A vallások bemutatkozása

Átírás

1 A vallások bemutatkozása I. Zsidóság 1. Isten választotta ki népe közül Ávrahámot, akivel szövetségre lépett. Ő adta a zsidóság vallási és társadalmi életét szabályozó törvényeket. Ő választotta ki a Templom helyét, szabta meg a szertartási életet, jelölte ki a papokat. Ő alakítja a zsidóság történelmét. Isten nevei: vagyok, aki vagyok, atyáid istene, Ávrahám, Izsák, Jákov istene, aki kihoztalak téged Egyiptomból ; JHVH (kiolvasva: Ádonáj vagy HáSém), Örökkévaló; Elohim (jelentése: Isten). 2. A teremtés után a paradicsomból kiűzetéssel kezdődik el a történelem, amelynek további nagy állomása Ávrahám kiválasztása és a szövetségkötés. A zsidóság történetének következő kiemelkedő alakja Mózes, aki kihozta a kétszáz évnyi fogság után a népet Egyiptomból, a Szinajon átadta nekik Isten törvényeit, a Tórát, és megújította Isten és a nép közötti szövetséget. Ő vezette el a népet Kánaán földjére, amely otthonná lett számukra. A zsidóság első királya Saul volt. Dávid volt az, aki egyesíti és megerősíti az országot. Salamon építette föl az Első Templomot és bölcsességének híre bejárta a világot. A nép későbbi történetében az asszír és a babilóniai fogság hozott komoly törést, mivel a politikai és társadalmi kiszolgáltatottság mellett a vallás gyakorlása is veszélybe került. 70-ben a rómaiak lerombolták a Második Templomot is Jeruzsálemben, így azóta szünetel az istentisztelet áldozati része. Ettől számítjuk a szétszóratás idejét, amelynek majd az eljövendő világ, a megváltás vet véget. A száműzetésben az isteni törvények, a háláchá nyújt útmutatást a zsidóknak világszerte. A zsidók szellemi vezetői a rabbik. 200 körül Rabbi Jehuda ha- Nászi megszerkesztette a Misnát, a szóbeli hagyományokat hat könyvben: egy összefoglaló művet, amelyet pár száz évvel később a Jeruzsálemi és Babiloni Talmud követett, amelyekben a szóbeli tant gyűjtötték össze. Időközben a zsidó világon belül két nagy csoport alakult ki: az áskenáz, amelyhez főként Kelet- és Közép-Európa zsidósága tartozott, valamint és a szefárd, amelyet a déleurópai és észak-afrikai zsidó közösségek alkottak. A XVI. században Rabbi Josef Karo megalkotta a Sulchán Áruchot, a Terített Asztal című törvénykódexet, amely Rabbi Mose Isserles kiegészítéseivel az egész zsidó világ törvénykönyvévé vált. A XVIII. századtól kezdve az addig többé-kevésbé egységes zsidóságból különböző irányzatok alakultak ki. Az ortodox hagyomány mellett megjelentek a haszidok, majd ezt követően a fölvilágosodás hatására a reformközösségek (Magyarországon a neológia) és a konzervatívok. 3. Az isteni kinyilatkoztatás könyvei: a Tóra, a Próféták (Neviim) és az Iratok (Ketuvim), melyek együttesét tartalmazza a Biblia (héber rövidítéssel: TáNáKh). A Szóbeli Hagyomány a Biblia lezárása utáni rabbinikus irodalmat fogalja magába: legfontosabb részei a Misna, a Jeruzsálemi és Babiloni Talmud, a midrásgyűjtemények (a bibliai szöveghez fűzött magyarázatok), de ide tartoznak a későbbi bölcsek (gáonim, risonim, ahronim) által írt jogi, erkölcsi és szövegértelmezési írások is. A Szóbeli Hagyomány isteni eredetű, tehát tekintélye a szináji kinyilatkoztatásra támaszkodik, így az Írott Tan és magyarázata egyidősek, a Szóbeli Tan pedig a mai napig nem zárult le. 4. Az Örökkévaló a Teruma hetiszakaszban negyven napon és negyven éjen át sorolta Mózesnek, hogy pontosan milyen hajlékot kíván. Ez lett a Sátorszentély, amelyet követően az Örökkévalónak kétszer volt állandó lakhelye Jeruzsálemben, de mindkettőt lerombolták. A Második Szentély pusztulása után az istentiszteleti élet zsinagógákba helyeződött át. A közösségi istentisztelet alapfeltétele tíz zsidó férfi (minjen) jelenléte. Kötött időkben kötött imádságok hangoznak el. Egy zsidó férfinak hagyományosan napi három kötött imát kell elmondania (reggel, délután és este), ezen felül pedig legalább száz áldást. Heti háromszor kell Tórát olvasni (hétfőn, csütörtökön és szombaton), amelyhez szükséges a zsinagógai közösség. A férfiaknak hagyományosan több a vallási kötelességük (micve), így nagyobb szerep is jut nekik az istentiszteleti életben. A nők hagyományosan a háttérbe szorulnak és passzív résztvevőként lehetnek részesei a közösség eseményeinek. Az imákat természetesen mondhatják a férfiakkal, de Tórához csak férfi mehet föl, valamint előimádkozó és kántor is csak férfi lehet: ők vezetik a szertartást (amelyben a rabbinak nem kell, hogy hangsúlyos szerep jusson). Az imádságot tehát az ő vezetésükkel mindenki együtt mondja és énekli, hagyományosan hangszer nélkül, hiszen főleg ünnepnapokon nem lehet azokat használni. De a hazai neológ gyakorlatban van példa orgonára és kórusra is. De vannak olyan zsidó irányzatok is, amelyek a nők szerepének tekintetében egyenlőségi gyakorlatot követnek. 5. Az ünnepek az azt megelőző estén kezdődnek, és naplementéig tartanak. Heti vagy havi körforgásban két ünnep ismétlődik: Szombat/Sábát/Sábesz: A pihenés ünnepnapja, mert a teremtés hetedik napján Isten megpihent. E naphoz különleges szabályok, tilalmak és kötelességek kapcsolódnak: nem szabad munkát végezni; pihenni kell, enni és tanulni. A családdal és a zsinagógai közösséggel is összeköti az embert. Szombat délelőtt van a hét legünnepibb pillanata: a Tóra (a teljes hetiszakasz) fölolvasása. Ezen mindenki részt vehet, sőt kötelesség is. Újhold (Ros Chodes): a hónap első napja. Hagyományosan női ünnep, ami például azt jelenti, hogy a nők e napon végeznek nehezebb munkát. Éves körforgásban ismétlődő ünnepek a következők: Újév (Ros Hásáná, 2 nap): az ember teremtésére emlékeztet, s az Örökkévalóval kötött szövetség megújítása, a világ létezésére s újjáteremtésére. Ezzel veszi kezdetét a 10 bűnbánó nap, melynek betetőzése az Engesztelőnap (Jom Kipur), melyhez 25 óra böjt és bűnbánat kapcsolódik. Sátoros ünnep (Szukkot): ennek legvégén a Tóra örömünnepe (Szimchát Tóra) áll. Ekkor fejeződik be és kezdődik újra a hetiszakaszokra osztott Tóra olvasásának éves rendje. Fényünnep (Hanuka, 8 nap): a Makkabeusok görögök fölötti győzelmére (i. e. 165), a szentély megtisztítására s újraavatására, valamint a 8 napon át égő mécses csodájára emlékezik. Fák újéve (Tu bisvát): a Szentélybe vitt első áldozat emlékére kötött rendű vacsora (széder) kapcsolódik hozzá, hagyományosan izraeli termésekkel, sok gyümölccsel és zöldséggel. Purim (ádár 14. napja): a perzsa uralom alatt élő zsidó közösség, amelynek kiirtására Hámán gonosz tervet szőtt, megmenekült. Peszách: nyolcnapos ünnep Izrael gyermekeinek az egyiptomi rabság utáni kivonulása emlékére. Előestéje kötött rendű (széder), amelynek középpontjában a hagyomány átadása áll. Hetek ünnepe (Sávuot, sziván 6 7.): megemlékezés a Szinaj-hegyi Tóra-adásról s az első gyümölcsök áldozatáról, melyet a korai aratásért hálaadásként ajánlottak föl Jeruzsálemben. Három gyászhét és Tisá beáv (áv 9.): az év legszomorúbb napja e böjt- és gyásznap, amely egyszerre emlékeztet az Első Jeruzsálemi Templom lerombolására (i. e. 586) és a Második Templom megsemmisülésére (70). Ez nemcsak a vallásra mért súlyos csapást, hanem az első és a második zsidó állam megszűnését is jelentette, és a zsidók kiűzetését saját országukból. 6. Az öltözködési szokások eltérőek. Az istentiszteleteken minden férfinak fedett fővel kell megjelenni, ez jelentheti a hagyományos kipát (sábeszdeklit) vagy kalapot, a férjezett nőknek pedig kendővel kell befedni fejüket. Ez az ortodoxiában akár a hajtól teljes megválásig és a paróka használatáig is vezethet. Egy hagyományosabb közösségben a nőnek illik térd alá, de nem bokáig érő szoknyában megjelennie, és olyan felsőrészt fölvennie, amelyből nem látszik ki a kulcscsontja. A férfiaknak az imához kötelező viselet az imalepel (tálesz, talit). Ennek rojtjait cicesznek (cicit) hívják, és ezek segítenek az imádságra figyelésben. A férfiaknak kötelességük az imádsághoz tfilint kötni, amely egy kóser állat bőréből készült doboz, benne tórai idézetekkel pergamentekercsen. Bizonyos állatok (disznó, nyúl, ló, teve) s az elhullott vagy széttépett állatok evése tiltott. Egy négylábú állat kóser, ha párosujjú patás, kérődzik s nem zsiráf. Vannak tiltott halak, a vér is tiltott. Csak képzett, hivatásos mészáros (metsző, sakter), éles késsel, s egyetlen mozdulattal vághatja le az állatot. Az állat nem szenvedhet, a vérnek pedig el kell távoznia a húsából. A tejes ételeket el kell különíteni a zsírosoktól (húsok): az ilyen edényeket s eszközöket külön kell kezelni.

2 II. Kereszténység 1. A zsidóság legnagyobb alakja Mózes, a kereszténység pedig e vallásból nőtt ki. A keresztény vallás a názáreti Jézus Krisztus életéhez kötődik, aki az első század első felében tanító zsidó rabbi volt. A vallás tulajdonképpeni megalapítójának sokan egyik tanítványát, Szent Pál apostolt tartják, aki maga is zsidó rabbi volt. A keresztény Egyház első vezetőségét a Pállal kiegészült tizenkét apostol alkotta, valamennyien zsidók. Jézus Krisztust a keresztények a zsidóság által is várt Megváltóként tisztelik, Akinek (második) eljövetelére zsidóság, kereszténység és iszlám egyaránt várakozással tekint. Jézus Krisztus életében számos csodát tett, tanított, betegeket gyógyított, kivégzése után pedig föltámadt, megjelent a tanítványainak, majd a mennybe ment. A kereszténység hitvallása szerint Jézus Krisztus az egyetlen Isten három személyének egyike az Atyával és a Szentlélekkel együtt; teljesen ember és teljesen Isten, Akiben e két természet egységet alkot. A kereszténységen belül a protestantizmus (és az evangélikusság) létrejötte LUTHER Márton német ágostonos szerzetespap egyházmegújító munkásságához kapcsolódik ban született Eislebenben. A teológia doktorává avatták Wittenbergben, amely város egyetemén tanított október 31-én hirdette ki 95 tételét, amelyek az Egyház megújítását célozták a visszaélések megszüntetésével és a szentírási alaptanításokhoz visszatérés sürgetésével ben a wormsi birodalmi gyűlés kiközösítette, ezért elmenekült, de visszatért Wittenbergbe, hogy békét teremtsen a szélsőséges hitújítók és a fontolva haladók között. Házasságra lépett Katharina von Borával, akitől hét gyermeke született ben jelent meg a fordításában a Szentírás német nyelven ban halt meg Eislebenben. A másik fontos hitújító KÁLVIN János, aki 1509-ben született a francia Noyonban. A keresztény vallás rendszere című korszakalkotó művét 1536-ban jelentette meg. Ezen évtől kezdve a svájci Genfben szolgált lelkészként, ahol megújította a keresztény életet és egyházfegyelmet. Itt is halt meg 1564-ben. 2. Az Ószövetségben leírt zsidó történelem eseményei a kereszténységnek is sajátjai. A keresztény történelmi események kezdetét az Újszövetség írja le, Jézus Krisztustól egészen az első közösségek életéig, kitekintéssel a jövőben bekövetkező végső napokra is. A kereszténység ágakra és felekezetekre szakadása három nagy lendületben történt: az ötödik században az orientális ortodox és a tizenegyedik században a keleti ortodox vonal vált el a nyugati kereszténységtől, a tizenhatodik században pedig a protestáns és a római katolikus ágak váltak el egymástól. A tizenkilencedik század végétől az ökumenikus mozgalom igyekszik a keresztény Egyház látható egységét újra megteremteni. Az Egyház történetét legjobban talán az egyetemes zsinatok jelzik, amelyek közül az első hetet az orientális ortodoxon kívül mindenki elfogadja. A római katolikus felekezet nagy megújulását a Második Vatikáni Zsinat jelentette az 1960-as években. Az evangélikus ökumené szempontjából fontos esemény a Lutheránus Világszövetség (LWF) 1947-es, lundi megalapítása, valamint az 1999-es evangélikus római katolikus Közös Nyilatkozat a megigazulásról. A református ökumené jelentős szervezete az 1875-re visszamenő történetű, és 2010-ben új nevet kapott Református Egyházak Világközössége (WCRC). Az evangélikusok Magyarország legtöbb településén megtalálhatók, általában kisebbségi helyzetben. Az országosan három nagy egyházkerületbe (püspökségbe) szerveződő Magyarországi Evangélikus Egyháznak (MEE) jelenleg mintegy háromszázezer hitvalló tagja van. Sok evangélikus hívő él Békés és Nógrád megyében és Nyíregyháza környékén. Történelmileg az evangélikusság a magyar hagyományok mellett jelentős szlovák és német gyökerekkel is rendelkezik, ezért a magyar mellett számos helyen mindmáig e nyelveken is tartanak istentiszteleteket. A Magyar Református Egyház (MRE) az egyetlen presbiteri szervezetű egyház a világon, amelynek püspökei vannak. Hazánkban jelenleg mintegy kétmillió tagja van, de élnek magyar reformátusok Romániában, Szlovákiában, Ukrajnában, Szerbiában, Horvátországban és Szlovéniában is. 3. A zsidóság héberül (és részben görögül) fönnmaradt szent könyveit a keresztények Ószövetségnek nevezik és magukénak is vallják. A protestáns Ószövetség kicsit rövidebb, mint a többi ágé, mert a csak görögül fönnmaradt szövegek nem tartoznak bele, egy első századi zsidó döntés nyomán. A keresztény Szentírás, vagyis a Biblia másik nagy része az Újszövetség, amely nagyrészt szintén zsidó szereplőkről szól, és zsidók is írták, de görögül. Az Újszövetség Jézus Krisztus életét és Örömhírét négy szempontból mutatja be, az Ősegyház életét pedig az Apostolok Cselekedetei, továbbá Szent Pál és mások levelei tárják elénk. A könyv az utolsó napok jelenéseinek leírásával zárul. A Szentírást a keresztények Istentől sugalmazottnak tartják, teológiai tanításait pedig tévedhetetlennek. A római katolikus felekezet tanítása szerint elsősorban a Szenthagyomány segít és igazít el a Szentírás értelmezésében. A római katolikusok számára az Ószövetség és az Újszövetség könyvein kívül másodlagos értelemben fontosak és eligazító jellegűek még az egyetemes zsinatok dogmatikai jelentőségű döntései és a római pápák megnyilatkozásai. Az evangélikusok számára szintén másodlagos értelemben fontosak még a hitvallási iratok, amelyek közül is kiemelkedik az Ágostai Hitvallás. Hasonlóképpen, a reformátusok legfontosabb hitvallási iratai a Heidelbergi Káté és a Második Helvét Hitvallás. E szövegekben a protestáns tanítás különböző főbb hitcikkelyei találhatók, amelyek alaposan körvonalazzák az evangélikus és a református hangsúlyokat a kereszténységen, valamint a protestantizmuson belül. 4. A kereszténység mindenképpen nagyon sokat merített a zsidóság istentiszteleti életéből, például az imádságok formái, az istentiszteleti rendek alapjai, vagy a szentírás-magyarázat gyakorlata terén. Az istentisztelet maga két részből áll. Az első részeket tartozó elemeket az igehirdetés fogja össze, s itt a hangsúly a Bibliai szövegek, vagyis Isten Igéje mai megszólaltatására, magyarázatára és tanítására esik. A másik rész az Eukarisztia (Úrvacsora) köré szerveződik, amelyet Jézus Krisztus a kivégzése előtti estéjén elköltött utolsó vacsoráján alapított. Ebben csak megkeresztelt hívek részesülhetnek. E szentség központi eleme a személyes találkozás az élő és jelenvaló Jézus Krisztussal és a Benne hívők közösségével, a gyülekezettel, kenyér és bor közös elfogyasztása révén. Fölidézzük és ünnepeljük, hogy Jézus Krisztust a halál sem tartotta vissza, hogy az emberek és a világ iránti szeretetének végső bizonyságát adja. A hét ünnepnapja a vasárnap. A protestánsok kettő, a többi felekezet pedig hét szentséget ünnepel, amelyek megszentelik az emberi élet fordulópontjait: ezek a keresztség és Eukarisztia; a bérmálás (konfirmáció), a házasság, a papi rend, a bűnbocsánat és a betegek kenete. A szerzetesrendek terjesztették el a zsolozsmázás (a zsoltárok közös imádkozása) és a rózsafüzér mondásának szokását. Az istentisztelet ünneplésének vezetője rendesen a püspök és a pap, kivételesen pedig a diakónus. Az evangélikus istentiszteleti élet Magyarországon egyaránt magában foglalja az alsó- és a magasegyházi hagyományokat. Találkozhatunk énekelt és kórussal kísért gregorián ihletettségű misékkel, illetve egyszerűbb fölépítésű, kevés énekkel és válaszolgatós résszel rendelkező liturgiákkal. A református istentisztelet jellemzői az egyszerűség, a világosság, a lényegretörés és a hirdetett ige elsőbbsége. 5. Számos keresztény ünnepnek van ószövetségi, zsidó előzménye. A legfőbb keresztény ünnepek az egyházi év folyamán a következők: a karácsonyi ünnepkörben a Karácsony (december 25.) Jézus Krisztus születésének napja, a kereszténység második legnagyobb ünnepe; a Vízkereszt (január 6.) pedig Jézus Krisztus megkeresztelkedésének napja; a húsvéti ünnepkörben a Nagycsütörtök az Eukarisztia (Úrvacsora) alapításának napja; a Nagypéntek Jézus Krisztus keresztre feszítésének és halálának napja; a Húsvét pedig Jézus Krisztus föltámadásának napja, a kereszténység legnagyobb ünnepe;

3 az évközi idő részeként ünnepeljük Jézus Krisztus mennybemenetelének napját (Húsvét után negyven nappal); valamint a Pünkösdöt (Húsvét után ötven nappal), a Szentlélek eljövetelének napját. A Karácsonyt az Advent (eljövetel), a Húsvét ünnepét pedig a negyvennapos Nagyböjt előzi meg. További római katolikus és ortodox ünnepek kötődnek Szűz Mária és más szentek személyéhez. A protestánsok ezenkívül közösen ünneplik október 31-én a reformáció emlékünnepét, hiszen mindannyian e napot tartják a hitújítás kezdetének, LUTHER Márton 1517-es hitújító föllépése nyomán. 6. A római katolikus és az evangélikus egyházban a hívők számára nincs semmilyen kötelező vagy jellegzetessé vált öltözködési, illetve étkezési szokás: általában az adott ország kultúrájának bevett szokásait követik. A római katolikus pap (lelkész) viselhet albát (vagyis földig érő fehér ruhát) és stólát (vagyis az egyházi év színeit követő sálat) a liturgikus alkalmakon, a szentmiséken pedig szintén az egyházi év színeit követő miseruhát. A papi civil általában egy kollárét (papi gallért) jelent, illetve reverenda (hosszú fekete papi köpeny) is viselhető. Az egyes női és férfi szerzetesrendeknek saját megkülönböztető rendi viseletük van. Az evangélikus lelkész az istentiszteleti alkalmon szintén viselhet albát és stólát; vagy éppen luther-kabátot (földig érő fekete talárt) is, függően a saját és a gyülekezet hagyományaitól és ízlésétől. A református lelkész palástban tartja az istentiszteletet. Az étkezés tekintetében a Húsvét ünnepét megelőző negyvennapos böjtölés a római katolikusoknak ajánlott, böjti időszakban péntekenként pedig kötelező. Az ortodoxok ezenkívül szerdánként is böjtölnek. A protestánsok számára a böjtölés idejét és módját is a különböző egyéni és közösségi szokások, hagyományok és a lelkiség (avagy kegyesség) szabja meg. A böjt általában a hús kerülését jelenti. III. Iszlám 1. Az iszlám alapítója Mohamed próféta (arabul Muhammad), aki a hatodik században született az arábiai Mekkában, i. sz. 570 körül. Apját (Abdullah) még születése előtt, édesanyját (Ámina) ötéves korában vesztette el. Árvaként nőtt fel, előbb nagyapja, majd annak halála után nagybátyja (Abú Tálib) gondoskodott a gyermek Mohamedről, aki ifjú korában pásztorkodással, majd kereskedéssel foglalkozott. Huszonöt évesen feleségül vette az özvegy Khadídzsát, aki ekkor negyven éves volt. Hat gyermeke született tőle, két fiú és négy leány. Egyszerű arab embernek számított, nemzetsége körében mégis közkedvelt, tisztelettel övezett személy volt őszintesége, megbízhatósága és becsületessége miatt. Mohamed próféta nem tanult meg írni-olvasni, saját nyelvén kívül más nyelven nem beszélt, akárcsak az akkori arabok túlnyomó része. Családjának élt, és szabadidejében szeretett elvonulni, elmélkedni a világ dolgain; minden évben egy időre felköltözött a mekkai Hirá-barlangba, ahol kereste a vallási megtisztulást és így próbált közeledni Istenhez. Küldetése egy ilyen elmélkedés során, meglepetésszerűen vette kezdetét i. sz. 610-ben, negyvenéves korában. Gábriel angyal huszonhárom éven át, részletekben hozta el neki a Koránt, egészen Mohamed 632-ben bekövetkezett haláláig. 2. Az iszlám vallás 610-ben vette kezdetét. Mohamed próféta három éven át titokban, majd 613-tól nyilvánosan végezte a hit hirdetését. A mekkai pogányok üldözni kezdték a muszlimokat, akiknek többsége 615-ben elmenekült Etiópiába. 619 és 622 között gazdasági blokád alá helyezték a próféta klánját. A sok nélkülözés és hányattatás következtében a próféta elvesztette feleségét, Khadídzsát, illetve Abú Tálibot, egyetlen védelmezőjét a Kurejs törzs vezetőinek tanácsában. A mekkai pogányok ugyan föloldották a blokádot, ám ezután merényletet kíséreltek meg a próféta ellen, amely elől azonban sikerült megmenekülnie. Mohamed próféta 622-ben vándorolt Medina városába (hidzsra). Ott mecsetet épített, valamint testvériséget hirdetett a mekkai és a medinai muszlimok között. Megalkotta a Medinai Alkotmányt, amely szabályozta Medina különböző törzseinek és vallási közösségeinek viszonyát egymáshoz. A mekkai pogányok azonban Mohamed próféta és társai nyomába eredtek, hogy döntő csapást mérjenek rájuk. A muszlimok 623 és 628 között több alkalommal is harcoltak a mekkaiak ellen. 628-ban a próféta tíz évre szóló tűzszünetet kötött a mekkaiakkal (Hudaybiai szerződés), amely alatt lehetőség nyílt az arab törzsek megnyerésére. A próféta küldötteket menesztett a bizánci, a perzsa és az egyiptomi helytartókhoz. Az iszlám ezen időszakban egész Arábiában elterjedt. 630-ban Mohamed próféta meghódította Mekkát. Összetörte a bálványokat, megtisztítva a Kába-szentélyt a többistenhittől. A próféta ekkor megkegyelmezett mekkai ellenségeinek, eltörölve ezzel a megtorlást és vérbosszút. 3. Az iszlám szent könyve a Korán (arabul Qur án), amelynek jelentése: olvasmány. Arab nyelven lett kinyilatkoztatva és rögzítve. 114 szúrából (fejezetből), azon belül pedig 6236 ájából (versből) áll. A Koránt megőrizte az emberi szív, és a lapok, amelyekre lejegyezték 1400 éve változatlanok. Évente több millió példány készül belőle a muszlim világban. A Korán idézeteivel a mecsetek falait szokás díszíteni. A minden évben megrendezett mekkai zarándoklat alkalmával aranyszínű cérnával varrják rá a Korán részleteit a mekkai Kába-szentélyt borító fekete bársonyszerű lepelre. A Korán dallamos olvasása fennhangon, vagyis a recitálás rendkívüli jelentőséget hordoz

4 vallási és társadalmi szempontból is mind a mai napig. A muszlimok a Korán recitálásával az életükkel járó fontos eseményeket teszik rangosabbá, ünnepélyesebbé, vagy éppen elviselhetőbbé, legyen szó gyermekáldásról, születésről, házasságról, ünnepsorozatról, vagy esetleg halálesetről, temetésről. A Koránt sok millióan tudják kívülről, háfizoknak hívják őket, és vannak közöttük egészen fiatal gyermekek is. 4. A muszlimok életében a legfontosabb istentiszteleti formák az imádkozás, a böjt és a zarándoklat, amelyeknek lényege a lelki megtisztulás. A muszlimok naponta ötször imádkoznak, Mekka felé fordulva. Az imádkozás test és lélek együttes imája. Az imádság olyan, mint egy ház előtt csörgedező patak. Úgy mossa le bűneinket, ahogyan patak a szennyeződést. Három föltétele a test, a ruha és a hely tisztasága. A közösen végzett imádság jobb, mint az egyénileg végzett, mert erősíti a hitet és a közösséget. Az iszlám imahely neve mecset vagy dzsámi. A Ramadán-havi böjt időtartama 29 vagy 30 nap, a hold állásától függően. E hónapban a muszlimok hajnalhasadtától amikor meg lehet különböztetni a fehér cérnát a feketétől egészen napnyugtáig böjtölnek. Ez nem csak lemondást jelent az evésről és ivásról, hanem a tartózkodást is a házasélettől, a dohányzástól, a csúnya beszédtől és a haragtól. A muszlimoknak életükben egyszer el kell zarándokolniuk Mekkába, ahol a Kába-szentély áll, és ahová minden muszlim vágyódik, bárhol is éljen a Földön, hiszen e szentély felé fordulnak napjában ötször. A világ minden tájáról érkeznek a muszlimok, hogy elvégezzék a zarándoklati szertartásokat, és körbejárják a Kábát, amelyet Ábrahám próféta alapított. A zarándoklat olyan, mint egy hatalmas nemzetközi ünnep, amely emlékezteti a hívőket az egységre és egyenlőségre, valamint a föltámadás napjára is. 5. A muszlim vallási ünnepek nyilvántartására szolgáló naptár tizenkét holdhónapból áll, és a napévnél rövidebb: 354 vagy 355 napra oszlik. Kezdete a Mohamed próféta Mekkából Medinába kivándorlásától (hidzsra), 622-től kezdődő holdév. Ezen ünnepek a napévhez kötődő naptár szerint csúszó ünnepek, így a holdév és a napév eltérő hossza miatt bármelyik évszakra eshetnek. Az Eid al-fitr a böjt megtörésének ünnepe Savvál hónap 1 3 között. Az iszlám két nagy ünnepének egyike, mely a Ramadán-havi böjt végén három napig tart. Az Eid al-adhá az áldozás ünnepe Dhúl-hidzsa között. A két nagy muszlim ünnep közül a második. A mekkai zarándoklat végén a zarándokok áldozati állatot vásárolnak és levágják. Az áldozati állat húsának egészét vagy nagyobbik részét a szegények között osztják szét. 6. Az iszlámban a nők és a férfiak öltözete egyszerű és mértéktartó. A muszlim ember nem öltözködik kihívóan, és alapvetően nem kell követnie egy adott ország nép viseletét. Mohamed Próféta azt mondta, hogy Allah szép és szereti a szépséget. Ezért az iszlámban megengedetett a szép és csinos öltözet viselése. A föltétel csupán az, hogy kerüljük a pazarlást, a ruházat alapján könnyen meg lehessen különböztetni a két nemet, a ruházat fedje a szemérmet, és ne legyen se áttetsző, se túlságosan feszes. A férfi szemérme az iszlám vallás szerint köldöktől térdig terjed, a nő szemérme pedig szinte az egész teste, kivéve az arc, a kézfej és a lábfej. A muszlim nők számára az iszlám előírja a fejkendő viselését, amellyel a nő tisztességét hangsúlyozza és megvédi a zaklatástól. Az étkezési szokások az iszlámban egyszerűek: minden fogyasztható, ami egészséges és tápláló, és amitől az ember természeténél fogva nem undorodik. Ez azt jelenti, hogy a zöldségek, gyümölcsök, a növényi ételek és a tejalapú ételek mind fogyaszthatók. A húsfélékből a sertéshús az egyedüli kivétel, amelyet az iszlám egészségtelennek tekint. Azon ételek is tilalmasak, amelyek csak részben tartalmaznak sertéshúst vagy sertészsírt. A muszlimok nem ihatnak alkoholt tartalmazó italokat sem, illetve azon ételek sem ehetik meg, amelyeknek az egyik összetevője alkohol. Amennyire lehet, kerülni kell az alkoholt tartalmazó gyógyszereket is. IV. A bahá í vallás 1. A bábí-bahá í vallás és hit 1844-ben született Iránban. Alapítója a Báb (Kapu) volt, Aki egy új vallást hozott a világba, és azt tanította, hogy el fog jönni egy Nálánál sokkal nagyobb vallásalapító. A Bábot tanításai miatt 1850-ben kivégezték. A bahá í vallás alapítója, Bahá u lláh, perzsa nemesi családból származott ben született Teheránban, Mírzá Husszein Alí néven ben csatlakozott a bábí valláshoz, amely a síita iszlám messianisztikus várakozását teljesítette be ben bebörtönözték. Ettől kezdve egész életében megpróbáltatásoknak volt kitéve és száműzetésben élt. Először Bagdadban töltött tíz évet ( ), ahol újjászervezte az üldöztetés miatt megtört közösséget. Eztuán Isztambulban (1863) és Edirnében ( ) élt, ahol elkezdte a tanításai kifejtését és rendszerbe foglalását. Edirnéből intézte üzeneteit Európa és a Közel-Kelet jelentős uralkodóihoz ban a perzsa kormány nyomására a szentföldi Akkóba száműzték tovább, ahol először a börtönben, majd a városban, végül pedig a város környékén élt. Itt hunyt el 1892-ben. Sírja Akkó mellett, a Bahjí nevű udvarházban található. 2. Bahá u lláh 1853-ban, a börtönben kapta meg az isteni üzenetet, hogy Ő az, Akiről a Báb beszélt ban jelentette be hivatalosan is küldetését a hívőknek, ettől kezdve nevezzük a vallást bahá í hitnek. Bahá u lláh halála után a bahá í közösséget legidősebb fia, Abdu l-bahá vezette ( ), Akit a bahá iok példaképüknek tekintenek. Abdu l-bahá két nagy nyugati utazást tett, és 1913-ban Magyarországra is ellátogatott. Halálakor a közösség vezetését unokájára, Shoghi Effendire ruházta ( ). A bahá í közösség az Ő idejében vert gyökeret a világ számos részén. Shoghi Effendi halála után került először megválasztásra (1963) a Bahá u lláh és Abdu l- Bahá írásaiban már előrevetített testület, az Igazság Egyetemes Háza, a közösség jelenlegi vezetője, amelynek kilenc tagját ötévente választják. 3. A vallás fő szent könyvei a következők: Bahá u lláh: Rejtett szavak (1856): aforizmatömörségű tanítások Istenről, Isten és ember kapcsolatáról, valamint ember és ember viszonyáról. Bahá u lláh: A bizonyosság könyve (Kitáb-i-Iqán, 1857): a bahá í hit egyik legfontosabb tanításának, a folytatólagosan fejlődő kinyilatkoztatásnak a kifejtése. Isten egyetlen, nincs más és más istene a vallásoknak. Isten egy adott fejlődési úton vezeti az emberiséget, amelynek állomásai az egyes világvallások. Isten vallásalapítókat küld a világba. Az Ő tanításaikra épül föl egy csodálatos vallás, majd kultúra. Mikor a vallás kifárad, Isten az istenhitet megújítandó elküldi a következő vallásalapítót. Bahá u lláh iszlám és keresztény példákon keresztül mutatja be a tanítást. Bahá u lláh: A legszentebb könyv (Kitáb-i-Aqdas, 1872): Ez a bahá í hit törvénykönyve, amely szabályozza az istentisztelet módját, és meghatározza az emberek közötti kapcsolatok kereteit. Abdu l-bahá: Megválaszolt kérdések: Gyűjteményes kötet, amelyben Abdu l-bahá a nyugatról Hozzá látogatott zarándokok kérdéseire válaszol rengeteg kérdéskörben. 4. Ami az istentiszteleti életet illeti, a bahá í hitben nincsen papság. A közösséget helyi és országos szinten évente választott kilenctagú testületek (Helyi és Országos Szellemi Tanácsok) vezetik. A hívek a bahá í naptár tizenkilenc hónapjának első napján, a Tizenkilenc Napi Ünnepen találkoznak. Az Ünnepnek három része van: imádság és szent szövegek olvasása, a közösség ügyeinek megtanácskozása, valamint a társasági rész. A bahá í közösség találkozik a Szent Napokon is.

5 A hívek gyakran tartanak otthonaikban imatalálkozót, ahol bahá í és egyéb imákat mondanak barátaikkal és ismerőseikkel. A közösség emellett gyermek, serdülő és ifjúsági osztályokat ajánl a bahá í és nem-bahá í fiatalságnak. A felnőtteknek tanulókör-sorozatokat szervez, amelyek főként lelki kérdésekkel foglalkoznak. A részvétel mindenki előtt nyitott. 5. Az ünnepek a következő Szent Napok: Naw-Rúz (március 21.): a bahá í újév; Ridván (ejtsd: Rezván)-ünnep (április 21. május 2.): Bahá u lláh küldetésének bejelentése, a három ünnepnap április 21., április 29., és május 2.; a Báb küldetésének bejelentése (május 23.); Bahá u lláh mennybemenetele (május 29.); a Báb vértanúsága (július 9.); a Báb születésnapja (október 20.); Bahá u lláh születésnapja (november 12.). 6. A bahá í hitben nincsen szabályozva az öltözködés és a viselet. A hívőknek csak arra kell odafigyelniük, hogy a ruházatuk tiszta legyen. Bahá u lláh az alkoholfogyasztás kivételével teljesen föloldotta a korábbi vallásokban meglévő étkezési tilalmakat, ugyanakkor a leghatározottabban megtiltotta bármiféle kábítószer fogyasztását. A tizenöt és hetven év közötti bahá í hívők bizonyos mentességek mellett minden év március 2. és 20. között napkeltétől egészen napnyugtáig teljes böjtöt tartanak, vagyis nem esznek és nem isznak. A böjt a valódi lényegét tekintve lelki természetű: a hívők igyekeznek a világtól teljesen elfordulni, és lelkileg is minél jobban megtisztulni. A testi böjt ennek csak egy külső megnyilvánulása. V. Krisna-tudat 1. A Krisna-hívők szerint Krisna az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Eredeti, (örök, tudással és boldogsággal teli) transzcendentális alakjában kékesfekete bőrű, elbűvölő, fuvolázó fiúként mindig lelkivilágbeli lakhelyén tartózkodik. Személyes kiterjedésein és energiáin keresztül azonban egyszerre mindenhol jelen van, és mindenről tud. A Krisna név arra utal, hogy Ő mindenki számára vonzó; Ő a legfölsőbb élőlény, Aki minden más dolog forrása, Neki Magának azonban nincs más eredete; Ő az anyagi és a lelki világ, minden energia és tudás oka; Belőle származik minden egyes lélek is. A Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetét (ISKCON) Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda ( ) alapította 1966-ban. E világvallás célja az, hogy Srí Csaitanja Maháprabhu tanításai az egész világon elterjedhessenek. Sríla Prabhupáda tehát nem egy új vallást alapított, hanem egy olyan világméretű szervezetet hozott létre, mely a világ minden részén lehetőséget nyújt az embereknek a vaisnava bölcselet megismerésére és az ezen alapuló vallásos életmód gyakorlására. 2. Történelmileg a Krisna-tudat az i.e körül keletkezett hinduizmus gyökereire támaszkodik. A hinduizmus e szentként tisztelt iratai, a védikus írások lejegyzésére egyes elemzők szerint körülbelül ötezer éve került sor. A Krisna-tudat a hinduizmus része, mely egy gyűjtőfogalom, India azon több ezer éves vallásait foglalja magában, amelyek a védikus irodalmon (India ősi szanszkrit nyelvű szentírásain) alapulnak. A vaisnavizmus, vagyis a Visnu-, illetve Krisna-hit a hinduizmus legősibb, legismertebb és legelterjedtebb irányzata. A vallás korszerűsége abban áll, hogy Isten szolgálatában és a védikus tudás bemutatása során a hívek a nyugati világ eszközeit és lehetőségeit is alkalmazzák. A Krisna-hívők bölcseletükben, elveikben és az életmódot meghatározó alapvető szabályok tekintetében teljes mértékben az ősi vaisnava hagyományt képviselik nyugaton és Indiában egyaránt. 3. A Krisna-tudat szent könyveinek a védikus szentírásokat tekintik. A véda szanszkrit szó, jelentése: tudás, tudomány. A hagyomány szerint a védikus tudás, örök igazság lévén, a világegyetem keletkezésével egy időben jött létre. A védikus írások mantráit, verseit Brahmá, az első teremtett félisten mondta ki először hangosan. Ezután a tudás mesterről tanítványra szállt alá, hallás útján. Később (mintegy ötezer évvel ezelőtt) Sríla Vjászadéva a könnyebb érthetőség érdekében részekre osztotta, lejegyezte és magyarázatokkal látta el e tudásgyűjteményt. 4. Az istentiszteletek között a legfőbb vallási gyakorlat a szent nevek, a mahá-mantra éneklése: Haré Krisna, Haré Krisna, Krisna Krisna, Haré Haré, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré. Krisna neveinek éneklése megtisztítja a tudatot az anyagi szennyeződésektől, és lelki boldogságot eredményez. Krisna neveit ismételhetjük egyedül (japa), másokkal közösen énekelve (bhadzsana), és közösen táncolva (kírtana). A szent név éneklésének végső célja az önzetlen, tiszta istenszeretet elérése. A dzsapázáshoz egy 108 golyóból álló imafüzért, a japa-láncot használnak, amelyet a dzsapa-zsákban tartanak, amelynek alakja egy nyíló lótuszra hasonlít. Az avatott hívek számára napi tizenhat kör dzsapázás kötelező. A Krisna-templomok oltárán egy képet vagy szobrot (múrti) láthatunk, amely Krisnát vagy valamelyik inkarnációját ábrázolja. A hívők mindennap istentiszteletet mutatnak be e múrtiformáknak: ételt ajánlanak Nekik, fölöltöztetik Őket, a szertartások során pedig füstölőt, lángot, vizet és virágokat ajánlanak föl Nekik.

6 Isten a hiteles módon elkészített múrti-formáin keresztül elfogadja és viszonozza hívei szeretetét, ily módon segítve őket a fejlődésben a lelki életben. A Krisna-templomok oltárán leggyakrabban Srí Csaitanja és Srí Nitjánanda, vagy Srí Krisna, és örök társa, Srímatí Rádhárání formái láthatók. A két legfontosabb szent hely a Delhitől nyolcvan kilométerre délre fekvő Vrindávana (Krisna gyermekkorának helyszíne) és a Nyugat-Bengáliában található Máyápur (Srí Csaitanja szülőhelye). Ezek mellett minden olyan hely vagy templom szentnek számít, ahol szent emberek élnek, és Istent szolgálják. Ezek látogatása is lelki cselekedetnek, odaadó szolgálatnak minősül. 5. A Krisna-hívők ünnepei több osztályba sorolhatóak. Vannak, amelyek Krisna vagy Krisna valamely inkarnációjának megjelenési napjai e világban; mások a Krisna-hívő szentek megjelenési (születési) és eltávozási napjai; némelyek valamely vallásilag jelentős történelmi esemény ünnepei; és végül van a saját lelki tanítónk (guru) születésnapja. A Krisna-hívők holdnaptárat használnak, ezért az egyes ünnepek évente más időpontra esnek a Gergely-naptár szerint. Mivel nagyon sok ilyen ünnep van, csak a legfontosabbak soroljuk itt föl: Gaura Purnima: Krisna legutóbbi inkarnációjának, Csaitanja Maháprabhunak a megjelenési napja; Ráma Navami: az Úr Rámacsandra megjelenési napja, aki Krisna egy korábbi inkarnációja; Nriszimha Csaturdászi: az Úr félig oroszlán és félig ember megjelenési formájának dicsőséges győzelme egy gonosz démon fölött; Srí Krisna Dzsanmasztami: Krisna megjelenési napja e világban; Govardhana Pudzsa: Krisna fölemelte Indiában a Govardhana-hegyet, és hét napig tartotta; Vjásza Pudzsa: az avatott hívők a lelki tanítójuk születésnapját ünneplik. 6. Az öltözködési hagyomány szerint a nők tarka színű szárit hordanak, és az ő esetükben általában nincs jelentősége a színeknek és a mintáknak. A teljes nőtlenségben élő férfiak sáfrányszínű, a házasok és a házasulandók pedig fehér színű ruhát viselnek. A férfiaknál a fej kopaszsága a lemondásra utal a világi élvezetekről és ragaszkodásokról, a tarkón meghagyott hajtincs pedig az egyistenhit jelképe. A homlokon lévő jel neve tilaka, melyet a hívők minden zuhanyzás után a felsőtest további tizenegy pontjára is fölfestenek. A homlok közepén húzódó két függőleges vonal Krisna lábnyomát jelképezi, az orron húzódó levélforma pedig a szent tulaszí növény levelét. A tilaka valamely szent hely vagy folyó földjéből, agyagából készül, és fölfestésekor az Úr megfelelő neveit szokás ismételni. A test díszítése szent jelekkel arra is utal, hogy testük a szívükben is jelen lévő Úr temploma, melyet az Ő szolgálatára kell használniuk. A házas hölgyek homlokának közepén egy piros színű pötty is látható, amely a férjezettségüket jelöli. A védikus vallásbölcselet szerint a tisztaság, a lemondás, az igazmondás és a kegyesség a vallás négy egyetemes alapelve. Ezek következetes alkalmazása a vallási gyakorlatok végzésével együtt biztosítja az ember lelki fölemelkedését, elutasításuk pedig erkölcsi és lelki hanyatláshoz vezet. Az étkezés tekintetében is Krisna-hívők négy erkölcsi szabály követését tartják különösen fontosnak: a húsevés beszüntetése könyörületesség az állatok iránt, ugyanakkor fejleszti a képességet az együttérzésre; a tartózkodás a kábító- és mámorítószerektől a lemondásnak és a mértékletes életmódnak kedvez; a korlátozatlan nemi élet elkerülése biztosítja a belső tisztaságot; a szerencsejátékok és a pénzügyi üzelmek elkerülése pedig abban segít az embernek, hogy igazmondó és becsületes maradjon. A vallás egyik fő alapelve tehát az erőszakmentesség, mert nem lehet hatékony vallásos életet élni, ha az ember erőszakot követ el más élőlények ellen, vagy ha elfogyasztásuk által bűnrészessé válik ezen erőszakos cselekedetben. Hitük szerint az állatok is lelkek, Isten gyermekei, és az embernek nincs joga elvenni az életüket pusztán azért, hogy kielégítse telhetetlen nyelve vágyait. A vaisnava írások a vegetáriánus ételek (zöldségek, gyümölcsök, gabonafélék, olajos magvak, cukor és tejtermékek) fogyasztását írják elő az ember számára. VI. Brahma Kumaris 1. A Brahma Kumaris Világ Szellemi Egyetem megalapítója, Lekraj Kripilani, 1876-ban született Hyderabadban. Édesapja iskolaigazgató volt, ő pedig ékszerkereskedő lett. Öt gyermek édesapjaként a társadalom tiszteletreméltó gazdag tagja volt. Dada Lekraj a hatvanadik évét betöltve vált igazán tevékennyé, és attól kezdve Brahma Baba néven vált ismertté szerte a világban. Egész életét Isten szolgálatának szentelte. Hitt az emberek eredendő jóságában és a világ átalakulásában, és egy új, erőszakmentes, bűntelen világ létrejöttében. Élete és az általa közvetített tanítások mintaértékűek az összes követő előtt ben, kilencvenhárom éves korában hagyta el a testét. Madhubanban a Béke Tornya őrzi maradványainak emlékét. 2. A Brahma Kumaris 1936-ban alakult Hyderabadban, ahonnét egy évvel később Karacsiba költöztek, majd 1950-ben Abu-hegyre. Jelenleg a világi székhelye Madhubanban van (a város nevének jelentése: a méz erdeje), Radzsasztán állam Aravali-hegységében, ahol eszmányi a környezet a szemlélődésre és az elmélkedésre. A madhubani épületegységhez ma már két másik épülettömb is tartozik; az Akadémia egy jobb világért, amelyet Gyan Sarovar (a Tudás Tava) néven ismernek, és Santivan (a Béke Erdeje), amely a hegy lábánál helyezkedik el. Indiában 1952-től kezdték el oktatni a rádzsa-jógát Bombayben és Delhiben. Ma már alig van olyan város Indiában, ahol ne lenne Brahma Kumaris Központ. Európai székhelye 1972-től Londonban van. A Brahma Kumaris alapelveit, megalakulása óta, a világ 112 országában, mintegy nyolcezer központban követik. 3. A Brahma Kumaris tanításai Murli néven, és angol nyelven jutnak el naprakészen a világ minden országába, ahol saját nyelvre lefordítva olvassák föl és beszélik meg minden nap, a világ összes központjában. 4. Az istentiszteleti élet hajnali négy órakor negyvenöt perces egyéni elmélkedéssel (meditációval) indul, amelynek célja, hogy az Istennel való személyes kapcsolat megteremtése által erőt vegyünk az egész nap eseményeihez. Minden reggel hat órakor az összes központban félórás közös elmélkedés van, és utána egyórás tanulás. Minden harmadik vasárnap este közös világbéke-elmélkedés van, amelyen bárki részt vehet. A reggeli alkalmak látogatásához egy előzetes tanfolyam elvégzése szükséges. 5. A legfőbb öt ünnep a következő: Brahma tökéletessé válása, Siva születése (Shívjayanti), Holi, Rakhi (tisztasági fogadalom), Dívali (a fények ünnepe). 6. Az öltözködés rendszerint egyszerű: fehér vagy visszafogottan színes ruhák, az indiai nőknek pedig fehér szári. Az étkezési szokásokra a növényevő (vegetáriánus) táplálkozás jellemző, valamint hogy az ételeket Istenre emlékezésben főzzük és fogyasztjuk, a fogyasztás előtt mindig fölajánlva azokat Istennek. Teljesen mellőzük az összes húsféleség, a hagyma, a fokhagyma, a tojás, az alkohol és a kábítószerek fogyasztását. A tanárok számára mindezeken kívül fontos előírás még a házasságon kívül élés (a cölibátus) betartása is.