Biogeográfia GY órai jegyzet Fás szárúak 2.

Átírás

1 Biogeográfia Zárvatermık Kréta idıszakban jelentek meg, jellemzı rájuk a 2ivarú virág megjelenése is, vagyis egy virágon belül van termı is és porzó is, de a fák nagy többségére nem jellemzı. Szélmegporzás jellemzi a fák zömét (melyeknek nincsen színes virága). Melyek színesek, azokat rovarmegporzás is jellemezheti. 2 osztály: Kétszikőek osztálya Jórészt itt fordulnak a fás szárú növények elı. Gyökérzet: fıgyökérzet (oldalgyökerek belıle( Szár elágazó szár Erezet Fıeres Virágtakaró száma: kettıs virágtakaró. A porzókat termıket csészelevek és sziromlevelek is védhetik (egyes fajoknál nem különül el, lepellevélrıl beszélhetünk) 4es és 5ös szám, illetve ennek többszörösei Egyszikőek osztálya. (pl trópusi pálmák) Gyökerek: pl azonos hosszúságuak, u.n mellékgyökérzet. Szikőség: magban lévı sziklevél száma (2, 1) Szár: nem ágazik el Erezet: mellékeres Virágtakaró: kizárólag csak lepellevél 3 és annak többszörösei. Bükkfafélék rendje Bükkfafélék családja Nyírfafélék családja Igen közel állnak egymáshoz. Sok közös tulajdonság Bükkfafélék rendje Fászárúak alkotják. Mérsékelt övi m.o i erdık legfontosabb alkotói. Mind2 család evolúciósan fiatal. Elıdeji a 3. idıszak folyamán fejlıdtek, annak 2.felében. Barkavirágzat. Több apró virágból tevıdik össze. A virágtakarók csökevényesek, lepellevelek mind2 család esetében. Egyivarú virágokból álló virágzat. Vagy csak porzós, vagy cask termıs virágzatok találhatok egy egy virágzatban., ezek egy növényeken 1 ivarú és 1laki növényekrıl van szó. Számuk: bükkfaféléknél körben; nyírfafélék 2+2 lepellevél Magterméssel rendelkeznek. Makkocskának nevezzük. (kisebb az átlagos méretnél) Bükkfafélék családja 3+3as virágtakaró, de redukálódhat. Apró, jellegtelen zöldes, barnás sárgás. A porzó és termılevelek száma szintén 3. (megint inább 1szikőre jellemzı) Eredetileg az ısi fajoknál 4 volt, de egy mutáció miatt lecsökkent. Termése: Makk. Ezt kupacs veheti körbe. Murvalevél eredő. Un. Járulékos levél a virág fölött, nem a fotoszintézis, hanem átalakulva véd Bükk: (FAGUS SYLVATICA) Igen magas, akár 40m es is lehet. Szép szürke törzse van. Lomblevelei igen kevést fényt eresztenek le szegény aljnövényzet. Levele: Tojásdad alakú levele van. Levél széle hullámosnak tekinthetı. Érdekesség hogy a levelek szélén általában apró, világosfehér szırök. Szórt levélállás, az ágak 2 oldalán

2 Magtermése: kis csoportba rendezıdik, általában 3, esetleg 4 makk van egy csoportban, melyet kupacs véd. Meglehetısen érdes felülető, igen picike, dudorok töskék találhatók rajta. Amint 4 részre haszad a kupacsa, kihullhat a makk. 3 élő és csúcsos. Minden évben érleli. Elterjedése: Atlantikus klímát kedvel, az óceáni éghajlat számára a legmegfelelıbb: NY-Eu, Közép-EU Ny-i része. Oroszországban is, ezeket Keleti Bükknek hívjuk, de ezek jól elkülöníthetıek. Hővös nyár, enyhe tél, 750mm feletti csapadékot kedvel. Magyarországon jellemzıbben hegyvidékeken található, 600 és 1200 m között Un. Szubmontán típus (középhg-i) m Montán bükkös (magashegységi) m között Északi középhegyégen 200, dunántúlin 300m ig leereszkedhet az északias kitettségi oldalakon. Északi középhg: érdekes klimagradines. Jellemzıen kontinentális jelleggel bíró táj, ám a dunántúli Középhg szubmediterrán klímahatás a Dunakanyar felé erısödik. Nem tud a bükk alacsonyabbra húzódik. Délebbre haladva pl az Appeninekben ez a zóna 1000m már Núdum aljnövényzet (kevés faj) kb 20 lágyszárú faj képes túlélni a nyárra teljesen záródó lombkoronát, az un koratavaszi aszpektusban virágzanak Ezek un klimazonális növénytársulások : ezeket alapvetıen a makroklimatikus sajátosságok határoznak meg. Montán bükkös aránya kicsi M.o-n : Nagy Milicben Szubmontán bükkös: az É-i középhegységben a Cserehát ill Cserhát kivételével mindenhol megjelenhet. 4 csoport. A kontinentális és a szubmediterrán klimahatás aránya alapján Északi középhegységi típus Dunántúli középhegységi típus (szubmediterrán klímahatás megjelenik) Nyugat-Magyarországi szubmontán bükkös (óceáni klímahatás is erıteljes, több csapadék, mint a többi területen. Sok NY-Eu-i elterjedéső faj található benne, az északi középhg-iek közép kelet Uei jelleg) Dél-Dunántúli szubmontán bükkös (dombság középsı ny részén bükkesnek megfelelı makroklíma, szubmediterreán klímahatás túlsúlya! Érvényesül aljnövényezet inkább a balkánon elıforduló fajokra emlékeztet) Itt m es magasságban is van bükk. Fı külnbségek csak a lágyszárú szintben Sok esetben intrazonális társulások formájában jelennek meg: pl szurdokerdık. Középhegységi mély völgyek, hideg légtavas helyzet, + tavak, nedves klímája. inverz zonáció alakul ki. Völgyön a bükk, tetején tölgyesek (fordítva! ) Sziklai bükkösök: északias kitettségő oldalakon, kıtengereken. Sekély talajon nınek, ilyen pl a tiszafás bükkös Extrazonális társulás: Magyarországon elıforduló bükkös, maradványállományak tekinthetı éve a bükk Ies korban a jelenleginél hővösebb zóna, alacsonyabbra húzódás történhetett a hegyvidékeken. Dédai erdı: síkvidéki bükkös maradvány állomány. (Ukrán magyar határon) Zonális erdıtársulás-alkotó (>600m ) : montán-, szubmontán bükkös - 2 -

3 Szelídgesztenye Levelei: hosszú, lándzsás alakúak. Szélük fogas- melyek viszonylag nagyok, maga a levél is viszonylag nagy mérető. Termése: makk, melyet igen tüskés kupacs veszi körbe, ez a terjesztést szolgálja. Szırös állatok bundájába beleakad, szállítja. Termesztik is, több mint év óta. Csemegként. Élıhely: Szubmediterrán fajról van szó. Jórészt a mediterráneumra, a kontintális öv és a mediterrán peremvidékén érzi jól magát. M.o- ıshonossága kérdéses. sokak szerint a rómaiak hozták be. Gesztenyeligeteket ültettek, termése, de alját legeltették a 19. század végéig. Természetes körülmények közt: geszetenyés tölgyes (DDunántúl) Alacsony, savas phjú talajon fordul elı, ez a zárt mészkerülı tölgyesek csoportjába tartozik. Intrazonális társulás, a z alacsony ph teremti a kialakulásához szükséges speciális feltételt. (minden intrazonálisnál a spec feltételek felülírják a makroklim hatásokat.) Mediterrán eredető, Kıszegi-hg-tıl a Mecsekig dunántúli mészkerülı erdık elegye, vagy telepített gesztenyés Kocsányos Tölgy (QUERCUS ROBUR) A leghosszabb ideig élı fa. Igen magas kor: m.o- 1000év feletti zsennyei tölgy (kivágták ) Hédervári tölgy: kb 1000 éves. Igen vastag törzső Ágrendszere: terebélyes, gömbös lombkoronájú. Több100éves példányok esetén gyakran hiányos (viharkárok), földhöz közel ágazik el. Levele: fordított tojásdad alakú: karélyos levélszél A levél alja (levélváll) szíves! A levélnyél igen apró, szinte nincs. A levek az ágakon ülnek. A levél karélyai egymásjhoz képest el vannak csúszva. (a levélvállon) Termése: makktermés. Hosszú kocsányon lógnak. A makkot kupacs veszi körbe, kb ¼ részben borítja be magát a makkot. Sima, enyhén rücskös kupacs. Alföldi jellegő növényrıl van szó. Kontinentális klímájú területeken fordul elı, szárazságot viszonylag jól viseli. Intrazonális növénytársulásokban fordul elı. Magas árterek: tölgyszél-kıris ligeterdık (amelyek nem árasztódtak el), másnéven kemény fás. igen megfogyatkoztak, tőzifának használták. Bizonyos állományok fıuri kastélyparkban maradtak meg. Tiszadob körnéyki ~ ligeterdı A 2. VH után jóvátétel miatt ki kellett vágni Homoki tájak: nyílt homoki tölgyes távol a fák, nyílt a lombkoronaszint. Erdıs sztyepp feeling / Bársonyosi homokvidék; Halápi elıfordulás Zárt alföldi kocsányos tölgyesek. Jó vízellátottságú talajokon jönnek létre. Több csapadék, vagy a talajfelszín alatt vízzáró rétegek. Duna tisza közén : bucka közén összegyőlı víz A Klimazonális növénytársulása: Löszön alakul ki, csernozjom talajok alakulnak ki. Magas biomasszát produkáló Nyílt lösztölgyesek. Az alföldön jelentısrészben eltőntek, jórészt szántok lettek, csak a dombosabb környékeken maradt meg. Intrazonális ismét Tatárjuharos lösztölgyes- az egyik legszebb, a Kerecsendi Erdı (Bükk-alja) Sziki tölgyesek tölgyszélkıris ligeterdık kiszárad változatai. Sokszor telepített állományok - 3 -

4 Extrazonális: hegylábfelszíni elegyes tölgyes 2 növénytársulása van: Hársas tölgyes Gyertyánelegyes mezei juharos tölgyes. Ezek un. Hideg kontitentális tölgyesek, a kontinentális zóna, és tajgaövezet találkozásánál. Volga mentén. M.o: Gödöllıi dombság, ill Hernád mellett: Harangod dombvidék. Magasabb évi csap, mint az alföld és hővösebb klíma is, több heygvidéki jelleg + alföldi kontinnentális hatások is. Elıfordul az összes matanult faj Intrazonális Cseres kocsányos tölgyes : kavicsfelszíneken kialakuló, savanyú talajokon jön létre.pl Kemeneshát (vannak Gyertyámos kocsányos tölgyek is a dunántúlon ) Fıleg síkvidéki elıfordulású társulásalkotó: magas ártéren: tölgy-szil-kıris ligeterdı homokon: gyöngyvirágos-tölgyes (bugac) löszön: Tatárjuharos-lösztölgyes (Bükkalja) sziken: sziki-tölgyes (Hortobágy-Ohati erdı) Kocsánytalan Tölgy (QUERCUS PETREA) Levele: Hosszú levélnyél, levélváll ék alakú. Összeszőkül a levél alja. A karélyok szimmetrikusan helyezkednek el. A kupacsoknak nincsen kocsánya. szorosan az ághoz illeszkedve nınek. Élıhely: NyEU, KözépEU NY- része. Nedvesebb, hővösebb klímát kedvel, de a bükknél kevésbé. Domb és hegyvidéken Magyarországon. Cseres tölgyes m közötti magasságon. Csertölgy + kocsánytalan tölgy Gyertyános tölgyes: m közötti magasságon, Intrazonális változat Mészkerülı tölgyes (jól alkalmazokdi a savanyú talajokhoz is, grániton is kialakulhatnak, metamorf kızeteken: alpokalja: csillámpala gneisz) savanyú mállástermékeken! Domb-és hegyvidéki elıfordulású zonális erdıtársulás-alkotó: * m: gyertyáno-tölgyes * m: cseres-tölgyes Csertölgy (QUERCUS CERRIS) Levél alakja: inkább hosszúkás, lándzsás alak, hosszú levélnyél. A levelek karéjai egymással párhuzamosan, fedésbe hozhatók. A csertölgynek hosszúkásabb a levele a kocsánytalanénál, inkább lándzsásabb. Karéjok valamivel kisebbek a kocsánytalan tölgyhöz képest. Makkja: murvalevelek találhatók rajta, kicsi, kerekded makk Élıhely: Földközi tenger keleti medencéje. (melegkedvelı, szárazságtőrı Meszes talajon fordul elı, de a mészben szegényeken is. Széles intervallumban képes elviselni a talaj ph változását. Illér- dacikus harapófogó: NY tagja horváto- alpokalja kis kárpátok, (leágazás Mecsek, dunántúl) Keleti útvonal: aldunától, Parcium, Aradhegyalja, Nyírségnél M.o-i területre nyúlik Az ún. klimazonális cseres kocsánytalan tölgyesekben. M.o legnagyobb kiterjedéső klímazonális növénytársulásai. Sehol máshol nincs ilyen Europában!! UNIKÁLIS - 4 -

5 És az intrazonális cseres kocsányos tölgyesekben. Fıleg dombsági elıfordulású zonális erdıtársulás-alkotó * m tszf: cseres-tölgyes Molyhos Tölgy (QUERCUS PUBESCENS) Igen alacsony termető max 25 m es fafaj, gömbölyded lombkorona. Levelei viszonylag kicsik, aprók. 5-8cm A karélyok is aprók, kevésbé bemetszettek. Fonákja fehéres (halványzöld) színő, fehér színő szırök borítják a fonákját. Kupacsa: kocsánytalanéhoz hasonlít Törzse repedezett, néha fehéres, szürkés színő Elterjedése: Szubmediterrán, délrıl érkezik M.o-ra. Illér dacikus harapófogó. Kimondottan mészkedvelı, mészkı és dolomit felszíneken, tipikusan középhg-i délies kitettségő lejtıkön. intrazonális Molyhos tölgyes bokorerdı. Ha karsztos alapkızeten van, akkor karszt bokorerdınek hívjuk Mész és melegkedvelı tölgyes-ek (cseres tölgyesek zónánáján belül jön létre, a csertölgy helyett a molyhos aránya növekszik meg) Meleg, mészkedvelı tölgyesek, karsztbokor-erdık karakterfaja Vörös tölgy (QUERCUS RUBRA) Levele: Karélyai igen mélyen tagoltak. 3 csúcsban végzıdnek. Néha apró szálkák a csúcson. İsszel vörösödik a levele. Kicsi a makkja. Inkább szélesebb, mint hosszú. Természeets körülmények közt M.o : -- Élıhely: Észak-Amerika nedves kontinentális területeibıl hozták be. (szerencsére nem invazív faj) É-Amerikai eredető, gyakran ültetik domb- és egyvidékeken cseres- és gyertyános tölgyes zónában Nyírfafélék családja Közönséges (bibircses) nyír (BETULA PENDULA) Jellegzestesen fehér törzső Levele deltoid alakú sokszor. Levél széle egyszeresen vagy többszörösen főrészes. Ágai lefelé csüngenek. A növény jellegzetes barkákkal rendelkezik. Termıs és apróbb porzós barkák. A makkocska termés repítıkészülékek segítségével terjednek. Kerekdedek, mindössze néhány mm-esek. Elıfordulás: un pionír faj. Savanyú talajokat kedveli. Lápos, réti talajokon található meg Növénytársulásai Nyírláp: kis kiterjedésben, fıleg az atlantikus vagy a boreális fajtazónákban. Jégkorszaki maradványtársulás. Kelevéri mohos tavak Savanyú talajokon (homokon) elıforduló pionír Nyírség nyírvízlaposaiban gyakori volt Gyertyán (CARPINUS BETULUS) Levele: Jellegzetes tojásdad levél, 2xesen főrészes szél. 3 karélyú kupacslevél élıhelye: nedvesebb, csapadékosebb helyeken

6 Alsó lombkorona szintben a gyertyános tölgyesekben fordul elı. Ezek egészen aaz alföldekig húzodtak le, keveredtek. Gyertyános kocsányos tölgyesek Árnyékot ad a tölgyes így jól fejlıdik a makk. Zonális erdıtársulás alkotó ( m tszf) Gyertyámos-tölgyes, ritkán bükkösök szélén elegyfa Közönséges mogyoró (CORIUS AVELLANA) 7-8m es Levele: Kerekded levelei vannak. A mogyorónak Kerekded a levele. Levélszéle felsı harmadáben néhány főrészfog nagyobb a többinél. Makktermése ehetı. Pockok terjesztik. A kupacslevél valóban levél, nem fásodik. Virágzatuk (barka) január februárban jelenik meg, már a tél végén beporozható. Élıhelye: Erdıszéleken, vágásterületetek fordul elı Domb- és egyvidéki területek erdeinek szélén a szegélycserjés gyakori tagja Enyves éger (ALNUS GLUTINOSA) Magas, sudár, egyenes törzzsel bír. Az ágak a törzsre mindig merılegesen állnak. Narancssárga gesztje van Levél: kerekded, kicsípett e vége sokszor, kis darab hiányzik a végébıl. 2xesen főrészfogas a levél széle. A porzós és termıs virágzat : porzós lecsüngı hosszú, termıs: picike, tobozszerővé fásodik. Termés: makkocska termés. Nyírfára hasonlít, szamárfül szerő repítı levél. Elfásodott virág töbén a makkocska termés Élıhely Intrazonális : Égerláp (folyamatos tızegképzıdés) nedvességtőrı, ~ igényes növény Égerliget : folyamatos Friss vízellátásban. Dombvidéki, hegyvidéki patakvölgyek Fıleg domb és hegyvidéki patakok, lápok partján társulás alkotó: égerliget, égerláp Borostyánfélék családja Borostyán Jellegzestes 2ivarú virág, a sziromlevelek nagyon jellegtelenek. Kúszónövény. Viszonylag lassan vastagodik a szára. Több100éves példányuk törzse is max 10-20cm es. Lián, a fákra kúszik fel. 2 levél: fénylevél és árnyék levél Árnyéklevél: 3 karéjra hasad, az egyes karélyok meglehetısen csúcsosak. Fehér színő levélerezettel rendelkezik Fénylevél: épszélő, visszástojásdad, csúcsos levelekkel rendelkezik Termése: fekete színő bogyótermés (mérgezı) Járulékos gyökerek a szárán, kapaszkodásra. Élıhely: Atlanto-mediterrén növény. Egyszerre NY európában és Mediterráneumban. Sok csapadékot kíván DE jól tőri a meleget is. M.O Déldunántúl, nyugad~ gyertyámos, cseres tölgyesekben Bükkösök, gyertyános-tölgyesek aljnövényzetében a fák törzsére kúszva, gyakori lakott területeken is (épületfalakon, sírokon) - 6 -

7 Platánfélék családja Juharlevelő platán (PLATANUS HYBRIDA) Egyivarú virágokról beszélhetünk, a porzós inkább hosszúkás, a termıs jellegzetes gömbbe rendezıdik. Termése aszmag terméssé alakul át. A levél alapja kiszélesedik, ez takarja a rügyeket, egészen tavaszig ottmarad a fán) Levele igen mélyen karélyos: tenyeresen hasadt, vagy tenyeresen osztott levél. A karélyok 3-5 db, mindig csúcsosak. Nemesített változat. Származás: Ázsia, Észak Afrika A keleti és nyugati platán hibridjérıl van szó. Kertészeti fajta Gyakori dekoratív parkfa, útmenti sorfa - 7 -