ONLINE AZ EGÉSZSÉGÜGY SZOLGÁLATÁBAN

Átírás

1 Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Médiamenedzsment szakirány ONLINE AZ EGÉSZSÉGÜGY SZOLGÁLATÁBAN Készítette: Kovács Anna Budapest, 2005

2 Tartalomjegyzék: Tartalomjegyzék oldal Információs társadalom oldal Magyar Információs Társadalom Stratégia oldal Internet-használat Magyarországon oldal Magyarország egészségügyi állapota és rendszere nemzetközi összehasonlításban oldal 1. Demográfiai helyzet oldal 2. Egészségügyi rendszer oldal 3. Finanszírozás oldal 4. Egészségügyi dolgozók aránya oldal 5. Egészségügyi problémák oldal 6. Az egészségügyi ellátás területi különbségei oldal eegészség Program oldal Az eegészség előnyei oldal Középtávú tervek oldal HEFOP oldal Az eegészség Program projektjei, programcsoportjai oldal eszabványok oldal efinanszírozás oldal elelet oldal ekonzultáció oldal ekórlap oldal erecept oldal Digitális aláírás oldal Fogalomtárak oldal epáciens oldal - 3 -

3 eeszközök oldal ebeavatkozások oldal eadat oldal Elektronikus közhiteles nyilvántartások oldal Mi minősül közhitelesnek? oldal Típusai oldal Bevezetése oldal Várható eredmények oldal Elektronikus betegkártya oldal Bizonyítékokon alapuló orvoslás oldal K+F projekt oldal Egészségügyi ágazati portál oldal Dr. Info oldal Fogyatékkal élők portálja oldal Összefoglalás oldal Mellékletek oldal Irodalomjegyzék oldal - 4 -

4 Információs társadalom az információ központú társadalom korszaka. A modern kor kulcsa az információ. Az információs kor olyan lehetőségeket kínál fel a jövő számára, amelyeknek csupán a képzelet szabhat határt. Az új elektronikus hálózatok potenciája lélegzetelállító, amely magában rejt olyan meghatározó változásokat, mint a mezőgazdasági és az ipari forradalom rejtett magában a saját korában. A felkínált lehetőségekkel pedig élni kell. Az új információs és kommunikációs technológiák utat nyitnak a modernizációhoz és egyben hihetetlen gyorsasággal alakítják át világunkat, gazdaságunkat, szolgáltatásokkal való elvárásainkat, egész életünket. Ezek a jelenségek globálisak és feltartóztathatatlanok. Annyira gyorsan és olyan mértékben terjednek ezek a jelenségek, hogy a gazdaság legtöbb szektorában nincs választás, hogy adoptálják e, illetve hogy mikor vezetik be az új technológiákat. A számítástechnika, a telekommunikáció, az Internet technikai fejlődése és az utóbbi 40 évben lezajlott átfogó elterjedése minden országban gyökeres társadalmi változásokkal jár. Kirajzolódik egy új korszak, amelyet uralkodó módon áthat az informatika, az ismeretek és az adatok sosem látott bősége és korlátlan, világméretű terjedése. Az információs társadalom fogalmának kiterjedtsége miatt nincs egyszerű definíciója. Közös alapja azonban minden esetben az új, hihetetlen gyorsasággal fejlődő informatikai és hírközlési technológia (ICT) alkalmazása. Az informatika ezért nem azonos az információs társadalommal. Az informatikai stratégia egészen másról szól, mint az információs társadalom stratégiája. Az informatikai és hírközlési technológiák és megoldások olyan korszerű eszközrendszert kínálnak fel, amelyekre alapozva építhetők ki az üzleti élet új megoldásai. Ezzel az eszközrendszerrel, tudatos stratégiára építve, sokrétű új szakértelem segítségével fejleszthetők ki a modern közszolgáltatások. Ezeket a közszolgáltatásokat a kormányzati szervezetek és az önkormányzatok felkínálhatják az állampolgárok számára (e-government), s így - 5 -

5 fejlődhet az állampolgárok részvétele a közéletben (e-democracy) vagy éppen az egészségügyben (e-health). Mindez szükségessé teszi az olyan új területek intenzív fejlesztését, mint például az informatikai infrastruktúra (információs szupersztráda), a digitális tartalom (econtent), az informatikai biztonság (e-security). Végül a változások gyorsasága miatt fontos a lemaradók segítése (digitális írástudás), az új munkahelyek megteremtése és az azokra való felkészítés (e-work). Ezt a folyamatot nevezzük az információs társadalom kiépítésének. A kormány minden fejlett országban nemcsak az egyik legfontosabb szolgáltató, hanem egyben az egyik legjelentősebb vevő is. Mint szolgáltató, előtérbe kell helyeznie az állampolgárok és a gazdaság igényeit, és az ezt hátráltató tényezőket pedig eliminálnia kell. Manapság a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés túlságosan is komplikált, lassú és kényelmetlen. Sokszor, ha egy problémát kell megoldani, több helyre is el kell mennie az embernek, hogy megoldhassa azt, mivel minden hivatal más szemszögből közelíti azt meg. Az információs technológia meg tudja változtatni az életvitelünket, mert lehetővé teszi, hogy bármikor kommunikáljunk bárkivel, bárhol is legyen, akár csoportokat is gyorsabban és könnyebben elérhetünk üzeneteinkkel és különböző javakhoz és szolgáltatásokhoz jussunk hozzá egy sokkal kényelmesebb úton. Ezeket a változásokat a digitális technológia megjelenése idézi elő, hiszen egy közös nyelvet nyújt a számítógépeknek, a telekommunikációnak, a műsorszolgáltatásnak és az információnak. A fejlődést szolgáló eszközök költsége egyre csökken, így lassan mindenki számára elérhető lesz a technológia. A telefon, az interaktív televízió, a multimédiás kioszkok, akár otthon, akár boltokban, hivatalokban, könyvtárakban vagy a főutcán lehetővé fogják tenni, hogy egy sor szolgáltatáshoz bármikor hozzájussunk. Az új információs és kommunikációs technológia lehetőségei nagyban befolyásolják a közszolgáltatások hatékonyságát és minőségét. A társadalomnak nincs olyan része, amely képes lesz kikerülni az információs kort. Éppen ezért a kormány felelőssége, hogy a közszférában vezető beosztást betöltő - 6 -

6 emberek felkarolják az új technológiát, hogy a minőséget, a hatékonyságot és a szolgáltatások elérhetőségét javítsák. Az egészségügy fejlesztésénél számításba kell venni más közszféra indítványozásait, mint például hogy minden könyvtárban legyen ingyen Internet hozzáférés, vagy éppen már iskolás korban elsajátíthassa a következő nemzedék a számítástechnika rejtelmeit. A cél az integráció megfelelő szintjének biztosítása az állampolgárok és a szolgáltatások között

7 Magyar Információs Társadalom Stratégia Minden nemzet sikere Európában az információs társadalomba való átmenet tartalmán és hatékonyságán múlhat. Ugyanakkor ettől függ Európa pozíciójavítása és helytállása az új típusú globális világban márciusában az Európai Unió állam- és kormányfői azt az új célt állították az Európai Unió elé, hogy 2010-re a világ legversenyképesebb, tudásalapú társadalmává váljon. A Lisszabonban elindított reformfolyamat részeként meghirdetett eeurope-kezdeményezés, majd az eeurope 2002, illetve eeurope 2005 gazdasági programként foghatóak fel. A tudásalapú gazdaság és információs társadalom létrehozásával a legfőbb közös cél az egyén és a közösség életminőségének és életkörülményeinek javítása. Magyarország a harmadik évezred elején egyidejűleg lép az Európai Unióba, az európai információs társadalomba, és modernizálja társadalmi, gazdasági struktúráit. Hosszútávon kell biztosítani a tudásalapú fenntartható fejlődést. Ennek legfőbb területei: a közigazgatás, a térszerkezet, az egészségügy, az oktatás és a művelődés, valamint a környezetvédelem. Ma Magyarország több szempontból is évtizedekkel van lemaradva Európához képest. Ennek leküzdéséhez jól átgondolt, tapasztalatokon alapuló átfogó tervek és operatív programok szükségesek. A magyar információs társadalom stratégiájának egészségügyi vonulatában a következőt tűzték ki célul: Az egészségügy reformjának támogatása az elektronikusan elérhető egészségügyi és szociális információ és ismeretek biztosítása mellett az egészségüggyel kapcsolatos kommunikációs és informatikai fejlesztési feladatok teljeskörű lefedésével. A rendszerváltozás óta nem lehet különösebb javulást észlelni az egészségügyi állapoton. Pedig az információs kor lehetőségeit kihasználva jelentősen lehetne javítani a lakosság egészségén. A megfelelő mennyiségű és minőségű elektronikusan elérhető egészségügyi és szociális információ és ismeret gyorsabbá, egyszerűbbé, kényelmesebbé tenné a lakosság számára az egészségügyi szolgáltatások igénybevételét, illetve csökkentené az ellátórendszer szervezetlenségét, és egyben javítaná a gyógyítás eredményességét a betegcentrikus ellátás lehetővé tételével

8 Hazánk már évtizedes múltra tekinthet vissza a teljes ellátórendszert lefedő elektronikus adatszolgáltatással és kódolással kapcsolatosan és 2000 között számos kórházban épültek ki információrendszerek. Viszont ma már ennél többről van szó, hiszen az Internet segítségével magasabb szintű rendszerintegrációk jöhetnek létre. Az eegészség stratégia megvalósulásától egyrészt remélhetjük az elektronikus tartalomszolgáltatások fejlesztését, amely hiteles és jó minőségű, közérdekű és szakmai információk, ismeretek hatalmas mennyiségét tenné elérhetővé mind a szakmai célközönség számára, mind pedig a lakosság számára internetes és telefonos ügyfélszolgálati csatornákon keresztül. Másrészt olyan információs rendszerek és azok feltételrendszereinek kiépítését, amely az egészségügyi és szociális szolgáltatók információs rendszereit integrálja. Szintén fontos alkotóeleme az eegészség stratégiának a monitorozási rendszer korszerűsítése, valamint harmonizációja az európai ajánlásokkal és nemzetközi adatszolgáltatási kötelezettségekkel. Majd nem utolsó sorban az ágazati kutatási-fejlesztési és oktatási tevékenység ösztönzését is támogatja az informatikai alkalmazások legjobb gyakorlatainak kidolgozásával. Ezen célok elérését szolgálják majd az egészség- és szociális portál létrehozása, az indikátorrendszer fejlesztése, a monitorozási rendszer korszerűsítése, az eegészség fogalomtár, a szabványok és alkalmazások bevezetése, a regionális eegészség mintaprojektek megvalósítása, az egészségügyi és szociális szolgáltatók, a gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök, illetve az orvosok elektronikus közhiteles nyilvántartásának fejlesztése. A már létrejött terveket összefoglalja a HEFOP 1 5 és a HEFOP 4.4 program, amelyek az oktatási, szociális és egészségügyi infrastruktúra fejlesztésével, valamint a regionális eegészség mintaprojekteket ölelik fel és egyben részei a Nemzeti Fejlesztési Tervnek 2. Ide tartoznak még a következő 1 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program: intézkedései kifejezetten a humánszektor fejlesztését célozzák meg. Felöleli a foglalkoztatás, oktatás-képzés, szociális terület és az egészségügy modernizálását. A program kivitelezésért a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium Irányító Hatósága a felelős, de közvetlenül érinti az Oktatásügyi-, valamint az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumot is. Az egészségügyben a fejlesztés egyrészt az egészségügyi intézmények közötti rendszerekre, másrészt az intézményeken belüli információs rendszerek fejlesztésére és korszerűsítésére irányul. (IME III. Évfolyam, 7. szám, október. Fókuszban a három mintarégió egészségügyi-informatikai fejlesztése) 2 NFT: a Strukturális Alapok forrásait felhasználva célul tűzte ki, hogy a magyar gazdaságot és társadalmat felzárkóztassa az EU átlaghoz a magyar gazdaság versenyképességének javítása, a humán - 9 -

9 ágazati programok is: a távdiagnosztika és a távgyógyászat (ezek az infokommunikációs eszközök innovatív alkalmazását foglalják magukban), az erecept, ekórlap, ekonzílium (ezek tulajdonképpen az elektronikus egészségügyi szolgáltatások alapjainak megteremtése), szociális portál (amely a közérdekű és szakmai információk elérhetőségét biztosítja) illetve az OEP 3 és ONYF 4 (ez a járulékokkal és járulékfizetőkkel kapcsolatos információs rendszerek fejlesztését, modernizálását tűzi ki célul). erőforrások jobb kihasználása, a környezet javítása, és a kiegyensúlyozott regionális fejlődés elősegítése által. ( 3 Országos Egészségbiztosítási Pénztár 4 Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság

10 Internet-használat Magyarországon Ahhoz hogy az eegészséget sikeresen be tudják vezetni és működtetni, nagyon fontos, hogy mind a szolgáltatók, mind a lakosság megfelelő információs technológiai infrastruktúrával rendelkezzen. A kilencvenes években az info-kommunikációs eszközök robbanásszerű terjedése és fejlődése volt tapasztalható. Magyarország az Európai Unióhoz viszonyítva egész jó helyet foglalt el, viszont az új évezredben már visszacsúsztunk a ranglétrán. Egyedül a mobiltelefónia területén sikerült lépést tartanunk. Az átlagos Internet-hozzáférési mutatók egy kedvezőbb képet festenek az amúgy szegényes Internet-használatról, amely egyben társadalmi egyenlőtlenségeket tükröz. A PC otthoni terjedését 1992-től 2004-ig a következő ábra szemlélteti: Pontosan leolvasható, hogy 1998-ig stagnált az otthoni számítógépek elterjedése, majd ugrásszerűen emelkedni kezdett 1998-tól, ami 2003-ig tartott. Ez a céltudatos információs társadalom-fejlesztési politikával magyarázható, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen látványos és versenyképesség-növelő eredményeket értek el. Sajnálatos viszont, hogy ez az arány azóta sem változott meg. Az Európai Unió nyugati országaiban háromszor annyi számítógép jut száz főre, mint nálunk, így az Internethozzáférhetőség is jelentősen magasabb ott. Hazánkban a háztatásoknak alig több

11 mint egyharmada rendelkezik számítógéppel és csak közel 15 százaléka Internethozzáféréssel. Ha a településtípusonként megoszló Internet-használatot vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a fővárosban (a lakosság 26 százaléka) és a megyeszékhelyeken (17 százalék) arányaiban többen használják az Internetet, mint a községekben, holott elzártságuk miatt ott lenne a legszükségszerűbb. A községekben csupán a lakosság 6 százaléka használja a világhálót. Megállapíthatjuk, hogy a számítógépet és az Internetet használók és nem használók köre igen jellegzetes különbségeket mutatnak főbb társadalmi változók szerint. Ez függ az életkortól, ahol jellemzően a felülreprezentáltak a éves korosztály, akiknek 96 százaléka használja a világhálót, ezután jönnek a fiatal felnőttek, akiknek szintén túlnyomó része, 68 százaléka használja az Internetet, és ez az arány az életkor növekedésével egyre csökken. A hatvan éven felüli népesség Internet ismeretsége igen alacsony. Ezeket az arányokat a következő ábra mutatja: évesek évesek évesek A gazdasági aktivitás is igen nagy hatással van az internetezők megoszlására. A ranglétra legfelső fokán a diákok állnak 98 százalékkal. A diákokat követik az alkalmazottak és a vállalkozók, mindkét körben a lakosság 55 százaléka ismeri és használja a világhálót. Majd a sor végén kullognak az alkalmi munkások, és természetesen a nyugdíjasoknak pedig elég idegen ez az elektronikus világ. Nemzetközi viszonylatban a hazai Internet-használók aránya magasabb, mint a többi szintén frissen csatlakozott országok átlaga, mégis ez a tizenötök átlagának csupán a

12 felét éri el. Az OECD felmérése szerint a vásárlóerőhöz viszonyítva az OECD tagországok közül hazánkban és Csehországban a legdrágább az otthoni internetezés. Valószínű, hogy ezzel magyarázható az a szomorú tény, hogy az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országokban 2003-ban az otthoni Internet-hozzáféréssel rendelkező magyarok aránya csupán a romániai és török átlagot rendelte maga mögé. Az ország az eegészséget csak akkor tudja sikeresen implementálni, ha a lakosság is megfelelő mértékben értesül erről és felkészül rá. A közszférára jellemző, hogy az alkalmazottak százaléka dolgozik a számítógéppel, bár képzettségük számítástechnika terén sok esetben hagy némi kívánnivalót maga után. Informatikai képzést viszont az önkormányzatoknak csupán az egynegyede kínál fel dolgozói számára. Az egészségügyi információs forradalom kivitelezésének egyik döntő akadálya a hiányos informatikai infrastruktúra, ami a népegészségügyi program sikeres megvalósítását is fenyegeti. Cél tehát, hogy a világháló minél szélesebb rétegek számára minél olcsóbban, minél gyorsabban elérhető legyen, és a biztonsági kérdéseket is megoldják

13 Magyarország egészségügyi állapota és rendszere nemzetközi összehasonlításban Mielőtt elmerülnénk az eegészség program részletes elemzésébe, Magyarország egészségügyi rendszerét és állapotát szeretném bemutatni nemzetközi viszonylatban, azért hogy lássuk, miért van szükség az informatikára, és hogy segíthet az Internet az egészségünk javulásán. Példának elsősorban Nagy-Britanniát vettem, mégpedig abból a megfontolásból, hogy ott a legfejlettebb az egészségügy informatikai infrastruktúrája, amelynek már kézzelfogható eredményei is születtek. 1. Demográfiai helyzet: Magyarország népessége a többi nyugat-európai országokhoz hasonlóan már a 80-as évek óta erőteljesen csökken. Ennek egyik fő oka a magas halálozási arány, amely nem változik már évek óta hazánkban, holott Nagy-Britanniában például ez az arány a kilencvenes évek óta egyre inkább csökken. A brit adatok szerint a kilencvenes évek óta százezer lakosra jutó halálozások száma összesen 1120-ról 2002-re lecsökkent 1022-re. A magyar halálozási adatok viszont drasztikusan magasak maradtak 2002-ben is. Százezer főre hazánkban 1308 fő jut. Ennek a hihetetlen rossz aránynak az egyik meghatározó eleme a 35 és 64 év közötti férfiak korai halála. A férfiak továbbélési valószínűsége oly mértékben rosszabbodott az elmúlt három évtizedben, hogy a 35 éven felüli férfiak negyven százaléka már 65 éves kora előtt elhuny. A 35 éven felüli nőknek pedig 20 százaléka nem éli meg ezt a kort. Ezzel függ össze a születéskor várható élettartam is, amelyben szintén elmaradunk a nyugat-európai szinttől. Míg itthon ez a szám csupán a 72,4-et éri el, ez a szám Nagy- Britanniában 78,5. Magyarországon a korai halálozás legfőbb okai, amelyek természetesen a legtöbb életév elvesztésével járnak, a daganatok, a keringési rendszer

14 betegségei, a külső okok (mint például balesetek, erőszak, mérgezések) és az emésztőrendszer betegségei. Mindkét országban a halálozások oka nagy részben a keringési betegségeknek tulajdoníthatóak. Ebből magas ívben kiugrik a koszorúérbetegség. Magyarországon ez az arány 503,9/százezer fő, Britanniában pedig a kilencvenes évek óta az arány 363,6/százezer főről 250,39/százerez főre csökkent. Tehát hazánkban a keringési rendszer betegségei által okozott halál szó szerint a duplája a nyugat-európai szintnek. A daganatos betegségek által okozott halál 100ezer főre tekintve Magyarország szintén magasan viszi a pálmát negatív értelemben a nyugat elől. Számszerűsítve ez 262,26/százezer fő, Angliában pedig 189,71/százezer fő. Ez a szám hazánkban már évtizedek óta igen magas vezető helyet foglal el egész Európában. Legfőbb oka a légcső, a hörgő és a tüdő rosszindulatú daganatai. Jellemző, hogy az elmúlt évtizedekben a daganat okozta halálozásnak az aránya növekedett nemre tekintet nélkül és egyre inkább fiatalabb korban jelentkezik. Hozzátenném, hogy hazánkban ez a szám nem csökken szemben a nyugat-európai országok arányaival. Az emésztőrendszer betegségei által okozott halálok számában pedig több mint a dupláját érjük el Magyarországon. Az Egyesült Királyságban ez a szám 33,41/százezer fő, itthon 78/százezer fő, viszont mindkét országban növekvő mértékű. Köztudott, hogy Magyarországon az öngyilkosságok száma is igen jelentős világviszonylatban, viszont ha lassan is, de csökkenő tendenciát mutat. Eddig népességcsökkenésünknek csupán az egyik okára mutattunk rá. A másik fontos tényezője a születések jelentős csökkenése, amely egyben a népesség elöregedésének folyamatát is jelzi. Megállapíthatjuk, hogy sajnos a születési arányban is elmaradunk Angliától, habár ott is drasztikus a csökkenés. Az Egyesült Királyságban 11,27/ezer fő, itthon ez a szám sajnos csak 9,53/ezer fő. A csecsemők életesélyei hasonlóan alakulnak a nyugat-európai országokhoz képest, bár egy kis időbeli késés itt is található. Elmondhatjuk az is, hogy a 35 éven aluliak életesélyei most határozottabban jobbak hazánkban, mint az elmúlt évtizedekben, legalább ezen a téren pozitívak a mutatóink

15 2. Egészségügyi rendszer: A magyar egészségügyi rendszer a rendszerváltás után jelentős változásokat élt át. Az egyik legfontosabb változás, hogy a korábbi állampolgári jogon járó egészségügyi szolgáltatásokat felváltotta a járulékfizetési kötelezettségen alapuló ellátás. Ez alól természetesen kivételt képeznek a például a nyugdíjasok, a munkanélküliek, a tanulók óta viszont minden Magyarországon élő magyar állampolgárt megillet a kötelező egészségbiztosítás természetbeni egészségügyi szolgáltatásai ben fontos lépést tett a kormány, mikor a körzeti orvosi rendszert átalakította háziorvosi rendszerré. Ez volt az első lépés afelé, hogy a lakosság igényeit jobban figyelembe vegyék, hiszen így lehetőség nyílt a háziorvos választásra. A háziorvosok 94 százalékának területi ellátási kötelezettsége is van, ami azt jelenti, hogy az orvos köteles ellátni a körzetében élő betegeket. Ahhoz hogy a területi ellátási kötelezettség alól mentesüljenek a háziorvosok, minimum 200 fős praxissal kell rendelkeznie a háziorvosnak és egy vállalkozói engedéllyel is, hiszen kizárólag így működtetheti a praxist ban a vállalkozó háziorvosok aránya 91,6% volt. Átlagosan egy háziorvosnak 1428 bejelentkezett páciense volt és évente 6847 szolgáltatást nyújtott. A háziorvosok finanszírozási alapja a teljesítménydíj, az úgynevezett kártyapénz, amelyet kiegészíthet egy fix díj, amely a ritkán lakott területen dolgozó háziorvosokat illet meg ben bevezették a működtetési jogot. Ezt a jogot kizárólag az orvos személyesen gyakorolhatja, viszont ez a működtetési jog az örököst megilleti, illetve a praxist eladhatja. Az egészségügyi rendszer alapvető építőeleme a járóbeteg-szakellátás, amelynek célja, hogy a kórházak, túlterheltségén enyhítsen. Viszont megfigyelhető az a trend, hogy a járóbeteg-szakellátás egyre inkább beépül a kórházak tevékenységébe, így a kórházi ambulanciák súlya növekszik. A kórházakon kívül szakambulanciákat működtethetnek járóbeteg intézményként besorolt intézmények, sőt egynapos sebészeti beavatkozásokat, fekvőbeteg ellátást is végezhetnek. A járóbeteg-ellátásra jellemző a sajátos finanszírozási megoldás és a magántőke viszonylag nagyobb szerepe a fekvőbeteg-szakellátáshoz képest. Az intézmények száma 2003-ra 463-ra nőtt az 1995-ös 269-ről. Viszont a kapacitások csupán a teljesített éves orvosi

16 munkaórák számának növekedése révén emelkedtek, mégpedig millióról (1995) millióra. A finanszírozása két módon történik, egyrészt beszélhetünk feladatfinanszírozásról, másrészt pedig teljesítményfinanszírozásról, amelyet a német egészségügyi rendszerből vettek át, és minden egyes kezelésért, szolgáltatásért kreditpontokat kapnak a szolgáltatók, amellyel később a költségvetés kalkulál. A járóbeteg-szakellátás betegforgalma jelentős; a korszerű infrastruktúra hiánya azonban gátolja az új és hatékony eljárások alkalmazását. Ugyanakkor ennek a területnek kulcsfontosságú szerepe van a betegségek korai felismerésében és megelőzésében. A fekvőbeteg ellátást három részre osztható hazánkban. A legfelső szinten helyezkednek el az országos intézetek, valamint az egyetemi klinikák, amelyek regionális, sőt országos szintű feladatokkal birkóznak meg. A regionális központok szerepét töltik be egyes szakmai területen a megyei kórházak is több budapesti kórházzal karöltve. A létra legalsó fokán az alapvető osztályokkal rendelkező városi kórházak állnak. A tulajdonviszonyokat megvizsgálva a kórházak esetében megállapíthatjuk, hogy a kórházak nagy része önkormányzati tulajdonban vannak, ami annyit jelent, hogy pontosan 117 kórház felett rendelkeznek, amely Magyarország kórházainak kétharmadát adja, és a kórházi ágyak háromnegyedét tartja fenn. A kórházak csak másodsorban vannak állami tulajdonban, ebből kifolyólag a szakminisztérium gyakorolja a klinikák és országos intézetek feletti tulajdonjogot, és kvázi-állami tulajdonnak tekinthetők az egyes minisztériumok kórházai, úgy mint a Belügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium illetve a Honvédelmi Minisztérium kórházai. A szakminisztériumoknak összesen négy egyetemi klinikája van Budapesten, Szegeden, Debrecenben és Pécsen, illetve 17 országos szintű intézménye. A kvázi-állami tulajdonjogba soroljuk a Magyar Államvasutak egészségügyi intézményeit is. Állami tulajdonban összesen a kórházaknak 18 százaléka, a kórházi ágyak 22 százaléka található. A magyarországi kórházak fennmaradó része lényegében egyházi és alapítványi kézben vannak, számszerűsítve 28, viszont ágyszámuk csupán a töredékét 2,6 százalékát teszi ki Magyarország ágyszámának összességének. Európa nyugati országaival összehasonlítva

17 Magyarországon nagyméretű kórházak vannak viszonylag alacsony számban. Hazánkban az egészségügy területén az egyik legnagyobb gondot jelenti az úgynevezett kórházközpontúság. Túlságosan gyakran és sokszor indokolatlanul veszik igénybe az ellátórendszer legköltségesebb egységeit, pedig sok esetben elegendő lenne az alapellátás vagy a járóbeteg-szakellátás. A betegek legalább 30%-ban indokolatlanul magasabb, a fekvőbeteg ellátás szintjén kerülnek ellátásra. Az ágyellátottság európai szinten igen magasnak mondható, éppen ezért óriási leépítések kezdődtek a kilencvenes évek közepétől és már 2001-re megszűnt a kórházi ágyak egyötöde, vagyis körülbelül férőhely. Az aktív ágyak száma százezer lakosra Magyarországon 508-at éri el, míg a nyugat-európai országokban ez a szám a 370 körül mozog. A magyar fekvőbeteg ellátás több részre osztható. A legfelső szinten a regionális és szupraregionális intézmények találhatóak, amelyek jobb technikai és infrastrukturális adottságokkal rendelkeznek. Megtalálhatóak szintén az egyetemi kórházak és az oktatókórházak. Minden körzetben van egy körzeti általános kórház, amelynek a körzetébe tartozó ezer főnyi lakosságot ki kell szolgálnia. Finanszírozás szempontjából a kórházak vegyes finanszírozásúak. Egyrészt a folyó kiadásokat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a tőkekiadásokat pedig vagy az önkormányzatok (önkormányzati tulajdon esetén) vagy az állam (állami tulajdon esetén) állja tól szinte kizárólag a teljesítmény finanszírozás elvén kaptak a kórházak pénzt, amely a Homogén Betegség Csoportok (HBC) besorolási rendszerén alapul. Ennek negatív következménye, hogy egyre több beteget bocsátanak be indokolatlanul és ennek következményeként erősen felszökött a kórházból elbocsátott betegek aránya, hiszen ez alapján részesülnek a költségvetésből. 3. Finanszírozás: Az Európai Unió átlagos kiadása az egészségügyi szférára a GDP 9,05 százaléka. Ehhez képest Magyarország igen alacsony szintet üt meg. Az összes egészségügyi

18 kiadást tekintve GDP-nk 7,8 százalékát költik az egészségügyre. Magyarországon az állami kiadások az összes egészségügyi kiadás százalékában a 70,2 százalékot érik el. Hazánkban az állam főleg adóbevételeiből, illetve adójellegű biztosítási hozzájárulásokból finanszírozza az egészségügyet. Elsősorban közforrásból és csak kisebb hányadban (20-30 százalékban) magánforrásokból történik a finanszírozás. A legnagyobb jelentősséggel az APEH Egészségügyi Biztosítási Alapjába (EBA) kötelezően befizetett egészségbiztosítási járulék és egészségügyi hozzájárulás bír, amelyet minden munkáltatónak és munkavállalónak be kell fizetnie. A munkavállalók esetében az egyéni járulék része az egészségbiztosítási járulék, amely bruttó bérük 4 százalékát teszi ki és levonják a dolgozó béréből, a munkáltató pedig az egészségbiztosítási hozzájárulás nagyobb részét, a dolgozó bruttó bérének 11 százalékát fizeti be az APEH bevételi számlájára. Ez a 11 százalék a társadalombiztosítási járulék része. Ezenkívül fizetni kell egy tételes adójellegű egészségügyi hozzájárulást, amely 3450 Ft volt havonta személyenként ez év novemberéig, viszont novemberben lecsökkent 1950 Ft-ra, illetve egy százalékos egészségügyi hozzájárulás azokra az esetekre, ahol állandó összeg nem fizethető. A tételes hozzájárulás megszűnését a kormány 2006-ra tervezi. Magyarországon a kormány és az önkormányzatok kötelessége, hogy fenntartsa a tulajdonukban levő egészségügyi intézményeket, vagyis a klinikákat, az országos intézeteket, az Országos Mentőszolgálatot, Országos Vérellátó Szolgálatot stb., így az önkormányzatoknak is egészségügyi ellátási felelősségük van az egészségügyi kiadások felhalmozása terén, az intézmények működési költségét az Egészségbiztosítási Alapból az Országos Egészségügyi Pénztár állja. Az önkormányzatok emellett még pályázhatnak az állam cél- és címzett támogatási rendszerében meghirdetett támogatásokra. Fontos megemlíteni, hogy a nyugat-európai rendszerekhez képest hazánkban a magánkiadások igen jelentősek. Ennek legnagyobb részét a co-payment, a lakossági térítési díj, teszi ki. A pácienseknek lakossági térítési díjat kell fizetnünk egyes egészségügyi szolgáltatások igénybevételekor. Most pedig vizsgáljunk meg néhány konkrét példát! Magyarországon figyelemre méltó a magánfogorvosok által nyújtott szolgáltatások tömeges igénybevétele, annak ellenére, hogy azok legnagyobb részéhez hozzá lehet jutni az egészségbiztosítási

19 ellátás keretében is. Magyarországon nagy mértéket ölt és sok esetben elvárt a hálapénzt, amely például az Egyesült Királyságban teljesen idegen. Ez természetesen egyrészt a bérkülönbségekből és a mindenki számára nyilvánvaló gazdasági különbségekből adódik, másrészt a szokás határozza meg. Vegyünk például egy szülést. Angliában minden nő ingyen szüli meg a gyermekét. Magyarországon ez átlagosan forintba kerül. Hazánkban becslések szerint a hálapénz a 40 milliárd forint körül mozog. A finanszírozás nagy részét a fekvőbeteg ellátáson kívül, még a gyógyszertámogatás emészti fel. Létezik egy korlátozó lista a vényköteles gyógyszerekről, amelyek megvásárlását különböző mértékben vagy egyáltalán nem támogatja az állam. 4. Egészségügyi dolgozók aránya: Az orvosok összessége hazánkban magasabb hányadot üt meg az angol szinttel összehasonlítva. Magyarországon főre 319 orvos jut, ha az összes orvost számba vesszük, Angliában csupán 200 körül mozog. Viszont az ápolók és ápolónők arányában lefölöz minket a szigetország. Ezer lakosra 8,8 jut, hazánkban szintén ezer lakosra 8,5. 5. Egészségügyi problémák: Mikor az egészségügyi problémák okairól, megoldásairól beszélünk, nagyon sokféle szempontból megközelíthetjük a témát. Az egészségügyünkre nemcsak helyes táplálkozásunk, testmozgásra való odafigyelésünk van hatással. Rendkívül sok külső hatás is ér minket, amelyek ellen kevés esélyünk van küzdeni. A gazdasági helyzet és a vele járó előnyök, hátrányok adottak. A politika is nagy befolyással van egészségünkre, még akkor is, ha ez tulajdonképpen láthatatlan marad szemeinknek. Minden hatalmon levő kormány igyekszik javítani a helyzeten, hogy országában az arra jellemző és sajátos problémákat megoldja, vagy legalábbis enyhítsen rajta

20 Mint minden reformnak, a magyar egészségügyi reformnak is, a hajtóereje az egyre felgyülemlő problémák. Magyarországon, az egészségügy területén ebből bőven adódik. Saját bőrünkön tapasztalhatjuk ezeket a megoldatlan problémákat nap mint nap. Az egyik ilyen alapprobléma az emberek nem megfelelő attitűdje az egészség, az egészséges életmód és a testmozgás iránt. Az egészség nem determináló érték az emberek számára, holott a betegség megelőzése sokkal kevesebb gonddal jár, olcsóbb és időtakarékosabb, mint a betegség kezelése. Bár országunk igen kicsi, mégis ellátórendszerünk igencsak szétszabdalt. Nincs egységes minőségi és mennyiségi szolgáltatás. Az ellátórendszerünk szerkezete egyenesen torz, ahol a legnagyobb szükség lenne a gyógyításra, ott a legkevésbé elérhető. Torz rendszerben élünk nemcsak az igények kielégítése tekintetében, hanem az ellátáshoz szükséges technológiai környezet is igen szegényes. A forráselosztás és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés nem a szükségen alapul. Szintén nagy problémát okoz a nem megfelelő hatékonyság a rendelkezésre álló eszközök és pénzeszközök felhasználásában. Ehhez hozzájárul még az a tény is, hogy a forráselosztás sem az igazságosság mintájára történik, és a növekvő igényeket nem követi a források növekedése és a szabályozás. A finanszírozási feltételek és szerkezeti aránytalanságok következtében nő a belső deficit és ezzel együtt lepusztul az egészségügyi infrastruktúra és nőnek a bérfeszültségek. Ezek az egyenetlenségek és szabálytalanságok megmutatkoznak a gyógyítás színvonalában, az egészségügyi mutatóinkban, ami mérhetetlen terheket ró gazdaságunkra is. A lakossági terhek, vagyis a háztartások részesedése a finanszírozásból ma is igen magas, ugyanakkor nem hatékony és nem társul hozzá megfelelő fogyasztóvédelem. Az info-kommunikációs eszközök hiánya, elszigeteltsége és az ezek által nyújtott lehetőségek alacsony szintű kihasználtsága, amely hozzájárul ahhoz is, hogy a fogyasztóvédelem gyerekcipőben jár, és a beteg-érdekérvényesítés fogalma pedig még ki sem körvonalazódott. A jelenlegi kormány egészségügyi programjának kerete az Egészség Évtizede, melynek két fő eleme a népegészségügyi program kiterjesztett folytatása és az egészségügy konszolidációs modernizációs programja. A program első lépése az oly