A TERRORIZMUS TÁRSADALMI ÉS SZEMÉLYISÉG-LÉLEKTANI HÁTTERE

Átírás

1 Bolgár Judit Szternák György A TERRORIZMUS TÁRSADALMI ÉS SZEMÉLYISÉG-LÉLEKTANI HÁTTERE Az emberekben mára tudatosult, hogy a terrorizmus világjelenség, egyformán fenyeget minden államot. Ezért a terrorizmus vált az elso számú biztonsági kihívássá az egész világon. A terrorizmus elleni harc megerosítette az eddig meglévo szövetségeket és új szövetségeket alapított, ugyanakkor néhány államot egymás ellen fordított. Ez utóbbi oka elsosorban a terrorizmus elleni harc módszerének különbözo megítélésében keresendo. A terrorizmus elleni harc nem azonos a vallásháborúval, hanem egy, a világ többségének ellenségérol van szó, amely nehezen felismerheto, és az ellene való harc teljesen új stratégiát igényel. A terrorizmus elleni harc sikere nem egyértelmu, hiszen a terrorcselekmények állandósultak, eszköztáruk bovül és korszerusödik, viszont a terroristák mozgástere folyamatosan szukül. Ezzel egyidoben megerosödött a demokrácia és az emberi jogok korlátozottságának folyamata, ettol bizonytalanabb lett a világ. Az elmúlt néhány év mértékadó szakirodalma a nem katonai jellegu válságok között elso helyen említi a terrorizmust, és kiemelt jelentoséget tulajdonít a terrorizmus elleni nemzetközi méretu harcnak. Az áldozatok nagy száma, a terrorcselekmények elkövetésének módja egyre nagyobb félelmet vált ki a közvéleményben. Az állampolgár a kormányoktól a látványos intézkedések helyett, eredményeket felmutató, terrorizmus elleni harcot követel a világ számos országában. A közvélemény pontosan tudja, hogy a terrortámadás o- kat pusztán csak a biztonságra vonatkozó intézkedésekkel nem lehet kivéd e- ni. A problémát hosszú évek óta kutató szakemberek véleménye szerint a terrorcselekmények közös jellemzoje lehet, hogy nem az állam területét éri tám a- dás, hanem létesítményeit, társadalmának jellegét, intézményeinek muködési rendszerét és lakosságának szociális biztonságát. A terrorizmus fogalmát, a terror jellemzoit, a terrorcselekmények körülményeit sokkal nehezebb meghatározni, mint a tisztán katonai jellegu válságokat. Ezért az ellene való kü z- delem is bonyolultabb, szükség van más tudományszakok eredményeinek felhasználására is. 1 Más tudományszakok eredményeinek felhasználása elo- 1 Chris Donnelly: A biztonság újragondolása, NATO Review Winter. 56

2 segítheti a terrorizmus társadalmi gyökereinek megfogalmazását, muködési mechanizmusának megismerését, az ok-okozati összefüggések feltárását. A 2001-ben az Egyesült Államokban és azt követoen a világ más tájain vé g- rehajtott terrorcselekményeket követoen ismételten kiemelt fontosságot kapott a terrorizmus fogalmának egységesen elfogadható meghatározása, valamint a terrorizmus elleni harc országonkénti és nemzetközi méretu lehetos é- gének kutatása. A témában a hazai tudományos életben több jól hasznosítható tanulmány, jegyzet jelent meg, így csak a legfontosabbnak tartott kutatási eredményünkrol szólunk. Nevezetesen: a terrorizmus társadalmi és személyiség-lélektani hátter érol. Az utóbbi idoszak terrorista cselekményei, helyi háborúi, a különbözo okok miatt zajló fegyveres konfliktusok átalakították a hadtudomány és a geográfia (geopolitika és geostra-tégia) egymáshoz fuzodo viszonyát. A valamikori egyirányú kapcsolatot napjainkra bonyolult viszonyrendszer váltotta fel. 2 A terrorista cselekmények, a válságok, a konfliktusok természetesen csak közvetve vezethetok vissza geográfiai okokra. Nem arról van szó, hogy a terrorcselekmények okai közül egyiket vagy másikat vitatjuk, vagy nem ismerjük el. Inkább arról, hogy a terrorcselekmények, a válságok konfliktusok okait más módon, komplementárisan (kiegészítoen, más más eszközzel vizsgáltan), tudományos igényességgel kutassuk. A terrorizmus geopolitikai, geostratégiai vizsgálatához bizonyos mennyiségu, aránylag pontos, objektív információra van szükségünk. Egy terrorcselekmény ilyen módszerrel folytatott elemzéséhez nem elegendo a vélt vagy valós érdekek meghatározása, és más (politikai, etnikai, vallási, gazdasági stb.) ok-okozati összefüggések feltárása. Amikor az indokok összetettek, célszeru vizsgálni azt is, hogy a terrorcselekmények foszereploi hogyan befolyásolják az oket támogató, elfogadó közvélemény gondolkodásmódját. Ennek ismerete még ha nem is valódiak kiemelt jelentoségu, mert rámutatnak az agressziós, gyilkos és öngyilkos, népirtó, a másságot el nem fogadó tervekre, azok végrehajtási szándékára, a terrorista csoport anyagi lehetoségétol függetlenül. Felhasználva Nagy Miklós Mihály tanulmányát, a következo megállapítást tehetjük: A tudományos igénnyel folytatott, ugyanakkor a hadtudományok megalap o- zott állításait ötvözo geopolitikának és geostratégiának a terrorizmus vizsg á- lata szempontjából legnagyobb érdeme abban lehet, hogy képes a földrajzi tér eroit közvetíteni a katonai és a rendvédelmi szakma felé. Geostratégiai összefüggésekre mutat rá a válságokkal, konfliktusokkal terhes régiókban. Jóllehet a geopolitika, geostratégia együttesen sem képes a végtelenül bony o- 2 Nagy Miklós Mihály: Geográfia és hadelmélet. Földrajzi Értesíto LI. évf füzet, oldalak. 57

3 lult társadalmi jelenségek, a terrorizmus teljes köru értelmezésére, magyar á- zatára, de sajátos vizsgálati módszerével a társadalmi folyamatok mélyebb elemzését teszi lehetové. 3 A geopolitika, geostratégia eredményeit felhasználó vizsgálati módszerünk, amelyet a terrorizmus kutatása során alkalmazunk, létjogosultságát éppen az adja, hogy kiküszöböli a szubjektivitást. Reményeink szerint, beépíti az objektív elemeket, mint magyarázatot bizonyos terrorizmussal kapcsolatos öszszefüggésekbe, megnövelve a tudományos kutatási módszer hatékonyságát, a terrorizmus társadalmi és személyiség-lélektani hátterének megismerését. Az említett módszer hatékony eszköz arra, hogy megértesse azt, ami történt, vagy éppenséggel azt, ami bizonyos valószínuség mellett bekövetkezhet a terrorcselekmények során. Más szóval, az alkalmazott vizsgálati módszerünk lényege, hogy a különbözo léptéku folyamatokat, jelenségeket a földrajzi tér és annak nagysága, valamint a társadalm i háttér szerint csoportosítsuk. Ennek megfeleloen a terrorcselekményt több szinten, több szereplon keresztül elemezzük, abban a reményben, hogy a politikai- és a katonai vezetok számára a legteljesebb adatokat adjuk meg a nemzetközi terrorizmus elleni harchoz kialakítandó döntéshez. Napjainkban a terrorizmussal összefüggo vizsgálatok során a szakirodalomban a nemzet, a nemzeti kisebbség, a nemzetközi jog, a muzu lmán világ, a kereszténység fogalmai, kérdései szerepelnek a leggyakrabban. A válságkörzetek többségében hatalmi-uralmi viszonyokról, szembenállásról, vallási ellentétekrol, vagy a gazdasági eroforrások birtoklásának kérdésérol van szó állítja több szakember. A katonai szembenállás utáni idoszak kockázatainak, kihívásainak nagy száma, melyek faji, jogi, etnikai, esetleg vallási konfliktusokhoz vezetnek, eg y- értelmuvé tették, hogy a geopolitikai, geostratégiai vizsgálatokat regionális méretekben is el kell végezni. A globalizációs jelenségek ellentéteként megjelentek a regionális méretu kulturális, civilizációs, etnikai, vallási ellentétek, új államok alakultak ki, mind veszélyesebb méreteket öltött a szervezett bunözés és a nemzetközi terrorizmus. Ma a világot a különbözo eszmék áramlása és ellentéte jellemzi, amelyeket az elfogadók, bírálók csoportjának cselekedetei (sokszor eroszakos, vagy éppen terrorisztikus) tükröznek vissza. Az eroszakos cselekmények elleni eredményes fellépés, a terrorizmus elleni sikeres harc egyik feltétele lett, hogy a geopolitika, geostratégia vizsgálati módszereinek alkalmazásával feltárjuk az emberi közösségek magatartás á- nak, cselekedeteinek hosszú távon ható elemeit. Ezeknek a tevékenységeknek 3 Nagy Miklós Mihály: Geográfia és hadelmélet. Földrajzi Értesíto LI. évf füzet, oldalak. 58

4 egy része az ellentétes politikai szándékok kinyilvánításától a fegyveres öszszeütközésig terjedhet. 4 Az agresszió önmagában nem ad választ a társadalmak, csoportok közötti ellentmondás indokaira. Ebben az esetben vizsgálni célszeru azt is, hogy az eroszakos, terrorisztikus cselekedetek mit képviselnek. (A képviselet egy közösség, csoport, a társadalom önmagáról kialakított történelmi, vagy más indítékú képzeteinek összessége.) Ennek a fogalomnak az ismerete nagyon hasznos a geopolitikai, geostratégiai vizsgálatokban, mivel megmutatja, hogy nem a dolgok hatnak önmagukban, hanem az a mód, ahogy a közösség, a csoport, a társadalom azt elfogadja. Másképpen: a gyilkos - és öngyilkos terrorcselekményeket a társadalom széles és szukebb rétege hogyan ítéli meg, vagy el? A terrorizmus szempontjából a vallás szerepe alapvetoen két szinten közelítheto meg. Az elso, annak a látomásnak, küldetésnek a problémája, melyet a vallás fogalmaz meg maga és a világ számára a betöltött, esetleg a jövoben betöltendo helyérol és szerepérol. Ennek megfeleloen egyes vallásoknak vannak globalizációs törekvései, mint például az iszlám-vallásnak: a világ iszlamizációja. A másik, a vallási azonosságnak, a társadalom szerkezetében betöltött szerepe. Ebben az értelemben a vallási azonosság lehet a válságok, kihívások, terrorista és más, eroszakos cselekmények eloidézo, elmélyíto tényezoje. A TERRORIZMUS FOGALMA A terrorizmus, minden ország számára elfogadott fogalmi meghatár ozása lehetoséget adhat nemzetközi szinten az ellene való egységes fellépésre. Ennek feltétele viszont, hogy minden ország azonosan ítélje el a terroristákat és a terrorcselekményeket. A mértékadó szakirodalomban a terrorizmus fogalmát meghatározó szakemberek általában nem jutnak túl a különböz o, korábbi fogalmak összegzésén. Valamennyi szerzo általában összeállítja a fogalmak listáját, majd o is megfogalmaz egyet, ugyanakkor a mai napig hiányzik egy általánosan elfogadott meghatározás. Ennek oka, hogy egyetlen személy és szervezet sem nevezi önmagát terroristának. Ezt a kifejezést az egyénre vagy a szervezetre a megtámadott államok, vagy a biztonsággal foglalkozó szakemberek, szervezetek rakják. Ennél fogva a fogalomalkotók számtalan meghatározást tudnak adni a terrorizmus magyarázatához. 4 Csizmadia Sándor: A geopolitika, mint a nemzetközi kapcsolatok elemzésének módszere. Külpolitika, tavasz oldalak. 59

5 A mértékadó szakirodalmak alapján ezekbol csupán kettot emeltünk ki: ELOSZÖR, Az eroszak kiszámított alkalmazása vagy eroszakkal való feny e- getés a félelem felkeltésének, a kormányzatok és a társadalom megzsarolás á- nak, illetve megfélemlítésének céljából. MÁSODSZOR, Személyek vagy any a- gi javak elleni súlyos eroszak alkalmazása vagy azzal való fenyegetés val a- mely politikai, vallási vagy ideológiai cél elérése érdekében. 5 Véleményünk szerint ezeket a meghatározásokat nem egyszeru a terroristákkal vagy a szervezetekkel szemben vádpontokká alakítani. Ehelyett a megtámadott hatalom terroristának bélyegez bizonyos szervezeteket, csoportosulásokat, a hozzájuk tartozást buncselekménnyé nyilvánítja, büntetni rendeli cselekedeteiket, amit egyébként a törvén ykönyvek már korábban eloírtak. Ebbol az következik, hogy a terrorizmus inkább egyfajta lelkiállapot, mint tevékenység állapítja meg az egyik ismert, amerikai szakérto, Anthony Burton. 6 Mértékadó szakirodalmak alapján a terrorizmus hat formáját különböztetjük meg. Nacionalista terrorizmus célja általánosságban a független állam megteremtése. Többen úgy fogalmazzák meg, hogy nemzeti felszabadító mozg a- lom, amely minden esetben sikeres, mert a nemzetközi közvélemény általában elfogadja. Vallásos terrorizmus célja az isteni parancsolatok megvalósítása. Hívei általában a nagy világvallásokhoz tartoznak, de lehetnek szekták tagjai is. A legszéls oségesebb vallási terrorizmus korlátlan eroszakot alkalmaz minden típusú célpont ellen. Államilag támogatott terrorizmust általában a radikális országok alkalmazzák a politika eszközeként, mert hatékony módszer a titkolt (rejtett) hadviselés végrehajtására, a félkatonai szervezetek muködtetésére. A terrorizmusnak ez a formája szinte korlátlan t ámogatást élvez, ennek alapján a végrehajtott terrorcselekmények nagy száma és sikere jellemzi muködésüket. Baloldali terrorizmus célja a kapitalizmus ellenében más társadalmi alakulat (szocializmus) létrehozása. Ehhez a formához tartozó ideológia a múlt században hozta létre szervezeteit. Jobboldali terrorizmus szervezeteire általában a kevésbé jól szervezettség a jellemzo, mert a közv é- lemény túlnyomó többsége elítéli, valamint muködésüket a törvény is korlátozza (újfasiszták). Anarchista terrorizmus tagjai forradalmároknak nevezik magukat. Muködésük 1920-ig volt gyakori, ma már csak elvétve fordul elo 5 Terrorism in context, The Pennsylvania State University Press oldal. Christopher C. Harmon: Terrorism today. London: Frank Cass, XIX oldalak. 6 Charles Townshend: Terrorism Oxford University Press oldal. 60

6 ilyen terrorcselekmény, elsosorban a globalizáció elleni tiltakozás kísérojeként. 7 A nemzetközi terrorizmust a legpontosabban Clarie Sterling határozta meg az 1980-as években, majd e fogalom segítségével Alexander Haig, volt am e- rikai külügyminiszter azzal vádolta a volt Szovjetuniót, hogy kiképzéssel, pénzzel, anyagi eszközökkel és fegyverekkel látja el a külföldi terroristákat és szervezeteket. Az elobb említett személyek olyan egyesített világszervezetet írtak le, amelyet akkor a Szovjetunió irányított. Ez nyilvánvaló tévedés, ugyanakkor a fogalom mégis általánossá vált a szakirodalomban. 8 Természetesen igaz, hogy a terrorizmus az 1970-es évektol nemzetközi jelenséggé vált. Ebben nagy szerepe volt az akkori kereskedelmi rendszernek, a katonai szembenállás politikai, ideológiai, gazdasági és katonai hátterének. Ugyana k- kor ebben az idoben jelentek meg a repülogép eltérítések, mint a terrorcselekmények egyik igen közkedvelt fajtája. Csehszlovákia ekkor kezdte el exportálni a semtex robbanóanyagot, amely jellemzoinél fogva szinte ajándék volt az eroszakos cselekmények vé grehajtására alakult terrorszervezeteknek. Jelentos szakirodalma van az internacionális, a globális, a transznac ionális jelzokkel illetett terrorizmusnak, ami azt is jelenti, hogy sok kutató még ma is összemossa egy jelenségé a terrorizmust. Véleményünk szerint, a különálló terrorista csoportok között ma nem biz o- nyított az együttmuködés, még akkor sem, ha egyes szervezetek sejtjei több országban megtalálhatók. A terrorszervezetek általában más-más politikai célok megvalósításáért küzdenek, a szervezet legtöbb esetben titkosan muk ö- dik, ez ellentmond az együttmuködés lehetoségének. Hasonló pontatlanságok fedezhetok fel az államilag támogatott terrori z- mus vizsgálata során is. Ennek a jelzonek a túlhangsúlyozása még titkosabbá teheti a terrorszervezeteket, a gyakran hangoztatott bandita állam vagy lator állam és a gonosz tengelye kifejezések a terrorizmus valódi jelle m- zoirol elvonják a figyelmet, valamint nehezítik a terrorizmus elleni harc megszervezését. Az elmúlt években világossá vált, hogy a terrorszervezeteknek egyre nagyobb a lehetoségük a vegyi, biológiai, nukleáris eszközökhöz való hozzájutáshoz. Ez azt jelenti, hogy az ilyen eszközökkel végrehajtott terrorcsele k- mény soha nem látott léptéku pusztításra képes. Továbbá, a technikai értelemben vett kockázatok növekedtek megjelent a szuper-terrorizmus. Szovjetunió szétesésével megteremtodött a lehetosége a tömegpusztító feg y- 7 Ferwagner Péter Ákos Komár Krisztián Szélinger Balázs: Terrorszervezetek lexikona, Gavrilo Principtol Oszama Bin Ladenig. Maxim Könyvkiadó, Szeged oldalak. 8 Charles Townshend: Terrorism Oxford University Press oldal. 61

7 verek gyártásához szükséges tudás szétáramlásának is. Igaz, ez az állítás sehol nem bizonyított a szakirodalomban. Lélektani szempontból felvetodik a kérdés: a terroristák készek-e alkalmazni a tömegpusztító fegyvereket? Ugyanakkor a szakemberek azt állítják, hogy a kérdés feltevése mögött néhány állam agresszív külpolitikai törekvése fedezheto fel. A kérdést részletesen vizsgálja két német szakérto, akik reális lehetoségét látják ugyan a terroristák tömegpusztító fegyverekhez jutásának, ugyanakkor a nemzetközi öszszefogás fontosságára hívják fel a figyelmet a kereskedelem ellenorzése ter ü- letén. 9 A szuperterrorizmus közkedvelt témája a híradásoknak, ez értheto is, hiszen kihasználják azt a lélektani problémát, hogy a tömegpusztító fegyverek, a radioaktív sugárzás, a kórokozók, a különbözo vegyi anyagok többsége láthatatlan, ezért rövid ido alatt tömeges lehet a fertozés megbetegedés. A széls o- séges terrorszervezetek számára a hozzáférheto eszközök egyre bovülo leh e- tosége alapján az emberek állandó félelme nem alaptalan. 10 Az államok automatikusan törvénytelennek tekintik az eroszakot, ha azt nem az állam alkalmazza. A világon sokan úgy vélik, hogy csak az államnak van joga eroszakot alkalmazni. Ez azonban felveti a kérdést: az eroszak törvén y- telen alkalmazása egyben igazságtalan is, vagy a törvényes alkalmazás iga z- ságos? Általában a társadalom tagjaiban a terrorizmusról a legrosszabb kép alakul ki. A terroristák arcnélküli gyilkosok, jellemzi oket az eroszak. végtelen gonoszság a jóság ellen támad, és többségében az ártatlanok közül szedi az áldozatokat, cél nélkül gyilkolnak. hangoztatják a híradások szinte minden idoben. Ugyanakkor pontosan tudjuk, hogy valamennyi terrorszervezet po n- tosan indokolja, politikai, vallási és más alapon, a terrorcselekmények végr e- hajtásának okát. Továbbá, gyakran elofordul a társadalom képmutatása is a terrorizmussal ka pcsolatban: ha a terrorcselekmény ellene történik, akkor tagjai felháborodnak, de nem ritkán elofordul az állami támogatás egyes terrorszervezetek esetében Richard H. Shultz and Andreas Vogt: It is War! Fighting Post-11 September Global Terrorism through a Doctrine of Preemtion. In. Terrorism and Political Violence Volume 15. Spring Number oldalak. Chris Quillen: Terrorism with Weapons of Mass Destruction. In: Terrorism and Political Violence szám oldalak. 10 Avishag Gordon: Terrorism and computerized databases: An examination of multidisciplinary coverage. In: Terrorism and Political Violance szám oldalak. 11 Chris Quillen: Terrorism with Weapons of Mass Destruction. In: Terrorism and Political Violence szám oldalak. 62

8 A terrorszervezetek igyekeznek a legkorszerubb eszközöket alkalmazni a terrorcselekmények végrehajtásához. Ez azt eredményezi, hogy az ellene való harc is folyamatosan korszerusödik. Másképpen, ebben a küzdelemben min d- két fél folyamatosan erosíti egymást. A bevezetoben említettük, hogy a terrorizmus fogalmának számtalan változ a- ta létezik. Ugyanakkor ezek közül egyet célszeru lenne valamennyi államnak, szervezetnek elfogadni, és ennek alapján szervezni a terrorizmus elleni harcot. Véleményünk szerint a fogalom megalkotásra való törekvés helyett, a témával foglalkozóknak inkább a terrorizmus változatait, az ok-okozati öszszefüggéseket kellene kutatniuk. Teljesköruen elemezni a terrorizmust, a terrorcselekmények jellemzoit, vizsgálni annak társadalmi és személyiséglélektani hátterét. Más szóval, az összes lehetséges szakembert bevonni a kutatásokba. A TERRORIZMUS JELLEMZOI A kutatók véleménye szerint a 21. század terrorizmusa már nem egyes személyek életét veszélyezteti, hanem az országok, régiók biztonságát és gazd a- ságát fenyegeti, vagy fejlodésüket hosszabb ideig akadályo zza. A nemzetközi terrorizmus a korábban alkalmazott kutatási módszerekkel nehezen vizsgálható, az ellene folytatott harc sem lehet sikeres hagyományos módszerekkel. Ez azt jelenti, hogy az ellene való harcban olyan eszközökre is szükség van, amelyek egyébként ellent mondanak a demokratikus államban elfogadott értékeknek és szabályoknak. Más szóval, érzékeny egyensúlyt célszeru létrehozni a szabadság, a demokrácia és a biztonság között. Az állampolgár joggal várja el, hogy biztonsága érdekében az állam minden eszközzel akadályozza meg a terrorcselekményeket. Ugyanakkor nehezen viseli el, ha jogaiban és szabadságában korlátozzák. Ezt az ellentmondást kell feloldani a terrorizmus elleni harc során. A terrorizmus, mint társadalmi és személyiség-lélektani probléma vizsgálatához szükségünk van a terrorizmus és a politika kapcsolatának-, a terrorizmus és a fegyveres küzdelem összefüggéseinek-, a terrorcselekmények folyam a- tának vizsgálatára, valamint a terrorista szervezetek lehetséges stratégiájának az elemzésére. 12 A terrorizmus és a politika kapcsolatát elemezték továbbá Christopher C. Harmon: Terrorism today. London: Frank Cass, XIX oldalak. 12 A vizsgálathoz és az elemzéshez felhasználtuk a Charles Townshend: Terrorism, Oxford University Press és a Terrorism in context, The Pennsylvania State University Press címu kiadványokat. 63

9 Nagy Miklós Mihály és Forgács Balázs korábban megjelent tanulmányukban. A szerzok egymástól függetlenül a terrorcselekmények politikai hátterére, hadelméleti megközelítésben, valamint a gerilla hadviselés jellemzoire világítottak rá. Véleményünk szerint munkájukkal elosegítették az ok-okozati öszszefüggések, valamint a terrorizmus geopolitikai, geostratégiai hátterének megértését. 13 Az elozo században a terrorizmus és a gerilla tevékenység (hadviselés) szorosan összekapcsolódtak. Egyetlen valódi különbség közöttük, hogy a gerillák kifejezetten hatalmi, katonai célpontokat támadtak, de ez nem minden esetben volt így. A gerillák er oszakos cselekményekhez azért folyamodnak, mert nyílt, a tényleges katonai erovel szembeni hadviseléshez nem rendelkeznek elegendo erovel és felszereléssel. A gerillaszervezetek általában eros politikai elnyomás körülményei között szervezodtek. Bázisaikat olyan területeken rendezték be, amely nehezen megközelítheto, katonai erovel csak nagy veszteségek árán pusztítható eredményesen. A terrorizmus elleni harcban a világ országainak többségénél megfigyelheto a politikai elkötelezettség vagy a politikai célkituzés. Ezek az országok politikai, gazdasági és más érdekek alapján, vagy a demokratikus értékek védelmére hivatkozva vesznek részt a harcban. Néhány állam esetében éppen az elszenvedett terrorcselekmény miatt a határozott politikai akarat, a társadalom támogatottsága tette lehetové a fegyveres erok, a különleges muveleti erok alkalmazását, az anyagi és pénzügyi források fokozott felhasználását. Ezek a megállapításaink teljes mértékben támaszkodnak Clausewitz korábbi eredményeire: a háborúban alkalmazott eroszak nagysága szorosan összefügg a háború politikai céljaival. Minél fontosabb politikai célokért folyik a háború, annál magasabb szintu az alkalmazott eroszak. 14 Ezt a problémát elemzi Nagy Miklós Mihály a korábban említett tanulmányában, számos példán keresztül magyarázza a terrorizmus és a politika viszonyát. Az említett szerzokre hivatkozva: a terrorizmus jellemzoinek vizsgálatakor azért fontos a politikai akarat célkituzés vizsgálata, mert választ kapunk egy régen megfogalmazott kérdésre. Szervezetek, csoportok tagjai miért gyilkolják le emberek százait? Másképpen fogalmazva, a terrorszervezetek által végrehajtott terrorcselekmények mögött minden esetben megtalálhatók a szervezet muködésére jellemzo politikai célkituzések, a vélt vagy valós politikai és más jellegu követelések. 13 Nagy Miklós Mihály: A terrorizmus hadelmélete. KAPU június-július oldalak. Forgács Balázs: Háború és hadikultúrák. Új Honvédségi Szemle szám oldalak. 14 Clausewitz Carl von: A háborúról. I. kötet Zrínyi Kiadó, Budapest,

10 A terrorizmus lélektani nyomásgyakorlás útján is érvényesül. A legn agyobb hatóereje a csoportos félelem, amely ma már a világ bármely részében elofordulhat. A rémhír és a pánik a legnagyobb zavart kelto jelenség. A terrorszervezetek politikai célkituzéseik megvalósításához a társadalmi-politikai eroviszonyok szimbolikus értelmezését is felhasználják. A terrorcselekm é- nyekkel a szabályos politikai folyamatok bonyolultsága, a döntéshozatal folyamata rövidre zárható. Ehhez csak egy rövid megjegyzést kívánunk tenni: a terroristák, a külso szemlélo szemében gyakran és zavarbaejtoen teljesen normális emberek. Ugyanakkor a legnagyobb hid egvérrel indulnak gyilkolni. Ha a terrorista az egyszeruség fanatikusa, akkor nagyon sok állampolgár szintén az lehet. 15 A fegyveres küzdelem és a terrorcselekmények között nagy a hasonlóság, hiszen a fegyveres küzdelem is félelmet kelt az emberekben. Mindkettoben az eroszak nem csak mellékhatás, hanem elsodleges cél. A középületek, szimbólumok rombolása az erot, a terrorszervezet nagyságát vetíti a megf é- lemlített tömegek felé. 16 A terrorcselekmények sikeres végrehajtása a legjobb propaganda a végrehajtó szervezet erejének igazolására. egyetlen terrorcselekmény sikeres végrehajtása nagyobb eredményt fejthet ki néhány nap alatt, mint ezernyi röpirat. Mindenekelott felébreszti a lázadás szellemét, és merészséget ad. Ez alapján nyilvánvaló lesz, hogy a fennálló rend nem olyan eros, mint gyakran gondolják. fogalmaztak az eszerek Oroszországban. 17 Az a megkülönböztetés, hogy a háborút államok vívják, a gyengék meg terrort alkalmaznak, óvatosságra inti a szakembereket. Ebben az esetben figyelmen kívül marad, hogy a gerilla hadviselés nem a fegyveres küzdelem szabályai szerint zajlik, és az aszimmetrikus hadviselés jellemzoit tükrözi. 18 A terrorizmus lényege, a nyílt ütközetek tagadása. A terrorcselekmények elemzése azt mutatja, hogy a terroristák úgy választják meg célpontjaikat, hogy kizárják az önvédelem leh e- 15 Bolgár Judit Szternák György: A terrorcselekmények társadalmi és személyiséglélektani háttere. Eloadás a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen, november Encyclopaedia of World Richard Clutterbuck: Terrorism, Political Violence and European Security. In: Armed Forces szám oldalak. 17 Pjotr Lavrov: A társadalmi forradalom és az erkölcs feladatai In. Rapoport David and Yonah Alexander (eds.) The Morality of Terrorism Oxford, Oxford University Press, Koszegvári Tibor: A nemzetközi terrorizmus elleni harc katonai területei és feladatai. Egyetemi jegyzet, Budapest Forgács Balázs: A háború és a hadikultúrák. Új Honvédségi Szemle szám oldalak. 65

11 toségét. A legváratlanabb idopontban, a legváratlanabb helyszínen csapnak le védtelen áldozataikra. Mindig lépéselonyben vannak. A fegyveres küzdelem törvényeit és törvényszeruségeit nem ismerik. Erkölcsi elveik más ideológiákból erednek, a siker érdekében ártatlan embereket pusztítanak el. Ugya n- akkor a történelembol számos példát tudunk hozni arra, hogy az ártatlanság viszonylagos. Másképpen, a terrorcselekmények célpontjai objektív értele m- ben lehetnek ártatlanok, de mindenképpen védtelenek. A gerilla hadviselésre nem jellemzo a folyamatos fegyveres tevékenység, sot a harcok akár szün e- telhetnek is. Ebben az esetben rendkívül fontos, hogy a terrorszervezeteknek társadalmi támogatottságuk-, az ellenségtol védett bázisuk legyen. Ez a bázis lehet a saját országban, de lehet másutt is, lényeg: a helye lehetoleg kev esek elott legyen ismert. A terrorizmus és a fegyveres küzdelem közötti lényeges különbség, muködési logikájukban rejlik: a fegyveres küzdelem (háború) végso soron kényszeríto ereju, míg a terrorizmus hatáskelto. A háború politikai, fizikai-, a terrorizmus mentális jelenség. A terrorizmus lényege er oszakos (fegyveres) cselekmény fegyvertelenekkel, védtelenekkel szemben. Ugyanakkor Nagy Miklós Mihály azt javasolja a kutatóknak, hogy az utóbbi évek konfliktusokkal összefüggo történéseit fegyveres küzdelemként vizsgáljuk. 19 A terrorizmus hadtudományi alapon történo vizsgálata közelebb viszi a kutatókat az ok-okozati összefüggéseinek feltárásához, belso természetének megértéséhez. A Clausewitz által megadott háború fogalmat elfogadva, a terrorizmus esetében is célszeru vizsgálnunk a terroristák által elérendo politikai célokat, ha vannak ilyenek. Azt mondja Nagy Miklós Mihály, hogy ezeket a politikai célokat a terrorcselekmények nehezen fedik fel, így a valódi okok kutatása átfogó vizsgálatot igényel az iszlám- és más terrorizmus esetében. Másképpen, a nyugati demokrácia terjesztése, a diktatúra megdöntése az egyik részrol, az iszlám vallás terjesztése a másik részrol csak fél igazság, a valódi ok a geopolitikai, geostratégiai összefüggésekben keresendo. Ennek alapján bizonyítható mind két fél esetében a terrorcselekmények és a terrorizmus elleni harc politikai célkituzés nélkül nem lehetséges. Visszatérve Clausewitzhez, az eroszak alkalmazása a politikai akarat érvényesítése érdekében. 20 A politikai akar a- tot, politikai célkituzést célszeru tehát felkutatnunk a terrorizmus jellemzoinek vizsgálatakor. Más megközelítésben a terrorcselekmények folyamatában három idoszak különböztetheto meg, állítja Charles Townshend a már említett könyvében. Ezek a következok: a figyelem megragadása: sokk, félelem, rettegés stb. Az 19 Nagy Miklós Mihály: A terrorizmus hadelmélete. KAPU június július oldalak. 20 Clausewitz Carl von: A háborúról. I. kötet Zrínyi Kiadó, Budapest, oldal. 66

12 üzenet közvetítése, mit akar a terrorcselekményt végrehajtó terrorszervezet? Az állam válasza: harc vagy meghátrálás? Az elso szakasz a legközvetlenebb szakasz, mert a demokráciában a rend, a lakosság mindenoldalú biztonsága arra készteti az államot, hogy ennek érd e- kében törvényeket alkosson. Ezeknek a törvényeknek terrorcselekményekkel történo megsértése sokkot vált ki a társadalom tagjaiból. A védtelenek elleni merénylet fokozza a félelmet, a bizon ytalanság érzetet. Ekkor történik meg a társadalom figyelmének a felkeltése, az addig titokban lévo, vagy tudottan, de titkosan muködo terrorszervezet színre lépése. A második szakaszra vonatkozó kérdés rámutat a terrorizmus, mint jelenség bonyolultságára, a nehezen kiszámítható lépések sorozatára. Viszonylag egyszerubb a terrorcselekmény végrehajtása után a helyzet, ha a terrorszervezet vállalja azt, bemutatkozik, megjelöli stratégiai céljait, követeléseit. Ha a merényletet elkövetok hallgatnak, akkor a szemtanúk, a politikai hatalom, a bunüldözo szervek, a média tölti ki az üres helyet. Ebben az esetben az eredmény igen változatos. Az elemzésünk során mindkét változatra sajnos egyre több példa áll a rendelkezésünkre. Véleményünk szerint a második esetben a hivatalos vélemények legtöbbször elvont fejtegetéseket tartalmaznak, rosszabb esetben a megtámadott állam törekvéseit tükrözik vissza. Különösen veszélyes lehet ez a helyzet akkor, ha az állam külpolitikai törekvései lelhetok fel a nyilatkozatok mögött, és a törekvések végrehajtása érdekében manip ulálják a közvéleményt. A harmadik szakaszban a terrorcselekmények összetettsége miatt az állam válaszai is sokszínuek lehetnek. Amennyiben a terrorszervezet követelései ésszeruek, akkor elméletileg azok teljesíthetok. Ugyana kkor erre nagyon kevés példát lehet találni a szakirodalomban. A nagyobb léptéku, általában politikai természetu követeléseket az állam nem akarja teljesíteni. Ebben az esetben a terrorcselekményekre az állam nem meghátrálással, hanem harccal válaszol, még akkor is, ha a cél nehezen valószínusítheto. Megkezdodik a terrorszervezet elleni önálló vagy nemzetközi méretu harc, a terrorcselekm é- nyek folyamatosan egymást követik, a terrorszervezetek képességétol függ o- en, azok felszámolásáig. Thomas Perry Thornton, brit szakérto a terrorista szervezetek lehetséges stratégiáit átfogóan elemezte az 1960-as években. 21 Véleményünk szerint ez az elemzés még napjainkban is megállja a helyét. Ez a stratégia függ attól, hogy a terrorszervezet milyen helyet foglal el a társadalomban. Hasonló elemzést 21 Thornton, T. P., Terror as a Weapon of Political Agitation. New York, Free Press of Glencoe, In. Charles Townshend: Terrorism Oxford University Press oldal. 67

13 végzett a témában Michel Wieviorka is. 22 O elsosorban azt vizsgálta, hogy a terrorszervezet milyen tevékenységet folytat a társadalmi elfogadottság érd e- kében. Hogyan gyozi meg a közvéleményt vélt vagy valós politikai célkit u- zéseirol. A szerzok véleményét figyelembe véve, megállapítható, hogy a sokszínuség mellett két alapveto változat különítheto el a terrorszervez etek stratégiájának vizsgálata során. ELOSZÖR, a kényszeríto terrorizmus, amely rendszerint korlátozott szereppel bír a társadalom életében. Célja a terrorszervezet biztons á- gának, titkosságának megorzése. Ezt úgy éri el, hogy elrettenti a lakosságot attól, hogy tájékoztassa a biztonsági eroket a szervezetrol. A cél eléréséhez a szervezet általában kiterjedt felderíto hálózattal rendelkezik, és azonnal megtorolja az árulást. MÁSODSZOR, az agitációs terrorizmus, rendszerint hosszú távú stratégiai célkituzése van, amely forradalomban vagy nemzeti felszab a- dításban jelenítodik meg. Thornton és Wieviorka kutatási eredményei ma is megállják a helyüket, igaz napjainkban a szakemberek tovább finomították a felosztást. A kényszerítést ma már az engedelmesség és a behódolás szavak váltották fel, amelyek pontosabban jellemzik a terrorszervezetek stratégiai célkituzéseit. Ezzel együtt megjelentek olyan kifejezések is, mint roko n- szenv, eszmei és erkölcsi támogatás. Az ilyen támogatások gyakorlatias megnyilvánulása, a befogadás menekülés esetén, és anyagi, pénzügyi segítségnyújtás a stratégiai célkituzések megvalósításához. Napjainkban a szakemberek beszélnek kiegészíto terrorizmusról, amely egy átfogóbb stratégia szerves része. Ennek a terrorizmusnak általában korlátozottak a célkituzései (bosszú, politikai üzenet, szenzációkeltés, etnikai aut o- nómia követelése stb.). A szerzok kutatási eredményét elfogadva levonható az a következtetés, hogy: a terrorizmus az a jelenség, amely nemcsak az eroszak felhas ználása politikai célból, nemcsak rendkívüli pusztítással járó eroszak, nemcsak a fegyveres terrorszervezetek eroszaka a védtelen lakossággal szemben, hanem az önálló, öntörvényu és dönto politikai stratégia gyakorlati megvalós ítása is. A TERRORIZMUS TÁRSADALMI HÁTTERE Az új típusú terrorizmus kiváltó okaként Resperger István, aki az egyetemünk tanára a katonai szembenállás idoszakát követo politikai, etnikai, vallási ellentéteket és az államokon belüli konfliktusok kiélezodését, az eros 22 Michel Wieviorka: Terrorism in the Context of Academic Research. In. Terrorism in context, The Pennsylvania State University Press oldalak. 68

14 globalizációs hatást jelöli meg. 23 A jegyzetben megállapítását részletesen, példákkal igazolja. Ennek a terrorizmusnak az utóbbi években Végrehajtott véres akciói, valós fenyegetéssé váltak a világ valamennyi társadalma számára. A terrorcsele k- mények mérete, gyakorisága, a végrehajtás módszere új filozófiára utal a terrorista csoportok körében. A csoportok több ország területén szervezo d- nek, több helyen képzik, képezték ki oket. A csoportok jelenleg passzív tagjait fiatal korukban választják ki, minde nnapjukat a vallási, majd a katonai képzés tölti ki. Nagyon eros csoportszellem hatja át a fiatalokat. A kiválas z- tottak, a valahova tartozás eros befolyásoló tényezo az arab világ szegény térségeiben. A terrorista vagy az öngyilkos merénylo példaképnek minosül. A terrorista nemes, rémületet kelto, ellenállhatatlanul lenyugözo, mert egyesíti magában az emberi nagyság két jellemzojét: a vértanút és a host. Tudja, hogy a halálra szentelték fel azon a napon, amikor igaz szívébol megesküdött arra, hogy felszabadítja népét és hazáját. Félelem nélkül megy a halálba, rezzenetlenül hal meg, nem úgy, mint a keresztény öregemberek, hanem mint a hos, aki hozzászokott, hogy a halállal farkasszemet nézzen. 24 Korábban vizsgáltuk a fegyveres küzdelem és a terrorizmus kapcsolatát. Ezen a helyen kell még egy észrevételt tennünk: A fegyveres küzdelem és a terrorizmus különbségének napjainkban legfeltunobb eleme, hogy a terrorcsele k- mények végrehajtásában megnott a nok szerepe. Az 1970-es években a nok aránya 30 százalék volt, különösen a német és az amerikai terrorszervezetekben. A noi terroristák fanatikusabbak, és jobban turik a szenvedést. Motiv á- cióik jellemzoen érzelmiek, és nem ingatják meg oket a nehézségek állítják a szakemberek. A terrorizmus társadalmi hátterét vizsgálta Szabó János, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem professzora, aki tanulmányában a politikai és a kriminológiai háttér legfontosabb részleteit fogalmazta meg. 25 A szerzo eredményeit elfogadva megállapíthatjuk, a terrorizmus akkor kapott új értelmezést, amikor a társadalom az eroszakot kizár ólagos jogává tette. Ezzel felelos lett a társadalmi szintu vitás kérdések rendezésére, a sokféle érdekek alapján megosztott csoportok között, ha kell, eroszak alkalmazásával. A terrorizmus, a terrorszervezetek és azok tagjai nem különíthetoek el a társad a- lomtól és az arra jellemzo politikától. A terrorszervezetek ebben a kör nyezet- 23 Resperger István: Az iszlám világ és hatása a biztonságra Egyetemi jegyzet, Bud a- pest, Philip Pomer: Russian Revolutionary Terrorism, In. Terrorism in context, The Pennsylvania State University Press oldal. 25 Szabó János: A terrorizmus politikai és kriminológiai értelmezése. Hadtudomány, szám oldalak. 69

15 ben, különbözo módszerekkel, titkos vagy nyílt formában akarják érvényesíteni céljaikat. A társadalmon belül a terrorcselekmények végrehajtására való hajlam kialakulásának több oka lehet állítják a szakemberek. Vizsgáljunk meg ezekbol néhányat, a legjellemzobbek közül. A terrorcselekmények helyzeti oka: Más, sikeresen végrehajtott terrorista cselekmények. Az egyének, csoportok félelme, indulata a társadalmon belül. Ennek oka lehet a vallási vagy etnikai kisebbség. Vallási szokások, hagy o- mányok. A csoport ráhatása az egyénre. A csoportnál, egyénnél meglévo fegyverek, robbanóanyagok, amelyek adják a terrorcselekmények végrehajt á- sának eszköz lehetoségét. Ideológiai, vallási elkötelezettségek. Adatok az ellenségrol, célpontról, és készenlét a feladat végrehajt ására. A terrorcselekmények fenntartó oka: A terrorcselekmények végrehajt ására történo nevelés. Ez lehet hagyományon alapuló is, különösen akkor, ha a családban már hajtottak végre sikeres terrorcselekményt. Speciális kiképzés az egyén korának megfeleloen. A csoport ráhatása az egyénre. Korábbi terrorcselekmények áldozata a családban, csoportban. Az egyén félelme a csoporttól, a vallási hagyományoktól. Elnyomó eroszakos viszonyok a csoportban, a közösségben. A terrorcselekmények erosíto oka: Az egyén nem megfelelo kapcsolatai, neveltetése, körülményei. Pszichológiai sérülékenység, zavarok. Korábbi sikeres terrorcselekmények hatása az egyénre és a csoportra. Befolyásolt ismeretszerzés, nevelés. Az egyén félelme. Rossz gazdas ági, egészségügyi és szociális körülmények. A rossz körülményekbol való kiút lehetoségei. A terrorcselekmények egyéni oka: Egyéni és családi hajlam az agresszivitásra (genetikai körülmények). Háborús tapasztalatok, a sikerek szerepe a nevelésben, kiképzésben. Versengés a sikeres terrorcselekmény végrehajtására. A csoport anyagi és erkölcsi elismerése utáni vágy, a hosszerep, vallási fan a- tizmus. Törekvés a vezetoi beosztásra a csoporton belül. A megélhetéshez szükséges források állandó hiánya. 26 Véleményünk szerint az okok ennyire tisztán nem különíthetok el, hiszen a társadalmi folyamatok sem egyszeruek. Különösen akkor nem, ha a társadalmon belül, vagy más társadalommal szemben ellentétek figyelhetok meg. Sajnos napjainkban mindkettore számos példa hozható fel. Ralph Peters, amerikai szakember szerint a terrorszervezetek a szervezodés idoszakában a társadalom következo rétegeiben végeznek agitációt, mozg ó- sítást 27 : Eloször, a társadalom szegénységben élo tagjai között, akiknek belátható idon belül nincs esélyük a jobb életvitelre. Másodszer, azok a fiatalok, 26 Forrás: Terrorism in context, The Pennsylvania State University Press oldal. 27 Ralph Peters: The new warrior class. Parameters, Vol. 24. No. 2. Summer

16 akik a szegénység miatt nem tanulhatnak, vagy a háború (polgárháború) elpusztította az iskolákat, ezért nincs tanulási lehetoségük. Ebbe a csoportba tartoznak azok is, akik munkanélküliek. Harmadszor, azok, akik politikai, vallási vagy más meggyozodésbol elfogadják a terrorszervezet célkituzéseit, késztetést éreznek a fegyveres harcra, a gyilkolásra, az öngyilkos terrorcselekmények végrehajtására, vélt vagy általuk valósnak hitt indokok alapján. Negyedszer, mindazok, akik a háború, polgárháború, belso hatalmi vált ozás miatt elvesztették állásukat, a feloszlatott eroszakszervezetek (fegyveres- és biztonsági erok, rendorség) tagjai voltak. Ezek az emberek minden feladat végrehajtására jelentkeznek, ahol a korábban megszerzett szaktudást jól megfizetik. Természetesen léteznek a társadalomban más rétegek is, akik elfoga d- ják a terrorszervezetek politikai célkituzéseit. A modern társadalmak a terrorizmust, mint a társadalom nemkívánatos jele n- ségét kriminológiai szempontból is elítélik. Ezzel a kérdéssel szakértok nem lévén. nem kívánunk foglalkozni csak annyiban, amit a címben fo g- laltak vizsgálata igényel. Általában az említett társadalmak a terroristákat bunözoi elítélés alapon kezelik. Az államok többsége a politikai és a krim i- nológiai megítélést határozottan különválasztja. Erre azért van szükség, mert jelenleg csak ennek alapján van mód a nemzetközi méretu üldözésükre. A terrorizmus a társadalmi cselekvés egyik formája. A társadalom politikájával, muködési rendjével, formájával szemben más politikai cél megvalósítása, vagy az elozoek teljes megváltoztatására való törekvés. A terroristák által alkalmazott módszerek mögött minden esetben megtalálható a politikai cél. Érdekük, hogy a megfélemlített személy, csoport, hatalom teljesítse a követeléseket. A terrorizmus és a politikai cél közötti összefüggéseket elemezte Johan Galtung, akinek magyarul megjelent tanulmánya hasznos olvasmány a témával foglalkozók számára. 28 Ennek alapján a terrorizmus különbözo megnyilvánulási formái jól elemezh e- tokké válnak. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, amit a bevezetoben mondtunk a geopolitikáról és geostratégiáról, mint vizsgálati módszerrol. Más szóval, a terrorizmus elemzése csak egy, nála sokkal bonyolultabb viszonyrendszerben végezheto el tudom ányos igényességgel. Az izraeli-palesztin szembenállás eseményeit elemezve legtöbbször megdö b- benten állunk az öngyilkos terrorcselekmények láttán. Önkéntelenül megf o- galmazódik a kérdés: mi indokolja, hogy ezek a fiatal férfiak és nok feláldo z- zák az életüket? Ezt csak akkor tudjuk megérteni, ha ismerjük a Korán tanítását. Harcoljatok ellenük, amíg nem lesz több megkísértés, s míg a hitvallás csupán Allahé lesz! Ne lankadjatok, és ne szólítsatok a békére, hiszen ti fog- 28 Johan Galtung: A terrorizmus okairól és megszüntetésérol. Eszmélet 17. száma november. Budapest. 71

17 tok felülkerekedni! Vagy úgy vélitek, hogy bemehettek a Paradicsomba anélkül, hogy Allah megtapasztalhatta volna elotte azt, hogy kik azok köztetek, akik buzgólkodtak a harcban érette, s kik azok, akik állhatatosak? És ne mondjátok azokról, akik a halálukat lelték Allah útján, hogy halottak lenn é- nek! Ellenkezoleg! Élok ok a túlvilágon 29 A tanulmány további részében ezzel a kérdéssel kívánunk foglalkozni. A TERRORCSELEKMÉNYEK SZEMÉLYISÉG- LÉLEKTANI ÖSSZEFÜGGÉSEI A terrorizmus és az öngyilkos terrorizmus, mint extrém magatartási megnyilvánulás valószínuleg lélektani szempontból nem azonos identifikációs folyamat eredménye. Annak elemzése, hogy mint a tanulmány is említi már a bibliában is találkoztunk olyan cselekménnyel, amely a mai definíció szerint terrorizmusnak, öngyilkos terrorizmusnak minosítheto. (v.ö.: Sámson öngyilkos akciója), megfigyelheto, hogy a zsidó-keresztény kultúrában is van példa terroristának minosítheto akcióra. Ezeknél mindig megjelenik egy, az emberi élet tiszteletére épülo ethosz, tehát sosem olyan tömegek ellen irányul, akik ártatlanok, vétlenek. Az iszlám kultúrában ezzel szemben a kultúra a vallás egyeduralma, illetve arra való törekvés a meghatározó. A megsemmisíto akció elsosorban a más kultúrához tartozó vétlenek, ártatlanok ellen irányul, mintha tolük akarnák kikényszeríteni azt, hogy saját fajtájuk ellen fordulja nak. A két kultúra csoport ugyan közös gyökeru, mégis az tapasztalható, hogy az emberi élethez való értékviszonyban lényeges eltérés van köztük, jóllehet mindkét kultúrkör terrorista jellegu cselekménye mögött a hos és mártír kultusza, valamint a központi hatalom iránti feltétel nélküli bizalom és engedelmesség szerepel. Úgy tunik tehát, hogy a terrorista és az öngyilkos terrorista is személyiség é- ben lehet olyan éretlen, alacsonyabb pszichikai fejlodési szinten megrekedt személy, aki szociális helyzetétol, muveltségétol és kultúrához tartozásától függetlenül gyermekként vagy anarchista serdüloként viszonyul a világhoz. A gyermekies magatartás hátterében egyrészrol elsosorban a biztonságra törekvés, a családhoz tartozás szükséglete jelenik meg, mint alapveto pszi- 29 Rostoványi Zsolt: Az iszlám a XXI. század küszöbén, Aula Budapest,

18 chikai szükséglet, 30 így az olyan lelki ráhatás, mint a befolyásolás, valamint a manipuláció, amely az adott személy elemi érték és normarendszeréhez, valamint vágyteljesíto fantáziavilágához közeli tartalommal és módszerrel tudja realizálni az agymosási technikát, jó eredménnyel prognosztizálható. Ahhoz azonban, hogy a megfelelo alanyt az adott feladatra kiválasszák és kiképezzék a nevelési kultúrával kapcsolatos elmélyült ismeret szükségeltetik. Tudomásul kell vennünk ugyanis, hogy azok a gyermekek, akiknek neveltetése zárt, szigorú normákhoz igazodó, elsosorban a nélkülözésre, önmegtartóztatásra nevelo elvek és módszerek alapján történik, fogékonyabbak lesznek olyan értékrend elsajátítására, ahol az emberi életnek viszonylag alacsony értéktartalma van. Azok a gyermekek továbbá, akinek nevelésében túlnyomórészt a büntetést; jobb esetben a jutalommegvonást és elvétve a jutalom kilátásba helyezését alkalmazzák motiváló eszközként késobbi életükben is fogékonyabbak lesznek a megtorlás, büntetés, önbüntetés szélsos é- gesebb, agresszívebb formáira. (A terroristák többségükben nem gyer ekek, így ez az állítás nem állja meg a helyét!) A gyermekies magatartás másik befolyásolási lehetosége annak az úgynev e- zett irracionális szorongásnak a kihasználása, amely egyébként a labilisabb idegzetu, vagy a pszichikailag fokozottabban megterhelt felnottnél is megjelenhet. Ez a fajta irracionális szorongás olyan fantáziaképekben manifesztálódik, amely halállal, az elmúlással, a váratlannal és ismeretlennel való találkozás projiciálásában tárgyiasul. Ez a fokozott halálfélelem az ismeretlentol való neurotikusszorongás depresszív állapotban akár paradox módon öngyilkossági gondolatokhoz, súlyos esetben öngyilkossági kísérlethez is vezethet és ennek a lelki állapotnak cinikusan célirányos kihasználása, megkönnyíti az akcióra felkészítok dolgát. Az irracionális félelmek, szorongás, alacsony önértékelés tehát felnott korú embernél is olyan negatív énkép stabilizálódásához vezethet, amely az aktuálisan megélt életet leértékeli egy a fantáziavilágban megélt irreális cél elér é- séhez képest, ahol a vágyteljesíto fantáziaképek könnyen kondicionálhatók olyan cselekvésképekkel, amelyek realizálása csak az élet eldobása árán lehetséges Lásd: A motívumok hiearchiája Maslow szerint. In: A pszichológia alapjai. Szerkesztette: Bernát László Révész György Tercia Kiadó Budapest, old ábra 31 Chris Dishman: Terrorism, Crime and Transformation. Studies in Conflict and Terrorism szám. Brigitte Sauerwein: Terrorismus Forsetzung von Krieg mit anderen Mitteln? In: Allgemeine Schweizerische Militärzeitschrift szám oldalak. 73

19 Minél korábbi szinten reked meg személyiség fejlodése, minél inkább gyök e- rében irtják ki az egyén autonómia iránti törekvéseit annál erosebben kiváltható az mérlegelés nélküli magatartás, amelynek jellemzoje a beszukült tudatállapot, és ez vezethet kritikátlan pusztításhoz és önpusztításhoz. Abban az esetben tehát, ha a személyiség pszichikai érési folyamata viszon y- lag korai, éretlenebb gyermeki szinten reked meg könnyebben kondicionálh a- tó ki az önpusztítással is együtt járó terrorista csele kmény. Az öngyilkos terrorista tehát tulajdonképpen olyan álomvilágban létezik, amelyre Mérei Ferenc 32 megfogalmazása szerint a mágikus, animista gondolkodásmód jellemzo. A hagyományos eszközöket használó terrorista viszont inkább egy késobbi pszichikai fejletségi szinten már inkább az instrumentális és indulati agresszió különös keverékeként tervezi és kivitelezi cselekm ényeit. Ez a fajta agresszív magatartásmód ugyanis norma és értékren djét, illetve motivációs bázisát tekintve a lázadó kamaszkor szélsoségesen ellenkon-formista, anarhisztikus jellemzoit tükrözi. Az ismert terrorszervezetek soraiban ugya n- akkor rendkívül jól képzett, magasan iskolázott személyek voltak és vannak! A terrorista cselekményeket elsosorban a személyes túlélésük és biztonságuk lehetséges megorzésével tervezo személyekre tehát inkább a deviáns pubertáskori személyiségállapot je llemzo. Vagyis inkább az anarchista, a mindenkor i szokásrendszernek agresszív módon történo ellenállásra a régi megsemmisítésére, elpusztítására irányuló törekvés az új, a várható tervezése a konstruktív megoldásra törekvés képessége nélkül. A terrorista (és nem az öngyilkos terrorista) énképében a mártír képe háttérbe szorul a hos képéhez képest erosebb önérvényesíto és kevesebb áldozatvállalással járó biztonságra törekvo alapmotívumot mutatva. A racionális, célszeru, gazdaságos és hosszú távú stratégiai gondolkodásra való törekvés itt sem jelenik meg (amely érett felnott személyiség sajátja), de az indulati agresszió levezetési formája hátterében erosebb énvédo, önaktualizáló pszichikai folyamatok valószínusíthetok. A két gondolkodási és cselekvési forma között az a különbség valószínusítheto, hogy az elobbi (már, mint az öngyilkos terroristáé) egy primitívebb, b a- bonásabb tanulási és gondolkodási struktúrára épülo nevelési folyamat eredménye lehet, míg az utóbbi egy fejlettebb tanulási és gondolkodási stru k- túrának, ugyanakkor deviáns vagy aszociális folyamatnak lehet az eredm é- nye. E sorok írói természetesen az európai-amerikai kultúrák társadalmi értékren d- je szerint szocializálódtak. Társadalomtudományi tanulmányaikat is elsosor- 32 In: Mérei Ferenc: Gyermektanulmány kézirat és jegyzet

20 ban ezekben a kultúrákban muködo és publikáló tudósok muveibol merítik. Így csak azokat a morális norma és értékrendbeli sajátosságokat tekinthetik kiinduló paraméternek, amely ezen kultúrák sajátja. Más kultúrák szerint (pl. a távol-keleti kultúrában, elsosorban a japán kult ú- rában) az emberi élet céljával és értelmével kapcsolatos szocializációs értékrend lényegesen eltér az elsosorban több reformot megélt keresztény értékrendet tükrözo európai-amerikai kulturális értékrendtol. Míg az utóbbiban az individuum érdek és értékrendje elobbrevaló, mint a csoport norma és értékrendje, addig az ázsiai közel és távol-keleti kult ú- rákban ez ellenkezo irányban érvényesül. 33 A probléma vizsgálatához éppen ezért integrált, a kulturális pszichológia és a klinikai pszichológia szemléletmódját is tükrözo elemzési mód szükséges. A problémaf elvetés tehát sokoldalú és több lélektani megközelítést igényel. Szerettük volna, azonban ennek a kérdésnek, mint társadalom és magatartás tudományi problémának a vizsgálatát egy új aspektussal is kiegészíteni. Ez az új aspektus öngyilkos terrorista cselekmények személyiség és társadalomlélektani hátterének klinikai pszichológiai megközelítés ben történo exponálása. A pszichológia több irányzata is foglalkozik annak a kérdésnek megválaszolásával, hogy vajon az emberi pszichikum elidegeníthetetlen tulajdonsága-e a gyilkos és öngyilkos ösztönkésztetés, vagy ez a fajta magatartás a kultúra hatása, a szociális tanulás eredménye; amely ilyen módon társadalmi, nevelési ráhatások segítségével korrigálható. Az egyértelmu válasz megadásával a pszichológia a mai napig adós. Mint ahogy az állatvilágban néhány kivételes esettol eltekintve a fajtatársakat pusztító gyilkos és a csoportos öngyilkos magatartásnak racionális magyarázata lehetséges ez ugyanis mindenkor a lét és fajfenntartást szolgálja az ember esetében ez a jelenség sokkal bonyolultabb, ösztön és magasabbrendu késztetésre vezetheto vissza. Az ember ugyanis egyidejuleg biológiai és társadalmi lény és cselekedeteinek mozgatórugója sokkal bonyolultabb, összetettebb, mint az egyszerubb élolények esetében. Az egyszerre gyilkos és öngyilkos cselekmény vizsgálata tehát nem lehetséges másképpen csak egyfajta interdiszciplinális megközelítésben. Módszerét tekintve azonban a klinikai kérdésfeltevés kínálkozik kézenfekvonek. Sajnos a probléma bonyolultsága miatt, sem a társadalom, sem a természettud o- mánynak nem sikerült e kóros társadalmi és egyéni magatartás kezelésére megfelelo módszert találni. A probléma súlyossága miatt azonban érdemes 33 Peter Janke: Terrorism: Trends and growth? RUSI Jurnal szám oldalak. Brigitte Sauerwein: Terrorismus Forsetzung von Krieg mit anderen Mitteln? In: Allgemeine Schweizerische Militärzeitschrift szám oldalak. 75