Evangéliumi folyóirat. Vetés és Aratás. ...Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk Õáltala. (1János 4,9) 2006/ évfolyam 1.

Átírás

1 Evangéliumi folyóirat 2006/1...Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk Õáltala. (1János 4,9) 44. évfolyam 1. szám

2 HA ÉLNI AKARSZ Ha élni akarsz, de nemcsak itt a múló időben, hanem azon is túl örökkön örökké: kell, hogy mindent a kereszt szemszögéből láss és megbocsáss, és megbocsáss mert amit földnek is gondolsz, itt az is csupa mocsár, és gazként terem a sás. Ha élni akarsz, nem elég, ha csak nem ütsz vissza már, szívedben sóhaj sem lehet át kell, hogy törjön rajtad sugárzó égi fénysugár. Ha élni akarsz, két karod legyen a híd, és szavad olyan, ami épít de kell, hogy példa is légy hordozva mások terhét. Ha élni akarsz, kell, hogy szeress mindenkit mindenütt igazán mindezért az Isten vérzett a Golgotán! Venyercsán László A tartalomból Érettem...4 Kik Isten gyermekei?...5 Szolgálat és közösség...5 Krisztus feltámadt a halálból...6 Bibliai zoológia: A bíborcsiga...9 Akik Istent szeretik Bizonyságtétel Keresztyén énekek és énekírók Watchman Nee élete (1.) Énekeljetek az Úrnak új éneket! Gyermeksarok Eladtam a lelkemet Nehezen érthető bibliai helyek Szabad-e ítélkezni? Szerelem Házasság Család Az emmausi tanítványok (1.) A mágia (1.) /1 (44. évfolyam 1. szám) Megjelenik negyedévente (D.v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában. HU ISSN Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23. Postacím: 3301 Eger, Pf Tel/Fax: v3218@t-online.hu Felelős szerkesztő: Soproni János Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16. Tel.: Fax: Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 2

3 Kedves Olvasó! Fut időnk egyre sebesen hangzik egy evangéliumi ének kezdő sora. A 2005-ös esztendő mögöttünk van, ma pedig már jól benne járunk a 2006-os esztendőben. Az egyik a múlt, a másik a jelen, és előttünk a jövő. Pál apostol azt írja: de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok a cél felé (Fil 3,14) Nagyon sok célt tűzhetünk magunk elé, ebből azonban sok elérhetetlen és hiábavaló is. De egy biztos cél, amelyről tekintetünket soha nem vehetjük le, az mindannyiunk számára elérhető. Hogyan? Hová, kire kell nekünk tekintenünk? A Zsoltárok 25,15-ben ezt olvassuk: Szemem állandóan az Úrra néz, mert Ő szabadítja ki lábamat a csapdából. Dávid csapdába került, de szemével nem a veszélyre tekint, hanem az Úrra! Földi pályánkon a Sátán nekünk is nap mint nap csapdát akar állítani, hogy foglyul ejtsen, hogy elbukjunk, és igyekszik a mennyei céltól eltántorítani. De ilyenkor a Krisztusban hívő ember a szabadulás hegyére, a húsvét csodájára, a Golgotára, a kereszten függő Megváltóra tekint. A zsoltáríró ezt így fejezi ki: Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön (Zsolt 121,1-2) És ki ez az Úr? Az, aki: Erőt ad a megfáradtnak (Ézs 40,29) Ő, az örökkévaló Isten, az ég és a föld teremtője, aki soha nem fárad és nem lankad el (28. v.). Ez a hatalmas Isten látja a mi gyengeségeinket. Ismeri a mindennapok harcait, ismeri a kísértéseket, a próbákat, a csapdákat, a megkörnyékező bűnt (Zsid 12,1). De adja azt is, amire szükségünk van: az erőt, hogy állhatatossággal fussuk meg az előttünk lévő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére (Zsid 12,2) Megfáradtunk? Még az ifjak is megfáradnak, a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el (Ézs 40,31). Ezért ne csak olykor-olykor nézzünk az Úrra, hanem szüntelenül! Az élő holnap az ötezrek megéheztek újra; aki meggyógyult, halandó maradt; a Tábor hegyről százgondú élet oltott ki minden sugarat Látszott már az út a Golgotára, töviskorona pálmaág helyett! Aki csak itt találkozott Vele, annak számára minden elveszett! De aki az üres sírt is látta, hiszi, tudja, érzi, hogy feltámadott: saját sírján is keresztüllépve látja az élő holnapot! Lukátsi Vilma évi 1. szám

4 Értem hagyta el Jézus mennyei trónusát, értem lett Emberfiává is, értem született kicsiny gyermekként istállóban, értem lett hazátlan, szegény és félreismert. Értem járt s kelt áldást árasztva a Szentföldön, értem hívta el apostolait. Értem hullatott véres verejtéket a Gecsemáné-kertben, értem fogadta el ott imádság közben a halált, értem viselt el gyalázkodást, tagadást és gúnyolódást, értem hordozta vérezve a töviskoronát, értem feszítették a keresztre, értem szögezték át a kezét, értem lett átokká és Istentől elhagyottá, értem szakadt meg szíve, ki értheti ezt? Értem szállt alá a halottak birodalmába, értem ujjongtak a mennyben győzelmi éneket. Érettem! Értem nyílt meg győzelmesen a sír ajtaja, értem ment föl dicsőségesen a mennybe, értem nyert hatalmat, uralmat és koronát. 4 Értem áll könyörögve Isten trónusa előtt, értem tartja készen a mennyben a lakhelyemet. Értem jön majd el dicsőségesen erre a földre, Hogy én mennyei polgár lehessek Őáltala.

5 Ami a munkádat illeti, kedves testvérem, abban tanácsot az Úrtól kérj, és támaszkodj Őreá. Ha nincs nagy testi erőd, az a veszély fenyeget, hogy úgy végzed, mint valami meg o ldhatatlan feladatot vagy kötelességet, kelletlenül és kedvetlenül. Az is lehet, hogy fáradtan feladod az egészet és elcsüggedsz. Talán másokat szemlélve ítélkezés vagy irigység vesz rajtad erőt. De az Úrért való munka kiváltság, amelyben részesülünk. Fogadd el hálaadással, válogatás nélkül, légy boldog a kegyelem tudatában, azután menj és szolgálj az embereknek azzal, amid van. Ez az igazi szolgálat, amelynek végeztével talán testileg fáradt vagy, de mégis boldogan, Isten erejére támaszkodva akinek szárnyai alatt nyugalmat találunk indulhatsz új szolgálat felé. Erőnk megújul, mint a sasé, mindaddig, amíg el nem jön az igazi, a végső nyugalom. Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz (2Kor 12,9). Legfőbb szándékod mindig az Istennel való közösség, a vele való meghitt kapcsolat ápolása legyen. Ha ez rendben van, akkor minden más is rendben van, mert akkor nap mint nap felismerjük és elítéljük mindazt, ami ezt a közösséget akadályozza. Így szívünk nem keményedik meg, lelkiismeretünk nem tompul el, nyíltak maradunk a kegyelem befogadásának hatására, amely által szellemi erőt nyerünk. Újra csak ismételem: mindenek előtt az Úrral való közösségre törekedjél! A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az Ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni (1Pt 5,10). J. N. Darby EGY Bárány vérén megvásároltak, egy evangélium által elhívottak, egy hit által megigazultak, egy Megváltó megkegyelmezettei, egy Szellem által újjászületettek, egy Atyának gyermekei, egy Közbenjáró fölmentettjei, egy Test tagjai, egy pásztor juhai, egy nyáj bárányai, egy Úr szerettei, egy világosság gyermekei, egy tanító tanítványai, egy Mester követői, egy szőlőtő szőlővesszei, egy orvostól meggyógyultak, egy út zarándokai, egy ország polgárai, egy örökség örökösei, egy Isten házanépe, egy Isten templomai, egy Atya imádói, egy ház építőkövei, egy Úr szolgái, egy Király alattvalói, egy vigasz megvigasztaltjai, egy Szellem megszenteltjei, egy forrásból ivók, egy kenyérből evők, egy igazság tanúi, egy Urat várók. Isten gyermekei ugyanazon a talajon állnak: közös az alapjuk, közös az érdeklődésük, közös a céljuk. O. Dreibholz évi 1. szám

6 Tíz hiteles bizonyíték 1. Nyilvános kivégzés bizonyította halálát A zsidó húsvét ünnepén dühös tömeg sodorta Jézust a római igazságszolgáltatás palotájába. Az Úr Jézus, amikor megállt Júdea kormányzója, Pilátus előtt, a vallási vezetők azzal vádolták, hogy a zsidók királyának jelentette ki magát. A sokaság a halálát követelte. Jézust megkorbácsolták, és nyilvános kivégzésre ítélték. A Jeruzsálem melletti hegyen két bűnöző között keresztre feszítették. Megtört szívű barátai és csúfolódó ellenségei szemtanúi voltak haláltusájának. Amint közeledett a szombat, a halál meggyorsítására eltörték a két bűnöző lábszárát. Ám amikor Jézushoz értek, nem törték el a lábát, mivel látták, hogy már meghalt. Végső óvatosságból azonban átdöfték az oldalát. 2. Különleges biztonsággal őrizték a sírkamrát Másnap a vallási vezetők ismét találkoztak Pilátussal. Beszámoltak neki Jézus jövendöléséről, hogy azt mondta, három nap múlva feltámad. Pilátus a sírrablás elkerülése végett hivatalos római pecsétet rögzíttetett a sírboltra. A sírt katonák őrizték. Bármelyik tanítvány, aki kísérletet tett volna a test elrablására, azt csak az őrök segítségével tehette volna. A római őröknek jó okuk volt az éberségre, mivel az elalvásért halálbüntetés járt. 3. Az őrök helyett üres sírkamrát találtak A szombat utáni reggelen Jézus követői közül néhányan elmentek a sírhoz, hogy Uruk testét bebalzsamozzák. De amikor megérkeztek, nagyon meglepődtek. A sír bejáratához görgetett magas kő nem volt a helyén, és Jézus teste eltűnt. Az üres sírboltban csak Jézus halotti leplét találták meg. Ez idő alatt néhány őr felkereste Jeruzsálemben a zsidó elöljárókat, hogy beszámoljon arról a nagy természetfölötti jelenségről, amely elgörgette a sír bejáratától a követ, és amelytől elveszítették eszméletüket. Amikor magukhoz tértek, a sírkamra üres volt. A tisztviselők magas összeget fizettek ki az őröknek azért, hogy hazudjanak, és mondják azt, hogy mialatt ők ájultan aludtak, a tanítványok ellopták a testet. Biztosították az őröket arról, hogy amint visszajut az elveszett testről szóló értesítés a kormányzóhoz, közbenjárnak értük. 4. Sokan bizonyították, hogy élve látták Jézust Körülbelül Krisztus születése után 55-ben Pál apostol azt írta, hogy Péter, a 12 apostol, több mint 500 ember (sokan közülük még éltek Pál idejében) Jakab és ő saját maga is (1Kor 15,5-8) látták a feltámadt Krisztust. Ezzel a kijelentéssel esélyt adott a kritikusoknak arra, hogy ellenőrizzék állítását. Továbbá, a Cselekedetek 1,3-ban Krisztus követőihez így ír Lukács: Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól. 5. Az apostolok drámai módon megváltoztak Amikor Júdás elfordult Krisztustól, és cserbenhagyta Őt, a többi apostol is megfutamodott. Még Péter is, aki korábban kijelentette, hogy kész meghalni érte, elveszítette bátorságát, és tagadta még azt is, hogy ismerte volna. De az apostolok drámai változáson mentek át. Néhány héten belül szembekerültek azokkal, akik Mesterüket keresztre feszítették. Szellemük megszilárdult, elszántan ragaszkodtak ahhoz, hogy mindent feláldozzanak azért, akit Megváltójuknak és Uruknak elfogadtak. Miután az apostolokat bebörtönözték, megfenyegették, és megtiltották számukra, hogy Jézus nevében beszéljenek, így szóltak a zsidó elöljárókhoz: Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek (Csel 5,29). Miután megverték őket, mert nem engedelmeskedtek a zsidó tanácsnak, ezek a gyáva apostolok nem 6 6

7 hagyták abba a Jézusról mint Krisztusról szóló tanítást és prédikálást (Csel 5, 42). 6. Szemtanúk vállalták kijelentésükért a mártírhalált A történelemben sok mártírról tudunk. Számtalan férfi és nő halt meg a hitéért. Nem azt kell hangsúlyozni, hogy az első tanítványok hajlandóak voltak szenvedni és meghalni a hitükért, hanem annak van jelentősége, hogy miközben sokan fognak meghalni, mert azt hiszik, hogy övék az igazság, kevés lesz, ha van egyáltalán olyan, aki a hazugságért halna meg. Ez a filozófiai tény fontos, mivel Krisztus tanítványai nem mély hitükért haltak meg, amely tévedésük is lehetett volna. Azért haltak meg, mert kijelentették, hogy látták élve Jézust, miután feltámadt. Meghaltak kijelentésükért, hogy Jézus Krisztus nem csupán bűneikért halt meg, de feltámadt testileg a halálból azért, hogy megmutassa, nem volt hasonlatos egyetlen egyházi vezetőhöz sem, aki valaha is élt. 7. A zsidó hívők megváltoztatták a hálaadás napját A szombat a pihenés és hálaadás napja volt, amely a zsidó életforma alapját jelentette. Bármelyik zsidó, aki nem tisztelte a szombatot, bűnös volt a mózesi törvény megszegésében. De Krisztus zsidó követői a nem zsidó származású hívőkkel együtt új napot jelöltek ki a hálaadásra. A szombatot a hét első napjával helyettesítették, amelyen Krisztus feltámadt a halálból. Ez a zsidó ember életében alapvető fordulatot hozott. A krisztusi hitre való áttérés keresztelési szertartásán túlmenően az új nap azt jelentette, hogy akik hittek abban, hogy Krisztus feltámadt a halálból, többet jelentett számukra, mint a zsidó hit megújítása. Hitték, hogy Krisztus halála és feltámadása új utat nyitott az Istennel való kapcsolatban. Az új út nem törvényre alapozott, hanem a feltámadt Megváltó bűnhordozó, életadó kegyelmére. 8. Bár váratlanul történt, világos prófécia volt A tanítványok várták, hogy Messiásuk helyreállítsa Izráel királyságát. Olyan szilárdan hittek a messiási királyság eljövetelében, hogy azt gondolhatták, hogy Krisztus szimbolikus nyelven beszélt akkor, amikor azt mondta, hogy Jeruzsálembe megy meghalni, és három nap múlva feltámad a halálból. Volt valaki, aki példázatokban beszélt, ám nem vették figyelembe, amíg az esemény be nem fejeződött. A folyamatban elkerülte figyelmüket Ézsaiás próféta jövendölése arról a béketűrő szolgáról, aki majd Izráel bűnét hordozza, önként áldozza fel magát, mielőtt Isten meghosszabbítja napjait (Ézs 53,10). 9. Egy csodálatos élet méltó befejezése a bűnösök megváltása Míg az Úr Jézus a római kereszten függött, a tömeg gúnyolódott rajta. Másoknak segített, és sajátmagán nem tudott? Csoda volt-e, hogy hamar elvégeztetett? Váratlan befejezésnek tűnt ez a tömeg számára. Három évig tartó szolgálata alatt vízen sétált, betegeket gyógyított, visszaadta a vak látását, a süket hallását, a néma beszédkészségét, helyrehozta a béna végtagokat, kiűzte a démonokat, lecsendesítette a heves vihart, és feltámasztotta a halottat. Bölcs embereket kérdezett ki, akik nem tudtak válaszolni. A legegyszerűbb hasonlatokkal tanította a mélyről jövő igazságokat. Erős szavakkal ostorozta a csalókat, felfedve hazugságaikat. Ha mindez igaz volt, meg kell-e lepődnünk azon, hogy ellenségeinek elakadt a szava? 10. Megtapasztalás azok számára, akik bíznak Krisztusban Pál apostol így írt: Ha pedig annak Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Szelleme által (Róm 8,11). Pál, akinek a szíve Krisztus feltámadása által drámaian megváltozott, ezt megtapasztalta. És ezt szerte a világon minden ember tapasztalja, akinek régi természete meghalt, és Krisztus által új élethez jutott. Ezt csak azok élik át, akik hajlandóak régi életüket feladni, és helyet készítenek Krisztus számára. Csak azoknál látható, akik tanúbizonyságot tesznek Krisztus feltámadásáról, elfogadva mindenható nagyságát a szívükben. Nem vagy egyedül, ha őszintén elismered és hiszed, hogy Krisztus feltámadt a halálból. Gondolj arra, hogy az Úr Jézus megígérte Isten segítségét azok számára, akik Isten akaratának eleget tesznek. Azt mondta: Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok (Jn 7,17). Ha megérted a feltámadás valóságát, jusson eszedbe, amit a Biblia mond. Krisztus meghalt, hogy megfizessen a bűneinkért, és akik hiszik, hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból, azokat megmenti (Róm 10,9-10). A megváltó Krisztus Isten ajándéka minden ember számára, aki a tanúbizonyság világosságában hisz Őbenne. R. B. C. Ministries, évi 1. szám

8 A csigák a puhatestűek egyik osztályát alkotják. Aszerint, hogy van-e házuk vagy nincs, házas csigának vagy meztelen csigának nevezzük. Életterük és elterjedésük szerint beszélünk tengeri, édesvízi és szárazföldi, légzésük szerint pedig elöl-, hátulkopoltyús, illetve tüdős csigákról. Minden csiga, de különösen a földicsigák egy ezüstös csíkot hagynak maguk után, mintha egy siklópályán mozognának előre. A bíborcsiga házas csiga, amelynek háza rendszerint megnyúlt, tüskés vagy bordázott. Világszerte elterjedt faj, de főként a trópusokon fordul elő. Táplálkozásuk úgy történik, hogy lyukat fúrnak más puhatestűek házán, és ebbe nyújtják hosszú ormányukat. A Földközi-tenger medencéjében az ún. tüskés bíborcsiga található. A csiga a Bibliában csak egyszer van említve, amikor a zsoltáríró az igazságtalan hatalmasokról énekel, akik úgy járnak, mint a csiga, amely szétmállik (Zsolt 58,9). A bíborcsiga már az Ószövetségi időben különösen keresett volt, mivel bíborszínű festékanyagot (gör.: porphira) választott ki. Palesztin tengerpartok mentén még ma is két fajtája fordul elő: a Murex brandaris és a Murex trunculus. Egy régi mondás szerint a bíborszínt a föníciaiak fedezték fel egészen véletlenül. Amikor is egy pásztorkutya összerágcsált egy bíborcsigát, és a pofája bíborszínű lett. Ez a megfigyelés vezetett a bíborfesték gyártásához. Maga a Fönícia elnevezés is feltehetően erre vall: a vörösbíbor országa (földje). A bíborszín széles skálája a halvány kéktől a mély vörösibolya színig terjed. Két alapszíne az ibolyakék bíbor (asszír: ta-kil-tu; héber: tekelet), és a vörösbíbor (asszir: ar-ga-man-nu; héber: argaman). A föníciaiak olyan üzemeket létesítettek az országban, ahol a csiganedűt dolgozták fel. Ilyen üzem létezik ma is Egyiptomban és Thiatirában, Kisázsiában. Az Apostolok cselekedetei egy ilyen bíborárusról ír: Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thiatirából való bíborárus (Csel 16,14) A legjobb bíbor Tíruszban és Szidónban készült. Ezért érthető az is, hogy Salamon király, aki a templomot a legszebben akarta berendezni, követeket küldött Tíruszba Hirám királyhoz, és kérte: Küldj azért hozzám egy olyan embert, aki ért a piros bíborhoz, a karmazsinhoz és a kék bíborhoz (2Krón 2,6) Ezékiel könyvében a próféta Tírusz összeomlásával kapcsolatban ezt mondta: Egyiptomi tarka vászonból volt a vitorlád Ponyvának Elisá szigetéről való kék és piros bíbort használtál (Ez 27,7). Eredetileg csak a gyapjút színezték, később a (len)fonalat is, ezért említi a Biblia gyakran a bíborfonalat. Áron papi ruházatát is bíborfonalakból készítették: Készíts hósent művészi munkával Úgy készíttesd, ahogyan az efódot készítették: aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonalból és sodrott lenfonalból készíttesd el! (2Móz 28,15) A papok öltözéke hasonlóan készült (2Móz 39,1-5). Az izráeliek már az Egyiptomból való kivonulás idején is ismerték a bíbort, és nemcsak a papi ruhák készültek bíborfonalakból, hanem a szövetségsátorban a szőnyegek (2Móz 26,1-4), a kárpit (26,31) és a bejárati takaró (26,36) is. Saul király halálakor Dávid a siratóénekében ezt énekelte: Izráel lányai! Sirassátok Sault, aki gyönyörű bíborba öltöztetett, ruhátokat arannyal ékesítette (2Sám 1,24). Az előállítás nehézségeinek ellenére, szép és tartós színe miatt előszeretettel használták a bíbort a királynők felső ruházatánál. Salamon gyaloghintójával kapcsolatban pedig ezt olvassuk: Oszlopait ezüstből csináltatta, támláját aranyból, ülését bíborból (Én 3,10) Az Úr Jézus az egyik példázatában így szól egy gazdag emberről: bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett (Lk 16,19). (De ez az örökkévalóság szempontjából semmit sem használt neki!) Máté evangéliumában azt olvassuk, hogy amikor az Úr Jézust a helytartó katonái megcsúfolták és kigúnyolták, akkor: Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá, tövisből font koronát tettek a fejére (Mt 27,28-29) Valószínűleg egy szokásos katonai vörös köpeny lehetett, mert a rómaiaknál csak a szenátorok használhattak egy széles, a lovagok pedig egy keskeny bíborból készült sávot a tunikán. K. J. 8

9 Isten szuverén kegyelmét látom abban, hogy kihúzott engem a halálból, mert sokáig alig hallottam tiszta evangéliumot, alig volt bennem az elvetett magból. Isten az életemben addig úgy munkálkodott, hogy szinte mindent elvett tőlem: az iskolát, a barátaimat és a kilátásaimat. A múltam elfogyott, a jövőmet pedig sehogy sem találtam. Közben már régóta naplót írtam, amelybe részletesen feljegyeztem ezt a válságomat is, de ennek ellenére sem tudtam számba venni azt a folyamatot, amit Isten bennem, egy akkor még hitetlen szívű lányban munkált ki. Elhatároztam, hogy hittantanár leszek, ezzel a szándékkal kapcsolódtam be a gyülekezetbe. Tehát a hivatásomat hamarabb megkaptam, mint az új szívemet. Mennyire igaz, hogy nem mi választjuk Őt, hanem Ő választ ki minket! Nem tudom elhallgatni azt a nagy titkot és csodát, ahogyan Isten engem a nagy semmiből újjáteremtett, és feltétlenül szeretném azt is elmondani, ami ezután következett. Amint már említettem, három napja hallgattam csak a tiszta Igét, addig nem tudtam, milyen egy igazi ifjúsági vagy hittanóra, milyen lehet a lelki közösség. Környezetemben a megtérés szót alig hallottam, az értelmét pedig végképpen nem értettem, olyan volt nálunk a lelki sötétség 1996-ig. Még a múltjára sem emlékeztek (a nem vallásosak) a hívő életnek, nem is beszélve az ifjúsági munkáról. Nyilván más gyülekezetekben mindez virágzott, de én ezt nem tudtam. Ilyen állapotban talált rám az Úr, és egyszer csak azt mondta, hogy a régiek elmúltak, és minden újjá lesz. Elmúltak? Ha igen, akkor a helyzetem vagy az állapotom változott? Én azt tapasztaltam, hogy nem lett újjá minden, sőt, rosszabbnak láttam magamat, mert észrevettem a különbséget a jó és a rossz között, és fájt a rossz. De fájt a hiánya a jónak, az igazi életnek. Hogyan lesz hát újjá minden? Ilyen és hasonló kérdések hasogattak belül, mint egyedüli fiatalt a gyülekezetben. Közvetlen lelkigondozást nem kértem senkitől (nem tudtam, hogy lehet!). Sóvárogtam a vezetésre! Isten azonban velem volt, gondja volt rám! (Szeretnék bátorítani mindenkit abban, hogy merje bármilyen sötét és kilátástalan helyzetben rábízni az életét, mert az Isten minden értelmet felülhaladó békessége segítség lesz.) Isten kegyelme ebben a helyzetben ismertetett meg a keresztyén irodalommal. Meggyőzött arról, hogy javamra válik az a közvetlen, személyes hozzámfordulás, ahogy a könyvekből is megszólított, megfeddett vagy vezetett. Ezen felbuzdulva, hívő ismerőseimet rendszeresen megfosztottam a könyveiktől. Úgy vélem, ha kezdetben minden vigasztalás, feddés vagy útbaigazítás emberektől származott volna, most nem lenne annyi ismeretem, talán nehezebben fogadtam volna el. A könyveken keresztül mindez személyesebben hatott rám. (Nyilván, Isten szólt az Ige és az igehirdetés által is!) Már nem emlékszem minden olvasmányomra, de azt tudom, hogy 1997 decemberének egyik éjszakáján a Megváltó: Lenyúlt a magasból és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem (2Sám 22,17). Egyszer levelet írtam valakinek, és egy megfelelő idézetet kerestem. Közben átvillant az agyamon a saját nagy kérdésem is: Mikor taníthatok már én is? Ekkor éppen egy könyvet olvastam, és ez a mondat választ adott: amikor jellemed hasonul a munkád jellegéhez. Ez tiszta, egyértelmű válasz volt számomra. Közben sok tanfolyamot elvégeztem. Egyszer egy ifjúsági táborban egy lelkész könyveket ajánlott a szolgálni vágyó fiatalok számára. Ámulva csodálkoztam, hogy ezeknek nagyobbik részét már elolvastam től örömhír klubokat vezetek, 2000-től pedig hittanórákat tartok két helységben. Mindenki tudja, hogy a vezetőnek van a legnagyobb szüksége a vezettetésre, és nekem a Biblia után az egészséges keresztyén irodalom jelenti a legtöbb segítséget. A Kárpátaljára küldött evangéliumi könyveket (Evangéliumi Kiadó) mindig hálás szívvel veszem és adom tovább most is az Úr kegyelméből! Vesd kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt ( Préd 11,1; Károli ford.). Vajtku Beatrix, Kárpátalja évi 1. szám

10 pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál írja Azt Pál apostol (Róm 8,28). Csodálatos igevers áll itt előttünk egy olyan fontos kijelentéssel, amely néha összezavar olyan keresztyéneket, akik megpróbáltatásokat élnek át, vagy egyéb támadásokat szenvednek el. Valóban mindezek a bajok a javunkra lennének? BEVEZETÉS Pál apostol ezt mondja: Tudjuk... Vannak dolgok, amiket nem tudunk, és vannak, amiket tudunk. Egy sereg olyan dolog van, amiknél jobb is, hogy nem tudjuk. De vannak mások, amik felől nem lehetünk tudatlanságban. Amikor Jákób álmában látta a mennyei létrát (1Móz 28,16), azt mondta, amikor felébredt: Bizonyára az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam! Az apostol sok olyan dolgot megemlít, amiket olvasói úgy látszik, nem tudtak: Nem tudjátok, hogy...? (Róm 6,16; 1Kor 3,16; 5,6; 6, ; Jak 4,4) Ez komoly dolog, mindezt és még sok mást nem tudni, hiszen azokról az igazságokról van szó, amelyek az üdvösségünkhöz, a megszentelődésünkhöz fontosak, ahhoz a harchoz, amelyben állunk, a győzelemhez, a szív békéjéhez stb. Isten nem akarja, hogy tudatlanok legyünk (1Tesz 4,13). Akárcsak Jób (19,25-26), Pál is ezt mondta (2Tim 1,12): Tudom... ; János pedig világosabban szól: Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van (1Jn 5,13). Kétségtelenül: a mi tudásunk rész szerint való. Mégis a Szentírás segítségével tudjuk azt, amit Isten akaratának megfelelően tudnunk kell. Ezen túlmenően szükséges, hogy azt, amit tudunk, higgyük is, mivel ellenkező esetben tudásunk haszontalan. Tudjuk és hisszük-e igazán, hogy minden dolog a javunkra szolgál? MINDEN DOLOG? Igen, minden! De nem túlzás ez? Gondoljunk Józsefre! Féltékeny testvérei eladták őt Egyiptomba, ott megrágalmazták és börtönbe vetették. És éppen ez által a szenvedés által lesz később még testvéreinek és Egyiptom egész országának is a megmentőjévé (anyagi szempontból). Pál apostol a fogságban ezt írja: Szeretném, ha tudnátok, testvéreim, hogy az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja (Fil 1,12). Fogsága lehetővé tette neki azt, hogy az egész római helytartóságban a nyilvános igazságszolgáltatás helyén tanúbizonyságot tegyen, ahova egyébként soha nem juthatott volna. Ráadásul azok a testvérek, akik erről hallottak, még merészebben hirdették az evangéliumot. A Jeruzsálemben folyó keresztyénüldözés szétszórta az ottani gyülekezetet. Ez a szétszóratás mindamellett az evangélium terjedését szolgálta más helyeken és más országokban. Minden fenyítés, amely először szomorúságot vált ki, nem örömöt, későbbi gyümölcsként békességet és igazságot ad azoknak, akik megedződtek általa (Zsid 12,11). Így különféle hitpróbák is állhatatosságot szereznek. Az állhatatosság pedig Isten munkája bennünk (Jak 1,4). A csalódásoknak és kudarcoknak, mindenféle konfliktusnak, munkahelyi nehézségeknek, betegségeknek, gyászeseteknek stb. csupán egy értelmük, hasznuk és jelentőségük van, ha ezeket bizalommal telve fogadjuk, mert tudjuk, hogy azok mind valóban javunkra szolgálnak. Mielőtt nyomorúság ért, tévelyegtem... Jó nekem, hogy nyomorúság ért (Zsolt 119,67. 71). ALAPVETŐ FELTÉTEL Minden javukra szolgál azoknak, akik Istent szeretik. Csak rájuk érvényes ez a vers. De mit értünk ezen: Istent szeretni? Itt nem valami általános vallásosságról van szó, szentimentális kegyességről, bizonyos romantikus vagy áhítatos érzésekről, nem is a hagyományokhoz, szokásokhoz vagy liturgiákhoz való ragaszkodásról... 10

11 Istent szeretni azt jelenti, hogy szeretjük az Ő szavát (Zsolt 119, ). Ez pedig azt jelenti, hogy engedelmeskedünk az Ő Igéjének. Ha valaki szeret engem, az megtartja az én Igémet (Jn 14,23). Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk (1Jn 5,3). Istent szeretni azonban azt is jelenti, hogy gyűlöljük a gonoszságot (Zsolt 97,10) minden formájában és minden területen (ez mind a tanításra, mind az erkölcsi magatartásra érvényes). A világgal való barátság Istennel szembeni ellenségeskedés (Jak 4,4). Végül Istent szeretni még azt jelenti, hogy szeretjük a testvéreinket. Ha valaki azt mondja: Szeretem Istent, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug (1Jn 4,20). AZ IGAZI JÓ Az ígéret tehát azokra érvényes, akik Istent így szeretik; nekik minden a javukra szolgál. Ez pedig ilyen következményekkel jár: Olyan jó nekem Isten közelsége (Zsolt 73,28). Minden, ami közelebb visz minket Istenhez, az hozzájárul a javunkhoz. Hogyan tudjuk ezt leírni? Mi visz minket közelebb hozzá? Elsőként a mi üdvösségünk, szabadulásunk, azután megszentelődésünk, vagyis hitben való növekedésünk. Mindig nagyobb előrelépést teszünk, a szenvedés rövid ideje által Isten megerősít és megalapoz bennünket (1Pt 5,10). Pál ezt a szentek felkészítésének nevezi, szeretetben való felnövekedésnek mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus (Ef 4,12-15). De ennek a célnak az eléréséhez szükségünk van tartalmas élelemre, és nem elégedhetünk meg a tejjel, ami csak a hitben kiskorú gyermeknek való (Zsid 5,12-13; 1Kor 3,1-3). Ha elhanyagoljuk Isten Igéjének olvasását, nem gondolkodunk róla, és nem tanulmányozzuk azt szorgalmasan, akkor lemaradunk, rosszul tápláltak leszünk, hiányosságunk van, vagy lelki értelemben erőtlenek vagyunk. Most pedig soroljuk fel azokat a jókat, javakat, amiket az Írás ígért mindazoknak, akik Istent szeretik: Az Úr megtartja a szövetségét azokkal, akik Őt szeretik (Neh 1,5), megmenti őket (Zsolt 91,14), megtartja (Zsolt 145,20), öröklik az országot (Jak 2,5), az élet koronáját ígérte nekik az Úr, amit szem nem látott és fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az Őt szeretőknek (1Kor 2,9). Itt valóban a legjobb van számunkra elkészítve most és örökké. Maga a rossz pedig, vagy az, ami nekünk rossznak tűnik, és minden elszenvedett próba segít abban, hogy a legjobbat elnyerjük, ha most még nem is értjük az Ő útjait (Jn 13,7). Ahogy az Úr Jézus egykor Pétert kérdezte, úgy kérdez ma minket: Szeretsz engem? Ez a döntő, ezen múlik a dolog. Ha Istent valóban szeretjük, akkor mindent jól végez el számunkra. Az ÚR javamra dönti el ügyemet. Uram, örökké tart szereteted, ne hagyd el kezed alkotásait! (Zsolt 138,8) Jelen! Jöhet halál, kísértés, bármi, várhatnak úttalan utak, de láttam életemben járni és cselekedni az URAT! S ha egyszer névsorolvasás lesz honában mert megérkezem tetőtől talpig rongyosan bár, vígan kiáltom majd: Jelen! Füle Lajos Minél hosszabb ideig élek, annál inkább megköszönöm Istennek, hogy soha nem értem Őt egészen. Ugyanis, ha nem lenne nagyobb, mint az én felfogóképességem, bizonyára nem lenne abban a helyzetben, hogy ezt a világot kormányozza, még kevésbé pedig, hogy megmentse. J. Köhler évi 1. szám 11

12 2. Fanny Crosby, eredeti nevén Frances Jane Crosby, asszonynevén van Alstyne, vak énekköltőnőként vált ismertté március 24-én született Southeastban, New York államban, és február 12-én halt meg Bridgeportban. Mintegy 6000 énekkel ajándékozta meg az emberiséget, amelyek közül az egyik: Jézus karjába bizton hajtom fejem le én (Safe in the Arms of Jesus). Énekeit a világ számos nyelvére lefordították. Fanny Crosby egyéves volt, amikor édesapja meghalt. Az is kitudódott, hogy Fanny szembetegségben szenvedett, és egy szakszerűtlen kezelés miatt hathetes korában teljesen megvakult. Bár minden oka megvolt a megkeseredésre, ami néha elő is fogta, mégis a következőket vallja: Több mint 85 évesen egy pillanatig sem érzek egy szikrányi neheztelést sem szenvedésem miatt, mert mindig hittem, hogy drága Uram végtelen kegyelmében ezen az úton készített fel arra, hogy azt a munkát végezzem, amit rám bízott. Ha meggondolom, menynyire megáldotta az életemet, hogyan lehetnék elégedetlen? 1835-ben beiratkozott a New York-i Vakok Intézetébe, amelynek ezután 1847 és 1858 között angoltanára volt ban feleségül ment Alexander Van Alstyne vak muzsikushoz és komponistához. Fanny Crosby valóban egy gazdagon megáldott asszony volt. Már gyermekkorában megmutatkozott derűs, megelégedett egyénisége. Igazi napsugár volt a környezetében. Mivel vak volt, a nagymamája magyarázta el neki a napfelkeltét és a napnyugtát, a csillagokat és a szivárványt. Megtapogatta a virágokat, a sövényeket és a fákat. Oktatójaként állt mellette. De Fannynak nemcsak ezekről beszélt, hanem mindenekelőtt Istenről és az Ő Igéjéről. Erről Fanny így nyilatkozott: Amikor bealkonyodott, nagymama gondosan maga mellé vett a nagy karosszékébe, és hintázott velem. Eközben»mesélt«nekem Istenről, a mennyei Atyáról, aki egyetlen Fiát, Jézus Krisztust elküldte ebbe a világba azért, hogy Üdvözítőnk és Megváltónk legyen. Ő tanított meg imádkozni, azaz beszélni Istennel. Nyolcéves volt, amikor az alábbi versikét írta: Ó, mily boldog lélek vagyok, Bár látni nem tudok, Eldöntöttem: amíg élek, Elégedett vagyok. Mennyi áldásban van részem, Mi másnak nem jutott. Sírni azért, mert vak vagyok, Nem tudok, s nem fogok! Harmincévesen fogadta el Jézus Krisztust Megváltójának: Egy metodista kápolnában, ami a közelünkben volt, ébredési összejövetelt tartottak. Az ima után a gyülekezet elkezdett énekelni:»mondd, miért ontotta vérét az Úr?«Az utolsó versnél megfogant bennem a döntés, hogy ezután életemet Jézus Krisztus vezetése alá helyezem. Ettől a naptól fogva ugráltam az örömömben, és ujjongva zengtem a Halleluját. Egyszer az történt, hogy valaki beszélt a vak énekköltőnőnek egy anyáról, aki gyermekével szorult helyzetbe került egy utcai tolongásban. A kicsit a felnőttek majdnem agyonnyomták, ezért elkezdett szánalmasan sírni. Ekkor az anya lehajolt, felemelte magához a kislányát, majd szorosan átfogta a karjaival. Amikor Fanny ezt az eseményt meghallotta, arra gondolt, milyen biztonságos egy gyermeknek az anyja karjaiban, akit szeret, és az anya viszont szereti. Hol talált a gyermek, hol találhat a felnőtt is elrejtettséget máshol, mint Jézus szerető karjaiban! Röviddel ezután a gondolatait versbe foglalta, és a következőképpen született meg az ének: április 30-án eljött hozzánk Dr. W. Doane, és ezt mondta:»pontosan 40 percem van a vonatom indulásáig. Van itt egy dallamom. Tudna ehhez egy verset írni?«a következő 20 percben elém jött az előbb említett esemény, és semmi másra nem volt időm, sem értelme más dolognak, mint megírni a szöveget : 12

13 Jézus ölébe bizton hajtom fejem le én. Abban találom üdvöm, ha megnyugszom hű ölén. (Hallelujah!: 97) Fanny Crosby életében voltak sötét órák is, amikor minden oly nehéznek, rendkívülinek, és szokatlannak tűnt, annak ellenére, hogy a belső öröme nem változott. Így kiáltottam imáimban emberi gyengeségem miatt:»hűséges Uram, fogd az én kezem!«és ekkor visszatért szívembe a békesség, és imám meghallgatására született meg az ének : Fogjad kezem! Oly gyenge vagyok; érzem, Hogy nálad nélkül járni sem tudok. Fogjad kezem! És akkor, jó Megváltóm, A félelemre többé nincsen ok. (A hit hangjai: 534; Hallelujah!: 51) Ebben az időben hirdette az Igét nagy összejöveteleken az ismert amerikai evangélista, Moody, ahol emberek ezrei hallgatták az üzenetet Jézus Krisztusról. Fanny ezeket az alkalmakat énekeivel támogatta. Szíve azokért az emberekért dobogott, akik még nem ismerték az Üdvözítőt. Énekei által is utat akart mutatni Jézus Krisztushoz. Ezen felül sok embert, férfit és nőt keresett fel, hogy beszéljen nekik az Úr Jézusról. Fájdalommal töltötte el az a felismerés, hogy olyan sokan élnek elveszett állapotban. Ezt a súlyos helyzetet fejezi ki egyik éneke, amellyel a hívőket buzdítja az emberek megmentésére: Mentsd, aki elmerül, óvd, aki gyönge, Fogd szelíden fel a bűnbe esőt. Szánd, aki téved, hívd a bukottat, Mondd neki, csak Jézus menti meg őt! (Hallelujah!: 130) Fanny Crosby rendületlenül járt a börtönökbe is, hogy bizonyságot tegyen a fogvatartottaknak Isten előtti bűnös és elveszett állapotukról és arról, hogy ennek ellenére Isten nagyon szereti őket. Egyik alkalommal megtapasztalta, ahogy az egyik fogvatartott így imádkozott: Uram, Istenem, ne menj el előlem! Ez a férfi később Istennek áldott eszköze lett. A költőnőnek ez a kiáltás mélyen a szívébe hatolt, és így született meg ez az ének: El ne menj előlem Jézus, Halld, kiált szívem! Hogyha másnak adsz kegyelmet, El tőlem se menj! Jézus, Jézus! Halld, kiált szívem! Hogyha másnak adsz kegyelmet, El tőlem se menj! (A hit hangjai: 147) Fanny Crosby 94 évet élt, szívében hálaadással és boldogan szolgált Urának, Megváltójának. Énekeinek legnagyobb része örömet és hálaadást fejezett ki. Vaksága soha nem keserítette meg, hanem még mélyebben Istenbe vetett bizalomra vezette. Énekeiben az odaadás példaképét láthatjuk, azt az Úrban való örömet, ami egész életében, szavaiban és cselekedeteiben láthatóvá vált: Ó! Hála az Úrnak, zengjünk néki hát, Mert úgy szeretett, hogy od adta fiát! A kínra és halálra küldte el Őt, És megnyitni mennyet a bűnös előtt. Szívem áldd a Királyt, az Övé ez a föld; Szívem áldd a Királyt, neve mindent betölt. Jöjj bűnös az Úrhoz, jöjj, Jézus az út, Fogadd be szívedbe a drága Fiút! (Hallelujah!: 300) Nagyon sok ismert énekének felidézése után (Szent bizonyosság, Jézus enyém ; Jézus hív nyájasan, te elveszett ; Legyen szívünk mindig vidám ; Mily drága nekünk ez a jó hír ; Van reád gondja az Úrnak, ne félj ) összegezésképpen emlékezzünk a szerző búcsúzó gondolataira: Elnémul egyszer énekem, Elpattan majd a földi húr; Nagy öröm lesz az majd nekem, Ha maga előtt lát az Úr. (Hallelujah!: 40) Az éneklés legalább annyira belevési Isten Igéjét az emberek szívébe, mint a prédikáció. Azóta, hogy negyven évvel ezelőtt Isten megszólított, egyre inkább érzem az énekben kifejeződő dicsőítés fontosságát. D. L. Moody évi 1. szám 13

14 Watchman Nee bizonyságtételei (amelyeket október 18-án és 20-án mondott el) Kuang Hszi Vei írása alapján Watchman Nee eredeti neve Ni To-seng, aki ban Dél-Kína Fukien tartományában, Fucsouban látta meg a napvilágot. Születésem imameghallgatás volt. Anyám attól félt, hogy követni fogja sógornőjét, és hat lányt fog világra hozni. A kínaiak ugyanis a fiúknak jobban örülnek, mint a lányoknak. Előttem már két lányt szült, és bár valószínűleg nem értette meg teljesen az imádság hatalmát, az Úrhoz kiáltott: Ha fiam lesz, neked fogom adni. Az Úr meghallgatta imádságát, és megszülettem én. Apám később elmondta, hogy anyám már születésem előtt Istennek ígért. Megtérése Watchman Nee 1920-ban, 17 éves korában jutott hitre Krisztusban. Erről a következőket mondta el 1936-ban Kulongszuban, Kína Fukien tartományának délkeleti partjai mentén elterülő szigeten, keresztyén munkatársaknak tartott ös szejövetelen április 29-én este egyedül voltam a szobámban, és azzal küszködtem, hogy eldöntsem, higgyek-e az Úrban vagy ne? Először ellenálltam, de amikor megpróbáltam imádkozni, megláttam bűneim nagyságát és Jézusnak, mint Megváltónak valóságát és hatalmát. Szívem szemeivel magam előtt láttam az Úr kinyújtott kezét a kereszten, mintha szívesen fogadna és így szólna: Itt várok rád, hogy befogadjalak. Megértettem, hogy Krisztus vére le tudja mosni a bűneimet. Ez a szeretet legyőzött, és befogadtam Krisztust. Korábban kinevettem azokat, akik befogadták Jézust, de azon az estén az én életemben is valóság lett. Sírtam, bevallottam a bűneimet, és az Úr bocsánatát kerestem. Amikor először imádkoztam, olyan örömöt és békességet ismertem meg, amilyet azelőtt sohasem tapasztaltam. Mintha fény öntötte volna el a szobát, és így szóltam az Úrhoz: Ó, Uram, nagyon nagy kegyelemmel ajándékoztál meg. Szolgálatának kezdete Egy nyugati misszionárius, Miss Grose tanácsára összeírta hetven olyan barátja nevét, akikért naponta imádkozott, volt amikor még bibliaóra alatt is. Az Úr kegyelméből több hónap elteltével a hetven ember egy kivétellel megtért. Nehéz próba következett az életében, mert az Úr azt kívánta, hogy tagadja meg magát, és egész szívével Őt szeresse. Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, de rajtad kívül a földön sem gyönyörködöm másban. A 73. zsoltár írója elmondhatja magáról mindezt, én azonban nem szóltam magamban. Ennek oka azzal az ifjú hölggyel való kapcsolatom volt, aki később a feleségem lett, és akivel beszéltem már az Úrról, de csak kinevetett. Végül február 13- án kész volt félretenni ezt a kapcsolatot, és ekkor nagy örömöt tapasztalt. Fukien tartomány Fucsou nevű városában evangéliumi plakátokat ragasztott a falra, és traktátusokat osztogatott. Több százan megtértek, köztük egy kivétellel, akiknek a nevét felírta a jegyzetfüzetébe. Naponta több mint ezer traktátust osztottak szét, évente pedig két vagy három milliót, hogy ellássák a különböző gyülekezeteket vége felé egyre nagyobb szükségét érezte egy keresztyén újság kiadásának. Megkezdte írói munkásságát. Akkoriban nagyon nehéz körülmények között élt. Így nem volt pénzük a kiadásra. Több mint egy hónapig imádkoztak, de még mindig nem volt pénzük. Ekkor leült, megírta a cikket, utána letérdelt és újra az Úrhoz fordult: Uram, a cikk kész, már csak ki kell nyomtatni, de még mindig nincs pénzünk. Imádkozás után teljesen biztos voltam abban, hogy Isten megadja rá a pénzt, ezért előre dicsértük érte az Ő nevét. Csodálatos volt. Ahogy felálltunk, kopogtak az ajtón. Azt hittem, hogy valaki már hozza is a pénzt. Meglepetésemre azt láttam, hogy az érkező egy gazdag, de zsugori keresztyén asszony. Ő azt mondta:»amikor ma reggel imádkoztam, Isten így szólt hozzám: Most nem imádkoznod kell. Először add oda a pénzt. Nagyon megdöbbentem, de hoztam önnek 30 dollárt, használja fel az Úr céljaira.«ez az összeg éppen fedezte a Bizonyságtétel Ma című újság 1400 példányának nyomdai költségeit. Röviddel megtérése után forró szeretet ébredt benne az Úr iránt, és egyre erősebb késztetést érzett, hogy szűkebb és tágabb környezetében hirdesse az evangéliumot alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt. Evangelizálásának köszönhetően szinte minden iskolatársa megismerte az Urat, és az intézmény falai között megindult egy ébredés, amely 1923-ban széles körben elérte szülővárosa lakosságát. Sok száz ember megtért, és új életet kezdett élni. Watchman Nee nem végzett sem teológiai, sem bibliaiskolai tanulmányo- 14

15 János 3,16 kantoni (Kína) nyelvjárásban kat. Krisztusról, a Szent Szellemről és a Gyülekezetről főként magából a Bibliából és élő hitű emberek könyveiből gyűjtötte össze ismereteit. Kiváló bibliamagyarázó volt, és rendkívüli tehetséggel tudta szelektálni, feldolgozni, mérlegelni és memorizálni olvasmányait. Könnyedén, szinte egyetlen pillantással megállapította egy könyv mondanivalójának főbb pontjait. Élő hite Kellő pihenés és megfelelő ápolás hiányában Watchman Nee (21 évesen), 1924-ben tüdőbajjal ágynak esett. Betegsége olyan komolyra fordult, hogy már halálhírét kezdték kelteni. Ez a válságos időszak arra késztette, hogy Istenbe vetett bizalmát minden eddiginél erőteljesebben gyakorolja. Nemsokára Csen Csi Kvei testvér írt, meghívott magukhoz Nankingba, hogy az ő házukban legyek, ott pihenhetek, ugyanakkor segíthetek neki a Dr. C. I. Scofileld Biblia Levelező Intézet tananyagának lefordításában. Egy híres német orvos megröntgenezte, és nem fogadott el pénzt, mert szerinte már csak 2 hete van hátra. Úgy éreztem, hogy még ha nem is élek sokáig, hinnem kell, hogy Isten erőt ad, és az ő ügyéért kell munkálkodnom. Utána megkérdeztem az Urat, hogy milyen befejezetlen munka elvégzését várja tőlem. Ilyen súlyos betegen is elment egy evangelizációs alkalmat megtartani. Az Úrtól erőt kért, és egy-egy lámpaoszlopba kapaszkodva, többször megpihenve jutott el a helyszínre. Több hónapi imádkozás után úgy érezte, hogy könyvet kell írnia mind arról, amit az Úrtól megtanult. Kibérelt Kiangszu tartomány Vuszi városában egy kis szobát, ahová bezárkózott és egész nap írt. Ekkor a betegsége annyira sú lyossá vált, hogy le sem tudott feküdni. Mellkasát az íróasztalhoz szorította, hogy csökkentse a fájdalmát. Négy hó nap alatt befejezte A szellemi ember három kötetét. (Magyarul is megjelent az Evangéliumi Kiadónál.) A nyomtatáshoz 4000 dollárra volt szükségük. Imádkozott, hogy az Úr adja meg a fedezetet. Az Úr nemsokára 400 dollárt adott, és a szerződést megkötötték a nyomdásszal, hogy kezdjen hozzá a nyomtatáshoz. Egy szívvel imádkoztak az ügyért, és a nyomdász jelentkezett a részletekért. Az Úr mindig megadta. A nyomdász látta, hogy minden rendben megy, és így szólt: Ilyen pontosan senki sem fizet, mint önök, gyülekezeti emberek. Összeállította: Makai Rozália ( (Folytatjuk.) Az örök kereszt Az örök szó háromszor fordul elő a Zsidókhoz írt levél 9,12-15-ben. Krisztus áldozata örök váltságot szerzett örökkévaló Szellem által, és így megkaptuk az örökkévaló örökséget. Nem az emberekre bízta Isten, hogy felbecsüljék a kereszt értékét, Isten maga becsülte fel. Fia áldozatának akkora értéke van előtte, hogy ezért minden idők minden bűnösét elfogadja, bárhol legyenek is azok, mert Krisztus egyszer s mindenkorra áldozta fel Önmagát értük. Hangsúlyozni kívánjuk a kereszt örökkévalóságát: Ő ellenben, miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre az Isten jobbjára ült (Zsid 10,12). Amikor Isten embert teremtett, már tudta, hogy mibe kerül majd a megváltás, sőt Jézus szellemben ismerte már annak gyötrelmeit is. A kereszt öröktől fogva ott volt Krisztus szívében. Örökkévaló szeretettel szereti az embert, és korszakokon át leírhatatlan szomorúságot szenvedett el, mert szeretete örökkévaló. Ó, bár méltóképpen tudnák viszonozni ezt a szeretetet! Egyedül Isten érti meg a keresztet. Mi lassan értünk meg valamit, és gyorsan felejtünk. Ezért gondoskodás történt arról, hogy lássuk és észrevegyük azt, ami messze felülmúlja értelmi képességeinket. A kenyér megtörését azért rendelte el Isten, hogy bemutassa a Bárány megölésének örökkévaló újságát, és minket hív, hogy éljünk ezzel a kegyelmi eszközzel: Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön (1Kor 11,26). De hadd bizonyítsuk be a kereszt örökkévaló újságát földi pályafutásunk alatt is úgy, hogy mindennap újra alávetjük magunkat a hatásának! Bár nyitná meg Isten a szemünket, hogy meglátnánk a kereszt titkát: Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével (Gal 6,14) Részletek Watchman Nee: Tizenkét tele kosár c. könyvéből (Evangéliumi Kiadó) évi 1. szám 15

16 Göröngyös út Énekeljetek az Úrnak új éneket,...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását! (Zsoltár 96,1-2) A Trans World Radio magyar nyelvû adásai okt. 27-tõl márc. 30-ig: délelõttönként, keddtõl szombatig: óra között egyszerre két helyen: a 41 és 49 méteres rövidhullámon (7210 illetve 6105 khz); este, naponta óra között a 31 méteres rövidhullámon (9735 khz). Ez a mûsor ismétlõdik a HOT BIRD mûholdról digitális adásként között: (TWR Radio Frequency: 12, MHz Transponder 84 Vertical Polary Symbol Rate symbols/sec FEC 3/4 SID: 3080 PID Audio: 3530). Ez az adás csak digitális vevõkészülékkel fogható! késõ este, naponta óra között az 1395 khz-es (215 m-en) középhullámon. Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is! A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az Antenna, amely a következõ címen igényelhetõ: MERA, 1428 Budapest, Postafiók 4. Web: radio@mera.hu 16

17 J betűs rejtvény A sorok kitöltése után a kiemelt betűk összeolvasásával kapjuk a megfejtést: A Biblia többször utal ezzel a szóval Isten Fiára. (A megfejtésben segíthetnek a következő bibliai fejezetek: 1Móz 7; Józs 6; 1Kir 11; Péld 22; Jón 3; Mt 1; 24; Mk 5; Csel 2; 2Kor 9) 1. Az ilyen adakozót szereti Isten. 2. Az első város, amit Kánaán földjén Józsué és serege bevett hit által. 3. Péter apostol a Szent Szellem kitöltésekor (pünkösdkor) idézi ezt a prófétát. 4. Nehezen engedelmeskedő próféta. Prédikálására megtért a nagy város lakossága, melynek pusztulását hirdette. 5. Akkor. a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. 6. Kinek mondta Ahijjá próféta Isten nevében: Én kiszakítom az országot Salamon kezéből, és tíz törzset neked adok? 7. Ez a név azt jelenti: az Úr megszabadít. 8. Jézushoz könyörög, gyógyítsa meg gyermekét. Kislányod meghalt hozzák a hírt. Ne félj, csak higgy! biztatja Jézus majd életre kelti a leányt. 9. Ő is a bárkában volt, így túlélte a minden élőt elpusztító özönvizet. 10. A. tekintetű ember áldott lesz, mert ad kenyeréből a nincstelennek. Jó Pásztorom vagy, Életem véded. Zúghat ár, vihar, Utadon vezet Segítő kezed! évi 1. szám 17 17

18 Nem érdekelt az élet. Alig születik meg az ember, és már meg is hal, így hát nem is törődtem azzal, hogy mi történik velem. Janis Joplin mondta egyszer: Élj gyorsan, szeress hevesen, és halj meg fiatalon. Ez a kijelentés lett életem vezérelve. Fordítva is igaz volt, hiszen életem egyre jobban hasonlított ehhez a tanácshoz. Nem fogadtam el tekintélynek magam fölött senkit, még az anyámat sem. No future = nincs jövő! Akkor hát miért dolgozzam? Semminek sem láttam értelmét. Ritkán éreztem magam jól, ritkán éreztem, hogy szeretnek. Sokszor azt gondoltam, engem csak elnyomnak, de nem értenek meg. Ezért a hentesmesterség kitanulását is hamar abbahagytam. Éppen ebben az időben lettek híresek a Rolling Stones tagjai. Dalaik, mondanivalójuk szívemben termékeny talajra találtak. Utamat, vagy az élet értelmét a huligánok, a beatles-ek és a zsákutcába került emberek között kerestem. Érdekesnek találtam a társadalom kivetettjeivel beszélgetni. Megragadott a szex, a kábítószer és a rock and roll, mégis magányos voltam. A szeretet utáni vágyat pedig elnyomta a marihuána és a hasis. A napok értelmetlenül, céltalanul teltek. Szabad vagyok állapítottam meg, és nem vettem észre, milyen kötelékek tartanak rabságban. Az utcákon a tömeg békét követelt, és az én szívem is békességre vágyott. Mégsem találtam meg, még mélyebbre csúsztam a kábítószer-élvezetben. Ha reggel beveszed az adagodat, az egész nap a barátod lesz. Ez volt számomra a rózsaszín szemüveg világa, ahol minden más olyan sötét és kilátástalan. Miért szokik rá az ember a kábítószerre? Ez nem úgy történik, hogy egy reggel fölébred és ezt elhatározza. Egyre jobban belekeveredtem a kábítószer-élvezetbe, és egy reggel arra ébredtem, hogy testemben nagy vágyat éreztem a kábítószerek után. Elvonókúrás tünetek léptek fel. Attól kezdve naponta kellett pénz az újabb adagokra. Egyik hónap, majd egyik év telt a másik után. Végigsiettem az utcákon, autókat törtem fel, bementem az áruházakba lopni, még hamisított hasist és LSD-t is árultam. Recepteket hamisítottam vagy loptam, gyógyszertárakba törtem be. Sok kávéház WC-jét ismertem, hiszen ott fecskendeztem magamba az újabb adagokat. Egy reggel súlyos elvonási tünetekkel ébredtem, és nem tudtam semmit magamba fecskendezni. Olyan fájdalmaim voltak, mintha egész testem egy nagy seb lenne. Ide-oda dobáltam magam az ágyamon, vonaglottam, szemem könynyezett. Ekkor csengettek. Egy kábítószeres fiú állt az ajtó előtt, morfiumot hozott. De csak a barátnőmnek adott egy adagot, engem meg faképnél hagyott. Ekkor felpattantam, kitéptem barátnőm kezéből a fecskendőt, felgyűrtem az ingujjamat, és beadtam magamnak a hőn óhajtott adagot. Micsoda megkönnyebbülést éltem át, amikor megszabadultam a kábítószerhiánytól! A méreg átáramlott a testemen. A fájdalom megszűnt, mintha a kábítószer mindent meg tudott volna adni nekem. Életemet akkoriban a betörés, a züllött életmód és az érzéki vágyak töltötték be, a munkanélküliség, a börtön és a pszichiátria között teltek napjaim. Mindig újra kezdtem, de aztán újra be is fejeztem. Ez a körforgás időnként pszichiátriai kezelést is jelentett, ami után a terápia következett. A terápiák mindig egyformák voltak: munka és más semmi. Az embernek tető volt a feje fölött, és a kijáratnál már meg is vette az újabb adag hasist. Micsoda szabadság! Micsoda hazugság! A kábítószerek egyre mélyebbre juttattak. Igen, siettem a pokol felé. Egyre gyakrabban utaztam Amszterdamba, néhány évig ott is éltem. Már csak magammal törődtem. Csak kapni akartam, adni nem. Amszterdam a drogosok zsákutcája. Ott álltam az utcán elhagyatottan, szívemben nagyon magányosan. A szeretet, amit kerestem, eltűnt a 18

19 kábítószer iránti szenvedélyben. Nyomorúságom egyre nagyobb lett, az egyetlen lehetséges kivezető utat az öngyilkosságban láttam. Olyan fájdalmaim voltak, hogy öt milliliter levegőt fecskendeztem a vénámba, hogy levegőembóliával vessek véget az életemnek. De túléltem. Tovább róttam München és Amszterdam utcáit. Minden erkölcsi mércét elvesztettem. Dolgozni? Nem, köszönöm, ahhoz igazán semmi kedvem nem volt. Egy kényszer-elvonókúra után megpróbáltam új életet kezdeni. Még munkát is vállaltam, de a legkisebb megterhelésnél abbahagytam. Nagyon büszke voltam, egyetlen főnököt sem ismertem el magam fölött. Eladtam a lelkemet a kábítószernek... Mint egy távirányított robot mászkáltam az utcákon, a kábítószer űzött. Nem volt segítség, újra és újra visszaestem. A Rolling Stones együttes így énekelt: Torn and Frayed = tépetten és kimerülten, Joe köhög, elég súlyosnak látszik. Igen, és kodeint ír fel rá az orvos. A gyógyszertáros odanyújtja a pulton át. De ki segít neki, hogy megszabaduljon a kábítószertől? Amszterdamban egy barátom keresztyénekről beszélt, akik segítettek a kábítószereseknek. Nem fogadtam el a meghívást, és mindig lejjebb csúsztam. Végül mégiscsak a keresztyének maradtak az egyedüli reményem. Kábítószeres mámorban mentem el hozzájuk és megkérdeztem, hogy lehetségesnek tartják-e az elvonókúrát. Egyikük, aki korábban a heroin rabja volt, azt mondta, hogy csak az Úr Jézus tud rajtam segíteni. Amikor Jézusról beszéltek, mintha tudathasadásom lett volna. Egyrészt szívesen hallgattam, másrészt viszont nem. A Bibliából szakaszokat olvastak fel. Az egyik rész különösen nagy hatással volt rám: Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok, és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegye- lemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok (1Pt 1,13). Végül elhatároztam, hogy vállalom az elvonókúrát. Olyan voltam, mint egy ezer darabra tört korsó. Amszterdamból vidékre mentem, keresztyének kísértek ki a pályaudvarra, és a vidéki állomáson is keresztyének vártak. Elvittek Hollandia északi részére, egy kábítószeresek számára létesített keresztyén központba. Jól tudtam, hogy a legjobb úton haladok afelé, hogy ideggyógyintézetben végezzem, mint sokan mások. Jézus Krisztus éppen akkor lépett közbe, amikor úgy éreztem, hogy mindennek a végére érkeztem. Végigszenvedtem a heroin elvonókúrát, és miután heteket töltöttem a központban, megértettem, hogy Isten teljes és határozott fordulatot vár tőlem. Mérlegre tettem eddigi életemet, és megijedtem attól, ami eszembe jutott. Egész bűnöm előttem állt: a heroin, a hazugság, a csalás, a lopás, a rablás és a kábítószer általi önpusztítás. Szemem előtt azonban nemcsak gonosz tetteim, hanem egész gonosz lényem, bűnös voltom is megjelent a maga egész sötétségében. Voltak azonban olyan napok, amikor arra gondoltam, hogy nem fogok a keresztyéneknél megöregedni. Ezek, a Jézusukkal együtt mindnyájan kegyes bolondok gondoltam. Imádkoznak, bibliaórára járnak, nekem mindez nem tetszett. Elhatároztam, hogyha vége lesz az elvonókúrának, elmegyek innen. Aztán minden másképp történt. Túl voltam az elvonón, és még mindig ott éltem. A döntő fordulat aznap következett be, amikor ezt olvastam a Bibliában:...és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el magamtól (Jn 6,37). Milyen nagy lehetőséget ígért az Úr Jézus! Életemben először imádkoztam. Ebben az imában egész életemet kitártam az Úr Jézus Krisztus előtt, így szóltam hozzá: Nem bírok tovább így élni, Te gyógyítsd meg a sebeimet, látni szeretnélek, Téged akarlak követni évi 1. szám

20 Átadtam neki az életemet és kértem, hogy vegye azt ezentúl a kezébe. Ő pedig megszabadított. Nem az orvosok, nem is a pszichiáterek vagy a pszichológusok, hanem Ő, az Úr Jézus Krisztus. Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, szellemembe erőt öntöttél (Zsolt 138,3). Növekedhet az erőszak és a bűnözés, fenyegethet újabb világméretű atomháború vagy más veszély, ha egyszer Jézus Krisztushoz tértem és az övé vagyok, nem kell többé nyomasztó félelemben élnem, hiszen Isten gyermeke vagyok, és az Ő keze megvéd. Jézus Krisztus mondja: Az én juhaim hallgatnak hangomra, én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből (Jn 10,27-29). Az életem végre értelmet és célt kapott. Az Úr Jézus munkahelyet adott, sőt, munkámhoz még örömöt is kaptam. Szabad vagyok a kábítószer rabságától és minden más megkötözöttségtől. Otthont is adott nekem. Tudom, hogy a teremtő Isten és egyszülött Fia, Jézus Krisztus minden ígéretét megtartja, szeret, és megvéd. Mindenkit óva intek, aki játszik a kábítószerekkel. Biztos vagyok benne, hogy az ördög áll ezek mögött, aki kezdettől fogva embergyilkos. Az Úr Jézus által azonban diadalmaskodhatunk minden csábítás felett. Kedves Barátom, az Úr Jézus azért jött, hogy az ördög munkáit lerontsa! Feltámadásával pedig bebizonyította, hogy él, Ő az egyedül élő Isten, aki a tönkrement életeket újjáteremtheti. Jézus Krisztus minden megkötözöttségből meg tud szabadítani, igazi békességet és örömöt tud adni. Akit Isten Fia megszabadít, az valóban (igazán) szabad. (Ismeretlen szerző.) Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. (Zsolt 23,4) 1. Egy lelkész és felesége nagy szegénységben élnek. Már tizennégy gyermekük van, amikor az asszony megállapítja, hogy a tizenötödik gyermekkel terhes. Hihetetlen szegénységben élnek. Ha erre a szegénységre gondolsz és a világ túlnépesedésére, akkor tanácsolnád-e az asszonynak a magzatelhajtást? 2. Az apa krónikus náthában szenved, az anya TBC-s. Négy gyerekük van: az első vak, a második meghalt, a harmadik süket, a negyedik pedig tüdőbeteg, és az asszony már megint terhes. Ha végiggondolod ezt a helyzetet, vajon tanácsolnád-e az asszonynak a magzatelhajtást? 3. Egy fehér férfi megerőszakolt egy tizenhárom éves fekete kislányt, aki teherbe esett. Ha a lányod volna, vajon tanácsolnád-e neki, hogy vetesse el a magzatot? 4. Egy fiatal lány gyermeket vár. Nincs férjnél, a jegyese pedig nem apja a gyermeknek, így hát jogosnak tűnik az abortusz. Ajánlanád-e a magzatelhajtást? Az első esetben John Wesley-t ölted volna meg, a 19. század egyik nagy evangélistáját. A második esetben pedig Beethovent. A harmadik esetben Ethel Watherst gyilkoltad volna meg, aki egy nagy gospelénekesnő (evangéliumi énekek) volt. A negyedik esetben pedig magát Jézus Krisztust ölted volna meg! Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim így szól az Úr (Ézs 55,8). 20