XII. ÉVFOLYAM,

Átírás

1 XII. ÉVFOLYAM,

2 KÖNYVESHÁZ XII. évfolyam, szám A MÛVELÔDÉS MELLÉKLETE A szerkesztôség: SZABÓ ZSOLT (fôszerkesztô) GÁBOR DÉNES MURAD BETTY SÜTÔ FERENC Postacím: 3400 Cluj-Napoca P-øa Unirii Nr. 11., ap.7 C.P. 201 Tel/Fax.: 0264/ muvelodes@mail.dntcj.ro Bankszámlaszám: Asociaøia Mûvelôdés Banca Transilvania S.A. Cluj Devizaszámlaszám: Redacøia Mûvelôdés Banca Transilvania S.A. Cluj Megjelent a Mûvelôdés Egyesület, a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával ISSN Tartalom Szabó Zsolt: Ismét Könyvesház...1 Könyvtárról könyvtárra Ladányi Emese: A tordai Vásárhelyi Géza Könyvtár... 2 Geréb Mária: Könyvtár, Szászrégenbôl nézve... 5 Lôrincz Edina: Nagyváradi könyvtárak... 5 Vass Kinga Zita: Centenárium az olvasás jegyében... 7 Események Arató Antal: A Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének tanácskozása Fülöp Géza: Digitalizálás a könyvtárban Fülöp Mária: Széljegyzetek egy helyismereti bibliográfia margójára 17 Bartos Éva: A könyvtárosság változó értékei a változó világban Dippold Péter: Könyvtárak európai távlatból Fehér Miklós: Könyvtár jövô jövôkép Fülöp Mária: találkozás a Vajdasággal Újvidéktôl Szabadkán át Zentáig Vántsa Judit: Testvérvárosi konferencia Hatvanban Kopacz Katalin: A Monoki István-díj nyertese: Szabó Klára Arató Antal: Egyetemi könyvtáravató Csíkszeredán ***Jubileumi Rákóczi évek ( ) D.G.: Pályázati eredményhirdetés Gábor Dénes: A száz éve született Berei Soó Rezsô Tallózás a múltban Vincze Hanna Orsolya: Tizenhetedik századi magyar peregrinus diákok Európa-képe Nemes Adél: Az isteni bölts igazgatásnak titkos utairól Halotti prédikációk a 18. században Rácz Emese: Árva Bethlen Kata könyve a nagyenyedi Bethlen Könyvtárban Sas Péter: A bonchidai Bánffy-kastély egykori kéziratgyûjteménye.. 48 Lapozó Dánielisz Endre: Arany koszorú Borsos Lehel: Szövétnek Szilágysági Hepehupa Diáklapok. A Frissen Festve és az új Campus UBB Pleša Róbert: Közmag Kostyák Borbála: Magyar Napló Recenziók Kósa László: Torockó népmûvészeti monográfiája Szabó Zsolt: Romániai magyar évkönyv Gurzó K. Enikô: Álarcok krónikája Dukrét Géza: Partiumi füzetek Enyedi Sára: A filozófia tankönyvem György Béla: Szakács János: Bonchidai Hírek Szöveggyûjtemény Kónya Klára: Olvasónaplómból Sándor Boglárka Ágnes: Négy szerzô egy könyv Nagy Attila: Helyettem Nagy Zsuzsa Kettôs könyvbemutató Sepsiszentgyörgyön Új könyvek...71 Pótlások...76 Könyvkiadók jelentik: Az Erdélyi Híradó könyvei, Irodalmi Jelen Könyvek, Komp Press Kiadó, Kriterion Könyvkiadó, Kriza János Néprajzi Társaság, A Mûvelôdés mûhelyébôl...77 Könyvrôl könyvre...84

3 Ismét Könyvesház Romániai magyar könyvkiadás Szerk. Szigethy Rudolf. EME Kicsit izgultunk, hogy az eredetileg augusztusra tervezett 2003-as Könyvesház késése soká eltart, talán nem is sikerül elôteremteni a forrásokat a lap megjelentetésére, míg aztán a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete, elsôsorban a fáradhatatlan elnöke, Kiss Jenô igyekezetének és a melléjük álltaknak köszönhetôen íme ismét itt az írás, olvassátok. Újságíró szakos egyetemisták bevonásával elkezdtük a könyvtárak bemutatását, a tordai, a szászrégeni és a nagyváradi mellett a századik születésnapját ünneplô Budapesti Szabó Ervin Könyvtárra is amely közkönyvtáraink között a legkorszerûbb fel szeretnôk hívni a figyelmet. Lapszámunk gerincét az illyefalvi szakmai vándorgyûlés tanulmányai adják, a beszámolón kívül ötöt sikerült lapzártáig beszerezni, bár a többi is bizonyára általános érdeklôdésre tartott volna számot. Az év más eseményeibôl a vajdasági szomszédjárás, a csíkszeredai egyetemi könyvtáravató, és Berei Soó Rezsô tudós és exlibrisz-gyûjtô centenáriumi megemlékezése és székelyudvarhelyi emléktábla avatása került be. A jubileumi Rákóczi évek rendezvénysorozatának programjához máshonnan is be lehet kapcsolódni, a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédô és Emlékhely Bizottság keretterve csatlakozási pontokat is kínál az ország minden tájáról. A könyvtáros szakma elismerését jelenti az EMKE idei Monoki István-díja Szabó Klárának. A könyvtáros-levéltáros kutatásairól számol be többek között a lappangó bonchidai kéziratgyûjtemény lajstroma, amelyet jeles könyvtáros-bibliográfus-tanár elôdünk, Szabó Károly készített közel 125 évvel ezelôtt és túlélte a Bánffy-kastély 1944-es feldúlását és kifosztását, Árva Bethlen Kata magyarnyelvû könyvgyûjteményének felbukkant darabját, a Teleki Tékában ôrzött halotti prédikációk bemutatását és a 17. századi erdélyi értelmiség képzésében jelentôs szerepet játszó peregrinációt bemutató tanulmány. Lapozónk hat ismert és kevésbé ismert folyóiratot szemléz, s közel száz könyvet mutatunk be hosszabbrövidebb írásokban. Külön öröm, hogy Arad, mint a történelmi Erdély hagyományos könyvkiadó központjain kívül esô centrum, ismét polgárjogot kér magának a Jelen Könyvek sorozatával. Félszáz címet tartalmaz pótlásunk az új könyvek lajstromához a es esztendôkhöz. Sajnos a 2003-as könyvjegyzékünk távolról sem mondható teljesnek. A harmadfélszáz cím kiegészítéseképp lesz mit közölnünk a csíki, udvarhelyi de sorolhatjuk még: nagybányai, szatmárnémeti, temesvári, zilahi stb. könyvtermésbôl, mert többszöri kérés, noszogatás és ígérgetés ellenére sem sikerült hozzájutnunk a listákhoz. Pedig éppen az Erdélyi Múzeum- Egyesület kiadásában az idén napvilágot látott Szigethy Rudolf Romániai magyar könyvkiadás címû bibliográfiája a kilenc évbôl 2070 tételt tartalmaz, s természetesen fel fognak még bukkanni könyvek, amelyek elkerülték a szerzô és munkatársai figyelmét. Csak emlékeztetni szeretnénk arra, hogy ez a kiadvány sem jöhetett volna létre a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete tagjainak fáradhatatlan gyûjtômunkája, segítsége nélkül. Mindannyian oda kell figyeljünk: egyetlen könyv vagy 16 lapnál terjedelmesebb romániai kiadvány se maradjon felleltározatlanul, ha magyarul vagy akár több nyelven, köztük magyarul is tartalmaz írott szöveget, függetlenül tartalmától, megjelenési helyétôl. Az utókor majd ráér rostálni, az már nem a mi dolgunk. Továbbra is kérjük olvasóinkat, hogy az 1999-es esztendôtôl megjelent és lustráinkban nem szereplô kiadványokról, ha kezükbe kerül, legalább a legfontosabb adatokat jegyezzék fel és küldjék be a szerkesztôségünk címére, vagy juttassák el a Kovászna Megyei Könyvtárba. A korábbi évekrôl pedig elôbb nézzék meg a Szigethy-bibliográfiát, a folytatásba minden bizonnyal helye lesz a pótlásoknak. A 2004-es feladatokról legfennebb csak azt mondhatjuk, hogy továbbra is hinnünk kell a sorsunk jobbra fordulásában, a gazdasági életünk fellendülésében, amely talán magával hozza a mûvelôdésre fordítható források, közelebbrôl a könyvtáraknak jutó támogatások növekedését. Bár általában nem a mi dolgunk a politizálás, de az esedékes helyhatósági választásokon, ahol van egyáltalán alternatíva, mindenképpen olyan jelöltet népszerûsítsünk, akinek a programjában helyet kap a könyvtár támogatása is. Ha más nem, hát figyelmeztessük, hogy errôl se feledkezzék meg. A magyar többségû településeken, ha sikerül az RMDSZtanácsosokat rábeszélni, talán eredményesen járhatnak közbe. Az viszont továbbra is a mi dolgunk marad, hogy az írott sajtóval, a könyvvel lehetôleg minél többen ismeretségbe kerüljenek a gyermekek közül, már zsenge kortól megszeressék a betût, szeressenek olvasni. Jókai halálának centenáriuma, de a Balassi évforduló is adhat ünnepi alkalmakat ehhez. A Nagy István születésének centenáriumán pedig talán újra kézbe vehetjük és népszerûsíthetjük az író ifjúkori mûveit (A szomszédság nevében, A Boldog utcán túl, Réz Mihályék kóstolója) és önéletírását (elsôsorban a Sáncalját), a szocialista kulturális forradalom jegyében fogantakat (A legmagasabb hôfokon és társai) pedig gond nélkül hagyhatjuk porosodni a polcon. Egyúttal a közelmúlt vélt és valós irodalmi mûvészeti értékei közötti kritikai különbségtételt is gyakorol(tat)- hatjuk. SZABÓ ZSOLT 3

4 Könyvtárról könyvtárra A tordai Vásárhelyi Géza Könyvtár 4 Talán nem mondok új dolgot azzal, hogy egy közösség legyen az román, vagy magyar, akár angol, francia, vagy német, könyvtár nélkül nem közösség. Sok helyen, régen, és ma is a templom és iskola mellet, a könyvtár, a könyvek világa volt az, ami egységben, harmóniában megtartott egy közösséget. Könyvet mindenki olvas, olvasott, és fog is jó ideig. Tudományos kutatások bizonygatják azt, hogy a tévé, a mozi, a mindennapi gondok megölik az emberben, a közösségben az olvasási vágyat, a kedvet, a szokást. Ez téves felfogás. Legalábbis az én szempontom szerint. A könyv, minek múltja van, méghozzá nem is akármilyen, nem veszhet el nyom nélkül a nagyvilág kavalkádjában. Bízom benne. Tudom. Látom. A tordai Vásárhelyi Géza Könyvtár is ennek a megmaradásért folytatott harcnak egyik példája ben, a kolozsvári Heltai Gáspár Könyvtár és Alapítvány kezdeményezésére alakult körülbelül a zilahi könyvtárral egyszerre amikor az alapítvány egy-egy nagyobb mennyiségû könyvalapot adományozott a két városnak. Addig Tordán nem létezett önálló magyar nyelvû könyvtár, csak az iskolákban, és a Városi Könyvtárban léteztek elég kis számban magyar könyvek. A helyzet ma sem javult sokat, ha a Vásárhelyi Géza Könyvtár nem mûködne, Torda magyar nyelvû lakossága, a könyvek által kibocsátott fény hiányában élne. Az elsô könyvtáros Benkô Gizella volt, aki 1995 és 1998 között töltötte be e szerepet. Mostanság újra ô a könyvtáros. Amellett, hogy a város magyar nyelvû zenetanára, kórust vezet, osztályfônök, mégis kerít elegendô idôt arra, hogy minél többet a könyvek társaságában legyen. Otthonában kerestem fel, ahol a kezdetekrôl és a jelenrôl, terveirôl faggattam. Hogyan lettél könyvtáros? Véletlenül kerültem a könyvtárhoz ben érettségiztem, nem volt még munkahelyem, azt sem döntöttem még el, hogy hova megyek tovább tanulni, így hát, mintsem tétlenül üljek otthon, gondoltam, beállok könyvtárosnak, lássam, mi lesz belôle. És megbántad? Csalódtál benne? Á, dehogy. Vagyis csalódtam kellemesen. Nem is gondoltam arra, hogy ennyire megszerethetem. Mikor 98-ban elmentem a konzervatóriumba, egészen hiányoltam. Valahogy összenôttem vele. Igaz, nagyon nehezen indult. Semmit sem ismerve a könyvtárosság fortélyaiból, nem volt könnyû megbirkóznom a rengeteg, skatulyákban sorakozó könyvvel. Emlékszem, volt egy idô, vagy három hónap, mikor napi nyolc órát töltöttem el leltározással, könyvtörülgetéssel, csoportosítással, polcra helyezéssel. Nem akarok dicsekedni, de abban az idôben rengeteget olvastam, mivel minden könyvnek legalább a rövid tartalmát kellett ismernem, ahhoz, hogy tudjam, hol is van a helye a polcon. Szerencsémre Pillich Katalin, a kolozsvári Heltai könyvtártól rengeteget segített nekem. Sokat járt ô is ide, meg én is Kolozsvárra. Rengeteget tanultam tôle. De jártam Magyarországon is több könyvtárosi tanfolyamon, továbbképzésen, Békéscsabán, Hódmezôvásárhelyen, és hazatérve az ott látott könyvtárrendszer mintájára próbáltam valamit tenni. Nem volt könynyû, mert tér és pénzszûkében bármit is nehéz tenni. És akkor miért vállaltad mégis el? Mert úgy gondoltam, és gondolom most is, hogy egy ilyen nagy múltú város, mint Torda nem hagyható könyvtár, s egyben kultúra nélkül. A honorárium, ami e munkáért jár, igen kevés, én mégsem gondoltam soha arra, hogy emiatt otthagyjam a könyvtárat. Beszélj a könyvtár születésének pillanatáról, a múltról. Tudtom szerint a Heltai Alapítvány és Torda elöljáróinak volt az ötlete az önálló magyar könyvtár létrehozása. Az átadó ünnepély, ha jól emlékszem 1995 decemberében, az utolsó tanítási napon volt. A Jósika Miklós Mûvelôdési Házban egy kis elôadásra is sor került, a gyerekek számára. A meghívott bábosok és bûvészek elôadásuk után ajándékokat, édességet, könyveket osztottak ki a gyerekeknek, akik nagyon örültek mindennek. A felavatáson jelen voltak a város elöljárói, továbbá Imreh Lajos, Kötô József, Lászlóffy Aladár, Tompa Sándor, a Heltai Alapítvány képviselôi mindenki, akit valamennyire is érdekelt a kultúra, aki szívén viselte Torda sorsát. Jelen volt ezen az eseményen Vásárhelyi Géza özvegye is, Vásárhelyi Anikó, aki férje emlékére, több díszpéldányt is adományozott a könyvtár részére. Én mindig is igyekeztem ezeket a példányokat jól látható helyen tartani, hogy a látogatók tudhassák, ki is volt könyvtáruk névadója. A régi Tordaiak, gondolom, még ma is emlékeznek dr. Vásárhelyi Gézára, aki mindamellett, hogy a test bajait gyógyította, jutott ideje a lélekkel is foglalkozni. Sok szép verset írt, kedvelte az irodalmat, és kiváló szakértôje is volt ennek. A könyvtár akkori székhelyén számos rendezvényre is sor került. Sok mûvész, köztük Baranyai Lôrinc, Suba László is kiállított, gyermek-rajzversenyek helyszíne volt, régi tordai kerámiák is kiállításra kerültek, de a város és a vidék helytörténetérôl szóló elôadásoknak is otthont adott e helyiség. Hány látogatója volt 1995 után a könyvtárnak? Hányan látogatják most? A könyvtárba 350 személy van beiratkozva. Sajnos közülük csak kevesen látogatják rendszeresen. Minden korosztály képviselteti magát a beiratkozottak között, ám inkább a tanulók járnak. Pedig nagyon jó a könyvalapunk. Rengeteg enciklopédia, kézikönyv van, a szépirodalom is bôséges, a gyermekirodalommal meg vagyok elégedve, a szakkönyvek meg csak úgy hemzsegnek. Szótárból talán lehetne kicsit több, esetleg idegen nyelvû könyvekbôl szintén.

5 Mikor én elmentem 1998-ban 4500 leltározott könyv volt. Ez a szám mára szépen gyarapodott, a pályázatokon nyert könyvek, valamint az adományok, ajándékok nagymértékben hozzájárultak a könyvtár fejlôdéséhez. Mivel a közelmúltban, egy ideig a könyvtárnak nem volt könyvtárosa, ez a leltározás félbeszakadt, de be akarom fejezni. Kevesebb mint egy hónapja vagyok újra könyvtáros, de már sok új tervem van. Nemrég beszéltem a Teodor Murãšanu Általános Iskola magyar szakos tanárával arról, hogy miként kéne a gyerekek sorában újra divatba hozni az olvasást. Látom sajnos, hogy a gyerekek közül kevesen olvasnak. Ez egy részt a rengeteg tananyagnak tulajdonítható, meg annak, hogy nincs kitôl olvasni tanuljanak. Mert a szülôk, nagyobb testvérek inkább tévéznek, számítógépeznek, mint olvasnak. Sajnos ma már egyre inkább kezd kihalni az a szokás, hogy lefekvés elôtt egy fél órát, esetleg egy órát olvassunk. Ezért próbálok én valamit tenni... A könyvtár irányítását, felügyeletét, 2000-ben átvette a Petôfi Társaság, amely egyben magára vállalta a város kulturális, mûvelôdési és szellemi életének újraélesztését is, úgy látszik sikerrel. A könyvtár jelenlegi székháza, egy a katolikus egyház által biztosított terem. Dumitriu Annával, a Petôfi Társaság egyik tagjával beszélgettem a társaság és a könyvtár együttmûködésérôl. Könyvtári olvasószolgálatunkat jelentô tevékenységünk 2000 decemberétôl indult azzal, hogy a Heltai Alapítvány a társaságnak adományozta a Vásárhelyi Géza Könyvtár néven mûködô, tordai könyvtára könyvállományát, miután a könyvtár által elfoglalt helyiségek bérleti szerzôdése lejártával ennek felújítása ellehetetlenedett. Ilyen körülmények között költözött a könyvtár a tordai Katolikus Egyház által a társaság számára bérmentesen (jelképes összegért) átadott helyiségbe és vállalta fel a könyvtárosi feladatkört is Lázár Magda vallástanár. A társaság számára ez új mûködési költségeket jelent, de ugyanakkor olyan tevékenységsorozatra nyitott lehetôséget, amihez feltétlenül ragaszkodunk. Gond azonban az, hogy a könyvtár termét a Német Demokrata Fórum helyi szervezete is bérli, tehát nincs biztosítva ennek teljes körû használata. Éppen a legnagyobb vonzerejû hétvégi tevékenységeinket vagyunk kénytelenek máshol tartani. A Petôfi Társaság gondozásában, a Vásárhelyi Géza Könyvtár többek között a környék iskolai könyvtárainak a hiányzó, magyar nyelvû tevékenységeit próbálja pótolni. Az iskolában, irodalom órákon tanult mûvek, a fiatal generáció (de nem csak az) által igényelt szakkönyvek beszerzése és az olvasókhoz juttatása, az olvasószolgálat változatos és vonzó tevékenységei sokszor túl lépik a könyvtár falait. Említésre méltók a társaság által, évi rendszerességgel szervezett, hagyományos, vers- és prózamondó versenyek, (pl. Kossuth-év román és magyar költôk az 1848-as forradalom forgatagában) anyanyelvápoló nyári táborok, irodalmi, természettudományi és társadalomtörténeti tényleges és képzelt tanulmányi kirándulások, vetélkedôk, szerzôi estek, író-olvasó találkozók (pl. Találkozás az erdélyi irodalommal a Mentor Kiadó szerzôi estje, november 22.). Fontos szerepet kap nemcsak a könyvállomány gazdagítása, hanem ennek tárolása és használata is. Ez többek között a könyvtár eszköz- és felszerelésellátottságának állandó javítását jelenti. Sajnos kissé helyszûkében van a könyvtár, de azért nem panaszkodunk. Minél jobban és hasznosabban próbáljuk kihasználni a meglevôt. Amikor a tordai cementgyár magánkézbe ment át, az új tulajdonos felszámolta a vállalati könyvtárat, a magyar nyelvû 1200 kötetet jelentô könyvállományát a könyvtárunknak adományozta. Az ekkor már polchiánnyal küzdô könyvtárunk tárlóhely szûke miatt szinte mûködésképtelenné vált. Új polcok és a meglévôk gazdaságosabb felhasználása elkerülhetetlen volt. Mûködésünk zökkenésmentességét, fôként a projektjeink támogatóinak adományaiból és a társaság tagjainak önzetlen hozzájárulásából próbáljuk anyagilag biztosítani. Ilyen, pl. a Szabadság és Krónika napilapokra való elôfizetés, de sajnos nincs anyagi lehetôségünk minden szükséglet fedezésére. Lázár Magda, aki a nyár közepéig volt könyvtáros, alapképzettsége hitoktató- szociális gondozó, ami alkalmassá tette pszichopedagógiai tanácsadó szerepkörének a betöltésére is, ami több diák, szülô és pedagógus által igényelt szolgáltatás volt. Íme egy példa arra, hogy a könyvtár sokkal többet jelent, mint könyvkölcsönzést. Sokat foglalkozott a gyermekekkel, nemcsak a könyvek révén próbálta, próbáltuk ôket közelebb hozni az irodalomhoz, a magyar népi kultúrához, a történelemhez. Neki köszönhetô számos pályázatra való benevezés, érdekes projektek megvalósítása. A gyermekek sokszor vettek részt nagymértékben neki köszönhetôen tanulmányi utakon, táborokban, aminek célja az irodalom, nemzeti múltunk, hagyományaink feltárása volt. Az iskolákban, irodalom órákon tanult mûvek rögzítése érdekében a leírt cselekmény helyszínére visszük diákolvasóinkat a nyári szünet folyamán. Így Balázs Ferenc, Jókai Mór néhány erdélyi vonatkozású mûvére fektettük a hangsúlyt (Egy az Isten, Szegény gazdagok) majd a Petôfi Erdélyben körút következett. Ifjú szívekben élek volt a címe az Ady Endre mûveinek és életének megismerésérôl szóló útnak, amely szórványtábor és ugyanakkor anyanyelvápoló tábor volt nyarán, a Rákóczi által vezetett szabadságharccal kapcsolatos mûvek és a kor hagyományainak megismerése volt a cél. Ezen alkalomból szervezett, soron következô anyanyelvi és tehetségápoló szórványtábor és vetélkedô címe: Csinom Palkó, csinom Jankó volt. A tanulmányi utak célja, az olvasási készség növelése, az anyanyelvi ismeretek kibôvítése, a tudás helyes felmérése, az irodalom terén szárnyaikat bontogató diákok és nemcsak ezek önbizalmának a fejlesztése, míg ez utóbbi tábor kibôvült az aranyosszéki tárgyteremtô népi hagyományok (pl. kerámia központok, vasmûvesség, varrottasok, egyéb népi alkotások) megismerésével. A részvevôk a túrákon nyert élményeiket beágyazva a természetföldrajzi, környezetvédelmi ismereteik közé, ezeket is elmélyítik. A közösségformálást, a helyi magyar kultúra megôrzését és a fiatal generációnak való tovább adását felvállaló tordai Petôfi Társaság, és a Vásárhelyi Géza Könyvtár már hagyományosan szervezi ezeket az anyanyelvápoló táborozásokat. Ezek részvevôi Aranyosvidék általá- 5

6 6 nos és középiskoláiból kerülnek ki, és olyan gyerekek, akiknek tanulmányi elômenetele, magaviselete példás. A Vásárhelyi Géza Könyvtár minden vakáció elején könyvajánlatot tesz a tanulóknak, annak függvényében, hogy éppen milyen év van, milyen írónak, költônek, nevezetes embernek, vagy évfordulónak az emlékét kell feleleveníteni, elmélyíteni. Úgy érezzük, hogy a Vásárhelyi Géza Könyvtár, a környék iskolai könyvtárainak a hiányzó magyar nyelvû tevékenységeit pótolja. Olyan cselekvési program összeállítására törekszünk, amely több aranyosvidéki lakost mozgósít. Ezért a könyvtári állomány állandó gazdagítása mindennapi törekvéseink alapgondolata. Úgy véljük, a könyvtár szervezésében álló tevékenységek, az olvasószolgálat változatos és vonzó mûködtetése majdnem mindig túllépik a könyvtár falait, ami fôleg a város polgárainak, a szórványban élô lakosságnak válik elônyére. Segítséget milyen civil szervezetektôl kaptak, esetleg próbálták-e felvenni a kapcsolatot más szórványban élô kisebbséggel, más könyvtárakkal? Ennél érdekesebbel, és nehezebbel próbálkoztunk. A helybéli román könyvtárral és román olvasóközösséggel próbáltunk kialakítani egyfajta párbeszédet ben, a Kossuth-év keretében elôször szerveztük meg, és hagyományossá szerettük volna tenni, hogy a városunkban mûködô Teodor Murãšanu Municípiumi Könyvtárral közös tevékenységsorozatokat bonyolítsunk. A tevékenységek a Poeøi pašoptišti români ši maghiari az 1848-as forradalom román és magyar költôi címen szerepelnek projektjeinkben, irodalmi estekkel és vetélkedôkkel gazdagítják könyvajánlásra, -kölcsönzésre alapozó olvasószolgálatainkat. Az elsô alkalommal szervezett rendezvénysorozat 38 aktív résztvevôt és közel 100 érdeklôdôt vonzott és sikeresen épült be mindkét könyvtár programjába. Új típusú ez a projekt több szempontból is. A városunkban mûködô könyvtárak közös tevékenységének nincs múltja, ha eltekintünk az iskolai könyvtárak könyvtárosainak évi, fôként tankönyvrendeléssel kapcsolatos találkozóitól. Tervezett tevékenységeink interetnikus jellegûek (román és magyar nyelvû olvasók), több korosztályhoz tartozó olvasóhoz szólnak. Ennek kezdete sikeres volt, és reménykedünk a folytatásban, noha ez kicsit még várat magára. A szórványtelepüléseken élô magyarság számára az identitás megôrzésének kérdése egyre égetôbbé válik. Úgy gondoljuk, hogy az ilyenszerû interkulturális tevékenységeknek fontos szerepük van identitásunk megôrzésében, másságunk tudatosításában, értékelésében és kultúránk értékeinek a másik nemzethez való eljuttatásában, de ugyanakkor a békés együttélés megvalósításában, a mellettünk élô nép másságának elfogadásában és tiszteletében is, hiszen ez egyik döntô tényezôje saját megmaradásunknak. Szeretnénk, ha elképzeléseink valósággá tételében minél több támogatóra lelnénk. A támogatásainkat többnyire a Communitas Alapítványtól, az Illyés Közalapítványtól kaptuk. Könyvállományunkhoz az alapot a Heltai Gáspár Könyvtár biztosította, a Cementgyár könyvtárának felszámolása után a könyvek is mind idekerültek. Az unitárius egyház Magyarországról kapott szakkönyvei is itt leltek otthonra. Ugyancsak a Petôfi Társaság szervezésében lévô Népfôiskola meghívottai, mikor könyveket mutatnak be, általában egy-két példányt hagynak a könyvtárnak. Rendszeresen szervezünk könyvvásárokat, és így a könyvállomány egyre több új példánnyal gazdagodik. Számos könyvadományt is kapunk, sokszor magánszemélyektôl. Sokat tettünk, és még ennél is többet próbálunk tenni az olvasókért, a magyarságért, Tordáért. Egyszer reméljük a közeljövôben a Vásárhelyi Géza Könyvtárat, úgy szeretnénk látni, mint egy, az egész szórványban élô magyar kisebbséget felölelô Közösségi Házat. Ezeket látva, hallva, öröm volt számomra azt észlelni, hogy bizony szülôvárosomban van kulturális élet, nem is akármilyen, hanem egyre felfelé ívelô, mely ôrzi a múltat, hogy ekképpen építhessük a jövendôt. Végezetül, talán saját magunk, mindannyiunk bátorítására Mikes Kelemen egyik gondolatát szeretném papírra vetni: Vagyunk, akik voltunk, / Leszünk, akik vagyunk. Menyhárt Józef fametszete LADÁNYI EMESE KINGA

7 Könyvtár, Szászrégenbôl nézve A középkorban oly izgalmas labirintusszerû, titkos tudások tárházaként megjelenô könyvtár az idôk folyamán kinôtte önmagát. Funkcionálissá vált, jó esetben átláthatóvá és használhatóvá, és az ideális az, ha nincs is benne semmi bonyolult. Az, aki ma könyvtárba jár, nem a szent teret keresi, még csak nem is a titkos tudás birtokába menekül a kissé közhelyes hétköznapi valóság elôl: egy szolgáltatást vesz igénybe, olyat, amely neki jár. És noha írni lehetne arról, hogy az emberi kultúra egykor oly értékesnek tartott elemeinek teljesen megváltozott a jellege az idôk folyamán, a könyvtár esete azt bizonyítja, igenis, az idô kiiktathatatlan tényezô az emberi élet (és csakis ezáltal: a mûvelôdésszervezés) folyamatából. A szászrégeni városi könyvtár csak annyiban intézmény, amennyiben az általa szervezett mûvelôdési vagy irodalmi rendezvényeket tartjuk szem elôtt. Mert hogy ezekbôl is van bôven: író olvasó találkozók, jeles eseményeket felidézô emlékünnepélyek, vetélkedôk. Infrastrukturális szempontból szinte ugyanolyan szerepet kap a kisváros életében, mint például a Kemény János Mûvelôdési Társaság, amellyel gyakran együttmûködik. Amennyiben úgy gondoljuk, hogy egy kisváros magyarságát, magyar anyanyelvû diákjait tudománynépszerûsítô, ismert helyi személyiségeket felvonultató elôadásokkal lehet és kell megnyeri, a két szervezet teljes mértékben ellátja feladatát. Azt, hogy ezek közül melyik menynyit vállal fel a neki szánt feladatból, nem tudhatni igazán, mint ahogy azt sem, hogy ki és milyen alapon állítja fel a mércét, vagy azt, hogy ki is figyel a helyi igényekre, a megnyerendôk, megmentendôk elvárásaira. Szászrégen kisváros jellegének egyetlen hátulütôje ugyanis az, hogy a kultúra (és a könyvtár) még mindig valahol fenn, eszmei magasságokban rejlik, és nem sikerül alászállnia. Akkor sem, ha tizennégy éves gyerekeket testületileg visznek el könyvtárt látogatni, vagy ha tízes jár a színházat kedvelônek. És ez tisztán látszik akkor is, ha például az iskolakönyvtárak szerkezetét figyeljük: üveges kisasztalokon a szebbik példányok kiállítva, sem szabadpolc, sem katalóguscédulák, az egyes példányokhoz csakis a jóindulatú könyvtáros néniken keresztül jut hozzá az ember. (Már ha bízik a jóindulatú néniben, vagy ha az tényleg jóindulatú.) Mert a könyvtárazás terén kevésbé szocializálódott gyerekek nehezen barátkoznak meg mondjuk középiskolás korban (és ez már majdnem késô) egy olyan hellyel, amelyet használni tudnak a legkevésbé, ahol csendben kell maradni, és ami, egyébként is, teljesen barátságtalan. Az iskolakönyvtárak, a városi könyvtár, a lakónegyedekbe elrejtett fiókszervezetek vagy a politikai pártok könyvespolcai elérhetôk is, meg nem is, mint a mesékben. És fôleg azért nem, mert gondolni sem merünk arra, hogy esetleg nekünk is, miattunk is kellhet az a könyv. Hogy esetleg nekünk szánták volna, vagy hogy azok a példányok miattunk lennének. Ezért persze nem a könyvtár, nem a könyvtárosok okolhatók. Ez nem lehet csak anyagi helyzet függvénye. Legfeljebb a nézôpont, a perspektíva a rossz, az, hogy a kiért helyett a miért kérdésre indulnak meg hangzatos szózatok. És persze, hogy jövök én ahhoz, hogy GERÉB MÁRIA Nagyváradi könyvtárak December hatodikán volt egy éve, hogy a Gheorghe Šincai Bihar Megyei Könyvtár megnyitotta újépületbeli fôrészlegét. Pásztai Tünde könyvtárost kérdeztem az új helyzetrôl. Hogyan zajlott le a költözés? Ez egy egész hosszú folyamat volt. Leltárkészítéssel kezdôdött a költözés 1998-ban, amelyet ben fejeztünk be. Ez alatt folyamatosan csomagoltuk a könyveket. A leltár végeztével kezdtük el a költözködést, de idôközben az erre elkülönített könyvekbôl megnyitottunk két új részleget is, a Decebalnegyedben és a Dacia sugárúton. Egy év szinte azzal telt el, hogy csomagoltunk, pakolásztunk. Az épület, amelybe költöztünk, pár évvel idôsebb az elôzô székházunknál, de teljesen felújították és egy kicsit hangulatossá is tették azzal, hogy létrehoztak még egy félemeletet, mert normálisan ez csak két szintes lenne. Mennyire megfelelô ez könyvtárnak? Az épület nem éppen olyan, amilyennek elterveztük, túl sok kicsi rész van benne ahelyett, hogy egy hatalmas terem lenne. A könyvek az ETO szerint vannak elrendezve: a földszinten találhatóak az általánosságok, a félemeleten van az orvosi részleg a mellettünk lévô orvosi egyetemrôl rengeteg hallgató jár hozzánk, az utolsó emeleten pedig a szépirodalom, a történelem és a földrajz. A földszinten van még egy amolyan rögtönzött olvasóterem, amely nem igazán tud rendeltetésszerûen mûködni, mert az igazi olvasóterem a rengeteg könyvvel még a régi épületben van; itt csak azok a feltétlenül szükséges alapvetô kötetek, lexikonok, szótárak kaptak helyet, amelyeket mi összedobtunk. Mi maradt még a régi épületben? Az olvasótermen kívül a gyerekosztály, a könyvfeldolgozó részleg, a könyvkötészet és az irodák még nem költöztek át. Az olvasókat ez olyan szempontból érinti, hogy a katalógusunk is ott maradt. Azt nem lehetett szétszedni, mert akkor már nem funkcionális. Az információs rendszerünk teljes 7

8 8 A megyei könyvtárba újra vásárolnak magyar könyveket is, hogy elpártolt olvasóikat visszacsalogassák. A Bunyitay Vince Könyvtárban a könyvek nagy része szabadpolcon hozzáférhetô. egészében ott maradt, így mi itt a memóriánkra kell alapozzunk. Ez addig nem is fog változni, míg az új épület másik szárnyában lakók vannak. Hány kötet áll, hány olvasó rendelkezésére? A régi és az új épületben naponta közel kilencszáz ember fordul meg, a mi szépirodalmi részlegünkön pedig átlagban olvasó. Számukra közel a kötet férhetô hozzá. Az év végi öszszegzés befejeztével tudnék pontos adatot mondani, arra vonatkozóan is, milyen arányban oszlanak meg nyelv szerint a könyvek. Az idén megkezdôdött egy nagyon intenzív magyar nyelvû könyvvásárlás, mivel kiderült, hogy az utóbbi években ezt elhanyagolták. Ennek következtében a magyar anyanyelvû olvasóink átpártoltak tôlünk a Bunyitay Könyvtárhoz vagy máshová, mert nem nagyon volt mit ajánlanunk nekik. Most rengeteg magyar nyelvû könyv létezik, és egyre többet vesznek. Minket a Megyei Tanács finanszíroz, ez egy kicsit rossz, hiszen a vidéki könyvtárakat is ô látja el, és a Városi Tanácsnak mindig több pénze van. De szerencsére adományokat is sikerül begyûjteni, úgy jött létre pl. a Püspöki negyedbeli részleg, amit nagy lendülettel és lelkesedéssel csináltunk, de sajnos aránylag kevés olvasó használja, pedig nagyon jó a könyvállomány. Várható-e valamilyen fejlesztés a közeljövôben? Arra számítunk, amennyiben támogatásból öszszejön, kódokat teszünk be a könyvekbe és számítógépes rendszerbe vezetjük fel az adatbázist, mert ez sokkal egyszerûbb mindkét félnek, sokkal gyorsabban haladnánk, mint a cédulás rendszerrel. Nagyvárad legjelentôsebb magyar középiskolája, az Ady Endre Gimnázium annak az Orsolya-rendi zárdaiskolának a jogutódja, amelynek alapjait 1771ben Szentzi István kanonok tette le. Mai nevét a gimnázium január 27-én vette fel, a költô halálának hetvenegyedik évfordulóján. A könyvtár állománya 1990-ben az 1500 Ceaušescu-könyv kiselejtezése után kötetet számlált lej értékben. Ez a leírás az oka annak, hogy úgy tûnik, mintha megcsappant volna a könyvállomány. A rendszerváltást követô három évben ömlöttek a magyarországi segélyek, és Makai Bölöni Judit 93-ban már kötettel vette át a könyvtárat Tavaszi Hajnaltól. Az elmúlt tíz év folyamán újabb apasztásra került sor: 2000 használhatatlanságig rongyolódott, vagy a pártállami ideológiával átitatott kiadványt küldött a zúzdába. Ma kötet áll az olvasók rendelkezésére, amihez hozzáadódik az Alma Mater Alapítvány 1600-as állománya. A könyvtár nagyrészt a szülôi bizottság támogatásából bôvül. Az erre elkülönített alapból persze nem jut minden szakterületre, így például az informatika témakörében nem tudnak lépést tartani a fejlôdéssel; hangsúlyt az irodalom, a képzômûvészet, a történelem és az angol nyelvû könyvek kapnak. Az elmúlt tíz év alatt az állam egyszer támogatta a könyvtárat, akkor is minimális összeggel, amit az utolsó pillanatban kapott meg az iskola, hogy költse el még év vége elôtt januárja és áprilisa között átalakításra került sor, amelyet a Helyi Tanács finanszírozott. Megjegyzendô, hogy vitatott állami vagy egyházi tulajdonú-e az iskola, ezért nehezen kap mind az államtól, mind az egyháztól pénzt. Az átalakítás, tatarozás mellett az addig hiányolt olvasóterem berendezését is magában foglalta. A négy hónap alatt a könyvtár összesen egy hétig volt zárva, megnyitása óta az olvasótermet pedig folyamatosan használják a diákok. A könyvek katalogizálására a informatika-tanárok egy adatbázis-kezelô programot írtak. Remélhetôleg 2004 ôszétôl ez minden számítógépen fut majd, ezzel meggyorsítva és leegyszerûsítve a kölcsönzés folyamatát. A Bunyitay Vince Könyvtár az RMDSZ Bihar Megyei Szervezetének kezdeményezésébôl és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség jóvoltából 1990 óta mûködik. A Kanonok soron található intézmény éves átlagban 1200 beiratkozott olvasót szolgál ki. Az olvasók nagy része nyugdíjas illetve diák, utóbbiak sokszor csoportosan jönnek el beiratkozni olyan tanárok kezdeményezésére, akik szintén ebbe a könyvtárba jártak pedagógusi pályájuk megkezdése elôtt. A fô könyvtárlátogatók a Szent László Gimnázium diákjai, nyugdíjasok, gyerekek, fôiskolások, egyetemisták, RMDSZ tagok, a helyi sajtó képviselôi, helytörténészek. A látogatók miatt alakult ki a szépirodalmi vonal, de egy értékes helytörténeti gyûjteménnyel, valamint Horváth Imre örökségének felvásárlásával az összállományt közel kötet alkotja, amelybôl több mint szabadpolcon áll az érdeklôdôk rendelkezésére. Az állománygyarapítással évente könyv-

9 vel bôvül. Az adományoknak sokszor nem tudják hasznát venni, fôleg helyhiány miatt. A két könyvtáros, Balogh Judit és Schönberg Éva a minôségre próbál törekedni, ezért sok kötet dobozban végzi. Ez a sors vár a megrongált könyvekre is, hiszen könyvkötésre még nincs lehetôség. A könyvtár fontos támogatója a Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár. A Bunyitai Könyvtár alapításakor könyv- és folyóirat-állománnyal járult a gyûjtemény megszervezéséhez, és beindította az olvasószolgálati adminisztrációt, illetve az induló állomány katalógus munkálatait ben szintén jelentôs könyvadományt hozottt Nagyváradra, 2000-ben pedig kidolgozta a nagyváradi teljes gyûjtemény elektronizálási tervét. LÔRINCZ EDINA Ady Endre Gimnázium könyvraktárában. A felvételeket a szerzô készítette. Centenárium az olvasás jegyében A Fôvárosi Szabó Ervin Könyvtár nemcsak Budapest, de Magyarország legnagyobb közkönyvtára mondta el Nagy Anna, a Központi Könyvtár igazgatója. Hogy minek köszönheti a jövô évben centenáriumát ünneplô könyvtár a népszerûségét, megkérdeztem az olvasókat és az igazgatót egyaránt. A Szabó Ervin Könyvtárról A Központi Könyvtár alapterülete egy hároméves épület-rekonstrukciós program nyomán háromszorosára növekedett. A Budapest centrumában található felújított és új épületszárnnyal bôvített Wenckheim-palota, valamint a már korábban szintén felújított és jelenleg a könyvtár Zenei gyûjteményének helyt adó Pálffypalota együttesen négyzetméteres, ebbôl mintegy 8000 négyzetméter az olvasók közvetlen használatára. 12 olvasóterem, 2 szabadpolcos könyvkiválaszó tér, médiatár, böngészde várja az érdeklôdôket. 160 számítógép, gyors Internet-kapcsolat biztosítja a gépi katalógus, az elektronikus dokumentumok helyi és távoli elérését. A Wenckeim-palota Meinig Artúr tervei alapján készült el a 19. század végén. Belsô terei XV. Lajos korabeli barokk stílusban épült, az épületkülsô a drezdai barokk jegyeit viseli tôl ad otthont a fôváros könyvtárának. A rekonstrukció során a palotát restaurálták, gyönyörû termei ma is olvasóteremként és részben rendezvényi térként használatosak. Az épület szépségét az elôtte található kút is hangsúlyozza, melynek felirata meséli: hálás magyarok emelték Nagy-Britannia méltó fia, Viscount Rothermere tiszteletére. Irodalmi életünk olyan híres szereplôi fordultak meg e falak közt, mint Szerb Antal, József Attila, Németh László. A könyvtár dolgozói közt is akadtak szép számmal tudományuknak neves mûvelôi, közülük most csak Hamvas Bélát emeljük ki. A könyvtár hagyományosan a társadalomtudomány könyvanyagát gyûjtötte. Feladatkörét tekintve általános gyûjtôkörû nagyvárosi könyvtár. A szociológia tárgyú gyûjtés hagyományaira építve lett a szociológia országos feladatkörû szakkönyvtára. A könyvtár jelenleg dokumentummal rendelkezik: mintegy könyv, audio-vizuális dokumentum, félmillió aprónyomtatvány (plakát, metszetek, képeslapok) és fotó található itt. Utóbbiak a város történetére, életére vonatkozó helyismereti gyûj- teményt kezelô Budapest Gyûjteményben lelhetô fel. A Fôvárosi Szabó Ervin Könyvtár tagkönyvtári hálózatának kialakítását már a múlt század elején megkezdték a modern városi könyvtárat kialakító könyvtáros elôdök. Jelenleg 60 kis, közepes és nagyobb méretû tagkönyvtár mûködik a város különbözô pontjain ben, a centenárium évében terveink szerint valamennyi könyvtárunkat bekapcsoljuk folyamatosan épülô informatikai rendszerünkbe, minden könyvtárban lesz számítógép és Internet hozzáférés az olvasók számára. Gyûjtemények A Központi Könyvtár jelentôs gyûjteményekkel rendelkezik: Budapest-, szociológiai- valamint zenei gyûjteménnyel. A Budapest Gyûjtemény a fôváros helyismereti szakkönyvtára. Múltja a könyvtár elôdintézményeinek 19. századi históriájába nyúlik vissza; a századelôn megalapított Fôvárosi Könyvtár értékes várostörténeti, városigazgatási és urbanisztikai könyvgyûjteményt örökölt ezektôl. A Budapestensia, azaz a budapesti tárgyú irodalom tudatos gyarapításához további ösztönzést adott a 20. század elején mintának te- 9

10 10 kintett nyugati városi könyvtárak gyakorlata, amelyek látogatóik számára igyekeztek a mindennapi élethez szorosan kapcsolódó, helyi vonatkozású ismereteket is nyújtani. Budapesten 1913-tól külön részleg feladata a város múltját és fejlôdését bemutató kiadványok teljes körû gyûjtése, feldolgozása, valamint e dokumentumok és információk szolgáltatása. A Budapest Gyûjteményben ma mintegy százezer kötetnyi könyv, kézirat, hírlap és folyóirat található. A fotótárban mintegy százhúszezer fénykép és képeslap mutatja be a város arculatának, infrastruktúrájának változásait, a hétköznapi élet jeleneteit, a fontosabb történeti eseményeket és a közéleti személyek arcvonásait. A plakát- és kisnyomtatványtárban több mint háromszázezer hirdetmény, utcai plakát, röplap, képes reklámkiadvány, színlap, kotta, programfüzet, számolócédula, meghívó, hivatali formanyomtatvány, gyászjelentés, belépôjegy és számtalan egyéb apróbb nyomdai termék eleveníti fel az egykori városlakók mindennapjait. A Fôvárosi Szabó Ervin Könyvtár központja a Szabó Ervin-i hagyományokat folytatva széleskörû társadalomtudományi és szociológiai gyûjteménye révén 1968 óta a szociológia országos szakkönyvtára. Teljes körûen gyûjti a magyar és erôs válogatással a külföldi szociológiai irodalmat. Az 1973-ben alapított Szociológiai Dokumentációs Osztály ma Szociológiai Gyûjtemény a szociológia és a vele határos szakterületek magyar és külföldi irodalmának részletezô feltárásán alapuló adatbázisokat épít, melyek segítségével információs szolgáltatásokat nyújt a szociológia iránt érdeklôdôknek. A zenei gyûjtemény 1964-ben nyílt meg a Fehérhajó utcában, Budapest elsô teljes nyilvánosságú és kölcsönzést is végzô zenei könyvtáraként. A Zenei Gyûjtemény komolyzenei szakkönyvtár, legfontosabb feladatai: a zenei mûvelôdés iránti igény kielégítése, a hivatásos és nem hivatásos muzsikusok zenemûvekkel és szakirodalommal való ellátása, valamint a zeneoktatáshoz és a zenekutatáshoz szükséges anyag biztosítása. A könyvtár gyûjtôköre kiterjed a zeneirodalom valamennyi értékes darabjára, térbeli és idôbeli határok nélkül. A Pálffy-palotában október 19- én adták át a gyûjteményt több mint ezer négyzetméter alapterületen, a rekonstruált épület két szintjén október 1-én japán állami támogatással felszerelt hangtárat is birtokba vehették az olvasók. A gyûjtemény közel ötvenezer kottát, közel db. magyar és idegen nyelvû könyvet, 33 magyar, 26 külföldi zenei és egyéb kulturális szaklapot, 600 db videokazettát, hangfelvételt tartalmaz. A könyvtár nem gyûjti a könnyûzenei mûvek kottáit, CD-it. Muzeális különgyûjtemények: a Budapest Gyûjtemény olvasótermében lehet tanulmányozni az 1801 elôtt keletkezett dokumentumokat, és a könyvtár muzeális különgyûjteményeit. Itt találhatók a: Ritkaságok és kéziratok gyûjteménye: Magyarországon és külföldön megjelent, századi könyvritkaságok, kéziratok. Szüry-gyûjtemény: között megjelent magyar irodalmi mûvek elsô kiadásai. Ballagi-gyûjtemény: Magyarországgal és az Osztrák Magyar Monarchiával kapcsolatos századi politikai röpiratok. A Fôvárosi Szabó Ervin Könyvtár Pamfletgyûjtemény: Politikai vitairatok, a Ballagi-gyûjtemény folytatása, illetve kiegészítése. Historica-gyûjtemény: Vegyes tárgyú (nem budapesti vonatkozású) régi kisnyomtatványok. Térképgyûjtemény: századi hazai és külföldi térképek, atlaszok. A CD-ROM-os adatbázisok kínálata, akárcsak a könyvtár gyûjtôköre, meglehetôsen széles spektrumú. Megtalálhatóak ezek között a teljesség igénye nélkül a fontosabb napilapok, különbözô irodalmi szövegek. További adatbázisok, amit a könyvtár munkatársai építenek: az irodalmi analitikus katalógus, a szociológiai adatbázis, illetve a Budapest Gyûjtemény harminc évet felölelô adatbázisa, amely a fôváros történetével kapcsolatos anyagokat tartalmazza. Új szolgáltatásként a könyvtár megnyitotta online részlegét. Jelenleg az EBSCO adatbázisok és a Sociological Abstract érhetôk el. Hamarosan használható lesz a Web of Science adatbázis, az Akadémiai Kiadó elektronikus folyóiratai és szótárai, valamint interaktív nyelvoktató anyagai. A tervek szerint online részlegünk gépeire telepítjük az ingyenesen letölthetô és a könyvtár által megvásárolandó e-book-okat. A könyvtár terei Sárkányos gyermekkönyvtár 1. szint. A gyermekkönyvtár dolgozói játékos formában próbálják meghódítani a kicsiket, így alakult meg a sárkányos lovagrend, melynek tagjai a legügyesebb/legolvasottabb gyermekek lehetnek. Szent György napján történik az ünnepélyes lovaggá ütés. Szombatonként családi programot szerveznek, vagyis míg a szülôk könyveket keresnek, vagy elôadást hallgatnak, addig a könyvtár dolgozói a gyermekekkel foglalkoznak. A gyermekkönyvtár kínálata: kötet mese, kaland, ifjúsági regény, képeskönyv, ismeretterjesztô irodalom; ötven féle magyar és külföldi folyóirat; társasjátékok, táblajátékok a játékkuckóban; CD-ROM-os játékok. Szabadpolc 2. szint: itt a mintegy kötetes állományból válogathatják ki az olvasók a kölcsönözni szánt példányokat. A szabadpolcon található mûvek az összes tudományterületet felölelik. Internetes terem 2. szint: ebben a térben biztosítják - térítés ellenében a szabad számítógép használatot.

11 A fôépület elôtt a Rothermereszobor. A szerzô felvételei. Irodalmi és Nyelvi Olvasóterem 3. szint: mintegy 8000 kötettel várja a nyelvészet és irodalom iránt érdeklôdôket. Itt lehet egy kattintással keresni a Nyugat öszszes évfolyamában, vagy egy pillanat alatt megtalálni ötven magyar költô valamennyi verse közül a keresettet. Itt áll az olvasók rendelkezésére a könyvtárban készülô, az irodalmi folyóiratokat és tanulmányköteteteket analitikusan feltáró CD-ROM is. Lehetôség van színházi elôadások, portréfilmek és irodalmi mûsorok megtekintésére is videón. Általános olvasóterem 4. szint: itt kaptak helyet az általános lexikonok mellett a természettudomány, orvostudomány, alkalmazott tudományok, a földrajz, az életrajzi kutatás és történettudomány kézikönyvei, valamint helyben használható CD- ROM-ok. Ebben a térben található megközelítôleg 600 hazai és külföldi idôszaki kiadvány napilapok, hetilapok és folyóiratok friss példányai. Egy mikrofilm leolvasó gép és egy, gyengén látók számára rendelkezésre álló olvasó készülék segíti a munkát. Társadalomtudományi olvasóterem 4. szint: ebben a teremben kaptak helyet a statisztika, politika, közgazdaság, jog, közigazgatás, hadtudomány, pedagógia, néprajztudomány kézikönyvei. Itt található az Euroatlanti Integrációs Gyûjtemény. Ez a mindössze néhány éves múltra visszatekintô részleg rövid idô alatt hallatlan népszerûségre tett szert a középés felsôoktatásban részt vevô diákok között. Az egyre dinamikusabban fejlôdô gyûjtemény több mint 150 kézikönyvvel, több mint húszféle magyar és idegen nyelvû idôszaki kiadvánnyal rendelkezik. Hozzáférést biztosít az euroszerverhez, illetve interneten a legfontosabb vonatkozó honlapokhoz. A részlegben nem csak az Európai Unióval, hanem a NATO-val, az Európa Tanáccsal és az OECD-vel kapcsolatos irodalom is található. Bölcseleti olvasóterem 4. szint: a filozófia, pszichológia, etika, esztétika és vallás témakörébe tartozó kézikönyvek olvasóterme. Mûvészeti olvasóterem 4. szint: a mûvészetek építészet, képzômûvészet, festészet, szobrászat, iparmûvészet, film, színház, zene, valamint a sport és a szabadidô témájában megjelent mûvek olvasóterme. A 4. szinten lehet megközelíteni a könyvtár régebbi szárnyát, a Wenckheim-palota termeit. A Bölcseleti és a Mûvészeti olvasótermeken kívül az úgynevezett Nagy olvasóterem, Kis olvasóterem, Ezüstszalon, Aranyszalon és Fogadóterem. Ezek a hangulatos helyiségek is az olvasók rendelkezésére állnak, illetve ezekben a termekben tartják idônként a szakmai és egyéb rendezvényeket is. Folyóirat-galéria és katalógusterem 5. szint: itt találhatják az olvasók az december 31-én lezárt hagyományos betûrendes és szakrendes cédula katalógust, valamint ezen a szinten helyezték el a korábbi évfolyamainak bekötött példányait. Az olvasók a legkülönfélébb kérésekkel, kérdéssekkel fordulhatnak a könyvtárosokhoz a szakdolgozatíráshoz szükséges anyagok összegyûjtésétôl kezdve a különbözô bibliográfiák építésén keresztül az OKTV tételek szakirodalmának összeállításáig, és mindig szívesen segítenek a szülôknek, ha nem tudják megoldani gyermekeik házi feladatát Jövôbeli tervek Nagy Anna igazgató elmondta, a Központi Könyvtár kidolgozás alatt lévô stratégiai tervében fontos szerepet kap a digitalizáció (elektronikus tartalomszolgáltatás) és a távkommunikácó (információs portál, a könyvtár által épített szakirodalmi irodalmi, szociológiai, várostörténeti adatbázisok internetes publikálása, elektronikus referensz, internetes olvasói fórumok indítása). Szeretnék lehetôvé tenni az olvasók számára, hogy további szolgáltatásokat vehessenek igénybe (elôjegyzés stb.) az interneten keresztül. Olvasói vélemények 2003-ban a Központi Könyvtárnak több, mit egy látogatója volt. Nagy Anna szerint naponta olvasó fordul meg a könyvtárban. Az olvasók száma évrôl évre nô, és úgy tûnik, ez a tendencia megmarad. Az igazgató szerint nemcsak a könyvtár bôséges állománya vonzza a látogatókat, hanem természetesen az is fontos szempont, hogy a város központjában, a diáknegyedben, jó közlekedési csomópontban található. Megkérdeztem fiatalokat és idôseket egyaránt, miért szeretnek a Szabó Ervin Könyvtárba járni. Természetesen sokan azért, mert az egyetemhez nagyon közel esik a könyvtár, nagyon sokan a könyvtár gazdag anyagát dicsérték, mások a gyors kiszolgálást, a jó büfét szeretik, egy középkorú hölgy pedig azt válaszolta: szeretem azt a kényelmet, amit a könyvtár biztosít: interneten keresztül megnézem, hogy megtalálom-e a könyvet!. Egy nyugdíjas nénike azért hálás, hogy a keresett könyvet kiszállítják a lakhelyéhez közel esô könyvtárba, így nem kell órákig utaznia. A nemrég mûködô internetes határidô hosszabbítási szolgáltatás is sokak számára fontos. Egy 20 éves egyetemista egy mondatban foglalta össze a könyvtár legfontosabb jellemzôit: Budapest legmodernebb könyvtára, könnyen elérhetô, olvasóbarát, gyorsan hozzájutok minden információhoz. Jó hír, hogy a határon túli magyarok is beiratkozhatnak, sôt kikölcsönözhetnek könyveket a könyvtárból, csupán magyar igazolvány, belépôdíj kifizetése és egy nagy adag becsület szükséges. VASS KINGA ZITA 11

12 Események 12 A Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének tanácskozása (2003. augusztus ) Az illyefalvi várdomb lábánál az 1990-es évek elején létrehozott modern konferenciaközpontban került sor a romániai magyar könyvtárosok eddig legnagyobb létszámú összejövetelére. Mint köszöntô beszédében Kiss Jenô, az egyesület elnöke, a Kovászna Megyei Könyvtár igazgatója és a tanácskozás fô szervezôje elmondta, eredeti szándékuk az volt, hogy a magyarországi példát követve a romániai magyar könyvtárosok elsô vándorgyûlését szervezik meg, ám nem láttak garanciákat arra, hogy jövô évre is sikerül megteremteni az ehhez szükséges anyagi fedezetet, ezért inkább csak tanácskozás -ra invitálták a résztvevôket. Az elôadások tematikai változatossága, az azokhoz kapcsolódó viták, a megjelentek köre (Partium 10, Kolozs megye 9, Maros megye 14, Hargita megye 30, Kovászna megye 28, Magyarország 8 fô) mindenesetre biztosították azt, hogy a tanácskozás minden tekintetben felért egy hazai vándorgyûléssel. Az elsô, beköszöntô elôadás a múltba tekintett. Róth András (Haáz Rezsô Tudományos Könyvtár, Székelyudvarhely) a két világháború között mûködô erdélyi magyar könyvtárakat mutatta be. Érdemes megemlítenünk: a versailles-i békeszerzôdést követôen Magyarország 1348 tudományos és közmûvelôdési könyvtárából 326 (25%) került át Romániához. Róth András az egykori népkönyvtáraktól az egyházi, tudományos könyvtárakig számot vetve az újabb intézményekkel is ezek sorsát, tevékenységét tekintette át. (Elôadásának rövidített változata a Korunk évi áprilisi számában jelent meg.) Ezt követôen e sorok írója A kortárs magyar irodalom olvasottsága, avagy ajánlási lehetôségei a közmûvelôdési könyvtárakban címmel ismertette azokat a felméréseket, amelyek a mai magyar szerzôk fogadtatását vizsgálták a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtárban, majd szólt azokról az olvasási programokról, rendezvénysorozatokról, amelyek mintegy válaszadásként a felmérések nem éppen szívderítô eredményeire sikeresen népszerûsítették a kortárs (határon inneni és határon túli) magyar mûveket. Praznovszky Mihály (Eötvös Károly Megyei Könyvtár, Veszprém) csatlakozva ahhoz a véleményhez, hogy a könyvtáraknak a korszerû információs szolgáltatások mellett súlyt kell helyezniük a szépirodalom népszerûsítésére is 21. századi olvasmányélményünk: Krúdy Gyula címmel tartott elôadást, arra is emlékeztetve, hogy az író 125 éve született. Véleménye szerint a közvéleményben állandósult egy bizonyos Krúdy-kép (amiben a Szindbád címû film is szerepet játszott), ám Krúdy klasszikus regényeinek, a személye köré fonódó életrajzi legendáknak, mûvei újabb értelmezéseinek (hogyan jelenik meg azokban az erotika, a szürrealizmus stb.) megismerése, megismertetése változásokat hoznának a hagyományos Krúdy-képben. Másnap kiállítás-megnyitóval kezdôdött a program. Róth András mutatta be az 50x70 cm-es tablókon kifüggesztett szellemes, Könyv a könyvben címû kiállítását. A tárlat változatos forrásmûveket felhasználva azt mutatta be, hogyan jelenik meg a könyv, mint illusztráció. Fehér Miklós (Könyvtári Intézet) Könyvtár jövô jövôkép címû elôadása lapunk korábbi számában jelent meg, legfeljebb annyiban egészíthetjük ki, hogy elôadásának nem csak legfontosabb szöveges részeit vetítette le a hallgatóság elé, hanem grafikai illusztrációkkal és zenei aláfestéssel is kísérte azokat, s ezzel még meggyôzôbbé tette szubjektív jövôképét. Dippold Péter (Könyvtári Intézet) egy közvetlenebb jövôképet rajzolt elénk a könyvtárügy európai távlatairól. Kifejtette: a könyvtár szerepe változatlan, ám a fogalmak átértékelôdnek, a tevékenységek átalakulnak, a közgyûjtemények között új típusú kapcsolatok jönnek létre. Szólt a nemzetközi kapcsolatok különbözô típusairól, az EU projektjeiben való részvétel nehézségeirôl és azokról a projektekrôl, amelyekben Magyarország is részt vesz, valamint arról is, hogy mit tehet a szakma azért, hogy a romániai magyar könyvtárakat is bevonhassák azokba. Bartos Éva (Könyvtári Intézet) szintén a könyvtárügy, könyvtári szolgáltatások változásairól szólt ezúttal a könyvtáros személyét megközelítve A könyvtárosság a változó világban címmel. Újra kell gondolni a könyvtáros szerepét (pl. kell-e a lexikális tudás vagy elég az információkeresô rendszerekben való jártasság stb.), a könyvtáros kifejezés gyûjtôfogalom, a munkaterületek specializálódtak, ezért a képzésnek is differenciáltnak kell lennie, ugyanakkor a könyvtárost mentesíteni kell az adminisztrációs munkától. Bartos Éva elôadására utalt Spielmann Mihály (Teleki Téka, Marosvásárhely), amikor örvendezését fejezte ki a felett, hogy milyen sok fiatal és új arcot lát a jelenlévôk között, ám nem tudja, hogy ez azt jelenti-e, hogy ilyen vonzó a könyvtáros szakma vagy csak azt, hogy az alacsony bérek miatt magyarokat is kénytelenek alkalmazni a romániai könyvtárak. Elôadásában A század könyvtári katalógusszerkesztés kérdései egyébként arról tett tanúságot, hogy viszonylag keveseket érintô szakmai kérdésekrôl hogyan lehet élvezetes, ironikus és önironikus (hiszen saját munkásságának mûhelykérdéseirôl beszélt) elôadást tartani. Ezt követôen Fülöp Géza, az erdélyi informatikai szakemberek jól ismert doyenje Digitalizálás a könyvtárban címmel tartott, a történeti elôzményekre is utaló, a használó és a könyvtáros számára is egyaránt szemléletes, a romániai és nemzetközi gyakorlatra is kitekintô elôadást. Megállapította: a jövô könyvtára hibrid könyvtár lesz, ahol a hagyományos és elektronikus dokumentumok egyaránt

13 hozzáférhetôek lesznek. Az utolsó nap délelôttjén a romániai magyar könyvtárak gondjairól, teendôirôl esett szó. Fülöp Mária, aki nyugdíjba vonulásáig, 1991-ig negyven éven át volt a Maros Megyei Könyvtár munkatársa, a könyvtárban az elmúlt évtizedben újra meginduló helyismereti munkáról, annak mûhelykérdéseirôl, kiadványokról, köztük az általa szerkesztett legújabb bibliográfiáról (Maros megye a könyvekben Marosvásárhely, 2002), további tervekrôl tartott sokoldalú, követésre méltó módszertani kérdéseket is tartalmazó elôadást. (A szavaiból, személyiségébôl sugárzó ügyszeretet, elhivatottság feltehetôen hozzájárul majd ahhoz, hogy a fiatal hallgatói körében valóban követôkre találjon.) A Bihar megyei közkönyvtárak helyzetérôl szólt Tavaszi Hajnal, a megyei könyvtár munkatársa. A megye 85 községi könyvtára közül kb. 25-ben alkalmaznak fôhivatású könyvtárost, sok a névlegesen mûködô könyvtár, kevés az állománygyarapítási keret, a 2 millió lejes összeg (kb Ft) már jónak mondható. Az értelmiség kivonult a falvakból (a tanárok is ingáznak), a helyi kulturális élet a korábbihoz képest hanyatlóban van. Sajnos a megyei könyvtárban is visszaesett a magyar nyelvû irodalom keresettsége, holott Nagyvárad lakosságának 22%-a magyar. Örvendetes viszont, hogy újabban kötelezték a könyvtár igazgatóját arra, hogy a gyarapítási keretbôl a lakosság arányának megfelelôen vásároljon magyar nyelvû könyveket. Jobb a helyzet Kovászna megyében mint Kiss Jenôtôl hallottuk, ám az elôzô idôszakhoz képest jelentôsen romlott ben 32 településbôl 24-ben volt fôállású könyvtáros, ám amikor a könyvtárak 1997-ben önkormányzati alárendeltség alá kerültek, elkezdték nyirbálni a béreket, így ma már csak 16 településen van fôhivatású könyvtáros. (Ennek kapcsán megemlítette: mivel az RMDSZ jelöli a polgármestereket, az egyesület elnöksége javasolni fogja a szövetség legfelsôbb vezetôségének, hogy a könyvtárak fenntartásának, fejlesztésének a programja, kötelezettsége kerüljön be a választási programokba.) A könyvtárak mintegy felében nincs gyarapításra fordítható összeg: ebben az esetben a megyei könyvtár vásárol részükre könyveket, illetve a különbözô alapítványok által adományozott könyveket osztják szét közöttük. Sajnos ez utóbbiak nem minden esetben felelnek meg a célnak, sokkal több gyermekkönyv kellene. Felhívta a figyelmet arra, hogy a testvérkönyvtári kapcsolatokat is sokkal jobban ki kellene használni, bôvíteni. A könyvtárak mûködési körülményeit, nehézségeit is tükrözô, ugyanakkor tárgyilagos számvetések után afféle pozitív jövôképet is elôre vetítve a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár igazgatójának az elôadásával zárult a romániai magyar könyvtárakról szóló beszámolók köre. A városi könyvtár 2001-ben készült el. Háromszintes, alapterülete m2, állománya kötet, a beiratkozott olvasók száma (a lakosság 14%- a). A hagyományos könyvtári dokumentumok mellett gazdag Hangzó- és látványtár is található a könyvtárban. Gyermekfoglalkozások (a Kuckó játszóházban), könyvbemutatók, kiállítások, szabadegyetemi elôadások rendezése mellett különbözô közösségeknek (legnépszerûbb a régiséggyûjtôk klubja) is helyt ad a könyvtár, amely egy helyi tudományos mûhelyt is kialakított, s ennek eredményeként a közelmúltban közreadták az Aeropolis címû tanulmánykötet harmadik kötetét. A továbbiakban magyarországi tájékoztatókat hallgattak meg az érdeklôdôk. Kálóczy Katalin, a NKÖM Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Fôosztálya tanácsosa ismertette a minisztérium támogatási formáit. A határon túli könyvtárak állománygyarapítására nyújtott támogatás mellett nagyobb súlyt fektettek és fektetnek majd a szolgáltatások korszerûségét, minôségét elôsegítô (Internetes kapcsolatok kiépítése, szoftverek vásárlása, továbbképzések szervezése) programokra. Monok István, az OSZK fôigazgatója elmondta, hogy az intézmény feladata a határon túli könyvtárak támogatása is, igyekeznek a központi szolgáltatások közül minél többet biztosítani a részükre, ezt szolgálja, pl. a MEK Kolozsváron elhelyezett tükörszervere, amely sokkal olcsóbbá teszi a hozzáférést. Sajnos mivel a számuk csökkent a kötelespéldányokból már nem tudnak küldeni a könyvtáraknak. Kérte a könyvtárosokat, hogy gyûjtsék össze az OSZK részére a magyar vonatkozású dokumentumokat, keressék fel a helyi kiadókat, hogy kiadványaikat ajánlják fel a MEK-nek. Köszöntötte a tanácskozást Koncz Erika, a NKÖM közgyûjteményekért felelôs államtitkára is, aki felvázolta a minisztérium határon túli könyvtári stratégiáját, s többek között ígéretet tett a következô évi vándorgyûlés támogatására is. A tájékoztatókat élénk konzultáció követte, amelyen számos gyakorlati kérdést sikerült tisztázni, többek között azt, hogy azok a könyvtárosok, akik hungarikumokat, köztük aprónyomtatványokat gyûjtenek, valamint eljárnak a kiadóknál, hogy kiadványaikat floppyn ajánlják fel a MEK-nek, megbízólevelet kaphatnak az OSZK-tól. A tanácskozás hivatalos programja ezzel véget ért, Kiss Jenô, az egyesület elnöke zárszavában hangsúlyozta: a tanácskozás hozzájárult ahhoz, hogy a szétszórtságban élô magyar könyvtárosok összetartozását megerôsítse, s jó volt (természetesen nem elôször) megbizonyosodni arról is, hogy ennek az összetartozásnak fontos részét jelentik a magyarországi kollégák, intézmények, a könyvtárügy irányítói is. Hangsúlyozta, hogy a szakmai elôadások, konzultációk nemcsak a szakmai ismereteket bôvítették, hanem sok esetben konkrét tennivalókra, a helyi együttmûködés új formáira is ösztönözték a jelenlévôket. Az együttlét öröme, az új, személyes kapcsolatok kialakítása vagy megerôsítése jellemezte a három napot. Mit tehet mindehhez hozzá e sorok írója? Elsôként azt, hogy az elôadások a következô fontosabb tárgykörökben hangzottak el: könyvtártörténet (1), digitalizálás-számítógépesítés (1), helyzetelemzés a romániai magyar könyvtárakról (3), könyvtári jövôkép (3), Magyarország és a romániai magyar könyvtárak kapcsolatai (3), a könyvtári munka módszertani kérdései (4). Azt hiszem az arányok megfeleltek a tanácskozás céljainak, annál is inkább, mert a viszonylag elméleti megközelítésû elôadások is a gyakorlati teendôket szolgálták. Másodikként még azzal kell kiegészítenem e kissé hosszadalmasnak tûnô tudósítást, hogy a tanácskozás (miként a vándorgyûlések) természetesen kiegészült kellemes kulturális (és kulináris) programokkal: a részvevôk megtekintették (a kiállítás rendezôjének, Praznovszky Mihálynak a kalauzolásával) Jókai Mór és Mikszáth Kálmán illye- 13

14 falvi állandó kiállítását, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot, kirándultak Csernátonba (újabb múzeumlátogatások), ahol pazar vendéglátásban volt részük, s kiváló népszenei mûsort hallgattak meg, ami azonban rövidesen átváltott tánczenévé, így az elôbbiekben említett kapcsolatok kiépítésére immár közvetlen testközelben kerülhetett sor. Harmadikként s azt hiszem minden részvevô nevében már csak azt szeretném megemlíteni, hogy köszönet a szervezôknek, a támogatóknak (NKÖM, Kovászna Megyei Könyvtár, Kovászna Megye Tanácsa, Communitas Alapítvány). További hasonló együttléteket, eredményes munkát! ARATÓ ANTAL Digitalizálás a könyvtárban 14 A 20. század második felében kibontakozott információs forradalmat teljes joggal nevezhetjük digitális forradalomnak is, hiszen kirobbantója és fôszereplôje a digitális számítógép, amely jól elkülönült, stabil állapotokat, jelesül a kettes számrendszer jegyeivel, a 0-val és 1-gyel kifejezhetô állapotokat használ fel bármilyen érték, mennyiség ábrázolására. (Az angol digit a latin digitusból ujjat s számjegyet jelent.) A forradalom elsô szakaszában csak a számítógép beszélte ezt a nyelvet, az elmúlt évtizedekben azonban rendre minden kommunikációban szerepet játszó berendezést, folyamatot és sok információhordozót digitálissá alakítottak, a távbeszélôt, a televíziót, a fényképezôgépet, a hanglemezt, a filmgyártást, a könyvszerkesztést és kiadást, s magát a könyvet is. Az új társadalom, információtechnikai szempontból, digitális társadalom. A digitális forradalom természetesen nem áll meg a könyvtár kapujában. Sôt mi több, olyan drámai, gyors, mélyreható változásokat idéz elô, amelyek talán nem túlzás, ha azt mondjuk, amióta a babiloni királyi könyvtáros megkezdte az agyagtáblák rendbe rakását és számbavételét, nem mentek végbe a könyvtárak világában. Nagy kihívást jelent ez a könyvtárosok számára, de szembe kell nézniük vele, ha azt akarják, hogy a könyvtár az információs társadalomban is betölthesse hivatását. Hogyan is szól a történet? A számítógépet a könyvtárban elôször egyes nyilvántartások automatizálására alkalmazták (olvasók, kölcsönzés, beszerzés nyilvántartása, könyvelés stb.), majd megjelentek a komplex, integrált könyvtári rendszerek, szoftverek, amelyek minden könyvtári mûvelet, tevékenység elvégzésére alkalmasak voltak (ALEPH, TINLIB, TEXTLIB, SZIRÉN stb.). Az integrált rendszerek alkalmazása lehetôvé, sôt kötelezôvé tette többek között az új beszerzések számítógépes feldolgozását. Természetes, hogy az a könyvtár, amelynek lehetôsége és pénze van valamely könyvtári rendszer beszerzésére, felhagy a hagyományos katalóguscédulák készítésével, s rátér a számítógéppel olvasható katalógus kiépítésére. Ez kezdetben természetesen csak az új beszerzéseket tartalmazza, s így az a fonák helyzet alakul ki, hogy az olvasónak két vagy több különbözô felépítésû katalógusban kell keresnie. Az új nemzedék pedig, amelyik már a számítógéppel nôtt fel, nem használja a hagyományos katalógusokat, nem ismeri meg a régi állományt, azt hiszi, hogy ami nincs a számítógépen, az nem is létezik vagy értéktelen. (Ugyanez a helyzet a nyomtatott enciklopédiákkal, lexikonokkal, bibliográfiákkal.) Könyvtárosok, egyetemi oktatók tanúsítják, milyen nehéz a hallgatókat rávenni a cédulakatalógus, a nyomtatott bibliográfiák használatára, holott az emberiség évezredeken át felhalmozott ismeretanyagának nagy része még sokáig csak a hagyományos úton lesz elérhetô. A régi állomány hozzáférhetôségének javítása elôbb-utóbb minden könyvtárat rákényszerít, hogy szembenézzen a nagy feladattal: el kell végezni a régi katalógusok számítógépre vitelét, az ún. retrospektív katalóguskonverziót. Olyan minôségi ugrás ez, mint annak idején az áttérés a kötetkatalógusról a cédulakatalógusra. S az eredmény az OPAC (Online Public Acces Catalogue = Online Olvasói Katalógus). Nem könnyû feladat ez, a könyvtár-automatizálás egyik legmunkaigényesebb és legköltségesebb mozzanata, s a könyvtár állományának nagyságától függôen hosszú évekig eltarthat. Ám elôbb-utóbb mindenképpen el kell végezni. A retrospektív konverziónak az elsôdleges célja tehát a könyvtár információs rendszerének egységesítése, az állomány hozzáférhetôségének biztosítása. A számítógépes hálózatok, fôleg az internet megjelenésével lehetôvé vált a könyvtárak regionális, országos, világméretû összekapcsolódása, s elérhetô közelségbe látszott kerülni az IFLA és UNESCO kitûzte cél, az egyetemes hozzáférés megvalósítása. Ez elsôdlegesen azt jelenti, hogy az olvasó (vagy a könyvtáros) a hálózaton keresztül szabadon kereshet minden, a rendszerbe bekapcsolódott könyvtár katalógusában (s az optimista látnokok szerint elôbb-utóbb a világ minden könyvtára bekapcsolódik). Ily módon nemcsak a bibliográfiai adatok, hanem maguk a mûvek is elérhetôbbé válnak (könyvtárközi kölcsönzés faxon, interneten, elektronikus posta révén stb.). Íme tehát a retrospektív katalóguskonverzió másik célja. A kölcsönös hozzáférés feltétele, hogy a rekordok a számítógépes katalógus cédulái azonos formátumúak legyenek, s a leírás azonos szabályok alapján történjen. Ezt a célt szolgálja az általánosan elfogadott MARC formátum alkalmazása (MARC = Machine Readable Cataloguing = Géppel olvasható katalógizálás). A különbözô országok sajátosságait figyelembe vevô változatok (US- MARC, CANMARC, HUNMARC) között az UNI- MARC a közvetítô. A hálózati hozzáférés arra is alkalmat ad, hogy a máshol már feldolgozott mûvek rekordját a könyvtár beépíthesse saját rendszerébe, katalógusába. A számítógépes adatbázis kiépítése során nagy figyelmet kell fordítani a régi katalógus céduláinak

15 ellenôrzésére, kiegészítésére, s meg kell oldani a tárgyszavazás nehéz, de elkerülhetetlen feladatát. Ezzel ugyanis nagy mértékben megnô az adatbázis használhatósága. A retrospektív konverzió végrehajtható úgy, hogy a könyvtár hátrafelé halad az idôben, de úgy is, hogy bizonyos prioritásokat határoz meg, s az állomány legfontosabb, legkeresettebb részének céduláit dolgozza fel elsôként. A döntés mindenképpen nagy felelôsséggel jár. Különleges feladatot jelent a régi könyvek számítógépes feldolgozása. A kérdés fontosságát és bonyolultságát jelzi, hogy több nemzetközi konferencia is foglalkozott vele. Világméretû együttmûködéssel készül a ISTC (Incunable Short Title Catalogue = ôsnyomtatványok rövidcímes katalógusa) és az ESTC (Eighteenth Century Short Title Catalogue = 18. századi kiadványok rövidcímes katalógusa). A legnagyobb problémát az eltérô leírási szabályok okozzák. Nálunk fejlettebb, gazdagabb országokban a könyvtár vezetôinek arra a kérdésre is választ kell adni, hogy a könyvtár saját munkatársaival végezteti el a munkát, vagy valamely erre szakosodott vállalatra bízza. Ilyenek például a holland DMP, a skóciai SAZTEC stb. Ezek között különleges helyet foglal el az Ohio állambeli OCLC (Online Computer Library Center = Online Számítógépes Könyvtári Központ). Szolgáltatásuk lényege: a megrendelô könyvtár elküldi katalóguscéduláit Ohióba, a szakképzett munkatársak visszakeresik az OCLC adatbázisában, s kiegészítik a felhasználó által kért helyi adatokkal, ha pedig hiányzik az adatbázisból, a cédula adatai alapján elkészítik a rekordot. A könyvtár pedig az interneten megkapja az immár konvertált rekordokat, s beépíti saját rendszerébe. (Az OCLC adatbázisában már több tízmillió kiadvány rekordja megtalálható.) Innentôl kezdve több pászmán megy tovább a történet. Az egyik pászmán megindul a könyvtár állományának digitalizálása. A digitalizálás azt jelenti, hogy a papíron, nyomtatott formában létezô dokumentumnak elkészítik az elektronikus mását, azaz elektronikus dokumentumot hoznak létre. Talán nem lesz haszontalan, ha elöljáróban tisztázzuk ezt a fogalmat a vonatkozó magyar szabvány szerint. Elektronikus dokumentumok: számítógéppel kezelhetô, digitálisan kódolt dokumentumok, beleértve azokat, amelyek valamely fizikai hordozón jelentek meg, és használatukhoz számítógéphez illesztett vagy annak részét képezô periféria (pl. CD-ROM lejátszó, lemezmeghajtó) szükséges, és azokat, amelyek hálózati úton érhetôk el (pl. adatbázisok, elektronikus hirdetôtáblák, elektronikus újságok, wwwhelyek). (1) Amint a fenti meghatározásból kitûnik, megkülönböztetünk helyi hozzáférésû (offline) és távoli hozzáférésû (online, hálózati) elektronikus dokumentumokat. Az elsôre példa a CD-ROM, az utóbbira az elektronikus újság. Más szempontból pedig megkülönböztetjük azokat az elektronikus dokumentumokat, amelyeket nyomtatott eredeti digitalizálásával hoznak létre és azokat, amelyeket eleve elektronikus formában állítanak elô. Már a hetvenes években, elsôként az amerikai könyvtárakban, napirendre tûzték a dokumentumok digitalizálását. Nagyratörô, merész tervek születtek például a Kongresszusi Könyvtár teljes állományának konvertálására az 1971-ben indított Gutenberg project. A francia Nemzeti Könyvtárban 1992-ben kezdték meg a Gallica project végrehajtását, amelynek keretében teljességet idézô válogatásban a mai napig több, mint kötetet, fotót, közel térképet, metszeteket stb. Digitalizáltak. (2) A digitalizálás lelkes hívei kezdetben úgy gondolták, belátható idôn belül lehetséges bármilyen nagy, akár több millio egységet tartalmazó könyvtár teljes állományának digitalizálása. Az elsô nagy digitális láz csillapultával kiderült, hogy ezek a tervek idô- és költségigényességük okán gyakorlatilag csak nagyon hosszú idô alatt és nagy költséggel valósíthatók meg. S nem is biztos, hogy szükséges és érdemes minden nyomtatott terméket digitalizálni. Ezért a digitalizálást mindig alapos megfontolásnak és válogatásnak kell megelôznie. A könyvtár vezetôinek el kell dönteniük az állomány, a használói szükségletek és a rendelkezésre álló pénzügyi források alapján, hogy az állománynak melyik részét, s abból is mely dokumentumokat kell digitalizálni. A Kongresszusi Könyvtár American Memory nevû projektje keretében például az amerikai történelem legfontosabb dokumentumait digitalizálják és juttatják el a közmûvelôdési könyvtárakba és iskolákba. És a legnagyobb szabású ilyen vállalkozás a Bibliotheca Universalis életrehívása. A G7-ek és az Európai Unió közös miniszteri konferenciáján határozták el 1995-ben egy olyan digitális világkönyvtár megteremtését, amelybe összehordják a világ tudományos és kulturális örökségét. A résztvevô országok könyvtárai egységes elvek szerint digitalizálják állományuk meghatározott részét, amelybôl aztán egyetlen hatalmas virtuális ismeretgyûjteményt, könyvtárat hoznak létre, hogy ezzel is elôsegítsék az ismeretek cseréjét, a világ tudományos és kulturális örökségének közkinccsé tételét. Egyelôre 12 ország vesz részt e munkában.(3) Emellett az EU tagállamai közös akciót indítottak a digitalizálási programoknak az összes tagállamokra kiterjedô közös koordinálására. A tagállamok képviselôi és szakértôi április 4-én Lundben tartott tanácskozásukon egyetértettek abban, hogy Európa kulturális és tudományos öröksége egyedi és jelentékeny közkincset képvisel. Forrásait feltétlenül digitalizálni kell annak érdekében, hogy a polgárok jobban hozzáférhessenek, és hogy Európa közös kulturális örökségét meg lehessen ôrizni. A digitalizált kulturális vagyon létfontosságú szerepet játszik a kulturális sokszínûség fenntartásában és népszerûsítésében egységesülô világunkban. Mi indokolja tehát a dokumentumok digitalizálását? A digitalizálásnak hármas célja van: a megôrzés, archiválás, a védelem és a hozzáférés biztosítása. Ami az archiválás, a tartós megôrzés kérdését illeti, elsôsorban az állomány védelme és a jobb hozzáférés biztosítása a feladat. A két fogalom egyébként szorosan összefügg és feltételezi egymást. Miután digitalizálták, a régi, értékes könyveket, kéziratokat s más dokumentumokat (térképeket, metszeteket stb.) nem kell a kutatók kezébe adni, s a közönséges olvasók is hozzáférhetnek, anélkül, hogy az eredeti 15

16 16 károsodna. Arra is lehetôség nyílik, hogy egyszerre többen is olvashassák, tanulmányozhassák ugyanazt a dokumentumot. S az sem elhanyagolható szempont, hogy a hálón keresztül azok az olvasók is kézbe vehetik valamely könyvtár könyveit, akik a távolság vagy egyéb okok miatt nem látogathatják a könyvtárat, esetleg az elérhetô könyvtárban nem található meg a keresett dokumentumok. A könyvtár a szó legteljesebb értelmében nyitottá válik. És ezzel már átugorhatunk a másik pászmára. A nyolcvanas, de fôleg a kilencvenes években a világon sok helyütt létrejöttek a digitális könyvtárak. A digitális könyvtárak vagy a nyomtatott dokumentumok retrospektív digitalizált változatának, vagy eredetileg is digitalizált formátumban elôállított e- dokumentumoknak összegyûjtött és rendszerezett repozitóriuma, amely komplex rendszerszerkezetekre épül. (2) Olyan könyvtárak ezek, amelyek fizikai valójukban nem léteznek, virtuális könyvtárak, amelyek csak a hálózaton hozzáférhetôk. És akkor már adjuk meg ugyanabból a forrásból az e-könyvtár és a virtuális könyvtár egy lehetséges meghatározását. Az e-könyvtár számítógépekkel elôállított számítógépes elektronikus dokumentumok rendszerezett összessége, melyek gyûjtése, katalogizálása, visszakeresése és terjesztése is számítógéppel történik. A virtuális könyvtár olyan e-könyvtár, amelyben rendszerezett e-dokumentumok online kereshetôk, de maga a könyvtár saját fizikai hellyel nem rendelkezik. (3) Amerikában 1995 óta mûködik az elsô internetes közkönyvtár, mely jelenleg az online elérésû dokumentumok és tájékoztató források legnagyobb gyûjteménye. Magyarországon 1997-ben nyitották meg a MEKet, a Magyar Elektronikus Könyvtárat, a magyar irodalom javát tartalmazó falak nélküli könyvtárat. S 1998-ban alapították a DIA-t, a Digitális Irodalmi Akadémiát, amely több, mint hatvan élô magyar író teljes életmûvét tartalmazza, életrajzukkal, mûveik bibliográfiájával és a róluk szóló szakirodalommal. Ily módon ezek a mûvek bárhol bárki számára hozzáférhetôk, kutathatók, olvashatók például azok számára is, akik más országban, más világrészen laknak, ahol nincs magyar nyelvû könyv a könyvtárban. Természetesen mind a MEK, mind a DIA évrôl évre bôvül. A digitalizálási tevékenység felöleli a legkülönbözôbb szektorokat és tartalomtípusokat, így a múzeumi tárgyakat, a közérdekû iratokat, a régészeti leleteket, az audiovizuális archívumokat, a térképeket, a történelmi dokumentumokat és a kéziratokat. A digitalizálásra vállalkozó egyes intézményeknek, amelyek gyakran a kulturális örökség területén mûködnek, mint a levéltárak, könyvtárak és múzeumok hosszú távú, költséges és technikailag igényes tevékenységre kell elkötelezniük magukat. (4) Sajnos arra vonatkozólag, hogy az akció milyen eredményeket ért el, nincsenek információim. A digitalizálás, a dokumentumok átkódolása a számítógép nyelvére, többféleképpen történhet. A leggyakrabban alkalmazott eljárás a teljes oldalak lefényképezése lapolvasóval (szkennerrel) vagy digitális fényképezôgéppel. Kéziratos kódexek, ôsnyomtatványok, kéziratok, képek, térképek digitalizálására szinte kizárólag ezt az eljárást alkalmazzák. Hátránya, hogy a szöveg nem kezelhetô szabadon, és az átalakított anyag sok helyet foglal el. Ezen úgy segítenek, hogy a szöveges részt optikai karakterfelismerôvel elolvassák, s a szövegétôl megszabadított képet a digitalizált szöveghez illesztik. A helyszükségletet tömörítéssel is lehet csökkenteni. Ám a tömörítés mindig információveszteséggel is jár. Át lehet alakítani a szövegeket a már említett Optikai Karakterfelismerô program (Optical Character Recognition = OCR) segítségével. A program jelrôl jelre olvassa el és alakítja át a szöveget elektronikus jelekké. Ez az eljárás idôigényesebb és költségesebb, mint az elôbbi, de kiküszöböli annak hátrányait. Megoldható a digitalizálás úgy is, hogy az eredeti dokumentumot mikrofilmre viszik, s arról digitalizálják. Elônye, hogy védi az eredetit, de drágább és rosszabb lesz a minôség. Hogy mikor melyik eljárást lehet vagy kell alkalmazni, az a dokumentumtól függ. Ilyen kérdésekre kell válaszolni: biztosítható-e az eredeti biztonságos kezelése, meg kell-e bontani a könyvek kötését, milyen típusú, hômérsékletû és fényerejû megvilágításra van szükség stb. A harmadik pászmán az elektronikus kiadványok megjelenését és fejlôdését kísérhetjük nyomon. Olyan kiadványok ezek, amelyek a nyomtatott változattal párhuzamosan, vagy kizárólag csak elektronikus formában készülnek. Az elektronikus folyóiratok a nyolcvanas években jelentek meg az Egyesült Államokban. Egy részük a nyomtatott kiadvány elektronikus változata, másrészük csak elektronikus formában jelenik meg. Számuk ma már több tízezerre tehetô. Az elektronikus folyóiratoknak sok elônyük van a nyomtatott formával szemben. Hogy csak néhányat említsünk: az átfutási idô egy írás leadása és megjelenése között jóval rövidebb, a hozzáférés helytôl és idôtôl független, egyidejûleg többen is használhatják ugyanazt a számot, a példányokat nem lehet tönkretenni, vagy ellopni, sokkal rugalmasabban lehet keresni az anyagban. Hátrányaik közé tartozik, hogy a hardvert és a szoftvert naprakészen kell tartani, az internet zsúfoltsága miatt sokszor nehéz a hozzáférés, nem lehet olyan könnyen böngészni bennük, mint a nyomtatott példányban, nincs még meg az a tekintélyük, nincs megoldva az archiválás problémája. Az elektronikus dokumentumok nagy családjában újabban helyet követelnek maguknak az elektronikus könyvek (e-book) is. A fogalomnak kettôs jelentése van. Jelenti egyrészt magukat az elektronikus formában megjelentetett könyveket, másrészt azokat az eszközöket (számítógépeket), amelyeket az elektronikus szövegek olvasására lehet használni. Az elmúlt években ezeknek a készülékeknek három típusa alakult ki. Az ún. dedikált olvasókészülék egy közepes méretû kemény kötésû könyvhöz hasonlít, és könyv tárolására alkalmas. Az olvasó kedvére lapozgathat a könyvekben, s a tartalomjegyzék alapján kiválaszthatja a kívánt fejezetet, témát. A másik típus, a zsebpc, amely a szokásos PC-funkciók ellátása mellett szövegek olvasására is alkalmas. Kb. játékkártya méretû, s kevesebb szöveg tárolható benne. A harmadik a hagyományos PC vagy laptop, amelyet speciális e-könyv szoftverrel látnak el, s ez csak az olvasást teszi lehetôvé, a másolást, nyomtatást nem. A könyveket erre szakosodott könyvesboltokból vagy a hálózaton a virtuális boltokból lehet beszerezni. Néhány amerikai könyvtár már köl-

17 csönöz elektronikus könyveket. A kölcsönzési határidô be van kódolva a könyvbe, s ha lejár, automatikusan törli magát. Az e-könyvekkel és általában az elektronikus kiadványokkal kapcsolatban még számos kérdés vár megoldásra (a hozzáférés, a használat feltételei, ára, a szerzôi jog stb.). A hálón található információk túlnyomó többsége azonban nem ezek a többé-kevésbé kézben tartott, tartalmilag ellenôrzött, a könyvtárosok által feldolgozott kiadványok, hanem az ellenôrizetlen, ellenôrizhetetlen dokumentumok. A világhálón, mint tudjuk, bárki megnyilvánulhat, megírhatja gondolatait, ötleteit. Tudós és sarlatán, józan ember és elmebajos. Bármely témakörben bárki bármit közzétehet. A több, mint 4 milliárd honlap, a levelezôlisták, vitafórumok milliárdjai között (egy 2000-ben megjelent tanulmány szerint a háló mintegy 7500 terabájtnyi információt tartalmaz (tera= milliárd), tehát ezek között kell keresni azt a keveset, amelyik értékes, hasznos és hiteles információt tartalmaz.. (S azok nagy része nem ingyenes.) Ezek hát az összetevôi annak a digitális univerzumnak, amely virtuálisan körülvesz bennünket. Természetes, hogy ebben az univerzumban írás-olvasási, tájékozódási szokásaink is változnak. Olyannyira, hogy sokan új korszakról, sôt új civilizációról beszélnek. A digitalizálás úgymond felszabadítja a szöveget azok alól a kötöttségek alól, amelyeket a könyv jelent. A digitalizált szöveget szabadon lehet másolni, bárhova be lehet illeszteni, -en elküldeni. A hipertext, az interaktív olvasás az írás, az olvasás, az információtovábbítás és -tárolás új lehetôségeit tárta fel. Az írásbeliség új, fejlettebb szintre emelkedett. A numerikus szövegvilág olyan közeg, amelyben a szövegek kibomlanak, újra felhasználhatók, újraírhatók, s egy írás egy már megírt szövegbe írható bele. A szövegmûfajok között eltûnik tehát a közvetlen különbözôség, de eltûnik a mû egységként és teljességként való közvetlen észlelése is. A digitális szöveg folytonosságának természetes következménye a töredékesség, vagyis a részlet, amely kivág egy szeletet a folytonosságból nehéz a részletet tartalmazó mûvet a maga totalitásában érzékelni. (5) Mindez úgy tûnik, összecseng a posztmodern filozófusok tanításával, amely felszámol mindenféle szerkezetet, az oksági, a fölé- és alárendeltségi viszonyokat. Minden egyenértékû, nincs abszolút, csak relatív, nincs történet, csak történetek vannak. Laikusokként most ne menjünk bele ezeknek a kérdéseknek a tárgyalásába, hanem térjünk vissza a mi kis történetünkhöz. A fejlôdési folyamatokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a tudományos kommunikáció jelentôs mértékben áttevôdik az internetre. Bizonyos mûfajok dokumentumai, bibliográfiák, indexek, enciklopédiák lassan már csak elektronikus változatban jelennek meg. A Háló sok millió ember számára mindenütt jelenlevô, a legkülönbözôbb igényeket kielégítô, egyetlen információforrássá vált. Fôleg a fiatalabb nemzedék hiszi azt, hogy információszükséglete kielégítésére elegendô, ha az internetet böngészi. Szükség van-e, szükség lesz-e ilyen körülmények között a könyvre, a könyvtárra? Mielôtt megpróbálnánk ezekre a kérdésekre válaszolni, a digitalizálásnak még egy igen fontos aspektusáról kell szót ejtenünk. A digitalizálás ôs- és hôskorában úgy tûnt, sikerült megtalálni az emberiség papíron ôrzött kulturális hagyatékának pusztulása ellen a panaceat. (Köztudott hogy az ún. savas papír, amelyet az elmúlt másfél száz évben használtak, rövid életû, s néhány évtized alatt tönkremegy.) Ha majd minden dokumentumot digitalizáltak vélte sok szakember, hosszú idôre megoldódik a biztonságos tárolás, az archiválás kérdése. Kiderült azonban, hogy a digitális forma korántsem alkalmas a hosszú távú megôrzésre. Az elektronikus információhordozók rövid életûek. Érdekes táblázatot közöl Poprády Géza a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros címû folyóirat júniusi számában. Ebbôl kiderül, hogy megfelelô tárolási körülmények hômérséklet, nedvesség, fény mellett még a savas papír élettartama is hosszabb, mint a mágnesszalagé, -lemezé, optikai lemezé. Az elôbbié kb. 100 év, az utóbbiaké év. (A mikrofilmé típusától függôen néhány száz év.) (6) Súlyos gondot jelent a digitális hordozók eszközfüggôsége is. Az információs technika gyors fejlôdése néhány évenként új hardvert, s azokhoz új operációs rendszert, új szoftvert hoz létre. A régebbi gépeken, régebbi szoftverrel rögzített szövegek olvashatatlanná válnak. Érdekes példát idéz Vajda Kornél Almási Miklós: Üveggolyók címû könyvébôl: Megtalálták a német Staasi titkos irattárának egy korai, ôsszámítógépekre (mágnesszalagtekercsekre) vitt raktárát. Nagy nehezen gép is akadt hozzá, amin lejátsszák: egy-két muzeális darab maradt belôle a volt NDK-ban. A szakértôk azonban így sem tudtak tovább lépni: azok a programok, melyekkel ezeket az adatokat annak idején felvitték, az idôk során elfelejtôdtek, elvesztek. Így aztán félre is tették a tekercseket, nem lehet ôket elolvasni. Pedig nem is voltak olyan régiek mondjuk, hogy 25 évesek. Késôbb persze mégis összehordtak ilyen ôsprogramokat, ám akkor kiderült, az oxidálódott mágnestekercsek miatt olvashatatlanok a Staasi kincsei. (8) A tartós megôrzés természetesen nemcsak a könyvtáraknak okoz gondot. A levéltárak ugyanabban a hajóban eveznek. Milyen megoldások kínálkoznak a kiszabadulásra ebbôl a csapdából? Hogyan lehet megkötni a technológiai futóhomokot, ahogy Jeff Rothenberg nevezi. (7) Az egyik lehetôség a digitális dokumentumok idônkénti átmásolása. Ezzel két legyet ütnek egy csapásra: elejét veszik a hordozók kopása miatti károsodásnak, s olvashatóvá teszik az újabb és újabb gépeken. Ez a megoldás sajnos nagyon költséges és munkaigényes. És amellett minden másolásnál információveszteség lép fel. Megoldásként kínálkozik az eredeti hardver és szoftver megôrzése, amellyel a digitális dokumentumot létrehozták. A megôrzô hely így technikai múzeum és laboratórium ötvözetévé válik. Olyan programok, szoftverek kidolgozásával is kísérleteznek, amelyek képesek a szövegek konvertálására, emulálására (új operációs környezetben az elavult rendszer imitálására). A digitalizált szöveget úgy is meg lehet ôrizni, hogy kinyomtatják, s amikor a felhasználás érdekében szükségessé válik, ismét digitalizálják. A számítógépes megôrzés mellett, mint lehetséges alternatíva, továbbra is érvényes marad az állomány megôrzése mikrofilmen. (A mikrofilmet elô- 17

18 18 ször Párizs német megszállása idején, ben alkalmazták. A lakosság kikémlelte a német állásokat, vázlatot készítettek, a vázlatot mikrofilmre vitték, és postagalambokkal elküldték a francia hadseregnek.) A mikrofilm nagyon jó minôséget biztosít, hosszú életû, kicsi a helyigénye, könnyen és olcsón másolható. A felsorolt megoldásokkal azonban csak a dokumentum tartalma ôrizhetô meg. S nem lehet tudni, hogy mindeközben mennyi információ vész el. Formáját pedig fakszimile alakjában való közreadással lehet átörökíteni. Az eredeti példányt pedig a papír savtalanításával lehet (lehetne) megmenteni. Egyelôre még nincs megnyugtató válasz a kérdésre. Nem egy szakember úgy véli, vissza kell térni arra, a számítógépek ôskorában alkalmazott módszerre, hogy minden dokumentumot két példányban készítenek el, mágneses hordozón és papíron. Az elmúlt évtizedekben nagyon sokan elparentálták a könyvet és a könyvtárat, s meghirdették a Gutenberg-galaxis végét. S közöttük elsôsorban az informatikai eszközöket, számítógépeket gyártó cégek, pl. a Microsoft. Azt hiszem, túl korán. Egyelôre nem kell még megkondítanunk a lélekharangot a könyvtár és a könyv felett. Igaz, ahogy már utaltunk rá, sok millió ember számára a háló jelenti a mindenütt jelen levô, minden igényt kielégítô információforrást. Ez azonban nagyon nagy baj, mert a háló nem helyettesíti a könyvtárat. Bár információs univerzumnak is szokták nevezni, ez az elnevezés félrevezetô. A tera, sôt peta (8) bájtok ellenére a digitalizált anyag mennyisége a nyomtatotthoz képest elenyészô. Az 1925 elôtti publikációkból kb van csak a hálón. S szinte minden fiatalabb 15 évnél. Az anyag jó része nem felel meg a hitelesség követelményének. Hiányzik a szakmai ellenôrzés, az intézményi háttér. A sok értékes, hasznos információ mellett tengernyi szemét is található. Bármilyen szerencsétlen feltehet bármit a netre, s ahogy én látom, meg is teszi írja Mark Herring. (9) Nincs sem tartalmilag, sem formailag megfelelôképpen feltárva, nincs katalogizálva, minimális a szervezettsége. Szinte naponta találnak fel új osztályozási rendszereket, de ezek egyelôre nem tudják megoldani a feladatot. A legtöbb keresôeszköz a szógyakoriságon alapul és nem a tartalmi kritériumokon. Egyetlen keresôprogram sem képes a teljes világhálót áttekinteni. Kutatók állítása szerint egy adott kérdésre bármely keresôprogram a dokumentumoknak csak egyharmadát találja meg, s különbözô keresôprogramok más-más találati halmazt szolgáltatnak. A lelôhelyek címe gyakran megváltozik, az elektronikus dokumentumok bibliográfiai leírásában a lelôhelyet jelölô URL-eknek (Uniform Resource Locator = Egységes Forrás Lelôhelyjelölô) a fele két-három év után nem elérhetô, s a dokumentumot így az információóceánban nehéz vagy teljesen lehetetlen újra megtalálni. A háló kiválóan alkalmas arra, hogy valamit találjunk egy témáról, de egyre kevésbé alkalmas az érdemi információkeresésre. Márpedig nagyon veszélyes egy információforrás esetében a mélység és teljesség illúziója. Egy teljesen virtuális könyvtárat lehetetlen létrehozni a mi életünkben. (Pl. a Kaliforniai Állami Mûszaki Egyetem mellé nem építettek könyvtárat, s kétévi kísérletezés után 42 millió dolláros költséggel felépítették.) A digitalizálás nagyon sokba kerül. ( könyv 125 millió dollár.) Az elektronikus dokumentumokat, folyóiratokat, cikkeket, még egy valós veszély fenyegeti: a forgalmazók csak viszonylag rövid ideig ôrzik meg ôket. A tudományos kommunikáció szempontjából ez nagy baj, hiszen egy idô után nem lehet ellenôrizni az újabb dolgozatok hivatkozásait, s így elveszíthetik hitelességüket. A könyvtárra tehát szükség van és szükség lesz. S a digitális korban is a könyvtárosokra hárul a feladat, rendet teremteni a rendezetlenségben, megôrizni az emberiség szellemi kincseit, kulturális örökségét, legyenek azok nyomtatott vagy digitális kincsek. És megmaradnak az évszázadok vagy évezredek során kialakult funkciók, ha némileg változó formában is. A gyûjteményépítés mellett egyre nagyobb szerepet kap az ismeretek felkutatása. A szakozás, katalogizálás, indexelés mellett a nagyobb mélységû és részletességû tartalmi feltárás, az információelemzés, értékelés. Hogy ezek milyen gondot okoznak a könyvtáraknak, könyvtárosoknak (és sokszor a jogászoknak), most csak felsorolásszerûen, kulcsszavakban említem meg: osztályozás, besorolás az állományba, archiválás, az azonosítás, a visszakereshetôség biztosítása, a szerzôi jogvédelem. Az egyik legnagyobb baj, hogy nincsenek nemzetközileg elfogadott egységes szabványok. A jövô könyvtára hibridkönyvtár lesz, amelyben a hagyományos nyomtatott dokumentumok és az elektronikus információk egyaránt megtalálhatók. A könyvtárnak természetesen arra kell törekednie, hogy minél több elektronikus kiadványról, információforrásról tudja adatbázisa révén tájékoztatni olvasóit, s lehetôleg a hozzáférést is tudja biztosítani. Segítenie kell az olvasót az információ megtalálásában, és az információforrások használatában. Nem fognak hát leomlani a könyvtár falai még nagyon hosszú ideig. A könyvek pedig nem tûnnek el sem otthonunk, sem a könyvtár polcairól. A történelem azt bizonyítja, hogy a technikai átalakulás nem azt jelenti, hogy az új forma teljesen kiszorítja a régit, s a régi feledésbe merül. A rádió nem tûnt el, amikor a televízió megjelent, s moziba és színházba is járunk, ha kevesebbet is. A könyv tehát megmarad, mint az információszerzésnek, a mûvelôdésnek, a szórakozásnak egyik nélkülözhetetlen eszköze. Természetesen az egyre tökéletesebb, egyre kevésbé fárasztó, és egyre olcsóbb olvasókészülékek megjelenése változtatni fog az arányokon, de egyelôre még érvényes az a megállapítás, miszerint ötszáz szónál hosszabb írásmûvet senki sem olvas szívesen a képernyôrôl. Drótos László Nick Sheridont, a Xerox cég kutatóját idézi: A számítógépes monitor a mûszálas ruhához hasonlít. Az ötvenes években feltalált mûszál minden szempontból ideális: egyszerû elôállítani és felhasználni, a belôle készült ruha könnyen mosható és nem kell vasalni. Csak éppen az emberek nem szeretik viselni. A monitor is a valaha kitalált leggyorsabb, legolcsóbb és leghatékonyabb eszköz a szövegek megjelenítésére, de sajnos senki nem szeret róla olvasni. (10) Umberto Eco pedig így panaszkodik: Mikor már tizenkét órája ülök a számítógép elôtt, olyan a szemem, mint a teniszlabda. Más, talán nyomósabb érvek is szólnak a könyv életben maradása mellett. Míg az elektromos könyv, s bármely elektronikus dokumentum, csupán bitek

19 strukturált gyûjteménye, amely arra való, hogy valamilyen hardver és szoftver segítségével elolvassuk (s nem minden könyv olvasható minden könyvolvasó technika segítségével), a könyv sokkal több. Nemcsak információforrás, hanem forma és tartalom, fizikai tárgy és benne a mû. Amikor könyvrôl beszélek, együtt látom a szép vagy kevésbé szép, megfogható objektumot, a lapjain elém táruló történetet és a szerzôt. S idegeimben érzem a tapintásnak, a látásnak, sôt talán még a hallásnak is az évezredek során szinte már génjeimbe ivódott ingereit. Az emberek, legalábbis az eljövendô évtizedekben, szívesebben forgatnak egy jó könyvet, mint számítógépük egerét, s akarják felütni, s nem a laptopot. A nagy történeteket, mert vannak nagy történetek, a könyvek mesélik el nekünk. Elképzelhetetlennek tartom, hogy egy merevlemezen vagy CD-n tárolt e-könyvhöz olyan emlékek fûzzenek valakit, mint egy ajándékba kapott kedves könyvhöz. S végül: A könyvek azért is megmaradnak, mert szükség van a jól képzett szerkesztôk közremûködésére, hogy a szerzôt jobban értsük. Szükség van a kiadókra, akik eldöntik, mi a jó és mi a rossz, mi az igaz és hamis, mi az értékes és az értéktelen. A könyv él és élni fog. FÜLÖP GÉZA Hivatkozások 1. Berke Barnabásné: Az elektronikus dokumentumok és könyvtári használatuk. Könyvtári Figyelô 47(2001) Pajor Enikô: Gallica digitalizálási program a Francia Nemzeti Könyvtárban. Könyvtári Figyelô 48(2002) l. 3. Pajor Enikô: Conrad Gesnertôl a virtuális Bibliotheca Universalisig. Könyvtári Figyelô 48(2002) l. 4. A digitalizálási munkálatok összehangolása. Lundi alapelvek. Könyv, Könyvtár, Könyvtáros 12(2003) l. 5. Chartier, Roger: A könyv metamorfózisai. Könyvtári Figyelô 47(2001) l. 6. Poprády Géza: Digitalizálás, állományvédelem, hozzáférhetôség. Könyv, Könyvtár, Könyvtáros 7(1998) l. 7. Vajda Kornél: Halálra informálva. Könyv, Könyvtár, Könyvtáros 7(1998) l. 8. Rothenberg, Jeff: Egy elképzelhetô megoldás a digitális dokumentumok megôrzésére, avagy megköthetô-e a technológiai futóhomok? Könyvtári Figyelô 47(2001) l. 9. Drótos László: E-book forradalom. Könyvtári Figyelô, 47(2001) l. 10. Fast, Barry: Books in the digitalworld. Library Collections Acqu. And Techn. Serv. 23(1999) l. Széljegyzetek egy helyismereti bibliográfia margójára (Judeøul Mureš în cãrøi Maros megye a könyvekben ) A mindenkori sajátos viszonyok meghatározzák a könyvtárak helyzetét és tevékenységét. Nincs ez másképp Marosvásárhelyen, a Maros Megyei Könyvtárban sem. A változó körülmények közepette is természetesen egyik fô feladatként hárul a könyvtárra a tájékoztatás, s különösen a helyismeret, helytörténet iránt érdeklôdôk információs igényeinek minél szélesebb körû kielégítése, hisz a levéltárak, múzeumok mellett, sôt gyakran elôttük, a könyvtárak tudnak ezen a területen segítséget nyújtani, információkat gyûjteni, tárolni és ezeket gyümölcsöztetni. Az IFLA, a Könyvtáros Egyesületek Nemzetközi Szövetsége irányelveiben leszögezi: Minden közmûvelôdési könyvtár egyben tudományos könyvtár és információs központ is a saját székhelyére vonatkozó témákban. Bényei Miklós hangsúlyozza egyik tanulmányában: A potenciális és a tényleges használók akár más országokból, földrészekrôl is elsôsorban a helyi könyvtártól, könyvtáraktól várják a számukra szükséges lokális dokumentumok/információk szolgáltatását eredeti fizikai mivoltukban, másolatban vagy éppen elektronikus formában. Elôzmények A rendszerváltást követôen elég sok bizonytalanság mutatkozott meg a könyvtári munkában. Mindenki megelégedésére kevesebb gyûlést tartottak, de a hasznos munkamegbeszélések, tervezés és számonkérés is szinte teljesen elmaradt. Felgyorsult a személyi fluktuáció és ez okból könyvtárunkban 1992 nyarától már egy bibliográfus sem volt a kényszerszünetelô tájékoztató-bibliográfiai osztályon. Az addig ott dolgozó nyelvtanár kolléganônk (aki a katedrát részesítette elônyben), az utolsó években mindössze 6 jelentôs román nyelvû irodalmi, társadalomtudományi, történelmi lapot figyelt és tárt fel analitikusan. Tehát megérett az idô a változtatásokra végétôl bizonyos személyzeti átrendezést és a bibliográfiai munka átgondolását követôen újraszervezôdött a tájékoztató-bibliográfiai osztály, ahol kezdetben egy (jómagam), késôbb két és végül három munkatárs dolgozott (1999 júniusától sajnos már megint csak egy és fél). Mindnyájan szerettünk volna viszonylag rövid idô alatt eredményeket felmutatni. Fontosságának megfelelô hangsúlyt kapott a helyi értékeknek, a kultúra, a történelem helyi dokumentumainak összegyûjtése, feltárása és közkinccsé tétele. Némi szakmai elôtanulmány és latolgatás után a kurrens helyismereti bibliográfiai rendszer kiépítését tartottuk fontosnak és megvalósíthatónak. Döntésünk három fô indoka: 1. az újraindult bibliográfiai osztálytól olvasóink naponta kértek helyi jellegû információkat és csak a betûrendes és szakkatalógus, valamint a referensz állományunk segítségével nem nyújthattunk kérdéseikre sokoldalú, mély, kielégítô 19

20 20 tájékoztatást; 2. a hazai kötelespéldány-szolgáltatás törvény biztosítja a megyei könyvtár számára a megye területén megjelent kiadványok 1-1 példányát. A kiadókkal, nyomdákkal való kapcsolattartás, a kiadványok hiánytalan beszerzése, nyilvántartása mind-mind munkaköri feladatként hárult a bibliográfiai osztályra. Ennek az áldásos és nehézkes kapcsolatrendszernek az eredményeként vettük számba 1990-tôl a megyénk területén megjelent kiadványokat. 3. bár a múltból nem vagy csak részlegesen maradtak ránk helyismereti jellegû bibliográfiák, saját bôrünkön érezzük ezek hiányát. Az idô szorításában, a munkatársak hiányában nem gondolhattunk retrospektív bibliográfiai feltárásra. Ezek a szempontok indokolták tehát, hogy a kurrens állomány sokoldalú bibliográfiai feltárásával megkezdjük sok szempontú saját információs és bibliográfiai eszköztárunk kiépítését. Következetesen és folyamatosan próbáljuk összegyûjteni a kurrens, helyismereti szempontból fontos kiadványokat, amelyeket egyaránt használhatunk már a gyûjtés pillanatában és a jövôben. Az idô elteltével remélhetôleg egyre fontosabbakká vállnak. Ha a köteles példányok begyûjtése ma is nehézséget okoz, mennyivel nehezebb lesz évek múltán állományba venni egy-egy fontos kiadványt; ami ma drága, az lehet, hogy a jövôben megfizethetetlen lesz. Elsô lépésként összeállítottuk a Maros megye helységnévkataszterét, keresztutalásokkal a megfelelô román, magyar és német elnevezésekre, az eltûnt helynevek esetén utaltunk a mai megnevezésekre stb. Továbbá letettük az alapjait és folyamatosan bôvítjük a Maros megye nevezetes személyiségeinek regiszterét, amely a betûrendben elrendezett cédulákon kb román, magyar, szász és más nemzetiségû, élô vagy elhunyt személy adatait (név, születési, elhalálozási idô, iskolai végzettség, foglalkozás, alkotó munkája, mûvei, a róla szóló mûvek) tartalmazza. Jakó Zsigmond professzor fogalmazta meg, hogy el kell készíteni az erdélyi magyar társadalom értelmiségi kataszterét a középkortól napjainkig. Mi a saját lehetôségeinkkel szeretnénk számba venni Maros megye értelmiségét, kimagasló egyéniségeit. Megindítottuk a Bibliografii murešene Marosi bibliográfiák sorozatot. Ebben a sorozatban publikáltuk az 5 illetve 10 évenként lezárásra kerülô bibliográfia-típusok megfelelô köteteit: az Idôszaki kiadványok bibliográfiája, 1989 december 23. l994. december 31. és címû köteteket. Az elsô kötet 135, a második már 392 címet, illetve tételt sorol fel. Ezt követte a Maros megyében kiadott könyvek, albumok, térképek bibliográfiája (524 tétel) és es kötet (tétel). Tehát elkezdôdött a kis, lokális nemzeti bibliográfiánk kiépítése és remélhetôleg folytatódni is fog a világ végeztéig. A marosi bibliográfiák sorozat 5. kötete a Judeøul Mureš în cãrøi = Maros megye a könyvekben címû kiadványunk, jelen dolgozatom tárgya. Indoklás Osztályunk kis létszáma nem tette lehetôvé, hogy széleskörû sajtófigyeléssel és analitikus feltárással gyûjtsük a megyénkre vonatkozó információkat. Ez csak 2000 utántól részlegesen valósul meg, három helyi lap figyelésével. Az országos folyóiratok helyismereti feltárása sajnos még várat magára. Ezt a hiányt szerettük volna valamelyest pótolni a könyvekben rejtôzô Maros megyére vonatkozó információk mélyebb feltárásával. Mi került be a bibliográfiába? Tartalmi szempontból az információk gyûjtésének földrajzi határai egybeesnek a mai Maros megye határaival. A bibliográfiába bekerültek: monografikus mûvek, gyûjteményes kötetek, lexikonok, képes albumok, évkönyvek, térképek, testületi anyagok, könyv jellegû, de kevés oldalszámú brosúrák. A bekerült mûvek Maros megyérôl, a megye helységeirôl, személyiségekrôl, testületekrôl, a megyében lezajlott eseményekrôl számolnak be. Úgy véltük, hogy semmilyen cenzori válogatást nem eszközölhetünk, tehát a mûvek tartalmi értékét, színvonalát, szemléletét nem vettük figyelembe, az egyetlen szempont a helyi vonatkozás volt. Gyûjtômunkánkat minden tekintetben a pártatlanság jellemezte. Bevettük a bibliográfiába: 1. a megyénkben publikált könyvek közül, azokat, amelyek tartalmukban helyi vonatkozásúak. 2. a könyvtárunkba beérkezett, bárhol, bármilyen nyelven publikált munkákat. Sajnos a sajátos körülmények: pénzhiány, kellô tájékozódás hiánya, a szervezetlen könyvpiac stb. miatt elég nagy azon kiadványoknak a száma, amelyek nem érkeznek be a könyvtárunkba. Ezt az állításunkat igazolja, a román és a magyar nemzeti bibliográfia összevetése állományunkkal. 3. a bibliográfiába próbáltuk begyûjteni a megyénkre vonatkozó információkat azokból a mûvekbôl is, amelyek nem találhatóak meg a könyvtárunk állományában. A román illetve a magyar nemzeti bibliográfia könyv sorozatából válogattuk ki azokat a mûveket, amelyekrôl feltételeztük, hogy a megyére vonatkozó információkat tartalmaznak. Ezeket egyenként ellenôriztük, a Kolozsvári Egyetemi Könyvtárban, a budapesti OSZK-ban, a Kovásznai Megyei Könyvtárban, a marosvásárhelyi akadémiai fiók könyvtárában és sok más köz- és magánkönyvtár, könyvüzletnek az állományában. A nemzeti bibliográfiákon kívül a tájékozódásunkat segítették a Könyvtári Intézet Új Könyvek címû kiadványa, a kiadói katalógusok, a periodikák könyvismertetései és szemléi, a könyvvásárok és szaküzletek, elég gyakran maguk a szerzôk, kedves ismerôsök. A kronológiai határ, a mûvek megjelenési idejére vonatkozik, a romániai változások utáni elsô tíz év kiadványait rögzíti a bibliográfia. Az anyaggyûjtést január végén fejeztük be (figyelembe véve az új könyvek olvasókhoz jutásának hosszú idejét és nem különben május 31-i nyugdíjazásomat.) Hangsúlyoznám a kurrens jelleg nem zárja ki a múltba tekintést, a tárgyidôre vonatkozólag a bibliográfiában nincs korlátozás, a könyvek tárgyukat, tartalmukat tekintve átfogják az egész történelmet, a legrégibb idôktôl napjainkig. Az érdeklôdô olvasó, kutató habár a friss, mai kiadványokat tanulmányozza, bennük a múltra vonatkozó kutatások legújabb eredményeit találja meg. Ezekben a hivatkozások, utalások, bibliográfiák gazdag forrásanyagot kínálnak. A múlt századok számos értékes mûvének a reprint kiadása, ha helyi vonatkozású információkat tartalmaz, szintén gazdagítja a bibliográfiát. Néha erôltetettnek tûnhet egy-egy mû bevétele a