GYERGYÓÚJFALU KÖZSÉG KÖZÉLETI ÉS KULTURÁLIS HAVILAPJA. II. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM, ÁPRILIS TARTALOM

Átírás

1 GYERGYÓÚJFALU KÖZSÉG KÖZÉLETI ÉS KULTURÁLIS HAVILAPJA. II. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM, ÁPRILIS TARTALOM Önkormányzat... 2 Sulivilág... 6 Hitélet... 8 Civil fórum Múltidézõ Mezõgazdaság Gyermeksarok Testvértelepülések Ép testben Tarkabarka Magazin... 24

2 2 / ÖNKORMÁNYZAT II. évfolyam, 4. szám, április A községi önkormányzat határozataiból Egyed József, polgármester Gyergyóújfalu község Önkormányzati Testülete március 26-i és április 9-i soros ülésein elfogadott határozatai: 8-as számú Határozat a közbeszerzési bizottság kinevezésére a 322-es, a vidék felújítása, fejlesztése, a vidéki szolgáltatások javítása, a vidéki örökségek megõrzése pályázat megírására, és a pályázat gyakorlati kivitelezésének koordinálására vonatkozó szerzõdés odaítélésére 9-es számú Határozat a tekerõpatai kultúrotthon kataszteri dokumentációja elsajátítása telekkönyvezés céljából 10-es számú Határozat a 2009-es évi helyi költségvetés jóváhagyására 11-es számú Határozat a polgármesteri szakapparátus státusjegyzékének és szervezeti vázlatának elfogadására 12-es számú Határozat a fogyatékos gondozók számának jóváhagyására a 2009-es esztendõre 13-as számú Határozat a költségvetési takarékalap felhasználási módjának jóváhagyása 14-es számú Határozat a BARÁZDA községi havilap létrehozásának jóváhagyása 15-ös számú Határozat a szemétszállítási illeték módosításának jóváhagyására 16-os számú Határozat a 1225/2006-os köztisztasági szolgálat bérbeadási szerzõdés módosításának jóváhagyása 17-es számú Határozat Gyergyóújfalu község Legeltetési Szabályzata módosításának jóváhagyása Hibaigazítás A márciusi lapszámban megjelent Húsvét a keresztény világ legnagyobb ünnepe, Jézus kereszthalálának és feltámadásának emléke és a Húsvéti fonott kosár címû cikkek szerzõje Czirják Kinga és nem Gál Katalin. A Jakab Antal emlékünnepségek Kilyénfalván címû cikkben március hónap helyett tévesen május szerepelt. Megértésüket köszönjük! Szerkesztõség Kiadja: Gyergyóújfalu község Polgármesteri Hivatala Felelõs kiadó: Egyed József polgármester Szerkesztõség címe: Gyergyóújfalu 212. szám Tel.: , , barazda@gyergyoujfalu.ro Nyomdai elõkészítés, nyomtatás: Infomarket Kft. ROVATSZERKESZTÕK: Önkormányzat Egyed József Sulivilág Elekes-Köllõ Tibor, Fodor Annamária Hitélet Gál Katalin, Fodor Annamária Civil fórum Lukács Róbert, Fodor Annamária, Elekes-Köllõ Tibor Múltidézõ Elekes Dániel László, ifj. Sólyom István Mezõgazdaság Horváth Nina Gyermeksarok Gál Katalin, Fodor Annamária Testvértelepülések Egyed József, Czirják Kinga Ép testben Horváth Nina, Czirják Kinga Tarkabarka Gál Katalin

3 II. évfolyam, 4. szám, április ÖNKORMÁNYZAT / 3 Mire jó, miért kell a legeltetési szabályzat? Dr. Horváth Nina állatorvos Gyergyóújfalu híressége a legelsõ székely falutörvény, melyet 1581májusában írtak meg és tartalmazza a szokásjogokat és a büntetendõ tetteket. Ez a falutörvény mai szemmel nézve egy szabályos legeltetési szabályzat. Az elõzõ mondat után furcsának tûnhet a címbeli kérdés, de nem szabad elfelejteni, hogy faluról van szó, egyik fontos jövedelem forrás a községben az állattenyésztés (tej-, állatértékesítés, állatlétszám-, földalapútámogatás) és nem utolsó sorban mindennapi élelem biztosításának alapeleme. Ugyanakkor, az állattenyésztésben ezen a vidéken hat hónapra kell biztosítani a téli takarmányt az állatok számára, és amikor végre kitavaszodik, akkor az állatok mehetnek legelni, így csökken a száraztakarmány fogyasztás, kevesebb az istállóban a dolog, a gazda több idõt fordíthat az éppen aktuális mezei munkákra. Sajnos, a közelmúltban a legeltetés egy rendszeresen bosszantó és kényelmetlenségek sokaságának forrásává vált azonáltal, hogy a téli hónapok után a magántulajdont senki sem vette figyelembe, az állatok mindenhol legeltek, senki sem a saját vetését vagy kaszálóját etette le az állatokkal, hanem azok mindig a más tulajdonát sértették. Nagyon sok írásbeli és szóbeli panasz érkezett be az Önkormányzathoz, sokan kifogásolták, hogy a rendszertelen legeltetéssel a magántulajdont számtalanszor megsértették, vetések mentek tönkre, kaszálókat etettek le, veteményeseket dúltak fel az õrzött vagy õrizetlen állatok. E károk mellett volt panasz megrongált autókra, kerítésekre és itt rendszerint a hazajáró csorda volt a tettes. Ezért a rendszertelen nem törõdöm legeltetésért legtöbbször az állatok fizettek, több olyan állat (ló, szarvasmarha) került kezelésre, amelyben ember tett kárt (fejszével, villával és más szúró-vágó tárggyal). Egyértelmû volt, hogy ez a helyzet nem maradhat így, ezen változtatni kell, újra kell éleszteni a tiszteletet a másik ember vagyona iránt, újra meg kell tanulni becsülni a szomszéd, rokon, falutárs jogait, és ez érvényes mindenkire! A jelen legeltetési szabályzat alapelve: mindenki legeltethet saját területén, vagy ha a terület tulajdonosa írásban beleegyezését adta. Ez az alapelv érvényes minden egyes jószágra, amelyik a Gyergyóújfalu község határában legel! Nem lehet visszahozni a régi hagyományokat és határt szabni, meddig jöhetnek be az állatok õsszel (a sarjús helyekig vagy hogy felszabadult a mezõ), ugyanis a mezõ megmunkálása részleges. Sok a parlagon hagyott föld, és az mindenképpen örvendetes lenne, hogy a legeltetéssel ezek a földek nem hanyagolódnak el. Viszont a részleges megmunkálás miatt figyelembe kell venni azt is, hogy az állatok nem tehetnek kárt a szomszédos megmûvelt földön. Emiatt foglaltuk a szabályzatba, hogy mindig be kell keríteni az engedélyezett legeltetett területet a mezõben. Ma már ez nem gond, minõségi villanypásztorokat forgalmaznak, melyek akkumulátorról is mûködnek, de a régi, hagyományos csapos kerítés is nagyon jó. Mindig arra kell törekedni hogy a másik ember munkáját ne rongálja senki! Folytatás a 4. oldalon»

4 4 / ÖNKORMÁNYZAT II. évfolyam, 4. szám, április» Folytatás a 3. oldalról A megszabott legeltetési idõpont figyelembe veszi a növényzet fejlõdését, a túl korai legeltetés, fõként nedves talajon, csökkenti a zöldtakarmány hozamot, és rontja a legelõ minõségét. Ugyanakkor a fagyok beállta után a növényzet károsítása a jövõ évi hozam csökkenését okozza. Az állatsûrûséget a legelõn az Európai Uniós elõírások szabályozzák, és ezek betartása kötelezõ állatjóléti szempontból is. Ugyancsak állatjóléti feltétel, hogy csak egészséges és féregtelenített állatállományt szabad a legelõre hajtani, a beteg állat nem tud lépést tartani az egészséges egyedekkel, és emiatt állapota csak romlani fog, a féregtelenítés pedig a legelõ és más állatok fertõzésének megelõzése céljából indokolt. A hazajáró csorda volt az egyik nagyon sokat vitatott téma, sok jó szomszéd, barát lett haragos emiatt. A helyi tanácsban is komoly érvekkel szóltak ellene és mellette, viszont el kell fogadni, hogy egy olyan településrõl van szó, ahol az állattenyésztés több embernek ad munkát és biztosit jövedelmet. A legeltetési szabályzat elõírásai a hazajáró csordára is érvényesek, mellékleteiben külön szerzõdés típus van arra, hogy mikor és milyen körülmények között járhat a csorda, melyik útvonalon közlekedhetnek az állatok, milyen idõpontban gyûlnek az állatok és hol, ugyanakkor milyen idõpontban érkeznek haza, hol legelhetnek, milyen területekre van írásbeli engedélyük. Minden egyes csordára érvényes az, hogy a szerzõdés aláírásakor a fõgazda, a pásztor és az állattulajdonosok felvállalják a felelõsséget minden olyan lehetséges kárra melyet a nem megfelelõen õrzött állatok okozhatnak. Egy csorda esetében nem lehet egyetlen egy állatra bizonyítani a rongálást, az engedélyezett csordák esetében a felelõsség mindazoké, akik a szerzõdést aláírták, és ezzel felvállalták a velejáró kötelezettségeket. A legeltetési szabályzat elõírásainak megszegését lehet jelezni a polgármesteri hivatalnál és a helyi rendõrségen. Legeltetési szabályzat 1. cikk. A Gyergyóújfalu községhez tartozó területeken a legeltetés a jelen szabályzat elõírásainak betartásával történhet, függetlenül a terület tulajdonjogától. 2. cikk. A legeltetési jog igénylésének szabályai: 1. A község tulajdonában lévõ legelõkre az igénylõ a polgármesteri hivatalnál kell jelentkezzen a következõ iratokkal: a) kérés, amelyben jelzi az igényét és kijelöli a legelõt b) a legeltetendõ állatok tulajdonosainak névsora c) az állatfajok és állatlétszám táblázata 2. A magántulajdonban lévõ legelõkre vagy mezõgazdasági területekre (kaszálók, parlag földek) szükséges a tulajdonos írott jóváhagyása, melyet a polgármesteri hivatalnál iktattak. 3. cikk. A legeltetési jog elnyerésének feltételeit: 1. A község tulajdonában lévõ legelõkre: a) a polgármesteri hivatal által kiadott szerzõdés a legelõrõl b) állategészségügyi igazolás a helyi körzeti állatorvostól, az idegen állatok számára pedig onnan ahová iktatva vannak az állatok c) a fõgazda, gazdák és a pásztor közötti megállapodás/szerzõdés 2. A magántulajdonban lévõ legelõkre: a) a terület tulajdonosok névsora és az iktatott jóváhagyások b) a legeltetendõ állatok tulajdonosainak névsora c) az állatfajok és állatlétszám táblázata d) állategészségügyi igazolás a helyi körzeti állatorvostól, az idegen állatok számára pedig onnan ahová iktatva vannak az állatok 4. cikk. A legeltetés megszervezésének feltételei: 1. Az állatlétszám megállapítása A legelõk racionális használata érdekében szabályozni kell az állatok létszámát, melyek az adott területeken legelhetnek, mely 1 nagy állat egység/ha. A nagy állat egység meghatározása az Európai Unió által megszabott értékeknek megfelelõen történik: bika, tehén és két évnél idõsebb szarvasmarhák 1,0 6 hó. idõsebb lovak 1,0 6 hó 2 év közötti szarvasmarhák 0,6 6 hó fiatalabb szarvasmarha 0,4 juhok 0,15 kecskék 0,15 A fenti értékeket be kell szorozni az állatok számával és a kapott értéket el kell osztani az adott terület nagyságával (hektár). Pl: 1) 10 juh x 0,15 = 1,5 vagyis 10 juh = 1,5 ha, 10 ha = 10 két évnél idõsebb szarvasmarha, vagy 17 db. 6 hónapnál fiatalabb szarvasmarha vagy 67 juh, kecske. A magántulajdonban lévõ legelõkre a tulajdonosok vagy a fõgazda kell igazolja, hogy elegendõ terület áll rendelkezésükre. 2. A legeltetés szervezése A legeltetés megkezdése függ a növényzet fejlõdésétõl, a növények magassága 10-15cm kell legyen, tilos túl nedves talajon kezdeni a legeltetést, ugyanis késõbb csökken a takarmány mennyiség. Õsszel a legeltetést egy hónappal a fagyok beállta elõtt be kell fejezni. 3. A fõgazda és a pásztorok kötelezettségei a) az állatokkal foglalkozó személyek egészségesek kell legyenek orvosi bizonylat

5 II. évfolyam, 4. szám, április ÖNKORMÁNYZAT / 5 b) tartsák be a növénytermesztési és állattenyésztési szabályokat és végezzék el rendszeresen a kosárfordítást c) vigyázzanak az állatok egészségügyi állapotára és ha a helyzet megköveteli intézkedjenek d) a pásztorkutyákat kötelezõ beoltani veszettség ellen e) tartsák be a kutyalétszámot: 3 kutya 100 szarvasmarha 8 kutya 500 juh, kecske f ) tartsák napirenden az állatok és tulajdonosok nyilvántartását g) a legelõre engedett állatok benne kell legyenek a mezõgazdasági nyilvántartóban, a jelenlegi jogszabályok szerint h) az idegenbõl hozott állatoknak kötelezõ, hogy érvényes állategészségügyi igazolásuk legyen i) az állatokat csak egészségesen és féregtelenítve szabad elfogadni a le - gelõre 5. cikk. Legeltetési szabályok a) a legeltetés csak szervezetten történhet b) a legeltetés csak az elõjegyzett területeken történhet, magántulajdonban lévõ területeken csak a tulajdonos belegyezésével lehet, melyet a helyi polgármesteri hivatalnál iktattak c) tilos az egyedi legeltetés vagy a nem engedélyezett legeltetés, függetlenül a terület tulajdonjogától d) tilos a magánkaszálókon és a folyóvíz medrekben legeltetni e) a magántulajdonban lévõ mezõ - gazdasági területeken (kaszálók, parlagföldek) a legeltetést csak a terület bekerítése után lehet megkezdeni f ) a község területén a legeltetés április 24 október 25 között engedélyezett. Ezen idõpontok változhatnak az idõjárástól függõen, 5 nappal a változás elõtt hivatalosan értesítik az érintetteket g) a legeltetés szigorúan tilos az f pontnál megszabott idõponton kívül h) tilos a nem engedélyezett apaállatok használata legelõkön 6. cikk. 1. Tûzoltási szabályok a) a fõgazda és a pásztorok kötelesek betartani a tûzvédelmi elõírásokat és biztosítsák a tûzoltási eszközöket b) a tûzvédelmi elõírások betartása kötelezõ függetlenül a legelõ tulajdonjogától c) mulasztásból származó tûzkárok esetében a felelõsség a fõgazdákat és a pásztorokat terheli a jelenlegi bün - tetõjogi szabályok szerint d) a nyílt tûz használata csak a tûzvédelmi elõírásoknak megfelelõen történhet 2. Erdészeti szabályok a) tilos a fák levágása a legelõkön b) kötelezõ a nyaklók használata pásztorkutyáknál c) kötelezõ a veszettség elleni oltás a pásztorkutyáknál 3. Munkavédelmi szabályok a) kötelezõ betartani az általános munkavédelmi elõírásokat b) tilos mûtrágyás zsákok használata esõ elleni védekezésben c) tilos viharos idõben egyedülálló fa alá menekülni 4. Állategészségügyi szabályok a) a megelõzõ védõoltásokat az egész állatállomány kell kapja b) a kezeléseknél a személyzet köteles segíteni c) a beteg állatokat el kell különíteni d) minden betegséget jelenteni kell a szakembernek 5. Környezetvédelmi elõírások a) tilos a vízlelõ helyek szennyezése, és kötelezõ ezeknek a karbantartása b) tilos a növényzet károsítása a legelõ túlterhelésével c) tilos a legeltetés és irtás a fiatal erdõkben d) tilos a gyújtogatás 6. Ellenõrzési szabályok a) a pásztorok kötelesek a nyilvántartást az ellenõrzésre felhatalmazott személyeknek átadni b) a pásztorok kötelesek az ellenõrzésre felhatalmazott személyeknek segíteni a helyzet felmérésében c) kötelezõ a jelen szabályzat elõírásainak ismerete és betartása. 7. cikk. Büntetés és bírságolás 1. Azon állatok tulajdonosai, melyeket nem engedélyezett helyen találnak, kötelesek kifizetni az elõidézett kárt és a lej értékû büntetést. 2. A jelenlegi szabályzat elõírásainak be nem tartása kihágásnak minõ - sül, és lej közötti büntetéssel jár. 3. A jelenlegi szabályzat elõírásainak megfelelõ kihágások megállapítása a polgármester, alpolgármester, a helyi tanács mezõgazdasági komisszió elnöke és a helyi rendõrség hatáskörébe tartozik. 8. cikk. A jelenlegi szabályzat érvényes minden állatra, amelyik a Gyer-

6 6 / SULIVILÁG II. évfolyam, 4. szám, április Március 22. a Víz Világnapja Nagy Annamária, biológia szakos tanárnõ Újabb év telt el, ismét a Víz Világnapjára készültünk. Iskolánkban ebben a tanévben is megszerveztük a Víznapi Vetélkedõt, amivel célunk a környezettudatos életvitel kialakítása tanulóinkban, mivel a kerettanterv nem fektet hangsúlyt a tanulók környezetvédelmi nevelésére. Az idén is meghirdettük a vetélkedõt, amelyre hat 3 fõs (V-VIII o) csapat jelentkezett. A vetélkedõ azért volt eltérõ a megszokott iskolai feladatoktól, mert a tanulók közös munkával és tudással érték el a feladatok megoldását. A helyi szakaszon a Tengeri csillagok (Szabó Emerencia, Elekes Henrietta és Szabó Ágota) csapata nyerte el az elsõ díjat és részt vettek a Gyergyószentmiklóson szervezett Víznapi Vetélkedõn is, amit az Amõba Ökoközpont szervezett. Csapatunk (Szabó Emerencia, Elekes Henrietta és Kovács Katalin) a körzeti szakaszon II. helyezett lett. Szeretnénk, ha az elkövetkezendõ években is meg tudnánk szervezni a környezetvédelem jeles napjaival kapcsolatos vetélkedõket, ahol tanulóink gazdagíthatják ismereteiket és remélem, hogy õk egy kicsit jobban odafigyelnek a minket körülvevõ természet szépségeire. Köszönöm a vezetõtanács és a kollégák lelkes segítségét és a tanulóink felkészülését a vetélkedõre. Víznapi Vetélkedõ Március 17-én rendeztük meg a Víznapi Vetélkedõ helyi szakaszát, ahol a mi csapatunk lett az elsõ (Tengeri csillagok) Március 26-án a Fogarasy Mihály Általános Iskolában került megrendezésre a körzeti szakasz. A verseny játékosan mutatta be a klímaváltozás hatásait. Ahogy beléptünk a terembe elsõre azt vettük észre, hogy a földön kék és sárga vízcseppek vannak, amelyek csoportokra voltak osztva és országnevekkel voltak elválasztva. Feladatunk volt a Duna vízének megtisztítása. Mi Ausztria vízét tisztítottuk meg. A mi csapatunk lett a második, ennek nagyon örülünk. Ez a verseny nekem nagyon tetszett, és remélem, hogy a Föld Napja is ilyen jó lesz. Elekes Henrietta és Szabó Emerencia: Tengeri csillagok

7 II. évfolyam, 4. szám, április SULIVILÁG / 7 Éltetõ víz mint fotótéma: Jól villantó tekerõpatakiak Molnár János, Tekerõpatak A Víz Világnapját minden évben március 22-én megünnepeljük. Ez jó alkalom arra, hogy ráirányítsuk a figyelmet arra a tényre, hogy az emberiség jelene és jövõje többek között azon múlik, hogyan gazdálkodunk Földünk vízkészleteivel, hogyan óvjuk és hasznosítjuk vizeinket olvassuk a csíkszeredai Közüzemek által kiadott szórólapokon. A csíkszeredai Goscom (Közüzemek) által, a Víz Világnapja tiszteletére a Víz, ami elválaszt és összeköt címmel meghirdetett fotópályázatra beérkezett képekbõl a vállalat székhelyén március 28-án kiállítás nyílt. A kiállítás anyagát 500 beküldött fotóból válogatták, innen kerültek ki a díjazott felvételek is. A fotópályázaton az iskolások és felnõttek vettek részt három kategóriába: I-VIII. osztályosok, IX-XII. osztályosok és felnõttek. A zsûri az I-VIII. osztályosok kategóriájában elsõ és harmadik díjjal tüntette ki a tekerõpataki Tarisznyás Márton Általános Iskola két tanulóját, Tatár Gyõzõ (1. hely), illetve Daradics Andrea (3. hely) hatodik osztályos tanulókat. A nyertesek diplomákat, háromszáz, illetve száz lej pénzjutalmat kaptak.

8 8 / HITÉLET II. évfolyam, 4. szám, április Húsvéti határkerülés Csedõ István plébános, Tekerõpatak Gyergyószentmiklós, Alfalu, Csomafalva, Újfalu, Kilyénfalva és Tekerõpatak képviseletében, fõleg a fiatalok, húsvétvasárnap az ételszentelés után, székely népviseletbe öltözve, lóháton, lovas kocsin elindulnak határkerülésre, a hármas kereszthez. Õsrégi vallásos hagyományt elevenítettek fel a medence települései a több évtizedes tiltás után. Azt a hagyományt, amelyrõl Domokos Pál Péter az Erdélyi Tudósítóban, Határkerülés hangos Húsvét hajnalán címû írásában ezeket mondja: A több, mint száz tagból álló lovassereg tagjai nem szögletes, marcona, fadöntõ, gátkötõ székelyek, hanem Istenben bízó, égre nézõ, megnyugodott arcú halandók, akik boldogok, hogy egy napjukat Isten dicsõítésére és magasztalására ajánlhatják. Ezt tesszük hála az Úrnak 1990 óta minden évben, hogy a közös kérõ imát meghallgatva, Isten megáldja határainkat, vetéseinket, bõ gyümöl - ccsel jutalmazva népünk szorgalmas munkáját. A kérdés az, hogy a medencének mai lakói, keresztény katolikusai milyen arccal, milyen lélekkel és hittel vesznek részt rajta? Gondterhelt arccal, erõtlenedõ reménnyel, megfogyatkozott hittel? Talán vannak, akik így indulnak el, akik azt kérdezik, hogy mai helyzetünkben, a mai idõkben lehet gondok nélkül élni, járni, határkerülésre menni? Vannak, mint mindig, jól helyezkedõk, akik a hatalom árnyékában, a múltban és ma is gondtalanul éltek és élnek, de õk nem járnak határkerülésre. A nagytöbbség, érzésem szerint, különösen a mostani munkanélküliség és létbizonytalanság miatt nem gondterhelt arccal, hanem gondterhelt élettel indul határkerülésre. Mégis vagy éppen ezért, égre nézõ szemmel, Istenben bízva és örömmel, hogy hat település nevében

9 II. évfolyam, 4. szám, április HITÉLET / 9 kérhetik az isteni áldást, és egy napot közösen az Úr dicsõségére szentelhetnek. Mi a célja a határkerülésnek? Isten áldását kérni határainkra, a munkára és annak gyümölcsére! Mert Õ áldja meg a határt, hívõ népe kérésére, papjai által. Isten az áldó hatalmat átadta az apostoloknak, õk a püspököknek, a püspökök pedig a papszentelésben tovább adják munkatársaiknak a papoknak, hogy minél többen részesüljenek, érzékelhetõen, hallhatóan is az Õ áldásában. Isten szolgái pedig, õsidõk óta végezték a rájuk bízott szolgálatot, s így az Egyházban kezdettõl megvannak a szentelések és az áldások. Miért áldjuk meg földjeinket, ültetvényeinket? Isten teremtette a földet, s ha Õ teremtette, akkor az nem áldott? Vannak, akiknek áldott, de sajnos vannak olyanok is bõven, akik az eredménytelenség, a csalódások miatt átkozottnak érzik. S éppen azért áldjuk meg, hogy senkinek ne legyen átok a föld, hanem mindenkinek legyen áldott, termékeny a föld méhe, hogy olyan legyen, mint az asszonyok áldott méhe, amelybõl reményteljes életek fakadnak. Azért áldjuk meg a földet, határainkat, hogy ne legyen a sok rossz miatt a siralom völgye, mert így is szokták azt nevezni, s valljuk be, sokszor nem is alaptalanul, mert: Megrendít egy közúti baleset, amelyben fiatalok, ártatlanok halnak meg. A kórházban látjuk a sok szenvedõt, az ember érthetetlen, sokszor a végtelenségig megismétlõdõ eltorzulását. Igazságérzetünk lázad, látva a képsorokat a háború sújtotta övezetekbõl, s mennyi van ezekbõl ma is szerte a világon Égre kiált bennünk az elkeseredettség, amikor látjuk az árvizek, szökõárak, földrengések következményeit, földönfutóit, amikor a jégverés, az aszály megsemmisíti sok izzadtsággal megdolgozott földjeinken soványka termésünket. Vajon szükségszerû, hogy a föld a siralom völgye legyen? Nem, és nem is az, csak néha olyannak látszik, máskor mi emberek tesszük azzá. Mivel? Egyetlen szó a felelet a kérdésre: a bûnnel! A teremtéskor Isten azt mondta: Hajtson a föld! És úgy lett: hajtott! Pazarlóan gazdag asztalt terített az embernek. De hiszen ezen az asztalon sok csúnya, sárga folt van, sok terméketlen vidék, sivatag. Valóban így van, de a legtöbb sivatag, egykor nem volt sivatag. Gondoljunk csak az egykori Paradicsomra, a termékeny félholdra. Ez a paradicsomi vidék a Vörös Tengertõl indult ki, félhold alakban, a mai Izraelen át Tirus, Szidon és Damaszkusz irányába, magába foglalva a Tigris és Eufrátesz felsõ folyását. Ez volt valamikor a Paradicsom gondozott kertekkel, magas kultúrával. Ma minden sivatag! Miért? Azért, amiért ezen a földön máshol is olyan sok sivatag van: az ember kíméletlen rablógazdálkodása miatt! De hát az egyre fenyegetõbb éhség? Az emberiség egyik fele sohasem lakik jól, sokan halnak éhen ma is. Hogyan engedi meg ezt az Isten, aki olyan gazdag asztalt terített az emberiségnek? Ne hibáztassuk ezért is az Istent! A Nobel díjas természettudós, a finn Virtanen megállapította, hogy a Föld és a tengerek elégséges táplálékkal szolgálnának húsz milliárd embernek. Csak éppen ezekre a zöld silókra kellene az emberiségnek a tudását koncentrálnia, de mi irtózatos halál-silókra költjük a milliárdokat, hogy a velük felhalmozott pusztító töltetekkel oldjuk meg a túlszaporodás kérdését. Illõ dolog ezért a Teremtõt hibáztatni? Ne hibáztassuk Õt azért, amit mi rontunk el. Inkább különös átéléssel mondjuk határkerüléskor a Mi Atyánk szavait: a mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Szívleljük meg a nyolc boldogságból a következõt: Boldogok a szelídek, mert õk öröklik a földet!. Igen, õk boldogok, a szelídek, akik zöld silókat építenek a megszületettek, és a még meg nem születettek számára, mert ha nem õk öröklik ezt a földet, akkor nem lesz örökség. Add, Urunk, hogy a te boldog gyermekeid lehessünk szülõföldünkön, és megelégedve, békében, testvérként élhessünk rajta.

10 10 / CIVIL FÓRUM II. évfolyam, 4. szám, április Tatárjárás a TeleHázban Lukács Emõ Húsvéti bál Tekerõpatakon Fodor Annamária, Tekerõpatak Április 12-én estefelé kicsik és nagyok igyekeztek a tekerõpataki Kultúrotthonba, mivel 19 órától kezdõdött a Húsvéti Bált megelõzõ elõadássorozat. A Rió Ti-Tár Ifjúsági Szervezet tagjai már novemberben eldöntötték, hogy megszervezik a már majdnem feledésbe merült Húsvéti Bált. Meggyõzõdésük, hogy a falu embereit össze kell hozni ilyen alkalmakkor, hogy találkozzanak, beszélgessenek, mulassanak, és érezzék, hogy egy közösséghez tartoznak. Az elõadást György Zsolt alelnök nyitotta meg, aki szeretettel köszöntötte a jelenlevõket, és ismertette a mûsort. Elsõként a Tarisznyás Márton Általános Iskola tanulói mutatták be mûsorukat, melyet Kolumbán Csilla tanárnõ és Fodor Annamária tanítónõ tanított be. A húsvéti szokásokból összeállított elõadás felelevenítette az ünnepkör jellegzetességeit: Hamvazószerda fontosságát, a húsvéti készülõdést, az ételszentelést, a határkerülést, a bálokra való készülést, Húsvéthétfõ érdekességét. Láthattak legényes és leányos táncot, Ceppel néptáncot, hallgathatták a Kisfúvósok változatos dalait, valamint régi népdalokat, locsolóverseket, végül az Erdõ mellett estvéledtem kezdetû dallal fejezték be mûsorukat, melyet közösen énekeltek el. Ezután a Székely Góbék kabaré - mûsora következett, melynek tagjai Vitos Imre és Fejér Zoltán. Õk tréfáikkal, vicceikkel és székely észjárású bemondásaikkal szórakoztatták a közönséget. Az este hangulatát fokozta a ditrói Népi Zenekar, melyet Gál Imre prímás vezetett. Jó volt hallani a magyar népzene gyöngyszemeit, táncra késztették a hallgatókat. Többszöri visszatapsolás után átadták a színpadot Stekbaer Istvánnak, aki Sajgó Árpáddal együtt zenélt a bál végéig. A régi könnyûzene slágerek a táncparkettre hívták a párokat. Örvendetes dolog, hogy a bál civilizált körülmények között, zökkenõmentesen zajlott le. A jókedvet fokozta a három tombolatárgy is: egy nyuszi, egy sátor és egy kerti asztal négy székkel. Gratulálunk a nyerteseknek! Köszönjük a Rió Ti-Tár Ifjúsági Szervezetnek, hogy megszervezték a Húsvéti Bált, hiszen így együtt örülhettünk a feltámadás csodájának! További jó munkát nekik, és kitartást az elkövetkezõkben is! április 18-án a Gyergyóújfalvi TeleHáz elõtt nagy volt a nyüzsgölõdés. Indultak az újfalvi fiatalok Csíkszeredába, megtekinteni a Csíki Székely Múzeum Tatárjárás című tárlatát. 42 fiatal vállalkozott erre az igen szokatlan programunkra, ugyanis ilyen jellegű tevékenységünk még nem volt mostanáig. E 42 fiatal ugyan nem voltak csak magukra, felnõtt felügyelete alatt élvezhették a kirándulást. Hála, ez nem okozott nekik gondot. Az oktatójellegű kirándulás igen érdekfeszítõnek bizonyult, ugyanis a helyi fiatalokat egy tárlatvezetõ kalauzolta a tatárok és magyarok háborús, feldúlt világába. A körülbelül 50 perces tárlatvezetés során, egy korabeli jurtán keresztül jutottunk a kiállítótérbe, aztán egy sötét folyosón suhogó, virtuális nyílzápor fogadott bennünket. A korabeli események élethű ábrázolásához ember nagyságú bábuk járultak hozzá, köztük láttuk a lányát Istennek felajánló IV. Bélát. A Muhi csatáról animációs filmet nézhettünk meg, digitális kódexet lapozgathattunk, kipróbálhattuk magunkon, milyen súlyú páncélzatot viseltek a tatár és a magyar harcosok, a fegyvereiket is kézben foghattuk, sõt a kiállításról saját fotóinkkal ellátott digitális képeslapot is küldhettünk barátainknak, valamint egy igen érdekes eszközzel saját kezűleg készíthettünk különbözõ mintájú érméket, melyeket szuvenírként haza is hoztunk. Emlékek tömkelege, melyeket évek elteltével átnézhetünk, melyek majd emlékeztetnek minket milyen is volt e csodálatos kirándulás. E programunk fõ célja az volt, hogy azon fiatalok számára is megadjuk a lehetõséget e tárlat megtekintésére, kiknek még mostanig nem sikerült eljutniuk oda. A 42 gyerek Gyergyóújfalu V-VIII osztályos gyerekei közül kerültek ki, a gyerekek felügyeletét pedig Elekes Dániel László vállalta el, kinek köszönetet mondunk a

11 II. évfolyam, 4. szám, április CIVIL FÓRUM / 11 fiatalokkal együtt a lelkes és önzetlen vállalkozásáért. Azt hogy, igenis nagyon hasznos volt ezen program, bizonyítja a gyerekek visszajelzése, ugyanis ezen fiatalok nem csak élményekkel gazdagodtak, hanem tudásuk is gyarapodott. Mindemellett minderre költségmentesen volt lehetõségük anélkül, hogy a család más tagja egy kicsit is megérezte volna ami kicsi, de igen tartalmas kirándulásunkat. Reméljük, a jövõben még lehetõség adódik ilyen jellegű programok megvalósítására. Sári bíró, hum, hum, hum... Gál Katalin Lapunkban már beszámoltunk arról, hogy Kilyénfalván egyesületbe tömörültek az ifjú és örökifjú személyek, azért, hogy együttes erõvel tudják összefogni a falu ifjúságát. A civil szervezetnek immár megvan a hivatalos neve: Csipkebogyó Kulturális Egyesület. Nos, a kilyénfalvi Csipkebogyó Kulturális Egyesület színjátszó csoportja Húsvét ünnepére színdarabbal lepte meg az érdeklõdõket. Móricz Zsigmond három felvonásos népszínmûvét vitték színpadra, melynek címe: Sári bíró. A cselekmény az 1900-as évek elején játszódik, egy faluban, és a bíróválasztás bonyodalmait mutatja be, szerelmi intrikákkal fûszerezve. A jóságos, irányítható bíró helyett tulajdonképpen a kardos felesége, Sári intézi az még most is idõszerû, annak ellenére, hogy közel száz éve született. A szereplõk rengeteg munkát fektettek be a darab elsajátításába. Az éjszakába nyúló gyakorlások bizony próbára tették mindenki kitartását. Köszönet Szereposztás: Sári bíró Bíróné Jóska Lizi Gedi Manci Varnyu Pengõ Kovács Hajdók Terka Pista Tarcali Gügye Szarka Pál Veroni Csobaji Tokaji Tügyi Czirják Endre Borka Zsuzsánna György Bálint Péter Csilla György Szabolcs Daradics Réka ifj. Borka Béla Balázs Péter Kovács András Kovács Szilvia Csibi Norbert Csibi Alpár György Csaba György Attila Gál Gabriella Kovács Zoltán György Ferenc Kolozsi Csaba ügyeket, õ irányítja a falut a férjén keresztül. Mindezek miatt a bírót egyszerûen csak Sári bírónak nevezik a faluban. Pengõ Kovács nagygazdának is a bíróságra fáj a foga, a bíróné meg harcol a férje megválasztásáért. Az eseményeket megzavarja, hogy Lizi (Pengõ Kovács lánya) és Jóska (Sári bíró fia) szeretik egymást. Az öreg bíró szövetségesük lesz, és rengeteg csalafintasággal végül boldogok lehetnek a fiatalok. Móricz a sajátos népi nyelvi fordulatokat használva teszi élvezhetõvé a színdarabot, melynek mondanivalója minden szereplõnek az odaadásáért, a kitartó munkájáért. Külön köszönet mindenkinek, aki a díszletek elkészítésében segített, ruhákat adott kölcsön. Itt szeretnénk még egyszer köszönetet mondani a sok tapsért, dicséretért és elismerésért, amellyel nézõink megjutalmaztak. Mindez bizonyítja, hogy nem volt hiábavaló az igyekezetünk. Most pedig lássuk, kik azok a személyek, akik a színfalak mögött dolgoztak. A szereposztás Kovács Annamária munkáját dicséri. Súgók: Balázs Edit és Gál Katalin.

12 12 / MÚLTIDÉZÕ II. évfolyam, 4. szám, április Csudálótól a Katonai Bíróságig Szabó Veronika története Ifj. Sólyom István Elõzõ lapszámunkban a terjedelmi lehetõségekhez mérten igyekeztünk összefoglalni a romániai, és ezen belül az újfalvi kollektivizálás történetét. Az írás végén községünk azon lakosait is felsoroltuk, akik az államosítást illetõen nemtetszésüknek és tiltakozásuknak adtak hangot. Mindannyian súlyos börtönévekkel fizettek kiállásukért. Az alábbiakban az újfalvi Szabó Veronika tanulságos történetét olvashatják. Az egy órás beszélgetés alatt az idén kilencvenedik életévét betöltõ asszony személyében egy jó humorú, életerõs, csak a jó és szép dolgokra emlékezõ embert ismerhettem meg, aki negyven év távlatából már komikusan is képes beszélni az akkori eseményekrõl. Mindazonáltal megpróbáltatásainak és gyötrelmeinek históriája egy, a történelem szemétdombjára került rendszerben, szolgáljon tanulságul mindannyiunk számára, és próbáljuk meg értékelni, hogy immár húsz éve egy szabad, az emberi jogokat és a demokrácia értékeit tiszteletben tartó, azokat törvényben garantáló országban élhetünk. Itt volt a kultúrotthonban egy nagygyûlés, s én nem akartam menni, mert édesanyám itt feküdt az ágyba, nagybeteg volt, nem tudott felkelni. Azt mondta nekem, ne menj sehova. Annyit bántam ezt a szót, hogy én miért is tudtam elmenni. Soha egy szavát vissza nem vertem, de akkor azt mondtam neki: nem õrizhetem magát állandóan. Mert a kapuban többen vártak, és nélkülem nem akartak menni. Addig noszogattak, hogy menjek én is, hogy csak elmentem. Aztán még egy nagy gazdag ember beszólt a kapun, hogy aki nem velünk, az ellenünk. S akkor azt se tudtuk, hogy mit csináljunk, mert ugye nekünk is ott volt a birtok s minden. A gyûlésben zsúfolva volt a terem, mi ülõhelyet sem kaptunk, hanem hosszan a fal mellett felsorakoztunk. Azok a nagy pocakos elvtársak fel voltak oda ülve a színpadra, ekkora hasuk volt, s akkor azt mondják, hogy a huszonöt árat még a gyermekeink gyermeke is tudja örökölni. Mi egyszerûek, de a teremben mindenki kiáltotta, hogy nem kell a társas, de mégis minket vettek szemre, mert voltak a teremben besúgók is. Azt kiáltottuk mi is, mint az egész nép, hogy nem kell a társas. Csakhogy mi nem fértünk a padokban, hát megfordultunk, jöttünk elõre és az egész nép jött utánunk. Tehát minket lázítónak vettek. A dossziémban az állt, hogy kifelé jövet én még a kocsikat is felborogattam, akkora erõben voltam. Aztán hazajöttünk. Mi ugye dolgoztunk az emberemmel, Isten nyugtassa, de a törvényeket nem tudtuk. Én nem írtam alá semmit. Aztán elmentünk az erdõre. Ott fogtak le Csudálóba, mert oda voltunk kiköltözve. Nagy tanya volt ott nekünk, hát azután lett ugye a kollektíva, majd felcsapták legelõnek. Úgy mentünk oda, mintha hazamentünk volna. Na, aztán úgy megijedtem, mikor a kicsi ház elõtt a szekus megjelent, ott volt a malacos disznó s minden. Azt mondja nekem, gyorsan menni kell, mert le vagyok tartóztatva. Engemet a csapáson, az ösvényeken keresztül hozott a szekus, s akkor nekem hirtelen a gyomrom úgy megindult, hogy minden pillanatban le voltam kucorodva. E miatt lekéstem ezt az úristenes szekust, aki ránk várt az úton. Addig sietnie kellett, nekem pedig addig ment a gyomrom, hogy arra az órára nem tudtunk bejönni. Mire odaértünk, a szekus el volt menve. Azt mondták, hogy holnap reggel nyolc órára kell lemenni. Én egész éjjel úgy reszkettem, mint a kocsonya, semmit nem tudtam aludni. Reggel nyolcra megérkezett a szekus a néptanácshoz, hogy engemet vallasson. A társaimat már azelõtt kivallatta. A szekus nekem azt mondta, hogy le vagyok tartóztatva, s nekem csak a szoba sarkát szabad nézni. Egy székre oda leültetett, s kezdõdött a vallatás. És onnan felborultam arról a székrõl, de ülni kellett vissza. Nagy jóindulatilag én senkit sem akartam belekeverni az ügybe, védtem mindenkit, akit lehetett, a magam kárára, mint késõbb kiderült. Alá nem írtam semmit. Ott volt az akkori brigádos. Mondom neki, hogy te, én semmit sem írtam alá, mind ezzel vigasztaltam magam. Hallgatózott, hallgatózott. Eltelt a nyár, õsszel mikor hazaköltözünk az erdõrõl, egyszer csak megállt a kapuban egy kocsi. Berontott a házba egy fegyveres ember, egy õrnagy, s azt mondja egy tapodtad sem léphetek, mert le vagyok tartóztatva. Vigyek magammal téli ruhát, s menjünk. Direkt nyitott sarkú cipõben mentem el, hisz ágyba fekvõ betegem van, nekem jönni kell haza. Ki gondolta volna, hogy úgy elvisznek engemet. S nem írtam alá semmit, evvel vigasztaltam magamat. Az unokaöcsém olyan öt éves lehetett. Itt nekünk kerítés volt, ásóval ástam fel a kertet, nem szántottuk. A kert mellett vallatta a gyermeket a szekus, de annyi esze volt neki, hogy jót mondott rólam. Szegény úgy el volt keseredve, kétségbe volt esve, eljött volna a börtönbe is velem. Én felkaptam a gyermeket, az

13 II. évfolyam, 4. szám, április MÚLTIDÉZÕ / 13 õrnagy azt mondta, foghatom a gyermeket, amíg itt vagyunk, de utána többet soha meg nem lássa. Az ura is maga mellé ülhet, de utána soha többet meg nem lássa. Na, ilyennel vigasztalt, engemet a kétségbeesés környékezett. De hát én csak elmentem a nyitott sarkú cipõvel. S mikor bekerültünk Gyergyóba a Szekuritáté épületébe, ott is egyfolytában a vécére jártam, mindig kellett kísérgessenek. De olyan nyugtalanságba voltam, hogy a cellába letett szalmazsákon nem tudtam egy helyben megülni, hanem amikor hoztak valakit be, akkor folyton mindenkihez mentem oda, s érdeklõdtem, hogy miért hozták ide, mit követett el. Erõst izgatott voltam. Hát egyszer kivesznek a cellából. Odahozzák Matildot 1, a tekerõpataki lottóst, s annak a szekusok jó ismerõsei voltak. Összetaszítottak valami foteleket, õ abban aludt én meg a szalmazsákon. De nagyon beteg voltam, reszkettem a félelemtõl, a hideg megölt. Reggel Matildot vették ki elsõnek aztán vittek engemet is. Bíró Vencivel 2, a tekerõ - patakival kocsiba ültettek, s a többi újfalviakat más dubával vitték. De én ugye nagy bûnös voltam, hisz nyolc esztendõre ítéltek. Súgtam Vencinek valamit, mert láttam, hogy az õrnagy aluszik mellettem, hogy maga miért van itt. A sofõr látta. Mondja Venci, hogy társas miatt. Kérdeztem tõle, hogy vajon felkötnek-e? Magát lehet, hogy nem, de engemet igen, mert nem elõször vagyok elítélve, mondta. A sofõr felköltötte az õrnagyot s a fegyveres embert, akik Vásárhelyen innen kiállítottak minket a mezõre. Én azt hittem, hogy ott maradunk, lelõnek vagy valami. Késõbb a börtönben megtudtuk, hogy nem volt engedélyezve a fõbelövés, mert akkor lelõttek volna biztos. De nem voltam megijedve. Most jobban irtózok a haláltól, mint akkor. Majd bevittek Vásárhelyen a Szekuritáté épületébe, hát ott volt Matild. Meglátta az ujjamon az eljegyzési gyûrût, amit a férjem hozatott Afrikából, s ritkaságnak számított. Azt mondja, hamar adjam oda neki, odaadtam neki s eltette. A szekusok kérdezték hol van, megmondtam, majd amikor hazaengedtek, akkor visszakaptam. Mondja Matild, hogy nézzem meg, hol vagyunk, legnagyobb bûnösök között, csupa cement minden. Egyszer csak Matildot elvitték onnan, magamra maradtam. Éreztem, hogy megbolondulok. Ott volt egy huszonöt évre ítélt tanárnõ, nagybûnös volt, s melléje tettek engemet, mert összeesett a tanárnõ, hogy gondozzam. Én a Szekuritátén voltam egészen addig, amíg elítéltek. Édesanyám nagy imádkozó volt, sokat imádkozott értem. A tanárnõvel nekem szerencsém volt, mert naponta kiengedtek minket sétálni, a többieket nem. Az ügyében még vagy 19-en voltak benne. Vallattak engem a felõl is, hogy mit mond nekem a tanárnõ, de én azt mondtam, nem tudok semmit, hanem soha ki nem jöttem volna onnan. A tanárnõt táplálták meg minden, de úgy elrendezték, hogy enni semmit nem tudott, hetente négyszer-ötször elájult. Olyan húszhuszonöt éves lehetett. Ilyenkor kimehettem a fürdõbe vízért, hogy felmossam szegényt. Folytatjuk 1 Horváth Matild Tekerõpatakon született október 12-én. A gyergyószentmiklósi Lottó-kirendeltségnél dolgozott szeptember 28-án tartóztatták le. A vád ellene az volt, hogy õ írta a kollektivizálás ellen tiltakozó és a Mezõgazdasági Minisztériumnak elküldött közös beadványt. A kolozsvári Katonai Bíróság Marosvásárhelyen január nyolcadikán két évre ítélte. Szívbetegsége miatt a marosvásárhelyi klinikán és a văreşti-i rabkórházban kezelték, majd a jilavai börtönbe került szeptember 27-én szabadult, majd Marosvásárhelyen dolgozott. A nyolcvanas években a milicián dolgozó szomszédja rosszindulatú feljelentései alapján többször zaklatják, két ízben ben és 1986-ban- házkutatást is tartottak nála. Forrás: Dávid Gyula (szerk.): 1956 Erdélyben, Politikai elítéltek életrajzi adattára , Erdélyi Múzeum- Egyesület, Kolozsvár, 2006, 182. o. 2 Bíró Vencel Tekerõpatakon született december 26-án. Elõször június 18-án tartóztatták le a kollektív gazdaság ellenzése és a helyi párttagok megfenyegetése miatt. Másodszor szeptember 23-án indult ellene eljárás a tekerõpataki kollektivizálás-ellenes megmozdulásban való részesség, valamint szórólapok osztogatásának vádja miatt. A kihallgatások alatt brutálisan bántalmazták. A kolozsvári Katonai Bíróság marosvásárhelyi tárgyalásán 9 évre ítélte április 15-én szabadult október 23-án hunyt el Tekerõpatakon. op. cit., 105. o.

14 14 / MÚLTIDÉZÕ II. évfolyam, 4. szám, április Húsvéti népszokások DÉNES DÁVID plébános úr így emlékszik vissza a határkerülésre: Ezt a hosszú és szép imádságot Húsvét reggelén az élelem megszentelése után mondta el a határkeresztnél az oráló. Az élelem megszentelése után mindenki hazament, reggelizett. Azután gyülekeztek a templom elõtt, külön keresztekkel a gyalogosok és a lovasok. Az aznap megszentelt kalácsot, amely lyukas volt, belehúzták a kereszt felsõ részébe, a keresztvivõ pedig gyapjútarisznyába helyezte a kereszt alját, és a jobb kezével fogta a keresztet, a ballal a lovat vezényelte. A csíksomlyói laborium vivéssel majdnem azonos nehézségû cselekedet volt ez a keresztvivés, mert csak kiválasztott legény tudta megcsinálni, mivel arra kellett vigyázzon, hogy ki ne essen a kalács, és le ne essen a kereszt. A lovak egymást hajtották nagy gyorsasággal, a lovat kormányozni meg a keresztre is vigyázni igen nehéz volt. Középen ment a Jézust vivõ lovas, mellette kétfelõl két lovas egy-egy vezérkereszttel, melyeket a csizma szárába dugtak. A reggeli jelentkezéskor a gyenge lovat vagy lovast nem engedték a körmenetbe, mert szégyen lett volna a másik falu elõtt lemaradni, mivel a szomszéd falu határán keresztül hajtottak énekelve, hogy Feltámadt Krisztus e napon. Rendkívüli ünnepélyességgel jelentek meg a határkeresztnél, minden falunak külön keresztje volt, melyet gondoznia kellett. Minden falu a saját keresztje elõtt sorakozott, rendszerint a gyalogosok érkeztek meg elõször, de kivárták a lovasokat, és lóhátról mondták az oráló imádságot. Ezt a hosszú imádságot, amely még a régi körmondatos fogalmazással van megszervezve, kívülrõl kellett mondani, könyvbõl olvasni nem volt szabad, még beletekinteni sem. Egyik évben a Határkertnél volt az orálás, a másikban Agyagázsdónál. Elõbbinél találkozott Újfalu, Csomafalva, Alfalu, Szentmiklós, Tekerõpatak, Kilyénfalva. Az agyagázsdói oráló keresztfához, a Hármashatárhoz csak Újfalu, Kilyénfalva és Tekerõpatak jött ki. A határkerti találkozónál még szokás volt egy bevezetõ imát is mondani, ugyancsak az oráló mondta. Hazaérkezéskor, a plébános fogadta a határkerülõket, a lovasok hazamentek, a nép pedig bement a templomba és következett az ünnepélyes szentmise. A toronyból figyelték a zöldellõ mezõn száguldó lovasokat, amint a húsvéti öröméneket énekelték. Nagyon felemelõ látvány volt, amint a megfigyelõk elmondták, a találkozás a szomszéd lovasokkal, amikor zászlójukat meghajtották köszönésképpen. A régebbi szövegben benne volt a Deus is Istent jelent az oráló háromszor is ismételte, és ragasztott neve maradt a Deus. Olyan eset is volt, hogy már régen nem Ferenc József volt a király, s még mindig az õ nevét mondta az oráló. A húsvét reggeli ételszentelés, a határkerülõ kalács meghordozása, a feltámadási örömének, a zöldellõ mezõn felvonuló keresztalja, a keresztek találkozása, fõképpen a lóhátról elmondott imádság nagyszerûen kifejezik azt a nagy örömet, amelyet Krisztus feltámadása, kenyér formában való itt maradása jelent. Az ételszentelés alkalmával már korán reggel a keresztre a megyebíró rátette a kalácsot, a pap megszentelte, és az egész szentelési körmenet alatt a kalács a kereszten volt. Lejegyezte: Szász László Elsõ világháborús újfalviak 4. Ifj. Sólyom István Bányász Sándor õrvezetõ, középbirtokos Gyergyóújfaluban született 1886-ban. Tényleges katonai szolgálatra ben vonult be a 82. közös gyalogezredhez, ahol 1909-ig szolgált augusztus 15-tõl egyszeri megszakítással az orosz harctéren küzdött, a Jankov hegyen és a San folyónál harcolt június 13-án orosz fogságba esett ban jött haza. Kitüntetései: Ferenc József jubileumi emlékérem. A román megszállás alatt a Magyar Párt tagja volt. Id. Ferenci Alajos szakaszvezetõ, kisbirtokos Kilyénfalván született 1877-ben. Tényleges katonai szolgálatra 1898-ban vonult be a 82. közös gyalogezredhez, ahol három évig szolgált. Az 1914-es mozgósításkor a 22. népfelkelõ honvéd gyalogezredhez vonult be tõl a 22., 32. és a 20. honvéd gyalogezredek kötelékében az orosz, a szerb az albán, majd ismét az orosz hadszíntereken küzdött. Halics, Homonna, Kragujevac, Nis és Durazzo mellettharcolt. Kétszer sebesült. Kitüntetései: kis ezüst vitézségi érem, bronz vitézségi érem és Károly csapatkereszt. A román megszállás alatt a Magyar Párt tagja volt. Testvérei János és Mihály a világháborúban hõsi halált haltak.

15 II. évfolyam, 4. szám, április MEZÕGAZDASÁG / 15 A legeltetésrõl Szász Annamária, agrármérnök Községünkben több mint 3ooo ha legelõ és hegyi kaszáló van, amelyek csak legeltetésre használhatóak. A jelenlegi állatállománnyal (szarvasmarha, juh, kecske, ló) ennek a területnek felét lehetne lefedni. A legeltetett, gondozott legelõkre hektáronként biztosított a 282 EURO évi támogatás. Ez több mint 3o milliárd régi lejt jelentene a község lakosságanak. Természeti adottságainknak kö - szön hetõen megyénkben az állattenyésztés elsõrendû mezõgazdasági tevékenységi ág. Ezért a hegyvidéki legelõinket termelõeszközként kell tekintenünk és gazdálkodnunk kell velük. Annál is inkább, hogy a gazdasági válság idõszakát éljük. A legelõk füve a legjelentõsebb takarmány a vegetációs periódusban a szarvasmarha- és juhfélék számára. A fiatal fû nagyon gazdag tápanyagokban, vitaminokban és ásványi sókban. A növények tápanyagértéke függ attól, hogy milyen fenofázisban értékesítjük. A fiatal növény több proteint és kevesebb cellulózt tartalmaz. A jó legelõn az állat kiegyensúlyozott takar-mányban részesül, ezen kívül a szabad levegõn való állandó mozgás hozzájárul az egészséges szervezet kialakulásához és fenntartásához. A legelõk létét nem szabad csak a természetre és a véletlenre bízni. A hagyományos extenziv legelõgazdálkodásnál is elengedhetetlenek a következõ tenni valók: a terméshozam megállapítása, a legeltetési kapacitás meghatározása, az optimális terhelés betartása, a feljavítási munkálatok elvégzése, a legeltetés elõtti és alatti szükséges munkálatok elvégzése. Ezekhez tartozik a legelõk tisztítása, bokrok, mérgezõ és burjánnövények kivágása. A legeltetés egész idõszaka alatt igyekeznünk kell kiszedni magzás elõtt az állatok által nem fogyasztott növényeket. Ezt a munkálatot végezheti az állatokat napközben felülvigyázó pásztor. A legelõk minõségét befolyásolja az is, hogy mikor kezdjük és mikor fejezzük be a legeltetést. Tavasszal nagyon korán a talaj nedves, tönkre megy a gyepréteg, a fiatalon lelegelt fû nehezen regenerálódik. Nagyon kései kezdésnél a növények cellulóz tartalma nagy, gyenge takarmányt képeznek. Optimális idõ a legeltetés megkezdésére, amikor a talaj megszáradt, és a növények 1o-15 cm magasságot értek el. A legeltetést 25-3o nappal a folyamatos fagyok beállta elõtt kell befejezni. Így a növényeknek jut idejük regenerálódni, tápanyagot halmozni, ellenállóképességet fejleszteni a téli fagyokra, így a növények tavasszal hamar fejlõdnek. A legelõgazdálkodás közvetlen gazdasági értéket generál az állattenyésztõ gazdáknak, de közvetlenül sokkal nagyobb hozadéka van a község lakosságára, ha összességében nézzük a vidéki élet ember a természetben elõnyeit. Változtatnunk kell értékrendünkön, mert nagy érték a természeti örökségünk, méltóak elismerésünkre a községünk gazdái, pásztorai, akik vállalják ezen értékeink hosszantartó fenntartását. Nem válna környezetünk hasznára, ha az azonnali anyagi haszonszerzést célzó befektetõk kezére kerülnének.

16 16 / MEZÕGAZDASÁG II. évfolyam, 4. szám, április Legelõ, legeltetés Dr. Horváth Nina állatorvos A legeltetés a leggazdaságosabb takarmányozási mód. Az lenne az ideális, ha a legelõ és a legeltetés az állattartásnak szerves része lenne. Legeltetéssel az állatoknak nemcsak a takarmányigénye fedezhetõ, hanem olyan tartási mód, amikor az állatok edzettségét a környezethatások kedvezõen befolyásolják. Higiéniai szempontból a legelõ a legkedvezõbb takarmányozási bázis, élettani szempontból, pedig a legkedvezõbb tartózkodási hely. A legelõfû sok ízanyagot tartalmaz, ezt az állat jó étvággyal eszi, rosttartalma kevesebb, mint a szénáé, így könnyebben emészthetõ, és gyorsabban ürül ki az emésztõcsatornából. A legelõ kevert füvének az aminosav és ásványi anyag összetétele változatosabb, mint a jó minõségû, de egységes botanikai összetételû szántóföldi növényeké. A legelõ növénytársulását az ott lévõ egyes növényfajok/fajták mennyiségét, arányát, takarmányértékét az éghajlat, a talaj, a víz viszonyok, a trágyázás, öntözés, gondozás és a legelõhasználat módja alakítja ki. A legelõ az állatok számára elsõsorban takarmányforrás, de egyúttal termelési környezet is és kedvezõ környezethatást ad: a friss levegõ, a napfény, a szabad mozgás, mind serkentõen hatnak az anyagcserére, elõnyösen befolyásolják az ellenálló képességet. A legelõre járó állatok edzettebbek, hasznos élettartamuk hosszabb, ivari életük zavartalanabb, élénkebb, kevesebb közöttük a meddõ, ritkább a nehéz ellés és az ellés utáni rendellenesség. A legelõ növényzetének higiéniai jelentõsége A legelõ növényzetének biológiai értékébõl állapítható meg legjobban a legelõ helyes, vagy helytelen használata, valamint megfelelõ, vagy hiányos gondozottsága. A természetes legelõkön ideális esetben 50-70%-ban pázsit-fûféléket, 25-35%-ban pillangós virágú növényeket, gyomnövényeket, valamint mérgezõ növényeket találunk. Ha ezek aránya helyes, az ki is elégíti az állatok igényét. Pázsitfû: mennyisége és minõsége szabja meg a legelõ fûhozamát és állateltartó képességét. Jelentõs az energia és foszfor tartalmúk, virágzás elõtt a fehérjetartalmúk is igen nagy, bár meg sem közelíti a pillangósvirágúakét. Könnyen oldható cukrokat tartalmaznak, amelyek a bendõben könnyen fermentálódó energiaforrást jelentenek. Pillangósvirágúak: nagy fehérjetartalmúak, karotinban, kalciumban, magnéziumban és egyéb biológiailag aktív vegyületekben igen gazdagok. Kedvezõtlen környezeti hatásra romlik a flóra minõsége, a növényféleségek közötti helyes arányban eltolódás mutatkozik, ilyenkor esetleg anyag és energiaforgalmi zavarok jelentkezhetnek, hiánybetegségek kialakulásának kockázata nõ. Ha kevés a csapadék, túlsúlyba kerülnek a szárazságtûrõ növények, melyek gyengébb minõségûek, alacsonyabb vitamintartalmúak és következményként ivarzási zavarok, meddõség, hasmenés, anyagforgalmi megbetegedések elõ - fordulási gyakorisága nagyobb lehet. A túl sok csapadék a gyomnövényeknek és a savanyú füvek (sás) elszaporodásának kedvez, melyek takarmány-értéke csekély, táplálóanyagokban és biológiailag aktív vegyületekben szegények, és egyoldalú fogyasztásuk következtében élelmezési eredetû ivarzási zavar, meddõség léphet fel, tömegesen alakulhatnak ki csontfejlõ - dési, emésztõszervi, anyagforgalmi zavarok, gyakori a száj, a nyelõcsõ, a gyomor és bélcsatorna nyálkahártya sérülése, gyulladása. Étvágy, hozamcsökkenés jelentkezhet, ami elõsegíti a parazitás fertõzés kiterjedését. A vizenyõs legelõkön gyakori az egyes pillangósvirágú növényféleségek tömeges elszaporodása, növekedésük az állatok felfúvódását válthatja ki, fényérzékenyítõ hatásuknál fogva bõrgyulladást képesek elõidézni. Bizonyos herefajták a szarvasmarhák és a juhok véralvadási képességét csökkentik, rendellenes ivarzást, vetélést, meddõséget okoznak. A talajféleségek fizikai, kémiai és mikrobiológiai jellemzõi alapvetõen meghatározzák a gyep takarmányértékét. Az erõsen meszes, szikes, vagy éppen savanyú talajokon kialakult flóra hosszabb ideig való fogyasztása a hiányzó anyagok pótlása nélkül súlyos anyagforgalmi zavarokat idézhet elõ. Ezek a területek talajjavítást igényelnek. A különbözõ fajú állatoknak eltérõek az igényei a legelõk iránt. A szarvasmarha a levélben gazdag, finomabb, változatos gyepet kedveli. A juhnak inkább a száraz fekvésû õsgyep való. Az igényesebb juhfajták jobb minõségû legelõt kívánnak. Mély fekvésû, vizes legelõre a mételykór és a tüdõ-, gyomor-férgesség veszélye miatt semmi esetre se hajtsunk juhot. A ló a száraz talajú, nagy kiterjedésû, keményebb szárú füvet termõ legelõt kedveli. A különbözõ fajú állatokat és az eltérõ hasznosítású csoportokat tartsuk külön legelõn. Higiéniai és állategészségügyi szempontból gondoskodni kell arról, hogy az itatóhelyeket (esetleg fürdetõ helyeket) más fajok ne használják. Betegségek a legelõn Belgyógyászati: legeltetési hasmenés, elõgyomrok heveny felfúvódása, bendõ elhomokosodása, idegentest felvétele, legeltetési tetánia, tejsav-mérgezés, napszúrás, hõguta. Bakteriológiai és virológiai: leptospirózis. gümõkór, száj és körömfájás, enterotoxémia. Parazitológiai: bagócslárva beteg-

17 II. évfolyam, 4. szám, április MEZÕGAZDASÁG / 17 ség, rühösség, bögölyök, legyek, kullancsok, májmételykór, tüdõ-, gyomor-, bél-, vastagbélférgesség, kergeség, galandférgesség. Parazitás és fertõzõ betegségek megelõzésének lehetõségei A kérõdzõk meglehetõsen hosszú idõt töltenek a legelõn, ahol a legváltozatosabb élõsködõfajok petéivel, lárváival fertõzõdhetnek. A legelõk fertõzöttsége arányosan nõ a legelõn tartózkodó fertõzött állatok számával és fertõ - zöttségük fokával. Parazitás megbetegedésekre ott lehet számítani, ahol sok esõ esik, vagy ha a legelõn mindig találni kisebb-na gyobb területeket, amelyek állandóan nedvesek (mély fekvésû vizenyõs területek). Paraziták fejlõdésének kedvez még az is, ha hosszú a fû. Ilyenkor a relatív páratartalom állandóan 95% körül van. Így alakul ki a májmétely kór mellett a gyomor-, bél- és tüdõ férgesség. A legelõknek vannak olyan területei, amelyek fokozottan közvetítik a fertõzést. Ezek azok a részek, amelyeket az állatok napjában többször felkeresnek és tovább ott tartózkodnak (itató-, etetõ-helyek). A parazitás fer - tõ zöttség kialakulásában nagy szerepük van a környezeti tényezõknek is, a hiányos táplálkozásnak. A helyes legeltetés szempontjai Az eredményes legeltetés leginkább a legeltetés módjától és a legelõn levõ berendezésektõl függ. Legeltetés elõtt mind az állatállományt, mind a legelõt fontos okszerûen elõkészíteni a legeltetésre. A legelõ elõkészítése Téli fagyok után fertõzésmentes a legelõ, ide csak egészséges parazitás és fertõzõ betegségektõl mentes állatot hajtsunk ki. Legelõhöz kötött klasszikus talajfertõzések jelentkezhetnek bizonyos vidékeken: sercegõ üszök, lépfene, tetanusz stb. A felsorolt betegségekkel szemben védõoltást kell végezni a legeltetés megkezdése elõtt. Mérgezõ növények kiirtása a legeltetés megkezdése elõtt: nadragulya, csattanó maszlag, boglárkafélék, bürök, mezei zsurló, fehér zászpa, õszi kikerics, tavaszi hérics stb. Gyomnövények kiirtása, fõleg amelyeket az állatok következetesen elkerülnek. Itatóvályúk helyreállítása, kitisztítása, itatóvíz vizsgálata. Vizenyõs területen talajmintavétellel parazitás fertõzöttség felmérése. Nyalósó kihelyezése. Sérülést okozó tárgyak eltávolítása, legeltetett területek folyamatos tisztántartása: bokrok kivágása, vadvizek elvezetése, árkok megtisztítása, kövek és idegen tárgyak (hulladékok) eltávolítása. A legelõn állati hullát elásni tilos. Az állatok elõkészítése Kihajtás elõtt az állatok állatorvosi vizsgálata szükséges, parazitás betegségek felmérése, gyógykezelése (kihajtás elõtt legalább 14 nappal). Csülökápolás, a csülök-irhagyulladás megelõzése céljából, kihajtás elõtt 3-4 héttel. Zöldtakarmányhoz történõ fokozatos szoktatás (1-2 héttel elõbb). Hirtelen áttérés (átmenet nélkül) esetén tömeges hasmenés jelentkezik, ami az állatokat és a legelõt szennyezi. Hozzászoktatás a napfényhez, friss levegõhöz (zárt istállók gyakoribb szellõztetése). Jártatás (izomláz megelõzése).

18 18 / GYERMEKSAROK II. évfolyam, 4. szám, április Móricz Zsigmond Köszöntõ Három gyerek azon tanakodott, hogy mivel lepje meg édesanyját anyák napján. Virágot kellene hozni mondta az egyik. De honnan kérdezte a másik. Józsika mindjárt készen volt a felelettel: Felülök a lovamra, elvágtatok a tündérek kertjébe, és szedek ott anyámnak szép bokrétát. Aranka azt felelte: Kocsiba ülök, és elhajtatok a király kertjébe. Minek? Ott szedek bokrétát anyámnak. Hát te honnan fogsz virágot hozni kérdezte Józsika és Aranka Sáritól. Elballagok a kertészhez, és onnan hozok virágot. Felpattant hát Józsika a lovára. Aranka is beült a kocsiba, de csak állt a paripa, nem mozdult a csacsifogat sem. Bezzeg eljutott Sárika a kertészhez, pedig csak gyalogszerrel ment. Vett is szép cserepes virágot, sõt köttetett egy-egy bokrétát a testvéreinek is. Mikor hazatért, Józsit és Arankát nagyon szomorúnak találta. Lusta a lovam, nem akar a tündérek kertjébe nyargalni panaszkodott Józsi. Csökönyös a csacsi, nem akar a helyérõl kimozdulni mondta búsan Aranka. No, majd mindjárt megindítom én õket felelt Sári. Ezzel elkiáltotta magát: Hipp, hopp! Nyargalj, Józsika lova! Vágtass, Aranka csacsija! Hipp, hopp! Már meg is érkeztek. Itt a bokréta a tündérek kertjébõl, itt a másik a király kertjébõl! Ezzel átadta meglepett testvéreinek a bokrétákat. A gyerekek szívdobogva közeledtek ahhoz a szobához, melyben édesanya tartózkodott. Ki mondja el elõször a köszöntõt? Javában tanakodtak ezen, mikor Józsika egyszerre berohant a szobába, felugrott a zsámolyra, és forrón megcsókolta édesanyját. Ez volt a legszebb köszöntõ, még a tündérek bokrétájánál is szebb volt. De azért verset is mondott mind a három, mikor átadták a virágot. Keresztesi Anikó Drága nagyanyó Ó drága jó nagyanyó, Hajad fehér, mint a hó Járásod is csoszogó Arcod mégis mosolygó Amikor csak tehetném Hozzád mennék mindig én S tudom, amint belépek Tudod, hogy én szeretlek Szemed nevet rám ragyog Szia nagyi, itt vagyok! Vártál rám szeretettel Kínáltál a kedvencemmel Friss kalácsnak illatát Szereti az unokád Búslakodik akkor lelkem Mikor tõled el kell mennem De én mindig visszajövök Még ha már fel is növök Ne sírj, drága nagymamám Szeretlek én, úgy biz ám. Keresztesi Anikó Anyák napjára Május vasárnapján nyíló Harmatcseppes rózsabimbó Legszebb szálját leszedem Kiskezemben beviszem Édesanyámat köszönti Szeretettel adom néki Köszönöm a gondozást, Törõdést és ápolást Kívánok én szeretetet Boldogságot, egészséget.

19 II. évfolyam, 4. szám, április GYERMEKSAROK / 19 Gál Viola rajza Jakab-Tatár Edina V. oszt., Tekerõpatak Tavasz Rügy pattan az ágon, énekel a madár, Tavasz van! Tavasz van! Zeng és bong a határ. A gyerekek boldogok, nevetve játszanak, szaladnak a réten, vidáman táncolnak. Ébred a természet, gyönyörû a táj, a borús téli emlékek tovaszállnak már. Sok színben pompázik a széles látóhatár, a rossz idõnek, zivatarnak vége, vége már. Kovács Beáta VII. oszt., Tekerõpatak Tavaszi valóság Tavasz van! Tavasz van! Végre tavasz van már! De fönn a hegyekben még fehér a táj. Mindent a napsugár mosolya ölel fel, Kis szívet, jó szívet melegséggel tölt el. Hív a nagy természet, üde, friss illata, Magával ragadó, feléledõ zaja. Csupasz, kopasz fáink, melyek levetkõztek, Néhány új gyümölcsért újra ruhát öltnek. Fejünk fölött röppen el madarak százezre, Tûzpiros csõrükkel fészket keresgélve. De mi zajong, mi kuruttyol ott a víz alatt? Szökdellõ és ugrándozó mókás békahad. Mily gyönyörû és csodás a tavasz világa, Mely a fagyos tél után szívünk boldogsága.

20 20 / TESTVÉRTELEPÜLÉSEK II. évfolyam, 4. szám, április Határkerülõn a tompai küldöttség Czirják Kinga Belágyi Mihály vezetésével 4 fõs küldöttség érkezett Tompa testvévárosunkból. Nagypénteken, akiket községünk polgármestere, Egyed József fogadott. A 4 tagú delegáció részt vett a húsvét délelõtt hagyományosan megszervezett határkerülésen, majd az azt követõ ünnepi szentmisén. Természetesen nagyon el voltak ragadtatva a székely lovasfiúk felvonulásától, és élénken érdeklõdtek e hagyomány eredete felõl. Továbbá betekintést nyerhettek községünk kultúrális életébe is, hiszen este az újfalvi mûkedvelõk által szervezett Tarka-barka kabaré elõadásán is részt vettek. Nagyon jól érezték magukat, különösen jól szórakoztak a mi híres székely humorainkon, ahogyan õk nevezték. Másnap egy kis kirándulást tettek a libáni természetben Egyed József polgármester kíséretével, ahol a levegõ friss illatát, a korai tavaszi napok langyosodó hõmérsékletét élvezhették, és megcsodálhatták az ébredõ természetet. Itt tartózkodásuk során a jó hangulatban eltöltött órák és percek tovább erõsítették a testvérvárosi barátság szálait.