Szabó László Mediterrán Moszkva 2008.

Átírás

1

2

3

4 A megértés akadályai Történelmileg bizonyítható, hogy a zárt társadalmaknak nem érdekük önmaguk jellemzése, s efelõl nincs kétség, mert bármiféle jellemzés részben kritikai elemzés is, éppen ezért a kritikus tiltott gondolatok táptalajává válhat. Minél inkább nyílttá válik egy társadalom, annál inkább érdeke önmagára reflektálni, elõbb leíró, majd bíráló módon, jelen mûködésérõl és múltjáról. De mi történik akkor, ha egy értelmiségi csoport vissza akarja rángatni azt a társadalmat, amely már jelentõs mértékben nyitottá vált, az elõzõ, totalitárius, zárt állapotába? Akkor a fejlõdés addigi rugói a filozófia, a természettudományok, a történelem és fõleg a szociológia az értelmiségiek hazaárulásának leghatékonyabb fegyvereévé válik. Mindezeket megrontják, hogy a csalás mételyei legyenek, miáltal azok elkorcsosulnak. Csak akkor válik lehetségessé egy emberséges történetírás, amely pontosságra és tisztességre törekszik, amikor a történetírás vég nélküli vitává válik ahogy Peter Geyl oly szépen mondta, és az többé már nem a háborúnak a történetírás eszközével tovább vívott folytatása; és ekkor válik a humanizmus és önképzés egyik leghatékonyabb eszközévé. Láthatjuk tehát, hogy ezért írja át minden elnyomó rendszer a történelmet és bánik el a történészekkel. Amikor az egész társadalom megkísérli az önkényuralomhoz való visszatérést, akkor az önkényes történetírást fog eredményezni, nem azért, mert felülrõl jövõ kényszernek engedelmeskednek, hanem alulról ható nyomásnak, ami viszont sokkal hatékonyabb. Israel Sahak Szabó László Mediterrán Moszkva 2008.

5 TARTALOMJEGYZÉK Hol tartunk? 7 avagy (A miniszterelnök eftárs után szabadon) Lószar van itt mama, nem Új Magyarország! SZU2? 14 avagy Isten nem bottal ver! Valaki hazudik! 19 avagy A kormánypárti sikerpropaganda süket fülekre talál? 1 vagyok veletek, 1 vagyok közületek 26 avagy A diktátor varázsigéje A világ legnagyobb károkozása: 32 Életképtelen kényszerszövetkezés 38 avagy A végképp eljátszott bizalom II. felvonás 41 avagy Fondorlatos félelemkeltés a színfalak mögül Nem lehet! Emberek értsétek meg, nem lehet! 48 avagy A változatosság gyönyörködtet, az egyhangúság viszont lehangol Pillangó effektus* 55 avagy: Szerencsejátékosok, akik megrengetik a világot Tiéd az ország és csak a tiéd, senki másé, 62 magadnak építed! (le) avagy Mese az egyszeri zsarnokról Élet az elefántcsonttornyon túl 64 avagy Ilyen az, amikor képen töröl a rögvalóság 3

6 És Gyurcsányék után ki takarít? 68 avagy Más szemében a szálkát, magáéban a gerendát sem! SZDSZ: veszett fejsze nyele? 76 avagy Vigyázó szemetek az USA-ra vessétek! A legkézenfekvõbb hivatkozási alap: Európai Unió 81 avagy Nyári néphülyítõ matiné teljes sávszélességben Unió, Unió, te csodás! 87 avagy A becsõdölt mézesmadzag esete Minden rossz, amihez a kormány nyúlt 94 Az igazság megteremthetõ 105 avagy A hirtelen megkerült háborús bûnös A lekapcsolt ember 110 avagy Halálra ítélve a fogyasztói társadalomban Land of the Freedom? 116 avagy Kíméletlen szembesítés a meztelen igazsággal Terminator 122 avagy Úton a világkormány felé? Egy nempatikus szurkoló 132 avagy Money makes the world go around, azaz a kufárlelkületû globalizáció értékmérõje Jó Ha Figyelünk! 142 avagy A helyes nyelvhasználatról Mostantól megjavulunk, innentõl jó fiúk leszünk! 145 avagy A szirénhangok által mûködtetett politikai vetésforgó! 4

7 Amikor kicsikét eltévedünk a számegyenesen 150 avagy A politikai mumifikálás mûvészei Na, Pannon Puma! Most akkor mi legyen, ugorgyunk? 158 avagy Kardinális sorskérdésekrõl való csendes tûnõdések Játsszunk neoliberalizmust! 166 avagy Amikor már csak a Legrosszabb Tulajdonos segíthet! Célpontban a Gecy 173 avagy Gyûlöletautomatizmus zsigerbõl? Dr. Bubó terápiája 179 avagy A válság lélektana Önkéntes mérvadók hintik az igét. 190 Vagy inkább a port a szemünkbe? avagy Jöjj, hazudj valami elfogadhatót! Pillogunk, mint Grisa a körmoziban 193 avagy Bloggerek: a világháló önkéntes mérvadói Feltétlen nyalás, csontig 201 avagy Kire tüzel Orbán Viktor? Világméretû globális libikóka? 209 avagy Végül úgyis minden egyensúlyba kerül? Vannak véletlenek? Vagy nincsenek? 220 avagy A népnevelés minden kétséget kizáróan elérte célját: Zsigeri gyûlölet az univerzális pofozóbábú ellen Grandhitel a Grand Hotelben? 225 avagy Adósrabszolgaság a magyar termõföld ára? 5

8 Who is who? 232 avagy Ki kicsoda ebben az össznépi hülyítés szintjén zajló cuclista kirakós játékban? Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisembernek 236 avagy Ez aztán az igazi Uzsoracivilizáció! Az aljasság Csimborasszója 239 avagy Lopj, csalj, hazudj, fogd a pénzt és fuss, mer az a kifizetõdõ! 6

9 HOL TARTUNK? avagy (A miniszterelnök eftárs után szabadon) Lószar van itt mama, nem Új Magyarország! Emlékeznek még a nagygyûlésre? Tudják arra az elsõre! Az igazira! Arra a milliósra! Arra a bizonyos milliós nagygyûlés gondolok, melyet a polgári Magyarország miniszterelnöke Orbán Viktor hívott össze a 2002-es országgyûlési választások két fordulója között a Parlament elé, a Kossuth térre. A királyi televízió akkori A Hét címû mûsora az utca emberét is megkérdezte, miért jött ki a nagygyûlésre. Még élek nem felejtem el azokat az emblematikus mondatokat sajnálatos módon az idõ igazolta is õket melyeket egy idõs hölgy válaszolt a riporter kérdésére: Kedves uram! Ez a garnitúra ugyanaz a garnitúra, csak a cégtáblát festették át. Ez pedig csak festék és ecset kérdése. Bingó! De micsoda telitalálat! Pedig hol voltunk akkor még Balatonõszödtõl? Nem tudott nem eszembe jutni ez a mondat, amikor bedobták a postaládába a szegfûmintás utódpárt által jegyzett Új Magyarország címû szösszenetet. A színes kiadvány alcíme: Tájékoztató a megújuló Magyarországért. Én asszem itt valami tévedés van. Közelebb járunk az igazsághoz, ha azt írnánk oda: Központi kollektív néphülyítés a hatalom (minden áron való) megtartása érdekében. Hogy mennyire így van ez, azt tanúsítja a postaládából rögtön a padlóra hulló propaganda füzetecskék gyarapodó száma. A 7

10 panellakók már azzal sem fáradnak, arra sem tartják érdemesnek a drága (köz)pénzen kinyomott és atyaúristen, micsoda pofátlan átverés!!! ingyenes kiadványként hirdetett, nyomtatott formában napvilágot látott sikerpropagandát, hogy az olvasatlan ingyenes újságok és reklámszemét számára fenntartott és elõre kihelyezett dobozba rakják. A házmester úgy is összesöpri a szemetet. Csak ezeket a szemeteket nem söpri össze soha senki. Pedig már ráférne a nemzetre egy amolyan igazi, belevaló nagytakarítás. Az se baj, ha nem tavaszi, csak az élõsködõktõl meg a parazitáktól szabadítson meg már végre! Még hogy ingyenes! Amikor a mi pénzünkbõl megy! Ha annak idején a Viktor királyék szponzorálásában futó Országjáró címû periodika gáz lehetett, akkor ez a részemrõl minimum zsanai gázkitörés! Hölgyeim és Uraim, nem tisztem gazdaságpolitikai elemzésekkel untatni a kedves Olvasót, gondolom az ellentábor részérõl amúgy is ízekre szedik majd ezt a kis agit-propos idõket idézõ sutkát. Magam nem lévén sem politológus sem pedig közgazdász, csupán arra hívnám fel mindenki figyelmét, hogy ez esetben annyira kilóg a lóláb, hogy az már fáj. Mindjárt az elsõ oldalon, a tartalomjegyzéknél az Arany Jánost idézõ Családi kör címû résznél gondolkodóba estem. Még csak fel sem kellett lapoznom a füzetet, már a 3. oldalt jelzõ címmel gondjaim támadtak. Aszongya: 30%-kal magasabb a bérek vásárlóértéke, mint 2001-ben volt. A kommunikáció az, amire ezúttal is szeretném nyomatékosan felhívni mindenki figyelmét, mert ahogyan mifelénk mondani szokás, itt van az eb elhantolva. A Kommunista Ifjúsági Szövetségben gyökerezõ népbutítási potenciál mesteri kivitelezéssé érett a hatalom hosszú és kínkeserves évtizedei alatt, s mára a Hogyan építsünk könnyen és gyorsan légvárakat? címû projekt valósággal szárnyal. (Így eshet meg aztán az a csodaszámba menõ dolog, hogy a posztkommunisták még a szarból is tudnak várat építeni. Igaz, hogy messzirõl bûzlik, hamar össze is dõl, de amíg a hatalomért vívott harcban szükségeltetik, addig kitart. Ahogyan azt a régi, ma már az 8

11 urban legend városi legenda kategóriájába tartozó, és a mélységes mély szubkultúra gyökereibõl merítõ bölcs mondás is tartja: Egyél szart, tízmilliárd légy nem tévedhet! Manapság pedig számos légy akad, talán több is a kelleténél, amelyik körbe-körbe döngicsél. A Chemothox pedig egyre késik!) Az utóbbi idõkben több alkalommal is halhattuk Bogár László ismert közgazdász professzortól, hogy az egy fõre jutó reálkeresetek idén az 1978-as szinten állnak. No, mármost a kormányzati sikerpropagandát olvasva felmerült bennem a kérdés, hogy akkor 2001-ben vajon hol álltak, teszem azt az 1970-es szinten? Tetszik érteni? Könyveljük el sikerként, mégpedig marha nagy sikerként, hogy jelenleg éppen a három évtizeddel ezelõtti kereseti szintre küzdöttük fel, vagy le(?) magunkat hoppá, itt hirtelen bajban vagyok, na nem baj, döntse el mindenki maga, hogy melyik változatot választja szóval baromira örülnünk kellene annak, hogy 30%-kal több lóvét vihetünk haza. Mihez képest? A régi kabarétréfát idézve, mondjuk a Vasedényhez képest? Megmondom az õszintét, már itt felment a pumpa bennem. Nem, nem hivatkozom a szomszéd országokra, hallottuk kormányzati körökbõl, bizonyos államokkal nekünk nem kell foglalkoznunk, mások meg már nem egy kategóriában vannak velünk. Arról speciel nem tudok nyilatkozni, ami a 4. oldalon szerepel címként, nevezetesen, hogy 40%-kal magasabb a nyugdíjak vásárlóértéke, mint 2001-ben volt, errõl talán a nyugdíjasokat kellene megkérdezni. Mondjuk az azért elég beszédes, hogy a legújabb közvéleménykutatások szerint a narancsos ellenzéki pártnak több nyugdíjas szavazója van, mint a szegfûmintás utódpártnak. Ez azé gáz. Meg még az is eszembe jutott, hogy miért állandóan 2001-hez hasonlítják az adatokat? 2001 és 2006 között nem vót semmi? Lebegtünk a légüres térben, vagy mi a rosseb? 9

12 A Minõségi egészségügy címû fejezetnél röhögõ görcsöt kaptam. Pont tegnap mondták be, hogy a Pécsi Szívcentrum után az országban már másutt is van olyan kórház, amelyik csak életmentõ mûtéteket végezhet, mert kifogytak a keretbõl. Ez lenne a minõségi egészségügy? Ha ilyen a minõségi egészségügy, vajon milyen a nem minõségi, vagy a minõség alatti? Egyéves kontroll vizsgálatra kaptam beutalót a minap. Idõpontot kell kérni a dokitól, általában egy, maximum két hét szokott lenni az átfutás, és sorra is kerül az ember. Mit gondolnak most június elején mikorra kaptam idõpontot? Szeptember végére. Aszittem a doki viccel, de nem. Közölte velem, hogy lesz ez még rosszabb is, ha így folytatódnak a dolgok, jó hogy még idõben szóltam. Na erre varrjá gombot öcsém! Még hogy minõségi egészségügy?! Ilyen marhaságokra, hogy Jövedelmezõ mezõgazdaság, meg A munka fehéredõ világa, nem is pazaroltam a drága idõt és energiát. De amikor a 22. oldalra értem, ahol az oldal tetején az olvasható: Üzletre hangolva, a cím pedig: Autópályán az országban, na hát ott elöntötte az agyamat a lila köd. Hadd untassam Önöket néhány perc erejéig egy kis lokálpatriotizmussal, kérem, nézzék el ezt nekem, de azt hiszem a Mecsek által hermetikusan lezárt és elzárt Pécs, az ország ötödik legnagyobb városa, és az a közel százhatvanezer ember, aki itt él, ennyit talán megérdemel. Idézzünk egy rövid részt a szövegbõl: Ma már Debrecent, Nyíregyházát, Szegedet, Dunaújvárost és a környezõ településeket, valamint a Balaton déli partján végigfutó autópályának köszönhetõen, a Dél-Dunántúlt is gyorsforgalmi utak kapcsolják be a gazdaság vérkeringésébe. De szép is vóna! Csak az a baj, ahogyan annak idején a Markos-Nádas duó vidéki tanácselnökkel készült interjújában hallottuk minden egyes válasz elején, Hát ez így, ebben a formában nem igaz!. Pécsrõl eddig is fel lehetett autózni Siófokra, itt aztán rá lehetett hajtani az M7-esre és hipp-hopp, végre européer módon feljuthatott az 10

13 ember Butapestre, Demszky Gábor kutyaszaros világvárosába. A város döglõdik. Azt is mondhatnánk, hogy halott. Az egy szem POSZT-ot leszámítva, nem történik itt semmi. Legalábbis gazdaságilag. Ha csak az nem, hogy a hozzá nem értõ szocialista városvezetés áldatlan tevékenységének köszönhetõen vagy harminc évre elõre eladósították Mediterrán Moszkvát. Ja és még valami! Nem tudom tetszettek-e figyelni? A Dél-Dunántúlt még most is csak gyorsforgalmi utak kapcsolják be a gazdaság vérkeringésébe. Már ha bekapcsolják! Nem autópálya, csak gyorsforgalmi út! Erre mondaná azt Bódi Lajos, mûvésznevén Tüdõ, az erõcsávó: árnyalatnyi különbség, nincs jelentõsége. Lajossal ellentétben mi azért legyünk óvatosak! A gyorsforgalmi út és az autópálya, az nem ugyanaz! Arról nem is beszélve, hogy egy tüke (azaz tõsgyökeres pécsi lakos, eredetileg polgár, aki Pécsett született és szõlõbirtokkal rendelkezik), szóval az itteniek ugranak, ha azt hallják autópálya óta élõ szocialista politikus nem akadt még ebben a városban, aki ne az M6-ossal kampányolt volna. Ráadásul, még ma is jobban megéri Siófok felé utazni, ha valaki a fõvárosba szeretne eljutni személygépkocsival, mert jobb az utak állapota, kisebb a forgalom, mint a szánalmas, idétlen körforgalmi megoldásokkal teletûzdelt 6-os úton. (Csak úgy zárójelben, ahogy szoktam. Kulturhelyeken nem szokás domb, vagy ne adj isten iszonyatos méretû szoborkompozíció köré építeni a körforgalmat, mert ezáltal beláthatatlan lesz. Pécsett természetesen ez is sikerült, a Zsolnay-szobor köré megálmodott körforgalom a jelentõs csuklósbusz-forgalommal maga a megtestesült mesterségesen elõidézett forgalmi dugó és kaotikus torlódás, ezt talán csak Degesz uram és csapata tudja felülmúlni a kutyaszaros világváros nyári közlekedési traumáinak megtervezésekor. A minap ebbõl is kaphattam némi ízelítõt. Nem irigylem a butapestieket a rakpart lezárásának ötlete miatt.) Ennyit a gyorsforgalmi utakról és az autópályákról. De ami aztán igazán jelzésértékû és önmagáért beszél, jól példázza, mennyire nincs te- 11

14 kintettel senkire és semmire ez a magát pökhendien és pofátlanul kormányzatnak tituláló, here módjára urizáló bagázs, az nem más, mint az illusztrációnak választott kép. Na mit gondolnak, mit választottak? Hát persze, hogy a presztízsberuházást, hát persze, hogy az Amire büszkék vagyunk! tablón fõ helyen szereplõ képtelenséget, az országhatárokon túl is közröhejt kiváltó viaduktot, polgári nevén völgyhidat. Ó szent Matuska Szilveszter, merre jársz te most?! Ne térítsük vissza a folyókat, eftársak? Vagy esetleg valami más, még ennél is nagyra törõbb presztízs beruházás? Lóvé nem számít. Annak idején gyermekkoromban elõszeretettel bújtam a Haditechnika fiataloknak címû rajzos füzetsorozatot, amelyben a különbözõ haderõnemeket mutatták be a serdülõ ifjúság számára. Ennek a sorozatnak volt az egyik füzete Mazán Pál: Nincs akadály címû alkotása, mely, ha jól emlékszem, a gépesített lövészeket mutatta be. Asszem az eftársaknak Mazán Pál is csak jelenthetne. Nincs akadály! Lóvé nem számít! Dolgozó népünk bölcs vezérünk és pártunk irányításával legyõzi a gaz imperialistákat. Vagy inkább az imperialisták vezényletével gyõzzük le a gaz pártot? Tudja nyüveg! Ember legyen a talpán, aki itt kiismeri magát! A hátsó borítón még megköszönik a tisztességesen adózóknak így például többek között nekem is az eddigieket és bemutatják nekünk a FAIR PLAY kártyát. FAIR PLAY, ez is milyen szépen magyarul van. Hát nem csodálatos? Nem. Ez lenne hát az Új Magyarország, Fletó? Nekem valahogy nagyon úgy tûnik, ez egyre inkább a régi Magyarországra hajaz. Akárhová nézek, mindig valamelyik volt KISZ-titkárba botlok. A kormányzati pozíciókból mára megtollasodott egykori ifjúkommunisták köszönnek vissza a képernyõkrõl, az igazgatótanácsi ülésekrõl pedig az egykori szalonellenzékiek vagy örököseik távoznak a 3.0 TDI-s A6-osokkal és 8-asokkal. Hogy is van ez, te Feri? Ellenzékiként maradhattak az igazgatótanácsokban, még az Audi kulcsokat sem kellett leadniuk? Hogy is van ez, te Feri? 12

15 Meg aztán az sem megy sehogy se ebbe az én buta fejembe, hogy van az, hogy a gazdaság szereplõit tömörítõ és összefogó szervezetek végsõ kétségbeesésükben már a köztársasági elnöknél verik félre a vészharangot, ti pedig arról gyõzködtök, többek között ebben a füzetecskében is, hogy minden a legnagyobb rendben? Miközben az euró valahol 240 forint körül sertepertél, soha nem volt még ilyen jó a forint, kicsikét aggódom is, mi lesz akkor, ahogyan azt már te is említetted egyszer régebben, ha beledöglünk az erõs forintba. Csak remélni tudom, hogy elõször te fogsz beledögleni, elvégre neked sokkal több van belõle, mint nekem. Most mondják meg nekem, de õszintén! Van itt valami reális kapcsolat az ún. nemzeti fizetõeszköz árfolyama és a valóság között, vagy teljesen az idegen kézben és ellenõrzés alatt álló spekulációs tõke kezében vergõdik az ország immáron hosszú idõ óta? Nemrégiben az Interneten olvastam egy kérdést, így hangzik: Ha a forint folyamatosan erõsödik a dollárhoz viszonyítva, akkor a dollárban vásárolt kõolaj ára nálunk miért nem csökken, vagy stagnál? Tényleg, miért nem? Tényleg, hol is tartunk? Az Új Magyarországnál? Lehet, hogy ezek az elvetemült posztkommunisták eleget tettek Hankiss Elemér felhívásának és kitalálták Magyarországot? A világhálón többen is jelezték, nem kell kitalálni Magyarországot, az már meg van, darab idõ óta létezik, és köszöni szépen, de diktatúra és gondosan demokráciának csomagolt önkényuralom nélkül is köszöni szépen, jól van. Efféle marhaságokra semmi szüksége! Még akkor is, ha bizonyos érdekek nagyon szeretnék, hogy ne létezzen. A kontároktól, a hazugoktól és a Gonosztól pedig, ó Uram kérlek, szabadíts meg már végre minket! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára 13

16 SZU2? avagy Isten nem bottal ver! Jól csinálták! Mi több, õk csinálták a legjobban! Gondoljanak bele! Felmarkolták a rengeteg lóvét, kikupálódtak belõle, most pedig veszik a kalapjukat és angolosan de talán korrektebbek vagyunk, ha azt mondjuk íresen távoznak. Ezek az írek tudnak valamit, amit mi nem. Élni! És életben maradni! Egy biztos, történelmi pillanat, de legalábbis mindenképpen a kalendáriumok lapjaira kívánkozó esemény lesz az a nap, amikor Írországot, az eddigi mintaállamot kipenderítik a Nagyságos és Fényességes Európai Porta égisze alól, azaz magyarán mondva kirúgják majd az Európai Unióból úgy, hogy a lábuk sem éri a földet. Gondoljanak csak bele! Másnap reggel arra ébrednek majd az írek, hogy nem kell többé sarcot fizetni a brüsszeli bürokrata vízfej dõzsöléséhez. Azonmód vége szakad a versenyt megalázó módon megszüntetõ és megsemmisítõ különbözõ korlátozásokat felvonultató kvóták és szabályozók sokaságának. E naptól a világ többi részével, azaz harmadik féllel bárhol bármennyit kereskedhetnek, nem pofáznak bele többet Brüsszelbõl. Megszûnnek a megkötöttségek. Az írek ezzel a bátor húzásukkal, nevezetesen, hogy sok más országgal ellentétben, komolyan vették a demokráciát és megkérdezték a népet is arról, ami alapvetõen befolyásolja a nemzetük életét, még Svájcon és Norvégián is túltesznek. A skandinávoknál, ha jól emlékszem kétszer is nekifutottak, ám a bölcs nép köszönte szépen, nem kért a 14

17 Nagyságos és Fényességes Európai Porta áldásaiból. A közös lónak turós a háta típusú közös valutáról már nem is beszélve. A svájciak is inkább a kerítésen kívülrõl szemlélték a dolgokat. Pedig hányszor, de hányszor gyõzködte a központi propaganda pénzt és fáradságot nem kímélve az öreg kontinens lakóit, hogy ez bizony a demokrácia ne tovább-ja, maga a megtestesült álom. Érdemes hajtani, mit hajtani, kepectetni a klubba való felvételért. A tagság ebben az elit klubban igazi megtiszteltetés. Darab ideig még minket is ezzel a marhasággal ámítottak. Emlékeznek még arra a hosszú idõszakra, amikor az EU ügyeletes fõ hallja kendjei szerint mindig éppen öt esztendõre voltunk az uniós tagságtól? Az írek valahogy nem voltak vevõk erre az unió jót tesz veletek akkor is, ha beledöglötök címû, lehet népszavazni kiscsávó, de ha nem úgy döntesz, ahogy mi szeretnénk, fel is út, le is út típusú, a demokráciát meglehetõsen sajátosan értelmezõ szemléletmódra! Micsoda fennkölt megnyilvánulása a demokráciának a gyakorlatban, nem igaz? Nem tehetek róla, de megint csak a kamerába fesztelen könnyedséggel belenyilatkozó ír csaj, az ottani utca embere jut az eszembe. Mindenféle felesleges sallang, hezitálás vagy porhintés nélkül mondta bele a frankót a nézõk képébe, a mienkbe, tesze- tosza, végletekig etethetõ és hülyíthetõ magyarok képébe is. Aszonta a kamerába az ír csaj, látszik mennyire demokratikus a Liszszaboni Szerzõdés, sehol sem kérdezték meg róla az embereket! Most meg kiderül, hogy ahol merik venni maguknak a bátorságot és megkérdik az embereket, azok rögtön persona non grata-vá, vagyis nemkívánatos személyekké válnak a Nagyságos és Fényességes Európai Portán. És ez az, ami önmagáért beszél, és ez az, ami jelzésértékû. És most úgy néz ki, hogy a cseheket is a szõnyeg szélére állítják. Mer hogy õk is szavazásra bocsátanák a dolgot, és ott sem biztos a tutti végeredmény. Sõt! Hogy tetézzék a bajt, még az alkotmánybíróságuk is sertepertél a szavazás körül. 15

18 Kicsit olyan ez, mint valamiféle Szovjetunió 2. De csak egy kicsit olyan. Majdnem azt írtam, hogy ugyanolyan antidemokratikus, mint a nagynevû elõd, de ez nem igaz, mert ez az új, ez az Európai Unió, amire állítólag oly büszkéknek kellene lennünk, bizonyos tekintetben sokkal, de sokkal rosszabb, mint az eredeti volt. Azért, mert az a fajta gazdasági és szellemi elnyomorodás, amit a pártállami diktatúra kizárólag fegyverekkel és önkényuralmi eszközökkel volt képes prezentálni, az itt némiképp módosult, sajnos még rosszabb irányba. A tankok helyett immáron a bankok dirigálnak. Ez annyiban rosszabb, mint a fogalmazzunk így nyílt sisakkal játszó diktatórikus erõszak volt, hogy itt a népeket, nemzeteket elnyomó ellenfél sokszor láthatatlan marad, arctalan pénzviszonyok, valamint a jogi személy teljesen életszerûtlen mesterséges képzõdménye mögé rejtõzve bújik el, ezáltal rettenetesen nehéz harcolni ellenük. Az erõvonalak és a törekvések eddig is teljesen világosak voltak, az ír NEM csak minden eddiginél jobban ráirányította a figyelmet és a reflektorfényt Mammon antidemokratikus világára. Ebben a világban az ember helyett a pénz áll az elsõ helyen! Ha valaki vette magának a fáradságot és beleolvasott a Lisszaboni Szerzõdés nevû dokumentumba, annak a számára kiderülhetett, hogy a nemzetállamot, mint olyant, jogilag egész egyszerûen megszüntetnék, ha tetszik, felülírnák, a különbözõ népeknek, nemzeteknek pedig az egyen fazonra uniformizált konzumidióta barom szerepét szánnák, aki semmi másra nem jó, minthogy engedelmesen fogyasszon és befizesse a tõle a legkülönfélébb jogcímen beszedésre kerülõ sarcot. Mindezért cserébe megkapja a McDonnald s-féle szabványosított egyen biztonságot. Legalábbis elvileg. Ahogyan a Mekinél is elvileg ugyanolyan hamburgert kap a fogyasztó, ha a világ bármely pontján is megy be a fenti lánc valamelyik gyorsétkezdéjében, úgy az Európai Unió polgára is ha akarja, ha nem ki van téve a jogszabályokban biztosított mértékben görbülõ uborkának, vagy például a szabványban rögzített szakítószilárdságú, valamint azonos 16

19 íz- és illatanyag-tartalommal bíró óvszernek. Ez ám a szép új világ, nem igaz? És akkor jönnek ezek a renitens írek és egy laza csuklómozdulattal porig rombolnak mindent. Oda a gyönyörû álom. Ez az új SZU, nem állhatja a demokráciát. Csak a profitot isteníti. Ebbõl aztán számos konfliktushelyzet adódik. Ilyen volt ez a legutóbbi az írekkel is. A demokrácia pénzbe kerül! Sok pénzbe! Többe, mint amennyit elõre kikalkuláltak íróasztalaik mellett légkondicionált irodáikban a brüsszeli seggfejek. Ilyen van? Ilyen van! Bele se merek gondolni, mi lesz itt, ha elszabadul a pokol. És nagyon könnyen elszabadulhat. Elõször azzal jöttek, hogy majd az Unió lesz a világ elsõ számú térsége. Nem lett. Jó, ez még elmegy sok szódával, ezt a fajta nagyotmondásra épülõ kommunikációs technikát Háry János óta már ismerjük. De a Nagyságos és Fényességes Európai Porta az élelmiszer- és az üzemanyagáraknál elõállt helyzettel sem tud mit kezdeni. Teljes becsõdölés. Vagy mondjunk inkább pánikot? Az uniónak nincs B terve egy ír nem esetére. Emlékeztet a NASA-ra az Armageddon címû filmben. Ott szegény Bruce Willis akadt ki, mint a sezlonyrugó, mert a NASA-nak nem volt B terve. Aszitte hülyéskednek vele. Embert küldtek a Holdra, meg minden. Oszt mégse vót nekik B tervük. Mondjuk nem is élte túl a sztorit, a mozi végére megkrepált. A korrektség kedvéért tegyük hozzá, ott is a civilek mentették meg a seggünket. Az írek még tök jól is kijöhetnek az egészbõl, és nem kell hozzá különösebb jóstehetség, ki is fognak jönni. Úgy kijönnek, mintha bent se lettek vóna. A híradásokban arról is beszámoltak, hogy nemcsak az euroszkeptikusok voltak a NEM mellett, de az ír üzleti szféra is a protest szavazásra buzdította alakosságot. Ezek után már nem is csodálkoz- 17

20 tam azon, amikor a legfrissebb tudósításokban arról számoltak be, hogy a lakosság túlnyomó része egyáltalán nem bánná, ha megszûnne Írország uniós tagsága. A magam részérõl azon sem csodálkoznék, ha ez egyfajta lavinát indítana el és más országok is követnék példájukat. Megfelelõ kommunikációval nagyon könnyen beverhetõ az utolsó szög ennek a velejéig korrupt, haszonlesõ és antidemokratikus, a pénz talaján álló érdektömörülésnek a koporsójába, amit ma még úgy hívnak, hogy Európai Unió. Gondolom nem nagyon tudnának mit kezdeni Brüsszelben az olyan szalagcímekkel, mint például: Véget ért az évtizedes kvótaterorizmus!, Újra szabad a verseny, korlátozások nélkül!, vagy Éljen Írország, éljen a demokrácia! Az õsz végére kiderül, milyen bejegyzések kerülnek majd a kalendáriumokba és a történelemkönyvek lapjaira. Addig is vigyázó szemünket vessük Dublinra, emberségbõl és demokráciából vegyünk példát ír barátainkról. Isten áldja Írországot és Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára 18

21 VALAKI HAZUDIK! avagy A kormánypárti sikerpropaganda süket fülekre talál? Hölgyeim és Uraim, kedves barátaim, azok számára, akik esetleg megfeledkeztek volna róla, a jóléti államok kora ahogyan azt annak idején Megyó, a bülbülszavú titokszolga közölte velünk valóban, végérvényesen és visszavonhatatlanul lejárt. Ma reggel, június 18-án a TV2 Mokka címû reggeli beszélgetõs mûsorában magától Franciscótól, a mûminiszterelnöktõl hallhattuk: vagy a térségben kimagaslóan magas szociális ellátási rendszer (a létminimum alsó szélén tengõdõ kisnyugdíjasok vészjóslóan magas számú hordáit kéretik nem hangosan felröhögni!), vagy a versenyképes gazdaság! A kettõ együtt nem megy! Mán, hogy a rossebbe ne menne! fakad ki minden jóérzésû Fidesz-fan otthon a televíziókészülék elõtt ülve. Dejszen amikó mi vótunk kormányon, akkó ment! Az adófizetõ barom státuszában leledzõ modernkori bérrabszolgaként tengõdõ egyszerû és egyszeri állampolgár pedig oly formán néze szemével, mint nézni szokott a halandó, ha nem érti a dolgot. Egyetlen momentum van csak, amiben bizonyos, s ehhez kétség nem férhet hozzá, itten kérem szépen valaki, hazudik! Mindeközben jó Szakonyi Péter a Hír Televízió képernyõjérõl gyõzködi a népet, hogy hát a helyzet, na az ugyan valóban nem jó, de mi még egy szót sem szólhatunk, mer hogy a korrupció a környezõ térség országaiban magasabb, mint nálunk. Én meg ülök a tévé elõtt és nem értem, hogy a rossebbe van az, hogy a többiek még a nálunknál magasabb korrupciós szinttel is 19

22 dupla, tripla, meg ki tudja hányszoros növekedéseket produkálnak, miközben mi, ahogyan errefelé mondani szokás, egy helyben tipegünk, mint a szaró galamb. Francisco is aszongya a reggeli beszélgetõs mûsorban, hogy a magyarok veszik a legtöbb új autót. Ergó qrva jól élünk. Mondjuk a mondat második, következetesen elhagyott, elmaradó részére is kíváncsi lennék. Tudják, arra, amelyikbõl megtudom, hogy az addig nyújtózkodj, míg a takaród ér címû népi bölcsességet ledegradáló és semmibe vevõ, a lakosságot tudatosan eladósodásra ingerlõ és manipuláló fogyassz, hallgass, halj meg! ördögi hármasság szellemében fogant konzumidióta kizsákmányolás jegyében hány autót vettek vissza a bankok. Eddig csak az apró betûs részbõl silabizálhatta ki a figyelmes érdeklõdõ a több száz százalékos THM-et, azaz a teljes hiteldíj mutatót, most azonban már be is mondják, el is hangzik a hirdetés szövegében, hogy a THM példának okáért 261%. Ha a hagyomány állításának hinni szabad, olyan sajátos a magyar jogrendszer felépítése vajon úristen, miért nem vagyok meglepõdve, de még csak egy kicsit sem?, szóval a múltkor egy televíziós mûsorban hallottam, hogy a jelenlegi jogrendszerünk olyan, hogy az uzsorakamat csak magánszemélyeknél létezik, jogi személyeknél, pénzintézeteknél nem. Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek! De térjünk még vissza egy röpke gondolat erejéig a korrupcióhoz és csodálatra méltó mûminiszterelnökünkhöz! Egy röpke hír a Népszabadság internetes változatáról: 20 A Bilfingeré az M6-os A Bilfinger-Berger és a Porr konzorciumáé az M6-os Dunaújváros és Szekszárd közötti 65,1 kilométere: a tender-gyõztes konzorcium végleges ajánlatában áfa nélkül 119,6 milliárd forintért vállalta a fõvárostól délre futó sztráda utolsó, hiányzó szakaszának építését és

23 30 éves üzemeltetését. Vagyis 71,5 milliárd forinttal olcsóbban, mint amennyiért az elsõ, a pályázat részvételi szakaszában tett ajánlatában. A keddi eredményhirdetésen véglegessé vált, hogy a legtöbbet a második helyre rangsorolt Bouygues-Strabag páros engedett áraiból. Elsõ 223 milliárdos ajánlatát 94,4 milliárd forinttal csökkentette. A gyõzelemhez azonban a 128,6 milliárdos vállalás is kevés volt. A harmadik helyen a Mota-Engil Magyarország Zrt. és az Euroaszfalt Kft. konzorciuma zárt. Õk 154,5 milliárd forintért építettek volna. (Munkatársunktól) Forrás: NOL Van egy ismerõsöm, akinek egyszer olyan gondja támadt, hogy megvásárolt egy gépet az ország másik részén, mire a gyártó valami fél guriga* körüli összeget mondott elsõ nekifutásra a szállításra. Amikor látták, hogy hitetlenkedve felvonja a szemöldökét (aszitte rosszul hallott), a fószer lezser nemtörõdömséggel aszongya az én ismerõsömnek, hogy akkó megfelezzük!. Végül az én ismerõsöm a fél guriga kiinduló licit ár helyett, hívott egy maszek teherfuvarozót, aki 100 rugó** alatti árból abszolválta a feladatot. (*guriga urbánus frazeológia <városi szóhasználat> = millió) (** rugó urbánus frazeológia <városi szóhasználat> = ezer) A fenti internetes hírt olvasva rögtön ez az eset jutott az eszembe. Tetszenek figyelni? No problemo, öcsém! ahogy Terminatoréknál mondanák. Egyszerre hipp-hopp megoldódott minden gond, csak úgy elengedünk 71,5 milliárd (értsd: millió) forintot. Még így is oké a dolog. A konkurencia sem akar lemaradni, õk is azonnal, csak úgy lazán csuklóból 94,4 milliárdot (értsd: milliót). Néhány kérdés óhatatlanul is feltolul az emberben. Ha ez csak így megy, ilyen óriási összegeket el lehet engedni csak úgy, vajon elõször miért nem ezzel az olcsóbb ajánlattal álltak elõ? 21