bűnjel

Lily Tiffin: A bűnjel Lily Tiffin: A bűnjel Lily Tiffin A bűnjel (Részlet) Regény (Részlet) Lomart Kiadó A digitális kiadás a 2008-ban meg jelent ISBN 978-963-9632-15-8 számú kiadás változtatás nélküli másolata. A digitális

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság ELSŐ FEJEZET Nem így kellett volna történnie. Addie Folsom úgy képzelte, a középiskola után hat évvel tehetősen és egy jó kocsi volánjánál ülve tér majd haza. Ehelyett behúzott nyakkal és egy közel háromszázezer

Részletesebben

2015. március Horváth Lóránd Elvégeztetett

2015. március Horváth Lóránd Elvégeztetett 2015. március Horváth Lóránd Elvégeztetett... és mi csak vétkeztünk és te szenvedtél egyre, mentünk vakon az ösztöneink után de te felnéztél az égre. mentünk a gyehenna égő szennyhalmazán, égett a testünk,gőzölgött

Részletesebben

Szemle. Péterfy Gergely

Szemle. Péterfy Gergely 44 Szemle Péterfy Gergely KÉT KIS NYOMOZÁS Elsõ xoktóberének végén Szadai András, egy frissen végzett fiatal 1954xxorvos, aki csak néhány hónappal korábban foglalta el körzeti orvosi állását egy Szeged

Részletesebben

Indiai titkaim 5 - nagy kupac csomag

Indiai titkaim 5 - nagy kupac csomag 2010 szeptember 05. Flag 0 Értékelés kiválasztása Még nincs értékelve Értéke: 1/5 Értéke: 2/5 Mérték Értéke: 3/5 Értéke: 4/5 Értéke: 5/5 Eljött a nagy nap. 1993. december 13-a, Luca napja. Indulás Indiába

Részletesebben

SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY ATTILA ÓSZERES

SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY ATTILA ÓSZERES festményeket pedig kevés kivétellel mindig megsiratom. De csapodár fajta az ószeres, szerelmes lesz néhány tárgyba, de aztán eladja, utána meg kesereg, miért tette. SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY

Részletesebben

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Írnod kell kislányom, erre születtél! Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Tudom Édes, írnom kellene, de bajban vagyok. Talán azt a témát kéne papírra vetnem, amit

Részletesebben

Fetykó Judit Durbincs

Fetykó Judit Durbincs Fetykó Judit Durbincs Így karácsony előtt, mikor az asszony a konyhában félnapokat zörgette a tepsiket, azzal volt elfoglalva, hogy melyik aprósüteményből mennyit süssön, Berti kimenekült a konyhából.

Részletesebben

IMÁDSÁG MINDENEK ELŐTT

IMÁDSÁG MINDENEK ELŐTT Újpest-Belsőváros 2004. 03. 14. Loránt Gábor IMÁDSÁG MINDENEK ELŐTT Alapige (textus): Neh 1 és Lk 11,1 Lectio: Neh 1 Lk 11,1: Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá

Részletesebben

Párlat. egy kerékpárt ábrázolt, egy velocipédet; a badeni fürdőmester, Karl Drais remek járműve volt ez, vagy talán

Párlat. egy kerékpárt ábrázolt, egy velocipédet; a badeni fürdőmester, Karl Drais remek járműve volt ez, vagy talán Párlat A minap, mondjuk így, ez olyan jó kezdésnek, a minap egy megsárgult, régi fénykép került a kezembe, fénykép. a századelőről, gondolom, már ahogy az él a mi megkésett fantáziánkban. a fantáziánk

Részletesebben

Jelentkezési lap NÉV. Lakcím:. Iskola:... Osztály:. E-mail cím:... Telefonszám:

Jelentkezési lap NÉV. Lakcím:. Iskola:... Osztály:. E-mail cím:... Telefonszám: Jelentkezési lap.. NÉV Lakcím:. Iskola:... Osztály:. E-mail cím:... Telefonszám: 1. Feladat Életrajz Beck Andrea 1977-ben született.. Diplomát szerzett kommunikációs, majd területen. Első könyve, A Titoktündér

Részletesebben

Isten hozta őrnagy úr!

Isten hozta őrnagy úr! Isten hozta őrnagy úr! Filmrészlet szöveges átirat Napsütéses idő van, a házak előtt egy négytagú tűzoltózenekar vidám indulót játszik. A zenészek barna egyenruhában vannak, fejükön tűzoltósisak. A zenekart

Részletesebben

Szép karácsony szép zöld fája

Szép karácsony szép zöld fája Móra Ferenc Szép karácsony szép zöld fája Illusztrációk: Szabó Enikő Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam, és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri

Részletesebben

H í r l e v é l. 2011. április ÉLETET AJÁNDÉKOZOTT!

H í r l e v é l. 2011. április ÉLETET AJÁNDÉKOZOTT! H í r l e v é l Zarándokoknak, útépítőknek, partnereknek 2011. április Lelkivezetői gondolatok ÉLETET AJÁNDÉKOZOTT! 8 nappal Húsvét ünnepe előtt Jézus Krisztus megmutatta az emberiségnek és a világnak,

Részletesebben

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Ady Endre Utálok hajnalban kikelni az ágyamból. Nagy bögre kávé nélkül

Részletesebben

Aki nélkül nem lehetne Karácsony

Aki nélkül nem lehetne Karácsony III. évf. 4. szám 2014. december A Budapest-Nagytétényi Református Egyházközség időszakos kiadványa Aki nélkül nem lehetne Karácsony Bármikor, bárhol végbemehet egy ilyen kérdezz-felelek: - Mi kell a Karácsonyhoz?

Részletesebben

útja a szabadság felé

útja a szabadság felé Szandra útja a szabadság felé Szandra útja a szabadság felé Szandra egy teljesen hétköznapi erdélyi kisvárosban nőtt fel. A családi házuk két kis szobából és egy nappali-konyhából állt. Két húga volt és

Részletesebben

OLVASÁS-ÉLMÉNYEK A K Ö N Y V C Í M L A P J A K I V O N A T B U D A P E S T, 2 0 1 3. J Ú N I U S 1 6.

OLVASÁS-ÉLMÉNYEK A K Ö N Y V C Í M L A P J A K I V O N A T B U D A P E S T, 2 0 1 3. J Ú N I U S 1 6. OLVASÁS-ÉLMÉNYEK A K Ö N Y V C Í M L A P J A K I V O N A T B U D A P E S T, 2 0 1 3. J Ú N I U S 1 6. A K Ö N Y V H Á T S Ó F Ü L S Z Ö V E G E Zsebpénzét és nyári diákmunka keresetét félretette repülőgép

Részletesebben

Január, a polgári év elsõ hónapja tehát a Vízöntõ csillagkép nevét viseli. A régi magyar neve pedig Boldogasszony hava, mert eleink az év elsõ hónapját Szûz Máriának szentelték. A keresztény (katolikus)

Részletesebben

18 tiszatáj NÉMETH ZOLTÁN. Kórház

18 tiszatáj NÉMETH ZOLTÁN. Kórház 18 tiszatáj NÉMETH ZOLTÁN Kórház Mint az állat, úgy kéne meghalni, Összevérezni a hófehér ágyat, Szétrágni az ajtókilincset, amelyen A gyógyító lép be életünkbe. A csempén már keményedik az ember Félelmetesen

Részletesebben

Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek.

Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek. 8 II Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek. Mi, többiek maradtunk. Bár a tanárok igyekeztek gyorsan eltüntetni

Részletesebben

Harmadik lecke. a szekrény mellett. a tükör előtt. az ablak alatt. a trikó és az alsónadrág között. a fehérnemű között. a vaku meg a film mellett

Harmadik lecke. a szekrény mellett. a tükör előtt. az ablak alatt. a trikó és az alsónadrág között. a fehérnemű között. a vaku meg a film mellett Harmadik lecke - Hol a koffer? -A szekrény mellett. - Melyik szekrény mellett? - A nagy barna mellett. -Hol? - Ott, a tükör előtt. - Aha, tényleg. És az a nagy táska? - Kint, az ablak alatt. - Cipő. Zokni,

Részletesebben