OSZIPOVA IRINA ZOLTÁN ANDRÁS AZ OROSZ NYELV

Átírás

1 OSZIPOVA IRINA ZOLTÁN ANDRÁS AZ OROSZ NYELV Az orosz nyelv története Zoltán András Az orosz nyelv az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának keleti szláv csoportjába tartozik, tehát legszorosabb rokonságban áll az ukrán és a fehérorosz nyelvvel, s azokkal együtt a felbomlófélben lévő ősszláv nyelv számos tekintetben egymáshoz igen hasonló nyelvjárásaiból alakult ki. Ezért az orosz nyelvnek az írásbeliség megjelenése, vagyis a keresztyénség felvétele előtti története lényegében megegyezik az ukránéval, ezért erre vonatkozóan az ukrán nyelv történetének megfelelő fejezetében leírtakat az orosz nyelv előtörténetének is tekinthetjük, s itt most nem ismételjük meg, csupán összefoglaljuk a keleti szláv nyelvjárásokra az írásbeliség megjelenésének a küszöbén jellemző vonásokat. Megjegyzendő, hogy az egyes szláv nyelvek általában nem egyfajta homogén ősszláv nyelvjárásból alakultak ki, hanem több, eredetileg eltérő nyelvjárás integrálódásával, ezért egyes később nyelvjárásinak minősített különbségek már az írásbeliség előtti korban is megvoltak. Az orosz nyelv alapjául szolgált dialektusoknak a többi keleti szláv nyelvvel együttesen jellemző hangtani vonások: 1. *-ăr-, *-ăl- > -oro-, -olo- : сорóка, солóма, szemben a déli szláv és cseh, szlovák *sraka, *slama, maradék nyugati szláv *sroka, *sloma típusú megfelelésekkel. 2. *-ĕr-, *-ĕl- > -ere-, -olo- : бéрег, молокó, szemben a a déli szláv és cseh, szlovák *brěgъ, *mlěko típusú megfelelésekkel. 3. *dj > dž (Ê) > ž : межá, szemben a nyugati szláv *me(d)za típusú reflexekkel és a déli szláv nyelvenként változó (bolgár междá, ószláv межда, macedón меѓа, szerbhorvát међа/međa, szlovén meja) megfelelésekkel. 4. *(j)e- > o : óсeнь, szemben a nyugati és déli szláv *(j)esenь típusú megfelelésekkel. 1

2 Az orosz nyelv alapjául szolgált dialektusok más vonásai nemcsak a többi keleti szláv dialektussal, hanem ezeken túlmenően további szláv nyelvjárásokkal vagy nyelvjáráscsoportokkal is közösek. A déli szláv nyelvjárásokkal közös vonások: 1. *ch >s változás a II III. palatalizáció során, szemben a nyugati szláv ch > š fejlődéssel (óorosz моусѣ, ószláv моусѣ, de: lengyel musze DLsg. légy ). Meg kell jegyezni, hogy a II III. palatalizáció nem terjedt ki a későbbi orosz nyelvjárások jelentős részére, elsősorban az északnyugati nyelvjárásokra (Novgorod), ahol a korai nyelvemlékekben хѣрь szürke kelme, vö. mai orosz серый szürke, кѣлъ ép, vö. orosz целый ép, egész, вьхъ mind, összes, vö. orosz весь ua. A II. palatalizáció hiánya a nyelvjárások jelentős részében elősegítette a k, g, ch-re végződő tövek helyreállítását a többi nyelvjárásban és az irodalmi nyelvben is: vö. mai orosz руке, ноге, мухе DLsg., szemben a megfelelő ukrán руці, нозі, мусі alakokkal. 2. *dl, *tl > l : orosz молúтва, ószláv молитва, szemben a nyugati szláv *modlitva típusú alakokkal. Az északnyugati orosz nyelvjárásokban (Pszkov vidéke) azonban *dl > gl hangfejlődésre is van példa (*privedli > привегли, vö, mai orosz irodalmi привели).,شземл *pj,* bj, *mj, *vj > pl. bl, ml, vl (l epentheticum):orosz земля, ószláv 3. szemben a nyugati szláv *zemja típusú, l epentheticum nélküli megfelelésekkel. A déli szláv nyelvjárások egy részével közös vonás: *kti, *gti, *tj > č: orosz нoчь, szlovén noč, szemben a nyugati szláv nyelvek egységes *noc típusú és a többi déli szláv nyelv nyelvenként eltérő (bolgár нощ, ószláv ношть, macedón ноќ, szerbhorvát ноћ/noć) megfeleléseivel. A nyugati szláv nyelvekkel közös vonás: ăr-, ăl- > ro-, lo- : orosz рoст növ(eked)és, termet, lengyel wzrost, szemben a délszláv *rast típusú megfelelésekkel. Nagy valószínűséggel ez utóbbiak közé kell sorolnunk a korábbi szakirodalommal szemben az ősszláv *kv-, *gv- fejlődését is a II. palatalizáció során. A későbbi nyugati szláv nyelvek alapjául szolgált nyelvjárásokban ezek megmaradtak: az ősszláv květъ virág, 2

3 gvězda csillag a lengyelben ma is kwiat, gwiazda, vagyis itt a v mintegy útját állta a II. palatalizáció érvényesülésének. A leendő déli szláv nyelvjárásokban itt cv, (d)zv hangkapcsolatot, találunk: ószláv цвѣтъ, sвѣзда ~ звѣзда, vagyis a II. palatalizáció ugyanúgy végbement, mintha a v ott sem lett volna. A keleti szlávban ugyan az irodalmi nyelvekben (főleg az oroszban: цвет, звездá, de ukrán звiздá is) a déli szláv nyelvekhez hasonló alakokat találunk, de ezek itt valószínűleg nem eredetiek, hanem a délszláv eredetű irodalmi nyelv, az egyházi szláv hatására honosodtak meg. Az orosz ónovgorodi nyelvjárásterületről a középkori nyírfakéregre írt levelekben került elő гвѣзда alak is, az ukrán és a fehérorosz nyelvjárások zömében pedig csillag jelentésben más szót használnak (ukrán зоря, зíрка, fehérorosz зарá, заркá). Az ősszláv květъ virág helyén az egész ukrán és fehérorosz nyelvterületen, de számos orosz nyelvjárásban is kv- kezdetű alakokat találunk: ukrán квіт(ка), fehérorosz квет(ка), orosz nyelvjárási квет szín, virág. Úgy tűnik tehát, hogy a későbbi keleti szláv nyelvek alapjául szolgált nyelvjárásokban eredetileg a kv, gv hangkapcsolat ugyanúgy viselkedett vagyis nem változott, mint a nyugati szlávban. Az orosz nyelvjárások egy részére vonatkozóan a novgorodi adatok alapján ezt biztosra vehetjük. Mivel az ónovgorodiban II. palatalizáció sem volt, a helyzet itt alapvetően különbözik mégis a nyugati szlávtól: itt гвѣзда volt és ногѣ, míg például a lengyelben gwiazda van, de nodze. Az orosz nyelv története az írásbeliség megjelenése után is szorosan összefonódott a másik két keleti szláv nyelv, az ukrán és a fehérorosz történetével. Az orosz irodalmi nyelv története is a Kijevi Rus -ra megy vissza, amely a keleti szlávok közös állama volt. Miután Vladimir kijevi fejedelem felvette a bizánci rítusú keresztyénséget (988), vele együtt az egyházi szláv nyelvű liturgia, a szertartáskönyvek, a szellemi kultúra Kijevből kiindulva elterjedt az egész kijevi állam területén, így a későbbi (nagy)orosz nyelv alapját képező nyelvjárásterületen, a Kijevtől északra és északkeletre fekvő területeken, ahol olyan kulturális központok alakulnak ki mint Novgorod, Pszkov az északnyugati és Szuzdal, Vlagyimir az északkeleti részeken. Itt, a Vlagyimir Szuzdali Fejedelemség területén emelkedik ki később Moszkva, amely idővel a kialakuló orosz állam központja lesz. Moszkva felemelkedését elősegítette az is, hogy a tatárjárás után az elpusztult Kijevből Vlagyimirba, majd Moszkvába helyezi át székhelyét az orosz ortodox egyház feje, az immár csak névleg kijevi metropolita. Általában elmondható, hogy a viszonylag rövid életű és hamar részfejedelemségekre szakadó közös keleti szláv állam helyett az ortodox egyház őrizte legtovább a keleti szláv egység eszméjét, ami abban is megnyilvánult, hogy a skandináv eredetű Rus névből képzett 3

4 etnonimák (russkij, rusin, rusnak, belarus) az egész keleti szláv nyelvterületen használatosak voltak a XIX. századig, de részben ma is. Az egyházi szláv és a keleti szláv viszonya a korai középkorban hasonló volt az egész keleti szláv nyelvterületen. A leendő nagyorosz területeken is kialakul az egyházi szláv keleti szláv diglosszia, ami főleg annak köszönhető, hogy a kortársak a szláv nyelveket ekkor még ugyanúgy egy nyelvnek tekintették, mint egy bő évszázaddal korábban, amikor a nyugati szláv morvák kérésére Bizánc Konstantín-Cirill és Metód személyében macedón misszionáriusokat bízott meg a szláv liturgikus nyelv kidolgozásával, valamint a Szentírás és a szertartáskönyvek szláv nyelvre való lefordításával. Mi sem természetesebb, hogy a szláv misszionáriusok a maguk idejében a saját anyanyelvjárásukat tekintették mérvadónak, s noha később Morvaországban és Pannóniában e nyelv sok helyi, főleg lexikális elemmel bővült, alapvetően megtartotta déli szláv (bolgár macedón) jellegzetességeit. A keleti szlávok megtérítése során Bizánc nem dolgoztat ki új, keleti szláv liturgikus nyelvet, hanem a szláv nyelv egységéből kiindulva ezt a már a több mint száz éves hagyománnyal rendelkező, a Balkánon (a bolgároknál és a szerbeknél) is jól bevált, Cirill és Metód révén végeredményben a Bizánci Birodalomban beszélt macedóniai szláv nyelvjárásokra épülő egyházi nyelvet (ószláv vagy óegyházi szláv) használja fel. Ennek következtében a keleti szlávok lakta Kijevi Rus első irodalmi nyelve szláv lett ugyan, de nem a helyi nyelvjárásokra épülő keleti szláv, hanem a Balkánról importált, déli szláv nyelvjárási alapú ószláv. Közben azonban, mint láttuk, a keleti szlávban több olyan jellegzetes hangtani és alaktani vonás is kialakult, amely a keleti szlávot számos jegyét tekintve már megkülönböztette a korabeli bolgár macedón nyelvjárásoktól. Az ószláv egyházi szövegek a Kijevi Rus -ban bizonyos mértékig idomultak a helyi kiejtéshez. Így például a bolgár macedón nyelvjárásokban még ejtett nazálisok helyén, mivel a keleti szlávban ezek már az írásbeliség előtt eltűntek, keleti szláv utódhangjaikat ejtették (az egykori ę helyén a-t, az Y helyén pedig u-t), az ószláv št helyén šč-t, az igék 3Sg. és 3Pl. alakjaiban az ószláv -tъ helyett -tь lett a végződés a protoukrán kiejtés hatására. Más déli szláv jellegzetességek azonban tartósan megkülönböztették ezt a keleti szláv használatban némileg rutenizált irodalmi nyelvet amelyet egyházi szlávnak nevezünk a hétköznapi életben használt keleti szláv nyelvjárásoktól. Így például a késői ősszláv nyelvjárások közötti, még az írásbeliség kora előtt kialakult hangtani eltérések következtében szemben álltak egymással a keleti szláv робота работа, городъ градъ, золото злато, берегъ брѣгъ, молоко млѣко, свѣча свѣща, межа межда, одинъ единъ típusú alakok, 4

5 nem is szólva a grammatikai és lexikális eltérések nem lebecsülendő mennyiségéről. Mindezek következtében az irodalmi nyelv elsajátítása a keleti szlávok esetében az írás megtanulásán túl egy másik, bár kétségkívül közeli rokon nyelvi rendszer elsajátítását is jelentette. Ennek következtében a keleti szláv társadalomban két rokon nyelvi rendszer volt használatban szigorú funkcionális megoszlásban: a szakrális szféra presztízsétől övezett, csak külön tanulás útján elsajátítható egyházi szláv irodalmi nyelv a szellemi kultúra területén, valamint a spontán módon elsajátított keleti szláv anyanyelv(járás). Ez a funkcionális kétnyelvűség (diglosszia) jellemezte kezdetben az egész keleti szláv nyelvterületet, bár nem egyformán sokáig maradt fenn mindenütt. Az ukrán és a fehérorosz nyelvterületen a keleti szláv egyházi szláv diglosszia a XI XV. századot jellemzi, míg az oroszban ez a nyelvi helyzet lényegében a XVII. század végéig fennmarad. Mindez azzal a következménnyel járt, hogy a keleti szláv nyelvjárásterületen a XI. századtól kezdődően fennmaradt legkorábbi nyelvemlékek döntő többsége alapvetően egyházi szláv nyelvű, bennük az ukrán és a többi keleti szláv nyelv történetére vonatkozó adatok csupán elvétve, az egyházi szláv normától való eltérésképpen jelentkeznek. Mivel az egyházi szláv kiejtési normái a Kijevi Rus idején rögzültek, a liturgikus kiejtésben a kijevi (protoukrán) kiejtést tekintették sokáig követendőnek a nagyorosz területen is, például az egyházi szláv kiejtésben az ukránhoz hasonlóan a g helyett γ-t illet ejteni orosz nyelvterületen is. Ennek máig ható következménye többek között a господи [γóspod i], бог [boch]-féle kiejtés a mai irodalmi oroszban, továbbá ezen a régebben (XVIII XIX. sz.) az egyházi szláv eredetű szavakban még következetesen alkalmazott kijevi kiejtésen alapul az idegen nyelvi h hangok г-vel való átírási gyakorlata (Heine > Гейне). A g >γ (> h) változás egyébként közel azonos időben ment végbe az óukrán, az ófehérorosz, a délorosz, a cseh, a szlovák, a felsőszorb és egyes szlovén nyelvjárásokban. Tehát ez is több szláv nyelvet érintő változás volt, de a szláv nyelvterületnek csak kisebb részére terjedt ki. Ezzel szemben a jerek (redukált ь, ъ) kiesése és vokalizációja volt az utolsó közös indíttatású szláv hangváltozás, amely az egész szláv nyelvterületre kiterjedt, s ennek lezárultával a szláv nyelvek végleg önálló fejlődési útra lépnek, több közös impulzus már nem vált ki közös szláv hangtani változásokat, ezért ezzel az ősszláv nyelv korszaka végképp lezárul. Ez is amint a nyílt szótagúság kialakulásával kapcsolatos változások egy része éppen indíttatása tekintetében volt közös, megvalósulása már a kialakulóban lévő szláv nyelvekben eltérő módon zajlott. A jerek kiesése után újra zárt szótagok keletkeznek, ezzel megszűnnek az immár önálló fejlődésnek induló szláv nyelvek nyílt szótagú nyelvek maradni (дьнь > день nap, сънъ > сон álom, мъхъ > мох moha ). A jerek kiesése a keleti szláv 5

6 nyelvjárásokban valószínűleg már a X. században megkezdődött a szóvégi helyzetekben, mégpedig először délen, a protoukrán nyelvjárásterületen, s északon, az északi nagyorosz nyelvjárásterületen zárult le legkésőbb, a XII. század végére. Az egyházi szláv nyelvemlékek közül a legutóbbi időkig az Osztromir fejedelmi helytartó számára ben másolt evangéliumos könyv (Остромирово евангелие) számított a legrégebbi pontosan datált keleti szláv könyvnek. (Lehet, hogy néhány datálatlan keleti szláv kódex valamivel korábbi az Osztromir-evangéliumnál.) Ez a kijevi eredetű díszes kéziratos könyv az ószláv evangéliumfordítást tartalmazza, de számos nyelvi jellegzetessége elárulja, hogy másolója keleti szláv anyanyelvű volt. A másolót Grigorij diakónus név szerint is ismerjük, mert kéziratos bejegyzésében megörökítette a könyv másolásának idejét és egyéb körülményeit. A bejegyzés szövegét Grigorij egyházi szláv nyelven írta, de itt természetesen többször tesz engedményt anyanyelvjárása sajátosságainak, mint akkor, amikor magát a délszláv evangéliumszöveget másolta. Az Osztromir-evangélium elsősége a keleti szláv nyelvemlékek sorában július 13-án megdőlt. Ezen a napon ugyanis Novgorodban a régészek a XI. század első negyedéből származó rétegben váratlanul egy olyan fából készült kis könyvre bukkantak, amelynek szövegét viaszra írták. A többféle korszerű eszközzel elvégzett kormeghatározás szerint a könyvecske a XI. század első évében kerülhetett a földbe, tehát korban több évtizeddel megelőzi az Osztromir-evangéliumot. A kódex tartalmát a viasz felszínén két zsoltár (a 75. és a 76.) teljes szövege és egy harmadik (a 67.) első hat sora teszi ki. A szöveg orosz szerkesztésű egyházi szláv, vagyis a klasszikus óegyházi szlávtól annyiban tér el, hogy magán viseli a keleti szláv másoló néhány kiejtési jellegzetességét. Vagyis a könyvecskét nem a bizánci szláv hittérítők hozták magukkal, hanem már keleti szláv területen másolták. Ez a felszíni szöveg jól olvasható, de a viasztáblákat nem a most látható szövegnek a lejegyzésére használták először, hanem korábban többször is írtak már rá. A vékony viaszrétegen keresztül áthatoló írószerszám nyomot hagyott a puha hársfadeszkán, s a többszöri használat során keletkezett lenyomatok egymásra rétegződtek. E szövegek közül is sikerült megfejteni néhányat. A legérdekesebb közülük a Jézus Krisztus törvénye címet viselő szöveg, amely a keresztény hit alapelveit foglalja össze, majd a bálványimádástól való elfordulásról szóló fogadalmat tartalmazza, vagyis az oroszországi keresztyén térítés dokumentuma áll előttünk: az a szöveg, amelyet a térítők az újonnan megtértekkel mondattak el, amikor felvették őket a hívők sorába. (A nyelvemlék felfedezéséről első kézből vö.: ismertetését magyarul lásd: 6

7 A novgorodi ásatások egyébként is rendkívül értékes anyaggal gazdagították az orosz nyelvtörténetet. Az 1951 óta évről évre és egyre nagyobb számban előkerülő XI XV. századi novgorodi nyírfakéregre írt levelek (számuk ma már 800 körül van) alapján kiderült ugyanis,, hogy az ezekből kirajzolódó ónovgorodi dialektus nemhogy az ukrán és a fehérorosz, de még a többi nagyorosz nyelvjáráshoz képest is olyan nagy számú sajátos régi vonással rendelkezett, hogy kedvező körülmények esetén akár külön nyelvvé is fejlődhetett volna. A nyírfakéreg a legolcsóbb írásra alkalmas anyag volt, így a novgorodiak magánleveleiket erre írták, és mivel ezeket rendszerint nem egyházias műveltségű szerzetesek, hanem az írástudást alapfokon elsajátító átlagpolgárok írták, a pergamenre írt könyveknél sokkal pontosabban rögzítik az ónovgorodi nyelvjárást és annak XI XV. századi fejlődését. Ilyen tömegű és ennyire a népnyelvet tükröző iratanyag egyetlen más keleti szláv művelődési központban sem maradt fenn, ezért ezeknek a maguk korában elolvasás után szemétbe hajított, ott a novgorodi kedvező talajviszonyoknak köszönhetően gyakran épségben fennmaradt, s most a középkori háztartási hulladékból felszínre hozott leleteknek a nyelvtörténeti értéke felbecsülhetetlen. Az ónovgorodi nyelvjárás a II III. palatalizáció említett hiánya és a гвѣзда-féle alakok mellett olyan vonásokkal is rendelkezett, amelyek egyedülállók az egész szláv világban. Ilyen a столе Nsg. cтолъ Asg. mellett. További novgorodi sajátosság volt a č és a c egybeesése (cézés, цоканье, pl. целовек ejtése человек helyett). Ma már ez a régi novgorodi dokumentumokra oly jellemző vonás Novgorod környékén megszűnt, de más északorosz területeken máig megvan ( Más vonásai egybeesnek a többi északorosz nyelvjárással. Ilyenek a g ejtése a délorosz γ-val szemben (vö. továbbá az o ejtése hangsúlytalan helyzetekben is (ózás, óканье) szemben a délorosz ázással (áканье, vö. A történelem folyamán a délorosz nyelvjárásterület az északorosz rovására növekedett, illetve egyes délorosz vonások terjedtek át eredetileg északorosz nyelvjárásterületre. Így jött létre egy viszonylag keskeny kompromisszumos, úgynevezett középorosz nyelvjárási zóna, amelyben a két nagy nyelvjárás vonásai keverednek. Novgorod vidékén ma ilyen középorosz nyelvjárásokat beszélnek: továbbra is g-t ejtenek, mint az északoroszban, de áznak, mint a déloroszban. Hasonlóan alakult Moszkva nyelvjárása is. A város eredetileg ózó északorosz vidéken feküdt, de később a délorosz nyelvjárások hatására ázó lett, viszont szintén megtartotta a g ejtését. A XVIII. század első felében a köznép a két fővárosban Moszkvában és Pétervárott még óztak, a nemesek és az előkelősködő közrendűek viszont már áztak. A nemesi kiejtés magasabb presztizse folytán ezek a fővárosi nemesség által favorizált kompromisszumos középorosz 7

8 nyelvjárások váltak a modern orosz irodalmi kiejtés alapjává. Maga Lomonoszov, a modern orosz irodalmi nyelv nagy hatású és tekintélyű szabályozója is az udvarnál és a nemesség körében dívó ázó kiejtést annak kellemetesége miatt ajánlotta követésre, noha ő maga jellegzetesen ózó északorosz nyelvterületről származott. Hasonlóképpen az ázó kiejtés finomságát dicsérte V. K. Tregyiakovszkij és az ózó durvaságát ostorozta A. P. Szumarokov. A nagyorosz nyelvjárások közös sajátossága, hogy az egykori ě (jaty) idővel egybeesett az e-vel. Ez a folyamat Novgorodban már a XIII XIV. században megfigyelhető: a ѣ és e betűk keverése a nyírfakéregre írt levelekben általános, de a gondosabb munkával készült pergamenre írt könyvekben is gyakran előfordul. Moszkvában ez a folyamat a XVII. századra zárul le. Az orosz helyesírás azonban egészen 1918-ig cipelte magával ezt az időközben funkcióját vesztett betűt, amikor is a helyesírási reform a szintén feleslegesnek bizonyult i (i desjateričnoe), ѵ (ižica) és ѳ (fita) betűkkel együtt megszűntette. Az orosz nyelvterületen az egyházi szláv keleti szláv diglosszia a XVII. század végéig fennmaradt (szemben az ukrán és a fehérorosz területekkel, ahol a XVI. században kialakult egy világi irodalmi nyelv is a kancelláriai nyelv alapján). Ez mint láttuk Novgorod esetében nem jelentette azt, hogy ne írtak volna oroszul is, de oroszul elsősorban a magánszférába tartozó leveleket, illetve jogi dokumentumokat (szerződések, végrendeletek stb.) írtak, s orosz volt az államigazgatás nyelve is. A XV XVII. században külső megjelenésében is elkülönült egymástól a két nyelv: az oroszul írt oklevelek és jogi dokumentumok folyóírással (kurzív, skoropis, vö. készülnek, míg az egyházi szláv nyelvű kéziratok, majd nyomtatott könyvek betűtípusa az unciális (ustav, vö. vagy félunciális (poluustav, vö. maradt. A magasabb kultúra nyelve egészen Nagy Péter koráig kizárólag az egyházi szláv volt. Az egyházi szláv nyelven a korban domináns egyházi művelődés emlékein túl a világi kultúra körébe tartozó szépirodalmi és történelmi munkák is születtek. Ezekben bizonyos mértékig szerepet kap az orosz népnyelv is, de alapszövetük egyházi szláv marad. Az egyházi szláv és az orosz egymásra hatása a diglosszia hosszú évszázadaiban kölcsönös volt. Az irodalmi nyelv a maga írott formájával, hagyományaival természetesen konzervatívabb volt a spontán fejlődő népnyelvnél. A déli szláv alapú egyházi szláv és a keleti szláv nyelvjárások közötti eleve adott, már a keresztyénség felvétele idején meglévő eltérések mellé az idők során egy sor olyan különbség is járult, amely az orosz népnyelv és az egyházi szláv eltérő fejlődésével magyarázható. Az 8

9 egyházi szláv norma a keleti szlávoknál kezdetben Kijevhez, az ukrán nyelvterülethez kötődött, így bizonyos vonásai az ukránhoz hasonlóan fejlődtek. Láttuk már, hogy az orosz liturgikus kiejtésben is elterjedt a g helyén γ ejtése. A redukáltak kiesése során a j előtti ь. ъ az oroszban hasonlóan fejlődött, mint minden más helyzetben (ь > e, ъ > o, vö. sinьjь kék > синей, bělъjь fehér > белой), ezzel szemben az ukránban ilyenkor az ь > i, ъ > y : синій, білий. Az egyházi szlávban az ukránhoz hasonló fejlődés ment végbe: синій, бѣлый. Az oroszban a XX. század első harmadáig az egyházi szláv helyesírás befolyása alatt синий, белый-t írtak (mint most is), de [s ín əj, b éləj] mondtak, mintha *синей, *белой-t írtak volna (ma csak hangsúly alatt: molodъjь > молодой fiatal ). Ma a [s ín əj, b éləj]-féle kiejtést az oroszban az északorosz nyelvjárások őrzik, az irodalmi nyelvben pedig a klasszikus költők rímei, vö. például Mihail Lermontov Парус ( Vitorla ) című ismert versében (1832): Белеет парус одинокий В тумане моря голубом!.. Что ищет он в стране далекой? Что кинул он в краю родном?.. Itt az első sor одинокий-nak írt, de Lermontov korában még [ d inókəj]-nek ejtett szava rímel a harmadik sor далекой [d l ókəj] szavára. Az íráskép hatására a szovjet korszak első évtizedeiben ezeknek az alakoknak a kiejtése megváltozott: ma már a normatív kiejtés [ d inók ij, s ín ij, b élyj]. Az orosz egyházi szláv kiejtésben a redukáltak nem mindig az orosz népnyelvben érvényes szabályok szerint estek ki, hanem e, o állhat helyettük olyan pozíciókban is, ahol a népnyelvben kiestek. Ennek oka az, hogy az ortodox egyház liturgikus szövegei többnyire énekelt szövegek, ahol a redukált kiesését akadályozta a szótagszám megtartására irányuló törekvés. Ezért egyházi szláv eredetű szavakban az orosz irodalmi nyelvben sokszor egy szótaggal több van, mint a megfelelő népnyelvi eredetű szóban: például az orosz szempontból szabályos грéцкий (орех) dió (tkp. görög mogyoró ) mellett a görög melléknév (az egyházi szlávból) грéческий (mindkét alak egy korábbi грьчьскъи alakból), a собрáть összegyűjt igéből képzett főnév általában az orosz szempontból szabályos сбор (össze)gyűjtés, (össze)szedés, de vallási konnotációjú jelentésekben az egyházi szláv késleltetett fejlődésnek megfelelően собóр zsinat; székesegyház (< korábbi съборъ-ból). A redukáltak kiesése után ment végbe az oroszban hangsúlyos helyzetben és nem lágy mássalhangzó előtt az e > o változás (пьсъ > пес > пёс (kan)kutya, орьлъ > орел > орёл sas, медъ > мёд méz ). Ez a változás az egyházi szlávot nem érintette, ezért a mai orosz 9

10 irodalmi nyelvben vannak olyan szópárok, amelyeknek egyházi szláv eredetű tagja hangtanilag csak abban különbözik az orosz eredetűtől, hogy nincs benne e > o változás (jelentésben természetesen nagyobb különbség is lehet köztük) : небо ég, menny és нёбо szájpadlás, падеж (nyelvtani) eset és падёж marhavész (tkp. elhullás ). Az egyházi szláv aktív ismerete természetesen a papság kiváltsága volt, de az egyházi szláv nyelvvel mindenki érintkezésbe került a vallásgyakorlás közben. Az írás-olvasás tanítása is egyházi szláv szövegek (főleg a zsoltárok) segítségével történt, tehát az írásbeliséget bármily kezdetleges fokon elsajátító orosz ember ennek révén is megismerkedett egyházi szláv szavakkal és kifejezésekkel, ezért az orosz szókincsbe már korán bekerült bizonyos mennyiségű egyházi szláv eredetű szókincs. Az egyházi szláv egyeduralma a magasabb műveltség területén Nagy Péter uralkodása idején kezdett megszűnni, amikor a cár reformtörekvéseihez a világi művelődés és tudomány terjesztését kezdte szorgalmazni. Új, a nyugat-európai latin antikva betűtípushoz hasonló ábécét vezetett be világi célokra (graždanka, polgári írás ), amely így külső megjelenésében is megkülönböztette a világi tárgyú műveket az egyháziaktól. Mindamellett az új, világi orosz irodalmi nyelv megteremtése nem volt könnyű dolog. Az orosz kultúra ekkor nagy mértékben a nyugat-európai művelődés felé fordul, s a fordítások révén meghonosítja a korábban nem művelt szépirodalmi műfajokat. Ki kellett dolgozni a korábban nem művelt természettudományok szaknyelvét is. A XVIII. század orosz litterátus emberei nyugat-európai mintákat próbáltak követni, de ezek azonnali meghonosítására még nem értek meg a feltételek. V. K. Tregyiakovszkij franciaországi tapasztalatai alapján kezdetben azt az elvet próbálta megvalósítani, hogy úgy kell írni, ahogy az emberek beszélnek, s ezért megvetően nyilatkozott a holt egyházi szlávról. Kiderült azonban, hogy nem alakult még ki ekkor Oroszországban a művelt közbeszéd, és az a társadalmi réteg, amelynek beszéde mintául szolgálhatna egy a társalgási nyelvre alapozott irodalmi nyelvnek. Ezért később visszatért az egyházi szláv hagyományhoz, s azt is az új orosz irodalmi nyelv megbecsülendő hagyományai közé sorolta. M. V. Lomomoszov stilisztikai elméletét arra építette, hogy az orosz és az egyházi szláv elemek milyen arányban vegyüljenek a különböző műfajokban. Bármilyen forradalminak is tűntek Nagy Péter reformjai, az új orosz irodalmi nyelv nem szakított gyökeresen az egyházi szláv hagyománnyal, hanem azt szervesen beépítette magába. Az orosz nyelv egyházi szláv elemei közöl sok formai jegyei alapján is felismerhető. Említettük már az e > o változás hiányát, valamint az orosz hangtörténeti szempontból fölösleges e, o-t az egykori redukált magánhangzó helyén. További ilyen jegyek közé tartozik a délszláv eredetű -ра-, -ла-, -ре-, -ле- hangkapcsolatok jelenléte a keleti szláv -оро-, 10

11 -оло-, -ере- helyett. Elég sok ilyen szónak megvan az oroszban mind a délszlávos, mind a keleti szlávos változata, miközben az egyházi szláv eredetű általában elvontabb, ünnepélyesebb vagy egyenesen egyházi vonatkozású még ma is: ворóта kapu, de цáрские вратá királyi ajtó (az ikonosztázon), ugyanakkor a вратáрь modernizált jelentésben használatos a sportnyelvben: kapus (labdajátékokban); берéменная (жéнщина) terhes (asszony), de брéмя teher (átvitt értelemben); головá fej, de главá fejezet, (intézmény) feje, pl. главá госудáрства államfő, порóх (lő)por, de прах porai, hamvai valakinek, середúна közepe valaminek, de средá szerda (tkp. a hét középső napja, vö. német Mittwoch; a magyar szó a szlávból), хоронúть temet [halottat], de хранúть őriz, óv, (meg-/be-)tart, молокó tej, de Млéчный путь Tejút млекопитáющие emlősök, гóрод város, de градостроúтельство városépítészet, urbanisztika. Az egyházi szlávos -град alakból a XX. századi oroszban afféle városnévképző lett (a régi orosz városnevekben mindig -город van: Нóвгород, Бéлгород, Звенúгород), először Szentpétervárt keresztelték át az I. világháború kitörése (1914) utáni hazafias hangulatban a németesen hangzó Санктпетербýрг-ról Петрогрáд-ra, majd ebből a Petrográdból kiindulva lett a város neve ben Leningrád (Ленингрáд), majd ennek mintájára 1925-ben Sztálin nevezte el önmagáról Caricin-t (Царúцын) Sztálingrád-nak (Сталингрáд, a város neve 1961 óta Волгогрáд Volgográd) s később az állami és pártvezetés más tagjai is kaphattak tőle idő előtti haláluk után vagy ha jól viselkedtek még életükben egy-egy (vagy akár több) -град végű városnevet: Кировгрáд (1935-től), Кировогрáд (1939-től, de már 1934-től Кúрово, korábban Елизаветгрáд, Ukrajna), Калинингрáд (1946-tól, korábban Königsberg, Ворошиловгрáд (1935-től 1958-ig, majd 1970-től 1990-ig, előtte, utána és közben, amikor már Hruscsov alatt kegyvesztett lett: Лугáнск, Ukrajna) stb. Ez tehát egy olyan egyházi szláv elem az oroszban, amely igazában a szovjet korszakban futott be karriert. Ez utóbbi példa meg a futballkapus jelentésű вратáрь azt is illusztrálja, hogy az egyházi szláv elemek az oroszban korántsem mind nagyon régiek, hanem egyházi szláv morfémákból a legutóbbi időben is keletkeznek új orosz szavak. További jól felismerhető rétegét képezik az egyházi szláv eredetű szavaknak az oroszban azok a szócsaládok, amelyekben a tőben szóképzés vagy ragozás során az egykori ősszláv *tj, *dj hangkapcsolatok fejlődésének nem a keleti szlávban szokásos т ~ ч (például оплатúть ~ оплáчивать ki-/megfizet ), д ~ ж (például водúть ~ вожý vezet ), hanem т ~ щ, д ~ жд változás figyelhető meg: посетúть ~ посещý ~ посещáть ~ посещéние (meg)látogat(ás), обогатúть ~ обогащý ~ обогащáть ~ обогащéние gazdagít(ás), ходúть jár ~ хождéние járás; zarándoklat, убедúть ~ убеждáть ~ убеждéние 11

12 meggyőz(ődés). Természetesen ezek a legkönnyebben, hangtani jegyek alapján mechanikusan felismerhető egyházi szláv elemek az oroszban; számos más szó a vallással kapcsolatos jelentése alapján sorolható ide, pl. рай mennyország, óбраз (szent)kép, ide tartozik az oroszba az egyházi szláv közvetítéssel bekerült görög eredetű, az egyházi élettel és a vallással kapcsolatos szó: апóстол apostol, евáнгелие evangélium, монáх szerzetes, монастырь kolostor, monostor, кéлья (szerzetesi) cella, еретúк eretnek, amelyek közül sok a magyarban is megvan, csak hozzánk latin közvetítéssel jutott el. Az orosz és az egyházi szláv elemek szerves összefonódása, amely a XVIII. század folyamán ment végbe és klasszikus formáját a XIX. század első harmadában Puskin, Lermontov, Gogol költészetében és prózájában érte el, hallatlanul kibővítette a modern orosz irodalmi nyelv kifejezőeszközeit, stilisztikai lehetőségeit. Számos fogalomra az oroszban használatos egyházi szláv és orosz eredetű szó is, miközben a két szó között árnyalati jelentésbeli vagy stilisztikai különbség van. Gyakran az egyházi szláv szó ünnepélyesebb vagy költőibb hangulatú, mint a megfelelő keleti szláv. Ilyenek például az ilyen párok: ладья: лóдка csónak, перст: пáлец ujj, око: глаз szem, устá :рот száj, челó: лоб homlok, девá: дéвушка leány, дитя: ребенок gyermek, великий: большой nagy, согбéнный: согнýтый hajlott, hajlított, хлáдный: холóдный hideg stb. Nem ritkán az egyházi szláv szónak a jelentése elvontabb, az oroszé pedig konkrétabb: обратúть fordít (pl. figyelmet) : оборотить (meg-/vissza)fordít (pl. lovat), небрéжный hanyag : небережлúвый pazarló, странá ország : сторонá vidék, táj, oldal, главá fő (pl. államfő), fejezet : головá fej, оградúть elkerít, elhatárol; óv, véd : огородúть bekerít, körülkerít, откровéнный nyílt, őszinte : открытый nyitott, рáвный egyenlő : рóвный egyenletes. sík, sima, крáткий rövid (időtartamú), tömör : корóткий rövid, kurta (térben is), чýждый idegen, szokatlan : чужóй idegen, ismeretlen, влачúть (lelki, szellemi terhet) cipel : волочúть húz, vonszol, вопросúть nekiszegezi a kérdést : спросúть megkérdez, рáзница különbség : рóзница kicsinyben/darabszámra való árusítás, биéние verés, lüktetés (pl. pulzusé) : битьё verés, ütlegelés, törés, древéсный fára vonatkozó, fához tartozó : деревянный fából készült stb. Ritkán ugyan, de előfordul, hogy az egyházi szláv szó a közömbös hangulatú, semleges stílusértékű, az orosz alak pedig a költői: шлем: шелом sisak, плен: полон fogság, между: меж között. N. S. Trubeckoj az egyházi szláv és az keleti szláv eredetű orosz szókincset különböző stilisztikai rétegekre, emeletekre osztotta (vö. Ezek szerint a legfelsőbb polcon helyezkednek el azok az egyházi szláv szavak, amelyek tulajdonképpen nem kerültek be az 12

13 orosz irodalmi nyelvbe. Ilyenek például: аще ha, яко mint, убо ugyanis, токмо csak, егда (a)mikor, днесь ma, глаголю beszélek, реку mondom, вертоград kert (аще típus). Ezeket lehet ugyan irodalmi művekben használni, de csak akkor, ha a tárgy ezt indokolja, például ha az író egy olyan papot vagy vallási rajongót beszéltet, akinek a megnyilatkozásai tele vannak bibliai idézetekkel és utalásokkal. A következő réteget azok az egyházi szláv eredetű szavak alkotják, amelyeket csak a költészetben vagy nagyon ünnepélyes prózai szövegekben lehet használni, mint például az olyan testrészneveket, mint például челó homlok, óко szem, устá száj, вéжды szemhéj, брадá szakáll, выя nyak, длань tenyér, перст ujj, чрéсла csípő, чрéво has, illetve az olyan szavak, mint злáто arany, млат pöröly, хлад hideg, страж őr, твердь égbolt, дева szűz (челó típus). Ezeknek az orosz eredetű párjai (лоб, глаз, рот, вéки, бородá, шéя, ладóнь, пáлец, бёдра, живот; зóлото, мóлот, хóлод, стóрож) mind az irodalomban, mind a társalgási nyelvben teljesen semleges stílusértékűek, nincs semmiféle népies vagy vulgáris árnyalatuk. Még egy polccal lejjebb foglalnak helyet azok az egyházi szláv szavak, amelyek a velük etimológiailag azonos orosz szavaktól csak átvitt vagy/és elvontabb jelentésükkel különböznek, mint például a már említett крáткий: корóткий, рáвный : рóвный, чýждый : чужóй párok (крáткий típus). A következő lépcsőfokon találjuk azokat az egyházi szláv elemeket, amelyeket orosz eredetű párjuktól csak alig megfogható, árnyalatnyi választékosságukban különböznek: ибо mivel (: потомý что), дáбы (azért,) hogy (: чтóбы), средúна közepe valaminek (: середúна) stb. (úбо típus). Végül az egyházi szláv szavak közül a legalsó szinten azok helyezkednek el, amelyek teljesen beépültek az orosz irodalmi nyelv írott és beszélt véltozatába egyaránt, nincs az irodalmi nyelvben orosz eredetű párjuk és nincs sem különösebben elvont jelentésük, sem ünnepélyes hangulatuk. Ezek egy része a nyelvjárásokba is behatolt (слáдкий édes, óблако felhő, платóк kendő ), más része nem (раб rabszolga, дéрзкий pimasz, член tag ), mert jelentésüknél fogva nem voltak erre alkalmasak, míg egy harmadik részüknek az irodalmi nyelvben nincs ugyan orosz eredetű megfelelője, de a népnyelvben igen: óстрый éles, плáмя láng, брéмя súly, teher, пóльза haszon, пóмощь segítség, пещéра barlang ; ezeknek az orosz népnyelvi megfelelői (вóстрый, полымя, берéмя, пóльга, пóмочь, печóра) az irodalmi nyelv határaink kívül rekedtek. A keleti szláv eredetű szavakat Trubeckoj három csoportra osztja: a) azok, amelyek bekerültek az irodalmi nyelvben és annak semleges stílusértékű szókincséshez tartoznak, például говорúть beszél, лоб homlok, зóлото arany, корóткий rövid, середúна közepe valaminek, хорошó jól (van), b) olyanok, amelyeket használatosak ugyan az értelmiség társalgási nyelvében, de az írott nyelvben csak valamilyen stilisztikai célzattal használhatók, például дуралéй dilis, жýлик 13

14 szélhámos, пройдóха minden hájjal megkent alak, c) olyanok, amelyek csak a nyelvjárásokban használatosak, de előfordulhatnak irodalmi művekben is, ha azt az elbeszélés tárgya indokolja, például paraszti szereplők nyelvi jellemzésére: вóстрый éles, тепереча most, намéдни minap, (удáрить) под микúтки gyomorszájon (vág) stb. Grafikusan Trubeckoj ezt így szemlélteti: аще А А' чело Б...Б' краткий дабы (если) (лоб) (короткий) (чтобы) сладкий острый (хорошо) В В' (жулик) Г...Г' (вострый) (намедни) A folytonos vonalak (АА' és ВВ') az orosz irodalmi nyelv írott változatának határait jelzik, a pontozott vonalak (ББ' és ГГ') pedig az irodalmi nyelv beszélt változatának a határait. A ГГ' vonal alatt és az АА' vonal fölötti szavakat csak olyankor lehet használni irodalmi művekben, ha azt a téma indokolja. A szókincsnek azok az elemei, amelyeket egyik oldalról folytonos. másik oldalról pontozott vonal határol (az АА 'ББ' és a ВВ' ГГ' vonalak közé eső tartomány), az irodalomban stilisztikai célzattal használatosak. Az orosz szókincs természetesen nemcsak egyházi szláv és tulajdonképpeni orosz elemekből áll, hanem fejlődése során számos más nyelvből származó átvételekkel is gyarapodott. Az egyházi szláv közvetítette a keleti szlávokhoz a görög eredetű műveltségszavak legnagyobb részét. Az egyházi szláv a középgörög kiejtésen alapult, ezért jellegzetes különbségek vannak a görög eredetű műveltségszavak hangalakjában az orosz (és más ortodox szláv) irodalmi nyelv és az ugyanezeket a görög szavakat és neveket latin közvetítéssel átvevő katolikus szláv (cseh, lengyel, horvát stb.), illetve egyéb európai irodalmi nyelvek között. A görög β-nak az oroszban többnyire в, az η-nak и, a θ-nak ф felel meg, míg például a latinos hagyományt követő magyarban ezek helyén rendszerint b, e/é, t (írva hagyományosan gyakran th) hangokat találunk. Vö. például orosz вáрвар, Ливáн, сúмвол, Яков, аллилýя, Крит, митрополúт, Афúны, Карфагéн, Фёдор és magyar barbár, Libanon, szimbólum, Jakab, halleluja, Kréta, metropolita, Athén, Karthágó, Tódor. A nyugat-európai nyelvek hatására néhány esetben az oroszban is a latinos alak honosodott meg: 14

15 юбилéй jubileum (de ukrán: ювілéй), библиотéка könyvtár (de a XVIII. században még вивлиóфика is). A Nagy Péter előtti kor többi jelentős jövevényszó-rétege közvetlen népi érintkezés útján keresztül került az orosz népnyelvbe, majd onnan az irodalmi nyelvbe. Már a keleti szláv államalapítás korában az óskandináv varégek germán nyelvéből is kerültek át szavak a keleti szlávok nyelvébe, amelyek egy részét az orosz máig őrzi. Ilyen elsősorban maga a már említett Русь népnév, amelynek végső forrása az ósvéd Roþs(karlar) evezősök és amely kezdetben a verégekre, azokra az evezős vikingekre vonatkozott, akik az első keleti szláv államot, a kijevi központú Rus -t megszervezték. A keleti szlávba a név finn közvetítéssel került (a finn Ruotsi és az észt Roots ma is Svédország ). A Русь később földrajzi név országnév is lett, s így aztán összes zömmel keleti szláv lakóját is kezdte jelenteni. Néhány ma is közhasználatú óskandináv eredetű orosz szó: акýла cápa, кнут korbács, сельдь hering, якорь horgony, ящик láda. Az oroszok igen nagy területen különböző uráli (finnugor és szamojéd) népekkel érintkeznek, azok közé települtek és az idők során nagy számú uráli nyelvű népességet asszimiláltak. Az uráli eredetű orosz szavak száma elég jelentős, de ezek többnyire tájnyelvi szavak. Az orosz irodalmi nyelvben is közismert uráli szavak például: мáмонт mammut (a jurák-szamojédből), морж rozmár (a karélból), тýндра tundra, тюлéнь fóka (e két utóbbi a lappból). Az egyébként iráni eredetű magyar ház szó ősmagyar χat- alakjából származtatják a délorosz és ukrán хáта parasztház szót. Különböző úton-módon később is került néhány magyar szó az oroszba, ezek nagy része a mai orosz irodalmi nyelvből kiavult (гайдýк hajdú, гусáр huszár, мéнтик mente ), bár lehet, hogy ennek a huszárok által Oroszországban is ismertté tett ruhadarabnak a nevéből jött létre a rendőröknek az orosz szlengben használatos neve (мeнт zsaru ; jelentésére nézve vö. magyar fakabát; formailag a мéнтик-ből úgy lehetett мeнт, mint a holland eredetű зóнтик ernyő szóból a зонт, vagyis a kicsinyítő képzőnek felfogott -ик elhagyásával). Lényegesen jelentősebb a különböző török nyelvekből átvett szavak száma. A délorosz sztyeppvidéken a keleti szlávok már nagyon régen kapcsolatba kerültek a kazárokkal, a bolgártörökökkel, a besenyőkkel, a kunokkal és sok más török nyelvű néppel, majd a XIII. századi tatárjárás során az orosz fejedelemségek többsége huzamosabb időre az Aranyhorda politikai fennhatósága alá került. Később, a XV. században fordult a kocka, s egyre több török nyelvű nép került orosz uralom alá, s a XIX XX. századra az Orosz Birodalom, illetve a Szovjetunió fennhatósága alá tartozott a legtöbb török nyelvű név a besszarábiai gagauzoktól 15

16 a kelet-szibériai jakutokig. A nagy közép-ázsiai török nyelvű egykori szovjetköztársaságok (Kazahsztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán, Türkmenisztán), valamint Azerbajdzsán leválása után a mai Orosz Föderációban még mindig igen nagy számú és különféle török nyelvű nép él (csuvas, baskír, tatár, jakut stb.). Ez a több mint ezeréves és máig ható intenzív érintkezés nem maradt hatás nélkül a keleti szlávokra, elsősorban az oroszokra. Már a tatárjárás előtt kerültek a keleti szlávok nyelvébe az olyan szavak mint például: бáрин úr < боярин bojár, főúr, бúсер üveggyöngy, богатырь hős (vö. magyar bátor), клобýк szerzetesi süveg, лóшадь ló, товáр áru, чекáн harci szekerce; pénzverődúc (innen az oroszban a чекáнить pénzt ver ige). A tatár fennhatóság korában honosodott meg az oroszban számos fontos török eredetű szó, például a nélkülözhetetlen дéньги pénz, amelynek деньгá egyes számú alakja egyfajta aprópénzt jelentett (vö. a mostani kazahsztáni valuta nevét: tenge), изюм mazsola, ишáк öszvér, караýл őrség, кирпűч tégla, кочевáть vándorol, nomadizál, кулáк ököl (a gyászos emlékű módos gazda, kulák jelentés onnan, hogy állítólag markában tartja a falut ), нефть kőolaj, таракáн svábbogár, товáрищ pajtás, barát, (elv)társ, тюрьмá börtön, хозяин gazda, чемодáн bőrönd, ямщúк postakocsis, ярлык címke (eredetileg tatár káni oklevél ). Újabb török jövevényszavak az oroszban például: балагáн mutatványosbódé, кабáн vadkan, карандáш ceruza, тайгá szibériai őserdő, утюг vasaló, чай tea, vagyis számos olyan szó, amelyet a közvélekedés jellegzetesen orosznak tart. A Nagy Péter előtti korban a nyugat-európai jövevényszavak többnyire ukrán fehérorosz lengyel közvetítéssel kerültek be az oroszba. Ilyenek például az аптéка patika, бýлка zsemlye, вáнна fürdőkád, кóмната szoba, рынок piac, смáлец disznózsír, спинá hát, тáнец tánc, шкóла iskola, ярмарка vásár, amelyek a lengyelben is német vagy latin eredetűek, de magukon viselik a lengyel nyelvi közvetítés hangtani vagy/és jelentéstani jegyeit, például a középkori latin (camera) caminata kandallóval ellátott, vagyis fűthető helyiség szókapcsolat jelzői tagjából a lengyelben lett komnata terem, majd innen az orosz кóмната szoba, vagy a német Ring gyűrű; körút szó a lengyelben kapott először piac(tér) jelentést, s aztán már ebben a jelentésben terjedt tovább a keleti szláv nyelvekbe. Jöttek ebből az irányból szláv morfémákból álló szavak is, azonban ezek legtöbbször valamely (neo)latin vagy német szónak a tükörszavai. Ilyen például a ma tipikusan orosz szónak tartott вóдка vodka, égetett szesz, pálinka, amely a lengyel wódka átvétele, az viszont az eredetileg patikaszerként használt tömény szeszre használt latin aqua vitae ( az élet vize ) kifejezés részfordításával jött létre, vagy a зáмок kastély, amely a lengyel zamek vár, kastély (és zár, vö. orosz зaмóк zár ) átvétele; a zár > vár, kastély jelentésbővülés a 16

17 nyugati szlávban a német Schloß zár ; vár, kastély jelentésszerkezetének a másolásával jött létre. Ilyenek még a прáво jog < lengyel prawo jog < német Recht < jog és recht jobb (a régi magyarban a jog jelentése eredetileg jobb (kéz) volt, s a nyelvújítók szintén a német mintára ruházták fel mai jelentésével), духовéнство papság < lengyel duchowieństwo < német Geistlichkeit papság, бúтва ütközet < lengyel bitwa < latin battualia, olasz battaglia ua. (vö. magyar patália). A lengyelből származik a magyarok népneve az újabb kori oroszban: a венгр, венгéрка, венгéрский magyar a megfelelő lengyel Węgier (Gsg. Węgra), Węgierka, węgierski átvételei, míg а Вéнгрия Magyarország a lengyel Węgry ua. adaptálása a többi országnév -ия képzőjének a felhasználásával. A венг(e)р- tőből képzett alakok a XVII. század elején kezdik felváltani az oroszban a keleti szlávban hagyományos угрин, угорский, Угорская земля alakokat, amikor az I. Ál-Dimitrij lengyel seregei között magyar segédcsapatok is megjelennek Moszkvában. Néhány Nagy Péter előtti lengyel eredetű szó egyházi szlávos formában honosodott meg az oroszban: нагрáда jutalom < ukrán нагорóда < lengyel nagroda ua., поздравлéние (fel)köszöntés, gratuláció < ukrán поздорóвлення < lengyel pozdrowienie üdvözlés, köszöntés. A XVIII. század elején Nagy Péter reformjai következtében, a nyugat-európai tudomány és művelődés eredményeinek a meghonosítása során igen jelentős mennyiségű jövevényszó áramlik be az oroszba, most már közvetlenül a nyugati nyelvekből. Szentpétervár megalapítása, a tengeri flotta fejlesztése kezdetben sok németalföldi szakember részvételével történt, ezért főleg a tengerészeti szaknyelvben ma is számos holland jövevényszó van: бóцман fedélzetmester, ватерлúния vízvonal, верфь hajógyár, дюйм hüvelyk, coll, киль hajógerinc, кильвáтер nyomdokvonal, мáчта árboc, фарвáтер hajózóút ; a holland Pieter névalakból származik Szentpétervár orosz bizalmas köznyelvi Пúтер neve. Német jövevényszavak Novgorodon és a balti kereskedelem útján kisebb számban már Nagy Péter előtt is kerültek be az oroszba, a kapcsolatok jellege folytán többnyire alnémet hangalakban: дюжина tucat, рюмка stampedli, cолдáт katona, стул szék. Nagy Péter korától kezdve ezek száma jelentősen megnő, vö. például абзáц bekezdés, áйсберг jéghegy, бутербрóд szendvics, бухгáлтер könyvelő, вáльдшнеп erdei szalonka, ефрéйтор őrvezető, ландшáфт táj, почтáмт postahivatal, фехтовáть vív, цейтнóт időzavar, шлагбáум sorompó, штраф pénzbírság. Van néhány német holland hibrid is: гáлстук nyakkendő, штóпор dugóhúzó. A nyugat-európai nyelvek közül azonban kétségkívül a francia volt az. amely a kialakuló modern orosz irodalmi nyelvre a legnagyobb hatást gyakorolta, mégpedig nemcsak a szókincs, hanem a frazeológia és a mondattan terén is. A XVIII. század utolsó harmadától 17

18 kezdve az orosz társadalom vezető rétege gyakorlatilag orosz francia kétnyelvű volt, sőt az arisztokrácia tagjainak gyakran nem is az orosz, hanem a francia volt az anyanyelve. Az arisztokrácia nyelvi viselkedésmintát sugallt a feltörekvő középnemesség és a polgárság számára is, amely lehetőségei szerint szintén igyekezett elsajátítani a francia nyelvet. Az I. világháborút követő forradalmakig a francia volt az orosz értelmiség első számú idegen nyelve. A francia jövevényszavak hatalmas tömegéből csak néhány közhasználatút idézünk fel: авантюра kaland, актёр színész, ансáмбль (művész)együttes, афúша plakát, бассéйн medence, бинóкль távcső, ботúнки (fűzős) cipő, браслéт karkötő, гардерóб ruhatár, дежýр(ный) ügyelet(es), жанр műfaj, жест gesztus, журнáл folyóirat, napló, кальсóны alsónadrág, контролёр ellenőr, кошмáр rémálom, костюм öltöny, ломбáрд zálogház, меню étlap, мóда divat, парашют ejtőernyő, парóль jelszó, портфéль tárca, aktatáska, ресторáн vendéglő, сеáнс előadás, сюрпрúз meglepetés, тембр hangszín, тротуáр járda, урагáн orkán, фасáд homlokzat, фéрма farm, шедéвр remekmű, шикáрный fényűző, шоссé műút, эскúз vázlat, эстафéта staféta. Francia mintára alkotott tükörszavak például: безразлúчный közömbös, безукорúзненный kifogástalan, feddhetetlen, вменяемость beszámíthatóság, безупрéчный kifogástalan, блестящий ragyogó, brilliáns, буквáльный betű szerinti, szó szerinti, pontos, воúнствующий harcos, militáns, восприúмчивый érzékeny, fogékony, впечатлéние benyomás, допотóпный özönvíz előtti, олицетворúть megszemélyesít, чревовещáтель hasbeszélő. Francia mintájú tükörkifejezések nagy számban gazdagították az orosz frazeológiát. Ilyenek például: влачúть жáлкое существовáние tengődik, быть не в своéй тарéлке nem találja a helyét, в концé концóв legvégül, лёд слóман megtört a jég. A modern orosz irodalmi nyelvben tehát számos különféle eredetű orosz népnyelvi, egyházi szláv és nyugat-európai elem ötvöződött szerves módon. A viszonylag késői indulás ellenére a XIX. századra ez a nyelv már rendkívüli művészi lehetőségekkel rendelkezett, a különféle eredetű elemek igen árnyalt kifejezésmódot tettek lehetővé, a modern orosz irodalmi nyelvet mintegy többdimenziós nyelvvé tették, amelynek anyagából sok más kiváló író mellett a világirodalom olyan óriásai építkezhettek, mint Turgenyev, Dosztojevszkij, Tolsztoj és Csehov. 18

19 Ajánlott irodalom Арапова Н. С.: Кальки в русском языке послепетровского периода: Опыт словаря. Москва, Хабургаев Г. А. Становление русского языка. Москва, Handbuch der sprachwissenschaftlichen Russistik und ihrer Grenzdisziplinen. Herausgegeben von Helmut Jachnow. Wiesbaden, Hollós Attila: Az orosz szókincs magyar elemei. Budapest 1996 (= A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai, 206. sz.) Языки мира: Славянские языки. Москва, Kiparsky, Valentin: Russische historische Grammatik I III. Heidelberg, Papp Ferenc: Könyv az orosz nyelvről. Budapest, Петер, Михай: Избранные статьи по русскому языку. Budapest, 2005 (= Bibliotheca Baltoslavica Budapestiensis I). Šachmatov, A. Shevelov, G. Y.: Die kirchenslavischen Elemente in der modernen russischen Schriftsprache. Wiesbaden, Степанова, Л. И. Мокиенко, В. М. Бирих, А. К.: Русская фразеология: Историкоэтимологический словарь: Около 6 тыс. фразеологизмов (под ред. В. М. Мокиенко). Изд. 3-е, испр., доп. Москва, Трубецкой, Н. С.: Общеславянский элемент в русской культуре. In: Трубецкой, Н. С.: К проблеме русского самопознания. Собрание статей. Париж, [Új kiadása: Вопросы языкознания 1990, , ] ( Успенский, Б. А.: Краткий очерк истории русского литературного языка (XI XIX вв.). Москва, Успенский, Б. А.: История русского литературного языка (XI XVII вв.). Издание 3-е, исправленное и дополненное. Москва, A világ nyelvei. Főszerk. Fodor István. Budapest, Зализняк, А. А.: Древненовгородский диалект. Второе издание, переработанное с учетом материала находок гг. Москва, Живов, В. М. Язык и культура в России XVIII века, Москва,

20 Az orosz nyelv fejlődése a XX. században Oszipova Irina A XX. század társadalmi kataklizmái erőteljesen hatottak az orosz nyelvre, komoly átalakulásokat idéztek elő a nyelvhasználatban. A társadalmi változások persze mindig hatással vannak a nyelvre, ám ez a hatás az avatatlan szemlélő számára többnyire alig érzékelhető. A múlt század nyelvi változásai azonban olyannyira látványosak voltak, hogy nem csak a filológusokat, a hétköznapi embereket sem hagyták érintetlenül. A megrázkódtatások a XX század elejére tehetők (az 1917-es forradalom és az 1920-as évek korszakára) és annak végére (az 1980-as évek közepétől kezdve az 1990-es évek derekáig). A két időszak közti korszak a nyelvfejlődés szempontjából viszonylag stabil periódus volt. Ekkor a forradalom által generált változások fokozatosan beépültek a nyelvbe, új nyelvi normák alakultak ki és váltak elfogadottá, elsősorban a nyelvhasználatban. A forradalom korszakának és azt követő időszaknak a nyelvi forrongása elsősorban a nyelv expresszív eszköztárának felerősödésében érhető tetten. Az új kor ideológiájának szellemében a szókészlet egész rétegei szorultak ki a nyelvhasználatból, azok, amelyek a forradalom előtti életmódot jellemezték. Ugyanakkor új lexikai rétegek kerültek elő, az ún. szovjetizmusok. Az orosz nyelv meglévő formáinak földcsuszamlásszerű átalakulása ment végbe: hatalmas mennyiségű nyelvjárási és prosztorecsijére (prosztorecsije: népi elemeket is tartalmazó városi műveletlen beszéd) jellemző lexikai egység és nyelvi sajátosság áramlott be az irodalmi nyelvbe, amelyek kérdésessé tették az irodalmi nyelv tisztaságát. Ezekre a folyamatokra igen érzékenyen reagált az értelmiség. Már az ábécében és a helyesírásban 1917-ben véghezvitt reform is ellenérzéseket keltett a közvéleményben, mivel ennek célszerűségében sokan kételkedtek. AZ OROSZ HELYESÍRÁS A XX. SZÁZADBAN 20