FAHASZNOSÍTÁS ELTÉRŐ ERDÉSZETI, GAZDÁLKODÁSI ADOTTSÁGOK

Átírás

1 FAHASZNOSÍTÁS ELTÉRŐ ERDÉSZETI, GAZDÁLKODÁSI ADOTTSÁGOK 1. Az erdőgazdálkodás mezőgazdaságtól is eltérő finanszírozási - támogatási rendszere A világ legtöbb országában politikai, társadalmi megfontolásokból az agrár ágazatot, a mezőgazdasági termelőket és az exportot speciális gazdasági szabályzó rendszerben támogatják. Az EU-ban ennek különösen nagy a szerepe. Ugyanakkor az erdő, az erdei termékek a versenygazdaság részei, ahol minimálisan avatkoznak a piaci folyamatokba. Magyarországon az erdészet finanszírozási rendszere önálló szabályozással bírt már 1957-től, amely elvében és gyakorlati elemeiben is különbözött a többi országétól. (Ennek legfőbb jellemzői: a központi költségvetéstől függetlenebb decentralizált pénzalap, a fakitermelést követő erdőfelújítás költség fedezetének biztosítása a faárakban és a természeti különbözeti járadék transzfer alkalmazása a gazdasági körökben.) Az erdő és erdőgazdálkodás országos jelentőségű közcélokat szolgál és igen kiemelt környezet- és természetvédelmi tényező, jelenlegi támogatottsága elenyésző az erdőterületi arányhoz képest. Az állami támogatás az erdő esetében nem más, mint a közszolgálati funkciójából eredő többletterhekhez való hozzájárulás. A többlettámogatás döntő részét a közérdekű erdőfenntartási feladatokra, a legkedvezőtlenebb természeti adottságú, fenntartandó erdőterületek erdőfelújítási munkáira indokolt fordítani. Az erdőfelújítás finanszírozásának problematikája Az Alap működésének zavarai már a 80-as évek végén jelentkeztek: a csökkenő fakitermelés miatt felborult az egyensúly a forrás és a felhasználás között. Szemléleti változást hozott a kényszer, az Országos Erdészeti Alapból az erdőfelújítás költsége már nem teljes mértékben került finanszírozásra. Az önálló Alap, az alapszerű finanszírozás jogilag is megszűnt. Az erdőgazdálkodás szabályozása nem illet és nem illik a hazai szabályozásba, finanszírozásba. Az erdőfenntartási járulékot az erdőtörvényben szabályozták. Az egyes fafajokra (csoportokra) és tájegységekre határoztak meg a befizetendő értékeket, amelyek a fakitermelés konkrét fedezetétől, a gazdálkodó jövedelmezőségétől függetlenedtek. A felosztó-kirovó rendszerben a változatlan támogatások mellett sem képződött tartalék. Az 1990-es években az erdőfelújítás normatív támogatása az agrártámogatások pályázatos rendszerében elszakadt az erdőfelújítás tényleges költségeitől (változásától), és fafajcsoportonként, felújítási módonként, illetve a lejtviszonyok szerint került differenciálásra, fafajpolitikai szempontokat érvényesítve. A jelenlegi rendszer által keltett feszültségek és ellentmondások 1. Szemléleti alapállás ellentmondása a) tulajdonosi, gazdálkodói önállóság b) a felosztó-kirovó rendszer meghaladottsága c) a sajáterő és a támogatás szétválasztása 2. A metodikai problémák 3. Az alkalmazott számítások, mértékek alátámasztásának hiánya a) erdőgazdálkodás helyett részfolyamatok kiragadása b) eredmény, jövedelem fogalmak és összetevőinek mellőzése c) általános, átlagos és állami értékek kivetítése az egyedire, a konkrétra a) adatbázis, feldolgozás esetlegessége, követés hiánya b) fakitermelési fedezetek, jövedelmek számszerűsítései hiánya c) erdőfelújítási, erdőfenntartási költségek számszerűsítési hiánya

2 2 A korábbi sikerességhez, ráfordításokhoz, kötött finanszírozás lényegében két fázisúra redukálódott. A támogatásnál szembetűnő a természetes sarj felújítás alacsony szinten tartása, a természetes mag eredetű állományok támogatásának mértéke meghaladja a mesterséges erdősítését. Az önerős erdőfelújítás finanszírozás, az egyéni erdőfelújítási bázis jellemzői: Kiküszöböli az erdőgazdálkodók közötti jövedelem, vagyon átcsoportosítást. Az állami támogatási szükséglet az átmeneti időszakban nő és a rászorultaknál folyamatos. Az önfinanszírozó rendszer nem jelenik meg bruttósan, a költségvetés nem torzítja az ágazat valós támogatását. Az erdőtörvény alapján az erdőfenntartási járulék elszámolásával az erdőfelújítás kikényszeríthető, az el nem végzett munkák fedezetéhez adó módjára beszedhető, és a kényszerkezelés (erdőfelújítás) elvégeztethető. Növeli az erdőtulajdonos, erdőgazdálkodó felelősségét és racionális, költségtakarékos gazdálkodásra ösztönöz. Az önfinanszírozási elv változtat a hatóság és az erdőgazdálkodó, az ökológia és az ökonómia összehangolásában. Csökkenti a hatóság terhelését és az adminisztrációs igényt. A javaslat az erdőtörvény módosítását nem igényelte az erdőtörvény szellemét a tartamos erdőgazdálkodás előírásának biztosításával szolgálja. A módosítás költségvetési támogatási jogszabályokat, az FVM rendeletet érintette volna. A cél a közérdekű erdőfenntartás támogatási rendszerének kialakítása volt. A gazdaságtalanul kezelhető erdőterületek felújítása speciális megoldásokat igényel, amelyek garanciát adnak az erdőfelújítás pénzügyi forrásaira. A közérdekből fenntartandó erdőterületek esetében az erdőtörvény támogatásról biztosítja a gazdálkodót. A gazdaságtalan erdők felújítása, erdőszerkezet átalakítása stb. felvállalt állami feladat, az agrártámogatás keretében, az erdőgazdálkodó pályázata alapján, nyilvános elbírálással indokolt finanszírozni. Az erdőfelújítás közvetlen támogatása különösen akkor indokolt, ha a kedvezőtlen átlagos körülmények között működő erdőgazdálkodó szóban forgó erdőterületének hozamai részben vagy egészben nem fedezik a felújítás költségeit, vagy az erdő speciális felújítása olyan különleges intézkedéseket igényel, melyekre a közérdek miatt kerül sor. A támogatás oka az erdő fenntartásának össztársadalmi érdeke. Forrása a költségvetési támogatás, ami a társadalom tehervállalását testesíti meg. Mértéke a támogatási célok és igények ismeretében határozható meg. A támogatás mértéke nem elegendő, az erdőt érintő környezeti károkat és a közcélú szolgáltatásokat figyelembe véve elenyésző, növelendő. A jelenlegi helyzetben bizonyos mértékű egyetértés van kialakulóban az erdőfelújítás finanszírozásának a modernizálásra. Az EU és Magyarország erdészeti költségvetéseinek harmonizálása A közösségi állami támogatási szabályokkal való fokozatos harmonizációt Magyarország már az Európai Megállapodásban (1991) felvállalta azzal, hogy a támogatási szabályok átalakításával teljes összhangot biztosít az Európai Közösség szabályaival. A meg nem felelő társasági adókedvezményekre nem kértünk átmeneti mentességet, és csak olyan új adószabályokat vezetünk be, amelyek megfelelnek az alapelveknek. Az EU konformitás megteremtését jogszabály írja elő Magyarországon is határidőkkel, felelősökkel. Ennek tartalmi elemeire már évekkel ezelőtt felhívta a figyelmet az Állami Számve-

3 3 vőszék (ÁSZ) erdőgazdálkodási vizsgálatot követő jelentése, amelyben az érdekelt tárcákat intézkedésekre is felkérte. Az EU fagazdaságát évtizedek óta meghatározó alapelv, hogy a legkisebb mértékűre szorítkozzon a piac korlátozása, az állam mesterséges piaci beavatkozása. Ezt a szemléletet kell most összhangba hozni az erdészeti üzemek állományviszonyokból származó jövedelem különbségeivel, valamint az általános vidékfejlesztési, környezetvédelmi törekvésekkel és igényekkel, amelyek jelentős, növekvő strukturális, kohéziós támogatásokra számíthatnak. Az erdőfenntartás és az erdőfelújítás finanszírozása Magyarország erdőterületének jelentős (és az erdőtelepítésekkel növekvő) része kedvezőtlen adottságú, gyenge vagy közepes növekedésű erdőállományokból áll. Ez az erdőterület közel felét érinti, ezen belül is rosszabb a magán tulajdonú erdőállományok összetétele, rentabilitása. Nagy gondnak ítéljük meg, hogy az elvonás-támogatás módosítja az erdő kalkulálható jövedelmét, csökkenti a jó hozamú erdő nyereségét, tehát leértékeli az erdő vagyonát. Az erdővagyon változása Az erdőtulajdonos és a kezelő elválasztásából adódó problémát, az erdővagyon értékelés szükségességét példával (felvett vagyonérték változás adatokkal) szemléltetjük: A kalamitás nyeresége és vesztesége Az erdőtulajdonos vagyonváltozása és a kezelő eredménye millió Ft millió Ft Adózás előtti eredmény Társaságiadó kötelezettség Vagyonkezelő eredménye Tulajdonos vagyonváltozása A kalamitások a tulajdonos erdővagyonát a fenti időszakban egyértelműen csökkentették, de ez kimutatás hiányában értékelésre nem került. A vagyonmentés során kitermelt faanyag értékesítése többlet árbevételt, többlet eredményt hozott, amelyet az általános adózási szabályok terheltek. Az erdőfelújítás során, különösen fafajcsere esetében a növekvő területi feladat jelentős többlet költségekkel járt, nőtt az erdőkezelő vesztesége. Ez az erdőművelési teljesítmény ugyanakkor egyértelműen a tulajdonos erdővagyonának visszaállítását szolgálta. (Természetesen enyhébb lenne a fenti káresemény erdővagyon-gazdálkodási problémája, ha a tulajdonos és a kezelő azonos szervezet lenne.) Az előbbi példában láthattuk, hogy az erdővagyon-gazdálkodás megítéléséhez a naturális és az ökonómiai folyamatok, illetve a különböző erdészetpolitikai és gazdaságszabályozási előírások figyelembe vétele szükséges.

4 4 2. Az erdőgazdálkodás eltérő adottságai Az erdőgazdasági részvénytársaságok által kezelt erdő faállományi, pl. korosztály- és fafajösszetétel, minőség- és választék lehetőségek, viszonyai alapvetően eltérnek. Ezek a jellemzők a legmarkánsabban a fakitermelés, illetve az erdőfelújítás során jelentkeznek gazdasági jövedelmet befolyásoló tényezőként. Mint az előzőekben érintettük, a természeti járadék jellegű jövedelem különbségeket a hatóságok korábban is kezelni igyekeztek. Egyrészt a jobb adottságú faállományok után ún. erdőfenntartási járulék befizetési kötelezettséget rónak ki, másrészt az erdőgazdálkodás másik alapművelet sorát, az erdőfelújítás költségeit megtérítették, illetve jelenleg kisebb mértékben támogatják. A fakitermelési üzemág bemutatása és elemzése során érintettük a naturális és gazdasági adatsorokat, illetve az ezekből képzett mutatókat. Mindenütt igazolódott, hogy az erdőgazdasági lehetőségek és teljesítmények között jelentős differencia merül fel, amelyek egyirányba is hathatnak, nem kompenzálják egymást. Ennek során tehát az erdőgazdaság erdőterülete az egy területegységre, hektárra vonatkozó kitermelt fatérfogat (illetve a véghasználati kalkulációnál a véghasználat területe és fatérfogata) meghatározza a termelés volumenét. Az egyes térségek és gazdaságok között a fakitermelés közvetlen, illetve közvetett (alkalmazotti személyi jellegű ráfordításokat is tartalmazva) költségek között hasonlóan jelentős eltérések tapasztalhatók. A hozam és a költségek különbözeteként számoljuk a fedezet I. és a fedezet II. értéket. Természetesen az abszolút összegek mellett a fatérfogatra, m3-re vagy a területre, ha-ra vonatkozó fajlagos értékek nyújtanak objektív alapot az erdőgazdaságok valós lehetőségeinek és teljesítményeinek számbavételére és megítélésére. Az ig tartó öt éves ciklus átlagadatival számolva az esetleges éves kiugró adatok már kompenzálódnak, és megfelelően jellemzik az egyes erdőgazdálkodási vállalkozókat, alapot adva az elvárások normatív meghatározására. Ennek módszereiben tág lehetőség nyílik az erdészeti portfolió részére az átlagolás időszakát, illetve a figyelembe vett hozam és költség-tényezőket illetően. Megjegyezzük, hogy a belső fafeldolgozási átadásnál már alkalmaztunk átadási különbözetként korrekciókat, de természetesen ezek is finomíthatók. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a fatermékek és a fafeldolgozási termékek rendkívül homogének, így a fafaj vagy választék-csoport összevonások egyszerűsítései eltörlik a valós méreti, minőségi és ezáltal értékbeni különbségeket. A véghasználati kitermeléseket követően az erdőgazdálkodónak szakmai és törvényi kötelezettsége az erdő felújítása, amelyet különböző módszerekkel végezhet el. Ezek a módszerek természetesen a termőhely, a fafaj, a faállomány és ugyanakkor a gazdálkodó jellemzőitől is függnek. A szintén ötéves átlag értékek meghatározására végzett számításainknál az erdőfelújítási és erdőnevelési költségeket az erdősítés első kivitelének, illetve a befejezett erdősítésnek a számtani átlagára vonatkoztattuk. Az erdőfelújítási üzemág költségeivel bővebben fogunk foglalkozni, de jelen szakasznál megállapítjuk, hogy az erdészeti portfolió átlagosan 400 ezer Ft/ha erdőfelújítási közvetlen költsége mögött is számottevő különbségek vannak. Három vállalkozás esetében ez meghaladja az 500 ezer Ft-ot, egy gazdaságnál pedig a 600 ezer Ft-ot is. A tanulmányban erdőgazdaságonkénti részletes erdőfelújítási elemzésre nem vállalkozunk, de a termőhelyi és munkakörülmények mellett a vadgazdálkodás, a természetvédelmi előírások, illetve a szakmai munka különbségei is megjelennek. Az előbbi maximális értékekkel szemben az erdőgazdaságok másik csoportjából három vállalkozás 300 ezer Ft alatt, egy vállalkozás pedig 200 ezer Ft alatt képes 1 ha erdő felújítására.

5 5 Az adottságokat bemutató táblázat sorozatban a továbbiakban meghatározásra került: a fakitermelési fedezete I. az erdőfelújítás közvetlen költsége, a fakitermelési fedezete II. az erdőfelújítás közvetlen költsége, illetve a további variációk is előállíthatók, illetve ezekből mutatók számíthatók. Az erdőgazdasági részvénytársaságok adottságait bemutató fahasználati fedezet II. és erdőfelújítási fedezet II. ötéves átlagadatai alapján az alábbi sorrendek adódnak. Az erdőgazdálkodás adottságait érzékeltető fahasználati és felújítási fedezetek Fahasználati fedezet II Felújítási fedezet II. Erdőgazdálkodási fedezet II. EFNT EFJ EFNT - EFJ EFNT - EFJ 555 KEFAG -222 KEFAG 59 VADEX VADEX -335 NYÍR 261 ESZAK DALERD -363 IPOLY 264 PILIS PILIS -366 GYULAJ 312 DALERD NYÍR -377 NEFAG 333 KEFAG NEFAG -383 GEMENC 436 KAEG GYULAJ -426 KAEG 441 NEFAG KAEG -442 DALERD 465 GYULAJ IPOLY -476 TAEG 475 NYÍR GEMENC -478 ÁPV átlag 480 EGER EGER -480 VERTES 505 GEMENC ESZAK -487 BEFAG 521 IPOLY ÁPV átlag -492 EGER 701 ÁPV átlag TAEG -522 VADEX 769 TAEG VERTES -526 PILIS 777 VERTES BEFAG -600 MEFA 858 BEFAG SZHELY -673 SZHELY 988 SZHELY SEFAG -674 SEFAG 1115 SEFAG MEFA -695 ZALA 1724 MEFA ZALA -744 ESZAK 2273 ZALA Az előbbiekben kifejtettük, hogy a fahasználati fedezeteket alapvetően a faállomány viszonyokból származó árbevételi különbségek determinálják, amelyeket a fakitermelési költség különbözetek módosítanak. A fakitermelési költség különbségek elismerésénél természetesen a tervezés az elvárás megfogalmazás során az egyedi tényleges költségek helyett szűkebb differenciáltságú normatív költségcsoportok is alkalmazhatók, amellyel befolyásolható az erdőgazdaságok racionális gazdálkodása. A fahasználati fedezet II. átlagértéke a portfolióra és az időszakra vonatkozóan 1179 ezer Ft/ha értéket képviselt. Az átlag fölötti kiugró nagyságrendileg más csoportba tartozó fedezeteket a Zalaerdő és a NEFAG mutatott. Csökkenő mértékben követik őket a dunántúli erdőgazdaságok, a SEFAG, Szombathely és elmaradva a Bakonyerdő, Vértes, TAEG hármasa. A Dunántúlon az átlagosnál kisebb fahasználati fedezetet mutat a KAEG (Kisalföld), a Gyulaj, Pilis és a messze leszakadók közé tartozó VADEX. Az átlag alatti fahasználati fedezetűek csoportját alkotják az Északi-középhegység gazdaságai, Északerdő, Egererdő, Ipoly sorrenddel. A síkvidéki erdőgazdaságok közül az ártéri erdőkkel rendelkező Gemenc emelkedik ki, az alföldi erdőgazdaságok fahasználati fedezeti sorrendje NEFAG, Nyírerdő és DALERD. Ha számszerűen nem is látszik, de amennyire a magasabb fahasználati fedezetnél kiugró értékeket mutattunk be, ugyanúgy messze legrosszabb adottságokkal a már említett VADEX mellett a KEFAG gazdálkodik.

6 6 A felújítási összes költség portfoliós átlaga az öt év vonatkozásában 478 ezer Ft/ha. Az átlag fölötti költségértékeket a dunántúli erdőgazdaságok és az északi hegyvidék vállalkozásai produkálják (néhány kivétellel). Az alföldi erdőgazdaságok felújítási költségei a legalacsonyabbak, ezek között is messze a legkisebb ráfordítással a KEFAG végzi erdőfelújítási tevékenységét. A térségi hovatartozáshoz viszonyítva alacsony felújítási költségekkel gazdálkodik az Ipolyerdő. Természetesen az egyes erdőgazdaságoknak az átlagostól, illetve az erdőgazdasági tájcsoportjuktól eltérő erdőfelújítási költségeinek eltérése további részletes vizsgálat tárgyát képezheti, amellyel a költségek növekedését okozó tényezők feltárhatók, hatásuk jó esetben a meghozott határozott intézkedések révén csökkenthető. A fahasználati és erdőfelújítási üzemágak elválasztása az adottságok feltárásának módszertanát képezte, de természetesen a meghatározó az együttes eredmény, amely az erdőgazdálkodás fedezeti II. értékében testesül meg. A 701 ezer Ft/ha erdészeti portfoliós ötéves átlagérték az előbbiekhez hasonló vagy még markánsabb különbségek eredőjeként alakult ki. Az értékben is magasabb (többszörös) fahasználati fedezet (illetve az azt determináló fahasználati árbevétel) a meghatározó, az erdőfelújítás költségei csak az egyes szűkebb csoportokban tudnak átrendezést okozni. A legnagyobb teljesítménnyel rendelkező, legjobb adottságú Zalaerdőtől lényegesen elmarad a második helyezett MEFA, illetve az attól is leszakadó, még dobogós SEFAG. A továbbiakban 100 ezer Ft/ ha csökkenéssel következnek a Szombathely, a Bakonyerdő, illetve a Vértes, TAEG erdészeti vállalkozások. Az átlaghoz közel álló adottságokkal rendelkező és erdőgazdálkodási fedezetű vállalkozások nincsenek, az átlag alatti erdőgazdaságok csoportját vezető Ipoly és GEMENC mintegy 200 ezer Ft/ha-ral marad el a magas eredményességű vállalkozások által felemelt átlagértéktől. Az erdőművelési magasabb költségek hatására a legkisebb erdőgazdálkodási fedezettel a VADEX, Északerdő, Pilis, DALERD rendelkezik, és a felújítási költségekben legtakarékosabb KEFAG csak ezután következik. Mint azt már részleteztük, az erdőgazdálkodás adottságait tompítani igyekvő elvonási, támogatási rendszer a törvényileg előírt erdőfenntartási járulékot szedi be. A térségi fafajonként megállapított értékekből véghasználati területre számítottuk át a befizetendő járulékot. A járulékok a táblázatban bemutatott módon differenciálódnak, és korrigálják a fahasználati fedezetet. Természetesen a rendszer logikájából következően az átlagosnál jobb adottságú erdőállományok magasabb erdőfenntartási járulékot fizetnek, ez azonban a konkrét erdőgazdaságok esetében eltéréseket is mutat, még az öt év átlagában is. Tehát a cégcsoport egyes részvénytársaságainál a fahasználati fedezet és az erdőfenntartási járulék értéke között csak laza kapcsolatot lehet kimutatni. Az erdőfenntartási járulék differenciálása messze nem tudja megszüntetni a fahasználati fedezeti II-ben lévő, az erdőállományból származó különbségeket. Az erdőfelújítás normatív támogatása, mint az erdőfelújítás költségeinek elemzésekor kimutatható, csak részben fedezi az erdőfelújítás normatív költségét, támogatásnak minősül. Az öt év átlagában a portfolió szintjén a hektáronkénti 400 ezer Ft erdőfelújítási költséggel szemben 214 ezer Ft átlagos normatív támogatást mutattunk ki. Az erdőfelújítás normatív támogatása szűk határok között mozog, két esetben (Gyulaj, Gemenc) haladja meg a 300 ezer Ft-ot, egy esetben a 400 ezer Ft-ot (a legnagyobb támogatásban részesülő Északerdő felújítási költsége is a legmagasabbnak bizonyult). A legkisebb erdőfelújítási normatív támogatást a VADEX kapta, illetve 150 ezer Ft/ha támogatásban részesült további három erdőgazdaság (Ipoly, KEFAG, TAEG). A felújítási költségek esetében is a legalacsonyabbak közé tartozott a KEFAG és az Ipoly értéke. Meg kell azonban jegyezni, hogy bár ötéves átlagokkal számoltunk, az erdőfelújítás normatív támogatása nem az erdőfelújítás költségétől, hanem az erdősítés műszaki állapota sikerességének javulásától függött. Ez alapján a évben az erdőfelújítás normatív támogatása az erdősítések alacsonyabb minősítése miatt az átlagosnál lényegesen alacsonyabb volt, természetesen a tárgyévben a költségek (átlag fölött) felmerültek.

7 7 A szakmában sokat vitatott erdőfenntartási járulék és erdőfelújítási normatív támogatás különbség tehát sokkal kisebb befolyással rendelkezik az erdőgazdálkodás adottságaiból következő eltérések korrigálására, mint azt vélik vagy mint az indokolt lenne. Összességében az erdőgazdálkodás fedezeti II. alapján kialakult sorrendek, és arra vonatkozóan tett megállapításainkat a sajátos finanszírozási rendszer működtetése az erdőgazdasági részvénytársaságok esetében alapjában véve nem módosítja. A jobb állományokkal (árbevételi egységárral) rendelkező gazdaságoknál az átlag feletti fakitermelési költség, illetve erdőfelújítási ráfordítás csak csökkenti a különbséget, de a fedezeti többlet túlnyomó része megmarad. A portfolió szintjén történő erdőgazdálkodási adottságok felmérése és az elvárásokban való érvényesítése az erdőfenntartási járulék, erdőfelújítás normatív támogatás sablonos rendszerénél jóval differenciáltabb számításokkal megalapozott belső átcsoportosítási rendszer kidolgozását és működtetését indokolja. Az állami erdők esetében is szükséges, hogy a tulajdonos állam a közérdekből fenntartott erdőállományok felújítását és kezelését a gazdálkodó részére finanszírozza, így az alacsony hatékonysági mutatókat produkáló, de jelentős társadalmi hasznot nyújtó erdőállományok nem teherként nehezednének az egyes erdőgazdaságokra, illetve a portfolióra, hanem érdekeltség nyílna azok vagyonkezelésére is.

8 Az erdőfenntartási járulék és az erdőfelújítás normatív támogatása erdőfenntartási járulék ezer Ft erdőfelújítás normatív támogatása ezer Ft EFNT - EFJ átlag átlag átlag ÁPV átl ÁPV össz BEFAG DALERD EGER ESZAK GEMENC GYULAJ IPOLY KAEG KEFAG MEFA NEFAG NYÍR PILIS SEFAG SZHELY TAEG VADEX VERTES ZALA