III. MUNKAVÉDELMI JOGSZABÁLYOK...20

Átírás

1 Vállalkozók Európában 3 Tartalomjegyzék I. BEVEZETÉS...6 CSATLAKOZÁS EURÓPÁHOZ...6 HAZAI HÁTTÉR...7 A MUNKAVÉDELEM KÖRE...9 II. EURÓPAI ELŐZMÉNYEK...12 A SZOCIÁLIS KARTA ÉS AZ EGYSÉGES EURÓPAI OKMÁNY...12 EURÓPAI IRÁNYELVEK...13 A KERET-IRÁNYELV ÉS EGYEDI IRÁNYELVEK...15 III. MUNKAVÉDELMI JOGSZABÁLYOK...20 IV. A MUNKAVÉDELMI TÖRVÉNY...20 A MUNKAHELYEK KÖVETELMÉNYEI...25 Általános követelmények...25 Képernyős munkahelyek...27 Robbanásveszélyes munkahelyek...29 Egészségi és biztonsági jelzések...30 Közbeszerzés és tájékoztatás...30 MUNKAESZKÖZÖK...32 VESZÉLYES ANYAGOK ÉS KÉMIAI BIZTONSÁG...37 Vegyi anyagok...37 Rákkeltő anyagok...39 Azbeszt...43 EGYÉB MUNKAHELYI ELŐÍRÁSOK...44 Hátsérülés kockázatával járó kézi tehermozgatás...44 A terhes, nem régen szült, szoptató dolgozók védelme...44 Biológiai tényezők...45 Vibráció...48 Zaj elleni védekezés...49 ÉPÍTÉSI MUNKÁK ÉS HELYSZÍNEK...50 EGYÉNI VÉDŐESZKÖZÖK...61 GÉPEK...72 KOCKÁZATBECSLÉS...75 KOCKÁZATFELMÉRÉS A MUNKAHELYEN...75 NEMZETKÖZI MÓDSZEREK...77 HAZAI ELŐÍRÁSOK...78 AZ OMMF ÚTMUTATÓJA...79 KOCKÁZATFELMÉRÉS ÉS FELÜGYELET...83 V. ÚJ IRÁNYZATOK...88 VÁLTOZÁSOK A MUNKA VILÁGÁBAN...88 MUNKAVÉDELMI IRÁNYÍTÁSI RENDSZER (MEBIR)...92

2 4 Munkavédelem az EU-ban és Magyarországon VÁLLALATALAPÍTÁSSAL ÖSSZEFÜGGŐ FELADATOK...98 A MUNKAVÉDELEM ORSZÁGOS PROGRAMJA (MOP) VI. A MUNKAVÉDELMI FELÜGYELET A MUNKAVÉDELEM ÁLLAMI INTÉZMÉNYRENDSZERE A MUNKAVÉDELMI FELÜGYELET FELADATAI OMMF ÁNTSZ A FELÜGYELŐK JOGOSULTSÁGAI: MIT ÉS HOGYAN VIZSGÁL A FELÜGYELŐ? INFORMÁCIÓGYŰJTÉS ÉS TANÁCSADÁS KAPCSOLAT A PARTNEREKKEL ÁGAZATI TAPASZTALATOK MUNKAHELYI BALESETEK AZ ILO KIÁLTVÁNYA VII. MUNKAVÉDELEM ÉS INFORMÁCIÓ AZ EURÓPAI MUNKAVÉDELMI ÜGYNÖKSÉG A NEMZETI FÓKUSZPONT SLIC MUNKAVÉDELEM AZ INTERNETEN TELEFONOS TÁJÉKOZTATÁS FELÜGYELETI ADATBANK PÁLYÁZATOK VIII. KIS- ÉS KÖZÉPMÉRETŰ VÁLLALKOZÁSOK (KKV) IX. EU ÚTMUTATÓ A MUNKAVÉDELEMRŐL KKV TÁMOGATÁSI PROGRAM PÉLDÁK HELYES GYAKORLATRA FELADATOK ÉS ÖSSZEGEZÉS FÜGGELÉK KIHÍVÁSOK ÉS TAPASZTALATOK A MUNKAVÉDELEM TERÜLETÉN A KIS ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK SZEMPONTJÁBÓL A MUNKAVÉDELEMRE VONATKOZÓ FŐBB JOGSZABÁLYOK EU IRÁNYELVEK, RENDELETEK, HATÁROZATOK TÖRVÉNYEK KORMÁNYHATÁROZATOK, KORMÁNYRENDELETEK MINISZTERI RENDELETEK FELHASZNÁLT IRODALOM...163

3 Vállalkozók Európában 5 Tisztelt Olvasó, kedves Vállalkozótárs! A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara hagyományainak megfelelően lehetőség szerint az Európai Unióhoz való csatlakozás után is folytatja a Vállalkozók Európában sorozat kiadását. Az már mindenki számára világos, hogy a termékek előállítása, kezelése, tárolása és szállítása a termék életciklusa során lényegesen befolyásolja életünket. A folyamatban résztvevő dolgozók munkahelyi biztonságának megteremtése komoly felkészültséget, anyagi áldozatot és egy megváltozott gondolkodásmódot igényel. Jelen kiadványunkkal szeretnénk ezúton is hozzájárulni, hogy a vállalkozások elsősorban a kis- és középvállalkozások ismeretei tovább bővüljenek és az érintett a jogszabályok dzsungelében jobban, könnyebben eligazodjanak. A szerkesztők és a szerzők nevében ehhez kívánok sok sikert! Kárpáti György az MKIK Nemzetközi Kollégiumának alelnöke

4 6 Munkavédelem az EU-ban és Magyarországon I. BEVEZETÉS Magyarországon a munkavédelem több, mint 110 éves múltra tekint vissza. Egy 1893-ban elfogadott törvény az akkori illetékes hatóság, az Iparfelügyelet feladatává tette a munkakörülmények és munkakörnyezet ellenőrzését. Ez a törvény márciusában lépett hatályba, és egészen 1950-ig érvényben volt! Hosszú történelme során a magyar munkavédelem több intézmény hatáskörébe is tartozott től 1984-ig a szakszervezetek foglalkoztak a munkahelyi biztonság és egészség előírásainak meghatározásával és a megvalósítás ellenőrzésével. Ebben az időszakban a munkavédelem alapkérdéseit SZOT-Szabályzatok rendezték. Az as évektől egyre több munkavédelmi előírás született, 1967-ben ezek egy részét a Munka Törvénykönyve is átvette. A 47/1979.(XI.30.) MT számú rendelet már kvázi törvényként szabályozta a munkavédelmet július 1-jével alakult meg a mai nap is működő Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF), korábban Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség néven. A névváltoztatás egyben jelzi a speciális magyar és általában kelet- és közép-európai rendszert is. Az európai országoktól és pl. az Egyesült Államoktól eltérően, ahol egy intézmény foglalkozik a munkabiztonság és a munkahelyi egészség kérdéseivel, nálunk az OMMF csak a munkabiztonság és munkaügy területén végez ellenőrzést, míg a munkaegészségügy és munkahigiéné kérdései az Egészségügyi Minisztérium, konkrétabban az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) hatáskörébe tartoznak. A képet tovább tarkítja, hogy a felszíni és földalatti bányák munkabiztonsági kérdéseivel egy másik hatóság, a Magyar Bányászati Hivatal (MBH) foglalkozik, míg a munkaegészségügyi ellenőrzést ezen a területen is az ÁNTSZ látja el. Csatlakozás Európához Ami az európai előírások magyarországi átvételét illeti, ez a folyamat gyakorlatilag decemberében, az Európai Megállapodás megkötésével egyidejűleg megkezdődött. Az Európai Megállapodás 67. cikke alapján Magyarországot egyoldalú és teljes körű jogközelítési kötelezettség terhelte, amelynek eredményeképpen a csatlakozásig a lehetséges mértékig összeegyeztethetővé kellett tennie jogszabályait a Közösség jogszabályaival. A Megállapodás három első kiemelt témája között ott szerepelt már a dolgozók munkahelyi védelme. Megjegyzendő, hogy az európai gyakorlat átvételének nem ez az első esete. Elég megemlíteni Széchenyi Istvánt, aki behatóan tanulmányozta az európai elsősorban az angol és francia jogot, és javasolta ezek egy részének és a hozzájuk kapcsolódó intézményeknek az átvételét. Magyarország a volt ún. szocialista országok közül elsőként április 1-jén nyújtotta be hivatalos csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz. A csatlakozás tényleges időpontja hosszú ideig nem volt ismert, illetve tolódott, de a magyar kormány döntése szerint december 31-ig eleget kellett tennünk a csatlakozásra való felkészülésnek. A felkészülés zömében az Európai Közösségek jogrendszerének, az általánosan használt francia kifejezéssel acquis communautaire-

5 Vállalkozók Európában 7 nek nevezett közösségi vívmányok -nak az átvételét, illetve az ennek megfelelő intézményi háttér kialakítását esetenként fejlesztését - jelentette. A magyarországi törvényhozásban a munkavédelem sajátos kettősségként jelenik meg. A hazai munkavédelem alapját képező munkavédelmi törvény [34] az európai gyakorlatnak megfelelően szerves egységben tárgyalja a munkavédelem két oldalát, míg az egyedi irányelveket harmonizáló miniszteri rendeletek esetében világosan tükröződik a két szakterület és ennek megfelelően a két tárca elkülönülése. A valóságban persze a munkabiztonság és munkaegészségügy problémái sokszor nehezen választhatók el egymástól. A harmonizáció némiképp önkényes alapon, kormányhatározatnak megfelelően oszlott meg a két tárca között. A munka természetesen megkövetelte az elsősorban érintett két minisztérium (munkaügyi és egészségügyi tárca; megjegyzendő, hogy a felkészülés megkezdésétől a csatlakozásig eltelt 10 év alatt ugyanazok a minisztériumok három különböző néven szerepeltek), valamint több más tárca (Gazdasági Minisztérium, Igazságügyi Minisztérium, Külügyminisztérium) szoros együttműködését. A harmonizációt szabályozó kormányrendeletek minden harmonizálandó irányelv esetében megadták az elsődleges felelőst. Az elvégzett munka elsősorban az irányelvek ( direktívák ) átvételét, illetve magyar törvény vagy rendelet formájában történő kiadását jelentette. A közösségi vívmányok fogalom azonban ennél jóval többet foglal magában. Ide tartoznak az egyéb előírások (rendeletek, határozatok, vélemények, állásfoglalások), az Európai Bíróság ítéletei, a háttérintézmények, de ugyanígy az a bizonyos "európai" gondolkodásmód és szemlélet, a hozzá tartozó gyakorlattal (know-how) együtt. Az Európai Unió teljes jogú tagjaként mindezeket át kellett és át kell vennünk, meg kell valósítanunk, ami nyilvánvalóan hosszú és folyamatos erőfeszítéseket követel. Hazai háttér Magyarországon az 1990-ben bekövetkezett politikai és gazdasági rendszerváltás előtt mintegy ezer, túlnyomóan állami munkáltató foglalkoztatott kb. 4,5 millió munkavállalót. A végbement változások a korábbi nagyvállalatok megszűnése vagy több kisebb vállalatra történő felosztása, új vállalkozások beindítása következtében ma a vállalkozások száma mintegy A munkáltatók közül kb. hatezren foglalkoztatnak ötvennél több főt, és 25 ezren 10 főnél többet. Ez annyit jelent, hogy a munkáltatók száma majdnem két nagyságrenddel növekedett, ezzel egy időben a munkahelyek mérete és létszáma erősen csökkent. A gazdasági életben bekövetkezett változások magukkal hozták az állam szerepének megváltozását is: a tulajdonosi funkció helyett egyre inkább a gazdasági szervező, illetve közhatalmi funkció kerül előtérbe. A munkáltatókra és munkavállalókra súlyos gazdasági terhek nehezednek a tőkehiány, a kényszerűen magas társadalombiztosítási- és adóterhek, valamint a munkanélküliség fenyegetése miatt. Ezek hozzák létre, tartják fenn, sőt teszik vonzóvá a fekete gazdaságot, ahol egyes becslések szerint a GDP százalékát

6 8 Munkavédelem az EU-ban és Magyarországon állítják elő, és ahol értelemszerűen a munkavédelmi garanciák még kevésbé érvényesülhetnek. Gyakori az a helyzet (és ezt nagyon nehéz megmagyarázni például európai vagy USA-beli szakembereknek), hogy a munkavállalók nem egészséges és biztonságos munkahelyet, hanem magasabb bért akarnak, azaz potenciális egészségkárosodásukat és a munkahelyi kockázatokat úgymond pénzzel vált(at)ják ki, emellett nem akarják munkahelyüket veszélyeztetni az egészséges és biztonságos munkakörülmények követelésével. Ez ugyan a törvény értelmében nem megengedett, de a gyakorlatban számos példa van rá. A gazdasági kényszer miatt ennek megfelelően rossz értelemben vett érdekközösség alakulhat ki a munkáltató és munkavállaló között, amely a munkavédelmet mint felesleges kiadást, a gazdaságosság ellen ható tényezőt tekinti. A személyi tényezők terén sem különösen jó a helyzet. A magyar lakosság egészségi állapota nagy általánosságban közismerten válságos. Az ÁNTSZ adatai szerint a év közötti férfi lakosság halálozási aránya nálunk a legrosszabb a világon (megjegyzendő, más felmérések szerint csak a második helyen vagyunk), beleértve még azokat a harmadik világbeli országokat is, ahol egyáltalán készülnek ilyen felmérések. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labour Organization, ILO), amely mindig megkülönböztetett figyelmet szentelt a munkaügyi felügyeletnek, ben segítséget kívánt nyújtani a munkaügyi rendszerek tripartit együttműködési elvekre alapozott átszervezésében több közép- és kelet-európai országnak (a tripartit, azaz háromoldalú együttműködés a kormányzat, a munkáltatók és a munkavállalók közös munkáját jelenti). E célból tripartit misszió látogatott el Magyarországra is, egyrészt az adott helyzet és körülmények felmérése, másrészt a tapasztaltak alapján ajánlások kidolgozása céljából. A misszió egyik alapvető és sajnálatos megállapítása az volt, hogy a munkáltatók és a munkavállalók értékrendjében az egészség és biztonság igencsak háttérbe szorul. Az általános biztonságtudat az országban nem eléggé fejlett, a biztonság mint tényező a munka világában vagy a környezetvédelemben nem szerepel előkelő helyen. Míg a nyugat-európai országokban a dolgozók biztonsággal és egészséggel kapcsolatos tájékozottsága és érdeklődése folyamatosan fejlődött, a magyar dolgozók körében ilyen fejlődésnek semmilyen jelét nem tapasztalták. És bár a jogi szabályozás terén komoly előrehaladás következett be az elmúlt néhány év folyamán, az emberek gondolkodásmódjában és attitűdjében nem sok változás történt. A helyzetet tovább rontja, hogy mind a munkáltatók, mind a munkavállalók munkavédelmi ismeretei hiányosak, a vonatkozó előírásokat nem ismerik, a munkavédelem nem épült be szervesen sem a gazdálkodó szervezetek irányításába, sem az oktatásba. Ez a helyzet sajnos azóta sem sokat változott. A munkabaleseti adatok az elmúlt években látszólag kedvezően alakultak. A bejelentett munkabalesetek abszolút száma az 1980-as évek közepétől évről-évre szinte egyenletesen csökkent. Ennek a csökkenésnek az oka, sajnos, elsősorban nem a munkakörülmények javulása volt (sőt, az ellenőrzések tapasztalatai szerint a munkahelyek biztonsági állapota romlott), közrejátszott benne a veszélyes

7 Vállalkozók Európában 9 nehézipari ágazatok (kohászat, bányászat, kisebb mértékben a vegyipar) tevékenységének visszaszorulása, a munkanélküliség megjelenése, azaz a munkahelyek és a foglalkoztatottak számának csökkenése, illetve a még megmaradt munkahelyek egy részén a termelés intenzitásának visszaesése. A munkabalesetek számának egyenletes csökkenése először 1998-ban állt meg, amikor valamivel még nőtt is a balesetek száma. Ez arra utal, hogy a gazdaság erősödésével, élénkülésével a munkahelyi veszélyek és ártalmak ismét, sőt fokozott mértékben jelentkeznek. A fentebb elmondottak a balesetekre általában jellemzők, a halálos munkabalesetek száma az utóbbi 8-10 évben gyakorlatilag állandó volt (lásd VI. fejezet: baleseti adatok). Ugyanakkor tudni kell, hogy a baleseti adatokat csak fenntartásokkal tekinthetjük a munkavédelmi helyzet értékmérőjének. Az OMMF ilyen irányú felmérése szerint a munkáltatók a baleseteknek legalább a 25%-át nem jelentik be (a három napnál hosszabb munkakiesést okozó baleseteket a törvény értelmében a munkáltató köteles az illetékes munkabiztonsági felügyelőségnek bejelenteni). Így a munkabalesetek számának csökkenése jelezheti a bejelentési fegyelem lazulását is. Az eltitkolás egyik oka a fekete gazdaság, ott értelemszerűen még kisebb a munkabiztonság, és az ott bekövetkezett balesetekről még becsült adatokkal sem rendelkezünk (kivéve egy-egy súlyosabb vagy halálos balesetet). A munkavédelmi törvény hatálya jelenleg nem terjed ki az egyéni vállalkozókra, így az őket vagy esetleg a foglalkoztatott családtagokat érő balesetekről semmilyen információ nem áll rendelkezésre. A foglalkozási megbetegedések és a fokozott expozíciós esetek ugyancsak fontos jellemzői a munkahelyi egészség adott helyzetének. A magyarországi esetek számát közvetlenül nem lehet összevetni az Európai Unió hasonló adataival, mivel eltérő a betegségek definíciója, a bejelentések kivizsgálásának és elfogadásának rendje, és eltérőek a társadalombiztosítási következmények (kártalanítás) is. Ugyanakkor a nálunk gyakran jelentett foglalkozási betegségek közül az EU tagországokban is első helyen áll a zaj okozta halláskárosodás, ezt követik a foglalkozási fertőző- és a bőrbetegségek. A munkavédelem egyik fontos megelőzési feladata a fokozott expozíció vizsgálata. A fokozott expozíció még nem betegség, csak annak lehetősége, esetleges oka. Amennyiben időben megfelelő munkáltatói intézkedés történik, a fokozott expozícióból kialakuló foglalkozási megbetegedés megelőzhető. A fokozott expozíciós esetek bejelentési kötelezettségét a világon először Magyarországon írta elő jogszabály 1981-ben. A munkavédelem köre A munkavédelem a munkabalesetek és foglalkozási vagy a foglalkozással összefüggő megbetegedések megelőzése, illetve az egészséget és biztonságot nem fenyegető munkakörülmények biztosítása céljából az alábbi területeket fogja át: a) A munkahelyek kialakítása, a megfelelő műszaki és higiéniai követelmények biztosítása. A munkahely nemcsak a munkavégzés színtere, hanem a nap meghatározó részében egyben élettér is, és mint ilyen, egész életminőségünk meghatározó eleme.

8 10 Munkavédelem az EU-ban és Magyarországon b) Munkaeszközök, beleértve a munkavégzés során vagy azzal összefüggésben használt minden eszközt, szerszámot, műszaki berendezést. c) Veszélyes anyagok. A különböző technológiákban, gyártási folyamatokban tízezerszámra használnak veszélyes anyagokat és készítményeket. Ezek az anyagok sokszor már egészen kis mennyiségben is kockázatot jelentenek, veszélyesek vagy ártalmasak lehetnek (maró, mérgező, rákkeltő, magzatkárosító stb.). d) Munkaszervezés és munkaidő. A munkavállaló a munkavégzés során sokféle testi és lelki igénybevételnek van kitéve. A munkaidő átgondolt szabályozása, a veszélyek és ártalmak között eltöltött idő (expozíció) megfelelő korlátozása csökkenti a közvetlen terhelést és ezzel fokozza a biztonságot és segíti az egészség megőrzését. A munkaszervezés általánosabb munkavédelmi szerepének jelentőségét az utóbbi évtizedekben ismerték fel. Ma már köztudott, hogy a pszicho-szociális tényezők, a rossz munkahelyi közérzet ugyanúgy balesetekhez, egészségkárosodáshoz vezethet, mint a közvetlen veszélyek. Európa sok országában, ahol a műszaki biztonság már megfelelő színvonalú, sokszor ezek a tényezők jelentik az igazi problémát a munkakörülmények terén. e) Kiemelt csoportok védelme. A munkavállalók között lehetnek vannak terhes és szoptató anyák, fiatalkorúak, és - egyre nagyobb számban - megváltozott munkaképességű személyek. Az említettek speciális helyzete, bizonyos mértékben korlátozott képességei vagy testi hátrányai kezelhetőek, ezért ezeket a csoportokat sem kell és nem szabad kirekeszteni a munka világából, de sajátos körülményeiket, toleranciájukat és adottságaikat messzemenően figyelembe kell venni. Erre is gondol az EU keret-irányelv [5], amikor kimondja, hogy nem az egyént kell a munkához, hanem a munkát kell az egyénhez igazítani (6. cikk, 2. pont). f) A munkavédelmi szervezet. A munkáltató érdeke, hogy megfelelő képesítéssel és gyakorlattal rendelkező munkavédelmi szakembereket foglalkoztasson. A munkavédelmi szakemberek képzettségi szintjét és foglalkoztatási idejének mértékét a törvény szabályozza. Ennél is fontosabb azonban, hogy a munkavédelem ne elkülönült feladatként jelentkezzék, hanem a vállalatirányítás rendszerébe szervesen beépülve a vezetés minden szintjén biztosítsa a biztonságos és egészségre nem ártalmas munkavégzés megfelelő körülményeit, a jó testi és lelki közérzetet. Mindezek hozzájárul(hat)nak a munkahelyi egészség és biztonság kialakításához és fenntartásához. A gyakorlatban a munkabiztonság elsősorban műszaki megoldásokat jelent, és a munkabalesetek megelőzését szolgálja, míg a munkaegészségügy a munkavállalókat fenyegető ártalmakkal foglalkozik, és a foglalkozási és foglalkozással összefüggő megbetegedéseket kívánja megelőzni. A munkavédelem jogi hátterét hazánkban elsődlegesen a Magyar Köztársaság Alkotmánya és a munkavédelemről szóló évi XCIII. törvény [34] jelenti, ez utóbbi határozza meg a munkavédelem szabály- és intézményrendszerét. Ugyancsak fontos törvények ezen a téren az évi CLIV. törvény az egészségügyről [38], valamint az évi XI. törvény az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról [33].

9 Vállalkozók Európában 11 Az állam szerepe és feladatai meghatározó jelentőségűek, az állami irányítás kettős jellegű: egyrészt a nemzetgazdaság egészére kiterjedő funkcionális, másrészt meghatározott körben egy-egy ágazatra vagy tevékenységre vonatkozó ágazati irányítás. Mint már volt róla szó, a munkavédelem jogszabályrendszere alapvetően és tartalmilag összhangban van az Európai Unió vonatkozó szabályrendszerével. A csatlakozást megelőző jogharmonizációs munka véget ért, a továbbiakban mint tagállamnak az újonnan megjelenő irányelvek, illetve módosítások átvételét kell folyamatosan megvalósítani. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) ugyancsak kidolgozott a munkaüggyel és munkavédelemmel kapcsolatos egyezményeket, ezek közül a legfontosabbakat néhány kivétellel Magyarország is ratifikálta. Jelen kiadvány a munkavédelem európai és ezzel ma már magyarországi helyzetéről, előírásairól és legfontosabb követelményeiről kíván rövid áttekintést adni. Tudomásul kell venni és meg kell szokni, hogy ami korábban az Európai Unió és Magyarország volt, az ma már az EU és benne Magyarország. Azonos előírásokkal, azonos jogokkal és azonos kötelezettségekkel. Amikor tehát az EU munkavédelméről beszélünk, az gyakorlatilag a hazai körülményeket és követelményeket is jelenti. Az alkalmazásban, a megvalósításban és főként a szemléletben természetesen vannak még eltérések, de a cél e különbségek mihamarabbi eltüntetése és az egységesen biztonságos és egészségre nem ártalmas munkakörnyezet biztosítása valamennyi tagállamban, így Magyarországon is. Ezt a célt szolgálja jelen kiadványunk is, amelyben szándékunk szerint nem jogi szöveget, inkább a főbb előírások átfogó ismertetését adjuk, akit pedig részletesen érdekelnek az említett vonatkozó jogszabályok, azok a kötet végén adott jogszabály-jegyzék alapján utána tudnak nézni a pontos előírásnak.

10 12 Munkavédelem az EU-ban és Magyarországon II. EURÓPAI ELŐZMÉNYEK Az Európai Közösségek létrejöttével egyértelművé vált az igény a munkaegészségügy és a munkahelyi biztonság globális megközelítésére. Az említett területtel foglalkozó joganyag fejlődése az 1980-as, 1990-es években jelentősen felgyorsult. A Közösség alapvető álláspontja szerint a gazdasági fejlődés nem történhet a szociális haladás rovására, aminek egyik vetülete, hogy a munkabaleseteket és a foglalkozási, ill. foglalkozással összefüggő megbetegedéseket a minimumra kell csökkenteni. A múlt század óta a szociálpolitika sokat fejlődött a tagállamokban, és fokozatos javulás következett be a munkaegészségügy és a munkahelyi biztonság területén. Az Európai Közösség megalakulása utáni első időszakban (Római Szerződés, 1957) a munkavédelem elsődleges célja gazdasági volt. Az egyenlőtlen versenyt kívánták kiküszöbölni az egységes feltételek biztosításával, azaz megakadályozni, hogy egyes termelők a munkavédelmi kiadások megtakarításával javítsák áraikat és így versenyhelyzetüket. A munkavédelem csak később vált szociális dimenzióvá, és a Szociális Karta óta mondhatjuk, hogy emberjogi megfontolások vezérlik. A Szociális Karta és az Egységes Európai Okmány A Torinóban, október 18-án kelt Európai Szociális Karta kimondja, hogy minden dolgozónak joga van a biztonságos és egészséges munkafeltételekhez (3.pont). Ezen belül a gyermekeknek és a fiataloknak különleges védelemre van joguk, azokkal a fizikai és morális veszélyekkel szemben, amelyeknek ki vannak téve (7.pont), és a dolgozó nőknek anyaság esetén és a többi dolgozó nőnek a megfelelő esetben munkájuk során joguk van különleges védelemhez (8. pont). Továbbá: A biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jog tényleges gyakorlásának biztosítására a Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy - munkabiztonsági és munka-egészségügyi szabályzatokat adnak ki; - biztosítják e szabályzatok felügyeleti intézkedésekkel történő végrehajtását; - az ipari biztonság és egészségügy fejlesztését szolgáló intézkedésekről megfelelő módon konzultációt folytatnak a munkaadói és dolgozói szervezetekkel. Magyarországon az évi C. törvény intézkedett tényleges csatlakozásunk előtt - az Európai Szociális Karta kihirdetéséről. Az európai integráció meg-megújuló szociális reformkísérletei közel 30 év után egy újabb közös okmányt eredményeztek, ez volt az 1989-ben kiadott Közösségi Karta a munkavállalók alapvető szociális jogairól. Az előrelépés szükségességét indokolták a több tagállamban jelentkező súlyos szociális gondok, a tömegessé váló munkanélküliség. A Karta alapvető szociális jogokat (szabad mozgás, szociális védelem, nemek közötti megkülönböztetés tilalma, gyülekezési szabadság) és

11 Vállalkozók Európában 13 célokat (élet- és munkafeltételek, szakmai továbbképzés, az idősek és sérültek támogatásának fejlesztése) tartalmaz. Szociálpolitikai céljai és elvei olyan nemzetközi dokumentumokon alapulnak, mint a Szociális Karta és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Egyezményei. Meg kell mondani, hogy a Közösségi Karta fogadtatása nem volt egységes az Európai Unió tagállamai részéről, Nagy-Britannia például hosszú ideig nem volt hajlandó aláírni azt. Ez oda vezetett, hogy a dokumentum az Európai Parlament szándéka ellenére nem lett a tagállamokra nézve kötelező jogi dokumentum, csupán egy ünnepélyes deklaráció. Mindezzel együtt a változás üteme tagállamonként különböző volt, és jelentős eltérések voltak a munkavállalók javára hozott munkaegészségügyi és a munkahelyi biztonsági intézkedésekben. Felismerték, hogy a Közösségnek oda kell figyelnie a munkaegészségügyre és a munkahelyi biztonságra, és a későbbiekben e terület joganyagának tökéletesítése és közelítése a közösségi kezdeményezések egyik legfőbb tárgyává vált. A munkahelyi egészséggel és biztonsággal foglalkozó joganyag fejlődése az Egységes Európai Okmány 1987-ben történt elfogadása óta jelentősen felgyorsult. A jelenlegi fejlődési szakasz legfőbb mozgatója az egységes belső piac szociális dimenziója, mivel napirendre tűzte azokat a súlyos emberi és gazdasági költségeket, amelyek a munkavállalók munkaegészségügyének és munkahelyi biztonságának az elhanyagolásából erednek. Az EGK szerződés 100. (94.) cikkén alapuló jogilag kötelező aktusok első sorozata a 77/576/EGK tanácsi irányelvvel kezdődött, amely a munkahelyi biztonsági jelzésekkel foglalkozott (a 92/58/EGK irányelv hatályon kívül helyezte), ezt követte az első keret-irányelv: 80/1107/EGK (OJ L327, 1980.XII.3.) azoknak a dolgozóknak a védelméről, akik kémiai, fizikai és biológiai hatóanyagokkal kapcsolatos kockázatnak vannak munkájuk során kitéve, és az ez utóbbi alapján született négy egyedi irányelv. A Római Szerződés 118. (jelenleg, az Amszterdami Szerződés óta 137.) cikke értelmében a Bizottság feladata a tagállamok megfelelő együttműködésének biztosítása a munkakörülmények, a munkahelyi egészség és biztonság, illetve a munkahelyi balesetek és a foglalkozási és foglalkozással összefüggő megbetegedések megelőzése terén. Az Egységes Európai Okmány elfogadását követően az Európai Unió munkaegészségügyi és munkahelyi biztonsággal foglalkozó jogalkotásának második sorozata felöltötte jelenlegi szerkezetét méghozzá az EGK szerződés 118/A cikke biztosította új jogi alapon a munkaegészségügy és a munkahelyi biztonság európai szintű szabályozására. E struktúra egy új keret-irányelvet [5] és hozzá tartozó egyedi irányelveket tartalmaz, ezek közül jelenleg már a 19. előkészítése folyik. Európai irányelvek A Római Szerződésbe az Egységes Európai Okmány által beiktatott 118A cikk szolgált alapjául a Közösség harmadik akcióprogramjának, öt területen: biztonság és

12 14 Munkavédelem az EU-ban és Magyarországon ergonómia, egészség és higiéné, tájékoztatás és képzés a munkavállalók részére, kisés középméretű vállalkozások, valamint a társadalmi párbeszéd. A 118/A cikk szövegezése, mivel figyelembe veszi az Európai Unióról szóló szerződés 3b cikkében foglalt szubszidiaritás és arányosság elvét, a Közösségnek csupán arra ad hatáskört, hogy minimális kívánalmakat állítson fel. A 118/A cikk arra is kötelezi az Európai Uniót, hogy a munkahelyi egészséggel és biztonsággal kapcsolatos jogalkotása adminisztratív korlátozásokkal ne akadályozza kis- és közepes vállalkozások létrehozását. A munkavédelem területét érintően az EU szabályozásra két fő irány jellemző. Egyfelől meghatározó az ún. "új megközelítés", amelyet az ipari termékek szabad mozgása és biztonsága érdekében vezettek be. Ennek lényege, hogy azok a termékek, amelyeket a vonatkozó irányelvek követelményeinek megfelelően gyártottak, szabadon forgalmazhatók a tagállamokban. E körbe tartoznak munkavédelem terén az egyéni védőeszközök. Másfelől, a munkavédelmi szabályozás egyes szektorokra vonatkozóan határoz meg követelményrendszert. Ennek sajátossága, hogy az ily módon kidolgozott irányelvekben foglaltak mint minimális, alapvető követelmények jelennek meg, amihez viszonyítva az állam nemzeti gyakorlatának megfelelően szigoríthat. A programot 1988-ban hagyták jóvá, és ennek folyományaképpen fogadták el 1989.június 12-én a 118A cikk értelmében a munkahelyi biztonság és egészség minimális követelményeit meghatározó talán legfontosabb dokumentumot, az ún. keret-irányelvet: A Tanács június 12-i 89/391/EGK irányelve a dolgozók munkahelyi egészségügyének és munkahelyi biztonságának javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről [5]. E keret-irányelv 16(1) cikke szerint egyedi, "szektor jellegű" irányelveket kell kiadni meghatározott területekre, többek között: a munkahelyekre; a munkaeszközökre; az egyéni védőeszközök munkáltató által történő kiválasztására; a képernyő előtt végzett munkára; a hátsérülést okozó kézi anyagmozgatásra; az ideiglenes vagy mobil munkaterületekre; a halászatra és bányászatra vonatkozóan. Eddig 18 egyedi irányelv jelent meg, továbbá néhány, érintőlegesen ugyancsak a munkavédelmet érintő egyéb irányelv (pl. a vegyi anyagokról). Ezek közül kifejezetten munkabiztonsággal foglalkoznak az alábbiak: 89/654/EGK irányelv (munkahelyek) [7] 89/655/EGK irányelv (munkaeszközök) [8] 92/58/EGK irányelv (biztonsági és egészségvédelmi jelzések) [17]. A munkabiztonságot érintő jogszabályok megalkotásánál figyelembe veendő másik fontos alapjogforrás a Római Szerződés 100A cikke, amely az egységes piaccal kapcsolatos, a műszaki harmonizálásra és eszközbiztonságra vonatkozó előírásokat alapozza meg, és amelynek alapján szintén készülnek a munka-biztonságot érintő ún. szektoriális irányelvek.

13 Vállalkozók Európában novemberében a Bizottság "Európai szociális politika - lehetőségek az Unió számára" címmel kiadott egy Zöld Könyvet, amelynek alapgondolata az volt, hogy a gazdasági fejlődés nem mehet a szociális fejlődés rovására, a kettőnek együtt kell haladnia. Ez az alapelv különösen igaz a munkahelyi egészségre és biztonságra. A munkahelyi egészséget és biztonságot érintő irányelvek az új megközelítés elvének megfelelően általában keret-előírások, amelyekhez a csatlakozó szabványok adják meg a részletes műszaki követelményeket, az irányelvek harmonizációja csak a vonatkozó harmonizált szabványok honosítása után tekinthető valóban teljesnek. Az ide kapcsolódó szabványok száma magas, így például csak az egyéni védőeszközökre vonatkozólag közel 300 szabvány lép hatályba január elsejével az EU elképzelése szerint. A gépekről szóló irányelvhez kapcsolódóan az Unió csaknem 500 szabványt jelentet meg. Az EU gyakorlata szerint a szabványok alkalmazása nem kötelező, a gyártó attól eltérően is készítheti termékét vagy nyújthatja szolgáltatását, de ez esetben neki kell bizonyítania, hogy az általa alkalmazott megoldás legalább a szabványban előírttal azonos egészségvédelmi és biztonsági szintet eredményez. Mivel ez nem mindig könnyű, az esetek többségében egyszerűbb és biztosabb a nem kötelező szabvány alkalmazása. Ha a gyártó az általa kiállított megfelelőségi nyilatkozatban egy vagy több szabványra hivatkozik, akkor vélelmezhető, hogy az adott termék kielégíti a vonatkozó előírásokat és megfelel a követelményeknek. A keret-irányelv és egyedi irányelvek A keret-irányelv [5] tekinthető az Európai Unió munkavédelmi törvényének. Egyik célja volt biztosítani a munkavállalók védelmének fokozását és azonos mértékét az - akkor még - 12 tagállamban. Az irányelv hatálya kiterjed valamennyi - magánvállalatnál vagy közszolgálatban alkalmazott - munkavállalóra, kivéve az egyéni vállalkozókat és a háztartási alkalmazottakat. Az Európában általánosan alkalmazott gyakorlatnak megfelelően az irányelv szoros egységben kezeli a munkahelyi biztonságot és egészséget. Általános rendelkezés: A munkáltató felelős teljes mértékben a munkavállalók egészségéért és biztonságáért. Fő pontok: A munkáltató köteles felmérni a biztonságot és egészséget érintő kockázatokat. A munkáltató köteles tájékoztatni a munkavállalókat többek között az alábbiakról: a biztonsággal és egészséggel összefüggő kockázatok, megelőző intézkedések, elsősegély, tűzvédelem, kockázatfelmérés. A munkáltató köteles konzultálni a munkavállalókkal és/vagy azok képviselőivel a biztonságot és egészséget érintő kérdésekben. A munkáltató köteles biztosítani minden munkavállaló részére a megfelelő és munka-specifikus biztonsági és egészségügyi oktatást.

14 16 Munkavédelem az EU-ban és Magyarországon Minden munkavállaló köteles törődni saját egészségével és biztonságával, és megfelelően használni a gépeket és berendezéseket, veszélyes anyagokat, egyéni védőeszközöket stb. A keret-irányelv 1. cikkében megadott alapelvek közé tartozik a foglalkozási ártalmak megelőzése, a munkavállalók megfelelő tájékoztatása és képzése, és részvételük a munkavédelmet érintő döntésekben. Az irányelv hatálya alá tartozik minden tevékenységi ágazat, a magán- és közületi szféra (ipar, mezőgazdaság, kereskedelem, adminisztráció, szolgáltatások, oktatás, kultúra, szabadidő stb.). A munkáltató köteles biztonságos és egészséges munkakörülményeket biztosítani, és ezt a felelősségét a munkavállalóra rótt kötelezettségek semmiképpen nem csökkentik. A keret-irányelv [5] 16. cikk (1) bekezdésének célkitűzése szerint kiadott első egyedi irányelv [7] célja a munkahelyekre vonatkozó minimális követelmények előírása a munkavállalók fokozottabb biztonsága és egészsége biztosítása végett. Hatálya azonos a keret-irányelvével, kivéve bizonyos szállítási módokat, ideiglenes vagy mobil munkahelyeket, a kitermelő ipart, halászhajókat, valamint az erdészeti és mezőgazdasági munkákat. Két melléklet tartalmazza az új ill. meglévő munkahelyekre vonatkozó elő-írásokat, ezek közül az új munkahelyekre vonatkozó előírások részletesebbek és szigorúbbak. A második egyedi irányelv [8] részletezi a különböző - munkavégzés során használt - munkaeszközök vonatkozásában érvényes követelményeket. Az irányelv célja fokozottan biztonságos és az egészségre nem ártalmas körülmények biztosítása a munkavállalók számára a munkaeszközök használata során. Az irányelv legfontosabb rendelkezései az alábbiak: A munkáltatónak a speciális munkakörülményeknek és a munkavállalókat fenyegető veszélyeknek megfelelően kell a munkaeszközöket megválasztania, úgy, hogy az említett veszélyeket ezáltal kiküszöbölje vagy minimálisra csökkentse. A munkáltató köteles a munkaeszközök használatára vonatkozó megfelelő oktatást és tájékoztatást biztosítani a munkavállalók számára. Munkaeszközök különleges kockázatot jelentő tisztítását, karbantartását és javítását csak erre a feladatra külön kijelölt munkavállalók végezhetik. Ez az irányelv is hangsúlyozza a munkáltató felelősségét a megfelelő munkaeszközök kiválasztásában és biztosításában a munkavállalók részére. Külön kitér a különleges kockázatot jelentő munkaeszközökre és azokkal kapcsolatos előírásokra, a munkavállalók képzésére, bevonásukra a biztonsággal és egészségre nem ártalmas munkavégzéssel kapcsolatos döntésekbe. A melléklet részletesen felsorolja a munkaeszközökre vonatkozó általános minimális követelményeket. A kilencedik egyedi irányelv [17] a munkahelyen alkalmazandó biztonsági és egészségvédelmi jelzésekre vonatkozó minimális követelményeket adja meg. Szól a munkáltató kötelezettségeiről, majd részletesen ismerteti a biztonsági és egészségvédelmi jelzések típusait, a vonatkozó előírásokat, a különféle eszközökön

15 Vállalkozók Európában 17 (pl. konténerek, csővezetékek, tűzvédelmi eszközök), illetve helyeken (pl. közlekedő utak, veszélyes helyek) alkalmazandó jelzéseket. További, a munkahelyi egészséggel és biztonsággal foglalkozó irányelvek például: 93/103/EGK irányelv (halászhajók) [19] 91/383/EGK irányelv (meghatározott időtartamú vagy ideiglenes munkaszerződéses munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítására irányuló intézkedések). Ez utóbbi irányelv nem szektoriális megközelítésű. Célja azon munkavállalók munkahelyi védelmének biztosítása, akiknek a munkaszerződése nem határozatlan időtartamra jött létre. A magyar jogi szabályozás, a Mvt., illetve ennek módosítása nem tesz különbséget a munkavállalók munkahelyi egészségének és biztonságának védelme szempontjából a munkaszerződés érvényességének időbeli korlátozása, illetve a foglalkoztatási jogviszony időtartama alapján. Ennek megfelelően az általános jogharmonizáció keretében a már kiadott munkavédelmi törvény [34], ennek módosítása [37], a végrehajtási rendelet [54][61] tartalmazzák az irányelv követelményeinek teljes körű harmonizációját. A már korábban említett munkamegosztásból adódóan bizonyos munkavédelmi irányelvek esetében a harmonizáció elsődleges felelőse az Egészségügyi Minisztérium volt. Az ide tartozó legfontosabb irányelvek három nagy csoportra oszthatók. - A 118A cikk, ezen belül a 89/391/EGK keretirányelvhez kapcsolódó irányelvek: Ezen belül felszerelésekkel kapcsolatos: 89/656/EGK irányelv (egyéni védőeszközök használata) [9] 90/270/EGK irányelv (képernyő előtt végzett munka) [12] Speciális kockázattal kapcsolatos: 90/269/EGK irányelv (terhek kézi mozgatása) [11] Kóroki tényezőkkel kapcsolatos: 90/394/EGK irányelv (rákkeltő anyagok) [13] 90/679/EGK irányelv (biológiai hatóanyagok) [14] Munkavállalói csoporttal kapcsolatos: 92/85/EGK irányelv (terhes, gyermekágyas és szoptatós munkavállalók) [18] A Tanácsnak a munkavállalókat a munkahelyen fenyegető kémiai, fizikai és biológiai kóroki tényezőkről szóló 80/1107/EGK számú keret-irányelvéhez kapcsolódó irányelvek: 78/610/EGK irányelv (vinilklorid monomer) 82/605/EGK irányelv (fémólom és annak ionos vegyületei) [2] 83/477/EGK irányelv (azbeszt) [3] 86/188/EGK irányelv (munkahelyi zaj expozíció) [4]

16 18 Munkavédelem az EU-ban és Magyarországon 90/326/EGK irányelv (foglalkozási megbetegedések jegyzéke) 91/322/EGK és 96/94/EK irányelv (vegyi anyagok határértékei). [15] Végül az egészségügyi tárcához is tartozik a fentiekhez nem kapcsolódó egyéb irányelv, pl. a munkavállalóknak a hajókon biztosítandó orvosi ellátásról szóló 92/29/EGK irányelv. Az irányelvek átültetése a hazai gyakorlatba a legtöbb esetben jelentős költségkihatásokkal jár. Hatástanulmányok eredménye szerint például a képernyő előtt végzett munkáról szóló 90/270/EGK számú irányelv megvalósítása mintegy 6 milliárd Ft költséget jelent, amelynek fele a közszférában jelentkezik. Hasonlóképpen egy hatástanulmány szerint a kézi anyagmozgatásra vonatkozó 90/269/EGK számú irányelv bevezetése is kb. 2 milliárd forintba kerül. A kémiai és biológiai hatóanyagoknak a munkahelyen kitett dolgozók védelméről szóló irányelvek megvalósítása kb. 1 milliárd forint kiadást jelent évente (ebből 700 millió a közszférában merül fel). Ezeket az irányelveket fokozatosan valósítják meg mind a már meglévő, mind az újonnan létesülő munkahelyeken. Az Európai Unió történelmileg első vívmánya az egységes belső piac volt. Az alapszerződés ( cikk) és annak időközben végrehajtott módosításai (pl. Amszterdami Szerződés cikk) különös figyelmet fordítanak az áruk szabad áramlására vonatkozó előírások megfelelő alkalmazására a tagállamokban. A munkahelyi egészség és biztonság a gazdaság egész területén, minden ágazatban és tevékenységben megjelenik. Éppen ezért az ezekre vonatkozó jogszabályokat sem lehet egyetlen területre például a szociális és foglakoztatási ügyek fejezetre - szűkíteni. Az Európai Unió munkavédelmi és ahhoz csatlakozó szabályozásával kapcsolatban kiadott ún. Fehér Könyv 2. fejezete az ipari termékek szabad mozgásával és biztonságával foglalkozik. Ebben az esetben a cél elsődlegesen az egységes piac megvalósítása ugyan, és a valamennyi tagállamra érvényes előírások itt első sorban az áruk szabad mozgását célozzák, de az előírásokban az is benne van, hogy ezeknek az áruknak a biztonság és egészség védelme szempontjából is megfelelőknek kell lenniük. Ilyen irányelvek többek között: 98/37/EK számú irányelvvel módosított 89/392/EGK irányelv (gépek) [23] 93/42/EGK irányelv (orvosi műszerek) 89/686/EGK irányelv (egyéni védőeszközökre vonatkozó tagállami szabályozás össze-hangolása). [10] Mivel a munkahelyi egészséghez és biztonsághoz ez utóbbi kapcsolódik a legszorosabban, erről kissé bővebben lesz szó. Az irányelv - amelyet a Római Szerződés 100A cikke alapján adtak ki - az egyéni védőeszközökre (továbbiakban: EVE) vonatkozó tagállami szabályozás összehangolásáról szól. Az irányelv fő célja az egyéni védőeszközökre vonatkozó előírások közelítése (egységesítése) a belső piacon való akadálytalan forgalmazása biztosítása céljából, összhangban az áruk szabad mozgására vonatkozó alapelvvel. Az irányelv rögzíti az egyéni védőeszközök közösségen belüli forgalmazására vonatkozó előírásokat, valamint azokat az alapvető védelmi követelményeket, amelyeket ki kell elégíteni a felhasználók biztonsága és egészsége védelme érdekében. Kitér az EVE gyártására,

17 Vállalkozók Európában 19 forgalmazására, az elkészült termék ellenőrzésére ill. vizsgálatára, a tanúsítási eljárásra. Ugyancsak kimondja az Európai Unió, hogy a jogalkotói jogközelítés hatékony végrehajtást biztosító infrastruktúrát igényel. Ez az infrastruktúra magában foglalja a vállalkozások hatékony irányítását, a munkavállalók megfelelő képzését és a hatékony munkaügyi felügyelőségeket. A munkaügyi felügyelőségnek minden rendelkezésére álló eszközzel biztosítania kell, hogy a munkaegészségügy és a munkahelyi biztonság területén végrehajtsák a jogszabályokat és alkalmazzák a megkívánt igazgatási eljárásokat (lásd VI. fejezet). Általánosságban és összefoglalóan megjegyezhető, hogy a munkahelyi egészség és biztonság jogharmonizációs folyamata december 31-ig befejeződött, és kedvező eredmény volt, hogy ezen a téren derogációt (felmentést) nem kértünk, a jogszabályok legkésőbb a csatlakozás időpontjában életbe léptek. Az persze más kérdés, hogy ez elsősorban a papírmunkára vonatkozik, a gyakorlati megvalósítás és főként az újfajta jogi szabályozásnak megfelelő mentalitás kialakulása (kialakítása) több évtizedes folyamat eredménye lehet.

18 20 Munkavédelem az EU-ban és Magyarországon III. MUNKAVÉDELMI JOGSZABÁLYOK A munkavédelmi törvény A keretirányelv [5] legfontosabb előírásait az Országgyűlés által október 5-én elfogadott, és január 1-én hatályba lépett munkavédelmi törvény (a továbbiakban Mvt.) [34] ülteti át a magyar jogrendbe. Tekintve, hogy ez a törvény tekinthető a magyarországi munkavédelem alapjogszabályának, érdemes vele közelebbről megismerkedni. A törvény célja, hogy az Alkotmányban foglalt elvek alapján szabályozza az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés személyi, tárgyi és szervezeti feltételeit a szervezetten munkát végzők egészségének, munkavégző képességének megóvása és a munkakörülmények humanizálása érdekében, megelőzve ezzel a munkabaleseteket és a foglalkozással összefüggő megbetegedéseket. A törvény komplex jellegű, kiterjed az összes foglalkoztatásra (már minimum 1 munkavállaló esetén) és a munkavédelem valamennyi kérdésére. Egyúttal keret-jellegű, általános megfogalmazást ad, a konkrét végrehajtásról alacsonyabb szintű jogszabályozás gondoskodik. Alacsonyabb szintű jogszabályon értendők például az ún. egyedi irányelveket honosító miniszteri rendeletek, amelyek azonban sokszor maguk is csak az alapvető követelményeket fogalmazzák meg, a konkrét megvalósítást a munkáltatókra bízzák. Ez kezdetben, de sokszor még ma is komoly problémát okoz elsősorban a kisebb munkáltatóknak, akik megszokták, hogy korábban minden részletesen elő volt írva, és csak az előírásokat kellett betartani (az persze más kérdés, hogy tényleg betartották-e). Most a törvény például kimondja, hogy megfelelő körülményeket kell biztosítani a munkahelyen, de hogy konkrétan milyenek azok, azt a munkáltatóra bízza, csak a végső cél adott: a munkavállalót ne érje baleset és ártalom, emellett munkahelyén lehetőleg jól is érezze magát. A Mvt. hatálya a "szervezett munkára" terjed ki, függetlenül annak szervezeti vagy tulajdoni formájától. Ez annyit jelent, hogy a vállalkozás lehet kicsi, nagy, magán vagy állami, BT, KFT, RT vagy multinacionális vállalkozás, ha van benne munkáltató és legalább egy munkavállaló, vonatkozik rá a törvény. A Mvt. ugyancsak meghatározza a munkáltató kizárólagos felelősségét a biztonságos és egészségre nem ártalmas munkakörülmények biztosításában, előírja a munkavállalók bevonását a munkavédelmet érintő kérdésekbe ill. döntésekbe, megfelelő képzésüket és tájékoztatásukat, ugyanígy meghatározza a munkavállalók kötelezettségeit. A Mvt. lényeges vonása a munkáltató elsődleges, objektív és általános felelőssége, valamint a lehetőség a törvény előírásainak viszonylag önálló megvalósítására. A törvény ugyanis a kívánt eredményt fogalmazza meg, a megvalósítás konkrét módját a munkáltatóra bízza. Ezzel függ össze, hogy a törvény sok esetben előírja munkavédelmi szakember kötelező foglalkoztatását, mégpedig a vállalkozás létszámától és veszélyességi besorolásától függő képzettségi és időbeli feltételekkel, és bizonyos tevékenységeket kifejezetten munkavédelmi szaktevékenységnek minősít. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a munkavédelmi szakember vagy

19 Vállalkozók Európában 21 foglalkozás-egészségügyi orvos szolgálatainak igénybevétele semmiképpen nem helyettesíti vagy csökkenti a munkáltató felelősségét a munkahelyi egészség és biztonság terén. Külön rendelet [54][88][104] tartalmaz a végrehajtást szabályozó előírásokat. A rendelet intézkedik szakképzett munkavédelmi szakember alkalmazásáról, a súlyos munkabalesetek bejelentési kötelezettségéről, és a bejelentés módjáról, a munkabiztonsági szakértőkről. A Mvt ban készült, és nagyrészt a 89/391/EGK keretirányelv előírásai ültette át a magyar jogba. Az azóta eltelt idő egyrészt gyakorlati tapasztalatokkal bővítette a törvényben foglaltakat, másrészt fokozatosan derült ki, hogy az irányelvet nem elég általánosságban átvenni, hanem valójában a magyar törvényeknek szóról-szóra meg kell felelniük az uniós előírásoknak. Ez eredményezte az elmúlt időszakban a Mvt. többszöri kisebb-nagyobb módosítását. Az 1997-ben [37] megjelent módosítás tartalmaz néhány olyan előírást, amelyek szerepelnek a keret-irányelvben, de a Mvt. szövegéből a szociális partnerekkel történő megegyezés hiánya, illetve azon álláspont miatt, miszerint a szóban forgó követelményekre a hazai társadalom még nem készült fel - kimaradtak. Ilyenek pl. a rendkívüli helyzetekre vonatkozó előírások, a kockázatok és veszélyek megelőzésének elvei és módjai, a kockázatértékelés kötelezettsége, a munkavállalók munkavédelmi képviselőinek kijelölése és képzése, a munkavállalók tájékoztatása a kockázatfelmérés eredményeiről és a vonatkozó megelőző intézkedésekről. Azóta is többször kellett hozzányúlni a Mvt-hez, hiszen a gyakorlat változásai, megjelenő új, más jogszabályok és egyéb tényezők miatt többször jelentkezett a korszerűsítés vagy pontosítás igénye [39][41][42][43][45][46]. Nézzük ezután kicsit részletesebben, miről is szól a munkavédelmi törvény. Az I. fejezet általános rendelkezéseket tartalmaz, meghatározza, hogy mi a munkavédelem, és megadja az alapelveket. Ezek között van az állam szerepe, a munkáltató felelőssége, az együttműködés kötelme, a munkavédelmi, azaz a munkabiztonsági, illetve munkaegészségügyi szaktevékenységek fogalma. Itt adja meg a törvény a hatályát, azaz, hogy kire terjed ki és kire vagy mire nem (például nem tartoznak a törvény hatálya alá a fegyveres erők vagy a katasztrófavédelmi tevékenység). A II. fejezet részletesen ismerteti az állam munkavédelmi feladatait és a végrehajtásért felelős szerveket. Eszerint állami feladat pl. a munkavédelem irányítása és megszervezése. Az irányítás keretében állami feladat többek között: - a munkavédelem országos programjának kialakítása (erről később még lesz szó), - az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés alapvető követelményeinek a meghatározása, - a nevelés és oktatás területén a biztonságos életvitelre, a szakmai oktatás terén pedig az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés szabályaira vonatkozó ismeretanyag meghatározása, - a nemzetgazdaság munkavédelmi helyzetének évenkénti áttekintése,

20 22 Munkavédelem az EU-ban és Magyarországon - munkavédelmi információs rendszer kialakítása és működtetése (erről is bővebben szólunk majd) stb. Hatósági tevékenység keretében az állam elősegíti és ellenőrzi a munkavédelmi szabályok betartását, ellátja az előírt engedélyezést és nyilvántartást. A munkavédelem állami feladatainak ellátásában több szervezet működik közre: OMMF, ÁNTSZ, MBH (lásd jelen kiadvány VI. fejezet). A III. fejezet a már korábban említett alapvető követelményeket ismerteti, amelyek biztosíthatják az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges körülményeket és feltételeket. Általános követelmények például, hogy munkahely, létesítmény, technológia tervezése, kivitelezése, üzemeltetése stb. csak a munkavédelmi szabályok szerint, vagy ezek hiányában a tudományos, technikai színvonal mellett elvárható követelmények megtartásával történhet; hogy a munkavédelmi előírások betartását pénzzel vagy más módon nem lehet megváltani; egyéni védőeszközt forgalomba hozni és használatba venni csak megfelelőségi nyilatkozat vagy típusbizonyítvány birtokában lehet stb. Előírások vonatkoznak a létesítésre is (ez lehet gyár, üzem vagy általában munkahely): a munkavédelmi előírások betartása a létesítésben közreműködők közös feladata, amelynek teljesítésében együtt kell működniük. A létesítéskor ergonómiai szempontokat is figyelembe kell venni. Olyan munkahelyek létesítésénél, ahol mozgáskorlátozott vagy egyéb testi fogyatékos munkavállalókat foglalkoztatnak, a környezetnek ezekhez a megváltozott emberi képességekhez kell illeszkednie. Sokszor jelent problémát, illetve elmarad az ugyancsak a III. fejezetben szereplő munkavédelmi üzembe helyezés. Eszerint a veszélyes létesítmény, munkahely, munkaeszköz, technológia üzemeltetését a munkáltatónak írásban kell elrendelnie, mégpedig az említett, munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat után. Ez a vizsgálat munkavédelmi (munkabiztonsági és munkaegészségügyi) szaktevékenységnek minősül. Különféle, és még mindig általános jellegű előírásokat tartalmaz a munkavégzés tárgyi feltételei című alfejezet. Olyan követelmények szerepelnek itt, mint például az időszakos biztonsági felülvizsgálat és az egyéni védőeszköz, munkaeszköz vagy technológia soron kívüli ellenőrzése, ha az közvetlenül veszélyeztette a munkavállaló egészségét vagy biztonságát, vagy azzal összefüggésben baleset következett be. Itt szerepel, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvizet, valamint öltözködési, tisztálkodási pihenési és melegedési lehetőséget kell biztosítani a munkavállaló részére, illetve rendet és tisztaságot a munkaterületen. Gondoskodni kell jelző- és riasztóberendezésekről, továbbá a leesésből vagy leeső tárgyakból eredő veszélyek kiküszöböléséről. Tartalmazza a törvény III. fejezete az állványokra, energiaellátásra, ártalmas közegekre, világításra, szellőzésre stb. vonatkozó alapvető követelményeket. Megjegyzendő, hogy a munkahelyek kialakításának alapvető követelményeiről részletesen külön miniszteri rendelet [63][84] intézkedik, erről bővebben is lesz szó.