XII. ÉVFOLYAM,

Átírás

1 XII. ÉVFOLYAM,

2 KÖNYVESHÁZ XII. évfolyam, szám A MÛVELÔDÉS MELLÉKLETE A szerkesztôség: SZABÓ ZSOLT (fôszerkesztô) GÁBOR DÉNES MURAD BETTY SÜTÔ FERENC Postacím: 3400 Cluj-Napoca P-øa Unirii Nr. 11., ap.7 C.P. 201 Tel/Fax.: 0264/ [email protected] Bankszámlaszám: Asociaøia Mûvelôdés Banca Transilvania S.A. Cluj Devizaszámlaszám: Redacøia Mûvelôdés Banca Transilvania S.A. Cluj Megjelent a Mûvelôdés Egyesület, a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával ISSN Tartalom Szabó Zsolt: Ismét Könyvesház...1 Könyvtárról könyvtárra Ladányi Emese: A tordai Vásárhelyi Géza Könyvtár... 2 Geréb Mária: Könyvtár, Szászrégenbôl nézve... 5 Lôrincz Edina: Nagyváradi könyvtárak... 5 Vass Kinga Zita: Centenárium az olvasás jegyében... 7 Események Arató Antal: A Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének tanácskozása Fülöp Géza: Digitalizálás a könyvtárban Fülöp Mária: Széljegyzetek egy helyismereti bibliográfia margójára 17 Bartos Éva: A könyvtárosság változó értékei a változó világban Dippold Péter: Könyvtárak európai távlatból Fehér Miklós: Könyvtár jövô jövôkép Fülöp Mária: találkozás a Vajdasággal Újvidéktôl Szabadkán át Zentáig Vántsa Judit: Testvérvárosi konferencia Hatvanban Kopacz Katalin: A Monoki István-díj nyertese: Szabó Klára Arató Antal: Egyetemi könyvtáravató Csíkszeredán ***Jubileumi Rákóczi évek ( ) D.G.: Pályázati eredményhirdetés Gábor Dénes: A száz éve született Berei Soó Rezsô Tallózás a múltban Vincze Hanna Orsolya: Tizenhetedik századi magyar peregrinus diákok Európa-képe Nemes Adél: Az isteni bölts igazgatásnak titkos utairól Halotti prédikációk a 18. században Rácz Emese: Árva Bethlen Kata könyve a nagyenyedi Bethlen Könyvtárban Sas Péter: A bonchidai Bánffy-kastély egykori kéziratgyûjteménye.. 48 Lapozó Dánielisz Endre: Arany koszorú Borsos Lehel: Szövétnek Szilágysági Hepehupa Diáklapok. A Frissen Festve és az új Campus UBB Pleša Róbert: Közmag Kostyák Borbála: Magyar Napló Recenziók Kósa László: Torockó népmûvészeti monográfiája Szabó Zsolt: Romániai magyar évkönyv Gurzó K. Enikô: Álarcok krónikája Dukrét Géza: Partiumi füzetek Enyedi Sára: A filozófia tankönyvem György Béla: Szakács János: Bonchidai Hírek Szöveggyûjtemény Kónya Klára: Olvasónaplómból Sándor Boglárka Ágnes: Négy szerzô egy könyv Nagy Attila: Helyettem Nagy Zsuzsa Kettôs könyvbemutató Sepsiszentgyörgyön Új könyvek...71 Pótlások...76 Könyvkiadók jelentik: Az Erdélyi Híradó könyvei, Irodalmi Jelen Könyvek, Komp Press Kiadó, Kriterion Könyvkiadó, Kriza János Néprajzi Társaság, A Mûvelôdés mûhelyébôl...77 Könyvrôl könyvre...84

3 Ismét Könyvesház Romániai magyar könyvkiadás Szerk. Szigethy Rudolf. EME Kicsit izgultunk, hogy az eredetileg augusztusra tervezett 2003-as Könyvesház késése soká eltart, talán nem is sikerül elôteremteni a forrásokat a lap megjelentetésére, míg aztán a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete, elsôsorban a fáradhatatlan elnöke, Kiss Jenô igyekezetének és a melléjük álltaknak köszönhetôen íme ismét itt az írás, olvassátok. Újságíró szakos egyetemisták bevonásával elkezdtük a könyvtárak bemutatását, a tordai, a szászrégeni és a nagyváradi mellett a századik születésnapját ünneplô Budapesti Szabó Ervin Könyvtárra is amely közkönyvtáraink között a legkorszerûbb fel szeretnôk hívni a figyelmet. Lapszámunk gerincét az illyefalvi szakmai vándorgyûlés tanulmányai adják, a beszámolón kívül ötöt sikerült lapzártáig beszerezni, bár a többi is bizonyára általános érdeklôdésre tartott volna számot. Az év más eseményeibôl a vajdasági szomszédjárás, a csíkszeredai egyetemi könyvtáravató, és Berei Soó Rezsô tudós és exlibrisz-gyûjtô centenáriumi megemlékezése és székelyudvarhelyi emléktábla avatása került be. A jubileumi Rákóczi évek rendezvénysorozatának programjához máshonnan is be lehet kapcsolódni, a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédô és Emlékhely Bizottság keretterve csatlakozási pontokat is kínál az ország minden tájáról. A könyvtáros szakma elismerését jelenti az EMKE idei Monoki István-díja Szabó Klárának. A könyvtáros-levéltáros kutatásairól számol be többek között a lappangó bonchidai kéziratgyûjtemény lajstroma, amelyet jeles könyvtáros-bibliográfus-tanár elôdünk, Szabó Károly készített közel 125 évvel ezelôtt és túlélte a Bánffy-kastély 1944-es feldúlását és kifosztását, Árva Bethlen Kata magyarnyelvû könyvgyûjteményének felbukkant darabját, a Teleki Tékában ôrzött halotti prédikációk bemutatását és a 17. századi erdélyi értelmiség képzésében jelentôs szerepet játszó peregrinációt bemutató tanulmány. Lapozónk hat ismert és kevésbé ismert folyóiratot szemléz, s közel száz könyvet mutatunk be hosszabbrövidebb írásokban. Külön öröm, hogy Arad, mint a történelmi Erdély hagyományos könyvkiadó központjain kívül esô centrum, ismét polgárjogot kér magának a Jelen Könyvek sorozatával. Félszáz címet tartalmaz pótlásunk az új könyvek lajstromához a es esztendôkhöz. Sajnos a 2003-as könyvjegyzékünk távolról sem mondható teljesnek. A harmadfélszáz cím kiegészítéseképp lesz mit közölnünk a csíki, udvarhelyi de sorolhatjuk még: nagybányai, szatmárnémeti, temesvári, zilahi stb. könyvtermésbôl, mert többszöri kérés, noszogatás és ígérgetés ellenére sem sikerült hozzájutnunk a listákhoz. Pedig éppen az Erdélyi Múzeum- Egyesület kiadásában az idén napvilágot látott Szigethy Rudolf Romániai magyar könyvkiadás címû bibliográfiája a kilenc évbôl 2070 tételt tartalmaz, s természetesen fel fognak még bukkanni könyvek, amelyek elkerülték a szerzô és munkatársai figyelmét. Csak emlékeztetni szeretnénk arra, hogy ez a kiadvány sem jöhetett volna létre a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete tagjainak fáradhatatlan gyûjtômunkája, segítsége nélkül. Mindannyian oda kell figyeljünk: egyetlen könyv vagy 16 lapnál terjedelmesebb romániai kiadvány se maradjon felleltározatlanul, ha magyarul vagy akár több nyelven, köztük magyarul is tartalmaz írott szöveget, függetlenül tartalmától, megjelenési helyétôl. Az utókor majd ráér rostálni, az már nem a mi dolgunk. Továbbra is kérjük olvasóinkat, hogy az 1999-es esztendôtôl megjelent és lustráinkban nem szereplô kiadványokról, ha kezükbe kerül, legalább a legfontosabb adatokat jegyezzék fel és küldjék be a szerkesztôségünk címére, vagy juttassák el a Kovászna Megyei Könyvtárba. A korábbi évekrôl pedig elôbb nézzék meg a Szigethy-bibliográfiát, a folytatásba minden bizonnyal helye lesz a pótlásoknak. A 2004-es feladatokról legfennebb csak azt mondhatjuk, hogy továbbra is hinnünk kell a sorsunk jobbra fordulásában, a gazdasági életünk fellendülésében, amely talán magával hozza a mûvelôdésre fordítható források, közelebbrôl a könyvtáraknak jutó támogatások növekedését. Bár általában nem a mi dolgunk a politizálás, de az esedékes helyhatósági választásokon, ahol van egyáltalán alternatíva, mindenképpen olyan jelöltet népszerûsítsünk, akinek a programjában helyet kap a könyvtár támogatása is. Ha más nem, hát figyelmeztessük, hogy errôl se feledkezzék meg. A magyar többségû településeken, ha sikerül az RMDSZtanácsosokat rábeszélni, talán eredményesen járhatnak közbe. Az viszont továbbra is a mi dolgunk marad, hogy az írott sajtóval, a könyvvel lehetôleg minél többen ismeretségbe kerüljenek a gyermekek közül, már zsenge kortól megszeressék a betût, szeressenek olvasni. Jókai halálának centenáriuma, de a Balassi évforduló is adhat ünnepi alkalmakat ehhez. A Nagy István születésének centenáriumán pedig talán újra kézbe vehetjük és népszerûsíthetjük az író ifjúkori mûveit (A szomszédság nevében, A Boldog utcán túl, Réz Mihályék kóstolója) és önéletírását (elsôsorban a Sáncalját), a szocialista kulturális forradalom jegyében fogantakat (A legmagasabb hôfokon és társai) pedig gond nélkül hagyhatjuk porosodni a polcon. Egyúttal a közelmúlt vélt és valós irodalmi mûvészeti értékei közötti kritikai különbségtételt is gyakorol(tat)- hatjuk. SZABÓ ZSOLT 3

4 Könyvtárról könyvtárra A tordai Vásárhelyi Géza Könyvtár 4 Talán nem mondok új dolgot azzal, hogy egy közösség legyen az román, vagy magyar, akár angol, francia, vagy német, könyvtár nélkül nem közösség. Sok helyen, régen, és ma is a templom és iskola mellet, a könyvtár, a könyvek világa volt az, ami egységben, harmóniában megtartott egy közösséget. Könyvet mindenki olvas, olvasott, és fog is jó ideig. Tudományos kutatások bizonygatják azt, hogy a tévé, a mozi, a mindennapi gondok megölik az emberben, a közösségben az olvasási vágyat, a kedvet, a szokást. Ez téves felfogás. Legalábbis az én szempontom szerint. A könyv, minek múltja van, méghozzá nem is akármilyen, nem veszhet el nyom nélkül a nagyvilág kavalkádjában. Bízom benne. Tudom. Látom. A tordai Vásárhelyi Géza Könyvtár is ennek a megmaradásért folytatott harcnak egyik példája ben, a kolozsvári Heltai Gáspár Könyvtár és Alapítvány kezdeményezésére alakult körülbelül a zilahi könyvtárral egyszerre amikor az alapítvány egy-egy nagyobb mennyiségû könyvalapot adományozott a két városnak. Addig Tordán nem létezett önálló magyar nyelvû könyvtár, csak az iskolákban, és a Városi Könyvtárban léteztek elég kis számban magyar könyvek. A helyzet ma sem javult sokat, ha a Vásárhelyi Géza Könyvtár nem mûködne, Torda magyar nyelvû lakossága, a könyvek által kibocsátott fény hiányában élne. Az elsô könyvtáros Benkô Gizella volt, aki 1995 és 1998 között töltötte be e szerepet. Mostanság újra ô a könyvtáros. Amellett, hogy a város magyar nyelvû zenetanára, kórust vezet, osztályfônök, mégis kerít elegendô idôt arra, hogy minél többet a könyvek társaságában legyen. Otthonában kerestem fel, ahol a kezdetekrôl és a jelenrôl, terveirôl faggattam. Hogyan lettél könyvtáros? Véletlenül kerültem a könyvtárhoz ben érettségiztem, nem volt még munkahelyem, azt sem döntöttem még el, hogy hova megyek tovább tanulni, így hát, mintsem tétlenül üljek otthon, gondoltam, beállok könyvtárosnak, lássam, mi lesz belôle. És megbántad? Csalódtál benne? Á, dehogy. Vagyis csalódtam kellemesen. Nem is gondoltam arra, hogy ennyire megszerethetem. Mikor 98-ban elmentem a konzervatóriumba, egészen hiányoltam. Valahogy összenôttem vele. Igaz, nagyon nehezen indult. Semmit sem ismerve a könyvtárosság fortélyaiból, nem volt könnyû megbirkóznom a rengeteg, skatulyákban sorakozó könyvvel. Emlékszem, volt egy idô, vagy három hónap, mikor napi nyolc órát töltöttem el leltározással, könyvtörülgetéssel, csoportosítással, polcra helyezéssel. Nem akarok dicsekedni, de abban az idôben rengeteget olvastam, mivel minden könyvnek legalább a rövid tartalmát kellett ismernem, ahhoz, hogy tudjam, hol is van a helye a polcon. Szerencsémre Pillich Katalin, a kolozsvári Heltai könyvtártól rengeteget segített nekem. Sokat járt ô is ide, meg én is Kolozsvárra. Rengeteget tanultam tôle. De jártam Magyarországon is több könyvtárosi tanfolyamon, továbbképzésen, Békéscsabán, Hódmezôvásárhelyen, és hazatérve az ott látott könyvtárrendszer mintájára próbáltam valamit tenni. Nem volt könynyû, mert tér és pénzszûkében bármit is nehéz tenni. És akkor miért vállaltad mégis el? Mert úgy gondoltam, és gondolom most is, hogy egy ilyen nagy múltú város, mint Torda nem hagyható könyvtár, s egyben kultúra nélkül. A honorárium, ami e munkáért jár, igen kevés, én mégsem gondoltam soha arra, hogy emiatt otthagyjam a könyvtárat. Beszélj a könyvtár születésének pillanatáról, a múltról. Tudtom szerint a Heltai Alapítvány és Torda elöljáróinak volt az ötlete az önálló magyar könyvtár létrehozása. Az átadó ünnepély, ha jól emlékszem 1995 decemberében, az utolsó tanítási napon volt. A Jósika Miklós Mûvelôdési Házban egy kis elôadásra is sor került, a gyerekek számára. A meghívott bábosok és bûvészek elôadásuk után ajándékokat, édességet, könyveket osztottak ki a gyerekeknek, akik nagyon örültek mindennek. A felavatáson jelen voltak a város elöljárói, továbbá Imreh Lajos, Kötô József, Lászlóffy Aladár, Tompa Sándor, a Heltai Alapítvány képviselôi mindenki, akit valamennyire is érdekelt a kultúra, aki szívén viselte Torda sorsát. Jelen volt ezen az eseményen Vásárhelyi Géza özvegye is, Vásárhelyi Anikó, aki férje emlékére, több díszpéldányt is adományozott a könyvtár részére. Én mindig is igyekeztem ezeket a példányokat jól látható helyen tartani, hogy a látogatók tudhassák, ki is volt könyvtáruk névadója. A régi Tordaiak, gondolom, még ma is emlékeznek dr. Vásárhelyi Gézára, aki mindamellett, hogy a test bajait gyógyította, jutott ideje a lélekkel is foglalkozni. Sok szép verset írt, kedvelte az irodalmat, és kiváló szakértôje is volt ennek. A könyvtár akkori székhelyén számos rendezvényre is sor került. Sok mûvész, köztük Baranyai Lôrinc, Suba László is kiállított, gyermek-rajzversenyek helyszíne volt, régi tordai kerámiák is kiállításra kerültek, de a város és a vidék helytörténetérôl szóló elôadásoknak is otthont adott e helyiség. Hány látogatója volt 1995 után a könyvtárnak? Hányan látogatják most? A könyvtárba 350 személy van beiratkozva. Sajnos közülük csak kevesen látogatják rendszeresen. Minden korosztály képviselteti magát a beiratkozottak között, ám inkább a tanulók járnak. Pedig nagyon jó a könyvalapunk. Rengeteg enciklopédia, kézikönyv van, a szépirodalom is bôséges, a gyermekirodalommal meg vagyok elégedve, a szakkönyvek meg csak úgy hemzsegnek. Szótárból talán lehetne kicsit több, esetleg idegen nyelvû könyvekbôl szintén.

5 Mikor én elmentem 1998-ban 4500 leltározott könyv volt. Ez a szám mára szépen gyarapodott, a pályázatokon nyert könyvek, valamint az adományok, ajándékok nagymértékben hozzájárultak a könyvtár fejlôdéséhez. Mivel a közelmúltban, egy ideig a könyvtárnak nem volt könyvtárosa, ez a leltározás félbeszakadt, de be akarom fejezni. Kevesebb mint egy hónapja vagyok újra könyvtáros, de már sok új tervem van. Nemrég beszéltem a Teodor Murãšanu Általános Iskola magyar szakos tanárával arról, hogy miként kéne a gyerekek sorában újra divatba hozni az olvasást. Látom sajnos, hogy a gyerekek közül kevesen olvasnak. Ez egy részt a rengeteg tananyagnak tulajdonítható, meg annak, hogy nincs kitôl olvasni tanuljanak. Mert a szülôk, nagyobb testvérek inkább tévéznek, számítógépeznek, mint olvasnak. Sajnos ma már egyre inkább kezd kihalni az a szokás, hogy lefekvés elôtt egy fél órát, esetleg egy órát olvassunk. Ezért próbálok én valamit tenni... A könyvtár irányítását, felügyeletét, 2000-ben átvette a Petôfi Társaság, amely egyben magára vállalta a város kulturális, mûvelôdési és szellemi életének újraélesztését is, úgy látszik sikerrel. A könyvtár jelenlegi székháza, egy a katolikus egyház által biztosított terem. Dumitriu Annával, a Petôfi Társaság egyik tagjával beszélgettem a társaság és a könyvtár együttmûködésérôl. Könyvtári olvasószolgálatunkat jelentô tevékenységünk 2000 decemberétôl indult azzal, hogy a Heltai Alapítvány a társaságnak adományozta a Vásárhelyi Géza Könyvtár néven mûködô, tordai könyvtára könyvállományát, miután a könyvtár által elfoglalt helyiségek bérleti szerzôdése lejártával ennek felújítása ellehetetlenedett. Ilyen körülmények között költözött a könyvtár a tordai Katolikus Egyház által a társaság számára bérmentesen (jelképes összegért) átadott helyiségbe és vállalta fel a könyvtárosi feladatkört is Lázár Magda vallástanár. A társaság számára ez új mûködési költségeket jelent, de ugyanakkor olyan tevékenységsorozatra nyitott lehetôséget, amihez feltétlenül ragaszkodunk. Gond azonban az, hogy a könyvtár termét a Német Demokrata Fórum helyi szervezete is bérli, tehát nincs biztosítva ennek teljes körû használata. Éppen a legnagyobb vonzerejû hétvégi tevékenységeinket vagyunk kénytelenek máshol tartani. A Petôfi Társaság gondozásában, a Vásárhelyi Géza Könyvtár többek között a környék iskolai könyvtárainak a hiányzó, magyar nyelvû tevékenységeit próbálja pótolni. Az iskolában, irodalom órákon tanult mûvek, a fiatal generáció (de nem csak az) által igényelt szakkönyvek beszerzése és az olvasókhoz juttatása, az olvasószolgálat változatos és vonzó tevékenységei sokszor túl lépik a könyvtár falait. Említésre méltók a társaság által, évi rendszerességgel szervezett, hagyományos, vers- és prózamondó versenyek, (pl. Kossuth-év román és magyar költôk az 1848-as forradalom forgatagában) anyanyelvápoló nyári táborok, irodalmi, természettudományi és társadalomtörténeti tényleges és képzelt tanulmányi kirándulások, vetélkedôk, szerzôi estek, író-olvasó találkozók (pl. Találkozás az erdélyi irodalommal a Mentor Kiadó szerzôi estje, november 22.). Fontos szerepet kap nemcsak a könyvállomány gazdagítása, hanem ennek tárolása és használata is. Ez többek között a könyvtár eszköz- és felszerelésellátottságának állandó javítását jelenti. Sajnos kissé helyszûkében van a könyvtár, de azért nem panaszkodunk. Minél jobban és hasznosabban próbáljuk kihasználni a meglevôt. Amikor a tordai cementgyár magánkézbe ment át, az új tulajdonos felszámolta a vállalati könyvtárat, a magyar nyelvû 1200 kötetet jelentô könyvállományát a könyvtárunknak adományozta. Az ekkor már polchiánnyal küzdô könyvtárunk tárlóhely szûke miatt szinte mûködésképtelenné vált. Új polcok és a meglévôk gazdaságosabb felhasználása elkerülhetetlen volt. Mûködésünk zökkenésmentességét, fôként a projektjeink támogatóinak adományaiból és a társaság tagjainak önzetlen hozzájárulásából próbáljuk anyagilag biztosítani. Ilyen, pl. a Szabadság és Krónika napilapokra való elôfizetés, de sajnos nincs anyagi lehetôségünk minden szükséglet fedezésére. Lázár Magda, aki a nyár közepéig volt könyvtáros, alapképzettsége hitoktató- szociális gondozó, ami alkalmassá tette pszichopedagógiai tanácsadó szerepkörének a betöltésére is, ami több diák, szülô és pedagógus által igényelt szolgáltatás volt. Íme egy példa arra, hogy a könyvtár sokkal többet jelent, mint könyvkölcsönzést. Sokat foglalkozott a gyermekekkel, nemcsak a könyvek révén próbálta, próbáltuk ôket közelebb hozni az irodalomhoz, a magyar népi kultúrához, a történelemhez. Neki köszönhetô számos pályázatra való benevezés, érdekes projektek megvalósítása. A gyermekek sokszor vettek részt nagymértékben neki köszönhetôen tanulmányi utakon, táborokban, aminek célja az irodalom, nemzeti múltunk, hagyományaink feltárása volt. Az iskolákban, irodalom órákon tanult mûvek rögzítése érdekében a leírt cselekmény helyszínére visszük diákolvasóinkat a nyári szünet folyamán. Így Balázs Ferenc, Jókai Mór néhány erdélyi vonatkozású mûvére fektettük a hangsúlyt (Egy az Isten, Szegény gazdagok) majd a Petôfi Erdélyben körút következett. Ifjú szívekben élek volt a címe az Ady Endre mûveinek és életének megismerésérôl szóló útnak, amely szórványtábor és ugyanakkor anyanyelvápoló tábor volt nyarán, a Rákóczi által vezetett szabadságharccal kapcsolatos mûvek és a kor hagyományainak megismerése volt a cél. Ezen alkalomból szervezett, soron következô anyanyelvi és tehetségápoló szórványtábor és vetélkedô címe: Csinom Palkó, csinom Jankó volt. A tanulmányi utak célja, az olvasási készség növelése, az anyanyelvi ismeretek kibôvítése, a tudás helyes felmérése, az irodalom terén szárnyaikat bontogató diákok és nemcsak ezek önbizalmának a fejlesztése, míg ez utóbbi tábor kibôvült az aranyosszéki tárgyteremtô népi hagyományok (pl. kerámia központok, vasmûvesség, varrottasok, egyéb népi alkotások) megismerésével. A részvevôk a túrákon nyert élményeiket beágyazva a természetföldrajzi, környezetvédelmi ismereteik közé, ezeket is elmélyítik. A közösségformálást, a helyi magyar kultúra megôrzését és a fiatal generációnak való tovább adását felvállaló tordai Petôfi Társaság, és a Vásárhelyi Géza Könyvtár már hagyományosan szervezi ezeket az anyanyelvápoló táborozásokat. Ezek részvevôi Aranyosvidék általá- 5

6 6 nos és középiskoláiból kerülnek ki, és olyan gyerekek, akiknek tanulmányi elômenetele, magaviselete példás. A Vásárhelyi Géza Könyvtár minden vakáció elején könyvajánlatot tesz a tanulóknak, annak függvényében, hogy éppen milyen év van, milyen írónak, költônek, nevezetes embernek, vagy évfordulónak az emlékét kell feleleveníteni, elmélyíteni. Úgy érezzük, hogy a Vásárhelyi Géza Könyvtár, a környék iskolai könyvtárainak a hiányzó magyar nyelvû tevékenységeit pótolja. Olyan cselekvési program összeállítására törekszünk, amely több aranyosvidéki lakost mozgósít. Ezért a könyvtári állomány állandó gazdagítása mindennapi törekvéseink alapgondolata. Úgy véljük, a könyvtár szervezésében álló tevékenységek, az olvasószolgálat változatos és vonzó mûködtetése majdnem mindig túllépik a könyvtár falait, ami fôleg a város polgárainak, a szórványban élô lakosságnak válik elônyére. Segítséget milyen civil szervezetektôl kaptak, esetleg próbálták-e felvenni a kapcsolatot más szórványban élô kisebbséggel, más könyvtárakkal? Ennél érdekesebbel, és nehezebbel próbálkoztunk. A helybéli román könyvtárral és román olvasóközösséggel próbáltunk kialakítani egyfajta párbeszédet ben, a Kossuth-év keretében elôször szerveztük meg, és hagyományossá szerettük volna tenni, hogy a városunkban mûködô Teodor Murãšanu Municípiumi Könyvtárral közös tevékenységsorozatokat bonyolítsunk. A tevékenységek a Poeøi pašoptišti români ši maghiari az 1848-as forradalom román és magyar költôi címen szerepelnek projektjeinkben, irodalmi estekkel és vetélkedôkkel gazdagítják könyvajánlásra, -kölcsönzésre alapozó olvasószolgálatainkat. Az elsô alkalommal szervezett rendezvénysorozat 38 aktív résztvevôt és közel 100 érdeklôdôt vonzott és sikeresen épült be mindkét könyvtár programjába. Új típusú ez a projekt több szempontból is. A városunkban mûködô könyvtárak közös tevékenységének nincs múltja, ha eltekintünk az iskolai könyvtárak könyvtárosainak évi, fôként tankönyvrendeléssel kapcsolatos találkozóitól. Tervezett tevékenységeink interetnikus jellegûek (román és magyar nyelvû olvasók), több korosztályhoz tartozó olvasóhoz szólnak. Ennek kezdete sikeres volt, és reménykedünk a folytatásban, noha ez kicsit még várat magára. A szórványtelepüléseken élô magyarság számára az identitás megôrzésének kérdése egyre égetôbbé válik. Úgy gondoljuk, hogy az ilyenszerû interkulturális tevékenységeknek fontos szerepük van identitásunk megôrzésében, másságunk tudatosításában, értékelésében és kultúránk értékeinek a másik nemzethez való eljuttatásában, de ugyanakkor a békés együttélés megvalósításában, a mellettünk élô nép másságának elfogadásában és tiszteletében is, hiszen ez egyik döntô tényezôje saját megmaradásunknak. Szeretnénk, ha elképzeléseink valósággá tételében minél több támogatóra lelnénk. A támogatásainkat többnyire a Communitas Alapítványtól, az Illyés Közalapítványtól kaptuk. Könyvállományunkhoz az alapot a Heltai Gáspár Könyvtár biztosította, a Cementgyár könyvtárának felszámolása után a könyvek is mind idekerültek. Az unitárius egyház Magyarországról kapott szakkönyvei is itt leltek otthonra. Ugyancsak a Petôfi Társaság szervezésében lévô Népfôiskola meghívottai, mikor könyveket mutatnak be, általában egy-két példányt hagynak a könyvtárnak. Rendszeresen szervezünk könyvvásárokat, és így a könyvállomány egyre több új példánnyal gazdagodik. Számos könyvadományt is kapunk, sokszor magánszemélyektôl. Sokat tettünk, és még ennél is többet próbálunk tenni az olvasókért, a magyarságért, Tordáért. Egyszer reméljük a közeljövôben a Vásárhelyi Géza Könyvtárat, úgy szeretnénk látni, mint egy, az egész szórványban élô magyar kisebbséget felölelô Közösségi Házat. Ezeket látva, hallva, öröm volt számomra azt észlelni, hogy bizony szülôvárosomban van kulturális élet, nem is akármilyen, hanem egyre felfelé ívelô, mely ôrzi a múltat, hogy ekképpen építhessük a jövendôt. Végezetül, talán saját magunk, mindannyiunk bátorítására Mikes Kelemen egyik gondolatát szeretném papírra vetni: Vagyunk, akik voltunk, / Leszünk, akik vagyunk. Menyhárt Józef fametszete LADÁNYI EMESE KINGA

7 Könyvtár, Szászrégenbôl nézve A középkorban oly izgalmas labirintusszerû, titkos tudások tárházaként megjelenô könyvtár az idôk folyamán kinôtte önmagát. Funkcionálissá vált, jó esetben átláthatóvá és használhatóvá, és az ideális az, ha nincs is benne semmi bonyolult. Az, aki ma könyvtárba jár, nem a szent teret keresi, még csak nem is a titkos tudás birtokába menekül a kissé közhelyes hétköznapi valóság elôl: egy szolgáltatást vesz igénybe, olyat, amely neki jár. És noha írni lehetne arról, hogy az emberi kultúra egykor oly értékesnek tartott elemeinek teljesen megváltozott a jellege az idôk folyamán, a könyvtár esete azt bizonyítja, igenis, az idô kiiktathatatlan tényezô az emberi élet (és csakis ezáltal: a mûvelôdésszervezés) folyamatából. A szászrégeni városi könyvtár csak annyiban intézmény, amennyiben az általa szervezett mûvelôdési vagy irodalmi rendezvényeket tartjuk szem elôtt. Mert hogy ezekbôl is van bôven: író olvasó találkozók, jeles eseményeket felidézô emlékünnepélyek, vetélkedôk. Infrastrukturális szempontból szinte ugyanolyan szerepet kap a kisváros életében, mint például a Kemény János Mûvelôdési Társaság, amellyel gyakran együttmûködik. Amennyiben úgy gondoljuk, hogy egy kisváros magyarságát, magyar anyanyelvû diákjait tudománynépszerûsítô, ismert helyi személyiségeket felvonultató elôadásokkal lehet és kell megnyeri, a két szervezet teljes mértékben ellátja feladatát. Azt, hogy ezek közül melyik menynyit vállal fel a neki szánt feladatból, nem tudhatni igazán, mint ahogy azt sem, hogy ki és milyen alapon állítja fel a mércét, vagy azt, hogy ki is figyel a helyi igényekre, a megnyerendôk, megmentendôk elvárásaira. Szászrégen kisváros jellegének egyetlen hátulütôje ugyanis az, hogy a kultúra (és a könyvtár) még mindig valahol fenn, eszmei magasságokban rejlik, és nem sikerül alászállnia. Akkor sem, ha tizennégy éves gyerekeket testületileg visznek el könyvtárt látogatni, vagy ha tízes jár a színházat kedvelônek. És ez tisztán látszik akkor is, ha például az iskolakönyvtárak szerkezetét figyeljük: üveges kisasztalokon a szebbik példányok kiállítva, sem szabadpolc, sem katalóguscédulák, az egyes példányokhoz csakis a jóindulatú könyvtáros néniken keresztül jut hozzá az ember. (Már ha bízik a jóindulatú néniben, vagy ha az tényleg jóindulatú.) Mert a könyvtárazás terén kevésbé szocializálódott gyerekek nehezen barátkoznak meg mondjuk középiskolás korban (és ez már majdnem késô) egy olyan hellyel, amelyet használni tudnak a legkevésbé, ahol csendben kell maradni, és ami, egyébként is, teljesen barátságtalan. Az iskolakönyvtárak, a városi könyvtár, a lakónegyedekbe elrejtett fiókszervezetek vagy a politikai pártok könyvespolcai elérhetôk is, meg nem is, mint a mesékben. És fôleg azért nem, mert gondolni sem merünk arra, hogy esetleg nekünk is, miattunk is kellhet az a könyv. Hogy esetleg nekünk szánták volna, vagy hogy azok a példányok miattunk lennének. Ezért persze nem a könyvtár, nem a könyvtárosok okolhatók. Ez nem lehet csak anyagi helyzet függvénye. Legfeljebb a nézôpont, a perspektíva a rossz, az, hogy a kiért helyett a miért kérdésre indulnak meg hangzatos szózatok. És persze, hogy jövök én ahhoz, hogy GERÉB MÁRIA Nagyváradi könyvtárak December hatodikán volt egy éve, hogy a Gheorghe Šincai Bihar Megyei Könyvtár megnyitotta újépületbeli fôrészlegét. Pásztai Tünde könyvtárost kérdeztem az új helyzetrôl. Hogyan zajlott le a költözés? Ez egy egész hosszú folyamat volt. Leltárkészítéssel kezdôdött a költözés 1998-ban, amelyet ben fejeztünk be. Ez alatt folyamatosan csomagoltuk a könyveket. A leltár végeztével kezdtük el a költözködést, de idôközben az erre elkülönített könyvekbôl megnyitottunk két új részleget is, a Decebalnegyedben és a Dacia sugárúton. Egy év szinte azzal telt el, hogy csomagoltunk, pakolásztunk. Az épület, amelybe költöztünk, pár évvel idôsebb az elôzô székházunknál, de teljesen felújították és egy kicsit hangulatossá is tették azzal, hogy létrehoztak még egy félemeletet, mert normálisan ez csak két szintes lenne. Mennyire megfelelô ez könyvtárnak? Az épület nem éppen olyan, amilyennek elterveztük, túl sok kicsi rész van benne ahelyett, hogy egy hatalmas terem lenne. A könyvek az ETO szerint vannak elrendezve: a földszinten találhatóak az általánosságok, a félemeleten van az orvosi részleg a mellettünk lévô orvosi egyetemrôl rengeteg hallgató jár hozzánk, az utolsó emeleten pedig a szépirodalom, a történelem és a földrajz. A földszinten van még egy amolyan rögtönzött olvasóterem, amely nem igazán tud rendeltetésszerûen mûködni, mert az igazi olvasóterem a rengeteg könyvvel még a régi épületben van; itt csak azok a feltétlenül szükséges alapvetô kötetek, lexikonok, szótárak kaptak helyet, amelyeket mi összedobtunk. Mi maradt még a régi épületben? Az olvasótermen kívül a gyerekosztály, a könyvfeldolgozó részleg, a könyvkötészet és az irodák még nem költöztek át. Az olvasókat ez olyan szempontból érinti, hogy a katalógusunk is ott maradt. Azt nem lehetett szétszedni, mert akkor már nem funkcionális. Az információs rendszerünk teljes 7

8 8 A megyei könyvtárba újra vásárolnak magyar könyveket is, hogy elpártolt olvasóikat visszacsalogassák. A Bunyitay Vince Könyvtárban a könyvek nagy része szabadpolcon hozzáférhetô. egészében ott maradt, így mi itt a memóriánkra kell alapozzunk. Ez addig nem is fog változni, míg az új épület másik szárnyában lakók vannak. Hány kötet áll, hány olvasó rendelkezésére? A régi és az új épületben naponta közel kilencszáz ember fordul meg, a mi szépirodalmi részlegünkön pedig átlagban olvasó. Számukra közel a kötet férhetô hozzá. Az év végi öszszegzés befejeztével tudnék pontos adatot mondani, arra vonatkozóan is, milyen arányban oszlanak meg nyelv szerint a könyvek. Az idén megkezdôdött egy nagyon intenzív magyar nyelvû könyvvásárlás, mivel kiderült, hogy az utóbbi években ezt elhanyagolták. Ennek következtében a magyar anyanyelvû olvasóink átpártoltak tôlünk a Bunyitay Könyvtárhoz vagy máshová, mert nem nagyon volt mit ajánlanunk nekik. Most rengeteg magyar nyelvû könyv létezik, és egyre többet vesznek. Minket a Megyei Tanács finanszíroz, ez egy kicsit rossz, hiszen a vidéki könyvtárakat is ô látja el, és a Városi Tanácsnak mindig több pénze van. De szerencsére adományokat is sikerül begyûjteni, úgy jött létre pl. a Püspöki negyedbeli részleg, amit nagy lendülettel és lelkesedéssel csináltunk, de sajnos aránylag kevés olvasó használja, pedig nagyon jó a könyvállomány. Várható-e valamilyen fejlesztés a közeljövôben? Arra számítunk, amennyiben támogatásból öszszejön, kódokat teszünk be a könyvekbe és számítógépes rendszerbe vezetjük fel az adatbázist, mert ez sokkal egyszerûbb mindkét félnek, sokkal gyorsabban haladnánk, mint a cédulás rendszerrel. Nagyvárad legjelentôsebb magyar középiskolája, az Ady Endre Gimnázium annak az Orsolya-rendi zárdaiskolának a jogutódja, amelynek alapjait 1771ben Szentzi István kanonok tette le. Mai nevét a gimnázium január 27-én vette fel, a költô halálának hetvenegyedik évfordulóján. A könyvtár állománya 1990-ben az 1500 Ceaušescu-könyv kiselejtezése után kötetet számlált lej értékben. Ez a leírás az oka annak, hogy úgy tûnik, mintha megcsappant volna a könyvállomány. A rendszerváltást követô három évben ömlöttek a magyarországi segélyek, és Makai Bölöni Judit 93-ban már kötettel vette át a könyvtárat Tavaszi Hajnaltól. Az elmúlt tíz év folyamán újabb apasztásra került sor: 2000 használhatatlanságig rongyolódott, vagy a pártállami ideológiával átitatott kiadványt küldött a zúzdába. Ma kötet áll az olvasók rendelkezésére, amihez hozzáadódik az Alma Mater Alapítvány 1600-as állománya. A könyvtár nagyrészt a szülôi bizottság támogatásából bôvül. Az erre elkülönített alapból persze nem jut minden szakterületre, így például az informatika témakörében nem tudnak lépést tartani a fejlôdéssel; hangsúlyt az irodalom, a képzômûvészet, a történelem és az angol nyelvû könyvek kapnak. Az elmúlt tíz év alatt az állam egyszer támogatta a könyvtárat, akkor is minimális összeggel, amit az utolsó pillanatban kapott meg az iskola, hogy költse el még év vége elôtt januárja és áprilisa között átalakításra került sor, amelyet a Helyi Tanács finanszírozott. Megjegyzendô, hogy vitatott állami vagy egyházi tulajdonú-e az iskola, ezért nehezen kap mind az államtól, mind az egyháztól pénzt. Az átalakítás, tatarozás mellett az addig hiányolt olvasóterem berendezését is magában foglalta. A négy hónap alatt a könyvtár összesen egy hétig volt zárva, megnyitása óta az olvasótermet pedig folyamatosan használják a diákok. A könyvek katalogizálására a informatika-tanárok egy adatbázis-kezelô programot írtak. Remélhetôleg 2004 ôszétôl ez minden számítógépen fut majd, ezzel meggyorsítva és leegyszerûsítve a kölcsönzés folyamatát. A Bunyitay Vince Könyvtár az RMDSZ Bihar Megyei Szervezetének kezdeményezésébôl és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség jóvoltából 1990 óta mûködik. A Kanonok soron található intézmény éves átlagban 1200 beiratkozott olvasót szolgál ki. Az olvasók nagy része nyugdíjas illetve diák, utóbbiak sokszor csoportosan jönnek el beiratkozni olyan tanárok kezdeményezésére, akik szintén ebbe a könyvtárba jártak pedagógusi pályájuk megkezdése elôtt. A fô könyvtárlátogatók a Szent László Gimnázium diákjai, nyugdíjasok, gyerekek, fôiskolások, egyetemisták, RMDSZ tagok, a helyi sajtó képviselôi, helytörténészek. A látogatók miatt alakult ki a szépirodalmi vonal, de egy értékes helytörténeti gyûjteménnyel, valamint Horváth Imre örökségének felvásárlásával az összállományt közel kötet alkotja, amelybôl több mint szabadpolcon áll az érdeklôdôk rendelkezésére. Az állománygyarapítással évente könyv-

9 vel bôvül. Az adományoknak sokszor nem tudják hasznát venni, fôleg helyhiány miatt. A két könyvtáros, Balogh Judit és Schönberg Éva a minôségre próbál törekedni, ezért sok kötet dobozban végzi. Ez a sors vár a megrongált könyvekre is, hiszen könyvkötésre még nincs lehetôség. A könyvtár fontos támogatója a Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár. A Bunyitai Könyvtár alapításakor könyv- és folyóirat-állománnyal járult a gyûjtemény megszervezéséhez, és beindította az olvasószolgálati adminisztrációt, illetve az induló állomány katalógus munkálatait ben szintén jelentôs könyvadományt hozottt Nagyváradra, 2000-ben pedig kidolgozta a nagyváradi teljes gyûjtemény elektronizálási tervét. LÔRINCZ EDINA Ady Endre Gimnázium könyvraktárában. A felvételeket a szerzô készítette. Centenárium az olvasás jegyében A Fôvárosi Szabó Ervin Könyvtár nemcsak Budapest, de Magyarország legnagyobb közkönyvtára mondta el Nagy Anna, a Központi Könyvtár igazgatója. Hogy minek köszönheti a jövô évben centenáriumát ünneplô könyvtár a népszerûségét, megkérdeztem az olvasókat és az igazgatót egyaránt. A Szabó Ervin Könyvtárról A Központi Könyvtár alapterülete egy hároméves épület-rekonstrukciós program nyomán háromszorosára növekedett. A Budapest centrumában található felújított és új épületszárnnyal bôvített Wenckheim-palota, valamint a már korábban szintén felújított és jelenleg a könyvtár Zenei gyûjteményének helyt adó Pálffypalota együttesen négyzetméteres, ebbôl mintegy 8000 négyzetméter az olvasók közvetlen használatára. 12 olvasóterem, 2 szabadpolcos könyvkiválaszó tér, médiatár, böngészde várja az érdeklôdôket. 160 számítógép, gyors Internet-kapcsolat biztosítja a gépi katalógus, az elektronikus dokumentumok helyi és távoli elérését. A Wenckeim-palota Meinig Artúr tervei alapján készült el a 19. század végén. Belsô terei XV. Lajos korabeli barokk stílusban épült, az épületkülsô a drezdai barokk jegyeit viseli tôl ad otthont a fôváros könyvtárának. A rekonstrukció során a palotát restaurálták, gyönyörû termei ma is olvasóteremként és részben rendezvényi térként használatosak. Az épület szépségét az elôtte található kút is hangsúlyozza, melynek felirata meséli: hálás magyarok emelték Nagy-Britannia méltó fia, Viscount Rothermere tiszteletére. Irodalmi életünk olyan híres szereplôi fordultak meg e falak közt, mint Szerb Antal, József Attila, Németh László. A könyvtár dolgozói közt is akadtak szép számmal tudományuknak neves mûvelôi, közülük most csak Hamvas Bélát emeljük ki. A könyvtár hagyományosan a társadalomtudomány könyvanyagát gyûjtötte. Feladatkörét tekintve általános gyûjtôkörû nagyvárosi könyvtár. A szociológia tárgyú gyûjtés hagyományaira építve lett a szociológia országos feladatkörû szakkönyvtára. A könyvtár jelenleg dokumentummal rendelkezik: mintegy könyv, audio-vizuális dokumentum, félmillió aprónyomtatvány (plakát, metszetek, képeslapok) és fotó található itt. Utóbbiak a város történetére, életére vonatkozó helyismereti gyûj- teményt kezelô Budapest Gyûjteményben lelhetô fel. A Fôvárosi Szabó Ervin Könyvtár tagkönyvtári hálózatának kialakítását már a múlt század elején megkezdték a modern városi könyvtárat kialakító könyvtáros elôdök. Jelenleg 60 kis, közepes és nagyobb méretû tagkönyvtár mûködik a város különbözô pontjain ben, a centenárium évében terveink szerint valamennyi könyvtárunkat bekapcsoljuk folyamatosan épülô informatikai rendszerünkbe, minden könyvtárban lesz számítógép és Internet hozzáférés az olvasók számára. Gyûjtemények A Központi Könyvtár jelentôs gyûjteményekkel rendelkezik: Budapest-, szociológiai- valamint zenei gyûjteménnyel. A Budapest Gyûjtemény a fôváros helyismereti szakkönyvtára. Múltja a könyvtár elôdintézményeinek 19. századi históriájába nyúlik vissza; a századelôn megalapított Fôvárosi Könyvtár értékes várostörténeti, városigazgatási és urbanisztikai könyvgyûjteményt örökölt ezektôl. A Budapestensia, azaz a budapesti tárgyú irodalom tudatos gyarapításához további ösztönzést adott a 20. század elején mintának te- 9

10 10 kintett nyugati városi könyvtárak gyakorlata, amelyek látogatóik számára igyekeztek a mindennapi élethez szorosan kapcsolódó, helyi vonatkozású ismereteket is nyújtani. Budapesten 1913-tól külön részleg feladata a város múltját és fejlôdését bemutató kiadványok teljes körû gyûjtése, feldolgozása, valamint e dokumentumok és információk szolgáltatása. A Budapest Gyûjteményben ma mintegy százezer kötetnyi könyv, kézirat, hírlap és folyóirat található. A fotótárban mintegy százhúszezer fénykép és képeslap mutatja be a város arculatának, infrastruktúrájának változásait, a hétköznapi élet jeleneteit, a fontosabb történeti eseményeket és a közéleti személyek arcvonásait. A plakát- és kisnyomtatványtárban több mint háromszázezer hirdetmény, utcai plakát, röplap, képes reklámkiadvány, színlap, kotta, programfüzet, számolócédula, meghívó, hivatali formanyomtatvány, gyászjelentés, belépôjegy és számtalan egyéb apróbb nyomdai termék eleveníti fel az egykori városlakók mindennapjait. A Fôvárosi Szabó Ervin Könyvtár központja a Szabó Ervin-i hagyományokat folytatva széleskörû társadalomtudományi és szociológiai gyûjteménye révén 1968 óta a szociológia országos szakkönyvtára. Teljes körûen gyûjti a magyar és erôs válogatással a külföldi szociológiai irodalmat. Az 1973-ben alapított Szociológiai Dokumentációs Osztály ma Szociológiai Gyûjtemény a szociológia és a vele határos szakterületek magyar és külföldi irodalmának részletezô feltárásán alapuló adatbázisokat épít, melyek segítségével információs szolgáltatásokat nyújt a szociológia iránt érdeklôdôknek. A zenei gyûjtemény 1964-ben nyílt meg a Fehérhajó utcában, Budapest elsô teljes nyilvánosságú és kölcsönzést is végzô zenei könyvtáraként. A Zenei Gyûjtemény komolyzenei szakkönyvtár, legfontosabb feladatai: a zenei mûvelôdés iránti igény kielégítése, a hivatásos és nem hivatásos muzsikusok zenemûvekkel és szakirodalommal való ellátása, valamint a zeneoktatáshoz és a zenekutatáshoz szükséges anyag biztosítása. A könyvtár gyûjtôköre kiterjed a zeneirodalom valamennyi értékes darabjára, térbeli és idôbeli határok nélkül. A Pálffy-palotában október 19- én adták át a gyûjteményt több mint ezer négyzetméter alapterületen, a rekonstruált épület két szintjén október 1-én japán állami támogatással felszerelt hangtárat is birtokba vehették az olvasók. A gyûjtemény közel ötvenezer kottát, közel db. magyar és idegen nyelvû könyvet, 33 magyar, 26 külföldi zenei és egyéb kulturális szaklapot, 600 db videokazettát, hangfelvételt tartalmaz. A könyvtár nem gyûjti a könnyûzenei mûvek kottáit, CD-it. Muzeális különgyûjtemények: a Budapest Gyûjtemény olvasótermében lehet tanulmányozni az 1801 elôtt keletkezett dokumentumokat, és a könyvtár muzeális különgyûjteményeit. Itt találhatók a: Ritkaságok és kéziratok gyûjteménye: Magyarországon és külföldön megjelent, századi könyvritkaságok, kéziratok. Szüry-gyûjtemény: között megjelent magyar irodalmi mûvek elsô kiadásai. Ballagi-gyûjtemény: Magyarországgal és az Osztrák Magyar Monarchiával kapcsolatos századi politikai röpiratok. A Fôvárosi Szabó Ervin Könyvtár Pamfletgyûjtemény: Politikai vitairatok, a Ballagi-gyûjtemény folytatása, illetve kiegészítése. Historica-gyûjtemény: Vegyes tárgyú (nem budapesti vonatkozású) régi kisnyomtatványok. Térképgyûjtemény: századi hazai és külföldi térképek, atlaszok. A CD-ROM-os adatbázisok kínálata, akárcsak a könyvtár gyûjtôköre, meglehetôsen széles spektrumú. Megtalálhatóak ezek között a teljesség igénye nélkül a fontosabb napilapok, különbözô irodalmi szövegek. További adatbázisok, amit a könyvtár munkatársai építenek: az irodalmi analitikus katalógus, a szociológiai adatbázis, illetve a Budapest Gyûjtemény harminc évet felölelô adatbázisa, amely a fôváros történetével kapcsolatos anyagokat tartalmazza. Új szolgáltatásként a könyvtár megnyitotta online részlegét. Jelenleg az EBSCO adatbázisok és a Sociological Abstract érhetôk el. Hamarosan használható lesz a Web of Science adatbázis, az Akadémiai Kiadó elektronikus folyóiratai és szótárai, valamint interaktív nyelvoktató anyagai. A tervek szerint online részlegünk gépeire telepítjük az ingyenesen letölthetô és a könyvtár által megvásárolandó e-book-okat. A könyvtár terei Sárkányos gyermekkönyvtár 1. szint. A gyermekkönyvtár dolgozói játékos formában próbálják meghódítani a kicsiket, így alakult meg a sárkányos lovagrend, melynek tagjai a legügyesebb/legolvasottabb gyermekek lehetnek. Szent György napján történik az ünnepélyes lovaggá ütés. Szombatonként családi programot szerveznek, vagyis míg a szülôk könyveket keresnek, vagy elôadást hallgatnak, addig a könyvtár dolgozói a gyermekekkel foglalkoznak. A gyermekkönyvtár kínálata: kötet mese, kaland, ifjúsági regény, képeskönyv, ismeretterjesztô irodalom; ötven féle magyar és külföldi folyóirat; társasjátékok, táblajátékok a játékkuckóban; CD-ROM-os játékok. Szabadpolc 2. szint: itt a mintegy kötetes állományból válogathatják ki az olvasók a kölcsönözni szánt példányokat. A szabadpolcon található mûvek az összes tudományterületet felölelik. Internetes terem 2. szint: ebben a térben biztosítják - térítés ellenében a szabad számítógép használatot.

11 A fôépület elôtt a Rothermereszobor. A szerzô felvételei. Irodalmi és Nyelvi Olvasóterem 3. szint: mintegy 8000 kötettel várja a nyelvészet és irodalom iránt érdeklôdôket. Itt lehet egy kattintással keresni a Nyugat öszszes évfolyamában, vagy egy pillanat alatt megtalálni ötven magyar költô valamennyi verse közül a keresettet. Itt áll az olvasók rendelkezésére a könyvtárban készülô, az irodalmi folyóiratokat és tanulmányköteteteket analitikusan feltáró CD-ROM is. Lehetôség van színházi elôadások, portréfilmek és irodalmi mûsorok megtekintésére is videón. Általános olvasóterem 4. szint: itt kaptak helyet az általános lexikonok mellett a természettudomány, orvostudomány, alkalmazott tudományok, a földrajz, az életrajzi kutatás és történettudomány kézikönyvei, valamint helyben használható CD- ROM-ok. Ebben a térben található megközelítôleg 600 hazai és külföldi idôszaki kiadvány napilapok, hetilapok és folyóiratok friss példányai. Egy mikrofilm leolvasó gép és egy, gyengén látók számára rendelkezésre álló olvasó készülék segíti a munkát. Társadalomtudományi olvasóterem 4. szint: ebben a teremben kaptak helyet a statisztika, politika, közgazdaság, jog, közigazgatás, hadtudomány, pedagógia, néprajztudomány kézikönyvei. Itt található az Euroatlanti Integrációs Gyûjtemény. Ez a mindössze néhány éves múltra visszatekintô részleg rövid idô alatt hallatlan népszerûségre tett szert a középés felsôoktatásban részt vevô diákok között. Az egyre dinamikusabban fejlôdô gyûjtemény több mint 150 kézikönyvvel, több mint húszféle magyar és idegen nyelvû idôszaki kiadvánnyal rendelkezik. Hozzáférést biztosít az euroszerverhez, illetve interneten a legfontosabb vonatkozó honlapokhoz. A részlegben nem csak az Európai Unióval, hanem a NATO-val, az Európa Tanáccsal és az OECD-vel kapcsolatos irodalom is található. Bölcseleti olvasóterem 4. szint: a filozófia, pszichológia, etika, esztétika és vallás témakörébe tartozó kézikönyvek olvasóterme. Mûvészeti olvasóterem 4. szint: a mûvészetek építészet, képzômûvészet, festészet, szobrászat, iparmûvészet, film, színház, zene, valamint a sport és a szabadidô témájában megjelent mûvek olvasóterme. A 4. szinten lehet megközelíteni a könyvtár régebbi szárnyát, a Wenckheim-palota termeit. A Bölcseleti és a Mûvészeti olvasótermeken kívül az úgynevezett Nagy olvasóterem, Kis olvasóterem, Ezüstszalon, Aranyszalon és Fogadóterem. Ezek a hangulatos helyiségek is az olvasók rendelkezésére állnak, illetve ezekben a termekben tartják idônként a szakmai és egyéb rendezvényeket is. Folyóirat-galéria és katalógusterem 5. szint: itt találhatják az olvasók az december 31-én lezárt hagyományos betûrendes és szakrendes cédula katalógust, valamint ezen a szinten helyezték el a korábbi évfolyamainak bekötött példányait. Az olvasók a legkülönfélébb kérésekkel, kérdéssekkel fordulhatnak a könyvtárosokhoz a szakdolgozatíráshoz szükséges anyagok összegyûjtésétôl kezdve a különbözô bibliográfiák építésén keresztül az OKTV tételek szakirodalmának összeállításáig, és mindig szívesen segítenek a szülôknek, ha nem tudják megoldani gyermekeik házi feladatát Jövôbeli tervek Nagy Anna igazgató elmondta, a Központi Könyvtár kidolgozás alatt lévô stratégiai tervében fontos szerepet kap a digitalizáció (elektronikus tartalomszolgáltatás) és a távkommunikácó (információs portál, a könyvtár által épített szakirodalmi irodalmi, szociológiai, várostörténeti adatbázisok internetes publikálása, elektronikus referensz, internetes olvasói fórumok indítása). Szeretnék lehetôvé tenni az olvasók számára, hogy további szolgáltatásokat vehessenek igénybe (elôjegyzés stb.) az interneten keresztül. Olvasói vélemények 2003-ban a Központi Könyvtárnak több, mit egy látogatója volt. Nagy Anna szerint naponta olvasó fordul meg a könyvtárban. Az olvasók száma évrôl évre nô, és úgy tûnik, ez a tendencia megmarad. Az igazgató szerint nemcsak a könyvtár bôséges állománya vonzza a látogatókat, hanem természetesen az is fontos szempont, hogy a város központjában, a diáknegyedben, jó közlekedési csomópontban található. Megkérdeztem fiatalokat és idôseket egyaránt, miért szeretnek a Szabó Ervin Könyvtárba járni. Természetesen sokan azért, mert az egyetemhez nagyon közel esik a könyvtár, nagyon sokan a könyvtár gazdag anyagát dicsérték, mások a gyors kiszolgálást, a jó büfét szeretik, egy középkorú hölgy pedig azt válaszolta: szeretem azt a kényelmet, amit a könyvtár biztosít: interneten keresztül megnézem, hogy megtalálom-e a könyvet!. Egy nyugdíjas nénike azért hálás, hogy a keresett könyvet kiszállítják a lakhelyéhez közel esô könyvtárba, így nem kell órákig utaznia. A nemrég mûködô internetes határidô hosszabbítási szolgáltatás is sokak számára fontos. Egy 20 éves egyetemista egy mondatban foglalta össze a könyvtár legfontosabb jellemzôit: Budapest legmodernebb könyvtára, könnyen elérhetô, olvasóbarát, gyorsan hozzájutok minden információhoz. Jó hír, hogy a határon túli magyarok is beiratkozhatnak, sôt kikölcsönözhetnek könyveket a könyvtárból, csupán magyar igazolvány, belépôdíj kifizetése és egy nagy adag becsület szükséges. VASS KINGA ZITA 11

12 Események 12 A Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének tanácskozása (2003. augusztus ) Az illyefalvi várdomb lábánál az 1990-es évek elején létrehozott modern konferenciaközpontban került sor a romániai magyar könyvtárosok eddig legnagyobb létszámú összejövetelére. Mint köszöntô beszédében Kiss Jenô, az egyesület elnöke, a Kovászna Megyei Könyvtár igazgatója és a tanácskozás fô szervezôje elmondta, eredeti szándékuk az volt, hogy a magyarországi példát követve a romániai magyar könyvtárosok elsô vándorgyûlését szervezik meg, ám nem láttak garanciákat arra, hogy jövô évre is sikerül megteremteni az ehhez szükséges anyagi fedezetet, ezért inkább csak tanácskozás -ra invitálták a résztvevôket. Az elôadások tematikai változatossága, az azokhoz kapcsolódó viták, a megjelentek köre (Partium 10, Kolozs megye 9, Maros megye 14, Hargita megye 30, Kovászna megye 28, Magyarország 8 fô) mindenesetre biztosították azt, hogy a tanácskozás minden tekintetben felért egy hazai vándorgyûléssel. Az elsô, beköszöntô elôadás a múltba tekintett. Róth András (Haáz Rezsô Tudományos Könyvtár, Székelyudvarhely) a két világháború között mûködô erdélyi magyar könyvtárakat mutatta be. Érdemes megemlítenünk: a versailles-i békeszerzôdést követôen Magyarország 1348 tudományos és közmûvelôdési könyvtárából 326 (25%) került át Romániához. Róth András az egykori népkönyvtáraktól az egyházi, tudományos könyvtárakig számot vetve az újabb intézményekkel is ezek sorsát, tevékenységét tekintette át. (Elôadásának rövidített változata a Korunk évi áprilisi számában jelent meg.) Ezt követôen e sorok írója A kortárs magyar irodalom olvasottsága, avagy ajánlási lehetôségei a közmûvelôdési könyvtárakban címmel ismertette azokat a felméréseket, amelyek a mai magyar szerzôk fogadtatását vizsgálták a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtárban, majd szólt azokról az olvasási programokról, rendezvénysorozatokról, amelyek mintegy válaszadásként a felmérések nem éppen szívderítô eredményeire sikeresen népszerûsítették a kortárs (határon inneni és határon túli) magyar mûveket. Praznovszky Mihály (Eötvös Károly Megyei Könyvtár, Veszprém) csatlakozva ahhoz a véleményhez, hogy a könyvtáraknak a korszerû információs szolgáltatások mellett súlyt kell helyezniük a szépirodalom népszerûsítésére is 21. századi olvasmányélményünk: Krúdy Gyula címmel tartott elôadást, arra is emlékeztetve, hogy az író 125 éve született. Véleménye szerint a közvéleményben állandósult egy bizonyos Krúdy-kép (amiben a Szindbád címû film is szerepet játszott), ám Krúdy klasszikus regényeinek, a személye köré fonódó életrajzi legendáknak, mûvei újabb értelmezéseinek (hogyan jelenik meg azokban az erotika, a szürrealizmus stb.) megismerése, megismertetése változásokat hoznának a hagyományos Krúdy-képben. Másnap kiállítás-megnyitóval kezdôdött a program. Róth András mutatta be az 50x70 cm-es tablókon kifüggesztett szellemes, Könyv a könyvben címû kiállítását. A tárlat változatos forrásmûveket felhasználva azt mutatta be, hogyan jelenik meg a könyv, mint illusztráció. Fehér Miklós (Könyvtári Intézet) Könyvtár jövô jövôkép címû elôadása lapunk korábbi számában jelent meg, legfeljebb annyiban egészíthetjük ki, hogy elôadásának nem csak legfontosabb szöveges részeit vetítette le a hallgatóság elé, hanem grafikai illusztrációkkal és zenei aláfestéssel is kísérte azokat, s ezzel még meggyôzôbbé tette szubjektív jövôképét. Dippold Péter (Könyvtári Intézet) egy közvetlenebb jövôképet rajzolt elénk a könyvtárügy európai távlatairól. Kifejtette: a könyvtár szerepe változatlan, ám a fogalmak átértékelôdnek, a tevékenységek átalakulnak, a közgyûjtemények között új típusú kapcsolatok jönnek létre. Szólt a nemzetközi kapcsolatok különbözô típusairól, az EU projektjeiben való részvétel nehézségeirôl és azokról a projektekrôl, amelyekben Magyarország is részt vesz, valamint arról is, hogy mit tehet a szakma azért, hogy a romániai magyar könyvtárakat is bevonhassák azokba. Bartos Éva (Könyvtári Intézet) szintén a könyvtárügy, könyvtári szolgáltatások változásairól szólt ezúttal a könyvtáros személyét megközelítve A könyvtárosság a változó világban címmel. Újra kell gondolni a könyvtáros szerepét (pl. kell-e a lexikális tudás vagy elég az információkeresô rendszerekben való jártasság stb.), a könyvtáros kifejezés gyûjtôfogalom, a munkaterületek specializálódtak, ezért a képzésnek is differenciáltnak kell lennie, ugyanakkor a könyvtárost mentesíteni kell az adminisztrációs munkától. Bartos Éva elôadására utalt Spielmann Mihály (Teleki Téka, Marosvásárhely), amikor örvendezését fejezte ki a felett, hogy milyen sok fiatal és új arcot lát a jelenlévôk között, ám nem tudja, hogy ez azt jelenti-e, hogy ilyen vonzó a könyvtáros szakma vagy csak azt, hogy az alacsony bérek miatt magyarokat is kénytelenek alkalmazni a romániai könyvtárak. Elôadásában A század könyvtári katalógusszerkesztés kérdései egyébként arról tett tanúságot, hogy viszonylag keveseket érintô szakmai kérdésekrôl hogyan lehet élvezetes, ironikus és önironikus (hiszen saját munkásságának mûhelykérdéseirôl beszélt) elôadást tartani. Ezt követôen Fülöp Géza, az erdélyi informatikai szakemberek jól ismert doyenje Digitalizálás a könyvtárban címmel tartott, a történeti elôzményekre is utaló, a használó és a könyvtáros számára is egyaránt szemléletes, a romániai és nemzetközi gyakorlatra is kitekintô elôadást. Megállapította: a jövô könyvtára hibrid könyvtár lesz, ahol a hagyományos és elektronikus dokumentumok egyaránt

13 hozzáférhetôek lesznek. Az utolsó nap délelôttjén a romániai magyar könyvtárak gondjairól, teendôirôl esett szó. Fülöp Mária, aki nyugdíjba vonulásáig, 1991-ig negyven éven át volt a Maros Megyei Könyvtár munkatársa, a könyvtárban az elmúlt évtizedben újra meginduló helyismereti munkáról, annak mûhelykérdéseirôl, kiadványokról, köztük az általa szerkesztett legújabb bibliográfiáról (Maros megye a könyvekben Marosvásárhely, 2002), további tervekrôl tartott sokoldalú, követésre méltó módszertani kérdéseket is tartalmazó elôadást. (A szavaiból, személyiségébôl sugárzó ügyszeretet, elhivatottság feltehetôen hozzájárul majd ahhoz, hogy a fiatal hallgatói körében valóban követôkre találjon.) A Bihar megyei közkönyvtárak helyzetérôl szólt Tavaszi Hajnal, a megyei könyvtár munkatársa. A megye 85 községi könyvtára közül kb. 25-ben alkalmaznak fôhivatású könyvtárost, sok a névlegesen mûködô könyvtár, kevés az állománygyarapítási keret, a 2 millió lejes összeg (kb Ft) már jónak mondható. Az értelmiség kivonult a falvakból (a tanárok is ingáznak), a helyi kulturális élet a korábbihoz képest hanyatlóban van. Sajnos a megyei könyvtárban is visszaesett a magyar nyelvû irodalom keresettsége, holott Nagyvárad lakosságának 22%-a magyar. Örvendetes viszont, hogy újabban kötelezték a könyvtár igazgatóját arra, hogy a gyarapítási keretbôl a lakosság arányának megfelelôen vásároljon magyar nyelvû könyveket. Jobb a helyzet Kovászna megyében mint Kiss Jenôtôl hallottuk, ám az elôzô idôszakhoz képest jelentôsen romlott ben 32 településbôl 24-ben volt fôállású könyvtáros, ám amikor a könyvtárak 1997-ben önkormányzati alárendeltség alá kerültek, elkezdték nyirbálni a béreket, így ma már csak 16 településen van fôhivatású könyvtáros. (Ennek kapcsán megemlítette: mivel az RMDSZ jelöli a polgármestereket, az egyesület elnöksége javasolni fogja a szövetség legfelsôbb vezetôségének, hogy a könyvtárak fenntartásának, fejlesztésének a programja, kötelezettsége kerüljön be a választási programokba.) A könyvtárak mintegy felében nincs gyarapításra fordítható összeg: ebben az esetben a megyei könyvtár vásárol részükre könyveket, illetve a különbözô alapítványok által adományozott könyveket osztják szét közöttük. Sajnos ez utóbbiak nem minden esetben felelnek meg a célnak, sokkal több gyermekkönyv kellene. Felhívta a figyelmet arra, hogy a testvérkönyvtári kapcsolatokat is sokkal jobban ki kellene használni, bôvíteni. A könyvtárak mûködési körülményeit, nehézségeit is tükrözô, ugyanakkor tárgyilagos számvetések után afféle pozitív jövôképet is elôre vetítve a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár igazgatójának az elôadásával zárult a romániai magyar könyvtárakról szóló beszámolók köre. A városi könyvtár 2001-ben készült el. Háromszintes, alapterülete m2, állománya kötet, a beiratkozott olvasók száma (a lakosság 14%- a). A hagyományos könyvtári dokumentumok mellett gazdag Hangzó- és látványtár is található a könyvtárban. Gyermekfoglalkozások (a Kuckó játszóházban), könyvbemutatók, kiállítások, szabadegyetemi elôadások rendezése mellett különbözô közösségeknek (legnépszerûbb a régiséggyûjtôk klubja) is helyt ad a könyvtár, amely egy helyi tudományos mûhelyt is kialakított, s ennek eredményeként a közelmúltban közreadták az Aeropolis címû tanulmánykötet harmadik kötetét. A továbbiakban magyarországi tájékoztatókat hallgattak meg az érdeklôdôk. Kálóczy Katalin, a NKÖM Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Fôosztálya tanácsosa ismertette a minisztérium támogatási formáit. A határon túli könyvtárak állománygyarapítására nyújtott támogatás mellett nagyobb súlyt fektettek és fektetnek majd a szolgáltatások korszerûségét, minôségét elôsegítô (Internetes kapcsolatok kiépítése, szoftverek vásárlása, továbbképzések szervezése) programokra. Monok István, az OSZK fôigazgatója elmondta, hogy az intézmény feladata a határon túli könyvtárak támogatása is, igyekeznek a központi szolgáltatások közül minél többet biztosítani a részükre, ezt szolgálja, pl. a MEK Kolozsváron elhelyezett tükörszervere, amely sokkal olcsóbbá teszi a hozzáférést. Sajnos mivel a számuk csökkent a kötelespéldányokból már nem tudnak küldeni a könyvtáraknak. Kérte a könyvtárosokat, hogy gyûjtsék össze az OSZK részére a magyar vonatkozású dokumentumokat, keressék fel a helyi kiadókat, hogy kiadványaikat ajánlják fel a MEK-nek. Köszöntötte a tanácskozást Koncz Erika, a NKÖM közgyûjteményekért felelôs államtitkára is, aki felvázolta a minisztérium határon túli könyvtári stratégiáját, s többek között ígéretet tett a következô évi vándorgyûlés támogatására is. A tájékoztatókat élénk konzultáció követte, amelyen számos gyakorlati kérdést sikerült tisztázni, többek között azt, hogy azok a könyvtárosok, akik hungarikumokat, köztük aprónyomtatványokat gyûjtenek, valamint eljárnak a kiadóknál, hogy kiadványaikat floppyn ajánlják fel a MEK-nek, megbízólevelet kaphatnak az OSZK-tól. A tanácskozás hivatalos programja ezzel véget ért, Kiss Jenô, az egyesület elnöke zárszavában hangsúlyozta: a tanácskozás hozzájárult ahhoz, hogy a szétszórtságban élô magyar könyvtárosok összetartozását megerôsítse, s jó volt (természetesen nem elôször) megbizonyosodni arról is, hogy ennek az összetartozásnak fontos részét jelentik a magyarországi kollégák, intézmények, a könyvtárügy irányítói is. Hangsúlyozta, hogy a szakmai elôadások, konzultációk nemcsak a szakmai ismereteket bôvítették, hanem sok esetben konkrét tennivalókra, a helyi együttmûködés új formáira is ösztönözték a jelenlévôket. Az együttlét öröme, az új, személyes kapcsolatok kialakítása vagy megerôsítése jellemezte a három napot. Mit tehet mindehhez hozzá e sorok írója? Elsôként azt, hogy az elôadások a következô fontosabb tárgykörökben hangzottak el: könyvtártörténet (1), digitalizálás-számítógépesítés (1), helyzetelemzés a romániai magyar könyvtárakról (3), könyvtári jövôkép (3), Magyarország és a romániai magyar könyvtárak kapcsolatai (3), a könyvtári munka módszertani kérdései (4). Azt hiszem az arányok megfeleltek a tanácskozás céljainak, annál is inkább, mert a viszonylag elméleti megközelítésû elôadások is a gyakorlati teendôket szolgálták. Másodikként még azzal kell kiegészítenem e kissé hosszadalmasnak tûnô tudósítást, hogy a tanácskozás (miként a vándorgyûlések) természetesen kiegészült kellemes kulturális (és kulináris) programokkal: a részvevôk megtekintették (a kiállítás rendezôjének, Praznovszky Mihálynak a kalauzolásával) Jókai Mór és Mikszáth Kálmán illye- 13

14 falvi állandó kiállítását, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot, kirándultak Csernátonba (újabb múzeumlátogatások), ahol pazar vendéglátásban volt részük, s kiváló népszenei mûsort hallgattak meg, ami azonban rövidesen átváltott tánczenévé, így az elôbbiekben említett kapcsolatok kiépítésére immár közvetlen testközelben kerülhetett sor. Harmadikként s azt hiszem minden részvevô nevében már csak azt szeretném megemlíteni, hogy köszönet a szervezôknek, a támogatóknak (NKÖM, Kovászna Megyei Könyvtár, Kovászna Megye Tanácsa, Communitas Alapítvány). További hasonló együttléteket, eredményes munkát! ARATÓ ANTAL Digitalizálás a könyvtárban 14 A 20. század második felében kibontakozott információs forradalmat teljes joggal nevezhetjük digitális forradalomnak is, hiszen kirobbantója és fôszereplôje a digitális számítógép, amely jól elkülönült, stabil állapotokat, jelesül a kettes számrendszer jegyeivel, a 0-val és 1-gyel kifejezhetô állapotokat használ fel bármilyen érték, mennyiség ábrázolására. (Az angol digit a latin digitusból ujjat s számjegyet jelent.) A forradalom elsô szakaszában csak a számítógép beszélte ezt a nyelvet, az elmúlt évtizedekben azonban rendre minden kommunikációban szerepet játszó berendezést, folyamatot és sok információhordozót digitálissá alakítottak, a távbeszélôt, a televíziót, a fényképezôgépet, a hanglemezt, a filmgyártást, a könyvszerkesztést és kiadást, s magát a könyvet is. Az új társadalom, információtechnikai szempontból, digitális társadalom. A digitális forradalom természetesen nem áll meg a könyvtár kapujában. Sôt mi több, olyan drámai, gyors, mélyreható változásokat idéz elô, amelyek talán nem túlzás, ha azt mondjuk, amióta a babiloni királyi könyvtáros megkezdte az agyagtáblák rendbe rakását és számbavételét, nem mentek végbe a könyvtárak világában. Nagy kihívást jelent ez a könyvtárosok számára, de szembe kell nézniük vele, ha azt akarják, hogy a könyvtár az információs társadalomban is betölthesse hivatását. Hogyan is szól a történet? A számítógépet a könyvtárban elôször egyes nyilvántartások automatizálására alkalmazták (olvasók, kölcsönzés, beszerzés nyilvántartása, könyvelés stb.), majd megjelentek a komplex, integrált könyvtári rendszerek, szoftverek, amelyek minden könyvtári mûvelet, tevékenység elvégzésére alkalmasak voltak (ALEPH, TINLIB, TEXTLIB, SZIRÉN stb.). Az integrált rendszerek alkalmazása lehetôvé, sôt kötelezôvé tette többek között az új beszerzések számítógépes feldolgozását. Természetes, hogy az a könyvtár, amelynek lehetôsége és pénze van valamely könyvtári rendszer beszerzésére, felhagy a hagyományos katalóguscédulák készítésével, s rátér a számítógéppel olvasható katalógus kiépítésére. Ez kezdetben természetesen csak az új beszerzéseket tartalmazza, s így az a fonák helyzet alakul ki, hogy az olvasónak két vagy több különbözô felépítésû katalógusban kell keresnie. Az új nemzedék pedig, amelyik már a számítógéppel nôtt fel, nem használja a hagyományos katalógusokat, nem ismeri meg a régi állományt, azt hiszi, hogy ami nincs a számítógépen, az nem is létezik vagy értéktelen. (Ugyanez a helyzet a nyomtatott enciklopédiákkal, lexikonokkal, bibliográfiákkal.) Könyvtárosok, egyetemi oktatók tanúsítják, milyen nehéz a hallgatókat rávenni a cédulakatalógus, a nyomtatott bibliográfiák használatára, holott az emberiség évezredeken át felhalmozott ismeretanyagának nagy része még sokáig csak a hagyományos úton lesz elérhetô. A régi állomány hozzáférhetôségének javítása elôbb-utóbb minden könyvtárat rákényszerít, hogy szembenézzen a nagy feladattal: el kell végezni a régi katalógusok számítógépre vitelét, az ún. retrospektív katalóguskonverziót. Olyan minôségi ugrás ez, mint annak idején az áttérés a kötetkatalógusról a cédulakatalógusra. S az eredmény az OPAC (Online Public Acces Catalogue = Online Olvasói Katalógus). Nem könnyû feladat ez, a könyvtár-automatizálás egyik legmunkaigényesebb és legköltségesebb mozzanata, s a könyvtár állományának nagyságától függôen hosszú évekig eltarthat. Ám elôbb-utóbb mindenképpen el kell végezni. A retrospektív konverziónak az elsôdleges célja tehát a könyvtár információs rendszerének egységesítése, az állomány hozzáférhetôségének biztosítása. A számítógépes hálózatok, fôleg az internet megjelenésével lehetôvé vált a könyvtárak regionális, országos, világméretû összekapcsolódása, s elérhetô közelségbe látszott kerülni az IFLA és UNESCO kitûzte cél, az egyetemes hozzáférés megvalósítása. Ez elsôdlegesen azt jelenti, hogy az olvasó (vagy a könyvtáros) a hálózaton keresztül szabadon kereshet minden, a rendszerbe bekapcsolódott könyvtár katalógusában (s az optimista látnokok szerint elôbb-utóbb a világ minden könyvtára bekapcsolódik). Ily módon nemcsak a bibliográfiai adatok, hanem maguk a mûvek is elérhetôbbé válnak (könyvtárközi kölcsönzés faxon, interneten, elektronikus posta révén stb.). Íme tehát a retrospektív katalóguskonverzió másik célja. A kölcsönös hozzáférés feltétele, hogy a rekordok a számítógépes katalógus cédulái azonos formátumúak legyenek, s a leírás azonos szabályok alapján történjen. Ezt a célt szolgálja az általánosan elfogadott MARC formátum alkalmazása (MARC = Machine Readable Cataloguing = Géppel olvasható katalógizálás). A különbözô országok sajátosságait figyelembe vevô változatok (US- MARC, CANMARC, HUNMARC) között az UNI- MARC a közvetítô. A hálózati hozzáférés arra is alkalmat ad, hogy a máshol már feldolgozott mûvek rekordját a könyvtár beépíthesse saját rendszerébe, katalógusába. A számítógépes adatbázis kiépítése során nagy figyelmet kell fordítani a régi katalógus céduláinak

15 ellenôrzésére, kiegészítésére, s meg kell oldani a tárgyszavazás nehéz, de elkerülhetetlen feladatát. Ezzel ugyanis nagy mértékben megnô az adatbázis használhatósága. A retrospektív konverzió végrehajtható úgy, hogy a könyvtár hátrafelé halad az idôben, de úgy is, hogy bizonyos prioritásokat határoz meg, s az állomány legfontosabb, legkeresettebb részének céduláit dolgozza fel elsôként. A döntés mindenképpen nagy felelôsséggel jár. Különleges feladatot jelent a régi könyvek számítógépes feldolgozása. A kérdés fontosságát és bonyolultságát jelzi, hogy több nemzetközi konferencia is foglalkozott vele. Világméretû együttmûködéssel készül a ISTC (Incunable Short Title Catalogue = ôsnyomtatványok rövidcímes katalógusa) és az ESTC (Eighteenth Century Short Title Catalogue = 18. századi kiadványok rövidcímes katalógusa). A legnagyobb problémát az eltérô leírási szabályok okozzák. Nálunk fejlettebb, gazdagabb országokban a könyvtár vezetôinek arra a kérdésre is választ kell adni, hogy a könyvtár saját munkatársaival végezteti el a munkát, vagy valamely erre szakosodott vállalatra bízza. Ilyenek például a holland DMP, a skóciai SAZTEC stb. Ezek között különleges helyet foglal el az Ohio állambeli OCLC (Online Computer Library Center = Online Számítógépes Könyvtári Központ). Szolgáltatásuk lényege: a megrendelô könyvtár elküldi katalóguscéduláit Ohióba, a szakképzett munkatársak visszakeresik az OCLC adatbázisában, s kiegészítik a felhasználó által kért helyi adatokkal, ha pedig hiányzik az adatbázisból, a cédula adatai alapján elkészítik a rekordot. A könyvtár pedig az interneten megkapja az immár konvertált rekordokat, s beépíti saját rendszerébe. (Az OCLC adatbázisában már több tízmillió kiadvány rekordja megtalálható.) Innentôl kezdve több pászmán megy tovább a történet. Az egyik pászmán megindul a könyvtár állományának digitalizálása. A digitalizálás azt jelenti, hogy a papíron, nyomtatott formában létezô dokumentumnak elkészítik az elektronikus mását, azaz elektronikus dokumentumot hoznak létre. Talán nem lesz haszontalan, ha elöljáróban tisztázzuk ezt a fogalmat a vonatkozó magyar szabvány szerint. Elektronikus dokumentumok: számítógéppel kezelhetô, digitálisan kódolt dokumentumok, beleértve azokat, amelyek valamely fizikai hordozón jelentek meg, és használatukhoz számítógéphez illesztett vagy annak részét képezô periféria (pl. CD-ROM lejátszó, lemezmeghajtó) szükséges, és azokat, amelyek hálózati úton érhetôk el (pl. adatbázisok, elektronikus hirdetôtáblák, elektronikus újságok, wwwhelyek). (1) Amint a fenti meghatározásból kitûnik, megkülönböztetünk helyi hozzáférésû (offline) és távoli hozzáférésû (online, hálózati) elektronikus dokumentumokat. Az elsôre példa a CD-ROM, az utóbbira az elektronikus újság. Más szempontból pedig megkülönböztetjük azokat az elektronikus dokumentumokat, amelyeket nyomtatott eredeti digitalizálásával hoznak létre és azokat, amelyeket eleve elektronikus formában állítanak elô. Már a hetvenes években, elsôként az amerikai könyvtárakban, napirendre tûzték a dokumentumok digitalizálását. Nagyratörô, merész tervek születtek például a Kongresszusi Könyvtár teljes állományának konvertálására az 1971-ben indított Gutenberg project. A francia Nemzeti Könyvtárban 1992-ben kezdték meg a Gallica project végrehajtását, amelynek keretében teljességet idézô válogatásban a mai napig több, mint kötetet, fotót, közel térképet, metszeteket stb. Digitalizáltak. (2) A digitalizálás lelkes hívei kezdetben úgy gondolták, belátható idôn belül lehetséges bármilyen nagy, akár több millio egységet tartalmazó könyvtár teljes állományának digitalizálása. Az elsô nagy digitális láz csillapultával kiderült, hogy ezek a tervek idô- és költségigényességük okán gyakorlatilag csak nagyon hosszú idô alatt és nagy költséggel valósíthatók meg. S nem is biztos, hogy szükséges és érdemes minden nyomtatott terméket digitalizálni. Ezért a digitalizálást mindig alapos megfontolásnak és válogatásnak kell megelôznie. A könyvtár vezetôinek el kell dönteniük az állomány, a használói szükségletek és a rendelkezésre álló pénzügyi források alapján, hogy az állománynak melyik részét, s abból is mely dokumentumokat kell digitalizálni. A Kongresszusi Könyvtár American Memory nevû projektje keretében például az amerikai történelem legfontosabb dokumentumait digitalizálják és juttatják el a közmûvelôdési könyvtárakba és iskolákba. És a legnagyobb szabású ilyen vállalkozás a Bibliotheca Universalis életrehívása. A G7-ek és az Európai Unió közös miniszteri konferenciáján határozták el 1995-ben egy olyan digitális világkönyvtár megteremtését, amelybe összehordják a világ tudományos és kulturális örökségét. A résztvevô országok könyvtárai egységes elvek szerint digitalizálják állományuk meghatározott részét, amelybôl aztán egyetlen hatalmas virtuális ismeretgyûjteményt, könyvtárat hoznak létre, hogy ezzel is elôsegítsék az ismeretek cseréjét, a világ tudományos és kulturális örökségének közkinccsé tételét. Egyelôre 12 ország vesz részt e munkában.(3) Emellett az EU tagállamai közös akciót indítottak a digitalizálási programoknak az összes tagállamokra kiterjedô közös koordinálására. A tagállamok képviselôi és szakértôi április 4-én Lundben tartott tanácskozásukon egyetértettek abban, hogy Európa kulturális és tudományos öröksége egyedi és jelentékeny közkincset képvisel. Forrásait feltétlenül digitalizálni kell annak érdekében, hogy a polgárok jobban hozzáférhessenek, és hogy Európa közös kulturális örökségét meg lehessen ôrizni. A digitalizált kulturális vagyon létfontosságú szerepet játszik a kulturális sokszínûség fenntartásában és népszerûsítésében egységesülô világunkban. Mi indokolja tehát a dokumentumok digitalizálását? A digitalizálásnak hármas célja van: a megôrzés, archiválás, a védelem és a hozzáférés biztosítása. Ami az archiválás, a tartós megôrzés kérdését illeti, elsôsorban az állomány védelme és a jobb hozzáférés biztosítása a feladat. A két fogalom egyébként szorosan összefügg és feltételezi egymást. Miután digitalizálták, a régi, értékes könyveket, kéziratokat s más dokumentumokat (térképeket, metszeteket stb.) nem kell a kutatók kezébe adni, s a közönséges olvasók is hozzáférhetnek, anélkül, hogy az eredeti 15

16 16 károsodna. Arra is lehetôség nyílik, hogy egyszerre többen is olvashassák, tanulmányozhassák ugyanazt a dokumentumot. S az sem elhanyagolható szempont, hogy a hálón keresztül azok az olvasók is kézbe vehetik valamely könyvtár könyveit, akik a távolság vagy egyéb okok miatt nem látogathatják a könyvtárat, esetleg az elérhetô könyvtárban nem található meg a keresett dokumentumok. A könyvtár a szó legteljesebb értelmében nyitottá válik. És ezzel már átugorhatunk a másik pászmára. A nyolcvanas, de fôleg a kilencvenes években a világon sok helyütt létrejöttek a digitális könyvtárak. A digitális könyvtárak vagy a nyomtatott dokumentumok retrospektív digitalizált változatának, vagy eredetileg is digitalizált formátumban elôállított e- dokumentumoknak összegyûjtött és rendszerezett repozitóriuma, amely komplex rendszerszerkezetekre épül. (2) Olyan könyvtárak ezek, amelyek fizikai valójukban nem léteznek, virtuális könyvtárak, amelyek csak a hálózaton hozzáférhetôk. És akkor már adjuk meg ugyanabból a forrásból az e-könyvtár és a virtuális könyvtár egy lehetséges meghatározását. Az e-könyvtár számítógépekkel elôállított számítógépes elektronikus dokumentumok rendszerezett összessége, melyek gyûjtése, katalogizálása, visszakeresése és terjesztése is számítógéppel történik. A virtuális könyvtár olyan e-könyvtár, amelyben rendszerezett e-dokumentumok online kereshetôk, de maga a könyvtár saját fizikai hellyel nem rendelkezik. (3) Amerikában 1995 óta mûködik az elsô internetes közkönyvtár, mely jelenleg az online elérésû dokumentumok és tájékoztató források legnagyobb gyûjteménye. Magyarországon 1997-ben nyitották meg a MEKet, a Magyar Elektronikus Könyvtárat, a magyar irodalom javát tartalmazó falak nélküli könyvtárat. S 1998-ban alapították a DIA-t, a Digitális Irodalmi Akadémiát, amely több, mint hatvan élô magyar író teljes életmûvét tartalmazza, életrajzukkal, mûveik bibliográfiájával és a róluk szóló szakirodalommal. Ily módon ezek a mûvek bárhol bárki számára hozzáférhetôk, kutathatók, olvashatók például azok számára is, akik más országban, más világrészen laknak, ahol nincs magyar nyelvû könyv a könyvtárban. Természetesen mind a MEK, mind a DIA évrôl évre bôvül. A digitalizálási tevékenység felöleli a legkülönbözôbb szektorokat és tartalomtípusokat, így a múzeumi tárgyakat, a közérdekû iratokat, a régészeti leleteket, az audiovizuális archívumokat, a térképeket, a történelmi dokumentumokat és a kéziratokat. A digitalizálásra vállalkozó egyes intézményeknek, amelyek gyakran a kulturális örökség területén mûködnek, mint a levéltárak, könyvtárak és múzeumok hosszú távú, költséges és technikailag igényes tevékenységre kell elkötelezniük magukat. (4) Sajnos arra vonatkozólag, hogy az akció milyen eredményeket ért el, nincsenek információim. A digitalizálás, a dokumentumok átkódolása a számítógép nyelvére, többféleképpen történhet. A leggyakrabban alkalmazott eljárás a teljes oldalak lefényképezése lapolvasóval (szkennerrel) vagy digitális fényképezôgéppel. Kéziratos kódexek, ôsnyomtatványok, kéziratok, képek, térképek digitalizálására szinte kizárólag ezt az eljárást alkalmazzák. Hátránya, hogy a szöveg nem kezelhetô szabadon, és az átalakított anyag sok helyet foglal el. Ezen úgy segítenek, hogy a szöveges részt optikai karakterfelismerôvel elolvassák, s a szövegétôl megszabadított képet a digitalizált szöveghez illesztik. A helyszükségletet tömörítéssel is lehet csökkenteni. Ám a tömörítés mindig információveszteséggel is jár. Át lehet alakítani a szövegeket a már említett Optikai Karakterfelismerô program (Optical Character Recognition = OCR) segítségével. A program jelrôl jelre olvassa el és alakítja át a szöveget elektronikus jelekké. Ez az eljárás idôigényesebb és költségesebb, mint az elôbbi, de kiküszöböli annak hátrányait. Megoldható a digitalizálás úgy is, hogy az eredeti dokumentumot mikrofilmre viszik, s arról digitalizálják. Elônye, hogy védi az eredetit, de drágább és rosszabb lesz a minôség. Hogy mikor melyik eljárást lehet vagy kell alkalmazni, az a dokumentumtól függ. Ilyen kérdésekre kell válaszolni: biztosítható-e az eredeti biztonságos kezelése, meg kell-e bontani a könyvek kötését, milyen típusú, hômérsékletû és fényerejû megvilágításra van szükség stb. A harmadik pászmán az elektronikus kiadványok megjelenését és fejlôdését kísérhetjük nyomon. Olyan kiadványok ezek, amelyek a nyomtatott változattal párhuzamosan, vagy kizárólag csak elektronikus formában készülnek. Az elektronikus folyóiratok a nyolcvanas években jelentek meg az Egyesült Államokban. Egy részük a nyomtatott kiadvány elektronikus változata, másrészük csak elektronikus formában jelenik meg. Számuk ma már több tízezerre tehetô. Az elektronikus folyóiratoknak sok elônyük van a nyomtatott formával szemben. Hogy csak néhányat említsünk: az átfutási idô egy írás leadása és megjelenése között jóval rövidebb, a hozzáférés helytôl és idôtôl független, egyidejûleg többen is használhatják ugyanazt a számot, a példányokat nem lehet tönkretenni, vagy ellopni, sokkal rugalmasabban lehet keresni az anyagban. Hátrányaik közé tartozik, hogy a hardvert és a szoftvert naprakészen kell tartani, az internet zsúfoltsága miatt sokszor nehéz a hozzáférés, nem lehet olyan könnyen böngészni bennük, mint a nyomtatott példányban, nincs még meg az a tekintélyük, nincs megoldva az archiválás problémája. Az elektronikus dokumentumok nagy családjában újabban helyet követelnek maguknak az elektronikus könyvek (e-book) is. A fogalomnak kettôs jelentése van. Jelenti egyrészt magukat az elektronikus formában megjelentetett könyveket, másrészt azokat az eszközöket (számítógépeket), amelyeket az elektronikus szövegek olvasására lehet használni. Az elmúlt években ezeknek a készülékeknek három típusa alakult ki. Az ún. dedikált olvasókészülék egy közepes méretû kemény kötésû könyvhöz hasonlít, és könyv tárolására alkalmas. Az olvasó kedvére lapozgathat a könyvekben, s a tartalomjegyzék alapján kiválaszthatja a kívánt fejezetet, témát. A másik típus, a zsebpc, amely a szokásos PC-funkciók ellátása mellett szövegek olvasására is alkalmas. Kb. játékkártya méretû, s kevesebb szöveg tárolható benne. A harmadik a hagyományos PC vagy laptop, amelyet speciális e-könyv szoftverrel látnak el, s ez csak az olvasást teszi lehetôvé, a másolást, nyomtatást nem. A könyveket erre szakosodott könyvesboltokból vagy a hálózaton a virtuális boltokból lehet beszerezni. Néhány amerikai könyvtár már köl-

17 csönöz elektronikus könyveket. A kölcsönzési határidô be van kódolva a könyvbe, s ha lejár, automatikusan törli magát. Az e-könyvekkel és általában az elektronikus kiadványokkal kapcsolatban még számos kérdés vár megoldásra (a hozzáférés, a használat feltételei, ára, a szerzôi jog stb.). A hálón található információk túlnyomó többsége azonban nem ezek a többé-kevésbé kézben tartott, tartalmilag ellenôrzött, a könyvtárosok által feldolgozott kiadványok, hanem az ellenôrizetlen, ellenôrizhetetlen dokumentumok. A világhálón, mint tudjuk, bárki megnyilvánulhat, megírhatja gondolatait, ötleteit. Tudós és sarlatán, józan ember és elmebajos. Bármely témakörben bárki bármit közzétehet. A több, mint 4 milliárd honlap, a levelezôlisták, vitafórumok milliárdjai között (egy 2000-ben megjelent tanulmány szerint a háló mintegy 7500 terabájtnyi információt tartalmaz (tera= milliárd), tehát ezek között kell keresni azt a keveset, amelyik értékes, hasznos és hiteles információt tartalmaz.. (S azok nagy része nem ingyenes.) Ezek hát az összetevôi annak a digitális univerzumnak, amely virtuálisan körülvesz bennünket. Természetes, hogy ebben az univerzumban írás-olvasási, tájékozódási szokásaink is változnak. Olyannyira, hogy sokan új korszakról, sôt új civilizációról beszélnek. A digitalizálás úgymond felszabadítja a szöveget azok alól a kötöttségek alól, amelyeket a könyv jelent. A digitalizált szöveget szabadon lehet másolni, bárhova be lehet illeszteni, -en elküldeni. A hipertext, az interaktív olvasás az írás, az olvasás, az információtovábbítás és -tárolás új lehetôségeit tárta fel. Az írásbeliség új, fejlettebb szintre emelkedett. A numerikus szövegvilág olyan közeg, amelyben a szövegek kibomlanak, újra felhasználhatók, újraírhatók, s egy írás egy már megírt szövegbe írható bele. A szövegmûfajok között eltûnik tehát a közvetlen különbözôség, de eltûnik a mû egységként és teljességként való közvetlen észlelése is. A digitális szöveg folytonosságának természetes következménye a töredékesség, vagyis a részlet, amely kivág egy szeletet a folytonosságból nehéz a részletet tartalmazó mûvet a maga totalitásában érzékelni. (5) Mindez úgy tûnik, összecseng a posztmodern filozófusok tanításával, amely felszámol mindenféle szerkezetet, az oksági, a fölé- és alárendeltségi viszonyokat. Minden egyenértékû, nincs abszolút, csak relatív, nincs történet, csak történetek vannak. Laikusokként most ne menjünk bele ezeknek a kérdéseknek a tárgyalásába, hanem térjünk vissza a mi kis történetünkhöz. A fejlôdési folyamatokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a tudományos kommunikáció jelentôs mértékben áttevôdik az internetre. Bizonyos mûfajok dokumentumai, bibliográfiák, indexek, enciklopédiák lassan már csak elektronikus változatban jelennek meg. A Háló sok millió ember számára mindenütt jelenlevô, a legkülönbözôbb igényeket kielégítô, egyetlen információforrássá vált. Fôleg a fiatalabb nemzedék hiszi azt, hogy információszükséglete kielégítésére elegendô, ha az internetet böngészi. Szükség van-e, szükség lesz-e ilyen körülmények között a könyvre, a könyvtárra? Mielôtt megpróbálnánk ezekre a kérdésekre válaszolni, a digitalizálásnak még egy igen fontos aspektusáról kell szót ejtenünk. A digitalizálás ôs- és hôskorában úgy tûnt, sikerült megtalálni az emberiség papíron ôrzött kulturális hagyatékának pusztulása ellen a panaceat. (Köztudott hogy az ún. savas papír, amelyet az elmúlt másfél száz évben használtak, rövid életû, s néhány évtized alatt tönkremegy.) Ha majd minden dokumentumot digitalizáltak vélte sok szakember, hosszú idôre megoldódik a biztonságos tárolás, az archiválás kérdése. Kiderült azonban, hogy a digitális forma korántsem alkalmas a hosszú távú megôrzésre. Az elektronikus információhordozók rövid életûek. Érdekes táblázatot közöl Poprády Géza a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros címû folyóirat júniusi számában. Ebbôl kiderül, hogy megfelelô tárolási körülmények hômérséklet, nedvesség, fény mellett még a savas papír élettartama is hosszabb, mint a mágnesszalagé, -lemezé, optikai lemezé. Az elôbbié kb. 100 év, az utóbbiaké év. (A mikrofilmé típusától függôen néhány száz év.) (6) Súlyos gondot jelent a digitális hordozók eszközfüggôsége is. Az információs technika gyors fejlôdése néhány évenként új hardvert, s azokhoz új operációs rendszert, új szoftvert hoz létre. A régebbi gépeken, régebbi szoftverrel rögzített szövegek olvashatatlanná válnak. Érdekes példát idéz Vajda Kornél Almási Miklós: Üveggolyók címû könyvébôl: Megtalálták a német Staasi titkos irattárának egy korai, ôsszámítógépekre (mágnesszalagtekercsekre) vitt raktárát. Nagy nehezen gép is akadt hozzá, amin lejátsszák: egy-két muzeális darab maradt belôle a volt NDK-ban. A szakértôk azonban így sem tudtak tovább lépni: azok a programok, melyekkel ezeket az adatokat annak idején felvitték, az idôk során elfelejtôdtek, elvesztek. Így aztán félre is tették a tekercseket, nem lehet ôket elolvasni. Pedig nem is voltak olyan régiek mondjuk, hogy 25 évesek. Késôbb persze mégis összehordtak ilyen ôsprogramokat, ám akkor kiderült, az oxidálódott mágnestekercsek miatt olvashatatlanok a Staasi kincsei. (8) A tartós megôrzés természetesen nemcsak a könyvtáraknak okoz gondot. A levéltárak ugyanabban a hajóban eveznek. Milyen megoldások kínálkoznak a kiszabadulásra ebbôl a csapdából? Hogyan lehet megkötni a technológiai futóhomokot, ahogy Jeff Rothenberg nevezi. (7) Az egyik lehetôség a digitális dokumentumok idônkénti átmásolása. Ezzel két legyet ütnek egy csapásra: elejét veszik a hordozók kopása miatti károsodásnak, s olvashatóvá teszik az újabb és újabb gépeken. Ez a megoldás sajnos nagyon költséges és munkaigényes. És amellett minden másolásnál információveszteség lép fel. Megoldásként kínálkozik az eredeti hardver és szoftver megôrzése, amellyel a digitális dokumentumot létrehozták. A megôrzô hely így technikai múzeum és laboratórium ötvözetévé válik. Olyan programok, szoftverek kidolgozásával is kísérleteznek, amelyek képesek a szövegek konvertálására, emulálására (új operációs környezetben az elavult rendszer imitálására). A digitalizált szöveget úgy is meg lehet ôrizni, hogy kinyomtatják, s amikor a felhasználás érdekében szükségessé válik, ismét digitalizálják. A számítógépes megôrzés mellett, mint lehetséges alternatíva, továbbra is érvényes marad az állomány megôrzése mikrofilmen. (A mikrofilmet elô- 17

18 18 ször Párizs német megszállása idején, ben alkalmazták. A lakosság kikémlelte a német állásokat, vázlatot készítettek, a vázlatot mikrofilmre vitték, és postagalambokkal elküldték a francia hadseregnek.) A mikrofilm nagyon jó minôséget biztosít, hosszú életû, kicsi a helyigénye, könnyen és olcsón másolható. A felsorolt megoldásokkal azonban csak a dokumentum tartalma ôrizhetô meg. S nem lehet tudni, hogy mindeközben mennyi információ vész el. Formáját pedig fakszimile alakjában való közreadással lehet átörökíteni. Az eredeti példányt pedig a papír savtalanításával lehet (lehetne) megmenteni. Egyelôre még nincs megnyugtató válasz a kérdésre. Nem egy szakember úgy véli, vissza kell térni arra, a számítógépek ôskorában alkalmazott módszerre, hogy minden dokumentumot két példányban készítenek el, mágneses hordozón és papíron. Az elmúlt évtizedekben nagyon sokan elparentálták a könyvet és a könyvtárat, s meghirdették a Gutenberg-galaxis végét. S közöttük elsôsorban az informatikai eszközöket, számítógépeket gyártó cégek, pl. a Microsoft. Azt hiszem, túl korán. Egyelôre nem kell még megkondítanunk a lélekharangot a könyvtár és a könyv felett. Igaz, ahogy már utaltunk rá, sok millió ember számára a háló jelenti a mindenütt jelen levô, minden igényt kielégítô információforrást. Ez azonban nagyon nagy baj, mert a háló nem helyettesíti a könyvtárat. Bár információs univerzumnak is szokták nevezni, ez az elnevezés félrevezetô. A tera, sôt peta (8) bájtok ellenére a digitalizált anyag mennyisége a nyomtatotthoz képest elenyészô. Az 1925 elôtti publikációkból kb van csak a hálón. S szinte minden fiatalabb 15 évnél. Az anyag jó része nem felel meg a hitelesség követelményének. Hiányzik a szakmai ellenôrzés, az intézményi háttér. A sok értékes, hasznos információ mellett tengernyi szemét is található. Bármilyen szerencsétlen feltehet bármit a netre, s ahogy én látom, meg is teszi írja Mark Herring. (9) Nincs sem tartalmilag, sem formailag megfelelôképpen feltárva, nincs katalogizálva, minimális a szervezettsége. Szinte naponta találnak fel új osztályozási rendszereket, de ezek egyelôre nem tudják megoldani a feladatot. A legtöbb keresôeszköz a szógyakoriságon alapul és nem a tartalmi kritériumokon. Egyetlen keresôprogram sem képes a teljes világhálót áttekinteni. Kutatók állítása szerint egy adott kérdésre bármely keresôprogram a dokumentumoknak csak egyharmadát találja meg, s különbözô keresôprogramok más-más találati halmazt szolgáltatnak. A lelôhelyek címe gyakran megváltozik, az elektronikus dokumentumok bibliográfiai leírásában a lelôhelyet jelölô URL-eknek (Uniform Resource Locator = Egységes Forrás Lelôhelyjelölô) a fele két-három év után nem elérhetô, s a dokumentumot így az információóceánban nehéz vagy teljesen lehetetlen újra megtalálni. A háló kiválóan alkalmas arra, hogy valamit találjunk egy témáról, de egyre kevésbé alkalmas az érdemi információkeresésre. Márpedig nagyon veszélyes egy információforrás esetében a mélység és teljesség illúziója. Egy teljesen virtuális könyvtárat lehetetlen létrehozni a mi életünkben. (Pl. a Kaliforniai Állami Mûszaki Egyetem mellé nem építettek könyvtárat, s kétévi kísérletezés után 42 millió dolláros költséggel felépítették.) A digitalizálás nagyon sokba kerül. ( könyv 125 millió dollár.) Az elektronikus dokumentumokat, folyóiratokat, cikkeket, még egy valós veszély fenyegeti: a forgalmazók csak viszonylag rövid ideig ôrzik meg ôket. A tudományos kommunikáció szempontjából ez nagy baj, hiszen egy idô után nem lehet ellenôrizni az újabb dolgozatok hivatkozásait, s így elveszíthetik hitelességüket. A könyvtárra tehát szükség van és szükség lesz. S a digitális korban is a könyvtárosokra hárul a feladat, rendet teremteni a rendezetlenségben, megôrizni az emberiség szellemi kincseit, kulturális örökségét, legyenek azok nyomtatott vagy digitális kincsek. És megmaradnak az évszázadok vagy évezredek során kialakult funkciók, ha némileg változó formában is. A gyûjteményépítés mellett egyre nagyobb szerepet kap az ismeretek felkutatása. A szakozás, katalogizálás, indexelés mellett a nagyobb mélységû és részletességû tartalmi feltárás, az információelemzés, értékelés. Hogy ezek milyen gondot okoznak a könyvtáraknak, könyvtárosoknak (és sokszor a jogászoknak), most csak felsorolásszerûen, kulcsszavakban említem meg: osztályozás, besorolás az állományba, archiválás, az azonosítás, a visszakereshetôség biztosítása, a szerzôi jogvédelem. Az egyik legnagyobb baj, hogy nincsenek nemzetközileg elfogadott egységes szabványok. A jövô könyvtára hibridkönyvtár lesz, amelyben a hagyományos nyomtatott dokumentumok és az elektronikus információk egyaránt megtalálhatók. A könyvtárnak természetesen arra kell törekednie, hogy minél több elektronikus kiadványról, információforrásról tudja adatbázisa révén tájékoztatni olvasóit, s lehetôleg a hozzáférést is tudja biztosítani. Segítenie kell az olvasót az információ megtalálásában, és az információforrások használatában. Nem fognak hát leomlani a könyvtár falai még nagyon hosszú ideig. A könyvek pedig nem tûnnek el sem otthonunk, sem a könyvtár polcairól. A történelem azt bizonyítja, hogy a technikai átalakulás nem azt jelenti, hogy az új forma teljesen kiszorítja a régit, s a régi feledésbe merül. A rádió nem tûnt el, amikor a televízió megjelent, s moziba és színházba is járunk, ha kevesebbet is. A könyv tehát megmarad, mint az információszerzésnek, a mûvelôdésnek, a szórakozásnak egyik nélkülözhetetlen eszköze. Természetesen az egyre tökéletesebb, egyre kevésbé fárasztó, és egyre olcsóbb olvasókészülékek megjelenése változtatni fog az arányokon, de egyelôre még érvényes az a megállapítás, miszerint ötszáz szónál hosszabb írásmûvet senki sem olvas szívesen a képernyôrôl. Drótos László Nick Sheridont, a Xerox cég kutatóját idézi: A számítógépes monitor a mûszálas ruhához hasonlít. Az ötvenes években feltalált mûszál minden szempontból ideális: egyszerû elôállítani és felhasználni, a belôle készült ruha könnyen mosható és nem kell vasalni. Csak éppen az emberek nem szeretik viselni. A monitor is a valaha kitalált leggyorsabb, legolcsóbb és leghatékonyabb eszköz a szövegek megjelenítésére, de sajnos senki nem szeret róla olvasni. (10) Umberto Eco pedig így panaszkodik: Mikor már tizenkét órája ülök a számítógép elôtt, olyan a szemem, mint a teniszlabda. Más, talán nyomósabb érvek is szólnak a könyv életben maradása mellett. Míg az elektromos könyv, s bármely elektronikus dokumentum, csupán bitek

19 strukturált gyûjteménye, amely arra való, hogy valamilyen hardver és szoftver segítségével elolvassuk (s nem minden könyv olvasható minden könyvolvasó technika segítségével), a könyv sokkal több. Nemcsak információforrás, hanem forma és tartalom, fizikai tárgy és benne a mû. Amikor könyvrôl beszélek, együtt látom a szép vagy kevésbé szép, megfogható objektumot, a lapjain elém táruló történetet és a szerzôt. S idegeimben érzem a tapintásnak, a látásnak, sôt talán még a hallásnak is az évezredek során szinte már génjeimbe ivódott ingereit. Az emberek, legalábbis az eljövendô évtizedekben, szívesebben forgatnak egy jó könyvet, mint számítógépük egerét, s akarják felütni, s nem a laptopot. A nagy történeteket, mert vannak nagy történetek, a könyvek mesélik el nekünk. Elképzelhetetlennek tartom, hogy egy merevlemezen vagy CD-n tárolt e-könyvhöz olyan emlékek fûzzenek valakit, mint egy ajándékba kapott kedves könyvhöz. S végül: A könyvek azért is megmaradnak, mert szükség van a jól képzett szerkesztôk közremûködésére, hogy a szerzôt jobban értsük. Szükség van a kiadókra, akik eldöntik, mi a jó és mi a rossz, mi az igaz és hamis, mi az értékes és az értéktelen. A könyv él és élni fog. FÜLÖP GÉZA Hivatkozások 1. Berke Barnabásné: Az elektronikus dokumentumok és könyvtári használatuk. Könyvtári Figyelô 47(2001) Pajor Enikô: Gallica digitalizálási program a Francia Nemzeti Könyvtárban. Könyvtári Figyelô 48(2002) l. 3. Pajor Enikô: Conrad Gesnertôl a virtuális Bibliotheca Universalisig. Könyvtári Figyelô 48(2002) l. 4. A digitalizálási munkálatok összehangolása. Lundi alapelvek. Könyv, Könyvtár, Könyvtáros 12(2003) l. 5. Chartier, Roger: A könyv metamorfózisai. Könyvtári Figyelô 47(2001) l. 6. Poprády Géza: Digitalizálás, állományvédelem, hozzáférhetôség. Könyv, Könyvtár, Könyvtáros 7(1998) l. 7. Vajda Kornél: Halálra informálva. Könyv, Könyvtár, Könyvtáros 7(1998) l. 8. Rothenberg, Jeff: Egy elképzelhetô megoldás a digitális dokumentumok megôrzésére, avagy megköthetô-e a technológiai futóhomok? Könyvtári Figyelô 47(2001) l. 9. Drótos László: E-book forradalom. Könyvtári Figyelô, 47(2001) l. 10. Fast, Barry: Books in the digitalworld. Library Collections Acqu. And Techn. Serv. 23(1999) l. Széljegyzetek egy helyismereti bibliográfia margójára (Judeøul Mureš în cãrøi Maros megye a könyvekben ) A mindenkori sajátos viszonyok meghatározzák a könyvtárak helyzetét és tevékenységét. Nincs ez másképp Marosvásárhelyen, a Maros Megyei Könyvtárban sem. A változó körülmények közepette is természetesen egyik fô feladatként hárul a könyvtárra a tájékoztatás, s különösen a helyismeret, helytörténet iránt érdeklôdôk információs igényeinek minél szélesebb körû kielégítése, hisz a levéltárak, múzeumok mellett, sôt gyakran elôttük, a könyvtárak tudnak ezen a területen segítséget nyújtani, információkat gyûjteni, tárolni és ezeket gyümölcsöztetni. Az IFLA, a Könyvtáros Egyesületek Nemzetközi Szövetsége irányelveiben leszögezi: Minden közmûvelôdési könyvtár egyben tudományos könyvtár és információs központ is a saját székhelyére vonatkozó témákban. Bényei Miklós hangsúlyozza egyik tanulmányában: A potenciális és a tényleges használók akár más országokból, földrészekrôl is elsôsorban a helyi könyvtártól, könyvtáraktól várják a számukra szükséges lokális dokumentumok/információk szolgáltatását eredeti fizikai mivoltukban, másolatban vagy éppen elektronikus formában. Elôzmények A rendszerváltást követôen elég sok bizonytalanság mutatkozott meg a könyvtári munkában. Mindenki megelégedésére kevesebb gyûlést tartottak, de a hasznos munkamegbeszélések, tervezés és számonkérés is szinte teljesen elmaradt. Felgyorsult a személyi fluktuáció és ez okból könyvtárunkban 1992 nyarától már egy bibliográfus sem volt a kényszerszünetelô tájékoztató-bibliográfiai osztályon. Az addig ott dolgozó nyelvtanár kolléganônk (aki a katedrát részesítette elônyben), az utolsó években mindössze 6 jelentôs román nyelvû irodalmi, társadalomtudományi, történelmi lapot figyelt és tárt fel analitikusan. Tehát megérett az idô a változtatásokra végétôl bizonyos személyzeti átrendezést és a bibliográfiai munka átgondolását követôen újraszervezôdött a tájékoztató-bibliográfiai osztály, ahol kezdetben egy (jómagam), késôbb két és végül három munkatárs dolgozott (1999 júniusától sajnos már megint csak egy és fél). Mindnyájan szerettünk volna viszonylag rövid idô alatt eredményeket felmutatni. Fontosságának megfelelô hangsúlyt kapott a helyi értékeknek, a kultúra, a történelem helyi dokumentumainak összegyûjtése, feltárása és közkinccsé tétele. Némi szakmai elôtanulmány és latolgatás után a kurrens helyismereti bibliográfiai rendszer kiépítését tartottuk fontosnak és megvalósíthatónak. Döntésünk három fô indoka: 1. az újraindult bibliográfiai osztálytól olvasóink naponta kértek helyi jellegû információkat és csak a betûrendes és szakkatalógus, valamint a referensz állományunk segítségével nem nyújthattunk kérdéseikre sokoldalú, mély, kielégítô 19

20 20 tájékoztatást; 2. a hazai kötelespéldány-szolgáltatás törvény biztosítja a megyei könyvtár számára a megye területén megjelent kiadványok 1-1 példányát. A kiadókkal, nyomdákkal való kapcsolattartás, a kiadványok hiánytalan beszerzése, nyilvántartása mind-mind munkaköri feladatként hárult a bibliográfiai osztályra. Ennek az áldásos és nehézkes kapcsolatrendszernek az eredményeként vettük számba 1990-tôl a megyénk területén megjelent kiadványokat. 3. bár a múltból nem vagy csak részlegesen maradtak ránk helyismereti jellegû bibliográfiák, saját bôrünkön érezzük ezek hiányát. Az idô szorításában, a munkatársak hiányában nem gondolhattunk retrospektív bibliográfiai feltárásra. Ezek a szempontok indokolták tehát, hogy a kurrens állomány sokoldalú bibliográfiai feltárásával megkezdjük sok szempontú saját információs és bibliográfiai eszköztárunk kiépítését. Következetesen és folyamatosan próbáljuk összegyûjteni a kurrens, helyismereti szempontból fontos kiadványokat, amelyeket egyaránt használhatunk már a gyûjtés pillanatában és a jövôben. Az idô elteltével remélhetôleg egyre fontosabbakká vállnak. Ha a köteles példányok begyûjtése ma is nehézséget okoz, mennyivel nehezebb lesz évek múltán állományba venni egy-egy fontos kiadványt; ami ma drága, az lehet, hogy a jövôben megfizethetetlen lesz. Elsô lépésként összeállítottuk a Maros megye helységnévkataszterét, keresztutalásokkal a megfelelô román, magyar és német elnevezésekre, az eltûnt helynevek esetén utaltunk a mai megnevezésekre stb. Továbbá letettük az alapjait és folyamatosan bôvítjük a Maros megye nevezetes személyiségeinek regiszterét, amely a betûrendben elrendezett cédulákon kb román, magyar, szász és más nemzetiségû, élô vagy elhunyt személy adatait (név, születési, elhalálozási idô, iskolai végzettség, foglalkozás, alkotó munkája, mûvei, a róla szóló mûvek) tartalmazza. Jakó Zsigmond professzor fogalmazta meg, hogy el kell készíteni az erdélyi magyar társadalom értelmiségi kataszterét a középkortól napjainkig. Mi a saját lehetôségeinkkel szeretnénk számba venni Maros megye értelmiségét, kimagasló egyéniségeit. Megindítottuk a Bibliografii murešene Marosi bibliográfiák sorozatot. Ebben a sorozatban publikáltuk az 5 illetve 10 évenként lezárásra kerülô bibliográfia-típusok megfelelô köteteit: az Idôszaki kiadványok bibliográfiája, 1989 december 23. l994. december 31. és címû köteteket. Az elsô kötet 135, a második már 392 címet, illetve tételt sorol fel. Ezt követte a Maros megyében kiadott könyvek, albumok, térképek bibliográfiája (524 tétel) és es kötet (tétel). Tehát elkezdôdött a kis, lokális nemzeti bibliográfiánk kiépítése és remélhetôleg folytatódni is fog a világ végeztéig. A marosi bibliográfiák sorozat 5. kötete a Judeøul Mureš în cãrøi = Maros megye a könyvekben címû kiadványunk, jelen dolgozatom tárgya. Indoklás Osztályunk kis létszáma nem tette lehetôvé, hogy széleskörû sajtófigyeléssel és analitikus feltárással gyûjtsük a megyénkre vonatkozó információkat. Ez csak 2000 utántól részlegesen valósul meg, három helyi lap figyelésével. Az országos folyóiratok helyismereti feltárása sajnos még várat magára. Ezt a hiányt szerettük volna valamelyest pótolni a könyvekben rejtôzô Maros megyére vonatkozó információk mélyebb feltárásával. Mi került be a bibliográfiába? Tartalmi szempontból az információk gyûjtésének földrajzi határai egybeesnek a mai Maros megye határaival. A bibliográfiába bekerültek: monografikus mûvek, gyûjteményes kötetek, lexikonok, képes albumok, évkönyvek, térképek, testületi anyagok, könyv jellegû, de kevés oldalszámú brosúrák. A bekerült mûvek Maros megyérôl, a megye helységeirôl, személyiségekrôl, testületekrôl, a megyében lezajlott eseményekrôl számolnak be. Úgy véltük, hogy semmilyen cenzori válogatást nem eszközölhetünk, tehát a mûvek tartalmi értékét, színvonalát, szemléletét nem vettük figyelembe, az egyetlen szempont a helyi vonatkozás volt. Gyûjtômunkánkat minden tekintetben a pártatlanság jellemezte. Bevettük a bibliográfiába: 1. a megyénkben publikált könyvek közül, azokat, amelyek tartalmukban helyi vonatkozásúak. 2. a könyvtárunkba beérkezett, bárhol, bármilyen nyelven publikált munkákat. Sajnos a sajátos körülmények: pénzhiány, kellô tájékozódás hiánya, a szervezetlen könyvpiac stb. miatt elég nagy azon kiadványoknak a száma, amelyek nem érkeznek be a könyvtárunkba. Ezt az állításunkat igazolja, a román és a magyar nemzeti bibliográfia összevetése állományunkkal. 3. a bibliográfiába próbáltuk begyûjteni a megyénkre vonatkozó információkat azokból a mûvekbôl is, amelyek nem találhatóak meg a könyvtárunk állományában. A román illetve a magyar nemzeti bibliográfia könyv sorozatából válogattuk ki azokat a mûveket, amelyekrôl feltételeztük, hogy a megyére vonatkozó információkat tartalmaznak. Ezeket egyenként ellenôriztük, a Kolozsvári Egyetemi Könyvtárban, a budapesti OSZK-ban, a Kovásznai Megyei Könyvtárban, a marosvásárhelyi akadémiai fiók könyvtárában és sok más köz- és magánkönyvtár, könyvüzletnek az állományában. A nemzeti bibliográfiákon kívül a tájékozódásunkat segítették a Könyvtári Intézet Új Könyvek címû kiadványa, a kiadói katalógusok, a periodikák könyvismertetései és szemléi, a könyvvásárok és szaküzletek, elég gyakran maguk a szerzôk, kedves ismerôsök. A kronológiai határ, a mûvek megjelenési idejére vonatkozik, a romániai változások utáni elsô tíz év kiadványait rögzíti a bibliográfia. Az anyaggyûjtést január végén fejeztük be (figyelembe véve az új könyvek olvasókhoz jutásának hosszú idejét és nem különben május 31-i nyugdíjazásomat.) Hangsúlyoznám a kurrens jelleg nem zárja ki a múltba tekintést, a tárgyidôre vonatkozólag a bibliográfiában nincs korlátozás, a könyvek tárgyukat, tartalmukat tekintve átfogják az egész történelmet, a legrégibb idôktôl napjainkig. Az érdeklôdô olvasó, kutató habár a friss, mai kiadványokat tanulmányozza, bennük a múltra vonatkozó kutatások legújabb eredményeit találja meg. Ezekben a hivatkozások, utalások, bibliográfiák gazdag forrásanyagot kínálnak. A múlt századok számos értékes mûvének a reprint kiadása, ha helyi vonatkozású információkat tartalmaz, szintén gazdagítja a bibliográfiát. Néha erôltetettnek tûnhet egy-egy mû bevétele a

21 bibliográfiába, mert kevés helyi információ van benne, de ezek a rendszerint kultúrtörténeti szempontból fontos mûvek a szövegösszefüggésben valamiképpen említést tesznek helyi eseményekrôl, személyekrôl stb., és jónak, nagyszerûnek tartottuk, hogy e nagyobb, országos, egyetemes tematikájú alkotásokban említésre méltónak talált helyi utalásokra hívhatjuk fel a figyelmet. Különben e feltárás igen fontos pozitív eredménye az, hogy megyénk soknemzetiségû jellegének megfelelôen egyaránt felszínre kerülnek és kölcsönösen megismerhetôk a román, magyar, szász, zsidó, cigány értékek, információk. Ezek a kulturális örökség romanica, hungarica, germanica típusú adatbázisait egészíthetik ki, bôvíthetik. Gyakran ugyanarról a helyi eseményrôl, témáról más-más nyelven írott szövegekben szögesen ellentétes véleményeket nyilvánítanak a szerzôk. A bibliográfiába bekerült mûvek tanulmányozása hozzájárulhat az eltérô vélemények megismeréséhez, ütköztetéséhez, esetleg közelítéséhez. A könyvek nyelvi megoszlása nagyjából megfelel a helyi sajátosságnak, Maros megye többnemzetiségû jellegét tükrözi, de a dokumentumok aránya egy kicsit más, mint a nemzetiségi összetétel, mert a magyar nyelvû mûvek száma nagyobb, mint a román vagy német nyelvûeké. A zömükben román és magyar nyelvû mûvek mellett kisebb számban vannak német, angol, francia, svéd, olasz, orosz nyelvû mûvek is. A TINLIB: egyidejû rögzítés és tájékoztatás Már a gyûjtés kezdetétôl célunk volt a helyismereti tájékoztatás azonnali elôsegítése. Minden megtalált információ, ha visszakereshetôvé vált, segít az információszolgáltatásban. Másodlagos cél volt a rendszerváltás utáni elsô 10 év Maros megyei vonatkozású könyveit tartalmazó bibliográfia kötet alakú megjelenítése (a mi nemzedékünk még hisz abban, hogy az információ nem csak a hálón száguldozhat, hanem nyugodtan várakozhat a papíron is). E kettôs cél elérésére a Maros Megyei Könyvtárban alkalmazott TINLIB számítógépes könyvtári rendszert használtuk fel. Könyvtárunk 1996-tól építi a TINLIB adatbázist, a bevitt tételek az adatbázisból azonnal visszakereshetôk, tehát már a bevitel pillanatától felhasználhatók a tájékoztatásra. A bibliográfiai osztály csak 1999-tôl kapcsolódhatott be a számítógépes rendszerbe, így elsô célunkat folyamatosan megvalósíthatónak láttuk. (Csak zárójelben említem meg, hogy a bibliográfusok elôzetesen semmilyen számítógép-használati felkészítésen, kiképzésen nem vettek részt.) Megelégedéssel tapasztaltuk, hogy második célunk is könnyen megvalósítható, mert a TINLIB program lehetôvé teszi, hogy bibliográfia alakjában varázsolja elô a valamilyen szempont szerint kijelölt tételeket. Számunkra példaként szolgált a feldolgozó osztályunk által szerkesztett periodikus állománygyarapodási jegyzék megjelentetése. A TINLIB-bôl konvertálás után a Corel-Ventura program automatikusan a kijelölt halmazokat a tizedes osztályozás alapján nagy osztályokba és alosztályokba sorolja, a tételeket sorszámozza. A program négyféle mutatót: szerzôi, cím, tárgyszó, kiadói mutatót készít és tartalomjegyzéket állít össze. Cédulákon 1993-tól szorgalmasan gyûjtögettük a Maros megyei vonatkozású könyvek bibliográfiai leírásait, kezdve 1990-nel. Lelkesen vettük birtokunkba a TINLIB rendszert. Teljes bibliográfiai leírását adtuk mind a könyvtárunk állományában létezô mind a nemlétezô mûveknek. Szakoztuk, tárgyszavaztuk, és végül annotáltuk ôket. Mi analitikus leírásnak tekintettük a helyismereti jelleg kiemelését. Gyakran din cuprins (tartalomból) megjegyzés után következik a fejezet címe, szerzôje (többszerzôs mûvek esetén) és a pontos oldalszám megjelölés; máskor a cu referiri vagy despre megjegyzés után sorakoznak a személy- vagy helynevek, akikrôl vagy amirôl szó esik a kötetben; sok esetben rövid, pár szavas lényegre törô mondattal utalunk a tartalom helyi jellegére, az információk lokális kötôdésére. A TINLIB adatbázisban megkerestük, hogy már létezik-e a mû, ha igen, akkor csak a helyi jelleget emeltük ki valamelyik megoldás szerint és a Nr. buletin rovatba beírtuk a bg90 (az 1990-es évek bibliográfiája) egyezményes jelünket. Ha a mû adatait még nem tárolták könyvtárunk adatbázisában, akkor elvégeztük a mû teljes leírását és a raktárjelzet helyére az inf. (az információ) rövidítést alkalmaztuk. Így bármikor a könyv beérkezése esetén az inf. megjegyzést ki lehet cserélni a raktárjelzettel. Ez a módszer sajnos ellenérzéseket váltott ki. Az adatbázist építô kollégáinknak nem tetszett, hogy túllépve a saját gyûjteményünk határain, az állományunkban nem létezô mûveket is bevigyünk az adatbázisba. Kevés kollegiális megértésre találtak a bibliográfusi érvek: 1. csak Maros megyei vonatkozású mûveket írtunk le, loptunk be, és ezekben az esetekben az inf. = információ jelölés mutatja, hogy csak tájékoztatásra szolgál a bibliográfiai leírás; 2. új kiadványokról lévén szó az információk a beszerzô kollégáknak is okulásul szolgálhatnának, segítségükre lehetnek, hogy mit kellene beszerezni, mivel lenne hasznos/szükséges gyarapítani az állományunkat; 3. az is fontos, hogy tájékoztassuk a felhasználókat bizonyos jelentôs helyismereti mûvek létezésérôl. Ha tudják, hogy megjelent, már könnyebben rátalálhatnak valahol, ha sajnálatos módon nem is a mi állományunkban. Néminemû nehézséget a TINLIB-et használó feldolgozó osztály munkatársai is gördítettek elénk, akik nem nézték jó szemmel: 1. ha a kötet valamennyi helyi szerzôjének nevét fel szerettük volna tüntetni a megfelelôen bôvített rovatokban; 2. ha a despre, tehát -ról, -rôl vonatkozások esetében kijelöltük a kötetben elôforduló összes helyi személyiséget, akirôl az írások szólnak; 3. ha a tárgyszavak meghatározásánál megyénk minden tárgyalt városának, községének, falvának nevét fel akartuk tüntetni. (Szerintünk miért ne tudná meg például a község régészete iránt érdeklôdô, hogy náluk is létezik ókori lelet, amit Valeriu Lazãr felvett a Repertoriul arheologic al judeøului Mureš, vagyis Maros megyében található régészeti leletek címû munkájába); 4. ha gyûjteményes kötet esetén Din cuprins = A tartalomból megjegyzés alatt kiemeltük, feltüntettük az összes megyei vonatkozású tanulmányt és azok szerzôit, kijelölve az oldalszámokat is. Sokszor a tanulmányok felsorolása hosszú-hosszú sorokat tett ki. Erre jó példa Marosvásárhely és vártemploma címû 456 oldalas tanulmánykötet, amibôl nem volt szívünk kihagyni szinte semmit. 21

22 22 El kellett viselni a kudarcokat is. Harcunk a feldolgozó osztály munkatársainak gyôzelmével végzôdött. Nem tüntetünk fel háromnál több szerzôt. Csak a monográfia jellegû mûvek esetén tüntetjük fel a személyiségek neveit. A tárgyszavak számát maximálták 8-10-re. Ezek a korlátozások számunkra, helyismereti bibliográfusok számára fájdalmasak, mert szerintünk könyvtárunk adatbázisát nem terhelné túl a minél több helyismereti vonatkozású adat, mert szerintünk csak gazdag helyismereti adatbázissal tudnánk igazán eleget tenni a fokozódó helyismereti információs elvárásoknak. Bibliográfusi zsörtölôdésem indoka: meggyôzôdésem, hogy minden megyei könyvtárnak kötelessége a helyi információk gyûjtése, a helyismereti adatbázis építése. Lehet ezt manuálisan is sikeresen végezni, amint elôdeink bizonyították, de ha már rendelkezésünkre állnak a számítógépek és drága áron vásároltunk hozzájuk könyvtári programokat is, ne a bibliográfust alakítsuk, a szárnyait nyesegessük, hanem arra törekedjünk, hogy kiaknázzuk a programok rejtett képességeit is. Igen hasznos lenne, ha például a szerzôk esetében, minden helyi szerzônek minden alkotását számon tudnánk tartani akár egyedül alkotott, akár társszerzôként (a második, vagy negyedik, hatodik helyen), akár gyûjteményes kötet egyik szerzôjeként. A TINLIB program erre lehetôséget nyújt és kár ettôl a lehetôségtôl elzárkózni, csak azért, mert nem bibliográfiák összeállítására készítették a programot, hanem katalogizálásra. További munka és küzdelem Végül is, bár itt-ott csonkítva 1618 tételt sikerült bevinni az adatbázisba. A Corel-Ventura programmal és a rendszergazda segítségével, a kijelölt tételeket kiemeltük a TINLIB adatbázisból, és az ETO alapján szakcsoportosítva birtokunkba vettük a nyers bibliográfiát. A szakcsoportokon belül a sorrendet a bibliográfiai leírás besorolási adatainak betûrendje határozza meg. A sorszámozás folyamatos. Már szó volt róla, hogy ez a program automatikusan elôállít 4 féle betûrendes mutatót: szerzôi, cím, kiadói és tárgymutatót. Ezek hivatkozási adata a bibliográfiai tétel száma. A szerzôi mutató tartalmazza szerzôn kivül a közremûködôket is, tehát az összeállítókat, szerkesztôket, fordítókat, illusztrátorokat. Nem tartottuk túlságosan fontosnak a kiadói mutatót és ezért, hogy helyet takarítsunk meg, kihagytuk. Mi egységes betûrendes indexet szerettünk volna, de túlságosan hosszú idôt igényelt volna a mutatók öszszevonása. Még rengeteg munkát kellett elvégezni, amíg a bibliográfia nyomdakész állapotba került: a hibás szakozás következtében rossz helyre került mûveket újra kellett szakozni, kijavítani a TIN- LIB-ben és megkérni a rendszergazdát, hogy még egyszer konvertálja a kijelölt mûveket; a csak román nyelvû osztályok és alosztályok megnevezéseit magyar fordításban is meg kellett adni; a hosszúságuk miatt kimaradt annotációkkal ki kellett egészíteni a leírásokat; ki kellett egészíteni a szerzôi mutatót az annotációkban felsorolt szerzôk nevével, amelyeket az alapprogramba nem vihettünk be (például a gyûjteményes kötetek esetén); el kellett készíteni a szakutalókat és besorolni a tételek közé. Mivel ha egyes mûvek tartalmuk alapján több témakörbe is besorolhatók, tehát több ETO jelzetet kaptak, akkor a tartalmuknak, tárgyuknak megfelelô legfontosabb osztályba soroltuk, a többi szakcsoportba rövidített szakutalókat készítettünk, amelyek felépítése: szerzô, cím és a teljes leírás tételszáma. a mutatókat ki kellett javítani, mert például a címmutatóban a római I-et a program I betûnek olvasta, és Az I. Nemzetközi Cigány Néprajzi Konferencia vagy II. Rákóczi Ferenc erdélyi hadserege c. kötetet az I betûhöz sorolta stb. a szerzôi mutató számára utalókat kellett összeállítani olyan szerzôk esetén, akiknek a neve összetett vagy több néven alkottak, pl. Sebestyén Mihály Vezi ši vagyis lásd még: Spielmann Mihály, illetve Spielmann-Sebestyén Mihály Vezi lásd: Spielmann Mihály. Úgy véltük, ha a szerzô következetesen két nevet használ, nekünk nincs jogunk egyesíteni egy név alá összes munkáit; a tárgymutatókat is ki kellett egészíteni a TIN- LIB-bôl kimaradt tárgyszavakkal, elsôsorban a helynevekkel. A könyvtárunkban a TINLIB programban román nyelvû tárgyszavakat készítünk, tehát a Corel is román nyelvû tárgymutatót hoz ki. Itt két újszerû, esetleg hibásnak nevezhetô megoldást választottunk: 1. megyénk magyar és német helyneveitôl küldünk a román megnevezéshez, amely mellett az összes vonatkozó tételszám megtalálható, a leírt mû nyelvétôl függetlenül. 2. a névmutatóból kiemeltük azoknak a személyeknek a nevét, akikrôl a mûvekben tárgyalnak és áthelyeztük a tárgymutatóba. A névmutatóban csak a szerzôk neve maradt. Így például a tárgymutatóban Sütô Andrásról közel 100 mûben írnak, monográfiákban, könyv fejezetekben, részletekben. A szerzôi mutatóban csak a Maros megyei vonatkozású mûveinek tételszámai találhatók; még el kellett készíteni a bevezetôt és tájékoztatót a bibliográfia használatához, valamint a rövidítések jegyzékét. Talán itt kell rámutatnunk, hogy a két vagy többnemzetiségû területek helyismereti bibliográfiái tartalmukban és szerkezetükben különböznek az egynyelvûektôl és összeállításuk olyan problémákat vet fel, amelyekre nem biztos, hogy megtaláltuk a legjobb megoldásokat. A Corel Ventura változatban szerettük volna az elôbb említett mûveleteket végrehajtani. A legnagyobb megdöbbenésünkre és bánatunkra a program ezeket a bôvítéseket nem engedte meg, és sok kellemetlen zûrzavart okozott a bibliográfiában. És itt elakadtunk. Ekkor támadt az ötletünk, hogy forduljunk a Mediaprint nyomdához, szerkesztôjük Vad László a legnagyobb áldozatkészséggel segített. Elkezdôdött a közös munkánk. Sikerült áttennie az egész anyagot a Corel Venturából a Wordbe. Kiderült, hogy a jól szerkesztett bibliográfiai leírásaink, amelyeket még a TINLIB állított elô, önálló sorokra bomlottak, az ékezetes magyar betûk helyén csak jelek jelentek meg. Elsô lépésként ezeket behelyettesítette a megfelelô betûkkel. A Word programban végeztem el az elôzôekben felsorolt összes kiegészítéseket, változtatásokat és végül az egészet áttettük a Page Maker programba. Ekkor választottuk ki a betûtípusokat és méreteket, szerkesztettük újra egyenként az egyes tételek bibli-

23 ográfiai leírásait, döntöttük el a kötet szerkezetét és alakját. Még egyszer bebizonyosodott, hogy helyes az a közmondás: Mindent lehet csak akarni kell. Végezetül Sok részletkérdésrôl eshetne még szó e bibliográfia kapcsán. Okvetlen hangsúlyoznunk kell a sokrétû és sokoldalú együttmûködés szükségességét: az adatgyûjtésben részt vettek az osztály munkatársai Vintilã Anna és Cosma Ana, a rögzítésben Ferencz Klára, a konvertálásban Suciu Melania és Tcaciuc Alexandru, a nyomdai elôkészítésben nélkülözhetetlennek bizonyult munkatárs Vad László, aki nélkül a bibliográfiánk talán még ma sem látott volna napvilágot. Az adtgyûjtés idején Kolozsváron, Budapesten dolgozhattam az Erdélyi Múzeum Egyesület, az Ilylyés Alapítvány, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma anyagi támogatásával, az Országos Széchényi Könyvtár a szállás biztosításával segített, és a kollégák messzemenô jóindulattal tájékoztattak, segítették az idôm jó kihasználását. Talán a sok segítség sem lett volna elég, ha nem tágult volna ki szakmai világunk. Jó sorsom és kedves magyar kollégáink révén 1994-ben jelen voltam a Magyar Könyvtárosok Egyesületén belül a helyismereti könyvtárosok szervezetének alakuló értekezletén és a következô évek szakmai konferenciáin, ahol a jól felkészült kollégák elméleti és módszertani kérdésekrôl szóló elôadásait hallgathattam. Általuk pillanthattam be az angol kollégák helyismereti tevékenységébe is. Mindezért ez úton is mélységes hálámat és köszönetemet fejezem ki. A szakmai értekezletek, kiadványok, beszélgetések továbbképzésemet szolgálták és bátorságot adtak, hogy merjek nyugdíjas létemre továbbra is kezdeményezni és dolgozni. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma anyagi támogatásával Ferencz Klára kolléganômmel készítjük a Maros Megyei Könyvtár régi, 1945 elôtti állománya alapján a számítógépes retrospektív helyismereti feltárást, amit terveink szerint 2005 körülre kész kötetté formálnánk. Már 1993-ban a bibliográfiai osztály újraindulásakor célul tûztük ki Maros megye egységes helyismereti bibliográfiai adatbázisának kiépítését. Ennek a moduljaiként készítettük el a dolgozatom elején említett bibliográfiákat, jelentettük meg a Marosi bibliográfiák sorozatban Poptãmaš Dumitru és Mózes Júlia évek óta kiadásra váró munkáját, a Maros megyei idôszaki kiadványok bibliográfiája ( ), (547 tétel) címû retrospektív sajtóbibliográfiát. Elkészült az általunk kezdeményezett bio-bibliográfiák sorozat elsô kötete is Ana Cosma szerkesztésében Sriitori români murešeni (Maros megyei román írók) címmel. Háromtagú csoport munkálkodik a következô bio-bibliográfián, amely a Maros megyei természettudósokat és mûszaki alkotókat gyûjti egybe. Folytatjuk Maros megye a könyvekben, összeállítását. Az így épülô adatbázis alkalmas arra, hogy kielégítse a tudós kutatók információszükségleteit éppúgy, mint az érdeklôdô nagyközönség tájékozódási igényeit nagyvárosban és kistelepülésen egyaránt. Az összegyûjtött helyi információk táplálhatják a jó értelembe vett lokálpatriotizmust, az identitástudatot, hiszen bármely nemzetiségû olvasó gyarapíthatja ismereteit közössége múltjáról, kultúrájáról és kiemelkedô személyiségeirôl és ugyanakkor hozzájárulhat a kölcsönös megismeréshez és megértéshez. Meggyôzôdésünk, hogy csak szellemi értékeink megôrzésével, felmutatásával biztosíthatjuk helyünket a nagy európai családban is, amely remélhetôleg be- és elfogadja, értékeli közös kincseinket. FÜLÖP MÁRIA A könyvtárosság változó értékei a változó világban Az utóbbi egy-két évtizedben korábban elképzelhetetlen gyorsasággal játszódott le világszerte, és részben nálunk is, a könyvtárak korszakváltása. A könyvtári tevékenységnek szinte minden eleme változott, s változik folyamatosan: a dokumentumok, a technológia, a szolgáltatások. Nem nehéz levonni a következtetést, hogy az alapjaiban megváltozott könyvtári rendszerben való mûködés, ill. annak mûködtetése, nyilvánvalóan másfajta könyvtárost igényel, mint amilyet hosszú ideig megszoktunk. Nem vitatom, hogy más szakmák is keresztülmennek hasonló változáson, de a könyvtáros munkájában nem egyszerûen egy technológiai változás állt be, hanem a munka lényegét érintô, alapvetô gondolkodásbeli, személetmódbeli változásnak is be kellett/kell következnie: másképp kell gondolkodnia ahhoz, hogy másképp tudjon cselekedni. S ez a tény más országokban is a miénkhez hasonló válsághelyzeteket idéz elô a könyvtáros szakmában. Az 1970-es években átélt már szakmánk egy kisebbfajta megújulási válságot. Véleményem szerint ugyanis annak volt tekinthetô az a felismerés, ami a könyvtárosi magatartás, mentalitás, a személyiségvonások átalakításának szükségességét jelentette. A korábban befelé forduló, passzivitásra hajlamos, a megôrzést hangsúlyozó attitûdnek kellett nyitott, kezdeményezô, az igényeket állandóan kutató, szükségleteket teremtô, alapvetôen szolgáltató beállítottságra változnia. Az alapvetô, az ún. könyvtárosi értékeket ez a változás azonban nem érintette, a könyvtáros birodalmát pedig továbbra is a könyvek, folyóiratok áttekinthetô, átfogható mennyisége képezte. Nem így a jelenlegi idôszakban! Most a hagyományos könyvtáros értékek: a lexikális tudás, a fejben lévô gazdag ismeretanyag, a széleskörû általános mûveltség, a segítôkészség stb. mintha elvesztették volna jelentôségüket, a helyüket pedig az információtechnológiai jártasság, az információszervezés, 21

24 22 egyfajta üzleti-vállalkozói szemlélet vette át, miközben a könyvtáros birodalma is a végtelenségig kiszélesedett, ellenôrizhetetlenné, megemészthetetlen információhalmazzá vált. Nem csoda tehát, ha ez a változás világszerte alapjaiban rendítette meg a könyvtáros szakmai identitását, biztonságérzetét, s megindult az önazonosság visszaszerzésére, stabilizálására irányuló szakmai törekvés. Képletté egyszerûsítve a fenti eszmefuttatást, úgy is fogalmazhatnék, hogy a mûvelt könyvtáros eszménye átadta helyét az intelligens könyvtárosnak. Ám legyen, de ennek az a veszélye pillanatnyilag, hogy a mûvelt könyvtárost már nem akarjuk, az intelligens könyvtárost pedig még nem tudjuk megvalósítani. A könyvtártípusok és a könyvtári munkakörök mai sokfélesége igen megnehezíti az általános elvek és értékek, követelmények megfogalmazását. Induljunk ki talán abból, hogy a könyvtáros szakma az egyik legrégebbi értelmiségi elfoglaltság. Évszázadokon át csak a legmûveltebb személyiségek vállalkozhattak rá. A könyvnyomtatás általánossá válása hozta magával a könyvtárosok számának növekedését, illetve a foglalkozás pályaképének kialakulását. Ez a pályakép a könyvtári egységek kezelni tudását, azaz begyûjtését, feldolgozását és használatba adását szabta meg követelményként valamikor a 19. század elejétôl fogva. Ez a pályakép meglehetôs egységet mutatott a különbözô országokban. A pályaképek differenciálódása a II. világháborút követôen indult meg, s fôként a szakirodalmi tájékoztatásban legalább kettôs képzettséget tett szükségessé, egy szaktudományit és egy könyvtári-dokumentációs szakmait, nem is szólva az idegen nyelvek tudásának követelményérôl. Ma már inkább tudományosan képzett könyvtári alkalmazottakra van szükség: egyre inkább fôhivatású, professzionalista, erre a szakterületre, sôt ennek valamely szektorára szakosodott, értelmiségi munkakörré vált a könyvtárosság. A munkamegosztás, de még inkább a részterületekre való szakosodás elôrehaladtával az eredeti könyvtáros kifejezés fokozatosan gyûjtôfogalommá tágult, s ma már csupán a kisebb könyvtárakban alkalmazható. A nagyobb gyûjteményekben már régóta sokkal helyesebb konkrét, a feladatvégzést pontosabban megjelölô megnevezéseket alkalmazni: feldolgozó, tájékoztató, informatikus, zenei könyvtáros stb. Van-e akkor általában könyvtáros? Hogyan írható le a szakma lényege manapság? Van-e egyáltalán valami közös, minden hivatásgyakorlóra kötelezô jellemvonása a szakmának? Nem könnyû a válasz erre a kérdésre ben széleskörû nemzetközi munkálatok indultak meg csak egyetlen, a könyvtáros szaktájékoztató munkakör lényegének felmérésére, hogy ezt követôen szabványosítani lehessen a követelményeket. Belgium, Nagy-Britannia, Németország, Portugália, Spanyolország, Svájc ill. Csehország és Románia kezdte meg a munkát a Leonardoprogram keretében. A kidolgozás lassan halad, láthatóan még egy euro-kompatibilitás kialakítása is számos problémát vet fel! A könyvtári világba kitekintve mindenesetre Amerikától Európáig azt tapasztalhatjuk, hogy a gyors technológiai fejlôdés és az információs kor beköszöntése arra készteti a könyvtáros szakmát, hogy újra átgondolja küldetését és felelôsségét. Mi sem tehetünk tehát másképp. Tisztáznunk kell: milyenek vagyunk itt és most, s milyenekké kell válnunk. Mit kíván tôlünk a tudomány fejlôdése, a tényleges használók szûkebb és a potenciális használók széles köre, s mit kíván maga a szakma. Ha ezt tisztáztuk, akkor ez megszabja majd a könyvtáros képzés és továbbképzés tartalmát, irányait. Csak így alakulhat ki szakképzés, szakmai gyakorlat és szakmai felelôsség egysége, összhangja, mely biztos alapot nyújt e nagy múltú szakmának. A tudomány szempontjából irányadó követelménynek tekinthetjük véleményem szerint a FID 44. Kongresszusán, Helsinkiben megfogalmazott gondolatokat, mely szerint a könyvtárak alapvetô küldetése az, hogy az emberi kultúra folyamatosságát és mindannak terjesztését garantálják, aminek jelekkel való rögzítése végbement. Ezek az intézmények nem fognak megszûnni, mert az új körülményekhez való alkalmazkodás elvárható és elvárandó tôlük. Az alkalmazkodás lényegi mozzanata az, hogy a kutatás, a gyakorlat és a képzés kilépjen a szakmai tevékenységek kizárólag a rögzített információk általános és speciális kommunikálásához kötôdô bûvkörébôl és foglalkozzék azzal is, hogy az ember miként fogadja be ezeket az ismereteket, hogyan dolgozza fel agyában ismeretekké az információkat. A könyvtárelmélet és a könyvtáros képzés szervesen illeszkedjék bele az információtudomány elméletébe és az ezt hirdetô oktatási rendszerbe. A társadalom egészének elvárásai sokszor bizonytalanságban hagynak minket, ezek gyakorta ellentmondásosak és következetlenek. Valamikor úgy érezzük, az internet létezése óta egyszerûen kihagyhatónak vélik a könyvtárat, a könyvtárost, pedig a könyvtár nem csak adat, hanem adat + hozzáadott érték, s erre a kis pluszra a társadalomnak, bizony, szüksége van. A másik gyakori tévedés a falak nélküli könyvtár elôrevetítése, mely erôsen megkérdôjelezi már a jelenben is az intézmény, a szakma létjogosultságát. Az is gyakori tapasztalat, hogy inkább új intézményrendszert alakítanak ki egy-egy feladatra, mert nem tudják, nem ismerik fel, hogy a könyvtár alkalmas lenne annak ellátására. A könyvtárakat használók (a népesség kevesebb, mint 20%-a!) elvárásairól nehéz lenne ilyen röviden igazán jellemzôt mondani, hiszen könyvtárhasználati vizsgálódások egész sora keresi erre a választ. Szélsôségeket ragadok ki ebbôl a körbôl, hogy érzékeltessem, milyen nehéz megfelelô támpontot találni. Ki a mérvadó? A japán egyetemista, aki tökéletesen elégedett a robot-könyvtárossal, mert az egyetemi könyvtárban vasárnap éjfélkor is kiadja számára a másnapi vizsgához szükséges szakkönyvet. A nyugdíjas néni, aki végtelenül hálás, ha jó szót kap a könyvtárostól, más igénye nincs is. A diák, aki kész leckét, komplett feladatmegoldást vár el a könyvtárostól. Az ún. értelmiségi olvasó, aki házi könyvtárát értékesebbnek ítéli a könyvtár gyûjteményénél, a könyvtárost pedig nem tekinti sem értelmiséginek, sem partnernek... E sikamlós terület helyett próbálkozzunk az önvizsgálattal. Milyennek látjuk mi magunkat itt és most, milyennek látjuk belülrôl a szakmát, milyen követelményeket támasztunk magunkkal szemben? Az elôzô év során lebonyolított, errôl a témáról vitatkozó regionális fórumokon elhangzott véleményekbôl ragadok ki néhány olyat, mely jól tükrözi félelmeinket, bizonytalanságunkat: túl sok a változás az utóbbi évtizedben, túl sok a megtanulnivaló; túl sok a

25 kihívás a gyors változások miatt; állandóan új szerepekben kell megjelennie a könyvtárosnak, most például nem elég, hogy önmagunkat képezzük, a használókat is folyamatosan segíteni, képezni kell; kevésbé vagyunk rugalmasak a kihívásokkal szemben, mint más szakmák képviselôi; rugalmasság és alkalmazkodási képesség nélkül lehetetlen megmaradni; a rendszerszemlélet és az egymásrautaltság nem tudatosodott eléggé még mindenkiben; a számítógépesítés tempójával nagyon nehéz lépést tartani, kevés a felkészülési idô a biztonságos használathoz. Mintha tényleg a bizonytalanság, a tanácstalanság, az ambivalencia lenne jellemzô ránk ebben az átmeneti korszakban! Olykor illúziókat táplálunk magunk iránt, és sértettek vagyunk, ha nem méltányolnak minket, miközben egyáltalán nem teszünk meg mindent a jobb megismertetésünkért. Olykor pedig alábecsüljük magunkat, nem vagyunk tudatában értékeinknek és lehetôségeinknek. Ez a kishitûség tükrözôdik kifelé is, melynek következtében külsô megítélésünk is romlik, s mindez egy ördögi körben forogva még tovább rontja önértékelésünket. A külföldi szakirodalom tanulmányozása során tapasztalhatjuk, hogy e problémák enyhítésére kompetencia jegyzékek, bûvös számokra épülô kiskáték (a könyvtáros öt, hat, hét, nyolc stb. alapértéke) látnak napvilágot. Ezen külföldi megoldási javaslatok idézésétôl bármilyen tanulságosak is eltekintek, leszögezve, hogy közös vonás bennük a harmóniára, a dolgok helyes egyensúlyára való törekvés. Örömmel mondhatom, hogy ezt a kiegyensúlyozottságot az itthoni vélekedésekben is megtalálhatjuk, jó lenne el is fogadni, meg is fogadni ôket! Az elôadásom elején említett mûvelt vagy intelligens könyvtáros választhatósága helyett a kiegyensúlyozottság jegyében a mûvelt és intelligens együttes kívánalom fogalmazódik meg. És még egy harmadik harmónia-elem is: az etikusság. Hogyan fér meg a három együtt egy szakmában? Gyôri Erzsébet idézte fel errôl Nyíri Kristóf filozófus gondolatát a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros 2002 áprilisában írott cikkében: A feladatot csak olyan réteg láthatja el, mely információtechnikai s ugyanakkor történeti klasszikus mûveltséggel bír: új mûveltségi elit, mely a könyvek világában való otthonos tájékozódását a komputerkorszakban is megôrzi. Ehhez megnyugtatásunkra Gyôri Erzsébet még hozzáteszi, hogy a mûvelt könyvtáros eszményében az önkiteljesítés, az egyéniségkimunkálás modern követelménye békésen megfér az alázat, a szolgálat, a kötelességteljesítés hagyományos követelményeivel. Valahogy így kellene magunkat mielôbb megtalálni ebben a változó világban. Könyvtárak európai távlatból BARTOS ÉVA Elôadásomban azzal foglalkozom, hogyan változik a könyvtár szerepe a világban, ez hogyan jelenik meg különbözô Európai Uniós projektekben, mik a fejlesztések fô irányai, amelyek egyrészt a társadalmi-politikai elvárásokat jelzik, másrészt azokat a trendeket, amelyeket maguk a könyvtárak is fontosnak tartanak. Leegyszerûsítve, három fô területét lehet szakmánknak elkülöníteni: a tevékenységet, a tevékenységet végzôt és a tevékenység fizikai alapját, infrastrukúráját. Európai távlatból talán az elsô két terület érdemel nagyobb figyelmet, bár az infrastruktúra: az épületek, a berendezések, a számítógépes háttér, a hálózat kiépítettsége stb. adja meg azt az alapot, amelyre azután maga a munkavégzés épül. Mégis, az infrastruktúra sokkal inkább függ országos programoktól és a helyi adottságoktól, mint a különbözô tevékenységi formák, amelyek támogatására európai szinten is sor kerülhet. Ha a könyvtáros szakember kitekint saját gyûjteménye keretei közül (kiles az ürgelyukból) óriási mozgást lát a szakmán belül. Két megoldás létezik: vagy visszabújik, és folytatja munkáját, mintha mi sem történt volna, de ez tipikusan individualista, önvédelmi és ráadásul rövid távú megoldás. Ha viszont kilép a gödörbôl, meg kell próbálnia megérteni a körülötte levô szakmai világot. Ez pedig igencsak mozgalmas. Mozgalmas már egy országon belül is (ld. mostani találkozásunk, ahol széleskörû tapasztalatcserére adódik alkalom különbözô könyvtártípusok és tevékenységi területek között), de az igazi orkán akkor kapja el az embert, ha kimerészkedik a nemzetközi területekre. Az elsô reakció az értetlenség. Ha a könyvtárosnak még az sem adatott meg, hogy pl. saját számítógépes rendszerében dolgozza fel az irodalmat, vagy interneten keresztül elérje nagykönyvtárak adatbázisait, netán elektronikus formában kapjon bibliográfiai rekordokat, bizony hiába magyaráznak nemzetközi összefogásról, digitalizálásról, elektronikus tartalomszolgáltatásról az ezzel foglalkozó külföldi szakemberek. Nem értjük a problémát, mert ami nincs a környezetünkben, arról nem érdemes, és nem is tudunk beszélni. A második érzés az ijedtség. Mert mi történik akkor, ha ezt az érthetetlen probléma-halmazt nekem kell majd kezelni? Képes leszek rá? Hiszen ez hihetetlen mennyiségû tanulást feltételez, egészen új irányokba mutató ismeretanyag elsajátítását. A harmadik reakció (reméljük) az elszántság: igen, én is képes vagyok arra, amit mások már régen gyakorolnak, szakmailag semmivel nem érek kevesebbet, mint mondjuk egy vagy két országgal nyugatabbra dolgozó kollégáim. Mindent meg kell tennem azért, hogy hozzájussak a munkámat megalapozó infrastruktúrához, és én élni fogok vele. Nincs más út, mert különben könyörtelenül lemarad az az ország, és természetesen annak egész lakossága, amelyik nem tud bekapcsolódni a valóban globális információáramlásba. A könyvtáros számára nincs alternatíva: naiv dolog lenne azt képzelni, hogy a társadalom nem változik, és régi tevékenységünket folytathatjuk a jövôben is. Ennek a folyamatnak erjesztôi lehetnek pl. az egyetemi könyvtárak: könyvtár és a könyvtáron keresztül 23

26 24 elérhetô szakirodalmi információk nélkül (legyen az hagyományos vagy digitális) a hallgatók nem tudják elvégezni tanulmányaikat. A tudományos kutatás mindig is támaszkodott a könyvtárakban megtalálható információkra: a kutatóknak, diákoknak tanulmányaik befejezése után is igénye lesz ezekre: megszokják, és otthoni, munkahelyükhöz közel lévô könyvtáraikon keresztül is szeretnék elérni. Erre kell készülniük a könyvtáraknak. A fent vázolt problémakör világméretû, nem köthetô földrajzi régiókhoz. Nyugat-Európában a könyvtári rendszerek, az automatizálás és a számítógépes fejlesztések jóval elôttünk járnak, a könyvtárosok képzése ennek megfelelôen történik. Magyarországon mi is most tanuljuk meg a fejlôdéssel járó új teendôket, ennek jegyében mûködik a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának szakmapolitikai tevékenysége, és ezért dolgozik a Könyvtári Intézet is. Mi a könyvtár szerepe ebben a globalizálódó világban, vagy ahogy divatosan mostanában mondjuk, az információs társadalomban? Abban mindenki egyetért, hogy a könyvtár egyik ôsi funkciója nem változott: továbbra is megmaradt az információkhoz való hozzáférés központi közösségi helyének. Az sem változott, hogy a könyvtár lényege: az információk rendezettségének és a dokumentumokhoz való hozzáférésnek a lehetôségek szerint legteljesebb biztosítása. Ez azonban túlságosan általános meghatározásnak tûnik márciusában, a portugáliai Oeiras városában került sor egy Európai Uniós projekt, a PUL- MAN záró konferenciájára, ahol egy kiáltványt fogadtak el a közkönyvtárak (és mellettük a levéltárak és múzeumok) feladatairól a következô területeken: Ennek fô pontjait, a fontosnak ítélt teendôket ismertetem most. Demokrácia és polgárosodás A közkönyvtáraknak, együtt a levéltárakkal és múzeumokkal elô kell segíteni a polgári, demokratikus társadalom kialakulását, kielégítve az egész társadalom igényeit, küzdeni a kirekesztés ellen azzal, hogy nyitott, vonzó és kellemes helyszínt biztosítanak az emberek számára, hozzáférést biztosítva a kultúra és tudomány minden forrásához. A speciális helyzetben lévô csoportok mint például a fogyatékossággal élôk, tinédzserek, idôsek, munkanélküliek vagy a kistelepülésen élôk igényeinek kielégítését fokozott figyelemmel kísérve. Támogatni kell az e- kormányzással, e-egészségüggyel, e-kereskedelemmel és e-tanulással kapcsolatos szolgáltatások igénybevételét közvetlen, felhasználóbarát hozzáférés biztosításával. Az életen át tartó tanulás A közkönyvtáraknak Meg kell erôsíteniük azt a szerepüket, hogy intézménytôl független és kötetlen tanulási központtá váljanak, gazdag ismeretanyagot, képzést és támogatást nyújtva az állampolgároknak életük minden szakaszában, kihasználva az e-tanulás nyújtotta valamennyi lehetôséget. Figyelembe kell venniük a gyermekek és gondozóik igényeit úgy, hogy vidám, biztonságos és ösztönzô környezetet hoznak létre az iskolai munkához és szabadidôs tevékenységekhez játékokat és új technikákat is bevonva, valamint megteremteni az együttmûködést az iskolákkal és más oktatási intézményekkel. Hozzá kell járulniuk egy mûvelt információs társadalom kifejlôdéséhez úgy, hogy az olvasást továbbra is minden eszközzel a világhálót is felhasználva elômozdítják. Gazdasági és társadalmi fejlôdés A közkönyvtáraknak segíteniük kell leküzdeni a digitális írástudatlanságot és megosztottságot, építve azokra a nyilvánvaló sikerekre, amelyeket mint Európa leggyakrabban használt Nyilvános Internet Hozzáférési Központjai (Public Internet Access Point PIAP) értek el, hozzáférést és képzést biztosítva azoknak, akiket az információs társadalomból való kirekesztés fenyeget (e-exclusion), valamint szolgáltatást nyújtva olyan új csatornákon keresztül, mint pl. a digitális televízió, amint ezek az eszközök helyi szinten elérhetôvé válnak. Együtt kell mûködniük a helyi gazdasági közösségekkel és más szolgáltatókkal, hogy hozzáadott értékû információs szolgáltatásokat közreadva a tudás alapú gazdaságot támogassák Európában. Kulturális sokszínûség A közkönyvtáraknak erôsíteniük kell a közösséghez tartozás érzését, segíteni a családokat történelmük megismerésében és abban, hogy megtalálják helyüket egy egyre inkább globalizálódó világban úgy, hogy létrehozzák, hozzáférhetôvé teszik és a jövô generációi számára megôrzik a közkönyvtárakban, múzeumokban és archívumokban ôrzött digitális és analóg tartalmakat. Támogatniuk kell az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási sokszínûség megôrzését, elômozdítani a kulturális azonosságtudat és társadalmi integráció kialakulását, bevonva a helyi polgárokat és közösségeket egy mindenki által hozzáférhetô digitális forrásokat tartalmazó kollektív emlékezet létrehozásába. Ha a kiáltvány lényegét kiemeljük a kissé bonyolult megfogalmazás keretei közül, rájövünk arra, hogy a közkönyvtár alapfeladata az maradt, ami mindig is célja volt: kellemes helyszíneken esélyegyenlôséget biztosítva teremtse meg az olvasás és a tanulás lehetôségét. Helyi szinten mûködjön együtt társintézményeivel, biztosítva a kulturális örökség megôrzését, és segítse a helyi szervezetek munkáját, valamint az egyének kikapcsolódását, szórakozását. Nem a cél változott meg, hanem a könyvtárat körülvevô társadalom, annak igényei és a hagyományos fogalmak tartalma. Fel kell készülnünk arra, hogy az olvasás ma már nemcsak a hagyományos könyv-formátum használatát jelenti, hanem digitális anyagok megtalálását, letöltését és nyomtatását, a tanulás a távoktatást (e-learning-et) is, a megôrzés pedig a digitalizálást. Új fogalmakat kell megtanulnunk, mint pl. a digitális írástudatlanság, e-kormányzat, e-kereskedelem stb. Igen erôteljesen megváltozott (és változik ma is) a könyvtáros tevékenységének tartalma is. Ahhoz, hogy a megnövekedett és megváltozott igényeket kielégíthessük, nemcsak új fogalmakat kell megtanulnunk, hanem az adatbázisok használatát, digitalizálási technikákat, Internet szörfölési technikákat, és természetesen nyelveket. Ha a társadalom változik körülöttünk, nekünk is változnunk kell, különben elveszítjük kapcsolatunkat azokkal, akikért munkánkat végezzük. Miért is jönne be az olvasó a könyvtárba, ha nem tudunk neki segítséget nyújtani? Hiszen egyre több háztartás rendelkezik közvetlen internet kapcsolattal, ahonnan könnyû-

27 szerrel elérhetô a világháló számtalan ingyenes szolgáltatása. Arra kell törekednünk, hogy olvasóinknak érdemes legyen bejönni a könyvtárba. Kapják meg azt a segítséget, amelyre szükségük van, olyan szolgáltatásokat tudjunk kínálni nekik, amelyekhez nem juthatnak hozzá közvetlenül az interneten, és érezzék, hogy törôdnek velük. Röviddel ez elôtt volt szerencsém részt venni az IFLA konferenciáján Berlinben, ahol egy elôadást hallgattam meg a Szingapurban mûködô totálisan önkiszolgáló könyvtárról, amely teljesen automatizáltan, könyvtáros jelenléte nélkül mûködik. Az olvasói visszajelzések alapján pozitív és negatív értékelés egyaránt érkezett a könyvtár mûködésérôl. Pozitívan értékelték az olvasók a hosszú sorban állás megszûnését, sokan viszont hiányolták a könyvtáros segítségét és jelenlétét. Azt hiszem, hogy sajnos az a veszély sem Magyarországon, sem Erdélyben nem fenyeget, mint Szingapurban, ti. hogy rengeteg ember özönli el folyamatosan a könyvtárat: mondjuk azt, hogy itt nincsenek annyian. Azt viszont szakmánk csôdjének tekinteném, ha költségtakarékossági szempontok alapján a könyvtár elveszítené azt a személyes kapcsolatot, amit a könyvtáros jelenléte, segítsége, szolgálata jelent itt és odahaza és úgy látszik Szingapurban is. Európai Uniós projektek Mint bevezetômben említettem, szakmai tevékenységek és a szakmai tevékenységet végzôk (a könyvtárosok) számolhatnak Európai Uniós támogatással. A tevékenységeket támogató projektekbôl a következôkben kiemelek néhányat. A könyvtárosokkal elsôsorban az oktatási projektek keretében foglalkoznak, amelyekhez szintén lehetséges európai támogatást szerezni. Az elmúlt periódusban a tevékenységet elôtérbe helyezô témakörök a következôk voltak: digitális könyvtárak támogatása; a múzeumok, könyvtárak, levéltárak kulturális kincseihez való felhasználóbarát hozzáférés biztosítása; a múlt újszerû bemutatására irányuló technikák kidolgozása; a helyi, regionális kulturális örökség dokumentálása. A 2002-ben kezdôdött új pályázati periódusban a DIGICULT program célkitûzései némileg átalakultak, a téma teljes címe Technológiailag támogatott tanulás és a kulturális örökséghez való hozzáférés lett. A programban tehát összevonták a digitális örökség és a tanulás két nagy témakörét. Általánosságban elmondható, hogy a pályázatokhoz több partner szükséges, minimum 3 tagországból vagy tagjelölt országból. A pályázatoknak tartalmilag az EU egészére kiható céllal kell rendelkeznie. Az adminisztráció rendkívül komplikált, a koordinátor nyelvismerete elengedhetetlen. Célszerû már elindult pályázatokhoz csatlakozni. (Néhány EU-s projekt: Cultivate, DELOS, PULMAN, CECUP-szabványosítás; DEDI- CATE-távoktatás; EXCEL korábbi programok adaptálása három közép-európai országban, többek között a könyvtárak és könyvkereskedelem közötti kommunikáció elôsegítésére; EXPLOIT az FP 3 programok eredményeinek összegzése és szétsugárzása; LIBECON-statisztika; LISTED-közkönyvárak, élethosszig tartó tanulás; ONE-Z3950; PRIDE-digitális könyvtárak; PUBLICA-közkönyvtárak.) Hogyan készül Magyarországon a könyvtáros szakma a csatlakozásra? A könyvtárügy ötéves stratégiai tervén belül külön munkacsoport foglalkozik a csatlakozásra való felkészüléssel. A felkészülés elemei: Az EU célkitûzéseinek, tevékenységének, intézményeinek megismertetése; a magyar külügyminisztérium általános tájékoztatási stratégiájának megvalósításában kiemelten számít a könyvtárakra: ahhoz, hogy az ismereteket az állampolgároknak átadhassuk, magunk is birtokában kell, hogy legyünk. Európai Információs Pontok a könyvtárakban Oktatás ahhoz, hogy a jövô könyvtárosa folyamatosan tájékozott legyen EU-ügyekben, az oktatás különbözô szintjein követni kell a folyamatokat, eseményeket. Feladatunk tanfolyamok szervezése és a téma beemelése a felsôfokú oktatásba. Nyelvismeret fejlesztése. Igaz, hogy Eu tagállamként a magyar is hivatalos nyelve lesz a közösségnek, és a hivatalos kiadványok magyarul is hozzáférhetôk lesznek, de a kommunikáció szintjén nem számíthatunk arra, hogy egy brüsszeli tisztviselôvel anyanyelvünkön tudunk kommunikálni. Minôségi szolgáltatások kialakítása. Minôségbiztosítás, teljesítménymérés, statisztika. A könyvtáros szakma presztízsének emelése. Az IFLA@yourlibrary kampányához kapcsolódás. Közvetlen részvétel EU-s projektekben. Mit tud tenni a szakma az erdélyi magyar könyvtárosok bevonására? Magyar nyelvû információt szolgáltat, amely az Interneten keresztül bárhonnan elérhetô (Könyvtári Intézet honlapja:, Oktatási Minisztérium honlapja: HYPER- LINK Kultúrpont Iroda: HY- PERLINK stb. Saját honlapunkon tervezzük egy EU-s link gyûjtemény létrehozását). Oktatási tevékenységgel segíti a határon túli magyar könyvtárak felkészülését a csatlakozásra. Kiadványainkban magyar nyelvre fordítjuk a legfontosabb nemzetközi dokumentumokat (pl. IFLA irányelvek, Lundi nyilatkozat stb.), folyóiratainkban folyamatosan hírt adunk az eseményekrôl. Regionális kapcsolatrendszereik révén a határ menti magyar könyvtárak szoros információs kapcsolatban állnak a társkönyvtárakkal (ki kell használni az Euro-régiók pályázati lehetôségeit is). Konkrét pályázatokba kapcsolódás esetén a magyarországi könyvtárak partnerként vegyék számításba az erdélyieket is. DIPPOLD PÉTER Várkonyi Károly tollrajza 25

28 Könyvtár jövô jövôkép 28 Ha könyvtárról, a jövô könyvtáráról kezdünk gondolkodni, a múltba kell tekintenünk. Mert ahogy az ôszi magból, a rég elfeledettbôl születik az élet, úgy determinált múltunktól a jövô. S ha a múltba nézek, egy szép, de tragikus történet idézôdik fel bennem. Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy fiatalember. Egyszerû, szegény szülôk gyermeke. Iskoláit Nagybányán és Nagyenyeden végezte, majd Fogarasra ment tanítónak. Fogaras abban az idôben olykor fejedelmi székhely is volt, mert Apafi Mihály az udvarával gyakran idôzött itt. A fiatalember lelkésznek tanul, de máshoz érez küldetést. Ebben erôsíti barátja, Pápai Páriz Ferenc, aki figyelmébe a nyomdászat mesterségét ajánlja, s tanácsolja, Hollandiában nézzen körül. Az 1670-es 80-as években járunk. Prédikátorok vannak Erdélyben, de az erdélyi tipográfia irányítására nincs alkalmas személy. Misztótfalusi Kis Miklós elindul. Utrech, Leyden, Amszterdam. Szabad vallásgyakorlat, a tudomány és a sajtó szabadsága, Európa szabadgondolkodói veszik körül. Óriási élmény a nagyvilág megkapása. Megéri a koplalást, a kínkeserves tanulást, az új szokások elfogadását, 30 évesen az elemi tanulóéveket Blaeu nyomdájában. És a tanulóból mester lesz, majd a mesterbôl önálló iparos, nyomdász-mûvész. Az övénél szebb betûket ekkor már nem öntött senki Amszterdamban. Fejedelmek, királyok, hercegek, s maga a pápa is megrendelôi között található. De a fiatalember nem felejti célját. Ô bibliát akar, magyar bibliát, amely nemcsak tipográfiailag, hanem tartalmilag is a korszellem színvonalán áll. A mû elkészül, s a vándor hazatér. Otthon azonban a bántás nagyobb földön terem, s gazdagabban virágzik, mint a megértés, a tolerancia, az újra való fogékonyság. Elvirágzik hôsünk élete. Testét, szellemét és munkásságát felemészti az a közeg, mely soha nem fürdött meg a kor Európája szellemvilágában, tudásában, gondolkodásában, hanem megragadt az egyszer megtanult, gondolkodást nem igénylô, szûk világképben. Miért tanulságos nekünk Kis Miklós élete? Korunk megértése, s ezen belül a globalizáció megértése, elfogadása, a hozzá való viszonyunk kialakítása miatt. Áldás, vagy átok-e a globalizáció? Egyáltalán, a 21. század jelenségérôl van-e szó? Mint látjuk, szó sincs róla. Kis Miklós nem tett mást, mint korának ismereteit összegyûjtötte, tudását a világ tudásával globalizálta. És egyetlen jelentôs történelmi, irodalmi személyiségünk nincs, aki ne európai, avagy világpolgár lett volna a maga idejében. Világszabadság, írja Petôfi. S tényleg, világban gondolkodott. A globalizált ismeretrendszerben való jártasság mint ahogy a jelenben a múltban is feltétele volt annak, hogy valaki kora világszínvonalát képviselhesse. Miért mondjuk, hogy a globalizáció napjaink jelensége, ha ezek szerint nem az? Azért, mert egy markáns különbség mégiscsak felfedezhetô a ma globalizációja és a múltban jelen lévô globalizáció között. Régen a személy ment, utazott és gyûjtötte magába a világismereteket, globalizálta a tudását, a szokásait, tárgyait, eszközeit, ma a globalizációs ismeretek, tárgyak, szokások maguktól öntenek el bennünket. Régen, ha valaki nem utazott, bár nem is okosodott, de a negatív, a romboló ismeretek sem érték el, s ha utazott, és ha a szíve nemes volt, esze pallérozott, akkor a világ tudásából kiszemezhette magának a jó tudásokat. Ma a jó és a rossz tudás egyaránt agyonönt bennünket, akkor is, ha felkészültek vagyunk hatása kivédésére, de akkor is, ha nem. A változás tehát nem a globalizáció létében vagy nemlétében, hanem annak irányában van. Miért kellett minderrôl szólnom. Azért, mert a múlt könyvtára és a jövô könyvtára pontosan úgy kell, hogy különbözzön, illetve fog különbözni egymástól, mint ahogy a múlt globalizációja a jelenben tapasztalt globalizációtól. Ma azt mondjuk, a szolgáltató könyvtár a korszerû könyvtár. De a könyvtár a múltban sem tett mást, mint szolgáltatott. A különbség valójában nem a szolgáltatásban, illetve annak létében, vagy nemlétében, hanem a szolgáltatás elérésének irányában van. A könyvtárba a hagyomány szerint betérnek a felhasználók, elmondják igényeiket, s várják helyben a segítséget. A korszerûen szolgáltató könyvtár a maga és más könyvtárak szolgáltatásait közvetíti a felhasználóhoz, ô tér, kopogtat be a felhasználó, a potenciális és a valóságos felhasználó ablakán, kínálja és adja el magát. Közvetíti hitünk és szándékunk szerint a világ jó tudását. És kerüli, segít elkerülni a rosszat. Nem az a jó könyvtár, amely deklarálni tudja, hogy a betérô ügyfelet kiszolgálja. Az a jó könyvtár, amely kilép a globalizált világ színpadára, amely megnézi, hogy szolgáltatási hatókörnyezetében kik élnek. És tudatos munkával, a rejtett, ki sem mondott igények szolgáltatás minôségû kielégítésével segíti az embereket életük gyakorlati kérdéseinek megoldásában, az üzletben, a magánéletben, a kapcsolataikban, a szabadidejükben, hitük, állampolgárságuk, nemzethez tartozásuk gyakorlásában, a kultúra, a tudás és az anyanyelv-elsajátítás és -használat folyamatában. Az emberek információkra, tanácsokra, ötletekre várnak. Erre van szükségük. Akkor is, ha ezeket meg sem tudják fogalmazni. A megfogalmazott igény kielégítése alapvetô feladat, de tudnunk kell, az ember igazából annak örül, ha valami olyan teljesül számára, amit ki sem mondott, amirôl nem is beszélt, amit talán magának sem tudott eddig megfogalmazni. (Lásd egy szülinapi ajándék: megkérdezik és nem is tudom mit kérjek. Aztán kapok egy teásbögrét, barna mintásat, amiben a teafüvet ki lehet áztatni, és olyan boldog vagyok tôle, mert pont ilyenre vágytam és de jó, hogy a vágyaimat mások ismerik.) A könyvtár azon tudások birtoklója, amely tudások az embert, az egyes embert boldoggá képesek tenni. Amely tudások segíteni tudnak. Amely tudások gyógyítanak, gondokat oldanak meg, feszültséget oldanak, sikeressé tesznek, jóra nevelnek, szórakoztatnak, okosítanak, felvérteznek és megerôsítenek. Hogyan válhat a könyvtár ezen tudások átadójává? Ehhez a könyvtárnak meg kell fogalmaznia küldetését. Kinek, mit, hogyan és mivel szolgáltat. Kinek? Ki az én célközönségem? A települési

29 könyvtár esetében annak lakossága, az egyetemi könyvtár esetében az egyetem hallgatói és oktatói. A válasz ilyen egyszerû lenne? Sajnos nem, mert a város, a falu lakossága egy masszát alkotó populáció, s az egyetemi hallgatók és tanárok köre is túl tág halmaz. Masszának, avagy tág halmaznak hatékony szolgáltatást szervezni pedig nem lehet. Meg kell keresni a használói körbôl azokat a legkisebb, igényeikben, szokásaikban és érdekeikben elkülöníthetô használói csoportokat, egységeket melyek igényeit sajátos célszolgáltatásokkal lehet és kell kielégíteni, függetlenül attól, hogy egy-egy személyt egyszerre több mikrohalmaz tagjaként veszünk-e számításba. Gondoljunk csak egy általános szolgáltatásunkra, a kölcsönzésre. Biztos az, hogy minden használónk számára azonos módon kell biztosítódjék? A nagymama egy hét alatt ki tudja olvasni a könyvet, ô kapjon egy hetes határidôt, az egyetemista viszont miért ne vihesse el hat hétre, ha éppen van még a keresett mûbôl szabad példány. A veszélyeztetett terhes anyuka otthon kell megkapja azt az információs egységcsomagot, amely a legteljesebben felkészíti a gyermekváráshoz szükséges ismeretekbôl. De a mozgásában korlátozott, a börtönlakó, a fekvôbeteg sem jut el a könyvtárba, pedig igényeik nekik is vannak. Hányan nevelnek, gondoznak értelmi, érzelmi, vagy fizikailag fogyatékos családtagot, elfekvô, halálra váró beteget? Megkapják-e a könyvtártól azokat az ismereteket, amelyek segíthetnék ôket ebben a küldetésükben? (Tud-e róluk a könyvtár?) S van-e módjuk arra, ami talán a legfontosabb megoldandó kérdés, hogy tapasztalataik egy közös tudástárba kerüljenek a közösség számára, a késôbbi felhasználók majdani megsegítésére? Máshogy és mást kell kölcsönözni annak, aki be tud jönni a könyvtárba, és aki nem, aki még baba, vagy aki már élemedett, aki éppen terhes, vagy házasságra készül, aki kórházban fekszik, vagy börtönlakó, aki más nyelven szól hozzám, más szokásokkal, sajátos érdeklôdéssel bír, aki tanár, aki munkás, akinek gyermekei vannak, akinek már unokái vannak, aki utazni szeretne, akinek semmi sem jut az eszébe, és akinek minden az eszében van, és állandóan jár a szája, aki beteg, mozgássérült, aki jövôt tervez, vagy éppen teljes depresszióban van. Ezért van hát szükség potenciális felhasználók szakszerû feltérképezésére, tipizálására, mikrohalmazokra történô bontására, s ezek után célzott szolgáltatásformák és tartalmak bevezetésére célzott helyszíneken, idôben és térben. Számba kell venni azokat is, akik nem használnak bennünket. Mert nem arról van szó, hogy számukra a könyvtár nem lehetne az, ami, azaz szükséges szolgáltató intézmény. Sokkal inkább arról van szó, hogy az ember alapvetôen nehezen lép át gátakat. Nehezen vesz le a polcról egy könyvet, pedig ha már olvassa, akkor szereti. Nehezen áll neki ruhát mosni, pedig ha már tiszta a ruha, örömmel ölti fel. Nehezen áll neki tanulni, de ha már tudását csillogtathatja, akkor fülig ér a szája. Nehezen vesz erôt magán, pedig ha ez megtörtént, akkor a lelki nyugalma bôségesen kárpótolja érte. De ha ezt tudjuk, akkor megvan a teendônk. Az, hogy a könyvtárat, és szolgáltatásait közelebb vigyük a potenciális használóhoz. Lépjük át mi a gátat a szolgáltatáskínálatban. A könyvtárnak nem a bezárkózás, az épület kapuján belüli megjelenés, hanem szolgáltatásainak kötött tértôl független megszervezése a feladata. Abban a térben, s azok számára kell megjelennie, ahol potenciális vevôi élnek. Lehet ez egy iskolaudvar, vagy az önkormányzati hivatal aulája, vagy a rendelô váróterme, vagy a színház közönségcsarnoka is. Mindez persze azt feltételezi, hogy a könyvtár önmagáról alkotott képét jelentôsen át kell formálnunk önmagunk számára. A könyvtárosi munkánkra jellemzô korábbi értékeink devalválódnak, ugyanakkor új értékek jelennek meg. Régi, ezer éves munkafolyamatok tûnnek el, vagy értéktelenednek el, vagy szorulnak háttérbe miközben új tartalmak, munkafolyamatok válnak nélkülözhetetlen sztárokká. A katalógus, annak precizitása hallatlan érték volt, ma, egy kisebb könyvtárban már nem lenne szabad katalógusépítéssel foglalkozni. Ezt egy könyvtári társulással kell, kellene megoldani. A feldolgozómunkát szintén központosítani kell. A gyûjteményépítés is integrált együttmûködésben valósulhat csak meg. Egyes szolgáltató helyek önálló gyûjteményépítéssel nem is kell, hogy foglalkozzanak. Állományrend biztosítása, leltározás. Ezek a munkafolyamatok olyan fokon gépesíthetôk, mely kiváltja a szakképzett munkaerôt errôl a területrôl. A kölcsönzés, az olvasónyilvántartás gépesítése szintén kevesebb és nem feltétlenül szakképzett munkaerôt kíván. Mindezek helyett ugyanakkor eddig nem végzett tevékenységek kapnak ma hallatlan hangsúlyt munkánkban. Köztük az önértékelés. Tevékenységünk adatokkal történô mérése. A mért eredmények elemzése. Minôségügyi elvárásoknak történô megfelelés. A munkatársaktól az ügyfélorientált feladatellátás megkövetelése. A rendszeres, folyamatokba épített kontroll, visszacsatolás. Felhasználói igénymérés, igénykutatás. Új munkamódszerek, pl. csoportmunka bevezetése és alkalmazása. Az egyes feladatok projektszemléletû kezelése és megoldása. Pályázati tevékenység, projekttámogatók szerzése. Jártasság szerzése az új információhordozók körében, az elektronikus dokumentumok és hordozók kezelésében, az új és korszerû tájékoztatásban. És ami talán mindezek mellett a legfontosabb, potenciális felhasználóimnak szóló helyi érintettségû és tartalmú sajátos információs csomag (adatbázis) építése, amit csak én tudok megtenni, itt helyben, a helyben élôknek. Ettôl lesz az én könyvtáram tudása az én felhasználóim számára nélkülözhetetlen. Csak így lehet a könyvtár hármas küldetésének esélyteremtés, érték- és hagyományôrzés érték létrehozása megfelelni. Az információs-társadalom építésben a könyvtár a társadalmi, területi esélyegyenlôség intézménye, mely részt vesz a humán erôforrás fejlesztésben, mely partner az élethosszig való tanulásban, az elektronikus gazdaság, társadalom fejlesztésében, a közélet demokratizálásában, az innovációs fejlesztésekben, ezek által az életminôség fejlesztésben. A könyvtár elemzô, gondolkodó, társadalmi folyamatokra reagáló szerepe egyre hangsúlyosabb, ezáltal válhat mindennapi közéletünk tükrévé, a szabadság hômérôjévé. Mindezekre építve fogalmazódott meg a magyar információs társadalom stratégiája (2002/1214-es kormányhatározat), s az erre épülô technikai-telematikai fejlesztési program, mely kimondja, az elkövetkezô egy-két évben ( ben) nagyközségi szintig biztosítani kell a széles sávú internet hozzáfé- 27

30 28 rést a lakosság számára. Azzal az immár deklarált, bár tettekben nem mindig egységesen megjelenô céllal, hogy Magyarországnak, létezzen bármilyen határok között is, mindenkor az egész nemzetet kell képviselnie. A magyar könyvtáros küldetése pedig éljen bárhol, hogy e képviselet nagykövete legyen. Azt mondja az ige: akkor követsz el nagy bûnt, ha tudásod és képességed megvan, mégsem élsz vele. A könyvtár azért értékes és dinamikus intézmény, mert léte párhuzamba vonható a legnagyobb mûvészek mûalkotásaival. Ugyan változik a kor, változik a közízlés, változnak a korra jellemzô élethelyzetek és életmegoldások, változik a mû bemutatási környezete, hangszerelése, elôadása, de bármi változás is következik be, az igazán nagy mûnek mindig van az éppen hozzá forduló, benne gyönyörködô ember számára aktuális mondanivalója. Századtól, kortól, korstílustól, élethelyzettôl függetlenül. S ugyanez elmondható a könyvtárról is. Van mondanivalónk. Van tudásunk és képességünk. Élni kell hát vele. A ma könyvtára: tanító könyvtár, a felhasználói szükségletek pontos ismerôje és kielégítôje, az ügyfélszolgálati munka mestere. Kapu a tanuló társadalom számára a tudásalapú társadalomba történô belépésre, felzárkóztató könyvtár. Felzárkóztat nyelvtudásban, géptudásban, infokeresési technika tudásban, jogtudásban, EU tudásban stb. A ma könyvtára: esélyegyenlôséget biztosít az önismeret, önfejlesztés, a munkavállalás, a piac, reklám, a marketing, a kulturális, a nyelvi, az identitáséhség kielégítése terén. Valójában semmi újat nem tesz egy ma korszerûen mûködô könyvtár, mint egy régi, csak mégis mindent másképp mûködtet. Ettôl izgalmas és szép a mi feladatunk és ez adja egyben a könyvtár jövôjét is. A gyors és dinamikus váltás. Egyes számítások azt mutatják, hogy a világon a rögzített információk menynyisége olyan rohamosan nô, hogy immár háromévente duplázza meg önmagát. Mára a szabad közlés, a nagy tömegû terjesztés az internet, és egyéb kommunikációs technológia révén létezôvalósággá vált. Bárki, bármit megjeleníthet a világ számára. Óriási számban élnek, élünk is ezzel a lehetôséggel. A társadalmak felelôs irányítói az utóbbi néhány évben rádöbbentek, hogy éppen ezért a 21. században már nem az egyén lehetôségeinek szélesítése, közlésvágyának kielégítése, a közölt információk védelme, felhasználásának szabályozása a legfontosabb feladat, hanem az egész társadalom kulturális örökségének a megmentése, megôrzése és tudásbázisba szervezése. Az egyéni helyett a közösségi tudás megmentése és hozzáférhetôvé tételének megszervezése. Ez az az óriási kihívás, melynek meg kell felelni. Függetlenül attól, hogy milyen hordozón létezik a kulturális örökség, tárgyról, ingatlan örökség részérôl, néprajzi emlékrôl, fotóról, filmrôl, rádiójátékról, jelmezrôl, színpadképrôl, festményrôl, zenemûrôl, könyvrôl van-e szó, a kulturális örökséget könyvtári módszerekkel és eszközökkel fel kell tárni, le kell írni, hozzáférhetôvé kell tenni, be kell mutatni. Legyenek ezek évszázados emlékek, vagy napjainkban keletkezô közvagyon darabok. A közgyûjtemények jelesül a könyvtárak a társadalom tudásmegôrzés, kulturális közvagyon megôrzés, feltárás, bemutatás programjában mással nem pótolható kulcsszerepet töltenek be. Kaput nyitnak egy olyan világra, mely csak általuk tárható fel, általuk ismerhetô meg, általuk értelmezhetô. A könyvtárak titkokat tudnak és nagy bölcsességeket. A könyvtárosok titokgazdák. A titoktudók felelôsségével. Azzal a felelôsséggel, hogy titkaink csak akkor maradhatnak titkok, ha nem felejtjük el ôket, s ha idôben, a megfelelô pillanatban a megfelelôszeméllyel, a titok továbbvivôjével megosztjuk azokat. A titkoknak élniük kell. Most itt, önök elôtt kérem, adják tovább e felelôsségrôl szóló gondolataimat. Osszák meg a titkot maguk között. Terjesszék a küldetést, a könyvtárosság küldetésének nagy és szent titkát. Idegenként élni saját hazában, idegenként lenni az anyaországban, idegenben tudni testvéreinket, gyermekeinket, barátainkat, mindazokat, akik elmentek, mert menniük kellett, feldolgozhatatlan identitászavar. Óriási erô kell ahhoz, hogy az arcokon még megmaradhasson a mosoly, hogy újra és újra erôsebb legyen, lehessen a bizalom a napi politika tetteibôl következô valóságértelmezéstôl. Ezt az óriási erôt a titkok tudása adhatja. Volt már romlásunk 1658-ban, bujdosott Mikes messze Törökországban, csatát vesztett Bem, megéltük az elcsatolást, s azt is, hogy ennek ünnepét együtt köszöntse magyar és román, de adjon a világ bármi eseményeket, erônket ez ne törje meg, mert a templom tornya még áll, s most itt Illyefalván feladatainkról beszélhetünk. FEHÉR MIKLÓS Radványi Román Károly fametszete

31 Találkozás a Vajdasággal Újvidéktôl Szabadkán át Zentáig Kosztolányi verssorát parafrazálva hiszen ô is szabadkai állíthatom, hogy barátjaim is itt-ott, egyre többen. Úgy tapasztalom, hogy az információkeresô hólabda módszer érvényes a társadalmi kapcsolatok, baráti-kollegiális kötôdések gerjesztésére és erôsítésére is, mert a barátom barátja, lehet hogy az én barátom is lesz. Nagyon jót tett a könyvtárosok és könyvtárak kapcsolatának az 1990-es évek politikai változása. Az elmúlt rendszerben is volt nemzetközi kapcsolattartás az egyes országok könyvtárai között minisztériumi szinten, ám 90 után az alsóbb, megyei, városi könyvtárak szintjén is kialakulhatott, az egyéni kezdeményezések függvényévé vált. Ma már mi, határon túliak is résztvevôi lehetünk mind a központi pl. az OSZK szervezte találkozóknak, mind egyes megyei vagy városi könyvtárak rendezvényeinek. Szép példája a kapcsolattartásnak a Sárospataki Zrínyi Ilona Városi Könyvtár igazgatónôje, Halász Magdolna által már nyolcadik alkalommal megszervezett határon túli magyar és magyarul értô könyvtárosok találkozója. Az itt szövôdött ismeretségek, baráti szálak révén kaptunk meghívást és látogattunk el életünkben elôször a Vajdaságba. Nem kellett e meghíváshoz más csak az ötlet, hogy 1. Fülöp Géza Az információ címû könyvét ismerjék meg az Újvidéki Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom tanszékének hallgatói is (az ötlet gazdája Csáky S. Piroska tanárnô volt); 2. az ifjú újságíró hallgatók Újvidéken és Szabadkán kíváncsiak legyenek Mi az információ? Az információs forradalom címû elôadásra; 3. a Vajdasági Magyar Újságíró Egyesület összejövetelén a hallgatóság érdeklôdjön A kommunikációs zavarok témáról; 4. pontosan ebben az idôben szervezze meg Hajnal Jenô igazgató Zentán a Vajdasági Magyar Könyvtárosok 13. szakmai találkozóját és az összegyûlô kolléga három elôadást hallgasson meg : Digitálizálás a könyvtárban (Fülöp Géza), zetna webmagazin (Beszédes István zentai költô) és A helyismereti tevékenység sajátosságai egy többnemzetiségû régióban (Fülöp Mária); 5. az elôadás-találkozó sorozat idôpontjait igazítsa össze, anyagi hátterének fedezetét teremtse elô valaki a Magyar Szó Lapkiadó Vállalat, a Vajdasági Magyar Újságíró Egyesület, a Szabadkai és Újvidéki Újságíró-iskola, A Kapocs Könyvtári Csoport segítségével. E kedves szervezô nem volt más, mint a Magyar Szó mindenes üdvöskéje és könyvtárosa: Tóth Báthori Erzsébet, aki a vállalt feladatát hibamentesen oldotta meg. Erzsike vezetett a Magyar Szó szerkesztôségében, bepillantást engedve ennek az egyetlen magyar nyelvû vajdasági napilapnak dolgos napjaiba, ismertetett meg Stanyó Tóth Gizella újságírónôvel, aki meg tudja különböztetni a Búzát az ocsútól a Hét interjúja rovatában ezzel a címmel közölt beszélgetést Fülöp Gézával. A Magyar Szó elsô száma, Szabad Vajdaság címmel, december 24-én jelent meg Újvidéken. Kalapis Zoltán írta meg a történetét A Magyar Szó fél évszázada. Adalékok a jugoszláviai magyar napilap történetéhez címû monográfiájában, 1994-ben. A Magyar Szó közéleti napilapnak két könyvét is megkaptuk. A 270 lapnyi, tanulmánykötetnek beillô válogatás a lap vasárnapi számaiban ben a Sorskérdéseink címû rovatban megjelent írásokat, ez adja a 2003-ban kiadott kötet címét is. Közel száz szerzô gondolatait ismerhetjük meg az oktatásról, anyanyelvrôl, égetô politikai kérdésekrôl, kisebbségi jogokról, az autonómia kérdéseirôl stb. Molnár Gusztávval készített beszélgetést emelem ki: A Vajdaság modellértékû Erdély számára. Négy évszak a konyhában a címe, annak a 2002-es karácsonyi kiadványuknak, ami a Magyar Szó mellékletének népszerû receptpályázatára beérkezett családi receptekbôl készített válogatás. Az évszakokhoz igazodva ad ötleteket, hagyományos és számunkra pikáns, különleges ételek ismertetésével. Úgy tûnik, jó ötlet volt az olvasói receptekbôl összeállított elsô kötetük is, a Tarka receptek, amely már két kiadásban a vártnál sokkal több példányban fogyott el. Erzsike ismertetett meg az újvidéki Fórum Könyvkiadó szerkesztôjével, Németh Ferenccel, akinek érdeklôdése középpontjában most Ady Todor Manojlovic kapcsolata áll. Szívesen veszi a könyvtárosoktól kapható információáradatot ebben a témában. A Fórum kiadó a vajdasági írók könyvei mellett kiadja az ben alapított Híd címû irodalmi, mûvészeti folyóiratot, melynek fô- és felelôs szerkesztôje az irodalomtörténész, kritikus Bori Imre és a Létünket, Társadalom, tudomány, kultúra alcímmel Fehér Kálmán fôszerkesztésében. Jó lenne a Látó irodalmi színpadán e folyóiratok szerkesztôivel, szerzôivel is találkozni. 29

32 A Fórum két kiadványáról tennék itt említést a barátság és a szakma ürügyén. Csáky S. Piroska tanárnô bibliográfiái ezek: Vajdasági magyar könyvek, Példaértékû a szerkesztés, a tulajdonképpeni bibliográfia mellett tanulmány ismerteti a vajdasági magyar könyvkiadás történetét, fejlôdését, a nyomdákat, a könyvterjesztést. A Bori Imre-bibliográfia ( ), több mint 2400 tételt tartalmaz, a kortárs író, kritikus, irodalomtörténész, tanár, szerkesztô sokoldalú tevékenységét tükrözi. Termékeny író és elkötelezett bibliográfus irigylésre méltó találkozása ez a kötet. A kellemes élmények elborítanak. Utunkon a zavaros politikai hátteret kizárta szakmai érdeklôdésünk. Gondolatban visszatérek Zentára. Példás az a tudatos építkezés, a szó eredeti és átvitt értelmében, amit ott tapasztaltunk. Örömmel és büszkén mutatták be a Vajdasági Magyar Mûvelôdési Intézetet, a most épült székházat, amelyben összefonódik, és helyet kap az anyanyelvû tehetséggondozó oktatás, a felnôtt és ifjúsági mûvelôdés, a könyvtári tevékenység egyaránt. Szeretem azt a román közmondást, amely szerint: az ember szenteli meg a helyet. Mi mind ilyen emberekkel ismerkedtünk meg, de közülük is kiemelkedik Hajnal Jenô magiszter, akivel elôször még egy szentesi tanácskozáson találkoztunk. Hajnal Jenô a magyar könyvtárosokat összefogó Kapocs Könyvtári Csoport elnöke. Szervezi a szakmai továbbképzéseket, rendezvényeket; az igen tartalmas, mutatós, jól szerkesztett szakmai lap, a Vajdasági Könyvtári Hírlevél felelôs kiadója és szerkesztôje (a lap 1999 karácsonyától a www. kapocs.org.yu honlapon is olvasható), a Vajdasági Magyar Mûvelôdési Intézet és a zentai könyvtár igazgatója. Van tudása, ötlete, lelki és fizikai ereje, szervezô készsége a sok, kultúra- és magyarságközpontú feladat vállalásához és sikeres végrehajtásához. Benyomásom szerint, Hajnal Jenô olyan pozitív mintaképe lehet a kortárs könyvtáros társadalomnak, akit csupán követni kellene. Szabadkai látogatásunkat a szép idô mellett a barátság melege is beragyogta, hisz találkoztunk a Sárospatakról már ismert kedves Kunkin Zsuzsanna igazgatónôvel, aki a Városi Könyvtárat, kiadványaikat és a nagyon szép, barátságos városközpontot mutatta be. Érdeklôdéssel vettük birtokunkba Subotica, vagyis A szabadkai kiadványok bibliográfiája 3. kötetét, az ben megjelent monografikus kiadványokat tartalmazza, Kiss Gusztáv és két kollégája szerkesztésében. A betûrendbe szedett köteteket magába foglaló bibliográfiának személynév, cím-, kiadó- és nyomdai mellett szerb és magyar tárgymutatója is van. További kitartó munkát kívánunk a bibliográfia folytatásához, tudván, hogy a helyismereti kiadványok milyen fontosak a helyi értékek bemutatására. Megismerhettük a Vajdasági honismereti szemle alcímet viselô Bácsország címû folyóiratot. Történelmi, helytörténeti, etnográfiai tanulmányok egyaránt találhatók a lapban. A kezemben járt számok mindegyikében találtam erdélyi vonatkozású cikkeket is. Habár ez alkalommal Bábi Csaba topolyai könyvtáros barátunkkal nem találkozhattunk, de levelét és benne a minket érdekelhetô cikkek fénymásolatát megkaptuk. Figyelmessége révén olvashattuk Mezey Katalin írását, ami a Hídban jelent meg. Mezey Katalin szabadkai látogatása alkalmával Szabadka és Marosvásárhely építészeti rokonságát és szépségét veszi észre. Azt írja : Utánanéztem: Jakab Dezsô és Komor Marcell tervezte. Ôk építették a marosvásárhelyi városházát is, és az, amit mi lekicsinylôen szabadkai stílusnak hívtunk, magyar stílusra való tudatos törekvés. A magyar építészeti stílust Lechner Ödön teremtette meg, vagy akarta megteremteni, ugyanaz a Lechner Ödön, aki a szegedi és a kecskeméti városházát tervezte, akinek mûve a nagybecskereki vármegyeháza, és, láss csodát, a karlócai gimnázium ezerszer megcsodált épülete. Ezért mondom, hogy egy a világ. Mi is boldog örömmel hasonlítgattuk a szabadkai és marosvásárhelyi városházát. Az övék sokkal nagyobb, látszik jóval gazdagabbak voltak építése idején. Már láttuk a szegedi és kecskeméti városházát is, vajon remélhetjük-e, hogy a becskereki vármegyeházat és a karlócai gimnáziumot is megláthatjuk egyszer? Kicsi a világ. És egy írja Mezey Katalin. Mi is ezt éreztük. Még alkalmunk adódott két új barát, Gyarmati József újságíró és Báthori Erzsike kedves kíséretével kis városnézésre mennünk Újvidéken is. Egyaránt lenyûgözött a táj, a Duna két oldalán fekvô város szépsége, a péterváradi erôd nagysága és a közelmúlt háborús maradványainak szomorúsága. Ma már az idôjárás-jelentést sem tudom úgy megnézni, hogy ne figyelném meg a szabadkai és újvidéki hômérsékleteket, hogy ne gondolnék az ott élô barátainkra. Hisz összetartozunk, nem? FÜLÖP MÁRIA 30

33 Testvérvárosi konferencia Hatvanban Testvérvárosok könyvtári konferenciáját rendezték meg Hatvanban október között, A gyermekek és az ifjúság olvasási kultúrája címmel. A részvevôk Maassluis (Hollandia), Hatvan (Magyarország), valamint Kézdivásárhely könyvtáros és közmûvelôdési szakemberei voltak. További meghívottak: Horváth Tibor (nyugalmazott fôosztályvezetô, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum), Papp István (nyug. fôosztályvezetô-helyettes. Fôvárosi Szabó Ervin Könyvtár), a Bródy Sándor Megyei Könyvtár munkatársai, Hatvan vonzáskörzetében a községi könyvtárak vezetôi, Hatvanból az iskolai könyvtárosok, és az Ady Endre Könyvtár munkatársai. A konferencia Fehér Oszkár, Hatvan város alpolgármestere köszöntôjével kezdôdött, melyet a Gyermekrajzok a testvérvárosokból címû kiállítás megnyitása követett. Mint mindig, most is a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnázium rajzosztályos diákjainak rajzai aratták a legnagyobb sikert. Az elôadásokat hallgatva az volt az érzésem, mintha mindnyájan nem 2003-at írnánk, hanem három különbözô évtized könyvtári tevékenységét mutatnánk be. Legnagyobb meglepetést Maassluis városi könyvtárának vezetôje Wonter Van Heiningen szerzett elôadásával, de nemcsak nekem, hanem a hatvani kollegáknak is. Mivel a téma a gyermek és az ifjúság olvasási kultúrája volt, kiemelten foglalkozott az iskola és könyvtár szoros kapcsolatával. Már óvodás korban megkezdik a gyermekek korcsoportoknak megfelelô felkészítését a könyvtár-, és dokumentumhasználatra. Az elemi iskola ideje alatt (6-12 éves kor között) minden osztály beiratkozik a könyvtárba, tehát nem a gyermekek lesznek egyénileg könyvtári tagok, hanem egy-egy osztály közössége. Ha valamelyik gyermek könyvet szeretne kölcsönözni, az osztály kölcsönzô lapjára vezetik fel azt, a kikölcsönzött könyvekért pedig az iskola felel. Természetesen egyénileg is beiratkozhat a kisiskolás, de csak szülôvel, ebben az esetben a kikölcsönzött könyvekért a szülô felel. 12 éves korban mennek a gyerekek középiskolába, ettôl kezdve az egyéni beiratkozás a városi könyvtárba kötelezô. A beiratkozási díj 7 euró, melynek felét az iskola fizeti. Maassluisban a kötelezô könyvtárba járást az iskolák igazgatói a könyvtárvezetôvel közösen döntötték el. Azóta nem fogadnak el a pedagógusok olyan választ, hogy nem volt amibôl tanulni, házi feladatot írni. Sokak számára hihetetlen, hogy a feladatok megoldásához a pedagógusok korlátozták az internet használatát. Az ok nagyon egyszerû. Miután többször és egyre gyakrabban elôfordult, hogy a diákok a házi feladatok, dolgozatok elkészítéséhez csak az internet forrásait használták, és visszakérdezésnél nem tudták elmagyarázni, hogy mit írtak, úgy határoztak a pedagógusok, hogy a világháló korlátlan és ellenôrizhetetlen információforrásaiból csak az általuk megjelölt forrásokat lehet használni. Így a diákok a megadott internet-források mellett kénytelenek használni a kézikönyveket, könyvtári adatbázisokat. Amióta korlátozták az internet használatát, és kötelezôvé tették a könyvtári dokumentumok használatát, sokkal jobb tanulmányi eredményeket érnek el a diákok. Természetesen szabad idejükben a diákok annyit használják a hálót, amennyire idejük és belátásuk engedi. A kapcsolatot a városi könyvtárral minden iskolából kinevezett pedagógus tartja. Tájékoztatja a könyvtárat a tantervrôl, melyik osztály milyen témakört tanul. Ô jelenti be az osztályokat csoportos foglalkozásokra, könyvtári órák hallgatására. Nagy hangsúlyt fektetnek a könyvtári órákra, hisz a feladatok elvégzéséhez, tanuláshoz meg kell tanulni a könyvtár- és dokumentumhasználatot. Ha a könyvtáros akar valamit közölni az iskolával, a kapcsolattartó pedagógushoz fordul. Így naponta kommunikálnak, szoros kapcsolat van iskola és könyvtár közt. Az eddigiekbôl úgy gondolhatja a kedves olvasó, hogy bizony eléggé szigorú a maassluisi diákélet. Ezt kárpótolandó, hogy óriási szabadságuk van a szabadidô eltöltése terén. Például: gyermekek mondják meg, hogy milyen rendezvényeket szervezzenek a könyvtárban, vagy ha a könyvtárosok szervezni akarnak valamit, elôzôleg kikérik a gyermekek véleményét. A gyermekkönyvtárat is a gyerekek elképzelései alapján tervezték meg, a bútorok színét is ôk választották ki, így az egész gyermekkönyvtár a szivárvány színeiben pompázik, nincs két egyforma polc, asztal, szék. Rendezvényeikkel mindig arra törekednek, hogy az olvasás kerüljön elôtérbe. Minden évben van gyerekkönyvhét; évente megünneplik a legtöbbet olvasó gyermeket; öt hónapon át tartó olvasási verseny keretében kiválasztják az év legjobb gyermekkönyvét, a zsûri tagjai természetesen a gyerekek és minden évben kb. 300 gyerek vesz részt benne. Közösen ünnepelik meg a Karácsonyt, Húsvétot. Az elhunyt holland gyermekkönyv-íróknak saját napot neveznek ki, ekkor reggeltôl estig az illetô íróról emlékeznek, könyveibôl kiállítást mutatnak be. A hatvani könyvtárosok beszámolói fôleg a könyvtári órák fontosságáról, hasznosságáról szóltak. A könyvtári órák bemutatása a Városi Könyvtár gyermekrészlegén kezdôdött. Táltosmadár címmel 9-10 éves gyerekeknek tartott gyerekkönyvtári bemutató foglalkozást Kassa Andrásné. A bemutató órán a könyvtárban való eligazodást tanulták, játékosan. Például: minden gyereknek olyan szerzô könyvét kellett kikeresnie a polcról, aki vezetéknevének kezdôbetûje megegyezett a gyerek vezetéknevének kezdôbetûjével. A könyveket egymásnak be kellett hogy mutassák szerzô és cím alapján, majd kiválasztottak egy szerzôt (Kányádi Sándort), akirôl a Ki kicsoda? lexikont használva további adatokat tudhattak meg. Ezután minden gyerek hozzájutott egyegy Kányádi-kötethez, és egyéni feladatokat kapva megkezdôdött a könyvekben való eligazodás, keresés megtanulása. A feladatok elvégzése és kiértékelése után a könyvtáros felolvasta a Táltosmadár címû mesét, illetve közösen elénekelték a mese bevezetôjében levô népdalt. Meseolvasás végén elôre ki- 31

34 vágott mintadarabkákból mindenki elkészítette (hajtogatással és ragasztással) a Táltosmadarat, melyet emlékül hazavihettek. A könyvtári óra befejezése után a bemutató óra tapasztalatainak megbeszélésére, értékelésére került sor a könyvtáros kollegák között. Kassa Andrásné gyermekkönyvtár-vezetôtôl megtudtuk, hogy kétféle könyvtári órát szoktak tartani. Van, amikor csak a könyvtáros tartja, ekkor fôleg a könyvtárban való eligazodást, a különbözô dokumentumtípusok használatát tanulják meg a gyermekek. És van, amikor egy-egy téma megtanulása után a pedagógus a könyvtárban tartja meg az összefoglaló órát, melyben a könyvtáros besegít a témát felölelô kézikönyvek, a különbözô dokumentumtípusok bemutatásával. A bemutató órákat a pedagógusok kezdeményezik, nem a könyvtár. Szoros együttmûködés jellemzi itt is az iskolai és városi könyvtárat. A konferencia második napján iskolai könyvtárakban látogattunk el. Délelôtt a Kodály Zoltán Általános Iskolában (zeneiskola) könyvtári órát tartott Melykóné Tôzsér Judit könyvtáros. Az oktatás Zsolnai-módszer szerint folyik, tehát nagy hangsúlyt fektetnek az olvasásra, amellett, hogy az iskola zenei oktatásra szakosodott. A 13 éves gyerekek olyan szinten tájékozottak a könyvtári dokumentumok felosztásában, a tudományok rendszerezésében, a kutatómunka lépéseinek megtervezésében (dolgozatok elkészítése lépésekben), hogy soha nem lesz gondjuk összeállítani egy dolgozatot, az információk halmazából kiválasztani a legmegfelelôbbet. A Damjanich János Ipari Szakmunkásképzô Iskolában az igazgatónô elmondása szerint elsôsorban olyan gyerekek járnak, akiknek nem erôsségük a tanulás. Éppen ezért a diszlexiás és áldiszlexiás gyerekek aránya nagyon magas 30-35% (a világon 7-15%). Mivel a tanulás egyik feltétele az olvasás, ezért nagy hangsúly fektetnek a könyvtárhasználatra és a könyvtári órákra. A könyvtárban a házi olvasmányok példányban találhatók meg, és minden általuk oktatott szak alapirodalma, kézikönyve fellelhetô. Hogy azok a gyerekek is megszeressék a könyvet, olvasást, akiknek ez nem kedvelt idôtöltés, a könyvtárban lehet filmet nézni, zenét hallgatni, társas játékot játszani, internetezni, de csak a könyvtáros által kiválasztott témákban. Pl. gazdag választék van a természetfilmekbôl, amelyeket nagyon szívesen néznek, és ilyenkor könyvet is ajánlanak. Rendszeresen tartanak összefoglaló órát a pedagógusok. Tehát tudatos olvasásra nevelés folyik a szakközépiskolában is. A Bajza János Gimnázium könyvtárát, mely több mint dokumentumból áll, saját erôbôl hozták létre. Mivel könyvtárosi állása az iskolának nincs, egy tanári állást áldoztak fel. Ez az álláspont is igazolja, hogy tankönyv és könyvtár, iskola és könyvtár: kevés összetartozóbb fogalom van. Együtt alkotnak egészet amint azt Katsányi Sándor megfogalmazta. VÁNTSA JUDIT Az EMKE Monoki István díjazottja: Szabó Klára 32 Akkor élsz, ha másokért élsz hirdette Széchenyi. Azt gondolom, ez az üzenet sosem veszít idôszerûségébôl, mert újra és újra találkozunk emberekkel, akik ebben a szellemben élnek, tevékenykednek. Ilyen másokért élô ember Szabó Klára is, a szentegyházi városi könyvtár munkatársa. Tudását, tenni akarását a szellemi és erkölcsi építkezésre fordította, igazi értékeket teremtett, csodálatosan ötvözve önmagában a hivatásos könyvtárost és közéleti személyiséget. Kötelességének érezte részt vállalni a város kulturális életének fellendítésében, feladatának tekintette az irodalom megszerettetését, az olvasásra nevelést. Verskedvelô lévén harminc éven át szavalócsoportot mûködtetett, szavalóversenyeket szervezett különféle események, évfordulók kapcsán és részt vett a régió vetélkedôin zsûritagként vagy elnökként. Sikeres könyvbemutatók, teltházas író-olvasó találkozók szervezése fûzôdik nevéhez. Hetente megrendezte a Nôk óráját a kisváros asszonyai, lányai számára, minden találkozón más-más közérdekû témát beszéltek meg, hasznosan, kellemesen töltve a szabadidôt. Alapító tagja a 10 évvel ezelôtt alakult Baráti Társalgó Klubnak, mely mai napig heti rendszerességgel szervez elôadásokat, beszélgetéseket, vitákat különféle témákról, a természettudományoktól az irodalomig, mûvészettôl a néprajzig, igen tartalmas idôtöltést biztosítva a helyi közösség érdeklôdô tagjai számára. Tíz éve szerkesztôje a Szentegyházi Hírlapnak. A lap szerkesztése nem volt kis feladat, sokszor szembesültek érdektelenséggel, anyagi gondokkal, de nem adták fel. Ebben az erôfeszítésben hatalmas erôt adott Szabó Klára könyvtárosnô, aki nélkül már rég megbukott volna az egész. Ô az alapos, kiszámítható, ô volt a biztos pont... rengeteg új ötlet, javaslat származott tôle írja Haáz Sándor, a Gyermekfilharmónia Alapítvány elnöke a lap egyik számában. Szabó Klára A lap szerkesztése mellett mindent vállalt, ami a kulturális élet elômozdítását célozta vagy a helyi közösség elôrelépését szolgálta. Alelnöke a híres Gyermekfilharmónia Alapítvány kuratóriumának, tagja a szegedi központú Kárpát-medencei Közösség- és Településfejlesztôk Egyesületének, valamint a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének. Fáradozott a helyi turizmus felvirágoztatásán és több ízben segítette tévétársaságok munkáját helyismereti tudásával, értékes útbaigazításokat, információkat nyújtva a vidék földrajzi, néprajzi jellegzetességeit bemutatni kívánó filmekhez.

35 A város mûvelôdési életének szinte nélkülözhetetlen személyisége, nincs esemény, melybôl ki ne venné a részét, kezdve irodalmi, zenés rendezvények szervezésétôl, el egészen a városnapok megrendezéséig. Könyvtárosként sokat tett a városi könyvtár fellendítéséért, kapcsolatai révén tetemes külföldi könyvadományokhoz jutott az intézmény, az olvasók nem kis örömére. Az értékes adományok fölös példányaiból a szomszéd települések könyvtárai is részesültek. Minden erejével azon volt, hogy szélesítse a könyvtár közönségkapcsolatait, emelje az intézmény társadalmi rangját ben a könyvtár alapításának 50. évfordulója alkalmából egész hetes ünnepségsorozatot szervezett, könyvbemutatókat, szavalóversenyeket, elôadásokat, vetélkedôket. Szabó Klára 46 éve dolgozik a szentegyházi városi könyvtárban, odaadással, lelkesen. Fáradhatatlanul ôrzi, gyarapítja, rendszerezi és osztályozza könyvtára állományát, kölcsönzi a könyveket, szolgáltatja az információt, ajánlja az olvasmányt gyereknek, felnôttnek egyaránt, vezeti a napi statisztikát. Könyvtáros és nevelô egy személyben, mert finoman, szinte észrevétlenül állandóan nevel, alakítja az olvasók ízlését, ébresztgeti az érdeklôdést az igazi értékek iránt. Toldy Ferenc szavai jutnak e- szembe: Minden könyvtárnak két lényeges alkotórésze van, egy anyagi: a könyvek... s egy szellemi: a könyvtárnok. Ez ti. valóságos lelke, életereje minden bibliothékának. Szabó Klára ez a fajta könyvtáros, róla elmondható, hogy ô a Könyvtár Lelke... élete pedig szolgálat, a köz szolgálata, nap mint nap teszi, amit kell... nem hivalkodva, hangoskodva, hanem csendben, szerényen, alázattal, páratlan kitartással, hittel, hivatástudattal... ezért példaértékû számunkra. KOPACZ KATALIN Egyetemi könyvtáravató Csíkszeredán A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Egyetemi Könyvtára 2001 ôszén, a csíkszeredai karokon beindult oktatással kezdte el könyvtárszervezô tevékenységét. Az elmúlt évek alapozó munkájának eredményeként ma már több mint 25 ezer kötettel rendelkezik. Az intézmény amely tehát több mint két éve mûködik ünnepélyes felavatására ez év április 1-én került sor. Az ünnepségen megjelent jeles közéleti személyiségeket, írókat (akik a Pallas Akadémia Kiadó alapításának tízéves évfordulójához kapcsolódó rendezvényekre is jöttek) Balog László könyvtárigazgató köszöntötte, röviden bemutatva a könyvtárat is. Az apropót az avatóra az nyújtotta, hogy a közelmúltban adták át a használók részére a bölcsészettudományi olvasótermet, amely ausztráliai és amerikai magyarok támogatásával készült el. Miután Tamás József segédpüspök megáldotta az intézményt, dr. Lányi Szabolcs dékán mondott pohárköszöntôt, hangsúlyozva, hogy a minôségi oktatás elképzelhetetlen információs háttér, egyetemi könyvtár nélkül. Csedô Csaba, Csíkszereda polgármestere felelevenítette azokat az erôfeszítéseket, amelyek az egyetem és a könyvtár létrehozását megelôzték, s megköszönte a magyar kormány segítségét, támogatását, megemlítve, hogy a román oktatási minisztériumnak is részt kellene vállalnia az intézmény fenntartásában, ez garanciát jelentene a további fejlesztésekre. Markó Béla, az RMDSZ elnöke beszédének bevezetôjében utalt arra a sajátságos székely észjárásra, amely szerint elôször létre kell hozni valamit, ki kell próbálni, s ha az a próbát kiállta, akkor van jogosultsága az ünneplésnek. A könyvtáravatónak ezt tovább kell vinni, hiszen nem is olyan nagyon régen még sokan voltak szkeptikusok abban, hogy Székelyföldön lehet-e egyetemet mûködtetni. Azaz nem csak a hagyományokat kell ôrizni, ápolni, hanem újakat is kell alkotni, mert így tudunk a 21. század elvárásainak megfelelni. Az erdélyi magyar közgyûjteményeket egy folyamatosan égô alexandriai könyvtárhoz hasonlította. Így volt ez majdnem máig mondta, itt az idô, hogy eloltsuk a tüzet, s ne csak a borvizek, fenyvesek, balladák régiójaként tartsák számon a Székelyföldet. Ezután Kolumbán Gábor, korábbi megyei tanácselnök, az egyetem csíkszeredai karának kurátora kapott szót, aki kifejtette, hogy a könyvtáravatónak három üzenete van. Az elsô, hogy valami megváltozott Székelyföldön, nem ideiglenes dolgokat hoznak létre, a könyvtár elmozdíthatatlan, azt már nem viszik el máshová. A második: néhány éve maroknyi székely ember elhatározta, hogy porból sziklát fog csinálni, s a jövôbe vetett hittel és akarattal a térséget a perifériából a centrum irányába fogja mozdítani. Egyetem nélkül nincs regionális centrum, ezért is olyan fontos a könyvtáravatás. Harmadszorra pedig Csíkszeredának amellett, hogy jeles nyomdái, könyvkiadói stb. vannak más feladatokat is vállalnia kell ahhoz, hogy a régió központja fôvárossá legyen. Ezt követôen Egyed Ákos történelemprofesszort, akadémikust kérték fel arra, hogy szóljon néhány szót. A könyvtár nemcsak a tudás bölcsôje, továbbadója, de szimbólum is mondta. A Kolozsvári Egyetemi Könyvtár sem a miénk, de mégis a miénk említette meg akkor, amikor kifejtette, hogy Kolozsvárra is ráférne egy új egyetemi könyvtár. Nem tudják már az új beszerzéseket raktározni, bár az értékes családi iratanyagokat, könyvtárakat még átveszik. Reméli, lesz olyan hely, ahol ezek a gyûjtemények a közjót szolgálják. Kolumbán Gábor Csíkszereda regionális szerepkörét hangsúlyozó szavaira utalva pedig megemlítette, hogy Kolozsvárról nem szabad megfeledkezni: Kolozsvár olyan, mint a szabadságharcban a piski híd, s idézte Bem József kijelentését: Ha a híd elveszett, Erdély is elveszett! Azaz a régi könyvtárakat is fel kell újítani. A felemelô (és szellemes) megnyitóbeszédek, köszöntôk, s a Csíki Játékszín mûvészei által elôadott költemények meghallgatása után a jelenlévôk megtekintették a könyvtárat. Az intézmény alapterülete egyelôre háromszázötven négyzetméter (végleges kialakítását 2008-ra tervezik). A két társadalomtudományi (itt találhatók a mûszaki könyvek is) és bölcsészettudományi 33

36 34 olvasóteremben nyolcvanan tudnak helyet foglalni. Három számítógépen biztosítják az Internet és az elektronikus katalógus használatát. Az olvasótermekben a könyvek az ETO szerint vannak csoportosítva, ha a régebbi kiadványokat leemeljük, szinte mindegyikben találunk egy, az adományozóra utaló bejegyzést. Például: Adomány, A Pro Hungaris Alapítvány adománya a Sapientia EMTE Csíkszeredai Egyetemi Könyvtár számára. (Az állandó szöveget bélyegzôvel ütik be, s csak az adományozó nevét írják kézzel.) Említésre méltó, hogy a könyvtár olyan értékes adományokkal büszkélkedhet, mint Szent- Györgyi Albert, Jakli István, Fábián Ernô, André Kosztolányi hagyatéka. Arra, hogy a könyvtárban több könyvre, jegyzetre lenne szükség, utal a használati szabályzat is: az egy-öt példányban meglévô egyetemi jegyzetek pl. csak egy-három napig kölcsönözhetôk. Az olvasótermekben találhatók egyébként a folyóiratok, hírlapok, valamint a CD-ROM-ok, az audio- és videokazetták. Keretprogram március 14. Kolozsvári Fórum: a Jubileumi Rákóczi Évek meghirdetése. A Fórum egy történészekbôl álló szakbizottságot kért fel az eseménynaptár kidolgozására. Ennek elvégzését a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédô és Emlékhely Bizottság munkatársai vállalták. Emlékbizottság létrehozása belföldi és külföldi tagok bevonásával. Szakbizottság felállítása rendezvények, pályázatok és vetélkedôk megszervezésére. Együttmûködés kiépítése. Eseménynaptár 2003 A Rákóczi Jubileumi Évek megnyitója Történelmi színhelyek: Balázsfalva, Belényes, Bélfenyér, Bihardiószeg, Bonchida, Brád, Domahida, Kôvár, Kolozsvár, Máramarossziget, Nagybánya, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Szentbenedek, Székelyhíd, Szilágysomlyó, Torda, Vetés Partiumi Honismereti Találkozó elôadások, március 22. Partiumi nyitóünnepség tudományos ülésszak, templomi ünnep, május 10. A Rákóczi-szabadságharc vetélkedô az Ady Endre és a Szent László Gimnáziumokban Varadinum II. Rákóczi Ferenc nyomában emlékkirándulás: Nagyvárad Zsibó Hadad Szatmárnémeti Kismajtény Székelyhíd Bihar útvonalon, július 9. II. Rákóczi Ferenc nyomában emlékkirándulás a Bánságban, augusztus Rákóczi emlékmûsor Ábrám Sámuelné Sárközi Lídia összeállításában és vezetésével Szatmárnémeti, augusztus 30. IX. Partiumi Honismereti Konferencia Hegyközkovácsi, szeptember 5 7. Emlékezés a bélfenyéri csatára: emlékünnep a A könyvtárban amely hétfôtôl péntekig 9 13, valamint óra között tart nyitva (vizsgaidôszakban hosszabbított olvasótermi programmal mûködik) kilenc munkatárs (igazgató, informatikus, két szakkönyvtáros és négy segédkönyvtáros) dolgozik. Amikor további eredményes munkát kívánunk nekik, felidézzük még a könyvtári tájékoztatóban olvasható terveiket: célirányos állománybôvítés, a könyvtár nyilvános tereinek további kiépítése (médiatár, net-szoba, kutatószobák), a szolgáltatások körének bôvítése (könyvtárközi kölcsönzések, nem hagyományos dokumentumok video- és audio kazetták, DVD használatának biztosítása), integrált könyvtári rendszerhez való csatlakozás, több visszakeresési lehetôség biztosítása, rendezvények (könyvbemutatók, kiállítások) szervezése, jegyzetbolt mûködtetése. JUBILEUMI RÁKÓCZI ÉVEK ( ) Istennel a hazáért és a szabadságért ARATÓ ANTAL tenkei református templomban, kopjafa-avatás Bélfenyéren, november 2. Bihar a Rákóczi-szabadságharcban tudományos ülésszak, november 29. Pályázatok meghirdetése a szakbizottságok által megszabott témákban: 1. Képzômûvészeti pályázat festmény, grafika, kisplasztika, szobor, fotó, film. Eredményhirdetés ben. 2. Történelmi pályázat II. Rákóczi Ferenc szabadságharca, történelmi szerepe. Felnôtt és diák kategóriában Néprajzi pályázat mondák, legendák Rákócziról és a kurucokról. Felnôtt és diák kategóriában Drámapályázat A Rákóczi-szabadságharc és Erdély Történelmi színhelyek: Bihar, Beszterce, Feketehalom, Gyulafehérvár, Holdvilág, Kôvár, Nagyenyed, Sepsiszentgyörgy Brassó. Vetélkedô középiskolásoknak: A Nagyenyedi Református Kollégium diákjainak hôsies helytállása a Rákóczi-szabadságharcban, március 13. Emlékkirándulás: Borsi emlékünnep a fejedelem szülôházánál, március 28. X. Partiumi Honismereti Konferencia Szatmárhegy, szeptember Tudományos ülés Nagyváradon a Rákóczi-szabadságharccal kapcsolatos települések képviselôinek találkozása, október 16. Rákóczi a zenében hivatásos régizene együttesek felkérése, november Páskándi-darab bemutatója a váradi színházban, Koltay Gábor rendezésében, ôsszel 2005 A vezérlô fejedelem államszervezés Történelmi színhelyek: Medgyes, Zsibó, Szamosúj-

37 vár, Bethlen, Vice, Aranyosmeggyes. Toleráns valláspolitika vetélkedô egyházi iskolák között, május. Emlékkirándulás: Ónod Eger Szécsény (2 nap) emlékülés az egri várban, szeptember. Képzômûvészeti pályázat díjkiosztó ünnepsége kiállítás a pályamûvekbôl, október. Emlékülés Zilahon, esetleg Zsibón, november. Rákóczi zenei esték kuruc nóták tanulása az ifjúsággal, ôsszel Rákóczi mûvelôdéspolitikája Történelmi színhely: erdélyi országgyûlés Huszton Emlékülés Nagyváradon: Rákóczi mûvelôdési programjáról, május. Emlékkirándulás: Munkács Huszt (2 nap), szeptember. Történelmi pályázat díjkiosztó ünnepsége. Dolgozatok felolvasása, október A magyar nemzet egysége Történelmi színhelyek: Marosvásárhely, Kolozsvár, Székelykocsárd, Radnót, Arad. Emlékülés a marosvásárhelyi vártemplomban, emléktábla avatása a fejedelem beiktatásáról, április. Vetélkedô Rákóczi Erdélyben, május. Emlékkirándulás: Rákóczi útvonalán Erdélyben, szeptember. Néprajzi pályázat díjkiosztó ünnepsége. Dolgozatok felolvasása, október Érdekegyesítés és a társadalmi bázis megteremtése Történelmi színhelyek: Nagykároly, Görgényszentimre, Kolozsvár, Szászsebes. Emlékülés Nagykárolyban, február. Emlékkirándulás: Vaja Sárospatak Tokaj (2 nap) Emlékülés Sárospatakon, szeptember. Drámapályázat díjkiosztó ünnepsége, október. Szavalóverseny a kuruc kor költészete, november. Rákóczi zenei esték korabeli táncok ismertetése az ifjúság körében, ôsszel Rákóczi külpolitikája a szabadságharc megmentésére Történelmi színhely: erdélyi országgyûlés Huszton. Emlékülés, elôadások Nagyváradon, május. Emlékkirándulás: Zágon Mikes Kelemen nyomában. Közös rendezvény a Kriza János Néprajzi Társasággal, szeptember. Irodalmi mûsor és vetélkedô Mikes Kelemenrôl, november A kurucok üzenete a mához Történelmi színhely: Hadad. Emlékülés Kolozsváron EMKE, EMTE Sapientia Alapítvány (Egyed Ákos, Sipos Gábor, Magyari András, Csetri Elek), május/szeptember. Vetélkedô a Rákóczi életmûrôl, május. Szoboravatás helyét egy késôbbi idôpontban döntjük el A Rákóczi életmû értékelése Történelmi színhely: Salánk. Emlékülés Szatmárnémetiben közösen a helyi EMKÉ-vel, a Rákóczi Kollégiumban, koszorúzás a majtényi emlékmûnél, május. Emlékkirándulás: Rodostó, szeptember. Emlékülés Zágonban, október. Kiadói terv 1. Keretprogram + kronológia + pályázathirdetések, október. 2. A 2003-ban elhangzott elôadások, december. 3. Minden év végén az évi emlékülések anyagának kiadása. A könyvek megjelenésekor könyvbemutató. 4. Rákóczi breviárium, CD megjelentetése kuruc nótákkal, korabeli zenével, Egyéb feladatok: vándorzászló készíttetése 2003 végén, vagy 2004 elején, évente pályázatok készítése. Nagyvárad, november 15. Pályázati eredményhirdetés Május 17-én, a Varadinum ünnepségek keretében osztották ki A 20. század emlékezete, öröksége pályázat díjait a Református Püspöki Palota dísztermében. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Tempfli József püspök, Csûry István fôjegyezô, Mátyás Attila evangélikus lelkipásztor, Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar Megyei Szervezetének ügyvezetô elnöke. A pályázatra 39 dolgozat érkezett, 22 felnôtt és 17 diák kategóriában. A zsûri tagjai: Kupán Árpád, a zsûri elnöke, S. Németh Katalin, Borbély Gábor, Kordics Imre volt. Tekintettel a magas színvonalra, a zsûri a díjakat megkettôzte. A döntés értelmében a következô eredmény született: Felnôtt kategóriában: I. díj Pásztai Ottó (Nagyvárad): Mûkedvelô színjátszás Nagyváradon a két világháború között és Jósa Piroska (Nagyvárad): Emberi gyarlóságokkal Isten szolgálatában. Csernák Béla ( ); II. díj Puskel Péter (Arad): A Neuman-család szerepe Arad közéletében és Boros Ernô (Nagykároly): Gánáspuszta a felszámolt kulákfészek ; III. díj Dánielisz Endre (Nagyszalonta): A szalontai kaszinó története és Erdei János (Szilágysomlyó): Köröstárkány és Kisnyégerfalva 1919 áprilisában. A Bihari Napló különdíja Lakóné Hegyi Éva (Zilah): Múzeum alapítási törekvések a Szilágyságban. Oklevelet kaptak: Czégé Andrea (Nagyszalonta): Emlékek az 1956-os forradalomról; Szabó István (Ottomány): Szentmihályiné Szabó Mária; Major Miklós (Szilágynagyfalu): A kommunista (proletár) diktatúra évei egy szilágysági nagyközségben, a 20. század derekán ( ); Pávai Gyula (Arad): 35

38 Aradiak zarándoklása II. Rákóczi Ferenc hamvaihoz a századelôn (1902) ; Kovács Rozália (Érmihályfalva): Az iparosság története Érmihályfalván; Borsos Éva (Végvár): A 20. század emlékezete Végvár életében; Penkert Mihály (Székelyhíd Budapest): A Penkert-család története; Mandula Tibor (Szatmárnémeti): Adalékok Károlyi Sándor 1772-es Nagykároly-környéki sváb telepítésének elôzményeihez; Fazekas József (Zerind): Jeles elôdeink: Tabajdi Károly. A zerindi amnesztia; Debreceni L. Zoltán (Kapnikbánya): Kapnikbánya szülöttei; Farkas Gábor (Székelyhíd): Emlék az utókornak; Domokos Piroska (Szamoskrassó): Jelentôs személyek, családok településünk életében; Gábor Ferenc (Köröstárkány): Emlékmû és helytörténet; Baracsi Béla (Nagykároly): Deportáltak, hadifoglyok (nyomtatvány). Pályázaton kívül és Pohl Anton (Nagybánya): Hajszálgyökerek (verseskötet). Pályázaton kívül. Diák kategóriában: I. díj Tôkés Máté (Nagyvárad): Fekete-Körös-menti vérengzések (1918, 1944); II. díj Eszenyei Péter Béla (Nagyvárad): Az egyházépítô Sulyok István; III. díj Fodor Orsolya: A Nagyváradi 1-es sz. Magyar Baptista Gyülekezet élete a kommunizmus idején és Sajgó Bezgédi Norbert: Tolnay Tibor festômûvész. Oklevelet kaptak: Csatlós Róbert: Majlátfalva a megpróbált, de megis fentmaradt település; Molnár- Gál Sarolta: Cserkészélet; Farkas Piroska: A kisperegi református egyház és Kispereg község története; Marinet Imre: Szalacs múltja és jelene; Szabó Zsófia Tünde: Adorján várának, Szalárd községnek és református egyháza történetének rövid áttekintése; Györfi Tamás: Trianon az érzelmek és számok tükrében; Sarkadi Annamária: Holokauszt Nagyváradon; Kajó Brigitta: Dr. Károly Ireneus József; Rocska Nancy: A nagyváradi Szigligeti Színház; Balla Károly, Truczkai István, Sípos Zsolt: Nagyvárad ipari fejlôdése a 19. század végén és a 20. század elején; Várady Attila: A nagyváradi Bazilika, az újvárosi Szent László templom, illetve a Premontrei templom építésének története; Bittenbinder Brigitta: A 20. században épült és a rombolástól megmentett nagyváradi római katolikus templomok; Torontáli Balázs Roland: Az én hôsöm. A díjakat pénz- és könyvjutalmat Tempfli József püspök, Csûry István fôjegyzô és Dukrét Géza adták át. Ezután felolvasták a díjazott dolgozatokat. A rendezvényen több mint hatvanan vettek részt. A díjazást támogatta a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, a Varadinum Kuratóriuma és a Bihari Napló. D.G. A száz éve született Berei Soó Rezsô 36 A kétszeres Kossuth-díjas botanikus tudós, aki nem mellesleg(!) szuperbibliofil is volt, a Nagy-Küküllô partján fekvô Székely támad vára közelében, Székelyudvarhely szívében, a Bethlen utca jobb oldali során, mindjárt a Pákei Lajos tervei szerint épült impozáns unitárius templom után van egy szerény, földszintes családi ház, néhai id. berei Soó Rezsô ügyvéd családi portája, itt született augusztus 1-én berei Soó Rezsô, mert mind ô, mind édesapja elôszeretettel és büszkén viselték a berei predikátumot nemesi elônevet, a magyar flóra és vegetáció felülmúlhatatlan tudósa, aki azután életének 77. évében Budapesten hunyt el február 10-én. Két hét múlva, 25-én a korabeli rövid újsághír tanúsága szerint mély részvéttel kísérték utolsó útjára hétfôn a Farkasréti temetôben Soó Rezsô kétszeres Kossuth-díjas akadémikust, nyugalmazott egye- Bánszky Tamás fametszete temi tanárt pályatársai, tanítványai, tisztelôi és családtagjai. A ravatalnál Tigyi József Akadémikus, az MTA biológiai osztályának nevében méltatta az elhunyt tudós munkásságát, Jakucs Pál az MTA levelezô tagja, volt munkatársak és tanítványok nevében rótta le kegyeletét, míg a sírnál az Oktatási Minisztérium, Debrecen városa és a barátok nevében Bognár Rezsô akadémikus búcsúztatta Soó Rezsôt. (Népszabadság, február 26.) Számomra a florisztika nagy tudósának neve szorosan kötôdik legkedvesebb egyetemi profeszszorom, Csûrös István emlékéhez, aki a Bolyai Tudományegyetemen, amikor II. éves hallgató voltam a Természetrajz Kémia Karon az ô frissiben (1952) megjelent Fejlôdéstörténeti növényrendszertan címû tankönyve alapján vezetett be minket a scientia amabilis rejtelmeibe. És gyakorta ismétlôdô szakmai kirándulásaink alkalmával vissza-visszatért a nála alig 11 évvel idôsebb mentorára, akinek irányítása mellett írta és védte meg doktori disszertációját 1944-ben, amikor is a rövid magyar világ alatt Soó Rezsô a kolozsvári egyetem meghívott tanszékvezetô professzora és a Botanikus Kert igazgatója volt. Ilyenkor sokszor emlegette példaképének tekintett tanártársa sokoldalúságát, bibliofilia és képzômûvészetek iránti elkötelezettségét, gyûjtôszenvedélyét, értékes gyûjteményeit (a szakkönyveken

39 Radványi Román Károly fametszete kívül szépirodalmi ritkaságok, bélyeg, kisgrafika de más mûvészeti alkotások is) szép számmal fordultak elô ebben a választékos ízléssel felépített gyûjteményben. (A közelmúltban véletlenszerûen volt alkalmam Soó Zöld Margit festô- és grafikusmûvész lakásában rácsodálkozni két szép japán festményre, melyekrôl a mûvésznô csak úgy mellesleg megjegyez- te: Ezeket a Hokusai-képeket még a 40-es évek elején ajándékozta nekünk Attila unokabátyja, aki viszont nekem mármint Soó Attila analitikai kémiából laborvezetôm volt. Ugye milyen kicsi a világ szeptemberétôl aztán a Bolyai Tudományegyetem frissen kiállított diplomájával a zsebemben a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár rangon aluli dolgozója lettem, ugyanis a könyvraktárban vállaltam helyettesítéssel altiszti (azaz könyvkihordói) állást. Persze ez a státus csak néhány hónapig tartott, a következô év nyarától már végzettségemnek megfelelô beosztásban lettem elôbb könyvtáros, majd fôkönyvtáros, végül bibliográfus, s dolgoztam 1986-os betegnyugdíjaztatásomig abban a csodálatosan gazdag könyvtárban, legtovább a periodikus osztályon, a folyóiratok feldolgozásánál. Itt került a kezembe Billédi Ferencné Soó Rezsôvel készített interjúja: Könnyen, egyszerûen jusson mindenki a könyvekhez! a vérbeli bibliofil krédója a budapesti Könyvtáros címû szakfolyóirat 1979/11-es számából. Alighanem ez lehet a legutolsó vele készült interjú, mert három hónap múlva életútja befejezôdött. Ám munkásságának gyümölcsözô eredményei, egyebek között a lapot számláló igen rangos, és tökéletes nyilvántartással gondozott exlibris-gyûjteménye is tovább hat, amelyet még életében, 1969-ben nagylelkû gesztussal a Budapesti Iparmûvészeti Múzeumnak adományozott, a lapból álló duplum-anyagot pedig a keszthelyi Balaton Múzeum kapta, ezek tovább is töretlenül szolgálják közönségnevelô hivatásukat, gazdagítják az adományozóval egy hullámhosszon érzô/gondolkodó mai nemzedék tudatát. Eme rövid megemlékezés illusztrálására legkedvesebb cserelapjai közül kiválasztottunk mintegy tucatnyit, s hadd zárjuk azzal a megjegyzéssel, hogy akit behatóbban érdekel a gyûjtô önéletrajza, az Új Írás címû folyóirat májusi számában elolvashatja Inni az élet sokszínû borát címen megjelent emlékezô írását. Ajánlom hát a tisztelt olvasók figyelmébe ezt a rövid tudós-memoárt! GÁBOR DÉNES Menyhárt József fametszete Az emléktábla felhelyezése a szülôház falára 37

40 Tallózás a múltban Tizenhetedik századi magyar peregrinus diákok Európa-képe 38 A Nyugat-Európáról a magyarok körében kialakult képeket, elképzeléseket, hiedelmeket a korai modern korban jelentôs részben egy sajátos intézmény, a peregrinatio academica, azaz a külföldi egyetemjárás határozta meg. A külföldi egyetemeket járt diákok tapasztalatai nemcsak saját maguk, hanem egy jóval szélesebb közönség Európa-képét alakították. Családjaik és patrónusaik elvárták, hogy levelekben, útinaplókban számoljanak be benyomásaikról. Az így létrejövô utazási irodalom iránti egyre nagyobb érdeklôdést mutatja, hogy Szepsi Csombor Márton Europica varietas címû útleírása 1620-ban nyomtatásban is megjelenik. A magyar utazási irodalomnak ez az elsô nyomtatásban megjelent darabja, melynek megjelentetését szerzôje szerint az indokolja, hogy sokan az mi nemzetünk közül csak szintén cum proprio horizonte ítélik termináltatni ez világot, azt tudják, hogy a világnak mindjárt vége vagyon, ahol a facultas visiva meghatároztatik, célközönségét pedig kicsinyek, nagyok, ifjak és vének, férfiak, asszonyállatok, leányzók és gyermekek képezik. (Szepsi Csombor Márton: Europica varietas, in Összes Mûvei. Bp. Akadémiai , 371.) A peregrinatio academica, a külföldi egyetemjárás intézménye természetesen jóval régebbi keletû. A tizenhetedik századtól azonban az utazások jellege általában megváltozik, egyre nagyobb szerephez jut bennük az idegen országok, idegen népek mindennapi élete iránti kíváncsiság. Míg a középkorban a nem mindennapigyakorlati célú utazások modelljét a zarándoklat képezte, így az útleírásokban a kíváncsiság világi motivációja fölött a vallási motívumok domináltak, a reneszánszban az elôbbi kezd uralkodni. Ez jellemzi a tanulmányi célú utazásokat is. A peregrinusok ezért már nemcsak egyetemi városokat látogatnak, és hasznos tudásnak nemcsak az egyetemeken megszerzett tudást tekintik: az idegen országok, idegen népek erkölcseinek, szokásainak, mindennapi életének megfigyelése is fontossá válik. (Errôl bôvebben lásd Justin Stagl: A History of Curiosity. The Theory of Travel , Chur. Switzerland: Harwood Academic Publishers, 1995.) A peregrinusok érdeklôdési körének kitágulása mellett a korabeli utazók Európa-képét egy további tényezô is meghatározta. Az utazás, ideértve a külföldi egyetemjárást is, fontos mozzanata volt az ember élettörténetének, ezért szigorú szabályok vonatkoztak rá. Ezeket a szabályokat azonban nyugat-európai humanisták fogalmazták meg. A magyar peregrinus diákok Európaképe alakulásának egyik sajátossága tehát, hogy a megfigyelés elfogadott tárgyait, módjait, nézôpontjait és kritériumait a megfigyeltek jelölték ki. Az utazásra vonatkozó szabályrendszer egyik eleme az útikönyvek használata volt. Ez elsôsorban az itáliai utazásokra jellemzô, ahol az úgynevezett guidá -k, azaz kalauzok a középkor óta igen népszerûek voltak. Ezek a kalauzok kétféleképpen is befolyásolták a korabeli és a mai olvasó rendelkezésére álló útleírásokat, úti feljegyzéseket, leveleket, beszámolókat. Egyrészt az ezekben található információk egy része nem más, mint az itáliai útikönyvekbôl átvett sztereotípiák ismételgetése. (Vö. Jankovics József: A magyar peregrinusok Európa-képe. Ex Occidente, Balassi, Bp ) Ezért a szóban forgó források nem feltétlenül szolgáltatnak közvetlen információt arra nézvést, hogy milyen kép élt az illetô utazóban azokról a helyekrôl, amelyet meglátogatott (sôt talán meg sem látogatott, csak átvette az útikönyv leírását). Másrészt a peregrinus diákok gyakran feleslegesnek tartották az útikönyvekben amúgy is leírt látnivalók ismertetését. A korai modern kori peregrinációt utazáselméletek is szabályozták. Ezek legjelentôsebbike Justus Lipsius Epistola de peregrinatio italica (Levél az olaszországi peregrinációról) címû mûve (Anvers 1578), amely számos európai nyelven megjelent. Lipsius mûve számunkra azért is fontos, mert bizonyíthatóan hatott a korabeli magyar peregrinus diákok utazási szokásaira és útleírásaira. Forgách Mihály például 1587-ben Wittenbergben publikált traktátusa az utazásról Lipsius számos meglátását ismétli. Ezeknek az utazáselméleti traktátusoknak a megszületése és kinyomtatása egy már említett, szélesebb körû jelenséghez kapcsolódik: az utazás jól megtervezett, tudós vállalkozássá válik, amelyet tudós szabályok irányítanak. Lipsius és Forgách számára az utazás a dolce et utile (gyönyörködtetô és hasznos) klasszikus ideálját valósítja meg: mit lehet akár hasznosabbnak, akár gyönyörködtetôbbnek és emberhez inkább méltóbbnak nevezni és tekinteni, mint sok embert látni, velük ismeretséget kötni, körükhöz tartozni, s végtére barátságukba jutni? Amint ez a rövid idézet is mutatja, a peregrináció oktatási-nevelôdési céljai jóval szélesebbek, mint az akadémiákon elsajátítható, szigorú értelemben vett iskolai tudás megszerzése. Az idegen emberekkel és szokásokkal való ismerkedésnek szocializációs funkciói is vannak. Természetesen ez elsôsorban az arisztokratákra és a kíséretükben levô alumnus diákokra áll, akik

41 az akadémiák mellett körútjuk során a nyugati udvarokat is meglátogatják. A tanulás és szocializáció szempontjával egyenrangú azonban a gyönyörködtetés: kinek van olyan kemény, oly durva és mûveletlen szíve, hogy a tündöklô városok fekvésének, kiterjedésének, intézményeinek, szertartásainak, épületei elrendezésének, polgári szokásainak, életmódjának és öltözetének látványában ne lelne örömet, emlékében ne gyönyörködnék? (Forgách Mihály: Beszéd az utazásról és a dicsôségrôl. Ford. Kulcsár Péter, l. Kovács Sándor Iván, szerk.: Magyar utazási irodalom század. Bp ) Az arisztokraták általában nevelôk (praeceptorok) és/vagy szegény diákok (alumnusok) társaságában utaztak, és többnyire a peregrináció (úti) céljaira vonatkozó pontos utasításokkal indultak utnak. A peregrináció tehát elôre eltervezett és átgondolt vállalkozás volt, amint annak Lipsius és a korabeli humanista közvélemény szerint lennie kellett. A költségeket álló patrónusok vagy szülôk részletes beszámolókat vártak a pergrináció menetérôl, a diákok tapasztalatairól, a hírekrôl, érdekességekrôl, pletykákról. Ugyanakkor a levélírás mellett az útinapló vezetését is a peregrinus diák nevelôdése fontos eszközének tekintették. A tizenhetedik századi peregrinus diákok, és általuk közvetve a korabeli magyar társadalom Európa-képérôl különbözô forráscsoportok állnak rendelkezésünkre. Ezek közül a legfontosabb Szepsi Csombor Márton már említett Europica varietas címû, 1620-ban, Kassán megjelent mûve. A felsô-magyarországi, mezôvárosi származású szerzô munkája közötti külföldi egyetemlátogatása alatt szerzett tapasztalatait dolgozza fel, a peregrináció alatt vezetett útinaplójára támaszkodva. Szepsi peregrinácója a szegényebb diákok által választott útvonalat követte: elôbb Danckába (Gdanskba) ment (ide gyakorta gyalog utaztak a diákok), majd Hollandiába hajózott, a hajóút lévén sokkal olcsóbb, mint a szárazföldi, Bécsen átvezetô útvonal. Ez utóbbit inkább a fôúri peregrinusok választották. Szepsi leírásainak jelentôs része inkább tudós mûvekre, mint saját tapasztalataira támaszkodik, különösen az egyes országok földrajzi és történeti leírásai esetében. Sok olyan helyet is leírt, ahol ugyan nem járt, de amelyeket fontosnak tartott tárgyalni. Kora-modernkori peregrinus diákjaink másik csoportját a szegényebb származású alumnusok képezik. Ilyen az erdélyi Cseffei László, aki Bethlen Gábor fejedelem unokaöccsének, Bethlen Péternek volt útitársa. Erre a peregrinációra a fejedelem személyesen adott utasításokat. Bethlen Péter másik útitársa, az ugyancsak kisnemesi származású Pálóczi Horváth János. Ezeknek az alumnusoknak a levelei (Cseffeinek között édesanyjához, illetve Pálóczinak patrónusához, Bethlen Péter apjához, Bethlen Istvánhoz írott úti beszámolói) fontos forráscsoportot alkotnak: az úti levelekét. Ugyancsak patrónusához és útitársának, Teleki Pálnak édesanyjához, özv. Teleki Mihálynéhoz írta úti leveleit Zalányi Boldizsár. (Modern kiadásukat l. Binder Pál, szerk.: Utazások a régi Európában. Kriterion, Bukarest 1976.) Forrásaink harmadik csoportját az arisztokraták úti naplói és emlékiratai képezik, mint Haller Gábor naplója és Bethlen Gábor emlékiratai. Milyen kép rajzolódik ki a fentebbi szövegekbôl, mit találnak feljegyzésre méltónak, milyen nyelvi eszközeik vannak utazóinknak a korábban nem látottak kifejezésére? Míg a Magyarországra látogató nyugat-európai utazók legjellemzôbb tapasztalata, hogy nem találkoznak valódi városokkal (legalábbis saját mércéik szerint mérve nem), a magyar utazók visszatérô megjegyzései a nyugati városok léptékére vonatkoznak. Peregrinusaink a nyugat felé vezetô utat egy más léptékû világba való belépésként élik meg. A léptéket, a méreteket természetesen csak hasonlatokban tudják kifejezni, innen a számos hivatkozás a jól ismertre, a hazai városokra és épületekre. Szepsi Csombor Márton a londoni könyvesboltok nagy számát térbeli kiterjedésükkel próbálja érzékeltetni: a londoni Szent Pál kollégium körül mûködô könyvkereskedôk akkora helyet foglalnak el, mint Szeben városa. Párizsban viszont úgy tûnik, hogy a Szajna hídjai egész városokat hordoznak a hátukon: Ez három várost drága szép hidak foglalták egybe, némelyik hídon, nemkülönben, mint Londiniumban, egész városok vannak, de az csuda dolog, hogy csak fahíd némelyik, mégis oly nagy utcák vannak rajta (Szepsi i.m. 394). A párizsi királyi udvar méreteit pedig a következôképpen adja vissza: Mindazon faragott kôbôl építtetett ez az királyi udvar, és vagyon annyi helyen, mint Kassa bekerített városának fele. A fegyvertár a maga során belefoglal... annyi helyt, mint az egész Szatmár vára minden kerítésével (i. m. 398). A léptékek különbözôsége kifejezésének ez a módja nemcsak Szepsire jellemzô. Bethlen Miklós például azzal próbálja érzékeltetni a velencei fegyvertár méreteit, hogy Meggyeséhez és Szászsebeséhez hasonlítja. A méretek különbözôsége mennyiségi különbözôségekkel is együtt jár. Szepsi megjegyzi, hogy noha Hollandia olyan kicsi, hogy bárhol is állna meg az ember, egy nap alatt kijuthatna az országból, mégis harmincegy fallal kerített városa van, és ebbôl tizenhét nevezetes. Franciaországban is a városok sûrûségét jegyzi meg, mondván, hogy ember alig megyen egyik szép városkából ki, mindjárt kettôt s gyakorta hármat is meglát az ember (i.m. 392). A korabeli magyar útleírásokban igen gyakoriak a számszerûsített utalások, részben azért, mert számokkal próbálták kifejezni azokat a méreteket, amelyeket, úgy tûnik, másképpen nem tudtak érzékeltetni. A számok tehát itt nem annyira mennyiségeket fejeznek ki, mint a nagyság fogalmát. Többen is feljegyzik például a londoni templomok számát: Haller Gábor szerint százharmincöt, Pálóczi Horváth János szerint százhuszonkettô, ezerháromszáz pappal és püspökkel. A számok természetesen nem találnak, de nem is pontosságuk a lényeg, hanem a város méreteinek jelzése. Szepsi ezt egy másik számmal adja meg, szerinte a város akkora, hogy lakosai hetente százötven marhát és ezer juhot fogyasztanak el. Peregrinus diákok útleírásaiból természetesen nem hiányozhatnak az akadémiák leírásai sem, noha ezek sokkal kisebb helyet foglalnak el, mint azt a mai olvasó elvárhatná. A külföldi akadémiák 39

42 Amszterdam korabeli metszet 40 leírásainak visszatérô eleme megint csak ezek léptékére vonatkozik: a diáklétszám jóval nagyobbnak tûnik, mint amihez szokva voltak, a számok pedig, amelyeket megadnak, néhány ezertôl a tízezres nagyságrendig változnak. Pálóczi számára úgy tûnik, hogy az ókori görögök egész bölcsessége Londonba költözött, ezt bizonyítja szerinte a kollégiumi épületek nagy száma és szépsége. Az összehasonlítás azonban nem mindig a külföldi akadémiák számára kedvezô. Bethlen például azért kénytelen megtanulni Londonban angolul, mert pap, professzor is merô csigázásnak tartja, ha deákul kell beszélni (Bethlen Miklós Élete leírása magától l. Kemény János és Bethlen Miklós Mûvei. Bp ) A latintudás hiánya Szepsinek is feltûnik, ô azon lepôdik meg, hogy Londonban a mesteremberek nem beszélnek latinul: mindenekelôtte a népnek deáktalanságán csudálkoztam, mert három egész utcán kalmárok, szûcsök, szabók etc. közt felmenvén, sehol nem találtam egy embert, azki velem deákul tudott volna beszélni (Szepsi i. m. 384.) A felsô-magyarországi származású utazónak, akinek szülôföldjén a számos egymás mellett élô nyelv közül a latin számított a közös, mindenki által beszélt váltónyelvnek, ez természetesen meglepô. Ugyanúgy, ahogy például a szintén soknyelvû Bánságban a nyugati utazóknak tûnik fel, hogy a kocsmárosok is Ciceró nyelvén vitatkoznak. Az idegen népek mindennapi életének leírásai fontos szerephez jutnak a peregrinusok által ránk hagyott utazási irodalomban. A mindennapi életre szánt figyelem természetesen a kíváncsiságon kívül annak is betudható, hogy az idegen népek különbözôségével utazóink elôször az étel, ruházkodás és az általában a hazainál jóval magasabb árak terén szembesülnek. A peregrinusok egyik elsô alkalmazkodási kényszere és egyben másság-tapasztalata, hogy német (a korabeli magyar szóhasználat szerint ez gyakran jelent mindent, ami idegen) ruhába kell öltözniük, a korabeli magyar férfiviselet ugyanis annyira különbözik a nyugatabbra élôkétôl, hogy abban nem tudnának beilleszkedni új környezetükbe. Bethlen jegyzi fel például Velencében, hogy Látván, hogy sereggel gyûlt körülöttem a bámészkodó nép a magyar köntös miatt, francia köntösbe öltöztem (Bethlen i. m. 605). A mindennapi élet eme különbözôségének azonban a leírásokban nincs olyan pozitív értéktöltete, mint mondjuk az akadémiák nagyobb léptékének, ami, mint fentebb láttuk, azt a benyomást keltette, mintha az antik bölcsesség mind ezekben lenne megtalálható. Zalányi szerint a német ruházat kevésbé funkcionális, mint a magyar, amit egy anekdotával is szemléltet: A nyalkán öltözött pluderes németek közül néme- lyek csak azt is nyereségnek tartották, ha az szekérben kezeket a menténk alá tehették (Zalányi Boldizsár: Levelek Teleki Pál európai peregrinációjáról özv. Teleki Mihályné Vér Judithoz, szept. 28. l. Binder i. m. 142). Bethlen Miklós is arra panaszkodik, hogy a német ruhák nem elég melegek; ugyanakkor azt is elmeséli, hogy kis híján nyakát törte a német cipôk miatt, mert, nem lévén megszokva velük, megbotlott és leesett egy lépcsôfeljárón. Az ehhez hasonló epizódok többek puszta kitérôknél vagy érdekességeknél: metaforikusan arról is tanúskodnak, milyen mély különbségként élték meg a ruházkodás látszólag felszíni különbözôségét. A városok leírásában a már említett nagyságrendbeli különbségek mellett visszatérô elem a bennük élôk jóléte. Ezt persze az utazók elsôsorban abban tapasztalják meg, hogy a mindennapi élet jóval költségesebb, mint otthon. Étel tekintetében azonban tapasztalniuk kell, hogy ebben az idôszakban nyugaton az élelem jóval nagyobb gondot jelent, mit Kelet-Európában. A történettudomány ezt késôbb a földrész nyugati felének demográfiai növekedésével magyarázta. Utazóink is keresnek természetesen magyarázatokat: Szepsi szerint például Hollandiában a fának szûk volta miatt fôznek hetente csak kétszer, több napokon mind fôtt húst, mind pecsenyét hidegen eszik, ha pedig megmelegítik, bizony rosszabb lészen az íze, mert csak földbül s ganéjbul csinált fának tüzénél melegítik meg (Szepsi i.m. 373.) Bethlen is megjegyzi, hogy otthon még a szolgáinak sem kell olyan kenyeret enniük, mint neki Hollandiában: Kenyerünk háromféle volt; igen szép fehér francia zsemlye, de hosszúkán sütötték, majd olyan volt ennek az íze s a színe, mint az erdélyi szép fehér cipónak, de ez ritka s igen drága volt hanem a második rendbéli kenyérrel éltem. Búzakenyér volt, meglátszott, mert minthogy szitálatlan s lábbal dagasztva sütik, a három-négy darabba tört búzaszemet láttam s megettem. Erdélyben az olyat az asztali, vagy alábbvaló szolgám sem enné meg, de itt jó volt. Harmadik rendbéli kenyér Rossenbrot volt, és színére nézve mint a szederjes vagy fekete posztó, nehéz mint a só, tömött mint a szap-

43 pan. Ízét nem tudom, mert kóstoltam ugyan, és valami savanyú, sebes ízét érzettem, de soha reá nem szokhattam (Bethlen i. m. 576.) Ezek az utazási emlékek arról tanúskodnak, hogy a korszak peregrinációiban az oktatási célok mellett a kíváncsiság egyre fontosabbá válik, és az iskolai tudáson kívül a mindennapi életben szerezhetô tapasztalatok egyre nagyobb szerephez jutnak a nevelôdésben. A messzi földek mindennapi életének részletei és kuriózumai a kor folyamán fokozatosan egyre nagyobb szerephez jutnak, ezért úti feljegyzések, naplók, leveleik fontos forrásait képezik a korszak mindennapi élete és mentalitástörténete tanulmányozásának. Ezek a szövegek nemcsak arról beszélnek, amit az utazók láttak és leírtak, hanem otthoni világukról is, amelyet maguk mögött hagytak ugyan, de amely továbbra is összehasonlítási alapként szolgál számukra. És végül saját Európa-képünkrôl is beszélnek: az idézett leírások számos eleme mai sztereotípiáink között is fellelhetô. VINCZE HANNA ORSOLYA Az isteni bölts igazgatásnak titkos utairól Halotti prédikációk a 18. században A századi egyházi próza, különösképpen a halotti prédikáció nem annyira ismert és olvasott mûfaj, mint ugyanezen kor költészete. Az ember nem tudott a halál fogalmával megbarátkozni, s az eredendô bûn következményének gondolatától inkább távol tartja magát. Ezzel magyarázható, hogy könyvtárainkban elég nagy számban állnak feltáratlanul prédikációs kötetek. Magyarországon, hogy csak egy pár nevet említsek, Péter Katalin ötlete nyomán 1981-ben indul el Tarnai Andor pályázatával a század halotti prédikációinak kutatása, Kecskeméti Gábor pedig 1711-ig végezte el a halotti prédikációk bibliográfiai feltárását ( l.). Erdélyben azonban a nyomtatásban megjelent halotti prédikációkról nem született még részletes feltáró munka, kivéve az 1920-as évek elején a Kolozsvári halotti prédikációkat tartalmazó kis repertóriumot, valamint unitárius vonalon az ben Szegeden megjelent The Manuscripts of the unitarian Collage of Cluj/Kolozsvár, amely az Akadémiai Könyvtár kéziratait katalogizálja. Érdekes, hogy a század emberének, fontos volt, hogy az elhunyt végtisztességtételén elhangzott beszéd, prédikáció megjelenjen nyomtatásban, s ha nem is tudatosan, de örökségül az utókor számára, ellentétben századunk halottfelfogásával, ahol a hozzátartozók a legtöbb esetben még a temetésen elhangzott locusra sem emlékeznek, az elhunyt személye feledésbe merül, s az utókor számára a sírhelyeken megjelenô nevek üresen csengenek. Az alábbiakban sor kerül a fent említettek részletesebb magyarázatára is, pontosabban, hogy hogyan vált a halotti prédikáció és oráció közkedveltté a barokk kor végén és a felvilágosodás korában. Tonk Sándor ösztönzésére kezdtem foglalkozni a 18. század folyamán nyomtatásban megjelent halotti prédikációkkval, távlatilag egy repertórium elkészítése lenne a cél, az Erdélyben megjelent halotti prédikációkról. Kutatásom tárgyául a Marosvásárhelyi Teleki Könyvtár Teleki Bolyai állományában található kötetek szolgáltak. Kilenc kötet anyagát tekintettem át, és a benne levô halotti prédikációkról készítettem repertóriumot, amely csak kis része a Teleki Könyvtárban találhatóknak. Vizsgálataim ezekre a prédikációkra és az általam olvasott szakirodalomra támaszkodnak. A prédikációkat olvasva több mindenre derült fény. Elôször is arra, hogy halotti oratiót és halotti prédikációt nem akárki íratott. Az általam vizsgált kötetek egyikében sem találtam olyan prédikációt, amely közemberrôl szólt volna. Fôúri családok, grófok, bárók, nemesek engedhették csak meg ezt maguknak. A társadalom e rétegében is megoszlik a vélemény a pompás temetésrôl: Az pompás temetés / Csak pénz vesztegetés, / Szántszándékkal kár vallás (Beniczky Péter); Az illendô pompa nélkül való / temetség szamár-temetés és / Isten-átka (Hodászi Miklós l. Magyar 1988:8) E két idézet a vélemények különbözôségének szép példája. Elôfordul az is, hogy a báró vagy gróf nem ért egyet a pompás temetéssel, és végrendeletében szigorúan megtiltja ezt, azonban ezek a végrendeletek nem mindig talál- 41

44 42 tak halló fülekre, mivel a társadalmi elvárások megkövetelték a pompát. Ennek elmaradása szégyent jelentett az illetô családnak. Továbbá megismerkedünk a kor jeles személyiségeivel, egyházi és fôúri szinten egyaránt. A prédikátorok nagy többsége a püspökök, a fejedelem lelkészei, vagy a teológiai intézet tanárai közül kerültek ki, mivel tudott dolog, hogy Erdély egy jeles személyének, ahogy abban a korban mondták: földbe való eltétetésekor, a végtisztesség-tételre majdnem minden magyar fôúr megjelent. Formája szerint a prédikáció szónoki beszéd, hiszen a híveket akarja meggyôzni Isten országáról, és rá akarja beszélni ôket Krisztus követésére (Szálkáné 1998:220). A szónoki beszéd és prédikáció között bizonyos értelemben különbség van, mivel az igehirdetô nem szónok, hanem egy bibliai ige által Isten igéjének tolmácsolója, vagyis a prédikáció az üzenet korszerû értelmezése különbözô körülmények között, amelynek örök célja az Isten és az ember közötti közösségteremtés. Az igehirdetônek ezek szerint csak azt szabad hirdetnie, amit látott, hallott, megtapasztalt, ellenkezô esetben már nem prédikátor, hanem szónok szerepét tölti be. Az írásmagyarázat mellett más is volt a célja a prédikációknak, mégpedig valláserkölcsi, tanítási, hittérítési. A protestáns homiletikák szerint a prédikátor elsôdleges kötelessége a tanítás. Abraham Scultetus kimondja, hogy a tanítás a gyönyörködtetésnél is fontosabb. Ugyancsak Scultetus fejti ki homiletikájában, hogy a beszéd legyen egyszerû, közérthetô, de igényes és világos, ne térjen el a mindennapi szóhasználattól, hogy azt bárki megérthesse (Kecskeméti ). A korszak protestáns teológiája Heltai János szerint elsôsorban az ész, a ráció fogalomvilágán keresztül próbálta megragadni a hitigazságokat, mint ahogyan azt a kor szellemisége meg is követelte, különösképpen a század második felében, amikor a francia felvilágosodás eszméi Magyarországon is ismertté válnak, s az ember mindent a józan ész, a ráció ítélôszéke elé vet. Sörös Béla úgy vélekedett, hogy a protestantizmus fellépését követô idôszakban mind a temetési alkalomra írott prédikáció, mind annak nyomtatásban való megjelentetése tekintetében a hitújítók voltak a kezdeményezôk. Kezdetben a prédikációkat latinul írták, a latin a magasabb szintû hazai írásbeliség meghonosodott nyelve volt, és hivatalosan használt nyelve a mûveltebb rétegeknek. Ezen túl egy olyan irodalom nyelve is, amely fejlôdés-történetileg, tartalmilag, mûfajilag, formailag sok vonatkozásban elôkészítôje volt a magyar irodalomnak. Idôvel, ha meg is írták a prédikációt latinul, azt követôen magyarra is lefordították, s így a latin nyelvi fordulatok átörökítôdtek a magyar egyházi beszédbe. Az anyanyelven fogalmazott prédikációk a széles néprétegek megnyerésére irányultak (Tüskés 1995). A halotti prédikáció, a magyar retorika nélkülözhetetlen forrásanyaga. A halotti beszédek felépítése Hodászi Miklós a halotti prédikációk öt állandó tartalmi egységét nevezte meg: a prédikátor elôször az élôknek akart segíteni azzal, hogy megemlékezik a halálról, amely elkerülhetetlen része az ember életének; alkalmat nyújt a híveknek, hogy lélekben megerôsödjenek, beszél a boldog feltámadásról; a prédikáció feladata megvigasztalni a megszomorodottakat; a halott dicsérete, tetteinek ismertetése, hogy emléke fennmaradjon, másrészt, hogy az élôk példát vegyenek jó cselekedeteibôl; a halott tisztességes eltemetése. Ez a felosztás segít abban, hogy eligazodjunk a halotti prédikációk szerkezeti egységei között. Ezen kívül minden halotti prédikációnak van tanító része, amely kétféle lehet. Az egyik az, amikor a prédikátor arról szól, hogy a halál elkerülhetetlen. Szinte nincs is halotti prédikáció a 18. században, amelyben fel ne merülne ez a kérdés valamilyen módon. Egy 18. századi prédikátor ezt így fogalmazta meg: senki az halállal fel bomolhatatlan, és örökös frigyet nem köthet, senki el kerülhetetlen szükségétül fel nem szabadulhat vagy a halál senkitül uttyában meg nem retten, senkinek nem kedvez; sôt a koronás fejek is meg hajtyák elôtte magokat. A protestáns prédikáció szigorúan meghatározott szerkezetbe rendezôdik. Kecskeméti Gábor vizsgálatai során a következô részeket különítette el: textus, a contextus rövid meghatározása, a textus felosztása, a részek magyarázata, az ezekbôl levonható tudomány, a tanító, intô, feddô, cáfoló, vigasztaló részek, a conclusio, az alkalmaztatás, a genealogia, és a búcsúztatás. Az általam vizsgált 18. századi halotti prédikációk nagy többségének a felépítése megfelel a fent említett szerkezetnek. Idézet a Szentírásból Minden a prédikálást illetô protestáns kézikönyvben olvasható a figyelmeztetés, hogy a szónoknak a Bibliából, egyházatyáktól, protestáns szerzôktôl gyûjtött locusok gazdag tárházával kell rendelkeznie (Kecskeméti 1998: 79 80). Erasmus számára az exemplumhoz hasonlít, Melanchton szerint a locus minden tudomány legalapvetôbb fogalmait jelenti. Az is megfigyelhetô, hogy a lelkész olyan részt keres, amely segít abban, hogy az illetô bibliai személy vagy történet kapcsolatba hozható legyen az elhunyt személyével vagy életével, valamint vigasztalóul szolgáljon a gyászolóknak, illetve kifejezze az elhunyt személy belenyugvását az elmúlásba, abba, hogy Isten elszólította, az örök mezôkre hívta. Például: Aszszonyi-állat! Mit sírsz? János 20:15; Boldog ember az, a ki kisértetet szenved: mert minek-utánna megpróbáltatik, elvési az Életnek Koronáját, melyet igért az Ur az ôtet Szeretôknek! Jak.1:12; Tudom, hogy valamit Isten tselekeszik, a lészen örökké, ahoz semmi nem adattathatik, és abból semmi el-nem vétettethetik:

45 és az Isten ezt miveli e végre, hogy az emberek az ô Ortzáját rettegjék. Préd. 3:14; Várván vártam az Urat, és ô én hozzám tére, és meghalgatta az én kiáltásomat, és ki-vont engemet a rettenetes sárból, és sáros fertôbôl, és felállatá a Kö-sziklára az én Lábaimat, és megerössité az én Lépésimet (Szélvészes 1758). Elöljáró beszéd vagy Szent lecke, alapigével. Itt a prédikátor kitér arra, hogy a halál elkerülhetetlen, az ember a legváratlanabb pillanatokban kell, hogy szembenézzen vele. Ezért mindenkinek fel kell készülnie a halálra, el kell tudnia fogadni ezt az érthetetlen létállapotot, mert az elszólított, a kegyelmes Isten kebelén nyugszik. Többször fordul elô, hogy a prédikátor Isten cselekedeteinek nagyságát méltatja: Az Isten ugyan minden ô tselekedeteiben nagy és bölts, amely nagy hatalmát és böltseségét ki-mutatta A kiket életre akar hozni, azokat elöbb meg-öli, akiket fel akar magasztalni, azokat meg-alázza. Elôfordul az is, hogy a halállal tusakodó ember hangján szól a prédikátor: Nem csak az Isten az emberrel; hanem az ember az Istennel is gyakorta tusakodik. Tsudálatos itt a gyôzedelem, mert midön a test Isten ellen zúgolódik, s azt mondja, a mit mond vala ama gonosz Szolga: Uram tudtam, hogy kegyetlen vagy te, ki ott is aratsz, a hol nem vetettél.mát 25:24 Akkor az Isten minden bizonnyal gyôzedelmet vészen (Kovács 1731). Magyarázat, ebben a részben kerül sor egy bibliai személy életének részletes ismertetésére, akihez a késôbbiekben a prédikátor az elhunyt személyt, illetve annak életét hasonlítja. A magyarázat és az ezt követô tudomány a halotti prédikációk mondhatni legterjedelmesebb részei. Ezek a bibliai részekre felépített magyarázatok sok esetben valóságos Szentírás-kommenetárok formáját öltötték, mivel a prédikátor külföldön szerzett ismereteinek széles tárházát felhasználta gondolatainak kifejtésére. A prédikációkat olvasva az is kiderül, hogy a prédikátorok jól ismerték a retorika atyjainak mûveit, s ezen ismereteiket is megpróbálják alkalmazni. Cicero a következôket mondja a jó szónokról: A keresett eszményi szónok úgy beszél tehát, hogy egy és ugyanazon dologra több oldalról rávilágít, és megmarad, hoszszasan elidôzik egy-egy gondolatnál (Cicero 1987). Ugyanakkor az is nyomon követhetô, hogy az illetô prédikátor hol tanult, kik voltak a tanárai, kinek az iskolájába járt, az illetô kor Európája milyen eszméket próbált érvényesíteni abban az idôben. Így szólaltak meg a klasszicizmus korában, a Biblia jeles személyei mellett, az antik írók és az egyházatyák is: Ezen dolgot szépen világositják a régi írók, a kik között Minutius, Felix, Octavio, azt mondja: Midôn a Királyok magok kedveseit kegyesen tisztelnék, és azokat hóltak után a képekben szemlélni kívánnák szentséges dólgokká váltanak, a mellyek vigasztalásúl felvétetétve vóltanak. Még a nagy szentekrôl is Augustinus Libr. De vera Religione Cap azt irja: hogy szükség azokat tisztességgel illetni, de nem isteni tisztelettel imádni; ugyan ott igy szól: ne légyen minekünk vallásunk a meg-hóltakat Isteni tisztelettel tisztelni; mert ha kegyesen éltek-is, nem ugy tartattnak, hogy efféle tiszteletet keresnének (Szentkirályi 1732). Tudomány A protestáns prédikáció nem öncélú retorikai teljesítmény, hanem az adott textusban szilárd tanítások, koherens kifejtésére alkalmat találó tudományos érvelés (Kecskeméti 80). A református beszédnek forrása a Biblia, ha lehetne a prédikátor minden szavát onnan venné. Ez az eljárás a reformáció vissza a Szentíráshoz elvének a követésén alapszik. A szerzô kihangsúlyozza, hogy milyennek kell lennie az igazi keresztyénnek: E tudománynak alkalmatosságával hát... mindnyájan arra tanittatunk (1) hogy az efféle keserüségekben midön azt másként sem orvosolhatjuk Christiána patientiával, Keresztényhez illö békességes türéssel légyünk (2) Ne légyünk Isten ellen ollyan háládatlanok, hogy akkor szeressük tsak mikor minden dolgaink kedvünk szerint folynak. Intés a temetés egy olyan alkalom, ahol a hívek fogékonyabbak az elhangzottakra, ennek tudatában a prédikátor erkölcsi tanításokat, moralizáló részeket is beiktatott prédikációjába. Az ember azt érti meg mondja John Locke, amit érzékeivel tapasztal. A ki az Istennek itéletiröl akar itéletet tenni, meg-ójja magát felette az hirtelenkedéstül. Alkalmaztatás, vagyis az eddig elmondottaknak a halott életére alkalmazása, a halott dicsérete, amelyet másképp laudationak is neveznek. Az elmondottakat, a felsorolt bibliai személy pozitív tulajdonságait, átruházza az elhunytra, ezzel is magasztalva az illetô személyét: A mi illeti a szomorú alkalmaztatást: ez boldog emlékezetû Méltóságos Gróf urfit a mi nézi: Hogy régebb a Sz. Jákób tusakodék Istennel nem illik, hogy Sz. Jákóbbal vessem s hasonlítsam egybe; de ugyan tsak ez hitbeli Nagy Atyának nyomdokát követé ö is. Tusakodott az Isten-is vélle, hosszas sulyos kinos nyavalyák által; de ô is kész volt a viadalra, a kegyes buzgó óhajtásokat szakadatlanul lövöldözte mennyei Sz. Attyának szivére. A szájából ki-nem szakadt: Én Istenem! Én Istenem! hitinek szemeit függesztette az ö Idvezitôjére, kiáltotta s hívta segítségül: Én Istenem! Én idvezítôm! (Kovács b3). Hogy a család számára menynyire fontos volt az ôsök dicsérete, kitetszik abból a memorialéból, amelyben a temetéshez szükséges elôkészületek felsorolásának egyik pontja: Az genealogiárul idejín informalni az ki predicallani fog (Kecskeméti Nováky 21). A 18. századi prédikációk segítségével több esetben is felvázolható az elhunyt családfájának 43

46 44 egy részlete. Ily módon genealógiai vonatkozásban is sokatmondóak a prédikációk. Elôfordul, hogy új, addig nem ismert adatokra bukkanunk. A halotti prédikációk anyaga sok tekintetben gazdagítja a vizsgált korról való ismereteinket. Történeti, demográfiai és szociológiai vizsgálatra kerülhet sor a halálozás körülményeinek vizsgálata során. A történettudomány is fontos adatok birtokába juthat az elhunyt személyek életével foglalkozó részek segítségével. Megfigyelhetô, hogy a szónok mindig kedvezô színben mutatja be az elhunytat és családját. Jó példa erre Teleki Ádám ( ) halálára Tordai Sámuel: E világnak embereitöl megszabadított, és már az Isten ortzájának szemlélésében gyönyörködô Lelki Vitéz kezdetû prédikációja, amelybôl a következôket tudjuk meg: R. SZ. B. gróf Széki Teleki Pál és gróf Vajai Vay Kata gyermeke, 1703-ban született, a kolozsvári református kollégiumban tanult ben a hallei akadémián folytatja tanulmányait, megfordul Augustus lengyel király udvarában, és egy ideig VI. Károly udvarában is szolgál ben hazatér, 1728-ban feleségül veszi báró Wesselényi Zsuzsát (1729. szeptember 29-én), akivel tizenegy évet élt együtt. Hat gyerekük született, két Kata, Judit, Ádám, Susanna és Pál, akik közül ötön rövid idô leforgása alatt az örökkévalóságra költöztenek, pontosabban csak gróf széki Teleki Zsuzsánna asszony érte meg a felnôttkort, aki Méltóságos Liber Báro Jenöi Korda György Úr ô Excellentiája tökéletes hívségü élete párja lett ben meghal édesapja gróf széki Teleki Pál ban összeesküvéssel gyanúsítják a Rákóczi féle egyetértéssel vádolják, Bécsbe megy, ahol a Bétsi Felséges udvar elôtt ártatlanságát megbizonyította, és tanácsosi címmel tér vissza Erdélybe. Másodszor gróf Torotzkai Klárát vette feleségül, akitôl két gyermeke született, Ádám 1740-ben, aki királyi kamarás, Kôvár kapitánya valamint dobokai fôispán lett, és Kata, aki gróf kisrédei Rhédei Farkas úr szerelmes hites társa lett ben hadiszolgálatra jelentkezik, három lovassereget állít (300 lovas) saját költségén, ben kinevezik tábornoknak ban meghal második felesége ben ismét megnôsül, feleségül veszi Brezoitzai Horváth Susannát, kivel mind élete fogytáig tsendes és nyugodalmas életet élt. Vigasztalás vagyis Consolatio melynek során rokonokat, gyászolókat kell arról meggyôzni, hogy a halott lelke az örök mezôkre szállt, és csak teste halt meg. Nincs consolatio laudatio nélkül, mivel csak az a lélek hivattatik el, amely kiérdemelte cselekedetei, erkölcsi magatartása által az üdvôsséget. Így vígasztalja a prédikátor Halász Borbálát és gróf Teleki Sándort gyermekük, III. Teleki Sándor elvesztésekor: Oh Boldog Szülék! az Isten ô Felsége azoknak Lelkeiket azért bízta reátok, hogy jó neveléstek által azokat az Égre készítenétek Ôk a Mennyei Jerusálemnek lakossai, és az Isten gyôzedelmet vett Anyaszent egyházának tagjai; Oh, Gyermek nevelésnek örvendetes boldog vége! Én nem tudom, hát miért kivánnátok Kedves Feleitektôl inkább hallani szánakozó beszédeket, hogy nem mint szerentséltetéseket. Búcsú sok helyen megtalálható a búcsúztatás, amely önálló verses mûfaj. A halott elbúcsúzik a gyásznéptôl, közeli és távoli rokonoktól, szülôktôl, férjtôl, feleségtôl, gyermekektôl. Ezeket a verseket általában a kántor énekelte, de az is elôfordult, hogy a verset maga a lelkész írta, és ô is mondta el, amely halotti prédikációjának szerves része volt. Butsuzik minden jó-akaróitól, Attyafiaitól, Tselédeitöl, valakik mostani beteg Ágyában meglátogatták, vagy mellette hiven és únalom nélkül forgolódtanak, s vigyáztanak, kivánván Istentöl nékiek jóért jót, s szeretetért szeretetet. Látogassa meg Isten öket Mennyei kegyelmeivel, s minden szükséges ajándékaival (Zágoni 1758). Én kedves Szüléim, az Isten megáldjon Gondviseléstekért bö jutalmat adjon, Az Ur fényes napja rátok fel-virradjon, Vigasztalás nélkül soha-is ne hagyjon. Kedves Familiám, szépen virágozzál, Teleki s Betlen Ház az Urban lakozzál, Isten áldásiban örökké nyugodjál, Ki gyönyörüségem életemben valál Áldás minden istentiszteleti szertartást a prédikátor áldása követett és követ, amelyben Isten áldását kéri a jelenlevôkre, és arra, hogy ôrizze meg Isten a híveket a gonosztól, a tévelygésektôl. Végezetre minden Rendben lévö SZ. H. a kik ezen Kegyes Uri Férjfiat az ö Utolsó Tisztesség-tételének napján meg-tiszteltétek! Tiszteljen-meg Titeket is a Menynyei felség minden kellemetes Áldásaival, azt kívánnya Tinéktek: tiltson-el minden szomorú Szerentsétlenséget és keserves Casusokat ti töletek, végezetre pedig osztán tisztellyen-meg mind egyen egyen Titeket a Mennyei Bóldog Hazában való bémenetellel-is melly minden Földi Tisztességnél fokkal nagyobb Tisztesség lészen (Incze 1762). Légyen hát a Jézus hiven vezérlôje Én Atyám házának Kegyes örizöje A gyenge Tsemeték meg-erôsítôje A kegyes életre fel is nevelöje, Építse fel az Ur ez házat ö bennek, Szép Familiánknak diszes légyenek, Kedves Szüléimnek elöttek fénlyenek, Utolsó szavaim hozzátok végzödnek. (Szentkirályi 1732) Elôfordul, hogy ugyanazon személyhez írott prédikációk különbözô keltezésûek. Kecskeméti Gábor és Nováky Hajnalka a 17. századi halotti prédikációkról írott tanulmányukban részletesen kitérnek ennek okára: a fôrangú családok temetését hosszas elôkészületek elôzték meg, több esetben ideiglenes sírboltba helyezték a halottat, majd díszes menetben kísérték a temetés helyére, ez idô alatt több helységben hangzott el halotti beszéd. Volt olyan is, hogy egy év is eltelt az elhalálozás és a temetés ideje között. Jó példa erre a széki Teleki Katáról írt prédikációk: a. Tsernátoni W. Péter: Szél-vészes Tengeri Habok között mondattatott Imádság Széki Teleki Kata asszonyról kezdetû prédikációja Mindszent havának (október) 8-ik napján hangzott el, Gyalakután a templomban. b. Ajtai Mihály: Oratio Quum monimentum, aere perennius excellentissimae dum viveret heroinae Catherinae S.R.I.C. Teleki De Szék prédikáció 1759 március 4- én hangzott el. c. Zágoni A. András: Gyászos Koporsóbas Menö szomoru Ut Báró Lázár János Igen kedves Élete párjától Gróf Széki Teleki Kata aszszony ôexcellenciájától április 2-án, a Gyalakuti Palotán.

47 A halotti prédikációk értéke abban rejlik, hogy külön-külön mindegyik prédikáció egyedi és megismételhetetlen, pontosabban személyre szabott, egyszer elhangzó retorikai alkotás. Ezt az egyediséget a prédikátorok is felismerték, és törekedtek is arra, hogy bár szerkezeti felépítése a prédikációknak ismétlôdik, az elhangzottak során ismeretük tárházának gazdagságáról tegyenek bizonyságot. A nyomtatásban megjelenô prédikációkra a szerzôk nagy hangsúlyt fektettek, csiszolták, bôvítették a temetésen in idea szintjén elhangzott gondolatokat. Ezzel magyarázható a nyomtatott prédikációk terjedelmes volta. Nem tértem ki vizsgálataim során a prédikációk szerzôinek kilétére, az elhunytak életének részletes ismertetésére, az elhalálozás okaira, a genealógiai vonatkozásokról is csak érintôlegesen beszéltem, mivel ezek már más megközelítési lehetôségeket tárnak elénk. Az elmondottak során arra törekedtem, hogy a 21. század elején egy kevesek által ismert részét irodalmunknak emberközelbe hozzam, hogy rávilágítsak arra, hogy a sokak számára anakronisztikusnak tûnô szövegek ma is sokatmondóak és örökre szóló igazságokat fogalmaznak meg a naiv olvasó számára is. Részletek III. Teleki Sándor ( ) temetésén elhangzott halotti versekbôl Grófi Házhoz méltó, igazán Grófi Vér Kis Teleki Sándor! Hát nem mozog az ér Szívedben! Lám mondok melly bóldog a ki nyér Istentôl illy Fiat, kihez illy sok jó fér Serény, Okos, Nyájas, Elméje mint a tüz, Jámbor, engedelmes, s Szemérmes, mint a szüz, Istent félô, kegyes, kit kevélység nem üz! Illy sok Virtusokat öszve vallyon ki fûz? Ezekhez illö vólt mindenekben a Test, Látásra, Hallásra, eleven és nem rest, Ábrázatja piros, nem mint meg-aggott nest Ennél szebbet még a Jó Kép-iró sem fest. Setét gesztenye szín Haja lineára, Jött elé Márványnál simább homlokára, Két szemoldok ennek vólt irva alljára, Jól készült festékkel Szivárvány módjára (Szemerjai Demeter Dániel, Koll. Ads. És Orat. Tanítója) Micsoda e világ ki ne láthatná már? Látjátok az ember vele miképen jár, Ime a mit ma ád holnap attól el-zár, Ajándéka után jár mindenütt nagy kár. Harmadik Teleki Sándor Méltóságok! Ma téged gyászolnak sok szép Ifjuságok, Mert nem lehet benned többé vigasságok, El-menél közzülök, s van szomoruságok. Isten Akaratja meg-kellett hát lenni. Ez Angyalnak földröl Égbe kellett menni, Tettzett vólt Istennek, kevéssé le-tenni, Köztünk; Jaj! Hirtelen magához fel-venni. (Gid. Imreh Ferentz, Gramm. Tanítója) Változást nem szenved Isten Akaratja, Nem hibáz Tzéljában Ivét úgy forgatja; Ha egyszer a dolgot Mennyben feliratja, Sem élet sem Halál azt fel nem bonthatja. Meg-tettzik határán kis Sándor Éltének Isten Akaratja, Sátora Lelkének Mert bomlék hirtelen, Koporsót Testének Tsináltat, Jutalmat halál nyújt Hitének. (Erösdi Mihály, Koll. Alumn. És Metafis. Tanítója) A versek különböznek egymástól, van aki jellemrajzot készít az elhunytról, van aki méltatja rövid életének gazdagságát, van, aki az ember számára oly érthetetlen halál fogalmát próbálja megfogalmazni. Bár a kálvinista prédikátorok nyelvezete, stílusa mondatépítése látszólag racionális az ajánlásokban, a beszédek bevezetô és befejezô részeiben ôk is körmönfontabban fogalmaznak (Kecskeméti Nováky 1971:27. l.) Függelék Dolgozatom alapjául a Teleki család néhány tagjának elhunytakor keletkezett halotti prédikáció szolgált: Teleki Ádám (1769), Teleki Gábor (1729), Teleki III. Sándor (1767), Teleki József (1744), Teleki József (1729), Teleki Kata (1759), Teleki Klára (1729), Teleki Mihály (1761), Teleki Zsigmond (1729). Egypár halotti prédikáció a széki Teleki családról coll. 10 [BTB] Abats Márton: Emberi panaszolkodó reménység július 5. In A Jehovától buzgó könyörgéssel kéretett Méltóságos keresztyén, római birodalombéli született gróf széki Teleki III Sándor úrfi ônagysága Nyomt. Nagyenyeden [88]ff coll. 10 [BTB] Ajtai A. Mihály: Halotti magyar oratio július 5. In A Jehovától buzgó könyörgéssel kéretett Méltóságos keresztyén, római birodalombéli született gróf széki Teleki III Sándor úrfi ônagysága Nyomt. Nagyenyeden, Esztendôben. [88]ff coll. 10 [BTB] Ajtai Mihály: Oratio quum monumentum, aere perennius excelentissimae dum viveret heroinae Catherinae S. R. I. C. Teleki de Szék március 4. In Zágoni A. András: Gyászos koporsóra menô szomorú úr gyalakutai Lázár János úr élete párjától gróf széki Teleki Kata asszony ôexcelenciájától április 2. Nyomt. Szebenben, Sárdi Sámuel. [20]ff coll. 1 [BTB] coll. 4 [BTB] Bodoki József: Az igaznak hittel vitézkedô, és azzal gyôzedelmeskedô lelki vitézrôl való halotti tanítás néhai meltóságos gróf széki Teleki Ádám úrnak Kolozsvár, június 10. [12]ff coll. 4 [BTB] Borosnyai Lukáts János: Istentôl nyert jó feleségen való öröm, s attól megváláson való keserûség. In Zágoni A.András: Gyászos koporsóra menô szomorú úr gyalakutai Lázár János úr élete párjától gróf széki Teleki Kata asszony ôexcelenciájától április 2. Nyomt. Szebenben, Sárdi Sámuel. [20]ff coll. 10 [BTB] Borosnyai Nagy Zsigmond: A Jeremiás Szt. próféta siralmainak egy nevezetes szakasza Néhai méltóságos S. R. I. gróf széki Teleki III. Sándor Böjtelô havának [február] 13. napján. In A Jehovától buzgó könyörgéssel kéretett Méltóságos keresztyén, római birodalombéli született gróf széki Teleki III. Sándor úrfi ônagysága Nyomt. Nagyenye- 45

48 46 den, esztendôben. [88]ff coll. 10 [BTB] Deáki Filep Sámuel: Egy drága kövekkel tündöklô koronának eldölése [H. b. Teleki III Sándor felett]. In A Jehovától buzgó könyörgéssel kéretett Méltóságos keresztyén, római birodalombéli született gróf széki Teleki III Sándor úrfi ônagysága Nyomt. Nagyenyeden, esztendôben. [88]ff coll. 1[BTB] Deáki Filep Sámuel: Az Isten szent akaratjában magát megnyugtató, de pihenést óhajtó keresztyén ember néhai méltóságos született gróf széki Teleki Mihály úr ônagysága június 13. In Keserves szenvedésnek és békességes tûrésnek nevezetes példája, a magyar hazának és az Isten házának nagy ékessége, Romai szent birodalombéli született gróf néhai méltóságos széki Teleki Mihály úr ônagysága Kolozsvár, Nyomt. Páldi István, esztendôben [84]ff coll. 1[BTB] Dézsi H. István: Halotti prédikáció néhai méltóságos R. Szt. B. Született gróf negyedik és utolsó széki Teleki Mihály úr ônagyságának koporsóba lett betétettetésének tisztességtételére megkeseredett özvegyének méltóságos gróf Kendeffi Rákhel asszonynak és a méltóságos gróf atyafiaknak vigasztalásokra a gyéresi gyászos palotán Szt. Mihály havának [szeptember] 20. napján. In Keserves szenvedésnek és békességes tûrésnek nevezetes példája, a magyar hazának és az Isten házának nagy ékessége, Romai szent birodalombéli született gróf néhai méltóságos széki Teleki Mihály úr ônagysága Kolozsvár, Nyomt. Páldi István, esztendôben [84]ff coll. 10 [BTB] Ékes bokréta: Néhai gróf széki Teleki III. Sándor halála után kinyomtatott írásai. In: A Jehovától buzgó könyörgéssel kéretett Méltóságos keresztyén, római birodalombéli született gróf széki Teleki III. Sándor úrfi ônagysága Nyomt. Nagyenyeden, esztendôben. [88]ff coll. 10 [BTB] HALÁSZ Borbála: A méltóságos édesanya felette kedves fiával való beszéde holta után. In A Jehovától buzgó könyörgéssel kéretett Méltóságos keresztyén, római birodalombéli született gróf széki Teleki III. Sándor úrfi ônagysága... Nyomt. Nagyenyeden, esztendôben. [88]ff coll. 4 [BTB] Halotti tanítások: Néhai méltóságos széki Teleki Ádám úrnak. Kolozsvárott, a Ref. Coll. betûivel, [44]ff coll. 1[BTB] Incze István: Halotti orátio néhai méltóságos Rom. Szt. Bir. gróf, széki Teleki Mihály úr ônagyságának a gyéresi gyászos udvarháznál Szt. Iván havának [június] 13. napján. In Keserves szenvedésnek és békességes tûrésnek nevezetes példája, a magyar hazának és az Isten házának nagy ékessége, Romai szent birodalombéli született gróf néhai méltóságos széki Teleki Mihály úr ônagysága Kolozsvár, Nyomt. Páldi István, esztendôben.[84]ff coll. 8 [BTB] Jákobnak Józsefet óhajtó siralma, azaz néhai méltóságos R. Szt. B. gróf széki Teleki József úrfinak Kolozsvárott Nyomt. Szathmári Pap Sándor által, esztendôben T 334 coll. 8 Kamarási Pál: Aranyfejû, de sárlábon álló kép néhai méltóságos R. B. gróf széki Teleki József úr példájában. In: Kovács Mihály: Hathatos fegyver az Isten ostromló seregei ellen. [h. b: széki Teleki József felett]. [32]ff coll. 1[BTB] Keserves szenvedésnek és békességes tûrésnek nevezetes példája, a magyar hazának és az Isten házának nagy ékessége, Romai szent birodalombéli született gróf néhai méltóságos széki Teleki Mihály úr ônagysága Kolozsvár Nyomt. Páldi István, esztendôben. [84]ff T 334 coll. 8 Kovács Mihály: Hathatos fegyver az Isten ostromló seregei ellen. [h. b széki Teleki József felett]. [32]ff coll. 4 [BTB] Pataki Sámuel: Temetési oratio, Szt. Iván hav. [június] 10. napján. In: Halotti tanítások Néhai méltóságos széki Teleki Ádám úrnak Kolozsvárott, a Ref. Coll. betûivel, esztendôben. [44]ff T 334 coll. 8 Szathmári Pap Mihály: Isten szövetségeseinek sorsok. In Kovács Mihály: Hathatos fegyver az Isten ostromló seregei ellen. [h. b széki Teleki József felett]. [32]ff coll. 8 [BTB] Szathmári Pap Zsigmond: Hamar folyó világi életnek valóságos hosszúsága Szt. Jakab Havának [július] 5. napján. In: Jákobnak Józsefet óhajtó siralma, azaz néhai méltóságos R. SZT B. gróf széki Teleki József úrfinak Kolozsvárott Nyomt. Szathmári Pap Sándor, Esztendôben. Könyvészet NEMES ADÉL Cicero (1987): Válogatott mûvei. Európa Könyvkiadó Bp. Intze István (1762): Halotti Oratio néhai Méltóságos R. Sz. B. Gróf Széki Teleki Mihály úr Ö Nagyságának X. Kecskeméti Gábor (1998): Prédikáció, retorika, irodalomtörténet. Universitas Könyvkiadó Bp. Kecskeméti Gábor Nováky Hajnalka (1971): Magyar nyelvû halotti beszédek a XVII. századból. A MTA Irodalomtudományi Intézete. Bp. Kovács Mihály: Az isteni bölts igazgatásnak titkos utairól való értekezôdés Méltóságos Gróf Széki Teleki Sigmond áldott emlékezetû kisded Szt. Mihály havának 2-dik napján Szálkáné Gyapay Márta (1998): Gyakorlati retorika. Nemzeti Tankönyvkiadó Bp. Szélvészes Tengeri-Habok között mondattatott Imádság Széki Teleki Kata asszony ô Excellentiaja Mindszent havának 8- dik napján. Szentkirályi György (1732): Zokogó Panasz Méltóságos Ifiu Gróf Széki Teleki Gábor és Méltóságos Gróf Széki Teleki Klára Kisasszonykának meghalálozzásokkor Tordai Sámuel (1770): E világnak embereitöl megszabadított Lelki Vitéz, Néhai Méltóságos R. Sz. B Gróf Széki Teleki Ádám prédikációja alapján Tüskés Gábor Knapp Éva (1997): A XVII. századi elbeszélô egyházi irodalom európai kapcsolatai. Bp. Zágoni A. András (1758): Gyászos Koporsóra menö Szomoru Ur Gróf Széki Teleki Kata... meghidegedett

49 Árva Bethlen Kata könyve a nagyenyedi Bethlen Könyvtárban Árva Bethlen Kata személyes könyvtára a 18. századbeli Erdély egyik rendkívül értékes, de ugyanakkor szomorú sorsú könyvtára volt. A könyvtár rendkívülisége abban nyilvánult meg, hogy régi irodalmunk több értékes darabja csak Bethlen Kata könyvtárában volt fellelhetô. Könyvtáráról udvari papja, Bod Péter tesz említést Magyar Athénásában, könyveinek lajstromát is ô készítette el. A könyvek iránti érdeklôdését, valószínû második férje, gróf Teleki József keltette fel, aki maga is jelentôs könyvtárral rendelkezett. Gróf Bethlen Kata könyveit céltudatosan gyûjtötte, ebbôl kifolyólag korának számos tudós emberével állt kapcsolatban. Számára a könyv lelki szükség volt, így ezeket gondosan és szépen köttette. Összes könyvébe beletétette ex librisét: A.B. Bethlen Kata G. Teleki Jo sef Özvegye Könyvei közzül való, melynek segítségével a Bethlen Könyvtárban azonosítani tudtam eddigi ismereteim szerint könyvtárának egyetlen példányát. Könyvtára sorsa felôl Bethlen Kata két végrendeletében is rendelkezik. Az január 26-án, Fogarason keltezett szerint: mindenkor az volt a szándékom, hogy kevés magyar könyveim lévén, azok az én holtam után adassanak a nagyenyedi kolegyiom számára, minthogy kedves édes férjem G. Teleki Jósef is maga könyveit oda hagyván, tétessék az mellé. Én hozzám az én sulyas nyavajáim közöt érdemem felett atyafiságát mutató kedves öcsém uramat G. Teleki László uramat kérvén, hogy vegye keze alá azon feljebb irt könyveimet, hogy annál inkább is elhihessem, hogy az én rendelésem szerint oda adatodik. (Lásd Lukinich Imre, Köblös Zoltán: Gróf Bethlen Kata könyveinek katalógusa. Erdélyi Múzeum l.) Olthévízen, augusztus 18-án keltezett végrendeletében, könyvei sorsáról a következôket írja: Feles számú, magam szorgalmatosságával sok helyekrôl egybegyûjtött könyveim lévén, mind azokat is hagyom és adom a nagy-enyedi református Collegyiomnak, a minthogy nagyobb részint bé is adtam már, a mellyeket pedig az én halálomkor házamnál találtatnak (mivel a már általadott tékáim catalogusába a nevek ezen könyveknek fel is találtatnak) azokat is hagyom azon nagy-enyedi Collegyiomnak, s ezen rendelésem szerint akárki vegye kezeihez, küldje be önként az emlitett Collegyiomba mindjárt az én halálom után. (Lásd Simon Melinda Szabó Ágnes: Bethlen Kata könyvtárának rekonstrukciója. Szeged l.) Gróf Teleki József hosszú ideig volt a kollégium kurátora, könyveit Telekiána Théka néven helyezték a könyvtárba, míg felesége Bethlen Kata könyvtárát, amint Benkô Ferenc Parnasussi idôtöltés. Enyedi ritkaságok címû mûvébôl (Kolozsvár ) megtudjuk Magyarthéka néven: Az Ajtón belöl jobbkézre vagyon a Magyarthéka, melyen a n. b. e. R. Sz. B. Gróf Nagy Teleki Jósefné született Gróf Bethlen Kata Aszszony drága szép Ajándéka, egyenlô szép kötésekben, és a kegyes Jótevônek nevével megbélyegezve, melyeknek a számok ujjabakkal is szüntelen szaporitván ma már mintegy 520 darabokból áll. Benkô felsorol néhányat az itt található könyvek közül: Vizsolyi Biblia, 1590, Komjáti Benedek: Sz. Pál levelei, Krakkó, 1533, Székely István Kis Katekézise, 1538 stb. Az 1849-es események során a Bethlen Könyvtár szinte teljesen leégett, így Bethlen Kata Magyar tékája is odaveszett. Az újonnan megtalált, Bethlen Kata ex librisével ellátott könyv nem a fent említett adomány útján került a Bethlen Könyvtárba. Állományunk egyik értékes részét képezi a nagyenyedi minorita rendház gyûjteménye (1130 címmel), amely az államosítás után került a Bethlen Könyvtár tulajdonába. Ennek az állománynak a feldolgozása során került elô a Sopronyi piros tyukmony, mellyben a római apostoli pápisták igaz öröme, és reménsége bé-rekeszttetnek. Az az: Fejtegetô valóságok, mellyeket 1718-ban Nemes Soprony városa catholikusok pápista rendeitôl német nyelven világosságra adattak Bétsben, nemzetünk kedvéért pedig 1719-ben magyarra fordittattak Tudniillik: Egy új Jubilaeomi öröm Ének ellen, melly a Lutherános Vallás 200-dik esztendeje Jubilaeumos Innepe napján, a Sopronyi Ekklesia imádságos Házában, Német élô nyelvvel, 1717-ben Mind Szent Havának 31-dik napján énekeltetett, és Ratisbonaban ki-is nyomtattatott, Kassán, az Akadémiai Betükkel, 1719 címû könyv (MIN 562. jelzettel). A címlapot követô oldalon található egy Ajánló levél. Tisztelendô vicze-esperest plébánus patronus uramnak címezve, Anonymus által aláírva, ezt követi A 47

50 joszivü olvasohoz. A Német Könyvetskével. címmel egy elôszó. A könyv tartalma három fejezetre, versre van osztva, ezek további alfejezetekre, Apostoli Római Pápista Fejtegetô Valóságra, melyek sorszámmal vannak ellátva. Az Elsô vers. Két száz Esztendôs-é Luthernek vallássa? Nem. Isten igéjén mert ô fenn állása, Profétáknak, s Apostoloknak irásán, Régi épület hát ezek tanitássán. nyolc alfejezetre, azaz Pápista fejtegetô valóságra van osztva. A Második vers. Szeglet kôved Kristus, avasd jól elmédben Kathekismus része hat, mit látsz újat benne? A tiz parancsolat a régi. Mi Atyánkkal, Apostoli Hit itt, a régi kúlcsokkal. hat Fejtegetô Valóságot tartalmaz. A Harmadik vers. A Keresztség régi, s az Ur Vacsorája, Szám szerént is nálunk régi Hit Sommája: Nyugodgyon hát bátran lelked esmerete, Bibliával mert egy idôs Luther Hite. Két Fejtegetô Valóságot foglal magába ban német nyelven Sopronban megjelent könyvet fontosnak tartották magyarra lefordítani annak minden titkos értelmével, hogy kedves Nemzetünkben is világosságra juthasson. Bethlen Kata könyvtáráról két katalógus maradt fenn, mindkettôt Bod Péter készítette: az ben Halmágyi István kérésére Magyarigenben kidolgozott katalógus címe Magyar Bibliotéka, míg az 1747-ben összeállítotté pedig Árva Bethlen Kata, széki Teleki Jo sef özvegye könyveinek laistroma. A Magyar Bibliotéka kiváltképpen pedig teológiára tartozó magyar könyveknek listájok (Gróf Bethlen Kata magyar könyvtárának lajstroma. Erdélyi Múzeum l.), a Sopronyi piros tyukmony ebben a katalógusban van feljegyezve. RÁCZ EMESE A bonchidai Bánffy-kastély egykori kéziratgyûjteménye 48 Erdély egyik történelmi családja, a losonczi Bánffy família tagjai között igen sok volt a szenvedélyes gyûjtô. A bonchidai kastélyt birtokló grófi ágból Bánffy Dénesné teleaggatta a falakat festményekkel. Sok szép és mûvészi portré függött Barabás Miklós alkotásaiból is. Mások a réz-, acél- és fametszet gyûjtemény gyarapításában lelték örömüket. Erdély változatos történelmére a régi páncélok, finom mûvû fegyverek emlékeztettek. A gazdagságot jelképezték a nemzedékrôl nemzedékre öröklôdött családi ékszerek, ötvöstárgyak, kupák, serlegek, ezüst étkészletek és más iparmûvészeti emlékek. Bánffy György gubernátor csodálatos csillárok, bútorremekek, márkás bécsi és halicsi porcelánok között élte életét. A gyûjtôszenvedély fiától, a mûvészi vénájú Bánffy Miklóstól sem volt idegen. Nemcsak az örökségképpen rámaradt méteres sakkfigurákra vigyázott féltô gonddal, de tovább gyarapította elôdei könyvtárát és kéziratgyûjteményét is. Az egyik bástyában volt a dolgozószobája és a modern könyvtár, a másikban a régi könyvtár a kézirat- és a metszetgyûjteménnyel október 13-án a visszavonuló németek felgyújtották a kastélyt. Felbecsülhetetlen értékek pusztultak el, egy részét a németek vitték magukkal, a maradékon a helybeliek osztoztak. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiküldöttei Kelemen Lajos levéltáros, ny. fôigazgató és Köpeczi Sebestyén József heraldikus, az Egyetemi Könyvtár tisztviselôje december 10-én próbálkoztak elôször a mentéssel. Egy ládányi és háromzsáknyi levéltári anyagot helyeztek biztonságba, majd késôbb még 12 zsákra való régi iratot és könyvet. (A helybeli, nem hivatalos kincskeresôk elôttük már kétszekérnyi levéltári anyagot belehánytak a Szamos malomárkába.) Nem tudjuk, hogy milyen anyagot sikerült bementeni a kolozsvári levéltárba, mert az EME anyaga rendezetlenség okán még a mai napig sem kutatható. Egyelôre a most közreadandó sovány kis összeírás áll rendelkezésünkre, melyet Szabó Károly kolozsvári történész, bibliográfus, egyetemi tanár állított össze 1879-ben, a bonchidai Bánffy-kastélyban átnézett kéziratkötetek alapján. Ez a néhány oldalas felsorolás adhat vázlatos képet arról, milyen jelentôs mûvelôdéstörténeti értékek voltak a kastély egykori gazdái birtokában. A szerencsésen megmaradt kigyûjtést Budapesten, a MTA Kézirattárában ôrzik, az Ms 5086/3-4. jelzet alatt. SAS PÉTER (Gr. Bánfi codexben) tudósok levelei Gyulai Pál Sqarcialupusnak febr l. Báthori István Sqarcialupusnak febr l. Kassai Dávid Zsigmond (+1586) Kovacsóczihoz Kassai Dávid Zsigmond (+1586) Kovacsóczihoz Blandrata levele Bát.[hory] Istvánhoz oct Deesi János Hunyadi Ferenczhez aug Hunyadi Ferencz Deesihez s. d. Hunyadi Ferencz Deesihez s. d Aszalai Mátyás Hunyadi Ferenczhez s. a l. Aszalai Mátyás Gyulafi Lestyánhoz s. a l. Morsfin Jakab Bucellihez Gy[ula]f[ehér]vár apr Csáktornyai Mátyás Gyulafi L[estyán]hoz marz. 2. Csáktornyai Mátyás Gyulafi L[estyán]hoz dec Slik Hunyadi Ferenczhez 179. l. Jordanus Joh.[annes] Berzeviczi Márton erd.[élyi] cons[iliarius]hoz 181. l. Laskai János Henrik Sándorhoz marz

51 Laskai János Henrik Sándorhoz s. d Szamosközi Tordai Istvánhoz jan l. Hunyadi Ferencz a pápához s. d l. Hunyadi Ferencz a bíbornokhoz s. d l. Kivonata a bonczidai könyvtárban lévô kéziratkötetnek aug. 16. Báthori Zsigm.[ond] propositiója a kolozsvári országgyûléshez 1. l Szt. Egyed napi orsz[á]gy[ûlé]s. végzései. Gy[ula]f[ehér]várt. 7. l sept. 16. Kaza Kelemen folyamodása a cs.[ászári] biztosokhoz 18. l marz. 15. Juramentum Joannis Géczi gubernatoris 19. l dec. 13. Gyulafi Lestyán feljegyzése secretariusi fizetésérôl 20. l jún. 18. Henrik lengyel király búcsúzó levele Krakkóból 20. l febr. 19. Gyulai Pál Abafájáról Squarcialupusnak 23. l febr. 3. Nepomoliczvár. Báthori Ist.[ván] l.[engyel] k[irá]ly. Squarcialupusnak 25. l dec. A Commissariusok felelete az erd.[élyi] rendek kívánataira 25. l oct. 30. Varsó. Blandrata levele az erd.[élyi] fejedelemhez 29. l. s. d. Kassai Dávid Zsigmond Kovacsóczi Farkas cancellárhoz jegyz. (meghalt K. Dávid Zs.[igmond] barátunk Gy[ula]f[ehér]várt. pestisben) 35. l. s. d. Kassai Dávid Zsigmond Kovacsóczi Farkas cancellárhoz 37. l. s. d. Kassai Dávid Zsigmond Kovacsóczi Farkas cancellárhoz 38. l nov. 28. Gy[ula]f[ehér]vár. Mihály vajda a székelyek szabadságát helyreállítja 44. l febr. 18. Gyulafi Lestyán beszéde a lengyel or- [szá]ggy[ûlé]sen 48. l febr. 1. Krakkó. Joó János personalis levele Báth.[ory] Zsigm[ond]hoz 54. l. s. d. A svéd követ beszéde a lengyel országgyûlésen 56. l aug. 4. Kovacsóczi Zsigm[ond] erd[élyi] cancellár beszéde a l[e]n[gyel] rendekhez 74.l. s. d. Erd.[élyi] fejedelem levele Báth.[ory] István lengy.[el] k[irá]ly. özvegyéhez 74. l. s. d. Erd.[élyi] fejedelem levele a lengyel fôcancellárhoz 87. l máj. 10. Gyulafi Lestyán beszéde a lengyel fôcancellárhoz. Gyulafi Lestyán saját magyar nyelvû jegyzetével. 88. l máj. 10. Gyulafi Lestyán beszéde a lengyel fôcancellárhoz. Gyulafi L.[estyán] magyar jegyzetével 91. l apr. 18. Gyulafi Lestyán beszéde a lengyel fôcancellárhoz 94. l apr. 2. Gy[ula]f[ehér]vár. Báthori Zs.[igmond] levele Zamojski l[e]n[gyel] cancellárhoz 103. l. (1592.?) Gyulafi Lestyán beszéde a l[e]n[gyel] cancellárhoz 103. l febr. 12. Gy[ula]f[ehér]vár. Báth.[ory] Zsigm.[ond] levele u.[gyan] ahoz 109. l jan. 29. A l[e]n[gyel] cancellár levele Báth.[ory] Zs.[igmond] fejedelemhez 110. l jan. 18. Krakkó. Gyulafi Lestyán lev.[ele] a lengy.[el] cancellárhoz 110. l apr. 7. Gy[ula]f[ehér]vár. Báth.[ory] Zs.[igmond] levele a lengyel királyhoz 111. l jan. 21. III. Zsigmond l[e]n[gyel] k[irá]ly levele B.[áthory] Zsigmondhoz 112. l marz. 9. Gy[ula]f[ehér]vár. Gyulafi Lestyán lev.[ele] a lengy.[el] cancellárhoz 113. l sept. 1. Gy[ula]f[ehér]vár. Báth.[ory] Zsigm.[ond] lev.[ele] a lengy.[el] királyhoz 114. l nov. 1. Varsó. III. Zsigm.[ond] l.[engyel] k[irá]ly. Báth.[ory] Zsigmondhoz 115. l nov. 3. Varsó. Tarnovszky János Báth.[ory] Zsigmondhoz 116. l oct. 31. Varsó. Nicolaus de Bucellis Báthori Zsigmondh.[oz] 116. l. Gyulafi Lestyán Latin gyászversei Báth.[ory] Istv.[án] l.[engyel] k[irá]ly. halálára 117. l jan. 12. Vitlicza. Gyulafi Lestyán rögtönzött beszéde a lengy.[el] királyhoz 118. l. s. d. Gyulafi L.[estyán] lev.[ele] a l.[engyel] cancellárhoz 119. l. s. d. Gyulafi L.[estyán] beszéde a l.[engyel] fôcancellárhoz 120. l maj. 8. Gy[ula]f[ehér]vár. B.[áthory] Zs.[igmond] fejedelem lev.[ele] lengyel fôúrhoz l sept. 1. Gy[ula]f[ehér]vár. B.[áthory] Zs.[igmond] fejedelem lengyel fôúrhoz l oct. 3. Gy[ula]f[ehér]vár. B.[áthory] Zs.[igmond] fejedelem lengyel fôpaphoz l maj. 8. Gy[ula]f[ehér]vár. B.[áthory] Zs.[igmond] fejedelem lengy.[el] királyhoz 125. l. s. d. Gyulafi L.[estyán] beszéde Anna özv. lengy.[el] k[irály]néhoz 127. l. s. d. Gyulafi L.[estyán] beszéde Anna özv. lengy.[el] k[irály]néhoz 128. l. s. d. Gyulafi L.[estyán] beszéde Bucellus l[e]n[gyel] k[irá]lyi orvoshoz 131. l apr. 24. Zamojsk. Báthori Boldizsárhoz a l[e]n- [gyel] cancellár levele 131. l jun. 13. Krakkó. III. Zsigm.[ond] l.[engyel] k[irá]ly Báthori Zsigm[ond]hoz 131. l aug. 16. M[aros]vásárhely. Deesi János lev.[ele] Hunyadi Ferenczhez a fejed.[elem] fôorvosához, m[éltóságos]s költôhöz 133. l. (1596) Hunyadi Fer.[enc] lev.[ele] Deesihez 136. l. (1596) Hunyadi Fer.[enc] lev.[ele] Deesihez 137. l jun. 7. Krakkó. Lengy.[el] k[irá]ly levele Báth.[ory] Zs[igmond]hoz 138. l sept. 8. Báthori András bíbornok lev.[ele] Opalinczky Andráshoz 139. l. s. d. Gyulafi L.[estyán] lev.[ele] Zamojski l[e]n[gyel] cancellárhoz 140. l. (1594) Gyulafi L.[estyán] válasza Gyulafi Mihályhoz rokonához (pataki tanulóhoz) 140. l febr. 20. Gy[ula]f[ehér]v[ár]. Gyulafi L.[estyán] a lengy.[el] cancellárhoz 141. l. Exempla litterarum nuptias Emerici Forgács tractantium. a, sept. 4. Báth.[ory] István l.[engyel] k[irá]ly Ágoston szász v.[álasztó] fejedelemhez. b, sept. 4. Báth.[ory] István l.[engyel] k[irá]ly az özv. szász fejedelemnéhez. c, sept. 13. a szász v.[álasztó] fejedelem Báth.[ory] Istv.[án] l.[engyel] k[irá]lyhoz. d, jan. 11. Régen. Kovacsóczi Farkas canc.[ellár] Forgács Imréhez lap s. d. Aszalai Mátyás levele Hunyadi Ferencz d[okto]rhoz, poétához. Jegyz. Aszalai a brassai csatában 149. l maj. 27. Vécs. Aszalai Mátyás lev.[ele] Gyulafi Lestyánhoz 150. l nov. 13. Vöröskô. Pálfi Miklós lev.[ele] a l.[en- 49

52 50 gyel] cancellárhoz 150. l. s. d. Nyüvedi Horváth Mihály az erd.[élyi] hadak oláhor[szá]gi vezére, Jósika István cancellárhoz (több rendbeli újságokkal) 153. l. s. d. Bocskai tractatusa a császárral (Báth.[ory] Zsigm.[ond] ügyében) 157. l. s. d. Az erdélyiek új írása a császárhoz (Báth.[ory] Zsigm.[ond] lemondásakor) 161. l febr. 6. A császár válasza erre 163. l. (1595) A magyarországi tanácsurak tanácsa Miksa fôherceghez a török ellen kezdendô háború ügyében 164. l apr. 5. Gy[ula]f]ehér]vár. Morsfin Jakab levele Bucellushoz 173. l maj. 21. S.[áros] Patak Gyulafi Mihály levele nagybátyjához Gyulafi Lestyánhoz 174. l marcz. 9. [Sáros] Patak. Gyulafi Mih.[ály] lev.[ele] nagybátyjához Gyulafi Lestyánhoz 176. l marz. 2. Gy[ula]f]ehér]vár. Csáktornyai Mátyás levele Gyulafi L.[estyán]hoz 178. l dec. 30. Torda. Csáktornyai Mátyás levele Gyulafi L.[estyán]hoz (Csáktornyait m[eg]ölték a hajdúk M[aros]Vásárhelyt 1602 telén) 178. l. s. d. Slik P.[éter] levele Hunyadi Ferencz orvoshoz 179. l. s. d. Gyulafi Lestyán Paratej községhez 180. l. s. d. Bécs. Jordanus János Berzeviczi Máton erd.[élyi] consil.[iáriushoz] és secretariushoz 181. l jan. 7. Gy[ula]f]ehér]vár. Báth.[ory] Zs.[igmond] lev.[ele] a lengy.[el] cancellárhoz 183. l. s. d. Gy[ula]f]ehér]vár. Báth.[ory] Zs.[igmond] lev.[ele] a lengy.[el] cancellárhoz 186. l marz. 24. Kolozsvár. Laskai János Kendi Sándorhoz 188. l. s. d. Kolozsvár. Laskai János Kendi Sándorhoz (Jegyz. Laskai elesett Szeben mellett oct. 28.) 191. l jan. 1. Kolozsvár. Szamosközi J.[ános] lev.[ele] Tordai Istvánhoz. Mellékelve: Szamosközi gyászverse az aug. 13. Enyeden megölt Tordai János halálára 192. l. s. d. Tordai János életének stb. leírása (Szamosközitôl?) l jan. 17. Balásfi beszéde a Rósás István megöléséért kegyelmet nyert Hatvani István ügyében 225. l febr. 16. Racow. Kolosvári Politoris István levele Kolosvár tanácsához 228. l aug. 29. Gyulai Pál lev.[ele] Sibrik György váradi kapitányhoz 234. l. (1615) Egyesség Hatvani István és Rósás Istvánné közt (csonka) 248. l. s. d. Báthori István levele Géczi Jánost gubernátorrá teszi (csonka) 248. l Tordai or[szá]ggy[ûlé]s végzése (csonka) 253. l. (1604) Gyulafi Lestyán lev.[ele] Keresztúri Györgyhöz a vallonokról 269. l jan. 16. Kolosvár. Szamosközi lev.[ele] Huet Albert szebeni k[irá]lybíróhoz 270. l. s. d. Szamosközi folyamodása a csász.[ári] biztosokhoz salariumáért 271. l. s. d. Szamosközi folyamodása a csász.[ári] biztosokhoz salariumáért 272. l. Historiai feljegyzések (Szamosközitôl?) 272. l. s. d. Hunyadi Ferencz orvos levele a pápához 273. l. s. d. Hunyadi Ferencz orvos levele Sz. György bíbornokához 275. l. s. d. Sestertiorum et aliorum nummorum rationes 277. l. s. d. A magyar tanulók folyamodása 281. l jan. 20. Gy[ula]f[ehér]vár. Vásárhelyi Bálint Deák Gyulafi Lestyánt lakodalmára meghívja 282. l. s. d. L. levele valakihez (25 f[orin]tot kér) 283. l. s. d. Valaki, aki a n[agy]váradi káptalan levéltáránál szolgál, kéri a secretariussá nevezett Lukács deák megürült helyét és fizetését a fejedelemtôl a váradi káptalannál 283. l jul. 28. Gy[ula]f[ehér]vár. Báthori Zs.[igmond] parancsa Sz. Lászlói Siger Jánoshoz, hogy menjen Szinyér-Váralyára egyik arbiternek a cs[ászá]rral való viszály eligazítására 283. l. s. d. Kovacsóczi Farkas canc.[ellár] ajánlja a török fogságból váltságáért kibocsátott Váradi Ács Mihályt 284. l. s. d. Jindrik, a fejedelem madarásza, folyamodik, adjon neki a fej.[edelem] házat stb l. s. d. Thúri Pál latin versei de Impero Germanico in Hungaria 285. l aug. 25. Szathmár. Szeffenbach Kristóf levele Báth[ory] Istv.[án] erd.[élyi] fejed[elem]hez 286. l. s. d. Báth.[ory] Zs.[igmond] levele a császárhoz Marinus János ügyében 287. l jun. 9. Gy[ula]f[ehér]vár. Báth.[ory] Zs.[igmond] a császárhoz Marinus János ügyében 288. l. s. d. Gy[ula]f[ehér]vár. Báth.[ory] Zs.[igmond] egy fôúrhoz Marinus János ügyében 289. l jun. 2. Gy[ula]f[ehér]vár. Báth.[ory] Zs.[igmond] a császárhoz a törökök támadásáról 290. l jun. 2. Gy[ula]f[ehér]vár. Báth.[ory] Zs.[igmond] Miksa fôherceghez a törökök támadásáról 291. l dec. 21. Galgócz. Gr. Salm Gyula levele Báth.[ory] István or[szá]gbíróhoz (ajánlja neki a tôle Erdélybe menendô Brutus Mih.[ály] historicust) 292. l jun. 27. Nyitra. Esztergomi érsek levele Báth.[ory] Zs.[igmond] fejed[elem]hez 293. l dec. 13. Gy[ula]f[ehér]vár. Báth.[ory] Zs.[igmond] levele Bécsbe egy fôpaphoz 294. l jul. 22. Debreczen. Thuri Pál levele Balsaráti Vitus János orvoshoz 294. l Báthori Kristóf sírirata, s Gyulafi Lestyán secretárius által írt sírverse 296. l dec. 14. Krakkóban. Gyulafi L.[estyán] beszéde a l[e]n[gyel k[irá]ly elôtt (Írta útjában dec ) 297. l. s. d. Gyulafi L.[estyán] folyamodása hátralékos fizetéséért Maria Christ[ina]hoz 300. l. s. d. Gyulafi L.[estyán] folyamodása hátralékos fizetéséért Maria Christ[ina]hoz 300. l. s. d. Gyulafi L.[estyán] folyamodása hátralékos fizetéséért Báth.[ory] Zs[igmond]hoz 300. l marz. 15. Báthori István or[szá]gbíró Listhi János gyôri püspökhöz, a török fogságba esett Gyulafi Mihály pápai kapitány és testvére András ügyében 301. l re váradi békére stb. történelmi feljegyzések (Írva Báth[ory] Zs.[igmond] fejedelem idejében) l. VÉGE Kolozsvártt dec. 7. SZABÓ KÁROLY

53 Lapozó Arany koszorú Tevékenysége tizenegyedik évadját a nagyszalontai Arany János Mûvelôdési Egyesület azzal tette emlékezetessé, hogy idôszaki lapot indított a saját munkásságát, a város mûvelôdési életét s a jövôt illetô terveit bemutatandó. A költô egykori folyóiratának címét kölcsönözve a fejlécre az Arany Koszorú szópár került, bal sarkában a költô arcképével. Formátuma: 21x30 cm, terjedelme 8 lap, negyedévi megjelenéssel, 500-as példányszámmal. Az impresszum tanúsítása szerint felelôs kiadója Nagy-György József, az egyesület elnöke, megbízott szerkesztôje a szalontai születésû Fábián Imre író, aki publicisztikai tapasztalatának birtokában változatos és vonzó laptükörben, képekkel kísérve adja közre a beérkezett anyagot. A számítógépes szerkesztést felesége, Mérai Csilla végzi Nagyváradon, míg sokszorosítását a nagyszalontai Imprimsal nyomda. Megjelenését a Communitas Alapítvány támogatja, s ezért ingyen juttathatják el az érdeklôdôkhöz. Mirôl értesülhet az olvasó e friss keletû kiadvány átlapozása során? Mindenekelôtt az Arany János Mûvelôdési Egyesület tevékenységérôl és rendezvényeinek lezajlásáról. Folyamatosan felszínen tartják Arany kötôdését szülôföldjéhez. Ezt a célt szolgálta a néprajztudós és egykori szalontai tanár, Viski Károly Aranyék háza címû tanulmányának újraközlése az elsô évfolyam számaiban, 2003-ban pedig a költô sógorának, Ercsey Sándornak Arany János életébôl címû monográfiájából tesznek közzé érdekes részleteket. Az elhunyt és élô helyi szerzôk Arany János, Sinka István, Sárközi Gerô, illetve Fábián Imre, Gábor Ferenc, Nagy Ilona alkalmakhoz választott verssel, prózával szerepelnek. Az eltûnô helytörténeti ismereteket s a halványuló folklórt sorozatos közleményekkel igyekeznek a mai nemzedék tudatába palántálni. A záró, 8. lap szórakoztató anyagát keresztrejtvény, irodalmi anekdoták, tréfás versikék alkotják. Végkövetkeztetésként elmondható: Arany János földijei, tisztelôi százhúsz év után végre eljutottak oda, hogy önálló sajtótermékkel lépjenek a nyilvánosság elé, ezzel szélesítve az irodalombarátok körét és lépéseket téve a maradandóság irányába. DÁNIELISZ ENDRE Szövétnek Szórványban élô magyarként azzal a gondolattal vettem a kezembe az aradi Szövétneket, hogy Kolozsvár után legalább itt ne kelljen arról olvasnom, hogy ritkulnak soraink. Reméltem, és nem csalódtam. A VII. évfolyamot megért, kéthavonta megjelenô lapban pozitív szemléletre bukkanhat az olvasó: nem siránkozással töltjük meg a rendelkezésre álló félszáz oldalt, hanem kutatások, tanulmányok közlésének adunk helyet, megszólaltatjuk a fiatal végzôsöket, aradi ritkaságokkal és a környék helytörténetével foglalkozunk, illetve az innen elszármazott személyiségekrôl írunk, hogy sikereik, elért eredményeik feledésbe ne merüljenek. Nyilván nem lehet, nem kell teljesen eltekinteni a múlttól, viszont a visszasírás helyett adódik a másik lehetôség, a tanulságmerítô emlékezés. Ezt véltem felfedezni a Szövétnek soraiban. Az Ujj János köré tömörülô szerkesztôség változatos témavilágot dolgoz fel, bár a lap fejlécét tekintve kulturális szemleként határozza meg önmagát. Ennek ellenére igen érdekes írást olvashatunk a Wembley gyepén elkövetett évszázad mérkôzésérôl vagy az elsô magyarról, aki kitûzte a lobogót a világ tetejére. A fôszerkesztô tollából az októberben (s azóta is minduntalan) elhalasztott szoboravatás ürügyén olvashatunk vezércikket az ötödik számban. Azt megelôzôen, az augusztusiban egy Aradról készült ismertetô hiányosságait emelte ki az indító rovatban 53

54 54 Ujj János, mert ezek a kihagyások épp a város magyar múltját próbálták figyelmen kívül hagyni. Ugyancsak az augusztusi lapszámban Szent István ünnepérôl emlékeztek meg a szerkesztôk, majd októberben a tizenhárom vértanú elôtt adóztak tisztelettel, versben és prózában, így például T. Ágoston László Te segíts, aranyhajú! címû írásával, Lenkey János kivégzését megelôzô képzelt monológjával. A Szövétnek olvasói tábora igencsak kiterjedt, a szerkesztôi üzenetek révén fogalmat alkothatunk errôl, hisz Bécsbôl és az Egyesült Államokból is érkeznek cikkek, visszajelzések. Erre a célra külön rovat is indult, Olvasóink írják néven. Grafikai kivitelezését tekintve a lap minôsége nagyon jó, bár meglehetôsen egyszerû, csupán a rovatcím-grafikák képeznek visszatérô motívumot. Tematikus részekre oszlik a folyóirat (Mûvészet, irodalom; Hitélet; Alapítványi hírek; Keresztrejtvény), s minden rovat külön szerkesztôvel rendelkezik, bô választási lehetôségre utalva. A Mûvészet, irodalom rovat szemlézett könyvei közül kiemelendô Schütz István Fehér foltok a Balkánon (Bevezetés az albanológiába és a balkanisztikába) címû mûve, illetve a szerkesztôségnek küldött érdekes levele. A Visszapillantóból a nyár folyamán Aradon és a megyében lezajlott falunapokról, elôadásokról és könyvbemutatókról szerezhetnek tudomást az érdeklôdôk. A mûvelôdési és hagyományápoló tevékenységek sora élénk közösségi életrôl vall. Bemutatásra került Galló Géza Szavát ne feledje címû könyve, idén nemzetközi találkozó színhelyéül szolgált Arad a Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetsége vándorgyûlésének alkalmából, a Szövétnek tanúsága szerint Magyarország Európai Uniós csatlakozása küszöbén a nemzeti kérdésrôl is folyt eszmecsere, népes közönség elôtt az aradi Jelen Házban. Olvashatunk még a Kisiratosi Napokról, a III. Simonyifalvi Napokról, illetve az ennek keretén belül megtartott Simonyi Ház avatásáról. Ritka eseménynek lehettek tanúi az aradiak, amikor bemutatásra került Jankó András helybéli magyar rendôrfôfelügyelô kriminalisztikai tárgyú könyve, a Bûnözôk és áldozatok. A bemutató apropóján interjút is készítettek a szerkesztôk a hadnagy kora óta a sajtóban közlô fôfelügyelôvel. A 21. század különleges anyagaival és technológiáival vagy a fénytöréssel ismerkedhetünk még a Tudomány, ismeretterjesztés rovat hasábjain, majd az Oktatásban a Csiky Gergely Iskolaközpont as Sulinapjáról olvashatunk, illetve az aradiakon sokat segítô Wieser Tibor Alap támogatásával megrendezett helybéli diákoknak szóló anyaországi jutalomkirándulásról. Tóthpál Béla evangélikus lelkész elôadásáról a Brazília elsô kézbôl címmel megjelent cikk tudósít. A fiatal lelkész két évet töltött Dél- Amerikában, bemutatóján még a hagyományos brazil hangszerek használata is helyet kapott. A mûvelôdési folyóirat októberi száma a Szabadság-szobor körül kialakult visszás helyzet mellett jó hírekkel is szolgált olvasóinak: sikerült befejezni a Csiky Iskolaközpont bentlakásának átépítését is. A Dinyés László tollából született Képzômûvészek, építészek, mûalkotások Aradon a XIX. században címû tanulmány elsô részét közlik a szerkesztôk, majd az Aradi ritkaságok rovatban egy aradi csoport II Rákóczi Ferenc isztambuli hamvaihoz tett század eleji zarándoklatáról emlékezik meg Pávai Gyula. Helytörténeti jelentôségû a mára csupán egy mûködôképes szerelvénnyel rendelkezô hegyaljai villamos, errôl közöl fényképekkel dokumentált írást Kövér Gábor, illetve szintén a Memoár rovatba tagolták Regéczy Éva érdekes megemlékezését, a Valahol Oroszországbant A Turisztika szegmens Erôss Zsolt himalájai teljesítménye után újra magashegyi levegôre vágyott, s pár vállalkozó kedvû fiatal kaukázusi túráját örökíti meg: Aradiak Európa tetején, vagyis az Elbrusz csúcs meghódítását célzó sikeres kísérlettel ismerkedhetünk meg. Jó benyomást keltô, takaros folyóirattal lett gazdagabb a Bánság a Szövétnek indulásakor, hírektôl a diákoknak szánt oldalakig, keresztrejtvénytôl az interjúig sok érdekességgel találkozhat benne az olvasó. Minden bizonnyal nemcsak az aradi olvasók forgatják érdeklôdéssel, hanem a határon túliak is indokoltan követik figyelemmel a szerkesztôség munkáját. Szilágysági Hepehupa A Szilágy Megyei Népi Alkotások Központja és a zilahi Color Print kiadásában 2002 januárjában jelent meg az elsô Szilágy megyei mûvelôdési folyóirat, a Hepehupa. Az idôszaki kiadvány elsô száma 24 szerzôtôl közölt helytörténeti, demográfiai, néprajzi, képzômûvészeti tanulmányokat, prózát, verseket; az elsô szám könyvismertetôje a Szilágysággal kapcsolatos kiadványokat recenzálta. Azóta a lap második évfolyamánál tart, a nyár folyamán megjelent a hetedik szám. Igényes borítóval ragadja meg a figyelmet, bár marad a lap grafikai megoldásainak egészére jellemzô egyszerûség. A negyedévenkénti jelentkezés száz oldal körüli terjedelmet engedélyez a Fejér László fôszerkesztô által vezetett szerkesztôségnek. A lapot a megye nagyobb településein lehet megvásárolni a kiadványban feltüntetett terjesztôknél, illetve elô is lehet rá fizetni a kiadónál. Az idei elsô szám jeles erdélyi tudósokról szóló írásokkal, és a kuruc szabadságharcról való megemlékezésekkel járul olvasói elé, tekintettel az 1703 tavaszán kezdôdött eseményekre. A folyóirat két nagy rovattal, a Gyökerekkel és Irodalommal indul, azt több kisebb rovat követi. Az elsô írások történelmi tárgyúak, a január-márciusi számban Egyed Ákos jegyzi a Mikó Imre gróf Erdély Széchenyije címmel az indító cikket, majd Fitz József könyvtörténész, az Országos Széchényi Könyvtár egykori fôigazgatójának Brassai Sámuelrôl szóló méltatását közlik. A továbbiakban Kôváry Lászlóról olvashatnak az érdeklôdôk László László tollából, aki egy másik írásában a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcról is megemlékezik a lapban. A Szilágyságra vonatkozó írások közül: az Uszkai Árpád Szilágypér neves szülötte, amelyben Budai Ézsaiásról emlékezik meg, a Lakóné Hegyi Éva által jegyzett A zilahi nagytemetô néhány régi sírköve, vagy Varga D. István Szilágycseh helynévrendszerének belsô élete,

55 hogy csak néhányat említsek. Az Irodalom rovatból szemelvény, a teljesség igénye nélkül: Szabó Róbert Csabától A behatolás vagy A zöld bôrû nô, illetve tárgyát tekintve újszerû olvasmányt nyújt Hajdu Attila Chatpontkukac.hu címû írása, mely a számítógép búvárok virtuális világába vezeti olvasóját. Kiss Lehel egy verscsokorral van jelen, Kincses Anna pedig A Hadúr utolsó papja címû munkájával szerepel a rovatban. Vida Katalin a Jegyzetben Mont Saint-Michelrôl ír, Joachim Wittstock a Kézfogások címû rovatban Kurátor, zsoldos, kormányzó címû írását közlik. További állandó rovatok a Határtalan kapocs, Néprajz, Dokumentum és a Szemle. Az idei második, április júniusi szám a kuruc mozgalomról és a szabadságharcról szóló tanulmánnyal indul, és közli, egyebek mellett, Rákóczinak az emigrációban írt Vallomások címû latin nyelvû munkájának egy részletét. Az Irodalom rovatban Fazakas Lászlótól, Müller Dezsôtôl, Szente B. Leventétôl, Kincses Annától, Parlaghi Krisztinától, illetve B. Simon Györgytôl olvashatunk verseket. Szabó Róbert Csaba A májusfa állítás szokásáról szóló cikket jegyez a Néprajz rovatban. A Szemle rovatban ismertetôt találhatunk a következô kiadványokról: Régi magyar és más énekek, Régiós történelem (Mesék és legendák. A Kárpátok Eurorégió történelmébôl), Csoportkép tanulmánykötettel, Korunk (4. szám), Erdélyi féniks (Szamosardói különkiadás), Irodalmi Jelen, Mûvelôdés (5. szám), illetve a Filmtettrôl. A Hepehupa harmadik száma is kiemelten foglalkozik a kuruc kori Erdéllyel. Találunk ezenkívül benne végzôs egyetemi hallgatótól vagy pályakezdô fiataloktól származó kutatásokon alapuló tanulmányokat, néprajzi dolgozatokat is. Írásaik szilágysági színhelyekhez, hagyományokhoz és szokásokhoz kapcsolódnak. Szilágysági sorsokról szóló önéletírások, emlékezések is helyet kaptak a lap júliusszeptemberi számában. Ízelítônek néhány szerzô és cím: Szekeres Sándor (Gyurica): Hazajöttem Amerikából, Székely Géza: Amikor még oltyán voltam, Várday Károly: A jó anyám biztosan imádkozott értem vagy Tôtös Árpád Zoltán érdekfeszítô írása, a Gyermekkori emlékeim. Helyi jellegû írásokból szemelvény: dokumentált ismertetôt közöl Major Miklós: Valkóvára, a bérctetôre épült gyönyörû sasfészek címmel, a várról készült felvétel pedig a címlapon is megtekinthetô. Kovács Miklós Gyarmathi Sámuel, a zilahi református gimnázium elsô állandó tanára címû írása szintén a Gyökerek rovatban szerepel, Nyitrainé Deák Berta Feri és Kriszti ahogy én láttam ôket címû, Balázs Ferencrôl és dániai arájáról szóló emlékezésének társaságában. A Mûvészet rovatban Szervátiusz Jenôvel ismerkedhetnek meg az olvasók, az alkotó munkái a lapszám belsejében, illetve a hátlapon is megtalálhatók. A kis szerkesztôség olvasmányos cikkeket választ ki, amelyeket nem csak az érintett szilágysági, hanem valószínûleg egy kolozsvári vagy székelyföldi is szívesen olvas. A közölt grafikák és fényképek is igényes szerkesztésre vallanak. Fôleg történelmiek a témák, amint azt az ilyen jellegû lapoktól megszoktuk, de aktuális témákkal is találkozunk a lapban, elég ha a szemlézett Chatpontkukac.hu címû írást említem. Érdemes tehát beleolvasni a lapba, hisz mindenki talál számára érdekes olvasnivalót. Diáklapok A Frissen Festve és az új Campus UBB Két viszonylag új diáklapról van szó, a Frissen Festve pár éve jelenik meg a Krónikában, ifjúsági mellékletként, míg a Campus UBB nem egészen egy éves havilap, februárban jelent meg elôször. Annyit hozzá kell még fûzni a Campushoz, hogy közvetlen utódja a tavaly kísérleti jelleggel megjelent UBB Reportnak. A kísérlet sikertelennek bizonyult, de az egyetem, mert ahogy az a nevébôl is kitûnik, a Babeš Bolyai Tudományegyetem lapjáról van szó, nem szerette volna mûhely nélkül hagyni az újságíró szakos hallgatóit. Új szerkesztôséget alakított, ezzel az egyetemnek is maradt a szócsôve. A lap román, magyar és német nyelven jelenik meg, a magyar és német szerkesztôség egy-egy oldallal rendelkezik az összesen 16-ból. A Frissen festve kéthetente jelenik meg a Krónika szombat-vasárnapi kiadásában, tapasztalatom szerint vannak azonban kimaradások az idôköz tekintetében, például idén márciusban három hétig nem jelent meg a melléklet. Szerkesztôje Zilahi Imre, de sok külsô munkatárs által írott cikket is találunk, sôt idônként a Krónika belsô munkatársai is közölnek a 55

56 56 két oldalon. A Campus UBB már születésekor gondot okozott az egyetem Imázs Irodájának, mert a névadáskor nem vették figyelembe, hogy a kolozsvári egyetemista lapok között már tizenhárom éve létezik azonos névvel a Szabadság mellékleteként a magyar Campus. A Campus és Szabadság tiltakozása ellenére sem változtattak a vezetôk a címen, csupán az történt, hogy a Campus névhez fûzték az UBB-t megkülönböztetés végett. Arra hivatkozva, hogy a lapot már ezen a címen vezették be a piacra, azt állították, hogy sokat veszítenének az esetleges névcserével. A Campus UBB-bôl ezidáig öt szám jelent meg, mert a júniusi kiadást összevonták a júliusival és a nyár folyamán szünetelt a lap. Bár az egyetem lapja, nem sikerült elérni azt, hogy ingyen jelenjen meg, ezért piaci helyzete távolról sem kedvezô. Két konkurens lap is van Kolozsváron, amit ingyen terjesztenek: a Moftul studentesc (Diákfintor) és a Carusel (Körhinta). Ezek grafikai és technikai lehetôségei nem érnek fel a Campuséval, ugyanakkor ingyenesek, s a diákok körében ez fontos tényezô, amihez még hozzájárul az is, hogy sokkal elérhetôbb helyeken (egyetemeken, bentlakásokban) találhatók meg. A Krónika elônye, hogy elôfizetôi révén nagyobb számban jut el a diákokhoz. A Frissen festve indítása indokoltnak tûnik, mert a lapba olyan, az ifjúságot érintô, mondhatni közérdekû információk kerülnek, amelyek máshol aligha kaptak volna helyet a laptestben. Ha pedig helyet kaptak volna, akkor nem nyílt volna lehetôség akkora terjedelemben és olyan részletességgel tárgyalni a témát. Ez a helyzet például a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) és a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) között zajló vitával: nem anynyira jelentôs, hogy a szokott hírek között megjelenjen, de a Frissen festve szinte minden kiadásában van a két ifjúsági érdekvédelmi szervezet valamelyikérôl szóló hír. A MIÉRT idei országos konferenciájáról viszont szinte egész oldalas tudósítás szól. A MIT MIÉRT ellentéten kívül nem igazán találkozunk állandó témával a mellékletben. Rendszeresen megjelenô rovatok a Laptár és a Fülbevaló, ritkábban találkozhatunk a Nyílttérrel és a Beltérrel. A Laptárban Erdélyben megjelenô ifjúsági lapokat ismerhet meg az olvasó, mint például az udvarhelyi KEDD-et, a máramarosszigeti Diáknózist, a brassói egyetemisták BeMonDó címú lapját vagy a marosvásárhelyi Pulzust. A Fülbevalóban fôleg külföldi együttesek, illetve énekesek albumairól olvashatunk. A rovatok ismertetése után íme néhány cím, amibôl kiderülhetnek a Frissen festve által tárgyalt témák: Undorral gondolunk az egyenruhára, Hawaii több mint napfényes strand, Csihi-puhi Csíkban, Halódó háromszéki ifjúsági mozgalom vagy Akad, aki unja az olvasást. Az írások mûfaját tekintve már említettem a tudósítást, van idônként vezércikk is a második oldalon, különben fôleg ismertetésekkel és egyszerû cikkekkel találkozunk. A Frissen festve a világhálóról is letölthetô a oldalról. A Campus UBB magyar oldalának rovatvilága szegényes. Az egyetlen állandó rovat a Hálós fogás, amely internet oldalakat ajánl az olvasó figyelmébe. Pár lapszámon át volt vezércikkírásra is próbálkozás, de stabil rovat nem alakult e célból. Körkérdés, interjú, sôt, egy különleges próbálkozás is helyet kapott a lap hasábjain. A második számban a szerkesztô kérdéseire Könczey Elemér grafikus hét rajzban válaszolt. A Campus UBB-vel felmerülô gondok közül megemlíthetô még a nyomtatási hibák sokasága, amit a tördelô program nem-megfelelô volta okoz, illetve a szerkesztôk hiánya, ami minôségi problémákat is felvet. A tárgyalt témák a Frissen festvéhez viszonyítva apolitikusabbak, egyedül az iraki háború idején foglalkozott a szerkesztôség többet közéleti kérdésekkel, különben a diákok problémái, hangsúlyosan pedig az újonnan jelentkezett amerikai nyári munkaprogramok képezték a cikkek témáját. Ezzel a témával a Frissen festve szinte egyáltalán nem foglalkozik. Összegzésképpen: a Campus UBB fô gondjának a megjelenés rendszertelensége tekinthetô (jellemzô erre, hogy 2003-ban az októberi és novemberi szám is elmaradt!), illetve a tapasztalt szerkesztôk hiánya. A Frissen festve hiányosságaként talán csak a kolozsvári diákság részleges mellôzése említhetô. Közmag BORSOS LEHEL Nagy örömmel mondhatom, hogy két éves munkánk sikeres volt (több mint 1500 példány kinyomtatása és eladása). Sok mindent tanultunk, tapasztaltunk egy év alatt. Sokat harcoltunk azért, hogy egy minél jobb és többletinformációt nyújtó lappá váljunk, ugyanakkor számos vitát, de örömet és sikerélményt tudhatunk magunk mögött. Elsôsorban meg szeretném köszönni nektek azt, hogy két évig mellettünk álltatok és hûséges olvasóként vásároltátok az egyetlen magyarnyelvû közgazdasági diáklapot Erdélybôl. Magában már ez is teljesítmény. Ez alkalommal ünnepi számmal jelentkezünk, amely remélem, hogy legalább olyan sikeres lesz, mint az elôzô lapszámaink. Alaptémánk most a jövôkép. Több szempontból vizsgáltuk azt, hogy milyen a diák, tanár illetve a fiatal vállalkozók jövôképe. Ezek mellett interjúk készültek Roska Tamás akadémikus-professzorral, Csomafáy Ferenc fotóriporterrel, Somai Józseffel, az RMKT elnökével. Folytattuk azt a sorozatunkat, amelyben híres erdélyi gazdasági szereplôket mutatunk be. Az elmúlt idôben több rendezvényre voltunk meghíva és ezekrôl részletes beszámolókat közöltünk. Lapunkban még olvashattok a reklám fontosságáról, érdekességeket, autós rovatot, sikertörténeteket, a pénz történetét, vicceket és még sok mást. Végül szeretném megköszönni azoknak, akik két év alatt mellettünk álltak és segítettek, akik támogatása nélkül nem sikerült volna tervünk, hogy egy színvonalas magyar nyelvû gazdasági diáklapot teremtsünk. Remélem, hogy továbbra is mellettünk állnak. A Közmag szerkesztôsége nevében köszönjük a segítségt, és kellemes olvasást kívánunk. (Közgazdasági Brassais Diáklap III. évf. 1 2.) PLEŠA RÓBERT

57 Magyar Napló A Magyar Írószövetség lapja, A/4-es formátumban, havonta megjelenô folyóirat. Rovatai: szépirodalom, nyitott mûhely, jegyzet, párbeszéd, városkép, tanulmány, világirodalmi figyelô, könyvszemle, lapszemle. Terjedelem: 72 oldal. Fôszerkesztô: Oláh János. Ár: 644 Ft Ha ezt a száraz beszámolót olvasnák a szóban, azaz pontosabban írásban forgó havi lapról, valószínûleg kevesen lennének, akiknek felkelteném az érdeklôdését és szívesen vennék kezükbe a Magyar Naplót. Így hát, inkább megkísérlem kicsit közelebb hozni ezt a nemcsak külsô kivitelezésében igényes újságot. Amikor elôször került a kezembe az említett sajtótermék, rögtön megakadt a szemem a címlapon szereplô könyvön és szintén a borítón látható fotón, amely a szerzôt ábrázolta. Kíváncsiságomat kielégítendô, hogy vajon mi is ez a könyv és ki lehet a szimpatikus fiatalember, a folyóirat belsejébe lapoztam. A nyitott mûhely címû rovatban el is olvastam az interjút az íróval és egy rövid novellát az ô tollából. Késôbb a rovatok közti barangolásomban azon kaptam magam, hogy kezdek elveszni a szépirodalmi felhozatalban, így továbblapoztam és ráakadtam egy érettségi-felvételi feladatsorozatra. Lelkesen kezdtem válaszolgatni a feltett kérdésekre, és bár az említett fokozati vizsgákon már átestem, mégis kellemes volt néhány percre visszacseppenni az iskolapadba az újság hasábjain keresztül. Miután végeztem a szellemi képességfelmérôvel, áttértem a tanulmányokra, majd a könyvszemlére. Verseskötet, tanulmánygyûjtemény, kisregény és még sorolhatnám a színes felhozatalt. A könyvek mellett néhány soros ajánlók, melyek szinte feladják az emberre a kabátot és a cipôt és tessékelik a könyvesbolt felé. Rövid vacillálás után mégis úgy döntöttem, hogy pillanatnyilag ellenállok a csábításnak és inkább folytatom a barangolást a rovatok között. Késôbbi lapozgatásom közben legnagyobb örömömre, a folyóirat belsejében rábukkantam egyik kedvenc Áprily versemre is. Az ennek hatására hirtelen feléledt versolvasási igényemet a világirodalmi figyelôben közölt alkotásokkal csitítottam, majd végül, de nem utolsó sorban a fôszerkesztô jegyzetét tettem magamévá. A saját irodalmi kirándulásomat befejezve és a következtetéseket levonva, azt javasolhatom, hogy semmiképp ne vegyék a kezükbe a Magyar Naplót azok, akik viszolyognak az esztétikus kivitelezéstôl, akik nem érdeklôdnek kultúra iránt, ezekkel szemben viszont tudomásuk van a közelmúltban megjelent összes könyvrôl és kifejezetten kerülik az olvasmányos interjúk böngészését. Ha viszont a fenti kritériumokat nem tudják önmagukra vonatkoztatni, és esetleg van havonta néhány órájuk az irodalmi tájékozódásra, akkor érdemes lehet belelapozni a folyóirat aktuális számába. Kellemes barangolást! KOSTYÁK BORBÁLA 57

58 Recenziók Torockó népmûvészeti monográfiája 58 A magyar néprajz mûvelôi és barátai jól ismerik azt a sorozatcím nélkül megjelent, mégis igazi monográfiasorozatot, amelyet a Kós Károly, Szentimrei Judit, Nagy Jenô szerzôi hármas neve fémjelez (Kászoni székely népmûvészet, 1972; Szilágysági magyar népmûvészet, 1974; Kis-Küküllô vidéki magyar népmûvészet, 1978; Moldvai csángó népmûvészet, 1981). Jóllehet csak részben azonosak a szerzôk és a tematika, szaktudományi szemléletének és módszerének hasonlósága okán bízvást e kötetek mellé sorolhatjuk Faragó József, Nagy Jenô és Vámszer Géza munkáját (Kalotaszegi magyar népviselet, 1977) is. Ezeknek a köteteknek a megjelenése azért is eseményszámba ment, mert a diktatúra idején egyre nehezebb körülmények közé kerülô romániai magyar tudomány életjelei voltak. Elsôsorban azonban azzal keltettek figyelmet, hogy olyan vidékekrôl közöltek gazdag anyagot, amelyekrôl a néprajzi kutatás addig viszonylag keveset tudott. Az évtizedek múlása csakis erôsíti, hogy legnagyobb értékük a pótolhatatlan anyagközlés, a sokoldalú leírás és az illusztrációk, nem pedig a közölt anyagnak tágabb földrajzi összefüggésekben való elhelyezése és értelmezése, amire a szerzôk különben eleve visszafogottan vállalkoztak. Szükséges még megemlíteni legalább két fontos jellemzôjüket, melyek tudománytörténeti jelentôségük elemei is. Ismert, milyen hagyománya van a magyar néprajzi irodalomban a tájak és vidékek monográfiáinak s a 19. század végi kezdetek éppen Erdélyhez kötôdnek (Jankó János). Arról ritkábban esik szó, hogy a jelentékeny kezdetek után a szaktudományi szemlélet idôközbeni változása miatt évtizedekig nem készültek újabbak. Romániában ez a hiány nyilvánvalóan összefüggött az államhatárok változásával is. Magyarországon 1960 után (úttörô módon a Gondolat Kiadó sorozatával) következett be a tájmonográfiák tradíciójának fölelevenedése. Az erdélyi párhuzamra egyidejûleg megvolt a szándék, megjelenésre azonban kissé késôbb nyílott alkalom. Ôrzik az erdélyi kötetek egy korszak jellemzô díszítômûvészetközpontúságát is. Mennyiben volt ez értékszempontú tudományos meggyôzôdés, és mennyiben kultúrpolitikához igazodás? Valószínûleg a kettô így utólag bizton megállapítható szerencsés találkozása történt meg. Az elsô fölfogása szerint az adott mûveltség leginkább reprezentatív, jellegadó esztétikai értékeit igyekeztek rögzíteni. A második nézôpont kialakulásához hozzájárult az a román mûveltségeszmény, amely az írásbeliség viszonylag nem távoli múltja miatt, a parasztkultúrát tetemes elônyben részesítette, tudományos kutatását és közmûvelôdési fölhasználását messzemenôen támogatta. (Tudjuk, magyar vonatkozásban is találkozunk hasonló bár jóval kevésbé átfogó törekvésekkel, noha magas kultúránk egy évezredes múltja talán kevésbé támasztotta alá azokat.) A hivatalos román mûvelôdéspolitika így föltehetôleg inkább engedte (elnézte?) a magyar néprajzi-népmûvészeti kutatásokat és eredményeik kiadását, mint például a történetkutatásokét. Végül az 1950-es években a nemzetiségi kultúrát a parasztkultúrával azonosító szovjet minta is hathatott. Szerencsés találkozásról véleményem szerint azért beszélhetünk, mert a kutatók a lehetô legszélesebben értelmezték a népmûvészet fogalmát, beleértették a bármiféle mûvészi megnyilvánulásra alkalmas egész tárgyi világot, és azokat a tereket is, amelyekben a tárgyi világ és nemcsak annak ünnepi, hanem hétköznapi változata is megtalálható volt. Ezért be lehetett mutatni az ember teljes környezetét a lakástól a portán át a település mibenlétéig, hozzá lehetett kapcsolni a termelés és fogyasztás különféle területeinek leírását, pl. a mesterségekét is. A szóban forgó könyvek ezért jóval többet tartalmaznak annál, amit az évtizedekig rögzült szaktudományos fölfogás és a köznyelvi értelmezés népmûvészeten értett, ért ma is. Aligha tévedünk, ha állítjuk, hogy ezek a könyvek ezáltal még inkább eladhatóvá váltak az érdeklôdôk széles körében, ugyanakkor nem érte hátrány a tudományt sem. A torockói kötetre a fent írtak a minden munkát jellemzô sajátosságokat figyelembe véve szintén érvényesek. Kós Károly a vasmûvességet, Szentimrei Judit a szôtteseket, varrottasokat és hímzéseket, Nagy Jenô a viseletet dolgozta föl. A szerzôi hármas ezúttal két további személlyel bôvült. F. Halay Hajnal, aki munkatársként az elôzô három kutató anyaggyûjtése során tevékenyen közremûködött, ezúttal a csipkérôl írt önálló fejezettel van jelen. Végül újabb nemzedék képviselôjeként Furu Árpád, közelmúltban végzett fiatal építészmérnök a kiadó fölkérésére a népi építészetrôl készített összefoglalót. Ez a kérés teljes mértékben helyes és megalapozott volt. A szerkesztés során fogalmazódott meg, amikor kiderült, hogy a helyi kultúra e jellegadó elemének bemutatása nem hiányozhat az összegzését vállaló munkából. Mindenképpen igaza van a még 1993-ban keltezett, Kós Ká-

59 roly és Nagy Jenô által aláírt elôszónak, amikor megjegyzi, hogy a 19. század közepe óta nagyobb számú lelkes, dicsérô, figyelemfölkeltô írás jelent meg Torockóról, de munkájuk megkezdése elôtt tudományos hitelû néprajzi beszámoló alig. Tegyük hozzá, különösen jogos e megjegyzés a földrajzilag nem túl távoli Kalotaszeggel összevetve. Az egyes vidékek és helységek kutatottságának aránytalanságai fogós tudománytörténeti kérdéseket vetnek föl, különösen akkor, ha mint Torockó esetében ráadásul kultusza is keletkezett a népmûvészetnek. A kötet nem ad feleletet, de ábrázolások, fényképek, egyéb adatok közlésével támpontokat nyújt az érdeklôdés történetének majdani önálló megírásához (magángyûjtemények, a 20. század elejének népmûvészeti divatjának kapcsolódása, riportok, szépirodalmi alkotások stb.). Annak is megteremtôdtek a feltételei, hogy a pompás mûvészetnek és a megteremtô helyi társadalomnak meg lehessen írni elemzô életrajzát. Többször említik a kötetben, hogy a színes és drága kultúra a bányászat és a vasmûvesség a 18. század közepétôl egy évszázadon át tartó prosperitásának köszönhetô. Ez a vélekedés a tárgyak és divatok kronológiáján alapul, Kós Károly kivételével mindegyik szerzô foglalkozik vele, ám e megállapítás mögül hiányzik a részletesebb történetkutatói megerôsítés. (A kötet szerzôi egyébként levéltári vizsgálatokat nem folytattak.) Itt emlékeztetünk Jakó Zsigmond tanulmányára, mely a stájer eredet helyi hagyományáról kimutatta, hogy az érdekvédelmi szempontból jól átgondolt koholmány volt. Magyarázatra vár például az is, hogy a középkorias technikákkal dolgozó bányászság és vasmûvesség, miért éppen az ipari forradalom Erdélybe hatolását közvetlenül megelôzô évtizedekben éli (élte volna) a virágkorát. Szintén magyarázatra vár, döntôen miért a 19. század második felében alakul ki a ma is meglévô jellegzetes falukép, mely tartós és mutatós, tehát drága épületekbôl áll, holott a 19. század második felében a források egyértelmûen és egyöntetûen szólnak a hagyományos foglalkozások gyors hanyatlásáról. Ez a folyamat már 1848-ban is megmutatkozott, amikor a jobbágyfelszabadulás bekövetkezett. Igaz, az utóbbi éppen lendületet is adhatott a kulturális önkifejezés, a másoktól való különbözés kiteljesedésének, hangsúlyozásának. Sajnálhatjuk, hogy nincs elemzés a valószínûleg páratlan ikertelepülés s ma már ez aligha pótolható, az iparos múltú Torockó és a mezôgazdasággal foglalkozó Torockószentgyörgy társadalmának viszonyáról, kapcsolatáról. E kötet szerzôi mintha kissé mostohán bánnának az eredetileg más jogállású, föltehetôen minden korban szerényebb anyagi lehetôségekkel bíró és ezért szegényebb Szentgyörggyel. Szûkszavúan tudósít a kötet késedelmes megjelenésének okairól. Kós Károly és Nagy Jenô nem érhették meg kiadását. Az ô fejezeteik nagyobb része azonban korábban napvilágot látott. Ezzel a megjegyzéssel csupán tájékoztatni kívánjuk az olvasót, és már csak azért sem akarjuk bírálni a mostani kiadást, mert az említett két szerzô részben bôvítette és átdolgozta a szövegét, másrészt mert az e kötetben létrejött együttesben a már korábban olvasható fejezetrészek új összefüggésbe kerültek. Szentimrei Judit tanulmányának viszont csekély nyomtatott elôzménye van, az is nehezen hozzáférhetô. Így az ô munkája tartalmazza a legtöbb újdonságot. Voltaképpen ugyanez mondható el Furu Árpád fejezetérôl is, azonban mégsem teljesen, hiszen az építészeti anyaggyûjtés évtizedekkel a kötet törzsanyagának rögzítése után az 1990-es évtizedben történt. Az, hogy ez a fejezet harmonikusan csatlakozik a többihez, köszönhetô Furu Árpád a jelenlegi korszerûséget képviselô, de a korábbiakhoz illeszkedni tudó kutatói fölfogásának, és kétségtelenül annak is, hogy a két település elzárt földrajzi fekvése valamint a lakosság anyagi viszonyai nem tették lehetôvé a közelmúlt évtizedekre általánosan jellemzô nagyarányú átépítést, amire egyébként a lakóházak idôtálló építési módja miatt elkerülhetetlenül nem is volt szükség. A szerzôi nemzedékváltás tehát nem okozott zavart, ami természetesen nem feledteti, hogy három fejezet anyagának összegyûjtése 1947 és 1956 között történt, Szentimrei Judit tanulmányának terepmunkái sem sokkal késôbb fejezôdtek be. Az sem szorul magyarázatra, hogy a népmûvészet mást jelentett az erdélyi magyar azonosságtudatban harminc évvel ezelôtt, a kászoni székely kötet megjelenésekor, mint 2002-ben. A néprajznak ma is komoly tekintélye van, akár a szépirodalomnak, melynek korábban hasonlóan kiemelkedô szerep jutott, ám 1990 után mindkettôt kiegyensúlyozták más, komoly nyilvánosságot kapó tényezôk. A néprajzi szemlélet is jelentôsen változott, homlokterébe került a jelen valós bemutatása. A megváltozott viszonyok és lehetôségek között sem feledkezve el a kisebbségi társadalom súlyos gondjairól, a könyv építészeti fejezetének záró részében olvasható pozitív példáról mindenképpen szólnunk kell. A torockói falukép 1999-ben megkapta a legmagasabb nemzetközi mûemléki kitüntetést, az Europa Nostra-díj éremfokozatát. A kitüntetést szívós és eredményes munka alapozta meg. A Budapest Belváros-Lipótváros V. Kerületi Önkormányzat segítségével létre hozták a Torockó Értékvédô Program nevû támogatási rendszert, mely a támogatás lebonyolításával a Kolozsvár székhelyû Transylvania Trust Alapítványt bízta meg. A program keretében olyan jelentôs számú torockói lakos kapott épületfelújítási hozzájárulást, és élt is azzal, hogy néhány esztendô alatt megújult, megszépült a falukép. Mindez hozzájárult a páratlan természeti szépségû környezetben fekvô Torockón kibontakozó falusi turizmus fellendüléséhez. A rövid szerkesztôi utószó utolsónak mondja a kötetet a három kolozsvári néprajzkutató eredményeit együtt publikáló munkák sorában. Így, akik még reménykedtünk, hogy a szerzôk tanulmánygyûjteményekben vagy folyóiratokban napvilágot látott vonatkozó írásaiból szerkesztve, majdan egy-egy hasonló tárgyú mezôségi és barcasági mû is meg fog jelenni, el kell fogadnunk a kiadás lezárulásának tényét. A torockói könyv méltó zárókötete egy nemzedék munkájának, a kutatás számára nélkülözhetetlen ismereteket tartalmaz az erdélyi magyar népmûvészetrôl. KÓSA LÁSZLÓ Dr. Kós Károly Szentimrei Judit dr. Nagy Jenô F. Halay Hajnal Furu Árpád: Torockói népmûvészet. Kriterion Könyvkiadó. Kolozsvár l. 59

60 Romániai magyar évkönyv Ha kézbe veszi az ember a RMÉK negyedik kötetét, erôs a kísértés, hogy vagy a sajtótörténeti múltból vagy a közelmúltból keressen elôképeket, legrosszabb esetben az elôzô háromhoz viszonyítsa. Kivételesen engedtessék meg nekem, hogy csak önmagához mérjem, legfennebb a szerkesztôi elôszóban megfogalmazott mentegetôzéseket vegyem figyelembe. Észrevételeimet, ötleteimet, menet közben felvetôdött kérdéseimet is inkább vitaindítónak, együttgondolkodásra serkentô morfondírozásnak szánom, amolyan második figyelmes olvasóként feltételezésem szerint elsô a szerkesztô volt, lévén a korrektor nem biztos, hogy az egész kötetnyi kéziratot egymaga végigolvasta, a lektorok pedig szinte bizonyosan csak egy-két írást véleményeztek. Rokonszenves elôrejelzés, hogy a szerkesztô rugalmas elképzeléseibe tulajdonképpen minden belefér, amirôl feltételezi, hogy érdekli az olvasót. A saját évkönyvhagyományaihoz sem ragaszkodik mereven, ha nincs megfelelô minôségû kézirata, illetve mûfajilag is hajlandó engedményekre, a publicisztikához közelítô írásokat is beválogatja, nemcsak a magvas tanulmányokat. Az meg éppen jó olvasó fogó, hogy három dolgozatra külön is felhívja a figyelmet, amelyet frissen végzett szakemberek vagy éppen egyetemisták írtak, de végül csak kettôrôl szól, hadd törjük a fejünket, melyik lehetne a harmadik. Három tippem is van, s csak azért nem több, mert a szerzôk életkori adatai híján, nem ismervén személyesen mindenkit, akár többen is lehetnek ebbôl a kategóriából. Talán csak ezért is jó lett volna egy szerzôk adatait tartalmazó függeléket is biggyeszteni a kötet végére. S ha már ez elôszónál tartunk, még csak annyit: jó dolog, ha román és angol nyelvû eligazító is van a kötet élén, de az nem föltétlen a magyar fordítása kell hogy legyen, hiszen feltételezhetôen nem ugyanannak a közönségnek szól, az idegen nyelvû kicsit részletezôbb lehetne, legalább a számukra különösen fontosnak vélt írásokról bár egy-egy mondatnyi információt is kapjanak a címen túl. A kötet szerkezetében az öt fejezet ad némi támpontot. Az utolsóval kezdeném: a kronológiák, dokumentumok nagyon hasznos összeállítások a 2002-es (és nem a 2001-es, mint a tartalomban írja) kisebbségpolitikailag fontos események, közéleti krónika, regionalizmus kronológia, jogszabályok, RMDSZ-üzenetek, dokumentumok, az a Romániáról szóló EUjelentés jó ha keze ügyében van az embernek, értéke, jelentôsége többszörözôdik, ha valaki évek múltán a korszakról akar hû képet kapni. A másik négy fejezetrôl kicsit bôvebben szólnék, lévén azok alkotják a törzsanyagot. Talán nem is érdemes firtatni, hogy a szerzôk illetve a tanulmányok mennyire az RMDSZ holdudvarából adnak hírt vagy az ellenzék álláspontja körvonalazódik-e inkább. Noha vannak sejtéseim, s talán aprólékos szövegelemzéssel el lehetne dönteni e kérdést, de véleményem szerint szerencsés módon sikerül a szerzôknek eltávolodni a napi aktuálpolitikai feszültségektôl, s a mérsékelt ellenzékiség, a jobbító szándékú szakszerûség szinte minden írásból kiérzôdik. Az elôszóban külön kiemelt írások: Márton Jánosnak a másfél ciklusnyi ( ) RMDSZpolitika eredményességének vizsgálata, valamint Osváth Judit szórványdiskurzus-esettanulmánya a Szeben megyei Halmágy példáján megérdemlik a ráfigyelést. További javaslataim a harmadik helyre Sorbán Angella és Nagy Kata szerzôpáros román magyar egymás mellett élés, pontosabban nem élés kérdését, Szenkovics Dezsônek a romániai magyar civil szférában tetten érhetô történéseket illetve Kónya Klára és Varga Zsuzsa egyetlen aspektust, az erdélyi magyar civil díjakat elemzô, széleskörû vizsgálatokra építô írására hívnám fel a figyelmet. Szívesen olvastam volna a Szenkovics civil-tükrében hivatkozott Salat Levente elôadást, amely a 2003-as Civil Fórumon hangzott el. Hogy mennyire hasznosak a saját történelemre vonatkozó ismeretek, illetve hogy mennyire másképpen ismerjük mi a románok történelmét, mint ôk maguk, hogy mesékre, mítoszokra menynyire lehet, illetve nem lehet nemzeti identitástudatot építeni az nyitott kérdés marad továbbra is. Nekünk talán a trianoni trauma is segített abban, hogy e két dolgot külön tudjuk választani, de hogyan magyarázzuk meg a legliberálisabb románnak is, hogy Koszovóban ugyanaz ment végbe, mint Erdélyben, csak az albánok honfoglalását helyettesítsük be a románok erdélyi térfoglalásával. Vagy ugyancsak Trianonnál maradva: vajon csak nekünk volt nehéz feldolgozni a sokkot, nem ugyanolyan személyiségpróbáló a hirtelen területgyarapodás, ha kiderül, hogy a mindent igazoló nagynemzeti koncepció igencsak ingatag történelmi alapokon nyugszik? De ez legyen az ô gondjuk, Lucian Boia könyve és egynémely történelemkönyv körül kibontakozott vita érzékelteti, hogy egy tisztulási folyamat beindult, de távolról sincs még vége. A demokrácia talán kissé rögösre sikeredett romániai útját elemzô írások élén Bakk Miklósnak az alkotmánymódosítás es feltételeirôl szóló tanulmánya, vagy Markó Attilának az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása körüli huzavonára, az eddigi eredményekre figyelô összefoglalása jelzi, hogy mily sok még a tennivaló. Bodó Barna elemzése a kistérségek hiányzó szereplôirôl a Münchausen báró történetét jut-

61 tatja eszembe. No nem a holdutazását, hanem amint a slamasztikából saját hajánál fogva húzza ki magát. Valószínûleg ez a módszer vár kistérségeink gondjait megoldani szándékozó jóhiszemû kezdeményezôkre. Vallasek Magdolna szövetkezeti jogról, az elôzményekrôl és lehetôségekrôl szóló írása alapján talán a szövetkezeti összefogásnak újból nagyobb figyelmet kellene szentelniük (gazdaság)politikusainknak, de az egész civil szférának is. A Kató Béla írásának álcázott vele készített interjúnak érdekes szórványprogram eleme van: gazdasági és nem érzelmi alapon lehet és kell adott esetben lemondani elnéptelenedett településeken magyar ingatlanokról, akár templomokról is. Be kell vallanom, hogy sokkal rokonszenvesebb számomra a nagytiszteletû úr illyefalvi közösségszervezô és -építô munkájának modellje, igaz az nem szórványprogram. A kötet témáiból hozzám legközelebb a magyar nyelvû oktatás és mûvelôdés csokrának tanulmányai állnak, bár közötte mostohagyermek az utóbbi, a két rövid írás az irodalmi körökrôl illetve az erdélyi magyar színtársulatok fesztiválszerepléseirôl szól. Péntek Jánosnak a többpólusú magyar felsôoktatás kérdéseit boncolgató tanulmányával messzemenôen egyet lehet érteni, és csak csodálkozhatunk azon, hogy a magyar nyelvû felsôoktatás ellenzôi közül néhányan nem restellnek tanítani a mégis beindult magyar (magán)egyetemen vagy tagozaton. Somai József magyar gazdasági szakoktatás illetve Hollanda Dénes magyar mûszaki felsôoktatás felette szükséges voltát igazoló, az eddigi eredményeket, kudarcokat és a további feladatokat is elemzô tanulmánya mindenképpen nyeresége a szakirodalomnak. Egy rövidre tervezett tanulmánykötet bemutatójának nem lehet feladata minden egyes írásról külön szólni, marad még felfedezni való benne. Sajtótörténészként Váry O. Péternek a háromszéki sajtó 155 évérôl (ismét egy sajtóhiba, nem 105) szóló összefoglalóját kötelezô olvasmányként ajánlom az újságíró szakos hallgatóknak. Ebbôl a rövid ismertetôbôl érzékelhetik, hogy mi minden fért bele a Romániai Magyar Évkönyv 2003-as, 4. kötetébe. Talán ennek alapján körülhatárolhatjuk az ezutániak tematikáját is: politológia, regionalizmus, kapcsolattörténet, romániai magyar civil szféra, benne a szórványgondok, szociálpolitika, falufejlesztés és kulturális turizmus hogy csak néhány határterületet említsek még külsô szemlélôként, amolyan civilként ezen a pályán. Jobbító szándékú észrevételeimet a szövegek gondozásáról a szerkesztônek baráti szeretettel ajánlom majd figyelmébe. SZABÓ ZSOLT Romániai magyar évkönyv Szerkesztette Bodó Barna és Bakk Miklós. Álarcok krónikája Bevallom, eléggé sokat tûnôdtem azon, vajon mire is utalhat a temesvári Csiky Gergely Színház történetét feldolgozó kismonográfia címe. Az Állandóban változékonyan ugyanis így, kiszakítva eredeti szövegkörnyezetébôl, nem jelent semmit. A titulatúra alapjául szolgáló verssorok ilyetén szétszaggatása a szerzô, Darvay Nagy Adrienne mûve, az áldozat pedig nem más, mint Kovács András Ferenc. S ha a bûnbakot ismertetésem legelején már le is lelepleztem, hadd idézem a strófát, amelybôl e két szó kitépetett. De lenni még!... Talán örökre lenni, / Lakozni vígan, s meglakolni folyton, / Hogy itt vagyunk, mint messzi fény a néha / Fölcsillanó szemekben. Nincs a létben / Nagyobb öröm, se bánat! csak lakozni, / Az állandóban változékonyan... - fogalmaz a költô. Eredetileg tehát a Prospero Credo, Prospero Prológus eme szakasza azt sugallta, amit a poéta üzenni kívánt általa, a megbocsáthatatlan bakit a marosvásárhelyi Mentor Kiadóhoz eljuttatott kéziratba utólag csempészte be a határidô szorításában cselekvô kéz. Egy biztos, a törvényes rend ezennel a címoldalon azonnal felborul, a szemet gyönyörködtetô kötetnek a figyelmes olvasóra gyakorolt elsô benyomását e csúsztatás végképp megbélyegzi. Mert nem él oly nyelvész a földön, ki ezek után bizalommal lapozza végig az állami teátrum 50. születésnapján megjelent krónikát (noha a dolgozaton erôsen érzôdik a korrektúra). A nyolc fejezetbe: Vallomás; Színpad és politika kapcsolata a magyar színháztörténetben; A Bánság helye a magyar színháztörténetben; A temesvári magyar színészet kezdetei és küzdelme az állandósításért; A temesvári állandó magyar színház elsô két évtizede ( ); Újabb küzdelem a temesvári magyar színjátszás állandósításáért ( ); Állandó magyar színház ( ); Egy évtized a Temesvári Csiky Gergely Színházban rendezett mondanivaló azonban a historikusban is kérdéseket vet fel. Elsôként a hiányos, kizárólag korábbi monográfiákra, lexikonokra és újságcikkekre építkezô forrásanyag botránkoztatott meg. Leszámítva a fotókat, falragaszokat, levéltári dokumentumokkal, feljegyzésekkel egyáltalán nem operál a szerkesztôi-közremûködôi gárda. Talán ennek a kényelmes tollforgatói stílusnak köszönhetô, hogy egyszerû adathalmazon kívül a kötet alig tartalmaz egyebet, például háttér információt. Hiába keressük benne a múlt eseményeire összpontosító munkák esetében kötelezôen beékelendô hangulati elemeket, a kronologizálás felé hajló száraz felsorolásnak, számbavételnek színt és ízt kölcsönzô korrajzot vagy a mindenkori mûvészt társadalomformáló egyéniségként kezelô jellemzéseket, azokat a tényezôket, amik egyaránt elkelnek egy efféle jubiláris mûben. Nem tudunk meg semmit a kultúrpalota felépítésének körülményeirôl, noha a kezdeményezés kapcsán monográfiailag is jól kiaknázható harc dúlt a város befolyásos személyiségei körében. De hát miért is épp ehhez az aprósághoz 61

62 ragaszkodott volna Darvay, miközben múzsái ennél érdekfeszítôbb részletekrôl is hallgatnak?! Egyoldalúsága egyfelôl érthetô, a páratlan gyorsasággal megkomponált dolgozatot ugyanis többnyire korabeli hírlapokból összeollózott beszámolók alkotják. Persze, aki csupán nyers paramétereket, fogódzókat keres, az akár sikerrel is járhat. Homályban maradnak viszont a teátrum mûködtetésének kulisszatitkai, a kosztümök, díszletek elôállításáért vívott mindennapos küzdelmek, s a fennmaradásért folytatott harcban résztvevô figurák. Újdonságként hat a szerzônek az a megállapítása, miszerint a es szabadságharcban a színészek és a színháziak játszották a fôszerepet. Darvay szerint a forradalmat erkölcsi diadal követte, ám hogy minek alapján jut el erre az ominózus következtetésre, arról már nem szól. Értekezik ellenben Dózsáról, valamint a Bánság örökös különállásáról, a Temesköz sajátos sorsáról. Ilyen vonatkozásban a belgrádi vár bevételére Temesvárról útnak indult Hunyadi Jánost is megemlíthette volna... Hisz az emberiség sorsát megpecsételô, hol gyôzelemmel, hol vereséggel végzôdô középkori vérfürdôk a komédiázás újkori fejlôdése tekintetében amúgy sem relevánsak. Helytelen értelmezést nyer a budapesti Nemzeti Színház temesvári nyitóelôadása is, mégpedig azért, mert a magyar nyelvû premiert nem a helyi német ajkú lakosság gyengesége, tutyimutyisága tette lehetôvé, mint ahogyan azt Darvay leszögezi, hanem az 1867-es osztrák magyar kiegyezés. Ezen a ponton a birodalmi hatalom monarchiabeli felosztásának a legfôbb alapelvei töröltettek ki az utódnemzetek emlékezetébôl, aláásva a könyv hitelességét. Míg a temesvári színjátszás kezdeteit nézve a szerzô eléggé következetes, a 80-es évek felhozatalának bemutatását látványosan kikerüli. Úgy tesz, mintha a diktatúra teljesen szétrombolta volna a társulatot, jóllehet a kommunizmus legzaklatottabb esztendôiben számos teltházas produkció született. Az akarva-akaratlanul szélmalomharcba keveredett akkori direktorokat unzsenír befeketíti, szemben a jelenlegivel, akit rugalmassága, világpolgári magatartása apropóján valósággal megistenít. Tulajdonképpen ez a túlzásokba esô hozsannázás, a monográfiát megrendelô stáb felmagasztalása ragyogja be az opus utolsó lapjait néhol megalapozottan, néhol nem. Központi helyet kap ezeken az oldalakon a kifinomult ízlésû teatrológus ostorcsattogtatása is, pofot kapnak itt mindazok, akik Thália templomának identitásmegôrzô funkciójára apellálva klasszikussá vált magyar darabok színre vitelét követelik a reformokat bevezetô ifjú igazgatótól. Hirtelen megsokasodnak a jelenkori temesvári trupp kiválóságára utaló jelzôk, az ízes-mázas, gazsuláló mondatok pedig odahatnak, hogy a tájékozatlan olvasó simán elhiszi, csak az számít értéknek, csak az létezik, amit az utóbbi tíz-tizenhárom esztendôben kovácsoltak öszsze az európai szellemiségû intézmény mûhelyében. Nyomós érvekbôl kiindulva s bárminemû elfogultságtól elhatárolódva az Állami Csiky Gergely Színház 50 évének játékrendjét lezáró Ki kicsoda? címû kislexikont sem hagyhatom bírálat nélkül. Bár nem az a szándékom, hogy megfékezzem a tanulmány eladási ütemét, pár élvonalbeli aktor iránti tiszteletbôl azonban ki kell mondanom: a Bánsághoz valamilyen szállal kötôdô mûvészek lajstromából olyan egyéniségek maradtak ki, akiket mindenképpen meg kellett volna említeni. Különösképpen, hogy a szóban forgó blokkot névtelen üdvöskéknek dedikált, ráadásul a valóságnak ellentmondó méltatások hosszabbítják. És nem véletlenül: az opus egészét ez a fajta szélsôségesen szubjektív megközelítés uralja. Ettôl függetlenül, örvendjünk, hogy végre megszületett a bibliotékánkba be-bekívánkozó végvári kismonográfia. (Darvay Nagy Adrienne: Állandóban változékonyan. Mentor Kiadó. Marosvásárhely 2003) GURZÓ K. ENIKÔ Partiumi füzetek 62 Mózes Károly: A nagyváradi egészségügyi oktatás történetébôl. Nagyvárad valamikor híres egészségügyi iskolájának, a sokak által Mózes egyetemnek nevezett intézmény történetét kapja kézbe az olvasó. Az elsô fejezetben az egészségügyi oktatás rövid történetét ismerhetjük meg, mely szerint az adatok már a 12. századból jelzik a kórházak mûködését. Az 1848-as tanügyi reform hatására létrejött egy egészségügyi mûszaki középiskola, melynek vezetését dr. Mózes Károlyra bízták novemberében indult be az Immaculata-nôvérek zárdájának helyiségeiben, 46 növendékkel ben a tartományban mûködô összes egészségügyi iskolát egybeolvasztották az ún. Egészségügyi Iskolacsoportba, ahová ezután csak érettségi után lehetett beiratkozni. Így az iskola színvonala magasabbra emelkedett, új nevet kapott: Mûszaki Egészségügyi Orvos Asszisztensképzô Iskola Váradon röviden Egészségügyi iskolának, vagy Mózes egyetemnek nevezték, igazgató orvosa után. Elsôsorban felcsereket képeztek olyan képzést kaptak, hogy sok éven át dolgoztak betöltetlen orvosi körökben egyedül, orvos nélkül és az általános vélemény szerint megállták helyüket. Az as tanévtôl kezdve az Orvosasszisztensképzô Egészségügyi Mûszaki Iskolává vált. Újabb és újabb szakok nyíltak, felölelve az egészségügy minden ágát. Az iskola képesített az általános asszisztensek mellett védônôket, szülészeti-nôgyógyászati, valamint közegészségügyi asszisztenseket, gyógyszerész, klinikai-laboráns és röntgen asszisztenseket, fogtechnikusokat, gyógytornára szakosodott személyzetet, dietetikusokat, radiológusokat, orvosi mûszerészeket, terepmunkára kiképzett általános orvosi asszisztenseket. Az as tanévben a növendékek száma elérte az ezret. Olyan magas fokú képzést kaptak, hogy az iskola elvégzése után, keresetté váltak az itt végzettek, hisz nyugodtan állíthat-

63 juk, hogy mind a mai napig, ôk lettek a város legjobb orvosainak jobb kezei. Az elsô törés 1965-ben történt, amikor a posztliceális (tulajdonképpen fôiskolai) oktatás mellett újra bevezették a szakmai középiskolákat, 1978-ban pedig teljesen visszaállították az egészségügyi középiskolát egészségügyi líceum néven. A következô fejezetekben megismerkedhetünk a tanügyi személyzettel, az oktató-nevelôi munka egyes kérdéseivel, a kitûnôen felszerelt laboratóriumokkal, a Mózes doktor által létesített szakkönyvtárral, gyûjteményekkel. Nagy hangsúlyt fektettek a gyakorlati oktatásara. Meteorológiai megfigyelô állomást létesítettek, a biológiai megnyilvánulások és az idôjárási viszonyok összefüggéseinek kutatására. Nagyon precízen szervezték meg a korházi gyakorlatokat, pontos beosztással. Egyszóval a könyv lapjairól megismerkedhetünk egy olyan iskolával, amely példaképül állhatna a mai iskolák, de fôleg az egészségügyi képzés elôtt. A 106 oldalas könyvet számos korabeli fénykép illusztrálja, s dokumentum jellegû melléklet egészíti ki. (Partiumi füzetek 21.) Rév. Erdély sziklakapuja. Gyûjteményes kötet. Egy régen várt, hiánypótló kötetet tarthatunk a kezünkben. Juhász Viktor tanár úr és társai sokunk kedvenc kirándulóhelyét, a Révi-szorost mutatja be, nemcsak a természetjáró, hanem a helytörténész és a természetvédô szemével is. Sok éves kutatómunkájuk eredménye e kötet, melynek többi szerzôi Juhász Viktorné Orth Ibolya, Újvárosi Tibor, Daday János, Venczel Márton, Dánielisz Endre. Kiérzôdik belôle a szeretet, a ragaszkodás e tájhoz, de a felelôsség is a tudós felelôssége, a környezetvédô felelôssége. E kötet szól fiataloknak és öregeknek, természetjáróknak és környezetvédôknek, hegymászóknak és barlangászoknak, irodalmároknak és történészeknek. Részletesen bemutatja a szoros turista útjait, rejtett természeti szépségeit, növény- és állatritkaságait, de megismerhetjük belôle a szoroshoz és a híres cseppkôbarlanghoz kapcsolódó turista történelmet is, ami legalább olyan izgalmas. E vad táj szépsége akkor kezdett kibontakozni az emberek elôtt, amikor megindult a vonatközlekedés. Az ide helyezett Karl Handl pályafelvigyázó pedig 1903-ban felfedezi a révi cseppkôbarlangot, melynek az idén ünnepeljük századik évfordulóját. Ennek a tiszteletére jelent meg e könyvecske is. Olvashatunk itt a Bihari-havasok apostoláról, Czárán Gyuláról, aki kiépítette az elsô turista utat, aki a révi barlang elsô feltárója volt. Annak a barlangnak, melyet gróf Zichy Ödönrôl neveztek el, a turisták mecénásáról, aki menedékházat építtetett számukra. De azt is megtaláljuk benne, hogy az Erdélyi Kárpát Egyesület Révi Osztálya 1905-ben alakult meg, s ettôl kezdve mind a mai napig a Révi-szoros lett a munkaterülete. Értékes függelék egészíti ki a kötetet, korabeli EKEjegyzôkönyvek, között megjelent Révrôl szóló újságcikkek. Ezek mellett térképeket, minden fejezet után gazdag illusztrációt találunk, a 148 oldalas kötetben. (Partiumi füzetek 22.) A mûemlékvédelem fölöttébb szükséges voltáról. Évkönyv A Partiumi és Bánsági Mûemlékvédô és Emlékhely Bizottság elsô évkönyve, amely az egyesület 10 éves évfordulója alkalmából jelent meg. A 420 oldalas kötet elsô 220 oldalán az egyesület tízéves tevékenységével ismerkedhetünk meg, kronológiai sorrendben. Elôször az alapítás, majd a fokozatos építkezés dokumentumait ismerteti, utána évekre lebontva az egyes eseményeket, rendezvényeket, tevékenységeket. Az egyesület fontosabb rendezvényeit, mint a konferenciákat, pályázati díjkiosztásokat részletesen ismerteti. Tartalmazza a volt és jelenlegi tagok teljes névsorát, az elnökséget és a társaság által alapított Fényes Elek-díjjal kitüntetettek névsorát is. A második részben 22 tanulmányt közöl, az egyesület legjobb kutatóinak munkáiból. Jelentôs mûemlékeket, partiumi településeink jeles személyiségeit, mûvelôdéstörténeti eseményeket, néprajzi leírásokat ismerhetünk meg e monografikus igényû kötetbôl. A kötetet, melyet számos fénykép illusztrál, Dukrét Géza állította össze. (Partiumi füzetek 23.) Nánási Zoltán: Dr. Andrássy Ernô, az Érmellék utolsó polihisztora. Andrássy Ernô április 10-én született Szalacson. Középiskoláit Szatmáron végezte, orvosi diplomáját Budapesten kapta meg 1918-ban. A debreceni Bábaképzô Intézetben dolgozott, majd 1919-ben hazament Érmihályfalvára és átvette apja rendelôjét. Körorvos 1926-ig. Gyógyító munkája, orvosi hitvallása legendássá tette alakját a környéken. Mivel harca, hogy városának kórházat létesítsen, hiábavalónak bizonyult, saját házában rendezett be két szobát, négy-négy ággyal után csak hivatásának és gyûjtôszenvedélyének élt. Valóságos polihisztora volt az Érmelléknek. Képzômûvészeti, ôslénytani, ornitológiai, oológiai, numizmatikai, régészeti és történelmi kutatásai nemzetközi tekintélyt vívtak ki. Mint ornitológus 1934-tôl a londoni oológus klub, a Stockholmi Tudományos Intézet, a berlini Kricheldorf, a budapesti Madártani Intézet tagja volt. Létrehozta Románia legnagyobb, több mint darabból álló madártojás gyûjteményét. 61 fajta vonuló és 111 fajta itt fészkelô madárról végzett megfigyeléseirôl készített feljegyzéseket. Az Érmellék madárvilágáról készített összefoglaló munkáját a Budapesti Madártani Intézet Aquila címû folyóirata közölte, ben. Hatalmas numizmatikai gyûjteményében volt 675 db századi érmihályfalvi ezüstpénz-lelet, 1700 db. 16. századi értarcsai ezüst dénár és garas-lelet, római pénzérmék ben megnyitott múzeumában óriási mennyiségû, páratlan értékû régészeti lelet volt kiállítva. Saját pénzén végeztetett ásatásokat Ottományban, Szalacson, Gálospetriben, Értarcsán, Érmihályfalván, Érsemjénben, Érselénden, Érkeserûben, Éradonyban. Ottományban 1920-ban kezdte meg a feltárást, majd Roska Márton vezetésével folytatta. A minoszi mûveltség után ez a másik nagy övezete a bronzkori mûveltségnek, melyet Ottományi-kultúrának neveztek el. Az ottományi, majd a szalacsi, szilágypéri, székelyhídi ásatások igazolták Andrássy elméletét, hogy az Érmellék sûrûn lakott szállásterülete volt az ottományi mûveltséget hordozó bronzkornak. Kérésére az eddig gyûjtött anyag saját tulajdonában maradhatott október 19-én volt a Dr. Andrássy Múzeum hivatalos megnyitása, saját lakásában ben a rajoni mûvelôdésügyi osztály kinevezi igazgatónak. Fizetését teljes egészében a múzeum fejlesztésére használta fel. Az Akadémia felkérésére megírta az Érmellék Régészeti Repertóriumát. Publikálására már nem kerülhetett sor. Tudományos pá- 63

64 lyáját derékba törte az 1956-os magyar forradalom romániai retorziója július 25-én letartóztatják hazaárulás és az önálló Erdély megalakítására való felbujtás és lázítás koholt vádjával. Pitešti és Dés börtönében sínylôdött. Életfogytiglani börtönbüntetését 1962-ben húsz évre csökkentették, majd ban a szamosújvári börtönbe szállítják, ahonnan 1964-ben szabadul. Közben lakását kifosztották, múzeumi gyûjteményét és négyezer kötetes könyvtárát a nagyváradi múzeumba szállították. Haláláig orvossegéd az érmihályfalvi szülôotthonban. Nánási Zoltán Andrássy régi íróasztalának beszegezett fiókjában talált jegyzetei alapján írta meg ezt a könyvet, felhasználva még számos könyvészeti anyagot. Elsôsorban az ásatásokból kikerült értékes leletek illusztrálásával teszi értékesebbé e nagyon olvasmányos, 96 oldalas kötetet. (Partiumi füzetek 24.) Nagyvárad tudós püspökei A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség a történelmi Magyarország legnagyobb, s talán legerôsebb püspöksége volt. De nem errôl volt híres, hanem püspökeirôl. A középkorban ôk voltak a hadvezérek és a legnagyobb mecénások, akik udvarukban összegyûjtötték a kor tudósait, bibliofil püspökök voltak. Az újkorban ôk voltak azok, akik hatalmas szellemi munkájukkal a kor nagy tudósai közé emelkedtek. Mecenatúrájukkal, de fôleg tudományos munkájukkal gyarapították a magyar nemzet kultúráját, mûveltségét, fôleg történelmi ismereteink tárházát. E nagy személyiségek megismerését, megismertetését és tiszteletét tûzte ki célul a Sapientia Varadinum Alapítvány, közösen a Nagyváradi Római Katolikus Püspökséggel, megszervezve így egy évenkénti, immár hagyományos, tudományos emlékülést, Nagyvárad tudós püspökei címen. Jelen kötetünkben három emlékülésen elhangzott elôadásokat tettük közé. Fodor József általános helynök elsô elôadásában Schlauch Lôrinc bíboros, váradi püspök életérôl és munkásságáról nyújt ízelítôt. Rendkívül sokoldalú személyiség, tanár, püspök, politikus, kitûnô szónok, majd bíboros és a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Iskolákat, könyvtárakat létesít, templomokat épít. Talán a legnagyobb mecénás, tetemes összegekkel járul iskolák, óvodák mûködéséhez, telket adott az újonnan építendô múzeumnak, ahol kiállították az Ipolyi-gyûjteményt. Másik elôadása Bunyitay Vince címzetes püspökrôl szól. Érdekes adalékot tesz közé, Bunyitay Vince utolsó napjairól, temetésérôl, melyet Némethy Gyula apát-kanonok naplójából idéz. Pálos István esperes-plébános Rómer Flórist mutatja be, régészetünk megalapítóját. Rómer részt vesz az 1848-as szabadságharcban, ezért öt éves várfogságra ítélik. Ezután életét elkötelezi a régészetnek, elindítja a ma is megjelenô Archeológiai Értesítôt. Tagja lesz a Magyar Tudományos Akadémiának, feltárja a váradi várban Szent László templomát. Szintén Pálos István ír Pázmány Péterrôl is, aki csak 13 éves korában tér a katolikus hitre, s nyomon követi életét, aki író, szónok, egyházi és politikai személyiség, aki elnyeri az érseki méltóságot. Fleisz Jánosnak három elôadását találjuk e kötetben: Karácsonyi Jánosról, teológiai doktorról, a Magyar Tudományos Akadémia tagjáról, aki meghatározó egyházi tevékenysége mellett jelentôs közéleti szerepet vállalt Nagyvárad életében; Bunyitay Vincérôl, a történetíróról, aki megírta a váradi püspökség történetét, amely ma is alapvetô adatforrás számunkra, akit ezért a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választotta; és Ipolyi Arnoldról, mint kiemelkedô tudományszervezôrôl, aki a Magyar Történelmi Társulat egyik alapítója, a Magyar Tudományos Akadémia II. osztályának elnöke volt. Ugyancsak Pázmány Péterrôl értekezik Szilágyi Aladár közíró is, a hitvitázó, igehirdetô, prózateremtô fôpapról. Hegedûs József, az esztergomi Prímási Levéltár igazgatója az intézmény Ipolyi-gyûjteményét mutatja be, majd Cséfalvay Pál, az Esztergomi Keresztény Múzeum igazgatója, Ipolyi Arnoldról, a mûgyûjtôrôl, valamint a hatalmas értékû gyûjtemény kálváriájáról tartott elôadását ismertetjük. A 92 oldalas kötetet a püspökökrôl készült festmények, valamint néhány fénykép illusztrálja. (Partiumi füzetek 25.) A sorozatot Dukrét Géza szerkesztette, korrektor Mihálka Magdolna. Mind az öt kötetet a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédô és Emlékhely Bizottság, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület adta ki a Bihar Megyei Tanács támogatásával. DUKRÉT GÉZA A FILOZÓFIA TANKÖNYVEM 64 Tizenkettedik osztályban már oda jut a diák, hogy megválogatja ám, melyik tantárgy kerül az elsô helyre, s melyikbôl nem érdemes tankönyvet vásárolni. Elôbb vagy utóbb mindazoknak, akik érettségizni szándékoznak filozófiából, meg kell bizony vásárolniuk, igaz, nem valami elérhetô áron, majd visszajárva régi iskolájukba, megpróbálniuk túladni rajta Több mint bizonyos, így gondolkozhatott a tanfelügyelôség is, mikor úgy határozott, hogy minden líceum kap egy bizonyos számú, idén kiadott magyar nyelvû filozófia tankönyvet a könyvtár nevére, hogy azokat a maturandus diákok számára elérhetôbbé tegye. Nekem (ôszintén) eszem ágában sem volt filozófiából a nagybetûs Megmérettetés elé állni. A matekkal igen jól megbirkóztam, mind általános iskolában, mind a gimnázium elsô három osztályában is. Hiába próbáltak a szüleim meggyôzni, hogy talán mégis jobb lenne, ha egy humán tantárgyat választanék, hisz könnyebb, s talán nem is oly magasak a követelmények, mindannyi próbálkozás falra hányt borsónak bizonyult Így értem meg a 12. osztályt. Új filozófia tanárt alkalmazott az iskola, ô mutatta meg nekünk a tankönyvet is, melyet két-három nap múlva (ideiglenesen) magának tudhatott az osztály filozófiából érett-

65 ségizô rétegének minden tagja. Annak ellenére, hogy a tanárunk tartotta magát a tantervi programhoz, sikerült felébresztenie filozofikus hajlamaimat, hát kézbe vettem, és áttanulmányoztam. A könyv alternatív tankönyv, amely tavaly jelent meg magyar fordításban. Filológia és társadalomtudományos osztályoknak szól, de más változat híján ebbôl tanul iskolánk közgazdaságtan és reál osztálya is. A könyv szerzôi, Nicolae Stan és Paul Marinescu 185 oldalon tárgyalják olyan híres filozófusok alapján a filozófia, a lét és létezés, a szabadság és felelôsség, az érték, a megismerés és igazság, a tér és idô kérdését, mint például Arisztotelész, Friedrich Nietzsche, Jean-Jacques Rousseau, Lucian Blaga, Jean-Paul Sartre, Immanuel Kant vagy éppen John Stuart Mill. Minden fejezet három kort ölel fel: az ókort (mely a szerzôk szerint egy filozófiai téma megalapozásának felel meg) a középkor vagy újkor követi (ez az értékelés alfejezet), majd a jelenkori filozófia folytatja (az újraértékelés). A maga során minden paradigma két értelmezést tartalmaz: egy uralkodó értelmezést, melyet Lucian Blaga sugalmazására horizontnak nevezünk, és amelyet három filozófus értelmezett szövege képvisel, és egy másik, határok címen bevezetett értelmezést, amely egy vagy két filozófus szövegét tartalmazza, olyan szövegeket, amelyek tematizálják az uralkodó értelmezést, és rámutatnak annak korlátjaira vallják a szerzôk. Minden filozófus elgondolásának bemutatását egy igen kifejezô, fôbb mûvébôl egy-egy esszenciális részlet követi a könnyebb megértés érdekében. A lapszélen található szótár, kulcsfogalmak, filozófiai gondolatok, képek a megértést és tanulást könnyítik, és fôleg rendszerezik. A fejezetek végén gyakorlatokkal mélyítheti el tudását a tanuló, a feladatokat is a leckékhez társították, így a megoldás helyessége is könnyen ellenôrizhetô. A kritikai és dialektikus gondolkodás (a gyakorlatok keretében) az érdeklôdôket gondolkoztatják el, esetleges vitaindítók is lehetnek. A tankönyv utolsó oldalain kiegészítô témák (az isteni lény alapján), mellékletek (különbözô esszétípusok és tanulmányok megírásához nyújtanak segítséget), összefoglaló felmérôk (szintén fejezethez kötötten, azonban ezek megoldása több idôt igényel) és tanároknak szóló tanterv található. A könyvet Balázs Ildikó és Kálmán Ungvári Kinga filozófia tanárok fordították, a magyar szöveget pedig Veress Károly egyetemi docens lektorálta. Balázs Ildikó tanárnô így vélekedik: Nem rossz, de lehetett volna egy átgondoltabb, logikusabb tankönyvet is szerezni A tárgyalt témák gondolatmenetét túlontúl feldarabolja a sok szerzô. Azt bánom, hogy a Tér és idô fejezetet, mely korszerûbb, csak azoknak tették kötelezôvé, akik három órában tanulják a filozófiát. Azonban a sok szöveg igen jól illusztrál, és megérteti a gyerekekkel a mondandót. ENYEDI SÁRA Nicolae Stan, Paul Marinescu: Filozófia (B változat). Tankönyv a XII. osztály számára. Kolozsvár, Ábel Kiadó. SZAKÁCS JÁNOS: BONCHIDAI HÍREK Szöveggyûjtemény. Az erdélyi magyarság múltjának feltárása történelmi szükségszerûség. A témában nagy elôrelépést és viszonyítási alapot jelentett a háromkötetes Erdély története (Fôszerk. Köpeczi Béla, Bp. Akadémiai Kiadó) megjelenése 1986-ban. Azóta is több könyv, számos tudományos és népszerûsítô cikk látott napvilágot, amelyek az egyes fehér foltokat feltárják, kiegészítik ismereteinket. Történetírói alkotáson azokat az írásokat értjük, amelyeket a történettudomány eszköztárában, módszereiben ismerôs és járatos emberek alkotnak, függetlenül attól, hogy milyen írói képességgel rendelkeznek. Ha valaki megírja emlékiratát, nem történettudományi munkát tesz közzé, bár olyan mûvet ír, amelyet a történetírók felhasználnak. Mindezekbôl sok mindent kimazsolázhatunk, és tanulhatunk belôlük. A naplók és emlékiratok belopták az egyéni érzések, megfigyelések ízét, zamatát is bizonyos korok megítélésébe. Csak egyet nem tudtak visszaadni: a napok hangulatát. Miként értesültek akkor az emberek az eseményekrôl, miket tudtak meg, hogyan érzékelték azokat, mit gondoltak és mit éreztek Szakács János bukaresti születésû (1934-), mûszaki képzettségû, Bonchidához erôs kötelékekkel kapcsolódó kolozsvári lakos, kézzel írott kétkötetes munkájában Bonchidai Hírek címmel összegyûjtötte az közötti idôszakra vonatkozó, különbözô újságokban és folyóiratokban megjelent, a településre vonatkozó cikkeket, okmányokat és képeket, amolyan dokumentumgyûjteményt állítva össze. Szakács János szöveggyûjteménye az ô személyes ajándékaként bekerült könyvtárunkba (OSZK Kézirattár, Jelzet: Quart. Hung. 4434). A nehezen meghatározható mûfajú mû két részre tagolható, ezért mi is külön foglalkozunk a két résszel. Az elsô részben a szerkesztô arra vállalkozott, hogy kivágott újságcikkek, és hírek sorozatából próbálja a ma olvasóközönsége elé vetíteni Bonchida több mint egy évszázadának történetét. Az a cél vezethette, hogy az újságközlemények frissessége, aznapisága: napok, hetek, hónapok hangulatát varázsolja az olvasó elé. Azok számára, akik átélték, azok elôtt az elfelejtett emlékeken keresztül megelevenedjék múltjuk egy szakasza. Akik pedig akkor még nem éltek, vagy fiatalok voltak, ne csak megismerjék 65

66 66 a történelmi események összefüggéseit, mozgató erôit, de olvasás közben bele is éljék magukat ama elmúlt napok, hetek és hónapok érzelem- és gondolatvilágába. A két kötet folyamatos munka eredménye, egy alapváltozat folyamatosan bôvült és állt össze annak mai változata. Az elsô kötet az közötti írásokat, míg a második az közötti cikkeket foglalja magába. Az elsô kötet amelynek címlapja hibásan a második köteté vázlatos elôszavában arról tájékoztat, hogy az általunk ismertetett példány már az ötödik kiadás, és már készül a hatodik kiadás is. A második kötet utolsó lapjai tartalmazzák az elôzô kiadások elôszavait között. Ezek, amelyek így utószóvá váltak, egy lokálpatrióta érzelmi vallomásai, a célkitûzésekrôl, a válogatás és szövegközlés szempontjairól viszont keveset (inkább semmit nem) árulnak el. Az ismertetett, XII. 15-én kelt Elôszó tartalmaz keveset a válogatás és összeállítás tematikájában: én csupán összegyûjtöttem az újságokban megjelent híreket és nem felelhetek azoknak valóságáért vagy hamisságáért. A szerkesztô itt utal arra is, hogy az elôzô századforduló Bonchidán is a boldog békeidô -ket jelentette, míg a második világháború utáni évtizedek a valóság elferdítésének idôszakát jelentették. A kötetek forrásait az összeállító által nem módszeresen fellapozott újságok, folyóiratok, naptárak, statisztikák, a református egyházkerület névkönyvei és Erdély témájú könyvek jelentették. A téma széles skálájú: arcképek, árvízi tudósítás, balesetek, báli beszámolók, a Bánffy család történetei, birtokvásárlási iratok, gazdasági munkálatok beszámolói, halálozás, hírek, körözvények, rendeletek, statisztikák, tûzesetek, vásárok stb. A kötetek fejezetei az évszámok, azon belül vannak sorszámozva az adott évbôl fellelt cikkek, összesen 2514, legtöbb az 1952-es évbôl (62), legkevesebb az 1920-as évbôl (1 cikk). Az újságcikkek, valamint a folyamatosan gyarapodó, de eléggé gyarló képanyag alapján, nyomon követhetô Erdély mikrotörténete: a dualizmus békés évei, az elsô világháború, a két világháború közötti kisebbségi korszak, a második világháború, a szocialistának nevezett korszak és az azt követô korszakváltás néhány esztendeje. Persze minden korszak a maga stílusában! A két világháború közötti idôszakba román nyelvû cikkek is vannak beválogatva (például az Universul írásai), míg az 1950-es (!) év 58 cikke után a szerkesztô már Megjegyzésben azon kételyének ad hangot, hogy vajon a korszak összes cikkét valaki egyáltalán elolvassa-e? De mivel ô is érzi, hogy ez mennyiségileg is terjedelmes lenne, ezért ô maga válogat, és az közti idôszakból közel 100 cikket (pontosan 84-et) terjedelmi okokra hivatkozva kihagy, de a tárgyévnél bibliográfiailag rögzíti ôket. E könyv és azon belül e fejezet természetesen fogyatékosságokban is szenved: 1. Az újság nem maga az élet, csak annak halvány tükre. Fôleg háborús korszakban, amikor minden országban fontos érdekek fegyelmezik a sajtószabadság csapongását. A vázolt korszakban lezajlott két világháború, és a kisebbségi korszakoknak is megvoltak a sajátosságai (sajtócenzúrája), így sok minden nem kerülhetett be az akkori lapokba! 2. Sok eseményt (részletkérdést) a mai kor embere nem ismerhet fel jelentôségében, a fától olykor nem láthatja az erdôt. 3. Az olvasó aránytalanságokat is fog találni a könyvben: fontos eseményeket néhány rövid sorban, lényegtelenebbeket viszont bôvebb tálalásban. A fontosnak tartott eseményeket természetesen napokonheteken át bôségesen teregették ki az újságok. Egyegy helyzetkép rövidebb, bár az is igaz, hogy kicsiben van a nagy: apróságok, hangulatok, vélemények tükrözik vissza ama kor érzelmeit, magánéletét. 4. A cikkek vagy cikkrészletek közvetlensége, frissessége olykor élményszerû. (Kérdéses, hogy Jókai Erdély aranykora idézett részletét a Szabadság, IX oldaláról kell-e idézni?) Mint említettük, a tárgyalt kötetek általunk elsô résznek tagolt terjedelme hasznos, érdekes, tanulságos dokumentumgyûjtemény. A második rész számunkra csak részben érthetô egyveleg, valamiféle függelék, az összes fellelt bonchidai képek, iratok és irományok az elôzô részhez való toldása (nem csokorba szedése)! Annak értelmezése, hogy közel 150 lapon, tehát közel 300 oldalon mi is van, az nem kevés fejtörést okozott számunkra. Nem egyértelmû a fejezetek, alfejezetek felosztása sem (ha egyáltalán volt erre szándék), így a magunk tapasztalata alapján készítünk összefoglalót: Az elsô fejezet (60 oldal) És ami a hírekbôl kimaradt cím alatt amolyan történelmi oknyomozás a két világháború közötti kisebbségi sorsról, a bonchidai nagy nap, szeptember 10-rôl, a magyar honvédség bevonulásáról, a katonatemetô rejtélyeirôl, a Bánffy-kastély felgyújtásáról és a helyi 56-os eseményekrôl. Megannyi érdekes és hasznos adalék egy falumonográfiához! Bonchidai arcképek cím alatt életrajzokat és képeket találunk félszáz oldalon! Tucatnyi lapon iratok, kiadványok címlapjainak másolatai! Levél és okiratmásolatok fejezet is finom-vegyes, egy Kós Károly levél, meg néhány születési, házassági anyakönyvi kivonat és konfirmálási emléklap. A bonchidai református egyházmegyei gyülekezet képei, konfirmáló fiatalok csoportképei. Kivonatok a község történelemkönyvének lapjaiból, tulajdonképpen részletek a településrôl szóló írásokból. VII VIII. A bonchidai kastély felvételei és a Bonchidára vonatkozó tanulmányok kivonatai egy képhalmaz, amin némiképp a bonchidai üdvözlôlapok és Gy. Szabó Béla metszeteinek másolatai javítanak. A teljes második rész egy falumonográfia forrásául szolgálhat. A nagy munka példamutató értékmentés az utolsó percben, egy olyan erdélyi településrôl, amelynek legjelentôsebb mûemlékét (a Bánffy-kastélyt) a háború óta csak rombolják, és a közeljövôben próbálják felújítani Az azonban kérdéses, hogy az ilyen, Szakács János féle munkáknak lesz-e folytatása? Mert az lenne kívánatos, ha egy jól szerkesztett módszer alapján egyre több hasonló születnék! GYÖRGY BÉLA

67 Olvasónaplómból Égbenyúló kockakövek Valóban az ég felé vezet az a kockakövekkel kirakott út, amely a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet körülveszi, legalábbis így tûnhet ez minden éppen bejutott gólya számára. Így van ez ma, és így volt ezelôtt néhány évtizeddel is, amikor Bárányi Ferenc regényének a fôhôse, Beregi Sándor elkezdi itt a tanulmányait. A 2002-ben a kolozsvári Kriterion Könyvkiadó gondozásában az 1983-as temesvári kiadás után újra megjelent Égbenyúló kockakövek bildungsromanként is felfogható. A még félig gyermek Beregi lassan ismerkedik a világgal, a kommunista rendszerrel. Véletlenül és naivul sikerül az elsô lépéseket megtennie, valamikor olvasott és most roppant értékes, olyan kijelentésekkel, mint például Darwin tényleg nem volt közgazdász, de Marx elküldte Darwinnak a Tôkét. Tudja a belenevelt eszméket, logikát lát bennük és ifjúsági vezetôként is megpróbál ezek szellemében cselekedni. Csakhogy be kell látnia, hogy az elképzelt fogalmak, a sztálini eszmerendszer, a vasöklû vezér imádata a valóságban a visszájára fordult, a diktatorikus uralom alaptéziseivé lesznek. Nincs többé a törvénnyel egyenértékû igazság, az igazságtalanságot pedig barátaival szemben, majd saját bôrén kénytelen megtapasztalni. Közben meghal Sztálin, és az emberekbe belenevelt eszmék egy csapásra eretnekké válnak ismét egy érthetetlen, logikátlan, felfoghatatlan fordulat ugyanolyan, az egyént elsöprô kegyetlenséggel érvényesítve. Amint Sándor fellázad, maga sem lesz többé a sors kegyeltje, a rendszer ôt is felmorzsolná. Mégis átvészeli a nehéz idôket, köszönhetôen erôs fiatal szervezetének és élénk észjárásának. Az Égbenyúló kockakövek szerzôje maga is orvos, tehát minden bizonnyal rengeteg önéletrajzi vonatkozású és belülrôl látott, hiteles elemet is szôtt a regényébe. Újat elsôsorban a fiatal nemzedék számára jelent ez a könyv, esetleg azok számára, akik bekötött szemmel jártak 1989 elôtt, vagy egyszerûen nem látták át az akkori rendszer minden buktatóját. Ennek ellenére izgalmas olvasmány mindenki számára, amely talán a muszáj emlékeznünk, hogy a jövônk jobb lehessen gondolatában íródott. Csoóri Sándor: Csöndes tériszony Megöregedtem, száll a füst, / egyre messzebb a város széle, / egyre kevesebb út vezet / a szeles dombok tetejére. Így mutatkozik be egyik versében Csoóri Sándor a címzett Czine Mihálynak és olvasójának. Az elégia a Csöndes tériszony címû, 2001-ben a Széphalom Könyvmûhely gondozásában megjelent versgyûjtemény egyik darabja. A kötetet olvasva azonban nem egy megfáradt, szellemileg lankadó egyéniséggel ismerkedhet meg az olvasó. Az elégiák, ódák és epigrammák egy része éppen a reneszánsz Balassi lázadó istenes verseire emlékeztetnek. Csakhogy Csoóri a mai ember lázító elkeseredését fejezi ki. A kóbor Isten hozzá fohászkodók hiányában tér be olykor a templomi csönd -be, áldozata csak egyetlen feneketlen seb a lövészárkok folyton kísértô áldozataihoz képest. A magasban, fölöttünk ô van, de honnan tudhatnánk, mi van elôttünk? A lázadás olykor ennél is erôteljesebb, az Isten emberi szintre vonódik: Lásd már be végre, Uram, bûnös vagy te is A szó is Isten, csak néha jobban hiszünk a hegymozgatásban, mint a reményekben, figyelnünk kell hát a szóra. Akárcsak a lónyerítésre, erre az állati miatyánk -ra, amely nélkül ország se volna [ ] és múlt se. A Csöndes tériszony kavargásában magyar tájak és idegen vidékek bukkannak fel Esztergomtól Finnországig és Krétáig, amelynek csontos hegyeit A tenger lábujjhegyen / járja körbe [ ] / s néha egy-egy / kiveszô madárfaj. Egyszerre cselekvô és szemlélôdô költészet ez írja a kötetrôl Nagy Gábor. Cselekedtetô és láttató. Hogy láttatni tudjon, magasra hág, bár»csöndes tériszony«fogja el a látványtól. Az Európa Tanács magyar nyelvû kiadványai Ez itt nem a reklám helye. Bár az olyan, az emberi jogok minél teljesebb körû érvényesítéséért küzdô szervezeteket, mint az Európa Tanács, nem lehet elégszer bemutatni. Következzen tehát a teljesség igénye nélkül néhány olyan saját kiadványának az ismertetése, amely elérhetô az Európa Tanács budapesti információs és dokumentációs központjában. Elôször is: mivel foglalkozik az Európa Tanács amelyrôl tudni kell, hogy semmi köze a mostanában gyakran emlegetett Európai Unióhoz? A jövô építése hét pontban címû füzet a tanács ös célkitûzéseit fejti ki. Íme ezek közül néhány, röviden: a demokratikus elvek hangsúlyozása az Európa Tanács politikai befolyásának a fokozása által, az emberi jogok tiszteletben tartását közösen vállaló Európa kiépítése, a demokrácia követelményrendszerének a megfogalmazása és betartásának a biztosítása. Érdemes odafigyelnünk két ikerfüzetre is. Etikáról hagyományosan az orvosok, az ügyvédek és az újságírók munkája kapcsán beszélünk. Kinek jutna eszébe, hogy a helyi és regionális önkormányzati képviselôk, valamint a köztisztviselôk is megróhatók esetleg nem etikus magatartásuk miatt? Az Európában elfogadott, a kérdéshez kapcsolódó normarendszer megismerhetô a tanács etikai kódexeibôl. (A helyi és regionális önkormányzati képviselôk etikai kódexe és A köztisztviselôk etikai kódexe az Európa Tanács által elfogadott ajánlásokat tartalmazza.) Méltó az említésre és az átolvasásra az Európa Tanács két másik, 2002-ben Budapesten megjelent kiadványa is. A nemzeti kisebbségek jogai szerint: A nemzeti kisebbséghez tartozó személyek és közösségek jogainak megfelelô védelme az egyetlen eszköz, amellyel csökkenteni lehet az etnikumok közötti feszültségeket, és amely biztosítani képes a demokratikus összetartozás és pluralizmus érvényesü- 67

68 68 lését. A kötet magyar és angol nyelvû, és a témához kapcsolódó 2001-es jelentést, ajánlást, valamint utasítást tartalmazza. Szintén kétnyelvû a Veszélyeztetett kisebbségi kultúrák Európában címû kiadvány is (Budapest, 2002), amely jelentéseket és ajánlásokat közöl a cigányság, a jiddis kultúra, az arománok és a csángó kultúra helyzetérôl. Összegzésképpen: általános mûveltségi kérdés, egyéni vagy közösségi szükséglet, vagy éppen teljesen fölösleges tudnunk mindezekrôl mindenki döntse el saját józan eszére hallgatva. Joga van hozzá. Mikor kicsi voltam Gazda Árpád neve az újságokból ismerôs. A Krónika és az Erdélyi Napló újságírójának 2002-ben Mikor kicsi voltam, magyar voltam címmel jelent meg riportgyûjteménye a kolozsvári Kriterion Könyvkiadó gondozásában. A riport mûfaji követelménye az újságírói kíváncsiság, a titkok után nyomozó értelmiségi magatartás. Gazda Árpád az 1989-es fordulat hivatalos kivizsgálása nyomán is kiderítetlenül maradt, elsôsorban gyilkossági ügyek rejtélyeinek a felderítésébe kezd, a rendôri visszaélésekkel kapcsolatos igazságot keresi, a csendôrség szervezett székelyföldi beszivárogtatásáról, titokzatos eltûnésekrôl és elfelejttetett balesetekrôl beszél. A kommunista rendszer idején eltüntetett mûemlékek, törvénytelenül kisajátított ingatlanok, megfojtott újságok történetének jár utána. A temesvári Magyar Ház. A rabságba vetett aradi Szabadságszobor. Deák Ferenc buziásfürdôi pihenôje. Csonkolással gyógyított erdélyi vasutak és lassuló vonatok. Elpusztult magyar falu. Elrománosodott települések. Cifra cigánypaloták. Határ menti embargózás. Cseppet sem egyszerû krumplikereskedelem. Sziámi ikrek Kisperegen. Mindezek a témák a vérbeli oknyomozó újságíró lépésrôl lépésre technikájával bemutatva, az önkéntes detektív alaposságával körüljárva. A riportok hírértékét Northcliff brit sajtómágnás kijelentése szemlélteti: Hír az, amit valaki el akar titkolni. Minden egyéb hirdetés. Ilyenfajta hírek összegzésére vállalkozik Gazda Árpád riportgyûjteménye, amely elôször akár tíz éve megjelent darabjaival is mondhat még újat a napjaink olvasójának nemcsak azzal, hogy írójuk a riportok hatását, a megjelenésük utáni reakciókat jegyzetként csatolja az egyes írásokhoz. Végezetül pedig a mindennapjainkban talán tudattalanul is érzékelt titkok jelenléte miatt egyetérthetünk Gazda Árpáddal, aki hiányát érzi annak az újságírói magatartásnak, hogy még akkor is megfejtek, kinyomozok valamit, ha ez súrlódásokkal jár, ha ettôl egyesek görbén néznek majd rám. Leltár az irodalomról Lehetséges volna felleltározni a magyar irodalmi életet? Erre a hatalmas feladatra vállalkozott ben is a Széphalom Könyvmûhely. A magyar irodalom évkönyve elôször is Krónikába foglalja a tavalyi év szépirodalmi eseményeit, aztán az alkotók írók, költôk, mûfordítók, kritikusok, újságírók és -szerkesztôk, irodalomtörténészek szinte kétszáz oldalas névsorát közli, elérhetôségeikkel és eddig megszerzett díjaikkal együtt. A tavaly valamilyen irodalmi kitüntetésben részesültek listáját az elektronikus sajtóban elhangzott alkotások címeinek és szerzôinek a sorozata, valamint a színpadra került magyar színmûvek felsorolása követi. Végül a szépirodalommal kapcsolatban álló könyvkiadók és -terjesztôk, valamint más hasonló intézmények névsora olvasható. A 350-nél is több oldalas kötet lapjait forgatva lassan elfelejtôdik a kezdeti kérdés. Nem számít már a közönséges olvasó számára, hogy egy-két név lemaradt-e a listáról, és vajon teljes-e a gyûjtemény. Ismerôs nevek kereséséhez kezdünk, és rádöbbenünk arra, hogy magánemberként, egyszerû irodalombarátként, olvasóként képtelenség a megjelenteknek akár a felét is ismerni. Vagy talán mégis lehetséges volna? Egy újságíró Afrikában Dokumentumregény? Kalandregény? Újságírói útleírások gyûjteménye? Vagy mindhárom együtt: Ryszard Kapusciñski Ében címû könyve, a budapesti Széphalom Könyvmûhely egyik 2002-es kiadása. Az ébenrôl elôször talán gyermekkorunk tündérmeséiben hallottunk: sötét, kincset érô, egzotikus faanyag. Ébenfekete egy gyönyörû szempár, egy szép hajkorona, arannyal és gyémánttal együtt hozzák Afrikából a titokzatos szerecsen kereskedôk. Kapusciñski számára az ében magát Afrikát jelenti, a gyôzedelmes afrikai forradalmakat idézi. A könyv szerzôjérôl egyébként azt tartják, hogy amerre jár, mindenütt kitör egy lázadás, összeomlik egy diktatúra, függetlenül attól, hogy Kapusciñski éppen melyik földrészen tartózkodik. Ezúttal a kis afrikai országok gyarmati uralom vagy szultáni zsarnokság alóli felszabadulásáról, az idegen megszállók elûzése utáni pénzsóvár, fekete hivatalnokok kizsákmányolásáról, az igazi demokráciák kezdeteirôl van szó. Pedig Kapusciñski csak megfigyelô, sosem avatkozik be az eseményekbe. Bárhova megy, igyekszik minél alaposabban megismerni az emberek gondolkodásmódját: ha egy másik világba lépünk írja lelkesedve, valamiféle titokba lépünk, s ez a titok annyi labirintust, zugot, oly sok ismeretlen dolgot rejtegethet! Ez a meggyôzôdése erôsödik meg közép-afrikai tartózkodása idején is. Afrikába érve elsô döbbent felismerése az, hogy itt örökké erôs fény uralkodik, a második pedig az, ami eddig sosem jutott eszébe, az, hogy ô fehér ember: egykori elnyomó, megvetett és gyûlölt kultúra hordozója, a feketék évszázadok alatt felgyülemlett kisebbrendûségi érzésének az okozója. Különös, hogy itt hatalmas nevetéssel üdvözlik egymást az emberek, és lakásaik árát a tengerhez való közelségük, illetve az emelet határozza meg (a parthoz közeli, magasabb lakások szellôsebbek, tehát elôkelôbbek). Egy miniszter irodájába bárki, bármikor beléphet, nem kell ôrök vagy titkárnôk seregén átvergôdnie és nem ez az itteni politikai rendszerek egyetlen furcsasága. A társadalom szerkezete is más, mint az Európá-

69 ban megszokott: unokatestvérek sokasága klánokat alkot, ezek pedig törzsekbe, majd törzsszövetségekbe szervezôdnek. Az egyén legnagyobb félelme itt a magány. Könnyû Afrikában maláriát kapni, s a kór miatt legyengült szervezet ráadásképpen elkaphatja a tuberkulózist is sarkvidéki hidegrázás után égetô belsô hôség. Persze egy-két jó mesélônek köszönhetôen a kórházi üdülés is kellemesebb lesz. Kapusciñski vallásról, titkokról, tabukról érdeklôdik. Kideríti, miért nem láthatók az afrikai boszorkányok, és merre vannak a rejtélyes elefánttemetôk. Eltéved a szavannában, meggyilkol egy kobrát, motorcsónakon szökik túszhelyzetébôl mindig a bátor és kalandvágyó ember ösztöne hajtja. Közben pillanatig sem szûnik meg fehér embernek, európainak, kíváncsi lengyel újságírónak lenni. Könyve választékos, színes nyelvezetének, lebilincselôen izgalmas történeteinek és a sokoldalúan bemutatott világ tarkaságának köszönhetôen maradandó élményt nyújthat minden olvasójának. A bátorság próbája Én sokszor hunyom le a szemem, kirekesztve a valóságot, hogy átlépjek egy másik világba, amit talán én építek fel, ahol nincs betegség és nincs háború, de ugyanúgy járom be gondolatban a mások által megálmodott világokat, vagy összerakom a ránk maradt emlékszikrákból azt, akik talán voltunk sok száz évvel ezelôtt ezzel a vallomással indítja Kincses Anna A bátorság próbája címû könyvét, amely a Mesélô Erdély sorozat elsô köteteként jelent meg 2003 szeptemberében, Székelyudvarhelyen. Az alapkérdés talán az volt, hogyan lehet a száraz történelmet a gyermekek szívébe lopni. Természetesen a mondák segítségével erre már évezredekkel ezelôtt ráéreztek a mesélô kedvû öregek. Ritka viszont a napjainkban történô mondaalakítás, vagy nagyon elrejtôzött a mindennapi élet unalma elôl de létezik, legalábbis ezt bizonyítja Kincses Anna kötete. A több mint két tucat történet a Székelyudvarhely, Székelykeresztúr és környékük legendavilágába kalauzolja az olvasót. Egy-egy vár, dombtetô, elvarázsolt hegy története elevenedik meg elôttünk, furfangos, tatárûzô vénleányok, rejtélyes boszorkányok, óriások és vitéz leventék népesítik be a székely tájképeket. A lényeg nemcsak a legenda papíron rögzítése és megismertetése, hanem a képzelet tündéri játéka, amelyet a táj szépsége, a mondák, a régi mesemondók lendítenek mozgásba: Különös játék. Mint a kirakós. Itt a kép egy darabja, amott egy másik, egy harmadik, de nincs meg az összes kocka. Ami hiányzik, azt én pótolom a magam módján, az üres kockákat kiszínezem, életre keltem, és mire elkészülök vele, már teljesen magával ragad ez az új világ írja a szerzô. A könyv meséi a mûfajhoz méltóan hitelesek: Egy különös és hihetetlen történetet fogok elmesélni bocsátja elôre az egyik egy furcsa öregasszonyról, akit én személyesen nem ismertem, de ismerte ôt a nagyapám. Kincses Anna az udvarhelyszéki népnyelv és kiejtés megôrzésére törekszik ( Mán most elmönyünk egy öreg székölyhöz, ki legöregebb közöttünk és kinek nagyapja még harcolt Attila seregében ), és a mindenkori mesemondó észjárását követi. Ezért lesznek egyes történetek aránytalan szerkezetûek (a mesélô el-elkalandozik, olykor hosszú bevezetôben magyarázza el az elôzményeket). A pontosítás kedvéért A pontosítás kedvéért ez a Ki találkozik önmagával? címû Lengyel Balázs tanulmánygyûjtemény (megjelent 2002-ben a Budapesti Széphalom Könyvmûhelynél) egyik fejezetének a címe. Talán a kötet alcímévé is emelhetnénk, hiszen a belefoglalt írások szinte kivétel nélkül pontosítani akarnak. A Széchenyi-díjas irodalomtörténész tanulmányai és esszéi többek között Babits Mihály, Pilinszky János, Ottlik Géza, Kassák Lajos, Mészöly Miklós, Tandori Dezsô és Weöres Sándor életmûvének egy-egy részletéhez, jellegzetességéhez közelít kiegészítô, a témáról az irodalmi köztudatban kialakult képet pontosító szándékkal. Lengyel elemez, érvel, és közben mindvégig vállalja a saját vélemény, a saját akár gyermekkori élmények nézôpontot alakító hatását, ez ugyanis a másság elfogadásához és megértéséhez vezethet. A megértés pedig a rokonság alapfeltétele, ugyanis valamennyien költôink, íróink rokonaivá, családfájuk egy-egy levelévé válhatunk, vallja a szerzô: A Babits-családfa ahogyan minden nagy költônké [ ] nyitott ma is. Babitscsal ahogy a többiekkel is rokonságra lehet lépni. Nemcsak úgy, ahogy a költôutódok teszik, akik hajlamuk szerint válogatva Csokonaiban, Vörösmartyban vagy Aranyban mindenképpen ôsüket, dédjüket látják, Petôfiben, Adyban, József Attilában apjukat, bátyjukat, s gyakran költôileg kamatoztatják is igen helyesen cselekedve a rájuk szállt örökséget. Ez az olvasói rokonság már-már önzetlenebb és másféleképpen is kamatozik. Nem könnyû ugyan belekerülni ebbe az íróiolvasói családfába, de segítséget nyújthat hozzá ez a kötet. A könyv ráadása az amúgy is személyes hangú esszéit a napló még személyesebb hangvételével folytatja, a Nemes Nagy Ágnessel közösen írt, Erdélyi út címû két naplót pedig Budapest 1945-ös ostromának a képei, valamint Lengyel Balázs és Székely János levelezésének a válogatása egészíti ki, mint dokumentumanyag sorsunk drámájából. Változatok az avantgárdra Pomogáts Béla határozott tollú kritikusként került a magyar irodalmi köztudatba, még ha egyes írásait nem is kedvelte minden korszak hivatalos irodalompolitikája. A Magyarországra is begyûrûzött avantgárd mozgalmakkal foglalkozó kritikái miatt például persona non grata lett egy nagy könyvkiadó számára. Változatok az avantgárdra címû tanulmánygyûjteménye is csak 2000-ben jelenhetett meg a budapesti Széphalom Könyvmûhely gondozásában. A kötet elsô tanulmányai a magyar avantgárd négy évtizedes történetét vázolják Kassák Lajos elsô folyóirataitól és az általa fogalmazott legelsô magyar nyelvû avantgárd kiáltványtól (Program) a sokolda- 69

70 70 lú, formabontó irodalmi irányzat utóéletéig. A Változatok az avantgárdra lényege egy sorozat esettanulmány: Kassák Lajos, Déry Tibor, Radnóti Miklós, Tamkó Sirató Károly, Tolnai Ottó, Cselényi László és több társuk avantgárd munkásságáról készít keresztmetszetet. A könyvet olvasva rádöbbenhetünk arra, hogy valóban keveset tudnunk az alkotó erôk dicsôítôje -ként szinte egy évszázaddal ezelôtt bemutatkozott új irodalomról, annak a korszak konzervatív irányzataival és a párhuzamosan kibontakozó Nyugat-mozgalommal vívott harcáról. A Változatok az avantgárdra talán meggyôzi mai olvasóját, hogy elôvegye, megkeresse a kommunizmus idején elfelejttetett költôk és íróknak a 20. század elsô évtizedeiben megjelent alkotásait, amelyek alkotóik szerint semmiképp sem lehetnek kivirágzott homlokú sznobok rímcsörgetése hisztérikus asszonyok altatására (Kassák Lajos). Valami bevezetô a szerzôrôl! Tatay Sándor életmûsorozatának elsô darabja 2000-ben jelent meg a Széphalom Könyvmûhely gondozásában. Két, önéletrajzi ihletésû regényrôl van szó egyetlen kötetbe foglalva: Meglepetéseim könyve és Lôdörgések kora. Az elsô Tatay gyermekkori élményeit foglalja össze. A kisgyermek képzelete mesék tündéreivel és szörnyeivel népesítette be a Bakony vidékét, és késôbb oroszt talál a padláson. Kalandvágyó, nyílt szívû kisfiú, aki érett fejjel már értékelni tudja, hogy hét testvére közül csak ketten voltak fiúk a háború nem tette tönkre a családját. A lôdörgések kora a fékezhetetlen, csintalan kamaszkor. A soproni papnevelde szigora sem elég ahhoz, hogy a vidám fiú a kicsapatás közelébe ne sodorja magát. Igaz, hogy nem is az ô kedvence miatt tették tönkre a leánynevelde virágoskertjét, és az is igaz, hogy a nevelôintézet vezetôje által bûnéül felrótt tivornyázás egyszerû mulatás és utcai csendûzés volt de hát minderrôl senki sem tudott. Diákcsínyektôl a megélhetés gondjaiig hogyan lesz gyermekbôl felnôtt? A történetek önéletrajzi jellege, a kiváló mesélô eseményfûzése lebilincselô olvasmánnyá teszi a könyvet. Az utolsó történet ugyanolyan izgalmas és különös, mint a legelsô bár ezúttal arról van szó, hogy hôsünket kiskutyával csábította magához egy gyönyörû hölgy. A költô elôtt tisztelegve Pályája úgy indult, mint a mesebeli harmadik fiú diadalútja, azonban amint kiderült, hogy a saját útját járja, elkezdték bírálni, kioktatni. Költôként ekkor 1953 táján talált igazán magára, mégis a legtöbben tévútnak minôsítették az övét vázolja az irodalomkritikus Juhász Ferenc pályakezdését. A diadalút helyett késôbb 1956 után kizárták az irodalmi életbôl, és csak tíz évvel késôbb engedélyezték újabb kötetének a megjelenését. A kényszerhallgatás sokkolta a költôt, mégis újra megszólalt. Vasy Géza Szarvas-ének címû, a budapesti Széphalom Könyvmûhelynél megjelent kötetével tiszteleg a 2003 augusztusában 75 éves Juhász Ferenc elôtt. A kritikus a költô néhány nagyobb terjedelmû, tematikailag és a mûvészi kivitelezés szempontjából reprezentatív, ugyanakkor életrajzi vonatkozásokat is felidézô alkotásán keresztül jellemzi Juhász Ferenc életmûvét és életpályáját. A tékozló ország a költô történelemszemléletét tükrözi: Árva nép, puszta ország, téged ki fog majd méltón elsiratni? Az elemzés bizonyítja, hogy az alkotást nem csak megjelenésének idôpontja kapcsolja Illyés Gyula néhány hónappal korábban, szintén a Csillag címû folyóiratban megjelent drámájához, a Dózsa Györgyhöz. A szarvassá vált fiúk története nem csak a bartóki Cantata profana forrása emlékeztet Vasy. A maga nemében szintén remekmûnek tekinthetô Juhász Ferenc írta, A jégvirág kakasa címû Vidám elbeszélô költemény kilenc énekben! is. Ez utóbbi azonban bô száz évvel korábbi, Petôfi féle vígeposz rokonához hasonlóan, elutasított alkotássá vált: költôjét a hivatalos irodalompolitika tehetségtelennek, a mûvet pedig károsnak bélyegezte. Miért ez a botrány, mi áll mögötte, és tulajdonképpen mit rejt a vitatott szöveg ezekre a kérdésekre keresi a választ a mai kritikus. A Fekete páva apropóján egy, a Petôfi és Arany köztihez hasonlítható meghitt barátság bontakozik ki a kötetbôl Juhász Ferenc és Kormos Pista, két másik költô barátsága, csakhogy ez utóbbiakba Juhászt parafrazálva a kor mar belé fehéren. A Babonák napja, csütörtök: amikor a legnehezebb, az Ady Endre utolsó fényképe és a Krisztus levétele a keresztrôl zárja a kötetet. Az utolsó elôtti esszé egy megrázó költôi képekbôl álló, háromszakaszos vershez közelít, amelyet egy Adyról, ennek halála után néhány évtizeddel ismertté vált fénykép ihletett. Juhász Ferenc számára megrázó az élmény, a kép hatása: Fáj az isteni roncsokban látni, / a kozmosz-szívût a mûvén merengeni. Vasy Géza kötete valóban közelítés egy életmûhöz. Nem ránk erôltetett nézôpontokról, véleményekrôl van benne szó: kell a segítség, amikor olvasóvá nevelôdünk vallja a kritikus, ám egy bizonyos szinten túl magunknak is meg kell küzdenünk minden alkotással. Ezért az életmûért Juhász Ferencet köszönet illeti, amelyet azzal fejezhetünk ki a legszebben, hogy olvassunk és újraolvassuk költeményeit. Költôi virágok A premodern irodalomtörténet elemzési módszerei nem feltétlenül alkalmasak a modernizmus és a posztmodernizmus alkotásainak a vizsgálatára jelenti ki Vasy Géza Költôi virágok címû, a Széphalom Könyvmûhelynél 2003-ban megjelent esszégyûjteményében. Hasonló a helyzet az irodalmi élet leírásának, bemutatásának a módjával is, következtethetünk a könyvet olvasva. A Költôi virágok cím hagyományos, talán kicsit tankönyvszerû elemzésgyûjteményt ígér: az olvasó arra számít, hogy a fejezetek címei egy-egy író-költô munkásságára utalnak majd, és négy és fél száz oldal életmûelemzést olvashat majd. Ezzel szemben ott áll mindjárt az elsô fejezet, amely az antológiák

71 felettébb szükséges voltáról értekezik. A kötet valóban többet nyújt a szakembernek és az érdeklôdô olvasónak egyaránt, mint irodalmunk néhány kiemelten fontos vagy fontossá kiemelt költôi világának a jellemzését. Irodalomtörténeti összefüggések, kritikai munkák kritikusi szemlélete alapján kapunk képet a 20. század magyar irodalmáról. A kritikus egyetért vagy vitatkozik egy-egy értékelô munka szerzôjével, véleményt fejez ki a szabad, építô kritika szellemében. A kötet második része már közelebb áll a cím alapján kialakult feltételezéseinkhez. Vas István, Csorba Gyôzô, Juhász Ferenc, Fodor András, Csoóri Sándor, Kalász László, Orbán Ottó, Ágh István és Tolnai Ottó költôi világának néhány jellegzetességére hívja fel a figyelmet. Életmûszakaszok, nagyobb terjedelmû alkotások, egész kötetek tarka világa bontakozik ki Vasy Géza munkájából. A könyv elsôsorban önálló gondolkodásra ösztönzi olvasóját. Az egyes korok többé-kevésbé hivatalos irodalma felmagasztal vagy elítél bizonyos alkotásokat Vasy Géza az ettôl eltérô vagy ezt elfogadó saját vélemények önálló, független kialakítására és vállalására sarkall. Pillanatképek az erdélyi fônemességrôl Bárók és grófok Dumas francia regényeinek világa, Jókai magyar társadalomképe. Letûnt világ, nagyjából elfelejtettük azt is, hogy valaha létezett. A hajdani kastélyparkok esetleg sétatérként szolgálnak, ha megmaradtak, az egykori kastélyok pedig többnyire romos állapotban vagy eredeti rendeltetésüktôl teljesen eltérô célra használtatnak. És a leszármazottak vannak-e még olyan arisztokraták, akik túlélték a modernizálódást, akadnak-e olyan egykori erdélyi fôurak, akik átvészelték a kommunista rendszer ellenük irányuló kegyetlenségeit? Kik ezek, hol és hogyan élnek ma? Ezekre a kérdésekre válaszol az Álló- és mozgóképek. Vázlat az erdélyi fônemességrôl címû kötet, amelynek anyagát Kovács Kiss Gyöngy válogatta. A kommunista ideológia célja a hagyományôrzô közösségek álközösségekké való átgyúrása az»élharcos«munkásosztály erôszakos»országépítési stratégiájának«függvényében és annak megfelelôen fogalmaz a szerkesztô. Mit jelent ez az egykori erdélyi arisztokrácia számára? Elsôsorban kiközösítést, osztályellenséggé bélyegzését még azoknak a fiataloknak is, akik már román állampolgárnak születtek, tehát semmiképp sem lehettek elnyomók. A háborúkat átvészelteket uradalmaikról Marosvásárhelyre, Sepsiszentgyörgyre, Nagyenyedre, Gyulafehérvárra vagy Balázsfalvára telepítették, ahol állandó megfigyelés alatt álltak. Nyilvánvaló az is, hogy a nemesség mûveltsége és az új uralkodó osztályé között hatalmas különbség volt. Az egykori politikus fôurak gyári munkásokká lettek, rossz és még rosszabb körülmények között dolgozhattak ahhoz, hogy családjukat fenntarthassák. Az Álló- és mozgóképek valóban emléktöredékekbôl, családtörténetek vázlatából, régvolt arcképekbôl áll össze, a könyv második felét képezô tanulmányok pedig ezek könnyebb megértését szolgálják. Hallerek, Bethlenek, Bánffyak, Toldalagiak, Degenfeldek, Kornisok, Kálnokyak, Mikesek, Aporok, Tiszák, grófi és bárói rangú társaik családtörténete, a 20. század elsô felében velük megtörténtek önéletrajzi hangvétellel bontakoznak ki, ami által személyessé, közelivé válik az olvasó és a papíron mesélô kapcsolata. Ki Erdélybôl, ki Amerikából, ki Németországból szól az olvasóhoz mindenik sors valódi regénynek tekinthetô. E kisregények gyûjteménye a szerkesztô szavait idézve emlékeztetô a 20. század sötét évtizedeire, egyik legsúlyosabb gyalázatára és tisztelgés azoknak a családoknak a tagjai elôtt, akik nemesi származásuk miatt a történelem egyik legembertelenebb rendszere meghurcolásának áldozataivá váltak. KÓNYA KLÁRA Négy szerzô, egy könyv Akár tetszik nekünk, akár nem, ma már nem lehetünk meg számítógép nélkül. Ez a fránya masina szép lassan begyûrûzött az életünkbe, a mindennapi munkánk fontos részévé vált. Muszáj tehát barátságot kötnünk vele, és persze, meg kell tanulnunk kezelni is. Mindez nem túl nehéz feladat, de nem is könnyû. Jó, ha tisztában vagyunk néhány alapvetô dologgal. Ebben segít ajánlott könyvünk is, amelynek érdekessége az, hogy diákok írták. Avornicului Mihály, Buzogány László, Kónya Klára és Lukács Sándor immár másodízben vállalkozott arra, hogy emberközelbe hozza az informatika távolról kicsit riasztónak ható világát. Az Infromatikai ábécé, amint az alcíme is beszédesen jelzi, hatékony segédeszköz kicsiknek-nagyoknak. Nagyon alapos munka. Kezdve azzal, hogy rövid történeti áttekintést kínál a számítástechnika kialakulásáról, fejlôdésérôl, majd ismerteti a számítógép alkotóelemeit, egyaránt magyarázva a magyar és angol szakkifejezéseket. Mindezek után következhet a különbözô programok bemutatása, rengeteg példával illusztrálva. Végezetül pedig név- és tárgymutató segíti a hatékony tájékozódást. A kolozsvári Ábel Kiadó jól tette, hogy gondolt fordított erre a tankönyvre, amely azonban nem csak diákok számára hasznos. Szinte bárki elsajátíthatja belôle a számítógép-kezelés alapjait. SÁNDOR BOGLÁRKA ÁGNES 71

72 72 Helyettem(?) Népes közönség elôtt az Albert Kiadó két újabb kötetét, Szabó Gyula Kényszerpályák és Albert Ernô A halál völgye címû könyvét mutatták be pénteken a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Tolerancia-termében. A betegsége miatt távol maradó Szabó Gyula üzenetét László Károly színmûvész tolmácsolta. A kolozsvári író személyes hangvételû levelében felelevenítve Petôfi elismerô sorait, melyeket Sepsiszentgyörgyrôl írt szerelmének, Júliának, elmondta, hasonlóan meleg szeretettel gondol a településre, hiszen több évtizeddel ezelôtt a gyermekáldás híre éppen városunkban érte. Három és fél évtizeden át kényszerpályán kellett írni, és nem meghalni, üzeni levelében Szabó Gyula, akinek életútjáról, könyvérôl Domokos Géza író mondott elismerô szavakat. A Gondos atyafiság szerzôje új szemléletet teremtett a romániai magyar irodalomban, ráirányította a figyelmet a székely falura, a székely emberek életére, problémáira, küszködésére, hangzott el a méltatásban. Szabó Gyula most megjelent könyve elsô részében a Bolyai Tudományegyetem fél évszázaddal ezelôtti életét mutatja be, de központjában egy moldvai út áll, amely rávilágít arra, hogy ötven évvel ezelôtt is az egyház miként próbálta Csángóföldön visszaszorítani az anyanyelvhasználatot. A második Sepsi Dezsô verseskötete meglátásom szerint az emberi és költôi lehetôségek könyve, mind mondanivalójában, mind ami a formát illeti. Gondolatszilánkok vezetik fel a kötetet (Graffities), elôrevetítve egy, a környezetéhez és önmagához elsôsorban cinikusan viszonyuló alkatot, akinek belsô robinzonádja (A. Plešu) sajátos magányetikát eredményez, amely talán lappangó erdôtûzhöz hasonlítható. Ez a fajta magány mindenképpen a Sepsi Dezsô-i etikum alkotó területe, melynek keserédes gyümölcse ez a könyv. A szerzô ahogyan én ismerem ôt tragikus alkat, mind magán, mind közösségi életében, mely utóbbiból az évek során, betegségei stb. okán lassan-lassan kiszorult. Így került egyre közelebb a keleti bölcseletekhez is. Igyekvése a mikro- és makrokozmosz majdani harmonikus megélésére, már-már megrendítô volt néha, hiszen ahogyan sokszor lenni szokott: csôdöt mond az egyén, és önmagába is belemarva, tétován sokszor, de az elme ritka élességével fényképezi-rögzíti mindazt, akivé talán válhatott volna, a fenegyerek, a súlyos szervi bajok omene nélkül. Az embert és környezetét próbáló ütközések, tapogatózások, elbizonytalanodások, dacok és dühök állnak össze könyvvé, melyet Sepsi Dezsô még azelôtt elkezd írni, hogy profi zenésszé vált volna, akinek tulajdonképpen ismeri a táncházmozgalom. Miért Helyettem a könyv címe? Miért a két félalakos fotó a lemállott, élô húsként elôtünedezô falrészlet elôtt a borítón? Miért a feloldójel a hátsó borító párás ablakszemén? Ki hiányzik az ablak mögül immár? És kinek?! Ki az a kérdôjeles én?(lásd a záróverset). Miért csak fekete-fehér minden fotó a könyvben, a villanyvezetékekrôl csüngô, elrobbant lufiktól, a varjúgyülekezettôl, a hidakon, sikátoron, tiltó táblán, lepusztult téren, falhoz állításon, parazitált fakérgen, lepusztult háztetôn, hóban ágaskodó bogáncsokon túl, egy valamiféle végsô megnyugvás-elnyugvást sugalló majdani tavaszt-elôzô fáig? És miért hiányzik ezekbôl a szövegekbôl-versekbôl éppen a zene?! A válaszok a kötetben nemcsak egyszerûen ott vannak, hanem provokálnak is. A kötet fülszövegébôl idézve: abból való(k), ami kell, talán helyesbítve kissé: abból való(k), ami szintén kell ahhoz, hogy a Sepsi Dezsô-i állandó szorongást mi, az olvasók, talán az ô megelégedésére is, feloldhassuk, mint a zenében a disszonanciát. A kötet a zilahi COLOR-PRINT kft. kiadásában jelent meg, ban. NAGY ATTILA Kettôs könyvbemutató Sepsiszentgyörgyön Baráti ölelés Szabó Gyulának, erôs kézszorítás Albert Ernônek rész a nyolcvanas évek nacionalista, magyargyûlölô korszakának történéseit tárja az olvasó elé. Kozák Albert történész mutatta be Albert Ernô A halál völgye címû kötetét, mely a határôrség szervezését, az 1762-tôl 1764-ig terjedô idôszakot eleveníti fel, és a madéfalvi veszedelemhez nyújt újabb értékes adalékokat. Albert Ernô több évtizedes kitartó gyûjtômunkáját, múltkutató tevékenységét méltatva Kozák Albert elmondta: ezt a könyvet csak olyan ember írhatta, aki magába szívta a Hargita fenyveseinek levegôjét, és érezni tudja azt a belsô feszültséget, ami az itt lakó székelyekben a mai napig él. Tanárként jöttem ötven évvel ezelôtt Csíkból Sepsiszentgyörgyre, sok mindent terveztem, keveset valósítottam meg mondta a csíkdánfalvi származású Albert Ernô, aki sokadik könyvérôl szólva közölte: a kötet tisztelgés azoknak a székelyeknek, akik ellenálltak a hatalom gôgjének, és hôsiesen védték ôsi jogaikat, szabadságukat, anyanyelvüket. Baráti ölelés Sepsiszentgyörgyrôl Szabó Gyulának, erôs kézszorítás az értékteremtô Albert Ernônek, aki két fontos kötettel ajándékozta meg a könyvbarátokat fogalmazott a rendkívüli eseményen Domokos Géza író. NAGY ZSUZSANNA

73 ÚJ KONYVEK 2003 Arad Ferencz Zsuzsa: Kik és Mik. Jelen G. Pataki András: A tél acélkék lovai. Jelen Jankó András: Bûnözôk és áldozatok. Jelen Karácsonyi Zsolt: Sárgapart. Jelen Károly Sándor: Az 500-ik emelet. Jelen Orbán János Dénes: Teakönyv. Jelen Szôcs Géza: Az al-legóriás ember.jelen Szôke Mária: Vízumkényszer a Paradicsomba. Jelen Csíkszereda Borsodi L. László: Ellenpontok (Versek). 116 l. Iratok a romániai Országos Magyar Párt történetéhez 1. A vezetô testületek jegyzôkönyvei. Vál., szerk., bev. György Béla. Pro Print EME 456 l. 17 cm (Források a romániai magyarság történetéhez) Ozsváth Judit: Erdélyi Iskola. Antológia, repertórium. Státus 376 l. 16 cm ISBN Kolozsvár A Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 11. Játék és Kultúra. Szerk. Szikszai Mária. KJNT 279 l. ISBN X A Nyugat költôi 1 kötet. Polis 296 l. 20 cm ISBN A Szamos-parti Athén. A 19. századi Kolozsvár és lakói Veress Ferenc felvételein. Szerk., bev. Sas Péter.96 l. 24,5 cm ISBN A Tizenegyek 1 2 kötet. A 2. kötetet szerk. Cseke Péter. Kriterion 442 l. 24 cm ISBN Ady Endre: Az irodalmi közletek. Publicisztikai írások. Polis 352 l. 20 cm ISBN Ailenei, Dorel Bãlan, Elena Olaru, Delia: Közgazdaságtan. Ábel 128 l. 26 cm Álló és mozgóképek. Vázlat az erdélyi fônemességrôl. Szerk. Kovács Kiss Gyöngy. Kompress 320 l. 22 cm ISBN X Almási István: Monostori sugár torony. Bogdán János magyargyerômonostori népdalgyûjtése ban. KJNT 81 l. ISBN Álmodónk, Vörösmarty. Tanulmányok az december i kolozsvári konferencia anyaga. EME 17 cm (ETF 238) Ambrus Lajos: A griffmadár fia. Tinivár. 186 l. 24 cm ISBN András Szilárd Szilágyi Jutka: Matematika M1. Ábel 336 l. 26 cm Angi István: A zenei szépség modelljei. Zenetudományi írások. Polis 284 l. 20 cm ISBN Angi István: Zeneesztétikai elôadások I. Scientia Kiadó. Antal Attila: Világalkotó elemek Áprily Lajos költészetében. Kriterion 300 l. 17 cm (Közelképek) Ariniš, Ioana Mihail, Aurora Costache, Štefan Viorel: Biológia B1+B2. Ábel 128 l. 26 cm Arniš, Ioana Mihail, Aurora Costache, Štefan Viorel: Biológia B1. Ábel 180 l. 26 cm Avornicului Mihály Balogh Andor Buzogány László Lukács Sándor: Az informatika alapjai. Egyetemi jegyzet. ET 151 l. 29 cm ISBN Avornicului Mihály Buzogány László Lukács Sándor: Informatika. Ábel 356 l. 26 cm Avornicului Mihály Buzogány László Lukács Sándor: Számítástechnika. Ábel. Az erdélyi fejedelmek királyi könyvei I. János Zsigmond királyi könyve Közzé teszi Fejér Tamás, Rácz Etelka, Szász Anikó. EME 158 l. (Erdélyi történeti adatok VII. 1.) 17 cm ISBN Az örök iskola. Lapok a kolozsvári Báthory István Gimnázium történetébôl. Stúdium. 227 l. 24 cm ISBN Baka András: Tréfás beszédei. Kriterion 204 l. 24 cm ISBN Baka Judit: Betûbirodalom I II. kötet. Munkáltató nyelvkönyv magyar román képes szótárral. ET 220 l. 26 cm Baka Judit: Csengô-bongó szavaink. Nyelvi játékok és fejtörôk 9 13 éves gyermekek számára. ET 102 l. 30 cm Baka Judit: Egyszer volt 1+1. Munkáltató számtankönyv az I. osztály elsô féléve számára. Ábel 80 l. 30 cm Baka Judit: Egyszer volt 1+2. Munkáltató számtankönyv az I. osztály második féléve számára. Ábel 120 l. 30 cm Baka Judit: Egyszer volt 7x7. Munkáltató számtankönyv a II. osztály elsô féléve számára. Ábel 100 l. 30 cm Baka Judit: Egyszer volt 7x7. Munkáltató számtankönyv a II. osztály második féléve számára. Ábel. 100 l. 30 cm Baka Judit: Ki játszik ilyet? Testnevelés. 450 mozgásos játék leírása. ET 100 l. 26 cm Balázs Imre József: Hervay Gizella. Kriterion 188 l. 17 cm. (Közelképek) ISBN Balázs Sándor: Mikó Imre. Életés pályakép. Kéziratok, dokumentumok Polis 464 l. 20 cm ISBN Balázs Katalin Kovács Barna: Informatika. Ábel 270 l. 26 cm Balázs Lajos: Folclor. Scientia Balázs Márton: Algebra és analitikus mértan M1. ET 120 l. 26 cm Balázs Márton: Matematika. ET Balázs Márton Hatházi Annamária: Matematikai analízis M1. ET 180 l. 26 cm Ballagási emlékkönyv. Stúdium. 100 l. 21 cm ISBN Balogh Katalin: Gyerekjáték az írás. ET 80 l. 30 cm Balzac, Honore de: Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága. 502 l. 20 cm (Horizont) ISBN Bara Katalin Csutak Judit: Irodalmi szöveggyûjtemény. ET 750 l. 26 cm Barabás Zsuzsa: Matematika. Tankönyv az V. osztály számára. ET 256 l. 26 cm Barabási Tünde Péter Lilla: Kérdések és válaszok a neveléstudományban, avagy alapvetô problémák didaktikai és neveléselméleti tárgykörben. ET 180 l. 26 cm Báthory-évkönyv Az 1579-ben alapított kolozsvári Báthory István Líceum kiadványa. Stúdium 100 l. 21 cm Becheanu, Mircea Enescu, Bogdan: Matematika M1+M2. Ábel 248 l. 26 cm Benedek Elek: Az égig érô fa. Kriterion 264 l. 20 cm ISBN Bíró Ilona Szász Mária Caloi Teréz: Fizika munkafüzet. VIII osztály. Stúdium 144 l. 21 cm Bitay László: Mi a Bolyai-geometria? Stúdium 52 l. 21 cm ISBN Bocskai István Matekovics György Székely Melinda Kovács Kuruc J. Szabolcs: Magyar román angol fogorvosi szakszótár. Scientia 584 l. (Sapientia könyvek 19.) Bocskor János énekeskönyve Kriterion 310 l. 17 cm (Téka) ISBN Bodó Barna: Talpalatnyi régiónk. Politológiai esszék. Kompress 320 l. 12 cm ISBN M. Bodrogi Enikô: Jósika Miklós mûveinek fogadtatástörténete. EME (ETF 241) 196 l 17cm ISBN Bolyai János Marosvásárhelyi kéziratai I. Amrus Hedvig Mária, Deé Nagy Anikó és Vakarcs Szilárd közremûködésével szerk., bev. Benkô Samu. EME 308 l. 17 cm ISBN

74 74 Borsos Szabolcs Pápai József: Vallástörténet. ET 94 l. 26 cm Bulboacã, Teodor: Bevezetés az analitikus geometriába. Egyetemi jegyzet. ET Caba, Gina Gomolea, Aurelia Chirculescu, Maria T.: Matematika M1. Ábel 128 l. 26 cm Caba, Gina Gomolea, Aurelia Chirculescu, Maria T.: Matematika M2. Ábel 232 l. 26 cm. Caragiale, Ion Luca: Az elveszett levél. Vígjáték négy felvonásban. Ford. Kacsir Mária. Mûvelôdés 96 l. 14,5 cm ISBN Cocean, P. Dan, Rodica Marc, D.: Földrajz. Ábel 112 l. 26 cm Crocnan, Daniel Grecu, Voicu V. Fronescu, Mircea Corneliu: Fizika F1. Ábel 136 l. 26 cm Crocnan, Daniel Grecu, Voicu V. Fronescu, Mircea Corneliu: Fizika F2+F3. Ábel 136 l. 26 cm Cseh Katalin: Bûvös ládikó. Tinivár 105 l. 22 cm ISBN Cseke Péter: Paradigmaváltó erdélyi törekvések. Kriterion 344 l. 20 cm (Gordiusz) ISBN Csetri Elek Szabó Béla: Az erdélyi fejedelmek arcképcsarnoka Mûvelôdés 64 l. 14,5 cm ISBN Csukáné Klimó Mária: Játsszunk játékot, táncot, színházat. Szöveggyûjtemény. Gyermekjátékok,mondokák, népszokások, dalok, dramatizáció stb éves kisdiákok részére. ET 120 l. 30 cm Csûrös Emília: Fû kizöldül ó sírhanton. Tinivár 136 l. 20 cm ISBN Czondi János Kassay Ildikó Szabó Bertalan: Matematika M1+ M2. Ábel 280 l. 26 cm Dáné Károly Kacsó Ferenc Météfi István: Matematika M1. Ábel 314 l. 26 cm Darabont Sándor Tapasztó Levente Kertész Levente: Elektromosságtan 2. rész. ET 513 l. 29 cm ISBN Darvay Béla Kovács Zoltán: Fizika F1. Ábel 160 l. 26 cm Debreczeni Márton rmlékezete. Benkô Samu, Debreczeni Droppán Béla, Egyed Ákos, gr. Mikó Imre, T. Szabü Levente írásai és Debreczeni Márton kiadatlan versei. EME 17 cm120 l. (ETF 242.) ISBN Demény István Pál Gazda Klára Keszeg Vilmos: Magyar népi kultúra. ET 260 l. 30 cm Demény Péter: A menyét lábnyoma. Esszék, kritikák. Kompress 204 l. 12 cm ISBN Demény Piroska Szilágyi Mária: Szavak kincsesháza. Magyar nyelvi feladatgyûjtemény. ET 130 l. 30 cm Dezsô Gábor: A gazdasági matematika alapjai. Egyetemi jegyzet. ET Diderot, Denis: Mindenmindegy Jakab meg a gazdája. Kriterion 342 l. 18 cm (Téka) ISBN X Egyed Péter: Szabadság és szubjektivitás. Tanulmányok, esszék. Komp Press 392 l. 12 cm ISBN Emlékkönyv Kiss András születésének nyolcvanadik évfordulójára. EME 688 l. 17 cm ISBN Erdélyrôl, Európában, mítosztalanul. Szerk. Kovács Kiss Gyöngy. Komp Press 164 l. 16 cm ISBN Fábián Gyula Ötvös Patrícia: Kisebbségi jog I II. Komp Press l. 17 cm ISBN Farkas Miklós: Matematika M1. Ábel 270 l. 26 cm Fãtu, Sanda: Kémia C1. Ábel 132 l. 26 cm Fãtu, Sanda: Kémia. Ábel 128 l. 26 cm. Fãtu, Sanda Grecescu, Cornelia David, Veronica: Kémia C1. Ábel 112 l. 26 cm Fejér Kálmán: Szolfézs példatár. Népi dallamok. ET 134 l. 30 cm. Félig élt élet. Olosz Lajos és Reményik Sándor levelezése Polis 464 l. 20 cm ISBN Fekete éden. A november 26-án és november 15-én Kolozsváron megtartott Drogfórum címû konferenciák elôadásai. Scientia 360 l. Filip Ignác: Furulyaiskola. ET 146 l. 30 cm Filip Ignác: Furulyamuzsika. ET 136 l. 30 cm Filmer, Robert: Patriarchia és egyéb írások. Polis 256 l. 20 cm ISBN Flondor, Paul Gussi, Gheorghe Stãnãšilã, Octavian: Matematika M1. Ábel 192 l. 26 cm Fodor András: Kolozsvári képeslap. Gloria 232 l. 30 cm ISBN Fodor Irén Mihály Krisztina: Legszebb népballadáink. 2. kiadás. Tinivár 264 l. 20 cm ISBN Fodor Sándor: Csipike. 2. kiadás. Tinivár 160 l. 23 cm ISBN Fodorpataki László Kis Erika Kiss Tünde: Biológia B1+B2+B3. Ábel 256 l. 26 cm Fórika Éva Kiss Jolán Tomaj Gyöngyi: Ének-zene I. és II osztály. Tanítói kézikönyv. ET 88 l. 30 cm Fórika Éva Tomai Gyöngyi: Ének-zene III. osztály. Tanítói kézikönyv. Ábel 80 l. 30 cm Fórika Éva Tomai Gyöngyi: Ének-zene IV. osztály. Tanítói kézikönyv. ET 80 l. 30 cm Fórika Éva Tomai Gyöngyi: Ének-zene. Tankönyv a III. osztály számára. Ábel 72 l. 30 cm Fóris Ferenczi Rita: Tantervek átminôsítése. ET 120 l. 21 cm Fülöp István: Hogyan tovább, erdélyi fiatalok? Tinivár 224 l. 20 cm ISBN Fülöp Mária Szabó Éva Pákai Éva: Olvasónapló II III. osztály. Stúdium 44 l. 29 cm ISBN Gaal György: Tört kövön és porladó kereszten. Pusztuló múlt és fájó jelen a Házsongárdi temetôben. Stúdium 159 l. +32 ill. 2 térkép ISBN Gagyi Erzsébet Gagyi József: Játékház. Képes ábécéskönyv I II. kötet. ET 78 l. 30 cm Gál László: Társadalom és logikusság. Kriterion 202 l. 20 cm ISBN Gáll Ernô: Napló 1. kötet Polis. 506 l. 20 cm ISBN , ISBN (1. kötet). Gáll Ernô: Napló 2. kötet Polis. 600 l. 20 cm ISBN , ISBN (2. kötet) Gáspár Attila: Népdalgyûjtemény. ET 275 l. 21 cm. Gáspár Attila: Gitáriskola 1. kötet. ET 146 l. 30 cm. Gazda Klára Keszeg Vilmos Pozsony Ferenc: Szöveggyûjtemény a magyar népi kultúra címû könyvhöz. ET 360 l. 30 cm Géczi Róbert Bódis Katalin: Környezeti monitoring Verespatak környékében. Kriterion 72 l. 21 cm ISBN Gomolea, Aurelia Chirculescu, Maria T. Caba, Gina: Matematika M3. Ábel 128 l. 26 cm Gondos Irma Gergely Edit Jolán Molnár Zsuzsanna: Matematika M2. Ábel 180 l. 26 cm Gyôry Hedvig: Tölts be száztíz évet a földön és tagjaid maradjanak erôsek. Életmód és egészség az ókori Egyiptomban. Kriterion. 262 l. 20 cm ISBN Halmos Katalin: Daloskönyv. Gyermekdalok és játékok. ET 64 l. 21 cm Hantz Lám Irén: Város az Ôrhegy alatt. Nagyenyed szóban-képben. Stúdium. 196 l. 21 cm. ISBN Hantz Lám Irén: A vár árnyékában. Torockószentgyörgy. Tinivár 196 l. 6 sz. ill. 20 cm ISBN X Harsányi Zsolt: Mathias Rex. Kriterion 740 l. 20 cm (Történelmi)

75 ISBN Herczeg Ferenc: A hét sváb. Kriterion 158 l. 20 cm (Történelmi Regények) ISBN Hobbes, Thomas: Leviatán: 1 2. rész. Polis l. 20 cm ISBN Hunyadi Endre: Magyar irodalom középiskolásoknak és érettségizôknek. Stúdium 127 l. 21 cm ISBN Ignát Judit Anna Incze Katalin Jakab Irma Tünde: Informatika. Ábel 194 l. 26 cm In memoriam Szikszay Jenô Stúdium 63 l. 21 cm ISBN Ionescu Andrei, Rodica Oanea, Cristina Toma, Ion: Fizika F1. Ábel 232 l. 26 cm. Irodalomtudomány és nyelvészet. Kriterion 388 l. 21 cm ISBN István Anikó: Most segíts meg, Mária... A futásfalvi Sarlós Boldogasszony-napi búcsú szövegrepertóriuma. KJNT 175 l. ISBN Jakab Albert Zsolt: Háromszék néprajzi és honismereti bibliográfiája ( ). (A Kriza János Néprajzi Társaság értesítôje ). KJNT 200 l. Jakab Gábor: Isten vasár- és ünnepnapi igéinek breviáriuma. Gloria 352 l. 19 cm ISBN Jakubinyi György: A bizalom és szeretet útja. Gloria 86 cm ISBN Jékely Zoltán: Az utolsó szó keresése. Válogatott versek. Polis 488 l. 20 cm ISBN Kacsó Ferenc: Matematika M3. Ábel 80 l. 260 cm Kalinovszky Dezsô: Grafittik a Szabadság oldal-faláról. Minerva Kulturális Egyesület Kalotaszeg és környéke. Gloria 68 színes l. 21 cm ISBN Kékedy László Kékedy Nagy László: Mûszeres analitikai kémia. Válogatott fejezetek. EME 276 l. 16 cm ISBN Kelemen Hajnal Gyéresi Árpád: Szervetlen gyógyszerészeti kémia. EME 168 l. 16 cm ISBN x Király László: Madarak árnyéka. Kriterion. Kiss Bitay Éva: Kinek milyen a világ. Tinivár 160 l. 20 cm ISBN Kiss Éva Almási Ildikó: Biológia B1. Ábel 128 l. 30 cm. Kiss István: Az erodált talajok enzimológiája. Scientia 168 l. (Sapientia könyvek 19.) Kiss Judit: Bevezetés a gyermekirodalomba. ET 100 l. 30 cm Kónya Hamar Zsuzsánna Baka Judit: Ép test ép lélek. Munkáltató egészségtan tankönyv a 6 10 éves gyermekek számára. ET 86 l. 26 cm Kónya Hamar Zsuzsánna Baka Judit: Ép test ép lélek. Tanítói kézikönyv és egészségtan órán felhasználható játékgyûjtemény. ET 144 l. 26 cm Kovács Barna: Informatika. Ábel 160 l. 26 cm. Köllô Gábor: A határhelyzet értékelése a Rotterdami Eraszmusz teológiai tanításában. Gloria 180 l. 86 cm ISBN Kôrösi Csoma Sándor: Buddha élete és tanításai. Kriterion 230 l. 18 cm (Téka) ISBN X Közmûvelôdés, de minek? Antológia a Mûvelôdés as évfolyamaiból. Mûvelôdés 128 l. 21 cm ISBN László F. Csaba: Mûszaki rajz. Ábel 95 l. 30 cm. Lászlóffy Csaba: Verses Ótestamentum. Gloria 112 l. 19 cm ISBN Legszebb mesék. Tinivár. 164 l. 20 cm. ISBN Lenyomatok 2. Fiatal kutatók a népi kultúráról. KJNT Szerk. Szabó Á. Töhötöm 187 l. ISBN Lestyán Ferenc: Boldog házasság holtomilag. Gloria 128 l. 21 cm ISBN X Lestyán Ferenc: Erdélyi Szibéria. Gloria 288 l. 21 cm ISBN Lôwy Károly: Gyermekegészségtan tanítók, pedagógusok és szülôk részére. A tanci mindent tud. Ábel 130 l. 21 cm Major Csaba: Fizika F1. ET Makkai Sándor: Magyar fa sorsa. Kriterion 20. cm (Romániai Magyar Írók) Máthé Enikô Csuka Róza: Kémia C1. Ábel 130 l. 30 cm Maturandusok. 9. kiadás. Tinivár. 328 l. 20 cm ISBN Mérimée, Prosper: Szent Bertalan éjszakája. Carmen. Kriterion 266 l. 20 cm (Horizont) ISBN X Mészáros József: Könyv a könyvrôl. Tinivár 124 l. 20 cm ISBN Mitu, S. Copoeru, L. Pecican, O.: Történelem. Ábel 128 l. 26 cm Módszertani útmutató a magyar nyelv tankönyve címû könyvhöz. ET 68 l. 21 cm Murádin Jenô: Az aradi szabadságszobor. Gloria 72 l. 26 cm ISBN Murádin Jenô: Szathmári Pap Károly. Kriterion 120 l. 17 cm ISBN Néda Árpád Filep Emôd: Hôtan. ET 246 l. 29 cm ISBN Néda Árpád Filep Emôd: Mechanika. Németi János Molnár Zsolt: A tell telepek elterjedése a Nagykárolyi-síkságon és az Ér völgyében. Scientia 288 l. (Sapientia könyvek 14) Népi kultúra, társadalom Háromszéken. Szerk. Dimény Attila Szabó Á.Töhötöm KJNT 191 l. ISBN Oane, Sorin Ochescu, Maria: Történelem. Ábel 144 l. 26 cm Odüsszeusztól Ulyssesig 3. kötet. Kriterion 368 l. 17 cm (Kincses Könyvtár) ISBN Olosz Etelka Olosz Ferenc: Matematika és módszertan. ET 268 l. 30 cm Olosz Katalin: Egy kiállítás emlékképei. KJNT 83 l. ISBN Ördög Béla Mihály Krisztina: Diákévkönyv Tinivár 192 l. 23 cm ISBN X Öreg diák visszanéz Hasonmás kiadás. Stúdium 186 l. 21 cm Palocsay Zsigmond: Csalisípom. Kriterion 84 l. 17 cm ISBN Pándi Gábor: Hidrológia 1. kötet. Potamológia Pándi Gábor: Hidrológia. Hidrogeológia, limnológia, telmatológia, glaciológia. Egyetemi jegyzet. ET 2. kötet. 83 l. 29 cm ISBN Popa, Lucia Pãun, Radu Øigãu, Dragoš: Történelem. Ábel 128 l. 26 cm Popescu, Manuela: Földrajz. Ábel 128 l. 26 cm. Popescu, Manuela Negoessu, Bebe: Földrajz. Ábel 128 l. 26 cm Sapientia Alapítvány Kutatási Programok Intézete Scientia 112 l. 16 cm Sebestyén Péter: Készenlétben. Gloria 240 l. 21 cm ISBN Selyem Zsuzsa: Valami helyet. Esszék. Kompress 244 l. 12 cm ISBN Sigmond István: Keselyûcsók. Kriterion 296 l. 21 cm ISBN Singer, Boris Strãinu Cercel, Gabriela Popescu, Adrian: Matematika M1. Ábel 210 l. 26 cm Stan, Nicolae Marinescu, Paul: Filozófia B. Ábel 192 l. 26 cm T. Szabó Csilla: A deverbális igeképzés a XVI XVIII. században az Erdélyi magyar szótörténeti tár anyaga alapján. EME (ETF 240) 152 l. 17 cm ISBN Szabó M. Attila: Erdélyi helységnévszótár. Kriterion 534 l. 17 cm ISBN

76 76 Szende Aladár: A magyar nyelv tankönyve. Ábel 302 l. 21 cm Szende Aladár: Gyakorlatok és feladatok A magyar nyelv tankönyve címû könyvhöz. ET 242 l. 21 cm Szende Aladár: Módszertani útmutató A magyar nyelv tankönyve címû könyvhöz ET 68 l. 21 cm Szenik Ilona: Népzenetudomány. Magyar és román népzene. ET 104 l. 30 cm Szociológiai tanulmányok erdélyi fiatalokról. Szerk. Sorbán Angella. Scientia 209 l. (Sapientia Könyvek 11.) Szôcs Judit: Kolozsvári iskolák éltetôi. Stúdium 21 cm ISBN Szöveggyûjtemény a magyar népi kultúra címû tankönyvhöz. Ábel 360 l. 30 cm Tanulmányok a mai fizika tárgykörébôl. Szerk. Nagy László. Scientia Tanúskodni jöttem. Román emlékírók. Ford., szerk., bev. Horváth Andor. Kriterion 548 l. 21 cm ISBN Tatár Zoltán: Kincses külvárosom. Kalauz 230 l. 21 cm ISBN Tellmann Jenô: Fizika F1. Ábel 286 l. 30 cm Tellmann Jenô: Fizika F1. Ábel 210 l. 26 cm Toró Jolán Tánczos Ibolya: A beszédfejlesztés tanítói kézikönyve. ET 170 l. 30 cm Tötszegi Tekla: A mérai kötény. KJNT 100 l l. színes és fekete-fehér kép. ISBN: Tudomány Egyetem diszciplína. A Babeš Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszékének október én megrendezett házikonferenciáján elhangzott elôadások.szerk. Berszán István. EME (ETF 239) 168 l. ISBN Tuzson Zoltán: Módszertani feladatgyûjtemény. Hogyan oldjunk meg aritmetikai feladatokat? ET 294 l. 30 cm Vallasek Júlia: Sajtótörténeti eszszék. Négy folyóirat szerepe között az észak-erdélyi kulturális életben. Kriterion 112 l. 20 cm ISBN Várhelyi Csaba Kacsó Ferenc: Szerves kémiai laboratóriumi gyakorlatok 1. kötet. ET 96 l. 29 cm ISBN Vasárnap évkönyv. Gloria 288 l. 21 cm ISBN Vincze Zoltán: A kolozsvári Farkas utca. Mûvelôdéstörténeti barangolás. Stúdium 95 l. 21 cm ISBN Visky Zsolt: Tudsz-e repülni? Stúdium 32 l. 19 cm ISBN Zsemlyei János: A magyar nyelv szókészlete és szótárai. ET 180 l. 26 cm Marosvásárhely A tér úttörôje: Bolyai János emlékév. Marosvásárhely Mentor 216 l. Akinek kívül is vert a szíve - Csôsz Ferenc emlékezete. Impress 106 l. Albert Zoltán Ifj. Kovács Ferenc Nagy Lôrinc: Kétezer éves Mája. Impress 88 l. Baricz Lajos: Április elseje. Tréfás, vidám versek. Lyra 132 l. Baricz Lajos: Megérintett versek. Lyra 124 l. Béres András: Mûvészet és színházmûvészet. Tanulmányok. Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem 120 l. Bibliografia cãrtilor, albumelor ši hãrtilor editate în judetul Mureš. A Maros megyében kiadott könyvek, albumok, térképek bibliográfiája Maros megyei Könyvtár 252 l. (Bibliografii murešene 6.) Bogdán László: Hol vagytok ti, régi játszótársak? Mentor 348 l. Bónis Johanna: A Székelyföldi Iparmúzeum. Mentor 288 l. (Erdély emlékezete) Darvay Nagy Adrienne: Állandóban változékonyan. Mentor 156 l. Erdélyi testamentumok 1. Háromszéki hadviselô székelyek végrendeletei. Mentor. Erdôs Irma. Emlékkönyv. Prisma 478 l. Erôss Attila: Elfelejtett szavak nyomában. Publicisztika. Juventus 258 l. Farkas Ibolya: A mûvészi igazság keresése a színész alkotó munkájában. Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem 140 l. Gárgyán József: Ügyvéd nehéz idôkben. Mentor 540 l. Gulyás Miklós: Találkozások és búcsú. Mentor 272 l. Hála József: Hogyan gyujtöttek elôdeink? Néhány fejezet a magyar néprajztudomány történetébôl. Mentor 324 l. Izsák Márton: Album. Képzômûvészek Szövetségének Marosvásárhelyi fiókja, Marosvásárhelyi Mûvészeti Múzeum Jánk Károly: Ellenszél. Mentor 92 l. Jánosházy György: Bagolytükör. Szotettek. Mentor 108 l. Jelszó és mítosz. Mentor 324 l. Kiss András: Más források más értelmezések. Mentor 520 l. (Erdély emlékezete) Klósz Bálint: Felfekszünk a deresre, hadd verjenek veresre. Turbinaparti szappanbuborékok könyve. Impress 106 l. Kovács Levente: Madách és Harag Marosvásárhelyen. Mentor 120 l. László Ida: Kertek között. Versek. s. n. 132 l. Madar Ilona: A Sóvidék földmûvelése. Mentor 112 l. Makkai Gergely: Az erdélyi mezôség tájökológiája. Tanulmányok. Mentor 130 l. Málnássy László Málnási András: Kis gombáskönyv. Mentor 192 l. Markó Béla: Önállóságra ítélve. Beszédek, elôadások, interjúk. Mentor 258 l. Molnár Zoltán: 50 év fotó. Mentor 80 l. Nagy Levente: Rómában tégy úgy. Rövid prózai írások. 104 l. Nagy Miklós Kund: Mûterem. Beszélgetés huszonkét elszármazott erdélyi rajzmûvésszel. 280 l. Németh Júlia: Kós András. Mentor 84 l. (Mûvészeti monográfiák) Nyírô Józef: Hull immár a fenyôtoboz. Válogatott novellák. Impress 202 l. Olosz Katalin: Víz mentére elindultam. Tudománytörténeti tanulmányok, népismereti írások. Mentor 356 l. Ormós Zsigmond: A Banya sziklája. Piatra Bábi. Korrajz. Mentor 468 l. Pál-Antal Sándor: A Székelyföld és városai. Történelmi tanulmányok és közlemények. Mentor 432 l. (Erdély emlékezete) Páll Lajos: Álomzene. Versek. Mentor 116 l. Péntek János: Népi nevek, népi hagyományok. Mentor 278 l. Pokorny László: Mérgezô növények kézikönyve. Mentor l. Ráduly János: Fekete szônyeg a sátor. Néprajzi tanulmányok. Impress 160 l. Rumi: Mint a felhô, mint a szél. Százharminchat vers. Mentor 96 l. (Könyvbarát) Sándor Szilárd: Esély a vallomásra. Lyra 72 l. Schneider Elekes Emília: Életem. A gyegyóújfalusi Elekes család története. Mentor 212 l. Sebe Ákos: Nyárádszentlászló, mítoszok és legendák földje. Impress 96 l. Sebe Ákos: Sepsimagyarós. Impress 32 l. Sebe Ákos: Szentháromság a Tüzes-hegy lábánál. Impress 84 l. Shakespeare, William: Szentivántól Vízkeresztig.William Shakespeare komédiái. Mentor 468 l. Sütô András: Egy lócsiszár virágvasárnapja. Csillag a máglyán. Káin és Ábel. Memtor 232 l. Szabó Miklós: Mûvelôdés és

77 gazdálkodás az újkori Erdélyben. Értelmiség, városfejlôdés és paraszti gazdálkodás a XVI-XIX. században. Mentor 292 l. 150 éves a nagyenyedi tanítóképzés Mentor 226 l. Szekernyés János: Jecza Péter. Mentor l. (Mûvészeti monográfiák 7.) Tájékoztató füzet EM- TE Sapientia 96 l. 10 éves a nyárádszeredai kertészmérnöki oktatás Prisma 58 l. Tóth Mária: A cukor íze. Regény. Mentor 220 l. Ünnep után. A marosvásárhelyi római katolikus oktatás újraindulásának 300. évfordulója. s. n l. Veress Károly: Az értelem értelmérôl. Hermeneutikai vizsgálódások. Mentor 228 l. Wass Albert: Hanky tanár úr. Halálos köd Holt-temger partján. Mentor 280 l. (Wass Albert életmûsorozat) Wass Albert: Nagypénteki sirató. Mentor 416 l. (Wass Albert életmûsorozat) Wass Albert: Valaki tévedett l. Mentor 320 l. (Wass Albert életmûsorozat) Nagyvárad A mûemlékvédelem fölöttébb szükséges voltáról. Szerk. Dukrét Géza. PBMEB, Bihar Megyei RMDSZ, KRE, NRKP 422 l. A Nagyváradi egészségügyi oktatás történetébôl. Szerk. Dukrét Géza. PBMEB, Bihar Megyei RMDSZ, KRE, NRKP 108 l. Barabás Zoltán: Pótszavak nélkül. Convex 322 l. Creangã, Ion: Amintiri din copilãrie. Gyermekkorom emlékei. Literator 172 l. F. Diósszilágyi Ibolya: Az erdô meséi. Prolog 72 l. Fábián Imre: Az otthon. Literator 94 l. Fábián József: Tenkei magyarok. Literator 140[XII] l. Fleisz János: Kossuth Lajos és Nagyvárad. Prolog 226 l. Gittai István: Bimbóbabona, delejdalaj. NAT 71 l. Holnap antológia. KRE 191 l. Horváth Imre: Választóvonal. NAT 81 l. Implon Irén: Búcsú. Riadó. Prolog 128 l. Karschti Albert: Az ember és rendszere. Literator 252 l. Kósa Kiss Attila: Rejtôzô sasbérc. Csillagvilág. Literator 162 l. 14 cm Molnár V. József: Ég és föld ölelésében. Prolog 80 l. Petô Csilla: Körbe körém gyerekek. Literator. 122 l. Rauscher Erzsébet: Anyanyelvünk az óvódában. Prolog 136 l. Rév. Erdély sziklakapuja. A Zichy-barlang felfedezésének 100 évfordulója. Szerk. Dukrét Géza. PBMEB, Bihar Megyei RMDSZ, KRE, NRKP 150 l. Szûcs László: Jézus kopogott, neki adtam. NAT 104 l. Tôkés László: Rádióba mondom. KRE Nagyszalonta Dánielisz Endre: Nagyszalonta évszázadai. Hely és mûvelôdéstörténeti, urbanisztikai kronológia. Nagyszalontai Polgármesteri Hivatal, Bihar Megyei RMDSZ. 14 cm Dánielisz Endre: Monografia municipiului Salonta în date. 14 cm Czier Antal: Gazdaegyesületi tevékenységek a tények tükrében ( ) 1 rész. A szervezôtevékenység kezdeti éveinek idôszakából ( ). Nagyszalonta. Szalontai RMGE Gazdakör 13. l. 20 cm Bagosi Imre Tibor: Nagyszalonta. Bocskai István Alapítvány 92 l. ill. 20 cm Sepsiszentgyörgy A haza bölcse. Deák Ferenc. Szerk. Élthes Enikô. Háromszéki Mikes Kelemen Közmûvelôdési Egyesület, Kovászna Megyei Könyvtár 80 l. 11 cm ISBN Ambrus Ágnes Bodó Anna: Tanuljunk együtt! Mûnemek, mûfajok, szövegtípusok, Proserved Cathedra 96 l. Berecki Harangszó évkönyve. Szerk. Balogh András. Berecki Mûvelôdési Központ. 118 l. Beszélgetôkönyv a megértô irodalomoktatásról. Szerk. Fóris Ferenczi Rita T3 Kiadó 350 l. Bod Péter: Magyar Athenas. Szerk. és gond. Boér Hunor és Dobra Judit. T3 Kiadó 428 l. Brassai László: Személyiségfejlesztés az iskolában. T3 Kiadó 214 l. Briota Liviu Zsolt: Dicøionar bancar român englez maghiar. Román angol magyar bankszótár. Romanian english hungarian dictionary of banking. Charta 367 l. Cziprián Kovács Loránd Bicsok Zoltán Kozma Csaba Székely Zsolt: Erdély Közigazgatás-története. Fôiskolai jegyzet. Pro Scientia Administrativa. 190 l. 23 cm Csáky Ernô: A hangrögzítés története. A kezdetektôl az 1980-as évekig. Proserved Cathedra, 192 l. Csikány Tamás, Egyed Ákos, Kónya Ádám: Kossuth Lajos emlékezete születésének 200. évfordulóján. Szerk. Demeter László. Barót. Gaál Mózes Közmûvelôdési Egyesület. 49 l. Gazdák kalendáriuma Szerk. Bokor Hajnalka, Antal László, Bocz Imre. Agrárium Szerkesztôsége. 160 l. Határvidék Szerk. Boér Hunor T3 Kiadó 143 l. Húsvéti vakációs füzet. Húsvéttól szép Pünkösd napjáig. Összeáll. Mészely József. Proserved Cathedra 32 l. József Álmos: Mire a falevelek lehullanak... (I. világháborús szemelvények, dokumentumok) T3 Kiadó 160 l. Kovács András Tüdôs S. Kinga: Kézdiszentlélek templomai. Két tanulmány. Kézdivásárhely. Ambrózia 40 l. Kossuth Lajos üzenete. Szerk. Szabó Zsolt. Háromszéki Mikes Kelemen Közmûvelôdési Egyesület, Induló Újságírók Egyesülete. 98 l. ISBN Kozma Csaba: Tanitsa irásra, szám vetésének mesterségére. Adalékok a bodoki oktatás történetéhez. Bodoky Henter Károly Egyesület. 127 l. Lángoló idôkról kell most szólanom... Összeáll. Kövér Margit, Langer Andrea, Péter Kinga Proserved Cathedra 32 l. Metszet. Epikai és drámai alkotások I II. Összeáll. Ambrus Ágnes, Bodó Anna, Péter Sándor. Proserved Cathedra l. Metszet. Versgyûjtemény középiskolásoknak II. Összeáll. Ambrus Ágnes, Bodó Anna, Péter Sándor. Proserved Cathedra. 64 l. Pantheon. A Székely Nemzeti Múzeum képtárának alapkiállítása. Katalógus. Szerk. Vargha Mihály. Székely Nemzeti Múzeum. 68 l. Rancz Teréz: Gyöngyeiteket ne szórjátok szét! (Helytörténet), Kézdialmás, s.n., 144 l. Stollár Jánosné: A hivatásos beszéd hangtechnikája. Kézikönyv gyakorló pedagógusok számára. Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége. 136 l. Számadás. Háromszék épített öröksége az ezredfordulón. Hlavathy Károly fotókiállítása. Szerk. Henning János. 18 l. + 1 CD (tárlat anyaga, fotódokumentáció) Szôts Dániel: LX Sorsok napfény és sötétlô árnyak közt. Médium 36 l. Vén Árpád: Fogd meg kezét, Uram! (Versek) Torja s. n., 24 l. Zonda Attila: Versek: Szép az Isten s. n. 30 l. Temesvár Bakk Miklós Bodó Barna: Státusdiskurzus. Szórvány Alapítvány 200 l. 16 cm (Diaszpóra 77

78 78 Könyvek 2.) Pótlások Bege Antal: Bevezetés a számelméletbe. Scientia l. Bege Antal Demeter Albert Lukács Andor: Számelméleti feladatgyûjtemény. Példatár. Scientia l. Bulboacã, Teodor Salamon Júlia: Komplex analízis. Feladatok és megoldások 2. kötet. ET l. 29 cm ISBN Búzás Gábor Simon Alpár: Az analóg és digitális elektronika alapjai. Egyetemi jegyzet. ET l. 29 cm ISBN Cseke Péter: Tényfeltárás szociográfia. Ábel l. 21 cm ISBN Csörnyei Zoltán: Fordítási algoritmusok. ET l. 29 cm ISBN Dánielisz Endre: Nagyszalontai nyomdák és hírlapok. Csíkszereda Pro Print 284 l. 14 cm Dánielisz Endre: Arany szellemében Nagyszalonta mûvelôdéséért. Nagyszalonta l. Arany János Mûvelôdési Egyesület. 14 cm Darabont Sándor Vörös Alpár Jakab Károly: Elektromosságtan 1. rész. ET l. 29 cm Domokos Ernô: Menedzsment tegnap, ma, holnap. Management Yesterday, Today, Tomorow. ET l. 29 cm ISBN Értelmezés és alkalmazás. Hermeneutikai és alkalmazott filozófiai vizsgálódások. Szerk. Tonk Márton és Veress Károly. Scientia l. (Sapientia könyvek 1.) Fazakas József Rédey Ákos: A környezeti menedzsment alapfogalmai és jogszabályai. ET l. 29 cm ISBN Filep Emôd Néda Árpád: Mechanikai hullámok. Egyetemi jegyzet. ET l. 29 cm ISBN Gábor Ferenc: Megtisztult élet. Versek. Nagyszalonta l. 14 cm Gábor Ferenc: Újabb ezer év nagy idô. Versek. Nagyszalonta Nagyszalontai Református Egyházközség, Bocskai István Alapítvány, RMDSZ 14 cm Gábos Zoltán: Statisztikus fizika 1. kötet. ET l. 29 cm ISBN Horváth Gizella: A vitatechnika alapjai. Scientia l. Kegyesség, kultusz, távolítás. Irodalomtudományi tanulmányok. Szerk. Gábor Csilla és Selyem Zsuzsa. Scientia l. (Sapientia Könyvvek 12.) Képátvitelek. Tanulmányok az intermedialitás tárgykörébôl. Szerk. Pethô Ágnes. Scientia l. (Sapientia könyvek 2.) Kessler Jenô: A gerincesek rendszertana, törzsfejlôdése és összehasonlító bonctana. Egyetemi tankönyv. ET l. 29 cm Kessler Jenô: Ornitológia. Egyetemi tankönyv biológushallgatók számára. ET l. 29 cm ISBN Kessler Jenô Kis Erika: Az emberi test anatómiája. Egyetemi jegyzet. ET l. 29 cm ISBN Kínlódni ebben az országban...? Ankét a romániai magyarság megmaradásának szellemi feltételeirôl. Szerk. Salat Levente. Scientia 294 l. (Sapientia Könyvek 13.) Kovács Adalbert: Alkalmazott matematika a közgazdaságtanban. Lineáris algebra. Scientia l. Mãrcuš, Andrei: Lineáris algebra. Egyetemi jegyzet. ET l. 29 cm ISBN Matekovics János: Éljutni a túlsó partra. Magáncégek, vállalkozók, helyzetek. Riportkönyv a romániai privatizáció lehetetlen hétköznapjairól. Lehel Sepseszentgyörgy l. 12 cm ISBN Mezei Ildikó Ilona Varga Csaba: Görbék és felületek elmélete. ET l. 29 cm ISBN Mócsy Ildikó: Ionizáló sugarak a környezetünkben. ET l. 29 cm ISBN Mûszaki szaktanulmányok. Szerk. Köllô Gábor. Scientia l. (Sapientia könyvek 6.) Nagy Ilona: Az örökhagyó. Novellák, karcolatok. Nagyvárad Literator 112 l. 14 cm ISBN Nagy Ilona: A szép kezem. Karcolatok, forgácsok. Nagyvárad Literator 88 l. 14,5x20,5 cm ISBN X Nagy László: Numerikus és közelítô módszerek az atomfizikában. Scientia l. (Sapientia könyvek 3.) Nagy Tóth Ferenc Fodorpataki László: Élettudományi kutatások Erdélyben. EME l. 17 cm (ETF 237.) ISBN Pándi Gábor: Hidrológia. Potamológia. Egyetemi jegyzet. ET kötet. 85 l. 29 cm ISBN Székely Melinda: A fogak morfológiája és gnatológiai alapfogalmak. ET l. 29 cm ISBN Szenkovits Ferenc Csillik Iharka Makó Zoltán Bálint Attila: Mechanikai rendszerek számítógépes modellezése. Scientia l. (Sapientia Könyvek 7.) Szilágyi József: Mezôgazdasági termékek áruismerete. Scientia l. Szilágyi Pál: Közönséges differenciálegyenletek 1. rész. Egyetemi tankönyv. ET l. 29 cm ISBN Tanulmányok a természettudományok tárgykörébôl. Szerk. Nagy László. Scientia l. (Sapientia Könyvek 15.) Távlatok. Nyelv- és irodalomtudományi tanulmányok Antal Árpád professzor tiszteletére. Szerk. Egyed Emese. EME l. 14,5 cm ISBN Theátrumi könyvecske. Színházi zsebkönyvek és szerepük a régió színházi kultúrájában. Szerk. Egyed Emese. Scientia l. (Sapientia Könyvek 4.) Tizenkét év. Összefoglaló tanulmányok az erdélyi magyar tudományos kutatások közötti eredményeirôl I III. Szerk. Tánczos Vilmos és Tôkés Gyöngyvér. Scientia , 422, 344 l. (Sapientia Könyvek 8 10.) Tôkés Béla Dónáth Nagy Gabriella: Kémiai elôadások és laboratóriumi gyakorlatok. Scientia l. Vodnár János: Általános kémiai technológia 1. Vegyipari alapfogalmak és mûveletek. ET l. 29 cm ISBN Vodnár János: Általános kémiai technológia 2. Építôanyag-ipar. Fémipar. ET l. 29 cm ISBN Vodnár János: Általános kémiai technológia 3. A víz, kôsó, kén, nitrogén, mûtrágyák, ásványi szenek, kôolaj, petrolkémia. ET l. 29 cm Vofkori László: Gazdasági földrajz. Scientia l. Vorzsák Magdolna Kovács Liciniu Alexandru: Mikroökonómiai kislexikon. Scientia l. (Sapientia könyvek 5.) Összeállította DÁNIELISZ ENDRE, MURAD BETTY, RACSAV MELINDA SEBE KATALIN Rövidítések EME=Erdélyi Múzeum-Egyesület ET=Erdélyi Tankönyvtanács ETF=Erdélyi Tudományos Füzetek KJNT=Kriza János Néprajzi Társaság KRE=Királyhágómelléki Református Egyházkerület NAT=Nagyváradi Ady Társaság NRKP=Nagyváradi Római Katolikus Püspökség PBMEB=Partiumi és Bánsági Mûemlékvédô és Emlékhely Bizottság

79 Könyvkiadók jelentik Az Erdélyi Híradó könyvei Fried István: Irodalomtörténések Transsylvaniában. Tanulmányok. 167 l Az erdélyi magyar irodalomban ismét történt valami. Pontosabban szólva a történésdarabok megint kezdenek valami egésszé, átláthatóvá, talán nem túlzás emígy fogalmazni: fontos jelentéssel teljessé összeállni. Nem elôször, és minden bizonnyal nem is utoljára (A transzközép keresés lírikusai) A Herder-díjas tudósnak, a Szegedi Bölcsészkar érdemes tanárának, több tanulmánykötet szerzôjének új szenvedélye támadt: a fiatal magyar irodalom, s ennek keretén belül leginkább az ifjú erdélyi poéták írásmûvészete. Nemcsak alapos tanulmányokkal kényezteti el kedvenceit, hanem dédelgetô szigorral foglalkozik fejlôdésükkel. Csupán pár név, akikrôl érdekes, igényes és továbbgondolásra méltó képet fest: Orbán János Dénes, Sántha Attila, Fekete Vince, László Noémi, György Attila, Lövétei Lázár László, Mikó András, Gáll Attila, Nagy Koppány Zsolt. Karácsonyi Zsolt: Téli hadjárat. Versek. 97 l Belgrádból indul egy lovag. / A porhó lehull, mint a ló, / lovagban mondat, hintaló; / és lovagol a réten át, / a Nagyréten, Szabéden át, / és Szamosardó zárt falu, / a templom nincsen, a hajó, / amivel feljött ló, lovag / Nándorfehérvár, asszonyat (Téli hadjárat) Karácsonyi Zsolt versei egyszerre elvontak, transzcendensek és olvasmányosak. A kötet a fiatal költô több éven át érlelt verseit tartalmazza, amelyeket úgy a hazai, mint a magyarországi irodalmi körökben elismeréssel fogadtak. Kudelász Nóbel: Megy az élet haza. Versek, novellák. 107 l novembere ( ) Láposmagyar siratja az utolsó férfit. Ô is hadba vonul, akár a többi. Suki Lajosné könnyeit törli ökleivel, áll a kapuban, szoknyája alá kap a hideg szél, gallérja fodraival incselkedik. Suki maga épp most lép be a szemközti borbélyüzletbe. Kezét csókolom, nullásra! Kérem, Suki úr. Ennyit ô is meg tud csinálni. (Bazooka) Kudelász Nóbel könyve verseket és lírai prózákat tartalmaz, érdekes, színes elbeszéléseket. A versek egy, a világot sajátosan látó lírai ént sejtetnek, aki élményeit klasszikus és modern formában egyaránt színvonalasan tudja megírni. Prózai mûvei lebilincselôk, és alkalmazkodnak a mûfaj legjobb hagyományaihoz. Mikó András: A meg nem írt regény. Versek, novellák. 99 l ( és eltûnnek halkan / szobádból a tárgyak, / lassan már nem marad / hátra csak az ágyad, / fejed ha lehajtod / fáradtan, egy este, / ô szövi álmaid: / hiányaid verse ) (Altató Anikónak) Mikó András 1978-ban született Brassóban, és 1997-ben, tizenkilenc éves korában halt meg, gázmérgezésben, Kolozsvárott. Zsenge középiskolás kora óta ott sürgött-forgott mindig, ahol a kultúra született: írt, szerkesztett, színészkedett, tévézett, rádiózott, szervezett. Írói hagyatékából már megjelent egy válogatás, 1998-ban. A könyvet hamar elkapkodták, mert frissessége, üdesége, vidám melankóliája minden irodalomkedvelôt elbûvölt. Ezek a pályakezdô írások egy leendô nagy alkotót ígértek. Méhes György: Szép szerelmek krónikája. Regény. 322 l Mikor a hatesztendôs Méhes György a román királynéval találkozott, az elôre köszönt neki. Azóta elröpült nyolcvan év, létrejött egy nagy és sokszínû életmû, de mint ez a könyv is bizonyítja, szerzônknek még mindig rengeteg izgalmas mesélnivalója van. Az író szülei, nagyszülei és rokonai elevenednek meg e krónikában, s ki-ki elregéli azt, ami a legizgalmasabb volt az életébôl. Az emlékek eme labirintusában gyönyörrel csatangolhat az olvasó, hiszen ismét a kedélyes és patinás méhesi világban jár. Irodalmi Jelen Könyvek Szôcs Géza: Az al-legóriás ember A szerzôt nem kell bemutatni, a könyvet azonban igen. Szôcs Géza legutolsó verseskönyve 1992-ben látott napvilágot, így a sorozatunkban megjelent újabb kötet igazi csemegét jelenthet azoknak, akik kedvelik Szôcs Géza költészetét. Számtalan, korábban már ismert motívum jelenik meg e könyvben, többek között olyan emblematikus állatok, mint a menyét, a sirály és a medve, mégpedig úgy, hogy újabb és újabb értelmezési lehetôségeket kínálnak fel. Az igényes kivitelezésû, keményborítós kötetnek ott kell lennie minden verskedvelô asztalán, hogy az olvasó újra és újra megbizonyosodhasson arról: a szerzô továbbra is olyan magas színvonalú lírát mûvel, amelyet már el is várnak tôle irodalmi berkekben. Karácsonyi Zsolt: Sárgapart A fiatal szerzônek ez a második kötete. Elsô könyve, a Téli hadjárat elnyerte a Romániai Írók Szövetségének debüt-díját. Versei között találhatunk vágáns dallamot épp úgy, mint posztmodern szerepjátékot és poétikai forma-mutatványokat. A könyv elôszavában Lövétei Lázár László így ír Karácsonyi Zsolt szövegeirôl: mára már megtalálta azt a diszkrét hangot, amellyel úgy suhanhat végig a felújított lélektôl lélekig sztrádán, ahogy csak volt és újabb régiek tudtak. A könyv hangulatát jól érzékeltetô kötetborítót Velicsek Katalin tervezte. Orbán János Dénes: Teakönyv A József Attila díjas Orbán János Dénes legújabb könyve 1992 és 2003 között született kötetlen írásokat tartalmaz, számos eddig kötetben meg nem jelent verset, esszét, paródiát. Ahogy címe is utal rá, teázás mellé ajánlott, amikor a porceláncsésze, vagy egyszerû bögre mellett csak bele szeretnénk lapozni egy könyvbe, anélkül, hogy sejtenénk: a Teakönyv az. A több mint 300 oldalas, keménykötésû gyûjtemény bepillantani enged az erdélyi magyar irodalom fenegyerekének alkotói mûhelyébe. A Függelékben az irodalom mezejének számos fiatalabb és idôsebb lovasa is megszólal, közöttük OJD egy versére válaszolva Faludy György is. 79

80 Ferencz Zsuzsanna: Kik és Mik Ferencz Zsuzsanna legújabb kötete, szervesen illeszkedik a hagyományba, amelynek kezdeteit Örkény István egypercesei fémjeleznek leginkább. Szerzônk rövid történeteket ír, azonban ezeknek a történeteknek nagyon is mélyrôl jövô elmondanivalója van, hiszen a kötetborítón megjelenô két vidám, háromszemû gyermekarc Ferencz Zsuzsanna egyedi stílusának csak egyik arcát mutatja meg. A 181 rövidprózát tartalmazó, közel kétszáz oldalas könyv elôszavában Bodor Pál így jellemzi a kötetet: Igen, kicsit sértegeti sémáinkat. Igen, még a szerelem is karikatúrában jelenik meg e könyvben. Jankó András: Bûnözôk és áldozatok Sorozatunkban ez a könyv kissé kakukktojásnak tûnik. A cím sokatmondó. Jankó András rendôralezredes könyve a viktimológiába nyújt bepillantást, majd néhány konkrét bûnesetet részletez. Volt mibôl válogatni, hiszen a huszonhat éve ezen a pályán dolgozó rendôr-alezredes már számtalan áldozattal és bûnözôvel találkozott az évek során. A kalózkodástól a bûnözés mai válfajaiig számtalan érdekes dolgot tudhatunk meg a bûnözés és bûnüldözés történetébôl. G. Pataky András: A tél acélkék lovai A nemrég (ötvenöt éves korában) elhunyt szerzônek ez az elsô és egyben utolsó verseskötete, bizonyíték arra, hogy az irodalmi centrumoktól távol is lehetséges egy izgalmas költészet létrehozása. A hetvenes évek neoavantgarde törekvései erôs hatást gyakoroltak a szerzôre. A sárgás papírra nyomott könyv borítója és illusztrációi Móré-Sághi Annamária munkáját dicsérik. A száz oldalas könyvben a szerkesztô az életmû legjavából válogat. Szôke Mária-Magdolna: Vízumkényszer a paradicsomba Szôke Mária riportkötete bárkinek érdekes lehet, bárkinek, aki kíváncsi arra milyen is az erdélyi valóság, hiszen a bányászoktól kezdve egészen a pittbullt tartó keménygyerekekig számos társadalmi réteg, számos izgalmas, vagy éppen elszomorító tény kerül az olvasó szeme elé. Károly Sándor: Az 500-ik emelet Károly Sándor az erdélyi magyar irodalmi élet egy érdekes alakja volt, érdekes már csak azért is, mert tulajdonképpen nem is vett részt az irodalmi életben. Könyvei azonban igenis jelen voltak, az akkori olvasók egyik kedvelt prózaírója volt. A szerzô Aradon született 1894-ben, 1964-ben halt meg ugyanott. Könyve egy építkezés, egy új Bábel felépítésének történetét meséli el. A pergô események közepette azonban a szerzônek arra is van ideje, hogy amúgy jókais részletezô kedvvel mutassa meg egyegy szereplô személyiségének eddig ismeretlen oldalát, de nem kitérôként, hanem éppen ezzel lendítve tovább az amúgy is gyors iramú elôször 1929-ben megjelent regényt. Kriterion Könyvkiadó Harsányi Zsolt: Mathias Rex (Történelmi Regények) Az Anjouk kihalása utáni trónvillongások idôszakában a Hunyadi család legitimizációs kísérlete a magyar történelem szerves része lett, s Mátyás megválasztásával a királyi politika egyik legfontosabb mozgatórugójává vált. A Hunyadi János által kigondolt, majd fiai által megvalósított családi politikának több ország és nép vált akaratlanul is részévé. Elfogadtatni az arisztokráciával, a Habsburgokkal, a Jagellókkal, a pápákkal: a magyar uralkodó származása semmivel sem rosszabb az ôsi dinasztiákénál, hatalma pedig vetekszik mindnyájukéval. Ennek a hatalomnak a biztosításához azonban nem elegendô a történelmi érvelés, hanem harcra, ígéretekre, megfontoltságra, tapasztalatra, hozzáértésre, erôre, boszszúra és megbocsátásra egyaránt szükség van. Mátyás habitusa mindezeket a tulajdonságokat tartalmazza, nem hiába írta róla Zrínyi Miklós: nem mindenik seculumban születik Fénix, és sok száz esztendeig kell fáradozni a természetnek, meddig formálhat oly embert, aki világ s országok megbotránkozásának gyógyítója legyen, s maga nemzetének megvilágosítója. Ilyen vala a mi jó Mátyásunk, aki mellé avagy igen kevés, avagy senki keresztyén királyok közül, kik utána voltak, ne álljon hasonlatosságért, mert bizony megocsusodik érdeme Mátyás mellett, s elvész tündöklése, mint a csillagoknak nap támadásán. De mivelhogy a természet ezen az ô alkotmányán sokat fáradt, hihetô, hogy meg is fáradt; mikor nyugszik meg másnak építésére, nem tudom. De legalább az mi idônkben inkább kívánható, hogysem remélhetô gondolat. Vallasek Júlia: Sajtótörténeti esszék. Négy folyóirat szerepe között az észak-erdélyi kulturális életben. 112 l. Az augusztus 30-i második bécsi döntés a Magyarországhoz visszacsatolt Észak-Erdély valamennyi intézménye elôtt új lehetôségeket nyitott. Az olyan nagy múltú irodalmi-kulturális folyóiratok, mint a Pásztortûz, Erdélyi Helikon, Hitel vagy az ekkor induló Termés szerkesztôi ugyanakkor új feladatokkal szembesülnek. A korszak pezsgô gazdasági és szellemi élete mögött mindvégig ott kísért a háború, melynek kimenetele az utca emberét és a kor gondolkodóit egyaránt foglalkoztatja. 80

81 Kôrösi Csoma Sándor: Buddha élete és tanítása. Harminc könyv a Téka sorozatból. 228 l. A kötet két részre tagolódik: az elsô részben W. W. Hunter A zarándok tudós címû tanulmánya található, melyben Csoma életét rajzolja meg, és sok tekintetben új adatokkal és szempontokkal egészíti ki kiváló tudósunk indiai tevékenységének történetét. A kötet második része Kôrösi Buddháról írt két eredeti munkáját, valamint a tibeti nyelvû szent könyv, a Kandzsúr tartalmának Buddha életének és tanításának bemutatását foglalja magába. A kötetet teljessé teszi a könyv végén szereplô jegyzék és a szövegben szereplô tibeti, szanszkrit és páli nevek szójegyzéke. Géczi Róbert Bódis Katalin: Környezeti monitoring Verespatak környékén. 72 l. A környezeti monitoring a környezetben végbement változásokat nyomon követô, egy adott idôtartamra vonatkozó, periodikusan ismétlôdô és folyamatos megfigyelést és a nyert eredmények kiértékelését jelenti, és a földrajzi információs rendszer által nyújtott adatbázissal és módszerekkel kiegészítve a teljes földrajzi környezetre kiterjedô geoökológiai kutatások elvégzését teszi lehetôvé. Verespatak esetében az elvégzett monitoring fô célját a vízgyûjtô természeti értékeinek és ökológiai stádiumának feltérképezése képezte. A település területén és közvetlen környékén kialakult politikai és gazdasági huzavona, illetve a tervezett falurombolás miatt értelmetlenné vált az ökológiai szemléletû beavatkozások és az optimális területhasználatra vonatkozó javaslatok megfogalmazása, helyezet, ami csak a jelenlegi stádiumot taglaló összefoglaló kidolgozását tette indokolttá. Antal Attila: Világalkotó elemek Áprily Lajos költészetében (Közelképek) 300 l. Antal Attila munkája rendhagyó monográfia, csupán érintôlegesen foglalkozik az életrajzi elemekkel, figyelme elsôsorban az Áprily-líra világalkotó elemeire irányul. A tanulmány arra próbál választ adni, mit mond a ma olvasójának Áprily Lajos költészete, mit jelent ma embernek lenni az Áprily-mûvekkel való találkozás fényében. E kérdésre a recepcióesztétika tanulsága szerint nem adható korrekt válasz az Áprily-líra befogadás-történetének elemzô áttekintése nélkül. A szerzô elsôsorban arra keresi a választ, hogy az erdélyi költô alkotásai milyen feleletet adtak a korabeli olvasók életvilágában felvetôdött problémákra, valamint hogy miképpen teljesítették be az irodalmi tradíciók alapján kialakult elvárásaikat. Kronologikus sorrendben követi az életmû különbözô korszakait, a különbözô motivikus elemek elôfordulását, jelentésmódosulásait vizsgálva rajzolja fel az Áprily-líra által tükrözött szerzôi világképet. Balázs Imre József: Hervay Gizella. Kismonográfia (Közelképek) 188 l. Hervay költészetérôl, életmûvérôl mindeddig nem készült átfogó, monografikus igényû elemzés. A költô pályája, irodalomtörténeti fogadtatása az elsô Forrás-nemzedékhez kötôdik, Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár nemzedéktársaként vett részt az erdélyi magyar költészet hatvanas évekbeli megújításában. Költészete ugyanakkor sajátos, egyéni színezetû, a késômodern tárgyias költészet egyik autentikus megvalósulása a magyar irodalomban. Balázs Imre József kismonográfiájának kiindulópontja nem a Hervay-életrajz, hanem az életmû, alakulásának folyamatában vizsgálva. Az egymást követô kötetek, versek, gyermekkönyvek a Hervaymûvek fokozatos átstrukturálódásáról tanúskodnak, az elemzések ennek a változásnak az irányát, folyamatjellegét emelik ki. Hervay Gizella korán lezárult életmûve, amellett, hogy a korszak egyik legkiemelkedôbb irodalmi teljesítménye, mintegy esettanulmányként világít rá az erdélyi magyar irodalom talán legszínvonalasabb korszakában, a hatvanas-hetvenes években kínálkozó költôi szereplehetôségek, irodalmi beszédmódok sokrétûségére. Király László: Madarak árnyéka. Összegyûjtött prózai írások. 456 l. Király László a mai magyar irodalom egyik legkiválóbb költôje, aki prózában sem adta alább. Legjobban és röviden azzal lehetne jellemezni, hogy nála a próza a versvilág folytatása a próza eszköztárával, lehetôségeivel és persze korlátjaival együtt. Valójában a költô határátlépést követett el, és minden vagy majdnem minden verssé vált körülötte. Három megjelent prózakötetének anyagát foglalja egybe ez a könyv, amely a költô-író hatvanadik születésnapjára lát napvilágot. A kötet hosszabb-rövidebb írásai csodálatos egységbe állnak össze, mondhatni kiegészítik egymást, és így együtt egybehangzó, színes és árnyalt képet nyújtanak az elmúlt évtizedekrôl, a szülôföldjén, a Sóvidéken megélt tragédiákról. Tanúskodni jöttem. Válogatás a két világháború közötti román emlékirat- és naplóirodalomból. Ford., vál., bev., szerk. Horváth Andor. 528 l. A napló- vagy emlékíró mindenkor saját arcának szobrásza. Akkor is, ha nem beszél magáról, hiszen belehelyezi magát a történelmi szereplôk arcképcsarnokába. Minden szó, minden vonás, amellyel másokat kisebbít, saját portréját szépíti. De az arcképek válaszolnak az emlékírók csarnoka olykor civakodástól hangos. Mintha az élôk között egykor dúló viszályok, kitagadások és ellenszenvek a könyvek lapjain sem csitulnának a bajvívók holtuk után is perlekednek egymással. E lapokon olykor csakugyan a hiúság vására tárul az olvasó szeme elé, az önkörükben élô nagyságok minden dicsôségével és nyomorúságával. Fölöttébb ritka e mûfajban az önvizsgálat hangja, a megbánás és a megvilágosodás szólama. Hiányzó fényforrásként ettôl borulnak némelykor árnyékba a szépen faragott szobor-arcok. Bármekkora is a távolság közöttük, a költôi mû és az emlékirat egyformán az írott szó kultúrájának terméke. A 20. század emberei ebben a kultúrában éltek, és hittek abban, hogy életük és a történelem elbeszélhetô. Meglehet, hogy azt a világot azóta teljesen magunk mögött hagytuk. Magyar fa sorsa. Tanulmányok. Gondozta és a bevezetô tanulmányt írta Végh Balázs Béla (Romániai Magyar Írók) 368 l. Az as években írt négy nagy tanulmányának megjelentetésével Magyar fa sorsa, Egyedül, Magunk revíziója, Harc a szobor ellen ezúttal az esszéíró Makkai Sándort igyekszünk megismertetni az erdélyi olvasóval. A Trianon után kialakult történelmi helyzetben, a leszakadt nemzetrész ki- 81

82 82 sebbségi létének, köz- és irodalmi életének újjászervezése érdekében Makkai nélkülözhetetlennek tartja a nemzeti és egyetemes értékek átértékelését, a történelmi múltunkkal való szembenézést. Akárcsak regényeiben, publicisztikájában is a történelmi múlt erkölcsi alapon történô átértékelésének lehetôségét kínálja fel: a hiteles történelmi tudat és az erdélyi humanista hagyomány felélesztését. Történelemszemléletének, történelemrevíziójának lényege, hogy a múlt kritikátlan dicsôítése éppen olyan igaztalan és káros, mint a múlt kitagadása és mindenestôl való kárhoztatása; a mindkét irányban tárgyilagos, a rosszat nem takargató, de a jót büszkén hangsúlyozó történelem-átértékelés máig napirenden levô feladata nemzetiségi tudományunknak. Herczeg Ferenc: A hét sváb (Történelmi Regények) 158 l. Az egyéni szabadság emberi jog, szükségszerûség, és az individuum ezzel összhangban álló cselekvése. Egy népcsoport szabadsága jelen regény esetében a délvidéki sváboké ennél lényegesen több. A szerzô által leírt történet ben játszódik a dél-bánsági és bácskai, egykori Temes és Torontál megyei kevert lakosságú településeken. Az események központja azonban mindvégig Herczeg Ferenc szülôvárosa, Versec. A császári udvar képviselôi az amúgy is állandó forrongásban levô szerbeket a magyar szabadságharc ellen bujtogatják. A forradalmi eszméért és a puszta létért küzdô magyarság váratlan támaszra lel: a hét sváb megszervezi a fegyveres ellenállást. Paradox helyzet alakul ki: a németajkú lakosság fegyvert ragad a császár által támogatott szerb szabadcsapatok ellen, míg a kamarilla saját testvéreit, a svábokat kívánja szláv igába hajtani. Élet-halál harc bontakozik ki a rác szerviánusok és a sváb-magyar önkéntesek közt, s a színen megjelenik egy szerb származású, egykori osztrák tiszt, Damjanich Murádin Jenô: Szathmári Pap Károly 120 l. Szathmári Pap Károly ha nem is egyik legnagyobb, de több szempontból egyik legérdekesebb alakja a balkáni térség mûvészettörténetének, mintegy összekötôkapocs a 19. század magyar és román festészete között, és fontos szerepet játszott a fotoportrézás és a fotoriport történetében. Pályája két kultúrkör határán teljesedett k, fogékony gyermekkora, ifjúsága erdélyi szülôföldjéhez kötötték ôt, hogy azután, túl a Kárpátokon, román földön teremtsen magának egzisztenciát. Nem véletlenül nevezték a román fejedelmek festôjének és fotográfusának. A festô-grafikus-fényképész Szathmári munkásságának fontosságát és úttörô jellegét jóval halála után ismerte fel az utókor, amikor már meglehetôsen hiányosak voltak a róla fellelhetô életrajzi adatok. Meglehetôsen viharos magánélete (öt házassága volt) következtében hagyatéka jelentôs része elkallódott, ezért az életpályájáról, munkásságáról kialakuló kép állandó kiegészítésre, korrekcióra szorul. Murádin Jenô munkája a kutatások jelenlegi állapotáról tudósít a közelmúltban elôkerült dokumentumok tükrében. Az igényes kivitelezésû kötet gazdag illusztrációs anyagot tartalmaz, több tucatnyi fotót, színes és fekete-fehér litográfiát, festményt. Gál László: Társadalom és logikusság. 202 l. Gál László a Babeš Bolyai Tudományegyetem docense, személyében a kincses városban három emberöltô óta a logikának újra van magyar nyelvû egyetemi oktatója. Tanulmánykötete a gondolkodás elméletének egy sajátos felfogásmódját tükrözi. A szerzô empirikus felmérések révén bebizonyítja, hogy a logika interdiszciplináris kapcsolatba kerül a szociológiával, a pszichológiával és a nyelvtudományokkal. Ezáltal sikerült olyan állandó logikai szerkezeteket azonosítania, amelyeket mindnyájan elsajátítunk, és amelyek alapján kifejezzük magunkat. A kötet írásai arról tanúskodnak, hogy Gál László érdeklôdési köre kiterjed a logika és a filozófia alkalmazására is. Emiatt felfogásában a logika a tágabb értelemben vett kultúra lényeges alkotóelemévé válik. Jelen kötetet alapvetôen a kíváncsiság hatja át. A szerzô a tények értékelésének alapelveit új kérdések megfogalmazásával, a megoldási módszerek eredeti kidolgozásával és az eredmények sajátos kritikai elemzésével egészíti ki. A könyvet minden, a társadalomtudomány iránt érdeklôdô olvasó haszonnal forgathatja. Baka András Tréfás beszédei. Moldvai csángómagyar népmesék. Gyûjtötte, szerkesztette, bevezetô tanulmánnyal, jegyzetekkel és tájszójegyzékkel közzéteszi Faragó József. 204 l.+ CD A Bákó megyei Gyoszénben élt egykori kántor, Baka András 125 tréfás meséjét adja közre Faragó József, aki 1957-ben és 58-ban jegyezte le egyik legjobbnak tartott mesemondója repertoárját, melyben egyaránt vannak az egész magyar nyelvterületrôl ismert darabok, román hatást mutató történetek és eleddig ismeretlen típusú mesék. Bô humor, találékonyság, túláradó mesélôkedv jellemzi Baka András kacagtató, tréfás beszédeit. A kötet hanglemez melléklettel is megvásárolható. Égig érô fa. Benedek Elek székely népmesegyûjteménye. 264 l. A kötet mindazokat a meséket tartalmazza, melyeket Benedek Elek hallott és gyûjtött, majd évekkel késôbb emlékezetbôl írta le ôket és közölte népszerû gyûjteményeiben sok-sok nemzedék szórakoztatására és épülésére. Minden bizonnyal a 21. század gyermekét is rabul ejtik a 46 mese hôsei: Szép Cerceruska, Babszem Jankó, a vitéz szôcs vagy Bolond Istók és társaik kalandjai. Gyôry Hedvig: Tölts be száztíz évet a földön, és tagjaid maradjanak erôsek. Életmód és egészség az ókori Egyiptomban. 262 l. Az egyiptomi kultúra kutatói egy több ezer éves civilizáció emlékeinek felderítésekor nemcsak az írott források és fennmaradt mûalkotások alapján alkothatnak képet az egykori emberek életérôl, hanem sajátos antropológiai lehetôségeik is vannak. Egy különleges egyiptomi eljárás, a mumifikálás következtében megállapíthatók például a vércsoportok, sôt olyan területekrôl is bôvebb információhoz lehet jutni, amiket a modern tudomány is csak az utóbbi évtizedekben kezdett felfedezni: vércsoportok, DNS, kromoszómavizsgálatok, antigének stb. A technika fejlôdése a múmiákon is lehetôvé tette számos, korábban csak élô szervezetben alkalmazott vizsgálatok elvégzését. Így a több ezer éve halott egyiptomiak egyedülálló összehasonlító anyagot nyújtanak az emberi szervezet alkalmazkodó képességének, immunrendszerének, és megbetegedéseinek történeti

83 összehasonlító vizsgálatához. Az eredmények például egyes betegségek eredetének a felderítéséhez is kiváló forrásanyagot szolgáltatnak. A kötet olvasója így betekintést nyerhet az ókori egyiptomiak mindennapi életébe, megismerheti életmódjukat, táplálkozásukat, gyakoribb betegségeiket, gyógyító eljárásaikat, szokásaikat. Bocskor János énekeskönyve ( ) (Téka) 310 l. A Csíkszentléleken és környékén összeírt Bocskor-kódex a 20. század közepe óta a régi magyar kéziratos énekeskönyvek iránti érdeklôdés középpontjában áll. Gyakorlatilag a kuruc költészet elsôrangú forrását jelentik, s az utóbbi idôben megélénkülô 17. századi kutatások pedig a korábbi évtizedekbôl ismert világi és egyházi énekszövegek hagyományos variálódásának végpontjaként értelmezhetô. Olyan dalokat tartalmaz, mint az ismert Csinom Palkó, az 1848-ban Verespatak feldúlásakor elkallódott Opre Tódor nótája, 1777-es Miatyánk. Palocsay Zsigmond: Csalisípom. 84 l. A Csalisípom címû gyermekvers-kötetet anyagát még maga a szerzô válogatta és állította össze, s Palocsay halála óta várja megjelentetését. Ötletes, fülbemászó, igazi gyermekversek sorakoznak e kötetben, nem szájbarágó, gügyögô strófák ezek, hanem egy élet tapasztalatait magukba tömörítô, ezt játékosan, játszva a gyermekeknek átadó versek. Az egész könyv megkapó, sajátos palocsayzsigmondos eredetiséggel ragadja meg az olvasót. Ennek a kötetnek ott kellene lennie minden óvónéni, tanítónéni, de még nagyobb gyermekeket oktató tanár könyvtárában is, nem annyira didaktikai eszközként, hanem a környezeti nevelést, természetjárást segítô kirándulótársként. Szabó Zelmira színes illusztrációi, rajzai játékosságban, eredetiségben méltó kiegészítôi a versek hangulatának. Sigmond István: Keselyûcsók. 298 l. Huszonöt évi írói munkássága novellatermésébôl maga a szerzô válogatta össze e kötet anyagát. Sigmond Istvánt a kortárs erdélyi széppróza egyik legeredetibb alkotójaként tartják számon, aki köztudottan nem az élet napfényes oldalát jeleníti meg mûveiben. Az örök gyötrôdés mellém szegôdött írja egyik kötete fülszövegében önmagáról, s minden bizonnyal ennek vonzata az a sarkított létérzékelés, amely minden történetében tetten érhetô, s amely vitathatatlanul nemcsak letûnt, de jelenlegi világunknak is csalhatatlan közérzet-dokumentuma. S ha régebbi novelláiban az élet abszurditásának lenyomatát fanyar humorral próbálta oldani, emészthetôbbé tenni, az ezredfordulón született írásaiban a groteszk stílus, ha lehet, még sötétebb színekbe vált. E válogatás nem amolyan könnyû kis hétvégi olvasmány, de elgondolkoztató és lebilincselô korrajz, mintegy eszenciája Sigmond István összetéveszthetetlenül egyéni gondolatvilágának és stílusának. A Tizenegyek. Egy antológia elô- és utóélete ( ) Az 1918 utáni helyzetben fellépô elsô szervezett írói csoportosulást Tizenegyek néven tartja számon az irodalomtörténet-írás. Balázs Ferenc, Dobai István, Finta Zoltán, Jakab Géza, Jancsó Béla, Kacsó Sándor, Kemény János, Maksay Albert, Mihály László, Szent- Iványi Sándor és Tamási Áron közös fellépése meghatározó jelentôségû volt nem csak az erdélyi, hanem az összmagyar irodalom szempontjából is. A Tizenegyek elsôként vetettek számot az erdélyi irodalom megváltozott történelmi helyzetével, s mint Balázs Ferenc programadó tanulmányából kiderül a sajátos erdélyi (fôként székely) értéktartományok augmentálására törekedtek. A speciális erdélyiség kibontása és megvilágítása, a partikuláris helyi színek felvillantása/tobzódása azonban korántsem jelentette a regionalizmus egyeduralmát. A Tizenegyek elsôül mutattak példát a népi gondolat és az avantgárd modernség összekapcsolására térségünkben. És ezzel figyelmeztet kötetünkben olvasható írásának utószavában Láng Gusztáv számolniuk kell majd azoknak is, akik az összmagyar irodalom történetének (korszerû értékszemléleten alapuló) megírására vállalkoznak. Az elôzetesen többször megrostált írásokból összeállított kötethez maga Kós Károly készített ex libriseket, a címadásban Benedek Elek legközvetlenebb munkatársa, Szentimrei Jenô volt a fiatal írók segítségére. Ács Ferenc, Dévai Margit, Jeddy Sándor, Lengyel Sándor, Nagy Benô, Pap Domokos, Szakáts Lajos, Szopos Sándor és Tóth István azonos életérzést kifejezô grafikai lapjai tették emlékezetesebbé a bemutatkozást. A Kriterion Könyvkiadó mûhelyébôl eddig jobbára folyóirat-antológiák, illetve irodalmi levelezéskötetek kerültek ki. A mostani vállalkozás szorosan kapcsolódik az eddigi gyakorlathoz, de túl is mutat azon. Reprint kiadásban jelenik meg maga az antológia, a mellé helyezett ikerkötet pedig bemutatja az elsô szervezett írónemzedék fellépésének, fogadtatásának és utóéletének történetét. A dokumentumokból, levelekbôl, méltatásokból, kritikákból és tanulmányokból voltaképpen a 20. századi magyar szellemi élet arculata bontakozik ki az érdeklôdô olvasó elôtt. Irodalomtudomány és nyelvészet A tanulmánykötet a Romániai Magyar Doktorandusok és Fiatal Kutatók Szövetségének III. Tudományos Konferenciáján a nyelv- és irodalomtudományi szakosztályban elhangzott elôadásokat gyûjti együvé. A tartalomból: Zágoni Joikits Melinda, Arany László irodalomtörténeti helye. Arany László mûveinek eltérô koronkénti megítélése, Bartha Katalin Ágnes: Az 1880-as évek Shakespeare Othellójának erdélyi recepciójából, Vallasek Júlia: A konzervativizmus értékei. (A Pásztortûz szerepe az észak-erdélyi kulturális életben), Balázs Imre József: Akik megölték a halottaikat. A román avantgárd irodalom hatástörténeti helye, Pieldner Judit: Aposztrophé és énteremtés. Weöres Sándor: Salve Regina, Gál Andrea: A kisebbségi nacionalizmus torzói a jelenkori erdélyi magyar irodalomban, Mester Béla: Teória és fikció. Bölcseleti szövegelemek Szilágyi István regényeiben, Demény Péter: A menyét lábnyoma, Szenkovics Nagy Enikô: A Kürzestgeschichte (legrövidebb történet) a magas és a populáris irodalomban, Hamburg Andrea: Az új keresése az irodalomban. Komp Press Kiadó Bodó Barna talpalatnyi régiói A szerzô publicisztikai munkásságát korszerû elméleti háttere, tájékozottsága teszi kiemelkedôvé. Politológiai esszéiben azokkal a sajátos kisebbségi 83

84 84 problémákkal foglakozik, amelyek a romániai magyarság számára emberi jogi keretben megfogalmazhatók: a tolerancia, a szabadság és az identitásproblémáival, azoknak a helyzeteknek az elemzésével, amelyek egy több etnikum által lakott térségben (például szûkebb szülôföldjén, a Bánságban) elkerülhetetlenül felmerülnek. A köteten belül külön fejezetet képez a korszerû regionális szemlélet erdélyi vonatkozásainak feltérképezése, annak vizsgálata, hogy a térségben kétségbevonhatatlan hagyományokkal bíró regionális tudat hogyan hozható összhangba azzal a regionális szemléletmóddal, amely az Európai Unió döntéshozó szerveit jellemzi. A kötet révén az a színvonalas elméleti diskurzus jut érvényre, amely az erdélyi magyarságot párbeszédképessé teszi más nemzetek, más kultúrák irányába is. (Bodó Barna: Talpalatnyi régiónk. Politológiai esszék. 320 l.) A menyét lábnyoma Demény Péter azon kevés erdélyi szerzô közé tartozik, akik rendszeresen figyelemmel követik és lereagálják az irodalmi sajtóban a frissen megjelenô irodalmi mûveket. Több éves kritikusi és esszéírói munkásságának tematikus gyûjteménye ez a kötet: a szerzô az erdélyi magyar irodalommal kapcsolatos írásait gyûjtötte össze. A kötet erényei a széles olvasóközönség számára hozzáférhetô, irodalmi igényû esszényelv, illetve az az elemzôkészség, amely egyaránt fogékony a valódi értékek felszínre hozatala és a kritikai vélemény szabatos megfogalmazása iránt. A kötet többek között Karácsony Benô, Páskándi Géza, Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos, Szilágyi István és Király László munkásságát elemzi, gyakran egymásra vonatkoztatva ôket: a kötetbôl kiemelkednek azok az összehasonlító módszerû esszék, amelyek Szilágyi Domokos és Kovács András Ferenc, illetve Szilágyi Domokos és Orbán János Dénes munkásságát egymásra vetítve járják körül. Az összegyûjtött esszék, kritikák részint átlátható keresztmetszetet nyújtanak az elmúlt néhány év irodalmi publikációiról, részint nagyobb távlatba helyezve ôket, elhelyezik ôket az erdélyi magyar irodalom történetében. A kötet így hozzájárulhat egy korszerû kulturális értéktudat kialakulásához, amely elengedhetetlenül fontos az erdélyi magyar közösség önismerete szempontjából. (Demény Péter: A menyét lábnyoma. Esszék, kritikák. 204 l.) Erdélyrôl, Európában, mítosztalanul A 75 éves Korunk ünnepén Kolozsvárt és Budapesten (a Károlyi Palotában) rangos tudományos ülésszakra került sor (2001 tavaszán és nyarán). Történészek, mûvészettörténészek, irodalomtörténészek, politológusok, írók Erdélyhez kapcsolódó kutatásaik eredményét mutatták be, illetve napjaink problémáit közelítették meg, tudományos igénnyel. Benkô Samu a Bolyai kutatásról, Romsics Ignác a független Erdély terveirôl ( ), Marosi Ernô a Kolozsvári testvérek Szent György-szobráról, Poszler György az 1942-es kolozsvári mûvészeti hetekrôl, Salat Levente Erdély félreismert géniuszáról, Kántor Lajos az Erdélyi Helikon és a Korunk kapcsolatáról, harcairól, Pomogáts Béla a Korunk egyes korszakairól, Széles Klára a Forrás elsô nemzedékérôl, Vetési László az egyházak és a folyóirat viszonyáról tartott elôadást. Ezek a szövegek s a többi elôadás szerkesztett változatban kerül az olvasó elé, a Korunk-közelben sorozat egyik elsô köteteként. (Erdélyrôl, Európában, mítosztalanul. Szerk. Kovács Kiss Gyöngy. 106 l.) Kisebbségi jog A Kisebbségi jog címû kötet úttörô vállalkozás: két kötetbe gyûjtött aktuális adatokat nyújt az olvasónak a kisebbségi jogok védelmérôl, mind nemzetközi szinten, mind romániai vonatkozásban. Az elsô kötetben a kisebbségi jogokról és az ezekkel foglalkozó jogvédelmi szervekrôl, mûködésükrôl olvashat az érdeklôdô. Bô áttekintés olvasható ebben a részben a kisebbségi jog elméleti kérdéseirôl. Ezeket nem csupán elvont módon tárgyalja a kötet, hanem a nemzetközi bíróságok vonatkozó, több elvi döntésének részletes ismertetése is megtalálható benne. Az elsô kötet azt is bemutatja, hogy valamely kisebbséghez tartozó személynek milyen jogorvoslati lehetôségek állnak rendelkezésére speciális jogsérelmek esetén, és hogyan fordulhat az illetékes szervekhez kisebbségi jogi kérdésekben. A második kötet anyaga négynyelvû magyar, román, angol és német, a kisebbségi jogokat szabályozó dokumentumokból áll össze. A könyv elsôsorban a magyar joghallgatóknak szól, de hasznos lehet mindenki számára, akinek a köznapi életben szüksége van a kisebbségi jog részletes ismeretére politikusok, vagy valamely kisebbséghez, többséghez tartozó személyek egyaránt haszonnal forgathatják. (Fábián Gyula Ötvös Patrícia: Kisebbségi jog I II l.) Selyem Zsuzsa esszéit a kérdezô attitûd határozza meg: különös érzékkel veszi észre a világkultúrába szervesen beépült történetek, szövegek problematikus pontjait. Esszéi részben a keresztény tradíció kiemelkedô kommentátoraival (Sören Kierkegaard, Dietrich Bonhoeffer, Leszek Kolakowski mûveivel) foglalkoznak, részben pedig a kortárs és klasszikussá váló irodalmi szövegek esztétikai-hermeneutikai elemzését nyújtják. A rendkívül kiérlelt hangú kötet azt bizonyítja, hogy lehetséges olyan olvasásmód, amely problémaérzékenysége révén nem tesz alapvetô különbséget a különbözô mûfajú szövegek között: ugyanazzal a mélyre hatoló kérdezô viszonyulással közeledik a pályakezdô László Noémi verseihez, mint Krasznahorkai László regényéhez vagy Babits nagylélegzetû poémájához, a Jónás könyvéhez. A kötet egyik legfontosabb tanulmányblokkja pedig a romániai magyar irodalom létezési módjának körüljárására vállalkozik: azokat a lehetséges buktatókat mutatja fel meggyôzôen, amelyekkel egy majdani megírandó erdélyi magyar irodalomtörténetnek szembesülnie kell. A kötet a szerzô Valami helyet címû, a budapesti Kijárat Kiadó gondozásában megjelent 2001-es, erdélyi könyvforgalomba nem került esszékötetének erdélyi olvasóközönség számára kibôvített, javított változata. (Selyem Zsuzsa: Valami helyet. Esszék. 244 l.) Szabadság és szubjektivitás Egyed Péter, a kolozsvári egyetem filozófiaprofesszora kötetének középpontjába a szabadság neo-

85 kantiánus kritikáját helyezte. Különféle elméleti, politikafilozófiai irányzatokkal szembesíti azt a koncepciót, amely a filozófiai hagyományban a szabadság körül kirajzolódik. A kötet más tanulmányai többek között nyelvfilozófiai problémákat vetnek fel, a magyar filozófiai hagyomány kérdéseit tárgyalják, illetve erdélyi magyar filozófusok portréját, szellemi hagyatékát rajzolják ki. A kötet erénye a gondolati egység és szilárd szerkezet mellett az az esszényelv, amellyel a filozófiai kérdések árnyaltan, kiérlelten közelíthetôk meg. (Egyed Péter: Szabadság és szubjektivitás. Tanulmányok, esszék. 392 l.) Kriza János Néprajzi Társaság Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 11. Játék és kultúra. Szerk. Szikszai Mária. 279 l. A Csíkszeredában tartott azonos címû konferencia anyaga kibovítve és kötetbe szerkesztve. A játék és a kultúra fogalmát több szempontból közelítik meg a szerzôk, ennek keretében helyet kaptak folklorisztikai elemzések és tárgyi néprajzi írások egyaránt. Ebbe belefér a szokáselemzés és a görög mitológia újszerû megközelítése, hasonlóképpen a korondi, taplóból készült gyermekjátékok leírása. Igen érdekes az új elemzési szempontokat felvillantó, Kürti László jegyezte tanulmány, amely kalotaszegi példákon a csujjogatók, a szexualitás és a kontextust adó szokásvilág vizsgálat. Lenyomatok 2. Fiatal kutatók a népi kultúráról. Szerk. Szabó Á. Töhötöm. 187 l. A KJNT és a Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék köré szervezôdô fiatal kutatók, kutatói csoportok írásai, amelyek nem csak újszerûségükkel és frissességükkel lepnek meg, hanem a kiforrott írásmóddal és a legújabb elméletek adaptációjával egyaránt. Hagyományos és kevésbé hagyományos témák a kalotaszegi cigánymuzsikusok társadalmi mobilitástól kezdve a kolozsvári emléktábla-avatásig egyaránt megtalálhatóak benne, vagy akár az olyan merész megközelítések, mint a társadalmi nemek kutatásának problémaköre. Nem csak témáiban differenciált a kötet, hanem területileg is, a moldvai csángó falvaktól a székely és a dél-erdélyi szórványtelepüléseken keresztül Kalotaszegig átfogják az írások Erdélyt. Tötszegi Tekla: A mérai kötény l. l. A mérai viselettel évek óta foglalkozó szerzo alapos viseletmonográfiája, nagyon sok jó kivitelû színes fotóval, és akár a varrni tanulóknak is hasznosítható ábrákkal, mintákkal. Hiánypótló mû, mivel az utóbbi évek erdélyi magyar néprajzi termésében a viseletkutatás háttérbe szorult. Elemzésében nem hagyja figyelmen kívül a társadalomnéprajzi eredményeket sem, ezzel mintegy kiterjeszti a vizsgálat érvényességi körét. Tudatában van annak, hogy a viselet nem egy örök állandó, amit az emberek ne változtatnának meg: a változást is vizsgálja, ugyanakkor rögzít egy állapotot. Adattára igen gazdag, érdemes kézbe venni minden szakembernek és érdeklôdônek egyaránt. Népi kultúra, társadalom Háromszéken. Szerk. Dimény Attila - Szabó Á. Töhötöm 191 l. Háromszék a brassói szászok és a kereskedelmi kapcsolatok nyomán korán polgárosodott vidék, több más erdélyi tájegységhez képest. Sokan ebbôl arra következtetnek, hogy népi kultúrája sincs a vidéknek, holott ebbôl a kötetbôl is látszik, hogy igenis van, még ha ez nem is olyan színes, mint esetleg egy-egy sztárfaluban. A szerzôk írásai bizonyítják, hogy a köznapi értelemben vett kultúra is kutatható és kutatandó, és hogy ebbôl is születnek érdekfeszítô eredmények. A fiatalok inkább társadalomnéprajzi alapvetésu írásai talán arra a paradigmaváltásra utalnak, amely mentén áthelyezôdnek az erdélyi magyar néprajzi kutatás hangsúlyai. Almási István: Monostori sugár torony. Bogdán János magyargyerômonostori népdalgyûjtése 1906-ban. 81 l. Egy 20. század eleji, levéltárban rejtôzô gyûjtés kiadása, Almási István népzenekutató gondozásában és elôszavával. A nevezett korszak - amint a közreadó a bevezetôben mondja határkô volt a magyar zenekultúra történetében, ugyanis ekkor látott napvilágot több népzenei gyûjtés, és módszertanilag is akkor kezdett letisztulni a népdalkincs feldolgozása. Bogdán János gyûjtése éppen ezért két szempontból is figyelmet érdemel: egyrészt, mert illeszkedik azokba a módszertani elvekbe, amelyek akkor a tudományt vezérelték, másrészt mert képet ad egy kalotaszegi falu korabeli dallamvilágáról. Olosz Katalin: Egy kiállítás emlékképei. 83 l. A magyar néprajz tudománytörténetéhez értékes adatokkal szolgáló mû, ugyanis a 19. század közepén indul meg a rendszeres, tájmonográfiákat szorgalmazó és kiadó munka, és az errôl szóló tudásunkat egészíti a könyv. Egy marosvásárhelyi háziipari-néprajzi kiállítás kapcsán Szabó Sámuel, a helybeli Református Kollégium tanára megbízást kap a tárlat megszervezésére. Ennek érdekében a tanár gyûjtési útmutatót szerkeszt, valamint székelyföldi gyûjtôútra viszi tanítványait, akik közül egyikük úti jegyzetei ránk maradtak. A kötet Szabó Sámuel gyûjtési útmutatóját és Melkovich Gyula útinaplóját tartalmazza, Olosz Katalin alapos tájékozottságú bevezetôjével. István Anikó: Most segíts meg, Mária... A futásfalvi Sarlós Boldogasszony-napi búcsú szövegrepertóriuma. 175 l. Futásfalva fontos hely a székely települések, de még a moldvai katolikus falvak, vagy akár távolabbi területek lakóinak zarándoklati térképén. Évek során a kegytemplom vendégkönyvében egy olyan szövegtár ahogy a szerzô nevezi: objektum keletkezett, amirôl akár azt is mondhatnánk, hogy csak az elemzôjét várta. Ezt az elemzôt István Anikó személyében találta meg a vendégkönyv, pontosabban az a szerzô lelt rá a vendégkönyvre, akinek érdeklôdési köre ettol függetlenül is a népi szövegek világa volt. Szerencsés találkozás, mondhatni, hisz István Anikó alaposan, több szempontot bevonva végzi el a vizsgálatot, így képet kaphatunk a kegyhelyet látogatók gondolatvilágáról, vágyairól, fájdalmairól, valamint arról, hogy a kimondhatatlant miként szervezik szöveggé a társadalom minden rétegébôl érkezô emberek. A Mûvelôdés mûhelyébôl Caragiale: Az elveszett levél. Mûvelôdés 96 l. Az elveszett levél magyarra való átültetésének kísérletei forrásirpdalmunk külön fejezetévé áltak ösz- 85

86 86 sze. Ez a fejezet nem sikertörténet. A jelenség oka, hogy az eddigi próbálkozások a megoldás járhatatlan útját választották: Caragiale nyelvi leleményeinek, csakis a latin nyelvekre jellemzô szójátékok alkotási bravúrjainak reprodukálására törekedtek. Fordítások sora bizonyítja, hogy ez a nyelvünk logikájától és lélektanától idegen próbálkozás megvalósíthatatlan. Caragiale egyetlen szállóigévé vált replikájának sem találták meg az egyenértékû megfelelôjét. Kacsir Mária szakít ezzel a módszerrel, és a magyar nézô számára is otthonos hangzású technikával próbálkozik: igyekszik átültetni a magyar szatírairodalom hagyományos nyelv- és névhasználatára a Caragiale-i nyelvezetet és helyzeteket. Visszaköszönnek Szigligeti, Eötvös, Kisfaludy, Csiky, Tamási drámaszerkesztési elvei, közéleti állapotokat ostorozó replikái. Másik eredményesnek tûnô módszere a fordítónak, hogy enyhe nyelvi stilizálással a fordító irálya felfogható a kortárs politikai nyelvhasználat persziflázsának is. Ez a hûtlen hûség aztán eredményesebbnek mutatkozik, mint a görcsös próbálkozás az eredeti tükörszerû visszaadására. A szöveg élvezhetôvé válik, nyelvi humorban sem szûkölködik, de ami a legfontosabb: közéleti (aktuális) tartalmai, a balkániság jellegzetességeit megelevenítô jellemei és szituációi nemcsak megôrzôdtek, de történelmileg archetipikussá válnak. Jók a Február 11 térre való utalások, illetve a jelölô gyûlés enyhe aktualizáló utalásai az Európához való viszonyunkra. Mindent összevetve: újszerû, színpadjainkon eddig kipróbálatlan fordítástechnikával találkozunk. Kacsir Máriának, a fordítónak és a Mûvelôdésnek köszönhetôen van esély arra, hogy ezt az utat kipróbálhassák színjátszóink, színházaink is. KÖTÔ JÓZSEF A régi Kolozsvár Veress Ferenc fényképein A 19. századi kolozsvári hangulatot, a város lakóinak hétköznapi és ünnepi arcát örökítette meg az egyik legkiemelkedôbb erdélyi fotómûvész, Veress Ferenc. Ezekbôl az immár fotótörténeti emlékekbôl ad ízelítôt a kötet 101 régi felvétele. Veress Ferenc kora kísérletezô kedvû, a technikai újdonságok iránt érdeklôdô fôrangú ismerôsei révén ismerkedhetett meg a fényképezés tudományávval. Elsô albumában az erdélyi fôleg Kolozsvárt lakó jeles embereket örökítette meg. A kolozsvári Egyetemi Könyvtár Különleges gyûjteménye több tucat akkor készült, arisztokrata hölgyet és urat ábrázoló fényképet ôriz. A könyvtár gyûjteményében van a Kolozsvár képekben címet viselô, közel félszáz fotográfiát tartalmazó album, melyet az Erdélyi Múzeum-Egyesület számára állított össze. Építészettörténeti szempontból azok a felvételei a legbecsesebbek, melyeket a város központjában, vagy egyes utcáiban, mára beépült külvárosaiban készített. Neki köszönhetjük, hogy nemcsak mûszaki leírásokból, kortársak elbeszéléseibôl, korabeli visszaemlékezéseibôl tudhatunk valamit a 19. századi Kolozsvárról, hanem saját szemünkkel gyôzôdhetünk meg az akkori állapotokról. Az között készült fotókat Kelemen Lajos az egykori Magyarország legrégebbi városbelsô felvételeiként tartotta számon. Sas Péter mûvelôdéstörténész a korabeli Kolozsvárt és Veress Ferenc fotómûvész munkásságát mutatja be, az albumot a korabeli fényképfelvételek teszik színessé, látványossá, élvezetessé. Ne csak lelki szemeink elôtt, hanem a maguk valóságában jelenjenek meg az akkori város részei, épületei, és ami legalább ennyire fontos az akkor élt lakói. Legyen emléke és tanúja a korabeli Közép-Európa keleti részéhez tartozó város, Kolozsvár Mikes Kelemen szavaival élve: a Szamos-parti Athén gazdasági fejlettségének, mûveltsége magas színvonalának, mely révén kiérdemelte Erdély szellemi fôvárosa, a kincses Kolozsvár állandósult jelzôjét. (Sas Péter Veress Ferenc: A Szamos parti Athén. 96 l. ) Színes kis könyv az erdélyi fejedelmekrôl Van valami jelképes abban, hogy Sopron és Kolozsvár szövetkezett az összes erdélyi fejedelem bemutatására. A kincses városból Csetri Elek történész-akadémikus foglalja össze röviden és népszerûen az Erdélyi Fejedelemség létrejöttének elôzményeit, történetét, jeles és kevésbé jeles uralkodóinak cselekedeteit, családi hátterét. A leghûségesebb városban élô és alkotó, szintén erdélyi gyökerû, mikóújfalusi Szabó Béla festômûvész vállalkozott arra, hogy a korabeli metszetek, festmények, de a történeti adatok, leírások alapján is a fejedelmek jelleme, egyénisége, szelleme elevenedjék meg a könyv lapjain a kép és a szöveg szerves egységében. Az összekötô kapocs az ötletgazda, dr. Úry Elôd volt, a Soproni Erdélyi Kör elnöke, akinek áldozata nélkül sem a kiállítás-sorozat, sem a könyv nem jött volna létre. Ajánljuk a könyvet elsôsorban az ifjúságnak, de a Mûvelôdés minden kedves olvasójának és mindazoknak, akik érdeklôdnek szûkebb pátriájuk történelme és a magyar mûvelôdéstörténet öröksége iránt. (Csetri Elek Szabó Béla: Az erdélyi fejedelmek arcképcsarnoka. 64 l.) Kossuth Lajos üzenete Az es forradalom és szabadságharc máig hatóan eleven része történelmi tudatunknak. A Háromszéki Mikes Kelemen Közmûvelôdési Egyesület és a megyei könyvtár meghívta a kolozsvári újságíró szakos egyetemistákat Vargha Mihály Kossuth-mellszobrának felavatására Sepsiszentgyörgyre. Kossuth születésének kétszázadik évfordulóján szervezett ünnepségeken az emlékülésszakon elhangzott elôadásokat adtuk közre. Fogadják szeretettel a diákok írásait, Kossuth Lajos mának szóló üzenetét is benne találják: erôs, törekvô, jól szervezett magyar polgárság nélkül Európának ebben a szegeletében is elképzelhetetlen a tovább haladás. (Kossuth Lajos üzenete. 98 l.) (SZS) Könyvrôl könyvre Szívbôl szóló magyar költô versei Békés megye közismert/kedvelt költôje, a mezôkovácsházi Hetényi György, aki a 31. Országos Honismereti Akadémia nyitóülésén, július 30-án elszavalta Turul madár szárnyán címû költeményét. Hangulatteremtô epizód volt, minden részvevô meghatottan hallgatta. Amikor aztán megajándékozott Válogatott versei címû, 2002-ben megjelent kötetével, boldog örömmel láttam, hogy alcímnek is ezt a verset választotta. Ám a Csángó magyarok, vagy A 301-es parcella, az Emlékezés Trianonra, a Valaki járt a Hargitán melyet július 29-én, Orbán Viktor

87 miniszterelnök tusnádi beszéde után írt egyaránt megrendítôek. És milyen kedves gesztus volt a hátsó borítóra egy olyan színes fotót helyezni el, mely a Tordai hasadékban készült a költôrôl. Csak így tovább, kedves Gyurka barátom, még sok-sok évig! (Hetényi György: Válogatott versei. Békéscsaba 2002) Emlékkönyv(ecske) a Cenk alatti zordon büszke város magyartanáráról A hajdani Római Katolikus Fôgimnázium, majd utódiskolája, a Magyar Vegyes Líceum tanára volt a diákok által rokonszenvesen szakinak becézett magyartanár, Szikszay Jenô. Mindenki szerette: diákok, tanártársai, a Cenk alatti város közönsége is. Talán éppen ezért szúrta az államvédelmi hatóságok szemét a tevékenysége. Addig hívogatták be, szekírozták, míg nem látott más kiutat, önkezével vetett véget életének április 11-én. Két hálás tanítvány dajkálta életre a karcsú kis bibliofil csemegét: Krajnik-Nagy Károly szerkesztô és Jancsik Pál költô szeretete süt ki a lapok közül. Hadd álljon itt a költô Száz népdalt címû versének elsô és utolsó strófája: Száz népdalt, ékes virágéneket, Zengô balladát, koszorú helyett Mit is küldhetnék most, tanár úr, Városok és ifjúság távolából? A fájdalom jeléül, zálogául hisz szeretted, ha daloltunk, tanár úr népdalt, balladát, virágéneket küldök búcsú és koszorú helyett. (In memoriam Szikszay Jenô ( ). Stúdium) Romániai magyar könyvkiadás Újabb testes kötettel gyarapodott az Erdélyi Múzeum-Egyesület Romániai magyar bibliográfiák felcímû sorozata. A kolozsvári Központi Egyetemi könyvtár nagy tekintélyû nyugalmazott bibliográfusa, Szigethy Rudolf jelentette meg a múlt század utolsó évtizedének kilenc évérôl minuciózus gonddal megszerkesztett, 2070 tételt számláló pontos adattárát, amelynek használhatóságát nagyon megemeli a név- és címmutató, valamint a sorozatok betûsoros jegyzéke, a kiadók, nyomdák, kiadói és támogató testületek mutatója. (Romániai Magyar Bibliográfiák. Erdélyi Múzeum-Egyesület) Határn táli magyar könyvillusztrációk Impozáns kötetben gyûjtötte együvé a Magyar Képzômûvészek és Iparmûvészek Társasága a Szabó Lilla mûvészettörténész által szervezett 2001-es ülésszakán elhangzott hét elôadást: a vajdasági, szlovéniai, erdélyi (külön , 1944-tôl napjainkig), kárpátaljai, csehszlovákiai ( ) és a szlovákiai magyar könyvillusztrációt ( ) tömören bemutató mûvészet- és bibliofilia-történeti rendezvénysorozat anyagát. Jó érzés újra és újra belelapozni a határon túli régiók könyveit és az illusztrátorok névsorát tartalmazó, valamint az illusztrált könyvek címeit felsorakoztató dolgozatok mondandóinak elmélyítésére. Könyvtárosok számára szinte kimeríthetetlen bibliofil adatforrás. ( Az elsüllyedt jelek I. A 20. századi magyar könyvillusztráció Magyarország határain kívül 1918-tól napjainkig. Bp l.) Fiatal csíkszeredai költô új verseirôl Harmadik verseskötetét jelentette meg az idén Borsodi L. László, a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium magyartanára. Az Átmenetek címû 1998-as, majd a Viszonylatok címû 2000-ben napvilágot látott, az Ellenpontok-ban most Fodor Györgynek a kötet kolozsvári bemutató szavait idézve költészetében a fiatal értelmiségi hívô ember koncepciója szólal meg. Rövid versei továbbgondolásra késztetô sorok. A bemutatón a Vasárnap címû hetilap szerkesztôségében Bodó Márta felelôs szerkesztôje elmondta, hogy a költô Csíksomlyón nôtt fel, ma is ô a kegytemplom fôministránsa. Versei rövid, tömör, mindössze néhány soros gondolatok, ám éppen ettôl olyan hatásosak. (Ellenpontok. Pro-Print. Csíkszereda) Európai városok Amikor 1997 november decemberében Petca Ovidiu grafikusmûvész, a Tribuna címû román irodalmi hetilap grafikai szerkesztôje Kolozsváron megrendezte az I. Nemzetközi Kisgrafikai Biennálét, bizonyára tudatában volt annak, hogy a nagy tekintélyû lengyel rézmetszô mûvész, Woiciech Jakubowski által a Malborki Vármúzeumban 1963-tól kezdôdôen 1989-ig 14 alkalommal közönség elé vitt kisgrafikai biennálék magas színvonala milyen igényességre kötelez. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy ben Deák Ferenc, 1989-ben Hervai Katalin nyert díjat abban a rendkívül magas nívójú mezônyben.) Nos, a Kolozsváron 2002 októberében immár negyedszerre megnyitott biennálé csakúgy, mint az elôzôek méltónak bizonyult a nemes hagyományokhoz. Sokszólamú, egyenes- és átvitt értelemben is színpompás seregszemle mûélvezôi voltak/voltunk azok a grafikabarátok, akik a szélrózsa minden irányából, 45 országból meghívott 375 mûvész szebbnél szebb 451 munkájában gyönyörködhettek el. A hazai mûvészek mellett meglepôen népes mezônnyel voltak jelen a koreaiak, thaiföldiek, mexikóiak, de Argentina, Oroszország, Olaszország, Bulgária, a lengyelek, Jugoszlávia stb. is kitettek magukért. A biennálé katalógusa pedig önmagában is bibliofil csemege. Gratulálunk hozzá a rendezôknek s kívánjuk, hogy az immár megteremtett hagyomány legyen idôálló. (Oraše europene. Expoziøie Internaøionalã de Graficã Micã ši Ex libris, 3 20 octombrie Muzeul Naøional de Artã Cluj-Napoca) Kolozsvári séta Tatár Zoltánnal Évek óta élvezettel olvasgattam helyi napilapunk a Szabadság hasábjain idônként megjelenô nosztalgikus helytörténeti jellegû írásait a kincses város legkülönbözôbb csücskeibôl összegereblyézett ötletes szösszeneteket, dokumentum értékû, villanásnyi városismertetôket. Be jól tette a még alig népszerûsödni kezdô Kalauz Kiadó, hogy egy kötetre való idôtállónak bizonyult rövid-memoár írásból könyvet jelentetett meg. A közelmúltra már tetté érlelôdött aztán a régesrég kicsirázott elhatározás: meg kell ismerkednem a szerzôvel, hiszen legzsengébb gyermekkorom nekem is a Suomi tér környékén zajlott ( ), a Mesztek néni Endre király utcai kis fûszerüzletébôl vásárolt Zizi cukorkát szopogattam /rágicsáltam, s hallgattam áhitatosan Sanyi nevû, Tarzánt utánzó fiának harsány kurjantásait. De még a valaha a Munkás utcában tanító Józsa János románta- 87

88 88 nár nekem is mentorom lehetett a Bolyai Tudományegyetem utolsó évében, amikor magam is utolsó éves voltam a Természetrajz Kémia karon. (Ld. A Majális a Munkás utcában c. fejezetet.) Felhívtam hát telefonon, hogy egy kicsit együtt nosztalgiázzunk. Megismerkedtünk, és immár bizonyos, hogy életfogytiglani barátok lettünk, mert nagyon azonos hullámhosszra hangolt bennünket a közös sors. Kedves Zoli, csak így tovább még legalább egy negyed évszázadig. (Tatár Zoltán: Kincses külvárosom. Kalauz 2003.) Jogtudor helyett elhivatott levéltáros Vajon gondolta-e a jogvégzett Kiss András ben, amikor a nála kereken 45 évvel idôsebb, nagy tekintélyû történettudós, Kelemen Lajos Emlékkönyve számára megírta Kolozsvár levéltára rendjének fejlôdése a XIV. századtól a XVIII. század végéig címû magvas tanulmányt, hogy 46 év múlva ugyanolyan fajsúlyú kötettel fog tisztelegni 52 illusztris szerzô a levéltári munkát példás hivatástudattal végzô kutató elôtt, mint amilyennel legendás hírû mentorát tisztelték meg pályatársai1957-ben? Nagyon pontosan fogalmaz a kötetet indító Köszöntôjében Egyed Ákos akadémikus-történész, amikor ezt írja: a levéltári munkát a szó szoros értelmében szolgálatnak fogta fel Lehet szenvedélyes levéltári kutatóról beszélni? Én azt gondolom, hogy esetünkben igen: Kiss András nyugdíjazása után is minden nap jelen van a Kolozsvári Állami levéltárban, ahol az Erdélyi Múzeum-Egyesület hatalmas levéltári gyûjteményeit is tárolják. Szívbôl kívánjuk, hogy ez a status quo még soká fennmaradjon! (Emlékkönyv Kiss András nyolcvanadik születésnapjára. EME 688 l.) Leveleskönyv olvasmánynak is Amikor elôször írt Sas Péter 1995-ben a Marosvásárhelyen Kós Károly egyetemessége tematikában rendezett ülésszakon A levélíró Kós Károlyról, talán maga sem gondolta, hogy egy évtizednél rövidebb idô alatt közel ezer lapnyi dokumentum értékû levélkéziratot fog összehordani. Ám jól tette, amit tett, az ma már vitathatatlanul biztos. A budapesti Mundus Magyar Egyetemi Kiadó pedig nagy és hervadhatatlan érdemeket szerzett azzal, hogy felvállalta a kötetté szerkesztett könyv megjelentetését röviddel Anthony Gall Kós album-monográfiája után. Olvasmánynak is kitûnô gyûjtemény ez a fokos kötet. Többnyire illusztris, közismert személyiségekhez címzett leveleket tartalmaz. Csupán a példa kedvéért találomra üssük fel a 658. levélnél: Kabay Gábornak. Kolozsvár, I. 21. (Ô az egyetlen, Székely Bélán kívül, akinek nevére exlibrist is készített.) Születésnapomra küldött melegszívû jókívánságaidat köszönöm. Annak idején megkaptam volt Nagy Imrével közös üdvözlô lapotokat, s ugyancsak köszönöm A Coronát én is az erdélyi szászok egyik legjellemzôbb és legjobb írásának tartom ma is. S azért vállaltam a fordítást aránylag hiányos német tudásommal, mert azt sem Berde Mária, sem Molter Károly (német szakos tanárok) nem vállalták (nem fizetve ki magát nekik). Tudom, van benne nehány súlyos ún. Leiter Jakab, amiért annak idején Berde Mária gorombán meg is támadott volt. Viszont az öreg Meschendörfer hálásan köszönte meg nekem, hogy lefordítottam. Várva ígért újabb leveledet, kívánok Neked és családodnak jó egészséget és boldog új esztendôt a régi baráti szeretettel Kós Károly. Kéziratos levél. Címzés: dr. Kabay Gábor úrnak. Sf. Gheorghe str. Oltului nr. 7. jud. Covasna. Remélhetôleg lesz folytatása a levelezéskötetnek, a be nem került családi levelek, a még lappangó vagy visszatartott Kós-levelek további érdekes adalékai lesznek a nagy ívû pálya részletkérdéseihez. (Kós Károly levelezése. Összegyûjt., sajtó alá rend., szerk., bev. és jegyz. Sas Péter. Bp.) Négy- sôt hatkezes a Kalinovszky-graffitik Hosszas várakoz(tat)ás után a Pokoli pulóver (1972) és a Szemenszedett igazság (1975) címû gyûjteményes kötetek sziporkázó humorú szerzôje fajsúlyos mondanivalót is közvetítô írásait kötötte színpompás csokorba. A hatékonyabbá válás érdekében két ötletes/leleményes grafikusmûvésszel Horváth Gyöngyvérrel és Könczey Elemérrel is szövetségre lépett. Érdemes elcsemegézni a közel másfélszáz rövidprózai szösszenet olvasásával, minden egyes kis írás egy-egy telitalálat. Amint a bevezetô ajánlást író MÚRE elnöke, Csép Sándor találóan jegyzi meg: csakis a csepp oldaláról közelíthetjük, érthetjük és hódíthatjuk meg a körülvevô világóceáni közeget. A vízcsepp biztosabban hajózható és különben is, navigare necesse est Akkor hát kívánjunk szerencsés utazást az olvasónak! (Graffitik a Szabadság oldal-faláról. Minerva Egyesület) Fodor András színes falinaptára A címlapon a Fôtér keleti oldala, a Mátyás király tér a 20. század elejérôl látható, konflisok az út szélén, városi és vidéki járókelôk a járdákon. A januári oldal is a Fôtért ábrázolja, de a Fellegvárról készített felvételen, az ország és a város címerével. Minden hónap egy-egy jellegzetes utcát vagy teret mutat be a 19. század végérôl, a 20. század elejérôl. Fodor András a Kolozsvári képeskönyv címû, a Glória kiadónál megjelent kötet után, most falinaptárával is nagyon nagy közösségi értéket jelentô küldetését vállalta. Minden Kolozsvárt szeretô ember hálás lehet érte, és az is. Ezt a megállapítást bizonyítja az a tény is, hogy a Phoenix könyvesboltban a Koós Ferenc Alapítvány patronlásában rendezett könyvbemutató népes december 5-én közönséget vonzott. Kötô József méltatását, Sebesi Karen Attila, Magyari Zita, Borsos Edit közremûködését hálás tapsokkal meg is köszönte a közönség. (A kincses Kolozsvár naptárkép és 12 postai levelezôlap.) Tájékoztatás elsô kézbôl Münchenbôl Boeing as géppel indult Horváth Piroska, Magyardécse szülötte, a besztercei gimnázium hajdani biológiatanára, Horváth Pál felejthetetlen magyartanár özvegye, akivel közösen annyi visszhangos sikerû kulturális tevékenységet szerveztek/rendeztek aktív életük során. Ám a repülôgép Washington helyett a kanadai Halifaxban landolt. Hiába volt Németországban élô Marika leányával közösen tökéletesen elôkészített útiterv, az Egyesült Államok fôvárosának repülôtere a szeptember 11-i merénylet után nem fogadhatta a repülôt. Kanadába érkezve aztán mindent át kellett hangolni. A horror napja így aposztrofálja a merénylet napját. Viszontagságos, sose álmodott eseményeket

89 kellett megélnie, de mindig akadt egy-egy jó ember, aki segített. Közülük is kiemelkedik kedvességével a 83 éves Elisabeth Mann Borgese, Thomas Mann leánya, aki Svájcban él. A színes fotókkal illusztrált albumszerû kötet felejthetetlen élménnyel ajándékozza meg azt, akinek kezébe kerülhetett a csodaszép kötet. (Kényszerleszállás szept. 11. Halifax l. + cd) GÁBOR DÉNES Népesedési gondjainkról Nem kell túlontúl pesszimista alkatúnak lenni, elegendô csupán nyitott szemmel járni-kelni ahhoz, hogy legalábbis elgondolkodjunk szûkebb és tágabb környezetünk népességének változásain. A Magyarországra átirányuló erdélyi magyar népességmozgás legfennebb csak elodázhatja a lényegi kérdést: milyen lesz, magyar lesz-e legalább többségében a lakosság Magyarországon száz esztendô múlva? Az ismertetett kötet természetesen nem ennyire leegyszerûsítve, beszûkült módon vizsgálja a kérdést. A húsz szerzô tudományos módszerekkel közelíti meg a Magyar Tudományos Akadémia Demográfiai Bizottságának felkérésére a közelmúlt, a jelen és a várható közeljövô magyarországi népesedési mozgásait, amelyen talán egy szakmailag jól megalapozott országos népesedéspolitika változtathat, vagy legalábbis csökkentheti a negatív jelenségek elôretörésének ütemét. (Népesedés és népességpolitika. Tanulmányok. Szerk. Cseh-Szombathy László és Tóth Pál Péter. Századvég Bp l.) Vári Fábián László világló csillagai Nagyon esetlegesen jutnak el hozzánk könyvek Kárpátaljáról. Pedig különösen a Vári Fábián László nevére érdemes odafigyelni, hiszen talán legmarkánsabb egyénisége a hatvanas évek második felében szervezkedô ungvári Forrás Stúdiónak. (Most hirtelen csak Balla Gyula, Balla D. Károly és S. Benedek András neve jut eszembe a Kovács Vilmos irányítása alatt eszmélkedô csapatból.) Versei egy kicsit Farkas Árpád verseit juttatják eszünkbe, anélkül, hogy közvetlen, szerves összefüggés lenne kettejük munkásságában. Hacsak az nem, hogy a magyar és a világirodalom hasonló hagyományain felnôtt és a hagyományosabbnak kikiáltott-megbélyegzett csapásokon haladva hasonló életérzéseket közvetítenek, hasonlóan magas színvonalon. A kötetbe beválogatott a szerzô néhány nagyon szép ruszin népballadát és Szlobodan Szlavko-verset értô tolmácsolásában. (Vári Fábián László: Világtalan csillag. Versek és mûfordítások. Ungvár l.) Hargita kalendárium 2003 Harmincötödik éve egy-két évnyi kényszerszünettel folyamatosan tájékoztatja-szórakoztatja a csíkszeredai napilap olvasóit válogatott ínyencségekkel a hagyományos kalendáriumi keretekben. A 2003-as esztendôre is kínál irodalmat Jékely Zoltántól, Kányádin, Sütôn át Ferences Istvánig, természetesen zömükben a megyében élôket. A csíki és udvarhelyi helytörténet jelentôs teret kap, a néphagyományokkal, népmûvészettel több írás is foglalkozik, s természetesen a kirándulókra és a természetjárókra is gondoltak a szerkesztôk. Nyelvi játékok, rejtvények és az elmaradhatatlan ételreceptek teszik változatossá a tartalmat. (Kiadja a Hargita Népe, fôszerk. Borbély László. 168 l.) Falugondnokok kalendáriuma Közösek a gondjaink a kistelepüléseken, éppen ezért érdeklôdéssel forgathatjuk a magyarországi kiadványt addig is, amíg a romániai Falugondnoki Egyesület Csipkerózsika-álmából magához tér és hasonló kiadványokkal örvendezteti meg olvasóit/tagjait. A szerkesztô Csörszné Zelenák Katalin beköszöntôjében visszatekint a legutóbbi kalendárium óta eltelt két esztendô eseményeire. Egyet tudunk érteni az indító Kodály idézettel is: Csak az a miénk igazán, amiért megdolgoztunk, esetleg megszenvedtünk. Erdélyi vonatkozása is van a kalendáriumnak. Az egyik, a falugondnokok veszprémi csapatának erdélyi tapasztalatait eleveníti fel, a másik, amit csak amolyan csendes társként tudunk: a vértesacsai Falugondnokok Háza avató ünnepségérôl szóló részletes beszámoló juttatta eszünkbe, hogy az alapötletét a Falufejlesztési Társaság küldöttségének 1993-as torockói látogatása adta, amikor a kolozsvári Brassais Véndiák Alapítvány ifjúsági központjának építési munkálatai még folytak, s Kemény Bertalannal közös álmainkról, a késôbb eredményesen kibontakozó együttmûködésrôl esett szó. Örvendünk a házavatónak, további sok sikert kívánunk! (Országos falugondnoki kalendárium l.) Kósa László köszöntése Két vaskos kiadvány is napvilágot látott abból az alkalomból, hogy Kósa László akadémikus, az ELTE Mûvelôdéstörténti Tanszékének professzora betöltötte hatvanadik életévét. Pályatársai, barátai, tanítványai tisztelegnek tanulmányaikkal Kósa László tudományos pályafutása és iskolateremtô egyénisége elôtt. Az ünnepelt 1942-ben Cegléden született, Gyulán végezte középiskolai tanulmányait, majd az EL- TE magyar néprajz szakának elvégzése után néprajzosként indult pályája. Elôbb a Filep Antallal, a magyarság táji történeti tagozódásával foglalkozó kötete, majd a Szemerkényi Ágnessel közösen írott, elsôsorban az ifjúságnak szánt Apáról fiúra címû gazdagon illusztrált könyve vált a magyarság hagyományos élete és történelme iránt érdeklôdôk bibliájává. Kiszélesedett kutatási köre protestáns egyháztörténeti kérdések, a magyar nép történeti emlékezete, a Monarchia fürdôélete és általában a hosszú 19. század magyar mûvelôdéstörténete iránt. Ezért is érezzük jogosnak a Néprajzi Látóhatár különszámát, amely a néprajzkutató Kósa Lászlót köszönti. Van egy kis lelkiismeret-furdalásunk, amit talán öt esztendô múlva nyugtathatunk meg, ha harmadikként az erdélyi népismereti-történeti kutatások elômozdításán fáradhatatlanul dolgozó tudóst köszönti majd a Mûvelôdés szerkesztésében kiadott, erdélyi szerzôk munkásságát tartalmazó emlékkönyvvel. (Hagyománység, mûvelôdés. Tanulmányok a hatvanéves Kósa László tiszteletére. Books in Print 2002 Bp. 580 l., A kultúra táji, térbeli változatai. Tanulmányok a 60 éves Kósa László tiszteletére. Néprajzi Látóhatár 2002/ l.) SZS 89

90 90 Szerencsére(?) a modern nyomdatechnika lehetôvé teszi, hogy az utolsó utáni percben beérkezett csíki könyveslistát csatoljuk, ha már nem is a helyére, de legalább a Könyvesház végére. A többi továbbra is hiányzik (Szabó Zsolt) Csíkszeredai kiadványok Pótlás 2002-re Garda Dezsô: A székely közbirtokosság 1 2. kötet. Státus 24 cm ISBN X. 1. kötet. 378 l. ISBN kötet. 394 l. ISBN Jakab Csaba Márton László Attila: Élet Farkaslakán. Képek és történetek a faluépítés és településfejlôdésrôl. Bp. Hét-Fô Pro Print. 216 l. ill. fotó. 24 cm ISBN ISBN Albert Ildikó: Mindennapi lelkünk. Pallas Akadémia. 152 l. 17 cm (Dióhéjban 5.) ISBN Bajor Andor: Mi a manó. Meseregény. Ill. Léstyán Csaba. Hargita Kiadóhivatal. 108 l. ill. 24 cm ISBN Beke György: Advent a kaszárnyában. Novellák, karcolatok. Pallas Akadémia. 212 l. 20 cm ISBN Bíró Béla: A füst árnyéka. Pallas Akadémia. 324 l. 20 cm (Bibliotheca Transsylvanica 25.) ISBN Bodor György: A székely nemzetségi szerevezet. Pallas Akadémia. 168 l. 23,5 cm (Nobile Officium) ISBN Császár Vilmos: Csíkrákos krónikája. A szerzô kiadása. 206 l. 22 cm A Csíkszeredai Márton Áron Gimnázium Évkönyve a tanévrôl. Szerk. Borsodi L. László és Kristó Boróka. Csíkszeredai Márton Áron Gimnázium. 198 l. fotó. 23,5 cm Csíkszereda város évkönyve Szerk. Szatmári László, a fotókat Ádám Gyula készítette. Polgármesteri Hivatal Csíkszereda Kiadóhivatal. 224 l. 20x15,5 cm Dávid Gyula: Írók, mûvek, mûhelyek Erdélyben. Pallas Akadémia 316 l. 20 cm (Bibliotheca Transsylvanica 28.) ISBN X Duka János: Bihari betyártörténetek és más anekdoták. Pallas Akadémia 144 l. ill. 21 cm ISBN Duka János: Csíki furfang. Mesék. Pallas Akadémia. 240 l. 16 cm (Nagyapó mesefája 12.) ISBN Az égbe nyúló fa. Magyar népmesék. Összeáll. Bán Péter. Pallas Akadémia 270 l. 16 cm. (Nagyapó mesefája 10.) ISBN Egyed Péter: A szabadság a filozófiában. Pallas Akadémia. 351 l. 20 cm ISBN Erdélyi Szép Szó [Antológia]. Szerk. Fekete Vince. Hargita Kiadó Pro Print 308 l. 24 cm. ISBN ISBN Fazakas István: Vallás- és neveléspolitika Erdélyben a felvilágosult abszolutizmus korában. Pallas Akadémia. 238 l. 20 cm. (Bibliotheca Transsylvanica 26.) ISBN Ferencz Béla: Nem vagyok egyedül. Egy erdélyi fafaragó emlékiratai. Hargita Kiadóhivatal.120 l. ill. foto. 24X21 cm. ISBN Ferencz Imre: Utánrendelés elôdökrôl [Vallomások, jegyzetek]. Státus 162 l. 20 cm. ISBN X Fodor Sándor: A Vén Bajuszos (Egy kisfiú feljegyzései). Pallas Akadémia. 110 l. ill. 20 cm. ISBN Fodor Sándor: Kortársuk voltam kortársaim voltak. Pro Print 200 l. 20 cm (Lustra) ISBN Garda Dezsô: Munkarend és hagyományôrzés a székely faluközösségben. Gyergyóremete monográfiája 1-2 kötet. Státus 24 cm ISBN X. 1. kötet. 252 l. ISBN kötet. 274 l. ISBN Gergely Éva: Erdélyi ízek. [Szakácskönyv]. Összevont, bôv. kiadás. Pro Print. 574 l. 24 cm ISBN Gergely Gizella, Cs.: A letûnt bundaviselet nyomában. Pro Print 120 l. ill. 24 cm ISBN Gergely István [Album]. Bev. Banner Zoltán. Pallas Akadémia. 34l.+28 t., ill. fotó. 21x22 cm (Mûterem). ISBN A Hargita-hegység és környéke ásványvizes fürdôi. Szerk. Jánosi Csaba, Péter Éva, a fotókat Jánosi Csaba készítette. Csíki Természetjáró és Természetvédô Egyesület. 79 l. fotó. 27x23 cm Hermann Gusztáv Mihály: Náció és nemzet. Székely rendi nacionalizmus és magyar nemzettudat 1848-ig. Pro Print. 304 l. 19 cm (Múltunk könyvek) ISBN Jakabos Olsefszky Imola [Album]. Bev. Vargha Mihály. Pallas Akadémia. 25 l.+ 24 l. foto.21x22 cm (Mûterem) ISBN K. Sz. Róbert: Lüktetô gondolatok Költemények, drámák, jegyzetek, magyarázatok, tûnôdések! Pallas Akadémia. 204 l. 20 cm ISBN Kányádi Sándor: Szürke szonettek. Ill. Haller József. Pallas Akadémia. 46 l. Kányádi Sándor: Dél keresztje alatt. Ill. Gaál András. Pallas Akadémia. 40 l. ill. 19 cm ISBN Kincses Elemér: Csatorna. Drámák változó idôben. Pallas Akadémia. 198 l. 19 cm Kosztándi Jenô [Album]. Bev. Jánó Mihály. Pallas-Akadémia.26 l.+ 28 t. ill. fotó. 21x22 cm (Mûterem) ISBN Kovács András Ferenc: Dzsinbüge. [Gyermekversek]. Pallas Akadémia. 34 l. ill. 14x14 cm (Mesevonat 7.) ISBN X Kovács András Ferenc: Tengerész Henrik búcsúzik. Tizenkét vers. Ill. Haller József. Pallas-Akadémia 54 l. 20X15 cm Kozma Mária: Asszonyfa. Egy 1848-as csíki napló és mai utóélete. 2. kiadás. Pallas Akadémia. 284 l. 18,5 cm. ISBN Kozma Mária: Márványkáosz. Regény. 2. kiadás. Pallas Akadémia. 352 l. 18,5 cm ISBN Kozma Mária: Sárkányfogvetés. Regény. Pallas Akadémia. 176 l. 18 cm ISBN Kristó Tibor: Griffek és varjak. Versek. Pallas Akadémia. 74 l. 20 cm ISBN A kulturális térségek szerepe a regionális fejlesztésben. [Válogatás a okt között tartott II. Székelyföld Konferencián elhangzott elôadásokból.] Székelyföld munkacsoport. 24 cm (Székelyföld Konferencia II Levelek a hitvestôl. Heves Renée leveleibôl ( ). Összeáll. Kovács András. Pallas Akadémia. 316 l. 20 cm (Bibliotheca Transsylvanica 28.) ISBN X Lôrincz György: Kutyák és emberek. Riportok, helyzeteképek. Pallas Akadémia.196 l. 19 cm ISBN Magyari András: Rákóczi és az erdélyi kurucmozgalom. Pallas Akadémia. 168 l. 20 cm (Bibliotheca Transsylvanica 27.) ISBN

91 Májai Csaba: Csukás-hegység. Turistakalauz. Pallas Akadémia. 102 l.+térkép. 18 cm (Erdély hegyei 21.) ISBN Markó Béla: Balkáni fohász. [Versek]. Vál. Kozma Mária. Ill. Részegh Botond. Pallas Akadémia 46 l. 20X15 cm. ISBN Marosi Ildikó: Kis/Nyírô/Könyv. Úz Bence esetei. Pallas Akadémia. 165 l.+ 6 l. foto. 20 cm (Kis/ /Könyv) ISBN Márton László: Vízimalmok Erdélyben. Kis technikatörténet. Pallas Akadémia. 157 l.+16 l. ill. foto. 20x21 cm ISBN Mátyás három lustája. Válogatta és összeállította Reinhart Erzsébet. Pallas Akadémia. 166 l. 16 cm (Nagyapó mesefája 11.) ISBN A mi utcánk. Csíkszereda lebontott utcáinak emlékére. Szerk. Daczó Katalin és Máté Klára. Csíki Mûemlékvédô Egyesület. 98 l.+térkép. 22x20 cm Nádasfürdô. Szerk. Jánosi Csaba és Péter Éva. Csíki Természetjáró és Természetvédô Egyesület. 24 l.+ 4 l. színes fotó. 20 cm Nagy Benedek: Küzdelem hajnalig. Cikkek és ünnepi beszédek ( ). Pallas Akadémia. 168 l. 20 cm ISBN A Nap leánya. Grúz, karél és orosz népmesék. Ford. Bán Péter. Neptun Könyvkiadó. 146 l. ill. 21 cm ISBN X Nãstase, Gh. I.: Ungurii din Moldova la 1646 dupã Codex Bandinus. Moldvai magyarok ban a Bandinus-kódex nyomán. Ford. Bartha György. Kétnyelvû kiadás. Hargita Kiadó 127 l. 17 cm (Bibliotheca Moldaviensis) ISBN Nyírô József: Madéfalvi veszedelem. Regény. Pallas Akadémia. 412 l. 20 cm ISBN Obál Ferenc: Erdély és az orvostudomány szolgálatában. Emlékeim a kolozsvári és marosvásárhelyi magyar nyelvû orvosképzésrôl ( ). Státus 136 l. foto. 20,5 cm (Szemtanú könyvek) ISBN Pál Judit: Városfejlôdés a Székelyföldön Pro Print. 656 l. 19,5 cm (Múltunk könyvek) ISBN Palczer János: Bihar Vlegyászahegység. Turisztikai kalauz. 2. bôv. kiadás. Pallas Akadémia. 161 l.+ térkép. 18 cm (Erdély hegyei 20.) ISBN Páll Lajos: Hódara. Gyermekversek. Ill. Csillag István. Pallas Akadémia. 104 l. ill. 21 cm ISBN A park. [A Csíkszeredai park múltja, élôvilága]. Szerk. Daczó Katalin. Polgár-Társ Alapítvány. 24 l. 21 cm. Periplu montan Barangolás. Borsec ši împrejurimile Borszék és környéke. Szerk. Nicolae Bucur. Kétnyelvû kiadás. Hargita Megyei Kulturális Központ. Színes fotóalbum. 23X20 cm. (HMKK könyvek) ISBN Pomogáts Béla: Kulcsok Erdélyhez. Tanulmányok. Pallas Akadémia. 278 l. 20 cm (Bibliotheca Transsylvanica 24.) ISBN Simó Márton: Az utolsó tanító. Pro Print. 176 l. 20,5 cm. (Lustra) ISBN Sütô András: Fülesek és fejszések között. Harmadik bôv. kiadás. Neptun Könyvkiadó. 268 l. 18 l. fotó, 20cm (Számûzött könyvek) ISBN Történeti kényszerpályák kisebbségi reálpolitikák. Dokumentumok a romániai magyar kisebbség történetének tanulmányozásához Vál. sajtó alá rend., bev., jegyz Vincze Gábor. 2. kötet. Pro-Print. 507 l. 24 cm ISBN Vitos Mózes: Csíkmegyei füzetek. Adatok Csíkmegye leírásához és történetéhez. 2. kötet. [Reprint]. Hargita Kiadó 24 cm Vofkori László: A földrajztudomány rendszertana. Pro Print. 253 l. 24 cm ISBN Xántus László Xántus Juliánna: Kelemen-havasok. Turistakalauz. Pallas Akadémia. 266 l.+térkép. 18 cm (Erdély hegyei 22.) ISBN Zöld Lajos: Kölcsönkért élet, kamatra. Pallas Akadémia. 336 l. 20,5 cm ISBN Zsigmond Enikô: Nemere-hegység. Turistakalauz. Pallas Akadémia. 146 l.+térkép. 18 cm (Erdély hegyei 23) ISBN Összeállította KELEMEN KATALIN