Az istenek a földön járnak

Átírás

1 MAURICE M. COTTERELL Az istenek a földön járnak magyar könyvklub 0

2 Tartalom A képanyag forrásai 7 Köszönetnyilvánítás 9 Bevezetés 11 Első rész Első fejezet: Fagyott trópusok, forró tengerek 19 Második fejezet: Közép-Amerika letűnt törzsei 39 Harmadik fejezet: Istenek színpada 49 Negyedik fejezet: A maja király szelleme 61 Ötödik fejezet: A bámulatos palenquei sírkő 73 Hatodik fejezet: Pakal király mozaikmaszkja 85 Hetedik fejezet: A maja-kicsék történetei I. APopolVuh 97 II. A bonampaki falfestmény 100 Nyolcadik fejezet: Ősi földek, új kinyilatkoztatások 111 Második rész Kilencedik fejezet: A szuperistenek és a csodatévők 129 Tizedik fejezet: Az élet, a halál és a világegyetem 168 Epilógus: A maják üzenete 182 Függelékek Első függelék A Naprendszer 187 I. A Nap 187 II. Az eltérően forgó mágneses mezők hatása 193 III. A napfoltciklus kilencvenhat mikrociklusa 194 IV. A Nap görbült semleges rétege 195 V. A piramis lépcsőinek jelentése 197

3 Második függelék Hogyan okoz katasztrófákat a Nap váltakozó mágneses mezeje 199 I. A pólusváltás és a pólusvándorlás 199 II. Fokozott csecsemőmutációk 201 III. Minijégkorszakok és szárazságok 201 Harmadik függelék Hogyan befolyásolja a Nap a személyiséget Negyedik függelék Hogyan befolyásolja a Nap a termékenységet I. Hogyan befolyásolja a Nap a bioritmust 211 II. Hogyan okoz a Nap rákot 213 III. Test és lélek 216 Ötödik függelék Hogyan okozta a Nap sugárzása a maják hanyatlását 219 Hatodik függelék Miért használtak a maják időciklusokat 221 Hetedik függelék PHI, az aranymetszés 222 Nyolcadik függelék Jade 228 Kilencedik függelék Kislexikon 231

4 A képanyag forrásai Ezúton szeretném megköszönni az alábbiaknak, hogy engedélyezték illusztrációik felhasználását: Ábrák és szövegillusztrációk Maurice Cotterell: l/a, 1/b, 1/c, 3., 4., 5., 6., 7., 9., 10., 11., 12., 14., 15., 16., 17., 18., 19., 23., 24., 25., 27., 28., 29., 32/a, 32/b, 33., 34., 35., 36., 37., 38., 40, 44., 45., 49., 53., 54., 57., 58., 59., 60., 61., 62., 65., 66., 68., 69., 71., 72., 74., 75., 76., 79., 80., 82., 85. ábrák. 2. ábra: Novorisk Ügynökség (London); 8. ábra: Gerald Eveno munkája, a The World's Last Mysteries nyomán (Readers Digest, Franciaország); a 13., 55., 56. ábrák G. T. Bettany The World's Religions című könyvéből származnak (Ward Lock & Co., London, 1890); a 26. ábra Augustin Viliágra 1952-es munkája; a 30. ábrát a Mythology: An Illustrated Encyclopaedia című műből vettük át (W. H. Smith); a 31. ábrát a Werner Formán Archive-től kaptuk; 36., 37., 39. ábrák Heraclio Ramirez munkái nyomán (Maya Designs of Mexico, Panorama Editorial S. A.); a 43., 46., 47., 48. ábrák James Churchward munkái (1931); az 51. és 52. ábrák a Bhaktivedanta Book Trust (London) tulajdonát képezik; a 63., 64., 67., 73., (81.) ábrák Mitchell Beazley The Atlas of the Solar System című művében szerepeltek; a 77., 78. ábrák R. E. Hope-Simpson munkái (megj.: Nature Magazine, , 1978); a 83., 84., 86., 87., 88., 89., 90., 91. ábrák Kurt Roland The Shapes We Need című munkájából származnak (GINN & Co.), Paul és Julian Roland engedélyével.

5 Köszönetnyilvánítás Külön köszönet illeti Lord Rothmere-t, Sir David Englisht, Jonathan Holborow-t, Paul Dacre-t és az Associated Newspapers egész stábját, akiknek az érdeklődése és bátorítása nélkül a majákról szóló munka sohasem látott volna napvilágot; a feleségemet, Annt, a folyamatos segítségnyújtásáért és bátorításáért; Carolyn Coxt az eredeti kézirat legépeléséért; Kevin Bumst, amiért a grafikákban és a művészi kivitelezésben segített, és végül Sarah Hannigant a szerkesztésért. A fordítás során felhasznált források Popol Vuh, A maja-kiese indiánok szent könyve, Helikon Kiadó, 1984 (fordította: Boglár Lajos és Kuczka Péter) Bray, Swanson Farrington: Az Újvilág, Helikon Kiadó, 1989 A Magasztos Szózata (Bhagavad-gíta), Európa Könyvkiadó, 1987 (fordította Lakatos István) Lao-ce: Tao-tö-king, Cserépfalvi Kiadó, 1990 (fordította Karátson Gábor) Stingl, Miloslaw: A maja városok, Gondolat Kiadó, 1977

6 Láttak is, és megismertek az ég alatt mindent, ha látták. Hirtelen körbe tudtak pillantani, és mindent megláttak maguk körül az égbolton és a Föld kerek arculatán. Alig kellett egy pillanat, és már mindent észrevettek. Nem kellett járkálniuk, hogy megnézzék, mi van az Ég alatt. Csak ott álltak és néztek. Naggyá vált értelmük és bölcsességük... Szemük elsiklott az erdők, a sziklák, a tavak, a tengerek, a hegyek és a völgyek fölött. Valóban ők voltak a legnagyszerűbbek az emberek közül... A maják ősi könyve, a Popol Vuh

7 Bevezetés Ez a történet 1960-ban kezdődött egy észak-angliai mezőn, és harmincöt évvel később Mexikó dzsungeleiben ért véget egy piramis lábánál. A galambok verdestek a kalitkában kiszabadulásukra várva. Azután a magasba röppentek, csattogtak a szárnyaik, mintha csak tapsoltak volna, két kört írtak le, mielőtt a felhők fölé szálltak, majd elindultak az otthonuk felé. Nyolcéves szívemet megrezdítették a madarak, ahogy cikcakkban elrepültek, és magamra hagytak a mezőn a kérdéssel: hogyan találják meg az utat hazafelé? Nem tudni, hogyan találnak haza a galambok. Senki nem tudja, honnan kapja tudását a pók hálója szövéséhez. Megválaszolatlan, miért esnek le a dolgok, ha leejtjük őket. Úgy tűnik, ha valaki nem tud valamit, akkor ad neki egy nevet, és mintha azzal minden rendben is volna: mert postagalamb"; öröklés"; gravitáció"... Ahogy felnőttem, egyre mélyebbre hatoltak a kérdéseim: Ki vagyok? Miért élek? Miért fogok meghalni? Miért van egyáltalán élet? És senki nem tudott válaszolni. Tizenkét évvel később, egy vihar után egy hajó fedélzetén, a szürke felhők alatt néztem a kormányost, aki az iránytű nyomán jobbra-balra irányította a hajót, esetenként a követendő iránnyal ellentétesen, és az jutott eszembe, hogy a galamb talán a Föld mágneses mezeje alapján tájékozódik. A cikcakkban haladás lehetővé teszi, hogy érzékelje a mágneses mezőt, a repülési út kompenzálja az eltéréseket, és ezek együttesen eredményezik a cél felismerésének és az odatalálásnak a mechanizmusát. A hosszú utakon keletről nyugatra a nyugtalan legénység mind- 11

8 AZ ISTENEK A FÖLDÖN JÁRNAK örökké egy lépéssel lemaradt az aznap mögött, ahogy minden egyes napkelténél megcsalta őket a bioritmusuk, és ekkor felötlött bennem, hogy mindannyiunkban ketyeg egy biológiai óra". A legénység határozottan boldogabbnak látszott olyankor, amikor északról délre és nem keletről nyugatra hajózott, mely utóbbi elviselhetetlenebbé tette a honvágyukat". Ám a két irány között egyetlen valóságos különbség mutatkozik: nevezetesen a Föld mágneses mezeje februárjában, egy hideg, borús napon a manchesteri tengeri csatornán léptem rádiós tisztként első hajóm fedélzetére. Az elkövetkező hetekben dél felé vettük az irányt, hogy a Jóreménység fokát megkerülve Kínába jussunk. A rádiójeleim hamarosan torzulni kezdtek a napsugárzásnak a felső atmoszférát érintő zavaró hatására - a jelenség nem ért teljesen váratlanul, mivel a Nap elérte tizenegy és fél éves napfolt- és egyben sugárzásciklusának csúcsát. Kínában akkor a Kakas évét írták, és az a valahai kínai, aki a Nap felszínén található fekete foltok megszámolásával elsőként számolta ki ezt a ciklust, körülbelül kétezer évvel ezelőtt ugyanilyen évben tette felfedezését. A Kakas éve azon tizenkettő közé tartozik, melyeket asztrológiai előrejelzéseikben használnak a kínaiak. Nagyjából ez idő tájt kezdtem el tűnődni a kínai naptár és a Nap 11,5 éves ciklusa közötti egyáltalán nem meglepő összefüggésen ben James Van Allén, a NASA mérnöke felfedezte a Föld körüli energiaövek létezését: voltaképpen a Napból származó, a Föld gravitációs és mágneses mezejének fogságába ejtett részecskék öszszességéről van szó ben a Mariner-II űrszonda olyan adatokat küldött a Földre, melyek vitathatatlanul igazolták, hogy a Nap tekintélyes mennyiségű részecskét sugároz ki: ezek együttesét nevezzük napszélnek" ben Jeff Mayo angol asztrológus a Londoni Pszichiátriai Intézet munkatársával, Hans Eysenk professzorral együtt pszichológiai tárgyú kérdéssorozatot állított össze, mellyel azt igyekeztek bizonyítani, hogy tényleges kapcsolat áll fenn a személyiség és a napjel-asztrológia kijelentései között ben Iáin Nicholson professzor felfedezte, hogy amikor a Nap részecskéi csapdába esnek a Van Allen-övekben, akkor megváltozik a Föld mágneses mezeje ben az Oakland University munkatársa, A. Lieboff professzor lombikbébikkel folytatott kísérletezés közben észrevette, hogy a labo- 12

9 BEVEZETÉS ratórium világításából eredő mágneses mezők hatással vannak a magzatokra. Az én szerepem mindebben csak 1986-ban tisztázódott egyértelműen, amikor egybegyűjtöttem mindezt az anyagot, és elsőként mutattam ki, hogy amikor a sugárzás elhagyja a Napot, és csapdába esik a Van Allen-övekben, megváltozik a Föld mágneses mezeje. Okfejtésem kimutatta, hogy a Nap tizenkétféle sugárzást hoz létre az egyes években, és ez okozza a mágneses mezők tizenkét fajtájának a kialakulását. A Földön ez a tizenkétfajta sugárzás tizenkétfajta genetikai mutációt hoz létre a korán megtermékenyített petesejtek fejlődő kromoszómáiban, és ez tizenkétféle alapvető személyiségjegyet eredményez. Az 1920-as évek ikreken folytatott kísérletei óta köztudomású ugyanis, hogy az alapvető személyiségjegyek genetikailag meghatározottak. Pontosan ezt kerestem: az asztrológia tudományos alapját. Ez az álláspont nem bizonyult népszerűnek, és az asztrológusok sem ezt akarták hallani; hevesen ellenálltak, mivel mindannyian azt vallották, hogy az asztrológiai számítások szempontjából a születés, nem pedig a fogantatás pillanata a döntő. A biológusokat nem érdekelte, a csillagászok sem így gondolkodtak, így ügyet sem vetettek az elméletre. Ez idő tájt, 1987-ben, Reagan elnök idején a Fehér Ház egészségügyi tanácsadója, dr. Ross Aidey felfedezte azt a bioritmushormont, a melatonint, amelyre erős hatással vannak a mágneses mezők. A bioritmus ciklusa, miként azt már sokan kimutatták, 28 napig tart, ami azonos a Nap tengelyforgási idejével. Egyszerű következtetés volt párhuzamot vonni a bioritmus ciklusa és a Nap forgási periódusa között. Ám a Nap hatásainak mértékét már közel sem olyan könnyű pontos adatokkal kifejezni a melatonin hormon termelődése és a bioritmusok tükrében, mivel a viselkedést meglehetősen nehéz mértékegységekben kifejezni. Sokkal egyszerűbb a nők - ugyancsak hormonvezérlésű - menstruációs ciklusát mérni. Kutatásaim kimutatták, hogy a Nap befolyásolja a menstruációs ciklust, és ebből hamar felismertem, hogy a Nap körülbelül 28 naponként hatást gyakorol a női termékenységi hormonra. Mivel ebben a munkában segítségre volt szükségem, úgy döntöttem, hogy megvizsgálok egy hosszú távú, globális termékenységi grafikont: a fentiekből ugyanis az következik, hogy a Nap sugárzásának növekedésével és 13

10 AZ ISTENEK A FÖLDÖN JÁRNAK csökkenésével összhangban a Föld népességének is növekednie, illetve csökkennie kellett a történelem folyamán. Elsőként a módszer nehézségével kerültem szembe, tudniillik hogy miként határozható meg a napciklus hossza. Végső soron azonban kiderült, hogy a Napnak van egy napot (3740 évet) számláló hosszú távú ciklusa, és ekkora időtartam során kimutathatóan változik a termékenység. Érdekes, hogy egy ehhez az értékhez nagyon közel eső számra bukkantam: a maja mitológiában Vénusz születése"-ként számon tartott ra. Több ezer évvel ezelőtt ugyanezek a maják építették a Mexikóban azóta is látható lenyűgöző piramisaikat. Úgy tartották, hogy a világ már négy alkalommal elpusztult, és jelenleg a Nap ötödik korában élünk. A Napot a termékenység isteneként tisztelték, gyermekeiket a 260 napos asztrológiai naptár alapján nevezték el. Legutóbbi könyvemben, a Maja próféciákban bemutattam, hogy a Nap változó mágneses mezeje hogyan eredményezett már öt alkalommal, évenként pusztulást a Földön; hogy miként módosítja alapvetően a Nap az emberi termékenységet, amiből civilizációk felemelkedése és bukása fakad; és hogy miként befolyásolja az egyes emberek személyiségét. Könyvem erénye, hogy először sikerült egyesíteni a tudományt az asztrológiával. A jelenlegi könyvben tovább lépek, bemutatom a változó mágneses mező hatásait és azt, hogyan térítette le egy ilyen változás pályájáról a Vénusz bolygót i. e ban. Ragyogó fénye átvillant a világűrön, és az egykori maják az égre pillantva a tanúi lehettek Vénusz születéséinek. Ezt az eseményt tették meg naptáruk kezdetének. Bár ez a gyengébb mágneses változás nem tudta kitéríteni a távoli Földet, a hirtelen megfagyott mamutok Alaszkában, a megkövesült pálmafák a Spitzbergákon és az antarktiszi szén azt bizonyítják, hogy a távoli múltban a mi Földünk is hasonló sorsra juthatott, mint i. e ban a Vénusz. Hogyan érthették meg mindezt Közép-Amerika dzsungeleiben a maják több mint ezer évvel ezelőtt? Honnan tudhattak a Nap öt korszakáról, arról, hogy a Nap befolyásolja a termékenységet, és hogy az asztrológia tudomány? Ennek kiderítésére elutaztam Közép-Amerika dzsungeleibe, a maják szertartási központjába, Palenque városába. Megvizsgáltam Pakal 14

11 BEVEZETÉS király sírját a Feliratok Templomában, és újfent megvizsgáltam minden tényt, melyek június 15-én kerültek napvilágra, amikor 1250 év elteltével felnyitották a sírhelyet, ahol a maják imádott papkirálya feküdt. Közelebbről megvizsgáltam a sírban nyugvó férfi arcát borító mozaik jade-maszkot. A rejtély megfejtése egy évezredeken át rejtett történet lélegzetelállító részleteit tárja fel, amelyek igazolják, hogy a sírban nyugvó férfi mindenki mástól különbözött. Fokozatosan kiviláglik, hogy a piramis alatt nyugvó ember emberfölötti tulajdonságokkal rendelkezett. Elete titkait alattvalói, a maják építészetébe, ékszereibe, faragványaiba és festészetébe rejtjelezte. Megismertette a majákkal az isteneket, a későbbi maja panteont; és tudván, hogy az isteneket meg fogják jeleníteni művészetükben, alakjukba rejtette üzenetét, hogy titkos tudását továbbadja a jövő embereinek, akik megfejthetik a kódot. Most, a huszadik század végére rendelkezésünkre áll az a technika, amely korunk embere számára lehetővé teszi a kód feltörését és a titkos üzenet értelmezését. Kimutatjuk, hogy Pakal király, a sír lakója számos tekintetben hasonlít mindazokra a jelentős és feledhetetlen alakokra, akik az elmúlt korokban tudással ajándékozták meg az emberiséget. Ezek a csodatevők voltak a szuperistenek. 15

12 Első fejezet Fagyott trópusok, forró tengerek ATanana folyó az alaszkai Yukonba ömlik ben a meder és az aranyban gazdag hordalék kotrása közben kiáltások hasítottak a gépek dübörgésébe, mire felfüggesztették a munkálatokat. A folyómeder mélyén csontokat találtak: százával, majd ezrével kerültek elő az elpusztult mamutok, masztodonok, lovak és bölények csontjai. Magától értetődően felvetődött a kérdés: Hogyan pusztultak el ezek az állatok ilyen hirtelen és nyilvánvalóan erőszakos halállal az utolsó jégkorszak idején, több mint tízezer évvel ezelőtt? Mi vonzotta őket egyazon időben ugyanarra a helyre? Hogyan maradhattak életben ezek a növényevők ezen a fagyos pusztaságon, ahol még fű sem nőtt? Milyen erő szaggatta szét az állatokat, és keverte össze tetemeiket a kifordult fák gyökereivel? Nem meglepő, hogy az ilyen és ehhez hasonló talányok felkeltették az érdeklődést a katasztrófaelmélet" hirdetői iránt, akik mindenáron meg akarták magyarázni a megmagyarázhatatlant. Immánuel Velikovszkij író, történész, orvos és tudós volt a leghíresebb közülük. Az orosz születésű Velikovszkij 26 éves korában, 1923-ban szerzett diplomát a moszkvai egyetemen, Izraelben kezdte orvosi pályafutását, és az egyre elismertebb pszichoanalitikus, Sigmund Freud követője lett, akinek elméletei az emberi elme legmélyebb rétegeit elemezték. Freud munkássága felkeltette Velikovszkij érdeklődését saját elmélete, a kollektív amnézia" kapcsán. A kifejezést ő maga alkotta, és azt kívánta megmagyarázni vele, miként tűnhetett el észrevétlenül egész fajok históriája a történelem során ben kifejtette, hogy sok, allegorikusnak tartott ősi történet a valóságban is végbement. Azt hoz- 19

13 AZ ISTENEK A FÖLDÖN JÁRNAK ta fel példának, hogy a Sínai-hegy - mint afféle vulkán - kitörhetett a zsidók Egyiptomból való kivonulása idején, amit aztán kiegészítettek az egész vidéken végigsöprő ragályokról szóló történetekkel. A későbbi kutatások alátámasztották elméletét. Más ősi emlékek kapcsán is hasonló következtetésre jutott. A Felfordult Föld (Earth in Upheaval) nem Velikovszkij első könyve volt, a Világok ütközését (Worlds in Collision; 1950) és a Káoszba süllyedt korok első kötetét (Ages in Chaos; 1952) követte, amelyek nagy vihart kavartak a tudományos világban, és számtalan vitát indítottak el. Mindaddig a geológusok feltételezték, hogy az evolúció csak fokozatosan mehetett végbe. Elvetették a katasztrófák lehetőségét. A geológiai status quót, mindazt, amit magunk körül látunk - mondták - a természet finom erői teremtették, az erózió és az üledékképződés, no meg a szinte végtelenül hosszú idő. A helyzet aztán megváltozott, és az 1960-as évekre általánosan elfogadottá vált Alfréd Wegener felfedező és meteorológus elmélete, miszerint valaha a Föld összes kontinense egyetlen szárazföldet alkotott. Fél évszázaddal korábban ezeket a radikális és természetesen különc" Az óriás kontinenstömeg, a Pangea l/a ábra Alfréd Wegener meteorológust kinevették 1915-ben, amikor kifejtette azt az elképzelését, hogy a mai világrészek valamikor egyetlen hatalmas szárazföld, a Pangea részei voltak. Wegener a szárazföldek elúszását felvető elmélet megalkotójának, Antonio Snidernek korábbi tanaira épített, és olyan geológiai, klimatológiai és biológiai tényekre hívta fel a figyelmet, amelyek alátámasztották Snider nézeteit 20

14 FAGYOTT TRÓPUSOK, FORRÓ TENGEREK llb ábra Körülbelül 65 millió évvel ezelőtt Dél-Amerika különvált Afrikától, és északnyugat felé kezdett sodródni; Madagaszkár lehasadt Afrikáról. Ekkoriban kezdett kialakulni a Földközi-tenger vidéke. Ekkor az Antarktisz és Ausztrália még egyetlen szárazulatot alkotott nézeteket még elvetették a geológusok, Wegenert pedig bolondnak tekintették. Ő azonban továbbra is csak azt tartotta elképzelhetőnek, hogy hosszú idővel ezelőtt egyetlen összefüggő földtömeg alkotta a szárazulatokat, mivel ez az elmélet megmagyarázza, miért olyan a kontinensek alakja, mintha egy puzzle-játék elemei volnának; a hegyvonulatok miért követnek a kontinensek távolodására utaló irányt; hogy miért találhatók tengeri maradványok a hegycsúcsokon; hogy miért terjedt el a lemur nevű félmajomfaj egymástól olyan meghökkentően távol eső területeken (Madagaszkár és Afrika keleti partja és Délkelet-Ázsia); hogy miért találhatók pálmafamaradványok a Spitzbergákon, és hogy hogyan kerültek szénlelőhelyek az Antarktiszra. A modern tudósok megerősítették Wegener elképzeléseit, amikor több ezer kilométernyi óceán két oldaláról vett kőzetminták mágnesességét vizsgálták. Ezek a mágneses mezők teljesen azonosnak mutatkoztak, ami meggyőzte a tudósokat arról, hogy ezek a kőzetek valóban egyazon helyről származnak. 180 millió évvel ezelőtt az őséredeti egyetlen földtömeg két részre szakadt, az északi Lauráziára és a déli Gondwanára, majd további részekre töredezett. Az 1960-as és 1970-es években paleomagnetizmussal foglalkozó geológusok kutatásai megerősítették, hogy Wegener elmélete helytálló, mivel hasonló mágnesességű köveket találtak a nagy óceánok át- 21

15 AZ ISTENEK A FÖLDÖN JÁRNAK ellenes partjain, ami egyértelműen arra utal, hogy azok valamikor a távoli múltban még összekapcsolódtak. Velikovszkijt az a kérdés foglalkoztatta, hogyan tudtak olyan rövid idő alatt széttöredezni a kontinensek. Segíthették-e a folyamatot hatalmas külső erők, és ha igen, akkor mifélék? Hogy magyarázattal szolgáljon a Tanana-jelenségre, Velikovszkij a Mexikói Egyetemen dolgozó F. C. Hibben munkáját idézi: llc ábra A világ hat mai kontinense: Észak- és Dél-Amerika, Afrika, Ázsia, Ausztrália, Európa és az Antarktisz. Az Északi-sark befagyott víztömeg Habár az iszap-, trágya- és csontrétegek kialakulása nem tisztázott, számos tény támasztja alá azt az elméletet, amely szerint ezeknek az anyagoknak bizonyos rétegei valamilyen katasztrófa körülményei között rakódtak le. Az emlősök maradványainak legnagyobb része feldarabolódott és apróra tört, noha inak, bőrdarabok, szőrszálak és húsdarabok fagyott állapotban keverednek közéjük. Széthasadt fadarabok ékelődnek az állati eredetű maradványok közé... és legalább négy deformálódott rétegnyi vulkanikus hamu található ezekben az üledékekben... Ezzel indultak Velikovszkij felfedezései - érvek, ellenérvek közepette folytatta kutatásait a katasztrófaelmélet kapcsán. Okkal jutott arra a meggyőződésre, hogy az emberek nem veszik észre a rendszeresen visszatérő kataklizma jellegű pusztulás mindenhol jelen lévő bizonyí- 22

16 FAGYOTT TRÓPUSOK, FORRÓ TENGEREK tékáit. Visszatérve a Tanana-katasztrófához, feltette a kérdést: Lehetséges-e, hogy Alaszkában egy vulkanikus kitörés pusztította el ezeket az állatpopulációkat, és a hegyi patakok sodorták le a völgybe az állatok tetemeit?" Ezt a lehetőséget mint képtelenséget elvetette. A vul-> kanikus kitörés szénné égette volna ezeket a fákat, de semmiképpen sem fordíthatta volna gyökerükkel felfelé. Ha az pusztította volna el az állatokat, nem szakadtak volna ízekre. Ellenben mindez a jelenség logikussá válik, ha inkább arra gondolunk, hogy a fákat hurrikán, árvíz, esetleg mindkettő együtt tépte ki." Majd így folytatja: Az állatokat csak egy döbbenetesen nagy hullám pusztíthatta el, mely felemelte, elsodorta, szétzúzta, ízekre szaggatta és eltemette a tetemek és a fák millióit." Elméletét alátámasztotta, hogy az érintett terület sokkal nagyobb kiterjedésű volt, mint amekkorát a vulkánkitörés indokolna, és mert hasonló lelőhelyek találhatók a sarkvidéki félsziget egész területén. A földgömb másik oldalán fekszik Szibéria, ahol még a legnagyobb tűrőképességű fáknak is túl nagy a hideg ben a Léna folyó torkolatánál egy elefántcsont-kereskedő, bizonyos Boltunov mamuttetemet talált a jég alatt. Ez önmagában még nem lett volna meglepő, mert a melegebb korokban vélhetőleg a mamutok voltak ennek a vidéknek az őslakói az orrszarvúkkal, gímszarvasokkal, jávorszarvasokkal, pézsmatulkokkal és kardfogú tigrisekkel együtt. Furcsább mamutleletet találtak Berezkovában, mélyen a sarki jég alá temetve. Függőlegesen állt, réti boglárkát tartott az agyarai között, és még megemésztetlen táplálékot találtak a gyomrában. A tanúk szerint a húsa elég friss volt ahhoz, hogy megegyék a szánhúzó kutyák. Ilyen gyapjas szőrű, elefántszerű mamutokat rendszeresen találnak Szibériában. Több mint ötven, tökéletesen konzervált egyedet találtak - és részletesen dokumentálták is -, továbbá csontokat és agyarakat tízezer tonnaszámra; az utóbbi egy évszázadban ez a mennyiség bőségesen fedezte volna a nyugat elefántcsont-szükségletét. Az ortodox tudomány szerint valamilyen ismeretlen ok miatt Szibériának ez a része megmenekült a legutóbbi, i. e től i. e ig tartó jégkorszaktól. Ebben az időben Szibériában a meleg éghajlat miatt körülbelül mamut és más növényevő állat élt, táplálékszükségletüket pedig különféle füvek és réti boglárkák fedezték. Ha ezt elfogadjuk, el kell fogadnunk azt is, hogy egy szép, derűs, 23

17 AZ ISTENEK A FÖLDÖN JÁRNAK 2. ábra Hat hónapos mamutot vágnak ki a sarki jégtakaró alól a szovjet Jakut Köztársaságban, 1977 nyarán jól induló tavaszi napon hirtelen beállt a fagy, az időjárás végleg megváltozott, és ezek az állatok pillanatokon belül megfagytak, és a föld alá kerültek. De Velikovszkij kimutatta, hogy a mamutok gyomrában olyan növények találhatók, amelyek nem teremtek az állati tömegsírok vidékén. A mamutok bőrének mikroszkopikus vizsgálata vörösvértesteket mutatott ki, ami nemcsak a hirtelen beállt halált bizonyítja, hanem azt is, hogy fulladás okozta a halált - akár a füvektől, akár víztől fulladtak meg az állatok. Ez a tény is arra utal, hogy a Tanana-eset állataihoz hasonlóan ezeket is nagy távolságból sodorta ide valamilyen árhullám. Fontossá vált annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy milyen mechanizmus válthatta ki ezt a földrészeken végigsöprő árhullámot. A válasz egyúttal magyarázatul szolgálhatna arra is, hogy miért fagytak meg hirtelen a világ egyes részei. Velikovszkij válasza úgy szólt, hogy a távoli múltban valamilyen külső erő hatására megdőlt a Föld tengelye, ami iszonyatos földrengéseket okozott, ezek pedig hatalmas árhullámokat indítottak el. Korábban meleg éghajlatú, az Egyenlítő 24

18 FAGYOTT TRÓPUSOK, FORRÓ TENGEREK közelében fekvő területek föltolódtak a sarki övezetekbe. Ez magyarázatul szolgálhat a gyors lehűlésre", azaz a szibériai mamutok által felvetett rejtélyre. Velikovszkij tett még egy kétségbeesett kísérletet, hogy igazolja elméletét: olyan külső mechanizmust keresett, amely alátámasztaná az állítását. Elmozdíthatja-e a Föld tengelyét egy hatalmas tömb, amely valamelyik óriási bolygóról, valószínűleg a Jupiterről szakad le, majd keresztülszáguld a Naprendszeren? Később régi évkönyvekben felkutatta a lehetőségeket, és az elméletét alátámasztó számtalan adatra bukkant, így meggyőzőbben és alaposabban dolgozhatta ki. Ezek a tények azonban csak az utolsó szalmaszálat jelentették számára kritikusaival szemben, akik örömest máglyára küldik, ha még divatban lett volna a tudományos vitáknak ez a megoldása. Megvetésüket a megkövesült hagyományos tudomány tekintélye támogatta, és a Newton óta elfogadott égi mechanika tükrében is ostobaságnak minősítették Velikovszkij nézeteit. Röviden: a bolygókat mozgató gravitációs erők nem törhetik darabokra az égitesteket, következésképp a világűrben szétszóródó óriás szilánkok" sem keletkezhetnek. Dr. Harlow Shapley amerikai csillagász így kommentálta a katasztrófaelméletet képviselő tudós véleményét: Ha dr. Velikovszkijnak igaza volna, akkor a döntő többségünket őrültnek tekinthetnénk." Shapley és kollégái annyira felháborodtak, hogy megszervezték a tudománytörténet egyik legbizarrabb és legszánalmasabb összeesküvését, csak azért, hogy rossz hírét keltsék Velikovszkij munkásságának: ez az úgynevezett Velikovszkij-ügy". Érdemes megemlíteni, hogy manapság a közvélemény szerint Shapley és a hozzá hasonló tudósok voltak őrültek, nem pedig Velikovszkij. Velikovszkij munkásságát 1975 decemberében a Readers Digestben összegezte ítéletnap című cikkében egy Warshofsky nevű író: Valamikor, több mint 4000 évvel ezelőtt - Velikovszkijnak az ősi iratokról alkotott szövegértelmezése szerint - a Jupiter óriásbolygóról (amely körülbelül 320- szor nagyobb a Földnél) egy közel Föld méretű darab lehasadt a világűrbe. Naprendszerünk lángoló darabja - a Vénusz protobolygó - hosszú, elnyújtott pályán haladt a Nap felé, és történetesen ütközéssel fenyegette a Földet... Velikovszkij nem kételkedett benne, hogy a Vénusznak erre a látványos születésére világszerte felfigyeltek az emberek. Görögországban - írta Worlds in Collision című könyvében - az égen hir- 25

19 AZ ISTENEK A FÖLDÖN JÁRNAK telén megjelenő istennő nem volt más, mint Paliasz Athéné, aki Zeusz-Jupiter fejéből pattant elő." A kínaiaknál a Vénusz átszárnyalt a mennyeken, miközben fénye versenyre kelt a Napéval. A Vénusz ragyogó fénye - írja feljegyzéseiben egy korabeli rabbi - a kozmosz egyik végétől a másikig lángol." Az i. e. 15. században - állítja Velikovszkij - Nap körüli pályáján haladva a Föld belépett a protobolygót körülvevő por- és gázfelhő külső szegélyébe. A finom vörös por betöltötte a levegőt, beterítette a kontinenseket és a tengereket, és mindent vérvörösre festett. Az emberek kétségbeesésükben tíz körömmel vájták a földet, hogy olyan forrásra bukkanjanak, amely még nincs vörös porral szennyezve....és a Nílus vize mind vérré változott... és az egyiptomiak mind ásni kezdtek a Nílus körül, hogy vizet ihassanak" - írja a Biblia (Kivonulás könyve 7, 20-24). A folyó vér... az emberek visszahőkölnek az ízétől - minden emberi lény víz után szomjazik" - erősíti meg az egyiptomi bölcs, Ipu főpap. Ahogy a Föld folytatta útját az üstökösszerű csóvában, a részecskék egyre nagyobbak és durvábbak lettek. Bolygónkat meteorzápor érte, amit ugyancsak világszerte feljegyeztek. Biblia, Kivonulás könyve: És lőn jégeső, és a tűz egymást éré az igen nagy jégeső közt, a melyhez hasonló nem volt az egész Egyiptom földén, mióta nép lakja. És elveré a jégeső egész Egyiptom földén mindazt, a mi a mezőn vala, embertől baromig; a mező minden füvét is elveré a jégeső és a mező minden fáját is egybe rontá." Ipu így összegzi: A fák megsemmisültek. Nincsenek se gyümölcsök, se növények. Minden elesett, amit tegnap még állni láttunk." Ugyanezek az események a Cuauhtitlan mexikói évkönyvei szerint is bekövetkeztek, amikor az égből eső esett, de nem víz, hanem tüzes kőzápor esett". Azután egy még hátborzongatóbb esemény történt. A Popol Vuh, a maják szent könyve így számol be a történtekről: Romok és pusztulás... a nagy árvíz... az emberek megfulladtak az égből hullt ragadós anyagban." Velikovszkij szerint az történt, hogy a gázok a protobolygó csóvájában olajjá egyesültek. Ebből bizonyos mennyiség a Földre hullt, de egy része összekeveredett a Föld atmoszférájának oxigénjével, és meggyulladt. Az ég látszólag lángokban állt, és Szibériától Dél-Amerikáig zuhogott ez a hátborzongató eső. A Föld ekkor még mélyebbre hatolt a protobolygó csóvájába, és közel járt az ütközéshez magával a protobolygóval. Hatalmas forgószelek söpörtek végig Egyiptomon és más vidékeken. Iszonyatos erő rázta meg a Földet, olyannyira, hogy elmozdult a forgástengelye. A protobolygó gravitációs szorításában a földkéreg meggyűrődött és kitüremkedett. Városok omlottak le, szigetek zúzódtak 26

20 FAGYOTT TRÓPUSOK, FORRÓ TENGEREK össze, a hegyek magmát okádtak, tengerek csaptak át a szárazföldek felett. A Föld állat- és emberpopulációjának nagy része elpusztult. Szétrobbantak a mennyek, és maradványai lehulltak, megöltek mindent és mindenkit. A Föld és a Menny helyet cserélt" - állítja a nyugat-brazíliai sashinaua hagyomány. Élősdiek által terjesztett járványok sújtották Kínát, és szó szerint lángokban állt az ország. Ezután a tengerek vize ellepte a szárazföldet, és ahogy az ősi szövegek mondják: hatalmas magasságokba emelkedett, a menynyeket fenyegette habja". Aztán a Föld befejezte útját a csóvában. Hosszan tartó sötétség, majd elnyújtott nappal következett. A perzsák áhítattal vegyes félelemmel figyelték, hogy az egyetlen nap hárommá lesz, aztán leszáll a szokásosnál háromszor hosszabb éjszaka. A kínai feljegyzések olyan hihetetlen időszakról írnak, amikor napokon át nem nyugodott le a nap, miközben lángokban állt az egész ország. Velikovszkij állítása szerint ugyanez a katasztrófa felelős az Ószövetség nevezetes eseményéért, az izraeliták Egyiptomból való kivonulásáért. A rettenetes katasztrófa romba döntötte az egyiptomi Középbirodalmat, és Mózes ezt kihasználva vezette ki az egykori rabszolgákat a romokban álló országból. Hatalmas tűz- és füstoszlopot követve lépték át a határt. Pi-hahírót felé, az Átkelés tengere felé mutatta az utat a menekülő zsidóknak. Mögöttük száguldott a felbőszült és bosszúért lihegő fáraó hadserege. Előttük terült el a tengerfenék, szárazon, amíg a tenger vize magasra tornyosult kétoldalt, hála a földkéreg felfelé irányuló mozgásának és a protobolygó gravitációs és elektromágneses hatásának. A zsidók tétováztak, majd átrohantak a rabbinikus források szerint forró tengerfenéken. Amint a fáraó seregei követték őket, különösen erős elektromos kisülés jött létre a Föld és a protobolygó között. A vízfalak összeomlottak. Szinte teljesen megsemmisült a világ népessége. A túlélőket az éhhalál fenyegette. Az ekkor lejátszódó csodálatos jelenséget Izlandtól Indiáig feljegyezték mindenhol a világon, és az Ószövetség is megemlékezik róla. Az üstökös csóvájának szénhidrogénjei, amelyek olajjal árasztották el a Föld légkörét, lassan - valószínűleg valamilyen baktérium hatására, de lehet, hogy a folyamatos elektromos kisülések következtében - valamiféle ehető anyaggá alakultak át a légkörben; ez lenne a zsidók mannája, a görögök ambróziája, a hinduk mézszerű madhuja. A Vénusz protobolygó hihetetlen közelsége gravitációs zavart okozott a Földön. A döbbent és kábult emberek a Napot nyugaton látták kelni és keleten lenyugodni. Megváltoztak az évszakok is. A tél úgy jött el, mint a nyár, a hónapok megfordultak, az órák megzavarodtak", állítja egy egyiptomi papirusz. Kí- 27