Szubkultúrák vagy neo-törzsek? A fiatalok, a stílus és a zenei ízlés közötti kapcsolat újragondolása

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Szubkultúrák vagy neo-törzsek? A fiatalok, a stílus és a zenei ízlés közötti kapcsolat újragondolása"

Átírás

1 Andy Bennett Szubkultúrák vagy neo-törzsek? A fiatalok, a stílus és a zenei ízlés közötti kapcsolat újragondolása Az 1970-es és a korai 1980-as években a fiatalok, a stílus és a zenei ízlés közötti kapcsolat szociológiai magyarázatai nagymértékben a birminghami Centre for Contemporary Cultural Studies (Kortárs Kritikai Kultúrakutatási Központ továbbiakban CCCS) által kidolgozott szubkultúraelméletre támaszkodtak. Az utóbbi években felerősödött a CCCS megközelítését kritizáló elméletalkotók hangja, akik többek közt azt állítják, számos problémát vet fel, hogy a központ strukturalista leírásokat használ olyan dolgok megmagyarázására, amelyek tulajdonképpen a fogyasztói autonómia és kreativitás példái. Érdekes módon azonban a szubkultúra kifejezés tovább él az elméletet elvető diskurzus közegében is. Tulajdonképpen annyiféle elemzési megközelítés létezik, amelyek számára a szubkultúra fogalma már elméleti alapnak számít, hogy mára vélhetőleg alig több, mint egy kényelmes, mindenre ráhúzható kifejezés, mely alkalmazható a társadalmi élet bármely vetületére, ahol fiatalok, stílus és zene találkoznak. Ebben a cikkben a szubkultúra fogalmával azonosítható problémák egy részét kívánom megvizsgálni, és amellett kívánok érvelni, hogy egy új elméleti keret létrehozására van szükség, amely figyelembe veszi a második világháborút követő időszak óta az ifjúsági kultúrát egyre fokozódó mértékben jellemző plurális és változó stílusérzékenységeket. 1 Maffesoli (1996) tribus (törzsek) fogalmára építve amellett fogok érvelni, hogy azok a csoportosulások, amelyeket az elméletben hagyományosan koherens szubkultúrákként írtak le, jobban megragadhatóak olyan ideiglenes csoportosulások sorozataként, amelyeket elmosódó határok és szabadon változó tagság jellemeznek. Ezt az érvelést az északkelet-angliai Newcastle upon Tyne-ban folytatott urban dance zenei színtéren végzett etnográfiai kutatás- Forrás: Subcultures or Neo-Tribes? Rethinking the Relationship Between Youth, Style, and Musical Taste. In Sociology 1999, 33(3): SAGE Publications, a fordítás a szerző és a kiadó szíves hozzájárulásával jelent meg. Hungarian translation Replika. 1 Az eredeti angol szövegben sensibility szerepel, ami magyarul érzékenységet, fogékonyságot jelent. A stílusérzékenység kifejezés a stílusárnyalatokra, -változásokra, a stílusbeli különbségekre való érzékenységre, a stílus iránti fogékonyságra vonatkozik. (A ford.) replika - 53 (2005. december):

2 ból származó empirikus bizonyítékokkal is alá fogom támasztani. Az urban dance zene kifejezés a DJ-k (disc-jockey lemezlovas) által meghatározott zenék kortárs formáira utal, mint például a house és a techno (lásd Redhead 1993a), amelyek az 1980-as évek vége óta jelentősen kiszélesítették a dance-zene kultúrájának szféráját, eltávolítva annak disco, valamint fősodorbeli konnotációit, és azt egy olyan komoly zene rangjára emelték, amelyen belül a hitelesség kérdéseiről zajló viták (Thornton 1995) az 1970-es évekbeli progresszív rock és punk színtereket jellemzőekhez mérhetők (lásd Frith 1983; Laing 1985). Állításom szerint az urban dance zene eseményein tapasztalható zenei és vizuális stíluskeveredés a háború utáni ifjúsági kultúra alapvető eklektikusságát példázza, és így rákényszerít, hogy átértékeljük arra vonatkozó elképzeléseinket, hogy mi a fiataloknak a stílus, a zenei ízlés és a kollektív társulás közötti kapcsolatról alkotott tipikus felfogása. A birminghami CCCS Miként az Egyesült Államokban, az ifjúsággal foglalkozó korai brit vizsgálatok is a fiatalok bandáinak devianciára való fogékonysága és a bandák származási helye közötti kapcsolatokra koncentráltak. Így például Mays (1954) a liverpooli fiatalkori bűnözést vizsgáló tanulmányában Whyte-nak (1943) a chicagói Cornerville bandáiról szóló összegzését visszhangozta, amikor azt írta, hogy a fiatalkori bűnözés egy helyi hagyomány része, ahogyan a fiatal férfiak átvették és alkalmazták azokat a deviáns normákat, amelyek a mindennapi élet részét képezték Liverpool számos hátrányos helyzetű környékén. A CCCS kutatásai megjelenésével a fiatalok kultúrájának brit vizsgálata két fontos szempontból kezdett megváltozni. Először is a hangsúly a fiatalok bandáinak elemzéséről a stílus alapú ifjúsági kultúrák irányába tolódott el mint például a Teddy fiúk, modok, rockerek és skinheadek, 2 amelyek az 1950-es évektől kezdve igen hamar a brit társadalmi élet mindennapjainak szerves részévé váltak. Másodszor pedig, a CCCS központi hipotézisével összhangban, a korábbi ifjúságkutatások helyi fókuszát elvetették egy szubkulturális magyarázó modell kedvéért. A chicagói iskola eredeti előfeltevését használva, miszerint a szubkultúrák biztosítják a deviancia mint adott társadalmi körülmények közötti normális viselkedés megértésének a kulcsát, a Resistance Through Rituals (Ellenállás rítusokon keresztül, 1976), a CCCS-kutatások központi műve ezt az elképzelést a háború utáni Nagy-Britannia stílusközpontú ifjúsági kultúráinak magyarázatává dolgozta át. A CCCS szerint az ilyen ifjúsági kultúrák avagy szubkultúrák deviáns viselkedését maguknak a fiataloknak, vagy még inkább munkásosztálybeli fiataloknak a brit háború utáni társadalomban lezajló strukturális változásokra adott kollektív válaszaként kell értelmezni. A szubkultúrák strukturális változásokra adott válaszként való értelmezését egy korábbi CCCS-munkaanyagból (working paper) vették át, Cohen Subcultural Conflict and Working Class Community (Szubkulturális konfliktus és munkásosztályi közösség, 1972) című munkájából. Cohen szerint az ifjúsági szubkultúrákat abból a szempontból kell megragadni, hogy azok hogyan járultak hozzá a hagyományos munkásosztályi közösségek felbomlására adott kollektív válaszokhoz, amely az 1950-es évek során zajló városi újrarendezés és a családok új városokba és modern lakótelepekre történő áthelyezésének eredményeképpen követke- 2 Ezekről a szubkultúrákról lásd a blokkban található szószedetet. (A szerk.) 128 replika

3 zett be. Ennek megfelelően Cohen (1972: 23) érvelése szerint: ez a szubkultúra rejtett funkciója: hogy, habár»mágikusan«, kifejezze és feloldja azokat az ellentmondásokat, amelyek rejtve és megoldatlanul maradnak a szülőkultúrában, azáltal, hogy megkísérli visszaszerezni a szülőkultúrában elpusztított társadalmi összetartó elemek egy részét. Cohen elképzelését a mágikus visszaszerzésről továbbfejlesztik a Resistance Through Ritualsben, de ez csupán a számos téma egyikeként jelenik meg, amelyek köré a szubkulturális válaszok épülnek. A szubkultúrákat a munkásosztálynak a saját társadalmi-gazdasági létfeltételei ellen folyamatosan zajló küzdelme részének tekintik, és mint ilyeneket, a szubkulturális ellenállást számos különböző módon ragadják meg. John Clark skinheadkultúráról szóló tanulmánya Cohen nézeteit visszhangozza, amikor amellett érvel, hogy a skinhead stílus a»bandába verődésen«(mob) keresztül a hagyományos munkásosztályi közösség újraalkotásának kísérletét testesíti meg az utóbbi valódi hanyatlásának helyettesítéseképpen (Clarke 1976: 99). Jefferson vizsgálata a Teddy boy stílust illetően amellett érvel, hogy ez utóbbi a Tedek szombat esti»teljesen-kiöltözve-és-nincs-ahova-mehetnénk«élményét tükrözte (Jefferson 1976: 48). A Teddy boyok viszonylagos jóléte lehetővé tette számukra, hogy középosztályi megjelenést vásároljanak maguknak a Saville Row szabói által ben feltámasztott Edward kori öltönyt, amit eredetileg a középosztályi piacra szántak. Jefferson azt állítja, hogy a Teddy boyok öltözete egy szimbolikus módja volt annak, hogy kifejezzék és egyeztessék 3 szimbolikus valóságukat, és kulturális jelentést adjanak nehéz társadalmi helyzetüknek (Jefferson 1976: 86). Hasonlóképpen Hebdige azt állítja, hogy a mod stílus a munkahét köznapi kiszámíthatóságára adott válasz volt, és hogy a mod ezt a saját tulajdona a megjelenése és a szabadidős tevékenységeinek megválasztása feletti teljes uralom gyakorlásával (Hebdige 1976: 91) kísérelte meg ellensúlyozni. A CCCS kritikája A CCCS megközelítése számos problémát vet fel. Az első és talán legfontosabb ezek közül a tömegtermelésű fogyasztói javak, mint például a populáris zene és a vizuális stílus szerepének hangsúlyozása a munkásosztályi ellenállás formáinak kifejezésében. Valóban nehéz vitatkozni azzal a megállapítással, amely szerint a munkásosztálybeli fiatalok alkották az új, stílusorientált, háború utáni ifjúsági kultúra középpontját. A háború utáni időszak alatt a munkásosztálybeli fiatalság volt az a társadalmi csoport, amelynek legnagyobb volt a rendelkezésre álló jövedelme, és így ők voltak az első kifejezetten megcélzott és differenciált fogyasztók (Bocock 1993: 22). Ezzel szemben a középosztálybeli tinédzserek ugyanebben az időben még korlátozva voltak a költekezésükben (Benson 1994: 165). Megkérdőjelezhetőbb azonban a CCCS azon megállapítása, amely szerint az ilyen stílusokat a munkásosztálybeli fiatalok egységesen a körülöttük zajló strukturális változásokkal szembeni ellenálláshoz kialakított stratégia részeként használták. Ez azért van, mert a fenti kijelentés azon az igencsak ingatag lábakon álló feltételezésen alapul, hogy miután a munkásosztálybeli fiatalok szert tettek a fogyasztói javak egyre növekvő készletéből való választás szabadságának bizonyos 3 Az egyeztetés kifejezést (angolul: negotiate, ami szó szerint tárgyalást, egyeztetést, elfogadtatást jelent) a fogyasztás kontextusában általában olyan folyamatok leírására használják, amelyek sokszereplősek: bizonyos értelmezések, jelentések, identitások a különböző emberek, intézmények, tárgyi környezeti elemek közti kölcsönhatások eredményeképpen alakulnak ki. (A ford.) replika 129

4 fokára, valamiért késztetést éreztek arra, hogy a javakhoz fűződő kötődésüket osztálybeli hovatartozásukon keresztül fejezzék ki. Inkább amellett lehetne érvelni, hogy a háború utáni fogyasztói lét lehetőséget adott a fiataloknak, hogy elszakadjanak a hagyományos osztályalapú identitásuktól, és megnövekedett vásárlóerejük megkönnyítette és bátorította az identitás új, saját maguk által létrehozott formáival való kísérletezést. Ezt a nézőpontot osztja Chambers, aki amellett érvel, hogy a munkahét névtelen robotolásával szemben a kiválasztott fogyasztói javak a rutin színtelen falain való túllépés lehetőségét kínálják, át egy képzeletbeli állapot fényes környezetébe (1985: 17). Hasonlóképpen Miles a CCCS-nak a fogyasztást az ellenállással azonosító egyenletének értékelése során azt állítja, hogy egy ilyen megközelítés a szubkulturális fogyasztás szimbolikus aspektusaira koncentrál a tényleges jelentések kárára, amelyet a fiatal fogyasztók az általuk fogyasztott javaknak tulajdonítanak (1995: 35). A CCCS munkájában rejlő problémák egyre nyilvánvalóbbá válnak, amikor olyan későbbi stílusbeli innovációkra próbálják meg kiterjeszteni az ellenállási tézist, amelyeket nyilvánvalóan nem csupán a munkásosztálybeli fiatalok kezdeményeztek. Ezt a megállapítást Gary Clarke meggyőzően mutatja be Hebdige (1979) punkokról szóló elemzésének kritikájában. Clarke szerint az elemzést annak nagyváros-központúsága (sic) és a munkásosztály kreativitásának hangsúlyozása között húzódó ellentmondás szövi át [Clarke (1981) 1990: 86]. Clarke azzal érvel, hogy [a Hebdige által] tárgyalt punk alkotások nagy részét a művészeti iskolák avantgárd körei hozták létre, és nem pedig a»dance hallokból 4 és a lakótelepekről«származtak (1981: 86). Természetesen lehet amellett érvelni, hogy ahogyan a punk stílus egyre hozzáférhetőbbé vált fogyasztói javak formájában, a punk bizonyos munkásosztálybeli követői az ehhez a stílushoz való kötődésüket valóban a munkásosztályi lét érzékelt ellentmondásaira adott válaszként fejezték ki. Egy ilyen használatot azonban úgy kell olvasni, ahogy az egyéb lehetséges jelentések skáláját is, amelyet a punk stílus jelentett azok számára, akik a magukévá tették: mint egyének aktív döntéseit, nem pedig mint strukturális körülmények befolyásának eredményét. Egy CCCS-zal szembeni további kritika a központnak a lányok és fiatal nők ifjúsági szubkultúrákkal való kapcsolatával szemben tanúsított érdektelenségét emelte ki. McRobbie és Garber, miközben elismerik a szubkulturális csoportosulásokban a lányok relatív hiányát, amellett érvelnek, hogy ez a hiány a lányok szabadideje felett gyakorolt szigorúbb szülői felügyeletnek és szabályozásnak tudható be. Továbbá azt állítják, hogy emiatt a lányok a fiúk szubkultúráitól eltérő stratégiákat találnak, és hogy a lányok számára rendelkezésre álló terület, az otthon és a hálószoba, köré épül ki a»tinicsaj«(teeny Bopper) 5 kultúra (1976: 219). McRobbie a szubkultúraelmélet azon hibáját, hogy nem képes elismerni ezt az otthonközpontú tinicsajkultúrát, a kutatók saját szelektív torzításának tulajdonítja. Ennek megfelelően a következőképpen érvel ([1980] 1990: 68 9): miközben a deviancia és a fiatalság szociológiája virágoztak a korai hetvenes években, a családszociológia volt mindenki számára a legkevésbé vonzó választás úgy látszott, kevés írót érdekel, hogy mi történik, amikor egy mod hazamegy egy átspeedezett hétvége után. Csak az számított, ami ott kint történt az utcákon. 4 A jamaicai fiatalok nyilvános táncos mulatságainak helyet biztosító rendezvények megnevezése az 1950-es évektől. A dance hallok és az azok zenéjét szolgáltató sound systemek (mobil diszkók) is megjelentek Nagy-Britanniában a jamaicai diaszpórával együtt. (A szerk.) éves tinilányok, akiket nagyon érdekel a popzene, a divatos ruhák stb. (A szerk.) 130 replika

5 Későbbi, divattal és tánccal foglalkozó munkáiban McRobbie (1984, 1994) további illusztrációkkal szolgál arra, hogy miként hagyták jobbára figyelmen kívül a női részvételt az ifjúsági kultúrában. McRobbie szerint a divat és tánc révén a lányok és fiatal nők azon képessége, hogy a stílust az ellenállás formájaként használják, gyakran sokkal erősebben megnyilvánult, mint a férfiak stílusalapú ellenállásának kifejeződései. Az 1950-es évekbeli Egyesült Államok beatkultúráját használva példaként, McRobbie felveti, hogy az, hogy a női beatek a 30-as és 40-es évek középosztályi divatját használt ruhák formájában saját használatba vették 6, erős szexuális kihívást fogalmazott meg az adott pillanatot jellemző tipp-topp pepitába öltözött háziassággal szemben (1994: 143). Hasonlóképpen a tánc szexuális politikájára utalva McRobbie amellett érvel, hogy a tánc aktusa a lányok és nők számára olyan roppantul élvezetes tulajdonságokkal bír, amelyek gyakran inkább áttételes, közös és ködös erotikát tűnnek sugallni, semmint egyértelműen romantikus, erőteljesen heteroszexuális»célirányos vágyat«(1984: 134). A szubkultúra fogalma A hiteles szubkultúrákat a szubkultúrával foglalkozó teoretikusok hozták létre, és nem pedig fordítva. Valójában a populáris zene és a deviáns ifjúsági stílusok sohasem illeszkedtek annyira harmonikusan egymáshoz, mint ahogy azt egyes szubkulturális elméletek állították (Redhead 1990: 25). Miközben a CCCS szubkulturális elméletének alapvető állításait számos kritika érte, és azokat többnyire feladták, a szubkultúra fogalma központi meghatározó diszkurzív nyelvi alakzatként él tovább számos, a fiatalság, a zene és a stílus kapcsolatával foglalkozó szociológiai munkában. Nézetem szerint azonban a szubkultúra kifejezés is mélységesen problematikus, mivel merev választóvonalakat kényszerít olyan társulási formákra, amelyek valójában sokkal mulandóbbak, és sok esetben esetlegesebbek lehetnek, mint amit az egységesség és szolidaritás jelentéstartalmait hordozó szubkultúra fogalma engedélyezne. Egy hasonló kérdés kapcsán Fein és Kleinman azt állítja, hogy az a próbálkozás, hogy egy olyan elképzelést, mint a szubkultúra, önállóan létező tárgyként kezeljenek a kérdéskörre vonatkozó tudás összességeként, a megismerés szempontjából értékes lehet, egészen addig, amíg ennek az összességnek nem kezdenek fizikai tulajdonságokat adni (1979: 6). Hasonlóképpen Jenkins is felveti, hogy a szubkultúra fogalma hajlamos kizárni a megfontolásból a közöttük lévő azonosságok széles területét akárhogyan is definiálják a szubkultúrákat, valamint magában foglal egy, a nemzeti uralkodó kultúrával szembeni meghatározott és gyakran deviáns viszonyt (1983: 41). Ebben az értelemben Jenkins érvelése számos közös vonást mutat McRobbie (1984) megfigyelésével, miszerint nem esik szó egy-egy szubkulturális csoport tagjainak viselkedésminta-változásairól, amint a szubkulturális helyszín és a családi kör között mozognak. Míg azonban McRobbie a szubkultúrakutatás ezen hiányosságát annak tulajdonítja, hogy a férfi szociológusok nem mutatnak érdeklődést a szubkultúra tagjainak otthoni és családi 6 Az eredeti angol szövegben appropriation. A fogalom azt jelenti, hogy a fogyasztók a tárgyakat mind szimbolikus értelemben például a nekik megfelelő jelentések társításával, mind fizikai értelemben például egy ruha átszabásával a saját használatukhoz, terveikhez, elképzeléseikhez igazítják (és ezáltal sajátjukká teszik azt). (A ford.) replika 131

6 viszonyai iránt, érvelhetünk Jenkins megfigyeléseihez hasonlóan úgy is, hogy ezen hiányok kényelmesen palástolják a CCCS azon próbálkozásainak kudarcra utaló jeleit, amelyek a szubkultúrákat szoros, egységes társadalmi csoportokként kívánták ábrázolni. Valóban, a Resistance Through Rituals egy pontján John Clarke és szerzőtársai nagyon közel járnak ennek beismeréséhez, amikor azt írják, hogy bár a szubkultúrák nagyon fontosak lehet, hogy kevésbé jelentősek ahhoz képest, amit a fiatalok az idő nagy részében tesznek (Clark et al. 1976: 16). Mint már említettük, a szubkultúrával kapcsolatos problémák ellenére a fogalmat továbbra is széles körben használják. Ugyanakkor azonban az, hogy a szubkultúra továbbra is gyakorta használt kiinduló elméleti alap marad, még inkább megkérdőjelezi a fogalom szociológiai érvényességét, mivel egyre ellentmondásosabb módokon alkalmazzák. Cagle a Reconstructing Pop/Subculture (A pop/szubkultúra rekonstruálása, 1995) című írásában a CCCS marxista ifjúságiszubkultúra-értelmezésének azon állításával vitatkozik, miszerint a szubkultúrák a fősodron kívül léteznek. Cagle szerint a CCCS által figyelmen kívül hagyott ifjúsági csoportok, mint például a glitter rock 7 rajongói, szintén szubkultúrának tekinthetőek, annak ellenére, hogy zenei és stílusbeli ízlésük fősodorbeli. Bizonyos szempontokból nagyon is jogos Cagle állítása, hogy a CCCS valóban kizárta a zene- és stílusközpontú ifjúsági tevékenységek egy jelentős részét, a glitter rock mellett a Rollermaniát és a heavy metalt is, feltehetőleg azért, mert ezek fősodor-központúsága valahogyan megfosztotta őket a hegemóniaellenes cselekedetek lehetőségétől, amelyet a birminghami központ a modokhoz, skinheadekhez, punkokhoz stb. oly készségesen kötött. Bár Cagle-nek igaza van, hogy ezen az alapon kritizálja a CCCS-t, ugyanakkor azonban megközelítése jelentős következményekkel bír a szubkultúra kifejezésre vonatkozóan, annyiban, hogy az ezáltal egyszerre jelent mindent és semmit sem. Ha tehát elfogadjuk, hogy vannak mind fősodorbeli, mind pedig nem fősodorbeli szubkultúrák, akkor mik a különbségek közöttük, és hogyan álljunk neki meghatározni ezeket a különbségeket? Thornton (1995) megoldása a fősodor/nem fősodor vitára és annak a szubkulturális hitelesség képzeteire gyakorolt kihatásaira a médiareprezentáció kérdésének bevezetése. Thornton szerint a hiteles szubkultúrákat nagyrészt a média hozza létre, a szubkultúrák tagjai önmagukról és a társadalom többi részével való kapcsolatukról az alapján alkotnak képet, ahogyan a médiában megjelenítésre kerülnek. Thornton megint csak a CCCS szubkultúra fogalmának egy nagyon fontos hiányosságra mutat rá. Figyelembe véve a média központi szerepét a késő modern társadalmi élet minden intézménye számára, kevéssé tűnik megkérdőjelezhetőnek Thornton azon állítása, amely szerint a»szubkultúrák«nem önerőből csíráznak ki valamilyen magból és nőnek titokzatos»mozgalmakká«, hogy aztán megkésve megeméssze őket a média (1995: 117). Számomra úgy tűnik azonban, hogy Thornton munkája egy sokkal alapvetőbb kérdést vet fel a szubkultúrával és annak objektív szociológiai koncepcióként való érvényességével kapcsolatban. Ily módon, ha a szubkultúra már a szociológiai diskurzusban is a jelentések sokaságára tett szert, az, hogy a média is használja a kifejezést, csak növeli a meghatározás problémáját. Azáltal, hogy bevezették a szubkultúra fogalmát a szélesebb nyilvános szférába, a média kiteljesítette a szociológiai munkák terü- 7 A glitter rockot vagy ismertebb nevén glam rockot a hetvenes években olyan előadók hívták életre, mint David Bowie vagy a T. Rex frontembere, Marc Bolan. Jellegzetes stílusjegyei a látványos, a nemi identitásjegyeket gyakran összekeverő jelmezek, frizurák és erőteljes smink voltak. (A szerk.) 132 replika

7 letén elindult azon folyamatot, amely a szubkultúrát egy kényelmes, mindenre ráhúzható kifejezéssé fokozta le, amelyet számtalan, eltérő kollektív gyakorlat leírására használnak, amelyek között az egyetlen nyilvánvaló kapcsolat az, hogy fiatalokat érintenek. Neo-törzsek: az ifjúságkutatás alternatív elméleti modellje A szubkultúra mint az ifjúság, zene és stílus szociológiai vizsgálatára érvényes keret kritikai értékelése során két fő témát azonosítottam. Először is az objektivitás problémáját, mivel a szubkultúrát egyre ellentmondásosabb módon használják a szociológiai elméletalkotók. Másodsorban a szubkultúrát az ifjúsággal, zenével és stílussal kapcsolatban használó tanulmányok alapfeltevése hogy a szubkultúrák a társadalom alegységei, avagy kultúrákon belüli kultúrák empirikusan nagyon nehezen igazolható határvonalakat és társadalmi kategóriákat teremt. Valóban, a legalapvetőbb szinten nagyon kevés bizonyíték utal arra, hogy az ifjú stílusalkotóknak akár a legelkötelezettebb csoportjai is bármilyen módon annyira egységesek és rögzítettek lennének, mint amennyire azt a szubkultúra kifejezés sugallja. Épp ellenkezőleg, úgy tűnik számomra, hogy az úgynevezett ifjúsági szubkultúrák a legkiválóbb példái azoknak az instabil és változó kulturális kötődéseknek, amelyek a késő modern fogyasztói társadalmat jellemzik. Shields egy olyan posztmodern,»szerepjátszó énről«(persona) ír, amelyik a helyspecifikus csoportosulások sora között mozog, és amelynek többszörös azonosulásai egy, a színműbeli szereplőkhöz hasonló személyiséget (dramatic personae) alkotnak egy olyan ént, amelyet többé nem lehet leegyszerűsítve egységesként elgondolni (1992b: 16). Ebből a nézőpontból a csoport többé már nem egy alapvető középpont az egyén számára, hanem inkább egy a középpontok vagy színterek sorában, amelyeken belül az egyén egy választott, időleges szerepet vagy identitást megélhet, mielőtt továbblép egy másik színtérre és más identitást ölt magára. Ebből az is következik, hogy a csoport kifejezés sem tekinthető többé szükségszerűen állandó vagy kézzelfogható tulajdonságokkal rendelkezőnek, mivel jellemzői, láthatósága és élettartama teljesen az interakciók azon adott formáitól függnek, amelynek a csoport terepül szolgált. Nyilvánvalóan nagy különbség van a csoport ezen definíciója és aközött, amely a szubkulturális elmélet alapját alkotja. A csoport, ahogyan itt beszéltünk róla, valójában sokkal közelebb áll Maffesoli tribus- vagy törzs -fogalmához. Maffesoli szerint a törzs a szerveződés formáinak számunkra ismerős merevsége nélkül létezik; sokkal inkább egyfajta hangulatra, lelkiállapotra utal, és inkább olyan életstílusokon keresztül jut kifejezésre, amelyek a megjelenést és formát részesítik előnyben (1996: 98). Maffesoli törzsfogalma mögött az a szándék húzódik meg, hogy bemutassa az egyének közötti kollektív társulások változó természetét, amint a társadalmak egyre fogyasztóorientáltabbakká válnak (1996: 97 98). Így, miként azt Hetherington Maffesoli munkájának elemzése során hangsúlyozza, a törzsiesedés az osztályhoz kötődő foglalkozáson, lakóhelyen és nemen alapuló szolidaritás és identitás modern formáinak modernizáción és individualizáción keresztül megvalósuló felszabadulásával (deregulation) és ezek»törzsi«identitássá és társas formákká való újraszervezésével jár együtt (1992: 93). Shields azt állítja egy Maffesoli munkásságáról szóló másik értékelésben, hogy a törzsi identitások példaként szolgálnak a modern fogyasztói társadalom kollektív identitásainak időlegességére, ahogy az egyének folyamatosan a kollektív megnyilvánulás különböző terepei között mozognak, és azoknak replika 133

8 megfelelően folyamatosan újraalkotják magukat. Így, állítja Shields, a szerepjátszó ének (personas)»kibomlanak«és kölcsönösen egymáshoz igazodnak. A Másik irányába megnyilvánuló performatív irányultság, a többiekkel való együttlét érzése (social centrality) és a társas lét (sociality) 8 ezen helyszínein egyenként egymáshoz vonzza az embereket. Törzsszerű, de ideiglenes csoportok és körök kristályosodnak ki a tömeg homogenitásából (1992c: 108). Shields és Hetherington között némi vita van arról, hogy hogyan lehet a törzsiség fogalmát a leghatékonyabban használni. Maffesoli The Time of the Tribes (A törzsek ideje) című munkájának angol fordításához írt előszavában Shields amellett érvel, hogy a tribus leginkább mint»posztmodern«törzsek vagy még inkább pszeudo-törzsek értelmezhetők (Maffesoli 1996: x). Hetherington (1992) ugyanakkor a neo-törzsek kifejezést részesíti előnyben. Ebben a cikkben a tribusra én is mint neo-törzsekre hivatkozom, mert számomra úgy tűnik, hogy ez írja le a legpontosabban azokat a társadalmi folyamatokat, amelyeket Maffesoli vizsgált. Érdekes módon Maffesoli szerint a neo-törzsek egy nagyon új keletű társadalmi jelenség. Tulajdonképpen Maffesoli összehasonlítása az 1970-es évek és a törzsiesedett 1990-es évek között akkor és most jellegzetesen posztmodern éllel rendelkezik. Így a neo-törzsi társadalom természetének leírásában Maffesoli (1996: 76) azt a megfigyelést teszi, hogy: Ez az érzésekből szövődő köd (affectual nebula) rávezet minket annak megértésére, hogy pontosan milyen formát is ölt napjainkban a társas lét: a vándorló tömegtörzsekét. Tulajdonképpen az 1970-es évekkel ellentétben amikor léteztek olyan dolgok, mint a kaliforniai ellenkultúra és az európai diákkommunák mára kevésbé a bandához, családhoz vagy közösséghez tartozás a kérdés, mint az egyik csoporttól a másikra való váltás. Különösnek tűnik, hogy Maffesoli a neo-törzsiség kialakulását egy olyan időszakon, a késő 60-as, kora 70-es éveken túlra teszi, amely során a hivalkodó fogyasztás Nyugaton a mindennapi élet szinonimájává vált. Sőt mi több, Maffesolinak az ellenkultúrára mint stabil, egységes kulturális egységre való utalása furcsán ide nem illőnek tűnik, ismerve az ellenkultúra zászlaja alatt törékeny és időleges egységre találó politikai, esztétikai és stílusbeli érdekek laza összekapcsolódását. Sőt, ahogy Clecak írja, az ellenkultúra tulajdonképpen gyűjtőfogalom volt, ami különböző csoportok sokaságának tette lehetővé, beleértve az egyetemi diákságot, zenészeket, misztikusokat, környezetvédőket, az Emberi Lehetőség Független Szellemi Rendet (Human Potential Movement) 9, a háborúellenes és békemozgalmakat, hogy szimboli- 8 Shileds a többiekkel való együttlét érzése (social centrality) kifejezést a városi közösségi terek (köztük kiemelten a bevásárlóközpontok) nyújtotta közösségi élmény leírására használja. A kifejezés arra utal, hogy ezek a közösségi terek egyfajta találkozóhelyként is szolgálnak, ahol bár az emberek idegenek, és jórészt nem lépnek közvetlen kapcsoltba egymással, ám mégis együtt vannak. Shields a többiekkel való együttlét érzése (social centrality) és a társas lét (sociality) közötti különbségről így ír: Míg a többiekkel való együttlét érzése a helyet jellemzi, az alapvető élményt, ami az ilyenfajta helyeken felerősödik és koncentrálódik, Georg Simmel és Max Scheler (Scheler 1960: , idézi Amirou 1988: 115) inkább szociológiai megközelítéssel a társas létet úgy írja le, mint a világ ragasztóanyagát (glutinum mundi) és a mindennapi interakciók és együttműködések összekötő szövetét. A társas lét magyarázza a»normalitás«atmoszféráját Ez azt jelenti, hogy valaki lehet, hogy udvariasan (de hidegen) viselkedik egy durva idegennel, elnyomva a vágyat, hogy megüsse (Shields 1992a: 106). (A szerk.) 9 A 60-as évek miliőjében született, az egzisztencializmusban illetve humanizmusban gyökeredző mozgalom kialakulása szorosan kötődött a humanisztikus pszichológiához. Meghatározó elképzelése az emberekben szunnyadó rendkívülinek vélt idáig feltáratlan és kiműveletlen lehetőségek megvalósítása és ennek révén a társadalom jobbításának előmozdítása. (A szerk.) 134 replika

9 kus formát találjanak társadalmi és szellemi elégedetlenségeiknek és reményeiknek (Clecak 1983: 18). Továbbá az ellenkultúra ellenzéki beállítottságának jelentős része kereskedelmileg elérhető termékeken keresztül megvalósuló kifejezési formákon alapult, mint a zene és a stílus, amelyek maguk is az 50-es évek óta fokozatosan egyre jelentősebbé váló ifjúsági piacnak a termékei voltak. Véleményem szerint tehát a Maffesoli által beazonosított törzsiesedés folyamata elválaszthatatlanul kötődik a tömegfogyasztásnak a közvetlenül a második világháború utáni időszakra tehető kezdeteihez, mely azóta is csak egyre nagyobb lendületre tesz szert. Az, hogy ez ilyen erőteljesen mutatkozik meg a huszadik század utolsó éveiben, inkább a most létező fogyasztói lehetőségek széles választékának tudható be, mintsem a posztmodern kor és az ezt kísérő posztmodern fogékonyság beköszöntének. Életstílusok A társadalmi identitás és a kollektív kifejezési formák kérdéseinek a neo-törzsek fogalmi keretén belül való újragondolásában az életstílus rokon fogalma hasznos alapot nyújt annak újragondolt megértésére, hogy az egyéni identitásokat hogyan hozzák létre és élik meg az emberek. Az életstílus az arra irányuló érzékenységet írja le, hogy az egyén bizonyos javakat és fogyasztási mintákat kiválasszon, illetve hogy ezen kulturális erőforrásokat az önkifejezés módjaiként megjelenítse (Chaney 1994, 1996). Így az életstílus egy szabadon választott játék, és nem összetévesztendő az életmóddal (way of life), mivel az utóbbi tipikusan egy többé-kevésbé stabil közösséghez kötődik (Kellner 1992: 158; Chaney 1994: 92). Az életstílusoknak valóban számos olyan példája van, amelyek hagyományosabb életmódok kifejezéseként hivatottak szolgálni, különösen az osztály-hovatartozáshoz kapcsolódóan. Például az Oasis nevű brit popzenekarra és rajongóira jellemző, edzőcipőből, focimezből és gyapjúkabátból álló imázst arra találták ki, hogy a közös munkásosztályiság-érzésüket érzékeltesse. Ebben rejlik azonban az életstílus fogalma és a társadalmi élet strukturalista értelmezése közötti alapvető különbség: az első az egyéneket aktív fogyasztóknak tekinti, akiknek a választásai az identitás egyénileg létrehozott képzetét tükrözik, míg az utóbbi azt feltételezi, hogy az egyének az osztálykörülményeik által meghatározott különböző létezési módokba vannak bezárva. Továbbá, a kísérletezést a késő modern identitások egyik központi jellegzetességének tekintve, az életstílus fogalmába az is belefér, hogy az egyének sok esetben olyan életstílust választanak, amelyben semmilyen adott osztályháttér sem tükröződik. Egy szemléletes példa erre a New Age Travellerek 10 által választott életstílus, amely különböző társadalmi hátterű fiatalokat tömörít magába, akik a nomádsággal azonosulnak, amit a modern ipari társadalmak társas kapcsolatainál hitelesebbnek tekintenek (Hetherington 1998: 335). Ez mind nem azt jelenti, hogy az életstílus bármely strukturális kérdés megfontolását figyelmen kívül hagyná. Inkább azt, hogy az életstílus számításba veszi, hogy a fogyasztói társadalom az egyénnek új lehetőségeket teremt az ilyen kérdések egyeztetésében. Chaney megfigyelése szerint tehát a tömegkultúra megkülönböztetés nélküli egyenlőségre törekvése nem feltétlenül termeli újra a korábbi társadalmi rend strukturált elnyomásait. Vagy inkább ezeket az elnyomásokat könnyebben ki lehet kezdeni maguknak az életstílusoknak a sokasága által, amelyeket a kiválasztott fogyasztási javak saját célra való felhasználása és 10 Lásd a blokkban található szószedetet. (A szerk.) replika 135

Gulyás Emese. Az etikus fogyasztás, mint a közügyekben való részvétel

Gulyás Emese. Az etikus fogyasztás, mint a közügyekben való részvétel Gulyás Emese Az etikus fogyasztás, mint a közügyekben való részvétel Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszék Témavezető: Dr. Wessely Anna tanszékvezető egyetemi docens Eötvös

Részletesebben

ÍZLÉS VAGY SODRÓDÁS?

ÍZLÉS VAGY SODRÓDÁS? DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS ÍZLÉS VAGY SODRÓDÁS? Összefüggések a romániai magyar középiskolások zenei ízlése, zenével kapcsolatos magatartása és értékrendje, kulturális fogyasztása között Hausmann Alice DEBRECENI

Részletesebben

Véleménymegosztó szubkultúra: emo! Jelige: SZTARCSI

Véleménymegosztó szubkultúra: emo! Jelige: SZTARCSI Véleménymegosztó szubkultúra: emo! Jelige: SZTARCSI Tartalom A témaválasztás, a dolgozat célja... 3 Mit nevezünk szubkultúrának, és mit kell tudni róla?... 3 Szubkultúrába kerülés útjai.. 6 Sajátos szubkultúrák.....6

Részletesebben

SZÜLETIK-E A MÛVÉSZ, VAGY AZZÁ LESZ?

SZÜLETIK-E A MÛVÉSZ, VAGY AZZÁ LESZ? 1 VERA L. ZOLBERG SZÜLETIK-E A MÛVÉSZ, VAGY AZZÁ LESZ? Sajnos, az analízisnek le kell tennie a fegyvert a költõ problémája elõtt. SIGMUND FREUD: DOSZTOJEVSZKIJ ÉS AZ APAGYILKOSSÁG Nem hiszek a szabályokban

Részletesebben

Dr. Bordás Sándor A magyar kultúra történelmi traumáinak lélektani megközelítései

Dr. Bordás Sándor A magyar kultúra történelmi traumáinak lélektani megközelítései Dr. Bordás Sándor A magyar kultúra történelmi traumáinak lélektani megközelítései Ellentmondásosak az értékeken alapuló információk, melyek a magyarországi lakosokat érik ma, sőt rosszak a mentálhigiénés

Részletesebben

FREDRlK BARTH Régi és új problémák az etnicitás elemzésében

FREDRlK BARTH Régi és új problémák az etnicitás elemzésében FREDRlK BARTH Régi és új problémák az etnicitás elemzésében Nagy öröm számomra, hogy huszonöt évvel az Ethnic groups and boundaries (Etnikai csoportok és határok) megjelenése után ilyen népes szakmai körben

Részletesebben

HORÁNYI ÖZSÉB (SZERK.) A kommunikáció mint participáció

HORÁNYI ÖZSÉB (SZERK.) A kommunikáció mint participáció HORÁNYI ÖZSÉB (SZERK.) A kommunikáció mint participáció 1 TÁRSADALMI KOMMUNIKÁCIÓ SOROZATSZERKESZTŐK BÁTORI ZSOLT HAMP GÁBOR HORÁNYI ÖZSÉB A SOROZAT KÖVETKEZŐ KÖTETE Korpics Márta P. Szilczl Dóra (szerk.)

Részletesebben

A munkaerőpiacra való felkészítés feltételei és lehetőségei az oktatási intézményekben

A munkaerőpiacra való felkészítés feltételei és lehetőségei az oktatási intézményekben MŰHELY Bruckner László Gulyásné Fehér Ildikó Kovács Anikó Nagy Orsolya A munkaerőpiacra való felkészítés feltételei és lehetőségei az oktatási intézményekben A tanulmány először bemutatja azokat az új

Részletesebben

IFJÚSÁGI KORSZAKVÁLTÁS IFJÚSÁG AZ ÚJ ÉVEZREDBEN

IFJÚSÁGI KORSZAKVÁLTÁS IFJÚSÁG AZ ÚJ ÉVEZREDBEN IFJÚSÁGI KORSZAKVÁLTÁS IFJÚSÁG AZ ÚJ ÉVEZREDBEN IFJÚSÁGI KORSZAKVÁLTÁS IFJÚSÁG AZ ÚJ ÉVEZREDBEN szerkesztõbizottság Gábor Kálmán Jancsák Csaba Matiscsák Attila Szemerszky Mariann Tibori Tímea Utasi Ágnes

Részletesebben

Áttekintés. Az agy megértése: útban egy új tanulástudomány felé

Áttekintés. Az agy megértése: útban egy új tanulástudomány felé Áttekintés Az agy megértése: útban egy új tanulástudomány felé Overview Understanding the Brain: Towards a New Learning Science Az Áttekintések az OECD kiadványok kivonatos fordításai. Az Online Könyvesboltban

Részletesebben

MTA Politikai Tudományok Intézete

MTA Politikai Tudományok Intézete MTA Politikai Tudományok Intézete A diszkrimináció öt (nemi, faji vagy etnikai származás, vallás vagy meggyőződés, fogyatékosság, életkor) területén eddig párhuzamosan folyó kutatások eredményeinek feltárása,

Részletesebben

A FEJLŐDÉS ÚJ PARADIGMÁJA: ELMÉLET ÉS GYAKORLAT

A FEJLŐDÉS ÚJ PARADIGMÁJA: ELMÉLET ÉS GYAKORLAT DEBRECENI EGYETEM KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA A FEJLŐDÉS ÚJ PARADIGMÁJA: ELMÉLET ÉS GYAKORLAT DOKTORI ÉRTEKEZÉS RICZ JUDIT TÉMAVEZETŐ: DR. CSABA LÁSZLÓ DEBRECEN 2008. TARTALOMJEGYZÉK I. RÉSZ:

Részletesebben

dobbantó program tematikus füzetek Gaskó Krisztina Gönczöl Enikő Horváth H. Attila Katona Nóra Megtanulni tanulni de hogyan?

dobbantó program tematikus füzetek Gaskó Krisztina Gönczöl Enikő Horváth H. Attila Katona Nóra Megtanulni tanulni de hogyan? dobbantó program tematikus füzetek Gaskó Krisztina Gönczöl Enikő Horváth H. Attila Katona Nóra Megtanulni tanulni de hogyan? 2011 Gaskó Krisztina Gönczöl Enikő Horváth H. Attila Katona Nóra Megtanulni

Részletesebben

EGY VÁLTOZÓ KOR VÁLTOZÓ IFJÚSÁGA FIATALOK ALKOHOL- ÉS EGYÉB DROGFOGYASZTÁSA MAGYARORSZÁGON ESPAD 2007

EGY VÁLTOZÓ KOR VÁLTOZÓ IFJÚSÁGA FIATALOK ALKOHOL- ÉS EGYÉB DROGFOGYASZTÁSA MAGYARORSZÁGON ESPAD 2007 EGY VÁLTOZÓ KOR VÁLTOZÓ IFJÚSÁGA FIATALOK ALKOHOL- ÉS EGYÉB DROGFOGYASZTÁSA MAGYARORSZÁGON ESPAD 2007 NEMZETI DROGMEGELŐZÉSI INTÉZET SZAKMAI FORRÁS SOROZAT KUTATÁSOK XII. Sorozatszerkesztő: Demetrovics

Részletesebben

Thomas Laqueur: A testet öltött nem. Test és nemiség a görögöktől Freudig.

Thomas Laqueur: A testet öltött nem. Test és nemiség a görögöktől Freudig. Thomas Laqueur: A testet öltött nem. Test és nemiség a görögöktől Freudig. ELSŐ FEJEZET A nyelv és a test Az első dolog, amely meglepi az óvatlan megfigyelőt, hogy a nők mások, mint a férfiak. A nők az

Részletesebben

A MAGYAR SZLOVÁK ALAPSZERZŐDÉS MÁSFÉL ÉVTIZED TÁVLATÁBÓL

A MAGYAR SZLOVÁK ALAPSZERZŐDÉS MÁSFÉL ÉVTIZED TÁVLATÁBÓL KATONA FLÓRA A MAGYAR SZLOVÁK ALAPSZERZŐDÉS MÁSFÉL ÉVTIZED TÁVLATÁBÓL A rendszerváltás után a szomszédos országokkal kötött kisebbségi nyilatkozatoknak, kisebbségi egyezményeknek, illetve úgynevezett alapszerződéseknek

Részletesebben

Császi Lajos. Tévéerőszak és morális pánik

Császi Lajos. Tévéerőszak és morális pánik Császi Lajos Tévéerőszak és morális pánik 1 A rítusok azt a tilalmat játsszák mimetikusan újra, amelyet megelőzni kívánnak. A racionális gondolkodás számára egy ilyen kapcsolat felfoghatatlan. Minden nehézség

Részletesebben

Zombory Máté Tér-idő történelem. Holokauszt-emlékezet és transznacionális politika

Zombory Máté Tér-idő történelem. Holokauszt-emlékezet és transznacionális politika Zombory Máté Tér-idő történelem. Holokauszt-emlékezet és transznacionális politika Az emlékezetkutatás a társadalom- és humántudományok viszonylag fiatal áramlatának tekinthető, amelynek kialakulása és

Részletesebben

JÉZUS KRISZTUS, AZ ÉLŐ VÍZ HORDOZÓJA

JÉZUS KRISZTUS, AZ ÉLŐ VÍZ HORDOZÓJA A KULTÚRA PÁPAI TANÁCSA A VALLÁSKÖZI PÁRBESZÉD PÁPAI TANÁCSA JÉZUS KRISZTUS, AZ ÉLŐ VÍZ HORDOZÓJA Keresztény reflexió a New Age -ről 2 A fordítás alapjául szolgáló kiadás: Pontifical Council for Culture

Részletesebben

Társadalmi rendszerek és funkciók

Társadalmi rendszerek és funkciók Terestyéni Tamás Társadalmi rendszerek és funkciók Budapest, 2009. június, 40. szám ISSN 1788-134X ISBN 978-963-88287-3-6 Kiadja az Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet Budapest, 1021 Hűvösvölgyi

Részletesebben

Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelvtudományi Tanszék. Jóból is megárt a sok(k)

Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelvtudományi Tanszék. Jóból is megárt a sok(k) Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelvtudományi Tanszék Jóból is megárt a sok(k) Témavezető: Dr. Kis Tamás egyetemi docens Készítette: Török Anita VI. magyar V. elméleti nyelv. Debrecen,

Részletesebben

Halász Gábor A pedagógiai rendszerek általános hatás- és beválás vizsgálati rendszere

Halász Gábor A pedagógiai rendszerek általános hatás- és beválás vizsgálati rendszere 1 Halász Gábor A pedagógiai rendszerek általános hatás- és beválás vizsgálati rendszere TARTALOM Bevezetés 1 A hatás és beválás értelmezése 3 Hatás 3 Beválás 4 A hatásvizsgálat és beválás-vizsgálat 5 A

Részletesebben

KOVÁTS ANDRÁS NEMZETKÖZI MIGRÁCIÓRÓL EGY DOKUMENTUMFILM-GYŰJTEMÉNY KAPCSÁN

KOVÁTS ANDRÁS NEMZETKÖZI MIGRÁCIÓRÓL EGY DOKUMENTUMFILM-GYŰJTEMÉNY KAPCSÁN NEMZETKÖZI MIGRÁCIÓRÓL EGY DOKUMENTUMFILM-GYŰJTEMÉNY KAPCSÁN A migrációt napjainkban gyakran emlegetik olyan modern jelenségként, ami korunk társadalmainak egyik legnagyobb kihívása. A migránsok helyzete

Részletesebben

TÉR ÉS HELY AZ ALKOTÓFOLYAMAT ÉS A MŰALKOTÁS KONTEXTUSÁBAN

TÉR ÉS HELY AZ ALKOTÓFOLYAMAT ÉS A MŰALKOTÁS KONTEXTUSÁBAN Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Képzőművészeti Mesteriskola Rezsonya Katalin TÉR ÉS HELY AZ ALKOTÓFOLYAMAT ÉS A MŰALKOTÁS KONTEXTUSÁBAN DLA értekezés Témavezető: Bencsik István szobrászművész, Professor

Részletesebben

Gordon Győri János Eötvös Loránd Tudományegyetem, Radnóti Miklós Gyakorlóiskola

Gordon Győri János Eötvös Loránd Tudományegyetem, Radnóti Miklós Gyakorlóiskola MAGYAR PEDAGÓGIA 98. évf. 4. szám 273 317. (1998) MITŐL HATÉKONY MÉG A JAPÁN OKTATÁS? A hivatalos oktatási rendszer tanítási óráin kívüli képzés és oktatás japánban Gordon Győri János Eötvös Loránd Tudományegyetem,

Részletesebben

Boda Zsolt Körösényi András. szerkesztésében VAN IRÁNY? TRENDEK A MAGYAR POLITIKÁBAN

Boda Zsolt Körösényi András. szerkesztésében VAN IRÁNY? TRENDEK A MAGYAR POLITIKÁBAN Boda Zsolt Körösényi András szerkesztésében VAN IRÁNY? TRENDEK A MAGYAR POLITIKÁBAN Boda Zsolt és Körösényi András editors, 2012 Balázs Zoltán, Boda Zsolt, Csurgó Bernadett, Gallai Sándor, Grajczjár István,

Részletesebben

VALEUR. Európa minden nyelve kincs. Európa minden nyelve kincs. A projekt koordinátorai: Joanna McPake és Teresa Tinsley A B C D

VALEUR. Európa minden nyelve kincs. Európa minden nyelve kincs. A projekt koordinátorai: Joanna McPake és Teresa Tinsley A B C D A B C D Európa minden nyelve kincs A projekt koordinátorai: Joanna McPake és Teresa Tinsley Munkatársak: Peter Broeder, Laura Mijares, Sirkku Latomaa és Waldemar Martyniuk VALEUR Európa minden nyelve kincs

Részletesebben

AZ ALKOTMÁNY MORÁLIS ÉRTELMEZÉSE ÉS A TÖBBSÉGI ELV*

AZ ALKOTMÁNY MORÁLIS ÉRTELMEZÉSE ÉS A TÖBBSÉGI ELV* Ronald Dworkin AZ ALKOTMÁNY MORÁLIS ÉRTELMEZÉSE ÉS A TÖBBSÉGI ELV* ALKOTMÁNYOS ELLENTMONDÁSOK A legtöbb modern alkotmány nagyon széles és absztrakt megfogalmazásban deklarálja az állammal szembeni egyéni

Részletesebben

Képzők könyve. t e i s m á s v a g y te sem vagy más

Képzők könyve. t e i s m á s v a g y te sem vagy más t e i s m á s v a g y te sem vagy más Képzők könyve Ötletek, segédletek, módszerek és gyakorlatok fiatalok és felnőttek informális, iskolán kívüli interkulturális neveléséhez Második, átdolgozott kiadás

Részletesebben