NORA ROBERTS. Az ELSŐ ÉS UTOLSÓ A BOONSBORO INN TRILÓGIA MÁSODIK KÖTETE

Átírás

1 NORA ROBERTS Az ELSŐ ÉS UTOLSÓ A BOONSBORO INN TRILÓGIA MÁSODIK KÖTETE

2 1. A régi fogadó kőből és téglából épült falai ragyogtak a holdfényben. Az ezüstszínű sugarak megcsillantak a vadonatúj korlátokon és az ereszcsatornákon. A régi és az új, a múlt és a jelen ötvöződött a hatalmas épületben, mint egy hosszú, boldog házasságban. A sötét homlokzat még őrizte titkait a decemberi éjszakában, de néhány hét múlva már itt is világítani fognak az ablakok, akárcsak a többi lakásban BoonsBoro főutcáján. Owen Montgomery a teherautó volánja mögött ült, és várta, hogy zöldre váltson a lámpa. Közben végignézett az ünnepi díszbe öltözött Main Streeten. Az üzletek és a lakások ablakában karácsonyi fények ragyogtak. Jobbra, az egyik emeleti apartman ablakában egy színes fenyőfa pompázott. A leendő fogadósuk ideiglenes rezidenciája hűen tükrözte a stílusát. Precíz elegancia, gondolta Owen. Jövő karácsonykor már a BoonsBoro Innt is fényfüzérek díszítik majd, és Hope Beaumont a másodikon lévő apartmanja ablaka előtt fogja elhelyezni a feldíszített karácsonyfát. Owen balra nézett. Avery MacTavish, a Vesta pizzéria tulajdonosa is szépen kidekorálta az étterem utcára néző teraszát. A pizzázó feletti lakás korábban Owen öccséé, Becketté volt, de most már Avery lakott benne. Az egyik ablakban ott is egy karácsonyfa fényei ragyogtak, de a többi ugyanúgy sötéten, mint a fogadó ablakai. Avery biztosan dolgozik ma este, gondolta Owen, amikor mozgást látott az étteremben. Kicsit előrehajolt az ülésen, hogy meggyőződjön róla, de Avery éppen nem állt a pult mögött. Aztán a lámpa zöldre váltott, és a férfi befordult a St. Paul Streetre, majd bekanyarodott a fogadó mögött lévő parkolóba. Egy pillanatig még üldögélt a teherautóban. Átsétálhatna a Vestába, kérhetne egy szelet pizzát meg egy sört, és ott időzhetne zárásig. Ráérne utána körülnézni a fogadóban. Egyébként sem lenne szükséges bejárnia a helyszínt, emlékeztette magát csak a kíváncsiság hajtotta, hogy megnézze, mit végeztek aznap a fivérei meg a munkások. Egész nap másfele járt, megbeszéléseken vett részt, a Montgomery családi vállalkozás egyéb ügyeit intézte, és már alig várta, hogy visszajöhessen.. A Vesta elég forgalmasnak tűnt, pedig már csak félóráig van nyitva. Nem mintha Avery kirúgná záráskor - legalábbis nem valószínű. Sokkal valószínűbb, hogy leülne mellé, és meginna vele egy sört. Csábító gondolat. De jobban teszi, ha gyorsan végigjárja a fogadót, aztán minél előbb hazamegy. Másnap reggel hétkor kezdenek, és kemény munka vár rá. Kiszállt a teherautóból, és elővette az épület kulcsait. Magas, vékony alakján fázósan összehúzta a dzsekit, miközben végigsietett az udvar kőfala mentén, és az előcsarnok ajtaja felé igyekezett. A kulcsain különböző színű jelek voltak, és a fivérei ezért sokat gúnyolták, de ő hatékonynak találta a színkódos módszert. Másodperceken belül megszabadult a hidegtől, és belépett az épületbe. Felkapcsolta a világítást, aztán csak állt, és mosolyogva nézett maga elé.

3 A szőnyeget utánzó dekoratív kőpadló remekül kihangsúlyozta a falak lágy színét és a világos faburkolatot Beckettnek igaza volt, amikor ragaszkodott ahhoz, hogy az egyik falat hagyják csupaszon, mert a régi téglák a helyiség ékességei lettek. Az anyja által választott csillár pedig igazi telitalálat volt. Nem túl feltűnő, kicsit mégis szokatlan és egyáltalán nem hagyományos. Bronzágaival, fehér gömbjeivel mintha lebegett volna a csillogó padló fölött. Owen jobbra tekintett, és elégedetten állapította meg, hogy az előcsarnokhoz tartozó mosdókat is kifestették már, így sokkal jobban mutatnak az elegáns csempeminták és a halványzöld mosdókagylók. Elővette a jegyzetfüzetét, felírt még néhány fontos tennivalót, majd átment a magas kőboltív alatt, és balra fordult. Itt is látszanak a csupasz téglák. Beckett tényleg érti a dolgát, állapította meg Owen, és önkéntelenül bólintott. A mosókonyha polcain katonás rend uralkodott. Ez Hope műve volt, akinek szívós aknamunkával sikerült Rydert kilakoltatni az ideiglenesen irodának berendezett helyiségből, hogy végre elkezdhesse a rámolást és a rendszerezést. Megállt Hope leendő irodájánál, és most ott látta a bátyja nyomait: a fűrészbakokra helyezett furnérlemezt, amit asztalként használt, a vaskos, fehér mappát (az építkezés bibliáját), valamint néhány szerszámot és festékesdobozt. Owen tudta, hogy Hope nemsokára innen is kipenderíti Rydert. Magában mosolyogva folytatta az útját, és megállt a nyitott konyhaajtóban, hogy onnan gyönyörködjön a látványban. Már felszerelték a világítótesteket. A modem, fémből készült lámpát a konyhasziget fölé, a kisebb hasonmásait pedig az ablakok mellé helyezték. A fa szekrényajtók, a világos színű kiegészítők és a sima gránitpult szépen kihangsúlyozta a konyhai gépek csillogó krómozott felületét. Kinyitotta a hűtőt egy hideg sörért, aztán eszébe jutott, hogy nemsokára vezetni fog, és inkább egy doboz kólát vett ki. De előbb feljegyezte, hogy telefonálnia kell a rolók és a függönyök felszerelése ügyében. Már majdnem készen vannak. Továbbment a recepciós helyiségbe, itt is körülnézett, és megint mosolyra húzódott a szája. Ryder egy régi pajta gerendáiból ácsolta a kandallópárkányt, ami tökéletesen illett a csupasz téglákhoz meg a hatalmas, nyitott tűzhelyhez. Ám a helyiséget egyelőre ponyvák, festékes bödönök és szerszámok töltötték meg. Owen feljegyzett még néhány emlékeztetőt saját magának, közben a boltíven át az épület hátsó részébe igyekezett, és megállt a később majd társalgóként működő előcsarnokban. Ekkor lépteket hallott az emeleten. A következő boltív a lépcsőkhöz vezető, rövid folyosóra nyílt. Owen menet közben észrevette, hogy Luther szépen halad a munkával, és elégedetten simította végig a kovácsoltvas korlátot, miközben felfelé indult. - Elég tűrhető lett. Fent vagy, Ry? Az ajtócsapódás hallatán egy kicsit összerezzent, és összehúzta a szemét, amikor a lépcső tetejére ért. A fivéreitől mindig kitelik egy kis gúnyolódás, és esze ágában sem volt ürügyet adni arra, hogy kinevessék. - Jaj! - mondta színlelt félelemmel. - Ez biztosan a szellem. Annyira félek! Az épület frontja felé fordult, és észrevette, hogy az Elizabeth és Darcy lakosztály ajtaja tényleg be van csukva, ellentétben a folyosó másik oldalán lévő Titánia és Oberon-nal.

4 Nagyon vicces, füstölgött magában. Ha1kan osont az ajtó felé, és az volt a terve, hogy hirtelen beront a helyiségbe, alaposan ráijesztve a testvérére, aki szórakozik vele. Kezét a kilincsre tette, óvatosan lenyomta, és be akart nyitni. Az ajtó nem engedett - Ne szórakozz, te ökör! - zsémbelődött Owen, de közben elnevette magát. Aztán az ajkára fagyott a nevetés, amikor az ajtó hirtelen kinyílt, és kivágódott a teraszra vezető két ajtó is. A beáramló hideg levegőben a férfi orrát megütötte az édes lonc nyári illata. - Te jóságos ég... Tulajdonképpen elfogadta és elhitte, hogy egy kísértet lakik a szállodában, hiszen történtek bizonyos események, és Beckett is meg volt győződve a valóságáról. Annyira, hogy elnevezte a kísértetet Elizabeth-nek, mert többnyire abban a szobában tartózkodott. De neki ez volt az első személyes találkozása vele, és csak most tapasztalta meg a jelenlétét. Tátott szájjal állt a helyén; és nézte, ahogy a fürdőszoba ajtaja nagyot csattanva becsukódik, aztán kivágódik, majd megint becsapódik. - Rendben. Jól van. Elnézést a betolakodásért. Én csak... - Most a bejárati ajtó is bevágódott előtte, és orron is vágta volna, ha nem ugrik még idejében hátra. - Ugyan már... biztosan ismersz engem, hiszen majdnem mindennap itt dolgozom. Owen vagyok, Beckett bátyja, és...békével jöttem... Vagy valami ilyesmi. A fürdőszoba ajtaja hatalmas robajjal becsapódott, és a férfi összerezzent - Ne olyan hevesen, jó? Mi a baj? Én csak... Már értem. A férfi megköszörülte a torkát, levette meleg gyapjúsapkáját, és beletúrt a sűrű, barna hajába. - Nem téged neveztelek ökörnek. Azt hittem, hogy Ry van itt. Ismered Rydert, a bátyámat? Ugye szerinted is néha idegesítően viselkedik? Te jó ég! A folyosón állok, és egy kísértetnek magyarázkodom. Az ajtó résnyire kinyílt, és Owen óvatosan beljebb lépett. - Csak be akarom zárni a teraszajtókat, zárva kell őket tartanunk. Owen kénytelen volt elismerni, hogy egy kicsit ijesztő volt a helyzet, ahogy a szavai visszhangzottak az üres helyiségben. De nem törődött vele, hanem zsebre vágta a sapkáját, az első teraszajtóhoz lépett, becsukta, majd ráfordította a zárat. De amikor a második ajtóhoz ért, az étterem fölötti lakás világos ablakaira nézett. Averyt is meglátta egy pillanatra, ahogy az ablaknál mozgott. A hideg levegő már nem áradt be a szobába, és az édes lonc illata erősebb lett. - Már máskor is éreztem az illatodat - mondta Owen halkan, még mindig Avery ablakait figyelve. - Beckett szerint te figyelmeztetted aznap este, amikor az az idióta (elnézést a csúnya szóért) Sam Freemont megtámadta Clare-t a lakásán. Most én is meg szeretném köszönni neked a segítséget. Beckett és Clare össze fognak házasodni. De ezt biztosan te is tudod. Az öcsém szinte egész életében szerelmes volt Clare-be. Owen becsukta az ajtót, és megfordult. - Tehát még egyszer köszönöm.

5 A fürdőszoba ajtaja nyitva állt, és Owen megpillantotta saját magát a fésülködőasztal fölött lévő kovácsoltvas keretű tükörben. A tekintete kicsit vad volt, a haja felborzolódott az előbbi kócolástól, és ez tovább fokozta zilált megjelenését. Ösztönös mozdulattal megint beleszántott a hajába, hogy lesimítsa égnek álló fürtjeit. - Csak körülnézek a helyszínen, és felírom a teendőket. Már csak le kell vonulni a munkásoknak, és készen vagyunk. Itt végeztek először, mert szerintem örültek, hogy befejezhetik ezt a szobát Néhányan kicsit ijedősek, de ezért ne sértődj meg... Tehát.. Még egyszer gyorsan körüljárok, aztán itt se vagyok. Viszlát.. illetve... Szóval majd találkozunk. Owen kihátrált az ajtón. Körülbelül fél órát töltött az épületben, szobáról szobára, emeletről emeletre haladva, és folyamatosan kiegészítve a jegyzeteit. Néhányszor megint érezte a lonc illatát, és néha kinyílt egy-egy ajtó. A kísértet most már jóindulatúnak tűnt, a férfi mégis nagy megkönnyebbülést érzett, amikor leért a földszintre, és bezárta a fogadót. Owen bakancsa alatt halkan ropogott a zúzmara, miközben a kávéval meg a fánkkal a kezében a fogadó ajtajához sétált. A nap még fel sem kelt. A férfi azonnal a konyhába ment, és a pultra tette a nagy fánkos dobozt, a hordozható kávéspoharakat meg az aktatáskáját. Elhatározta, hogy egy kicsit feldobja a hangulatot, ezért átment a recepciós helyiségbe, hogy bekapcsolja a gáztüzelés a kandallót. A fénytől és a melegtől mindjárt jobb kedvre derült. Levette a kesztyűt, és gondosan a dzsekije zsebébe hajtogatta. Aztán visszament a konyhába, kinyitotta az aktatáskát, elővette a jegyzetfüzetét, és még egyszer átnézte az aznapi teendőket. Nemsokára csipogni kezdett a derekára erősített telefon, jelezve a reggeli találkozó kezdetét. Már elfogyasztott egy fél cukormázas fánkot, amikor meghallotta Ryder teherautóját. A bátyja fején egy Montgomery Családi Vállalkozás feliratú sapka díszelgett, és mogorva pillantással gombolta ki meleg, de kicsit viseltes dzsekijét, miközben belépett. Arcán látszott, hogy aznap még nem ivott elég kávét Dinka, a kutyája, mögötte ballagott, és a helyiségbe érve azonnal beleszimatolt a levegőbe, majd vágyakozó pillantással nézett Owen fánkjának maradékára. Ryder felmordult, és az egyik pohárért nyúlt. - Az Becké - közölte Owen, oda sem pillantva. - Ahogy a nagy B betű is mutatja, amit az oldalára írtam. Ryder megint morrant egyet, és elvette az R feliratú poharat. Egy hosszú korty után szemrevételezte a fánkokat, és egy lekváros mellett döntött. Dinka sürgető farkcsóválására odadobott neki egy darabot. - Beck késik - jegyezte meg Owen. - Te döntöttél úgy, hogy hajnalban tartjuk a megbeszélést. Ryder nagyot harapott a fánkba, és leöblítette a falatot egy korty kávéval. Nem borotválkozott, és markáns arcvonásait sötét borosta fedte. De arannyal pettyezett, zöld szeme már nem volt olyan álmos és komor tekintetű, hála a kávénak meg a fánknak. - Ha az emberek megérkeznek, már nem tudunk nyugodtan beszélni. Tegnap este benéztem hazafelé menet. Jó napotok volt - Igen. A másodikon ma délelőtt levonulnak a munkások. Az elsőn néhány szobában még fel kell rak-

6 nunk a parketta- és mennyezetszegélyeket, néhány lámpát meg azokat az átkozott fűthető törölközőtartókat Luther folytatja a lépcsőkorlátok és a rácsok felszerelését. - Láttam a munkáját. És feljegyeztem még néhány dolgot. - Mindjárt sejtettem. - Gondolom, lesz még több észrevételem is, ha végeztem az elsővel, és felmegyek a másodikra. - Mire várunk? - Ryder felkapott egy újabb fánkot, és beleharapott. Közben oda sem nézve megint dobott egy darabot a kutyának. Dinka elkapta a levegőben. A tökéletesen kivitelezett mozdulatot bármelyik kapus megirigyelte volna. - Beckett még nincs itt. - Barátnője van - mutatott rá Ryder. - Annak pedig három gyereke, akiket iskolába kell indítani. Majd ideér, és csatlakozik a megbeszéléshez. - Itt lent még akad némi festenivaló - kezdte Owen. - Nekem is van szemem. - Majd idehívom az embereket, és egyúttal felszereltetem a redőnyöket is. Ha ma be tudjuk fejezni a másodikat, akkor jövő hét elején már nekiláthatnak az ablakok feldíszítésének. Karnisok, függönyök s a többi. - Az emberek feltakarítottak maguk után, de ez nem az igazi. Szükség lesz egy alapos nagytakarításra, úgyhogy beszélj a fogadóssal. - Ma reggel találkozom Hope-pal. És megpróbálom meggyőzni az önkormányzatot, hogy engedélyezze a bebútorozást. Ryder az öccsére sandított. - Nyugi, Owen. Van még két hetünk, nem számolva az ünnepeket. Owennek azonban most is volt egy határozott terve, mint mindig. - Befejezhetnénk a másodikat, és onnan haladhatnánk lefelé, Ry. Ha minden a helyére kerül, anya és Carolee, na meg Hope valószínűleg izgatott rendezkedésbe kezd, és még több holmit vásárol. - Ettől tartok én is. Semmi szükség arra, hogy itt lábatlankodjanak, így is útban vannak. Már a második emeletre mentek fel, amikor meghallották az ajtónyitást a földszinten. - A másodikon vagyunk! - kiáltotta le Owen. - Kávé a konyhában. - Köszönöm. Hála istennek... - Nem isten vette a kávét - Owen végighúzta a mutatóujját a Fogadós feliratú réztáblácskán. - Milyen elegáns darab. - Mint minden az egész épületben. - Ryder a kávéját kortyolta, miközben beléptek. - Jól néz ki. - Owen elismerően bólogatva végigment a konyhán, belépett a fürd6szobába, majd körbejárta a két hálószobát - Szép és kényelmes. Csinos és hatékony, akárcsak a fogadósunk. - Majdnem olyan elviselhetetlenül aprólékos, mint te. - Ne feledd, ki hoz neked mindig fánkot, bátyám. A fánk szó hallatán Dinka az egész testét csóválni kezdte. - Nincs több, haver - szólt rá Ryder, mire a kutya nagyot sóhajtva elnyúlt a padlón. Ekkor Beckett bukkant fel a lépcsőnél.

7 Megborotválkozott, jegyezte meg magában Owen. Egy kicsit mégis űzöttnek tűnt, de valószínűleg minden férfi zaklatott lenne, ha három tíz éven aluli gyereket kéne elindítani az iskolába. Jól emlékezett még a saját iskoláskorára, és utólag csodálkozott, hogy a szüleik nyugtató nélkül kibírták a reggeli rohamot. - Az egyik kutya belehányt Murphy ágyába - jelentette be Beckett. - Nem akarok beszélni róla. - Én sem ragaszkodom a beszámolóhoz. Owen viszont ablakdíszekről és bútorozásról szónokol. Beckett hozzájuk lépett, és megsimogatta Dinka fejét. - Még fel kell tennünk a szegélyeket, a díszléceket, aztán jön a takarítás. - De itt fent már készen vagyunk. - Owen belépett a Penthouse-ba, a két lakosztály egyikébe. - Ezt például bebútorozhatnánk. és a folyosó másik végén Hope is berendezkedhetne. Mi a helyzet a Westley és Boglárká-val? - Kész van. Tegnap felszereltük a fürdőszobai tükröket meg a lámpákat- - Akkor megmondom Hope-nak, hogy vegye elő a felmosó vödröt, és suvickolja ki ezt a szintet. - Bár megbízott Ryderben, Owen mégis személyesen akarta ellenőrizni a lakosztályt. - Megvan a listája, hogy melyik bútor hova való, úgyhogy elmehet Bastékhoz, és megmondhatja nekik, mit vigyenek fel. Owen felírt néhány fontos részletet a noteszába. Törülközők és ágyneműk szállítása, villanykörték beszerzése és így tovább. A háta mögött Beckett és Ryder összenézett. - Azt hiszem, elkezdjük a bebútorozást. - Nem tudom, hogy kivel akarod ezt elvégezni - morogta Ryder -, de nekem meg az embereknek először be kell fejeznünk a munkát az épületben. - Ne panaszkodj - mentegetőzött Beckett. - Nekem rohamtempóban el kell készítenem a szomszédos pékség terveit, ha komolyabb késlekedés nélkül át akarjuk irányítani oda a munkásokat, miután itt végeztetek. - Én el tudnék viselni egy kis késlekedést - morogta Ryder, és. követte Owent lefelé. Owen megállt az Elizabeth és Darcy előtt, és szemügyre vette a kitámasztott ajtót. - Beckett, talán beszélhetnél a barátoddal, Lizzyvel. Ez az ajtó legyen mindig nyitva, a teraszra vezető ajtókat pedig zárva kell tartanunk. - Mi a baj? Ez nyitva van, azok pedig zárva. - Most igen. De tegnap este Lizzy egy kicsit duzzogott. Beckett érdeklődve vonta fel a szemöldökét. - Valóban? - Azt hiszem, átéltem az első személyes találkozást Lizzyvel. Este végigjártam a terepet, és valami zajt hallottam idefent. Azt hittem, hogy ti szórakoztak velem. és Lizzy zokon vette, amikor ökörnek szólítottam. Aztán a tudtomra is adta a véleményét Beckett elvigyorodott - Elég temperamentumos hölgy. - Egyetértek. A végén persze kibékültünk, legalábbis azt hiszem. De lehet, hogy még mindig neheztel rám. - Itt is végeztünk - szólalt meg Ryder. - És a T & O-ban is. Az N & N-ben még fel kell szögelni a parkettaszegélyt meg a mennyezeti díszléceket. Az E & R-ben van néhány utolsó tennivaló, és itt még nem szereltük fel a mennyezeti

8 világítást. Tegnap végre megérkezett. A J & R hátul tele van dobozokkal, bennük lámpák, polcok, meg a jó ég tudja még mi. De a csapat már levonult. - Nekem is van egy listám - folytatta Ryder, és megtapogatta a fejét. - csak nem kell mindent felírnom tíz különböző helyre. - Ruhafogasok, törülközőtartók és vécépapírtartók - sorolta Owen, nem zavartatva magát. - A mai napra ütemeztük be. - Tükrök, tévék, kapcsolók, konnektortakarók, ajtófékek. - Fel van írva, Owen. - Megvan a listád, hogy mi hova megy? - Senki sem szereti az akadékoskodókat, Owen. - Fel kell szerelni a kijáratot jelző táblákat - Owen már az ebédlőhelyiségnél járt, közben rendületlenül sorolta a listáján szereplő teendőket. - Idejönnek a fali lámpák. Fel kell szerelni és le kell festeni a tűzoltó készülékeknek készített dobozokat. - Ha befogod a szádat, nekiláthatok végre a munkának. - Prospektusok, weboldal, reklám, az árak véglegesítése, az ajánlatok öszszeállítása, a szobában elhelyezendő mappák összekészítése. - Nem az én dolgom. - Nem bizony. Látod, milyen jó neked? Mi a helyzet a pékség módosított terveivel? - fordult Owen Beckett-hez. - Holnap reggel viszem be őket engedélyeztetni. - Remek. - A férfi elővette a telefonját, és a határidőnaplójára kattintott. - Akkor véglegesítsük az időpontokat. Megmondom Hope-nak, hogy január tizenötödikétől fogadhatja a szobafoglalásokat. Harmincadikán megtarthatjuk a megnyitót, és marad egy napunk a rendrakásra. Aztán kész a nagy mű. - Az kevesebb, mint egy hónap - panaszkodott Ryder. - Mindnyájan tudjuk, hogy itt már csak két hétre való munka van, és karácsony előtt végezni fogunk. Ha ezen a héten elkezdjük a bebútorozást, elsején kész leszünk vele, és valószínűleg megkapjuk a használatbavételi engedélyt az ünnepek után. Akkor még mindig marad két hetünk, hogy mindenre felkészüljünk, és megoldjuk az esetleg felmerülő problémákat, annál is inkább, mert már Hope is itt fog lakni. - Én is Owennek adok igazat. Itt már lassan végzünk, Ry. Ryder zsebre vágott kézzel vállat vont. - Azt hiszem, kicsit szokatlannak találom, hogy tényleg készen vagyunk a munkával. - Amiatt ne aggódj - vigasztalta Owen. - Egy ilyen helyen? Sosem leszünk igazán kész. Ryder bólintott. Ebben a pillanatban lent kinyílt a hátsó ajtó, és nehéz bakancsok dobogása hallatszott a padlón. - Megjöttek az emberek, vegyük elő a szerszámokat. Itt állt ez az öreg épület a város főterén, leszakadt erkélyekkel, törött ablakokkal, hasadozó falakkal és padlóval, ők pedig egy igazi ékszert csináltak belőle. Valósággá lett mindaz, amiről nemrég még a konyhaasztal mellett beszélgettek és vitáztak. Beckett elképzelései, az anyja határtalan fantáziája és jó

9 ízlése, Ryder szaktudása és kemény munkája. Na meg az ő pontos szervezése és minden apró részletre kiterjedő figyelme. Letette a szögbelövő pisztolyt, és sajgó vállát megmozgatva körülnézett a helyiségben. Igen, az anyja jó ízlése itt is csodákat művelt. Be kellett ismernie, hogy eleinte nem tetszett neki a halványkék fáj meg a csokoládébarna mennyezet ötlete - amíg meg nem látta a végeredményt. A Nick és Norá-ban a fényűzés volt a kulcsszó, és ez a fürdőszobában érte el a csúcspontját, ahol ugyanazok a színek jelentek meg. Az egyik fal kék üvegcsempéből készült, a többieket pedig az önmagában mintás, barna falak tették különlegessé. És mindez szinte ragyogott a csillárok fényében. Csillár a fürdőszobában, csóválta meg a fejét a férfi. De az biztos, hogy nagyon hatásos. Semmi sem szokványos vagy szállodaszerű, gondolta. Ha Justine Montgomery veszi kezébe a dolgokat, ott mindig igazi remekmű születik. Talán ez a modem eleganciát sugárzó szoba lesz a kedvence, vélte Owen. A mobil időzítője megszólalt, és figyelmeztette, hogy el kell intéznie néhány telefonhívást. Kiment a hátsó ajtón a fedett teraszra, és lesietett a lépcsőn, ahol Luther dolgozott a korláton. A hideg szélben összeszorított foggal leszaladt a földszintre, majd a recepción keresztül megint belépett az épületbe. Owen a díszléceket szögelte fel a falakra, de nem bánta, hogy közben többször abba kellett hagynia a munkát, mert megszólalt a mobilja, válaszolnia kellett egy SMS-re, vagy egy sürgős je érkezett. A telefont ugyanolyan fontos szerszámnak tartotta, mint a szögbelövő pisztolyt. Az épület visszhangzott a munkások hangos beszélgetésétől és a rádióból áradó zenétől. A levegőben festék, fűrészpor és kávé illata terjengett. Ez volt a családi vállalkozásuk jellegzetes illata, és mindig az apjára emlékeztette. Mindent tőle tanult, amit az ácsmesterségről és a házépítésről tudott. Owen lelépett a létráról, hogy szemügyre vegye a munkáját, és tudta, hogy az apja büszke lenne, ha látná. - De kutya hideg van - morogta magában. A helyiségben hangos zene szólt, és csattogtak a szögbelövők. Lehetetlenség ebben a lármában bármiről is tárgyalni, határozta el, ezért magához vette a kabátját meg az aktatáskáját Bement a társalgóba, ahol Beckett a földön térdelve a parkettaléceket szögelte a falak mentén. - Átmegyek a Vestába. - Még nincs tíz óra. zárva vannak. - Éppen azért Odakint fagyoskodott egy kicsit a lámpa előtt, és átkozta a nagy forgalmat, hogy nem tud átfutni az utca másik oldalára. Kénytelen volt megvárni a zöldet, és csak akkor léphetett az étteremhez. Nem törődött az ajtón lógó ZÁRVA feliratú táblácskával. hanem bezörgetett. A lámpák égtek odabent, de nem látott semmilyen mozgást. Megint elővette a telefonját, és fejből tárcsázta Avery számát. - A pokolba, Owen! Most csupa tészta lett a mobilom. - Tehát ott vagy. Nyisd ki az ajtót, mielőtt halálra fagyok idekint.

10 - A pokolba - ismételte meg a nő, és megszakította a hívást. De néhány másodperc múlva felbukkant, farmerban, könyékig feltűrt, fekete, hosszú ujjú pólóban és egy fehér köténykében. A haja pedig... Te jó ég, mi ez a szín már megint? Nagyon hasonlított a fogadó rézből készült ereszcsatornájához. Néhány hónappal korábban elkezdte festegetni a haját, és Owen azóta nem látta a skót származására utaló, eredeti, vörös színét. Rövidre is vágatta, bár most már megnőtt annyira, hogy munka közben egy kis varkocsba tudta fogni. Avery gyanakodva nézett rá világoskék szemével, miközben elfordította a kulcsot a zárban. - Mit akarsz? - morogta. - A legnagyobb meló közepén zavarsz, most készítem elő a tésztát. - Csak egy nyugodt helyet keresek. Észre sem fogod venni, hogy itt vagyok. - Owen gyorsan besurrant, mielőtt a nő becsukja az ajtót az orra előtt. - Nem tudok telefonálni abban a nagy ricsajban odaát, és el kell intéznem néhány fontos hívást. A nő összehúzott szemmel nézett az aktatáskára: Owen egy lefegyverző mosollyal próbálkozott. - Rendben, beismerem, hogy van egy kis papírmunkám is. - Odaülök a pulthoz, és ígérem, hogy nagyon csendben leszek. - Oké, de ne zavarjál. - De még mielőtt visszamész... Nincs véletlenül egy kis kávéd? - Véletlenül nincs. Tésztát készítek, ami most ráragadt az új telefonomra. Tegnap este záróráig dolgoztam, és ma reggel nyolckor Franny beteget jelentett. Olyan hangja volt a telefonban, mintha valaki ledarálta volna a légcsövét Tegnap este két pincérnőm is ugyanezzel a tünettel végzett, ami azt jelenti, hogy valószínűleg ma is zárásig leszek. Dave ma este nem tud dolgozni, mert négykor gyökérkezelése lesz. És mindennek tetejébe, fél egykor egy egész buszra való turista érkezését várjuk. A nő ezt olyan szemrehányó hangon mondta, hogy Owen csak bólintani mert. - Értem. - Úgyhogy... - Avery végigmutatott a hosszú pulton. - Csinálj, amit akarsz. Azzal beviharzott a konyhába. Zöld Nike sportcipője csak úgy nyikorgott a padlón. A férfi felajánlotta volna a segítségét, de tudta, hogy Avery most annak sem örülne. Ezer éve ismerte a nőt, és megérezte, hogy zaklatott, türelmetlen és feszült. Majd túlteszi magát rajta, hiszen mindig mindennel megbirkózik, gondolta. A tűzről pattant, vörös kislányból, aki Beckett szerelmével, Clarerel együtt a középiskola vezérszurkolója volt, mára keményen dolgozó étteremvezető lett. Aki átkozottul jó pizzát tud készíteni. Avery halvány, citromos illatot hagyott maga után, és a nyomában szinte forrt a levegő az energiától. Owen letelepedett az egyik székre a pult előtt, és hallgatta, ahogy a nő nagy dérrel-dúrral dagasztja a tésztát a konyhában. Megnyugtatónak találta ezt a ritmikus zajt. Kinyitotta az aktatáskáját, elővette az ipadet meg a noteszt, lecsatolta az övéről a mobiltelefont. Elintézte a hívásait, elküldte az eket, az SMS-eket, átírta a határidőnaplóját, számolt és mérlegelt. Elmerült a munkában, és csak akkor tért magához, amikor egy nagy kávésbögre jelent meg az orra előtt.

11 Felnézett Avery csinos arcába. - Köszönöm, de nem kellett volna fáradnod. Nem maradok sokáig. - Owen, már negyven perce itt vagy. - Tényleg? Teljesen elveszítettem az időérzékemet. Akarod, hogy elmenjek? - Mindegy. - A nő sajgó derekát masszírozta, de most már vidámabb volt az arca. - Ura vagyok a helyzetnek - közölte. A férfi ínycsiklandó illatokat érzett, és a nagy tűzhely felé nézett. Avery már elkezdte főzni a szószokat. Vörös haja, hófehér, szeplős bőre és ragyogóan kék szeme skót származásáról árulkodott, de olyan marinara szószt tudott készíteni, amit egy olasz főszakács is megirigyelt volna. Owen gyakran csodálkozott, hogy Avery vajon hol ismerte meg az olasz konyha rejtelmeit. Úgy tűnt, veleszületett képességekkel rendelkezik e téren. A nő most leguggolt, és kinyitotta a pult alatt lévő hűtőt, hogy elővegye a szószok alapanyagait tartalmazó műanyag dobozokat. - Sajnálom Frannyt, - Én is. Tényleg nagyon beteg szegény. Dave pedig sokat szenved a foga miatt, és csak azért jön be ma délután néhány órára, mert nagyon kevesen vagyunk. Nem szívesen kérem meg rá. A férfi alaposabban szemügyre vette a szorgoskodó nő arcát, és most vette csak észre a sötét karikákat a szeme alatt. - Fáradtnak látszol. A nő barátságtalan pillantást vetett rá, miközben levette a fekete olívabogyót tartalmazó doboz tetejét. - Köszönöm. Minden nő ilyen bókra vágyik - húzta el a száját, de aztán vállat vont. - Tényleg fáradt vagyok Azt hittem, ma reggel végre alhatok egy kicsit, mert Franny kinyitja a boltot, és elég, ha fél tizenkettő felé jövök be. Mióta az emeleten lakom, nem kell sokat utaznom. Úgyhogy néztem egy kis Jimmy Fallont, és befejeztem egy könyvet, amit egész héten el akartam olvasni. Majdnem két óra volt, mire lefeküdtem. Aztán Franny felhívott reggel nyolckor. Hat óra alvás persze nem kevés, de én előtte már lehúztam egy dupla műszakot, és ma azzal a tudattal robotolhatok, hogy egy újabb hosszú műszak vár rám. - Nézd a dolog napos oldalát, és örülj, hogy ilyen jól megy az üzlet. - Erre majd csak a buszos turisták távozása után fogok gondolni. De elég a panaszkodásból. Hogy mennek a dolgok a fogadóban? - Olyan jól, hogy holnap már elkezdjük berámolni a második emeletet. - Mit rámoltok be? - Bútorokat, Avery. A nő letette a dobozt, és nagy szemeket meresztve nézett a férfira. - Komolyan? Tényleg? - Az ellenőr ma délután megnézi a helyszínt, és valószínűleg megadja az engedélyt, mert nem hiszem, hogy ellenvetései lennének. Nemrég beszéltem Hope-pal, aki elkezdi takarítani az emeletet. Nemsokára megérkezik az anyám meg a nagynéném, hogy segítsen neki. Talán már itt is vannak, mert mindjárt tizenegy óra. - Én is szerettem volna segíteni, de nem tudok elszabadulni. - Ne aggódj emiatt. Elegen vagyunk.

12 - De én is részt akartam venni benne. Talán majd holnap, attól függ, hogy alakul Franny betegsége meg David gyökértömése. Nahát, Owen, ez nagyszerű hír. - A nő néhány tánclépést tett a magas szálú sportcipőjében. - És egy óráig vártál, hogy ezt elmondd nekem. - Túlságosan el voltál foglalva a szapulásommal. - Ha előbb megtudom, olyan izgatott lettem volna, hogy eszembe sem jut szapulni téged. A te hibád. A fiatal nő Owenre mosolygott. A fáradt szemű, mégis mindig csinos Avery MaTavish, gondolta a férfi. - Miért nem ülsz le néhány percre? - Ma egész nap mozognom kell, mint egy cápának. - A nő rákattintotta a fedelet a kezében lévő műanyag dobozra, aztán visszatette a hűtőbe, és a tűzhelyhez lépett, hogy ellenőrizze a rotyogó szószok állapotát. A férfi nézte, ahogy dolgozik. Mindig úgy tűnt neki, hogy Avery legalább fél tucat dolgot csinál egyszerre, mint egy zsonglőr, aki néhány labdát a levegőben tart, miközben a többit elkapja, és a magasba hajítja. A rendszerető Owent ez teljesen lenyűgözte. - Azt hiszem, most már vissza kell mennem. Köszönöm a kávét. - Szívesen. Ha valamelyik munkás itt akar ebédelni, mondd meg neki, hogy csak fél kettő után jöjjön. Addigra lemegy a roham. - Rendben. - Owen összeszedte a holmiját, és még megállt az ajtónál. - Avery? Ez milyen szín? A hajadon. - Ez? Rézvörös. A férfi elvigyorodott, és megcsóválta a fejét. - Tudtam. Viszlát, később. 2. Owen a derekára kötötte a szerszámövét, és egyeztette a levonulás menetrendjét Ryderrel. - A második emeleten hemzsegnek a nők - közölte Ryder keserű arccal. - Legalább meztelenek? - Anya is köztük van. - Értem. Akkor nem meztelenek. - Anya, Carolee meg a fogadós. Talán még előre is. El sem tudod képzelni, mekkora kotkodácsolást csapnak. Ráadásul egyikük mindig itt lábatlankodik és kérdezősködik. - Ryder magához vette az üdítősüveget a konyhaszigetről, ahová a terveket meg a rajzokat teregette, miután Hope kiebrudalta a leendő irodájából, ami addig Ryder birodalma volt - Te adtál neki zöld utat, úgyhogy te fogsz válaszolni minden egyes ostoba kérdésükre. Egyébként hol a pokolban voltál idáig? - Üzentem nektek, hogy átmentem Averyhez telefonálni. Az ellenőr megnézi a második emeletet, hogy engedélyezi-e a berakodást. És ha már itt van, a többit is ellenőrzi. Az emeleti bútorok össze vannak készítve, a munkások nemsokára kezdik a cipekedést, és holnap jön a rámolás.

13 A redőnyök is megérkeztek, ma délután fogják felszerelni az emeleti ablakokra. Érdekel a többi részlet is? - Már ennyitől is megfájdult a fejem. - Ezért szoktam én elintézni a telefonokat. Na, megyek, és nekilátok a parkettaszegélynek az elsőn. - Először a másodikra menj fel. - Ryder a mutatóujjával megbökdöste Owen mellkasát - ott nyüzsögnek a nők, és tele vannak kérdésekkel. Kösd fel a gatyádat, öcsi. - Jól van, megyek már. Owen már alig várta, hogy dolgozhasson, és elmerüljön a szögbelövők, kalapácsok és fűrészek hangzavarában. Ez a férfiak világa. Most mégis engedelmesen kiment az udvarra, a hideget átkozva megkerülte az épületet, és hátul felszaladt a lépcsőn a másodikra. És a nők Világába csöppent. Az orrát megcsapta a parfümök és a tisztítószerek illata. A lentről áradó nagy munkazaj ellenére meghallotta a hangjukat. Anyját a Penthouse fürdőszobájában találta, amint négykézláb állva súrolta a zuhanyozó padlóját Sötét haját felkötötte, bő pulóvere ujját feltűrte, és hátsója ide-oda mozgott a fülhallgatóban szóló zene ritmusára. Owen megkerülte az üvegfalat, és melléguggolt. Az asszony nem lepődött meg a fia váratlan felbukkanásától. Owen mindig meg volt győződve arról, hogy az anyjának hátul is van szeme. Justine csak felemelte a fejét, elmosolyodott, aztán a sarkára ült, és levette a fülhallgatót - Nagyon jó zene. - Hogy bírod, anya? - Már régen vártam ezt a pillanatot Ragyogni fog minden, bár már elfelejtettem, milyen nagy piszokkal jár egy építkezés. Felosztottuk a munkát magunk között. Carolee a Westley & Boglárká-ban van, Hope pedig a saját lakását takarítja. Délután Clare is segít majd. - Most jövök a Vestából. Avery egy buszra való turista érkezését várja, és Franny lebetegedett Azt mondta, hogy nagyon szeretne ő is részt venni a takarításban. - A férfi a mosószeres vízzel teli vödörre nézett. - A jó ég tudja, miért. - Mert ez a munka is nagy elégtétellel tölti el az embert. Nézz csak körül, Owen. - Az asszony megigazította néhány kiszabadult fürtjét, majd körbemutatott - Nézd, mit alkottatok itt a testvéreiddel. - A testvéreimmel és az anyámmal közösen - javította ki a férfi, mire az asszony elmosolyodott - Igazad van. Ha már itt vagy, légy szíves, vedd ki a polcokat abból a dobozból. Az egyik ide jön, a másik pedig oda. A nő megmutatta a helyeket. - Itt bent is polcok lesznek? - Igen, ha felteszed őket. Aztán kérj meg valakit, hogy segítsen, és akasszátok fel a tükröt a hálószobában. Ha itt vagytok, megmutatom, hová képzeltem el. - Várj, hadd írjam le. - Csak tedd a helyére a kis polcokat, és a többit majd megmutatom. Tehát mégis használhatom a szerszámaimat, gondolta Owen. Igaz, nem úgy ahogyan ő szokta - a keze ügyében egy listával, amelyen egymás után kipipálja a fontossági sorrendben felírt tételeket. De akkor is végre elővehette

14 a szerszámokat. Miután felszerelte a dekoratív polcokat a zuhanyozóban, magához hívott egy munkást, hogy segítsen a hálószobába cipelni a díszes aranyozott keretbe foglalt, hatalmas falitükröt Justine csípőre tett kézzel állt a fal előtt, és dirigált nekik: - Egy kicsit balra, egy kicsit magasabbra, nem, mégis egy kicsit lejjebb. Owen bejelölte a helyet, lemérte a távolságot, és fúrni kezdett, az anyja pedig visszament a zuhanyozóba a padlót sikálni. - Fent van - kiáltotta oda neki, miután végzett - Várj egy kicsit Owen hallotta, hogy az anyja kiönti a vizet a vödörből. Néhány másodperc múlva belépett a hálószobába, és csípőre tette a kezét. - Tökéletes - jelentette ki elragadtatott arccal. Odalépett a fiához, mosolyogva átölelte a derekát, és úgy állt meg vele, hogy mindketten lássák magukat a tükörben. - Tökéletes. Köszönöm, Owen. Most menj át, légy szíves, és hívd ide Hopeot. Ő tudja, mit kell felvinni az emeletre, nekem meg itt még le kell súrolnom néhány négyzetkilométernyi csempét - Hívhatok egy takarítócéget. Az asszony megrázta a fejét. - Ez a rész már csak a család dolga. Tehát az anyja szerint Hope Beaumont is a családhoz tartozik, gondolta Owen. A két nő az első perctől kezdve remekül kijött egymással. A volt szépségkirálynőt a konyhájában találta. Egy alacsony létrán állva fényesítette a konyhaszekrények ajtaját. Színes kendővel szorította le sötét haját, és egy rongy lógott ki a térdénél lyukas, fehér festékkel pöttyözött farmerja hátsó zsebéből. A nő megfordult, és nagyot sóhajtva nézett Owenre. Tüskésre nyírt, rövid tincsei megrezzentek. - Nem is tűnt olyan vészesnek a helyzet, mégis rengeteg koszt mostam le ezekről az ajtókról. - Az építkezés pora mindenhova beeszi magát. - Owen elgondolkodott Elárulja neki, hogy mostantól kezdve napokig ezt fogja szívni és takarítani? Talán hetekig is eltart. mire minden tiszta lesz. Végül úgy döntött, hogy Hope magától is rá fog jönni erre. - Jól haladsz - jegyezte meg inkább elismerő pillantással. - Mindnyájan keményen dolgozunk. - A nő leült a létrára, elvett egy üveg ásványvizet a pultról, és lecsavarta a kupakot. - Holnap tényleg felhozzuk ide a bútorokat? - Úgy tűnik, a hely már alkalmas a fogadásukra. A nő kortyolt egyet, aztán elmosolyodott. Kicsit reszelős hangja volt, ami remekül illett csábos külsejéhez, hatalmas, fekete szeméhez és formás, telt ajkához. Nem hátrány, ha a fogadó vezetője egy igazi szépség, gondolta Owen. De sokkal fontosabbnak találta, hogy Hope szervezőkészsége és hatékonysága megközelítette az ó szintjét. - Anya azt mondta, hogy ha most van egy perced, felvihetünk néhány holmit az első emeletre. Te tudod, mit. - És a földszintre is, ha még elfér. Minél több dobozt kiürítünk, annál könnyebb lesz a takarítás, és simábban zajlik a berámolás. - Igazad van - bólintott a férfi. Egy rugóra jár az agyunk, tette hozzá magában. - Azért vagyok itt, hogy segítsek. Akarsz még valamit csinálni itt?

15 - Van néhány polc, amit fel szeretnék tenni a falra. Úgy látszik, ez a polcok napja, gondolta Owen. - Majd én felszerelem őket. - Nagyon megköszönném. Odaát vannak a másik lakásban. Majd később átmegyek értük. - Átküldhetek valakit. - Rendben. De előbb kezdjük azzal, amit itt találunk. Minden a J & R-ben van, amit Justine fel akar tenni a falra. Tényleg egyformán gondolkodunk, állapította meg Owen. - Adjak egy kabátot? - kérdezte, amikor a nő lelépett a létráról. - Nem kell. Gyorsan megjárjuk. - Hope leengedte a pulóvere feltűrt ujját. - Ma reggel beszéltem Averyvel - folytatta, miközben elindultak az épület hátsó része felé. - Nagy gondban van, mert több alkalmazottja is lebetegedett. Azt reméltem, hogy később lesz időm átmenni és segíteni neki, de úgy tűnik, az este nagy részét itt fogjuk tölteni. Amikor kiléptek az ajtón, Hope a kendőjére szorította a fejét, nehogy lefújja az erős szél. - Ebben a hidegben még a szállítmányok fogadása sem könnyű. Kinek van kedve ilyen időben kint ácsorogni egy teherautó mellett? A nő belépett a Jane és Rochester-be, és összedörzsölte a kezét. - Akkor először menjünk a W & B-be. Vagy ha már itt vagyunk, haladhatunk hátulról előre az első emeleten. Kezdjük itt, a fürdőszobapolcokkal meg a tükörrel. - A nő az egyik gondosan felcímkézett dobozra mutatott. - Fürdőszobatükör. Megmutatta Owennek a szobákhoz tartozó tételeket rejtő dobozokat. - Ezzel jó darabig elleszek. Szerintem ne másszunk most lépcsőt, hanem kezdjük ott, ahol vagyunk - javasolta a férfi. - Remek. Mi lenne, ha megmutatnám, mit hova kell tenni, aztán hagynálak dolgozni egyedül? Ha van kérdésed, küldj fel értem valakit. - A nő elővett a zsebéből egy bicskát, és felnyitott egy dobozt. - Szeretem, ha egy nőnek kése van. - Miután ideköltöztem, beszereztem a saját szerszámaimat. Majdnem vettem egy szögbelövőt is, de aztán úgy döntöttem, hogy az már túlzás lenne. - A nő az egyik dobozból elővett két rézből készült, ívelt polcot. - Ezért az irodai felszereléssel vigasztaltam magam. Mit szólsz az új mappákhoz meg a színkódos post-it-hez? - El vagyok ragadtatva tőlük. Kedélyesen társalogtak, miközben Hope mutatta a magasságot és a helyet, Owen pedig mért, vízszintezett és fúrt. - Tökéletes! Nézd, milyen szépen kiemeli a tükör antik aranyozása a csempék mintáját meg a rézkád és a két polc színét. Alig várom, hogy Justine lássa. - A nő körülnézett a fürdőszobában, majd visszament a hálóba. - Szeretném már ezt a szobát is berendezni. Mindegyiket! A kandallóval meg azzal a csodás ággyal szerintem ez lesz az egyik legnépszerűbb szobánk. A nő elővett a zsebéből egy noteszt, kipipálta a tételeket, és jegyzetelt valamit. A férfi elégedetten vigyorgott, amikor a nő eltette a noteszt. - Jó, hogy végre van valaki, aki az én csapatomban játszik. - Ha mindent leírunk, hosszú távon időt spórolunk meg. - Pontosan.

16 Együtt összeszedték a többi dobozt, és kimentek az ajtón, hogy a következő szobában folytassák a munkát Hope az Eye és Roarke felé indult, és majdnem beleütközött Ryderbe. - Anya fel akarja tenni a lámpát a mennyezetre. Hol a pokolban van? - Most hozom. - Akkor szereld is fel. - Azt tervezem. Hope-nak van néhány holmija a lakásában, amit fel szeretne vinni az emeleti lakosztályába. Nem hoznád át őket? - Később én is értük mehetek - javasolta Hope. - Mik azok? És hol vannak? - Polcok. Fali polcok a fürdőszobába meg a nappaliba. Feliratozott dobozokban vannak a tároló helyiségben. Vagyis a második hálószobában - tette hozzá a nő. - Azt használom tárolásra. - Majd elintézem. - Szükséged lesz a kulcsra - szólalt meg Hope, amikor Ryder elindult. Benyúlt a zsebébe, és átnyújtotta a férfinak a kulcsát. A férfi zsebre vágta a kulcscsomót - ezekben a dobozokban vannak ajtóra akasztható fogasok? - Némelyikben igen - felelte Owen. - Akkor szereld fel őket, az ég szerelmére. Többé nem akarok hallani róluk. És hol vannak az akadálymentesített szobához tartozó akasztók? Mivel Hope karja már sajogni kezdett, letette a dobozokat. - A Jane és Rochester-ben, a St. Paul felé eső falnál, és a dobozra rá van írva, hogy "M & P, ruhaakasztó sínek" - magyarázta. - Ha megtaláltad, levihetnéd még a két mellette lévő dobozt is, amin az áll, hogy M & P fürdőszobai fali polcok. De csak akkor tedd fel őket, ha ott vagyok, vagy az anyád ott van. És az M & P- ben akarunk még egy kis sarokpolcot is a mosdó mellé. A nő elővette a noteszát, és lapozni kezdett - Itt vannak a méretek meg a rajz. Ryder összehúzott szemmel méregette a vázlatot, majd a nőre nézett. - Ez minek? - Mert a mozgássérülteket védő szabályok miatt a fürdőszobában még egy fogkefének sem jut hely, pedig az egy alapvető felszerelési tárgy, és most majd lesz hova tenni. - Add ide azt az átkozott papírt. Hope kitépte a lapot a füzetből. - Owen, Beckett vagy valamelyik munkás biztosan el tudja intézni, ha te túl elfoglalt vagy. A férfi szó nélkül a zsebébe gyűrte a lapot, és elsétált. - Biztos vagy abban, hogy a testvéred? - szólt oda halkan Hope Owennek. - Száz százalékig. Most kicsit ideges, mert a munkásoknak le kell vonulniuk, hogy be tudjuk tartani a határidőt, közben teljes gőzzel dolgoznak Beck házán, és a szomszéd pékségben is be kell fejezniük a bontást. - Tényleg sok - ismerte be Hope. - De te miért nem vagy ideges? Ezek a feladatok téged is érintenek. - Azért az én dolgom más. Nem nekem kell az embereket irányítani, én csak tárgyalok és megbeszéléseket tartok. Owen a fürdőszoba padlójára tette a kezében tartott dobozt.

17 Hope kivett belőle egy üvegpolcot, és elgondolkodva szemügyre vette. - Csak egy jelentéktelennek tűnő holmi, egy apró részlet, amit az ember észre sem vesz. - Csak akkor, ha nincs ott. - Mint egy hely a fogkefének. - A nő elmosolyodott, és a falra mutatott. - Ide kéne felszerelni. Ha most nincs szükséged rám, akkor egy kicsit felmegyek. Hope útközben benézett a Westley és Boglárká-ba, ahol Carolee szorgosan súrolta a hálószoba padlóját. - Carolee, csodásan néz ki a fürdőszoba! Csak úgy ragyog. Justine nővére az erőfeszítéstől kipirult arccal felnézett, és megigazította szőke tincseit. - Esküszöm, évek óta nem dolgoztam ilyen keményen. De megéri. Egyre az jár a fejemben, hogy itt fogok dolgozni! Bármikor bejöhetek ide. Szükséged van rám, főnökasszony? Hope felnevetett. - Gyorsabb vagy nálam. Csak megnézem, hogy halad Justine, aztán a lakásomban leszek. A fogadós lakásában. Jaj, majdnem elfelejtettem. Ha a napokban ráérsz egy kis időre, akkor szeretném veled együtt még egyszer átnézni a foglalási szoftvert. Mert elkezdjük felvenni a foglalásokat! - Istenem! - Carolee ujjongva a levegőbe emelte a két kezét. - Istenem! Végre! Hope is hasonló örömet érzett, miközben visszasietett a lakásába. Utoljára akkor volt ilyen izgatott egy állás miatt, amikor a washingtoni Wickham Hotelben kezdett dolgozni. Aztán eszébe jutott a történet vége, és elhessegette a gondolatot. Nem jó ez a párhuzam. Mégis a Jonathan Wickharnel történt szakítás és a felmondás nyitotta meg előtte BoonsBoro Inn ajtaját. Egy gyönyörű épület, egy csodás helyen, egy bájos városkában, ahol a két legjobb barátnője mellett lehet. Még sohasem volt ennyire izgatott egy munka miatt! Bekukkantott a Penthouse-ba, és meglátta, hogy Justine a széles ablakpárkányon ülve nézi a Main Street forgalmát. - Kicsit pihenek - magyarázta az asszony. - Ez a fürdőszoba hatalmas, de ezért csak magamat hibáztathatom. - Majd én befejezem. - Készen van, de azt hiszem, a megnyitó ünnepség előtt még egyszer kitakarítom. csak üldögélek itt, és arra gondolok, milyen lepusztult volt ez a hely, amikor először sikerült idevonszolni a fiúkat, hogy mérjék fel az állapotát Istenem... Az is eszembe jutott, hogy Tommy mennyire örülne, és milyen büszke lenne. És valószínűleg egy kicsit haragszik, hogy egyetlen szöget sem verhetett be az építkezés során. - Viszont megtanította a fiait a mesterségre, úgyhogy ő is részt vett a hely felújításában. Justine szeme könnybe lábadt, és az arca ellágyult. - Annyira jó, hogy ezt mondod. Pont ezt akartam hallani. - Kinyújtotta a karját, és megfogta Hope kezét. - Jó lenne, ha havazna. Szeretném látni,

18 hogy fest a fogadó a nagy hóban. Aztán tavasszal, nyáron, ősszel, minden évszakban nézni akarom, ahogy itt ragyog. - Majd én gondoskodom róla, hogy mindig szép legyen. - Tudom. Boldog leszel itt, Hope. Azt kívánom, hogy legyél itt nagyon boldog, és tegyél boldoggá mindenkit, aki megszáll a BoonsBoro Inn-ben. - Én máris boldog vagyok. Boldogabb, mint már régen, gondolta Hope, miközben visszament a konyhájába, hogy folytassa a konyhaszekrények tisztítását. Hiszen jó munkát végezhet, jó embereknek. Megállt a konyha ajtajában, és végignézett a ragyogó szekrényajtókon, a pulton és a gépeken. Most pedig megjutalmazza magát, és még záróra előtt benéz az ajándékboltba, hogy megvegye azt a gyönyörű szép tálat, amit kinézett magának. Ez lesz a saját lakásavató ajándéka. Ryder bukkant fel az ajtóban, dobozokat cipelve a kezében. - Honnan van a nők beteges vonzalma a polcok iránt? - mordult fel barátságtalan hangon. - Egy embernek hány négyzetméter vízszintes felületre van szüksége? - Az attól függ, hogy mennyi holmit akar elhelyezni rajtuk - válaszolta Hope hüvösen. - Porfogók. - Egyeseknek porfogók, másoknak emlékek és fontos csecsebecsék. - És hová akarod felhelyezni az emlékeidet meg a fontos csecsebecséidet közszemlére tévő, vízszintes felületeket? Nem érek rá egész nap. - Csak hagyd itt őket. Majd én elintézem később. - Remek. A férfi a padlóra tette a dobozokat, és elfordult, hogy távozzon. Az anyja karba tett kézzel állt az ajtóban, és pillantásától a férfi még most, felnőtt korában is önkéntelenül behúzta a nyakát. - Elnézést kérek a fiam viselkedése miatt, Hope. Rosszkedvében megfeledkezett a jó modorról. - Semmi baj. Tudom, hogy Ryder nagyon elfoglalt Mint mindenki. - Ez még nem jelenti azt, hogy gorombáskodhat. Igaz, Ryder? - Igaz, anya. Örömmel felszerelem a polcaidat - fordult Ryder Hope felé. - Ha megmutatod, hogy hová. - Ez már jobb. - Justine még egy utolsó szigorú pillantást vetett a fiára, majd visszament a folyosó másik oldalán lévő szobába. - Nos? - förmedt a nőre Ryder. - Hová akarod tenni például ezt? - Ryder felemelte az egyik polcot - Elmondjam, mit csinálnék vele legszívesebben? A férfi széles mosolya meglepte a nőt. - Nem örülnék, ha széttörnéd a fejemen, úgyhogy inkább felrakom a falra. - Csak tedd le ide őket, aztán... - Hope az ajtóra mutatott. A férfi zsebre vágott kézzel farkasszemet nézett vele. - Tőled nem félek, de az anyámtól igen. Ha nem szerelem fel ezeket a holmikat, akkor megnézhetem magam. Úgyhogy addig nem megyek sehová, amíg meg nem mutatod a helyüket. - Már megjelöltem.

19 - Mit? - Lemértem a polcokat, lemértem a helyet, megjelöltem a területet. - A nő a két utcai ablak közötti falfelületre mutatott, aztán a fürdőszoba felé intett. - Szerintem egyértelmű lesz. Azzal a padlóra dobta a törlőrongyot, és kisétált a helyiségből. Inkább segít Owennek, amíg a mogorva bátyja elvégzi a munkát. Avery SMS-ekben értesült a Main Street másik oldalán zajló eseményekről, aztán Clare látta el hírekkel, amikor beugrott hozzá egy időre. A buszos turisták távoztak, alábbhagyott a nagy roham, és végre neki is volt ideje kifújni magát és enni egy kis tésztát. A játékgépeken most nem csattogott, lövöldözött senki. A gyerekek majd csak néhány óra múlva, iskola után kezdenek el zajongani rajtuk. De közben gyűlnek a negyeddollárosok, emlékeztette magát Avery. - Pedig át szerettem volna menni, legalább egy percre, hogy lássam. - A nő mohón kortyolta a vitaminos üdítőt. Energiára van szükségem, gondolta. Minden erejét össze kell szednie, ha végig akarja csinálni a délutánt meg az estét. - Hope küldött néhány képet a telefonjáról. - Még nekem sem volt időm odamenni, mert a buszos turisták minket is megrohantak. Hála istennek - tette hozzá Clare mosolyogva, és jóízűen falatozott tovább. Aznap is a kedvenc salátáját rendelte. - Beckett elmesélte, hogy az ellenőr áldását adta a bebútorozásra. Ráadásul nemcsak a másodikon, hanem mindenhol. - Mindenhol? - Most már csak a formaság kedvéért jön vissza még egyszer, de azt mondta, hogy elkezdhetik behordani a bútorokat. Persze Hope még nem költözhet be, de addig is nekiláthatunk a berendezésnek meg a csinosításnak. Avery duzzogva piszkálgatta a tésztát a tányérján. - Nem akarom, hogy mindenből kimaradjak! - Ne aggódj, Avery. Napokba fog telni. Sőt inkább hetekbe. - De én most akarok részt venni benne. - A nő nagyot sóhajtott. - Rendben, most úgysem tudnék semmit csinálni, mert mindjárt leszakad a lábam. De majd holnap. Talán. - A nő folytatta az evést. - De te nagyon boldognak tűnsz. - Mindennap boldogabb vagyok. Ma reggel Yoda belehányt Murphy ágyába. - Ez tényleg örömmel tölti el az embert. - Nem igazán. Viszont képzeld, Avery: Murphy Becketthez ment oda szólni, hogy mi történt! Ez csodálatos. - Valóban. De most nincs kedvem meghallgatni a gusztustalan részleteket. - Ez egy nagyon fontos mozzanat - Clare arca ragyogott az örömtől. - Anynyira boldog vagyok, hogy a fiúk szeretik Beckettet, és bíznak benne. Most már ő is hozzánk tartozik. Férjhez fogok menni, Avery! Nagyon szerencsés vagyok, hogy két nagyszerű férfit is megismerhettem az életemben. - Szerintem kétszeresen elvetted a részed, pedig valaki nekem is járna. Igazán odaadhatnád Becket.

20 - Szó sem lehet róla, nem mondok le róla. - A nő lófarokba fogott haja ideoda himbálózott, ahogy megrázta a fejét. - Válassz a másik kettő közül. - Talán mindkettőt megszerzem. Ma este például elkelne még két pár kéz. És még be sem vásároltam karácsonyra. Miért gondolom mindig azt, hogy majd később több időm lesz? - Mert valahogy mindig sikerül időt szakítanod mindenre. Említetted már Montgomery-éknek az utca másik oldalán lévő helyiséget? - Nem. Még gondolkodom rajta. Ugye nem mondtad el Beckettnek? - Megígértem, hogy hallgatok róla. De nagyon nehéz, mert megszoktam, hogy mindenről beszámolok neki. - Igen, ilyen a szerelem. - Avery felsóhajtott, és megmozgatta sajgó lábait. Ilyenkor őrült ötletnek tűnik, hogy egyszer talán én is... De azért.. - Te is képes lennél rá. És nagyon jól csinálnád, hidd el. - Ezt azért mondod, mert tényleg így van. - Avery felnevetett, és fáradt arca egy kicsit felderült - Meg azért, mert szeretsz engem. Most vissza kell mennem, dolgozni. Benézel a fogadóba? - Laurie és Charlene tartják a frontot a boltban, ezért úgy gondoltam, segítek odaát egy kicsit. Aztán el kell mennem a fiúkért. - Küldjél még képeket. - Rendben. - Clare felállt. Sapkát húzott szőke hajára, és egy meleg kabátot kanyarított karcsú alakjára. - Próbáld meg kialudni magad, Avery. - Azzal nem lesz gond. Mihelyt bezártam, felmegyek, és arccal az ágyra zuhanok. Nyolc órán át meg sem fogok moccanni, olyan mélyen alszom majd. Viszlát, holnap. Hagyd csak, majd én - tette hozzá Avery, amikor Clare a tányérja után nyúlt. - Úgyis a konyhába megyek. Búcsút intett a barátnőjének, megmozgatta sajgó vállát, aztán visszament dolgozni. Hétkor már javában serénykedett. A kemencéből kivette az elkészült pizzákat, a házhoz szállításra várókat becsomagolta, a többit pedig a pincérek gondjaira bízta, akik kiszolgálták az asztaloknál ülő vendégeket. Nagy a forgalom, és ez jó dolog, emlékeztette magát. Újabb tésztát helyezett a sütőedényekbe, a burgereket meg a sült krumplit tepsikbe tette, és közben enyhe ingerültséggel nézte a fiút, aki olyan nagy odaadással játszott az egyik gépen, mintha az élete múlna rajta. Éppen visszasietett a hátsó konyhába, hogy még több alapanyagot hozzon, amikor Owen belépett az étterembe. A férfi körülnézett, és összeráncolta a szemöldökét, mert nem látta őt a pult mögött. - Hol van Avery? - kérdezte az egyik pincérnőt. - Valahol a közelben. A középiskolai kórus tagjai úgy döntöttek, hogy a próba után beugranak egy pizzára. Teljesen be vagyunk havazva. Avery biztosan hátul robotol. - Értem. - A férfi nem tétovázott, hanem odament a pénztárgéphez, felkapta az egyik rendelési tömböt, és elindult a hátsó étkezőhelyiség felé. Amikor visszajött, Avery már a forróságtól kivörösödött arccal állt a pultnál, és szószt kent a sütöből kivett tésztára.