PEDAGÓGUSOK ÍRTÁK. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet Pedagógiai Szakmai és Szakszolgálat, Szolnok 2013.

Átírás

1 PEDAGÓGUSOK ÍRTÁK 8. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet Pedagógiai Szakmai és Szakszolgálat, Szolnok 2013.

2 Szerkesztette: Garai Ildikó Technikai szerkesztő: Földiné Fehér Éva A kötet szerzői: A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet, Pedagógiai Szakmai és Szakszolgálat Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság munkatársai: Csibi Enikő gyógypedagógus, bizottságvezető Czagány Bernadett tanácsadó szakpszichológus V. Szabó Tamás klinikai szakpszichológus Imréné Cselóczki Andrea gyógypedagógus Földesiné Ungi Marianna gyógypedagógus Barnáné Pintér Gizella gyógypedagógus A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet, Pedagógiai Szakmai és Szakszolgálat Nevelési Tanácsadó munkatársai: Kátainé Darók Bernadett gyógypedagógus Erdősiné Csák Andrea nyelv- és beszédfejlesztő pedagógus Tar Anikó Anna igazgató Mezőtúri Általános Iskola Kossuth Lajos Általános Iskola és Magyar- Angol Két Tanítási Nyelvű Iskola ISSN:

3 Előszó A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet Pedagógiai Szakmai és Szakszolgálat a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pedagógiai Hetek április 9-19-ig tartó rendezvénysorozatán az oktatás színtereiről, az ismeretszerzés tág lehetőségeiről, a köznevelési intézményekben folyó széleskörű, elkötelezett nevelő-oktatómunkáról szeretne tájékoztatást adni, az egymástól való tanulást, a tapasztalatszerzést kihasználva. A programsorozathoz kapcsolódóan Pedagógusok írták címmel tematikus, elektronikus köteteket is jelentetünk meg az esélyegyenlőség, az intézményi jó gyakorlatok, valamint a nevelő-oktató munka során összegyűjtött tapasztalatok alapján. Köteteinkben kitekintünk a nemzetközi programok bemutatásán keresztül Európa országainak gyakorlatába is. Témáink változatosak: bemutatjuk a különleges gondozást igénylő tanulókkal való foglalkozások színtereit, a sajátos nevelési igényű és hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekkel való foglalkozások különleges rendszereit. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy pedagógusok, intézmények szakmai, pedagógiai sikereinek, eredményeinek publikálása is megtörténjen, ezáltal a szélesebb közvélemény számára is elérhetőek, hasznosíthatóak legyenek. Szolnok, április 15. Szymczak Judit igazgató 3

4 Tartalom Csibi Enikő - Czagány Bernadett - V. Szabó Tamás Imréné Cselóczki Andrea - Földesiné Ungi Marianna: A Megyei Pszichológiai és Gyógypedagógiai Műhely tapasztalatai 6 Barnáné Pintér Gizella: A megyei utazótanári hálózat működtetésének tapasztalatai a 2012/2013. tanítási évben 28 Erdősiné Csák Andrea - Kátainé Darók Bernadett: Részképességek szűrésének és komplex fejlesztésének tapasztalatai 34 Kátainé Darók Bernadett: A matematika tanulás nehézségeinek háttere, a terápia egy lehetséges formája* 46 Imréné Cselóczki Andrea: Szocioterápiás eljárások az iskolai erőszak kezelésére 54 Tar Anikó Anna: Viselkedészavar megítélése és kezelése az általános iskolában* 65 4

5 AKADÁLY NÉLKÜL AZ ÚTTALAN UTAKON 5

6 Csibi Enikő - Czagány Bernadett - V. Szabó Tamás Imréné Cselóczki Andrea - Földesiné Ungi Marianna A Megyei Pszichológiai és Gyógypedagógiai Műhely tapasztalatai A nyitófoglalkozás A Jász Nagykun-Szolnok Megyei Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottságban 2012 szeptemberében kezdetét vette a megyei gyógypedagógiai műhely 2012/2013. éve. A havonta megszervezett munkálatokra a szervező team tisztelettel vár minden érdeklődő gyógypedagógust, akár különoktatásban, - nevelésben, akár az együttoktatásban, - nevelésben fejti ki tevékenységét. Várjuk továbbá a fejlesztőpedagógusokat, konduktorokat, és azokat a többségi pedagógusokat, akik érdeklődnek a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók együttnevelése iránt, foglalkoznak ilyen gyermekekkel, tanulókkal a mindennapjaik során, vagy készülnek a feladatra. A Megyei Gyógypedagógiai Műhely éves munkatervét, a tervezett témákat és előadókat, illetve a foglalkozások koordinátorait és időpontját minden megyei intézménynek elektronikus formában elküldte a Szakértői Bizottság teamje. A hozzáférést a Pedagógiai Intézet honlapján közzétett munkaterv és jelentkezési lehetőségek meghirdetésével is igyekeztünk biztosítani. Hisszük, hogy a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan műhelyeink látogatottsága magas lesz, hogy a résztvevő kollégák hasznos ismeretekkel, közös tapasztalatokkal és azok hasznosíthatóságával hagyják el a műhelyfoglalkozások helyszínét. Mivel a pedagógiai szakszolgálatokat a szülő és a pedagógus munkájának segítése céljából hozták létre, e feladatnak kívánunk teljeskörűen megfelelni a Megyei Gyógypedagógiai Műhely szervezésével, így ingyenes szakmai fórumot biztosítani az érdeklődő kollégáknak, mint a korábbi években. A nyitó műhelyen, melynek témája a Sajátos nevelési igényű és beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek, tanulók ellátását, különleges bánásmód keretében történő gondozását érintő jogszabályok változása volt, a megye majd minden települése és intézménye képviseltette magát. A jogszabályi környezet jelentős változása megmozgatta a pedagógus társadalmat, tovább- és együttgondolkodásra sarkallta őket. A nyitóműhely munkálatain 56 szakember vett részt, jelentősen feszegetve a Pedagógiai Intézet pedagógus továbbképzésre fenntartott termének befogadó kapacitását. Megjelentek óvodapedagógusok, tanítók, tanárok, különböző szakos gyógypedagógusok, fejlesztők, intézményvezetők és helyettesek. Mindannyian a saját szakterületüket érintő változások szeletét célozták elvinni tarsolyukban. 6

7 Tekintsük át tehát a feldolgozott tematikát, mely azt hivatott illusztrálni, mely ismeretek terjesztésére vállalkozott az előadó a Megyei Gyógypedagógiai Műhely nyitófoglalkozásán. Az évi LXXIX. törvény a közoktatásról és a évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről SNI és BTMN szempontú összehasonlító elemzése A pedagógusok munkáját 1993 óta az évi LXXIX. törvény a közoktatásról határozta meg, mely több módosítást megélt, és jobbító szándékú módosításai révén egyre teljesebb, részletesebb, ezzel együtt egyre terjedelmesebb is lett. Aki megtanult tájékozódni benne, minden közoktatási vonatkozású kérdésére választ kaphatott, bizonytalansága bizonyosságra lett váltható általa szeptember 1-jétől (és azt követően lépcsőzetesen) bevezetésre kerülő új törvény, a évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről másfajta sorrenddel és szemlélettel rendelkezik, inkább kerettörvény, mely a nagy területek szabályozását célozza, a konkrét, gyakorlati szabályozást miniszteri rendeletek valósítják meg a későbbiek során, folyamatosan hatályba lépve. Jelen műhelymunkánkban a két törvény SNI szempontú összehasonlítását terveztük, a teljesség igénye nélkül. Úgy vélem, hogy a legfontosabb területeket sikerült kiemelni, összevetni egymással. A foglalkozás során a mindannyiunk számára ismert, és bizonyos pontjaiban még érvényben lévő Közoktatási Törvény logikai sorrendjének haladási útját választottam, és azokhoz rendelem hozzá a Nemzeti Köznevelési Törvény azonos, vagy megközelítőleg azonos tartalmait, de azokat nem kronológiai sorrendben. A két jogszabály eltérő módon gondolkodik a tankötelezettségről, a tankötelessé válásról, annak időtartamáról, meghosszabbíthatóságáról. Míg a közoktatási törvény tankötelesnek tartja a tanulót a 18. életév betöltéséig, a meghosszabbítást pedig a tanuló 20. életévéig engedélyezi, addig a köznevelési törvény (a továbbiakban Nemzeti Köznevelési Törvény) mindezt a tanuló 16. életévének betöltéséig engedélyezi, de megtámogatja a sajátos nevelési igényű tanulót, aki a 23. életévének betöltéséig élhet a meghosszabbított tankötelezettség jogával. A tankötelezettség megkezdésének is eltérő a szabályozása. A Közoktatási Törvény szerint az óvoda kezdeményezésére a nevelési tanácsadó, SNI gyanús gyermek esetében a TKVSZRB (szakértői bizottság) tesz javaslatot a meghosszabbított óvodáztatásra, illetve a tankötelezettség teljesítésének kezdő időpontjára, addig a Nemzeti Köznevelési Törvény értelmében kizárólag a szakértői bizottság lesz kompetens az óvodáztatás meghosszabbításáról, illetve az iskolaérettségről szakértői véleményt kiállítani. Ugyanakkor míg a Közoktatási Törvény a döntést - szülői egyetértés mellett szakértői szakszolgálati - szakmai kézbe adta, addig a Nemzeti Köznevelési Törvény szerint erről az óvodai nevelőtestület véleményének kikérésével a tankötelezett korba lépő gyermek megy nevelési 7

8 évre történő meghosszabbított óvodáztatásáról az óvodavezető dönt, és megszervezi a felzárkóztatást. Amennyiben az nem bizonyul sikeresnek, avatkozik be a szakértői tevékenységet végző csoport a pontos diagnózis felállítása révén a folyamatba, ad fejlesztési javaslatokat, és dönt a további egy év óvodáztatásról. Gyakorló szakszolgálati szakemberként nem látom az eltérő szabályozás indokoltságát, a pedagógiai - gyógypedagógiai - pszichodiagnoszka kerül elvileg egy kézbe, és ha minden megyében egyetlen szakértői bizottság működik majd, jobban kézben tarthatóvá és egységesíthetővé válik a szakértői feladatellátás, az azonos protokoll használata révén, amennyiben ez az iskolaérettségi vizsgálatokat érinti. Közoktatási Törvény: 6. (3) a) és b); Köznevelési Törvény: 45. (3), (4) a), b), c). A tanulói jogosultságok és kötelezettségek tekintetében nincs számottevő eltérés a két törvény között. Különbségek a mondatok megfogalmazásában, a sorrendiségben észlelhetők, de tartalmi vonatkozásban összecsengenek egymással. A jogok és kötelezettségek vonatkozásában meghatározásra kerül a Nemzeti Köznevelési Törvényben a tizenhat óráig tartó egyéb foglakozásokon való részvételi kötelezettség az általános iskolában, mely az egésznapos iskolakoncepcó részeként értelmezhető, és mely természetesen nem szerepel az azt törvényi szinten nem szabályozó Közoktatási Törvényben. Közoktatási Törvény:10. (3) f) és 12. (1) a), b); Köznevelési Törvény: 46. g) és 46. (1) a) és b). A szülői jogok és kötelezettségek tekintetében is vannak jelentős összecsengések a két törvény között. A Közoktatási Törvény azonban az SNI gyermeket, tanulót törvényi szinten is megtámogatja, mintegy szülői jogként fogalmazza meg a helyi önkormányzat polgármesteréhez fordulás lehetőségét, így az együttnevelés, együttoktatás lakcím szerint, a település intézményeiben vált megvalósíthatóvá, ahol a szülő kérelmére, a polgármester segítségével a speciális ellátás feltételeit megteremtették. A Nemzeti Köznevelési Törvény ezt a jogot nem deklarálja, vélhetőleg másképp, egyéb jogszabályi szinten fog gondoskodni az együttnevelhető, együttoktatható gyermekek esetében a feltételek megteremtésének kötelezettségéről. A pedagógiai szakszolgálatok igénybevételére való jogosultságot mindkét törvény egyaránt deklarálja. A jogok és kötelezettségek sorrendjének inverziója azok hangsúlybéli különbözőségét sugallja a két jogszabályban: a Közoktatási Törvény szerint a szülőnek jogai vannak, élhet azokkal, és ezek mellett fontos, hogy kötelezettségeinek is eleget tegyen. A Nemzeti Köznevelési Törvény viszont hangsúlyosabbaknak a kötelezettségek teljesítését ítéli meg, és csak azokat követően sorolja fel a szülői jogosultságokat. 8

9 Közoktatási Törvény: 13. (5), (8) és 14. (2) a), b); Köznevelési Törvény: 72. (1) a), b),c) és (2), (3), (4). A két törvény lényegében azonos, vagy közel azonos felsorolást ad az oktató-nevelőmunkát végző intézményekről, a különbség a kategória megnevezésében található: közoktatási, illetve köznevelési intézmények. Különbség az elnevezés mögött a koncepcióban rejlik: a Közoktatási Törvény az oktatási feladatokba ágyazottan gondolkodik a nevelésről, míg a Nemzeti Köznevelési Törvény a nevelés, mint köznevelés égisze alatt határoz meg oktatási feladatokat is. További különbség a két jogszabály között, hogy míg a pedagógiai szakszolgálati feladatellátás törvényi szinten definiált a Közoktatási Törvényben, melyben megtalálható minden szakszolgálati típus, a feladatellátás konkrét szabályozása végrehajtási rendeletben történt, addig a Nemzeti Köznevelési Törvény felsorolja ugyan a pedagógiai szakszolgálatokat, feladataik szabályozása azonban a későbbiek során megszülető szakszolgálati rendeletben történik. Így elmondható, hogy a Közoktatási Törvény minden közoktatási intézményt működését általánosan szabályozó törvény, a Nemzeti Köznevelési Törvény ugyanakkor pl. szakszolgálati vonatkozásban keretet ad, a konkrét szabályozás miniszteri rendelet tartalmazza majd. Közoktatási Törvény: 20. (1) a),b),c),d),e),f),g), (2) és 21. ; Köznevelési Törvény: 7. (1) a),b),c),d),e),f),g),h),i),j). A szakiskoláról az előzőekben leírtaktól eltérően lényeges különbség tapasztalhatóak a két jogszabályban, bár mindkettőt az teljesítménybeli elmaradásokkal küzdők megsegítése, szakmához juttatása vezérli. A két jogszabály ugyanakkor az azonos célokat eltérő utakon kívánja megvalósítani. A Közoktatási Törvény a felzárkóztató oktatást tartja célravezetőnek, melynek sikeres befejezése után a tanuló bekapcsolódhat a szakképzésbe, és készülhet a szakmai vizsga letételére. A Nemzeti Köznevelési Törvény értelmében a tanuló a Köznevelési Hídprogram szerinti tanév teljesítését követően kapcsolódhat be a szakképzésbe, készülhet a szakmai vizsga letételére, illetve beiratkozhat középiskolába és két évfolyam alatt érettségire is fölkészülhet. A SNI tanulók szakiskolai képzéséről való gondolkodás a két jogszabályban jelentős hasonlóságokat mutat. Azonos módon definiált a speciális szakiskola fogalma, különbség a bevonható kategóriák megnevezésében van: Közoktatási Törvény fogyatékosság megnevezéssel, Nemzeti Köznevelési Törvény SNI megnevezéssel dolgozik, Közoktatási Törvény a szakképzési évfolyamok számát kettő évfolyamban határozza meg, a Nemzeti Köznevelési Törvényben pedig az évfolyamok száma a speciális kerettanterv szerint meghatározott. A középsúlyos értelmi fogyatékosok készségfejlesztő speciális szakiskoláinak, valamint az előkészítő szakiskolának a definiálása a két jogszabályban teljesen azonos. 9

10 Közoktatási Törvény: 27. (8) a),b) és (9), (10) a), b), (11), (12); Köznevelési Törvény: 13. (1), (2), (3), (4) a),b), (5) a), b), (6). A sajátos nevelési igény mindkét törvényben alaposan körülírt, széleskörűen definiált, úgy a meghatározás, mint az ellátás leírása terén. A speciális megsegítést mindkét jogszabály nyomatékosítja, de különbözőképpen nevezi meg: Közoktatási Törvény különleges gondozás, Nemzeti Köznevelési Törvény - különleges bánásmódként. Mindkét törvény leírja a különoktatást, mint gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátást biztosító intézményt, illetve az együttnevelést, együttoktatást is, mint a gyógypedagógiai nevelésben, oktatásban részt vevő nevelési, oktatási intézményeket. Különbség a két koncepcióban a részleges illetve teljes együttnevelés meghatározásában rejlik, mely a Nemzeti Köznevelési Törvényben található, részben, vagy egészben történő együttnevelés fogalmában. A részleges együttnevelés, együttoktatás, mint különleges gondozási forma, a Közoktatási Törvényben nem jelent meg. És míg a határozottan állást foglal az SNI ellátás személyi és tárgyi feltételei vonatkozásában 30. (3) és (12), addig a Nemzeti Köznevelési Törvény ezt részleteiben ki is fejti 47. (4) a) b), sőt a 47. (10) ben azt is meghatározza, hogy az SNI ellátás tekintetében az állami intézményfenntartó központ szervezésében működő utazótanári hálózat segítségét is lehet kérni (az együttnevelést, együttoktatást segítő utazótanári hálózat működtetése korábban a megyei önkormányzatok kötelező feladata volt). Közoktatási Törvény: 30. (1),(2),(3),(5),(6),(7),(8), (10),(11) a),b),(12),(13), 121. (1) 28.; Köznevelési Törvény: 47. (1),(2),(3),(4) a),b),c), (5),(7),(8),(9) a), aa),ab),ac),b),ba) bb) c),(10),(11), 50. (9), 51. (5), 15. (1)). A tantárgyi, résztantárgyi mentesítések vonatkozásában a két jogszabály hasonlóan foglal állást: Közoktatási Törvény értékelés és minősítés alóli mentesítést, Nemzeti Köznevelési Törvény az érdemjeggyel és osztályzattal történő értékelés és minősítés alóli mentesítést ír elő, de helyette szöveges értékelési kötelezettséggel, illetve a gyakorlati képzés kivételével egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből értékelés és a minősítés alóli mentességet. A Közoktatási Törvény így általános mentesítési jogosultságot, míg a Nemzeti Köznevelési Törvény az osztályzatokra és érdemjegyekre vonatkozó mentesítési jogosultságot, majd teljesés résztantárgyi mentességet definiál, és teszi ezt a szakértői bizottság jogkörébe. Közoktatási Törvény: 30. (9); Köznevelési Törvény:56. (1) a),b). Ha szülő gyermekével nem jelenik meg a szakértői vizsgálaton, erre a Közoktatási Törvény szerint a lakóhely szerint illetékes jegyző, a Nemzeti Köznevelési Törvény szerint a kormányhivatal kötelezheti a szülőt gyermeke érdekében a speciális segítséghez való juttatás 10

11 megigénylésére vonatkozó szakértői vizsgálaton való megjelenésre. Közoktatási Törvény: 30. (4); Köznevelési Törvény:47. (6). A súlyos halmozottan fogyatékos gyermekek, tanulók ellátását különböző módon nevezi meg a két jogszabály: Közoktatási Törvény fejlesztő felkészítés/ fejlesztő iskolai oktatás, Nemzeti Köznevelési Törvény fejlesztő nevelés, fejlesztő nevelés és oktatás. A Nemzeti Köznevelési Törvény szerinti fejlesztő nevelés-oktatás helyszíne a gyógypedagógiai intézmény, az ellátás iskolarendszerű lesz, és csak az állapotuk miatt csoportos ellátásba nem vonhatók részesülnek majd egyéni ellátásban, de mindannyian a gyógypedagógiai intézmény szervezésében részesülnek speciális megsegítésben, a feladat szervezése és lebonyolíttatása a gyógypedagógiai intézmény feladata lesz. A Közoktatási Törvény szerint speciális gondozásuk ellátási alternatívákban valósult meg: a fejlesztő felkészítés megvalósult a gyermek otthonában, fogyatékosok ápoló, gondozó otthonaiban, fogyatékosok fejlesztő napközi otthonaiban, és a gyógypedagógiai intézményekben, esetleg pedagógiai szakszolgálati szervezésben. Közoktatási Törvény: 30/A. (1), (2), (3); Köznevelési Törvény:15. (2) a),b),c) és (5) a),b). A többcélú intézmények felsorolása a két törvényben hasonló, a Közoktatási Törvényben azonban jóval bővebb: itt pontosan körülírt az egységes pedagógiai szakszolgálatot ellátó intézmény és az egységes gyógypedagógiai módszertani intézmény (a továbbiakban EGYMI) feladatellátása is. A Nemzeti Köznevelési Törvényben már nem szerepel az egységes pedagógiai szakszolgálat, az EGYMI feladatkörének leírása viszont azonos módon és részletezettséggel történt. Itt azonban fontos megjegyezni, hogy a Nemzeti Köznevelési Törvényben megfogalmazottakon belül a feladatellátás terén átfedés tapasztalható, mivel a jogszabály szerint az együttnevelést az állami intézményfenntartó központ által szervezett utazótanári hálózat is, és az EGYMI is segítheti. Tehát két szakmai csoport tevékenykedik (het) azonos feladaton, illetve a törvény nem differenciál közöttük e tekintetben. Elképzelhető, hogy az EGYMI és az állami intézményfenntartó központ szervezésében működő, az együttnevelést, együttoktatást segítő utazótanári hálózat feladatainak differenciálását, a feladatok szétválasztását szintén rendelet szabályozza majd, mely azonban itt még nem elemezhető, hiszen a pedagógiai szakszolgálatok működését szabályozó rendelet még nem készült el. Közoktatási Törvény: 33. (1),a),b),c),d),e),f), (5), (12), (15); Köznevelési Törvény:20. (1) a),b),c),d),e) és (9). A speciális szükségletek megállapításár, kezelésére létrehozott pedagógiai szakszolgálatok leírása a két törvényben az alapokat tekintve közel azonos: mindkét jogszabály a 11

12 pedagógiai szakszolgálatokat a szülő és a pedagógus munkájának segítésére kívánja működtetni. Differenciák az egyes kategóriák megnevezésében találhatók: míg a Közoktatási Törvény a súlyos-halmozottan fogyatékos gyermek, tanuló 5. életévétől történő, kötelező, gyógypedagógiai rehabilitációs célú foglalkoztatását fejlesztő felkészítésnek, addig a Nemzeti Köznevelési Törvény ugyanezt fejlesztő nevelésnek nevezi. Ez azért is furcsa szakmai szemmel, mert míg az említett, lassan tanköteles korú gyermekpopuláció fejlesztő nevelésben részesül a Nemzeti Köznevelési Törvény szerint, addig ugyanazon törvény értelmében a 0-3. illetve a 3-5. éves fejlesztésre szoruló kisgyermekek esetében megjelenik a korai fejlesztés mellett az oktatás kifejezés is. Márpedig az oktatási tevékenységnek ebben a zsenge életkorban még nincs létjogosultsága. A Nemzeti Köznevelési Törvény a pedagógiai szakszolgálati feladatok spektrumát kibővíti az óvoda- és iskolapszichológiai ellátással, valamint a tehetséggondozással. Az előző a Közoktatási Törvényben is megjelenik, a nevelési tanácsadó feladatainak leírásánál, az utóbbi nem. A két törvény a feladatok definiálása vonatkozásában is különbözik egymástól: míg a Közoktatási Törvényrészletesen leírja a különböző pedagógiai szakszolgálatok alapfeladatait, azok finomabb körülírására pedig a végrehajtási rendeletekben ad keretet, addig a Nemzeti Köznevelési Törvény a felsoroláson túl nem foglalkozik a pedagógiai szakszolgálatokkal, a részletes feladatkibontás az oktatásért felelős miniszter rendeletében fog megjelenni. Közoktatási Törvény: 34. a),b),c),d),e),f),g),h), 35. (1),(2),(3) a),b); Köznevelési Törvény:18. (1),(2) a),b),c),d),e),f),g),h),i),j) és (3). A pedagógiai program tekintetében jól tetten érhető a két törvény egymástól különböző logikája: míg a Közoktatási Törvényminden részterület lefedésére igyekezetett, beleértve a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók neveléséhez, oktatásához alkalmazandó speciális programokat is, addig a Nemzeti Köznevelési Törvény a jelen fejezetében kizárólag a többségi intézményekkel foglalkozik, az SNI szabályozást vélhetőleg rendeleti szinten realizálja majd, vagy azt minden intézmény számára kötelezővé teszi. A pedagógiai program és helyi tantervek készítését és hatályba lépésének szabályozását viszont alaposan kifejti. Különbség a továbbiakban az is, hogy a Nemzeti Köznevelési Törvényben már nem jelenik meg az óvodai nevelési program. A koncepció egységes, minden köznevelési intézmény, az ellátott életkortól függetlenül, pedagógiai programot készít. Közoktatási Törvény: 44. (1), 48. (1)a), 50. a),b); Köznevelési Törvény:26. (1),(2),(3). Mindkét törvény részletesen kifejti a nappali rendszerű oktatás fogalmát, leírja annak szervezési kereteit, a saját logikai elvei szerint. Mivel az elemzés a SNI tanulók szemszögéből 12

13 történik, így hangsúlyosan azokkal a pontokkal foglalkozunk, ahol az ellátásuk kifejtésre kerül. A Közoktatási Törvény a kötelező tanórai foglalkozásokat az 52. (3)- ban részletezi, és ezekhez viszonyítja az egészségügyi és pedagógiai célú habilitáció, rehabilitáció kereteit, melyet a kötelező tanórai foglalkozásokon túl javasolja megszervezni, kötelező feladatként, ha az alapító okirat a különleges gondozást tartalmazza 52. (6). Ezzel ellentétben a Nemzeti Köznevelési Törvény kifejti a rehabilitációs foglakozásokon való részvétel kötelezettségét, azokat a törvény mellékletében osztályfok szerinti óraszámra bontva, fogyatékossági kategóriákként pontosan meghatározza. Az egyik százalékos keretet, a másik konkrét óraszámot határoz meg. Mindkettő részletesen kifejti a különleges ellátást, gondozást, bánásmódot biztosító csoportok alkotásának szakmai paramétereit is. De míg a Közoktatási Törvény még kizárólag a 121. (1) 29-ben meghatározott fogyatékossági kategóriákkal dolgozik, addig a Nemzeti Köznevelési Törvény már beemeli az ellátásba a tehetséggondozást is, összhangban a saját, különleges bánásmódra jogosultak körének definíciójával. Közoktatási Törvény: 52. (1), a),b),c); Köznevelési Törvény:27. (1),(2),(3). A két törvény eltérő részletezettséggel szabályozza az SNI tanulók útját a rendszerben. Mindkettőben megjelenik a hagyományostól eltérő haladás (Közoktatási Törvény: egyéni továbbhaladás, előkészítő év Nemzeti Köznevelési Törvény: egyéni előrehaladású képzés). A Közoktatási Törvény nagyon részletesen leírja ennek szabályozását, kijelöli a felelőst, míg a Nemzeti Köznevelési Törvény főleg annak szervezési kereteivel foglalkozik, szabályozza a speciális képzettségű szakemberek bevonását, egyéb specifikumokat, a jogosultság megállapítását viszont rendeleti szinten fogja szabályozni. Ugyanez látszik a SNI tanulók mentesítési jogosultságai tekintetében is: a Közoktatási Törvény két pedagógiai szakszolgálathoz is kapcsolja a jogosultság megállapítását, ugyanakkor feladatokat és időkeretet is ad a többségi pedagógusoknak, hogy felzárkóztatással segítsék a mentesítésben részesülő tanulókat az érintett tantárgyakból, tantárgyrészekből. A Nemzeti Köznevelési Törvény kizárólag a mentesítést szabályozza, a kivitelezés részletezettségére nem kerül sor (vélhetőleg a későbbiekben rendeleti szintű szabályozásban). Közoktatási Törvény: 52. (6), a),b),c),d),e); Köznevelési Törvény:27. (5),(8), valamint a 6. számú mellékletben meghatározott órakeretek és Közoktatási Törvény: 70. (7), (8),(9),(10); Köznevelési Törvény:47. (4) b). A két jogszabályban más-más címmel a felnőttoktatás kifejtésére is sor kerül. Itt is tetten érhető a Közoktatási Törvény részletes, minden területre kiterjedő szabályozó célrendszere, valamint a Nemzeti Köznevelési Törvény általános, a részleteket mellőző szabályozási 13

14 mechanizmusa. A két jogszabály a nagy területek tekintetében összecseng, a tankötelezettség meghosszabbítása SNI esetén, és a nappali rendszerű iskoláztatás éveinek, évhatárának megállapítása között sincs különbség. Egyazon módon történik a pedagógiai szakszolgálatokhoz való fordulás jogosultságának megállapítása is. A részletezettség tekintetében a Közoktatási Törvény pontos, alapos, a Nemzeti Köznevelési Törvény inkább keret, melyhez rendelet fogja adni a gyakorlati megvalósításhoz szükséges konkrét szabályozókat. Közoktatási Törvény: 78. (1),(2) a),b),c), (3),(4) a),b), (5),(6),(7)a),b),c),d); Köznevelési Törvény: 60. (1),(2) a),b), (3),(4),(9),(10). A közoktatási közfeladatok tekintetében szintén eltér a két törvény szemlélete, részletezettsége. A különbség az intézmények fenntartására is vonatkozik (Közoktatási Törvény: önkormányzat, Nemzeti Köznevelési Törvény: az óvodák, nemzetiségi óvodák, együttnevelést végző óvodák kivételével az állam). A Nemzeti Köznevelési Törvény az államban, mint köznevelési intézmény fenntartóban általában gondolkodik, de megfogalmazza azt a jogosultságot, hogy egyházak és magánszemélyek, mint fenntartók ezt a feladatot az államtól szerződéssel átvehetik. Ez vonatkozik a többi gyermekkel, tanulóval együtt nem foglalkoztatható gyermekek, tanulók ellátását végző intézményekre is. Mindez a Közoktatási Törvény szerint részleteiben szabályozott: helyi önkormányzati feladat az együttnevelés, együttoktatás megszervezése, de megyei önkormányzati feladat azoknak a sajátos nevelési igényű gyermekeknek, tanulóknak az óvodai, iskolai, kollégiumi ellátásának megszervezése, akik a többi gyermekkel, tanulóval nem foglalkoztathatók együtt, a fejlesztő felkészítés teljesítéséhez szükséges feltételek kialakítása, a gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozás megszervezése, a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs tevékenység, továbbá a konduktív pedagógiai ellátás megszervezése. A Közoktatási Törvényszabályozása minden területet igyekszik lefedni, a Nemzeti Köznevelési Törvény pedig ezen a területen is keretjellegű, a konkrét szabályozás, mely a gyakorlati utakat jelöli ki, rendeleti szinten fog megjelenni. Közoktatási Törvény: 86. (1),(2),(3)a),b),c),d),e),f9,(4) A),b9,c),d),(5), (6),87. (1) e),f),g, (3); Köznevelési Törvény : 74. (1),(2),(3),(4), (5)(6),(7). A magántanulói státuszról a két törvény hasonlóan gondolkodik, enyhébb különbségek a szemléletbeli különbségekből adódnak. A Közoktatási Törvény szerint a szülő választása, a Nemzeti Köznevelési Törvény szerint a szülő kérelme alapján történik a magántanulói státusz elbírálása. Az illetékes, e területen eljáró hatóság a Közoktatási Törvény szerint a lakcím szerint illetékes jegyző, a Nemzeti Köznevelési Törvény szerint a kormányhivatal. A 14

15 Közoktatási Törvény szerint a hátrányos helyzetű, a Nemzeti Köznevelési Törvény szerint a halmozottan hátrányos helyzetű tanuló esetén kell beszerezni az iskola igazgatójának a gyermekjóléti szolgálat véleményét. A Közoktatási Törvény külön foglalkozik a SNI magántanulói státuszával, Nemzeti Köznevelési Törvény ezt az iskola feladataként definiálja, a konkrét óraszámot is megadja, és nem alternatív felelősöket jelöl meg, a szervezés-ellátás felelőssége egyértelműen az iskoláé. Közoktatási Törvény: 7. (1),(2), 120. (1); Köznevelési Törvény: 45. (5),(6),(7) és 55. (2). A SNI kategóriáit mindkét törvény az értelmező rendelkezések keretében adja meg, a felsorolások összecsengenek egymással. Különbségek: eltűnik a Nemzeti Köznevelési Törvényben az SNI a) és SNI b) kategória, a klasszikus fogyatékosságok (testi, érzékszervi, értelmi) mindkettőben azonos módon jelennek meg. Különbségek: autizmus autizmus spektrum zavar, megismerő funkciók vagy a viselkedés - pszichés fejlődési zavar. A Közoktatási Törvény korábban pszichés fejlődési zavarnak tekintette az autizmust, majd átkerült a klasszikus fogyatékosságok közé, most ismét a pszichés fejlődési zavarok kategóriában kapott helyet. Közoktatási Törvény: a),b); Köznevelési Törvény: Összefoglalás: A közoktatási és köznevelési törvény SNI szempontú összehasonlító elemzésére vállalkoztam jelen írásomban. Munkám nem volt könnyű, esetenként rendkívül nehézkes volt az egymáshoz rendelés. A különböző alcímek alatt sokszor azonos tartalmak, az azonos alcímek alatt pedig különböző tartalmak is meghúzódtak. Az is nehezítette az összehasonlítást, hogy azonos feladatoknak különbözik a megnevezése a két törvényben, a hangsúlyok elhelyezése is jelentősen különbözik a két jogszabályban (lásd: jogok és kötelezettségek sorrendje, nevelés és oktatás, választási lehetőség és kérelmezési kötelezettség, stb.). Amennyiben a Közoktatási Törvényt minden szabályozandó területet lefedő, nagy volumenű dokumentumnak fogadjuk el, akkor a Nemzeti Köznevelési Törvény részletezettségét tekintve kerettörvény, mely a végrehajtási rendeletek révén válhat és válik majd általános szabályzó eszközzé. A két jogszabály tehát a közoktatás, köznevelés szabályozását célozza meg. A Közoktatási Törvényhez szokott szemünk nehezebben találja meg a szükséges információkat még a Nemzeti Köznevelési Törvényben, az új fogalmakkal, megnevezésekkel ismerkedünk, gyakorló szakemberekként azonban ez az ismerkedés teljeskörű és minél behatóbb kell, hogy legyen. Megszokjuk lassan, hogy különleges bánásmódot mondjunk a korábbi különleges gondozás, egyéni előrehaladású képzést az egyéni továbbhaladás, fejlesztő nevelést a fejlesztő 15

16 felkészítés, fejlesztő nevelés és oktatást a fejlesztő iskolai ellátás megnevezése helyett. Gyakorlatba ültetjük a teljes és részleges együttnevelést, a tantárgyi mentesítések alternatíváit, szem előtt tartjuk a tehetséggondozás és felzárkóztatás kötelező feladatait, és a Köznevelési Hídprogramok által biztosított lehetőségeket. A Nemzeti Köznevelési Törvény így régi ismerősként támogathatja majd mindennapi munkánkat, de ehhez a rendszeres ismerkedés elengedhetetlen, minden köznevelési vezető és gyakorló szakember számára alapfeladat. A műhelyfoglalkozáson a témavezető által előterjesztett témákon túl a résztvevő szakemberek kérdéseinek megvitatására is sor került, így kiváló hangulatban, a hasznosítható információk birtokában távoztak a kollégák, hogy intézményeikben tovább tegyék a dolgukat, jó szakmaisággal, a sérült, fogyatékos, vagy csak fejlődési elmaradással küzdő gyermekek, tanulók érdekében. Esetmegbeszélő csoportok (pszichológiai műhely) A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet a 2012/2013-as tanévben, az ősz elején hirdette meg elsőként monstre esetmegbeszélő csoport-sorozatát. A mindennapi munka során a team-munka fontossága évről évre egyre fontosabbá válik, és a Szakszolgálat berkein belül működő kollégák tapasztalatból jól tudják, hogy ezen a téren igazán eredményesen csak együttműködve lehet sikert elérni, a megléte nagy segítség, a hiánya égető. A személyközi kapcsolatok sajátossága, hogy rutinból, tekintélyen alapuló viszonyból csak formális jellegű kapcsolatok alakulnak ki, melyek eredményessége, hatékonysága nagyon alacsony, igaz egyszerűbbek, kevesebb energia bevitelt igényelnek, viszont a hatásuk csak rövidtávú. Az egymásra figyelés, a partneri (azaz egyenlő esély a kommunikációban) viselkedés, sokkal gyümölcsözőbb, eredményesebb, igaz sokkal több energiát emészt fel, viszont a hatása tartósabb. A nevelési-oktatási rendszerben résztvevők hiteles személyisége is csak az egymásra figyelés, a partneri viselkedés folyamatában tud kibontakozni, kölcsönösen hatni és karbantartódni. Hasonlatosan például a gyermekneveléshez, a szülők csak akkor eredményesek ezen a területen, ha tudnak nagyjából egységes és következetes alkalmazkodási felszínt nyújtani gyermekük számára. Azonban a folyton változó körülmények miatt, no meg a gyermek fejlődése kapcsán mindig megújuló és változó igényei miatt is szakaszosan újra kell tárgyalni, egyeztetni, kitalálni. Vehetjük példának egy tantestület működését is, ahol, többek között, a tantestület tagjainak elvárásait és igényeit a vezetés felől jövő elvárásokkal és 16

17 igényekkel kell(ene) illeszteni. Példánk lehetne a szülőkkel tartandó, bármilyen jellegű találkozás (szülői értekezlettől kezdve a négyszemközti tájékoztatásig). A példákat még hosszasan lehetne sorolni, de a lényeg az, hogy a szervezők szükségét érzik a csoportos megbeszélés kultúrájának gyakorlását, amire az esetmegbeszélő csoport jó terep lehet. A meghirdetett csoportfoglalkozásokkal, egy talán kevésbé ismert műfajjal kínálta meg a Pedagógiai Intézet a megszokott célközönségét, sőt kicsit tágabb körben is, a gyermekekkel foglalkozó kollégák széles spektrumára kiterjesztve. A szervezők nem titkolt szándéka olyan csoportfoglalkozások tartása, ahol a mindennapi munkában felmerülő nehézségek megfogalmazásában vehetnek részt a kollégák. A résztvevők által felkínált kérdésre a többi csoporttag reagál, elmondja a tapasztalatait és így közösen próbálnak előre jutni a nehézséget okozó problémában. Természetesen a nehézségek elemzéséhez a csoportvezetők is hozzáadják a saját pedagógiai ismereteiket, valamint tapasztalataikat, ugyanakkor szakmai segítséget nyújtva megosztják, a pszichológiai ismereteiket, tapasztalataikat, így is gazdagítva az esetmegbeszélést. A csoportok esetmegbeszélő jellegűek, tehát a fókuszban az eset áll, az esetet veszik górcső alá a jelenlevők. Ez azt jelenti elsősorban, hogy az esetgazda ismeretei, tapasztalatai, gondolatai, megfogalmazásai, benyomásai, fantáziái kapnak főként szerepet, az eset tényanyagain túl. Nem indul el a csoport a személyes irányba, hiszen akkor már a kolléga állna a fókuszban és az már a szupervízió lenne. A csoportvezetők egyik feladata éppen ez, ügyelni az eset fókuszban tartására. Az esetmegbeszélő csoportok a tartalom és forma egységét is jelentik. A tartalom a konkrét eset megbeszélése során egy változást eredményezhet, bátorítást és választ kaphat a problémájára az esetgazda. Ugyanakkor a csoport működése is tanulságos, az alkalmak szerkezete, a nyelvezet, a témára való összpontosítás is tartalmazza az egymásra figyelést és a partneri viselkedést: a csoport egy bemutatkozó körrel kezdődik, gyakran már itt megfogalmazódik a problémás eset. Az eset kibontásában nyugodtan felvezeti az esetgazda a nehézséget okozó ügyet a többiek figyelmével kisérve. A többiek részéről érkező visszajelzések támogató hozzászólások, sajátélmények megfogalmazása, egyszerre csak egy csoporttag beszél. Addig tart egy eset megbeszélése, ameddig az esetgazda ezt igényli, ő az, aki jelzi, hogy itt és most ennyi elég volt. A csoport végén egy visszajelző körben számolnak be a tagok az érzéseikről és a gondolataikról. Fontos része a foglalkozásoknak a csoporttitok, azaz az elhangzottak titokként (bizalmasan) kezelendők, így bizalommal teli légkör alakulhat ki a csoporton belül, a tagok között. 17

18 A célcsoport azokból a kollégákból tevődik össze, akik a gyermekkel/tanulóval közvetlenül kapcsolatba kerülnek, elsősorban az oktatás területén, valamint az oktatás kapcsán a gyermekvédelemben. Négy célcsoportot jelöltünk meg. Az elsőbe a pedagógusokat várjuk; óvodapedagógusokat, általános és középiskolai tanítókat, tanárokat. Az érintett korosztályi skála széles, de ez nem okoz problémát. Az életkori sajátosságokból fakadó nehézségek (pl. serdülőkkel való bánásmód) mellett, a szülőkkel való kommunikáció problematikája talán a legdominánsabb (pl. milyen felelősséget vállalnak a szülők). A másodikba a gyógypedagógusokat és a fejlesztőpedagógusokat várjuk. Ez a csoport a fejlesztés és a szakszolgálati vizsgálatok tárgyköréhez kapcsolódik inkább, de széles körben jelentek meg azok a témák, melyek a munkaszervezéstől kezdve, a konkrét szakmai segítségről, a törvényi feltételekről, a szülőkkel, és a többi kollégával való kapcsolatokról szóltak. A harmadik csoport a pszichológusoké. Iskolapszichológusok és szakszolgálati pszichológusok vesznek részt rajta. A szervezeti kérdésektől kezdve, a konkrét terápiás, esetvezetési nehézségeken át itt is megjelenik a szülőkkel való munka nehézsége. A negyedik csoport a gyermekvédelmi szakemberek számára tartott esetmegbeszélés. Igazán széles a paletta: az iskolák, az óvodák gyermekvédelmi szakembereitől kezdve, az alapellátás családgondozói által, a szakellátásban dolgozó munkatársakig (hivatásos gyámok, lakásotthonban dolgozó kollégák, gyámhivatali szakemberek, stb.), minden terület képviselve van. A létszám tekintetében is a legtöbben ebbe a csoportba érkeztek. A gyermekvédelmi szakemberek esetmegbeszélő csoportján már az első alkalommal olyan sokan jelentek meg, hogy rögtön két csoportban dolgoztunk. Köszönet illeti a szervezőmunkáért Antal Ferenc gyermek- és ifjúságvédelmi koordinátort, a Kormányhivatal Szociális Gyermekvédelmi Hivatalából szeptemberétől minden negyedik héten újra és újra ugyanazon célcsoportok (az első héten a pedagógusok, a második héten a gyógypedagógusok és a fejlesztőpedagógusok, a harmadik héten a pszichológusok, és a negyedik héten a gyermek- és ifjúságvédelmi felelősök, valamint a gyermekvédelemben dolgozók) találkozhatnak és beszélhetik meg a számukra problémát/nehézséget okozó eseteiket. A csoportok nyitottak, a drótpostán ( en) való bejelentkezés inkább csak a tervezés, a létszám becslése miatt szükségeltetik. A foglalkozások ingyenesek, térítésmentesen vehetők igénybe. Mindezidáig 19 alkalom valósult meg. Valamennyi foglalkozáson tapasztalható volt, hogy szükségesnek és fontosnak ítélték az esetmegbeszélést a résztvevők. A felmerülő témák, 18

19 esetek, kérdések minden alkalommal visszhangra találtak és egymást támogatva, elégedettebben távoztak a résztvevők. A módszerek tekintetében nem pusztán a szóbeli közlés, beszélgetés/eszmecsere jelent meg, a flipcharton való ábrázolás, székekkel való helyzet-kirakás, sőt a pszichodráma eszköztárának felhasználásával esetfeldolgozás is történt, mind-mind az esetmegbeszélő csoport kompetenciáján belül. Van egy nem elhanyagolható hozadéka a találkozóknak, ami a szervezők nem titkolt szándéka volt a tagok számára, a fentieken kívül, hogy a csoporton való részvétellel élőbbé és gazdagabbá válik a kolléga szakmai kapcsolati hálója. Nem egyszer megesett, hogy a kollégák a csoport után címet/elérhetőséget cseréltek, valamilyen szakmai anyag átadásának céljából, vagy a további szakmai kapcsolat fenntartása miatt. A csoportok által nyújtott tapasztalatokat és tanulságokat összefoglalva: Az esetmegbeszélő foglalkozások többsége megvalósult, a pedagógusok foglalkozásai ritkultak, érdeklődés hiányában 1-2 alkalom elmaradt, talán ők kevésbé ismerik és használják ezt a módszert. A csoport védett közeget biztosít az egymásra figyeléshez, a partneri/egyenrangú viszonyban való gondolkodáshoz, ami a mindennapi munkában szükséges lenne a sikeres problémamegoldáshoz. A résztvevők visszajelzései alapján építő jelleggel hat a közös gondolkodás, és a különböző lehetőségek feltérképezése, átbeszélése. Az állandó tagok jelenléte bizonyítja, hogy igény van a módszerre. Az oktatási rendszerben a kommunikáció minősége, mennyisége és a tartalma is fejlesztendő. A csoportvezetők tapasztalatai alapján szükség lenne, tematikus képzések kínálatára, amelyeket a csoportfoglalkozásokon felmerült szükségletek és hiányosságok megfogalmazása ihletett. Pszichopedagógiai műhely A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottsága havi rendszerességgel meghirdeti gyógypedagógiai műhelyfoglalkozásait. A választott témák minden esetben a pedagógusokat érdeklő aktuális problémák és az integrációval kapcsolatos kérdések megbeszélését, valamint a szakmai tapasztalatok megosztását teszik lehetővé. Pszichopedagógiai témában a magatartászavarral kapcsolatos kérdések körül és az iskolai agresszió megelőzésével kapcsolatos témák kerültek 19

20 meghirdetésre. A foglalkozások várható időpontjait az éves munkaterv készítésekor határozzuk meg, amiről honlapunkon meghirdetve és elektronikus formában is tájékoztatjuk az köznevelési intézményeket. A szakmai érdeklődés nagy, ezért a részvételi szándékot előre kell jelezni a bizottságnak, így biztosítva a szakmai együttgondolkodás lehetőségét, ami egy esetlegesen túl magas létszám esetén kevésbé volna megvalósítható. A foglalkozáson minden, gyermekkel fogalakozó szakembert szeretettel várunk. A résztvevők összetételéből kiderül, hogy szinte az oktatás minden színteréről érkeznek pedagógusok, ezért még több szemszögből megvizsgálható egy-egy probléma. Óvodapedagógusok, tanítónők, szaktanárok, pedagógiai asszisztensek, pszichológusok és gyógypedagógusok egyaránt résztvevői a szakmai műhelyeknek. A résztvevők elsősorban Szolnokhoz közel eső településekről érkeznek, általában egy-egy intézményből több szakember is jelen van. A magatartási problémák és az iskolai agresszió témákban nagy az érdeklődés, mivel évről-évre nő ezen problémával küzdő tanulók száma, az országot jellemző társadalmi változások következtében. A gyógypedagógiai műhely aktualitását igazolja az a tény, hogy a pedagógus képzés során nem tanulunk olyan tantárgyakat, és nem kapunk gyakorlati tapasztalatszerzéshez lehetőséget, hogy megfelelően alakítsuk szakmai tudásunkat, és képessé váljunk olyan helyzetek kezelésére is, mint PL egy hiperkinetikus magatartászavarral küzdő tanuló integrált nevelése, vagy az agresszió megjelenése az adott közösségben akár egyéni, akár csoportos vonatkozásban. A szakmai műhely témáit igyekszünk minden évben érdekessé tenni olyan előadók meghívásával, akik tudása és tapasztalatai felkeltik a pedagógusok érdeklődését. Az elmúlt tanévben Dr. Darvas Éva gyermekneurológus-gyermekpszichiáter is vendégünk volt, aki a hiperaktivitás témájában tette színvonalassá műhelyfoglalkozásunkat. Az új ismeretek és módszerek megismerésén túl célunk, hogy a jó gyakorlatok megosztásával egymástól tanuljunk bevált módszereket, játékokat, amit későbbiekben jól hasznosíthatunk. Másik célunk, hogy egy adott probléma jobban megérthetővé, elfogadhatóvá válik, ha a különböző szakemberek, különböző szempontból járják körül, így könnyebben érthetjük meg az adott folyamatokat. Fontos feladata a szakmai műhelynek, hogy segítse az magatartászavarral, és az ahhoz gyakran társuló, vagy éppen az azt kiváltó tanulási problémákkal küzdő tanulók integrációját. A műhelyfoglalkozások mindig egy probléma felvetésével kezdődnek, majd az adott témában szerzett ismereteink összegyűjtésével folytatódnak, végül irányított beszélgetés keretein belül lehetőség van a tapasztalatátadásra. Mivel a foglalkozásokon nem mindig ugyanazon szakemberek jelennek meg, így igen sok esetben egy-egy téma többször is megbeszélésre kerülhet. Tapasztalataink szerint igény volna egy olyan szakmai csoport létrehozására is, ahol nem változik a részvevők köre, így akár az újonnan tanultak kipróbálását követően 20