NNCL v1.0 DALLOS SÁNDOR SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ BUDAPEST DALLOS SÁNDOR ÖRÖKÖSE (DR. KAUTZKY NORBERTNÉ DALLOS VERONIKA), 1984

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "NNCL1036-451v1.0 DALLOS SÁNDOR SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ BUDAPEST DALLOS SÁNDOR ÖRÖKÖSE (DR. KAUTZKY NORBERTNÉ DALLOS VERONIKA), 1984"

Átírás

1 NNCL v1.0 DALLOS SÁNDOR A nap szerelmese SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ BUDAPEST DALLOS SÁNDOR ÖRÖKÖSE (DR. KAUTZKY NORBERTNÉ DALLOS VERONIKA), 1984 ISBN x Szépirodalmi Könyvkiadó Felelős vezető Illés Endre igazgató Szedte a Nyomdaipari Fényszedő Üzem (839680/08) Nyomta az Alföldi Nyomda, Debrecen, 1984 Felelős vezető Benkő István igazgató Felelős szerkesztő Benedek Mihály Képszerkesztő Oszterhuber Etelka Műszaki vezető Ginács László Műszaki szerkesztő Fábián István Megjelent 32,25 (A/5) ív terjedelemben Sz 3686-d

2 Zörrenés hallatszott, nyílt a műhelyajtó, egy viharlámpa nyomult be rajta, egy vastag kendőbe bónyált test, és a tél nyelve úgy nyúlt utána, éhesen és falánkan, mint egy farkasé. De a becsukódó ajtó levágta. - Ancsa jön ébreszteni - mondta az öreg. Valóban Ancsa volt, Lángiék szolgálója, olyan huszonhat éves, formás leány. Szőke. Egy szál ingben volt, ahogy kiugrott az ágyból, afölött az anyjától örökölt, nagy, fekete kendő, lábán papucs, kezében lámpa. Meglátta, hogy a kuckóban világos van, benézett és köszönt. - Kezét csókolom, Atyuskám! S még kezet is csókolt neki. A régi időkből maradt ez fönt, mikor még az anyja a boldog Atyuséknál szolgált, és a férfi valósággal apja volt néki. A boldogság azóta mindkét részről alaposan odalett, de a kézcsók megmaradt. - Ilyen korán fönt vannak már? - kérdezte a leány. - Fent - bólintott az öreg. - Lerajzolt ez a gyerek, aztán meg beszélgettünk. Nézd! - mutatta a rajzot. A lány elvette, nézte. Semmit nem látott rajta, csak azt, hogy hasonlít. - De szép! - s Miskára nézett. - Nem gyerek az már, aki ilyet tud. Miska felé fordult. - Hány éves vagy? Tizenhét? Miska elpirult. - Dehogyis, Aricsa! Februárban leszek tizenöt. A lány ránevetett. - Isten bizony, tizenhétnek látszol. Visszaadta a rajzot. - Tegyék el, mert nekem ébresztenem kell. S ha ezek - intett a horkoló inasokra - meglátják, besúgják a mesternek, az meg nekimegy Miskának, hogy lopja a napot. Tegyenek úgy, mintha maguk is most ébrednének. Kiment, fogott egy zsámolyt, felállt rá. Kivárta, míg az öreg a ládába rejtette a rajzot, és Miska fekvésbe helyezkedett, akkor kirántott egy szál kénes gyufát, meggyújtotta a műhely lámpáját, miközben az inge csaknem térdig húzódott. Miska szeme odasugárzott. Gyerek volt. - Istenem! A lány látta. Akarta. Jól kitartotta a pózt. Lehelte: - Miska! Az lehunyta a szemét, s egész teste remegett. A lány akkor lelépett a zsámolyról, s nagyot kiáltott: - Klapci horka! Pety hogyim! Hogy: Föl gyerekek! Öt óra! Aztán fogta a viharlámpát, kiment, mintha bekapta volna a szél. A műhelyben nagy mozgalom keletkezett. Ha trombitát fújnak meg, talán senki sem mozdul, de ennek a leánynak a hangja úgy beléjük idegződött, hogy ha suttogja is a Klapci horkát, akkor is felébrednek rá. Felugráltak, mindenki futott a bádogbögréjéért, megmerítette a teli rocskában, kiállt az ajtó elé, megszívta a száját vízzel, a két markába köpte, az arcára vágta, s három-négy húzással szétkente rajta. Miska is. Aztán újra kezdődött az egész. Nem sokszor, csak még egyszer. Atyus nézte a nyüzsgést, s Antonon, egy rossz tekintetű, pattanásos tót gyereken állt meg a tekintete. Nem szerette. Besúgónak tartotta. Talán igaza volt, talán nem. Rászólt: - Belül kellene téged megmosdatni, te spion! Kiöblíteni mindenedet, s akkor megpróbálni egy kis embert fújni beléd. Ha ugyan a bőröd befogadná. Anton odakapta a fejét, s gonoszul vigyorgott. - Ni, a vén hollandus! Hát maga még mindig él? Minden este azzal fekszem le, hogy no, holnap mértéket veszünk róla, s íme, még mindig itt rontja a levegőt! Az öreget elöntötte a méreg. - Kuss, fattyú! - dördült rá. - Beleköpök én még a sírodba, ne félj! De még mekkorát! Ha ugyan téged is ki nem lök a föld magából, te alja lélek. Jóka Ádámot ki adta fel? I

3 A gyerek megremegett. - Én nem! - dadogta ijedten. - Hát ki? - vicsorgott az öreg. - Én tudom, hogy ebből a házból indult ki a följelentés, mert nekem megsúgták. Kitől telik ebben a házban ilyesmi? De most ő ijedt meg, hirtelen saját fia jutott az eszébe. A mester. Hogy az is tehette! Úgy megdöbbent, hogy minden vér kiszaladt az arcából. Ez a Jóka Ádám kötélverő volt a városban, derék, kemény magyar ember, s így télire sokszor két bujdosót is elrejtett magánál az összehalmozott kendercsomók között. Most is két ember lappangott nála, de négy nappal ezelőtt valaki feljelentette szegényt, s az osztrák csendőrök elvitték mind a hármukat. Két napig hallatszott a törvényház pincéjéből az ordításuk, ahogy verték őket, harmadnapra elhallgattak. Meghaltak? Továbbvitték őket? Nem tudta senki. Atyusnak csak annyit súgott meg egy törvényházi magyar hajdú felesége, hogy ebből a házból tette valaki a följelentést. Az öreg olyan dermedten ült, mint a jégszobor. Hát lehet, hogy az ő fia? Az övé és az oly gyengéden tiszta s oly drága Sziron Rozikáé? Aki miatt ő itthon maradt, és nem ment vissza többé Hollandiába, ácsolni az iramosívű, szép hajóbordákat? Belül mindene remegett. Antonra mordult: - Jól vigyázz, el ne metsszem a gégéd, te rossz lélek! De a hang üres volt, nem volt benne semmi erő. Öt perc telhetett el így, akkor Ancsa bádogfazékban hozta a reggelit. Az inasok, Miskával együtt, rohantak a kanalaikért, s mint a vademberek, neki a fazéknak. Egy pillanat alatt mindenki a fazék mélyén vájkált, hogy a bableves sűrűjét kanalazza fel. Meg lehetett érteni, hogy mindenki azt kereste, mert most öt óra, s ebédig nem került beléjük egy falat se, közben pedig dolgozni kellett, ahogy csak bírtak, mert másként suhogtak a mester pofonjai. Hát olyanok voltak, mint a vadak, kabátjuk ujjából csöpögött a bizonytalan színű lé, s közben verték, lökték, taszigálták egymást. - Engedj! - Odább! - Mindent te akarsz felzabálni?! Szörpögtek. Faltak. Birkóztak. Ancsa csak rázta a fejét, pedig nem volt kényes. - Úristen - sóhajtott -, olyanok vagytok, mint a vadállatok. Pedig a formátok embert mutat. S egyszerre már csak Miskát látta, a nagy, szőke loboncával, a csontos vállával, amint ott falt és verekedett a többi inas között, s végtelenül megsajnálta. Hát ez is! A Reök István tekintetes úr unokaöccse! A Vidovszky tekintetes úrék barátja! Aki olyan szépen lerajzolta az előbb Atyust! Ez se különb? Ennek is ugyanúgy kell harcolnia az ételért, életért, mint Antonnak és a többinek? Talán ezerszer is látta őket így verekedni, de sohasem jutott eszébe Miskát különválasztani a többitől. Csak ma. Szép legény! - gondolta, s föltelt fénnyel. A cseléd. Tíz éve cseléd, akiben mindent összetapostak már, megtiportak, agyongázoltak, beszennyeztek, aki ment sorsa szerint háztól házhoz, mindenki rongya volt, már huszonhat éves, és akiben néha olyan gyűlölségek bujkáltak az egész emberiség ellen, hogy föl tudott volna gyújtani egy egész várost, s örülni a mások szenvedésének. Vagy megmérgezni az összes kutakat, hogy mindenki pusztuljon el. Most feltámadt, kiszállt önmagából, szinte tizenhat évesen, egy villanás alatt szerelmesen, csodálatosan, s ahogy nézte a verekvő, de haja szőke fényében ragyogó fiút, motyogni kezdett magában önfeledten. - Gyerek! Gyerek! Gyerekem! Mint egy igazi nő: szerető, de anya is egyben. A foga belevaccant. Lenyűgözötten és rogyadozva állt: mit csináljon? Atyus segített rajta, aki nyöszörögve szólt ki félájulatából: - Annus, mi lesz az én reggelimmel? Erre fölébredt álmodozásából, s egyszerre kész volt a terve. Szigorú hangon szólt az inasokra: - Üres már a fazekatok, mars munkára! Anton, gyújts tüzet a műhelyben, te vagy a soros! Péter, Dávid, söpörjetek! Miska, gyere velem, hozd be Atyus reggelijét! Az istennek se lábolom végig még egyszer ezt a havat

4 Nagyon lassan tették meg azt a néhány lépést, amely a műhelyajtót a konyha ajtajától elválasztotta. Elöl a lány lépdelt, utána a fiú. A szél is kerített. A ház hátulja felől ömlött, meglökte a lányt, s az csaknem hanyatt esett. Miska kapta el, s hogy meg tudja tartani, átölelte. Megálltak. - Te! - suttogta a leány. Bebabrálta a fiú kezét a kendő alá, a mellére. Így álltak a rettentő viharban. Mozdulatlanok voltak. A lány suttogva feljajdult: - Ó, de jó volna meghalni most! Veled! Megfagyni! Belefordulni a hóba, s reggelre mind a ketten halottak. Pihegett. - Vagy csak én! Csak én! Miska megijedt. Mit mondjon? - Ancsa. Megmozdultak. A leány vitte. A konyhaajtó előtt megálltak. A leány a fiú felé fordult, hozzátapadt, ahogy csak tudott: - Én... - lihegett az arcába. Azt se tudta, mit mond. Aztán eszébe jutott, mit akart mondani: - Én - sírta el magát - veled boldog leszek. Beléptek a konyha ajtaján. Meleg volt odabent. A megfőtt tej szaga csapta meg őket. A megbontott ágyé. A tűzhelyé. A konyhalámpáé, amely a falra akasztva pislogva égett. A lány nyomban ledobta magáról a kendőt, s az ágy sarkába vágta. Remegett. - Hol van Atyus reggelije? - rebegte a fiú. De nem ezt akarta mondani. - Várj - suttogta a lány. Átkapta a fiú nyakát, szájon csókolta hosszan. Miska visszaadta. Azt akarta mondani: - Ancsa! Már csaknem elszédültek, mikor a lány észbe kapott, a lámpához ugrott s elfújta. Csak a tűz szeme pillogott a tűzhelyben. - Gyerek! Gyerek! Gyerekem! Ó, ha gyerekem lenne tőled!... A nagy hullám átcsapott felettük. Aztán az asztalnál ültek, a lámpa pislogott, s a lány egy nagy bögre kávét tett Miska elé, tele föllel. - Egyél! - súgta nagyon gyengéden. - Földi boldogságom. Felállt, a drótos ételszekrényből egy buktát vett elő, a kávé melle tette. - Ezt is! Edd meg! Kimondhatatlan boldog volt. Anyaian érzett. Miska falt. Éhes volt, és ő is boldog. Eddig nem ismert nőt, csak vágyta. Most megkapta. Erősnek érezte magát, felnőtt legénynek. Az öröm mellett bujdosott benne valami szomorúság is, csak nem tudta, mi lehet az. Az elveszett fiúság szomorúsága volt, de az öröm sokkal magasabban lobogott benne. - Hej! Jó lesz itt neki! Mindent megevett, fölállt. Boldog volt. Talán legboldogabb egész életében. - De jó! Milyen jó legénynek lenni! Odalépett a lányhoz, aki Atyus reggelijét készítette, s gyakorlatlanul, még egy kissé gyerekesen megölelte. - Annus! - adta oda neki a lelkét is. - Köszönöm. A leány szeme tele lett meghatottsággal. Istenem, gondolta, megköszöni! Micsoda drága ez! Tíz éve nyűvik, szaggatják, még soha senki nem köszönte meg. Ez a gyerek, aki boldoggá tette, meg is köszönte. - Én is - motyogta. - Neked! Édeském! Eléje tette Atyus reggelijét egy tálcán. - Vidd, drágám! S mikor a gyerek fogta és vitte, úgy suttogott utána, mint aki örök meleget lehel egy férfi magános és a lét súlya alatt ropogó gerincébe. - Mindennap gyere eztán! Hajnalban, éjfélkor, akármikor! Lesd ki, mikor a többiek elaludtak, és gyere! Egész éjszakára gyere! - 4 -

5 S ahogy a fiú kilépett, nyomban elfújta a lámpát, s visszabújt az ágyba, testén a gyerek párájával, s úgy szívta fel, mint a tömjén maradék szagát. Templom! - gondolta. - Templom! Miska meg vigyázva vitte Atyus reggelijét, és oly boldog volt, hogy énekelt benne a vér. Reggel lett, de csak nehezen érkezett meg. A hó még kavargott, a szél alig engedett erejéből. Az utcák tele voltak emberrel, akik járdákat iparkodtak lapátolni a magas hóban, de mire végeztek, szinte újra kezdhették a munkát. A szél betemette mögöttük a csapást. Mégis elvánszorogtak valahogy ide-oda, ahol valami munka várt rájuk, Lángiék kapuját is kiásták, megjöttek a segédek, s hét órakor már zengett a munka. Az öreg János segédnek, aki Kossuth-szakállat viselt, Anton segédkezett, Gáspárnak, a fiatal segédnek, aki parasztbútoron dolgozott, Miska. Dávid, a kis inas, zöld festéket őrölt egy márványlapon, s egy vederbe csurgatta. Péter a tűzhelynél kavargatta egykedvűen az olvadó enyvet, s az telelehelte, nyálkás bűzével az egész műhelyt. Miska gyanakvó tekintettel pillogott Dávidka felé: minek az a rengeteg zöld festék? Mert a befestendő anyagot nem látta sehol. De a munkát Lángi rendelte el, Ancsával izent ki, hogy tízre legyen készen öt liter zöld kulimász. Hát dolgoztak. A műhely utcai ablakai alatt öt bádog-krisztus szomorkodott, már bealapozva mindegyik, s egy ott állt a festőállványon, ennek már arca is volt, s a szegek helyén nagy vércseppek piroslottak. A mester remekei voltak ezek, ilyen rendeléseket is elfogadott, mert nagy festőtalentumot érzett magában. Fertelmes, hátborzongató és ijesztő Krisztusokat csinált, de azt gondolta: mennél rémisztőbb egy feszület, annál jobb, fenyegetőbben emlékezteti bűneikre az utak vándor koldusait. A közízlés is ezen a véleményen lehetett, mert egyre-másra kapta a borzalmakra a rendeléseket. Kézdörzsölve fogadta őket, mert remekül keresett rajtuk. Általában mindenen remekül keresett, mert értette a maga körül való hírverést, és kitűnő segédeket tartott, akik remek munkát végeztek az ő neve alatt. Most még nem volt idebent; tíz óra előtt sohase szokott bejönni a műhelybe, de gyakran három napig se látták; ilyenkor új megrendelések után járt. Ebben nagyon ügyes volt, a műhely sohase állt munka nélkül, noha a többi asztalosüzem éppen csak csikorgott valahogy. Most is szóltak a fűrészek, sikítottak a gyaluk, de az idő lassan vánszorgott, és a hangulat nyomasztó volt. Reggel valahogy az a hír terjedt el a hótól agyonnyomott városban, hogy a törvényház hátsó udvarán az éjjel az osztrák csendőrök agyonlőtték Jóka Ádámot és két társát, sőt Lacza Bálintot is elfogták a hatalom kopói, a híres pécskai betyárt. Ma törvényt ülnek felette, s holnap reggel már akasztják is a Fő téren, mindenki elrettentéséül, nyilvánosan. Hogy a hírek igazak voltak-e vagy vénasszonyok fantáziálták-e őket össze, nem lehetett tudni, de annyi bizonyos volt, hogy este sokáig világosak voltak a törvényház ablakai, s olyan ember is akadt, nem is egy, aki a viharos éjszakában lövések zaját hallotta a törvényház felől. Hát mély döbbenet tartotta fogva az embereket, a műhelyben is az uralkodott. Ide Gáspár száján érkezett a hír. Jókát és társait mindenki sajnálta, de az igazi rémület Lacza Bálint miatt támadt, aki az egész tájék legyőzhetetlen hőse volt, nagyobb Sobrinál, sőt magánál Rózsa Sándornál is (aki akkor már két éve ült nehéz vasban), a nyakas ellenálló, a kérlelhetetlen igazságtevő, akiről legendák és dalok szálltak a nyomorgó nép között. - Úristen, hát Lacza is fogoly? - Kitől hallottad? - hörrent Atyus Gáspárra, mikor az elmondta a hírt. - Mindenki beszéli - felelt Gáspár. - A hólapátolók szájról szájra adják. - Nem lehet! - kiáltott Atyus. - Mi? - Hogy Bálintot lefogták volna! Elbír az egymaga húsz emberrel is. Hiszen egy ökölcsapással agyon tud ütni egy ökröt, te! Egy másodfű csikót úgy dob a vállára, mint más egy koszos birkát! - Ej - mondta János -, a puska mégiscsak puska! - Neked! - dörrent rá Atyus. - Vagy nekem! De neki nem! Hát nem hallottad, mit csinált, mikor Kamuk Jóska puskát fogott rá a felesége miatt? Kikapta a kezéből, a térdére feszítette, és úgy meghajlította egyetlen nyomással a csövét, hogy olyan lett, mint az összenyeklett colstok. Ezt fogták volna el az osztrák zsandárok? Soha, te! Érted-e? Ebben az életben soha! II

6 S kinyálzott vén szája az indulattól. - Az Isten sem engedhet ilyet, hogy a nép utolsó védelmezője így pusztuljon el! Ez a hit és erő egy ideig kilökte a műhelyből a döbbenetet, de aztán lassan visszaszivárgott a levegőbe is, a lelkekbe is, mindent lenyomott, s még a tárgyakon is úgy ült, mint egy nagy, fekete lepke. Gáspár kínjában énekelni kezdett. A dal dacból szövődött és fájdalomból. Arad alatt egy nagy síron Nőtt tizenhárom liliom, Tizenhárom bús liliom: Csak a fogam csikorgatom. Csak a fogam csikorgatom. Kínom ki nem kiálthatom. Titkon szállnak a sóhajok: Mi lesz veletek, magyarok? Fújta. Az egész szívét beleadta. Fiatal volt még, most múlt húsz éves, így a szabadságharcban nem vehetett részt. A dalt az apjától tanulta, s az a fél karját hagyta ott Világostól nem messze, hát az eleven húsában hordta az aradi iszonyatot. A hang szinte vonított, felágaskodott kiáltóvá, meg összeesett, elnyúlt, s kaparta a földet, rettentő fájdalmában, mintha egy nyúzott ember üvöltene: Titkon szállnak a sóhajok: Mi lesz veletek, magyarok? Nyílt a műhelyajtó, s egy karácsonyfányi hó közepén Lángi lépett be. Középtermetű, széles mellű ember volt, feje nagy, már erősen kopaszodó, álla tokás, szája elöl foghíjas. Kötényben jött, kiskabátban, nem félt a vihartól. Szívós ember volt, nem ártott neki se hideg, se meleg. Most megtorpant, kis malacszemei villámlottak, s felordított: - Tüstént...! - torkában megakadt a hang a dühtől. - Tüstént hagyja abba ezt a nótát, Gáspár! S melléje ugrott. Gáspár csak akkor vette észre, s ártatlanra árnyalt hangon kérdezte meg: - Miért ne énekelhetnék, mester úr? Máskor is énekelek. - De ez rebellis nóta! - üvöltött Lángi. - Az aradi vértanúkról szól - jegyezte meg Gáspár. - Rebellis nóta! - ordított Lángi. - Nem érti? Az én műhelyemben rebellis nótát ne énekeljen senki! Ha maga legénykedni akar, betyárkodni, csinálja a kocsmában a saját szakállára, ne az én bőrömre! Tisztelet az aradi Tizenháromnak, ha már ilyen szerencsétlen sors jutott nekik, de én üzletember vagyok, s nem tűröm a rebelliót! Hogyan kaphatom meg a főtanácsos rendeléseit, ha kitudódik, hogy a segédeim lázadó dalokat énekelnek? Gáspár vállat vont. - Hát... Lángi megőrült a dühtől, ökölbe markolt jobbját felemelte. - Nekem ne vonjon vállat, az istenit - hörgött -, mert összevágom! A segéd megfogta a kalapácsot, csöndesen babrálta. - S én azalatt mit csinálok, mester úr - kérdezte nagyon halkan, csak a tekintete lobbant fel -, míg maga itt aprít engem? Lángi visszaugrott. - A jóistenit magának! - kiáltott. - Kalapácsot fog rám? - Én? - vágott csodálkozó arcot a segéd. - Hiszen látja, hogy dolgozom vele. S valóban a satuba fogott parasztszék csapolásait kezdte szorosra verni, mintha az volna a legfőbb gondja. - Majd lesz gondom magára! - csikorgatta fogát a mester. Az öreg János kezében megállt a fűrész. Hátrafordult

7 - S akkor ki csinálja meg a rendeléseit? - kérdezte nagyon higgadtan. - Mert akkor én is itthagyom kegyedet, Istenemre! Lángi meghökkent. - Mi van itt? - Semmi - felelt a vén segéd, és a munkájához fordult. Gáspár most hagyta abba a kalapácsolást, és úgy mondta, mintha a műhely közösségének mondaná. - Csak éppen, hogy az éjjel az osztrákok agyonlőtték Jókát meg a társait. A mester elsápadt. - Miért mondja ezt nekem? - kérdezte pillogva. A segéd élesen ránézett. - Mert állítólag Laczát is lefogták, és a nép keresi a följelentőt. Úgy mondják, hogy már sejtik is a nevét. Jöttömben hallottam. A mester úr nem tud róla? Lángi most elrémült. A nép? Az borzasztó! Az a gyanúra is öl! Még emlékezett ötvenkettőből arra a három levágott kezű emberre, aki egy reggel ott himbálódzott kilógó nyelvvel a főtér egyik ecetfáján. Azok is besúgásban voltak gyanúsak. Hát felordított: - Mi közöm nekem Jókához meg a társaihoz? A törvénynek van köze hozzájuk! Miért nem nyughattak? Mit rebelliskedtek? A törvény kinyomozta és elítélte őket. Istenem! Lacza meg éppen megérdemelte a sorsát! Ölt, rabolt, gyújtogatott! Miért keresik rajtam őket? Gáspár a földre fordította pillantását. - Én azt nem mondtam, hogy a mester úron. Én csak azt mondtam, hogy a nép keresi a feladójukat. Lángi magához tért, és összeszedte magát. - A nép! - köpött ki. - Butaság! S maguk miből ennének kenyeret, ha én nem tudnék munkát adni maguknak? Mi? Hortyogva lélegzett. - De én tudok! - vágott a mellére. - Én mindig tudok! Nálam nincs munkanélküliség, mert én asztalos vagyok, és csak a mesterséget nézem. A munkát. Én nem avatkozom politikába, azt csinálják az urak. A Kossuth úr és a többiek, az az ő dolguk. Az enyém a gyalu meg a fűrész: a mesterség! Hogy akármilyen uralom van is odakint, itt legyen kenyér, a szentségit! Mit akarnak velem? Itt dolgozni kell, nem pofázni! Dávidhoz fordult: - Hogy állsz a festéktöréssel? Megnézte. - Elég! Miskához fordult. - Öltözz! Fogd ezt a vedret, vedd a szerszámokat, kimész a temetőbe, s befested a Gerzson úrék sírkerítését. Megértetted? Miska tiltakozni akart, de nem mert. - Igenis - hajtotta le a fejét. S indult a kuckóba a kiskabátjáért. Gáspár szólt helyette. - De mester úr, ilyen időben? Hiszen betemeti a hó! - Egy szót sem! - üvöltött a mester. - Nyolc forint ötvenet fizetnek nekem ezért a festésért, s ez a szó, nem a maga szava! Az inas arra van, hogy dolgozzék! A párnás szék a püspököknek való! S Miskára, akin már rajta volt a kis vékony ködmöne, süvegje, kezében a festékes vödör, zsebében a vadonatúj pemzli. - Eredj a konyhába, kérj valami harapnivalót, aztán indulj! Haza ne merj jönni, míg nem végeztél! Miska kiment. A konyhában Ancsa majd megveszett dühében. - Az állat! - sziszegett fojtottan. - Az a megveszett állat! Hiszen megfagysz odakint, angyalom! A frissen sült húsból két kenyér közé tett egy jókora darabot (a gazdáék kosztja volt), a zsebeit teletömte frissen sült pogácsával

8 nek. - Vigyázz magadra! - szólt utána aggodalmasan. S az volt benne, hogy patkánymérget kellene az ételébe keverni ennek az undorító ember- Miska után odakint csukódott a kapu. A műhelyben a mester levetette kabátját. Odaállt a festőállványhoz s hátraszólt: - Csönd legyen! A megváltót festem a kereszten! Ne zavarjanak! S elkezdte puhítani az ecsetjeit. A szél felugrott, felfújta magát, olyan volt, telegyömöszölve hóval, mint egy óriási zsák. Akkor egyszerre ledobbant, hasra vágta magát, s egyszerre úgy elsimította a temetőt, hogy csak a magas síremlékek álltak ki belőle, mint valami elsüllyedt kikötő megmaradt cölöpjei. A világ tele volt nyögéssel, sírással, sikoltozással, ahogy a vihar elérte és szaggatta. Fél három volt délután, de ezt csak az órák mutatták, odakint nem lehetett megállapítani, dagadt felhők takarták az eget. Miska ott birkózott a viharral Gerzsonék sírkerítésénél, és hangosan zokogott. Nem ment semmire. A vihar már az ecsetről letépte a festéket, a léceket televágta hóval, a gyerek a tíz körmével kaparta, hogy festeni tudjon a parancs szerint. De amennyit mégis sikerült a festékből felkennie, nyomban odafagyott, s olyanná vált, mint a halpikkely. A temetőőr kunyhójában öten voltak. A házigazda ott pipázott az asztalra könyökölve, a két gyerek a kemence sutjában aludt, az asszony az ágy szélén ült, s egy gyermeknadrágot foltozott. A temetőre tekintő ablak előtt egy nagydarab, csupacsont paraszt ült a lócán, s némán szemlélődött kifelé. Sűrű, fekete haja volt, kicsi, de villámló, fekete szeme, s az ökle, amelyre a fejét támasztotta, akár egy vaskalapács. Nem szólt semmit, csak órák óta bámult kifelé. Miskát figyelte, amint birkózott a viharral. Az arcáról nem lehetett leolvasni, mit gondol magában, csak a némaságától és a mozdulatlanságától lett egyre nagyobb csend a szobában. Vajon mit tesz ez az ember, ha megmozdul? Szerették is, féltek is tőle. S megmozdult. A válla beleroppant, s az ökle is. Az arca olyan volt, mint a vasfogó. - Három órája birkózik az a gyerek odakint a viharral! Nem tudom már nézni! - szólalt meg végre. Mély erős hangja volt, mint egy kostülöknek. Fölállt. Most látszott, hogy valóságos óriás, talán két méternél is magasabb. A fogashoz lépett, levette a süvegét, fejébe nyomta, s visszaszólt az asszonynak. - Hozz egy csupor forró vizet, s tégy bele egy kis főzőkanálnyi sót! Kilépett a viharba. Nagy léptekkel odament a gyerekhez, egyetlen rándítással az ölébe kapta, belerúgott a festékes vödörbe, hogy az versenyt szállt a széllel, aztán szó nélkül bevitte a gyereket a kunyhóba. Ott letette, maga is leült, s egy pillanatig nézte a gyereket, aki tele volt rémülettel. A csupor már ott állt az asztal szélén, érte nyúlt, elvette, s a gyerek kezébe nyomta. - Idd meg! - parancsolta mély, súlyos hangján. - Sós víz. Forró. A só ilyenkor jót tesz a vérnek. Megűzi! Miska remegő kezébe fogta a csuprot, s mozdulni se mert. - Idd! - dördült rá a paraszt. - Csupa fagy van! Meg akarsz dögölni? Miska szájához kapta a csuprot, s egy szuszra kiitta. Arcát egyszerre elöntötte a verejték. A paraszt bólintott. - Jó. Most vetkezzél le anyaszült meztelenre! Miska az asszonyra nézett s elpirult. - Ne törődj vele! - mondta a paraszt. - Látott az már olyat! Miska levetkezett. Alig tudott magáról. Akkor a paraszt elkapta, hanyatt dobta az ágyra s elkezdte gyúrni a rettentő ökleivel. De csak gyengéden. Vigyázott rá. Előbb a szíve táját gyúrta, aztán a mellét, valami csodálatos, utánozhatatlan mozdulatokkal a köldöke rózsáját, hasát, combját, lábszárát, aztán erős fogásokkal az egész testét. A család addig a gyerek ruháit szárogatta. A marcona ember most hasra pördítette a gyereket, s a hátát kezdte megdolgozni hevesen. Érdes volt a marka, akár a smirgli papír, de jó. A gyerek érezte, hogy jó. Jót tesz vele. Mikor a két lapockája közé ért, rászólt: - 8 -

9 - Testednek erre a részére egész életedben vigyázz, mert ez a legnagyobb erő fészke! A farcsontját gyúrta. - Meg ez! El ne felejtsd! Markolászta, dolgozta, hajtotta ki belőle a fagyot. A gyerek teste merő vízben úszott, mintha megfürdették volna. - Törülközőt! Az asszony egy-egy törölközőt adott a paraszt kezébe, s az most az érdes vásznakkal kezdett dolgozni a gyerek testén. Horzsolta, dörzsölte, csutakolta, hátát, mellét, karját, combját egyaránt. A gyerek még izzadt egy darabig, de aztán száraz lett a bőre és piros, mint a pirosra festett kordován. Itt-ott a vére is kiserkedt a pórusain. Az egész nem tartott félóránál tovább, de alapos munka volt. - Fázol-e még valahol? - kérdezte a paraszt. - Nem - mondta a gyerek. - Mindenem tüzel. - Akkor jó. S hátraszólt: - A gönceit! Az asszony hozta a megszáradt ruhadarabokat, a gyerek felöltözött, leszökkent az ágyról, s megállt a paraszt előtt. - Köszönöm - mondta neki sugárzó arccal. - Maga nélkül megfagytam volna: - Lehet - mondta a paraszt, s belül halk öröm volt benne. - Hogy hívnak? A gyerek megmondta a nevét. - A Lánginál inaskodol? - Ott. - Az küldött ki? - Az. - Hány éves vagy? - Tizenöt. A parasztot elöntötte a düh. Ráhörrent a gyerekre: - Hát miért nem mondtad neki, hogy: nem! - Féltem, hogy megver - vallotta Miska őszintén. - Hát aztán! - robbant rá az óriás. - Az embert verheti, akinek hatalom van a kezében, de az ember legyen erősebb! Míg vágják, mindig mondja magában: nem! Minden ütésre keményebben! Tartsa magát belül! Érted? A végén olyan kemény lesz, mint az acél. Elhiszed? A gyerek bólintott. - El. - Te! - folytatta a paraszt. - Én ennyi idős koromban már juhászbojtár voltam, s úgy pünkösd táján elloptam a nyájból hat ürüt. Nem magamnak: a faluvégi szegénységnek, mert azok már csaknem felfordultak éhen. Persze, kitudódott, bevittek a hatóság elé, s olyan huszonötöt vertek rám, hogy a vérem is föcsögött. De belül: nem! Egyre azt mondtam. S mikor fölkeltem a deresről, olyan voltam, hogy a pandúr, aki ütött, megijedt tőlem. Éjjel kilopakodott hozzánk a nyájhoz, s azt mondta: Ne haragudj, muszáj volt. Én meg beleköptem az arcába: Ez is muszáj! Le se merte törölni a nyálamat, csak ült szótlanul, aztán elsírta magát. Akkor lettem ember. Miska hallgatta. Már nem félt. Valami nagy bizalom melegedett benne. - Kicsoda maga? - kérdezte halkan. A paraszt ránézett. Csöndes volt a tekintete. Most meglátszott, hogy nem lehet több harmincnyolc évesnél. Nem is volt. Érthetően mondta: - Az én nevem Lacza Bálint. A gyerek szeme felsugárzott. - Tudtam - mondta halkan. - Honnét? - kérdezte a betyár. A gyerek arca szép lett. - Más nem tette volna ezt velem! S az ágyra mutatott. A betyár megértette, hogy a gyerek a kemény gyógykezelésre gondol. Elmosolyodott. - Hátha

10 - Nem - rázta Miska a fejét. - Az emberek nemigen törődnek egymással, ezt én már tudom. Az emberek csak verni szeretik egymást. - Az már igaz - bólintott a betyár. - Én, lásd, végigküzdöttem a szabadságharcot, mert azt gondoltam: ha szabadság lesz, minden jobb lesz. De vesztettünk - hát minden rosszabb. Az emberek is rosszabbak egymáshoz. Hurkot vetnek a volt barátaiknak. Feladják egymást; bitangabbak, mint hajdanán. S a szegénységnek még jajabb a sorsa, mint azelőtt. Hogy ezt láttam, azt mondtam: most az egyetlen tiszta mesterség a betyárság! Hát betyár lettem. Nehéz sors. - Szép! - mondta a gyerek. A betyár megrázta a fejét. - Nem az! - mondta. - Az embernek nincs már egy maroknyi helye sem az életben, ahová haza mehessen. Olyan, mint az űzött farkas. Kergetik. Hol itt, hol ott húzza meg magát. Miért? Mert fáj az igazságtalanság, és a gazságért visszavág. A gyerek ezt a hangot nem értette. - Azért szép - mondta csökönyösen. - Most például búsul az egész Csaba, mert a nép úgy tudja, hogy magát az éjszaka a zsandárok befogták. - Engem? - nevetett föl a betyár. - Magát - bólintott a gyerek. - De ha most hazamegyek, mindenkinek megmondom, hogy hazugság. - Senkinek! - sziszegett rá a betyár. - Egy léleknek se! Ami történt, a kettőnk titka, s ha nem tudsz titkot tartani, akárhol kaplak, elrepesztlek! A gyerek úgy megrettent, hogy torkán akadt a szó. Csak ennyit tudott mondani: - De... A betyár megenyhült. - No menj - mondta csöndesen -, ne félj! S amit mondtam, megjegyezd magadnak: a nem legyen a legfőbb igéd egész életedben. A gyerek felvette a ködmönét. - Köszönöm a jóságát - szólt halkan. - Szívesen. - Isten megáldja! - Téged is! Miska kilépett az ajtón, s becsukta maga után. Odakint már szürkülni kezdett, de ő nem félt. Valami jó, meleg erőt vitt magával. A vihart se bánta. Semmit. Csak ment, egyenesen a főút felé, aztán lekanyarodott a hótól terhes szomorúfüzek között. A betyár meg a kunyhóból nézett utána. Már rég nem látta, s még mindig nézett. Aztán leült, elkönyökölt, hallgatott. Csönd volt. Talán negyedóra is elmúlt így, mikor fölriadt. - No mi az? - nézett körül. Már jó sötét volt bent. Lámpát kellett volna gyújtani. - Semmi - mondta az ember. A betyár fölállt. - Megszerettem ezt a gyereket - mondta elgondolkodva. - Van benne valami különös. A teste olyan jószagú volt, ahogy ott verejtékezett a kezemben, mint a virág. A majoránna virágja. Többet nem szólt. Odament a fogashoz, fejébe nyomta a süvegét, vállára tette a subáját, leakasztott a falról valami ostorfélét, megtapogatta a zsebét, megfogta a kilincset. - Vigyázzatok! - szólt vissza. S kilépett a homályosodó, viharral terhes világba

11 A kazlak fehér elefántjai már egyesültek a környező fákkal, s többé nem lehetett őket különválasztani. Valami fantasztikus állati kereszteződésnek látszottak, amelyek roppant ágbogas szarvakat viseltek az ormányuk mellett, vastag lábuk benőtt a testükbe, s hatalmas bordázatuk dagadt és zihált a viharban. A házak tetején megvert emberekként visítottak a kémények s a házak is átváltoztak. Kövérre hízott, nagy testeknek tűntek az estében, fejükön félrecsapódott, ijesztően nagy süveggel, s alattuk pislogó szemekként hunyorogtak az ablakok. Ha valaki bepillantott volna rajtuk, az lett volna az érzése, hogy a házak agyvelejébe lát be a gyulladt szemeken keresztül. De senki nem volt, aki bepillantson rajtuk: egyetlen ember sem látszott semerre sem. Csak Miska igyekezett, a mérhetetlen hóban minden erejét megfeszítve, a Lángi porta felé, s az ő érzései voltak ezek. Sohasem felejtette el őket. Később, sokkal később, Barbizonban voltak ilyen érzései, mikor Paál Laci már őrjöngve feküdt az ágyán, majd Charentonban, mikor temették, s ő a temetés után szédülten bolyongott a mezőkön. Akkor, egy-egy villanásra, visszaemlékezett erre az átváltozásokkal telt, különös, s a világ fonákjait mutogató, viharos estére. De most még csak tizenöt éves volt, asztalosinas, a festékesvödrét felrúgta a betyár, s elrepült, az ecsetje elveszett valahol, s Gerzson úrék sírkerítésén bizony alig végzett valamit. Hát megmegremegett az aggodalomtól, ahogy szinte a vihar testébe kapaszkodva vánszorgott hazafelé, s nemegyszer eszébe jutott, hogy nem volna-e jobb visszamenni, s beállani a betyár mellé valaminek. De aztán elvetette a gondolatot, mert föléledt benne a betyár tanítása, s elpirult a gondolatra, hogy az gyávának nézheti. Lesz, ami lesz! - gondolta. S törtetett hazafelé. Otthon Ancsa a tornácon állt, s talán már harmincadszor lesett a temető elé, hogy nem jön-e Miska, és keményen elhatározta, hogyha a gyerek odaveszett, holnap megmérgezi Lángit. Reggel patkánymérget kever a kávéjába. Behúzódott a konyhába, előkereste a mérget, s a szekrénye alá rejtette. Komolyan vette, amit elgondolt, s minden izgalom nélkül végre is hajtotta volna elhatározását, ha Miska elő nem kerül. A műhelyben már égett a lámpa, s négyen aggódtak Miska miatt: Atyus, Gáspár és János, az öreg segéd meg Dávidka, a kisinas. Az annyira félt, hogy a foga is vacogott. Mindegyikük sűrűn nézte az órát, s ahogy sebesen múltak a percek, mind erősebb lett bennük a meggyőződés, hogy Miskának vége. Nincs az Istennek olyan embere, aki ezt a hóvihart ennyi ideig kiállja! Miska ott fekszik valahol a sírok között, belepte a hó, s már rég megfagyott. Gáspár fogcsikorgatva dolgozott, Dávidka szeméből el-eleredt a könny. Csak Lángi nem törődött Miskával. Ott állt a reggel megkezdett bádog-krisztus előtt, s olyan roppant bordázatot festett a kereszten vergődő, ijesztő Jézusnak, hogy egy gladiátor is büszke lehetett volna rá. Mindenki borzalmasnak találta, de őt elkapta a maga különös ihlete, s elöntötte szemét a könny. Csaknem könyörögve magyarázott: - Lám csak, mennyire zihál a melle szegénynek! Hogy kínlódik! Hogy vonaglik! Megtörölte a szemét, mélyet lélegzett, a szíve fájt. Most komolyan fájt az az aljas szív a mellében, hogy nem lehetett megérteni, ki ez az ember? - Jaj - folytatta meghatottan -, Urunk, Megváltónk iszonyú sokat szenvedett értünk, kimondhatatlan sokat, hogy lehet mégis, hogy az emberek elfelejtették mindezt? Mert elfelejtették. A hálátlanság, a közömbösség és a kapzsiság fekete ördöge szállta meg a szívüket, s az Üdvözítő kínjaira már nem emlékeznek. Ó, ember, ember... Ekkor lépett be az ajtón Miska, s mindenki fölrivalgott: - Miska! - Csakhogy itt vagy! - Nem fagytál meg? - Állj a kályha mellé! S babusgatták, örültek, verték le róla a havat, Dávidka örömében a megkerült gyerek fagyos kezét csókolgatta. Lángi vérig sértődött. Ő itt beszél ezeknek, egyenesen a szívéből beszél, az ihletét, a legmélyebb látomásait szórja szét ezek közt a barmok közt, s ezek egy taknyos inast ünnepelnek itt! III

12 Megdermedt a sérelemtől. Letette az ecsetet, homloka fölszaladt. Megfordult, körülnézett az emberein. - Hát maguknak fontosabb egy inasgyerek, mint az én hitem? Csönd lett. Mindenki őt nézte. Borzasztó volt. Arca rángatózott, szemét elöntötte a vér. Miskához lépett. - Befejezted? - kérdezte fojtottan. Miska érezte, hogy most érkezett el az ő próbatétele. Megrázta a fejét, és kimondta, amit ki kellett mondania. - Nem. Az első nem volt életében. A mester mereven nézte a gyereket, s csak most vette észre, hogy annak hiányoznak az eszközei. Rákiáltott. - Hát a vödröd meg az ecseted hol van? Miska vállat vont. - Nem tudom. Elvitte őket a vihar. Keményen állt. Nem adta ki a betyárt. Tartotta a titkot. Lángi megdermedt a pimasz választól. - A vihar? - sziszegte. Iszonyút ordított. - Hogy mertél hazajönni? Miska nem szólt. A mester bömbölt: - Azonnal visszamész, megkeresed a szerszámaidat, s nekem addig a szemem elé ne kerülj, míg a munkád be nem fejezted! Őrültség volt, amit parancsolt, talán maga is érezte, de ez a gyerek merte megszakítani az ő szép beszédét? Gyönyörű hitvallását? No várj! S bömbölt: - Eredj! De akkor Miska megrázta a fejét, s szembeszállt a gazdájával. - Nem! - csendült a hangja. - Még ha nappal volna, és új szerszámokat adna, akkor sem mennék ki ebben az időben! Mert ez embertelenség! - Mi? - üvöltött fel Lángi. - Kivel beszélsz te? - Mindegy! - mondta a gyerek, s homlokáról dőlt a verejték. - Ez embertelenség! Nincs ember, aki ilyet parancsolhasson, egy másik embernek! A segédek Miskára bámultak, s egyszerre megérezték, hogy ez nem egy elkínzott inas csökönyössége, ez több. Ezzel a gyerekkel valami történt. Hallgattak. Lángi megszédült az őrjöngő dühtől. - Kuss! - ordította habzó szájjal. - Nekem nyolc ötven jár ezért a munkáért! Mars vissza! - Nem! - üvöltött most már Miska is. Mióta ez a műhely állt, nem történt benne ilyesmi. Lánginak végképp elöntötte agyát a vér. - Te! - hördült fel. Nekiugrott a gyereknek, s kétszer úgy vágta pofon, hogy annak kiesett kezéből a süveg. - Takarodj! Nem tudta, mit tesz. Talán a gyerek se. Mert hirtelen lehajolt, felkapott egy elhullott, sarkos fadarabot, s belevágta a mester arcába. Azt állon érte a dobás, hogy a foga összevaccant, s állából kiserkent a vér. Lángi megőrült. - Micsoda?! Hirtelen leoldotta nadrágszíját, összefogta, s teljes erejéből belevágott vele a gyerek arcába. De úgy kiszámította még dühében is, hogy a nehéz vascsat is érje. - Nem mész, tetves? Gáspár felordított: - A csattal üt! Azzal ütött. Egyszer, kétszer, háromszor. A gyereknek csupa vér lett az arca, de küzdött. Üvöltött. - Nem megyek! Nem megyek! Megvillant benne egy gondolat, kikiáltotta: - Feljelentést tettem maga ellen s elfogadták!

13 A csat megint az arcába hasított. Ömlött a vére. Felordított. - Hát senki sincs, aki igazságomban a pártomat fogja? Lehajolt, s a fejével teljes erejéből belerohant a mester hasába. Az eltorzulva kapott oda. - Jaj! De dühe nagyobb volt. Földhöz vágta a gyereket, rugdosta. - Te dög! Te rongy! Te tolvaj! A gyerek egy fakalapácsot lelt a földön, vette, s verte vele a mester lábát meg a sípcsontjait. - Részeges! Besúgó! Apagyilkos! A mester olyan volt, mint a vadember. Egy gyalult lécet kapott fel, s azzal kezdte verni Miskát, aki hirtelen hasra fordult. Úgy verte. Gáspár megmarkolta kalapácsát, úgy üvöltött: - Mester úr! De nem volt szükség a közbeavatkozásra, mert olyan dolog történt, hogy aki látta, sohasem felejtette el. Atyus rohant ki a kuckóból, talpig fehérben, ahogy feküdni szokott, jobbjában magasra emelt szekerce, s habzó szájjal rontott a fiára. - Kettéhasítom a fejedet, te állat! Hagyod azt a gyereket! A jelenség oly félelmetes volt, hogy Lángi eldobta a lécet, s döbbenten hátrált meg az apja elől. Még Anton is eldermedt, aki eddig felemelt karral röhögött. De vége Lánginak, ha Gáspár oda nem ugrik, s le nem fogja az öreget. - Atyus! Az öreg lihegett. - Hagyj engem! Hadd hasítom szét a fejét! Miska felugrott fektéből, s véres arccal futott Gáspár gyalupadjához, hogy valami ütőszerszámot találjon, de Atyus hangjára megperdült. A kép, amelyet látott, egy villanásra ez volt: Anton feltartott karral, bentszakadt lélegzettel állt bal felől. Jobbról, két kezét egymásba téve, dermedten állt az öreg segéd. Atyus, talpig fehérben, s szinte világítva állt középen; előtte, egy kicsit jobbra, balját szívére szorítva döbbenetében, jobbját védekezőn maga elé nyújtva, a fia. Az egészet besütötte a lámpafény. Egyetlen villanás volt, s Atyus hörögve kiabált: - Te akarsz Jézust festeni? - zengett a hangja. - Te mersz? Te, aki nyolc ötvenért ölnél? Kiköpött. - Fuj! S az öklét rázta. - Mind ilyenek vagytok, ilyen aljasok! Alázatosan nyaljátok a papok kezét, hízelegtek nekik a megrendelésekért, s ájtatos pofával ötven forintot kerestek egy-egy ilyen feszületen! - mutatott a félig kész bádog-krisztusra. - Nem szégyenlitek magatokat? Nem sül le a bőr a pofátokról, piszkos farizeusok? S eleredt a könnye. Ennek ezzel valahogy vége lett. Érezni lehetett, hogy a lelkek kisültek, s nincsen bennük több cselekvés. Lángi leejtett fejjel motyogott: - Összegyűlt felettem a feketeség. Összegyűlt. Az apjára nézett, s valahogy kinyögte. - Bocsánat! Az öreg tűnődve állt ott, jobbjában a leeresztett szekercével, a fiára nézett, s azt mondta. - Késő. Bizony, legjobb volna neked a halál. Megborzongtak, még Miska is. Tudta, milyen mélyről és igazán mondja ezt az öreg. Lángi megmozdult, odavánszorgott befejezetlen feszülete elé, de nem azt nézte, hanem a földet. Nem volt benne semmi érzés, csak meredt maga elé. Gáspár Miskát vallatta. - Mi történt veled? - Semmi - vont vállat Miska. - Mi történt volna? Csaknem megfagytam odakint. - Most meg csupa vér az arcod. - Nem baj

14 Ilyen szavak estek. Csöndesek. Tett utániak. Már nem vártak semmit. Mit vártak volna? Hogy a mester talán bocsánatot kér Miskától is. Az lehetetlen. Hát akkor? Dávidka most mászott ki a gyalupad alól, ahová az előbb elbújt rémületében, s, csupa piszok volt. Gáspár rászólt. - Eredj a konyhába, kérj Ancsától egy tál vizet, hadd mossa meg Miska az arcát. Dávidka elindult, hogy teljesítse a parancsot, de nem tudott kimenni, mert egy ember lépett be az ajtón, csöndesen. Süveg volt rajta, suba meg csizma. Két lépést lépett előre. Oly magas volt, hogy feje csaknem elérte a gerendázatot. Mély hangon köszönt. - Jó estét! Mindenki odakapta a fejét, mindenki megismerte. Miska csaknem felrikkantott, de aztán visszafogta magát. Csak a szíve remegett az örömtől. Most mi lesz? - kérdezte magától. - Most mi? A betyár rá se nézett, mintha sohasem látta volna. Levetette a subáját, süvegét rátette. Kabátja egyik pitykegombján egy korbácsszerű, vastag ostor lógott, legombolta, aztán azt is odatette a subára, a süvege mellé. Akkor Atyushoz lépett, s azt mondta neki igen szelíden: - Adjon Isten, Gyula bátyám! Az öreg áttette a szekercét a bal kezébe, a jobbját odanyújtotta: - Hozott isten, Bálint öcsém! Kezet fogtak, s a betyár oly gyengéden tartotta az öreg kezét, mint egy gyermekét. Ki is mondta, amit érzett. - Szeretem a kezét, Gyula bátyám. Jó kéz. Az öreg egy picit elmosolyodott. - Én is a tiedet, hallod. Az se rosszabb. Nevettek. Kettőjükön kívül heten voltak még idebent, de olyan jóízűen nevettek, mintha magukban volnának, egész bizalmasan. A többi csak hátborzongva csodálkozott, hogy ez a roppant ember itt van egymaga, és milyen vidáman nevetgél. Vagy pisztolyos emberei vannak odakint, akik a környék minden moccanására vigyáznak? - Erre jártam - mondta a nevetés után a betyár -, hát bejöttem. - Jól tetted - bólintott az öreg. - Nem eszel valamit? - Nem - rázta csöndesen a fejét a másik. - Nem azért jöttem. Csak meg akartam Gyula bátyámnak mutatni magamat, hogy nem fogtak el az éjjel. Mert úgy hallom, azt beszélik Csabán. Az öreg legyintett. - Jár a szájuk. Én nem hittem egy pillanatra sem. - Köszönöm - mondta a betyár. - Maga egy áldott, derék ember. Rozika néném meg, Isten nyugtassa, a legjobb asszony volt. Olyan nem terem még egy a földön. Az öreg szeme telefutott könnyel. - Nem - mondta, nagyot nyelve. - Olyan nem. Sehol. Soha. Egy kicsit hallgattak, akkor a betyár lenézett a szekercére. - A szekerce minek köllött, Gyula bátyám? Az öreg előbb a fiára pillantott, aztán a betyárra, s úgy mondta. - Mert itt az előbb csaknem megöltek valakit. - Aha - bólintott a betyár. - Értem. Egy kicsit hallgatott. - Ez az a híres hollandus szekerce? - kérdezte aztán. - Ez - bólintott az öreg. - Megnézhetném? Gyerekkoromban sohasem mutatta meg. Az öreg elmosolyodott. - No, most megmutatom. Fogd! A betyár a kezébe vette, nyélen fogta, úgy vizsgálta. Ütött rá a fejével. - Kemény szerszám! Belenézett az élébe. - Egy mákszem csorba sincs rajta - mondta elismerően. - De még egy kis vakota-folt sem. Az öreg összehúzta a szemöldökét. - Engem ne sértegess, hallod-e! - szólt rá keményen a betyárra. - Soha életemben nem volt nekem semmiféle szerszámom se csorba, se vakotás

15 - Engedelmet - mondta a betyár, szinte a megszeppent gyerek hangján. - Nem akartam én bántani, Gyula bátyám! Inkább a nyelvem tépném ki, hiszen árva gyermekkoromban szülém helyett szülém volt nekem. - Nono - mosolyodott el az öreg. - Hiszen ismerlek én, nem köll nekem bemutatkoznod. De valami égett a levegőben, mindenki érezte. Ezért a csöndes beszélgetésért csak nem jött ide ez az ember. Az meg egyszerre hangot váltott, s mintha csak most venné észre, úgy mondta: - No, nézze, milyen bolond vagyok! Maga talpig alsóruhában van itt, s még majd megfázik! Mélyen összenéztek, aztán a betyár karon fogta az öreget. - Jöjjön csak, feküdjék le, Gyula bátyám, hiszen szép kis otthont épített magának a fia. Csaknem egy kastélyt, ha jól megnézi az ember. Bevitte az öreget a kuckóba, lefektette, betakarta. Elrakta helyére a szekercét is. Kint nem mert pisszenni senki sem. Csak hallgatták, amint motoz odabent, aztán azt mondja: - Csak aludjék nyugodtan. Nekem még egy kis dolgom van itt, aztán én is megyek. Az én Istenem áldja meg. Még egyszer köszönök mindent. Kétoldalt megcsókolta az öreget, s az azt mondta neki: - Nincs mit köszönnöd. De vigyázz magadra, mert erősen köröznek. - Tudom - mondta a betyár. - De semmi baj, nincs még itt az időm! Az ilyesmit megérzi a magamfajta ember. Hát még egyszer: Isten áldja! Kilépett a kuckóból, az ajtó előtt megállt. Meghordozta szemét a hat emberen, a nagy csöndben, amely a műhelyt betöltötte, aztán megszólalt. - Ki akartok menni? - kérdezte. - Vagy bent akartok maradni? Mert miattam akár maradhattok is. Senki sem mozdult. - Jó. - bólintott. Megfordult, odament a sápadtan álló mester elé, s ott megállt. Hosszasan nézte. - Hát akkor, Lángi Mihály! - Igenis - motyogott a mester. De a betyár váratlanul olyan pofont vágott le neki, hogy a nagy műhely is belecsendült. - Csak ha kérdeztelek, te rongy! - üvöltött rá - akkor felelj! Egyébként állj, mint a cövek! Mindenki megdöbbent. A mozdulat olyan gyors volt, hogy szinte nem is látták a lendülő kezet, csak a pofon durranását hallották. A betyár nyugodtan állt, de roppant alakjából szüremlett a borzasztó erő. - Most felelhetsz! - szólalt meg újra. - Mi van Huszár Sándorral? - Nem tudom - rázta Lángi rémülten a fejét. A betyár meg se rezdült a tagadásra. Kérdezett. - Bán Józseffel? Kriszton Gáborral? Csoma Vendellel? Csönd. - Te adtad fel őket? Csönd. De olyan, hogy tisztán hallatszott a lámpa percegése. - És engem ötször is? Öt búvóhelyemet árultad el. Lángi lehajtotta a fejét. - Bocsásson meg! - szakadt ki belőle. - Az Isten! - üvöltött fel a betyár. - Én nem! Mert ezek közül Huszár Sándor s Kriszton Gábor megvan biztos helyen, de Bán Józsefet és Csoma Vendelt Komáromban verték agyon a börtönőrök. Tudom, mert odáig voltam utánuk. Ordított kínjában. - Jóka Ádámot, Palics Ödönt meg Hegedüs Boldizsárt meg ott lőtték agyon tegnap éjjel az itteni törvényház hátsó udvarán, két szalmatűz között! Míg én ott ültem a kőkerítésen, megkésve, és nem tudtam mit csinálni! Ezeket is te adtad fel, rühes eb, te! Húsz forintért, ganéj! Aljas állat! Rongy! S már zengtek a pofonok, mint a pisztolydurranások. Jobbról-balról, jobbról-balról. Meg bele az arcába. Meg újra kétfelé. Iszonyú volt. Atyus meg ujjongva kiabált a kuckóból:

16 - Verd, Bálint fiam! Üsd! Tetves ez! Fenékig mocsok! Áruló! Verd ki belőle azt a bitang párát! Örülök neki! Verd! Örülök! Örülök! A heréjét zúzd el! Azt! Hogy ne szaporíthasson! Ó, istenem! S Lacza verte. Pofozta. Lángi feje nyeklett ide-oda, vére, nyála fecsegett, egyszer a homlokát érte egy ütés, attól összerogyott, mint egy barom. Akkor a betyár sarokba vágta a széket, amelybe Lángi kapaszkodott, s elkezdte rúgni, tiporni, pontosan Atyus vijjongó vezérlése szerint. Lángi szörnyűt sikoltott a borzalmas fájdalomtól, de a betyár talán nem is hallotta, mert rúgta, taposta tovább, hasát, mellét, fejét, hogy iszonyat volt már nézni. Mindenki halottsápadt volt, s a homlokok hideget verejtékeztek. Csak Atyus nem szólt semmit. Se megelégedést nem rikkantott, sem irgalmat nem kért. Vagy negyedóráig tartott az egész, akkor a betyár abbahagyta, s Lángi ott feküdt eszméletlenül, mint a rongy. Úgy látszott, halott. A betyár meg sem izzadt. Körülnézett. - Minden besúgó így jár, míg élek! - mondta keményen. - Nincs irgalom! Miskán állt a szeme. Rászólt: - Adj öblítővizet! Mert mindkét keze csupa vér volt. Miska hozta a kannát, amelyből a bútorokra szokták hajlítás közben csurgatni a vizet, s a betyár kezére öntött belőle. Az alaposan kezet mosott, egy ott lógó, mocskos törülközőbe megtörülközött, fejébe nyomta a süvegét, vette az ostorát, magára dobta a subáját s ment. - Mossátok fel - intett a fejével hátrafelé -, ha még van benne élet. Ha nincs, dobjátok ki a kertbe, majd megeszik a varjak. Azok szeretik a döghúst. S elment. Lángit felmosták. Élt. A két segéd bevitte az ágyába egy deszkaszálon, orvost hívattak hozzá, de senki se merte elárulni, mi történt. Azt hazudták, hogy a mester bútort szállított valahová, s visszajövet hét ember megtámadta, összeverte s kirabolta. Az orvos el is hitte, hiszen lehetetlen, hogy egy ember ennyire el tudjon bánni egy másikkal. A mester hónapokig nyomta az ágyat, mire felkelhetett, hajlottan tudott csak járni, húzta a lábát; nem lett belőle többé ember. Miska meg ott maradt a műhelyben, miután a mestert bevitték, s olyan iszonyat gomolygott benne, hogy hányni kezdett. Epét hányt és nyálkát, hisz nem volt a gyomrában semmi sem. Úristen! - gondolta magában, mikor már összeszedte magát. - Hát ilyen is van? Hogy egy ember nekiesik a másiknak, s tudatosan és akarattal csaknem szétmarcangolja? Lehet, hogy abban a két jó kézben, amely őt oly szeretettel dörzsölte életre, ilyesmi is benne van? Ez is természetes neki? Borzasztó! Hát ezt az embert szerette ő meg annyira? Ez a nép legendáinak hőse? Ilyen is a betyár? Vagy éppen, mert ilyen, azért lett betyár, s azért tudja mindenre a nem-et vallani? Megborzadt. Igaz - gondolta aztán -, a mester bűnös volt, nagyon is az, de ennyire elbánni vele! Látott ő már sok verekedést, de így még nem zúztak szét embert a szemé előtt soha. S most gyűlölte a betyárt egész szívéből. De aztán az jutott eszébe, hogy a törvény is öl. Az éjjel három embert agyonlövetett két szalmatűz között. S miért? Mert kettő bujdosott és a harmadik befogadta? És - borzadt el - az ő gazdája ebből is keresett. A halálból is. Húsz forintot egy-egy ember után! És ekkor ott állt előtte az aljasság a maga teljes iszonyatosságával, s érezte: nincs más kiút a borzalomból, mint hogy az ilyet agyon kell taposni. Bármi iszonyatos volt is, amit a betyár itt előtte vitt végbe, legbelül egyszerre tudta, hogy az ilyenekre nem lehet mást cselekedni. Ki kell mondani és véghez kell vinni a nem-et. Sírva fakadt. - Atyus! - kiáltotta. - Atyus! Beszaladt a kuckóba, s Atyus ott feküdt az ágyán, nyakig betakarva, szeme nyitva, s arcán szép, derűs mosoly. Először azt hitte, alszik, de aztán látta, hogy halott. Teste itt feküdt mozdulatlanul, de a lelke bizonyára ott járt valahol a holland partokon, nézte a nemes bordázatú hajókat, amint csusszannak le a folyók torkolatán, s ezüst vitorlázatukkal nekisuhannak a végtelen víz és a végtelen ég halhatatlan azúrjának

17 A gyerek állt mozdulatlanul, s erre gondolt. A hajókra, amelyek elsuhannak. Aztán odalépett az öreghez, lezárta a szemét - semmit sem félt tőle -, kiment a műhelybe, s elmondta a többieknek, mi történt. - Atyus meghalt! Nem is csodálkoztak rajta. Nem nádszállal mérték meg, mint más halottat, hanem - tiszteletből - egy gyalult léccel s nyomban nekiálltak koporsót csinálni neki. Pál-fordulása napjának délutánján temették el, s a temetésén ott volt fél Csaba. Mindenki szerette, s a föld befogadta. Mikor eresztették le a koporsóját a sírba, valaki, nem is nagyon messziről, két hatalmas lövést adott le tiszteletére. Senki meg se moccant a dördülésre, pedig mindenki tudta, ki tette. Csak lehajtották a fejüket, s azt gondolták: - Tiszta ember. Megtette a becsületet. Aztán a sírásók betemették a sírt, az emberek hazamentek, s a dolognak vége volt. Így múlt el Atyus, mint ahogy a sóhajok elhalnak, a mécsek elalusznak, s mint ahogy a hajók elsuhannak a messzibe. A föld ereje egyet lendült, s úgy öklelte fel a telet, mint bika az embert. Néhány nap alatt kimúlt. Zsuzsanna napjának reggelén még úgy csikorgott minden, mintha sohasem enyhülne meg többet, délben szél támadt, délről jött, esőt hozott. Két nap alatt megette a havat, hogy keresve se lehetett találni még egy hófoltot sem, a harmadik napra kitisztult, tavaszi meleg ereszkedett a világra, február végére már jól megpirkadtak a földek, s Lángiék udvara olyan száraz volt, hogy akár csigázni lehetett volna rajta. Valóban, a legöregebb emberek se emlékeztek rá, hogy ilyen vasmarkú tél ilyen hirtelen elmúlt, de nem hogy öröm fakadt volna a korai kikelet nyomán, inkább ijedelmet hozott. - Haj - sopánkodott Akasztó Józsefné, egy nagygazda felesége -, meglátjátok, hogy járványt jelent ez! A nyáron majd megint betör a kolera, s megtizedeli a várost! Az aggodalomnak volt valami alapja, mert egyszer már volt kolera a városban, s csaknem egy hónapig mindennapos volt a temetés. Aki csak tehette, menekült akkoriban, s a sekrestyés, a sírásók s a pap orrukat-szájukat terpentines ruhával bekötve végezték munkájukat. Az sem sokat segített. A pap meghalt, s a lutheránus pap temette azután a katolikus halottakat is, aki alkohollal védekezett a ragály ellen. Éjjel-nappal ivott, általában a dadogásig részeg volt, s ennek tulajdonítható vagy a járvány szeszélyének, nem ártott neki semmi. A félősek kezdték hát nyitogatni a pincéket, s preventív védekezésbe fogtak. Nem esett rosszul nekik. Holubné azonban ellentmondott a kolerának. - Feketehimlő jön! - kiabált. - Hát nem érzitek, ostobák? Ez is súlyos betegség volt, hallottak róla, hát voltak, akik attól reszkettek. - Istenem, távoztasd el tőlünk! - zengték a templomban a litániát, hogy aki hallotta, átszaladt hátán a hideg. Móczikné, a bognár felesége, aki mindenféle varázsláshoz tudott, csak éppen gyógyítani nem, ki is állt az udvar közepére, s kötényéből háromszor a négy égtáj felé vágta az összeszedett kemencehamut, s azt mormogta: - Vész, ártalom, nyomorúság, törjön el a lábad, mielőtt idejönnél! Szállj a föld mélyébe! Vigyenek el a fellegek! Ez olyan öreg varázslat volt, hogy, mint mindenki tudta, hajdanában ostrom ellen is hatott, hát hihető volt, hogy a nyavalyát is eltávoztatja. Bár senki sem tudta, hogy a feketehimlőt milyen jelekből érzi Holubné, elég volt, hogy érezte. A gazdák az őszi vetéseiket féltették, amelyek most takaró nélkül maradtak, s azon tanakodtak, bízzanak-e az időben, s tegyék-e földbe a tavaszi magokat is. Mert ha ez csak átmenet, s utána megjönnek a nagy tavaszi esők, minden mag ott rothad a földben, vagy esetleg visszajön a rettenetes tél, s akkor vége a takaratlanul maradt őszi búzának s rozsnak is. Volt hát ok az aggodalomra elég, s a babonák úgy termettek, mint a gomba. Részben régiek voltak, s most feltámadtak, részben, a jelenségek érintésére, most találták ki őket az aggódó s érzékeny szívek. Az új babonák leginkább asszonyi dolgokra vonatkoztak, vetélésre, vérfolyásra, mag IV

18 talanságra, s bár a férfiak legtöbbje nevetett rajtuk, a nők rettegtek s összebújtak, mert sokkal gyengébbnek és kiszolgáltatottabbaknak érezték magukat a férfiaknál. Igazuk volt, vagy a férfiak voltak ostobák, s nem értettek az asszonyi lélekhez? Persze hogy nem értettek, hisz ritka volt az olyan ember, aki a nőkben a lelket is kereste, a hálótárson s a termékenységen kívül. Így a nők, bár javarészt férfiak mellett éltek, s családanyák voltak, négy-öt gyermekkel is, lelkükben tulajdonképpen olyan magánosak s elhagyatottak voltak, mintha valami megközelíthetetlen szigeten éltek volna, páratlanul, s belső dolgaikban magukra hagyatva. A város úgy eldőlt és remegett a különféle félelmek alatt, mint a gabonák a viharban. A férfiak sokat ittak, velük az asszonyok is, különösen estefelé, mikor már alig lehetett bírni a félelmeket, s így veszekedések, asszonyverések zaja és sikoltása töltötte be az éjszakákat, majd a kibékülések és ölelkezések, az odaadások és foganások csöndje. Atyus halála is sok változást okozott Lángiéknál. Senki sem gondolta volna. Amilyen csendes és félrevonult volt utóbbi éveiben - az utolsó este kivételével -, mindenki azt hitte, elmúlása nem jelent többet egy elporlott saroktégla kihullásánál. Nem így történt. Úgy látszik, az öregember sokkal mélyebben élt a lelkekben, mint sejtették. János, az öreg segéd, nyomban a temetés után összecsomagolt, felmondott s tüstént elment. Egy darabig Holubéknál húzta meg magát, akik szegről-végről rokonai voltak, aztán, hogy hirtelen beállott a jó idő, egy reggel onnét is elment, s nem tudták, merre vette az útját. Augusztusban jött egy idevaló báboslegény Győrből, az mondta, hogy ott találkozott vele. Hogy segéd-e még, vagy végre műhelyt nyitott, ezt már nem tudta megmondani. Még egy ember tűnt el nyomtalanul: Anton. Ki életében annyit csúfolta, s oly durván bánt az öreggel, halála után nem bírt az emlékeivel, esténként vacogott a félelemtől, s napokon át arról panaszkodott, hogy látomásai vannak. Egy hajnalban kereket oldott. Nem a szüleihez ment, ami természetes lett volna, hanem Isten tudja, hová. Hosszú évek múlva kezdték beszélni, hogy egyházfi és harangozó lett valami kis felvidéki faluban, egy cigánylányt vett feleségül, s két nagy gyermeke van már. De, persze, senki sem járt utána a dolognak, így ez is mese maradt egy darabig, aztán elnyelte a feledés, mint annyi mást. Gáspár is sokáig küszködött magával, hogy maradjon vagy elmenjen-e, de aztán mégis maradt, mert néhány forinttal felemelték a fizetését, s amolyan bizalmi ember is lett belőle. A műhely vezetését névlegesen Lángi felesége vette át, egy kövérkés, valamit mindig majszoló, harminc év körüli asszony, a tulajdonképpen való vezetés azonban lassan Gáspár kezébe csúszott át, aki talán jobban utálta a gazdája feleségét, mint a gazdát. De a mesterségét, azt szerette. Gyakran nem volt idehaza, mert beteg gazdája megbízásai alapján, amelyeket az asszony közvetített, ő végezte a rendelések felvételét is. Evégből nemegyszer sürgette, hogy János helyébe keressenek egy másik segédet, de ezt az asszony mindig megtagadta, s Miskára intett. - Itt van Miska, jó lesz ő a vén János helyett. Néhány hónap múlva úgyis felszabadul, s egyébként is kész férfi már, bírja a munkát. Miska ilyenkor mindig elpirult, de Gáspár belátta, hogy az asszonynak igaza van. Lángihoz naponta járt az orvos, néha kettő is, orvosságok kellettek, kenőcsök, porok, kanalas gyógyszerek, mindez rengeteg pénzt emésztett, takarékoskodni kellett. Lánginak ugyan volt félretett pénze, az asszony ismerte is a rejtekhelyet, de mivel az ember sokáig élet-halál közt lebegett, felesége igyekezett a műhely munkájából előteremteni a pénzt, hogy a rejtekben lapuló készpénzvagyon csorbítatlanul az övé maradjon. Idősödő emberhez ment férjhez fiatalon, nem is szerette, legyen hát valami értelme, hogy hozzákötötte az ifjúságát. Meg aztán a műhely nem is működött teljes erővel. Nemcsak azért, mert csaknem felére csökkent a munkaerő (Dávidkát is hazavitte az apja a rőföskereskedésükbe), hanem mert éppen az az üzemág nem termelt, amely azelőtt a legszaporábban szolgáltatta a pénzt: a feszület-gyártás. Sokáig töprenkedett a görccsé vált férfi meg a kövér fiatalasszony ezen. Lehetett volna ugyan valami kóbor piktort fogni erre a munkára, vagy megkérni az alvégi kis asztalost, hogy segítse ki őket, míg Lángi újra munkaképes lesz, de mindez rengeteg pénzbe kerül, meg aztán idegen emberek jöjjenek a házhoz, akik talán a szemüket is kilopták volna? Vagy, látva a jó keresetet, magukhoz csábítanák a megrendelőket. Végül, Lángi féltékeny volt egészséges korában is, s most, hogy Lacza így tönkretette, különösen. Az ostoba. A múltjába kapaszkodott, s üvöltözött az asszonnyal

19 - Ó, te ringyó! Tudom, hogy miken járatod az eszedet! De még élek, s itt van a párnám alatt a pisztolyom! Jó lesz, ha vigyázol! Az asszony meg vissza: - Tehetetlen dög! Nem szégyenled magad? Azt teszem, amit akarok! Sokszor áthangzott az ilyenfajta veszekedés a műhelybe is, de a csatázó felek aztán összebékültek. Hisz végül is nem volt más, aki ápolja a mestert, csak a felesége, mert Ancsa ellen az aszszony minden erővel tiltakozott. Egy délelőtt remek gondolata támadt a mesternek, s nyomban meg is valósította. - Vágj egy jó darab kenyeret - szólt a feleségének -, kend meg vajjal, s tedd oda egy tányéron az asztalra! Az asszony éppen tökmagot evett, s egész sereg tökmag héj hevert a széke előtt. - Minek? - kérdezte. - Ne faggass! - nyögött dühösen Lángi. - Tedd, amit mondtam! Az asszony megtette. - No most - pihegett Lángi -, hívd be Miskát! Az asszony még most sem értett semmit. Átdöcögött a műhelybe, félig kinyitotta az ajtót, bekiáltott: - Miska! A gazda hívat! Gyere be! Miskának majd a szerszám esett ki a kezéből, azt hitte, most biztosan elbocsátja a gazda. De ment. A betegszobában nehéz illatok fogadták. Különféle kenőcsöké, orvosságoké, a régen megfeküdt ágyé, kötések és szivárgó nedvek nehéz szagáé, a kiszáradó test porhadó fához hasonló szaga, szellőzetlenség, s mindez fölémelyítette. Köszönt. - Jó napot kívánok, mester úr! Tessék parancsolni. A mester nem parancsolt, inkább nyögött. - Ülj le! - mondta szokatlanul kedves hangon. - Látod, mi lett belőlem? Miska zavarban volt; nem tudta, mit feleljen. Végre kinyögte: - Majd meggyógyul a mester úr. - Dehogy! Dehogy! - fakadt sírva Lángi. - Úgy agyonvert engem az a bitang, hogy talán soha nem lesz belőlem ember. A kenyérre intett. - Edd meg azt a vajas kenyeret, fiam, neked kenettem! Miska nem akart hinni a fülének, s az asszonyra nézett. De az is bólintott, s azt mondta: - Csak edd! Miska elvette a kenyeret, s enni kezdte. Éhes volt, ötkor reggelizett, s már fél tizenegyet mutatott az óra. Lángi nézte, ahogy falja a gyerek a jó falatot, s érzékenyen kiszólt az ágyból: - Fiam, bocsáss meg érte, hogy legutóbb úgy megvertelek. Nem volt igazam, s már akkor is tudtam. Miska megdermedt. Mit akarhat a mester? - Igen - mondta. - Ó, nem úgy! - jajdított fel a mester. - Mondd hangosan és a szívedből: megbocsátok! Mint a Krisztus! - Megbocsátok! - mondta Miska hangosan. - Köszönöm - hunyta le a szemét a mester. Pihegett. - És emlékszel, hányszor megszidtalak a festegetéseidért, a rajzolgatásaidért? Most azt szeretném, ha mindez a javunkra válnék. Kell, hogy a rossz tett is jóra váljék, ha megbánja az ember. Hiszen mégiscsak keresztények vagyunk. Az asszony már kezdte sejteni, mit forgat fejében az ura, de Miskának fogalma sem volt róla. - Nem értem, mit akar a mester úr? - Pedig egyszerű; fiam - mondta csupa bűvölő jósággal. - A nép most fél, Gáspár egyre hozza a feszület-megrendeléseket, de én nem tudom megfesteni őket. Fesd meg te! - Én? - döbbent meg Miska, s fel is állott. - Rajzolni még csak tudok, mester úr, de feszületeket festeni!?

20 A mester megpróbált mosolyogni. - Ne légy ilyen szerény, fiam, nem olyan nagy dolog az. - Dehogynem! - nyelt Miska. - Egész alakot! Hozzá még, hogy olyan félelmetes legyen! Nem merem én azt vállalni! - Nocsak, nocsak! - mosolygott rettenetesen a mester. - Félóra alatt megtanítlak én rá! Ott van a legutolsó feszületem. Azt krétával apró kockákra osztod, aztán bealapozol testszínnel egy másik kivágott bádogot, megvárod, míg a festék megszárad rajta, s ugyanolyan apró kockákra osztod, mint az én feszületemet. Érted? - Igenis - bólintott Miska. - No, akkor kockáról kockára haladva, szépen átmásolod az én Krisztusomat a te bealapozott bádogodra. Az a fontos, hogy a kockák aprók legyenek, úgy könnyebb a másolás. Megértetted, amit mondtam? - Hogyne! - bólintott Miska. - Így könnyű. - No látod! - csikorgott rettentő mosolyával a mester. - Tüstént fogj bele. Ha terpentinnel oldod az alapozót, igen gyorsan szárad. Miska állt. Hogy is lesz ez? Ezen tűnődött. A mester másra értette, hogy még mindig vár. Megpróbált krákogni. - A hasznot aztán elharmadolom veled. Egyharmada a tiéd, így buzgóbban dolgozol. No menj, azonnal fogj bele! Miska kiszédült a szobából, fele kenyeret ott is hagyta. Valami boldogság is repesett benne: festhet! Amit eddig titokban kellett csinálnia, s rendszerint szidást vagy pofont kapott érte, azt most nyilvánosan teheti, sőt kereshet is vele. Csak az hagyott benne iszonyatot, hogy milyen csúnya a mester. Az meg, ahogy Miska kihúzta a lábát, a feleségéhez fordult: - No? - Jó gondolat - mondta az asszony. - Ha ugyan ez a legényke meg tudja csinálni. Lángi lelkendezett. - Ohó, ügyes az! Megcsinálja! Legyen rá gondod! Érted? Bánj vele tisztességesen! Ne kiabálj rá, légy kedves vele! Pénzt hoz a házhoz. - Jó - bólintott az asszony. - Mindent megteszek. S önkéntelenül a kenyér után nyúlt, amelyet Miska otthagyott. Beleharapott, s enni kezdte. Az ura féltékenyen vijjogott rá: - Ó, te cafka! Eszed a fiú maradékát? Az asszony ránézett. - Bolond! - mondta, mély lenézéssel. - Csak nem hagyok ekkora darab vajas kenyeret kárba veszni. Az orvos jött. Az asszony felállt, s Lángi remegni kezdett, mert tudta, hogy most a kínok kínja következik, az átkötözés. Kérte az orvost: - Nem lehetne holnapra halasztani? Az orvos megrázta a fejét. - Nem. Ezeket a sebeket mindennap frissen kell kötözni, nehogy üszkösödni kezdjenek. Erre a szóra összegyűlt az asszony szájában az utálat nyála, de lenyelte, meleg vizet hozott az áztatáshoz, szivacsot, aztán odavitte az orvos mellé, s maga is ott maradt, hogy segédkezzék neki. - Mit akart a mester? - kérdezte Gáspár a belépő Miskától. - Hogy én fessem ezentúl a feszületeket. - Micsoda? - bámult rá a segéd. - Igen - felelt Miska. - Még ki is tanított, hogyan kell csinálni. S elmondott mindent. Gáspár komolyan bólogatott. - Ezt a borbélytáblák festői is így csinálják. Nem nehéz. De a fizetség? Miska azt is megmondta. Gáspár nagyot nevetett. - Ugyancsak oda lehet a mester, ha még pénzt is felajánlott! No gyere, segítek. Nekifogtak. Megtörték az alapozó festéket, terpentinben jó simára dörzsölték, akkor Miska hozta az ember alakúra kivágott bádogot s bealapozta. Igaza volt a mesternek: délután kettő-fél há

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Elmondom, hadd tudja meg végre a világ kicsi Anna igaz történetét. A falu neve, ahol mindez történt, Mezőbölkény, és a falu szélén van egy ócska, düledező gabonás,

Részletesebben

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a

Részletesebben

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van Százat egy ütéssel Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy mesterlegény, kinek se égen, se földön nem volt egyebe egy rongyos garasánál. Elindult ő vándorolni. A mint ment, mendegélt hegyen völgyön

Részletesebben

Miklya Luzsányi Mónika

Miklya Luzsányi Mónika Miklya Luzsányi Mónika Farkasidő Nem kell ma a húsokat jégverembe tenni. Csikorog a hó, foga van a szélnek, süt át a hideg a falakon. Akkor is egész éjjel vonított a szél, mint a csikaszok a nádasban.

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

ALEA, az eszkimó lány. Regény

ALEA, az eszkimó lány. Regény ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

- De nem, a film szemmel láthatólag megtette a magáét. - Először nálunk, aztán meg itt. A buta nyugatiak azt hitték, hogy elég, ha egy francia

- De nem, a film szemmel láthatólag megtette a magáét. - Először nálunk, aztán meg itt. A buta nyugatiak azt hitték, hogy elég, ha egy francia dem az árnyékot, az árnyékot, amely a megperzselődéstől véd. Belebújok, bele az árnyékba, újra felfedezem őt a képeimen. Az én nyelvemen szólítom meg. A szemeimből Ő néz rám. A fejemben van. A véremben

Részletesebben

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén 1. A támadás Viktor az erőd tetejéről nézte a közeli erdőt. Minden nyugodtnak tűnt mozgásnak semmi nyomát nem látta. Pedig érezte a jelenlétüket, tudta, hogy a közelben vannak, nem látja őket, de valahol

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

Bányai Tamás. A Jóság völgye

Bányai Tamás. A Jóság völgye Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204

Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204 Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204 (SERBÁN ANDRÁS igaz székely ember emlékének) Karácsonyi történet Mi, gyerekek, nagyon vártuk az első

Részletesebben

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 ŐRZÖM AZ ÁLMODAT 5 AZ IGAZ SZERETET 5 MA EGY VERSEM KAPCSÁN 6 BIZONY! 7 A HÁRSFAILLATÚ ESTÉKEN 7 A MI VERSÜNK

Részletesebben

LENNIE KELL FALK GYÖRGY ÖTVÖS

LENNIE KELL FALK GYÖRGY ÖTVÖS Jöttek, megvettek egy darabot, és leöntették az öntõvel. Nem vagyok én máriás huncut, nem dolgozok én másnak. E EMBER AKINEK LENNIE KELL FALK ÖR ÖTVÖS A MÚLÓ IDÕ NOMÁBAN AZ ÖTVÖS Szemereg az esõ, és metszõen

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

2014. október - november hónap

2014. október - november hónap 2014. október - november hónap Téma: A Lélek gyümölcse 5. hét Szeretet 2014. szeptember 30., kedd Tapasztald meg Isten szeretetét Ige: Drágának tartalak, és becsesnek (Ézsaiás 43,4) Max Lucado: Értékes

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

Erskine Angelika: Lélekmadár

Erskine Angelika: Lélekmadár A vers- és prózaíró pályázat díjazott alkotói a 2011-12-es tanévben: Erskine Angelika 1.a Ring Dóra 1.b Robotka Ádám 2.b Both Noémi 3.a Miletics Maya 4.b Bonecz Bendegúz 5.b Bodóczy Iliáná 8.b Török Anna

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva Olcsó krumpli Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva ment ajtót nyitni. Nagy örömére, az édesanyja állt az ajtó előtt. Anyukám, de jó, hogy jössz. Alig állok a lábamon, olyan álmos vagyok. Kislányom! Csak

Részletesebben

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY A SZÁZEGYEDIK ASSZONY (Egy kis tréfa) 1883 Sok tarkabarka dolgot írt meg hajdan a pajkos tollú Boccaccio. Veronai, florenci asszonyok segítették benne. Amennyi rossz fát azok a tuzre tettek, annak a hamujában

Részletesebben

a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez

a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez A fekete özvegy levele a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez Tisztelt Főszerkesztő Úr! Karácsony szent ünnepére megvásároltam az Ön beosztottjának, Grendel Lajos úrnak, leendő férjem egykori barátjának

Részletesebben

Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám,

Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám, Ott vess ki! Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám, mi az, felrobban az idegek pályáin. Szépek a rózsák,

Részletesebben

Szép karácsony szép zöld fája

Szép karácsony szép zöld fája Móra Ferenc Szép karácsony szép zöld fája Illusztrációk: Szabó Enikő Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam, és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

JÉZUSBAN VAN AZ ÉLET GYÜLEKEZET

JÉZUSBAN VAN AZ ÉLET GYÜLEKEZET JÉZUSBAN VAN AZ ÉLET GYÜLEKEZET I. évfolyam 3. szám szeptember, október Akarod hallani a jó hírt? Mindennek Királya Mindennek Királya, az Istennek Fia, égnek, földnek Ura Akinek véd minket a karja tőlünk

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

tünk nagyon megromlott, anya hangja megkomolyodott, arcán ráncok jelentek meg, az addig idilli családi életünk apa halálával a semmibe veszett, és

tünk nagyon megromlott, anya hangja megkomolyodott, arcán ráncok jelentek meg, az addig idilli családi életünk apa halálával a semmibe veszett, és Negyedik fejezet Az a nap, az a szörnyű nap volt az utolsó napom az óvodában. Soha többé nem láttam a kedves szőke óvónénit és a szivárvány minden színében pompázó játékhegyeket sem. Apát sem. Sőt, anyát

Részletesebben

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet)

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Észak hírnökei 4023 Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Az Opera szálló Hamburg külterületén, egy építkezés mellett állt. Jóval éjfél után érkeztünk meg, útközben többször is megálltunk, hogy

Részletesebben

Szelíd volt-e Jézus és szelídséget hirdetett-e?

Szelíd volt-e Jézus és szelídséget hirdetett-e? Szelíd volt-e Jézus és szelídséget hirdetett-e? Jézust szelídnek tartjuk. Ilyennek mutatja a házasságtörő asszonynak az esete. Meg akarják kövezni, de Jézus megmentette ettől. A keresztfán kéri az Atyát,

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

M. Veress Mária. Szép halál

M. Veress Mária. Szép halál 184 Rügyek Szép halál Először nem figyeltem fel a kiáltásra, nem volt abban semmi különös, hogy valaki ordibál, megszokott volt ez arrafelé. Csak mikor közelebb értem, akkor hallottam, hogy mintha segítségért

Részletesebben

Megjegyzés [B1]: x Megjegyzés [B2]: x. Megjegyzés [B3]: x. Megjegyzés [B4]: x

Megjegyzés [B1]: x Megjegyzés [B2]: x. Megjegyzés [B3]: x. Megjegyzés [B4]: x I. Gyöngyvirágillat csapta meg a kapuban. Szofi mélyen magába szívta, miközben benyomta a súlyos ajtószárnyat. Az emlékek hirtelen rohanták meg, visszatért azoknak az időknek a hangulata, amikor még erőlködnie

Részletesebben

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába 2. fejezet Huszonnégy órányi utazás után finoman szólva jólesett feküdnie. A háta hónapok, de talán régebb óta fájt maga sem igazán tudta, mióta. A Kongói Demokratikus Köztársaság Bukavu nevű településén

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni.

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni. Amikor Konrad Lang felébredt, sötét volt. Idegen ágyban feküdt. Keskeny volt és magas, Elisabeth nem feküdt mellette. Fel akart kelni, de nem tudott. Az ágy két oldalán rács volt. Hé! kiáltotta. Majd hangosabban.

Részletesebben

A fiú bólintott. Nem is várt mást. Amikor kilépett a szobából, még látta, hogy az újság zavartalan emelkedik eredeti helyére. Ahogy kattant mögötte a

A fiú bólintott. Nem is várt mást. Amikor kilépett a szobából, még látta, hogy az újság zavartalan emelkedik eredeti helyére. Ahogy kattant mögötte a A bolt - Mást se hallok, csak hogy az üzlet, meg az üzlet, és néha még azért az üzlet is szóba kerül... - Ne bolondozz, fiam. Abból élünk- morogta a reggelizőasztal mellől a rezzenéstelen újság. - Nem

Részletesebben

Verzár Éva Kelj fel és járj!

Verzár Éva Kelj fel és járj! Verzár Éva Kelj fel és járj! A Tatárdombot megkerülte a viharos szél, ott fenn még egyszer jól összerázta a méltóságos, nehéz fellegeket, lehúzta őket egészen a földig, s mire Terike 1911 pityergő őszén

Részletesebben

Hedwig Courths-Mahler. Szigethercegnõ

Hedwig Courths-Mahler. Szigethercegnõ Hedwig Courths-Mahler Szigethercegnõ 2. kiadás A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Hedwig Courths-Mahler: Die Inselprinzessin Bastei-Verlag Verlagsgruppe Lübbe GmbH & Co. KG Bergisch Gladbach

Részletesebben

A macska keresztfia. (széki népmese)

A macska keresztfia. (széki népmese) A macska keresztfia (széki népmese) Egyszer egy macska játszadozott egy egérrel. Meg akarta enni. Hát aztán már az egeret megsajnálta, olyan ügyes egér volt. Meggondolkozott a macska, s nem ette meg. -

Részletesebben

DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23.

DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23. DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23. Van olyan ember Tartalomjegyzék 67-es út (Republic)... 18 A széllel szemben járok (Fonográf)... 13 Az ünnep (Zorán)... 17 Élsz valahol (Fonográf)... 11 Elvonult a

Részletesebben

FELLEGHAJTÓ. A SZIRT Krónikái. Paul Stewart & Chris Riddell

FELLEGHAJTÓ. A SZIRT Krónikái. Paul Stewart & Chris Riddell FELLEGHAJTÓ A SZIRT Krónikái Paul Stewart & Chris Riddell Könyvmolyképző Kiadó, 2008 ELSÔ fejezet TALÁLKOZÁS D él volt. Alvégvárosban sürgött-forgott a nép. A város fölött lebegô, a tetôket és a napot

Részletesebben

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Ady Endre Utálok hajnalban kikelni az ágyamból. Nagy bögre kávé nélkül

Részletesebben

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Kiss Ottó Csillagszedő Márió Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Az ember jóból és rosszból van összegyúrva. Fehérből meg feketéből. Ezért van az, ha rajtakapsz valami rossz dolgon, mindig

Részletesebben

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint

Részletesebben

Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD

Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD TATAY SÁNDOR Húshagyókedd Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Tatay Sándor jogutódja Barabás már kilencedik napja kerülgette a várost. S e kilenc napot megelőző kilenc hónapig vándorolt.

Részletesebben

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban.

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban. A SZERELEMRŐL Tavaly, június elején abban a kisvárosban voltam, ahol születtem. A városban most is az a sajátságos csend, mintha halottak közt járnék. Két hét alatt beteltem vele, kivágytam belőle, akárhová,

Részletesebben

úgy matematikával és geometriával építik, mint a gótika kisebb csodáit. Két nyitott szem, két nyugodt kéz, egy emberi szív: ez a művészet. Hohó!

úgy matematikával és geometriával építik, mint a gótika kisebb csodáit. Két nyitott szem, két nyugodt kéz, egy emberi szív: ez a művészet. Hohó! ELŐSZÓ Íme, megint folytatom az egyetlen művet, új hullámban verem felétek a végtelen titkú tengert. Élnék ezer esztendeig: nem mondhatnám meg minden titkát. Írnék ezer esztendeig: nem mutathatnám meg

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG)

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy Igen? Kérlek, ne zavarj, imádkozom. De te megszólítottál! Én, Téged megszólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom:

Részletesebben

ISTENNEK TETSZŐ IMÁDSÁG

ISTENNEK TETSZŐ IMÁDSÁG Pasarét, 2014. február 2. (vasárnap) PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK refpasaret.hu Horváth Géza ISTENNEK TETSZŐ IMÁDSÁG Lekció: ApCsel 4,23-31 Alapige: Zsolt 124,8 A mi segítségünk az Úr nevében van, aki teremtette

Részletesebben

Fordította: Szedő Dénes. Carmina Burana (részletek) Ó, FORTUNA (O Fortuna) A KIS PARASZTLEÁNYKA (Exiit diluculo)

Fordította: Szedő Dénes. Carmina Burana (részletek) Ó, FORTUNA (O Fortuna) A KIS PARASZTLEÁNYKA (Exiit diluculo) Carmina Burana (részletek) Ó, FORTUNA (O Fortuna) Ó, Fortuna, mint a Luna egyre-másra változol: majd nagyobbodsz, majd meg elfogysz; hej, az élet ronda sor: gabalyítja s igazítja játszva az ember fejét:

Részletesebben

Önmeghaladás, életcélok, jóllét

Önmeghaladás, életcélok, jóllét PÁL FERENC Önmeghaladás, életcélok, jóllét A lélektani és spirituális dimenziók összefüggései Néhány alkalommal találkoztam Gyökössy Bandi bácsival. Többek között, amikor a papnevelõ intézetbe jártam,

Részletesebben

T. Ágoston László A főnyeremény

T. Ágoston László A főnyeremény T. Ágoston László A főnyeremény Gondosan bezárta az ajtót, zsebre vágta a kulcsot és egy széllel bélelt, kopott nyári nadrágban, hasonlóképp elnyűtt pólóban, és mezítlábas papucsban lecsoszogott a földszintre

Részletesebben

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com Korrektúra: Egri Anikó 2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Az összefogás döbbenetes ereje... 4 Depressziós helyett bajnok... 6 Na

Részletesebben

Az aranyhal Illusztrálta: Szabó Enikő

Az aranyhal Illusztrálta: Szabó Enikő Benedek Elek Az aranyhal Illusztrálta: Szabó Enikő Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, a hármas üveghegyen is túl, túlonnan túl Megálljatok csak, nem jól kezdettem Hát: volt egyszer

Részletesebben

A fölkelő nap legendája

A fölkelő nap legendája Prof. Dr. Tapolyai Mihály A fölkelő nap legendája Máréfalvi barátaimnak mestereim egyikéről Dr. Szalay Károly pszichiáter emlékére Dr. Szalay Károly pszichiáter élete (1894-1973) Régen mesternek hívtuk

Részletesebben

Általános iskolás kategória

Általános iskolás kategória Általános iskolás kategória I. helyezett Implom Renáta: Ki ül ott? A nap vacogva lement, S a jégfelhők mögött Még mindig fény bágyad. Talán a felhők fölött, Az ég tetején Ül a Teremtőnk? S egy óriás lámpával

Részletesebben

Első szín (Osztályterem, a diákok ülnek, dr Wieser a hitoktató vezetésével folyik az óra) Rövid, de velős! Durva bűn a lopás?

Első szín (Osztályterem, a diákok ülnek, dr Wieser a hitoktató vezetésével folyik az óra) Rövid, de velős! Durva bűn a lopás? DRÁMAJÁTÉK TINIKNEK Vári Lili: A KULCS A történet egy vallási középiskolában játszódik. Szereplők: Tanár dr Wieser Tanár Brown Diákok: Jim, Larry, Jeff, Tom és Matthew Első szín (Osztályterem, a diákok

Részletesebben

Pánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő

Pánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő Lev Tolsztoj Pánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő Élt egyszer, valamikor réges-régen, egy messzi orosz falucskában egy öreg cipészmester. Pánov volt a neve, ám senki sem nevezte Pánovnak,

Részletesebben

Palotai Boris. Hetedik év

Palotai Boris. Hetedik év Palotai Boris Hetedik év Palotai Boris Hetedik év Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Palotai Boris jogutódja Milyen sovány a mérnök úr! Most is mérnök urazta, hogy a két combja közt ringott, s melle szétlapult

Részletesebben

Szentendrei emlék BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA.

Szentendrei emlék BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. BALLAI LÁSZLÓ Szentendrei emlék COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. MEGJELENT AZ EZREDVÉG IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALOMKRITIKAI FOLYÓIRAT XIV ÉVFOLYAM, 6-7. (2004. JÚNIUS-JÚLIUSI)

Részletesebben

E D V I N Írta Korcsmáros András

E D V I N Írta Korcsmáros András E D V I N Írta Korcsmáros András A színen a Fiú, aki egy padon ül, majd előveszi a telefonját. Szia! Én vagy az, Dávid! Most hallasz? Nem? Na és most? Nagyszerű! Minden rendben. Nem, nincs baj. Éppen ebédszünetem

Részletesebben

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt.

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt. Kata Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon,

Részletesebben

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Imánnak.

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Imánnak. Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Imánnak. 1 2 'Abdu'l-Bahá sok évet töltött a Szentföldön, Akkó városában. Éveken keresztül fogoly volt, és

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom NAGYTAKARÍTÁS Én csak egy szegény asszony vagyok. Asszonyiságom utolsó éveit számlálgatom már, a fejemen tincsekké duzzadtak a fehér hajszálak, az arcomon, a szám körül megszaporodtak a ráncok, lekúsznak

Részletesebben

SZÍRIUSZ HERCZEG FERENC (1890)

SZÍRIUSZ HERCZEG FERENC (1890) HERCZEG FERENC SZÍRIUSZ (1890) I. Aki évekkel ezelőtt megfordult a budai hegyekben, az bizonyára emlékezik még a Sergius-nyaralóra, melyet néhány év előtt magam sem tudom, miért alapjából lebontottak.

Részletesebben

KIHALT, CSENDES UTCA

KIHALT, CSENDES UTCA KIHALT, CSENDES UTCA Göb megállt egy hosszú kőkerítés mellett. Nem messze innen, rézsút egy valamivel szélesebb utca nyílt, s vége felé, a házak falára már bevilágítottak az állomás fényei. Utazótáskáját

Részletesebben

Könnyek útja. Versválogatás

Könnyek útja. Versválogatás Könnyek útja Versválogatás Szerző: Nemes Kiss Kata Minden jog fenntartva Borítóterv és kivitelezés: Boris Vanessza Szerkesztette: Lélek Sándorné 2014. Előszó a Könnyek útjához: A szépség: álom. Az álom

Részletesebben

http://webovoda.blogspot.com/

http://webovoda.blogspot.com/ http://webovoda.blogspot.com/ B e t l e h e m e s j á t é k Szereplők: Király, szolga, Mária, József, egy paraszt család (akiknél a betlehemes játszódik), a betlehemet vivők, angyalok, pásztorok. Az egész

Részletesebben

Max Lucado: Értékes vagy

Max Lucado: Értékes vagy Max Lucado: Értékes vagy A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester műhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a

Részletesebben

Claire Kenneth. Randevú Rómában

Claire Kenneth. Randevú Rómában Claire Kenneth Randevú Rómában CLAIRE KENNETH Randevú Rómában Regény 2010 Fapadoskonyv.hu Kft. honlap: www.fapadoskonyv.hu e-mail: info@fapadoskonyv.hu A könyv az alábbi kiadás alapján készült: Claire

Részletesebben

34 tiszatáj. Közönséges történet

34 tiszatáj. Közönséges történet 34 tiszatáj NAGY KOPPÁNY ZSOLT Közönséges történet Amikor Virág hazaérkezett, Gábor a pamlagon feküdt, behúzott sötétítőkkel. Nem mozdult akkor sem, amikor felesége már a cipőiből lépett ki. Virág mint

Részletesebben

A TAN. Az Evangéliumok és a Beszélgetés az Angyallal című könyv azonosságai, ahogy én látom. Összeállította: Petróczi István

A TAN. Az Evangéliumok és a Beszélgetés az Angyallal című könyv azonosságai, ahogy én látom. Összeállította: Petróczi István A TAN Az Evangéliumok és a Beszélgetés az Angyallal című könyv azonosságai, ahogy én látom. Összeállította: Petróczi István 1943. szeptember 10. péntek. 12. BESZÉLGETÉS LILIVEL L. Köszönöm, hogy eljöttél.

Részletesebben

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó,

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó, Manó úr Hát, ha éppen tudni akarod, arról a magas hegyről származom mondta, mielőtt bármit is kérdezhettem volna. Hogy miért jöttem le erre az alacsonyabb hegyre? folytatta, még mindig kérdés nélkül nos,

Részletesebben

A Biblia gyermekeknek. bemutatja. Jézus csodái

A Biblia gyermekeknek. bemutatja. Jézus csodái A Biblia gyermekeknek bemutatja Jézus csodái Írta : Edward Hughes Illusztrálta : Byron Unger és Lazarus Átírta : E. Frischbutter és Sarah S. Franciáról fordította : Dr. Máté Éva Kiadta : Bible for Children

Részletesebben

Megfordult a világ a kék ég zöldre vált ragyogva húztak el a Liberátorok õk dobták lefele a robbanó babát mit késõbb a gyerek magához szorított

Megfordult a világ a kék ég zöldre vált ragyogva húztak el a Liberátorok õk dobták lefele a robbanó babát mit késõbb a gyerek magához szorított Gyermekportré Csak ott ül a gyerek mint kiszerelt pokolgép amit bölcsõ után az apja otthagyott a virágok között ha megnõ az erõtér és szétröpíti majd a jövõ századot kis seggét bökködik piros fehér virágok

Részletesebben

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1.

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1. FARKAS KATALIN Félvér Tigris Derna krónikák 1. 1. Meglepetés A mai napom is ugyanúgy kezdődött, mint minden hétköznapom. Kicsit morcosan keltem fel, unottan ettem meg a reggelit, lassan öltöztem fel és

Részletesebben

A menedék. Gellai Tamás

A menedék. Gellai Tamás Gellai Tamás A menedék a fiú a tengerparton áll Egy nagy és erős kéz ragadta meg hátulról, és belökte a sötét helyiségbe. A szorítás nyomán vadul lüktetett felkarja, még alig tudott másra gondolni, vagy

Részletesebben

1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút

1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút 1 1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút És lőn abban az időben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel. Mostan azért

Részletesebben

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság ELSŐ FEJEZET Nem így kellett volna történnie. Addie Folsom úgy képzelte, a középiskola után hat évvel tehetősen és egy jó kocsi volánjánál ülve tér majd haza. Ehelyett behúzott nyakkal és egy közel háromszázezer

Részletesebben

Sokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban

Részletesebben

Mándy Iván. A huszonegyedik utca. Regény

Mándy Iván. A huszonegyedik utca. Regény Mándy Iván A huszonegyedik utca Regény 2011 Gábor megállt az öreg, púpos hátú ház előtt, egy véznán fityegő cédulánál. Kiadó szoba Letette ráncos barna bőröndjét, kalapját feljebb tolta homlokán. Általában

Részletesebben

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi I. A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi értelme ennek az unalmas hímzésnek! A mamának már

Részletesebben

BANÓ ISTVÁN FOLKLÓRKUTATÓRA, EGYKORI ZENTAI KÖZÉPISKOLAI TANÁRRA EMLÉKEZÜNK

BANÓ ISTVÁN FOLKLÓRKUTATÓRA, EGYKORI ZENTAI KÖZÉPISKOLAI TANÁRRA EMLÉKEZÜNK Tripolsky Géza BANÓ ISTVÁN FOLKLÓRKUTATÓRA, EGYKORI ZENTAI KÖZÉPISKOLAI TANÁRRA EMLÉKEZÜNK Nagy Abonyi Ági megkért egy előadásra, viszont arra is megkért, hogy beszéljek Banó Istvánról. Banó Istvánról,

Részletesebben

T.Ágoston László A lovak állva álmodnak

T.Ágoston László A lovak állva álmodnak T.Ágoston László A lovak állva álmodnak Alszol, öreg? fordult a férje felé az asszony. Megigazította feje alatt a kispárnát, és lélekben felkészült a nagy beszélgetésre. Nem, nem alszom. Jár az agyam,

Részletesebben

II. forduló. Név. Lakcím: Iskola: Osztály: Email cím: Telefonszám:...

II. forduló. Név. Lakcím: Iskola: Osztály: Email cím: Telefonszám:... II. forduló.. Név Lakcím:. Iskola:. Osztály:. Email cím:. Telefonszám:..... 1. Feladat Ki rejtőzik a számok mögött? Válaszoljatok a kérdésekre! A számokkal jelölt betűkből a regény egy szereplőjének nevét

Részletesebben

Dániel könyve. Világtörténelem dióhéjban

Dániel könyve. Világtörténelem dióhéjban Dániel könyve Világtörténelem dióhéjban 2300 éves prófécia Kr.e. 457 Kr.u. 34 Kr.u. 1844 490 év 1810 év 70 hét Rendelet 1. rész Evangélium 2. rész 10-11 Ki Mikáél? Mózes éneke Szólt az ellenség: `Üldözöm

Részletesebben

Kisslaki László Kipper Róza temetése

Kisslaki László Kipper Róza temetése Kisslaki László Kipper Róza temetése Mikor megkondult a lélekharang, a galambok riadtan szétrebbentek a toronyból, ahol eddig teli hassal hűsöltek a vastag falak között. Mostanság nehezen kaptak szárnyra

Részletesebben

A három biciklis leugrik az udvaron. A biciklit begurítják a pitarba. - No, most már szakadhat akár a vízözön is! Bent a csárda csendes.

A három biciklis leugrik az udvaron. A biciklit begurítják a pitarba. - No, most már szakadhat akár a vízözön is! Bent a csárda csendes. A HORTOBÁGYI ORGONA Hirtelen beborult az ég, mintha egy óriás hamuszínű ponyvával vonták volna be. A Hortobágy síkján hűvös fuvallat száguldott végig. A távolban morgott már a zivatar. A kocsiúton három

Részletesebben

A legszebb mesék Mátyás királyról

A legszebb mesék Mátyás királyról A legszebb mesék Mátyás királyról Roland Tartalomjegyzék Mátyás király és a kolozsvári bíró / 4 Egyszer volt Budán kutyavásár / 8 Mátyás király és a huszár / 12 Mátyás király és a százesztendős ember /

Részletesebben

Örökség - dalszövegek. Virágom, virágom. Szép szál legény van egy pár, Ha okos az ráadás. Utánam jár mindahány, Jaj, ne legyen csapodár!

Örökség - dalszövegek. Virágom, virágom. Szép szál legény van egy pár, Ha okos az ráadás. Utánam jár mindahány, Jaj, ne legyen csapodár! Virágom, virágom Szép szál legény van egy pár, Ha okos az ráadás. Utánam jár mindahány, Jaj, ne legyen csapodár! Szép szál legény gyere át, Szívemben a bánat jár. Hozzál egy kis pálinkát, Hogy legyen egy

Részletesebben