E képregény alapján: by

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "E képregény alapján: http://img269.imageshack.us/img269/5121/happybirthdayrd1.jpg by http://oppositebros.deviantart.com/"

Átírás

1 // // Story: My Little Dashie // Chapter: My Little Dashie // Author: ROBCakeran53 // Írta ROBCakeran53 Szerkesztette SirPeppermintJam Magyarra fordította: Silence-the-Unicorn E képregény alapján: by További fan art-okért, írásokért és további történetekért: Gdocs Link az angol változathoz: https://docs.google.com/document/d/1nwdijmalxxi6eghz832iunihy1j7jaquljfogelm5ty/edit?hl= en_us Élem az életem, egyik napot a másik után. Egy jó része ezeknek a napoknak eseménytelenül telik, mindig a megszokott rutin szerint: felébredek, elmegyek dolgozni, dolgozok, hazamegyek, elvagyok, amíg le nem fekszem. Néha együtt lógok néhány barátommal, máskor csak videó játékokkal játszom, vagy nézem az Én kicsi pónim: Varázslatos barátságot. Azonban időről időre, valami új és érdekes dolog is történik velem: Találkozom egy régi barátommal, találok egy dollárt a földön, vagy megkerget egy kóbor kutya. Az élet egy haldokló városban se nem szórakoztató, se nem érdekes. Ez a város egykor tele volt élettel és színekkel, de most... A házak többsége lepusztult, az egykori vállalkozások üresen és elhagyottan állnak és sok, az egykori nagy gyárakhoz tartozó nyílt terület is csupaszon áll, amelyek egykor segítettek életben tartani a gazdaságot. Sajnos nem láthattam a várost a fénykorában a saját szememmel, de láttam róla képeket. Anyám és apám boldogan éltek itt, és számomra sem kívánták kevesebbet gyerekkoromban. Sajnos, nem mondhatom el magamról, hogy meg tudtam teremteni, amit szerettek volna. Már belefásultam a szokásos napi rutinba is: Felkelek, dolgozom, lefekszem, újra meg újra. Azonban néhány pillanatnyi boldogság nekem is jut, de a mindennapi gondok, amiken nap, mint nap keresztülmegyek, teljesen beárnyékolják azokat az apró kis örömteli pillanatokat. Az Én kicsi pónim segített, de ez még mindig csak egy apróság volt, ami segített, hogy ne adjam fel a reményt. Valahányszor látom a műsort, vagy a pónikat valamelyik rajongói oldalon, egy rövid időre visszatérnek az életembe a színek a pónik örömteli arcai és a világuk békés tájai által. Nehéz úgy nézni erre a szép világra, hogy látszólag csupán egy karnyújtásnyira vannak a pónik meleg, színes, ragyogó és mosolygós arcai, azonban amikor kinyúlok, hogy megérintsem őket......a számítógép képernyője megállít.

2 És puff, már vissza is tértem a valóságba. Ez az a pont, amikor egyszerűen csak kikapcsolom a számítógépem, és elmegyek sétálni. Sokszor teszem ezt, főleg amióta meghaltak a szüleim. Elmegyek sétálni. Amikor szomorú vagyok, sétálok. Amikor fáradtnak érzem magam, sétálok. Amikor úgy érzem, hogy sétálnom kell... elmegyek sétálni. A séta lett a második életem bizonyos értelemben; legalább a fél napomat odakint töltöm az omladozó sétányok között és a pusztuló külvárosban. Láttam embereket jönni és menni. Láttam, hogy épületeket bontották le, gyújtottak fel, vagy annyi graffitivel festik össze az idők során, hogy a falai eredeti színe már teljesen felismerhetetlen lett. Nagyon ritkán találkozom más emberekkel a sétáim során. A legtöbb ember nem szereti látni az egykor gyönyörű várost, az otthonukat vagy a korábbi vállalkozásaikat. Nem hibáztatom őket. Tulajdonképpen irigykedem rájuk. Látták ezt a helyet a fénykorában a saját két szemükkel, látták a ma is álló magas és büszke épületeket, a frissen vágott pázsitot, a szilárd burkolatú utakat és a még ép járdákat. Az egyetlen dolog, ami valaha is megközelítette ezt a látványt azok édesanyám festményei voltak, mindegyikük egy-egy színes kivetülése volt ennek a világban. Akkor kezdett festeni, amikor minden elkezdett összeomlani körülötte és így az előtte tornyosuló szomorú tájakat gyönyörűvé tudta tenni. A mesterműve egy nyílt mező, amin egy parkolóház állt felette egy csodálatos szivárvánnyal. A kedvenc képem. Azt hiszem, ez is részben magyarázza, hogy miért szeretem Rainbow Dash-t a legjobban az összes póni közül. A színei, a csodálatos szónikus színrobbanás, mind arra a képre emlékeztet. Voltak idők, amikor szerettem volna egy saját Rainbow Dash-t, vagy legalább egy plüss figurát, hogy átkarolhassam az ágyban. Addig is megcsináltam az egyik régi Simba plüssömet ideiglenes helyettesítőnek, amíg nem tudok elég pénzt összeszedni, hogy vegyek egyet. Segített valamennyire. Magamhoz szorítottam, hogy segítsen gyógyítani a sebeimet, enyhíteni a fájdalmam és a bánatom. A lábam a számtalan órányi gyaloglás után zsibbadni kezdett a régi cipőmben, és amíg arra vártam, hogy enyhüljön magamhoz szorítottam a kitömött plüss állatomat pont úgy, ahogy egy anya ölelné óvón magához a gyermekét. Ez az egyetlen dolog, ami az igazi öröm érzését adja nekem, még akkor is, ha fizikailag ez nem az a Rainbow Dash, amit akarok. De ennek így kell lennie Ma is, mint mindig, elmentem dolgozni. Ugyanaz a szar volt, csak egy másik napon, ugyanazok az emberek néztek be a boltba, fogták az termékeiket, fizettek és kisétáltak a csomagjaikat cipelve. A műszakom néhány órával ez után ért véget. Kijelentkeztem és elindult hazafelé. Azonban ma úgy döntöttem, hogy egy másik útvonalon megyek a változatosság kedvéért, így kicsit változtattam a hazavezető útvonalamon. A városnak ezt a részét érintették legsúlyosabban a változás hatásai. Már csak néhány ház állt, de egyiküket sem lakta már senki. Szomorú látvány volt. Másrészről viszont mindig ez a látvány fogad. Az egyetlen látvány, ami valaha is fogadott itt. Legalábbis akkor még így gondoltam.

3 Aztán megállított valami szokatlan, egy ütött-kopott kartondoboz állt a járda közepén. Nos, egy ilyen területen látok szemetet mindig. Dobozokkal, McDonalds-os poharakkal és műanyag zacskókkal vannak tele szemetelve az utcák és a kiüresedett terek, de csak ritkán látok olyan kartondobozt, amely nincs még összetörve így vagy úgy. Szóval észrevettem ezt a különös dobozt, mert pont az utamban volt. Fiatalabb éveimben próbáltam mindent megtenni a közösség érdekében, amit csak módomban állt. Felszedtem a szemetet, ha láttam valahol, vagy próbáltam segíteni a szomszédaimnak. Azonban ez egy vesztes csata volt. Mostanra azonban már felhagytam minden reménnyel, hogy ebben a városban valaha is tisztaság lehet, vagy legalábbis környékemen. Most már én is csak hagyom, hogy elfújja a szemetet a szél vagy egyszerűen csak maradjon ott, amíg magától le nem bomlik. Hagyom, hogy az emberek tegyék a dolgukat, hiszen a többségüket amúgy sem érdekli senki más önmagukon kívül. Nekem miért kellene másnak lennem? Elsétáltam a doboz mellett alig vetve rá egy pillantást. Egyáltalán nem tűnt különlegesnek első ránézésre. Így hát tovább mentem, nincs már messze a lakásom. Mikor megérkeztem, leültem játszani, hogy megpróbáljam kiverni a dobozt a fejemből. Nem sok szerencsével jártam, mert idővel a doboznak valahogy mindig sikerült visszacsempésznie magát a gondolataim közé, és hamarosan azon vettem észre magam, hogy ismét el akarok menni egy sétára. Kiléptem a lakásból és elindultam a megszokott útvonalamon, amikor is megtorpantam. Mi van azzal a dobozzal, hogy nem tudom kiverni a fejemből? Megfordultam és a hazavezető utam felé tekintettem, amerre csak nagyon ritkán szoktam menni. A kíváncsiság erőt vett rajtam és elindultam, hogy pontot tegyek az ügy végére. Perceken belül ismét rátaláltam és még mindig ott volt, egyedül és bánatosan a beton törmelék és a kósza fűcsomók között. Nem mozdult és nem volt benne semmi rendkívüli. Egy közönséges, barna kartondoboz volt. Nem akartam azt mondani magamnak, hogy kijöttem idáig a semmiért, ezért közelebb mentem hozzá. Ahogy közeledtem hozzá észrevettem, hogy van benne valami. Élénk színe volt, egészen pontosan élénk színei voltak, és elég apró volt. Talán akkora, mint egy néhány hónapos labrador kiskutyát. Megálltam a doboz mellett, és ahogy belenéztem egy színes pacát láttam benne. Jelenleg itt tartok: nézek bele egy dobozba, amiben van egy apró... valami. Nem, pontosan tudom, hogy mi az, de az agyam nem engedi, hogy elhiggyem, amit látok. Eleinte úgy gondoltam, hogy ez csak egy egyszerű játék, amit hátra hagytak, hogy együtt pusztuljon a környékkel. De aztán láttam, hogy lélegzik. Sőt, úgy tűnik, hogy alszik. Izzadni kezdett a tenyerem, a légzésem felgyorsult, és sűrűn kezdtem pislogni, hogy meggyőződjek róla, hogy tisztán látok. Minden alkalommal ugyanaz a kép tárult elém. A dobozban egy... csikó... Rainbow Dash aludt. Letérdeltem és megpróbáltam közelebbről is szemügyre venni. Nem tudtam elhinni, amit látok. Nincs olyan fizikai, mentális, vagy földön túli magyarázat, ami magyarázná, hogy ő hogy lehet itt...hogy itt lehet, az én komor, sötét és rettenetes világomban. Tovább vizsgálom a dobozt, és észreveszem, hogy az oldalára tollal írtak valamit: "Biztosítsanak jó otthont neki." Az első gondolat, ami átfutott az agyamon azon túl, hogy "Kis Rainbow Dash a dobozban", a "Ki tenne

4 ki egy ifjú Rainbow Dash-t?" Az fejemben kérdések sokasága kavargott. Hogy került ide? Miért van itt? Miért csikó? A farán sem látható szépség jegy, vagyis ő tényleg egy kiscsikó. Ahogy állok, próbálom megmozgatni a fáradt lábaim, de véletlenül meglököm a doboz oldalát és ettől bekövetkezik az elkerülhetetlen: felébred. Fáradtan körülnéz és megdörzsöli az arcát az egyik mellső lábával miközben lassan ébredezik. Eleinte nem látott mást a doboz barna falain kívül, míg fel nem nézett rám. Azok a nagy, fekete szemek és a rózsaszín írisz körülöttük; hevesen kezdett verni a szívem, és ahogy a jól ismert mémben is mondogatják: felrobbant a szívem... kétszer. Az egész olyan mértékben aranyos volt, hogy egyszerűen csak ismét letérdeltem és nem tudtam megállni, hogy ne mosolyodjak el. Évek óta nem mosolyogtam így, legutoljára talán akkor, amikor én és a szüleim kivittek a környék egyetlen megmaradt parkjába. Továbbra is bámult rám a nagy szemeivel és én is néztem őt. Nem tudtam, mit mondjak, vagy mit kellene csinálnom, de el kellett kezdenem valahol. - Szia. Mondtam neki, de ő nem válaszolt. Ööö, mit csinálsz itt? Körülnézett, majd vissza rám. Minél tovább néztem, annál inkább biztos voltam benne, hogy ő nagyon fiatal még; évekkel fiatalabb, mint a 23. részbeli csikó változata. Talán nem is tud beszélni... illetve, ha tud egyáltalán beszélni az én világomban. Azonban ő itt van és valódi; ez a tény pedig továbbra sem hagy nyugodni. Visszaterelődött rá a figyelmem és észrevettem, hogy didereg. Ősz van és kezd nagyon hideg lenni, főleg így szeptember közepén. Nem igazán tudom, hogy miként kezeljem a helyzetet, haza vigyem? Hívnom kellene valakit? Egyáltalán kit hívhatnék? Egy zug brony vagyok, egyetlen barátom sem tud róla, hogy kedvelem a sorozatot. Nem vihetem menedékházba sem... ez már így elsőre is egy ostoba ötlet volt. Nem csak, hogy borzalmas dolgoknak nézne elébe, de biztosra venném, hogy egy laboratóriumban kísérleteznének rajta, vagy valami hasonlóan szörnyű dolgot tennének vele. Nincs más választásom. Ismét megborzong, ahogy a hideg szellő a szőréhez ért; felborzolta a szárnyait és magához szorítja a lábait miközben visszafeküdt. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, nem bírtam tovább nézni. Levettem a kabátomat és lenyúltam érte, hogy felvegyem. Az első reakciója pontosan az volt, amire számítottam: félelem. Lassan elkezdett hátrálni a dobozban nem tudván, hogy mit akarok tőle. Minden bizonnyal nem tud még repülni sem, mivel verdesett a szárnyaival és szemmel láthatóan azon imádkozott, hogy valamilyen csoda folytán varázslatos módon elröppenjen. Beletettem a kabátomba és bebugyoláltam vele úgy, hogy a feje kilátszódjon. Ő továbbra is kiutat keresett, azonban lassan elkezdte átmelegíteni a kis testét a kabátom és ezek után már ő is megnyugodott. - Minden rendben. Mit szólnál hozzá, ha valami melegebb helyre mennénk? Mondtam neki mosolyogva, miközben ő nagy zavarában csak próbálta megérteni, hogy mi is történik vele. - Ne aggódj, nem foglak bántani. Kezd késő lenni és megfagysz idekint.

5 Azt hiszem megértette, amit mondtam, mert a szemei ismét normál méretűek lettek és kényelmesen belefeküdt a kabátomba. Mozgolódott még egy kicsit és igyekezett kényelembe helyezni magát. Éreztem, ahogy a patáival és szárnyival bökdös, miközben helyezkedik. És ha mindez nem lenne elég, mindezek után még a fejét is karomra fektette és egy mély sóhajtást követően így várta, hogy utolérje az álom. A szívem felrobban a harmadik alkalommal is. A hazafelé vezető úton mindvégig azt figyeltem, hogy kik mennek el mellettem. Nem akartam, hogy bárki is meglássa. Elképzelni sem tudtam, hogy miként reagálnának. Azonban szokás szerint egy lélekkel sem találkoztam. Éjfélt ütött az óra, mire hazaértem és mindkettőnk szerencséjére égve hagytam a lámpát a verandán, máskülönben biztos eltévesztettem volna. Ez a környék nagyon sötét, mivel csak kevés házban laknak. Ráadásul a város lekapcsolta a közvilágítást, ezzel is tovább rontva a helyzetet. Lenéztem a kis csikóra, aki továbbra is a kabátomban aludt, miközben cipeltem. Már nem reszket és úgy éreztem, hogy teljesen átmelegedett már. Óvatosan felmentem a verandára ügyelve, hogy ne csapjak nagy zajt miközben elővettem a kulcsaimat. Kinyitottam a két biztonsági zárat, illetve a fő zárat és végül az ajtógombot elfordítva már nyitottam is az ajtót. Sötét volt odabent, mivel még világos volt, mikor elmentem. Felkapcsoltam egy kapcsolót és az előtérben máris fény kezdett sziporkázni. A berendez nagy része a szüleimé volt. Éppen úgy, ahogy ez a ház is. Miután eltávoztak én lettem a ház új tulajdonos és igyekeztem mindent megtenni, hogy ez így is maradjon. Belépek a nappaliba az ifjú Rainbow Dash-el a karomban. Ahogy elmegyek a családi portré előtt, köszönök neki, Szia anya, szia apa." Tudom, hogy nincsenek ott, de tudva, hogy szerettek engem, és én is szeretem őket, sokat segít nekem, hogy józan maradjak és képes legyek tovább élni a nyomorúságos életemet. Ahogy belépek a nappaliba érzem, hogy valami megmozdult a karomban. Felébredt, valószínűleg a lámpa fénye keltette fel és ettől izgatott lett. Mivel fogalmam sincs, hogy mit tegyek vagy, hogy miként kezeljem a helyzetet, egyelőre csak letettem a kanapéra. Azonnal kiugrott a kabátomból és máris az új környezetét kezdte vizsgálgatni. Én továbbra is csak néztem, ahogy felderíti a kanapét, majd áttér a dohányzóasztalra. - Mit keresel a világomban? Nem akartam hangosan megkérdezni tőle, de végül valahogy mégis csak így jött össze. Mivel a kevés barátomat is elég régen láttam már utoljára, így jobbára elkezdtem, nos... elég sokat magamban beszélni. Nincs kisállatom, mert az további pénzkiadás lenne és a pénzzel már jelenleg is szűkében vagyok. A kérdésemre a válasz a részéről azonban ismét egy újabb semmit mondó tekintet volt. Ebből egyértelművé vált számomra, hogy ő sem tudja. Másrészről, mi mást feltételezhetnék egy kis csikóról, aki még beszélni sem tud.

6 - Elvesztél? Abban a pillanatban, ahogy a szó elhagyta a számat, a fülei lekonyultak és a földre szegezte a tekintetét. - Ó... Végül belém nyilallt a felismerés, hogy fogalma sincs, mi folyik itt, hol van, ki vagyok, vagy bármi egyéb. Ő nem csak, hogy "elveszett"; ő rossz helyen van. - Nos, amíg nem történik valami, addig azt hiszem... maradhatsz velem. Látom, hogy ismét felemeli fejét és hegyezni kezdi a füleit, azonban továbbra is aggodalommal teli tekintettel nézett rám. Minden bizonnyal nem voltam túl meggyőző, így megdobtam beszédemet még egy mosollyal. - Ne aggódj. Biztos vagyok benne, hogy ami idehozott az haza is fog vinni, csupán idő kérdése. Csak... várnunk kell. Oké? Nem vagyok biztos benne, miért kérdeztem, de úgy tűnik, hogy megtette a hatását. Továbbra is hegyezi a füleit és mosolyog. A következő néhány óra azzal telt el, hogy egy "Nagy túra" keretében megmutattam neki a házat. Nincs itt semmi rendkívüli és igazából igyekeztem vele elkerülni a hálószobámat is, mert féltem, hogy elnyelné a sok koszos ruha. Mindezek után, adtam neki valamit enni. Törtem neki néhány kisebb répát és legnagyobb meglepetésemre felfedeztem, hogy van már néhány foga. Mivel ő még mindig csak egy csikó, nem voltam biztos benne, hogy tud-e szilárd ételt enni, mint például a répát. Ráadásul ő egy rajzfilm figura, így fogalmam sincs, hogy mi a "helyes" az esetében. Elégedett volt az étellel és talált magának egy kényelmes helyet is apám fekvőfoteljában, ahova le is ült. Nem bánom, nem mintha én ülnék benne. Soha nem volt nekem megengedve, amíg apám élt, tehát miért kellene, hogy másképp legyen a halála után? Ez az ő széke. De én nem fogok megharagudni a kiscsikóra, mert nem tudta, hát hadd üljön ott, ahol a legkényelmesebb neki. Adtam neki egy kis takarót is, hogy belebugyolálhassa magát, mivel a lakás nincs túlságosan felfűtve jelen pillanatban. Nincs olyan hideg, mint odakint, de a kazánnal problémák vannak, amióta a szüleim meghaltak. Volt egy trükk, amitől megjavult, de ezt apám magával vitte a sírba. Valamikor minden bizonnyal elaludhattam. Őszintén szólva elvártam volna magamtól, hogy teljesen éber maradjak egy ilyen rendkívüli eseménynél, de a hosszú munkahelyen töltött órák és a Dash-ről való gondoskodás után a testemnek már más tervei voltak. Nem tudom mennyi ideig aludhattam, mielőtt ismét felébredtem, de ez nem számított, ahogy ismét becsuktam a szemem, úgy éreztem, hogy valami nyomja az oldalam. Körülnéztem és egy kis ciánkék csikó aludt mellettem; a szivárványszínű sörénye és farka mozdulatlan, a fejét pedig a karom belső felén pihentette. Tudom, hogy már kezd egy kicsit unalmas lenni ez a mém, de azt kell mondanom, hogy a szívem

7 robbant ismét. Ott feküdt összegömbölyödve mellettem és aludt, amitől akaratlanul is fülig érő mosoly jelent meg az arcomon. A szelíd légzése alig volt hallható. A sörényének szőrszálai csiklandozták a karomat, de nem mozdultam. A gyomromnál éreztem a teste melegét, ami melengette meggyengült szívemet. Néhány hónap nem hosszú idő; ennyi ideje várok egy ilyen pillanatra. Az én kicsi pónim, egy Rainbow Dash plüss amivel aludhatok, és amit magamhoz ölelhetek. És most van egy igazi Rainbow Dash-em, egy csikó, aki mellettem alszik, mintha születése óta ismerne. Most nincs semmi más, ami számítana nekem. A kétségbeesésem, a fájó lábam és fájdalommal teli szívem mind észrevétlenek maradtak. Nincs semmi más, ami megközelíthetné azt az érzést, amit most érzek; ezt az örömöt, amit ebben a pillanatban tapasztalok, ahogy ébren fekszem a kanapémon. Itt van. Igazi. Most ő az én kicsi pónim. Ő... az én kicsi Dashie-m Csupán négy hónapja, hogy Rainbow Dash-t az otthonomba hoztam. Idő közben végeztem egy kis kutatást az ügy érdekében, de nem jutottam előrébb. Fogalmam sincs, miért van itt, de őszintén szólva már nem is nagyon érdekel. Ez a néhány hónap, amit vele töltöttem a legcsodálatosabb dolog volt az életem. Szeretettel és örömmel töltötte meg a szívem sok egyéb más érzésen túl. Most itt ül mellettem a kanapén, miközben én nézem a tv-t. Úgy tűnik, kedveli a reggeli rajzfilmeket a helyi csatornán, és én magam is megkedveltem őket. Úgy viselkedik, mintha csak egy kisgyermek volna. De miért is viselkedne másként? Egy másik csodás dolog vele kapcsolatosan, hogy beszélni tanul. Nem vagyok valami nagy tanító, vagy éppenséggel egy szülő, de megteszem ami tőlem telik, hogy segítsek neki megtanulni beszélni és olvasni. Egyelőre nem tudom még hogyan, vagy egyáltalán miként álljak neki az írás tanításának. A műsorban a szájukkal írtak, de ezzel most egyenlőre nem foglalkozom. Ha egy kicsit idősebb korában még itt lesz, akkor majd megteszem, amit tudok, hogy megtanítsam neki Lassan eltelik egy év. Az újrakezdés reményével nézek az új évnek elébe. Azonban úgy érzem, mintha ez az év egy kicsit túl gyorsan telt volna el számomra. Mivel nem tudom, hogy mikor született, így úgy döntöttem, hogy a megtalálásának napját nevezem ki a születésnapjának. Szeptember elég fura, hogy pont ezen a napon kezdték el vetítetni az Én kicsi pónim: Varázslatos barátság második évadát múlt évben. Időközben felhagytam a sorozat nézésével, amióta Dashie bekerült az életembe. Nem volt rá okom, hogy folytassam, és igazság szerint magamra se nagyon volt már időm. Nehéz lett volna elbújnom, miközben nézem, és még nehezebb lett volna elmagyaráznom neki a helyzetet, ha valaha is meglátta volna, főleg ilyen idős korában. Tudja, hogy a neve Rainbow Dash, de én idővel elkezdtem inkább a Pinkie által használt becenevén "Dashie"-nek szólítani. Szerencsére nem volt semmi gondja vele. Mostanra már tökéletesen tud beszélni, illetve minden különösebb gond nélkül tud olvasni is, és elkezdte azt is megtanulni, hogyan kell írni; kitalálhatjátok, a szájával.

8 Próbáltam a "feltalálni" valami eszközt, hogy a patájával tudjon írni, de úgy tűnik, a szájával való írás természetesebb számára, mint a patájának mozgatása. Egy dolog azonban kifejezetten zavart vele kapcsolatban. Minden nap az ablaknál ült és nézett kifelé. Nem aggódtam amiatt, hogy meglátja egy járókelő. Egy zsákutcában lakom, így ez a legkisebb gondom. Mégis, bár nem mondja, de látom rajta, hogy szomjazza a friss levegőt. Nem tarthatom idebent egész életében. Hm... kezdek úgy beszélni róla, mintha örökké itt maradna. De ez nem igaz. Egy nap, valamelyik nap, haza megy majd, függetlenül attól, hogy egy egyszerű "puff" lesz, és már el is tűnt, vagy valamilyen varázslat hatására megjelenik Twilight és haza viszi, hogy minden megoldódjon. A szívem mélyén, remélem, hogy ez soha nem fog bekövetkezni, de az eszemmel azonban tudom, hogy be fog. Csak idő kérdés, hogy mikor. Remélem, hogy hamarosan ki tudom majd vinni. Munkába menet és hazafelé úton elkezdtem kifigyelni, hogy a környező elhagyatott telkek és parkok közül hova lenne a legpraktikusabb kivinnem. Furcsa módon, úgy tűnik, hogy a legjobb megoldás az, ha oda viszem ahol fiatal koromban én is játszottam. Akkor tehát ez eldőlt, a parkba viszem. Hogyan jutok vele oda? Még mindig viszonylag kicsi, így el tudom rejteni a kabátomban, vagy valami hasonlóban. Holnap elvileg szép napunk lesz egyébként is Megcsinálta. Két évnyi gondoskodásom mellett, és úgy hogy egyáltalán nem tudok semmit a repülésről, segítettem neki megtanulni repülni. Kifejezetten nagyra nőtt az elmúlt években, és már nehéz volt elrejteni, amikor mentünk a parkba. Végső elkeseredésemben végül vettem neki egy kutya jelmezt, hogy azzal feltűnés nélkül ki tudjunk menni a parkba. Nem volt elragadtatva az ötlettől. Végül, beszereztem néhány könyvet a könyvtárból, és utána olvastam, hogy miként tanítják a madarakat repülni. Utána nézhettem volna az interneten is, de attól féltem, hogy kíváncsi lesz rá. Az interneten rengeteg szörnyűség van és még nem áll készen rá. Már az is elég nagy probléma, hogy megismerkedett a televízióval, de túlságosan élvezi a Spongya Bob-ot és a Nascar-t, és nincs már szívem elvenni tőle. Visszatérve a repülésre. Hetek óta kijárok vele a régi parkba, annak reményében, hogy tudok majd neki segíteni, hogy megtanuljon repülni. Van ott egy nagy fa, aminek a kilógó ágai egy homokozó fölé nyúlnak. Tökéletes hely neki a gyakorlásra. Ha leesne és nem tudnám elkapni, legalább lesz valami viszonylag puha, amire eshet. Sokat esett. Tudtam, hogy sokat fog esni. Sok karcolás, vágás és horzsolás vezetett a célja felé, de végül, több heti kemény munka után végre repült. Igaz, csak egy rövid távot, mintegy 15 métert, de akkor is csinálta. Egy kicsit megtépázott állapotban, de büszkeségtől sugárzóan. Most már valószínűleg tud majd a magasban repülni és így az a néhány ember a földön nem fogja észrevenni. Majd ki kell derítenem, hogy tényleg képes-e manipulálni a felhőket, mint a sorozatban, mert az nagyban megkönnyítené, hogy elvigyem ide-oda. Egyszerűen elrejtőzhetne egy felhőn, amíg kiérünk a parkba. Még egy dolog, ami felkeltette a figyelmemet. Megkérdezte, hogy lehet-e a saját szobájában. Elgondolkodtam, és rájöttem, hogy a háznak van még egy hálószobája, bár a szüleim megtöltötték a

9 régi iskolás cuccaimmal, valamint számos régi játékommal. Lehet, hogy még tetszenének is neki, bár ő már idősebb annál, szóval nem tudom, hogy mennyire lesznek számára szórakoztatóak. Ha viszont lenne saját szobájába, akkor tudnák neki adni olyan dolgokat, amik csak az övéi lennének és így ez számára is természetessé válna. Ő egy elég okos csikó, és tisztában van a fajaink közötti különbséggel, de még mindig nem tud semmit a saját eredetéről. Még nem áll készen rá; addig viszont az egyetlen dolog, amit megtehetek érte, hogy boldoggá teszem. Már csak arra vágyom, hogy megvehessem neki mindazt, ami boldoggá teszi Ha azt mondtad volna nekem négy évvel ezelőtt, hogy egy szivárványszínű rajzfilm póniról fogok gondoskodni, én mondtam volna, hogy őrült vagy. Talán az vagyok minden tekintetben, de nem érdekel. Boldog vagyok. Ő is boldog. A mai nap pedig az ünneplésé, a mai napon, az én kicsi Dashie-m megszerezte a szépség jegyét. Igazság szerint először nem is tudta, mit kezdjen ezzel az új dologgal. Nem tudta, mi az, amíg el nem magyaráztam neki. Utána viszont még jobban el lett tőle ragadtatva, mint korábban. Egy normális parki kirándulásnak indult, de ezúttal úgy döntött, ki akarja próbálni, milyen magasra tud repülni. Előírtam neki, hogy milyen magasra repülhet, de őszintén szólva nem sok beleszólásom volt abba, hogy mit csinál odafenn. Nem tudok repülni, így a legtöbb, amit tehetek, hogy óvatosságra intem. Valahol fejébe vette, hogy kideríti, milyen gyorsan tud repülni, valószínűleg ez köszönhető volt annak is, hogy egy Nascar rajongó és persze, hogy alapjában véve is egy versengő alkat. Egy ideje próbált saját trükköket és mutatványokat kitalálni, amiknek neveket is adott. Én csak ültem egy padon, amit rendbe hoztam és szurkoltam neki. Egy ideje nem is volt már a környezetünkben senki más. Igaz is, ha jól tudom, akkor kicsit több mint egy éve ment el az utolsó lakó ebből a blokkból. A pletykák szerint az egész térséget fel fogja vásárolni valamilyen cég és mindezt egy nagy ipari övezetté alakítják át. Egyelőre nem igazán tudom, hogy mit kezdjek ezzel... de ez most nem fontos. Most, teljesen át jár az öröm, hogy az én Dashie-m végre tudja a helyét. Való igaz, ez nem az ő világa, de ő még mindig ugyanaz a Rainbow Dash a sorozatból. Függetlenül attól, hogy én neveltem fel, mégis ugyan olyan a személyisége és hozzáállása a dolgokhoz, mint amilyennek megismertem a sorozatból. És most már megszerezte a szépség jegyét is. De visszatérve a történethez, felszállt nagyon magasra, hogy a zuhanással próbálja növelni a sebességet. Minden tényező adott volt számára; az elhelyezkedés, a koncentráció, és talán az is, hogy a földről figyeltem és drukkoltam neki, de végül megcsinálta. Áttörte a hangsebességet, és létrehozta a szónikus színrobbanást. Eddig meg sem fordult a fejemben, hogy ilyesmit végre lehet hajtani a világomban. Tudtam, hogy képes átlépni a hangsebességet, de hogy a szivárvány részét is végre tudja hajtani? Ettől eldurrant az agyam. Tehát az elsődleges robbanás sok törött ablakot eredményezett és az utcákon parkoló autók riasztóit még a szomszédos megyében is bekapcsolta. Gyorsan felkaroltam, és rohantunk haza, mielőtt bárki is megérkezne a parkba. Szerencsém volt, az én ablakaim nem törtek be.

10 A nap hátralevő részét ünnepléssel töltöttük. Véletlenül pont ma volt a negyedik születésnapja is. Nem tudom, hány éves lehetett valójában, amikor hozzám került, úgyhogy elölről kezdtem a számolást. Vettem volna neki egy tortát is az alkalomra, de a robbanásnak köszönhetően az összes üzletet bezártak az újraüvegezések idejére. Így csináltunk egy saját tortát. Úgy tűnik, a fan fiction íróknak igaza volt: egyáltalán nem tud sütni. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy én sem vagyok a legjobb, de ez ettől függetlenül is szörnyű lett. De jól éreztük magunkat; jól érezte magát és boldog volt. Ezért én is boldog vagyok. Bár számára ez volt a nap fénypontja, az enyém csak néhány pillanattal ezelőtt érkezett el. Hozzá szokott már, hogy a szobájában alszik ahelyett, hogy a kanapén aludna velem. Igazából felhagytam azzal, hogy a szobámban aludjak, ezáltal biztosítva neki társaságot a nappaliban egészen mostanáig. Most már ismét tudok aludni a saját ágyamban, de az ajtómat továbbra is nyitva hagyom, így ha szüksége volna rám, megtalál. Épp lefektettem az ágyába, és jó éjszakát kívántam neki, amikor a következőt mondta: - Jó éjt apu. Szeretlek. Nem voltam az interneten már vagy három éve? Nem tudom, hogy az Én kicsi pónim dolog hogy áll az interneten, vagy milyen mémek léteznek még vagy tűntek el. De a fene egye meg, ki fogom mondani, mert ez így igaz! A szívem robbant kétszer! Ez az első alkalom, hogy nem csak úgy hívott, hogy apu, amit alkalmanként tett, de még azt is mondta... "Szeretlek." Egy pillanatig nem tudtam, mit mondjak, vagy mit csináljak. Sose voltam még ilyen helyzetben ez előtt. De eszembe jutott, amit anyukám és apukám szokott mondani. Szóval lehajoltam és megcsókolta a homlokát, és ugyanezt mondtam neki. - Jó éjt, én kicsi Dashie-m. Én is szeretlek. Rám mosolygott, aztán lehunyta a szemét és elaludni. Miközben kimentem a szobájából leoltottam a villanyt, de a Spongya Bob-os lámpáját égve hagytam, végül becsuktam a szobája ajtaját és leültem a kanapéra. Egy óráig meg sem mozdultam, annyira elmerültem a gondolataimban. Néhány alkalommal már szólított apu -nak, de nem vettem komolyan. Volt elképzelésem róla, hogy miért hív így. Annyi időt töltöttem már vele, hogy az élete részévé vált, hogy én vigyázok rá. De ma este, amikor azt a szót mondta, a felismerés belenyilallt a szívem. Én vagyok az apja. Az apjának tekint. És őszintén szólva úgy gondolom, ő a lányom. Bár mindketten teljesen más fajhoz tartozunk, mégis teljes szívemből szeretem. És neki ezeket a szavakat el kellett mondania nekem, hogy ezt végre megértsem. Azt hiszem, végül megértettem. Széttört a kemény héj, amely a szüleim halálakor alakult ki körülöttem. Beengedtem ezt az édes kis csikót az életembe. Adtam neki egy otthont ahol élhet; ételt, amit ehet és most egy apát, akit szerethet. Ő adott nekem reményt, szeretetet, együttérzést és most valamit, amit soha nem gondoltam, hogy teljesül: egy lány gyermeket. Még mindig találgatom, hogy mikor fog eljönni az ideje, hogy ő visszatér Equestria-ba. És minden nap egyre nehezebben belegondolnom, hogy mikor fog valójában megtörténik. Csak remélni tudom, hogy

11 ő soha nem felejt el, mert én soha nem fogom elfeledni Azt hiszem Dashie elérte a végleges méretét. Felfele kerekítéssel körülbelül egy méter magas és felnőtt. Bár az én számításom szerint még csak 10 éves, valójában lehet, hogy sokkal inkább a 14-hez vagy 15-höz van közelebb a tényleges kora. Így megünnepeltünk 5 elmaradt születésnapot és a hivatalos költöző napunkat. Így van, költöző nap. Ki költözünk a szüleim házából, hála az eddig megtakarított pénzemnek, plusz egy kis szerencsének a kaszinóban. Vettünk egy szép házat százhatvan kilométerre a várostól. Tartozik hozzá rengeteg nyílt tér, nincs egy ház se a tíz kilométeres körzetünkben és csak ő és csak én lakunk itt. Most már annyit repkedhet, amennyit, és amikor akar. Most már igazán boldog, bár hiányzik neki a régi park. Annak azonban már vége, mint minden másnak is, ami ott maradt. Egy nagy cég felvásárolta a telkeket, lebontott mindent, és épített egy nagy gyárat a helyére. Ez egy bámulatos fellendülés a gazdaságnak, és az emberek elkezdték újra benépesíteni a környéket. Örültem neki, de... Egyszerűen nem volt már nekünk való. Az a sok ember akadályozta volna a kijárásunkat és én nem fogom rákényszeríteni őt, hogy egész nap bent ücsörögjön, hacsak éppen nem esik. Kaptam új munkát is, amelyik jobban fizet, sokkal jobban, mint a régi. Dashie is mondta, hogy keresne munkát, de aztán eszébe jutott, mit mondtam neki. A tekintet az arcán szívszorító volt. Együtt élveztük a közös tortánkat, amit készítettünk és meg kellett említenem, hogy jelentős javulást értünk el a legutóbbihoz képest, miután felemlegette. Én viccelődve azt mondtam, hogy nem neki köszönhetően, mivel ő egy póni és nevettem. Ő hallgatott. Istenem, de szörnyű vagyok. Én... Én kinevettem a lányomat, mert más. Órákon át csak bocsánatot kértem tőle és bár azt mondta, megérti, tudtam, hogy még mindig fáj neki. Szerencsére, van egy módja annak, hogy helyre hozzam ezt. A telek már a puszta méretei miatt is sok fűnyírást kíván, így holnap átalakítom majd a fűnyírót, hogy ő is tudja használni és így neki is lesz munkahelye. Fizetni is fogok neki érte, hogy megvehesse belőle, amit akar. Habár én fogom neki megvenni, de legalább elmondhatja, hogy megdolgozott érte. A sorozatban időjárás póni volt, azonban semmi szükségem nem volt rá, hogy nekiálljon szórakozni természetanyával, hacsak nem vészhelyzetről van szó, ennél fogva nem igazán tudok neki más munkát adni. Még mindig nem tudom elhinni, hogy már tíz éve velem van. Istenem, olyan gyorsan telik az idő... Bárcsak le lehetne lassítani, hogy én is több időt tölthessek vele. Nem tudom mikor, de van egy rossz előérzetem, hogy már nem sokáig maradhatunk együtt. Mindez már túl szép ahhoz, hogy igaz legyen A mai nap minden bizonnyal életem legrosszabb napja, még rosszabb, mint amikor a szüleim meghaltak. Ez alakommal nem tudtam felkészülni arra, ami várt. Dashie megtudta az igazságot, mielőtt el tudtam volna mondani neki. Megtudta, hogy ő egy rajzfilmfigura egy gyerekek készült rajzfilm sorozatból. Mérges volt, nem is, minden képzeletemet felülmúlóan dühös volt. Bezárkózott a szobájába, de ismerem már. Nem maradt ott sokáig. Kinyitotta az ablakot, és valószínűleg bánatában

12 elrepült egy fára duzzogni. Egy szörnyeteg vagyok. El kellett volna mondanom neki már korábban, de nem tudtam, hogy mikor lett volna megfelelő az idő rá. Most mindketten szenvedünk az én nemtörődömségem miatt. Azt hittem jó ötlet bekötetni a kábel tv-t, mert így több műsort nézhet, de nem vettem észre, hogy a HUB csatorna is benne volt a kínálatban. Nem is tudtam róla, hogy ez még fut, azt pedig végképp nem gondoltam volna, hogy az Én kicsi pónimat még ennyi idő után is VETÍTIK! A nyolcadik évadnál befejezték, de azóta is ismétlik. Emlékszem, éppen hazaértem a munkából némi élelmiszerrel, lepakoltam a konyhában és bementem a nappaliba. Ekkor láttam meg... "YAY! Megcsináltuk!" Fluttershy sikoltozni kezdett és ugrált, miközben Applejack, Twilight, és Pinkie Pie mind csak ültek a felhőkön és elképedve néztek ki a fejükből. Megszakadt a szívem... Felismertem ezt a részre... Emlékeztem erre a részre. Még azok után is, hogy 12 éve egy részt sem láttam... Máig emlékszem arra a rohadt epizódra. Ebben a részben, Rainbow Dash megcsinálja a szónikus színrobbanást, ugyanúgy, ahogy Dashie megtette évekkel ezelőtt. Mindvégig a kezemben tartottam a kulcsokat... de végül csak leejtettem őket. Megcsörrentek a fa padlón és ha eddig nem tudta, hogy itthon vagyok, akkor most már tudja. - Mióta... - Kérdezte Dashie érzelmektől mentes hangon. - Én... - Mióta tudsz erről? - Én... Dashie megfordult és rám nézett. Sírt és a sörénye még rosszabb állapotban volt, mint általában. -MIÓTA TUDSZ ERRŐL? Nem tehettem róla... de egy könnycsepp futott végig az arcomon, miközben kiabált velem. Annyi év után ez volt az első alkalom, hogy felemelte a hangját velem szemben. És minden cseppjét megérdemeltem. Szóval leültem, kikapcsoltam a tévét és elmondtam neki mindent. Beszéltem neki a sorozatról, a megtalálásáról és válaszoltam minden kérdése bármi is volt az. Sok kérdése volt. A legtöbb a sorozattal volt kapcsolatos, amivel kapcsolatosan elmondtam neki, amit valójában gondolok. Hogy bár ő a Rainbow Dash a sorozatból, de ő maga egy másik póni. Megpróbáltam elmagyarázni neki, de az önfejűsége átvette felette az irányítást, miközben tovább ostorozott.

13 Magamra vettem. Megérdemeltem. Már hosszú évek óta rejtegetem előle ezt a szörnyű titkot. Ő már egy felnőtt kanca, aki képes lenne gondoskodni magáról, ha Equestria-ban lenne. Itt viszont úgy bántam vele, mintha még mindig az én kicsi csikóm lenne. Amit tetten az rossz volt, de már nem tudok tenni ellene. Nem akartam, hogy ez valaha is megtörténjen, de tudtam, hogy egyszer meg fog. Azt kellett volna tennem, ami helyes, de nem tettem. Csak idő kérdése volt, hogy mikor jön rá, hogy ő más. A beszélgetésünk után felrepült a szobájába és becsapta az ajtót maga után. Egy órával később megnéztem, hogy van, de mivel nem válaszolt, így egyértelművé vált számomra, hogy kirepült. Csak remélni tudtam, hogy visszajön majd, vagy ha mégsem, akkor távol marad mindenki mástól is. Vagy ha más nem, akkor egyszerűen csak megnyílik egy kapu és hazatér, hogy többé gondolnia se kelljen rám. Ebben a pillanatban csak annyit tudok mondani, hogy sajnálom. Annyira... annyira... sajnálom Már három napja, hogy Dashie elment. Aznap éjjel, mikor elment, olyat tettem, amit már nagyon régóta nem: elmentem sétálni. Nem voltam biztos benne, hova mentem, vagy mennyi ideig mentem, de ez nem is számított. Sétáltam. Most, három nappal később ismét kint találtam magam és sétáltam. Nagyjából három órát voltam kinn és bár még csak délután öt óra volt nagyon besötétedett. Kezdett feltámadni a vihar és félő volt, hogy el fog kapni. Megfordultam és elindultam hazafelé, de egyáltalán nem siettem. Sajnos az elmúlt néhány napban gyakorlatilag nem volt erőm semmihez és mindezek tetejébe alig ettem mást néhány pirítóson kívül. Elveszettnek érzem magam, miközben áthaladok a házamat körülvevő erdőségen. Nem, a mi házunkat. Ez éppen annyira az övé is, mint az enyém, és ezen semmi nem fog változtatni. Eleredt az eső, de nem gyorsítottam a lépteimen. Csak sétáltam tovább, ugyanúgy, ahogy tettem régen is. A Dashie érkezése előtti fájdalmaim és a bánataim emlékei elkezdenek visszaszivárogni az elmémbe. Már évek óta nem gondoltam ezekre. A fák leveleiről lehulló vízcseppek segítettek megőrizni a figyelmem. Ez egy békés hang, amelyet soha nem lehet hallani a városban. Kezdett már érződni az eső, ahogy a pólóm kezdett teljesen átázni. Holnap reggelre biztosan beteg leszek, de nem érdekel. Beteg vagyok már ide s tova három napja egy lelki betegségtől, amely darabokra tép. A lányom itt van valahol, sérülten, némi kényelemre és melegre vágyva ebben esőben. Bárcsak ott lehetnék neki, annak ellenére, hogy ő valószínűleg nem akarja, hogy ott legyek. Lehet, hogy soha nem is akar már találkozni velem, azok után ahogy viselkedett. Nem hibáztatom őt... Szörnyű érzés lehet így megtudni a múltunkat. El sem tudom képzelni, milyen lehet. Dashie erős kanca, és át fogja vészelni. De azt is tudom, hogy időnként haragtartó. Nem vagyok biztos benne, hogy ha vissza is jön meg fog-e nekem bocsátani valaha is. Vagy ami még ennél is fontosabb, meg tudok-e bocsátani magamnak.

14 Most már itt is esni fog. A fa lombozata alig tartja már vissza a szakadó esőt, érzem, ahogy kalapálnak rajtam a vízcseppek. Megállok, körülnézek, és végre rászánom magam, hogy hazamenjek. Nem tévedtem el, könnyű az ilyen helyeken tájékozódni, miután megszokja az ember. Csak miközben sétálgatok Dashie-t is keresem. Ez az elsődleges oka annak, hogy az erdőbe mentem sétálni. Sietősebbre veszem a tempóm az esőben. Egyszer csak meglátok egy nagy és terebélyes fát. A termete miatt kilóg a többi közül és elnézve az alig nedves füvet alatta biztosra vehetem, hogy az ágai védelmet nyújtanak még egy ilyen vihar elöl is. Pihennem kell egy kicsit, így megállok a fa alatt és leülök. A fű alig nedves, csak néhány apró esőcsepp talált utat idáig. Dashie helyében pont egy ilyen fa alá bújnák az eső elől. Kívánom, hogy igazam legyen, de semmi jelét nem láttam, ahogy közeledtem hozzá. Becsukom a szemem és nekidőlök a fa sovány kérgének, miközben az életemen merengek... az életünkön, mint apa és lánya. Családdá érettünk és szerencsére nagyon kevés vitánk volt. Azonban egyikük sem volt olyan szívfacsaró, mint a három nappal ezelőtti. Érzem, ahogy egy könnycsepp fut végig az arcomon, ahogy újra elképzelem Dashie arcát. A harag és a zavarodottság a szemében széttép engemet. Nagyon szeretném rendbe hozni a dolgokat, vagy vissza menni az időben és megakadályozni, hogy mindez megtörténjen. De nem tehetem. Ami történt, megtörtént. - Nagyon sajnálom... Hangosan beszélek, nem törődve azzal, hogy bárki figyel-e rám. Egyedül vagyok az erdőben, ahol legfeljebb a vad állatok hallhatnák. De ebben az eső ők is inkább elbújnak, és azok, amelyek nem, azok pedig messze vannak tőlem. - Annyira sajnálom Dashie. Mindkét szemem lehunyva a fának dőlve sírok tovább. Az eső továbbra is ömlik körülöttem. Alkalmanként egy csepp a fejemre hull, de nem érdekel. Reccsenést hallok. Kinyitom a szemem a hirtelen hangra és balra nézek. Teljesen ledöbbenek, amikor meglátom magam előtt könnyes szemmel, ahogy néz rám. Dashie, a kicsi Dashie-m állt előttem összecsomósodott sörénnyel és farokkal a bogáncsoktól és a fanedvtől. Teljesen át volt ázva, mind esőtől, mind a könnyeitől. Egyáltalán nem hallottam, ahogy megközelített köszönhetően annak, hogy egy Pegazus, így nagyon csendes és könnyű léptű a patáin. Nem szólt semmit, csupán odasétált hozzám nem törődve a patái által keltet zajjal sem. Nem mozdultam, csak ültem a földön és néztem a könnyes szemeimmel. Szörnyen nézett ki, de ugyan akkor mégis gyönyörű volt. A szőrére ráférne egy alapos tisztítás, de jelenleg ez volt a legkisebb gondja.

15 Egy szó nélkül leült mellém, de kerülve a szemkontaktust az erdő felé nézett. Csak nézek rá. Szeretném szorosan átölelni és el nem engedni soha többe, de visszafogom magam. Ez túl korai lenne. Végül ő szólalt meg először. - Én... Hallottam, hogy -A hangja ekkor halk suttogásba váltott. - Én is sajnálom. Én csak mosolygok zokogva. Mindig nehézséget okozott neki a bocsánatkérés és a makacs hozzáállása most is tetten érhető volt. - Dashie, nincs miért bocsánatot kérned. Az én hibám volt, ilyen egyszerű. Úgy látszik nem sikerült hatnom rá, mert szomorú arccal rám nézett. - Apu. Te... Te szeretsz még engem? Most jött el az ideje a cselekvésnek. Átkaroltam és szorosan magamhoz öleltem. - Természetesen Dashie. Mindig szerettelek és mindig szeretni foglak, nem számít, mi történik. Egy ilyen kis harc, mint ez, nem fog ezen változtatni. Viszonozza az ölelést miközben ülünk és sírunk tovább. Folytattuk a bocsánatkéréseket, én azért, mert nem mondtam el neki az igazat, ő pedig azért, mert felemelte a hangját velem szemben, és amiért kiszökött. Egy idő után az eső kezdett alább hagyni, de mi továbbra is a fa alatt maradtunk. - Apu. - Hm? - Haza mehetünk már? Nagy szükségem lenne egy zuhanyra. Felkuncogtam és ő is nevet miközben felkeltünk. Haza indulunk és ő ismét mosolyog, akárcsak én. Átgondoltam a dolgokat és azt hiszem, idén egy kicsit korábban adom oda neki a születésnapi ajándékát. Egy jegyet az Indy 500-ra. Igen, elviszem az Indy 500-ra. Majd egy felhőn ülve nézheti, míg én a lelátón leszek. Nem is kellene neki jegyet vennem, de szüksége lesz valamiféle emlékeztetőre, hogy ott járt. Biztos vagyok benne, hogy nagy durranás lesz. Nem gondolom, hogy ez mindent rendbe hoz majd, de remélem, hogy feldobja kissé. Kell neki némi idő, de biztos vagyok benne, hogy el fogja fogadni, hogy egy rajzfilm figura. Ő egy okos kanca, tudja, hogy létezik és nem az a kitalált rajzfilm póni. Én csupán támogatni tudom abban, hogy ezt elhiggye és remélem ő is segít majd nekem elhinni mindezt Van egy pont minden szülő életében, amikor hagynia kell, hogy a gyermeke elmenjen. Vagy jó vagy

16 rossz értelemben, de egyszer egy bizonyos ponton meg kell történnie. Most itt ülök a nappalimban, egyedül és a távoli emlékeink fényképei felett morgolódok. A 20. születésnapján szerettem volna elvinni egy különleges kirándulásra megnézni vele egy légi bemutatót. Miközben készülődtünk az indulásra egyszer csak kopognak az ajtónkon. Az elmúlt években, amióta itt élünk, még soha senki nem kopogtatott az ajtónkon. A fenébe, nem is gondoltunk ki semmit arra az esetre, ha látogató érkezne. Így egyszerűen csak szóltam neki, hogy menjen a szobájába, amíg ezt elintéztem. Miután hallottam, hogy becsukta a szobája ajtaját, nyugodtan és együttműködően megkérdeztem, ki kopogtatott feltételezve, hogy valószínűleg valami eltévedt átutazó az. Egy elegáns női hang válaszolt, amely ugyanakkor olyan figyelmet megragadó volt, hogy teljes mértékben lebilincselt. Megkérdezte, bejöhet-e; normális esetben egy szemrebbenés nélkül nemet mondok, de mégis, volt valami ismerős a hangjában. Nem tudtam mit tenni, így hát kinyitottam neki az ajtót. Amikor először megláttam a tornácomon, nem voltam biztos benne, hogy álmodom vagy hallucinálok. Ott állt, a ragyogó és fenséges Celestia hercegnő. Elakadt a szavam; hireletelen nem tudtam, hogy a brony izgalmam érzelmeit engedjem szabadjára, amit legutóbb akkor éreztem, amikor először megtaláltam Dashie-t, vagy pedig a bánatom, mivel tudtam, hogy mit jelent ez. Termetre akkora volt, mint egy majdnem teljesen kifejlett ló. Ott állt még egy pillanatig és nézett rám velem szemmagasságban. Hátrébb léptem és beengedtem. Ami viszont váratlanul ért, azaz őt követő öt másik póni volt. Elsőként Twilight Sparkle és utána a banda többi tagja: Applejack, Rarity, Fluttershy, és végül Pinkie Pie pattogott be. - Ó, tehát így néz ki egy másvilági ház belü! DE JÓ!!! Van konyhája! Majd éhen halok, te nem vagy éhes? Tudok csinálni magunknak - Nyugi van má cukorfalat. Rainbow-é vagyunk itten és nincs most időnk falni. - Mondta Applejack miközben megállította a patájával. És nem számít, mennyire vagyunk éhesek. Fejezte be miközben elkezdett korogni a hasa. Még mindig nem nagyon tudtam, hogy miként is reagáljak minderre, de nem akartam tiszteletlen lenni, így felajánlottam nekik némi maradékot. - Uh, maradt még valami a tegnapi vacsorából. Azzal tudok szolgálni számotokra. Pinkie ezt egy igennek vette és nagy lendülettel berohant a konyhába. Úgy tűnt nem is kell mondani neki, mi hol van, mert azonnal tudta mit hol talál. Azt, hogy ez a vak szerencsének vagy annak tudható be, hogy ő Pinkie Pie, nem tudom... Ez majd inkább később eldöntöm. - Ééén inkább véle megyek, biztos, ami biztos. - mondta Applejack és elsétált, hogy csatlakozzon a hiperaktív pónihoz. Kalapot emelt nekem és utána eredt. Furcsálltam, hogy a pónik egyáltalán nincsenek zavarban egy olyan lény társaságában, mint én. Ugyanakkor ez rólam sem volt elmondható, bár esetemben ezt magyarázza, hogy gyakorlatilag 15 évet éltem együtt Dashie-vel, mialatt felnőtt. Most viszont öt másik póni és egy istennő ló nézett rám az hasonló kíváncsisággal, mint ahogy én néztem rájuk.

17 Volt egy pillanatnyi csend, míg a két kanca kimegy a konyhába és elkezdi kirámolni az hűtőt. - Nagyon meg vagyok lepődve. - kezdett bele Celestia. Egy kicsit nagyobb ellenállásra számítottam. - Miért? Tudom kik vagytok. - Áh, így már értem. Válaszolta Celestia egy bólintással kísérve. - Amennyiben egy gyerek műsor kitalált szereplői vagytok, akkor igen. De egyébként fogalmam sincs, miért vagytok itt. Az utolsó résznél hazudtam, remélve, hogy nyugodt tudok maradni. Tudtam, mi az ok, de nem akartam azt tudomásul venni. - Ó, én viszont azt hiszem, egészen pontosan tisztában vagy vele. A szívem a torkomban kezdett dobogni az izgalomtól. Valóban tudtam, és ő is azonnal a lényegre tért. Az elmúlt években mindig erre a pillanatra készülődtem, de ahogy teltek múltak az évek egyre jobban elhalványult ez a gondolat az elmémben, míg végül csak egy kósza emlék foszlány maradt belőle. Ez mindig így szokott lenni, amikor már minden tökéletes és végre semmi miatt sem kell többé aggódnod. - Elnézést uram. Kezdett bele Twilight. De az alapján, amit eddig megtudtunk, Rainbow Dash-nek itt kellene lennie. Itt van? Ránéztem a lila kancára és nemet akartan neki mondani, de utólag rájöttem, hogy reménytelen próbálkozás lenne. - Fent van a szobájában. - A szobájában? - Kérdezte meglepődve Rarity. - Igen, Dashie-nek van saját szobája. Nem voltam biztos benne, hogy ki kopogott, és nem akartam, hogy észrevegyék. - Dashie? Ó szívecském, máris ilyen jó barátságban vagy vele? Folytatta Rarity. Szívem szerint úgy megütöttem volna azt a pónit; mégis mi alapján sértegethet ilyen módon? - Barátságban? Had ne kezdjek bele a dolgok részletezésébe. De ha már itt tartunk, mégis mit műveltetek ti pónik odaát? Celestia rám meredt, hogy vegyek vissza a hangszínemből. - Tudod, a tanítványom - Tudom, ki ő, térj a lényegre. - Elég nyers voltam vele, de dühös voltam és meg akartam tudni, miért küldték Dashie-t csikóként egy másik világba. Twilight az alsóajkába harapott, miközben a tanítója folytatta: - Igen, természetesen. Ahem, egy varázslaton dolgozott, hogy segítse az időjárás csapatot néhány vihar alapú fejlesztésben. Nos, az egyik vihar túl nagyra sikeredett és amikor Twilight megpróbálta ellen varázsolni, egy villámcsapás összeütközött a varázslatával. Szerencsétlen módon Rainbow Dash

18 túl közel volt a robbanáshoz, ami elnyelte és átküldte nos, ide. Szóval, most itt vagyunk, hogy haza vigyük, ilyen egyszerű. Mielőtt válaszolhatott volna, Dashie kiszólt a szobájából: - Apu? Minden rendben van odalent?" Egy pillanatra megállt bennem az ütő, miközben végignéztem a pónikon. Mindegyikük arcára ráfagyott a zavarodottság, amikor felismerték Rainbow Dash hangját és hogy azt mondta: "Apu". - Hm... Bocsi má cukorfalat - Kezdett bele Applejack, miközben visszatért a konyhából. De jó hallottam, hogy Rainbow Apu -nak szólított. Mielőtt válaszolhatott volna, Celestia szólalt meg ismét. - Kérlek, megmagyaráznád ezt? Gondolatok egész hada árasztotta el az elmémet. Már csak egy dolgot tehettem... és meg kellett tennem, annak ellenére, hogy nem volt kedvemre való. - Menjünk át a nappaliba, és kérlek, helyezzétek magatokat kényelembe, mindjárt megyek én is. Nem hagytam, hogy válaszoljanak, megfordultam, és lassan felment a lépcsőn. - Apu? - Igen Dashie, jövök már. Nekünk... Visszanéztem a pónikra, akik továbbra is csak néztek, miközben mentem fel. - Beszélnünk kell. Szóval így tettünk. Elmondtam neki, kik jöttek, és hogy azért jöttek, hogy haza vigyék. Egyre gyakrabban nézte a rajzfilmet és igazából szórakoztatónak találta az izgalmas kalandjaikat. Már túltette magát azon, hogy ő lenne a Rainbow Dash a sorozatból, és úgy nézte, mint bármelyik másik rajzfilmet. Ahogy beszéltem vele és próbáltam elmagyarázni neki, hogy azok a pónik a földszinten azok, akiknek a létezésében eddig nem is hitt, ő csak nevet. Nem akarta elhinni nekem, és azt hitte, hogy valamiféle tréfát űzök vele. Így hát levittem a nappaliba. - DASHIE! Kiáltotta Pinkie és azonnal rávetette magát a ciánkék barátjára. - Hé, hagyjál békén! - Kiáltotta Dashie és gyorsan kibújt a rózsaszín póni szorításából. Egy kissé meghátrált, amikor meglátta a nappalinkat megtöltő pónik hadát. Mindannyian aggódó arckifejezéssel néztek rá és nem értették miért taszította el magától a legközelebbi barátját. Pinkie a vattacukor sörénye hirtelen kiegyenesedett, ahogy zavart tekintettel nézett rá. - Te... Te nem ismersz meg... ugye? - Nem, egyikőtöket sem. Folytatta Dashie. Fájt ezt látni. Tudtam, hogy ezek voltak a barátai, de olyan sok minden történt másképpen, hogy nincs tudatában a teljes igazságnak. Egyikőjük sem tudta, így ezt is el kellett nekik magyaráznom. - Én... Kezdtem bele. - Dashie, kérlek foglalj helyet, hogy tudjak velük beszélni.

19 Így is tett és lefeküdt a fotelbe. Egész idő alatt a pónikat nézte, akik elfoglalták az ágyakat és a középső szőnyeget a kandalló előtt. Eljött hát az idő, de először még kérdeznem kellett valamit: - Mennyi ideje került át ide? A kérdés váratlanul érte őket, de Twilight Sparkle kezdett bele a válaszba. - Körülbelül 15 napja, miért? Szóhoz sem jutottam. Tizenöt nappal ezelőtt? A fenébe is, már velem van 15 éve! Ez azt jelenti, hogy amíg itt eltelik egy év, addig náluk csupán egyetlen nap. - Nos. Folytattam. Itt sokkal több idő telt el. - Mennyi? Kérdezte Twilight. - Tizenöt év. Minden póninak, beleértve Celestia-t is tátva maradt a szája. - Ez megmagyarázza mié nem ismert meg minket. - mondta Applejack. - Nos, ez a helyzet. Amikor megtaláltam őt, ő csupán... egy kiscsikó volt. - Tessék? - Számításaim szerint nem lehetett több négy vagy öt évesnél. Most Celestia tűnt meglepettnek. - Azt akarod mondani, hogy tizenöt éven át gondját viselted Rainbow Dash-nek egészen kiscsikó korától? - Kérdezte. Én csak bólintottam és vetettem egy pillantást Dashie-re, aki kifejezéstelen arccal ült. - Mi... ő... Kezdtem bele, de nem tudtam tovább visszatartani a könnyeimet. - Tudom, hogy ez nem igaz... Istenem, bárcsak az volna, de - Most már értem, az apu "megszólítást. Vágott a szavamba Celestia szigorú tekintettel az arcán. Gondolkodott, próbálta összerakni a fejében, hogy mi is történhetett. Én magára a varázslatra gyanakodnék, minden bizonnyal az instabil mivolta fiatalította meg. Néhány pillanatig mindenki elcsendesült és a hét póni és jómagam légzésén kívül más nem is volt hallható. Végül Dashie törte meg a csendet. - Szóval minek kellene most történnie? Néztem a hercegnőt, és megpróbáltam leolvasni az arcáról valami választ. Nem számít, mennyire tudtam jól olvasni Dashie arckifejezéseiből, Celestia hercegnő túltett rajtam. A legjobb póker arca, amit valaha láttam. Fogalmam sem volt, mire gondolhat éppen, vagy mit érezhet ebben a pillanatban.

20 - Nos, ez elég egyszerű. Twilight?- Celestia ránézett a tanítványára, aki azonnal magához tért, amint meghallotta a nevét. - Emlékszel még arra az Emlék varázslatra? Arra, amit a Discord incidenskor használtál? Twilight bólintott. Felkelt és a kanapéról leugrott a padlóra. Tudtam, mi fog történik, hogy mire gondolt Celestia. Azt akarta, hogy Twilight törölje az emlékeit és újakat kapjon. Illetve reménykedtem benne, hogy egyszerűen csak vissza akarta adni neki Dashie emlékeit a barátairól és a Ponyville-ben töltött időkről. Nem voltam biztos benne, mit kellene tennem, úgy éreztem, igaza van. Tudtam, hogy igaza van és ennek így kell végződnie. Már azt kezdtem mondogatni magamnak, hogy 15 éve vártam erre a pillanatra, de volt valami, amit el kellett még mondanom, mielőtt ez megtörténik. Ezek a pónik azért jöttek, hogy elvigyék az én Dashie-met és volt még néhány dolog, amit mondani szerettem volna, mielőtt ez megtörténik. - Várj! Kezdtem bele. Twilight megállt és a nap istennőre nézett. Had beszéljek vele még egyszer. Csak ennyit kérek, mert... mert most találkozunk utoljára egymással. Ekkor már feladtam, hogy visszatartsam a könnyeimet, így elsírtam magam előttük. A pónik is látták, mennyire megérint a dolog és Dashie sem tűnt túl boldogulnak a helyzettől. Szóval rá kellett jönnöm, hogy nem késleltethetem az elkerülhetetlent, így átsétáltam a székhez, ahol Dashie ült, letérdeltem elé és mélyen a szemébe nézve szóltam hozzá. - Dashie, én kicsi Dashie-m. Teljes szívemből szeretlek. Csodát tettél velem az által, hogy felszabadítottál a régi önmagamból. Te... Meg kellett állnom egy pillanatra, hogy összeszedjem magam -... annyi örömöt hoztál nekem az életembe, hogy valószínűleg sose tudnám meghálálni. Ezen a ponton Dashie is sírni kezdett és ez csak még nehezebbé tette számomra a búcsút. - Ez a 15 év, amit együtt töltöttünk, a beszélgetésinek, a sok játék, repülés és minden más, ami különleges volt számomra. Én csak azt szeretném, ha tudnád, hogy én örökké szeretni foglak. Nem számít, ha nem vagyunk biológiai kapcsolatban, illetve hogy különböző világokhoz tartozunk. Nem érdekel, mit fogsz rólam gondolni, vagy hogy emlékszel-e majd rám egyáltalán, de most az én Dashiem vagy és szeretném... "Megböktem a mellkasán, hogy fizikailag azt éreztessem vele, hogy neki mondom. ha ezt mindig tudnád. Ha valaha is bármilyen problémába ütköznél és szükséged lenne rám, ne habozzon megtalálni a módját, hogy elérj, oké? Megpróbáltam nevetni, hogy elvicceljem az utolsó mondatot. Ez nem igazán működött, mivel mindketten tovább sírtunk. Néhány halk szipogást hallottam a hátam mögül is, és elképzeltem Pinkie Pie-t sírni hasonlóan módon, mint a második epizód végén, mikor Luna és Celestia újra együtt volt. - T-t-tényleg el kell mennem a-a-apuci? Csupán az elmúlt néhány évben kezdett el apucinak szólítani. Többnyire inkább apu -nak vagy apus -nak hívott. Jó érzés volt tudni, hogy még mindig fontos voltam neki annyira, hogy apuci -nak

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság ELSŐ FEJEZET Nem így kellett volna történnie. Addie Folsom úgy képzelte, a középiskola után hat évvel tehetősen és egy jó kocsi volánjánál ülve tér majd haza. Ehelyett behúzott nyakkal és egy közel háromszázezer

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

Megbánás nélkül (No regrets)

Megbánás nélkül (No regrets) Stargate SG1- Megbánás nélkül (No Regrets) Kategória: Stargate SG1 Romantika Rövid ismertető: Bárcsak a Jég foglyai néhány perccel tovább tartott volna... Írta: Alli Snow Web: http://www.samandjack.net/fanfics/viewstory.php?sid=1251

Részletesebben

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999

Részletesebben

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó,

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó, Manó úr Hát, ha éppen tudni akarod, arról a magas hegyről származom mondta, mielőtt bármit is kérdezhettem volna. Hogy miért jöttem le erre az alacsonyabb hegyre? folytatta, még mindig kérdés nélkül nos,

Részletesebben

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com Korrektúra: Egri Anikó 2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Az összefogás döbbenetes ereje... 4 Depressziós helyett bajnok... 6 Na

Részletesebben

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG)

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy Igen? Kérlek, ne zavarj, imádkozom. De te megszólítottál! Én, Téged megszólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom:

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

T. Ágoston László A főnyeremény

T. Ágoston László A főnyeremény T. Ágoston László A főnyeremény Gondosan bezárta az ajtót, zsebre vágta a kulcsot és egy széllel bélelt, kopott nyári nadrágban, hasonlóképp elnyűtt pólóban, és mezítlábas papucsban lecsoszogott a földszintre

Részletesebben

Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest!

Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest! Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest! Szia! A Faipari Tudományos Alapítvány saját profiljába vágó önkéntes programot indított ZuzmóKa néven. Az egy éven át tartó rendezvénysorozat önkéntesek

Részletesebben

2014. október - november hónap

2014. október - november hónap 2014. október - november hónap Téma: A Lélek gyümölcse 5. hét Szeretet 2014. szeptember 30., kedd Tapasztald meg Isten szeretetét Ige: Drágának tartalak, és becsesnek (Ézsaiás 43,4) Max Lucado: Értékes

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

E D V I N Írta Korcsmáros András

E D V I N Írta Korcsmáros András E D V I N Írta Korcsmáros András A színen a Fiú, aki egy padon ül, majd előveszi a telefonját. Szia! Én vagy az, Dávid! Most hallasz? Nem? Na és most? Nagyszerű! Minden rendben. Nem, nincs baj. Éppen ebédszünetem

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt.

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Andrassew Iván A folyó, a tó és a tenger A platón ültünk Avrammal, a teherautót egy szerzetes vezette. A hegyoldalból a menekülttábor nem tűnt nagynak.

Részletesebben

Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött.

Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött. C. A. Tűréshatár 0 Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött. El kellett érnem a Szentpétervárra

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva Olcsó krumpli Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva ment ajtót nyitni. Nagy örömére, az édesanyja állt az ajtó előtt. Anyukám, de jó, hogy jössz. Alig állok a lábamon, olyan álmos vagyok. Kislányom! Csak

Részletesebben

JÉZUSBAN VAN AZ ÉLET GYÜLEKEZET

JÉZUSBAN VAN AZ ÉLET GYÜLEKEZET JÉZUSBAN VAN AZ ÉLET GYÜLEKEZET I. évfolyam 3. szám szeptember, október Akarod hallani a jó hírt? Mindennek Királya Mindennek Királya, az Istennek Fia, égnek, földnek Ura Akinek véd minket a karja tőlünk

Részletesebben

B. Kiss Andrea S.O.S. ELVÁLTAM!

B. Kiss Andrea S.O.S. ELVÁLTAM! B. Kiss Andrea S.O.S. ELVÁLTAM! Első levél 1999. január 21. Kedves Barátném! Nagyon szégyellem, hogy ilyen régen írtam már neked, pedig annyi minden történt velem az utóbbi másfél évben. Gondoltam, éppen

Részletesebben

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt.

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt. Kata Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon,

Részletesebben

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Ady Endre Utálok hajnalban kikelni az ágyamból. Nagy bögre kávé nélkül

Részletesebben

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk?

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? 2013. február 6., 11:00 Sorozatunkban a Színház- és Filmművészeti Egyetemen ebben az évadban végzősöket, Novák Eszter és Selmeczi György zenés szakirányú osztályának

Részletesebben

Akárki volt, Te voltál!

Akárki volt, Te voltál! Mindenkinek annyi baja van, az annyi bajnak annyi baja van, hogy annyi baj legyen. A. E. Bizottság: Vaníliaálomkeksz Előszövegelés De sok gyerekfilmet meg kellett néznem a gyerekeimmel! Micsoda időpocsékolás

Részletesebben

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint

Részletesebben

És bizony: Ha az emberek nincsenek valami hatalmas és kemény kontroll alatt, felfalják egymást. Ez nem igaz.

És bizony: Ha az emberek nincsenek valami hatalmas és kemény kontroll alatt, felfalják egymást. Ez nem igaz. Van egy hamis adat. Íme: Az igazság fáj. Hídvégi Róbert Ez nem igaz. Persze van egy dolog, ami miatt igaznak tűnik. De nem az. Hogyan is használható? 1. Amitől jól érzed magad, abban igazság van 2. Ha

Részletesebben

Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK

Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK Csaplár Vilmos Kurva vagyok (Karriertörténet) Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Csaplár Vilmos 1. Elvárok mindenféle ajándékot férfiaktól, de a tudat, hogy nem vagyok rászorulva,

Részletesebben

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet)

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Észak hírnökei 4023 Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Az Opera szálló Hamburg külterületén, egy építkezés mellett állt. Jóval éjfél után érkeztünk meg, útközben többször is megálltunk, hogy

Részletesebben

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Kiss Ottó Csillagszedő Márió Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Az ember jóból és rosszból van összegyúrva. Fehérből meg feketéből. Ezért van az, ha rajtakapsz valami rossz dolgon, mindig

Részletesebben

(a tatarozás) Amikor egyedül maradtam a lakásban, szokásom lett, hogy ha női cipőkopogást hallottam az utcáról, félbehagytam bár-

(a tatarozás) Amikor egyedül maradtam a lakásban, szokásom lett, hogy ha női cipőkopogást hallottam az utcáról, félbehagytam bár- (Éva) Ezerkilencszázhatvannyolc augusztusában egy éjjel kimentem a Városligetbe. Nem tudom, miért. Nem volt szokásom éjjel sétálni. A Ligetet különben sem szeretem, ha letérek a főallékról, még nappal

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

- Haza jöttem. mondta hajnal derűsen. Mária ránézett és valami. - A dékán is keresett. próbálta a beszélgetést a megkezdett

- Haza jöttem. mondta hajnal derűsen. Mária ránézett és valami. - A dékán is keresett. próbálta a beszélgetést a megkezdett 6. fejezet Az eső - Hova tűntél? kérdezte Mária mikor belépett a kapun. - Haza jöttem. mondta hajnal derűsen. Mária ránézett és valami furcsa érzés töltötte el. - A dékán is keresett. próbálta a beszélgetést

Részletesebben

Károlyi Veronika (Ronyka) 5 bődületes hiba, amit ha elkövetsz kinyírod a hitedet. Ronyka http://www.varazslatostitkok.com

Károlyi Veronika (Ronyka) 5 bődületes hiba, amit ha elkövetsz kinyírod a hitedet. Ronyka http://www.varazslatostitkok.com Károlyi Veronika (Ronyka) 5 bődületes hiba, amit ha elkövetsz kinyírod a hitedet Írta: Károlyi Veronika (Ronyka) Copyright Károlyi Veronika, 2015 Minden jog fenntartva! Ingyenes e-könyv 5 bődületes hiba,

Részletesebben

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Imánnak.

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Imánnak. Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Imánnak. 1 2 'Abdu'l-Bahá sok évet töltött a Szentföldön, Akkó városában. Éveken keresztül fogoly volt, és

Részletesebben

Mesélnél általános iskolai tanulmányaidról? Már ott is érdekelt az iskolán kívüli kulturális élet?

Mesélnél általános iskolai tanulmányaidról? Már ott is érdekelt az iskolán kívüli kulturális élet? Szalai-Bordás Gergő a Földes Ferenc Gimnázium volt diákja, jelenleg az ELTE ÁJK jogász hallgatója. Középiskolás évei során magyar nyelv és irodalom tantárgyból ért el kimagasló eredményeket, valamint az

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A Károlyi Pályázat Kémia Írta: Elefánti Barbara 10. A 2007. november 3. Tartalomjegyzék 2. oldal: Tartalomjegyzék 3. oldal: Bevezetés 4. oldal: Emil Fischer élete és munkássága 5.-7. oldal: Beszélgetés Emil

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

Galambos Gábor, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar főigazgatója (2001 March 01, Thursday) - Munkatársunktól

Galambos Gábor, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar főigazgatója (2001 March 01, Thursday) - Munkatársunktól Galambos Gábor, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar főigazgatója (2001 March 01, Thursday) - Munkatársunktól Amióta én vagyok a fõigazgató, kell, hogy látsszon az, hogy nagyobb rend van. Ez szép lassan

Részletesebben

Indiai titkaim 5 - nagy kupac csomag

Indiai titkaim 5 - nagy kupac csomag 2010 szeptember 05. Flag 0 Értékelés kiválasztása Még nincs értékelve Értéke: 1/5 Értéke: 2/5 Mérték Értéke: 3/5 Értéke: 4/5 Értéke: 5/5 Eljött a nagy nap. 1993. december 13-a, Luca napja. Indulás Indiába

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

Anita Wekker KÖNNYEZŐ CIPRUS

Anita Wekker KÖNNYEZŐ CIPRUS Anita Wekker KÖNNYEZŐ CIPRUS Regény Felém lép, én hátrálok, és már a szikla szélén állok. A föld egyszer csak szétfolyik a talpam alatt, térdre rogyok. Próbálok megkapaszkodni egy bokorban, egy fűcsomóban,

Részletesebben

KIHALT, CSENDES UTCA

KIHALT, CSENDES UTCA KIHALT, CSENDES UTCA Göb megállt egy hosszú kőkerítés mellett. Nem messze innen, rézsút egy valamivel szélesebb utca nyílt, s vége felé, a házak falára már bevilágítottak az állomás fényei. Utazótáskáját

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

A szenvede ly hatalma

A szenvede ly hatalma Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul

Részletesebben

Joachim Meyer. Bot. A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Fordította: Berki András

Joachim Meyer. Bot. A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Fordította: Berki András Joachim Meyer A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Bot Fordította: Berki András A botról Az ötödik, és egyben utolsó fejezete ennek a könyvnek, amiben elmagyarázom és röviden

Részletesebben

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország REFORMÁCIÓ Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország Szolgál: Johannes Wöhr apostol info: www.nagykovetseg.com www.fegyvertar.com www.km-null.de Felhasználási feltételek: A blogon található tartalmak

Részletesebben

A tudatosság és a fal

A tudatosság és a fal A tudatosság és a fal Valami nem stimmel a világgal: háborúk, szenvedések, önzés vesz körül bennünket, mikor Jézus azt mondja, hogy az Isten országa közöttetek van. (Lk 17,21) Hol van ez az ország Uram?

Részletesebben

Bányai Tamás. A Jóság völgye

Bányai Tamás. A Jóság völgye Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy

Részletesebben

EGÉSZség +BOLDOGSÁG teremtő IMA

EGÉSZség +BOLDOGSÁG teremtő IMA EGÉSZség +BOLDOGSÁG teremtő IMA Mágikus SZERtartás EGÉSZséges +boldog ÉLETedért! INGYENES EGÉSZséget és boldogságot teremtő IMA Mágikus SZERtartás, amit otthonodban végezhetsz EGÉSZséges +BOLDOG életedért!

Részletesebben

DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET

DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET 13. Ha megnyerte, nehogy vigye! Egyre kevésbé tudok a küldetésemre koncentrálni. Lehet, hogy az illuzionista megsejtette, hogy a nyomában vagyok, és mindenféle

Részletesebben

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt,

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt, II. fejezet [...] Legyél az esernyőm, Óvj a széltől, és ha mégis elázom, Te legyél az égen a Nap, Te melegíts át, ha néha fázom! Én meg olyan leszek hozzád, mint a gazdájához a véreb Amikor először láttam

Részletesebben

Nekem ez az életem. Beszélgetés Müller Henriknével, a solti Béke Patika vezetôjével

Nekem ez az életem. Beszélgetés Müller Henriknével, a solti Béke Patika vezetôjével Nekem ez az életem Beszélgetés Müller Henriknével, a solti Béke Patika vezetôjével A patika igényesen felújított, orvosi rendelôknek is helyet adó épületben található a kisváros egyik terének sarkán. A

Részletesebben

Túléltem az első hetet! Megtanultam a környéket, ahol lakom! És azt is, hogy Japán szigetország! De gond nélkül hazataláltam! A színéről ismertem meg

Túléltem az első hetet! Megtanultam a környéket, ahol lakom! És azt is, hogy Japán szigetország! De gond nélkül hazataláltam! A színéről ismertem meg Túléltem az első hetet! Megtanultam a környéket, ahol lakom! És azt is, hogy Japán szigetország! De gond nélkül hazataláltam! A színéről ismertem meg a házat, mert utcanevek nincsenek Japánban! Megismerkedtem

Részletesebben

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Írnod kell kislányom, erre születtél! Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Tudom Édes, írnom kellene, de bajban vagyok. Talán azt a témát kéne papírra vetnem, amit

Részletesebben

Hogy kezdtem el írni?

Hogy kezdtem el írni? Hogy kezdtem el írni? Caracas, Venezuela, 1970. május 30. A beszéd a caracasi Ateneóban hangzott el. Később a bogotái El Espectadorban is megjelent. Juan Carlos Zapata így írt róla: Gabo Caracasban született,

Részletesebben

Dr. Kutnyányszky Valéria

Dr. Kutnyányszky Valéria Dr. Kutnyányszky Valéria Dr. Kutnyányszky Valéria 2009 őszén egy hónapot töltött a Kongói Demokratikus Köztársaság területén fekvő Kiwanjában. A bükkösdi homeopátiás orvos az Afrikai-Magyar Egyesület (AHU)

Részletesebben

Az élet napos oldala

Az élet napos oldala Az élet napos oldala írta Mercz Tamás E-mail: mercz_tomi@hotmail.com Első rész Minden kicsiben kezdődik el A fűnyíró idegesítő berregő motorhangja teljesen betölti szobám zegzugait. Zúg a rikítóan kék

Részletesebben

HÁLA KOPOGTATÁS. 1. Egészség

HÁLA KOPOGTATÁS. 1. Egészség HÁLA KOPOGTATÁS 1. Egészség Annak ellenére, hogy nem vagyok annyira egészséges, mint szeretném, teljesen és mélységesen szeretem és elfogadom a testemet így is. Annak ellenére, hogy fizikailag nem vagyok

Részletesebben

Feri rágja a térdét. Rónási Márton

Feri rágja a térdét. Rónási Márton Feri rágja a térdét Rónási Márton Tavasz volt, amikor beköltöztünk abba a házba, ahol kamaszkoromat éltem meg, abba a házba, ahol a legjobb barátom lett Láncos, a hatalmas fekete kutya, akit tíz éve temettem

Részletesebben

A kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/

A kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/ A kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/ A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen. Végtelenül messzi kis fehér pont volt csupán. Senki sem vette észre - éppen ez volt bánata. Hajnalban

Részletesebben

A fiú bólintott. Nem is várt mást. Amikor kilépett a szobából, még látta, hogy az újság zavartalan emelkedik eredeti helyére. Ahogy kattant mögötte a

A fiú bólintott. Nem is várt mást. Amikor kilépett a szobából, még látta, hogy az újság zavartalan emelkedik eredeti helyére. Ahogy kattant mögötte a A bolt - Mást se hallok, csak hogy az üzlet, meg az üzlet, és néha még azért az üzlet is szóba kerül... - Ne bolondozz, fiam. Abból élünk- morogta a reggelizőasztal mellől a rezzenéstelen újság. - Nem

Részletesebben

IPOLYSÁGI KOPOGTATÓ Az Ipolysági Református Gyülekezet értesítő lapja 2. évfolyam 3. szám

IPOLYSÁGI KOPOGTATÓ Az Ipolysági Református Gyülekezet értesítő lapja 2. évfolyam 3. szám IPOLYSÁGI KOPOGTATÓ Az Ipolysági Református Gyülekezet értesítő lapja 2. évfolyam 3. szám Mert született néktek ma Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Lk 2,11 Kedves Testvéreim! Karácsony számomra

Részletesebben

1. Lecke: Bevezetés és a folyamat. elindítása

1. Lecke: Bevezetés és a folyamat. elindítása 1. Lecke: Bevezetés és a folyamat elindítása 1. Lecke: Bevezetés és a folyamat elindítása Gratulálok a döntésedhez! Kalló Melinda vagyok és üdvözöllek az első leckén! Ez egy kicsit rendhagyó tanítás lesz,

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül. 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika

Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül. 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika Péterfy Bori színész- és énekesnő. A Krétakör Színháznak, majd 2008-tól Alföldi menesztéséig a Nemzeti Színház társulatának

Részletesebben

13 JÓ SZOKÁSOK KIFEJLESZTÉSE

13 JÓ SZOKÁSOK KIFEJLESZTÉSE 13 JÓ SZOKÁSOK KIFEJLESZTÉSE Mindegyikünknek kétféle szokásai vannak: jók és rosszak. A jó szokásaink közelebb visznek minket álmaink földjére, és a rosszak távolabb visznek álmaink földjétől. A jó szokások

Részletesebben

- De nem, a film szemmel láthatólag megtette a magáét. - Először nálunk, aztán meg itt. A buta nyugatiak azt hitték, hogy elég, ha egy francia

- De nem, a film szemmel láthatólag megtette a magáét. - Először nálunk, aztán meg itt. A buta nyugatiak azt hitték, hogy elég, ha egy francia dem az árnyékot, az árnyékot, amely a megperzselődéstől véd. Belebújok, bele az árnyékba, újra felfedezem őt a képeimen. Az én nyelvemen szólítom meg. A szemeimből Ő néz rám. A fejemben van. A véremben

Részletesebben

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY Néha fel kell adnunk az elveinket, hogy megélhessük az álmainkat Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY - részlet - Szakmai konzultáns: dr. Almási Krisztina Borító és tördelés: White Noise Team ISBN 978-963-12-4568-4

Részletesebben

Örökség - dalszövegek. Virágom, virágom. Szép szál legény van egy pár, Ha okos az ráadás. Utánam jár mindahány, Jaj, ne legyen csapodár!

Örökség - dalszövegek. Virágom, virágom. Szép szál legény van egy pár, Ha okos az ráadás. Utánam jár mindahány, Jaj, ne legyen csapodár! Virágom, virágom Szép szál legény van egy pár, Ha okos az ráadás. Utánam jár mindahány, Jaj, ne legyen csapodár! Szép szál legény gyere át, Szívemben a bánat jár. Hozzál egy kis pálinkát, Hogy legyen egy

Részletesebben

Bethlen Gábor második házassága - visszaemlékezések

Bethlen Gábor második házassága - visszaemlékezések Bethlen Gábor második házassága - visszaemlékezések Harc, politika, küzdelem. E három dolog teljesen felőrli minden energiámat. Amellett, hogy a törökök végigpásztázzák az országot, a Habsburg birodalomra

Részletesebben

BOKROS LAJOS. A GAZDASAGROL GYERmEKekNEK. Mivel fizetünk? Mi az az adó? Mit csinál egy bank? Miért van munkanélküliség?...

BOKROS LAJOS. A GAZDASAGROL GYERmEKekNEK. Mivel fizetünk? Mi az az adó? Mit csinál egy bank? Miért van munkanélküliség?... Illusztrációk: Kozak Kata / mesélő: BOKROS LAJOS Mivel fizetünk? Mi az az adó? Mit csinál egy bank? Miért van munkanélküliség?... Csak néhány kérdés azok közül, melyekről a Pénzkérdés című füzetben könnyed,

Részletesebben

Duna utca. családvers

Duna utca. családvers Terék Anna Duna utca családvers és lehet, én mégiscsak a Duna utcában voltam egész életemben a legboldogabb. öten laktunk két szobában, s apám sosem tudta nyugodtan megcsókolni anyámat, mi néztük őket

Részletesebben

Szentendrei emlék BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA.

Szentendrei emlék BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. BALLAI LÁSZLÓ Szentendrei emlék COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. MEGJELENT AZ EZREDVÉG IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALOMKRITIKAI FOLYÓIRAT XIV ÉVFOLYAM, 6-7. (2004. JÚNIUS-JÚLIUSI)

Részletesebben

Első szín (Osztályterem, a diákok ülnek, dr Wieser a hitoktató vezetésével folyik az óra) Rövid, de velős! Durva bűn a lopás?

Első szín (Osztályterem, a diákok ülnek, dr Wieser a hitoktató vezetésével folyik az óra) Rövid, de velős! Durva bűn a lopás? DRÁMAJÁTÉK TINIKNEK Vári Lili: A KULCS A történet egy vallási középiskolában játszódik. Szereplők: Tanár dr Wieser Tanár Brown Diákok: Jim, Larry, Jeff, Tom és Matthew Első szín (Osztályterem, a diákok

Részletesebben

Karácsony máshol, máshogyan

Karácsony máshol, máshogyan Karácsony máshol, máshogyan A karácsonyt sokféleképpen lehet ünnepelni, s mivel a téma nem is oly régen még aktuális volt, gondoltam, pár újonnan szerzett információt közölnék iskolánk szorgalmas diákjaival:

Részletesebben

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 ŐRZÖM AZ ÁLMODAT 5 AZ IGAZ SZERETET 5 MA EGY VERSEM KAPCSÁN 6 BIZONY! 7 A HÁRSFAILLATÚ ESTÉKEN 7 A MI VERSÜNK

Részletesebben

Azonnal megkezdődtek a bejelentkezések. És szinte kizárólag férfiak hívtak.

Azonnal megkezdődtek a bejelentkezések. És szinte kizárólag férfiak hívtak. A NAPI BETEVŐ A Férfiak a díványomon egy váratlan utazás története, amely történetesen a férfiak erotikus gondolkodásába vezetett. Amit ott megtanultam pácienseim vágyairól és viselkedéséről a szex és

Részletesebben

Leonard Ravenhill KRISZTUS ÍTÉLŐSZÉKE. Mindannyian odaállunk majd Krisztus ítélőszéke (díjkiosztó emelvénye) elé. (Róma 14,10) III.

Leonard Ravenhill KRISZTUS ÍTÉLŐSZÉKE. Mindannyian odaállunk majd Krisztus ítélőszéke (díjkiosztó emelvénye) elé. (Róma 14,10) III. Leonard Ravenhill KRISZTUS ÍTÉLŐSZÉKE Mindannyian odaállunk majd Krisztus ítélőszéke (díjkiosztó emelvénye) elé. (Róma 14,10) III. fejezet Kiadó: Missionsdienst Sonnenstrahlen D-7120 Bietigheim-Bissingen,

Részletesebben

Miklya Luzsányi Mónika

Miklya Luzsányi Mónika Miklya Luzsányi Mónika Farkasidő Nem kell ma a húsokat jégverembe tenni. Csikorog a hó, foga van a szélnek, süt át a hideg a falakon. Akkor is egész éjjel vonított a szél, mint a csikaszok a nádasban.

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget.

Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget. 5 PERCES MENEDZSMENT TANFOLYAM 1. lecke Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget. A feleség gyorsan maga köré csavar egy törölközőt, és

Részletesebben

Június 19. csütörtök

Június 19. csütörtök Június 19. csütörtök A tegnapi túra a városban úgy kinyuvasztotta a lábam, mint egy nehéz nap a Caminon. Igaz, több mint két órát mentem, megállás nélkül, és a szandálban, amiről már kiderült, hogy nem

Részletesebben

Go to London!!! S.O.S. Lépésről - Lépésre, a kezdetektől - az új életig! Szigeti Attila. Publio kiadó. Minden jog fenntartva!

Go to London!!! S.O.S. Lépésről - Lépésre, a kezdetektől - az új életig! Szigeti Attila. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! Go to London!!! S.O.S. Lépésről - Lépésre, a kezdetektől - az új életig! Szigeti Attila 2015 Publio kiadó Minden jog fenntartva! Köszönetnyilvánítás jó és rossz akaróimnak: Nem egy szokványos köszönet

Részletesebben

A TAN. Az Evangéliumok és a Beszélgetés az Angyallal című könyv azonosságai, ahogy én látom. Összeállította: Petróczi István

A TAN. Az Evangéliumok és a Beszélgetés az Angyallal című könyv azonosságai, ahogy én látom. Összeállította: Petróczi István A TAN Az Evangéliumok és a Beszélgetés az Angyallal című könyv azonosságai, ahogy én látom. Összeállította: Petróczi István 1943. szeptember 10. péntek. 12. BESZÉLGETÉS LILIVEL L. Köszönöm, hogy eljöttél.

Részletesebben

RADNÓTHY SZABOLCS. A hullámlovas 2015.

RADNÓTHY SZABOLCS. A hullámlovas 2015. RADNÓTHY SZABOLCS A hullámlovas 2015. PROLÓGUS Rájöttem, hogy az élet tenger. Hogy érted? Egyszerre csendes és hangos. Viharos és morajló. Amikor a horizonton a végét keresed, rájössz, hogy se eleje, se

Részletesebben

útja a szabadság felé

útja a szabadság felé Szandra útja a szabadság felé Szandra útja a szabadság felé Szandra egy teljesen hétköznapi erdélyi kisvárosban nőtt fel. A családi házuk két kis szobából és egy nappali-konyhából állt. Két húga volt és

Részletesebben

Tinta Nász. Keszi Bálint. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! A szöveget lektorálta: Somogyi Gyula. A borítót szerkesztette: Keszi Dániel

Tinta Nász. Keszi Bálint. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! A szöveget lektorálta: Somogyi Gyula. A borítót szerkesztette: Keszi Dániel Tinta Nász Keszi Bálint 2015 Publio kiadó Minden jog fenntartva! A szöveget lektorálta: Somogyi Gyula A borítót szerkesztette: Keszi Dániel Barcsi Lilla Szilviának, egyetlen igaz szerelmemnek. Epilógus

Részletesebben

Belső Nóra: Utak egymáshoz (részlet) Beszélgessünk!

Belső Nóra: Utak egymáshoz (részlet) Beszélgessünk! Belső Nóra: Utak egymáshoz (részlet) Beszélgessünk! Sokszor nagyon kevés dolgon múlik, hogy egy kapcsolat miképpen alakul. Ugyanazzal az energiával lehet építeni és rombolni is. A lényeg a szándék, illetve

Részletesebben

2016. február INTERJÚ

2016. február INTERJÚ INTERJÚ Az Élet szép Az AMEGA beszélgetőpartnere: Dr. Kánitz Éva Főorvos Asszony, milyen családi indíttatással került az orvosi pályára? Mindig azt gondoltam, hogy az a legszebb dolog a világon, ha az

Részletesebben

Valódi céljaim megtalálása

Valódi céljaim megtalálása Munkalap: Valódi céljaim megtalálása Dátum:... - 2. oldal - A most következő feladat elvégzésével megtalálhatod valódi CÉLJAIDAT. Kérlek, mielőtt hozzáfognál, feltétlenül olvasd el a tanfolyam 5. levelét.

Részletesebben

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD TÁJÉKOZTATÓ FÜZET gyerekeknek Ferrádi Hádi, a kis versenyautó Ismersz olyan meséket, amiben versenyautók vagy sportkocsik szerepelnek? Ismered például Villám McQueent?

Részletesebben

A népesség nyolcvan százaléka nyugdíjas

A népesség nyolcvan százaléka nyugdíjas A kosárfonásról híres település központjából vezet az út a világ elől elrejtett faluba. Nagymedeséren nem könnyű a megélhetés, a helyi kis üzlet sem tart egész nap nyitva, kevés a vásárló. A helyiek a

Részletesebben

Önmeghaladás, életcélok, jóllét

Önmeghaladás, életcélok, jóllét PÁL FERENC Önmeghaladás, életcélok, jóllét A lélektani és spirituális dimenziók összefüggései Néhány alkalommal találkoztam Gyökössy Bandi bácsival. Többek között, amikor a papnevelõ intézetbe jártam,

Részletesebben