HAMVAS-TÁR 7. SZERKESZTETTE: FARAGÓ FRENC TARTALOMJEGYZÉK. Vallásban és szerelemben nincs közöny (Szilveszter) Éthosz anthropo daimon*

Átírás

1 HAMVAS-TÁR 7. SZERKESZTETTE: FARAGÓ FRENC TARTALOMJEGYZÉK Vallásban és szerelemben nincs közöny (Szilveszter) Éthosz anthropo daimon* Éthosz anthropo daimon az ember sorsa jelleme. A mondat, amely Hérakleitosz töredékeiben olvasható, minden életrajz mottója lehetne. A jellem drámája a sors: a színjáték, melyben a létezés valamennyi min sége történetbe öltözik és végs alakját elnyeri. Hamvas Béla, akinek sorsdrámájából most néhány epizódot felvillantunk, az éthoszt nagyon komolyan vette. Élete a magatartás nehéz próbája volt. Nem azért, mert a kor, két világháborújával, forradalmaival, embernyúzó terror-államaival az alapálláshoz való h séget nagyon megnehezítette. A humánum status absolutus -án kevésbé viharos és kiélezett történeti korszakokban sem könny megmaradni. Ez azonban így a létezésnek csupán historikus, szociális síkja, a drámában csupán a színfal. A valódi drámából az életrajzok alig mutatnak meg valamit. Az életm, amely reánk maradt, már inkább. Életrajz? Ez az irodalom körébe tartozik. Szeretném az életszentségr l szóló tudomány alapjait megvetni. Az életben egyetlen dolog számít, a létezés függ leges tengelye. A daimon igazi küzdelme itt van. Minden egyéb háttér március 23-án hajnali fél ötkor született Eperjesen. Édesapja, Hamvas József, evangélikus lelkész, német-magyar szakos gimnáziumi tanár, hírlapszerkeszt, író. Alakját az emlékezet mint joviális, társaságkedvel egyéniséget tartja számon. Édesanyja, Schediwy Jolán világát viszont teljes mértékben a család, a sz k rokoni kör, három leánya és fia köti le. Az életvidám és jó humorú, szinte bohém természet asszony a családba könnyedséget, m vészi látásmódot és katolicizmust hoz. A család a monarchiabeli Felvidéken tipikusnak számító hármas etnikai rétegz dés: a magyar, a német és a szlovák nemzetiség keveréke, valószín leg német túlsúllyal. Az apa nevét az

2 Aschendorf névb l magyarosította, a rokonság nem csekély megbotránkozására. Hagyományosan magyar érzületüknek megfelel en ugyanis sibb, patinásabb nevet szerettek volna. Eperjesr l, ahol az apa lelkész és tanár, még Hamvas Béla születésének évében Pozsonyba költözködnek. Mivel az édesanya Hamvas József tanácsára katolikus vallását megtartja, az apa lelkészi gyakorlatot tovább nem folytathat. Kapóra jön a pozsonyi evangélikus líceumban kínálkozó tanári állás. Hamvas Béla ifjúságának els és meghatározó színtere a Bécshez közeli nagyváros, Pozsony három kultúrát asszimiláló és három géniusz -ból táplálkozó gazdag civilizációja és az otthon: a juharral és gyümölcsfákkal, orgonabokrokkal és bozóttal borított, félig gondozott, félig szabadon tenyész gyönyör kert, a tágas családi ház, a fantáziával és meghittséggel ünnepelt számos családi esemény, a gyakori rokonlátogatások és vendégeskedés t l 1915-ig a líceum tanulója, ahol édesapja nemcsak tanára, hanem osztályf nöke is. A helyzet nem könnyítést, hanem fokozott er feszítést követel. Hajlamai szerint aligha tör dne az iskolával, de apja iránti tisztelete tanulásra szorítja. Amikor azonban teheti, félrevonul a kert valamely távoli zugába és olvas, romantikusokat és kalandregényeket, Conradot és Hamsunt. Tízéves korától kezd el zongorázni, és a zene szeretete, a játék, az interpretálás igénye feln tt korában is megmarad. Beethovenhez, Schumannhoz mindig vissza-visszatért. Sokat gyakorol és szenvedéllyel játszik, néhány évig a komponálással is kísérletezik, ezért a család úgy véli zenei pályát választ. Kés bb, tudjuk, magát véglegesen a szóval kötelezi el, de írásaiban a zenei szerkesztés, a muzikális igény megformálás mindvégig meghatározó ben érettségizik és tanulótársaihoz hasonlóan is azonnal katonai szolgálatra jelentkezik. Az önkéntesség becsületbeli ügy. Kadétiskolába küldik, és néhány hónapos hevenyészett kiképzés után az ukrán frontra vezénylik. Naiv lelkesedéssel utazik védeni a hazát, de rövidesen, 1916 júliusában már így ír szüleinek: Arra, hogy mi történt eddig... kevés ez a levél, és olyan utálatos, hogy szégyellem, hogy részt vettem benne. Egy hónappal kés bb, augusztusban súlyos idegsokkal hadikórházba kerül, és a katonalevelek kezdeti hetyke hangja kétségbeesett könyörgésre változik: naponta kérleli apját, járja ki, hogy hazakerülhessen. Sok közbenjárással sikerül gyógykezelésre Budapestre hozatni, de alighogy felépül, 1917 tavaszán ismét behívóparancsot kap. Úticélját, az észak-olasz frontvonalat azonban már nem éri el. Csapatszállító szerelvényét valahol Szlovéniában bombatalálat éri, t a légnyomás megsebesíti. Hamvas Béla számára a háború nemcsak fizikai megrázkódtatással ért véget. Nemcsak az élet törékenységér l szerzett tapasztalatot. Az emberi lét alapjaiban megrendült. Szilárdnak vélt eszmék és erkölcsi normák, világnézetek és életrendek devalválódtak egyik pillanatról a másikra, és az egész monarchikus valóság álomként süllyedt el a múltba. Schopenhauert és Nietzschét kezd olvasni és krízisérzete még inkább elmélyül. Mint mesélte egyszer, amikor Nietzsche írásait lapozgatva ahhoz a mondathoz ért, hogy a protestantizmus a kereszténység féloldali gutaütése, az az evangélikus kultúrkereszténység, amelyet a Felvidék középpolgársága élt, mint egy téglafal omlott le benne. Az értékvesztés folyamata betet z dött. Saját visszaemlékezése szerint 1919-ben Kantot, Rimbaud-t, Dosztojevszkijt és mindenekel tt Nietzschét olvas, de 1920-ban már Kierkegaardot, aki figyelmét a történet forrásvidékére, az emberi emlékezet kezdete felé irányítja. Fél évszázaddal kés bb írt esszéjében (Interview) erre így emlékezik:... Húsz éves alig múltam, amikor... Kierkegaardnak Az id bírálata cím tanulmánya a kezembe került. Nincs társadalom, nincs állam, nincs költészet, nincs gondolkozás, nincs vallás, ami van romlott és hazug z rzavar. Pontosan így van, gondoltam. De ennek valamikor el kellett kezd dnie. Elkezdtem keresni a sötét pontot, a protón pszeudoszt, vagyis az els hazugságot... Visszafelé haladtam a múlt század közepét l a francia forradalomig, a felvilágosodásig, a racionalizmusig, a humanizmusig, a középkoron át a görögökig, a héberekig, az egyiptomiakig, a primitívekig. A válságot mindenütt megtaláltam, de minden válság mélyebbre mutatott. A sötét pont még el bb van, még el bb. A jellegzetes európai hibát követtem el, a sötét pontot magamon kívül kerestem, holott bennem volt novemberében a családot Pozsonyból kiutasítják, mivel az apa a Felvidék szlovák közigazgatása számára nem hajlandó h ségesküt tenni. Budapestre, anyai nagyanyjuk lakásába

3 költöznek. Hamvas Béla még ebben az évben beiratkozik a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karának magyar-német szakára. Tudásvágyát azonban a választott szakok köre messze nem elégíti ki. Szakszemináriumokat látogat és a Konzervatórium zeneelméleti el adásaira is eljár, s t az orvostudományi karnak is alkalmi hallgatója. Megszállottan veti magát a könyvek világába, keresi a legintenzívebb stílusokat. A századforduló skandináv irodalma különösképpen magával ragadja. Mindazt, amit tanultam, magamra vettem. Én voltam a karakterológiai alany, a primitív és az skori és a keleti ember, a szanszkrit, a kínai, az egyiptomi,...a görög, a középkori... írja egyik visszaemlékezésében. Egyetemi tanulmányai végeztével, 1923-ban újságírói állást kap a Budapesti Hírlapnál. A bulvársajtó m faja, a szenzációhajsza és a hírverés trükkjei az els pillanattól taszítják, de egyéb álláslehet ség nem kínálkozik. Édesapját nyugdíjazzák és a család az ínséges id kben állandó anyagi támogatásra szorul. Saját b rén tanulja meg, hogy mit jelent a szó zsurnalizmus, és kés bbi írásaiban e fogalom mindig a szóval való legsúlyosabb visszaélést jelzi. A riporter szerepet három évig bírja, végül feladja, mert a F városi Könyvtárban elviselhet bb álláshoz jut ben könyvtártisztnek nevezik ki. Új munkahelye minden szempontból kedvez hátteret nyújt annak a szellemi programnak megvalósításához, amelyet maga számára már gyermekf vel kijelölt. Az univerzális orientációra, sok irányú érdekl dése kibontakoztatására minden lehet ség megnyílt. Könyvtáros korszakának aktivitása a magyar szellemi életben egyedülálló. Huszonöt különböz irányzatú és érdekeltség folyóiratban publikál tanulmányt, esszét, kritikát, recenziót. Hogy csak a legfontosabbakat említsük: Athenaeum, Nyugat, Protestáns Szemle, Diárium, Ezüstkor, Társadalomtudomány, Napkelet, Esztétikai Szemle. Kemény Katalin egy tanulmányában Hamvas Béla életm vét három megkülönböztet szakaszra tagolja, és mindhárom szakaszt egy-egy kiemelked m címével jelzi: Magyar Hyperion, Scientia sacra, Patmosz. Az életút és a szellemi orientáció els, a harmincas éveket átfogó szakaszát valóban joggal nevezhetjük hyperioninak. E korszaka hátterében az antik görög teljességeszmény áll. Heroikus magatartás egy kompromisszumaitól megtisztított, elementárisabb életért, hiszen az ember értéke sorsának tisztaságán és az isteni er kt l való megérintettségén múlik. Az egyéni életrend megtisztításával párhuzamosan felmerül igénye a hiteles közösség megteremtésére is. Kerényi Károllyal közösen alapítja meg a Sziget-kört, ezt a f ként a klasszikus görög hagyományból táplálkozó szellemi szövetséget, amelyhez számos író és gondolkodó (Szerb Antal, Németh László, Dobrovits Aladár, Kövendi Dénes és mások) csatlakozott. A kör szándékában a preraffaeliták, még inkább a George-kör magyar változatának indult, de igen rövid id alatt kit nt, hogy megvalósíthatatlan. A közösségre, amelyr l Hamvas Béla álmodott, az id még nem érett meg. Három kötetb l álló kiadványuk, a Sziget (Athenaeum, ) azonban olyan ihletet árul el, melyb l a vállalkozás szellemi igénye azonnal lemérhet. Keser tapasztalatairól a Magyar Hyperionban így ír: A közösség, az Én és a Te mindenütt a földön természetes alap és talaj, amelyb l az élet és a sors kin. Egyedül nálunk nem. Itt ez a legnagyobb feladat. Valami van ebben a földben, ami az embert ideköti, sokkal inkább, mint föld bárhol bárkit, de ugyanaz a föld, amely oly er sen köt, az felbontja a kapcsolatokat ember és ember között. Itt Én és Te nincs. E korszak személyes válságának mélypontját minden bizonnyal els házasságának felbomlása jelenti. Angyal Ilonát még a Budapesti Hírlap szerkeszt ségében ismerte meg, és 1928-ban vette feleségül. Téves választásuk már házasságuk els heteiben kit nt, de a kudarc beismeréséhez még hét év keser tapasztalata kellett. A sors, amelyre Hamvas Béla az életét tette, konvencionális kapcsolatot nem t rt. A Magyar Hyperion költ i látomásából tudjuk, mégpedig minden életrajzi realizmusnál hitelesebben, milyen bels úton jut el a teljes magányig, hogyan számol le saját karriervágyával, a hamis barátságokkal és a h tlen közösséggel. Az írás számára ekkor már a legfontosabb realizációs eszköz, szinte jógagyakorlat, amely életének formát, állandóságot biztosít. Nincs barát, nincs közösség, nincs szerelem, az írott szó az utolsó híd, amelyen az ismeretlen méltó társhoz és a hiteles közösséghez megindulhat. Írásai mondanivalójukban is, stílusukban is kikristályosodnak, szuggesztivitásuk már a kései nagy m vek átüt erejét idézi. Hangja szenvedélyes és személyes, gondolatmenete intuitív, áttekintése egyetemes. Krizeológiai

4 munkáiban összegzi a század válság-irodalmát, és az európai filozófia élvonalával egy id ben tárja fel az úgynevezett természettudományos világkép mitologikus, pszeudo-vallásos gyökereit (Természettudományos mitológia, 1934; Tudományvallás és vallástudomány, 1936). A huszadik századi egzisztencializmus filozófiai koncepcióját úgyszólván annak születése pillanatától számon tartja, csakúgy, mint a m vészet és irodalom világhelyzetét: Dos Passost és Eliotot, Rilkét és James Joycet, Huxleyt és Powyst. A legtöbbjükr l hazai fórumon tudósít el ször. Gondolkodásmódjában azonban egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az archaikus korok szent könyvei, a hindu, héber, kínai, görög, egyiptomi, iráni és mexikói hagyomány. Kemény Katalint 1936-ban ismeri meg, és nem egészen négy év múlva összeházasodnak. Hyperioni magánya véget ér. Lakást bérelnek a város végén, Óbudán, a Remetehegy oldalában. A lakás nyomorúságos, a falak nyirkosak és a konyhában hull a vakolat, a kokszkályha bef tése minden reggel keserves küzdelem és a legközelebbi f szeres kilométernyi távolságra t lük. De: együtt vannak, a polcokra remekül válogatott könyvtár gy lik, és a ház mögött már kezd dik az erd ösvényén a hajnali séta er t, életkedvet ad. Vakációikat Dalmáciában töltik, az Adria partján. Hamvas Béla Dél géniuszáról mindig különös rajongással ír, vonzza a tenger, a mediterrán táj, Orpheusz világa, ahol a természet oly tündökl en tárja fel önmagát, és ahol az ember közvetlenül érti,... hogy az élet csak akkor magasrend, ha m vészi (Az öt géniusz). A harmincas évek végén kezd dik második alkotói periódusa. A korszak kulcsszava és meghatározója: a hagyomány. E szóban az el z évtizedek minden összegy jtött tudása egybes r södik. Kimondásához a végs segítséget René Guénon adta meg. Guénon a hagyomány egységének és egyetemességének legvilágosabb megfogalmazója. A tradíciót (tradition universelle) f ként a hindu metafizika alapján egzakt módon körülhatárolja, és elkülöníti azt a szociális, vallási, kulturális vagy néprajzi hagyománytól. Hamvas Bélát a hagyományhoz a létezés minden rétegét átjáró válság tapasztalata és élménye vezeti el. Kezdett l foglalkoztatja a kérdés: hogyan lehetséges, hogy szó és tett, tudás és életpraxis között a folytonosság megszakadt, és a szellem nem éri el az életet, az élet nem éri el a szellemet. Miképpen van, hogy vallásban, filozófiában, morálban, államelméletben, m vészetben, ízlésben túlméretezett követelések uralkodnak, e követeléseket azonban senki sem váltja be, s t, a beváltásuk iránt való érzék is századok óta kihalt. Az egész újkori világban van valami alaptalan, felfújt, belül üres nagyzolás, amely magas eszmékre, keresztény vallásra, morális értékekre hivatkozik, de azokat nem veszi komolyan, és azokat megvalósítani meg sem kísérli. Márpedig... a nem realizált szellemiség els következménye, hogy az élet értelme elkallódik. Mert az élet nem olyasvalami, aminek saját magában értelme lenne... Az élet az anyagi természet körébe tartozik, és a szellem érintése nélkül... tehetetlen és vak. Aki azonban a válságról tud, tudnia kell egy válságmentes és tökéletes valóságról is, amely minden krízist megel z. A válság tapasztalatának el feltétele az egység tudása. Az egység-tudatot Hamvas a lélekbe írt kinyilatkoztatásnak nevezi, és azt mondja: ez az a tudás, amelyet mindenki születése pillanatától a szívében riz. Az ember ugyanis minden korban és világtájon azonos szellemi alaphelyzetet hoz magával. Err l az anthropológiai alapállásról a kinyilatkoztatás ad hiteles információt, a kinyilatkoztatást pedig a szentkönyvek rzik. Amint Szufi-tanulmányában írja: Az ihlet sajátságosképpen minden népnél teljesen más, mégis az egész földön egyöntet. Amit esetleg valahonnan átvesznek, az mindenütt megvan, és ha elég mélyre ásnak, azt mindenütt megtalálják és ugyanazt találják... Ezt a minden népnél más, mégis az egész földön azonosat hívják hagyománynak. Mi a hagyomány? Metafizikai tudás, de nem az európai filozófia értelmében, hanem úgy, ahogy azt a Véda, a Tao-te king vagy az Evangélium rzi. Hamvas a hagyományt a létr l szóló hiteles információnak nevezi, olyan tudásnak, amely az embert a szellemi, a valóság, a lélek, a világegyetem, a természet alapkérdései fel l egzakt módon tájékoztatja. A metafizikai hagyományt meg kell különböztetni a mítosztól, vallástól, filozófiától és tudománytól. A mítosz a metafizikát a májá fátylába burkolja álommal vegyíti, a tudást képpel, színnel, eseménnyel ruházza fel, a princípiumokat kozmikus történéssé alakítja. A testetöltés hasonló folyamata játszódik le a vallásban is. A vallások gyökere is az egyetemes hagyományban

5 van... de (a vallás) már teljes egészében történeti képz dmény, mert az egyetemes metafizikát a nép, az id, a faj szellemében oldja fel. Vallás sok van, hagyomány csak egy. A sok vallás úgy aránylik az egyetlen smetafizikához, mint kép a lényeghez, a jelkép értelméhez, mint a számsor számai az egyhez. Ugyancsak különbséget kell tenni a hagyomány alapján állók és a szcientifikus tudós álláspontja között. Mind a tudományos kutatást, mind a hagyomány tanulmányozását egyfajta igazságszenvedély vezeti, de más-más alapra építkeznek és megismerési módszerük is eltér. A hagyomány matematikai szimbolikával kifejezve: az egyre épít, a modern (profán) tudomány a nullára. Ezért mondja Guénon, hogy a tudomány valójában ellenhagyomány. Minden kutatásnak rejtett el feltételei vannak, és az igazságszenvedély sohasem min sítetlen. A rejtett el feltétel világnézet, amely a tudományosan felvethet kérdések körét messze meghaladva a filozófia (metafizika) területére vezet át. A hagyomány és a filozófia kezdetben egy volt, ahogy az ún. keleti filozófiákban ma is egy. Amikor az európai filozófia a hagyomány magját képez egységtudatot és a minden egy evidenciaélményét magából kivetette, a lét fölé ítél bírónak az észt helyezte. A centrum elvesztésének folyamata a görög filozófia Platónt közvetlenül követ id szakában kezd dött el, és a bölcselet labirintusjárása és relativizálódása azóta a mai napig tart. A hagyomány az észt nem tekinti autonóm princípiumnak, hanem olyan eszköznek, amely vagy a kinyilatkoztatást szolgálja, vagy a létromboló er ket. A kinyilatkoztatásban gyakran esik szó - ezúttal buddhista megfogalmazásban az észt meghaladó tudásról, azaz olyan ismeretr l, amelyet a ratio már sem követni, sem kontrollálni nem tud. Ez az a tudás, amelyet a kinyilatkoztatás riz, és amelyet az ember nem logikai következtetéssel, hanem közvetlen belátással (intuícióval) ragad meg. A hagyomány tanítását a szent könyvekb l ismerhetjük meg. A tradíció azonban nem korlátozódik az ókor szent könyveire. A tudást rz és továbbadó szakrális szubjektumok, próféták, bölcsek, szentek, eretnekek, papok, gondolkodók, m vészek, tudósok sora az emberi emlékezet kezdetét l a legújabb id kig nyomon követhet, az id ben mint a lánc szemei kapcsolódnak egymáshoz, de nem a fejl dés, hanem az id fölötti egyöntet ség jegyében. A hagyomány tanításában, lévén az tisztán metafizikai, a történetiségen nincs hangsúly, jóllehet a megfogalmazás minden korban más és más. A kereszténység és a hagyomány viszonyának tisztázása Hamvas Béla számára alapkérdés. A kereszténység eredeti alakjában, ahogy az Evangéliumban megjelent, nem vallás, hanem hagyomány, éspedig minden valószín ség szerint a hagyomány fundamentuma, amely a létezés értelmét maradéktalanul kimondja. Az Evangélium tanítása az skori hagyománnyal egyetlen pontban sem áll ellentétben, attól mégis alapvet en meg kell különböztetni. A kereszténység megjelenésével a hagyomány egzisztenciális hangsúlyt kap. A megtestesülés tényével az ember az id beli és az id fölötti keresztjének centrumába kerül... Hamvas gyakran visszatér fordulata: itt, most, egyszer és soha többé. Minden pillanatban az örök nyílik meg az ember számára. Kés bbi írásaiban a kereszténység tanításának tisztázása egyre többet foglalkoztatja, és meggy z déssel vallja, hogy értelmes emberi élet azon kívül, amit az Evangélium hirdet, aligha képzelhet el. A hagyomány a kereszténységben beteljesül, a kereszténység számára pedig a hagyomány olyan el zmény, amelyen az Evangélium valódi jelentése és jelent sége kidomborodik. A kett különböz ségének és egységének tisztázása világos értelmet teremt, és a két egymással indokolatlanul szembeállított világ, Kelet és Nyugat között az egységet közös egyetemes bázisukon helyreállítja. A háború alatt három ízben (1940, 1942, 1944) hívják be katonai szolgálatra. Különös, hogy a történetnek ezekben a zaklatott éveiben bels útja milyen nyugodt és töretlen. Tartalékos tiszt a légier nél, megjárja az orosz frontot (1942 április-szeptember), de ugyanebben az id ben Lao-cét, Jacob Böhmét fordít, esszékötetet jelentet meg (Láthatatlan történet, 1943), és belekezd abba a nagyszabású vállalkozásba, ami még a háború után is, egészen a hatvanas évek elejéig foglalkoztatja. Gy jt címe: Az sök nagy csarnoka. A m a hagyomány legfontosabb könyveinek fordítása és a hozzájuk írt bevezet kommentárokat tartalmazza. Néhány közülük még a háború végén megjelent (Kungfu-tse: Lun yü, 1943; Tibeti misztériumok, 1944; Henoch apokalypsise, 1945), többségük azonban kéziratban maradt

6 1944 nyarán csapatát Németországba vezénylik. Megszökik és bujkál. Az ostrom poklának betet zése, hogy lakásukat bombatalálat érte és mindenük elpusztul. A hegyoldalt könyvek, kéziratok lapjai borítják. Felesége mesélte kés bb, hogy a veszteség nagyon is ambivalens hatással volt Hamvas Bélára. A kétségbeesés mellett egy új érzés is megszületett: mintha nyomasztó tehert l szabadították volna meg. Silentium cím esszékötetében maga err l így ír: Mesterem arra tanított, hogy a negatívumokkal sohase elégedjek meg. Keressem meg a pozitív jelentést. Ha nem találom, keressem tovább. Minden sötétség igazi értelme, hogy fény... A sötét esztend ben minden földi vagyonomat elvesztettem. Kint voltam a havas úton és a fájdalomtól és a félelemt l bömböltem, mint Jób, és Istent hívtam és a hóba vetettem magam, mert éreztem, hogy nem hallgatott meg... Koldus lettem. A birtok világa megsemmisült. De aránylag hamar meg tudtam érteni, hogy csak a birtok világának megsemmisülése után léphet át az ember a létezés világába... Sohasem tudtam volna lemondani... Valaki a birtokot levakarta rólam. B röm is vele ment, de nem baj... igyekszem többé semmihez sem odaragadni. Koldusnak lenni nehéz, de jó... Effektív létezés csak a birtoklás teljes felszámolása után lehet. Itt kezd dik a valóság. És valóban, életének utolsó szakaszát a földi berendezkedés ideiglenessége jellemzi. Könyvtárat többé nem gy jt, önálló lakáshoz nem jut márciusában felesége szüleinek lakásába költözködnek, szándékuk szerint átmeneti jelleggel, valójában végérvényesen. A háborút követ néhány év viszonylagos nyitottsága még egyszer felvillantja el tte a nyilvános m ködés lehet ségét. Az Egyetemi Nyomda kis tanulmányai címmel sorozatot szerkeszt. A füzetek célja, hogy a 20. századi Európa szellemi helyzetér l minél szélesebb kör áttekintést adjon. Ugyancsak hiánypótló céllal szemelvény-gy jteményt állít össze: Anthologia humana Ötezer év bölcsessége címmel. A kötet 1946 és 1948 között négy kiadást ért meg. Megélénkül személyes kapcsolatai is a kibontakozás lehet ségével kecsegtetik. Könyvtári munkahelyén egymást váltják látogatói, fiatal értelmiségiek, m vészek, írók. Intenzív kapcsolatot tart fenn Weöres Sándorral, Várkonyi Nándorral Baránszky-Jób Lászlóval, Molnár Antallal, részt vesz az újjáalakuló Filozófiai és Esztétikai Társaság ülésein és a modern képz m vészeket egyesít Európai Iskola összejövetelein. A valódi közösség megszületését és a közös munka meghittségét ígér kapcsolatát azonban Szabó Lajos és Tábor Béla megismerése jelenti. Egy naplótöredékben írja: Ezerkilencszáznegyvenötben találkoztunk el ször... Folyamatos, hármas megbeszéléseink légkörében, tudtam, ha sikerül, magasabb stádiumba lépek... A feltételek fölött rendelkeztünk. Hármunkban a modern kor teljes tudása aktuálissá vált, és informáltak voltunk nem imaginárius térben, hanem tényleges történeti ellenállások között. Mi ezt a közösséget, annak teljes tudatában, hogy mit teszünk, Egyháznak, Tábor Béla óvatosabb megfogalmazásában, praeecclesiának neveztük... Szabó Lajos és Tábor Béla személyében olyan társakra lelt, akik a zsidóság legnemesebb biblikus hagyományát és az európai gondolat teljes skáláját áttekintve, az apokalipszisnek ebben a kései szakaszában egy hitelesebb és radikálisabb magatartás kialakításán fáradoztak. Gondolkodásmódjukhoz legközelebb Ferdinand Ebner egzisztenciális etimológiája állt. A beszélgetésekr l készült jegyz könyvnek Szabó Lajos egy tanulmányának címét adták: Biblia és romantika ( ) ban a leveg Hamvas Béla körül hirtelen megdermed. A Rákosi-csoport egyeduralomra jut, és a korszak szellemi kérdésekben programadó ideológusai (f ként Lukács György és Keszi Imre) t is célba veszik. A Szabad Nép gúnyos hangvétel glosszákban támadja a magyar szellemi élet polgári csökevényeit, köztük Hamvas Béla Egyetemi nyomdai m ködését. Pártkezdeményezésre vitafórumok alakulnak, pamfletek születnek, melyek kedvelt jelz i: a dekadens, az arisztokratikus, az irracionalista, a zavaros, a misztikus, az antidemokratikus Hamvas. S t: a fasiszta (!) Hamvas. A magyar avangárd festészetr l Kemény Katalinnal közösen írt könyve, a Forradalom a m vészetben (Absztrakció és szürrealizmus Magyarországon, 1947) még megjelenik, de Lukács György a szocialista realizmus objektív kategóriái nevében durva hangú kritikát ír ellene. - Mai távlatból szemlélve, amikor a vita politikai horderejét és egzisztenciális konzekvenciáit már nem igen érzékeljük, Lukács m vészetszemléletének leny göz korlátoltsága inkább csak komikumot vált ki, de akkor érvelésén senki se mert nevetni. Hamvas Bélát kényszernyugdíjazzák és minden publikációs és szerkeszt i jogától megfosztják. Bels szám zetésének kezdete: március

7 Közéleti eltiltása sem munkakedvét nem szegi, sem bels programjától nem téríti el. Túl van az ötvenen, dolgát a világgal ismeri, tudja, hogy a reábízott talentumról milyen számadással tartozik. Bár a nyilvánosságtól való megfosztásáig több, mint kétszázötven publikációja jelent meg, joggal elmondható, hogy oeuvre-jének érettebb, mélyebb, jelentékenyebb és terjedelmében is nagyobb részét a nevezetes névtelenségben írt m vek alkotják. Egyetlen mértéke saját lelkiismerete. Közízlésre, cenzúrára, kiadói önkényre ezentúl nincs gondja. Hogy a hatósági zaklatásokat elkerülje, földm ves igazolványt vált ki, amelyben munkahelyül sógora szentendrei kertjét jelöli meg és 1951 között földet m vel, gyümölcsöt termeszt. A kerti munkában mindig örömét lelte, és számos esszé tanúsítja, hogy közvetlen kapcsolata a földdel gondolkodására milyen termékenyít leg hatott. Mesélte, hogy egyik nagy tanulmányát (a Tabula Smaragdinát) kapálás közben írta. Mire egy-egy ágyás végére ért, a gondolat is formát öltött. Legnagyobb regényét, talán egész pályájának is f m vét, a Karnevált ebben az id ben, Szentendrén írta. Harmadik korszakának fordulópontját ez a m jelzi. Nem mintha a hagyománytól ezentúl elfordulna. Ellenkez leg. Ami most kezd dik, az a hagyománynak a jelenre történ intenzív alkalmazása. A Karnevál a regény-m faj történetében is új kategóriát teremt, amit kísérleti jelleggel beavató regénynek nevezhetnénk. A beavatásnak azonban nem az archaikus, hanem modern, korunkra érvényes, azaz történeti értelmében. A beavatást ugyanis az skorban kizárólag személy: a mester végezhette. A történeti kort a mesterek hiánya jellemzi. A mester helyébe, ha lényegesen sápadtabb formában és bizonytalanabb hatékonysággal is, az írásos hagyomány lépett. Ahogy Hamvas Béla megfogalmazta: Beavatásnak nevezik azt az egyetlen aktust, vagy folyamatot, amikor az ember lesz kült életének határait áttöri és a létezés többékevésbé egészét önmagában helyreállítja. Olyan ez, mintha az ember bizonytalan, ködös álomból nappali fényre ébredne. A Karnevál a létezésnek ezt a többé-kevésbé egészét az emberben aktualizálni képes. A regény a lélek átalakulásainak és sorsalakzatainak kolosszális forgataga, amelyben igaz és gonosz életképzeletek, monomániák, rögeszmék, rületek sokasága kavarog. A léleknek - regénybeli nevén püropaisz miriodermatikosz -nak, azaz a tízezer b r t z gyermekének minden b rét le kell vedlenie, hogy valódi természetét felismerve a sorskerék forgásából kiszabadulhasson. Beavató regénynek kell nevezni azért, mert olvasva a mi merev, egyszólamú realitásunk is megolvad, saját sorsunkra is mélyebb perspektíva nyílik, és a karneváli látásmód hatásától nincs menekvés. Életünkben mintha csak tovább folytatódnék a színjáték. Figuráiban önmagunkra, mindahányunkra ráismerünk. Ha a felismerés mégsem megsemmisít, ennek oka az álarc-torzók mögött felsejl egyetemes ember arca. Ez a magyar irodalomban példátlan, a világirodalomban pedig a legnagyobbak közé sorolható regény harminc évig hevert a kéziratok között ben a gazdálkodó életforma már a legszerényebb megélhetést sem biztosítja számára, és a fokozódó politikai gyanakvás légkörében földm ves státusza tarthatatlanná válik. Állást keres, és ha nem is könnyen, sikerül munkát találnia. Inotán, az er m -építkezésen raktáros. Az életformaváltás nagyobb nem is lehetne. Szentendre csendje után a barakk-világ, ahol... a hangszóró reggel hattól este tízig bömböl, és négyezerötszáz ember napi tizenkét órát tapossa a sarat, túrja, cipeli a földet, szereli a vasbetont. Barátjának, Veress Józsefnek írt levelében helyzetér l így tudósít: A középpont a korcsma és a népbolt. Itt benne vagyok a templomtalan tömegben. Gy jtöm azokat a szavakat, amelyeket itt a legtöbbször használnak, persze trágárságok, és a katonaság ehhez képest igen finom hely volt... Azt hiszem, kevés ember ússza meg ezt bels károk nélkül. Az rültség, a nevetségesség és az erkölcsi sötétség teljesen egyforma. Mindez eszeveszett iramban, hogy fel se lehessen rá eszmélni. De az egyszer, pufajkás munkásokkal valójában rövidesen szót ért és új helyzetébe gyorsan beilleszkedik. Amikor csak raktári munkája engedi, lopva olvas, fordít, ír. Íróasztalfiókját kihúzva ott a toll, a nyitott könyv, a jegyzetfüzet. Szanszkritul és héberül tanul, és Az sök nagy csarnokába tartozó fordítások és kommentárok többségét a hajnali órákban, vagy raktári munkája mellett készíti. (Szánkhja karika, Széfer Jecirah, Kathaka upanisád, Buddha beszédei stb.) 1955-t l Tiszapalkonyára helyezik. Egy ekkor készített fényképen, két óriás gyárkémény között, svájcisapkás munkás mosolyog. A helyzetnek már ura. Tekintete mintha azt mondaná, amilyen terhet a gondviselés az emberre ró, ahhoz mindig ad er t is. A nagy távolság miatt ekkor már csak

8 kéthetenként, szabad szombatjain tud hazautazni. Budapesten keveset tartózkodik. Otthon könyvet cserél, el készíti a következ heti expedíciót és máris indul Szentendrére, a kertbe, ahol a hétvégéket tölti. Néha magányosan, néha egyik-másik barátja társaságában, többnyire feleségével. Saját otthonukat itt szeretnék felépíteni. Az otthon tervéb l törékeny faház lett, és Hamvas Béla már ezt sem érhette meg. A kert egyik zugában azonban, ahol a lombkorona összehajlik, és alatta, ahol a borostyánnal ben tt k padkán még augusztusi délután sem kínzó a h ség, sokszor megpihent. Talán ez a hely volt leginkább otthona. Még néhány év, ezúttal a Bokod melletti er m - építkezésen, és hatvanhét évesen végre nyugdíjjogosultságot szerez (1964). Sok keserves megpróbáltatás ellenére életm vének nagyon termékeny évtizede zárult le így. Hivatalosan megállapított bére hétszázhatvanhét forint nyugdíj - és egy kötegre való írásbeli megrovás, amiért munkaidejében más irányú tevékenységet folytat. Egyetlen dicséret is akad, ebben megköszönik, hogy az április 4-i ünnepélyen a munkásoknak Schumann- és Chopin-zongoradarabokat ad el. Utolsó három regénye, a Szilveszter (1957), a Bizonyos tekintetben (1962) és az Ugyanis (1966) és legjelent sebb esszékötete, a Patmosz ( ) vizsgálódásainak középpontjába a háború utáni uranoszi kor társadalmi kérdése kerül. Mindhárom regény a modern világ egész generációkat megnyomorító tekintélyuralmi rendszereinek, és a szabadságtudatában, méltóságában megalázott kollektívumnak nemcsak szociológiai, hanem metafizikai mondhatnánk üdvtörténeti elemzését adja. A három részb l álló Patmosz a cím János apostol Patmosz szigeti szám zetésére utal azonban nemcsak társadalmi kérdéseket vet föl. Valójában az egész életm összefoglalója, amelyben minden tudása, fiatalkori Nietzsche-rajongásától és hyperioni büszkeségét l érett kora alázatáig és egyszer ségéig számadásra kerül. Életívét jól tükrözi e korszak esszéinek alaphangja, amely a kereszténység vallásfölötti bázisából mind a Nietzsche-i hübriszt, mind Guénon iskolájának evangélium-közönyét elveti. Tudomásunk szerint Hamvas Béla az egyetlen huszadik századi tradicionalista, akinek sikerült az Evangélium tanítását az archaikus hagyománnyal szerves egységben látni, és aki felismerte, hogy e kett höz való viszonyából bármely gondolkodó intellektuális mélysége és hitelessége pontosan lemérhet. Arról, hogy mi az az ív, amelyet ifjúkorától kezdve bejárt, maga a Patmosz második kötetének egyik esszéjében így ír: Visszatérni csak oda lehet, ahol az ember már volt. El ször az újkorból a kereszténységbe tértem vissza, anélkül, hogy az újkorral való közösséget és nehézségeinek vállalását megtagadtam volna, anélkül, hogy hozzá h tlenné váltam volna, hiszen méltónak találtam a gy löletre és az ellene való lázadásra, soha nem vetettem meg annyira, hogy dicsérjem. Aztán a kereszténységb l a hagyományba tértem vissza, oda, ahol a kereszténység is otthon van, a héberek és a hinduk, a kínaiak és az egyiptomiak, az indiánok és a görögök közé, oda, ahol a kereszténység is megszületett, ahol minden gondolat és szokás és rítus és eszme, törvény és tudás annyira hasonló, hogy felcserélhet, és mindaz, ami van, még egymáshoz egészen közel áll. Aztán a hagyományból visszatértem az alapállásba, a fundamentumra, a status absolutusra, anélkül, hagy megtagadtam volna akár az újkort, akár a kereszténységet, akár a hagyományt, az egészet magammal hoztam és helyére visszatettem, és a létbe visszatértem, anélkül, hogy az életet megtagadtam volna, oda, ahol semmi sem hasonló és nem rokon és nem felcserélhet, hanem egy, ahol semmi sem szabálytalan, hanem normális, amihez képest minden egyéb viszonylagos és esetleges és múlandó, ahol az ellentétek összetartoznak, kint és bent ugyanaz, t z és víz egymásban nyugszik, mert középpont, egyetlen, lét, mozdulatlan és örök. Az utolsó évben (1968) lendülete megtörik, életereje kimerül. Korábbi terveit, így f ként a Scientia sacra második részének még hiányzó köteteit már nem tudja megvalósítani. A tizenkét kötetre tervezett és a kereszténységet születése pillanatától a legújabb id kig áttekint tanulmányból csak négy korábban írott könyv készült el ( ). A végs összefoglalás, a Scientia aeterna pedig csupán m -terv maradt. A feladat, amelyet magának kit zött, is tudta mindig, egy élettel nem valósítható meg. Nevetve mondta, ha minden tervét beváltaná, napi munkabírását tekintve ötszáz évre lenne szüksége. Alig több, mint hetvenet kapott november negyedikén agyvérzést kap, és három napi bénult állapot után, hetedikén délben meghal. Felesége Szentendrén temetteti el a helyen, ahová élete során mindenhonnan visszatért

9 Hamvas Béla halála óta tizenhat év telt el. Utóéletér l, a m vek sorsáról nem nehéz számot adni. A bibliográfia tanúsága szerint ha meg is jelent egy-egy tanulmány, esszé, ezek többsége a háború el tti publikációk másodkiadása. A nyolc-tízezer oldalas kéziratos hagyaték lényegében érintetlen. - Az illegális terjesztés annál inkább virágzik. A m vek hazai underground-forgalma nagyobb, mint bármely íróé valaha is volt. A gépelt szövegek számtalan változata forog közkézen és a másolatok szövegépsége gyakran botrányos. Az illegális terjesztés Hamvas személyét az okkult izgalmaknak olyan ködébe vonja, amelyt l maga mindig viszolygott. Bár egyre több író, irodalomtörténész szorgalmazza az életm teljes feltárását, a hallgatásból köréje épített falak még éppen csak repedeznek. Nehéz számot vetni olyan íróval, aki magát a feltétlen szabadsággal kötelezte el. Mind m veire, mind személyére találó a kép, amelyet a középkori sorsvet kártya, a Tarot legutolsó lapjához készített: Nézz meg mindent, s ami jó, tartsd meg! (Kép: férfi hátán batyuval, kezében bottal lép, mögötte a kutya ráugrik és a nadrágját tépi. Felirat: bolond.) E matrixnak nincs száma. Nem tudni, hogy 0, vagy 22. A Tarot nagy problémája. Egyesek úgy értelmezik, hogy mint egyes kártyajátékokban a páratlan, a Fekete Péter, a komikus figura, az asztalnál a tizenharmadik, aki a közösségen kívül él és a kutyák nadrágját tépik. Ha a bolond tényleg bolond, akkor az, aki az ineptia mysteriiben szenved, a misztériumok iránt való érzéketlenségben. Ennél nagyobb idióta nincs. Legyen és maradjon a kutyák martaléka. Ez az ember mihelyt a kerítésen túl lev dolgokról van szó, gyanakodik, hitetlenül hunyorgat és azt hiszi, valaki falhoz akarja állítani. Ez aztán a bolond! Ennek a batyujában tényleg csak rongy van, legfeljebb skatulya. *forrás: Dúl Antal Az ember tudatában a divinum helyett a humanum foglal helyet: így válik a vallás transzcendenssel való kapcsolat helyett eleinte részvét- és könyörületvallássá, aztán testvériség-vallássá, egyenl ség-vallássá, vagyis az isteni vallás emberi vallássá, így vált az ég földivé, a szakrális szociálissá, a bölcsesség tudománnyá, a költészet filológiává, a m vészet virtuóz mutatvánnyá, az arya szudrává, az emberiség tömeggé. (A világválság) Hamvas újra divat* A szombathelyi Életünk egész februári márciusi számát Hamvas Béla emlékének, illetve m ve utóéletének szenteli. A lapot nyitó tanulmányában Bogár László pontosan mondja ki az ezzel kapcsolatos legf bb dilemmát: Hamvas Béla életm vér l beszélni egyszerre felemel és reménytelen vállalkozás. Az örök bölcsesség és der transzcendens világából most valószín leg jóindulatú kedvességgel mosolyog a Mester, figyelvén ügyetlen csetlés-botlásomat. Valóban, különösen megmosolyogtató a»ma«szétes világából kísérletet tenni, hogy újrafogalmazzuk, vagy akár tovább vigyük, amit gazdag életm vében ránk hagyott Megmosolyogtató, valóban, mégsem kikerülhet, hiszen minden generációnak értelmeznie kell a számára meghatározó m veket. Hamvas Béla munkái, ki ne tudná, nehezen találtak el az olvasókhoz. A múlt század negyvenes éveiben az értelmiség egy köre még olvashatta esszéit, aztán évtizedekig nem jelenhettek meg könyvei, csak a hatvanas-hetvenes években kezdték elszánt lelkek könyvtárak és antikváriumok mélyéb l kibányászni ezen opusokat. Ma lényegében Hamvas Béla harmadik korszakát éli: könyvei megvásárolhatók, és a legifjabbak is megismerkedhetnek azokkal, akikre igencsak ráfér némi szellemi nívó a szappanoperák és a mindent elözönl kulturális szemét korában. Talán épp ezért is fordulnak egyre többen Hamvas m véhez. A lapban Dúl Antal, akinek elévülhetetlen érdemei vannak az életm feltámasztásában, Ambrus Lajosnak mesél a Mester m vének utóéletér l, de a Hamvas-recepció furcsaságait sem hagyja szó nélkül, megemlítve például, hogy a nemrég közreadott magyar esszéirodalmi antológia szerkeszt i elfeledkeztek Hamvasról. Buji Ferenc a hamvasi hagyományértelmezés stádiumairól értekezik

10 Sz cs Géza arra emlékezik, hogy a hatalom az Aczél-korszakban hogyan tartotta távol nemcsak Hamvas m veit, de a rá való halvány hivatkozásokat is a folyóiratoktól. Darabos Pál, Hamvas életrajzírója a Mester Féja Gézához f z d barátságáról értekezik. Alexa Károly Hamvas Béla szakácskönyve I. cím munkájában az érzéki gondolkodó szakácsm vészettel kapcsolatos munkáit tekinti át (A Jóisten uzsonnája, A bor filozófiája, továbbá regényei, a Karnevál meg a Szilveszter egyes bekezdései stb.). Weiner Sennyei Tibor a bölcsel t kezdetekt l foglalkoztató Orfeusz alakját (és az orfikus hagyományt) elemzi, míg Sava Babic Hamvas szerb fordítója és méltatója abban reménykedik, hogy egyszer hazájában is megjelenhet majd a nagy bölcsel teljes életm ve. Karol Wlachovsky, A bor filozófiájának szlovák fordítója azon elmélkedik, hogyan virágzott fel a történelem során a magyar borkultúra, s ehhez milyen módon köt dött és köt dik minden ellenkez látszat ellenére a szlovákságé. A történelem arra tanít minket, hogy türelmesek legyünk mondja, és ez a gondolat is szinkronban van Hamvas Béla munkásságával. *forrás: Magyar Nemzet, március 3. (15. oldal) Kákonyi Péter A három bázishivatal: a rend rség, az adóhivatal és a sajtó. A közigazgatás ezzel a három szervével gyakorolja hatalmának fenntartása érdekében az er szakot, a kizsákmányolást és a hazugságot. A három aktus soha a történetben külön nem jelentkezett, akármelyik és bármilyen társadalomban jelent meg, a másik kett ott volt. (Patmosz I., Értekezés a közigazgatásról) Raktárosi létre kényszerítették a metafizika magyar mesterét* Száztíz éve, március 23-án született Eperjesen Hamvas Béla posztumusz Kossuth-díjas író, filozófus, esszéíró. A család 1898-ban költözött Pozsonyba, ahol lelkész édesapja az Evangélikus Lyceum magyar-német szakos tanára lett. Hamvas Béla is ebben az iskolában érettségizett ben, majd önkéntes katonai szolgálatra jelentkezett. A kadétiskolai kiképzés után ben az ukrán, majd az orosz fronton szolgált, ahol kétszer is megsebesült. Az els világháború után, mivel apja nem volt hajlandó h ségesküt tenni a szlovák hatóságoknak, kitelepítették ket, s 1919-ben Budapestre költöztek. Hamvas a pesti egyetem bölcsészkarának magyar-német szakos hallgatója lett, emellett a Konzervatórium zeneelméleti el adásait látogatta, s alkalmi hallgatója volt az orvostudományi karnak ban a pozsonyi Tavasz cím folyóiratban jelentek meg els irodalmi tárgyú írásai. A diploma megszerzése után 1923-ban a Budapesti Hírlap és a Szózat újságírója lett. Ebben az id ben ismerkedett meg Angyal Ilonával, akit 1928-ban feleségül is vett ben a F városi Könyvtárban helyezkedett el könyvtárosként, s itt dolgozott egészen 1948-ig. Ez az id szak írói szempontból életének egyik legtermékenyebb id szaka volt, sorra jelentek meg esszéi, tanulmányai, recenziói többek között az Athenaeumban, az Esztétikai Füzetekben, a Forrásban, a Katholikus Szemlében, a Nyugatban, a Sorsunkban és a Válaszban ben Kerényi Károllyal közösen megalapította a Sziget szellemi m helyt, s közösen szerkesztették a Sziget cím folyóiratot is. Ebben az évben házassága felbomlott, egy évvel kés bb megismerkedett a m fordító és m vészettörténész Kemény Katalinnal, akit 1937-ben vett feleségül. A II. világháború kitörése után háromszor is behívták katonai szolgálatra, harcolt az orosz fronton is novemberében, amikor csapatát Németországba vezényelték, megszökött s Budapesten bujkált feleségével januárjában Remete-hegyi lakásukat bombatalálat érte, elpusztult évtizedek óta gondosan gy jtött könyvtára, valamint több ezer oldal kézirata is. A háború után egy ideig az Egyetemi Nyomda kis

11 tanulmányai cím sorozatot szerkesztette, egészen 1948-ig, mikor is Keszi Imre és Lukács György sorozatos bírálatai és támadásai után B-listára került, állásából felfüggesztették és március 1- jével nyugdíjazták. Az ezt követ id szakban fizikai munkásként kereste kenyerét: el bb földm ves-igazolványt váltott ki s sógora szentendrei kertjét m velte, 1951-t l Bokodon, Inotán, majd Tiszapalkonyán az Er m beruházó Vállalat építkezésein volt raktáros és segédmunkás, s közben szanszkritül tanult, latin, görög, héber, kínai szerz ket fordított tavaszán megpróbálta visszaszerezni könyvtárosi állását, de kérését elutasították, így fizikai munkásként nyugdíjazták 1964-ben. Életének utolsó éveit Budapesten töltötte, s fáradhatatlanul írta esszéit és tanulmányait, egészen november 3-áig, amikor agyvérzést kapott, s négy nappal kés bb, november 7-én meghalt. Ahogy élete sem mondható szabványosnak, m vei nagy részének is különös sors jutott. Életében csak a Láthatatlan történet cím esszégy jteménye jelent meg 1943-ban, majd 1947-ben a Kemény Katalinnal közösen írt Forradalom a m vészetben cím tanulmánykötet. Halála után írásai szamizdatban terjedtek, s csak 1983-ban tört meg a Hamvast övez hallgatás, ekkor adták ki A világválság cím munkáját, majd 1985-ben az 1948 és 1951 között írt zseniális regényét, a Karnevált. Ezt követ en, feleségének és az író szellemi hagyatékát gondozó Dúl Antalnak köszönhet en sorra láttak napvilágot esszéi, nagyobb lélegzet tanulmányai és regényei: 1987-ben a Silentium, Titkos jegyz könyv, Unicornis, 1988-ban a Scientia Sacra, Az öt géniusz, A bor filozófiája, 1991-ben három regénye, a Szilveszter, Bizonyos tekintetben, Ugyanis, 1992-ben a Patmosz, 1994-ben a Tabula Smaragdina, 1996-ban az Extázis. Életm vének kiadása azóta is folyamatos, legutóbb Az sök nagy csarnoka cím munkájának több kötete jelent meg. Hamvas egyedülálló jelensége a honi filozófiai, irodalmi életnek, az ún. szakrális metafizika utolsó nagy egyénisége, a válságkutatás egyik legeredetibb nézeteket valló kutatója volt. Felette állt a különböz filozófiai irányzatoknak, gondolatrendszereknek. Gondolkodásának középpontjában mindig az Egész állt, m veiben a hagyományt, az emberiség népen, fajon, nyelven, koron túli közös és egységes szellemi tudását vizsgálta, amelyet legtisztábban a szent könyvek közvetítenek. Ezért tanulmányozta a legkülönfélébb kultúrák, vallások írásos emlékeit, a Bibliától kezdve Lao Ce és Konfuciusz m vein, Buddha beszédein keresztül a tibeti Halottaskönyvig. Életében elhallgatás, magány és értetlenség volt osztályrésze, az utóbbi id ben azonban több posztumusz díjjal is elismerték munkásságát: 1990-ben Kossuth-, 1996-ban Magyar Örökség, ben Magyar M vészetért díjat kapott. Szellemi örökségét több társaság is ápolja, a többi között a Budapesten m köd Hamvas Béla Kör, s az 1989-ben alakult koppenhágai Hamvas Béla Klub. Sz cs Géza "szellemi és erkölcsi lámpagyújtónak és ablaktisztítónak" nevezte, "aki úgy írt magyarul, mint ahogy a tenger beszél önmagával". *forrás: Múlt-kor, MTI-Panoráma március 24. Sarudi Ágnes A karrier nem magától keletkezik, hanem azt csinálják. A karriernek semmi köze ahhoz, hogy az ember képességeinek bevetésével, tanulással, munkával, szorgalommal és szívósan m ve elismeréséért küzd, és a közösség ezt az er feszítést különböz privilégiumokkal jutalmazza. (64-es cikkek, Az egzisztencializmus után) Béla bácsi * Hamvas Béla, nem volt a Barátom. Csupán csak, mint körülötte annyian, láttam a ragyogását, és szebb, gazdagabb lett t le az életem. Mintha egy csillag tévedt volna ide, magával hozta a fényét, melegét. Sugárzott. Nem ismertem Hamvas Bélát, a filozófust, az írót. És nem ismerem ma sem, de szándékomban áll a még hátralév id mben megismerkedni a m veivel. Ismertem viszont Hamvas Bélát, az embert. Ismertem egy kis részt, az életéb l: ismertem az "akkori " munkáját, a szokásait, a reakcióit. És ismertem a hétköznapjait. Emlékszem a kezére, a hangjára, a tekintetére, a hajára, a

12 bozontos szemöldökére, a tartására. És emlékszem a mosolyára. Hamvas Béla, ezt írják az irodalomtörténészek 1962-ben került Inotáról, én úgy tudtam, hogy valamivel korábban, és Tiszapalkonyáról, a Bokodi H er m építkezéshez. Azt gondolom, hogy ezt, egész pontosan ma már nem is lehet tudni, mert hosszabb-rövidebb kiküldetéseket, majdnem mindenki kapott más Kirendeltségekre is, és nem biztos, hogy a mozgásokat, az adminisztráció pontosan követte. Mindhárom munkahelyen, Az Er m Beruházási Vállalat raktárosaként dolgozott. Több helyen olvastam, igencsak laza és pontatlan megfogalmazásban, hogy a beosztása: raktári segédmunkás volt. Ez, így, kereken kijelenthetem: nem igaz. Nem ismertem az Inotán, és Tiszapalkonyán töltött éveit, az ottani munkáját, és beosztását. Azt viszont biztosan tudom, hogy Bokodon, egy ideig gondnok volt, alighanem, szállásgondnok is, majd, fogyóeszköz raktáros, de saját, külön, raktári segédmunkással. Tudomásom szerint, Hamvas Béla végzett egyéb munkát is, mint bárki, ha úgy adódott. Ez a munka azonban, nem hiszem, hogy" segédmunka", lett volna. Annak elvégzésére, elegend ember állt rendelkezésre. Hamvas Béla, Bokodon dolgozott egészen 1964-ig, a nyugdíjazásáig. Azt gondolom, hogy, is, mint mindenki, szívesen maradt volna továbbra is itt, azonban, 1964-ben megtörtént a H er m üzembe helyezése, és m szaki átadása. Az Er m Beruházási Vállalat, és alvállalkozói fokozatosan levonultak. A jól összeszokott csapat, szétesett. Bánhidán, még voltak befejezésre váró munkák, a Gyöngyösi, és Százhalombattai er m építkezések pedig akkor kezd dtek. Béla bácsi, a nyugdíjazást választotta, én, Bánhidára kerültem, a többiek máshová. Itt, a Bokodon töltött évek alatt dolgoztam együtt Hamvas Bélával, hol, mint adminisztrátor, hol mint anyagkönyvel. Íróasztalaink, alig pár méterre álltak egymástól. Ez azonban sajnos nem azt jelentette, hogy mindennap, és szünet nélkül együtt dolgoztunk. Béla bácsi is kapott id nként más tennivalót, én pedig hol a bérelszámolóban, hol pedig az admin. vez. mellett dolgoztam, vagy éppen Budaörsön, a központi raktárban. Huszonéves voltam, Hamvas Béla pedig elmúlt 60 éves. A köztünk kialakult kapcsolat, amolyan - "Csókolom Béla bácsi, hogy tetszik ma lenni?", volt, a teljesen megszokott és a munkahelyen elfogadott, "Hogy van ma Hamvas szaktárs? " helyett. Ezért, el re is elnézést kérek, ha id nként becsúszik emlékeimbe a "Béla bácsi". Így gondolok rá, ma is! Hamvas Béla helyett. Nekem azonban, erre a megszólításra, felhatalmazásom volt. Komolyan, és szintén megbotránkozom azonban azokon, akik, bár soha nem találkoztak Hamvas Bélával, per "bátyám"-nak titulálják. Hamvas Bélával, nem lehetett "haverkodni". Soha nem láttam senkit, aki ezt megtette volna. Az egész "el fordulása", magatartása, tiszteletreméltó volt, és a szemmel látható tartózkodása, eleve kizárt minden bizalmaskodást. Akkor is, és így, visszanézve is azt gondolom, hogy jól meg voltunk. Olyan családból jöttem, ahol szerettük egymást, figyeltünk egymásra, tör dtünk egymással, és tör dtünk a környezetünkben él kkel is. Tiszteltük az id s embereket. Sváb Nagypapám, fiatalon halt meg spanyol influenzában, a halálos ágyán, így köszönt el a 7 kislányától:" koldus, kenyér nélkül, rászoruló, jó szó nélkül, a házatoktól soha el ne menjen ". A hét kislány közül a legnagyobbik, akkor14 éves, volt az Édesanyám. ezt hozta magával, és ezt adta tovább. Én is magammal vittem az otthonom szellemét, szokásait, és az otthonom értékrendjét. Mindenhova. Bokodra is. Ha nem is tudtam, hogy ki volt Hamvas Béla, biztos vagyok benne, hogy nem nehezítettem meg az életét. Bokod. Bokod bizony, egészen más volt, mint ahogy Hamvas Béla életrajzírói azt elképzelték, és leírták Itt, nem volt igaz, hogy szörny munkásszálláson, pici és rendetlen szobában, hajnalban, meg kés este, és lopva, meg, az íróasztalfiókban, írta csodálatos m veit. Gyanítom, hogy Inota és Tiszapalkonya esetében sem lehetett teljesen igaz, mert, ha ott valóban raktári segédmunkásként dolgozott, akkor, bizony íróasztala sem volt. Ha pedig nem volt, akkor milyen fiókban tudott, " lopva" írni? Vagy, talán folyton magával cipelt egy fiókot, hogy abban, "lopva" írhasson? Ha, mégiscsak volt íróasztala, akkor pedig nem volt raktári segédmunkás. Ide kívánkozik, az alábbi idézet: " Hamvas, mint tudjuk, élete legtermékenyebb id szakában, vagy húsz éven keresztül, legfeljebb Budapestre utazhatott kéthetente meglátogatni a feleségét, kicserélni az egyáltalán hozzáférhet könyveket, azután vissza a lármás, koszos, rült er m építkezésekre, ahol hajnalonta írhatott csak pár órát ". Fogalmam sincs róla, hogy a szerz ezt honnan vehette. Több helyen is szóba került, Hamvas Béla

13 13 évet dolgozott az Er m Beruházási Vállalatnál, 1951-t l ig, - tehát csak a szerz tudhatja pontosan, hogy Hamvas Béla hogyan tudott "visszautazni" 20 éven keresztül (!) a lármás, koszos er m építkezésekre, ahol csak 13 évet dolgozott.! Nem írja le viszont, hogy, hogyan "fogadták"? 7 éven keresztül(!) ott, ahol nem is dolgozott! Gondolom, csodálkozva. És azt sem írja a szerz, hogy miért ment oda? Hogy írni tudjon hajnalonta? Azt gondolom, több odafigyelést érdemelt volna Hamvas Béla! Nagyon nehéz, és szomorú éveket élhetett át. Nem volt az t megillet helyen. Ez mind igaz. Miért kell azonban ezt megtoldani még olyan kiegészítésekkel, amelyekhez, köze sincs a valóságnak. Elég drámai volt a helyzete e nélkül is, miért kell ezt fokozni? Biztos vagyok benne, hogy a szerz nagyon szeretheti Hamvas Bélát, és sajnálja is azért az életért, ami neki jutott. Hamvas Béla azonban, er slelk ember volt. Elfogadta azt a helyzetet, és felülkerekedett rajta. Nem roppant össze. Ami a 2 hetenkénti hazautazásokat illeti, bizony, az sem stimmel, hetenként lehetett hazautazni. Akkor még fillérekért. Egyébként pedig, ezeken a kiemelt beruházásokon nagyon jól fizettek. A jó fizetésen felül pedig az ott töltött id re mindenki megkapta a külszolgálati díjat, ami olyan összeg volt, hogy csak abból, rendesen meg lehetett élni. Nem jelenthetett gondot, tehát a kedvezményes vasúti jegy megvásárlása. Más kérdés, hogy nem mindenki akart hazautazni. Hamvas Béla esetében ezt nagyon is meg tudom érteni, kizárt dolognak tartom ugyanis, hogy akkora vonzer vel bírt volna az a "f tetlen hall, amelyen mindenki keresztül járt." és kizárt dolognak tartom, azt is, hogy ott, élni, írni, dolgozni lehetett. Attól tartok, hogy nem volt "haza", ahová utazhatott volna. Megkockáztatnám azt a megállapítást is, hogy élete legtermékenyebb id szakában, azért volt olyan termékeny, mert ezt az id t, nem otthon töltötte. Teljesen magányos embernek t nt. A naponta frissen váltott vasalt ingeit, azt hiszem a lakótelepi takarítón gondozhatta. Sokszor láttam t hétf reggelenként, "otthonról" visszatérve, picike vállra akasztható táskájával, amiben legfeljebb 1-2 könyv lehetett, otthon sütött "pogácsa", és frissen vasalt ing azonban nem. A szeret gondoskodás, hiányzott a táskájából, ahogy az életéb l is. Sohasem látogatták, pedig Bokodon lehetett volna, volt aki a feleségét, anyósát, gyerekét is lehozta egész nyárra. Gyönyör kirándulóhelyek voltak a közelben, Majk-puszta, Várgesztes, Tata stb. Béla bácsihoz azonban, soha nem jött senki, és levelet sem kapott. Az élete, kívülr l, sivárnak, érzelemszegénynek t nt. Hogy emiatt, szenvedett-e, azt, nem tudnám megmondani. Nagyon keveset beszélt magáról, én pedig még kevesebbszer kérdeztem. Az biztos, hogy mindig, nagyon összeszedett volt. Boldog azonban, nemigen lehetett. "Mindenki tudja, hogy boldog embernek nincsen irodalma. Nincs festészete, filozófiája, beszéde. Nincs zenéje sem. Ez mind boldogtalanság. Ez a szép boldogtalanság. A boldogtalanság megszépítése, ami az egész m vészet." Azt gondolom, hogy Hamvas Béla, az író, szép boldogtalanságban élhetett. Biztos vagyok benne, hogy Hamvas Béla megérdemelte volna bármelyik Európai Egyetem katedráját, és nagy veszteség a világnak, hogy nem kaphatta meg! Mennyi tanítványa élhetne még mindig, és talán szebb lenne, más lenne t lük a világ! Megérdemelte volna a katedrát, ezért nagyon ide kívánkozik a kérdés: mégis, hol a fenében voltak akkor, az állítólagos jóbarátok?! Miért nem segítettek?! Könny jóbarátnak vallani azt, aki már elment.! De merre jártak akkor, amikor tenni kellett volna érte valamit?! Több olyan ismert m vészt is látok most a barátok között, akik nem hullottak ki Isten tenyeréb l, az akkori rendszer pedig a kebelén viselte ket. k tudták, hogy Hamvas Béla az évszázad legnagyobb filozófusa volt. Miért nem segítettek? Szóval, nem volt egyetemi katedrája Hamvas Bélának. És nem tudhatom, hogy emiatt, szerencsétlennek érezte-e magát, avagy sem. Sohasem beszélt róla. Egyet azonban, teljes felel sséggel kijelenthetek: Béla bácsi, jól érezte magát Bokodon. Legyen ez vigasz mindenkinek, aki tényleg szerette t! A Bokodi Er m építkezés, egyébként, igen jól szervezett volt. Miel tt az Er m Beruházási Vállalat felvonult volna, már elkészült a lakótelep, ahová felvonulhatott. Maga a lakótelep, Oroszlánytól, kb. 5 km, Bokodtól, kb. 3 km távolságra volt, egy gyönyör, vadvirágos mez kell s közepén. A házak, rövid utcácskákban álltak, és egészen mások voltak, mint a mai lakótelepi házak. Kisméret falazótéglából épültek, és külön álló, szoba összkomfortos, földszintes házak voltak, ápolt, virágos el kerttel, fiatal fákkal, bokrokkal, és kevésbé ápolt hátsó, füves kerttel. A házak hátsó teraszai, erre a füves kertre nyíltak. És, innen nyílt, ameddig a szem ellát! Minden oldalról a végtelen mez! Sokszor szokott ott

14 sétálni. Szinte, mindennap, reggelenként, vagy estefelé. Ilyenkor, ha láttam, integettem neki, s ha is látott, visszaintegetett. Nem mindig láttam, mert néha elfeküdt a f ben. rzök róla egy különös képet az emlékeimben. Dolgozni indultam, viszonylag korán, és a kb. 800m.-es séta alatt, nem láttam sehol Béla bácsit, ezért, miel tt az Er m höz értem volna, még egyszer visszafordultam. És akkor ott volt, mint egy Látomás. Nincs rá jobb kifejezés. Földbe gyökereztem. A nap, Béla bácsi háta mögött, eléggé lent még, er teljes sugarakkal, gyorsan vonuló fehér felh k között bujkált. Béla bácsi pedig jött, mosolyogva, körülötte a színes, vadvirágos mez, háta mögött, mint egy glória, a folyton mozgó napsugarak, kezében pedig egy kornyadt kamillacsokor. Egyszer, megkérdeztem, hogy miért sétál rendszeresen, még nagyon rossz id ben is. Ezt válaszolta: "Mert elindul a lelkem gondolkodni, én meg utána eredek Béla bácsi, Bokodon szabad volt! És biztos vagyok benne, hogy Hamvas Béla is az volt! Babus Antal Úr könyvismertetéséb l ollóztam az alábbi idézetet: A kötetb l kiderül, hogy Hamvas nem csak a külvilágban, hanem otthon is méltósággal t rte méltatlan helyzetét: a három vagy négyszobás polgári lakásból neki csak a f tetlen hall jutott, amelyen mindenki átjárt." Elszomorító. Ha ez valóban igaz, akkor Béla bácsinak, emberibb élete volt a munkahelyén, mint a saját otthonában. Szívesen feltenném azt a tapintatlan kérdést, hogy, hol aludt Kemény Katalin? És azt, hogy miért nem fogadta be a szobájába a drága Béla bácsit? És azt, hogy hogyan engedhette meg Kemény Katalin, hogy a csodálatos férje, f tetlen szobában aludjon? Persze, volna néhány kérdésem még ezen kívül is. A kérdésekre azonban nincsen, és már nem is lehet válasz. Kivéve azt az egyetlenegyet, amelyet Hamvas Bélának tettem fel, és ami így hangzott: " és Béla bácsinak, milyen a felesége?" pedig, egyetlen szóval válaszolt: "kemény". Akkor sem volt kétségem fel le, és most sincs, hogy ezt, jelz nek szánta. Az életrajz írókhoz, irodalom történészekhez is, nagyon szeretnék feltenni egy kérdést.: de azért nem muszáj visszamenni Weissmann - Morgan csíraplazma elméletéig, vagy John Lock, tabula rasa elméletéig, és nem muszáj idecitálni az asztrológusok által elemzett születési képletét. Csak úgy, kapásból: véleményük szerint a Patmosz, amit Bokodon fejezett be, vagy a Scienta Sacra második része, az öt kötet, amit itt írt meg, élete utolsó el tti m vei megszülethettek volna akkor is, ha hamarabb kerül "haza"? A f tetlen hallba, amelyen átjárt mindenki? Igazán úgy gondolják, és Kemény Katalin is úgy gondolta, hogy alkotáshoz, elmélyedéshez, megfelel háttér az, amelyet otthon biztosítottak Hamvas Béla számára? Azt gondolom, nem. Szerintem, az a környezet, nem csak hideg, hanem rideg is volt. Sivár, és érzelemszegény. Ezért sajnálom én Hamvas Bélát, és összeszorul a szívem Béla bácsiért. Bokodon csend és nyugalom volt. A lakótelepi lakásában, úgy tudom, egyedül lakott, de ha éppen volt is lakótársa, azt megválaszthatta. A körülötte él emberek, tisztelték, pedig csak kevesen tudhatták, hogy kicsoda. Tartózkodó, távolságtartó ember volt. Nagyon keveset beszélt, és csak akkor, ha kérdezték, nem csevegett, nem fecsegett, de annak, amit mondott, súlya volt, értéke volt. Aki T le tanácsot kért, az azt meg is fogadta. Annak, amit mondott, hitele volt. Emlékszem, egyszer egy 8-10 f s munkahelyi megbeszélésen bár, már fogalmam sincs róla, mir l lehetett szó Sz. Erzsike a saját véleményét azzal támasztotta alá, hogy: "de ez, így volt, mert Béla bácsi azt mondta" Ezt, mindenki azonnal elfogadta. Ha Béla bácsi azt mondta, akkor az úgy volt. Ezen a munkahelyen, emberség vette körül, biztonság, nyugalom, és a nagyon szeretett végtelen mez. Szárnyalhatott a lelke, és szárnyalhattak a gondolatai. Béla bácsi, itt képes volt "berendezni", úgy az életét, hogy jól érezze magát benne. Sosem t nt csüggedtnek, elesettnek, pláne nem látszott "elvarázsoltnak" Benne élt a mindennapokban, és velünk élte meg azokat, gyanítom, hogy pontosan ugyanúgy, ahogy mi. Férfias volt, határozott, és összeszedett. A lelke is az lehetett, mert valami bels béke sugárzott mindig az arcáról. Hangosan nevetni azonban, csak egyszer hallottam. Akkor, amikor lábra kapott és elindult a kávéf z. Akkor éppen nem tudom, melyik irodában dolgoztunk együtt. Vagy a gondnokságon, vagy a raktárban. Nem kávéztam, és nem is tudtam jó kávét f zni, de igyekeztem. Jól megtömtem a kávéf z t, egy olyan "hagymakupolás" elektromos f z volt, nagyon hosszú zsinóron. Miután bekapcsoltam, leültem dolgozni. Egy darabig, teljes csend volt. Aztán egyenletes koppanásokat lehetett hallani. Béla bácsi felugrott az asztaltól, és kitört bel le a nevetés, én is felugrottam, és igencsak elcsodálkoztam, a kávéf z gyors lépésekkel haladt el a két íróasztal között, ment, ment, ment, egészen addig, ameddig a zsinór elért, ott, egyhelyben kezdett

15 ugrándozni, majd hangos sziszegések, pöfögések, fütyülések, és szörcsögések közepette, felrobbant. Mi nem, de körülöttünk minden, a fal, az ajtó, az állófogas a ruháinkkal, minden tele lett kávéfoltokkal, a kávéf z meg több darabra szétesett. Közel álltam ahhoz, hogy sírva fakadjak, Béla bácsi azonban, látva, hogy milyen szerencsétlenül állok a romok el tt, csendesen, és akkor már csak mosolyogva megszólalt: " Nem baj ". Azután kiment, és gondolom, P. Annie-nál kaphatott kávét. Ezt követ en, persze, kaptunk új kávéf z t, de én sokáig nem kérdeztem meg Béla bácsitól, hogy f zzek-e, inkább mindig hoztam az Annie-tól. Aztán, nagy sokára, amikor mégiscsak megkérdeztem, Béla bácsi válasza tömören, az volt, hogy: "a világért se". Hát, meg tudom érteni. Emlékszem egy másik esetre is, akkor azonban, Béla bácsi, nagyon visszafogta magát. Mindig különböz id pontban ebédeltünk, de véletlenül úgy adódott, hogy akkor, egyszerre voltunk ott. Béla bácsi már az asztalnál ült, én még sorban álltam a tálcámmal. A' la' Carte étkeztetés volt, és igen jó konyha. El ttem, termetes és, rendkívül nagy tudású, rendkívül "elvarázsolt", és rendkívül jó étvágyú munkatársunk állt, tányérjára hatalmas szilvásgombóc piramist halmoztak fel. Addig nem is volt semmi baj, amíg a pénztártól el nem indult az asztalok között, mert akkor, a hatalmas pocakján tartott tálcáról, a gombócok is elindultak, szépen, sorban, egyenként, lefelé. Nem vette észre. Béla bácsi el tti asztalnál állt meg, letette a tálcát, és méltatlankodva kérdezte: hová lett a gombócom? Ránéztem Béla bácsira, teljesen elvörösödve a tányérjára szegezte a tekintetét. Én, továbbmentem, pedig nagyhirtelen felállt az asztaltól és kiment az ebédl b l. Persze, az ott töltött id alatt, voltak szomorú események is, ezekre az eseményekre is, pontosan úgy reagált, ahogy mi. Egyszer, szörny baleset történt az étteremvezet házaspár kis unokájával. A kislány, 2 év körüli lehetett hanyatt beleesett egy hatalmas badellába, amelyben forró húsleves volt. Pécsre szállították, és mindent megtettek érte, hogy túlélje. Akkor, ott, a munkahelyünkön, egy hétig mindenki azt kérdezte a másiktól, hogy tud -e valami újat, Béla bácsi is, naponta többször is. Aztán, egy reggel, már az irodában volt, mire én beértem. Az ablak el tt állt, zsebredugott kézzel, és kifelé nézett. A köszönésemre megfordult, és nagyon halkan, csak annyit mondott: - " Meghalt. " Aztán visszafordult az ablakhoz. Nem volt ott semmi látnivaló, csak a kopár udvar, és szemben a másik felvonulási épület. Béla bácsi, messzebbre nézett. Ez a szomorú esemény, mindannyinkat megérintett. Béla bácsival, amikor éppen nem dolgoztunk, nagyon jól tudtunk "csendben lenni". De ez a hallgatás, ez a ránkzuhant, szomorú csend, ez más volt, ez, fájt. Ismertük az angyalhajú kislányt. Béla bácsi, akkor, sokáig nem jött el az ablaktól, és amikor eljött, akkor sem beszélgettünk. Máskor, ha csendben voltunk, Béla bácsi rendszerint írt, én pedig rajzoltam. Nagyon szerettem ezt a csendet, és alighanem Béla bácsi is. Írás közben, néha megállt, bal könyökét az asztalra téve, mutatóujjával megtámasztotta az állát, és lefelé nézett. Aztán folytatta. Sosem szoktam ilyenkor megzavarni. Mindig azt hittem, levelet ír. Az es s napokat, és a rossz id t, én, ezért a csendért szerettem. Az asztalán, gyönyör rendben, 2 konzervdobozban álltak a gondosan kihegyezett ceruzák. Mindenféle volt benne, még tintaceruza is. Mindig megkívántam ezeket a ceruzákat., mert nehezen, és igen barbár módon tudtam csak ceruzát hegyezni. Ha benyúltam a fiókomba, és el vettem pár db. géppapírt, néha nem is kellett kimondani, kérdezte meg: "Milyent, 3 B-t?" Általában fákat rajzoltam, és soha meg nem untam. Volt egy jó játékunk, néha odajött és megnézte mit rajzolok, húzott az ujjával egy girbe-gurba ágat a fára, Én pedig megpróbáltam az ujjanyomát követni, majd megrajzolni azt a papíron. Ilyenkor elmosolyodott. Sajnos, ezek a rajzok, mind a papírkosárban végezték. Ma már sajnálom. Meg kellett volna riznem az ujjanyomát. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy Béla bácsi soha meg nem dicsért. Illetve, amikor egyetlenegyszer megdicsért, az nem ezzel volt kapcsolatos. Nem sokkal a megismerkedésünk után mondta, hogy, "szépen beszélem a magyar nyelvet." Nekem ez, nagyon jól esett. Anyai dédapám ugyanis egész életében összesen 3 szót tudott magyarul. Amúgy, jó nagy "hallgatásokra" emlékszem, de igazán nagy beszélgetésekre, nem, amikor mégis, akkor növényekr l, fákról, virágokról, és madarakról beszélgettünk. Vagy Balatonfüredr l, Arácsról, Csopakról, Paloznakról, amit mindketten jól ismertünk. Ott töltöttem a gyermekkoromat. Viszont, "láttam" Béla bácsit beszélgetni. Mindenki névnapját megtartottuk, ezek úgy kb f s rendezvények voltak, a lakótelepi, kis kultúrházban. A rendezvényeinkre, nem illik a kifejezés, hogy buli. Akkor ezt a szót, még nem is

16 ismertük. Nem volt bömböl zene sem. Sütemény volt, üdít, a férfiaknak bor, és nagyon jó beszélgetések. Az a csoport, ahol Béla bácsi ült, mindig elcsendesedett, mert t hallgatták. Sajnos, én, csak "láttam". El kell még mondanom valami fontosat Bokoddal kapcsolatban. Mindannyian, akik ott dolgoztunk, és ott éltünk, okkal vállaltuk el ezt a külszolgálatot. Volt olyan, aki politikai okokból, volt aki családi tragédia miatt, volt aki a szétes házasságát akarta így megmenteni,volt akit a személyes kudarc kergetett oda, ezek közé tartoztam én is, és volt, aki pusztán anyagi okokból vállalta azt, hogy távol legyen a családjától, és egy kicsit a világtól is. Valami oka, mindenkinek volt. Tiszteltük egymást, tekintettel voltunk egymás problémáira, elnéz bbek voltunk egymás iránt, és nem vájkáltunk egymás életében. Miután ez kiemelt nagy beruházás volt, feltételeztük, hogy figyelnek bennünket. S t, hogy állandóan megfigyelnek bennünket. Félni azonban, nem volt okunk. Tudomásom szerint, ott soha senkit nem zaklattak. Hogy ki lehetett az, aki szemmel tartott minket, arra sem akkor, sem kés bb, soha nem jöttem rá. Volt egy fiatalember, nem az Er m Beruházási Vállalatnál dolgozott, "kvázi " Jen nek hívtuk, mert minden harmadik szónál megállt, és "kvázi "-val folytatta, gyakran beszélt a "láthatatlan ellenségr l", meg "fokozott óvatosságról", stb. de éppen azért, mert örökké arról fecsegett, nem vettük komolyan, és nem hiszem, hogy lehetett. Érdekes módon, a legnagyobb biztonságérzetet éppen, az ottani párttitkár, és KISZ- titkár személye jelentette. Mindketten intelligens emberek voltak, mindketten villamosmérnökök, és mindketten, nagyon jóindulatúak. A párttitkárt Sárközi Mihálynak hívták, felesége, Tilda. Volt egy kislányuk, aki velük élt. A KISZ- titkár, Csernai Ferenc volt. Róla, annyit tudok, hogy Bokodról, Visontára került, a következ er m építkezéshez. Lelkes, csupa szív, csupa lélek fiatalember volt. Pár évvel ezel tt, láttam t a családjával Budapesten, a Flórián- téren az áruház el tt. Nem szólítottam meg. Kár, annyi mindent kérdezhettem volna. A másik véd bástya, a fiatal kirendeltség vezet, Molnár Mihály személye volt. Tudomásom szerint, építészmérnök volt, és szintén nagyon jóindulatú ember, óriási szervez készséggel. Mindent kézben tartott. Biztos vagyok benne,, tudhatta ki volt Hamvas Béla. Fiatal volt akkor, élhet még, talán, meg kellene keresni, és meg kellene kérdezni, amíg, még lehet. Voltak persze olyanok is, akiket, nem igazán kedveltünk. Rémlik egy fiatalember, aki folyton villogott, aki az ellenállhatatlanságával, állandó bazsalygással, törleszkedéssel, és személyes varázsával akart mindent elérni. Ebben a pillanatban a neve is eszembe jutott, de nem írom le. Mindenki ismerheti. Pár évvel ezel tt, villogó, ám jelentéktelen parlamenti képvisel lett bel le, igencsak megcsappant vonzer vel. Azóta már let nt. Vele kapcsolatban azonban, igazán kíváncsi volnék, hogy átvilágították-e? Most, hogy így, ennyi év után visszatekintek Bokodra, azt hiszem sok szépet és jót írtam le róla. De nincsen benne semmi túlzás. Nem azért látom így, mert ott, és akkor fiatal voltam. Még sokáig voltam fiatal, és dolgoztam a következ er m építésénél is. Azonban, soha, sehol, többé nem találkoztam azzal a varázslatos hangulattal, ami a bokodi életünkön uralkodott. Százhalombattán, nagyrészt a régiek, továbbra is együtt maradtunk, mégis, beszélgettünk err l többé, már soha semmi, nem volt ugyanaz. Már-már hajlandó vagyok azt hinni, hogy azért, mert Hamvas Béla itt, már nem volt velünk. Azt hiszem, nem csak nekünk, hanem Hamvas Béla számára is, a "Gondviselés" nagy ajándéka volt, hogy néhány szép évet tölthetett Bokodon, nyugalomban, zavartalan békességben. Ezek voltak a az utolsó "termékeny" évei. Nyugdíjazásától a haláláig még több mint 4 év telt el! Ez alatt az id alatt azonban, amit "otthon" töltött, már csak egy könyv készült el, és a nagyon szomorú levelek: "Nem tud megvigasztalni senki, a jó Istenen kívül, de az nem szól hozzám." Hát nem volt senki, aki megfogta volna a kezét akkor, amikor a halál, már ott állt az ágya el tt? 43 év telt el azóta, mióta elköszöntem t le, és soha többé nem találkoztam vele Mégis, valahogy, mindig ott volt, jelen volt az életemben. Nincs jogom ehhez, és felhatalmazásom sem volt rá, mégis, szeretettel gondolok rá. Én, nem ismerem a filozófust, az írót én, Béla bácsira gondolok, szeretettel. Ezt a szeretetet azonban nem tudnám leírni pontosan, hogy milyen. Nem olyan, ahogyan az ember a munkatársát, az apját, fivérét, gyerekét, férjét, szerelmét, szeret jét, szomszédját, vagy barátját szereti. Valami egészen más, nem is földi, mintha egy csillagra, vagy Gábriel arkangyalra gondolnék szeretettel. Nagyon sokáig, fogalmam sem volt róla, hogy Hamvas Béla kicsoda. Sok évvel ezel tt aztán, egyszer a Múzeum krt.-i könyvesboltban találtam egy könyvet, már sajnos, nem tudnám

17 megmondani, hogy mikor s hogy melyik volt az a könyv. Nagyon tetszett, ezért pár nappal kés bb visszamentem, hogy újabb könyvet vásároljak ugyanett l a szerz t l. Akkor, a nagyon tájékozott eladó, aki egyébként rajongója volt Hamvas Bélának, mindent elmondott, amit tudott róla. Ott és akkor kellett rádöbbennem arra, hogy Hamvas Béla, Béla bácsival lehet azonos. Nem tudom miért, de nem tudtam örülni ennek.. Inkább szomorú voltam. Én, csodáltam Béla bácsit, és felnéztem rá. Nem akartam "elveszíteni", és nem akartam kicserélni, Hamvas Bélára. Amikor Hamvas Bélát olvastam, akkor arra kellett gondolnom, hogy olyan hihetetlen magasságokban "élt" és "létezett", ahová, én, még csak felnézni sem bírok, mert kitekeredik a nyakam. Egy ideig tehát, megint nem olvastam Hamvas Bélát. Aztán, rá kellett döbbennem arra, hogy mindig történik valami, és egyre gyakrabban, ami miatt folyton Hamvas Bélával kell, "muszáj", foglalkoznom. A Múzeum krt.-i könyvek után, lányom fiatal orvos udvarlója, szinte állandóan Hamvas Béláról beszélt. Én pedig, megenyhülve, egyre nagyobb érdekl déssel hallgattam. Egy másik alkalommal, Szentendrén voltam éppen, a F -téri görög templommal szemben volt egy könyves bolt, ott vásároltam valamit. A pénztárosn, miközben nekem csomagolt odafordult a mellette álló asszonyhoz, és azt mondta: "Hamvas Béla itt van eltemetve Szentendrén, az itteni köztemet ben." Ezt, eddig, nem tudtam, de, mintha ez az üzenet nekem szólt volna. Némi tétovázás után, elindultam megkeresni a temet t. Kés volt, sötétedett, féltem. Nem találtam meg a sírt. Budapesten laktam, vissza kellett utaznom. Megint, évekkel kés bb Szentendrén a Bogdányi utcában, egy lakást néztem meg, amelyet szerettem volna megvásárolni. Az asztalon, néhány újság, legfelül, talán a Város Újságja, fehér alapon, hatalmas fekete bet k, észre kellett vennem: "Meghalt Kemény Katalin ". Ugyanazt éreztem: ez is, "üzenet "Nagyon elgondolkoztam, és imádkoztam Kemény Katalinért. Sokféle, más "jelet" is észrevettem. Gondosan kerülgettem ket. Nagyon "pörg s", az életem, nehezen tudok id t szakítani, bármire is. Érdekes módon, mégis úgy alakult, hogy "id t is kaptam" Nemrégiben, megláttam a Hamvas org. egyik levelében, hogy Hamvas születésének 110 évfordulója lesz. Persze, gondoltam rá, és néha szoktam érte imádkozni, de az éveit, nem tartottam számon. Aznap, a levél olvasása után, mivel gyönyör napsütéses id volt, átmentem a rég elhunyt Édesanyám házába. A déli oldalon, a zsalus ablak alatt, teljes pompájában virágzott a leánykökörcsin. Halványrózsaszín, fehér, sötétrózsaszín, és a gyönyör, bókoló, feketekökörcsin. Kedvenc virágai, a Babérligetkönyv"-ben. Megint, nem tudtam, nem gondolni Hamvas Bélára. Akkor, és ott, döntöttem el, hogy leírom, addig, amíg még lehet. Tudom, kevés ez az emléktöredék, de, ha csak néhány vonással is, mégiscsak hozzájárul Hamvas Béla emberi arcának megrajzolásához, és ahhoz is, hogy ez az arc, hiteles legyen. És, most: Csókolom Béla bácsi... elköszönök. De nem végleg. Keresni fogom Önt, ezentúl is, odafent, ahonnan hiszem, hogy hozzánk jött, a csillagok között. Integetek majd megint, és várom, hogy egyszer, talán újra visszaint. * forrás: a Szerz kézirata Buttyánné Molnár Márta Ha ez a sötét korszak végzet és visszavonhatatlan, az egyetlen, amit tehetek, hogy életem tisztaságát meg rzöm. Ez holtbiztos. Ha van bel le kiút, az egyetlen csak az lehet, hogy saját tisztaságával a világ tisztaságát felidézi. Ez még biztosabb. (Patmosz I., A dolgokból elég) Hamvas Béla a változó id ben* Az Életünkben, Vas megye irodalmi folyóiratában az év kezdetén egy különleges lapszámmal álltunk el. Akik tudják, hogy a folyóirat f szerkeszt je azonos ennek a cikknek a szerz jével, nos,

18 azok alighanem gyanakodva húzzák fel a vállukat, s gúnyosan legyintenek: "No, mivel fog vajon dicsekedni a jóember?" A célom persze nem ez, nem az öndicséret, de még csak a panaszkodás sem, pedig ez utóbbira volna éppen okom, például amiatt, hogy lapunkat bizonyos kormányzati irodalmi szakért k zsigeri indulatú ellenlábasaink kirekesztették a támogatásra érdemes folyóiratok közül a jó ízlés, az értéktisztelet és szakmai demokratizmus nagyobb dics ségére. Tárgyam ennél (és ezeknél) sokkal fontosabb: nem a "különszám", hanem magának a különszámnak a "tárgya". Azaz alanya: Hamvas Béla. Hogy miért éppen t "választottuk", hogy "hozzon össze" harmadfélszáz s r n nyomott újságoldalt és vagy háromtucatnyi írót, teológust, filozófust, gazdaság- és színháztörténészt, muzsikust, fest t, alföldi és dunántúli magyart, szerbet és szlovákot. Az egyik ok bizonyos intézménytörténeti és szellemtörténeti nosztalgia: húsz éve annak, hogy az Életünk egy különszámot szentelt az akkor még szinte ismeretlen írónak és filozófusnak, némi fellengz sséggel fogalmazva: Hamvas el bb volt otthon Szombathelyen, mint Magyarországon. Azután itt jelent meg az ateistákat megszólító "imagy jteménye", A bor filozófiája, s itt indult meg az életm kiadás is. Ez a megye és ez a város a Hamvastól oly megindító szépséggel ábrázolt délnyugati géniusz magyarhoni lakhelye, ez a "hely" volt az egyik támpontja a nyolcvanas évek második felében hatalmasan felizzó Hamvas-kultusznak. Jómagam is tartottam itt róla el adást, ahogy Szegeden is (ekkor ajándékozott meg a drága Ilia Mihály a Mester életében megjelent egyetlen esszégy jteményével). Pesten sok száz embernek (!) a "Közgázon", egy gigantikus Marx-szobor lábánál beszéltem Hamvasról, a bölcsészkaron folyamatosan tartottam róla el adásokat, s t még némely utódállamok magyar értelmiségei el tt is. Talán nem túlzás feltételezni, hogy Hamvas Béla életm ve az író gondolkodásmódja és erkölcsi határozottsága a rendszerváltozást kiprovokáló szellemi emberek némely rétegénél a gondolati muníció részévé vált, érvrendszerként szerepelt egy sajátos ezredvégi politikai és szemléleti válsághelyzet értelmezésekor. Úgy és mégis egészen másként sokkal spirituálisabb elkötelezettséggel, sokkal egyértelm bb "üdvtörténeti" igénnyel, mint a másik nagy férfiú, Bibó István, akit pontosan akkor hallgattattak el, mint Hamvast. (Csak neki megadatott, hogy rövid, de annál ragyogóbb szerephez jusson 1956-ban. De hát milyen szerepet kaphatott volna ezekben a forradalmas napokban egy nyugállományba vonultatott szentendrei kertész és palkonyai segédmunkás, aki létmagyarázatához nem politológiát és közgazdaságtant olvasott, hanem Hermész Triszmegisztoszt, a babiloni Talmudot, Hérakleitoszt, Eckehart mestert, Böhmét és "hasonlókat"?) Lapunk különszámának megszervezésében a másik kiváltó ok mi más is lehetett, mint a kíváncsiság? Elt nt-e is, mint Bibó, a közbeszédb l és a köztudatból? (Bibó helyzete, ha lehet mondani, ma még keservesebb és méltatlanabb, mint a feledés: olyan alakok emlegetik és olyan ügyek kapcsán, akikkel és amelyekkel soha nem vállalt volna közösséget.) Örömmel, szinte megrendülten kellett tapasztalnom lapunk szerkesztésének "adventi" idejében, hogy Hamvas Béla felröppentett neve min szellemi er ket mozdított meg. Nemhogy nem hullott ki a köztudatból, mondjuk azért visszafogottabban: egy nagyon reprezentáns szellemi közösség emlékezetéb l, hanem napi olvasmányként van ott jelen, tanulmányozni való szellemi kincsként, hivatkozásra érdemes intellektuális és erkölcsi hagyományként. Nem volt ez az élmény azért annyira meglep. Hamvas Béla jelenlétének szép számmal voltak látható jelei az elmúlt években, azokban a szférákban, amelyek igyekeznek kivonni magukat a mindent elroncsoló politikai beszédtérb l, vagy megtalálják azokat a pontokat ebben a gigantikus életm ben, amelyek még a napi politizálás számára is adnak meggondolkodtatót. Hamvas ez a nagy "ezoterikus" kíméletlenül pontosan fogalmazó radikális politikai gondolkodó is volt, akit nemzete sorsa talán ugyanolyan er sen foglalkoztatott, mint az emberi lét egyetemes (isteni) meghatározottságai. A jelenlét tényei? A Dúl Antal által gondozott életm kiadás utolsó szakaszához érkezett a levelezés van hátra, a naplók és némely szatirikus írások, elkészült és megjelent Darabos Pál gigantikus életrajza, Czakó Gábor Hamvas-szótárt szerkesztett, Jókai Anna folyamatosan hivatkozik rá, amiként Sz cs Géza, Szabados György, Szepesi Attila, Buji Ferenc, Sava Babic meg sokan mások is, külföldi kiadásai egyre sokasodnak, van (vagy csak volt?) Hamvas Béla Intézet, van asztaltársaság Balatonfüreden és szellemi csoportosulás Budapesten. Bizonnyal folytathatnánk a felsorolást, a "Hamvas körüli"

19 irodalmi és szellemi törekvések vizsgálataival is, elég Weöres Sándorra hivatkozni, vagy Hamvas Béla feleségének, Kemény Katalinnak helyfoglalására irodalmi életünkben. Nos, az Életünk összeállítása amelyr l nekem a legkevésbé sem volna ildomos többet mondanom ennek az állapotnak, a Hamvas-olvasás új fejezetének tükre. Amikor végre már nemcsak a hallgatáselhallgattatás állapotából lépett ki, és már nem is úgy olvassuk innen-onnan felbukkanó munkáit, mint különleges varázsszövegeket, hanem úgy, mint kortársunkat, akinek m veib l mind több tanulság szivárog be észrevétlenül a gondolatainkba, és akinek sorsa ne féljünk a nagy szavaktól h si példázat legkeservesebb évszázadunkból. *forrás: Magyar Hírlap online Alexa Károly A szó-megdics ülés az irodalmiságnak csaknem pontos ellentéte. A nyelv félelmetes és forró varázshatalmától való ittasságnak az a tartós állapota ez, amelynek rövid felvillanásait a m vészek és a gondolkozók ihletnek, vagy sugallatnak neveznik. A szó-mámor a létezésnek egyik legintezívebb helye. A tudás egyetlen eszköze a szó. (Titkos jegyz könyv, Kései m vek melankóliája) Az Életünk különszámban: Hamvas Béla hatása ma* Húsz éve annak, hogy Hamvas Béla különszámmal jelentkezett az Életünk cím folyóirat, amely most megint Hamvas-összeállítással áll el. Vizsgálja, mit tudtunk meg azóta az íróról, mi újat tudunk az eddigiekhez hozzátenni, és hogyan hat Hamvas a mai szellemi életben. A különszámot február 19-én, hétf n 17 órakor mutatják be a Berzsenyi Dániel Könyvtárban, ahol az emlék- est vendége Dúl Antal, a Hamvas-hagyaték gondozója lesz. A beszélgetés résztvev i: Ambrus Lajos író, Békés Márton szerkeszt, Gyurácz Ferenc f szerkeszt, Mórocz Zsolt író, és természetesen Alexa Károly, az Életünk f szerkeszt je, akit az eseményt megel z en kérdeztünk. - Honnan az ötlet épp most egy Hamvas-szám összeállításához? Részben nyilván a szombathelyi hagyományt folytatja, de mi az aktualitása most? - A 80-as évek közepén ez a lap volt az, amelyik a legfontosabb lépéseket tette Hamvas Béla felélesztésére. Akkor, 1987-ben is volt egy különszám. Aztán itt kezdték kiadni az életm vet, itt jelent meg el ször például A bor filozófiája, ami szenzáció volt. A Hamvas-ügy a rendszerváltás jelzése, mondhatni egyik szellemi el készít je volt. Egy olyan szellemi szféra került be az értelmiségi gondolkodásba, ami addig ismeretlen, tiltott volt. Érzékeltem, hogy van most is egy lappangó népszer sége. Az életm -kiadás már megvalósult. Kíváncsi voltam, ez a két tucat könyv hogyan van jelen a mai közgondolkodásban. El ször egy szolid, reprezentatív kiadványra gondoltam, aztán elkezdtek áradni a kéziratok, a szerz k az Életünkbe. Ez egy jelzés amellett, hogy például Szlovákiában egy-két éve jelent meg A bor filozófiája, vagy hogy néhány hónapja jelent meg Németországban a Hamvas-esszékb l egy válogatás. Tudunk Belgrádban egy mániákus Hamvas-rajongóról, Sava Babicról (író-fordító), aki a balatonfüredi Hamvas asztaltársaság vezéralakja. Vannak jelei Magyarországon is: Jókai Anna számos esetben említi, Sz cs Géza legújabb regénye, a Limpopo, a Karnevál zoológiai megfelel je, Czakó Gábor egyenesen Hamvas Szótárt szerkesztett. Van Hamvas kör Budapesten és Koppenhágában. De ha nem megyünk ki a megyéb l, itt van Mórocz Zsolt

20 - Van tehát egy folyamatos jelenlét. Ez miben különbözik a 80-as évekbeli újrafelfedezést l? - Amikor az els könyvek megjelentek, volt a Hamvas-olvasásban valami perverzió a legendák miatt, s mert tiltott gyümölcs volt. Most a megfontoltabb olvasás jellemz. Ahhoz gy jtöttünk szerz ket, hogy megnézzük, milyen ma a szellemi hatása, mennyivel tudunk többet, mint korábban, és ez hogyan hat az emberekre. A legnagyobb újdonság, hogy a hamvasi életm eddig egy legendákban él szövegtömb volt. Hol itt, hol ott bukkant fel egy-egy szöveg. Most kezdjük úgy olvasni, mint egy igazi szerz t. Nem elvarázsoltan a titokzatosságától. Gondolkodnivalót ad. A létezésünkhöz ad tanácsokat. Segít meditálni az egzisztenciális válság problémáin. M venként látjuk alaposabban. Esszéit, szellemtörténeti traktátusait olvasva látjuk, hogy hol az ironikus játék fontos, hol a misztikus emelkedettség vagy az elmélyült valóságértelmezés. - Kiknek az írásai kerültek be az Életünk különszámába? - Felkértünk szerz ket, akikr l gondoltuk, hogy Hamvas-ügyben gyaníthatóan tudnak valami újat mondani. Akiknek Hamvas nemcsak fontos olvasmány, hanem szellemi táplálék is. De ez nem egy Hamvas fun klub, olyan szerz ket kerestünk, akik nem elvakultak. Így például Buji Ferenc azt vizsgálja, hogy milyen Hamvas viszonya a tradícióval. Felhívtam egy professzort, aki a tanítványát ajánlotta. Békés Mártont Gyurácz Ferenc fedezte fel, a két világháború közti magyar szellemtörténet vizsgálatában igen jó, Hamvast mint válságfilozófust közelíti meg. Szabados György zongoram vész a muzsikus Hamvasról ír. Hamvas tudott zongorázni. Amikor elképeszt munkahelyeken, telepeken dolgozott, az volt a mentsége, hogy például május elsején Chopint játszott az ünnepi m sorban. Így bocsátották meg neki, hogy munkaid ben Böhmét fordított és szanszkrit szövegeket dugdosott a fiókjában. Hamvas Beethovenr l, Bartókról is fontos megállapításokat tett. Van egy esszéje, a Kései m vek melankóliája, amelyben egyes nagy m vészek utolsó m veit rokonítja. Azt nézi meg, mi köti össze Szophoklészt, Shakespeare-t és Beethovent, hogyan állnak össze a halál el tti nagy összegzések, mit lehet kezdeni a világtudással. - Ön ebben a különszámban Hamvas szakácskönyvér l írt. Miért éppen err l? - Nekem azok a Hamvas-esszék a legrégibb kedvenceim, amelyekben az ételekr l ír: a rántott levesr l, a borsólevesr l. A Jóisten uzsonnája arról szól, hogy hogyan kell a reggel leszedett epret (nem a h t szekrényben!) a kútba leeresztve tárolni, aztán délután megenni - porcukorral és tejföllel (nem tejszínhabbal, amint szokás). Kipróbáltuk, nagyon jó. Hamvas élete nagy részében apostoli szegénységben élt. A legszegényesebb ételeket ette, mint mi valamennyien az ötvenes években. De szövegeib l mégis kit nik az ínyencség, szakszer en leírja például, hogy készül a húsos hasé, vagy milyen is az igazi katlan-hús disznóöléskor. Kamaszkorában állítólag a cukrászmesterséget is kitanulta. Ritkán külföldön is megfordult, f leg Dalmáciában. Az ételekr l szóló írásaiban azt kell észrevennünk, hogyan m ködik az érzékelés, mint a világ filozófiai megismerésének els lépése. Bizonyos áttételekkel ez már a létezésr l szól. Nemcsak zabálunk, nemcsak élvezkedünk, de az egész testünkkel benne vagyunk a létben, és ennek része az étkezés is. Nagyon kedves paradoxon számomra az, hogy a mindennapok szegényes étkezési viszonyaival szemben van a m veiben valamifajta kulináris hedonizmus. Azaz itt is megnyilvánul a Hamvas-m veknek az a nyitottsága, amely a létezésnek minden értékét és szépségét képes befogadni, és élvezni is. Megérezhet, hogy Dalmácia tengerpartja nála összefügg a kert kultuszával. (Hosszú évekig élt úgy, hogy földm ves igazolványt váltott ki, és sógora szentendrei kertjét m velte.) Ehhez jön az si hagyomány, a mediterrán érzékenység, a szent ételek (olaj, kenyér, bor, hal, gyümölcsök) tisztasága. Filozofikusan, de a napi realitás szintjén is. Az ételeken keresztül is be lehet hatolni a gondolkodásmódjába. Azt mondja, vannak borivó, sörivó, pálinkaivó nemzetek. A bor filozófiáját ateistáknak szóló imakönyvként adja el. A borról szólva Istenr l beszél. Úgy véli, Magyarország nyugati géniusza egybeesik a mediterrán világgal. Err l már Az öt géniuszban beszél. Nagyon kedvelte ezt a régiót, mert itt (Berzsenyi udvarában) találta meg azt a mentalitást, amit a mediterránban. Szerencsétlen volt az életideje, mert valódi utazásokat nem nagyon tehetett. Úgy írt a perui kövekr l, a Stonehenge-r l vagy a görög templomokról, hogy egyiket sem látta soha. Mégis mintha el tte lenne minden, átlelkesíti, átspiritualizálja a szövegeit. Ami azt jelenti, hogy nála az észlelés realitása összemosódik a fantázia valóságaival