V l a d i m i r N a b o k o v : L o l i t a. Vladimir Nabokov. Lolita. Készült a. The annotated. Lolita. by Alfred Appel Jr.

Átírás

1 Vladimir Nabokov Lolita Készült a The annotated Lolita by Alfred Appel Jr. alapján First Vintage books Edition, 1991 márton róza krisztina fordítása 1

2 E L İ S Z Ó Lolita, vagy Egy Fehér Özvegyember vallomásai volt a két cím, mely alatt jelen sorok szerzıje kézhez kapta e különös lapokat bevezetendı. Humbert Humbert, a szerzı, koronaér-trombózisban halálozott el, elızetes letartóztatásban, 1952 november 16-án, néhány nappal bírósági tárgyalásának beütemezett kezdete elıtt. Ügyvédje, kedves barátom és rokonom, a tiszteletreméltó Clarence Choate Clark, ki most az ügyvédi kamara tagja Washington D.C.-ben, felkért rá, hogy szerkesszem meg e kéziratot. Kérése kliense végrendeletének egy záradékán alapult, amely felhatalmazta kiváló unokafivéremet, hogy belátása szerint cselekedjék minden a Lolita sajtó alá rendezésével és kiadásával kapcsolatos ügyben. Mr. Clark döntését talán befolyásolta az a tény, hogy a szerkesztésre kiválasztott személy nemrégiben vehette át a Poling Díjat egy szerény munkájáért ( Értelmes-e az értelem? ), amelyben bizonyos kóros állapotok és perverziók is tárgyalásra kerültek. A rám rótt feladat jóval könnyebbnek bizonyult, mint amelyre számítottam. Eltekintve néhány szembeszökı nyelvtani hiba kijavításától és néhány makacs, árulkodó részlet körültekintı és jótékony elferdítésétıl amelyek H.H. minden erıfeszítésének dacára megmaradtak a szövegben, úgyismint útjelzıtáblák és sírkövek (helyekre illetve személyekre utalva, akiket az illendıség, jó ízlés és a könyörület nevében megkímélni igyekeztem), ez a figyelemre méltó emlékirat érintetlenül kerül bemutatásra. A mő szerzıjének bizarr álneve a képzelet szüleménye; és természetesen ezen álarcnak mely mögött mintha egy hipnotikus szempár parázslana semmiképp sem szabad fellebbennie, összhangban viselıjének kívánságával. Míg a Haze név pusztán csak rímel a hısnı valós vezetéknevével, a keresztneve túlságos mélységben szövıdik össze a könyv legbensıbb szálaival, hogysem megváltoztathatnók (amint azt az olvasó majd maga is meglátja), továbbá semmi praktikus szükség sincs arra, hogy e nevet elferdítsük. H.H bőntette iránt érdeklıdıknek érdemes áttekinteni az 1952-es év szeptember-október havi napilapjait; úgy tőnik, e gaztett okát és szándékát mindörökre teljes homály fedné, hacsak ezen olvasólámpán fényében fürdı emlékirat nem kap engedélyt a megjelenésre. Azon régimódi olvasók számára, akik az igaz történeten túl a valós személy életének állomásait is nyomon kívánják követni, ezennel néhány részlettel szolgálunk, úgy, ahogy azokat a ramsdale-i Mr. Windmuller bocsátotta márton róza krisztina fordítása 2

3 rendelkezésünkre, akinek óhaja személyazonosságának eltitkolása, hogy e sajnálatos és alávaló ügy hosszú árnya ne vetülhessen rá arra a közösségre, amelynek ı maga is büszke tagja. Leánya, Louise mára már egy fıiskola másodéves hallgatója. Mona Dahl Párizsban tanul. Rita jelenleg egy floridai szállodatulajdonos hitvese. Mrs. Richard F. Schiller gyermekágyban halálozott el, miután egy halvaszületett leánygyermeket hozott a világra 1952 Szentestéjén, Gray Starban, a legmesszibb északnyugat egy kis településén. Vivian Darkbloom életrajzi regényt írt A kukim címmel, mely rövidesen megjelenésre kerül, és a kritikusok, akik átolvasták a kéziratot, az írónı legjobb mővét jósolják benne. A különbözı temetık felügyelıinek egybehangzó állítása szerint nem kísértenek a szellemek. Ha egyszerően mint regényt tekintjük, a Lolita oly helyzeteket és érzelmeket feszeget, melyek bosszantó homályban maradnának az olvasó számára, amennyiben a regény stílusát közhely-kibúvókkal sápasztanánk el. Való igaz, hogy a könyvben egyetlen árva obszcén kifejezés sem fordul elı; és valóban, a megrögzött, prózai nyárspolgár számára, akit a modern szokások arra kondicionáltak, hogy különösebb aggályok nélkül fogadja a banális regényekben felsorakoztatott illetlen kifejezések özönét, valóságos megrázkódtatás lesz majd ezen fordulatok teljes hiánya. Amennyiben a szerkesztı kedvére kívánna tenni ezen elkényelmesedett, paradox prüdériának, úgy kénytelen lenne felhígítani avagy törölni azon jeleneteket, melyek egy bizonyos szemlélet szerint afrodiziákumnak, (nemi gerjedelmet elıidézınek) nevezhetık (lásd errıl a tiszteletre méltó John M. Woolsey december 6-án kelt határozatát egy sokkalta szókimondóbb könyvvel kapcsolatban), és meg kell elıznie a Lolita mindennemő megjelentetését, mivel azok a jelenetek, melyeket az önmagáért való érzékiség ostoba vádjaival illethetnének, valójában a legszigorúbban funkcionális jellegőek ebben a tragikus történetben, mely tántoríthatatlanul tör célja felé, amely nem más, mint az erkölcsi felmagasztosulás. A cinikusok azt mondhatnák, hogy a szennyes, kereskedelmi célú pornográfia ugyanezen célokra hivatkozik; a kimővelt fık azzal ellenérvelhetnek, hogy H.H. szenvedélyes vallomása pusztán egy pohár vízben kavar vihart, hiszen az amerikai felnıtt férfiak 12%-a és ez csak egy tartózkodó becslés Dr. Blanche Schwarzmann szerint (szóbeli közlés) évente egyszer, ilyen-olyan módon, de hasonlóan különleges élményeket él át, mint amelyrıl H.H beszél oly kétségbeesetten. Ha e napló tébolyult írója képzett márton róza krisztina fordítása 3

4 terapeutához fordult volna azon a végzetes 1947-es nyáron, akkor nem történt volna meg e tragédia és nem íródott volna meg ez a könyv sem. Talán elnézik e mő magyarázójának, hogy egyre azt ismételgeti, amire saját munkáiban és egyetemi jegyzeteiben is nagy súlyt helyez, nevezetesen azt, hogy a visszataszító gyakran csak a szokatlan a szinonimája. Egy igazi mőalkotás kétségkívül mindig sajátosan eredeti, és éppen a természetébıl adódóan többé-kevésbé megbotránkoztató és megrázó. Nem áll szándékomban dicsfényt vonni H.H. köré. Semmi kétség, egy alávaló nyomorult, egy szörnyeteg, az erkölcsi fertı ragyogó példája, a kegyetlenség és a felszabadultság egyvelege, mely talán páratlan nyomorúságról árulkodik, de semmiképp sem kelt vonzalmat. Nehézkesen szeszélyeskedı. Ezen országról és a polgárairól futólag alkotott ítéletei egyszerően nevetségesek. A vallomásán végighúzódó elszánt és kétségbeesett ıszinteség sem oldozza fel ördögien kitervelt bőne alól. Nem normális. Nem úriember. De mégis, oly varázslatosan pengeti hegedője húrjait, hogy megidézi a Lolita iránt érzett gyengédséget, szánalmat, és elbővöl minket a regényével, noha irtózunk a szerzıjétıl! Kétségtelen, hogy mint esettanulmány, a Lolita bevonul a pszichiátriai irodalom klasszikusai közé. Mint mővészeti alkotás, túllépi a vezeklés határait, ám a tudományos jelentıségénél vagy az irodalmi értékénél sokkalta fontosabb számunkra az az erkölcsi üzenet, melyet az értı olvasó kiszőrhet a könyvbıl. Ezen szívbemarkoló, személyes tanulmány mélyén ott rejtezik az általános tudás; az önfejő gyermek, az önzı anya, a lihegı tébolyult ık nem pusztán eleven színekkel rajzolt szereplıi egy páratlan regénynek, hanem veszélyes folyamatokra hívják fel a figyelmünket és rámutatnak a köztünk élı gonoszra. A Lolita arra kell, hogy sarkalljon minket szülıket, szociális munkásokat, pedagógusokat, hogy még nagyobb éberséggel és körültekintéssel munkálkodjunk egy jobb generáció felnevelésén, egy biztonságosabb világban. Widworth, Mass Augusztus 5. Ifj. John Ray, Ph.D. márton róza krisztina fordítása 4

5 E L S İ R É S Z 1. Lolita, fénye szememnek, tüze ölemnek. Én vétkem, én vérem. Lo-li-ta: fürge léptő nyelvi séta, a szájpadláson kétszer koccan, majd szökken, s a fogakon toppan. Lo. Liii. Ta. Lo, csak Lo, reggelente, négy és fél láb magasan, páratlan zokniban. Lola szövetnadrágban, Dolly az iskolában, Dolores az őrlapokon. De a karjaimban mindig csak Lolita. Volt elıdje? Volt, hát persze, hogy volt. Sıt, tulajdonképpen nem is lehetett volna Lolita anélkül a bizonyos elsı gyereklány nélkül, akit egykor, egy régi nyáron szerettem. Egy tengerparti hercegségben 1. Mikor is? Körülbelül annyi évvel Lolita születése elıtt, ahány éves én voltam azon a nyáron. Ó, egy gyilkos soha nem megy a szomszédba nyakatekert fogalmazásért. Hölgyeim és uraim, tisztelt esküdtszék, íme az egyes számú bizonyíték, mit irigyelnek a szeráfok, a félrevezetett, egyszerő, nemes szárnyú szeráfok. Tekintsék hát e kusza töviseket ben születtem, Párizsban. Apám szelíd, könnyed ember volt, amolyan etnikai vegyessaláta: svájci polgár, francia és osztrák felmenıkkel és egy cseppnyi Duna-vízzel az ereiben. Mindjárt körbeadogatok néhány csinos, azúros képeslapot. Egy riviérai luxushotel tulajdonosa volt. Apja és két nagyapja borral, ékszerekkel illetve selyemmel kereskedett. Harmincévesen feleségül vett egy angol nıt, az alpinista Jerome Dunn leányát, és Dorset két püspökének unokáját, akik obskurus tárgyak, a paleopedológia, illetve az eol-hárfa szakértıi voltak. Rendkívül fotogén anyám egy fura balesetben (piknik, villám) vesztette életét három éves koromban, és a sötét múlt egy csipetnyi melegségén kívül semmi sem maradt fenn belıle emlékezetem üregeiben és berkeiben, melyek fölött ha még elviselik stílusomat (felügyelet alatt írok) lenyugodott gyermekkorom napja. Bizonyára mindannyian ismerik az elmúlt nap illatát ırzı nyomokat, a rajzó szúnyogokat egy domb tövében lapuló sövény körül, amely épp 1 Utalás E. A. Poe versére márton róza krisztina fordítása 5

6 virágba borul, vagy amelyet a nyári alkonyban egy kóbor séta keresztez azt a bolyhos langymeleget, az aranyló szúnyograjokat. Anyám nıvére, Sybill kit apám unokatestvére el, majd semmibe vett, jelentette közvetlen családomat, mint fizetés nélküli házvezetını és háziasszony. Késıbb valakitıl megtudtam, hogy szerelmes volt az apámba, aki egy esıs napon szalmalángra gyúlva ki is használta ezt, hogy aztán azonnal elfelejtse, amint az idı kitisztult. Nagyon imádtam Sybillt, dacára néhány merev, fatálisan merev követelményének talán még idejében akart rendesebb özvegyembert faragni belılem, mint amilyen az apám volt. Sybill nagynénémnek rózsaszín-karimás kék szeme és viaszos arcszíne volt. Verseket írt. Poétikusan babonás volt. Azt állította, érzi, hogy nem sokkal tizenhatodik születésnapom után meg fog halni és meg is halt. A férje nagyban utazó parfümügynök volt, aki ideje java részét Amerikában töltötte, ahol végül vállalkozást alapított és némi ingatlan vagyonra is szert tett. Boldog, egészséges gyermekként növekedtem a képeskönyvek ragyogó világában, pergı homok, narancsfák, kedves kutyusok, tengerparti sétányok és mosolygó arcok között. Körülöttem keringett a pompás Mirana Hotel magánuniverzuma kisuvickolt kiskozmosza a kívül kéken izzó, hatalmas kozmosznak. A kötényes mosogatófiúktól a kinyalt uraságokig mindenki szeretett, mindenki kényeztetett. Botjukra támaszkodó idıs amerikai hölgyek mint a pisai ferdetorony hajoltak felém. Tönkrement orosz hercegnık, kik apámnak fizetni nem tudtak, drága nyalánkságokat vásároltak nekem. İ, mon cher petit papa 2, csónakázni és biciklizni vitt, megtanított úszni, fejest ugrani és vízisízni, a Don Quijote-t és a Les Miserables-t 3 olvasta nekem, én pedig imádtam és csodáltam ıt, és büszke voltam rá, ha véletlenül kihallgattam a szolgák beszélgetését változatos nıügyeinek szereplıirıl, azokról a gyönyörő és kedves lényekrıl, akik ajnároztak és becses könnyeiket hullatták derős anyátlanságom felett. Egy tılünk néhány mérföldnyire lévı angol bejárós iskolába írattak, ahol teniszeztem, fives-t játszottam, kitőnıen tanultam, és az mind iskolamesterekkel, mind a tanítókkal nagyszerő volt a viszonyom. Az elsı határozott szexuális élményeim, melyeket felidézni képes vagyok, tizenhárom éves koromhoz főzıdnek, (vagyis azelıttre, hogy megismertem volna a kicsi Annabelt): komoly, illedelmes és tisztán elméleti jellegő beszélgetés az iskola rózsakertjében a kamaszkor meglepetéseirıl egy amerikai fiúval, egy ünnepelt mozicsillag fiával, aki ritkán volt látható gyermeke számára a maga három dimenziós valóságában; valamint szervezetem egy részének néhány érdekes reakciója bizonyos 2 Az én drága kicsi papám 3 Victor Hugo: A nyomorultak márton róza krisztina fordítása 6

7 fényképekre gyöngyházszín és árnyék végtelenül finom, olvadó elválása Pichon La Beauté Humanie 4 címő pazar könyvében, amelyet a hotel könyvtárából csentem el egy kazalnyi márványosan kötött Graphics alól. Késıbb apám, a maga elragadó és könnyed stílusában elmondott nekem annyit a szexrıl, amennyit véleménye szerint tudnom szükséges volt; ez 1923 ısze elıtt történt, mielıtt megkezdtem volna gimnáziumi tanulmányaimat Lyonban (ahol három telet szándékoztunk tölteni); de fájdalom, az évnek e nyarát apám itáliai körutazással töltötte Mme de R.-rel és annak leányával, így nem volt senki, aki meghallgasson, senki, aki tanáccsal lásson el. 3. Annabel, csakúgy, mint e sorok szerzıje, vegyespáros sarja volt: félig angol, félig holland. Ma már sokkal kevésbé emlékszem alakjára, mint néhány évvel azelıtt, hogy Lolitát megismertem. Kétféle képi emlékezet van: az egyik, amikor nyitott szemmel aprólékosan újraalkotjuk a képet elménk laboratóriumában (így, általánosságokkal jellemezve látom Annabelt: mézszín bır, vékony karok, rövid, barna haj, seprős szempillák, telt, ragyogó ajkak ; és a másik, amikor lezárt szemmel, a szemhéj sötét belsı oldalán megidézzük a szeretett arc objektív optikai másolatát, egy kicsiny, természetes színeiben pompázó szellemet (és ez az, ahogy Lolitát látom). Engedjék meg nekem, hogy szemérmesen csak arra szorítkozzam Annabel leírásakor, hogy elbővölı, nálam néhány hónappal fiatalabb kisleány volt. A szülei nagynéném régi barátai voltak, és épp oly begyöpösödöttek is, mint ı. A Mirana Hoteltıl nem messze béreltek egy villát. Tükörkopasz Mr. Leigh és hájas, púderporos Mrs. Leigh (született Vanessa van Ness). Mennyire nem állhattam ıket! Annabellel eleinte felszínes dolgokról beszélgettünk, ı közben bele-beletúrt a finom homokba, merített egy maroknyit és kifolyatta ujjai között. Agyunk ugyanarra a rugóra járt, mint a többi, köreinkbe tartozó intelligens európai kiskamaszé akkoriban, és kétlem, hogy érdeklıdésünket az övéknél eredetibb szellemiség hatotta volna át, úgyismint földönkívüli értelmes lények, versenyszerő tenisz, a végtelenség, szolipszizmus és így tovább. Az állatkölykök bolyhos törékenysége ugyanazzal a metszı fájdalommal hasított belénk. İ ápolónı akart lenni egy éhezı ázsiai országban, én pedig híres kém. Aztán egyszerre ırülten, esetlenül, szemérmetlenül és halálosan egymásba szerettünk, és hozzá kell tennem, hogy reménytelenül is, mivel kölcsönös megszállottságunk ırjöngését csak az csillapíthatta volna, ha magunkba szívjuk és olvasztjuk a másik 4 Az emberi szépség márton róza krisztina fordítása 7

8 lelkét és minden porcikáját, mi azonban képtelenek voltunk egymáshoz férkızni, nem úgy, mint a nyomornegyedbeli gyerkıcök, akik könnyedén meglelték volna erre a lehetıséget. Egy merész kísérletünk után, amikor egy éjjel találkozni próbáltunk a kertjükben (errıl majd késıbb), szüleink arra korlátozták magányos félrevonultságunkat, hogy hallótávolságon kívül ugyan, de azért látótávolságon belül kellett maradnunk a népes fövenyen. Ott hevertünk volna akár egész délelıtt a puha homokon, néhány méternyire szüleinktıl, robbanásba dermedt vággyal, kihasználva a tér és az idı minden áldott hasítékát, hogy egymáshoz érhessünk: a keze, félig a homokba temetve, lassan lopakodott felém, karcsú, barna, holdkóros ujjai egyre közelebb és közelebb motoztak, vagy opálos térdei indultak hosszú és óvatos útra, és néha, véletlenül lehetıvé vált, hogy a kisebb gyerekek homokból épült védısáncaitól rejtve súroljuk egymás sós ajkát. E beteljesedés nélkül való érintések egészséges és tapasztalatlan testünket végül oly kiéhezett állapotba sodorták, amelyre nem hozhatott enyhülést még a hővös kék víz sem, melynek felszíne alatt még mindig kerestük egymást. Felnıtt éveim vándorlásai során elveszített kincseim között volt egy pillanatkép, melyet nagynéném készített Annabelrıl, a szüleirıl és a higgadt, idısödı, bicegı úriemberrıl, Dr. Cooperrıl aki a nagynénémnek udvarolt azon a nyáron, amint egy kávézó teraszán egy asztalka körül üldögélnek. Annabel nem látszott jól rajta, épp a chocolat glacé 5 fölé hajolt, amikor lekapták, és minden, ami felismerhetı belıle, (ahogy e képre emlékszem) csak törékeny, csupasz válla és hajának egy kis részlete a napsütötte elmosódottságban, melyben felolvadt elveszített varázsa; ellenben én, a többiektıl némileg távolabb ülve épp drámaiságommal szúrok szemet a fényképen: morcos, kiugró szemöldökcsontú fiú sötét sporttrikóban és jólszabott, fehér sortban, a lábai keresztben, oldalt ülve, a távolba meredve. A fénykép végzetes nyarunk utolsó napján készült, és csak néhány perccel azelıtt, hogy másodszor és egyben utoljára próbáltuk meg kisiklatni sorsunk kerekét. A lehetı legátlátszóbb ürüggyel (ez volt az utolsó esélyünk és már tényleg semmi sem számított) kiszöktünk a kávézóból a tengerpartra, és ott, egy néptelen fövenyszakaszra lelve, néhány barlangszerően összehajló rıt szikla lilás árnyékában rövid és mohó ölelkezésbe fogtunk, egyedüli tanúnk egy ottfelejtett napszemüveg volt. Ott térdeltem, és már majdnem magamévá tettem az én édesemet, amikor két szakállas fürdızı, a vén tengerész és az öccse mászott ki a vízbıl trágár buzdításokat kurjászva, és négy hónap múlva Annabel meghalt tífuszban Korfun. 5 Jeges kakaó márton róza krisztina fordítása 8

9 4. Újra és újra végigpergetve e szomorú emlékeket, egyre azt kérdezgetem magamtól, hogy vajon akkor, e távoli nyár ragyogásában vett szomorú irányt az életem vagy mértéktelen sóvárgásom csak lényem alapvetı vonásának elsı megnyilvánulása volt? Ha elemezni próbálom önnön vágyaimat, motivációimat, cselekedeteimet és a többit, át kell adjam magam a retrospektív képzeletnek, amely végtelen lehetıségeivel táplálja az elemzıkészséget, és amelynek köszönhetıen az összes látható út vég nélkül el- és elágazik múltam ırjítıen összetett tájain. Meggyızıdésem azonban, hogy egy bizonyos bővös, végzetes módon Lolita Annabellel kezdıdött. Azt is tudom, hogy Annabel halálának megrázkódtatása kimerevítette annak a lidércnyomásos nyárnak minden fájdalmát, és el nem múló akadályává vált minden elkövetkezendı románcnak ifjúságom hideg évei alatt. A szellemi és a testi tökéletes összeolvadása bizonyára felfoghatatlan marad a mai, valójában durva és egysíkú kamaszok számára. Sokkal késıbb, már a halála után is éreztem gondolatait átsuhanni az enyémek felett. Sokkal korábban, még találkozásunk elıtt, ugyanolyan álmaink voltak. Emlékeinket kicserélve szokatlan egybeesésekre bukkantunk. Ugyanazon év ugyanazon nyarán (1919-ben) két teljesen különbözı országban, egy elkóborolt kanári repült be a házukba, és a miénkbe is. Ó, Lolita, bár te szerettél volna ily nagyon! Annabel-korszakom végére tartogattam a beszámolót elsı, sikertelen találkánk kimenetelérıl. Egy éjjel sikerült kijátszania családja rosszindulatú éberségét. A villájuk hátsó frontján nıtt rebbenı, kecses-lombú mimózaligetben biztos fedezékre leltünk egy omladozó kıfalon. A sötétségen és a gyengéd lombokon át láthattuk a világos ablakok arabeszkjeit, amelyek most, az érzékeny emlékezet színes tintájától érintve mint kártyalapok jelennek meg elıttem vélhetıen azért, mert az ellenség épp egy bridzspartival foglalta el magát. Kedvesem remegett és meg-megrándult, amint szétnyílt ajka szegletét és forró fülcimpáját csókolgattam. A hosszúkás, kecses levelek sziluettjei között sápadt csillagok fürtjei izzottak felettünk; a vibráló égbolt épp oly mezítelennek tőnt, mint amilyen ı volt könnyő ruhácskája alatt. Láttam az arcát az égen, meglepıen világosan, úgy, mintha maga is bágyadtan ragyogna. A lábai, az édes, eleven lábai nem voltak teljesen összezárva, és amikor kezem rálelt arra, amit keresett, ábrándos és kísérteties, fele gyönyör, fele kín kifejezés futott át a gyermeki arcvonásokon. Egy kicsivel magasabban ült mint én, és valahányszor magányos elragadtatása arra vezette, hogy megcsókoljon, a feje álmatag, lágy, lehanyatló, majdhogynem bánatos mozdulattal hajolt felém, csupasz térdei pedig elkapva és megszorítva csuklómat ismét elernyedtek; és reszketı száján, melynek ízét valami titokzatos bájital fanyarsága járta át, szaggatottan kapkodta a levegıt arcom mellett. Elıször úgy próbálta enyhíteni a márton róza krisztina fordítása 9

10 szerelem kínját, hogy durván az enyémhez dörgölte száraz ajkait, majd egy ideges mozdulattal kisöpörve haját az arcából a drága, bizonytalanul újra felém hajolt és hagyta, hogy jóllakjam szétnyílt ajkaival, amíg én, a nagylelkőség mindent elsöprı rohamában, hogy felkínáljam neki mindenemet, a szívemet, a torkomat, a zsigereimet, félszeg kezeibe adtam szenvedélyem jogarát. Emlékszem még valamilyen illatra is, édeskés, igénytelen, pézsmaillatú kölnire azt hiszem, anyja spanyol szobalányától csenhette el, amely összekeveredett saját piskótaillatával, és érzékeim egyszerre csordultig teltek; azonban egy váratlan nesz a közeli bokorból amelyet valószínőleg egy arra osonó macska okozott megakadályozta túlcsordulásukat, és amint egymástól elszakadva, sajgó erekkel, lélegzetvisszafojtva hallgatóztunk, a házból anyja eszelısen emelkedı, hívó hangja kunkorodott elı, és Dr. Cooper nehézkesen kisántikált a kertbe. De az a mimóza-liget, a csillagpára, a borzongás, a lángoló vágy, a mézharmat és a fájdalom velem maradt, és az a kislány, sóillatú combjaival és lázas nyelvével azóta is kísértett míg végül, huszonnégy évvel késıbb megtörtem varázsát, egy másikban testesítvén meg ıt. 5. Visszatekintve ifjúságom napjaira, a fecnik úgy szállnak messze tılem, sápadt, kavargó viharzással, mint kihajított, használt papírzsebkendık hajnali hóvihara, melyek az utolsó vasúti kocsi nyomában járják örvénylı táncukat. A nıkkel folytatott egészségügyi viszonyaimat a praktikum, az irónia és a gyorsaság jegyében bonyolítottam. Londoni és párizsi diákéveim alatt kielégítettek a megvásárolható nık. Tanulmányaim lelkiismeretesek és elmélyültek voltak, noha nem kifejezetten gyümölcsözıek. Elıször úgy terveztem, hogy mint sok más manqué 6 tehetség, pszichiátriából doktorálok; de mivel még ehhez is túlzottan manqué voltam ah, valami különös kimerültség ez, doktor úr, oly nyomott a kedélyem!, így az angol irodalom mellett döntöttem, ahol oly sok elfuserált költı végzi pipázgató, tweedöltönyös tanárként. Párizs megfelelt igényeimnek. Szovjet filmekrıl beszélgettem orosz emigránsokkal. Homokosokkal ücsörögtem a Deux Magots-ban. Nyakatekert esszéket publikáltam obskurus folyóiratokban. Stílusgyakorlatokat fabrikáltam:... Fräulein von Kulp 6 Béna, csökött márton róza krisztina fordítása 10

11 fordul tán, keze a kilincsen már; nem követem ıt. Sem Frescát. Sem Gullt. Egyik cikkemet, amely A prousti téma Keats egy levelében Benjamin Bailey-hez címet viselte, végigkuncogta az a hat vagy hét tudós, aki elolvasta. Egy neves kiadó felkérésére belevágtam a Historie abrégée de la poésie anglaise 7 címő munkámba, majd nekiálltam A francia irodalom kézikönyve angol anyanyelvő diákok számára címő (angol írókkal vont párhuzamokban bıvelkedı) könyvem megírásába, amely lefoglalta negyvenes éveimet, és amelynek utolsó kötete már majdnem kiadásra kész állapotban volt, amikor letartóztattak. Találtam állást is egy felnıtt csoportot tanítottam angolra Auteuil-ben. Késıbb egy fiúiskola alkalmazott néhány szemeszteren át. Idınként kihasználtam szociális munkásokkal és pszichoterapeutákkal kötött ismeretségemet, és a társaságukban látogatásokat tettem különbözı intézményekben, árvaházakban és reformiskolákban, ahol büntetlenül bámulhattam a sápadt, csapzott szempillájú serdülı lányokat, akik arra az álmaimban élıre emlékeztettek. Most pedig a következı fogalmat szeretném bevezetni. A kilenc és tizennégy év közötti korosztályban akadnak olyan bakfisok, akik bizonyos, náluk kétszer vagy még többször idısebb, megbabonázott utazók elıtt feltárják igaz természetüket, amely nem emberi, hanem nimfikus (vagyis démoni); nos, e kiválasztott teremtmények megnevezésre a nimfácska kifejezést javaslom. A késıbbiekben világos lesz, hogy idıi fogalmakat használok téri fogalmak helyett. És valóban, azt szeretném, ha az olvasó úgy képzelné el a kilencet és a tizennégyet mint egy elvarázsolt, nimfácskák lakta sziget határait, amely egy hatalmas, párálló óceán közepén terül el, tükrös partokkal és rózsás sziklákkal. Minden kislány nimfácska e korhatáron belül? Természetesen nem. Máskülönben mi, bevatatottak, magányos utazók, mi nimfoleptikusok már rég megtébolyodtunk volna. Nem mindig a szép külsı az ismertetıjegyük. A közönségesség pedig vagy legalábbis az, amit a társadalom annak nevez nem feltétlenül csorbítja azokat a bizonyos titokzatos vonásokat: túlvilági szépség, illanó, álnok, szívbemarkoló, ármányos bőbáj, melyek megkülönböztetik a nimfácskákat korosztályuk többi tagjától, akik összehasonlíthatatlanul erısebben függnek az egyidejő események térbeli világától, mint az elvarázsolt idı érintetlen kis 7 Az angol költészet vázlatos története márton róza krisztina fordítása 11

12 szigetétıl, ahol Lolita játszadozik hozzá hasonló társaival. Ugyanazon korhatárokon belül a valódi nimfácskák száma szembetőnıen alacsonyabb, mint a még jellegtelen, vagy csak szép, vagy csinoska, esetleg tündéri és bájos, szokványos, pufók, formátlan, nyirkos bırő, minden kétséget kizáróan emberszabású leánygyermekek száma, akik dülledt pocijukat és kis copflijukat kinıve talán csodaszép nık lesznek, talán nem (lásd a fekete harisnyás és fehér kalapos, csúf kis gömböcöket, akik a mozivászon ünnepelt csillagaivá vedlenek át). Ha egy átlagos férfinak megmutatunk egy iskolás vagy cserkészlányokról készített csoportképet és megkérjük, hogy mutasson rá a legszebbre, nem feltétlenül a nimfácskát fogja választani. Ahhoz ırültnek vagy mővésznek kellene lennie, a végtelen melankólia gyermekének, kinek ágyékában forró méreg bugyog és kifinomult gerincében elvetemült bujaság izzik szüntelen (ó, hogy kellene akkor lapítania és rejtızködnie), hogy azonnal felismerje ama szavakkal ki nem fejezhetı ismertetıjeleket: az arccsont enyhén macskaszerő ívét, a pihés combok karcsúságát és más jegyeket, melyek további felsorolásától most visszatartanak a kétségbeesés, a szégyen és a meghatottság könnyei, a kicsiny, halálos démont az ártatlan gyermekek között; ıt, akit nem ismernek fel társai és aki maga sincs tudatában fantasztikus hatalmának. Továbbá, mivel az idı oly mágikus szerepet játszik e témakörben, a tudós tanulmányozó nem lepıdhet meg azt látva, hogy néhány évnyi korkülönbségre azt mondanám, hogy legalább tízre, általában harmincra vagy negyvenre, vagy néhány ismert példából merítve nem kevesebb, mint kilencvenre is szükség van a bakfis és a férfiú között ahhoz, hogy ez utóbbi a nimfácska igézetébe kerülhessen. A fókusztávolság beállításának kérdése ez, azé a bizonyos távolságé, melyen a belsı szem reszketve lesz úrrá, és azé a bizonyos kontraszté, melyet az elme leheletnyi perverz gyönyörrel fog fel. Annabel még nem volt nimfácska számomra amikor én még gyerek voltam és amikor ı még gyerek volt, akkor a párja voltam, az ı kicsi faunja a magam jogán, az idı ugyanazon elvarázsolt szigetén; de ma, 1952 szeptemberében, huszonkilenc év elmúltával, azt hiszem már ráismerhetek benne életem elsı, végzetes tündérére. Koraérett szerelemmel szerettük egymást, mely magán viselte a felnıtt életeket oly gyakran romba döntı, emésztı türelmetlenség bélyegét. Erıs voltam és kibírtam; ám a méreg ott maradt a többé be nem hegedı sebben és hamarosan azon kaptam magam, hogy a társadalom, amelyben felnıttem, engedélyezi egy huszonötéves férfinak, hogy megkörnyékezzen tizenhatéves lányokat, de eltiltja a tizenkétévesektıl. Így nem csoda, hogy felnıtt életem az Európában eltöltött évek során gyalázatosan kettısnek bizonyult. Kívülrıl nézve úgynevezett normális viszonyokat folytattam számos evilági nıvel, akik tököt vagy körtét viseltek mell gyanánt, belül azonban az epekedés márton róza krisztina fordítása 12

13 perzselı pokla emésztett minden elhaladó nimfácska után, akikhez azonban mint törvénytisztelı alamuszi alak, soha nem mertem közeledni. Az emberi nıstények, kikkel viszonyt kovácsolnom engedélyezett volt, csak a tőzoltást szolgálták számomra. Kész vagyok elismerni, hogy a velük folytatott köznapi párzásokból eredı érzet ugyanaz volt, mint amit a felnıtt hímek éreznek, amikor felnıtt nıstényeikkel közösülnek, azzal a rutinos ritmussal, mely a földet is mozgatja. A bökkenı csak az, hogy ezek az úriemberek nem nyertek bepillantást egy összehasonlíthatatlanul szívszorítóbb üdvösségbe, míg én igen. Magömléses álmaim legszegényesebbike is százszorta káprázatosabb volt, mint valamennyi házasságtörés, amelyet a legpotensebb írózseni vagy a legzseniálisabb impotens valaha is elképzelt. Világom kettéhasadt. Nem egy, hanem két nemet ismertem, melyek közül egyik sem az enyém volt. Az anatómus mindkettıt nıi nemként tartaná nyilván, de érzékeim prizmáján át számomra oly különbözıek voltak, akár a sellık és a hüllık. Mindez csak a jelenlegi felismerés tükrében bontakozik ki számomra, húszas és korai harmincas éveimben még nem értettem teljesen világosan vergıdésemet. Míg testem tudta, mire áhítozik, elmém visszautasította testem esengését. Az egyik pillanatban gyötört a szégyen és a rettegés, a következıben vakmerı optimizmus lett úrrá rajtam. Tabuk fojtogattak. A pszichoanalitikusok pszeudolibidóm pszeudo-felszabadításával próbáltak kedvemre tenni. Néha a közelgı téboly elsı jelének tőnt számomra, hogy szerelmi reszketésem kizárólagos tárgyai Annabel húgai, nyoszolyólányai és komornái voltak, máskor meg azzal nyugtatgattam magam, hogy mindez csak felfogás kérdése, és az égvilágon semmi rossz nincs abban, ha valaki bolondul a kislányokért. Hadd emlékeztessem az olvasót arra, hogy az Angliában 1933-ban beiktatott Gyermekekre és Fiatalkorúakra Vonatkozó Törvény értelmében a gyereklány meghatározása a következı: leány, aki elmúlt nyolcéves de még nem töltötte be a tizennegyedik évét, (aztán tizennégytıl tizenhétig a törvény definíciója szerint fiatalkorú személy ). Másfelıl az amerikai Massachusettsben a veszélyeztetett gyermek a jog szó szerinti megfogalmazásában hét és tizenhét év közötti, (és ezenfelül hozzátartozói általában bőnözı vagy erkölcstelen életvitelt folytató személyek). Hugh Broughton, egy I. Jakab uralkodása alatt élt, sokat vitatott szerzı bebizonyította, hogy Rácháb tízéves szajha volt. Mindez nagyon érdekes, és merem állítani, hogy már rohamtól habzó szájjal látnak maguk elıtt engem; de nem, én nem vagyok ilyen, én csak örömteli gondolatokat kacsintgatok icike-picike kupicámba. Tessék, néhány másik kép. Ez Vergilius, aki jámbor hangon énekelt a nimfácskákról (bár valószínőleg a kislegények ánuszához vonzódott). Ez Ekhnaton király és Nofertiti királynı két hajadon, nílusi leánya (a királyi alom hat utódot számlált), mezítelenül, ragyogó gyöngyökbıl főzött nyakláncok tömegébe öltözötten, amint érintetlenül pihennek vánkosaikon immár háromezer éve, selymes, barna kislánytesttel, lenyírt márton róza krisztina fordítása 13

14 hajjal és mandulavágású, ébenfekete szemekkel. Ezek itt tízéves menyasszonyok, akiket arra kényszerítettek, hogy a klasszikus tudományok templomában ráhúzzák magukat a fascinumra 8, a férfiasság elefántcsont szimbólumára. A pubertás elıtti házasság és nemi érintkezés máig sem szokatlan jelenségek egyes kelet-indiai társadalmakban. Nyolcvan körüli lepcsa vénségek nyolc éves kislányokkal párosodnak, és ezt senki sem kifogásolja. Végsısoron Dante ırülten beleszeretett Beatricébe, aki akkor még csak kilencéves volt, sziporkázó, kifestett, bájos és felékszerezett leányka, karmazsin köntösben, és mindez Firenzében történt, 1274-ben, egy magánlakomán, május boldog havában. És Petrarca is halálosan beleszeretett Laurájába, a tizenkétéves, hamvasszıke nimfácskába, aki szállt a széllel, virágporban úszva, út porán szaladva, szárnyrakelt virág a gyönyörő síkság felett így látta ıt a költı Vaucluse dombjairól. De legyünk illedelmesek és kulturáltak. Humbert Humbert igazán megpróbált jó lenni. Tényleg és komolyan, megpróbálta. A legnagyobb tisztelettel viseltetett a köznapi gyermekek tisztasága és sebezhetısége iránt, és a világért sem kavarta volna fel ártatlanságukat ha az a botrány legcsekélyebb kockázatával járt. De hogy vert a szíve, ha az ártatlanok nyájában felfedezett egy démoni gyermeket, enfant charmante et fourbe 9, homályló szemek, ragyogó ajkak, tíz év börtön, ha csak annyit vetetsz észre vele, hogy észrevetted. Múltak az évek. Humbert problémamentesen közösült Évával, ám Lilith után vágyakozott. A bimbózó mell növekedése korán (10,7 év) jelentkezik a pubertást kísérı testi változások sorában. A következı fejlıdési szakasz a pigmentált fanszırzet elsı megjelenésében (11,2 év) érhetı tetten. Csordultig telt icikékkel picike kupicám. Hajótörés. Korallzátony. Kettesben egy vízbe fúlt utas didergı gyermekével. Ez csak játék, kedvesem! Milyen édesek voltak ábrándos kalandjaim, amint egy park kemény padján ücsörögve úgy tettem, mintha könyvem reszketı lapjaiba temetkeznék. Az elmélyült diák körül nimfácskák játszadoztak szabadon, mintha a diák csak egy jól ismert szobor, vagy egy vénséges vén fa fény- és árnymintájának darabkája lenne. Egyszer egy tökéletes kis szépség skótkockás ruhában nagy zörgések közepette padom támlájára tette nehézfegyverzető lábacskáját, hogy karcsú meztelen karjait az enyémbe merítve meghúzza görkorcsolyája kilazult szíjait, és én feloldódtam a napfényben, könyvem fügefalevéllé változott, amint loknis aranyszıke haja csupasz térdére hullott, és ragyogó combjain, közvetlenül kaméleonarcom mellett, ott lüktetett és olvadozott a vén lombkorona árnyéka, amelynek én is egy darabkája voltam. Máskor egy vöröshajú 8 Férfi szeméremtest 9 Bájos kis csibész márton róza krisztina fordítása 14

15 iskoláslány csimpaszkodott mellettem a metrón, és hónaljának rıt kinyilatkoztatása heteken át sajgott ereimben. Hosszasan folytathatnám az egyoldalú, röpke románcok sorát. Néhány közülük a megízleltette velem a pokol dús zamatát. Megtörtént például, hogy teraszomon idızve az utca túloldalán lévı ház egyik kivilágított ablakában megpillantani véltem egy kollaboráns tükör elıtt vetkızı nimfácskát. Ily messze és megközelíthetetlenül e látvány valami egészen különleges, metszı szépséggel bírt, és teljes sebességgel hajszolt a magányos kielégülés felé. Ám kaján hirtelenséggel az imádott meztelenség lágy mintázata egy ablakban ülve újságját olvasó, alsónemőre vetkızött férfi gusztustalan, csupasz, lámpafényben derengı karjává változott át a forró, fülledt, és reménytelen nyári éjszakában. Kötélhúzás, ugróiskola. Az az idıs, gyászba öltözött hölgy, aki leült mellém a padra, tönkrezúzva gyönyörömet épp egy nimfácska kotorászott alattam elgurult üveggolyóját keresve, és megkérdezte, hogy hascsikarásom van-e, a pimasz vén boszorka! Ó, hagyjatok magamra serdülı parkomban, mohás kertemben. Hagyjátok ıket, hadd játszanak körülöttem az idık végezetéig. Sose nıjenek fel. 6. Apropó, gyakran eltőnıdtem azon, hogy vajon mivé lesznek ezek a nimfácskák késıbb? Lehetséges lehet, hogy az indázó okok és következmények e kovácsoltvas világában a rejtett lüktetés, mit elraboltam tılük, nem volt hatással a jövıjükre? Birtokoltam ıt, és ı errıl mit sem tudott rendben van. De vajon elmondhatnánk-e ugyanezt valamivel késıbb? Nem bolygattam meg valamilyen módon a sorsukat azzal, hogy kéjvágyamba olvasztottam képüket? Ó, ez forrása mindig volt és marad az emésztı, borzalmas kíváncsiságnak. Viszont megtudtam, hogy hogy néznek ki azok a kedves, tébolyító, vékonykarú nimfácskák, amikor felnınek. Emlékszem, egyszer egy szürke tavaszi délután egyedül bóklásztam a nyüzsgı utcán, valahol a Madeleine környékén. Egy alacsony, karcsú lány jött velem szembe magas sarkú cipıben, gyors, szökellı léptekkel; elmentünk egymás mellett és egyszerre néztünk vissza egymásra, én pedig leszólítottam. Alig ért fel mellkasom szırzetéig, és a francia lányokra oly jellemzı kicsi, kerek, és gödröcskés arca volt. Nagyon tetszett nekem hosszú szempilláival és szőkre szabott ruhájában, mely gyöngyszürkén simult testére, a testre, amely és ez volt a nimfikus visszhang, a borzongató gyönyör, a dobbanás az ágyékomban még ırzött valami gyermekeset a márton róza krisztina fordítása 15

16 fürge popsi profi frétillement-jába 10 vegyítve. A tarifát kérdeztem, és ı azonnal rávágta, dallamosan csengı precizitással (kismadár, igazi madárka): Cent 11. Alkudni próbáltam, de ı meglátta a besüppedt szemeimben fészkelı szörnyő magányt, amint mélyen lenéztem domború homlokára és ócska kalapkájára (egy szalag, egy bokréta), és szempillájának egyetlen rebbenésével így szólt: Tant pis 12 és úgy tett, mintha már indulna is tovább. Három éve talán még mint hazafelé tartó iskoláslányt láthattam volna! Ez a tény eldöntötte a dolgot. Felvezetett a szokványos, meredek lépcsın, az utat a szokványos csengı tisztította meg a monsieur elıtt, aki nem kívánt találkozni egy másik monsieur-vel a siralmas mászás végállomásán, az ággyal és bidet-vel berendezett nyomorúságos odúban. Szokás szerint ı rögtön a petit cadeau -t 13 kérte, én meg, szokás szerint megkérdeztem a nevét (Monique) és a korát (tizennyolc). Nagyon is jól ismertem az utcai nık elcsépelt módszereit. Mind azt válaszolják: Dix-huit 14 ; mesterkélten elcsicsergett, elkoptatott, reménytelen önámítás, amelyet naponta tízszer adnak elı a szerencsétlen kis teremtések. De Monique esetében nem lehetett kétség afelıl, hogy ha hazudott is a korát illetıen, akkor is inkább egy-két évet hozzáadott, mint elvett. Erre kemény, mozgékony, furcsán éretlen testének sok apró részletébıl következtettem. Lenyőgözı gyorsasággal hányta le ruháit, majd néhány pillanatig, félig a függöny mocskos fátyolszövetébe burkolózva gyermekes örömmel hallgatta a szeméttel borított udvaron épp legjobbkor megszólaló verkli nyekergését. Amikor apró kezeit vizsgálgatva felhívtam figyelmét piszkos körmeire, naiv szemöldökráncolással így felelt: Oui, ce n'est past bien 15, és a mosdótálhoz szaladt, de én visszatartottam: nem számít, semmi sem számít. Nagyon bájosan festett rövid, barna hajával, fénylı szürke szemeivel, sápadt bırével. Csípıje nem volt szélesebb, mint egy guggoló fiúé, és minden habozás nélkül állíthatom (és ez oka, amiért oly hálásan idızök az emlékezet e szürkefátylas szobájában a kicsi Monique-kal), hogy a körülbelül nyolcvan grues 16 közül, akikkel könnyítettem magamon, valójában ı volt az egyetlen, aki megajándékozott az igazi gyönyör nyilalló gyötrelmével. Il était malin, celui qui a inventé ce truc-lá 17 jegyezte meg ennivalóan, és a már ismert félvilági tempóban felkapkodta a ruháit. 10 Riszálásába 11 Száz 12 Mit bánom én 13 Kis ajándék 14 Tizennyolc 15 Igen, ez nem rendes dolog 16 Szajha 17 Nagy kópé volt, aki kitalálta ezt az izét márton róza krisztina fordítása 16

17 Újabb, részleteiben kidolgozottabb randevút kértem tıle még aznap estére, és ı megesküdve, hogy fiatal élete során még soha nem fordult elı vele posé un lapin 18, kilencre találkozót adott nekem a sarki kávézóban. Ugyanabba a szobába mentünk, és én nem állhattam meg, hogy meg ne mondjam neki, milyen csinos, mire ı negédesen így felelt: Tu es bien gentil de dire ça 19 majd meglátva a kicsiny Édenünket megkettızı tükörben azt, amit én is megláttam a fogcsikorgató gyöngédség számat eltorzító szörnyő grimaszát, a kötelességtudó kicsi Monique (ó, valaha nimfácska volt, semmi kétség) tudni akarta, hogy letörölje-e a vörös réteget ajkairól avant qu'on se couche 20, ha esetleg úgy tervezem, hogy megcsókolom. Természetesen úgy terveztem. Hagytam magam sodortatni, sokkal inkább, mint bármelyik fiatal lánnyal ıelıtte, és a seprős szempillájú Monique-kal töltött éjszakám utolsó látomását átszínezi az az ünnepi derő, amely szinte soha nem kapcsolódott sivár, megalázó és néma szerelmi életem eseményeihez. Roppant elégedettnek látszott a tılem kapott ötvenes borravalóval amint kiügetett a szitáló áprilisi éjszakába a szorosan a nyomában baktató Humbert Humberttel. Egy kirakat elıtt megállva nagy gusztussal így szólt: Je vais m'acheter de bas! 21, és én soha nem feledhetem a bas pukkanását gyermekes párizsi ajkain, amely oly étvággyal ejtette ki az a hangzót, hogy az gyors, rövid, szaggatott o -nak hangzott, úgy, mint a bot szócskában. Találkát beszéltem meg vele a saját lakásomon, másnap du re, de az sokkal kevésbé sikerült. Már nem tőnt olyan fiatalnak, kissé asszonyos lett egyetlen éjszaka leforgása alatt. Egy nátha ürügyén amelyet tıle kaptam el lemondtam negyedik randevúnkat, és egyáltalán nem bántam, hogy megszakítom ezt a szívszaggató fantáziálások terhével fenyegetı, majd úgyis tompa kiábrándulásba fúló érzelmi kapcsolatot. Hagyjuk, hadd maradjon a karcsú, simulékony Monique az, ami egy vagy két pillanatra volt: a fiatal, prózai szajhácskán átderengı bőnös nimfácska. Vele való rövid ismeretségem egy gondolatsorral kezdıdött amely nyilván kézenfekvınek tőnik a dörgést ismerı olvasó számára. Egy mocskos magazin hirdetése vezetett el egy elszánt napon Mlle Edith irodájába, aki azzal kezdte, hogy elémrakott egy meglehetısen szabályszerő képekkel telt, meglehetısen gyalázatos albumot ( Regardezmoi cette belle brune! 22 ), és arra kért, válasszak magamnak rokonlelket. Amikor az albumot félretolva nagy nehezen elrebegtem bőnös kívánságomat, elıször azt hittem, 18 Elmulasztani a találkát 19 Kedves, hogy ezt mondod 20 Mielıtt lefeküdnénk 21 Veszek magamnak harisnyát. 22 Nézd csak azt a szép barna lányt! márton róza krisztina fordítása 17

18 ajtót mutat; aztán megkérdezve, hogy mekkora összeget készülök rászánni, leereszkedın megígérte, hogy érintkezésbe hoz egy személlyel qui pourrait arranger la chose 23. Másnap egy asztmatikus, vastagon kifestett, fokhagymaszagú, szószátyár némber, majdhogynem abszurd provance-i tájszólással és fekete bajuszkával lila ajka felett, elvitt a (kétségtelenül) saját otthonába, és miután cuppanósan megcsókolta összeszorított, kövér ujjbegyeit, így fejezve ki áruja bimbósan élvezetes minıségét, teátrális mozdulattal elrántott egy függönyt, és elém tárult a szoba azon része, amely véleményem szerint egy nagy és nem különösebben finnyás család rendszerinti alvóhelyéül szolgált. Most üresen állt, eltekintve egy legalább tizenöt éves, fertelmesen hájas, sárgásfakó, visszataszítóan csúf teremtéstıl, aki piros pántlikával vastag fekete hajában egy széken ült és fásultan ringatott egy pucér játékbabát. Megráztam a fejem, és megpróbáltam meglógni a csapdából, miközben a nı hadart valamit és elkezdte lehuzigálni a monstrum torzójáról a piszkos pamutujjast, aztán látva eltökélt távozási szándékomat, követelte son argent 24. A szoba hátsó részén kinyílt egy ajtó, és a két belépı férfi, akik addig a konyhában falatoztak, bekapcsolódott a perpatvarba. Idomtalan, csupasznyakú, füstös képő alakok voltak, egyikük sötét szemüveget viselt. Egy kisebb fiú és egy kormos, karikalábú apróság kandikált ki a hátuk mögül. Egy lidércnyomás arcátlan logikáját követve, a felbıszült kerítını a szemüveges férfira bökött, és azt mondta, hogy az, lui 25, a rendırségen dolgozott, és jobban teszem, ha azt csinálom, amit mondanak. Odaléptem Marie-hoz ez volt szőzi neve, aki közben csendben átszállította súlyos tomporát a konyhaasztal mellé, egy hokedlire, és folytatta félbemaradt ebédjét, míg a szurtos apróság felszedte a játékbabát. Az idióta mozdulatomat dramatizáló szánalom rohamában egy bankjegyet löktem közönyös markába, ı átadta ajándékomat az ex-detektívnek, én pedig végre távozhattam. 7. Nem tudom, lehetséges, hogy a kerítı albuma csak egy újabb szeme volt a százszorszépláncnak; de nem sokkal késıbb úgy döntöttem, hogy saját biztonságom érdekében megnısülök. Arra gondoltam, hogy a megszokott menetrend, a házikoszt, a házasság minden konvenciója, a hálószobai tevékenység egészségügyi rutinja, és ki tudja, bizonyos morális értékek és bizonyos spirituális pótszerek e végsısoron bekövetkezı virágzása talán segíthet ha nem is kigyógyulni, de legalább békés kontroll alatt tartani 23 Aki el tudná intézni a dolgot 24 A pénzét 25 İ (férfi) márton róza krisztina fordítása 18

19 megalázó és veszedelmes vágyaimat. Az a kevés pénz, mellyel apám halála után gyarapodtam (de nem különösebben, a Miranát már jóval korábban eladták), megtetézve feltőnıen vonzó, bár kissé darabos külsımmel, lehetıvé tette számomra a higgadt, megfontolt keresgélést. Hosszas mérlegelés után választásom egy lengyel orvos leányára esett a jó ember történetesen szédüléssel és szívdobogással kezelt egy ideig. Mi sakkoztunk, a lánya pedig a festıállványa mögül lesett rám, és a tılem kölcsönzött szemeket vagy izületeket belefestette abba a kubista szemétbe, amit a kimővelt kisasszonyok orgonabokrok és báránykák helyett pingáltak akkoriban. Engedjék meg, hogy szelíd eréllyel újra elismételjem: mes malheurs 26 dacára, én egy kivételesen jóképő férfi voltam és vagyok, lassú mozdulatokkal, magas termettel, lágy, sötét hajjal és bár borongós, mégis nagyon csábító, kellemes modorral. Egy adott személy kirakatba tett jellemvonásaiban a kivételes férfiasság mint valami sőrő és komor árnyalat tükrözıdik, amely azzal kapcsolatos, amit rejtegetnie kell. Ez volt a helyzet az én esetemben is. Sajnos jól tudtam én, hogy elég csak a kisujjamat megmozdítanom, és máris az enyém a kiválasztott felnıtt nıstény; és valóban, csendes szokásommá vált, hogy kissé udvariatlan legyek a nıkhöz, nehogy mint túlérett gyümölcsök hulljanak hideg ölembe. Lettem volna csak a szép nıket kedvelı français moyen 27, és könnyedén találok a zordon váramat ostromló tébolyult szépségek között Valeriánál sokkalta elbővölıbb teremtményeket is. Választásomat azonban olyan megfontolásokra alapoztam, melyek lényege mint azt túl késın ismertem fel, a szánalmas kompromisszum volt. Ami ékesen bizonyítja, hogy milyen félelmetesen hülye volt mindig szegény Humbert szexügyekben. 8. Jóllehet azt mondogattam magamnak, hogy pusztán valakinek az enyhet adó jelenlétét keresem, a magasztos pot-au-feu-t 28, az eleven guminıt, de ami valójában Valeriához vonzott, az a kislányt imitáló viselkedése volt. Nem azért csinálta, mert megsejtett valamit; egyszerően csak ez volt a stílusa én pedig bedıltem neki. Valójában csaknem húszas évei végén járt (az igazi korát soha nem tudtam meg, még az útlevele is hazudott), és a körülmények, amelyek között szüzességét elvesztette, együtt változtak múltidézı hangulataival. Én, a magam részérıl olyan naiv voltam, amilyen naiv csak 26 A bajaim 27 Átlagos francia 28 Húsleves márton róza krisztina fordítása 19

20 egy pervertált lehet. Pelyhes volt és pajkos, á la gamine 29 öltözködött, bıkezően mutogatta sima lábaszárát, tudta, hogyan hangsúlyozza fekete bársonypapucsba bújtatott lábfeje fehérségét, és duzzogva biggyesztett, és gödröcskésen mosolygott, vígan hancúrozott, mórikálta magát, és az elképzelhetı legbájosabb és legbanálisabb módon rázogatta szıke, bongyor huncutkáit. A mairie-n 30 lezajlott rövid szertartás után hazavittem frissen bérelt lakásomba, és nem csekély meglepetésére, még mielıtt megérintettem volna, ráadtam azt az egyszerő lánykahálóinget, amit egy árvaház fehérnemős szekrényébıl emeltem el. Származott némi örömöm abból a nászi éjszakából, a kis idióta pedig virradatra már hisztérikus görcsben volt. Ám a valóság hamarosan leleplezte önmagát. A szıkített fürtök feltárták búsbarna gyökerüket, az apró pihék tövisekké váltak a beretvált lábszáron, a mozgékony, nedves száj pedig amelyet hiába tömtem szerelemmel, hamarosan felfedte gyalázatos hasonlóságát a megboldogult, varangyszerő anyuka kincsként ırzött portréjának vonatkozó részével; és nemsokára kiderült, hogy a halavány, sanyarú sorsú lányka helyett egy nagydarab, puffadt, kurtalábú, nagycsöcső és gyakorlatilag agyafosztott baba lett Humbert Humbert gondjaira bízva. Ezek az állapotok uralkodtak 1935-tıl 1939-ig. Valeria egyetlen elınye hallgatag természete volt, amely segített megteremteni egyfajta fura kényelmet nyomorúságos otthonunkban: két szoba, az egyik ablakból kilátás a ködös világra, a másikból egy tőzfalra, parányi konyha, cipısdoboz mérető fürdıkád, amelyben úgy éreztem magam, mint Marat, csak épp engem nem szúrtak le fehérnyakú szőzek. Eltöltöttünk együtt néhány egészen meghitt estét, ı mélyen a Paris Soir-ba temetkezve, én a rozoga íróasztal mellett dolgozgatva. Moziba, bicikliversenyekre és bokszmeccsekre jártunk. Ritkán, csak nagyon sürgıs és kétségbeejtı esetekben fanyalodtam áporodott húsára. A szemközti főszeresnek volt egy kislánya, akinek már az árnyéka is megırjített, ám Valeria segédletével végülis találtam fantasztikus sanyarúságomnak néhány jogszerő elvezetı csatornát. Ami a fızést illeti, hallgatólagosan elejtettük a pot-au-feu gondolatát, és a rue Bonaparte sarkára, egy zsúfolt kávéházba jártunk enni, ahol az asztalterítı borpecsétes volt, a helyiség pedig külföldi karattyolástól zajos. A szomszéd mőkereskedés rendetlen kirakatában egy nagyszerő, lángoló, zöld, vörös, arany és tintakék, antik-amerikai plakát volt látható, amely egy gızmozdonyt ábrázolt, gigantikus kéménnyel, nagyszabású barokk lámpákkal és roppant vágánykotróval, amint mályvaszínő kocsijait 29 Bakfis módjára 30 Városházán márton róza krisztina fordítása 20