TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK ÁLTALÁNOS VÁLLALKOZÁSI FÕISKOLA GAZDASÁG, JOG, TÁRSADALOM. megszemélyesítésérõl. n Sárközy Tamás a szervezetek jogi

Átírás

1 ÁLTALÁNOS VÁLLALKOZÁSI FÕISKOLA GAZDASÁG, TUDOMÁNYOS JOG, TÁRSADALOM n Sárközy Tamás a szervezetek jogi KÖZLEMÉNYEK megszemélyesítésérõl n Vastagh Pál az EU és Kanada viszonyáról Tanulmányok a multikulturalizmusról és/vagy a domináns kultúráról az európai identitásról a költségvetési hiány szakirodalmi megközelítésérõl a Google Maps szolgáltatásairól a regionalizmusról a diákok internetes szokásairól a posta és az versenyérõl SZEPTEMBER Gazdaság Jog Társadalom

2 EDDIG MEGJELENT KÖTETEINK: Globalizáció, átalakulás, vállalati környezet (2000) Átmenet, felzárkózás, versenyképesség (2000) Verseny Európa küszöbén (2001) Nemzetközi kapcsolatok külgazdaság (2001) Oktatás, kutatás, gyakorlat (2001) Kis- és középvállalkozások Magyarországon (2002) Special issue: On the Way to the European Union (angol nyelven, 2002) Információ, tudás, versenyképesség (2003) Fiatal kutatók két nemzedéke (2003) Európaizáció, globalizáció, reformok (2003) A világ 2001 után (2004) Számok Piacok Emberek (2004) Az integráció társadalmigazdasági hatásai (2005) Új Európa (2005) Kis és közepes vállalkozások Magyarországon az EU-csatlakozás után (2006) Európai útelágazások (2006) Tudástársadalom, vállalkozások, Európa (2007) Tudás, tudat, hamis tudat (2007) Kis- és Középvállalatok mint a gazdaságélénkítés tényezõi (2008) XXI. Század Tudományos Közlemények 2008/20

3 GAZDASÁG, JOG, TÁRSADALOM ÁLTALÁNOS VÁLLALKOZÁSI FÕISKOLA Budapest, 2008 Gazdaság Jog Társadalom

4 Szerkesztette: G. Márkus György fõiskolai tanár, Általános Vállalkozási Fõiskola Lektorálta: Hámori Balázs egyetemi tanár Olvasó szerkesztõ: Andó Éva fõiskolai docens, Általános Vállalkozási Fõiskola Kiadja az Általános Vállalkozási Fõiskola Felelõs kiadó: Antal János fõigazgató Kiadványszerkesztõ: Németh Zsuzsa ISSN XXI. Század Tudományos Közlemények 2008/20

5 TARTALOM Sárközy Tamás: Szervezetek megszemélyesítése a jogban 7 Vastagh Pál: Az Európai Unió és Kanada kapcsolatainak jelene és jövõje 19 (angolul) Kipke, Rüdiger: Leitkultur vita Németországban a domináns kultúráról 27 Szakolczai György: A költségvetési hiány a hazai közgazdaságtudomány 35 új eredményeinek tükrében. A közgazdász szakma a megoldás felé vezetõ útról G. Márkus György: Identitások és törésvonalak Európában 49 magyar nézõpontból Békési Gábor: Komplex szállítási igények kezelése és a Google Maps-re 57 alapozott távolsági szolgáltatás László Zsolt: A magyar NUTS 2 beosztás kritikai elemzése 75 az uniós tagországok tapasztalatainak tükrében Vig Zoltán: A felsõoktatási hallgatók internethasználatának és -attitûdjének 103 összehasonlító elemzése ( ) Kertész Gábor: A postai szolgáltatás a modern információtechnológia korában 137 Tóth Antal Emlékdíj Tóth Zsuzsanna: A társadalmi egyenlõtlenségek a mai magyar társadalomban. 149 Az esélyegyenlõség megteremtésének lehetõségei 2008-as szakdolgozati annotációk 161 Gazdaság Jog Társadalom 3

6 CONTENTS Tamás SÁRKÖZY: The legal personification of organizations 7 Pál VASTAGH: EU-Canada Ties: Present and Future (In English) 19 Rüdiger KIPKE Leitkultur reflections on the German debate 27 of a dominant culture György SZAKOLCZAI: The budget deficit as reflected in recent 35 Hungarian economic literature The way towards solution György G.MÁRKUS: Identities and cleavages in Europe 49 a Hungarian view Gábor BÉKESI: Complex transport needs and the distance service based 57 on Google Maps Zsolt LÁSZLÓ: A critical analysis of the NUTS 2 division for Hungary 75 a consideration of the experiences of the EU member states Zoltán VIG: Internet use and attitudes of Hungarian students 103 a comparative analysis for Gábor KERTÉSZ: Postal services in the age of modern information technology 137 ANTAL TÓTH MEMORIAL AWARD Zsuzsanna TÓTH: Social inequalities in contemporary Hungarian society 149 chances for creating equality Theses submitted for degree in XXI. Század Tudományos Közlemények 2008/20

7 ELÕSZÓ Huszadik számunk különlegessége, hogy from the top to the bottom vagyis fentrõl lentig a rektori szinttõl a diákok produktumaiig reprezentálja az Általános Vállalkozási Fõiskolában és szakmai-nemzetközi környezetében folyó magas szintû tudományos tevékenységet. Új rektorunk, Sárközy Tamás kinevezési iratán még meg sem száradt a tinta, mi már olvashattuk-szerkeszthettük kiemelkedõ színvonalú, elméleti és gyakorlati vonatkozásokat egyaránt tárgyaló tanulmányát a szervezetek jogi megszemélyesítésérõl. Vastagh Pál, a Magyar Köztársaságot néhány éve Kanadában nagykövetként képviselõ volt rektorunk pedig elküldte számunkra az Európai Unió és Kanada kapcsolatait elemzõ munkáját. Rüdiger Kipke, a Siegeni Egyetem professzora kifejezetten az ÁVF Tudományos Közlemények számára írt izgalmas és magyar szemmel is olvasva tanulságos tanulmányt arról, hogyan egyeztethetõ össze Németországban (illetve összeegyeztethetõ-e) a multikulturalizmus és a domináns nemzeti és a demokratikus politikai kultúra. Az elfogadás és az azonosulás problémáival foglalkozik a szerkesztõ G. Márkus György tanulmánya az európai identitásról. Szakolczai György ez alkalommal is a költségvetési hiányról ír, témáját a legújabb magyar közgazdasági irodalom összefüggésébe illesztve be. Békési Gábor tollából egy a gyakorlat szempontjából is fontos IT-s innovációról értesülünk. László Zsolt a magyarországi regionalizmus kérdéseit elemzi európai összehasonlításban. Kertész Gábor azt a témát járja körül, nem teszie feleslegessé az és az internet a hagyományos postát. Vig Zoltán adatai akár Kertész Gábor cikkét is illusztrálhatják: õ a magyar diákok és az internet viszonyáról végzett kutatásait összegzi. Diákjaink két vonatkozásban jutnak szóhoz az ÁVF tudományos fórumán. Egyrészt a legjobb társadalomtudományi jellegû szakdolgozatnak, a Tóth Antal Emlékdíjjal kitüntetett Tóth Zsuzsanna munkájának részletei olvashatók: õ a magyar társadalom egyenlõtlenségeit vizsgálta meg tudományos igényességgel. Másrészt az idei legjobb szakdolgozatok közül harmincnak közöljük az annotációját. G. Márkus György felelõs szerkesztõ Gazdaság Jog Társadalom 5

8 6 XXI. Század Tudományos Közlemények 2008/20

9 Sárközy Tamás * SZERVEZETEK MEGSZEMÉLYESÍTÉSE A JOGBAN I. Elméleti kérdések 1. A szervezetek perszonifikálása, azaz a jog alanyává tétele egyik legnehezebb problémája a római jogi emlõkön kialakult kontinentális jogi gondolkodásnak (a pragmatikus angol-amerikai vagy távol-keleti jogfelfogásnak kevésbé). Bevált Rudolf Jhering jóslata, hogy a kötelmi joggal, a szerzõdéses joggal szemben, amelyet a pandektisták úgy kidolgoztak, hogy csak kiegészítgetésre van szükség, a személyegyesüléseknél még sok mindent fog a jogtudomány találni (Jhering, 1893). A XX. század egyértelmûen fõleg a gazdaság konszernizálódásával, de a nonprofit szférában is a szervezetek százada volt, mégpedig a század végén, a XXI. század elején már a szervezetrendszereké, a hálózatoké (Castells, 2000). És mint Wolfgang Friedmann írja, a szervezetek perszonifikációjának (amely egyben a jogrendszerbeli legitimálást is szolgálja) a XIX. század végén, XX. század elején kialakult alapvetõ jogdogmatikai megoldásai, a német-francia jogi személytan a maga világosságával és egyszerûségével nevezetesen, hogy egy szervezet vagy jogi személy és akkor jogképes, jogalany, személlyé válik, vagy nem jogi személy és akkor nem jogalany, nem jogképes, nem személy egyre jobban alkalmazhatatlanná válik a gyakorlatban (Friedmann, 1967). Ez a duális jogiszemély-elmélet, amelyet Wieacker az európai jogtudomány talán legnagyobb gondolati teljesítményének nevezett (Wieacker, 1973), a tények világában erõsen imbolyog. A válságot és egy új elmélet kialakításának szükségességét a szervezetszociológiai irodalom alapján talán abban lehet kifejezni, hogy a szervezet nem olyan, mint az ember (Kantorowicz, 1982), márpedig a klasszikus jogiszemély-elméletek részben mesterséges, jog által csinált jogalanynak minõsítették a szervezeteket (a fikciós elmélet eredetileg, de késõbb is, pl. mint a jogszabályok beszámítási pontját Hans Kilsen), részben a realitáselméletektõl kezdve az ember, a természetes személy jogképességének tulajdonságait vitték át a szervezetekre, mégpedig fõleg korlátozásokkal. A jogi személy jogképességét elsõsorban az ultra vires elvet elfogadó jogrendszerek korlátozzák (az angolszász jogok és a legtöbb volt szocialista ország joga, amely teljesen relatívvá tette a jogképességet), de még a jogi személyek ún. abszolút jogképességét elfogadó országok polgári törvénykönyvei is általában úgy határolják körül a jogi személy jogképességét, hogy minden jog megilleti, ami jellegénél fogva nem az emberhez kötõdik. * egyetemi tanár, az Általános Vállalkozási Fõiskola rektora Gazdaság Jog Társadalom 7

10 Íme ez a hagyományos civiljog természetjogra visszavezethetõ alapképlete: az ember a természetes személy, amely születéstõl haláláig teljesen jogképes, mintegy a természetnél fogva. Ezt persze a civiljog mondja ki, amely a felvilágosodás és a kapitalizmus kialakulásától, a XVIII. század végétõl az egész jog szívkamrája, ahogy Konrad Radbruch mondta. Másfelõl a személység legitimációja alapvetõen jogképességet jelent a civiljogban, és a jogalanyisághoz párosul csak a kötelezettségalanyiság. Ez persze a közjogban sosem volt így, mert Otto Mayer vagy Laband a civiljogi jogalanyiság-elmélet kialakulásával párhuzamosan már 1900 körül rámutatott arra, hogy a közigazgatási szervek jogállásának lényege a közfeladatok teljesítésére irányuló kötelezettség. Elsõdlegesen kötelezettségalanyok és csak azért és annyiban illették meg õket jogok, amennyiben ez a közfeladatok teljesítéséhez szükséges. De a közjogi jogalanyiság közjogi jogi személység kialakítására tett kísérletek (összefoglalóan ld. Wolff, 1933b, illetve Böckenförde, 1973) lényegében homályban maradtak, a teljes jogtanra kiterjedõen ld. Moór Gyula jogiszemély-elméletét a civiljogi jogiszemély-elmélet dominált. Az ember, a jog természetes alanya, teljesen jogképes személy, akit megillet beszámítási képesség esetén a cselekvõképesség, illetve a felelõsségalanyiság is (vétõképesség). A mesterséges jogi személy, azaz a jog által személlyé tett szervezet nem cselekvõképes és bár vagyoni szankciók vele szemben is lehetségesek (pl. kártérítés), a valódi felelõsség a büntetõjogi felelõsség alanya (az angol joggal ellentétben) sosem lehet. 2. A probléma azonban az, hogy a XX. század második felében egyre inkább egyértelmûvé vált, hogy a szervezet nem ember. A szervezet mint Uwe John írja organizált jogalany (John, 1977), sokkal bonyolultabb külsõ és belsõ relációkkal, mint ami az embereknél tapasztalható. Hogy valaki ember-e vagy sem, viszonylag könnyen megítélhetõ (még a mai orvostudomány fejlettsége mellett is), az azonban, hogy egy embertöbbesség csak jogalanyiság nélküli kiscsoport, vagy már szervezet, sokkal nehezebben megállapítható. Sok a határeset tehát, az elválasztó vonalak csipkések, a teljes jogképesség, illetve a teljes jogképtelenség dualizmusa nehezen tartható. Szervezeteknél még jobban látható, amivel a XIX. század végi, XX. század eleji nagy jogiszemély-elméletek nem számoltak, hogy a jogi személységet nem lehet csak polgári jogi alapon nézni. Egy szervezet ügyfél a közigazgatási jogban, adóalany, munkáltató, aktív és passzív perképessége van. Az államot sem lehet monolit egységként nézni, és csak vagyonjogi kapcsolataiban minõsíteni jogi személynek. Az államnak többfajta, több jogágra kiterjedõ jogalanyisága van. Az állam szerveinek jogképességében sem a civiljogi jogképesség, hanem a közjogi kötelezettségek és jogok dominálnak. A szervezet jogképességének többarcúságát a polgári jog szükségképp nem tudja kifejezni, erre a jogelmélet lenne hivatott, a legtöbb jogelméletijogtani tankönyv viszont vagy egyáltalán nem foglalkozik a szervezetek jogi perszonifikációjával, vagy átveszi a polgári jog tételeit. 3. A szervezetek perszonifikációjánál az is érdekes, hogy a jogirodalom milyen ciklikusan alakult. Az elsõ nagy nekifutás az 1800-as évek végének két-három évtizede akkor születik meg a magyar jogirodalomban is Szászy Schwarcz Gusztáv alapvetõ mûve (Szászy Schwarcz, 1906). Utána úgy 50 évig lényegében csak összegzõ feldolgozások vannak, Magyarországon Moór Gyula könyve (Moór, 1931), és elkésetten ide sorolható Kauser Lipót 1948-as monográfiája is (Kauser, 1948). Ezt követõen újabb nekibuzdulás következik, az 1960-as évek közepe és a 80-as évek eleje között, monográfiák sora próbálja a jogiszemély-elméletet megújítani. Kiemelném indulásként Fabricius (1963) és Nass (1964) monográfiáját, majd Fritz Rittner alapkönyvét (Rittner, 1973), de a már említett Uwe John (1977), továbbá Thomas Raiser (1969), Claus Ott (1977) munkáit, végül a svájci Nobelt (1970) és az osztrák Ostheimet (1967). Most a 8 XXI. Század Tudományos Közlemények 2008/20

11 80-as évek elejétõl ismét csönd van az irodalomban talán ez vihar elõtti csend, és 2010 körül újabb kitörési kísérlet hullám következik? 4. Megjegyzendõ, hogy a jogi személy problémája igen kemény diónak bizonyult a szocialista korszakban, a szovjet jogban is, mely elsõ nekibuzdulásában még az ember jogképességét sem tekintette természetesnek, mint ahogy Gojhbarg írta, ennek is a szovjethatalom építését kell szolgálnia (Gojhbarg, 1924). Az alapproblémát az egységes és oszthatatlan állami tulajdonjog okozta. A polgári jog ugyanis a vagyoni viszonyokban mindig is a tulajdonosi minõség perszonifikációjának fogta fel a jogalanyiságot. (Marx szerint ugyanis az áruk nem mennek maguktól a piacra, áruhordozót /Warenträger/ kell találniuk.) Az állam szervei, a vállalatok és a költségvetési szervek viszont nem lehetnek tulajdonosok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a szovjet jogban a 40-es évek végén elõször az állami vállalatot, majd az 50-es évek közepére a költségvetési szervek jogi személységét elismerjék. Venediktov az állami vállalat jogképességét a hozraszcsot -ra és a kettõs kollektívára vezeti vissza (Venediktov, 1948). Bratusz pedig kialakította a szocialista jogi személy különbözõ kritériumait, méghozzá úgy, hogy az állam különleges jogalannyá vált a jogi személyek mellett (Bratusz, 1950; nyugati értékelése: Slepnicka, 1969) (egyébként ez utóbbi az 1959-es magyar Ptk.-ban is megtörtént, az eredeti ban). Az európai népi demokráciákban 1 viszont az államosított gazdálkodó szervezetek jogi személysége eleve nem volt vitás. A magyar jogirodalomban fõleg Világhy Miklós igyekezett a hagyományos jogiszemély-elméleteket adaptálni a szocialista szektorra. Az európai népi demokráciák közül csak Jugoszlávia küszködött a vállalatok jogi személységével sokat (a munkás-önigazgatási rendszer miatt), hiszen a nem jogi személy, de a belsõ önigazgatási jog szerint jogképes társult munka alapszervezetei alulról megállapodásokkal hozták létre a vállalatot, és így Jugoszláviában a jogi személy kategóriája meglehetõsen háttérbe is szorult (ld. a rendszer leírását Höcker-Weygand, 1980). Tekintsük át ezután most már a magyar gyakorlatból, hogy mi az, ami nem fér bele a hagyományos duális jogi személy-jogalanyiság elméletbe. II. A gyakorlat 1. Jogalanyiságot okozó kereskedelmi név. Klasszikus példája az egyéni cég. Az egyéni vállalkozásról szóló évi V. törvény az egyéni vállalkozó természetes személyt vállalkozói minõségben nem nyilvánítja jogalannyá, üzleti vagyonát magánvagyonától nem különíti el. Felelõsségi szempontból nem változik a helyzet akkor sem, ha az egyéni vállalkozó egyszerû cégként bejegyezteti magát a cégjegyzékbe a cégeljárási törvény (Ctv.) alapján. Ugyanakkor a kereskedelmi név mégiscsak valamifajta jogalanyiságot ad neki, hiszen a hivatkozott törvény 15/A. -a szerint a társasági törvény (Gt.) szabályai szerint átalakulhat egyszemélyes korlátolt felelõsségû társasággá vagy egyszemélyes részvénytársasággá. Az átalakulás a Gt. szerint egyetemes jogutódlással történik, tehát az egyéni cégnek szükségképp voltak jogai és kötelezettségei, azaz jogalanyként mûködött. 1 Mindez csak Európára igaz, Kína, Vietnam, Korea joga a klasszikus szocialista idõben a jogi személy fogalmával nem dolgozott. Például kínai jogszabály 1950 után 1981-ben használta elõször a jogi személy kifejezést (ld. Münzel, 1981). Gazdaság Jog Társadalom 9

12 Tegyünk hozzá ehhez két megjegyzést. Az elsõ: több jogrendszer jutalmazza az önálló kereskedelmi nevet automatikusan jogi személységgel, fõleg a francia jogcsaládban. A saját név Venediktovnál is jelentõs szerepet játszott az állami vállalatok jogi személységének megindokolásánál. A második: az egyszemélyes társaság jól mutatja, hogy nem feltétlenül kell szervezetszociológiai értelemben vett csoport, embertöbbesség a jogi személységhez. Az egyszemélyes társaság áltársaság, amely megszünteti az egyéni vállalkozás korlátlan felelõsségét, tisztán jogtechnikai konstrukció, amelyet a klasszikus társasági jogok az 1990-as évek feléig nem is tettek lehetõvé. Az embercsoport nélküli jogi személység még jobban látszik az intézménytípusú jogi személyek alaptípusánál, az alapítványnál, amely jogi személlyé nyilvánított célvagyon (adott esetben kezelését nem is emberekbõl álló kuratórium, hanem másik jogi személy, kezelõ szerv látja el). A szocialista jog mint tipikus burzsoá konstrukciót az alapítvány intézményét nem is fogadta el, a tisztán kötelmi jellegû közérdekû célra való kötelezettségvállalással helyettesítette. (A magyar Ptk.-ba is csak 1987-ben került vissza az alapítvány.) 2. Nem jogi személy teljesen jogképes szervezetek. Ilyenek a német típusú kereskedelmi jogban a közkereseti és a betéti társaság, a magyar Gt. szerint is a bt. és a kkt. cégneve alatt jogképes, és minden olyan vagyoni jog és kötelezettség megilleti, ami a jogi személyeket (2. ). Ha azonban a kkt. és a bt. cégneve alatt teljes jogképességgel bír, miért nem jogi személy? Petrik Ferenc szerint ez a tradíciók túlzott tiszteletébõl adódó jogalkotási hiba (Petrik, 1996), Wellmann György szerint viszont a túlzott szervezettséggel szemben a kkt. és a bt. személyegyesülési, kötelmi jogi jellegét kibontó helyes megoldás (Wellmann, 1993). Álljon itt is két megjegyzés. Ha az alkotmányos alapjogokat egyre jobban jogi személyekre is vonatkoztató gazdasági alkotmányossági (Wirtschaftsverfassung) irodalomból indulunk ki (ld. Gschwendtner, 1968; Rupp-von Brunneck, 1969), akkor felvethetõ, van-e egy szervezetnek alkotmányos igénye arra, hogy õt jogi személyként ismerjék el? Avagy az alkotmányos jogvédelem, amely klasszikusan az emberi jogokból indult ki, vonatkoztatható még a jogi személyeken túl jogi személlyé nem nyilvánított jogképes szervezetekre is? Milyen körben milyen határig? Ez egy jelentõs, lényegében eddig megválaszolatlan kérdés; a magyar gyakorlat e szempontból nem tesz különbséget jogi személy és nem jogi személy gazdasági társaságok között. A másik megjegyzés a polgári jogi társaságra vonatkozik, amely egy sor országban (egy idõben Magyarországon is) közös név alatt gazdasági tevékenységet folytat az osztrák-német bírói gyakorlat pl. az építõipar ún. ARGE-it egyre jobban perképesnek ismeri el (ld. elméletileg kifejtve: Ulmer, 1980: 5 8). A német irodalomban a polgári jogi társaság jogalanyiságát elsõsorban a társaság vagyon Gesamthand jellegére, azaz dologi kötöttségére alapítják. A Gesamthand a magyar pjt.-re is jellemzõ. Bár a magyar Ptk a jelenleg nem ismer közös név alatt gazdálkodó társaságot, de pl. az építõközösségek esetében (Ptk. 578/B. ) a bírói gyakorlat többször is honorálta a közösség egységes perképességét. 2 A német-osztrák polgári jogi társaság jogképességét erõsíti az a tény is, hogy ezek a jogrendszerek ismerik a nyilvántartásba be nem jegyzett és így nem jogi személy egyesület formáját is, amelyre mögöttes jogterületként a társasági szerzõdés szabályait kell alkalmazni. A nem jogi személy egyesületek belépnek társaságokba, érdekképviseleti szövetségekbe és így aligha mondható, hogy nem jogképesek (ld. például Hardenberg, 1969). A magyar jog nem jogi személy egyesületet nem ismer, és 2 Ld. a német, az osztrák és a magyar pjt. összehasonlítását (Szikora, 2004). 10 XXI. Század Tudományos Közlemények 2008/20

13 1977 óta az egyesülés is csak mint kooperatív jogi személy létezik. Megemlítendõ azonban, hogy tíz évig ( ) a magyar egyesülés is jogi személység nélkül, de jogalanyként mûködött (Világhy, 1967). 3. Korlátozott (rész-) jogképességgel rendelkezõ jogalanyok. Erre a legjobb példa a magyar jogban a társasház. Az elõzõekben már láttuk a tulajdonközösség jogalanyképzõ erejét a polgári jogi társasággal kapcsolatban. A magyar társasháztörvény, az évi LVII. törvény 3. (1) bekezdése kimondja, hogy az épület fenntartása, felújítása, valamint a közös tulajdonnal kapcsolatos ügyek intézése során az általa viselt közös név alatt a társasház jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat. Ezzel a törvény egy célhoz irányított és korlátozott jogképességet adott a társasháznak, azaz a társasházi tulajdonközösségnek. 4. Ideiglenes jogalanyok: elõzetes és végsõ alakzatok, hibás jogalanyok. Az elõzõ három pontban állandósult jogi személységen kívüli jogképességekrõl, jogalanyokról volt szó. Ugyanakkor ismeretesek ideiglenes jogalanyiságok is, amelyek átmenetileg állnak fenn, alapvetõen a jogi személyek létszakaszaihoz, keletkezésükhöz, illetve megszûnésükhöz kötõdve, mutatva, hogy a jogi személységnek dinamikája is van, nemcsak statikája. A jogi személyek létszakaszainak szabályozásánál vannak olyan jogi technikák, amelyek kizárják az ideiglenes jogalanyiságok keletkezését, õrzik a kontinuitást, a folyamatosságot. Ilyen például a Gt.-ben szabályozott átalakulás, pl. a társasági formaváltásnál: a kft. megszûnésének pillanatában keletkezik a cégbírósági törléssel-bejegyzéssel és egyetemes jogutódlással az Rt. Más a helyzet az 1977-es Gt.-vel bevezetett elõtársasággal: az elõtársaság a társasági szerzõdés ellenjegyzésével létrejön és fennáll a társaság cégbejegyzésének pillanatáig. Az elõtársaság a végleges társaság elõképeként jogképes, de ha a társaság cégbejegyzését elutasítják, az elõtársaság úgy volt jogképes az átmeneti idõszakban, hogy a végleges társaság létre sem jött. Az elõtársaság így önállósul, amit a 2006-os Gt. 16. (1) bekezdése jóval világosabban kifejez, mint 1997-es elõdje 3. Más kérdés, hogy egyrészt az elõtársaság intézménye szerintem valamennyi jogi személyre nézve nem általánosítható (mint ahogy a készülõ Ptk ban vitára bocsátott tervezete teszi), másrészt ahogy az elektronizáció elõrehaladásával a társaságok cégbejegyzési ideje igen lerövidül az elõtársaságra egyre kevésbé lesz szükség. Elõtársasága a Gt. szerint nemcsak a jogi személy társaságoknak, hanem a kkt.-nek, bt.-nek is van. Az elõtársaság jogképességét a Gt. 16. (1) bekezdése néhány kérdésben egyébként korlátozza, a társaság cégbejegyzésének elutasítása esetén a tagok, illetve az elõtársaság vezetõ tisztségviselõi a 16. (3)-(4) bekezdése szerint mögöttesen felelnek az elõtársaság tartozásaiért. Az elõtársaság így korlátozottan jogképes jogalanynak minõsíthetõ. A második ideiglenes jogképességi eset a társaságok felszámolása esetében áll fenn. A polgári bíróság már anyagi jogilag jogerõsen kimondta a társaság megszûnését, de a társaság csak a cégjegyzékbõl való törléssel szûnik meg. Ebben az átmeneti idõben a társaság még létezik, pl. alkalmazottainak bért fizet, de csak korlátozottan mûködõképes, jogképessége (kft. esetében jogi személysége) már korlátozott. Hasonló a helyzet a jogerõsen bejegyzett hibás társasággal, tehát az olyan társasággal, amelynek társasági szerzõdése a Ptk. szerint érvénytelen. A jogerõs cégbejegyzés után az ér- 3 Rittner még tagadta az elõtársaság önálló jogalanyiságát (1973: 52 82). De pl. Mummenhoffnál az elõtársaság jogalanyisága már önállósul (Mummenhoff, 1979: 7 13). Gazdaság Jog Társadalom 11

14 vénytelenség csak a jövõre nézve a törvényességi felügyelet útján orvosolható, azon kivételes eseteket leszámítva, amikor a Gt. 12. (4) bekezdése szerint a cégbírói végzés bírósági úton megtámadható. Ha akár a kereset eredményeként, akár a törvényességi felügyelet során a hibás társaságot végül is megszüntetik, úgy a megszüntetésig a társaság létezett, jogképes volt, de csak ideiglenesen és korlátozottan. 5. A következõ tárgyalandó kérdéskör a szervezetrendszerekkel függ össze. A szervezetek ugyanis jobban felbonthatók, mint az ember. A szervezetek részegységekre bomlanak, továbbá vannak ügyvezetõ-ellenõrzõ szervek, amelyek egymással bonyolult jogi kapcsolatrendszerben állnak. A szervezetek emellett betagozódhatnak szervezetrendszerekbe, szervezeti hálózatokba. A szervezeti jogalanyiság sokszor másoktól függõ jogalanyiság, ezért beszélt már az 1930-as években Kronstein függõ jogi személységrõl. A szervezeti integráció nagyvállalati jelenségként keletkezett, és fõleg a német típusú konszernjog alapvetõ problémájává vált mint vállalatcsoporti integrált jogalanyiság. De késõbb megjelentek az ún. ernyõszervezeti, illetve alapítványi hálózatok is, a rendszerképzõdés általános jogdogmatikai problémává vált. Megjegyzem, nem volt mentes e problémától a szocialista jog sem, pl. az ipari nagyvállalatok gyáregységeinél 4, a szövetkezeti szakcsoportoknál 5, a fõleg Weltner Andor által kidolgozott dolgozói kollektíva jogalanyiságánál (Weltner, 1962), végül az 1980-as évek elején keletkezett magyar kisvállalkozásoknál 6. A szervezetrendszeri probléma egészen sajátos az állam mint szervezetrendszer körében, illetve az állami költségvetési szervek jogalanyiságánál. A következõkben áttekintem a jelenlegi magyar gyakorlat e tárgyú problémáit. 6. Belsõ jogalanyiság. Ennek két változata van: a belsõ szervezeti egységek jogalanyisága és a szervi jogalanyiság. a) Szervezeti egységek mint jogi személyek A Ptk. 30. (1) bekezdése lehetõvé teszi, hogy jogszabály alapján az alapító okirat a jogi személy belsõ szervezeti egységét jogi személlyé nyilvánítsa. Érdekes módon ilyen rendelkezés az üzletszerû gazdálkodás körében nincs (pl. a gazdasági társaságok fióktelepei, telephelyei vonatkozásában), de az évi II. törvény lehetõvé teszi ezt az egyesületeknél (egyesületi jog hatálya alá esõ szervezeteknél), illetve maga a Ptk. 74/B. (3) bekezdése az alapítványnál. A fakultatív lehetõség mellett egy esetben kötelezõ is a belsõ szervezeti egység jogi személlyé 4 Ez fõleg a német és a szovjet gazdasági jogi elmélet problémája volt, amely a nem jogi személy kombinátvállalatokra építve átfogó gazdasági jogi jogalanyiság-elméletet próbált kiépíteni (pl. Rahmilovics, 1977; Biefeld Hesse Schüsseler, 1978), de a magyar jogirodalomban is felmerült (ld. Péter, 1968). 5 A szövetkezet és a szakcsoport, amely elvileg a szövetkezet része volt, egymással szerzõdést kötött. A szakcsoport nem volt jogi személy, ugyanakkor szerzõdõképes volt. (Ld. e problémát Szép, 1981). 6 Fõleg az üzleti pjt.-k, a gmk.-k és a vgmk.-k, azaz a gazdasági munkaközösségekkel kapcsolatban merültek fel jelentõs jogalanyisági problémák. (Ld. például Novotny, 1983; Komáromi 1981; Wellmann, 1986). 12 XXI. Század Tudományos Közlemények 2008/20

15 nyilvánítása: a sportról szóló évi I. törvény szerint, ha a sportszövetség hivatásos bajnokságot rendez, hivatásos tagozatát köteles jogi személlyé nyilvánítani. Az új Ptk. szövegtervezete jól mutatja, hogy kezd kialakulni a magyar jogban a belsõ szervezeti egységek jogalanyiságával kapcsolatos általános szabályozás. Ennek körvonalai a következõk: a szervezeti egység is az alap-jogi személy törvényes kezdeményezésére a bírósági nyilvántartásba való bejegyzéssel nyeri el jogi személységét, illetve az abból való törléssel szûnik meg. Az alap-jogi személy nyilvántartásból törlése a szervezeti egység jogi személységét is megszünteti; a szervezeti egység önálló ügyvezetõ-képviselõ szervvel és viszonylag önálló elkülönített vagyonnal rendelkezik. A jogi személy szervezeti egység tartozásaiért az alap-jogi személy mögöttesen kezesként felel. A szervezeti egységgel szemben önálló végelszámolási vagy felszámolási eljárás nem folytatható; korlátozó rendelkezés hiányában a jogi személy szervezeti egység szerintem az alapjogi személlyel is köthet szerzõdést, és vele szemben is perképes, ugyanakkor ezt alap-jogi személy a szervezeti egység jogi személységet létrehozó aktusban korlátozhatja. b) A jogi személy szervei általában a jogi személy képviseletében cselekszenek, pl. a vezetõ tisztségviselõk (de pl. a vezetõ tisztségviselõk által a társaság ellen indított perekben a felügyelõbizottság tagja is a társaságot képviseli). Ugyanakkor elõfordulhat, hogy egy jogi személy szervei mintegy a jogi személyen belül egymással lépnek jogviszonyba. Pl. a 2006-os Gt. 38. (1) bekezdése szerint a társaság ügyvezetése és az üzemi tanács megállapodhat egymással a munkavállalók felügyelõbizottságban való részvétele tárgyában. Az ügyvezetés a társaság szerve és az üzemi tanács sem jogi személy, de a törvény õket megállapodás létrehozására jogosítja fel. Egyáltalán jogi értelemben szerzõdés-e ez a megállapodás, és ha igen, polgári jogi avagy a kollektív munkajog körébe tartozó szerzõdés-e? Van-e a feleknek perképessége? Egy sor, egyelõre nyitott kérdés merül fel, mely jelzi az ún. belsõ szervi jogalanyiság problémáját és a gyakorlatban fog megoldást keresni. 7. Integrált jogalanyiság. Az integrált jogalanyiság a német típusú konszernjog problémája, ahol régóta kialakult a vállalatcsoportok integrált joga. Ennek alapja a számvitel és az adójog, a konszolidált mérleg. A 2006-os Gt. Magyarországon is bevezette a cégjegyzékbe bejegyzett elismert vállalatcsoportot, amely az uralkodó tag és az ellenõrzött társaságok között létrejövõ uralmi szerzõdésen alapul. Érdekes módon miután a Gt. V. fejezet 2. címe az elismert vállalatcsoport intézményesítésével de facto létrehozta az integrált jogalanyt, az uralkodó elméletnek megfelelõen a Gt. 55. (3) bekezdése kifejezetten kimondja, hogy az elismert vállalatcsoportként való cégbírósági bejegyzés nem hoz létre az abban részt vevõ gazdasági társaságoktól független jogalanyt. Ami van, az nincs. 8. Az államszemély. Az állam, ha polgári jogviszonyban mint egész vesz részt, polgári társadalmak civiljogában jogi személynek minõsül, képviselõje pedig Nyugat-Európában az állam részét képezõ másik jogi személy az államkincstár. Érdekes módon Magyarországon az állam képviselõje még mindig a pénzügyminiszter, annak megfelelõen, hogy a közjogi jogalkotás a szervezetelméleti realitásokkal szembehelyezkedve nekünk még mindig a miniszterek és nem a minisztériumok hatáskörérõl rendelkezik (a miniszter mint a minisztérium vezetõje a minisztérium képviseletében és nem személyében kap hatásköröket). Az állam perszonifikációjában természetesen nem a polgári jogi jogi személység a fontos, az állam mint szuverén, kifelé a nemzetközi közjog alanya, befelé a közhatalom közjogi megtestesítõje. Gazdaság Jog Társadalom 13

16 Az állam szervei általában költségvetési szervek, és ekként jogi személyek. Ugyanakkor az államnak számos olyan szerve van, amely közjogi jogalany, de nem polgári jogi személy. Ilyen pl. az Országgyûlés vagy a Kormány mindkettõnek a hivatala jogi személy, de maga az Országgyûlés vagy a Kormány nem. Ugyanakkor az Országgyûlés vagy a Kormány például részvénytársaságokat, illetve közalapítványokat alapít és mint ilyen alanyává válik a polgári jognak is, bár nem jogi személy. Vagy legutóbb az állami vagyonról szóló évi CVI. törvény anélkül hozta létre a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanácsot, hogy részére polgári jogi jogalanyiságot biztosított volna, ugyanakkor mivel hatáskörei vannak nem vitásan közjogi jogi személy, amelynek döntései polgári jogi hatásokkal is járnak. Megjegyzendõ, hogy az államon kívüli közfeladatot ellátó ún. közjogi jogi személyek pl. köztestületek, közalapítványok polgári jogi jogi személyek a Ptk.-ban, bár nyilván közjogi jogalanyiságuk a lényeg, és nem a polgári jogi. A közjogi jogalanyiság-jogi személység elszakadása a polgári jogi jogi személységtõl ma már egyre jobban látszik (Kilényi, 2006). Míg a munkajogi, avagy az adójogi jogalanyiság bár már vannak törések meg mindig kötõdik éppen vagyonjogi jellegénél fogva a polgári jogi jogi személységhez és az anyagi jog-alaki jog dialektikájának megfelelõen ez a kötõdés a jogi személységhez (kivételekkel ugyan, de megmaradt) a perképesség tekintetében is, a közjogi jogi személység (bár szinte természetesen nincs olyan kidolgozott jogi dogmatikája, mint a polgári jogi jogi személynek 7 ) egyre jobban önállósul a polgári jogtól. Végül a közjogi jogalanyisággal kapcsolatban felvethetõ, hogy angolszász nyomásra az EU közvetítésével a kontinensen is egyre inkább felmerül (elsõsorban a jogi személyek, de pl. a kkt., bt. vonatkozásában is) a szervezetek büntetõjogi jogalanyisága, azaz az, hogy büntetõjogilag is legyenek felelõsségre vonhatók. A kérdést a magyar évi CIV. törvény megkerüli, mert a jogi személyekkel szembeni büntetõjogi intézkedésekrõl (tehát nem felelõsségrõl) szól, ráadásul a törvényben szabályozott intézkedések olyanok, amelyeket a cégbíróság a Ctv. alapján törvényességi felügyelet keretében amúgy is megtehetne a törvénysértõ szervezettel szemben. Összegzés Az elmondottak néhány mondatban a következõképpen foglalhatók össze: 1. A klasszikus polgári jogi jogiszemély-elmélet a polgári jogon belül is, az egész jogrendszerre vetítve pedig még jobban, egyre inkább megtépázott, de még tartja magát. 2. A fejlõdés részben a szervezetek komplex jogágazati sajátos jogalanyiságának kialakulása felé vezet, részben a jogi személység tágítása, illetve relativizálódása következik be. 7 Így van ez a nyugati irodalomban is. (Néhány alapmû: Bruckhard, 1944; Mayer, 1908; Wolff, 1933a; Böckenförde, 1973.) 14 XXI. Század Tudományos Közlemények 2008/20

17 Felhasznált irodalom Biefeld, C. Hesse, K. Schüsseler, R. (1978): Zur Theorie der juristischer Person. Staat und Recht, 6. sz. Böckenförde, E. W. (1973): Organ, Organisation, Juristische Person. In: Festschrift A H. J. Wolff. München. Bratusz, Sz. N. (1950): Szubjektü grazsdanszkovo prava. Moszkva. Bruckhard, W. (1944): Die Organisation der Rechtsgemeinschaft. Zürich. Castells, M. (2000): The Rise of the Network Society. Oxford. Fabricius, F. (1963): Relativität der Rechtsfähigkeit. München. Friedmann, W. (1967): Legal Theory. 1. kiadás, London, 217. o. Gojhbarg, A. G. (1924): Osznovi csesztnovo immusesztvennovo prava. Moszkva, o. Gschwendtner, H. (1968): Der Begriff der jutistischen Person im Verfassungsrecht. München. Hardenberg, C. (1969): Die Beteiligung von nichtrechtsfähigen Vereinen an Gesellschaften und Körperscheften. München. Höcker-Weygand, C. (1980): Die Rechtsinstitute und Rechtsiustitutionen des jugoslawischen Selbstverwaltungssystems. Berlin. Jhering, R. (1893): Der Zweck im Recht. 1. kiadás, Leipzig, I. kötet, 217. o. John, U. (1977): Die organisierte Rechtsperson. Berlin, 21. o. Kantorowicz, H. (1982): Rechtswissenschaft und Soziologie. Berlin, 139. o. Kauser Lipót (1948): A jogi személyrõl. Debrecen. Kilényi Géza (2006): A közigazgatási szervek jogi személységének problémái. Budapest. Komáromi Gábor (1981): A gazdasági munkaközösség, mint új társasági forma. Magyar Jog, 12. sz. Mayer, O. (1908): Die juristische Person und ihre Verwertbarkeit im öffentlichen Recht. Tübingen. Moór Gyula (1931): A jogi személyek elmélete. Budapest. Mummenhoff, W. (1979): Gründungssystem und Rechtsfähigkeit. Berlin, o. Gazdaság Jog Társadalom 15

18 Münzel, F. (1981): Neues chinesisches Vertrag- und Wettbebewersrecht. Recht und internationalen Wirtschaft, 4. sz. Nass, G. (1964): Person, Persönlichkeit und Juristische Person. Berlin. Nobel, P. (1970): Anstalt und Unternehmen. Diessenhoffen. Novotny Zoltán (1983): A vállalaton belüli jogalanyiság kérdései. Miskolc. Ostheim, R. (1967): Zur Rechtsfähigkeit von Verbänden im österreichischen bürgerlichen Recht. Wien New York. Ott, C. (1977): Recht und Realität der Unternehmenskorporation. Ein Beitrag zur Theorie der juristischen Person. Tübingen. Péter Béla (1968): A részleges jogi személység problémája az ipari nagyvállalatoknál. Döntõbíráskodás, 1. sz. Petrik Ferenc (1996): Az elvarázsolt tulajdon. Budapest, o. Rahmilovics, L. V. (1977): Hozjajsztvennaja pravo szubjektnoszty i juridicseszkoe lico. Pravovegyennyije, 2. sz. Raiser, T. (1969): Das Unternehmen als Organisation. Berlin. Rittner, F. (1973): Die werdende jutistische Person. Tübingen. Rupp-von Brunneck, W. (1969): Zur Grundrechtsfähigkeit juristischer Personen. Frankfurt. Slepnicka, H. (1969): Die sozialistische Kollektivperson. Wien Köln. Szászy Schwarcz Gusztáv (1906): A jogi személy magyarázata. Budapest. Szép György (1981): Az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport. Magyar Jog, 12. sz. Szikora Verornika (2004): Személyegyesítõ társaságok a német, osztrák és a magyar társasági jogban. Miskolc. Ulmer, P. (1980): Die Gesellschaft bürgerlichen Rechts. München, 5 8. o. Venediktov, A. V. (1948): Gaszudarsztvennaja szocialiszticseszkaja szobsztvennoszty. Moszkva. Világhy Miklós (1967): Az egyesülésrõl. Jogtudományi Közlöny, 9. sz. Wellmann György (1986): Jogalanyisági kérdések a gazdasági munkaközösségekkel kapcsolatban. Jogtudományi Közlöny, 2. sz. 16 XXI. Század Tudományos Közlemények 2008/20

19 Wellmann György (1993): A jogi személység nélküli társaságok joggyakorlatáról. Gazdaság és Jog, 10. sz. Weltner Andor (1962): A szocialista munkaviszony és az üzemi demokrácia. Budapest, o. Wieacker, F. (1973): Zur Theorie der juristischen Person des Privatrechts. Göttingen, 372. o. Wolff, H. J. (1933a): Juristische Person und Staatperson. Berlin. Wolff, H. J. (1933b): Organschaft und Juristische Person. I. kötet, Berlin. Gazdaság Jog Társadalom 17

20 18 XXI. Század Tudományos Közlemények 2008/20