A KÚRIA. m int felülvizsgálati bíróság. Budapest Stefánia út. " T " * 1143

Átírás

1 /2 9. szám A KÚRIA m int felülvizsgálati bíróság A Kúria a Bnt D, (ügyintéző: dr Sz ~' j_ ' urjíieister Ügyvédi Iroda Budapest Stefánia út. " T " * 1143 Vasútépítők Pályatervező ' " " " v képviselt Iparvágány fenn tartó Kft. (9 0 2 ^ G v Ő r ráíb* o és dr' M~ A, ügyvéd '( Y ' aba a dfítnn * éf viselt colas Dunántúli és r ^ S e ^ iaeger6'2eg' Batthyány L. u. IP-i4. ^rt S. Sza d s Partners t W é d í - * ^-r., a Ügyvéd Budapest Jó r^ yi/7lezo; F képvisel t Mávépcell Mély, t6r 5~^'1 Celldömölk, agy S^ Z % V U V " * * «*. (9500 Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr- r V... az 0pp enheim 1053 Budapest, Károlyi Mihálv n j,. ^ W é d - TV, Vasútépítő Kft. (6500 "sz-n^'s Rli kspv1selt IV. r. felpereseknek dr. Rusztihnl w &ross u ^ jogta/iacsos ájtaj képviselt ^? ^ s á ai ~r' Juhasz Dorina Budapest, Alkotmány u 5 j - 9 Verseny^^vatal (1054 T r T t '**tározó b l / J Á T Z *? f» iránt indult perében a Fővárai Törvénv,,Au ZSgalata bíróság által 2013 ',v ' \orveny^zek mint másodfokú 2_ Kf /2013/27. számon ^ t t itelét ^ ^ felperes részéről 77^ am n a rr T^ l ttjr - í} i el^te ellen az I.r. III.r, felnéz, * ~ *\r- i i III.r, felperes részéről ^ p e r e s 72~ 72., 'Ív iy r f i reszerő1 81, sorssá sorszám alatt benvúitntt í-^t-+ * \, ' ~ / lperes részéről re 68. meghozta a következő S ulvizs9alati kérelem folytán ítéletet; o ^ Uí-Ja a Fővár si TörvényazAlr min <. 2.Kf /2013/27. számú m s <lioku bíróság élvezi es az elsofom S! S Ü - í t é ^ > meg, hogy az alperesi határai- i n d o i Ő ;- í ke^ valtoztat]a 212. pontjának Ukk-Boba '~lent r t T 2 ' és 270~ megál lapi tásait mellőzi, egyebekben ^ Cett kereseteit elutasítja. *yebekben a felperesek A Kúria kötelezi a felpereseket, hogy külön-külön

2 - 2 - Kfv.III /2013/29.szám fizessenek meg tizenöt napon belül az alperesnek (hllszázőtvenlet, forint együttes elsőfokú, másodfokú es felülvizsgálati perköltséget. a Kúria kötelezi az I. r. felperest, hogy fizessen meg az illámnakkülön felhívásra (huszonhétezer) forint kereseti, és (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. A Kúria kötelezi kötelezi a Il-íV. n ±v. r. felpereseket, h, e g y _ fizessenek nnn nno meg kölön-külön az államnak ' ~ (kilencszázezer) forint keresetj, _.s (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgala J - illetéket. A Kúria kötelezi a I-IV. r. felpereseket, hogy fizessenek neg egyetemlegesen az allamna^ ~ rellebbezési, és <kéta^ 6-e^ % ő g erl ^ [ u 16-kétszázBtvenezer) kvlön-külön tovanoi ± (egym forint csatlakozó felülvizsgálati fellebbezesi illeteket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az I-IV.r. felperesekf valamint a MÁV M T M Mélyépítő Tervező M a g a s é p í t ő Kereskedelmi es Ügyviteli Szolgai. Rt f.a." (a továbbiakban: MÁV MTM) mint a vasútépítésben érdekelt cégek november 29-én hétfőn a Budapes Átrium Hyatt szállodában megállapodtak abban, íogy a u S T érigazgatósig KT (továbbiakban: MÁV) U t a l rövidesen kutasra kér uio pmiektek, így a Kecskemét-Városföld ela? azf s Kiskunfélegyháza-(Kiz) vonalszakasz (továbbiakban. Kecskemét-Kiskunfélegyháza közbeszerzés) á t é p í t é s i munka TI ütem, a Rákospalota-Ugpest vasutaílomas vaganyepites munkái (a továbbiakban: Rákospalota-Ogpest kozbeszerz 1, T Haléd (Kiz) - Szolnok elágazás (Kiz) vonalszakasz rekonstrukció (továbbiakban Cegléd-Szolnok kozbeszerzes). ^ Győr állomás pályaépítési.unkái, a Zalaegerszeg deltavágány (Kiz) Ukk (Kiz) vona S Z a ^ * rehabilitációs munkái (továbbiakban Zalaegerszeg deltavágány közbeszerzés), továbbá az Ukk - Boba tenaereic vonatkozásában abban állapodtak meg, hogy a ce^de c Ses fela S % 1 d a asá7 o nx TzZplntjail figyelembe véve úgy, hogy mindenki közel egyforma arányban részesüljön belőle.

3 - 3 - Kfv.III /2013/29, szám A MÁV mint ajánlatkérő januárjában nyolc indulót, koztuk öt konzorciumot minősített elő a pályázaton való indulásra a Kecskemét-Kiskunfélegyháza nyílt közbeszerzési eljárásban, mely november 2-án került kiírásra és december 8-án volt a beadási határidő. Retten nyújtottak be ajánlatot, egyrészt az Alföld Vasútépítő konzorcium, melynek vezetője a IV. r. felperes volt, és a Kecskemét konzorcium. Az eredményhirdetés december 15-én volt, és az Alföld Vasútépítő konzorcium nyert, amely nem jelölt meg a pályázat benyújtása során projekt kivitelezésébe bevonni kívánt 10% alatti vagy feletti alvállalkozót, ugyanakkor a megvalósítás során a II. r. felperest alvállalkozóként, valamint részben I.r. felperest is. Az Alföldi Vasútépítő konzorciumnak tagja volt a III.r, felperes, míg a MÁV MTM a vesztes konzorci um tagja volt. Rákospalota-Újpest közbeszerzés december 4-én került kiírásra, január 27-e volt a beadás időpontja. Hét vállalkozás került februárjában előminősítésre, azonban ezt követően a tender nem folytatódott, mert forráshiányossá vált junius 8-án volt egy megbeszélés a Cegléd-Szolnok közbeszerzéssel kapcsolatban G j. irodájában, Budapesten, a Bécsi úton, melyen G I Sz 1 ' F- F., H Zs, S J. vett reszt. E közbeszerzés megnyerése leginkább a MÁV MTM-nek állt érdekében, az azonban, hogy ilyen jellegű konkrét megállapodás - vagy bármilyen más megállapodás - született volna ezen a megbeszélésen, nem volt bizonyítható. A Cegléd-Szolnok közbeszerzés június 17-én került kiírásra, augusztus 11-e volt a beadási határidő, melyre hárman nyújtottak be pályázatot. A szeptember 5 'í ' eredményhirdetésen Cegléd Railway konzorcium került kihirdetésre nyertesként, melynek tagja volt a III.r, és a IV.r. felperes, illetve az utóbbi anyavállalata. A nyertes konzorcium pályázatában a megjelölttől eltérően ténylegesen alvállalkozóként ~ többek között - II. r. felperest vonta be októberében a Cotton Club étteremben találkozott I- IV. r. felpereseket képviselő személyek, S j, mint tulajdonos, F. F, tf, Zs területi igazgató, G j r és Sz 1 ügyvezető. Ennek a talalkozónak a témája a Győr állomás átépítése volt. A IV.r. felperes azt közölte, hogy azért nem kíván

4 - 4 - Kfv.III /2013/29.szám részt venni a győri munkában, mert kapacitása Kecskemét- Városföld-Kiskunfélegyháza projektnél van lekötve, míg a III.r. felperes a 2004-es megállapodással ellentétben együtt akart indulni az I.r, felperessel, amit I.r. felperes ellenzett, mert nem ez volt a megállapodás. A II. r. felperes 10% alatti alvállalkozói munkát kért. A III.r. felperes november 29-i megállapodást nem akarta figyelembe venni, de erre többen is figyelmeztették, hogy volt megállapodás. Abban maradt I. és III.r. felperes, hogy a projekt beadása előtt még egyszer találkoznak. Győr állomás közbeszerzési eljárás szeptember 3. napján került kiírásra, november 10. volt a beadási határidő. Ezen projekt beadása előtt nem sokkal november elején I.r. felperes ügyvezetője Sz, I találkozott III.r. felperes tulajdonosi köréhez tartozó S J * III.r. felperes celldömölkí irodájában. kizen a találkozón I. és III.r. felperes egyeztették a pályázatokat, köztük az árakat, majd ezt követően, de még a beadás előtt telefonon is végeztek utólagos egyeztetést az árak tekintetében, melynek lényege az volt, hogy I.r. felperes lesz a nyertes, majd a megvalósításba a III.r, felperes bevonásra kerül. A beadási határidőre két konzorcium adott be pályázatot. Az egyiknek tagja volt a III.r, felperes, a másiknak a I.r. felperes november 23-i eredményhirdetésen III.r. felperes által alkotott konzorcium került kihirdetésre győztesként. A beadás során az értékeléskor kiderült, hogy a tartalék keret esetében meghatározott 5% helyett a nyertes konzorcium 15%-os tartalékkal végezte a számítást, és ezért az ajánlatkérő MÁV felhívására tartalékkeret módosításával alakult ki a végleges ár, amely így lett alacsonyabb az I.r. felperes által alkotott konzorcium által benyújtott árnál. Ez volt az oka, hogy az eredményhirdetéskor kihirdetett árak a beadott és egyeztetett számok nem egyeztek. Ezen a tenderen II.r. és IV. r. felperesek nem akartak indulni. Az I.r. felperes a nyertes III.r, felperestől csak egy évvel később kapott munkát, ekkor már III.r. felperes kifejezetten kivitelezési problémák miatt vonta be az I.r. felperest. Zalaegerszeg-Deltavágány-Ukk vonalszakaszra vonatkozó közbeszerzési eljárás december 2-án került kiírásra, és március 30-a volt a beadási határidő. Ezen a közbeszerzésen hatan indultak, az ajánlatkérő végül május 26-i döntésével minden pályázó ajánlatát érvénytelennek nyilvánította. Ezen a közbeszerzést érintő

5 - 5 - Kfv. III /2013/29. szám konkrét megállapodás végrehajtását nem került sor. célzó egyeztetésekre Az alperes ^ november 20-án versenyfelügyeleti eljárást indított, mely a bíróság által engedélyezett,.helyszíni rajtaütéssel" indult, többek között a Wiebe Hungaria Kft.-nel, mint I. r. felperestől nem független vállalkozásnál, amennyiben a Wiebe Hungária Kft meghatározó 75%-os tulajdonosa volt I.r. felperesnek. Ezen rajtaütés tekmteteben a bírói engedély kiterjedt többek kozott a Zalaegerszeg-Deltavágány-Ukk és a Bajánsenye- Zalalovo-Zalaegerszeg-Ukk-Boba közti szakasz vi1 lamositasara villamos alállomás építésére Zalaegerszeg Del tersegeben lévő közbeszerzési eljárásokra. Nem szólt ugyanakkor Kecskemét-Kiskunfélegyháza, Rákospalota-Újpest, Cegléd Szolnok es Győr állomás pályaépítési projektekre. Ezen rajtaütés" során lefoglalásra került Sz által jegyzett november 29-i találkozótól S,ZJ november 30. napján készült feljegyzés (továbbiakban Feljegyzés) a Budapest Átrium Hyatt-ben történt megbeszélésről, amely a tényállásban rögzített tenderekre kiterjedően tartalmazta azt, hogy I-IV r felperesek, valamint a MÁV-MTM vállalkozás a kiírandó MÁV közbeszerzési ^ eljárásokban közel arányos részesedésben egyeztek meg és ennek érdekében jövőbeni áregyeztetésekről hataroztak. A Feljegyzést Sz j, mint a wiehe Hungária kezbesitesi megbízottjának irodájában lelték fel AJ elj^ yzés címzettje w - 2. volt, aki az adott időszakban az anyavallalat részéről műszaki kérdésekben volt a közvetlen felettese az I.r. felperesi Sz { ' illetve felügyelője a magyarországi működésnek. e±jegy^<=st B B R fordította le németre, ff _ 1 utasítása szerint, és annak elküldését kővetően 2U05. február-március környékén W z magyarországi megbeszélésen, amelyen Sz j f... Bu R és W z- vett részt, indulatosan közölte, hogy ilyen leveleket ne küldjenek neki. Ezen level megérkezései, illetve ezen tényeket ÍV 2 közjegyzői okiratban foglalt nyilatkozatában tagadta. A fellelt Feljegyzés kapcsán utólagos bíróí engedély megkeresere nem került sor azon projektek kapcsán, amire a helyszíni vizsgalat a bíróí engedély szerint nem terjed ki, ugyanakkor I.r. felperesi vállalkozás engedékenységi kerelmet nyújtott be, melynek keretében bizonyítékként a Feljegyzést is csatolta. A versenyfelügyeleti eljárás során a versenytanács előtti eljarasban beszerzésre került B B R pendrive-

6 - 6 - Kfv.III /2013/29.szám ja, melyre lemásolásra került ezen dokumentum, illetve keletkezésére vonatkozó adatok, így az elküldésére vonatkozó adatok, melyeket elemezve az alperes azt állapította meg, hogy az hez csatolt dokumentum, amely a Feljegyzést tartalmazta, feltehetően nem került megváltoztatásra, az elküldésre került, manipulálásra utaló jel nem volt észlelhető. Az I-IV.r. felperesek ugyanakkor állították szakvélemény csatolása mellett, hogy e pendrive és az ezen található adatok alapján nem zárható ki a manipulálás ténye. Az alperes június 9-én hozott Vj-174/2007/332. számú határozatában 17 eljárás alá vont vonatkozásában lefolytatott eljárásban megállapította COLAS-Hungária Kft. által irányított vállalkozáscsoporthoz tartozó II. r. felperes, a Swietelsky Baugesellschaft m.b.h által irányított vállalkozáscsoporthoz tartozó III.r, felperes, a MÁV MTM és a Strabag SE által irányított vállalkozáscsoporthoz tartozó IV.r. felperes, valamint az I'. felperes 2004 és 2005 során kiirt Kecskemét- Kiskunf élegyháza, Rákospalota-Újpest, Cegléd-Szolnok, Győr állomás és Zalaegerszeg Deltavágány közbeszerzési eljárások kapcsán, a verseny korlátozására alkalmas magatartást tanúsítottak. A többi eljárás vont alá tekintetében az alperes külön végzéssel megszüntette az eljárást. Erre tekintettel az alperes kötelezte a II.r. felperes 1,5 milliárd forint, a III.r, felperest 2,1 milliárd forint, IV. r. felperest 3,4 milliárd forint, a MÁV MTM f.a."-t pedig 178 millió forint bírság megfizetésére. A határozat indokolása szerint a március 20-án az összes közbeszerzési eljárásra kitérjesztett eljárásban alperes számos bizonyítékot szerzett be, így 3 Feljegyzésen túl beszerezte a MÁV érintett közbeszerzési eliárásokra vonatkozó dokumentumait, meghallgatta Sz I. ügyfélként, majd tanúként, B B R, tanúként, a Feljegyzés szerinti és Sz I által jelölt Cotton Club celldömölki megbeszélésen részt vett személyeket tanúként, tárgyi bizonyítékként beszerezte E B. R~ USB pendrive-jának adatait, a Magyar Vasútszövetség nyilatkozatát, Sz _ határidőnaplóját. Felperesek az eljárás során csatoltak informatikusi szakvéleményt, amely szerint a pendrive-on lévő adatok kétséget kizáróan nem bizonyítják az érintett feljegyzés elküldésre került W Z -nek, rendelkezésre állt továbbá W< Z közjegyző előtt tett nyilatkozatai is.

7 - 7 - Kfv /2013/29.szám Az alperes ezen bizonyítékokra alapítva hozta meg határozatát - megállapítva, hogy az I-IV.r. felperesek, továbbá a MÁV MTM megsértették a Tpvt át, továbbá az Európai Unió Működéséről szóló szerződés 101. cikkét (a perbeli időszakban EKSZ 81. cikke, a továbbiakban: EUMSZ cikk). Az elkövetett ár- és piacfelosztó kartell érintett piacaként és 2007 között a MÁV által, majd a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. által közbeszerzési eljárás keretében a magyarországi vasútvonalak (szakaszok) felújítására, átépítésére, rehabilitációjára kiirt projektek piacát határozta meg. Elemezve a rendelkezésre álló bizonyítékokat megállapította, hogy a Feljegyzésben foglaltak hitelesek, a Feljegyzésben foglaltak többé-kevésbé összevethetők voltak a valós eseményekkel, így a megvalósult közbeszerzési, eljárásokkal és ahol eredményes volt a közbeszerzés, ott releváns egyezések voltak a megállapodás és a tényleges események között. Az I.r. felperesre bírságot nem szabott ki az alperes az akkor hatályos alperes által kiadott bírságközlemény (a továbbiakban: Közlemény) 12/b pontjára figyelemmel, megállapítva, hogy a már megindított versenyfelügyeleti eljárásban I.r. felperes olyan bizonyítékot szolgáltatott, amely nélkül nem vált volna lehetővé a jogsértés megállapítása, és ennélfogva teljes bírságelengedésnek volt helye. A Il.-IV.r. felperesek esetében a Tpvt. 78. ~ának november 1 -jétől hatályos, eljárási kérdésekben a hatályban lépést követően indult és megismételt eljárásban alkalmazható szabályai alapján eljárva szabta ki a bírságot, megállapítva a határozat rendelkező részében, hogy a felperesek egy vállalkozáscsoporthoz tartoznak, és a vállalkozáscsoportok előző évi nettó árbevétele alapján számította ki a bírságot. A Fővárosi Törvényszék az I-IV.r. felperesek keresetei folytán eljárva a november 19-én hozott ítéletében 3z alperes határozatát az I IV,r. felperesek vonatkozásában hatályon kívül helyezte, és alperest új eljárásra kötelezte. A Fővárosi Törvényszék elsőfokú ítélete részletesen elemezte a meghallgatott tanúk vallomásait, és rámutatott, hogy a jogsértést alátámasztó bizonyítékok &gy forrásból származtak, a legfontosabb bizonyítékként számba vehető Feljegyzés Sz. I személyes benyomásait tükrözi, melyek a valóságtól

8 - 8 - Kfv.111, /2013/29.szám esetlegesen eltérő megfogalmazása mögött számos motiváció állhat. Az alperesnek nem sikerült igazolnia kétséget kizáróan, hogy elküldésre került volna ez a Feljegyzés W Z -nek, továbbá az sem, hogy ez nem utólagosan készült. Sz I és B B. R vallomásai az elküldéssel kapcsolatosan nem voltak meggyőzőek. Megállapította az elsőfokú ítélet, hogy nem sérült az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló november 4-én Rómában kelt egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 6. és 8. cikke, ugyanakkor megállapította a Két ának sérelmét azzal kapcsolatban, hogy a rendelkező rész és indokolás ellentmondásos volt, mert az Ukk-Boba tender az indokolás 240. és pontjaiban jogsértés alapjául szolgáló projektként jelenik meg, holott ez a rendelkező részben nem került nevesítésre. Továbbá megállapította, hogy a bírság kiszabása során nem vette figyelembe az alperes, hogy akkor lehetett volna a csoporthoz tartozáshoz kapcsolódó bírságmaximumot alkalmazni, amennyiben a csoport felelőssége, így az anyavállalat felelőssége is megállapítható. A jogsértésnek összefüggésben kellett volna állni a csoporthoz tartozással, és ki fej tette azt is, hogy a jogsértéskor még a vállalat csoporthoz nem tartozó vállalkozással szemben nem volt lehetőség a vállalkozáscsoporthoz tartozókra vonatkozó szabályozás szerinti bírság megállapítására. A Feljegyzés nem volt elegendő a jogsértés bizonyítására, mert abban ténybeli pontatlanságok voltak, ami alátámasztja azt, hogy bár ha egyetlen feljegyzés kellően konzisztens és pontos, akkor alkalmas lehet jogsértés megállapítására, de jelen esetben nem erről volt szó. így a győri 5 milliárdos projekt másfél milliárdos projektként volt megjelölve. Emellett a tanúk vallomása sem igazolt semmilyen tényt vagy körülményt, amely a Feljegyzést alátámasztotta volna. Az elsőfokú ítélet külön értékelte azt is, hogy az érintett felperesekén kívül számos más vállalkozás is érintett volt a közbeszerzésekben, azok egyes közbeszerzésen részt is vettek, ehhez képest a Feljegyzés tartalmát kérdésessé teszi az a tény, hogy a megbeszélésen nem minden piaci szereplő volt jelen, a piaci szereplők egy részének megállapodása nem volt ésszerű. Hiszen így ha az eljárás alá vontak a nyertes személyében megállapodtak volna, akkor a kimaradt versenytársakat hozták volna olyan helyzetbe, hogy a kialakított kedvezőbb áraikkal egyértelműen megnyerhették volna a tendereket. Ez a

9 - 9 - Kfv.III /2013/29.szám lehetőség is a Feljegyzésben írt tartalmat kétségessé tette. Emellett az I.r. felperes által becsatolt határidőnaplóban lévő feljegyzésekből sem lehetett a Feljegyzés tartalmára vonatkozóan következtetéseket levonni. A november 29-i találkozóhoz tartozó határidő napló bejegyzés áthúzásokat is tartalmaz, ily módon ez külön bizonyítékként nem volt figyelembe vehető az eljárás során. Megállapította, hogy a határozat több ténybeli tévedést is tartalmazott. A Kecskemét-Kiskunfélegyháza közbeszerzés esetén az, hogy a nyertes konzorcium később alvállalkozóként bevonta a kivitelezésébe a II.r. felperes jogelődjét, valamint az I.r. felperest, nem igazolt állítás. Ezzel szemben a III.r, felperes az I.r. felperest nem vonta be se fővállalkozónak, se alvállalkozónak a közbeszerzés teljesítéséber csak egyetlen vágányszabályozó gépet vettek bérbe az I.r. felperestől, de ez az alperesi megállapítást nem igazolja. A bírsággal összefüggésben utalt az Európai Unió Bírósága a július 13-i C-144/07., C-148/07., C-149/07C- 150/07. és C-154/07. számú ügyekben meghozott ítéleteinek indokolására, amely szerint versenyjogellenes magatartás csak akkor tudható be a vállalkozáscsoportnak, ha az adott vállalkozás nem önállóan határozta meg piaci magatartását, hanem az anyavállalt utasításai szerint működik, azaz bizonyítani kell, nem csak azt, hogy egy másik vállalkozás az egyik vállalkozásra meghatározó befolyás t gyakorolhat, hanem azt is, hogy ténylegesen gyakorolták-e ezt a befolyást. Bírság vállalkozáscsoportra kiterjesztése ezért is jogsértő volt. Összegezve megállapította, hogy a bizonyítékok egy forrásból származtak, az írásos, illetve elektronikus adathordozók esetében a korabeli keletkezés nem igazolható, a meghallgatott személyek nyilatkozata és tanúvallomásaik kétséget kizáróan nem támasztják alá a jogsértés megállapítását, az alperes által felhasznált bizonyítékokhoz más ésszerű magyarázat is köthető, nem kizárólag az alperesi értelmezés, ezért az egyenként és összességében történő bizonyíték értékelés alapján a jogsértést nem lehetett megállapítani. Ezért került sor a hatályon kívül helyezésre. Tekintettel arra, hogy a kartellt nem lehetett megállapítani, ezért a bíróság ítélete a MÁV MTM-et is érintette, hiszen a megállapodás őt is érintette, ezért volt szükség a határozat egészében való hatályon kívül helyezésére. Az új eljárásban az alperesnek nincs módja a jogsértés megállapítására.

10 Kfv. III, /2013/29.szám A másodfokú ítélet az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és felperesek kereseteit elutasította. A másodfokú ítélet megállapította, hogy az alperes fellebbezése alapos volt, a II. és III.r. felperesek csatlakozó fellebbezése pedig alaptalan. A Két ával kapcsolatosan kifejtette, hogy az Ukk- Boba tenderrel kapcsolatban valóban tartalmaz az alperes határozata indokolásában jogsértést megállapító mondatokat, azonban mivel ez a határozat rendelkező részéből kimaradt, ezért ezt úgy kell értékelni, hogy e tekintetben az alperes jogsértést nem állapított meg. Ez a jogsértés a bírság kiszabása során nem került értékelésre, nem sérült a Két a, és ezért ez okból az alperes határozatának hatályon kívül helyezésének nincs helye. Ez következ ik abból is, hogy nem az egyes tendereken megvalósuló vállalkozásokat kellett külön-külön jogsértőnek minősíteni, hanem a ' gyanúval érintett tendereket kellett a jogsértés szempontjából vizsgálni. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az Egyezmény 6. és 8. cikke nem sérült, mert ha így lenne, akkor alkalmazhatatlanok lennének a Tpvt.- nek a versenyjogsértő magatartás feltárására vonatkozó eljárási rendelkezései. Az Egyezmény 6. és 8. cikkének megsértésével összefüggésben utalt a másodfokú ítélet a Kúria irányadó gyakorlatára is. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá, hogy a Két. 50. (6) bekezdésében foglaltak alapján az alperes értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, de ezen értékelés kapcsán az elsőfokú bíróság megalapozatlan és kirívóan okszerűtlen megállapításokat tett. Kifejtette, hogy a jogszerűen lefolytatott helyszíni vizsgálat során j ogszerűen lefoglalt fel nem használható bizonyíték felhasználható volt azáltal, hogy az engedékenységi kérelemmel a hatóság birtokába kerültek e bizonyítékok. Az a körülmény, hogy az utóbb az alperes rendelkezésére bocsátott Feljegyzés a már korábban az alperes által talált Feljegyzéssel tartalmában megegyezett, kétséget kizáróan igazolta a másodfokú bíróság szerint, hogy a Feljegyzés nem volt manipulált. Engedékenységi politika alkalmazása során a kérelmező önmagára is terhelő bizonyítékot szolgáltatott, erre a bizonyíték felhasználhatóságát kizáró vagy annak kisebb bizonyító erőt elfogadó álláspontot alapítani nem lehetett. Ellenkezőleg, az ilyen bizonyíték, nyilatkozat

11 Kfv , 690/2013/29.szám nagyobb súllyal esik latba. A másodfokú ítélet kifejtette, hogy a felpereseket terhelte a bizonyítási kötelezettség, és a felperesek nem csatoltak be olyan dokumentumot, amely a november 29-i találkozón elhangzottaktól való elhatárolódást igazolná. Valamennyi felperes eltérő magyarázattal szolgait terhükre rótt találkozón elhangzottakkal kapcsolatban, ezen magyarázataikat a felperesek nem bizonyították. A felperesek a tényállás tisztázásával és az indokolási kötelezettség elmulasztásával kapcsolatosan tett kifogásaikkal ténylegesen az alperes mérlegelését támadták, ugyanakkor a vizsgált cselekményeket a mögöttük végighúzódó közös cél okán az alperes alapból tekintette magatartás együttesnek és ezzel összefüggésben okszerűen mérlegelte a feltárt bizonyítékokat. A Tpvt. nem teszi kötelezővé a jogsértések egyenkénti tételes indokolását, egyébként pedig valamennyi közbeszerzési eljáráshoz kötötten felsorolt adatok, megjegyzések áttekinthető módon tartalmazzák az egyes tenderekkel összefüggően tett alperesi megállapításokat. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a feltárt tények és az érdekelt vállalkozások későbbiekben tanúsított magatartása egy meghatározó logikai láncolat mentén felfűzve együttesen igazolhatják és igazolták is a versenyjogsértés jogszerű megállapítását. A másodfokú bíróság egyetértett alperessel abban, hogy a találkozók célja, különösen a november 29-einek az volt, hogy az érintettek a közbeszerzési eljárásokban a versenynyomást csökkentsék, korlátozzák a vesztés kockázatát, egymás között biztosítsák a munkák elosztását, meghatározzák az árakat és a haszonból való részesedést. Nem vitatható az alperes által beszerzett bizonyítékok alapján, hogy a felperesek között olyan egyeztetések, megállapodások voltak, amelyek ténylegesen érvényesültek ís 3 közbeszerzési eljárásokban. Az elektronikus adathordozókon elérhető levelek és Word dokumentumok logikai láncolatot képeznek a Feljegyzés elkészítésének körülményei kapcsán, önmagukban koherens képet alkotnak, és egybevágnak a határidőnaplóban, tanúvallomásokban és ügyfélnyilatkozatokban foglaltakkal is. Ezekből megállapítható, hogy november 30-án készült egy magyar nyelvű összefoglaló, az előző napon tartott megbeszélésről, amelyet Sz I, az j.r. felperes ügyvezetője német nyelvű fordítást kérve továbbított titkárnője számára, aki még aznap délután az összefoglaló lefordítását követően továbbította azt a címzett részére.

12 Kfv. III /2013/29.szám A másodfokú bíróság megállapította, hogy nem volt bizonyított, hogy meghamisították volna ezeket a bizonyítékokat, a Word dokumentumot, erre tényállást az elsőfokú bíróság nem alapíthatott volna. Utalt arra, hogy a Feljegyzés és határidőnapló a bizonyítékok körében származékos közvetett bizonyítéknak, míg az engedékenységi politikát kérő jogsértést elismerő nyilatkozata eredeti közvetlen bizonyítéknak minősült. A közvetlen bizonyíték bizonyító erejéhez nem fér kétség, az fokozott súllyal esik latba. A felperesek egyszerű tagadása e körben alkalmatlan a bizonyítékok bizonyító erejének kétségbevonására, figyelemmel arra is, hogy a közvetett bizonyítékok a közvetlen bizonyíték valóságtartalmát erősítik. A benyúj tott határidőnaplóból a naplóbejegyzések folyamatossága nyomán helyesen következtetett arra az alperes, hogy az abban foglaltak megalapozottan támasztják alá az egyes vállalkozásokra vonatkozó nyilatkozatokat. A Feljegyzésben leírt találkozók tényét a rendelkezésre álló bizonyítékok alátámasztották, mivel a november 29-i Feljegyzéssel és Sz I nyilatkozatával, valamint határidő-bejegyzésekkel összhangban G j és F F is elismerték a találkozón való részvételeket. S J ugyan tagadta, hogy részt vett volna a feljegyzésben írt találkozón, azonban Sz I és F: F egybehangzóan ellentétesen nyilatkoztak a közigazgatási eljárás során és G I is lehetségesnek tartotta S J a találkozón való részvételét. H Zs elodd tagadta, majd nem emlékezett, Sz I, G 1 és F F ugyanakkor egybehangzóan állították H, Zs. részvételét is a megbeszélésen. Mindezért alperes helyesen következtetett arra határozatában, hogy a találkozón a projektek egyeztetéséről szó esett és a feljegyzés, illetve a többi bizonyíték a bizonyítékok értékeléséről szóló pontban leírtak alapján a jogsértést megfelelően alátámasztó bizonyítékhalmaznak minősülnek. fi Z közjegyző előtt tett nyilatkozata anélkül, hogy az általa elmondottakat a bíróság vitatná, a másodfokú bíróság megítélése szerint csak azt igazolja, hogy az egyébként elfogulatlannak nem tekinthető tanú milyen tartalmú nyilatkozatot tett, az alperes által feltárt és bizonyított logikai láncolat megdöntésére nem alkalmas, emellett a jogsértés megállapítása körében relevanciával nem bíró körülményre vonatkozott. A másodfokú ítélet kitért arra is, hogy előzetes döntéshozatali eljárást és alkotmánybírósági eljárás

13 Kfv.III /2013/29. szám kezdeményezését nem tartotta szükségesnek, valamint a Tpvt. 91/H. -ának megsértését sem látta megállapíthatónak, mivel a vonatkozó rendelkezésből nem olvasható ki, hogy a közigazgatási perekben is ezt a szabályt alkalmazni kéne. Utalt arra is, hogy a Bizottság bevonása esetén esetleges észrevételeinek formálisan a bíróságra nincs kötőereje. Ezért az ügy érdemére kiható eljárási jogsértésről semmiképp sem lehet beszélni. A másodfokú bíróság részletesen elemezte a Tpvt anak alkalmazását a bírságkiszabás összegszerűsége körében és rámutatott arra is, hogy csoportszintű bírság alkalmazásának célja az, hogy nagyon súlyos jogsértések esetében ténylegesen képes legyen hasonló jogsértésektől való tartózkodás elérésére az alperes. A jogsértő magatartások ilyen szankcionálása egyúttal megakadályozza az eljárás alá vont vállalkozás előző nettó évi árbevételének csoporton belüli könyvelés technikai csoportositását, manipulálását. A másodfokú ítélettel szemben a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérték a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és elsőfokú ítélet hatályában fenntartását, az ítéletek hatályon kívül helyezését és az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és a jogsértés mellőzését I-IV.r. felperesek vonatkozásában, vagy az eljárt bíróságok új eljárásra utasítását. Az I., in. és IV. r. felperesek előadták, hogy az ügy érdemére kiható súlyos és utóbb nem orvosolható eljárási jogsértésnek minősül a Tpvt. 91/H. -ának megsértése, amikor is sem az elsőfokú bíróság, sem a másodfokú bíróság az Európai Bizottságot nem értesítette az eljárásról, noha az EUMSZ cikkének alkalmazására került sor. Megítélésük szerint az 1/2003. EK rendeletből egyértelműen következik, melyet a Tpvt. 91/H. -a is tartalmaz, illetve kiegészít, hogy a közigazgatási bíróságnak is kötelező lett volna az Európai Bizottságot értesítenie annak érdekében, hogy részt vehessen az eljárásban. E jogi szabályozás szerint az Európai Bizottság jogi álláspontja az ügyben figyelembe vehető bizonyítéknak minősül, és mivel a Kúria eljárásában bizonyításnak nincs helye, ezért ezt a hiányosságot a Kúria pótolni nem tudja. Erre tekintettel a másodfokú és elsőfokú ítéletek hatályon kívül helyezésének és új eljárásra kötelezésnek van helye. Az I.r. és IV. r. felperesek előadták, hogy sérült a Két. 72. ~a, mert ellentmondásos volt a rendelkező és

14 Kfv.III /2013/29.szám indokolási rész az Ukk-Boba tender kapcsán. Az alperesi határozat indokolásának 240. és a pontjai megállapították e körben is a jogsértést, míg a rendelkező részben nem. Ennek következménye az, hogy ezt a megállapítást legalább az indokolásból mellőzni kellett volna, ezért a másodfokú ítélet jogsértő volt. A III.r, felperes tisztán eljárásjogi jogsértésként még előadta, hogy jogsértő volt Sz 1 tanúkénti meghallgatása, mely a Két. 54. (2) bekezdésébe ütközött, mivel hol ügyfélként, hol tanúként hallgatták meg, ami egyszerre nem lehetséges. Emellett sérelmezte, hogy a fellebbezési illetékre a másodfokú bíróság jogsértően kötelezte, mert ő csak csatlakozó fellebbezést nyújtott be, fellebbezést nem adott be, így a fellebbezésre vonatkozó illeték megfizetésére nem kötelezhették volna. Az I. r. felperes vitatta az alperesi határozat és így a másodfokú ítélet azon megállapítását, hogy a 12/B. pont alapján részesült felperes a bírság elengedésében, mert szerinte a versenyfelügyeleti eljárás csak a Zalaegerszegi tenderekben indult meg, a többiben nem. Csak március 28-án utólag került a többi tenderre történő kiterjesztése az eljárásnak, ez pedig már az I.r. felperes által szolgáltatott Feljegyzés alapján történt, így a Közlemény 12/B. pontja alapján kellett volna az engedékenységet és a bírságot elengedni. A II., III. és IV.r. felperesek súlyos jogsértésként jelölték meg a Tpvt. 65/A. -ának sérelmét, mivel annak (9) bekezdése kimondja, hogy bírói engedély hiányában a beszerzett bizonyíték nem használható fel. Ebből következik, nem volt jogszerű mód a helyszín rajtaütésnél fellelt bizonyíték felhasználására akkor sem, ha azt külön az engedékenységet kérő benyújtotta, ráadásul nem bizonyított, hogy azonos-e a kettő és, hogy mit nyújtott be I.r. felperes, mivel nem is vethető össze az alperes által a rajtaütéskor beszerzett Feljegyzés, az I.r. felperes által benyújtott Feljegyzéssel, mert az felhasználásnak minősülne. Ebből következik, hogy a másodfokú bíróság jogsértően hivatkozott arra, hogy a két Feljegyzés tartalmi azonossága igazolja a Feljegyzés hitelességét, ugyanis a lefoglalás ténye vehető csak figyelembe a tényállás részeként, a két Feljegyzés összehasonlítása már felhasználásnak minősül, ami tiltott. Kifejtették továbbá, hogy még az I.r. felperes által benyújtott bizonyíték benyújtása előtt csak a lefoglalt dokumentumok alapján térj esz tették ki az eljárást, ami

15 Kfv.III /2013/29.szám szintén jogsértő volt. A II. r. felperes kitért külön arra, hogy az Egyezmény 6. és 8. cikkének sérelmének hiánya tekintetében részletesebb indokolást kell tartalmazni az ítéleteknek, mert nem derül az ki, hogy a Tpvt. szabályainak érvényesülését az Egyezmény miért korlátozza, teszi alkalmazhatatlanná. A II, és III.r, felperesek ugyanezen körben még előadták, hogy az Egyezmény 6. és 8. cikkét sérti, hogy a bíróí engedélyt úgy lehet elkerülni, hogy megegyezik a hatóság, azaz alperes a rajtaütés elszenvedőjével, azaz I.r. felperessel. Ezt az értelmezést teszi lehetővé a másodfokú bíróság indokolása, ami jogsértő. Mindezért a két irat azonosságával kapcsolatos megállapításokat mellőzni kell. Hivatkoztak továbbá felperesek az e körben az Európai Unió Bíróságának C-94/00. ügyére. Mindegyik felperes hivatkozott arra, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem bizonyított a kartell fennállása. E körben jogsértésként a Pp. 3. (3) bekezdését, a Pp át, a Két. 50. (6) bekezdését, a Pp. 336/A. (2) bekezdését, a Pp át, a IV. r. felperes az Egyezmény 6. cikk (1) bekezdését, (2) bekezdését, (3) bekezdését is megjelölték. Felperesi előadások szerint szigorúbb bizonyítási mércét kellett volna alkalmazni a másodfokú bíróságnak, egyetlen és közvetett, más bizonyíték által alá nem támasztott és ellentmondásos, a évi eseményeknek meg nem felelő Feljegyzés tartalmának hitelt adni nem lehetett, különös tekintettel arra, hogy annak keletkezése sem volt bizonyított, mert azt a címzett nem kapta meg, és a felhasználás is Tpvt. 65/A. (9) bekezdése szerinti utólagos bírói engedély nélkül történt. Szemben a másodfokú bíróság ítéletében megállapítottakkal nem történt egységes jogsértés, ezt az alperesi határozat sem állapította meg, és a másodfokú ítéletből még az sem derül ki, hogy ugyanazon tényállásra alapitotta-e álláspontját a másodfokú bíróság, mint az elsőfokú bíróság. A II. felperes külön sérelmezte a másodfokú bíróság azon megállapítását, hogy itt közös cél állt volna fenn, ez a megállapítás iratellenes, és ilyet az alperes sem állapított meg. Az Európai Unió Bíróságának (továbbiakban EuB) és az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) joggyakorlatára konkrétan nem hivatkozik az ítélet, noha utal rá, hogy erre tekintettel volt, ezért az ítélet sérti

16 < Kfv. III /2013/29.szám a Pp át. Kifogásolható, hogy azonos bizonyító erőre utal a másodfok az egyes bizonyítékok kapcsán, gyakorlatilag teljes bizonyító erejűnek tartotta a Feljegyzést a Pp ával ellentétesen. A másodfokú bírósági ítélet álláspontjával szemben van jelentősége annak, hogy közvetlen vagy közvetlen bizonyítékokról van-e szó és II.r. felperes hivatkozott számos tanú vallomására, amelyek ellentétesek a Feljegyzéssel abban a tekintetben, hogy mi volt a november 29-i találkozón. Az I.r. felperes azt sérelmezte, hogy nem világos miért tekintette a másodfokú bíróság egyedüli bizonyítéknak a Feljegyzést, miért mellőzte Sz 1 tanúvallomását, e körben a Pp $>-a sérült. A mentesülés feltételeivel kapcsolatos okfejtése a másodfokú bíróságnak olyan okfejtés, amely tekintetében a bizonyítási teherről az elzárkózás tényének igazolásának szükségességéről a bíróság nem tájékoztatta a feleket, így sérült a Pp. 3. (3) bekezdése is. A II.r. felperes előadta, hogy a Feljegyzés Sz 1 egyoldalú értelmezését tükrözi, a Feljegyzésből nem derül ki, hogy hogyan osztották fel a piacot, nem került sor a részesedések meghatározására, és egyben részletesen bemutatta, hogy az egyes projektekben nem az történt, ami az állítólagos megállapodásban volt, legalábbis II.r. felperes esetében. A zalai tenderekben nem is egyeztek meg II. r. felperes szerint, és ezt tartalmazza a Feljegyzés is. Ezért a zalai tenderekre semmilyen bizonyíték nincsen. A másodfokú bíróság ezekkel az ellentmondásokkal nem foglalkozott. Hivatkozott továbbá az AB 1284/B/1990. és 11/1992. AB határozatára, valamint a T-61/02. EuB (törvényszéki) ítéletre. A II.r. felperes a fentieken túlmenően hivatkozott még a T-348/8. és a T-36/05. számú EuB (törvényszéki) ítéletre, valamint arra, hogy a tanúvallomásokat önkényesen értelmezték mind az Átrium Hyatt, mind a bécsi úti találkozón, mind a Cotton Club és a celldömölki találkozó tényei tekintetében számos ellentmondás volt. A II.r. felperes előadta továbbá, hogy Sz I és B vallomása hiteltelen volt, Sz más motivációi voltak e Feljegyzés készítésével, így például az, hogy megfeleljen az akkori vezetésnek, illetve az is, hogy a versenytársakkal szemben előnyt szerezzen. Utalt arra, hogy a versenyügyekben büntetőjogi garanciáknak kell érvényesülni, melynek kapcsán az június 8-i Engel ítéletet az október 23-i Öztürk kontra Németország,

17 - 17 Kfv. III /2013/29. szam a november 23-1 Jussilla kontra Finnország, és a szeptember 27-i Menarini Diagnostics S.R.L. kontra Olaszország EJEB ítéleteket hivatkozta. E követelmények szerint ha valaki magára nézve terhelő vallomást tesz egy büntetőeljárásban, az esetleg a vele szemben való jogsértés megállapításra elegendő lehet, de nem a többiekre nézve. Rájuk nézve kell egyéb bizonyíték is egy büntető eljárásban, és ezen bizonyítási sztenderdnek kellett volna érvényesülni jelen eljárásban is. A III.r, felperes ehhez hozzátette, hogy az engedékenységi kerelmet is ^ kétségbe lehet vonni, ennek hiánya sérti a független igazságszolgáltatáshoz való jogot, amellyel sérült az Alaptörvény 28. cikk (1) és az Egyezmény 6. cikk (1) bekezdése is. E körben hivatkozott a Coats-ügyre (EUB. T-36/05 ítélet). A..IZ:. es / ÍI'r, felp eres továbbá előadta, hogy fentieknek köszönhetően sérült az Egyezmény 6. cikk (2) és (3) bekezdése az ártatlanság vélelme, az Alaptörvény, az ín dubio pro reo elv, mert nem büntetőjogi mércét alkalmaztak a bizonyítási sztenderdek meghatározása során. A II., in. és IV. r. felperesek sérelmezték és az Egyezmény 7. ^cikk (1) bekezdésébe, az Alaptörvény B. cikk (1) bekezdésébe, XXVIII. cikk (4) bekezdésébe, a Jat. 2. (2) bekezdésébe ütközőnek tartották, hogy a Tpvt. 78. (3) bekezdésének a november 1-je után hatályba lépett szabályait alkalmazta alperes. Ezen szabályokat hatályba léptető Mód. tv. 61. (3) bekezdése szerint az eljárási rendelkezéseket a hatályba lépést követően indult vagy megismételt eljárásokban kell alkalmazni. Jelen esetben azonban minden magatartás tanúsítására november^ 1 -je előtt került sor, így ezen szabályok alkalmazása a visszamenőleges jogalkalmazás tilalmába ütközik, ^ e körben legalábbis alkotmányossági aggály fogalmazódik ^ meg, melynek kapcsán a bíróságoknak az Alkotmánybírósághoz kel lett volna fordulniuk. A IV. r. felperes előzetes döntéshozatali eljárást is kezdeményezett abban a kérdésben, hogy ez egy forrásból származó bizonyítékok tekinthetők-e döntő bizonyítéknak, továbbá " abban a tekintetben, hogy vállalkozáscsoportra ilyen módon ki lehet-e az uniós szabályok szerint szabni a bírságot, ahogy azt az alperes az ügyben tette 'r felperes abból a szempontból is vitatta a birságmegállapí tást, hogy a perbeli időszakban még másik vállalkozáscsoporthoz tartozott, így nem lehet az új

18 Kfv.III /2013/29.szám vállalkozáscsoport nettó árbevételét figyelembe venni a bírság kiszabásakor, hiszen azért semmilyen formában nem felelhet az új vállalkozáscsoport. A IV.r. felperes sérelmezte továbbá azt is a fentiek mellett, hogy visszaesőként minősítették e körben, de mivel konszerntársi visszaesést a jog nem ismer, a csoport e szintű elrettentésére nincs hatásköre alperesnek, ezért az ötvenszerese a kiszabott bírság a megengedett bírságmaxímumnak. A IV.r. felperes vitatta a bírságösszeg meghatározásának mérlegelés i szempontjait, mert nem volt korábban részéről jogsértés megállapítva, az alperes érvénytelen tendereket értékelt, továbbá a versenykorlátozó hatás nem volt, mely értékelésre nem került, és azt sem értékelték, hogy a működését a kiszabott bírság teljes mértékben ellehetetlen!ti. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében utalva a fellebbezésére, részletesen kifejtette, hogy jelen esetben nem a kétséget kizáró bizonyítás sztenderdjét kell alkalmazni, hanem az EuB gyakorlata alapján azt a sztenderdet, amely szerint egy forrásból származó bizonyítékok is elegendőek lehetnek a j ogsértés megállapítására, ha azok a bizonyítékok kellően pontosak és konzisztensek. Jelen esetben éppen ez történt megjegyezve, hogy egyébként más forrásból s záriuazó bizonyítékok is megerősítették a Feljegyzést, mint közvetlen bizonyítékot, illetve az azt alátámasztó közvetett bizonyítékokat, melyeket részletesen felsorolt, korábbi beadványaira is utalva. Minden egyéb tekintetben is vitatta felperesek álláspontját, fenntartva az eddigi beadványában foglaltakat. Mindezekre tekintettel a jogerős másodfokú ítélet hatályában fenntartását kérte annak helyes indokai alapján. A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelmek az ügy érdemében alaptalanok. A Kúria először a felperesek eljárásjogi jellegű vitatásait vizsgálta. A Kúria a Tpvt. 91/H. (2) bekezdésével kapcsolatos felperesi érvek kapcsán megállapította, hogy az eljárt bíróságok az 1/2003 EK rendelet 15. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül úgy mellőzték a Tpvt. 91/H. ~ának alkalmazását, hogy az jogszabálysértést nem valósított

19 Kfv.III /2013/29.szám meg. Először is érdemes megállapítani, hogy ha a Tpvt. 91/H. - a szerint kellett volna a bíróságoknak eljárniuk, de ezt nem tették meg, akkor ez a Kúria eljárásában pótolható mulasztás lett volna. A hivatkozott Tpvt. 91/H. (3) bekezdésének utolsó mondata, amely szerint az Európai Bizottság észrevétele bizonyítékként felhasználható, az 1/2003 EK rendelet közvetlenül alkalma zandó előírásoknak magyar ^ jogi terminológiától eltérő szóhasználatának átvételéből ered. Egy észrevétel ugyanis a magyar jogi terminológia szerint tényekre és jogi álláspontra vonatkozó előadást jelent, és a Pp. szerinti bizonyítékok közé nem tartozik, ezért a Tpvt. 91/H. (3) bekezdése akként értelmezendő helyesen, hogy az észrevételt - mint minden más beadványt - a bíróságnak döntése meghozatalakor értékelnie kell. A bizonyítékként felhasználható" kifejezés tehát ezt jelenti, és Kúria felhívhatta volna az Európai Bizottságot észrevétel megtételére, amely nem ütközik a Pp (1) bekezdés első mondatába, amely szerint ^ a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. Megjegyezhető, hogy ez az értelmezés következik az 1/2003. rendelet (21) preambulum bekezdésének utolsó előtti mondatából is, amely szerint az észrevételeket a nemzeti eljárási szabályok és gyakorlatok keretében kell benyújtani ideértve a felek jogait védő szabályokat és gyakorlatokat. Ez azt jelenti, hogy még egy Tpvt. 91/H. (5) bekezdése szerinti megkeresésre adott észrevételbe foglalt adat figyelembe vételére is csak úgy kerülhetne sor, ha annak bizonyítékai is bemutatásra kerülnek, mely utóbbi megkeresésre adatok és bizonyítékai tekintetében a Kúria előtti elj árasban valóban nem lenne lehetőség. Ez utóbbi intézményt azonban a Tpvt. 91/H. (5) bekezdése is lehetőségként és nem kötelezettségként szabályozza, amelynek elmulasztása a megelőző eljárásokban ezért fel sem merül. Amennyiben nem lenne pótolható és a bíróságoknak kötelező lett volna az Európai Bizottságot értesíteni a perben való részvételről, ennek elmaradása akkor sem lett volna az ügy érdemére kiható eljárási jogsértés tekintettel a közigazgatási perek azon specialitására, hogy az alperes eljárása megelőzi a bírósági pert, melynek során az alperes lefolytatta az 1/2003 EK rendelet szerinti eljárást, és ennek következményeként az eljárásról tudomása volt az Európai Bizottságnak, az EK szerződés 81 cikkének (jelenleg EMUSZ 101 cikkének) alkalmazása szükségessége már ott és nem a bírósági perben merült fel. Ekként az Európai Bizottság jóhiszemű eljárást

20 Kfv /2013/29.szám feltételezve abban a helyzetben volt, hogy az alperes éljárásában észrevételt tehetett volna, ha akart volna, továbbá figyelemmel kísérhette az eljárás alakulását beleértve a bírósági pert is, és az 1/2003 EK rendelet (3) cikke alapján saját kezdeményezésére részt vehetett volna az eljárásban. Mindezek előre bocsátásával a Kúria megállapította, hogy a Tpvt. 91/H. (2) bekezdésének azon szabálya, amely kötelező jelleggel előírja, hogy a bíróság haladéktalanul értesítse az Európai Bizottságot, ha az EK szerződés 81. cikke (jelenleg EUMSZ 101 cikke) alkalmazásának szükségessége merül fel a perben, ellentétes az 1/2003 EK rendelet 15 cikk (1) bekezdésével, amely nem kötelességként írja elő, hanem a bíróságok szabad belátására bízza, hogy a Bizottságot szükséges-e megkeresnie abból a célból, hogy információt adjon át, vagy véleményt nyújtson az ügyben. Megjegyezhető, hogy az 1/2003 EK rendelet következetes abban, hogy a tagállami bíróságoknak a Bizottsággal való kötelező együttműködését közvetlenül nem írja elő, még az írásbeli ítéletek megküldése sem a bíróságok, hanem a tagállamok kötelezettsége. Az EuB gyakorlata a közvetlen alkalmazhatóság körében azt rögzíti, hogy a tagállam számára a rendelettel azonos vagy azzal teljes mértékben megegyező tartalmú jogszabály megalkotása nem megengedett, elleplezve ezzel az adott rendelkezés uniós (közösségi) jogi jellegét - amely elvre több ügyben is hivatkoztak, és Variola-elvként intézményesült. A rendelet közvetlen alkalmazhatósága alapján annak hatályba lépése és alkalmazása az állampolgárok tekintetében független attól, hogy annak nemzeti átvételére vonatkozóan a tagállam hozott-e valamilyen intézkedést. A tagállam kötelessége az EUMSZ alapján, hogy ne akadályozza az uniós jog szerves részét alkotó rendeletek és más szabályok alkalmazását. Ennek az oka, hogy a tagállamok nem vezethetnek be olyan intézkedést, amely érintené az EuB-nak azt a hatáskörét, hogy nyilatkozzon bármely olyan kérdésben, ami érinti a közösségi jog értelmezését (...) tehát nem engedhető meg olyan eljárás, amely által elrejtik egy jogszabály uniós jellegét azok elől, akikre vonatkozik [34/73 Variola Amministratione della Firenze (EBHT 1973., 990.o.), C- 39/72 Olaszország kontra Bizottság (EBHT 1973., 114. o.); 93/71 Leonesio (EBHT 1972., 293. o.); 84/71 Marimex (EBHT 1972., 89. o.) ; 50/76 Amsterdam Bulb kontra Produktschap voor Siergewassen (EBHT 1977., 137. o.)].