Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Intézeti Tanszék. Szentesi Tibor. A rendőrség és az ügyészség kapcsolata a bűnügyek nyomozása során

Átírás

1 Miskolci Egyetem Állam-és Jogtudományi Kar Bűnügyi Tudományok Intézete Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Intézeti Tanszék Szentesi Tibor A rendőrség és az ügyészség kapcsolata a bűnügyek nyomozása során - Szakdolgozat - Konzulens: Prof. Dr. Farkas Ákos Intézetigazgató egyetemi tanár Miskolc, 2013.

2 2 University of Miskolc Faculty of Law and Political Institute of Criminal Science Criminal Procedure Law and Prison Law Department Szentesi Tibor The relation between prosecution service and police under the criminal investigation. - Thesis - Consultant: Prof. Dr. Farkas Ákos Director of Institute university teacher Miskolc, 2013 th.

3 3 Tartalomjegyzék I. Bevezetés... 4 II. A rendőrség története az ókortól az 1980-as évekig... 5 III. Az Ügyészség kialakulása IV. A nyomozó hatóság bizonyítási szerepének történeti modelljei V. A nyomozó hatóságok feladata és hatásköre V.1. Nyomozó hatóságok Magyarországon V.2. A Robotzsaru NEO rendszer használata VI. Az ügyész szerepe és feladatai VI.1. Az ügyész jogállása VII. A nyomozó hatóság és az ügyész kapcsolatának modelljei VII.1. Felmerülő problémák a kapcsolattartás során VIII. A nyomozás törvényessége feletti felügyeleti jog IX. Az Ügyészség és a nyomozó hatóság kapcsolata a szabálysértési eljárásban.. 55 IX.1. Az ügyész részvétele a szabálysértési eljárásban IX.2. A rendőrség szerepe a szabálysértési eljárásban X. Záró gondolatok Irodalomjegyzék Jogszabályjegyzék Hivatkozások jegyzéke Szerzői jogi nyilatkozat Hallgatói nyilatkozat... 63

4 4 I. Bevezetés A magyar büntetőeljárásnak oly mértékben lényegi eleme a bizonyítás, hogy az eljárási célok elérése bizonyítás nélkül lehetetlen. A büntetőeljárás tartalmi oldalának jelentős részét képezi a bizonyítás, ami gyakorlatilag a jogalkalmazási folyamat legnagyobb terjedelmű része, mely a büntetőeljárási törvény rendszeréből adódóan az egész eljáráson végighúzódik. A szó hallatán legtöbben a bírósági tárgyaláson felvett bizonyításra, illetve a feltételezések igazolására, mint logikai tevékenységre asszociálnak, de ez azért nem ennyire egyszerű. Az vitathatatlan, hogy a tárgyalás adja a bizonyítás felvételének magját, mégis a bizonyítás tartalma összetettebb annál, hogy a tárgyalási szakra redukálható legyen. Elméletileg a bizonyításnak több mozzanatból kell összetevődnie, melybe beletartozik a bizonyítékok összegyűjtése, bíróság elé tárása, értékelése és felhasználása is. A bizonyítás e több mozzanatú megközelítése szükségszerűen felveti annak tisztázását, hogy a bizonyítás alanyai mely mozzanatokat végzik, miként vesznek részt a bizonyításban. Szakdolgozatom célja bemutatni az ügyészség és a rendőrség közös és önálló munkáját a bűnügyi nyomozás során, rávilágítani, hogy milyen tartalommal végzik munkájukat a feljelentéstől kezdve egészen a történeti tényállás megállapításáig.

5 5 II. A rendőrség története az ókortól az 1980-as évekig A tilalom megszegése, melynek egyik következménye a bűn, éppen úgy egyidős az emberrel, mint a biztonság igénye. Ezekre utalóan több vallási ismeret is fellelhető, melynek példája lehet az édeni kiűzetés előzménye, de a testvérgyilkos Káin tette is. A rendőri cselekvések már a legtávolabbi múltban is felfedezhetők, intézményesedett formái, azonban a társadalmi fejlődés során jelentek meg. Biztosan állítható, hogy a rendőrség legalább az állammal egyidős, mert nélküle ez utóbbi nem maradhatott volna fenn. Az egyes közösségek belső rendjét, a közhatalmi tevékenységet gyakorló állam egyik fegyveres csoportja biztosította. E végrehajtó karhatalom a rendőrség, tagjai a rendőrök, de megjegyezném, hogy nem mindig nevezték őket így. A görög eredetű politea aminek jelentése az állam helyes kormányzásának tudománya méltán tekintheti magát annak a szónak, amiből a policáj, police kifejezések származnak. Az államalapításkor létrehozott királyi vármegyerendszer rendőri feladatait a katonákon kívül ahol a megye élén a vármegye hadának parancsnoka az ispán állt, helyettese a hadnagy volt, akikhez tartozott még a várnagy és a tizedes a várjobbágyokkal a csőszök, a börtönőrök, a kapusok végezték, akiket összefoglalóan őrnek neveztek. A XIII. században felbomlott királyi vármegyerendszer helyébe lépett nemesi vármegyék élén az ispán főispánná lett, megjelent az alispán és a rendőri feladatokat is végző szolgabírói tisztség. A feltörekvő városok rendőrparancsnoka a várkapitány volt. A megyei rendfenntartók elnevezései közül, a pandúr volt a legáltalánosabb. A nemesi származást kezdetben megkövetelő beosztás latin alakja a persekutor, ami üldözőt jelent. Irányításukat a csendbiztosok végezték, akiknek szintén nemesi származásúaknak kellett lenniük. Szintén a megyei rendfenntartók körébe sorolható a zsandár, amit a francia gendarme szó kiejtésének felel meg, és valójában csendőrt jelent. Működésének kettő jól elválasztható szakasza különböztethető meg. A zsandár szóhoz köthető első szakasz 1849-től 1867-ig és a már csendőr(ség)ként említhető második 1881-től 1945-ig. A XV. századi Franciaországból származott csendőrség kezdetben katonai-rendőri

6 6 tevékenységet végzett, majd a háborúskodások enyhültével már polgári-rendőri feladatokat is ellátott. A csendőr kifejezés 1834 körül keletkezhetett, valószínűleg Erdélyben. A XIX. századi romló közbiztonság felszámolását célzóan, február 15-én szentesítést és kihirdetést nyert a közbiztonsági szolgálat szervezéséről szóló évi III. törvénycikk. A végrehajtás az év végén fejeződött be. A hat csendőrkerületi parancsnokság mindegyike állt 2 vagy több szárnyból, amelyeknek volt legalább 2 szakasza, melyekhez őrsök tartoztak 5-8 fős legénységgel. A szervezés befejezésekor 104 tisztből és 4916 legénységi állományú beosztottból állt a csendőrség ben 916 őrs működött. Egy csendőrre 2598 lakos és 53 négyzetkilométernyi terület jutott. Magyarország mai területén 464 őrsön kb csendőr teljesített szolgálatot. A csendőrség a vidék közbiztonsági szolgálatát látta el. A törvényhatósági joggal felruházott városokban általában nem teljesített szolgálatot, de a városnak joga volt segítséget hívni, amit nem lehetett megtagadni. Centrális, állami testület volt, amelynek tagjai személyügyileg a honvédelmi, közbiztonsági szempontból a belügyminiszternek voltak alárendelve. Fontos jellemzője, hogy katonailag szervezett őrtest volt. E kitételnek a fegyverhasználat szempontjából volt jelentősége, ugyanis a csendőr nem mérlegelhette, hogy adott esetben használja-e fegyverét, hanem az kötelező volt számára, akár a felállított katonai őrnek. Ugyanakkor, a csendőr az őt ért sérelmet köteles volt megtorolni. Már inkább városi rendfenntartók voltak az uradalmi botos legényekből a XIX. századra kialakult hajdúk. A bakter (éjjeli őr) vagy virrasztó, a nyugat-európai középkori városok mintája alapján elterjedt, a települések biztonságára, nyugalmára, tűzvészek elhárítására vigyázó éjjeli őr. A csákányos Munkácson és Beregszászon volt ismert. A csákánnyal felfegyverzett hatósági szolgákat nevezték így. A rendőr (rendőrség) a nyelvújítás kései szakaszából származó tiszta magyar szóösszetétel, ami először 1823-ban Márton József lexikonjában jelent meg. Jogszabályban első alkalommal, a mezei rendőrségről szóló évi IV. törvénycikkben látott napvilágot.

7 tavasza meghozta Magyarországra a polgári átalakulást akkor is, ha a szabadságharc bukása után az abszolutizmus virágzott. A forradalom után tett rendőri vonatkozású intézkedések inkább Pesten és Budán érvényesültek és kevésbé az ország többi területén. A kiegyezésig, az inkább politikai jellegű feladatokat végző osztrák csendőrség és rendőrség működött az ország területén. E szervek közbiztonsági tevékenységének eredményei magas szakmai színvonaluk és szervezettségük ellenére inkább a szerény jelzővel illethetők és már egy évtized eltelte előtt ismét megjelentek a személy- és vagyonbiztonság magyar védelmezői. A kiegyezésről szóló törvényben éppen úgy nem található rendőrségi szabályozás, mint ahogy néhány éven keresztül más törvényekben sem. A városok és vármegyék ismét önállóan szervezték meg rendőrségüket, de a kisebb településeknek is joga volt saját rendőrség tartására. Ez utóbbiak nagyságát vagy inkább kicsinységét és fejlettségét az adott települések anyagi lehetőségei határozták meg. A fővárosi rendőrség különösen az államosítás miatt mindig önálló szereplője a visszatekintéseknek. Az évi XXXVI. törvénycikk alapján Budapest, Pest, Buda, Óbuda és a Margitsziget egyesítésével létrejött fővárossá vált. Az újszülött állami rendőrség nehezen birkózott meg feladataival. Súlyos bűncselekmények elkövetői maradtak felderítetlenül, a rendőri foglalkozás pedig kezdett rosszabb hírűvé válni. A polgárok egyébként sem tartották intelligens emberekhez méltó munkának a rendőri tevékenységet. A sikereket rontotta az állomány felkészületlensége és a korrupció. Az 1880-as évek erőfeszítései több kitűnő főkapitány vezetésével olyan útra terelték a budapesti rendőrséget, melynek állomásain nem szégyenkezni kellett, hanem büszkélkedni lehetett. A honalapítás ezredéves emlékének az évében, már nemcsak az ország hatalmas gazdasági fejlődése, hanem a magyar állami rendőrség Európa élvonalába tartozó testületté válása is, a reális valóság része lett. Tovább fejlődött az 1885-ben létrehozott detektív testület, erősödött a rendőrtudósítói tevékenység, beindult a sajtóiroda. A kontinensen elsőként alkalmazták az ujjnyomatok alapján történő személyazonosító módszert, illetőleg rendszert. Az 1909-ben bevezetett új egyenruha ékessége lett a Zrínyi-sisak, egy évvel korábban pedig létrehozták a bűnügyi múzeumot, felállították a gyermekbíróságot ben szabályozták az autóforgalmat től évi

8 8 jelentésekben számolt be a fővárosi rendőrség a végzett munkáról. Budapest létszáma már meghaladta a et, egy rendőrre közel 350 fő jutott. Az állomány állt a rendőrséghez tartozó fogalmazó és kezelő tisztviselőkből, a végrehajtó rendőrséghez tartozó fogalmazó tisztviselőkből, csapattisztekből, rendőri őrszemélyzetből, detektívekből továbbá szakközegekből, altisztekből és szerződéses személyzetből. Az összlétszám 1894 végén 1672 fő volt. A sikeres fővárosi rendőrség hatásköre és illetékessége folyamatosan növekedett, terjeszkedett. Az 1910-es évek első harmada már romló bűnügyi helyzetet élt át. A fővárosi rendőrség államosítását, illetőleg a rendőrség megszervezését követően megindult a küzdelem a vidéki rendőrség államosításáért. A vidéki rendőrségek államosításáról 1919 őszén, az 5047/1919. M.E. számú kormányrendelet döntött. E szabályozást az évi I. törvénycikk hatályban tartotta, ami egyúttal a törvényerőre emelést is jelentette. Az egységes állami rendőrség 7 kerületi főkapitányság Budapest, Debrecen, Miskolc, Pécs, Szeged, Székesfehérvár, Szombathely megszervezésével jött létre. A rendelkezésre álló megfelelő létszám mellett azonban nem jelent meg a szükséges fegyverzet, de erőteljesen érvényesültek a trianoni szerződés korlátozó intézkedései. A lassú fejlődést is széttördelték a pénzügyi nehézségek január 1-jén létrejött a vidéki főkapitányság, mellyel egy időben megszűntek a kerületi főkapitányságok ban Budapesten 73336, vidéken bűnvádi feljelentés érkezett a rendőrséghez, melyekből a fővárosban 52742, vidéken fejeződött be eredményes nyomozásként. Az évi III. törvénycikk Budapest területére bevezette a helyszíni bírságolás intézményét november 9-én hajnali 3 órakor életbelépett a jobboldali közlekedés, melyet hosszú és alapos előkészítő munka előzött meg ben a rendőrséget katonásították, ami azt jelentette, hogy személyi, szervezési, fegyverzet és felszerelés tekintetében a honvédelmi minisztérium alárendeltségébe került, létszámát főben állapították meg. Egy belügyminiszteri rendelet nyomán nőket is kinevezhettek a testületbe. Megalakult a fővárosi rendőrség fős létszámmal, akik között 787 tiszt, 1600 detektív és 8000 őrszemélyzeti beosztott volt. Tavasszal megkezdődött a vidéki főkapitányság szervezése, melynek során létrejöttek a vármegyei főkapitányságok, mint a rendőrkapitányságok felügyelő és ellenőrző hatóságai ban a vármegyei

9 9 főkapitányságokat megszűntették és a megyeszékhelyeken felügyeleti körzeteket alakítottak ki. Február 2-ától ismét volt országos főkapitányi állás. A rendőrségről szóló évi 22. törvényerejű rendelet, magas szinten fogalmazta meg a testület jogállását, hatáskörét, feladatait. Vidéken igyekeztek a rendőri erőket összevonni, aminek következtében sok helység rendőr nélkül maradt. Ugyanakkor számtalan településen részt vettek a nemzetőrség felállításában, a személyés vagyonvédelem megszervezésében december elejére megszületett az Országos Rendőr-főkapitányság, melynek alárendeltségében működtek a Budapesti és Megyei Rendőr-főkapitányságok, helyi szervként a rendőrkapitányságok. Innentől kezdve az egységes rendőrség végezte az állambiztonsági, a bűnüldöző és a többi rendőri tevékenységet

10 10 III. Az Ügyészség kialakulása Hazánkban az ügyészi tevékenység gyökerei évszázadokra nyúlnak vissza. Királyi szervként működött a középkor óta a jogügyigazgató, akihez 1774-től hivatali szervezet is társult. A tisztség elnevezése "a királyi ügyek igazgatója és a Szent Korona ügyésze" feladatai kettősségét fejezte ki: hatáskörébe tartozott a korona, a király képviselete, amely során őrködött ezek jogai felett magán- és közjogi érdekek esetén. Feladatkörében felperesként vagy vádlóként szerepelt. A vádfunkciót a király személyét és az államrendet veszélyeztető bűncselekmények, például felségsértés, a kincstár érdekei elleni támadás, pénzhamisítás esetén gyakorolta a jogügyigazgató. Ő járt el a kincstár képviseletében az olyan peres ügyekben is, amelyekben anyagilag érdekelve volt. A törvényhatóságokban (vármegyék, kiváltságos kerületek, városok) választott tiszti ügyészek a századtól működtek. Teendőik közé tartozott az önmagukról gondoskodni nem tudók (például árvák, gyámoltak) jogainak megóvása, a büntetőjog terén a vád alá helyezés előkészítése, a vádképviselet, a büntetések végrehajtásának ellenőrzése. A tiszti ügyész vádlói feladatai azonban csak egyes ügyekben jelentek meg, más ügyekben a védelmet látta el, illetve magánszemélyek részére ügyvédi megbízásokat is teljesített. A tiszti ügyészek egymással és a jogügyigazgatóval szervezeti kapcsolatban nem voltak. A közvádló feladata az állami büntető igény érvényesítése volt. Az Országos Honvédelmi Bizottmány 1849 februárjában létrehozta a rögtönítélő bíróságokat, amelyek mellett a kormány által kinevezett és annak alárendelt közvádlók jártak el: ők az eljárás során közreműködtek a tényállás megállapításában, majd a bizonyítás befejeztével nyilatkoztak a vádról májusában az Igazságügyi Minisztériumon belül felállították az "álladalmi ügyészi osztályt" az állam érdekeit sértő bűncselekmények miatti eljárásokra. A szabadságharc leverése után megkezdődött a jogrendszer modernizációja. Az új intézmények közé tartozott az államügyészség is, amely a francia minta alapján a 19. század közepére egész Európában elterjedt. Ez azzal függött össze, hogy az európai jogi gondolkodásban kialakult az a felfogás, miszerint a bűncselekmények a társadalom

11 11 egészét, így a közérdeket képviselő államot sértik, ezért annak joga van fellépni az elkövetőkkel szemben a megsértett jogrend nevében, a törvények érvényesítéséért. Az 1867-es kiegyezés után kezdődött meg a polgári államszervezet kiépítése. Az igazságszolgáltatást rendező törvények sorában született meg az évi XXXIII. törvénycikk a Királyi Ügyészségről (Kütv.). Az ügyészség fő teendőjeként került meghatározásra, hogy a jogrend büntető törvényekben meghatározott megsértése esetén a törvény alkalmazása iránti eljárást megindítsa. Az ügyészségi alkalmazottak a főügyésznek voltak alárendelve. A főügyész működése során általános és egyedi utasításokat bocsátott ki. A főügyészek felett az igazságügy-miniszter rendelkezett, s a minisztérium végezte a szervezet külső irányítását. A királyi ügyészségnek a törvény bűnvádi és fegyelmi ügyekben adott hatásköröket, továbbá felruházta a bírósági börtönök feletti felügyelet ellátásával. Eljárási szabályok hiányában hosszú időn keresztül az Kütv. rendelkezései, az igazságügy-miniszter vagy a főügyész által kiadott utasítások, állásfoglalások és a bírósági gyakorlat alakította a hatáskört. A Bp.(Bűnvádi perrendtartás) január 1-jei hatályba lépésével kezdetét vette a királyi ügyészség klasszikus korszaka: az ország egész területén egységes szabályok alapján, egy teljesen kiépített vádhatóság működött. A kódex szerint az ügyész rendelte el és irányította a nyomozást, a rendőri hatóságokat utasította, a végrehajtást ellenőrizte, ő szüntette meg vagy fejezte be a nyomozást. Vádat emelt, de annak képviseletét meg is tagadhatta, a vádat megváltoztathatta, elejthette. A jelenléte nélkül nem lehetett tárgyalást tartani, a bíróság döntései ellen pedig jogorvoslattal élhetett. Az I. világháború alatt bővült az ügyészség hatásköre: a kormány utasításai szerint ellátta a sajtócenzúra feladatait, továbbá önállóan is nyomozhatott a gyorsított bűnvádi szabályok alapján. Az 1918 őszén kikiáltott Népköztársaság tartalmi változásokat nem hozott az igazságügyi szervezetben, de megváltoztak a formák: a Törvényszékek mellett államügyészségek, az Ítélőtábláknál főállamügyészségek, a Kúriánál pedig Legfőbb Államügyészség működött.

12 12 A zavaros időkben megnövekedett bűnözés és a gyorsabb eljárás követelményének eredményeként egyszerűsödtek az eljárási szabályok, s az addigi legalitási elvet megtörve megjelent a magyar jogrendben az opportunitás néhány eleme is. Az évi XXIX. törvénycikk alapján a főügyész hozzájárulásával az ügyész megszüntethette a nyomozást a csekély jelentőségű, a közérdeket számba vehetően nem sértő cselekmények miatt, ha a terhelt egyéniségéből, életviszonyaiból, a sérelem jóvátételére irányuló törekvéséből alaposan feltehető volt, hogy nem fog újabb bűncselekményt elkövetni. E törvény nyomozási tevékenységre is feljogosította az ügyészséget, melynek ellenőrzése a bíróság vádtanácsának feladata lett. A törvénykezés egyszerűsítéséről szóló évi XXXIV. törvénycikk szerint halmazat esetén az ügyészség mellőzhette a vádemelést az olyan bűncselekményért, amely a büntetés súlyát nem befolyásolta, sőt mellőzni kellett azon cselekmény miatt, amelynek felderítése jelentősen késleltette volna az eljárást. Az évi XX. törvénnyel kihirdetett Alkotmánnyal történt meg formálisan az új államszervezet létrehozása. Ez az ügyészséget illetően gyökeres változást írt elő azzal, hogy kimondta: a törvényesség megtartása felett az Országgyűlés által választott és annak felelős legfőbb ügyész őrködik, aki vezeti és irányítja az ügyészség szervezetét. A büntető igazságszolgáltatás hatékony működéséhez szükséges feltételek megteremtését segítette, hogy az ügyészségi törvényt és az ügyészségi szolgálati törvényt módosító évi XXXI. törvény felhatalmazta az ügyészséget is a titkos információgyűjtésre, továbbá újraszabályozta az ügyész büntetés-végrehajtási felügyeleti jogkörét. Az ügyészség alapvető teendője a büntetőeljárás területén az erről szóló évi XIX. törvény az ügyészt, mint a közvádlót jogosította fel a nyomozások irányítására. E törvény július 1-jei hatályba lépésétől a saját nyomozás az ügyészi tevékenység olyan szakterületévé vált, amely a vádelőkészítés elemeként nyomatékos szerepet kapott. A évi VII. törvény lehetővé tette az addigi főügyészségi nyomozó hivatalok nyomozó ügyészségekké való átalakítását, továbbá az ügyészi közigazgatási jogi tevékenység külön ügyészségbe telepítését. Kimondta, hogy az ügyészségi nyomozás, továbbá indokolt esetben más ügyészségi feladatok ellátására önálló helyi ügyészség vagy önálló főügyészség létesíthető. Ennek megfelelően 2006-ban az Országgyűlés létrehozta a Központi Nyomozó Főügyészséget, továbbá legfőbb ügyészi

13 13 utasítás alapján létrejöttek megyei (fővárosi) illetékességgel eljáró nyomozó ügyészségek május 1-jével Magyarországnak az Európai Unióhoz történt csatlakozásával a magyar ügyészség - nemzeti jellege mellett - egyben uniós ügyészséggé vált. A csatlakozás lehetővé tette Magyarországnak az Eurojustban való részvételét is, ezáltal a magyar ügyészség teljes joggal beilleszkedett az Európai Unió bűnüldözési rendszerébe. Az Ütv. szabályozása alapján a legfőbb ügyész és az ügyészség feladatának ellátása során csak az Alaptörvényre, a törvényekre és más jogszabályokra kell, hogy tekintettel legyen. Más szervnek vagy közjogi méltóságnak nincs alárendelve, az ügyészeknek utasítást csak a felettes ügyész, illetve a legfőbb ügyész adhat, míg a legfőbb ügyész nem utasítható. E törvény alapján megvalósult az ügyészség teljes szervezeti egységessége, mivel a katonai ügyészségek megszűntével a katonai ügyészek - jogállásukat megtartva - betagozódtak az ügyészi szervezetbe, melynek következményeként a katonai büntetőeljárásra tartozó ügyek mellett más ügyek felderítésében, nyomozásának felügyeletében, vádképviseletében is részt vesznek. Részletesebb az ügyészre vonatkozó büntetés-végrehajtási szabályozás, mivel az Ütv. pontosan rögzíti azokat a területeket, amelyekre e szakterületi tevékenység kiterjed. Eszerint az ügyész bármely időpontban és helyen ellenőrizheti a törvényekben meghatározott joghátrányok és jogkorlátozások végrehajtásának, a fogvatartottakkal való bánásmódnak a törvényességét, a végrehajtás alatt állók jogvédelmére vonatkozó rendelkezések érvényesülését, továbbá ennek megfelelően jár el az utógondozás és a bűnügyi nyilvántartás vonatkozásában is

14 14 IV. A nyomozó hatóság bizonyítási szerepének történeti modelljei A nyomozás során felvett bizonyítás megítélése alapvetően attól függ, hogy miként közelítjük meg a nyomozó hatóság bizonyításban játszott szerepét. E szerep megítélése döntően meghatározza a nyomozati bizonyítás tartalmát és jelentőségét az eljárásban. A nyomozó hatóság bizonyító tevékenységével kapcsolatban három modell létezik. Az első modell szerint a nyomozó szerv bizonyító tevékenysége során feltárt tények és adatok olyan bizonyítékok, melyek úgy képezhetik bírósági tárgyalás alapját, hogy annak során közvetlenül felhasználhatók. E felfogás tehát az objektív valóság feltárását és a tényállás megállapítását is a nyomozás feladatává teszi, így ennek az a következménye, hogy a nyomozó hatóság az ügyészhez és a bírósághoz hasonlóan kiveszi a részét a ténymegállapításból. Ezt követően a tárgyalási szakban a nyomozati bizonyítékok közvetlenül felhasználhatók, így a bíróság szerepe inkább a nyomozati anyag ellenőrzésére irányul, mint az érdemi bizonyítás felvételre. Ez a modell magán hordja az inkvizitórius eljárási rendszer sajátosságait, mivel a nyomozóelv dominánsan jellemzi. A kontinentális országok többségében érvényesülnek ezek a jellegzetességek. A második modell a nyomozó hatóság szerepét a bizonyítékok felkutatásában és rögzítésében jelöli meg. A nyomozás célja az ügyész tájékoztatása, így a bírósági eljárásban folyik az érdemi bizonyítás, melyben a nyomozati iratok közvetlenül nem, csak az ügyészen keresztül használhatók fel. Csak az a tevékenység minősül bizonyításnak, amely a tárgyalási szakban a bíróság előtt folyik. A bírói ténymegállapítás alapját a tárgyalási bizonyítási anyag képezi, amelynek ugyan részévé válhat a nyomozati anyag, azonban ennek szerepe csak másodlagos. A nyomozati anyag célja az ügyész tájékoztatása, így ő ítéli meg, hogy mely bizonyítékot lehet a vád alátámasztására felhasználni, tehát ebben a felfogásban a vád csak a bírósági eljárás alapja. 3 E modell az akkuzatórius eljárási rendszer jegyeit viseli, melyben a vádelv dominanciája érvényesül. Ez az eljárási rendszer és bizonyítási felfogás jellemzi az angol büntetőeljárást. A magyar büntetőeljárás vegyes rendszerben működik, tehát a nyomozóelv és a vádelv egyensúlya jellemzi. A bírósági eljárás alapja a törvényes vád, mely a nyomozati 3 Bárd Károly: A büntető hatalom megosztásának buktatói, KJK-KERSZÖV, Budapest, 1987, o.

15 15 szakban feltárt tények és összegyűjtött bizonyítékok alapján meghatározott személy, pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekményét megjelölve a bírósági eljárás kezdeményezésére irányuló indítvány. A bíróság a vádhoz kötve van, így csak a megvádolt személy vád tárgyává tett cselekménye vonatkozásában hozhat határozatot. A nyomozó hatóság szerepe a bűncselekmény és az elkövető felderítése, valamint a bizonyítási eszközök felkutatása és biztosítása oly mértékben, hogy az ügyész dönthessen arról, vádat emel-e. A tényállást az ügyész és a bíróság állapítja meg, ezért a bizonyítékok értékelése is az ő feladatuk. A bizonyítás során a tényállást alaposan, hiánytalanul, a valóságnak megfelelő módon kell megállapítani. Az 1973-as Be. alapelvi szinten rendelkezett arról, hogy a hatóságok feladata az eljárás minden szakában a tényállás alapos és hiánytalan tisztázása, valamint valóságnak megfelelő megállapítása. Ebből következett, hogy a nyomozó hatóság is végzett tényállás megállapító tevékenységet, illetve a nyomozás célja nem az ügyész tájékoztatása volt, hanem ugyanolyan bizonyítás folyt a nyomozati szakban is, mint a tárgyaláson. A nyomozással kapcsolatos törvényalkotási elvárás az volt, hogy okirati formába öltöztetett perrendszerű bizonyítékokat reprodukáljon, így a tárgyaláson a bíróság feladata a nyomozati anyag és a tárgyaláson elhangzottak összevetését fedte le. 4 Az 1998-as büntetőeljárási törvény a nyomozati szak szerepét a tárgyaláshoz képest csökkentette, a nyomozó hatóság bizonyításban játszott feladatává a felderítést és a bizonyítékok összegyűjtését tette. Az értékelő tevékenység már az ügyész felelőssége. Az ügyész rendelkezik a nyomozásról, tehát a nyomozás arculatát ma már döntően az ügyész határozza meg. Mivel a magyar büntetőeljárás a nyomozó hatóság és az ügyész kapcsolatának kontinentális modelljére épül, a nyomozás felett az ügyész rendelkezik. Nevezett modell szerint a nyomozó hatóság részéről az ügyész irányába folyamatos jelentéstételi kötelezettsége áll fenn, melynek következtében időről időre számot kell adni a nyomozás állásáról. 5 Ennek figyelembevételével a nyomozás során végzett bizonyítás felfogható oly módon, hogy a nyomozó hatóság az ügyészt próbálja meggyőzni a feltárt bizonyítási eszközök relevanciájáról és a nyomozás folytatására alkalmasságukról. Azt is látni kell, hogy ha az ügyész rendelkezik a nyomozásról, úgy a nyomozás és annak 4 Erdei Árpád: A trónfosztott királynő uralkodása, avagy a bizonyításelmélet szent tehene, Magyar Jog, 1991/4. sz., 214.o évi XIX. törvény A büntetőlejárásról, 165. (2) II. fordulata

16 16 eredménye az ügyész szakmai felelőssége, mivel végső soron a bíróság előtt az ügyész tárja fel a tényállást és igazolja a feltételezett ismeretek valóságát. 6 A nyomozást különösen jellemzi a szelektív megismerés, mivel a nyomozó hatóság munkája útkeresésben, személy és tárgykutatásban testesül meg, ami válogatást feltételez. Szelektálni kell a történés elemei között, ki kell szűrni, hogy mely tények rendelkeznek jogi vagy bizonyítási relevanciával. Amellett, hogy a nyomozó hatóság eljárási kötelezettsége a bizonyítékok perrendszerű rögzítése, az ügyész nyomozás feletti törvényességi felügyelete is a perrendszerű bizonyítás lefolytatását segíti elő. Az ügyész legkésőbb a vádemelés előtt ellenőrzi az egész nyomozati anyagot annak érdekében, hogy meggyőződjön a vádiratban megjelölt bizonyítékok törvényes eredetéről. Ennek keretében megvizsgálja azt is, hogy a bizonyítási eszközök beszerzésekor megtartottáke az azokra vonatkozó törvényes rendelkezéseket, illetve nem korlátozták-e törvénysértően a gyanúsított és a védő jogait. A perrendszerű bizonyítás követelménye a büntetőeljárás mindhárom fő alanyára és az eljárás minden szakaszára kiterjed. Már a nyomozás során perrendszerű bizonyítást kell folytatni, hogy később a vád törvényes bizonyítékokon nyugodjon, egyébként a nyomozás anyaga nem képes az ügyészben olyan meggyőződést kialakítani, hogy a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a terheltet elítéli. A nyomozati ténymegállapítás kétirányú, a nyomozó hatóságnak egyrészt jogilag releváns és irreleváns tényeket is meg kell állapítania, másrészt a jogilag releváns tényeket oly módon kell meghatároznia, hogy azokból az ügyész megállapíthassa a történeti tényállást. A nyomozó hatóság a vádemeléshez szükséges mértékben köteles felderíteni a tényállást, a tényállás felderítettségéről azonban az ügyész utólag, a tényállás megállapítás során határoz, ha álláspontja szerint az nem kellően felderített, további nyomozási cselekmények elvégzéséről rendelkezhet, illetve az eset körülményeihez képest a nyomozást felfüggesztheti, megszüntetheti. 7 Az ügyészi tényállás megállapítás a vádirat része, mivel a vád csak az által válik törvényessé, ha tárgyát meghatározott személy, pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekménye képezi. A vádirati tényállást úgy kell megállapítani, hogy az megalapozott és bizonyítható legyen. A vádló a bíróság előtt akkor léphet fel, ha ezt a bizonyítékok ismeretében és birtokában megalapozottan teheti. Ennek érdekében a 6 Finszter Géza: Bizonyításelméletek a jog világában, Rendészeti Szemle, 2006/7-8., 89.o évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 216. (1)

17 17 nyomozásra támaszkodik, amelyben a vád megalapozásához szükséges tényeket a nyomozó hatóságok az ügyész útmutatásai alapján, vagy önállóan felkutatják és szolgáltatják. 8 A múltbeli történés tényeit felderítve és összefoglalva a nyomozó hatóság látszólag egy történeti tényállást tár az ügyész elé, azonban az ügyész egyrészt kiválogatja a történés jogilag releváns tényeit és azok alapján állapítja meg a vádirati tényállást, másrészt tényállást eljárásjogi értelemben megállapítani csak az ügyész és a bíróság jogosult. A ténymegállapítás és a tényállás megállapítás a jogi értékelés alapját képezi, melyet a bizonyítékok egybevetése alapján végez az ügyész. Csak konkrét tények megállapítása után lehetséges a jogkérdésekben állást foglalni, azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy a büntetőjog absztrakt módon meghatározza a megállapítandó tények körét, ennyiben a jogi értékelés már menet közben is befolyásolja a ténymegállapítást. A jogkérdésekben való állásfoglalás - tehát a minősítés - csak a ténykérdések pontos és teljes feltárását követően lehetséges. Ehhez azonban szükséges, hogy a tényállás megállapításához szükséges tényeket a nyomozó hatóság a vádemelési szakba jutásig megállapítsa és a tényállás részét képező tények perrendszerű bizonyítékokkal bizonyítást nyerjenek. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy a nyomozó hatóság és az ügyész, illetve a bíróság mérlegelése között mennyiségi és minőségi különbségek vannak. A nyomozó hatóság a bíróságnál szélesebb körben vizsgálódik, eleinte a számtalan változó tényező miatt nem is végez célirányos kutatási tevékenységet. Ezért a bizonyítékok értékelése folyamatos tevékenység, mely az ügy előrehaladásával egyidejűleg történik, alanya a nyomozó hatóság és az ügyész. A tárgyalás szűk idő és térbeli korlátai miatt alkalmatlan arra, hogy a bizonyítékok eredeti rögzítésére, szelektálására, felvételére, majd értékelésére szolgáljon. Éppen ezért kell megelőznie egy olyan eljárási szakasznak, melynek célja a bizonyítékok perrendszerű összegyűjtése. Ez a mennyiségi különbség a bíróság előtti bizonyítás során végzett bizonyítékértékelés és a nyomozati bizonyítékértékelés között. A nyomozást döntően az összegyűjtés, a tárgyalást pedig az ütköztetés, mérlegelés jellemzi. A minőségi különbség abban rejlik, hogy a bíró jogerősen, a véglegesség igényével értékeli bizonyítékokat, az ügyész bizonyítékértékelése pedig a nyomozás feletti rendelkezésből adódóan a nyomozó 8 A Be. 2. -ához fűzött indokolás

18 18 hatóság vonatkozásában felülbíráló jellegű, sőt a bizonyítékok értékelésre alapítva a történeti tényállás megállapítás joga is az ügyészt illeti meg. A nyomozás feletti rendelkezési jog tartalmát tekintve azt jelenti, hogy a nyomozás során a végső döntést mindig az ügyész hozza, ugyanis ez a nyomozó hatóság és az ügyész kontinentális modell szerinti kapcsolatának lényege, így a nyomozók és az ügyészek bizonyítékértékelése minőségileg különbözik. Az ügyész fő feladata a vádképviselet, ezért minden egyes döntésének - melyet a bizonyítékok vonatkozásában hoz - komoly jogkövetkezményei vannak a bírósági eljárásra nézve. A vádat alátámasztó bizonyítékokat az ügyész olyan pszichikus megfontolás alapján értékeli, hogy azok meggyőzik-e a bíróságot a vád megalapozottságáról, a vádlott bűnösségéről. Amennyiben arra a következtetésre jut, hogy nem, még az iratismertetést követően is további nyomozati cselekményeket végeztethet. 9 Az ügyész rendelkezik a nyomozásról, ő maga nyomoz vagy nyomoztat. Ha nyomoztat, akkor a nyomozás törvényessége feletti felügyeletet gyakorol, ami a nyomozó hatóság rendszeres jelentési kötelezettsége útján biztosítható. Az ügyész elrendelheti a nyomozást vagy a feljelentés kiegészítését, a nyomozó hatóságot eljárási cselekmények határidőn belüli elvégzésére utasíthatja, a nyomozási cselekményeken jelen lehet, a nyomozás iratait megismerheti, azokat bármikor be is kérheti, a nyomozó hatóság határozatait megváltoztathatja, hatályon kívül helyezheti, sőt a legfontosabb határozatokat feljelentés elutasítása, nyomozás felfüggesztése, nyomozás megszüntetése - a nyomozó hatóság csak akkor hozhatja meg, ha az ügyész ezt nem tartja fenn magának. Az ügyésznek arra is joga van, hogy a nyomozó hatóság által végzett nyomozást bármikor magához vonja. 10 Ez a modell szemlélteti, hogy a nyomozati döntések végső soron az ügyész kezében összpontosulnak, ezért ha automatikusan a nyomozó hatóság bizonyítékértékelő tevékenységét nem is zárjuk ki, a nyomozás során a végső döntés mindig az ügyészé. Olyan eljárásjogi jogkövetkezmények mellett, mint az ügyész vagy a bíróság, a nyomozó hatóság soha nem értékel bizonyítékokat. A nyomozó hatóság bizonyítékértékelése soha nem végleges jellegű, mivel az ügyész bármikor nyomozati cselekmény elvégzésére utasíthatja, ezáltal felülbírálva a nyomozás további irányaira vonatkozó döntését. Végül a legfontosabb érv a nyomozó hatósági és ügyészi bizonyítékértékelés minőségi évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 216. (1) a) pont évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 28. (4)

19 19 elkülönítésére, mely a rendelkezési jogból levezethető, hogy a nyomozás feladata lehetővé tenni a történeti tényállás megállapítását, azonban a nyomozó hatóságnak nem feladata a tényállás megállapítás. Ki kell derítenie a történéseket azok tényelemeinek összegyűjtése útján, azonban feladata ezzel le is zárul. A történeti tényállás megállapítására legfeljebb javaslat tételi joga van, de a történeti tényállás (vádirati tényállás) megállapítása az ügyész monopóliuma. A fent leírtakból levonható a következtetés, habár a nyomozó hatóság bizonyítékokkal végzett munkájában is jelen van a mérlegelés, mégis le kell szögezni, hogy a Be. bizonyítékértékelésre vonatkozó szabálya nyelvtanilag értelmezve képtelenséghez vezet. Rendszertani és célelvű értelmezésben azonban helytálló, mivel a bizonyítékok értékelése az ügyészi és bírói munka lényege, a nyomozó hatóság tevékenysége döntően a bizonyítékok felkutatására, összegyűjtésére és rögzítésére terjed ki. Ez összefügg azzal a Be. előkészítése során lefektetett kodifikációs törekvéssel, hogy a tárgyalás szerepét növelni kell. A nyomozás a Be. rendszere alapján nemcsak a tárgyalási szaktól különül el, hanem a vádemeléstől is. Hagyományosan a nyomozás végének az iratismertetést szokták tekinteni, ezt követően az ügy a vádemelési szakba lép át. A nyomozó hatóság döntési jogköre egyszerűbb, jogi szaktudást, bizonyítást nem igénylő kérdések elbírálására terjed ki. Az a tény, hogy a nyomozó hatóság határozatokat hoz, a döntést és a mögötte rejlő mérlegelést mutatja, azonban a bizonyítás felvételben a nyomozó hatóság mérlegelési tevékenysége nem a bizonyítékok bizonyító erejének megállapításában, hanem a bizonyítékok eljárási szabályoknak megfelelően történő rögzítésében merül ki. A Be. említett szabályának lényege álláspontom szerint az, hogy minőségileg és mennyiségileg elkülönítse egymástól az ügyész és a bíróság bizonyítékok értékelésében megjelenő tevékenységét a nyomozó hatóságétól.

20 20 V. A nyomozó hatóság feladata és hatásköre A nyomozó hatóság a nyomozást az ügyész rendelkezése alapján vagy önállóan végzi. A nyomozó hatóság önállóan végez nyomozást vagy egyes nyomozási cselekményeket, ha a bűncselekményt maga észlelte, a feljelentést nála tették, vagy arról más módon maga szerzett tudomást, továbbá ha az ügyész a feljelentés kiegészítését, illetve a nyomozás lefolytatását a hatáskörébe utalta. 11 Általános nyomozó hatóság az Ügyészség és a rendőrség. A nyomozás során fel kell deríteni a bűncselekményt, az elkövető személyét, fel kell kutatni, és biztosítani kell a bizonyítási eszközöket. A tényállást oly mértékben kell felderíteni, hogy a vádló dönthessen arról, vádat emel-e. A bűnügyek túlnyomó többségében a nyomozást a rendőrség végzi. Szervezeti felépítése: Központi (Országos Rendőr-főkapitányság), területi (megyei rendőr-főkapitányságok), és helyi (városi rendőr-kapitányságok) nyomozó hatóságokra, a nyomozó hatóságok nyomozó szervekre (pl. bűnügyi, rendészeti osztály és rendőrőrs) tagozódnak. A törvényi hatáskör és illetékességi szabályok mellett széles körű lehetőség van az ügyek utasításos elosztására. Az Ügyészség, mint általános nyomozó hatóság egészben vagy részben elvégezheti a nyomozást. Jelenleg Magyarországon hétféle nyomozó hatóság működik. A rendőrségi nyomozás jelenti hazánkban a büntetőügyek általános előkészítő eljárását, az ügyészség a vádképviselet mellett általános nyomozó hatóság és egyes esetekben kizárólagos jogkörrel jár el. Utóbbi célra ügyészségi nyomozó hivatalokat szerveztek. Amennyiben a nyomozó hatóságok között felmerült hatásköri összeütközés, vagy halmazat, az illetékes ügyész jelöli ki az eljáró nyomozó hatóságot évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 35. (1)(2)

21 21 V.1. Nyomozó hatóságok Magyarországon Feltétlen Feltételes Általános (tipikus) Ügyészség minden ügyben az ügyész rendelkezik a nyomozásról és ő végzi, de a nyomozást a nyomozó hatósággal is végeztetheti Rendőrség városi megyei országos (ide tartoznak még a nyomozó szervek, például a bűnügyi osztály) Különös (nem tipikus) Ügyészségi Nyomozóhivatal a Büntetőeljárási törvényben meghatározott bűncselekmények esetén csak ő végezheti a nyomozást (például mentességet élvező személyekkel, büntetésvégrehajtási szervezet hivatásos és a Határőrség tagjai által elkövetett, nem katonai büntetőeljárásra tartozó ügyek esetén) Fővárosi Főügyészségen Központi Ügyészségi Hivatal, (Megyei) Ügyészségi Nyomozó Hivatalok és a katonai ügyész végzi Nemzeti Adó-és Vámhivatal Például a következő bűncselekmények esetén nyomoz: visszaélés jövedékkel csempészet vámorgazdaság Parancsnok katonai (katonai büntetőeljárásra tartozó ügyek esetén) hajón, légi járművön elkövetett Rendőrség (Határrendészeti kirendeltségek) Ha a Rendőrség észleli vagy itt teszik a feljelentést Például beutazási és tartózkodási tilalom megszegése, embercsempészet esetén járhat el Nemzeti Adó-és Vámhivatal Minden esetben, amikor a feljelentést meghatározott bűncselekményekben észlelik, vagy a feljelentést nála tették meg. Például a NAV hatáskörébe tartozó bűncselekményekkel összefüggésben elkövetett közokirat-hamisítás, magánokirat-hamisítás esetén Ha a NAV észleli vagy a feljelentést nála tették meg: például a kábítószerrel visszaélés

22 22 bűncselekményeknél egyes eseteinél Háttér nyomozó szervek ORFK Központi Nyomozó Hatóság szervei ORFK Bűnügyi Főigazgatóság Bűnügyi Főosztály ORFK Bűnügyi Főigazgatóság Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság, Felderítő, Nyomozó, Vizsgálati és Gazdaságvédelmi Főosztály ORFK Bűnügyi Főigazgatóság Pénzügyi Nyomozó Igazgatásig és annak területi nyomozó hivatalai ORFK Közlekedésrendészeti Főosztály Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ Nemzetbiztonsági Szolgálatok Információs Hivatal Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Katonai Felderítő Hivatal Katonai Biztonsági Hivatal Rendőrség, Nemzeti Adó-és Vámhivatal Hatásköri összeütközés vagy halmazat esetén az ügyész bármelyiket kijelölheti. V.2. A Robotzsaru NEO rendszer használata A 17/2011-es ORFK utasítás értelmében a nyomozó hatóság egy büntetőeljárásban köteles adatközlést végezni a büntetőeljárási cselekményekről a következő tevékenységek során: elrendelés, felfüggesztés, folytatás, vádemelés, vádemelés elhalasztása, megszüntetés, jogerős befejezés, újra elrendelés, vádemelésre átadás. Ezen papírmentes iroda működéséhez feltétel, hogy a tisztán elektronikusan előállított iratot a kiadmányozási joggal rendelkező vezető alá is tudja írni. Az előadó, ügyintéző által készített irat aláírásra (jóváhagyásra) felterjeszthető a felhasználó közvetlen vezetőjének, aki azt jóváhagyja, vagy ellenjegyzés után az ő közvetlen vezetőjének felterjesztheti aláírásra, ellenjegyzésre (például továbbítja a felettesének). Az irat a vezető által átszerkeszthető, jóváhagyáskor beiktatódik a soron következő

23 23 alszámra, az irat fejlécébe beíródnak a jóváhagyó adatai és a jóváhagyás időbélyege. Ehhez az irathoz (alszámhoz) feladat (koordináció) is adható. A napi ügymenet végrehajtása: 1. A felettes parancsnoknak az alá tartozó beosztottaknak jogosultságot kell biztosítania a NEO felhasználói rendszerhez. A felettesnek meg kell határoznia a beosztott rendszerbeli munkakörét, szerepkörét, alá-fölérendeltségi viszonyát, jogosultági szintjét. 2. Ügy/ügyirat átadás-átvétel: Az ügykezelés során (a hatályos normák alapján) szükséges nyomon követni, hogy mikor, hol, kinél van/volt az irat, kinél mennyi ideig volt, mikor került átadásra. Az ügykezelőnek szükséges tudni, hogy az adott irat merre mozgott, milyen műveleteket végeztek vele az előadók, vezetők, ennek kimutatását szolgálják az átadókönyvek. Az átadó könyvben át lehet adni a beérkezett postát az érkeztetési azonosító alapján, át lehet adni az iktatott anyagokat iktatószám alapján az eljáró szervezetnek, vagy vezetőjének, és ugyanilyen átadókönyvben lehet átadni az ügyiratot az ügyintéző előadónak. Átadásnál el kell dönteni, hogy mi legyen az anyag sorsa, ha további munkaműveleteket akarunk végrehajtani az ügyön, akkor magunknál tartjuk, ellenkező esetben átadjuk, ilyenkor lehetőségünk van szervezeti egységre, illetve személyre átadni a kiválasztott ügyet. Eldönthetjük, hogy kérünk-e visszaigazolást arról, hogy az a személy, akinek megküldtük az anyagot, mikor vette át. 3. Az ügykezelés folyamata: I. Érkeztetés (külső szervtől, más NEO szervtől) II. Postabontás III. Szignálás IV. Iktatás V. Vezetői szignálás (Osztályra, előadóra) VI. Ügyintézés /végrehajtás/, iratképzés

24 24 VII. Előadói ügylezárás (expediálási javaslat) VIII. Végzett feladat vezetői elfogadása (kiadmányozás) IX. Irattár 4. Érkeztetés: Az elektronikusan érkezett és befogadható küldeményeket a rendszer automatikusan érkeztetési azonosítóval és érkeztető számmal látja el, melyről elektronikus értesítést küld a feladó részére. Ez a válaszlevél tartalmazza az érkeztetési azonosítót, érkeztető számot és egy nyugtázást arról, hogy a rendszer a feladó küldeményét befogadta, feldolgozásra átvette. 5. Postabontás: Az érkezett küldeményeket az e feladattal megbízott személy, a postabontó bontja fel, és a rendszer automatikusan látja el bontási azonosítóval. 6. Elsődleges szignálás: Az iktatás során kétféle szignálást különböztetünk meg. Az első szintű szignálás során a fő szervezeti egység vezetője, vagy az általa ezzel megbízott személy egy előzetes válogatást végez, amely során eldönti, hogy az adott irat mely ügykörhöz tartozik, ezzel meghatározza az alárendelt szerv hatáskörét. Meghatároz továbbá egy végső elintézési határidőt, a kezelési feljegyzésekben rögzíti az elintézés módját, és ennek megfelelően iktatásra továbbítja az iratot. Ezt a szignálási szintet előzi meg az előzménykutatás, amely során az iktató vagy a postabontó ajánlást tesz a szignáló vezetőnek, hogy az adott irat valamely korábbi ügyirathoz érkezett, vagy önálló, új ügyirattá válik. Ezzel párhuzamosan megjelölheti az eljáró szervet is. 7. Iktatás: Az iktatás során (a vezetői döntést követően) az iratot nyilvántartásba kell venni. Rögzíteni kell az irat beérkezésének pontos idejét, az intézkedésre jogosult ügyintéző nevét, az irat tárgyát, az elintézés módját, a kezelésére vonatkozó adatokat, az irat hollétét.

25 25 8. Szignálás, ügykiosztás: A vezetőnek, amennyiben jogosult, lehetősége van szignálni, kiosztani az ügyiratokat. Elvárás, hogy legyen egy fő szervezeti egység vezető, aki az egész szervezeti egység felügyeletét elláthatja. Ő attól válik fő vezetővé, hogy a szervezeti hierarchiában megfelelő, legmagasabb pozíciót foglalja el a rendszerben is. Ennek értelmében vezetői szerepkört például az osztályvezető, osztályvezető-helyettes, alosztályvezető illetve az általa megbízott beosztott személy tölthet be. A második szintű szignálás során az alárendelt vezető, akinek a szervezetére lett kiosztva az ügyirat, ellátja a rá háruló feladatokat. Például az osztályvezető szignálja az ügyet az alosztályvezetőre. Ezt követően az alosztályvezető tovább szignálja az ügyet az alosztályán dolgozó előadóra, vagy saját maga, mint előadó feldolgozza a rászignált ügyet. 9. Ügyintézés, kapott feladat végrehajtása, iratképzés: Az előadónak, akire az ügyet rászignálták, az eljárási szabályok betartásával fel kell dolgozni azt, melynek során iratokat kell készítenie. Az első lépés, hogy az előadó a nevére szignált ügyet a rendszerben átvegye, e nélkül nem tud az ügyében munkát végezni. Ezután a vezető által az ügyre vonatkozó utasításait meg kell tekintenie. 10. Vezetői feladat meghatározás: Lehetőség van a rendszerben, hogy rögzítésre kerüljenek az ügyirat vagy az egyes irat kezelésével kapcsolatos, ügyintézőknek szóló vezetői utasítások. A vezetőnek ki kell jelölnie a feladatot végrehajtó személyt/személyeket, a feladat határidejét, prioritását, és szövegesen meg kell határozni a végrehajtandó feladatot. 11. Kapott feladat megtekintése: A Robotzsaru menürendszerébe belépve az ügyintéző megtekintheti, milyen ügyekben kapott utasításokat. 12. Kapott feladat elintézése: A kapott vezetői utasítás végrehajtását követően az előadónak a kapott feladatot elintézetté kell tenni a rendszerben is.

26 Vezetői ellenőrzés, végrehajtott feladat elfogadása: A vezető folyamatosan figyelemmel kísérheti, hogy az általa kiadott feladatok feldolgozásában hol tartanak a beosztottjai. A rendszerben az aktuális mezőben megjelennek a kiadott feladatok illetve a feladat végrehajtás stádiumai. Például az előadó mikor tekintette meg, mikor tette elintézetté. Ha a beosztott elintézetté tette a feladatot, a vezetőnek azt ellenőrizni kell, melyet a rendszerben is dokumentálni szükséges. 14. Expediálás: Ez nem más, mint a postázás, az irat kézbesítésének előkészítése, a küldemény címzettjének, adathordozójának, fajtájának, a kézbesítés módjának és időpontjának meghatározása. 15. Vezetői kiadmányozás: A kiadmányozásra jogosult vezetőnek, vagy az egyéb aláíró joggal bíró személynek a külső szervek, személyek felé küldendő ügyintézők által készített vagy saját készítésű iratot lehet hitelesíteni. 16. Expediált, kiadmányozott anyag továbbítása: A vezetői jóváhagyást követően az expediált anyagot küldő/postázó személy megtekinti az expediálással kapcsolatos utasításokat és annak megfelelően továbbítja az iratot (kinek, milyen módon, hány példányt kell megküldeni). 17. Előadói ügylezárás: Ez csak az auditált rendszerbeli ügy lezárását jelenti, nem azonos például a bűnügy lezárással. 18. Vezetői ügylezárás, ügyelfogadás: Ha a vezető megfelelőnek ítéli az által végrehajtott feladatot. Ügylezárást követően szükségessé válhat az ügy átadása más szervezeti egységhez. 19. Kivezetés, irattárazás: Az ügy feldolgozását követően a szabályzatnak megfelelően irattárazni kell.

27 27 A következőkben néhány képet mutatnék be magáról a Robotzsaru rendszerről, hogy az hogyan is működik a valós életben: 1. kép. A Robotzsaru rendszer főképernyője A Robotzsaru rendszer főképernyőjének bal oldalán a menüpontok láthatóak, a nyomozó leggyakrabban az ügyintézői (előadói) műveletek menüpontot használja.

28 28 2. kép. A Robotzsaru rendszer ügyintézői (iratkezelői) menüpontja Ez az ügyintézői, és azon belül az iratkezelés menüpont főképernyője, itt találhatóak a baloldalon a nyomozókra kiosztott ügyek, jobb oldalon pedig az ügyekben készített iratok. A munkaideje 90%-át a nyomozó e menüpont használatával töltik ki. Ki kell választani a baloldalról az adott ügyet, majd jobb oldalon megjelennek az abban található iratok. Ha az Ügyészség is ebben a rendszerben dolgozna (ami elvileg már kötelező lenne), akkor jobb oldalon az is látható lenne, hogy milyen iratokat készített az ügyész az adott ügyben.

29 29 3. kép. A Robotzsaru levelező rendszerének képernyője Ez a Robotzsaru levelező rendszere, ide bárki tud az előadónak levelet küldeni, még az ügyész is. Amikor a nyomozó belép a Robotzsaru rendszerbe az az első, hogy egy kis ablak előjön a képernyő jobb alsó sarkában, ha új üzenetek érkeztek. 4. kép. A Netzsaru rendszer főképernyője

30 30 A Netzsaru rendszer főképernyőjének bal oldalán a menüpontok, jobb oldalt pedig a felhasználó és a rendszer adatai láthatók. A rendszer érdekessége az, hogy ez a főszerver, így tehát e program adataiból táplálkozik a Robotzsaru rendszer is, de csak a Robotzsaruban lehet ügyeket feldolgozni, iratokat készíteni, a Netzsaru rendszer a keresésekre és a kapcsolatokra szakosodott program. 5. kép. A Netzsaru rendszer Ügyészi revíziókkal kapcsolatos menüpontjai A Netzsaru rendszerben az ügyészi revíziók menüpontban lehet látni azokat az almenüpontokat, melyek az előadó ügyésszel kapcsolatba hozná az előadó nyomozót, de mivel sajnos ezt sem használják az Ügyészségen, így ez sem működik.

31 31 6. kép. A Netzsaru rendszer folyamatban lévő revízióinak alpontja A folyamatban lévő revíziók azt a célt szolgálnák, hogy a folyamatban lévő ügyekben az ügyész feladatokat adna a nyomozónak, miket kell még elvégezni, stb., mint egy ügyészi átirat szerepét szolgálná. Egyszerűbb és gyorsabb megoldás lenne, mint a levelezés.

32 32 7. kép. A Netzsaru rendszer rendőrségi határidők menüpontja A rendőrségi határidők menüpontot azért használják előszeretettel a nyomozók, mert összegyűjti egy táblázatba a kiosztott ügyeket olyan sorrendben, hogy melyik nyomozati határideje fog hamarabb lejárni. Ha egy nyomozónak sok ügye van, itt meg lehet nézni, hogy melyikkel kell hamarabb foglalkozni, melyik fog nemsokára lejárni.

33 33 VI. Az ügyész szerepe és feladatai Az ügyész a közvádló. Az ügyész kötelessége, hogy mind a terheltet terhelő és mentő, mind a büntetőjogi felelősséget súlyosító és enyhítő körülményeket az eljárás minden szakaszában figyelembe vegye. Az ügyész azokat a jogokat gyakorolja, amelyek azt az ügyészséget illetik, ahol az ügyész működik. Az ügyész a vádemelés feltételeinek megállapítása végett nyomozást végeztet vagy nyomoz. Ha a nyomozó hatóság önállóan végez nyomozást vagy egyes nyomozási cselekményeket, az ügyész felügyel arra, hogy azt a törvény rendelkezéseit megtartva végezzék (nyomozás feletti felügyelet), az eljárásban részt vevő személyek a jogaikat érvényesíthessék. 12 Ennek érdekében az ügyész a törvényben 13 meghatározott nyomozati cselekményeket végezhet és intézkedéseket tehet. Ha az ügyész nyomoz, bármely nyomozó hatóságot annak illetékességi területén nyomozási cselekmény elvégzésére utasíthatja, a legfőbb ügyész az ügy ügyészségi nyomozása során más nyomozó hatóságok tagjait az országos vezető egyetértésével igénybe veheti. Az ügyész ellenőrzi a büntetőeljárás során elrendelt, a személyes szabadság elvonásával vagy korlátozásával járó kényszerintézkedések törvényes végrehajtását. Az ügyész az e törvényben meghatározott feltételek esetén vádat emel, és a bíróság előtt a magánvád és a pótmagánvád esetét kivéve a vádat képviseli, vagy dönt a közvetítői eljárásra utalásról, a vádemelés elhalasztásáról, illetőleg részbeni mellőzéséről. Az ügyész a vádat elejtheti vagy módosíthatja. Az ügyész az ügy iratait a bírósági eljárásban megtekintheti, és indítványtételi jog illeti meg az ügyben felmerült minden olyan kérdésben, amelyben a bíróság dönt. 14 Kizárólag az Ügyészség végzi a nyomozást a törvényben 15 bűncselekmények miatt. meghatározott évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 28. (4) bekezdés a) e) pontjai évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 28. (5) (7) bekezdései évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 29. a) h) pontjai

34 34 Kizárólag az Ügyészség nyomoz az olyan bűncselekmények miatt indult ügyekben, amelyekben - az állami szervek törvényes működése, az Országgyűlés által megválasztott tisztségviselők, az országgyűlési képviselők, valamint az igazságszolgáltatás hitelébe vetett bizalom megóvása és erősítése, a sértettek vagy az elkövetők személye miatt - garanciális okból alapvető követelmény a nyomozást végző szerv függetlensége. Az Ügyészség nem tartozik sem az államhatalmi-képviseleti, sem a kormányzati-végrehajtói hatalomhoz, de még inkább kétarcú a büntetőeljárásban. Az Ügyészség, mint közvádhatóság széles körben felügyeli a büntetőeljárás előkészítő szakaszát, a nyomozást, többé-kevésbé ő maga az eljáró hatóság. A bírósági eljárásban már csak közreműködő. A vádat írásban az ügyészség vezetője emeli, de az ügyész képviseli. Az ügyész feladata: a nyomozás, a nyomozás felügyelete és a vádképviselet. Az ügyészség szervezete szigorúan alá-fölérendelt, minden ügyész függ a felettesétől. A Legfőbb ügyész és az ügyészség az igazságszolgáltatás közreműködőjeként az állam büntetőigényét érvényesíti. Az ügyészség üldözi a bűncselekményeket, fellép más jogsértő cselekményekkel és mulasztásokkal szemben, valamint elősegíti a jogellenes cselekmények megelőzését. A legfőbb ügyész és az ügyészség törvényben meghatározottak szerint: a) jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben, b) képviseli a közvádat a bírósági eljárásban, c) felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett, d) törvény által meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol. Az ügyészség feladatai tehát két fő csoportba oszthatók. Az egyikbe a büntető igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó, önmagában is sokrétű tevékenység tartozik, amely akként összegezhető, hogy az ügyészség az igazságszolgáltatás közreműködőjeként érvényesíti az állam büntetőjogi igényét.

35 35 E körben elsőként az ügyész nyomozás felügyeleti és vád előkészítési tevékenysége jut szerephez, amely a büntetőeljárás három önálló szakaszából kettőt ölel fel: a nyomozást és a vádemelési (ügyészi) szakaszt. Az ügyészségről szóló évi CLXIII. törvény (Ütv.) az ügyész nyomozással és vádemeléssel kapcsolatos feladatait is meghatározza. Lényegi elemei, hogy az ügyész a vádemelés feltételeinek megállapítása végett nyomozást végeztet, felügyeli a nyomozó hatóság önálló nyomozását, illetve a büntetőeljárási törvényben meghatározott esetekben a nyomozást maga végzi. 16 A nyomozás során az ügyész a büntetőeljárás hatékony és a lehető leggyorsabb lefolytatása érdekében rendelkezik az ügyről, a nyomozás elvégzendő feladatairól. A nyomozásra vonatkozó intézkedéseiért, az általa elvégzett eljárási cselekmények, az általa tett intézkedések és meghozott határozatok megalapozottságáért, jogszerűségéért felelős. A nyomozás feletti felügyelet keretében az ügyész a törvényben meghatározott jogkörei felhasználásával minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy a nyomozó hatóság az önálló nyomozását törvényesen, az emberi jogok tiszteletben tartásával, a vádemelés kérdésében történő döntésre alkalmas módon teljesítse. Az ügyész gondoskodik arról, hogy a nyomozás során a büntetőeljárás résztvevőinek jogai érvényesüljenek. A büntetőeljárásról szóló évi XIX. törvény (Be.) alapvetően megváltoztatta a nyomozás szerepét a büntetőeljárásban, amikor feladataként a bűncselekmények és az elkövető felderítését, a bizonyítási eszközök és bizonyítékok felkutatását, összegyűjtését, megőrzését és azokról az ügyész tájékoztatását határozta meg. A nyomozás tehát arra szolgál, hogy tisztázza: van-e a vádemelésnek oka, megvannak-e a feltételei, vagy azok időlegesen vagy véglegesen hiányoznak. A törvény értelmében a nyomozás a vádat előkészítő eljárássá vált, ezért lett a nyomozás ura az ügyész évi CLXIII. törvény Az ügyészségről, 17.

36 36 A nyomozó hatóság (a rendőrség, meghatározott ügyekben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal) a nyomozást az ügyész rendelkezése alapján vagy önállóan végzi. Utóbbi esetben az ügyész a rendelkezési jogát a nyomozás feletti törvényességi felügyelet eszközeivel gyakorolja. Az ügyész utasításokkal irányítja a nyomozást, amelyek bármely - s akár valamennyi - eljárási cselekményre és az érdemi befejezés módjára is kiterjedhetnek. Az ügyész betekinthet a nyomozó hatóság irataiba, nyilvántartásaiba, a nyilvántartások adatait felhasználhatja. A nyomozó hatóságtól az ügy nyomozását az ügyész bármikor magához vonhatja. Az ügyészség a vádemelés feltételeinek megállapítása végett a torvényen meghatározott esetekben nyomozást végez, ezekben az esetekben beszélhetünk Ügyészségi nyomozásról: a kizárólagos hatáskörébe tartozó bűncselekmények miatt, az olyan ügyben, amelyben az országos hatáskörű nyomozó hatóság vezetőjével szemben a Büntetőeljárási törvényben szabályozott kizárási ok áll fenn, valamint az olyan ügyben, amelyben a nyomozást magához vonta. 17 Az első két esetben a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) és a helyi ügyészségnek tekinthető nyomozó ügyészségek járnak el (Pl. Miskolci Nyomozó Ügyészség). A 11/2003. LÜ utasítás meghatározza azokat az eseteket, amikor a Központi Nyomozó Főügyészség jár el. Ezeken kívül a Büntetőeljárási törvény ában taxatíve meghatározott bűncselekmények esetén a nyomozó ügyészségek járnak el. Ezen szabályozás oka, hogy ezekben az ügyekben, az állami szervek törvényes működése, az Országgyűlés által megválasztott tisztségviselők, az országgyűlési képviselők, valamint az igazságszolgáltatás hitelébe vetett bizalom megóvása és erősítése, a sértettek vagy az elkövetők személye miatt, garanciális okból alapvető követelmény a nyomozást végző szerv függetlensége. A harmadik esetben az az ügyész is nyomozhat, aki az ügy elbírálására illetékes bíróság mellett működik. Ez utóbbi eset, amikor az ügyész a nyomozást magához vonja, ritkának mondható. Az ügyész és a nyomozó hatóság kapcsolatának az ügyek kisebb hányadára kiterjedő speciális esete, amikor a nyomozó hatóság önállóan nyomoz, s az ügyész 17 11/2003. Ügyészi Közlöny, Legfőbb Ügyészi utasítás

37 37 ennek valamennyi lényeges mozzanatát figyelemmel kíséri (fokozott ügyészi felügyelet). Az ügyész a nyomozó hatóság önállóan végzett nyomozása felett a törvényben meghatározott esetekben fokozott felügyeletet gyakorol. 18 Fokozott felügyelet gyakorlása esetén az ügyész a nyomozás iratait teljes terjedelmében megvizsgálja, és haladéktalanul megtesz minden intézkedést, amely a felügyelet céljának elérése érdekében szükséges. A gyakorlatban az olyan nyomozásokban, ahol fokozott ügyészi felügyelet lett elrendelve, azokban minimum havonta egyszer meg kell küldeni a nyomozati iratokat az előadó ügyésznek, aki az iratok áttanulmányozása után határidő megjelölésével újabb utasításokat ad elmaradt vagy újabb nyomozati cselekmények elvégzésére, valamint határnapban megjelöli azt, hogy mikor kell számára újból az iratokat betekintésre megküldeni és a fokozott ügyészi felügyelte végén utasítást ad a nyomozás befejezésére. 8. kép. 9. kép /2003. Ügyészi Közlöny, Legfőbb Ügyészi utasítás, 37.

38 kép: A fenti képeken az erőszakos közösülés bűntette és más bűncselekmények elkövetése miatt indult nyomozás során az előadó ügyész tekintettel az ügy hiányosságaira fokozott ügyészi felügyeletet jelentett be és külön átiraton utasítja a nyomozót, hogy végezze ütemezettebben a nyomozati munkát, mivel az utolsó hónapban egyetlen nyomozati cselekményt sem foganatosított. Előírja továbbá, hogy milyen hiányosságot pótoljon és a nyomozati iratokat legközelebb mikor mutassa be számára. Tehát a fokozott felügyelet során az ügyész hivatalból, rendszeresen ellenőrzi a nyomozás állását, és ennek megfelelően teszi meg a szükséges intézkedéseket. A határidőt úgy kell megállapítani, hogy a fokozott felügyelet gyakorlása során az ügyész az ügyet havonta megvizsgálhassa. Az ügyész a nyomozó szerv vezetőjével írásban közli, ha az ügyben fokozott ügyészi felügyeletet gyakorol. A fokozott felügyelet során az ügyész minden eljárásáról feljegyzést készít, intézkedéseit írásba foglalja, azokat - a házi iratok részeként - a felettes ügyészhez történő felterjesztéseihez csatolja. 19 A nyomozó hatóságnak a nyomozás elrendeléséről, annak állásáról, továbbá ha olyan eljárási cselekmény teljesítése szükséges, amelyről az ügyész vagy a bíróság dönthet, az ügyészt tájékoztatnia, s e döntést kezdeményezve előterjesztést kell tennie. A nyomozó hatóság vezetője köteles biztosítani, hogy az ügyész a felügyeleti és rendelkezési jogát gyakorolhassa. Felelős azért, hogy a nyomozó szerv a nyomozásra vonatkozó ügyészi utasításokat határidőre, szakszerűen, hiánytalanul és törvényesen teljesítse akkor is, ha véleménye attól eltérő. Jelentőségénél fogva kiemelkedik a nyomozás során végzett ügyészi tevékenységek közül az ügyésznek az előzetes letartóztatással kapcsolatos ténykedése. Magyarországon 1989 óta az előzetes letartóztatást az ügyész indítványára csak a bíróság rendelheti el. Az esetek többségében az ügyész a nyomozó hatóság előterjesztése alapján, kisebb hányadában saját kezdeményezésére tesz indítványt a személyes szabadságot súlyosan korlátozó kényszerintézkedés alkalmazására évi CLXIII. törvény Az Ügyészségről,

39 39 A közvádra üldözendő bűncselekmények terén az ügyészség vádemelési monopóliummal rendelkezik: a bíróság csak annak a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen az ügyész vádat emelt. Az ügyész a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén emel vádat, vagy dönt a vádemelés elhalasztásáról, annak részbeni mellőzéséről, illetőleg az ügy közvetítői eljárásra utalásáról. Amennyiben a vádemelés feltételei időlegesen hiányoznak, az ügyész a nyomozást felfüggeszti, ha pedig véglegesen, akkor megszünteti azt. 20 A nyomozásért, annak során végrehajtott cselekményekért, eredményességéért is önállóan felel. Amikor csak felügyeletet gyakorol a nyomozó hatóság felett, akkor az ebben az esetben önállóan nyomoz, vagy végez nyomozati cselekményeket. Ennek során a nyomozó hatóság maga határozza meg a nyomozás irányát, a tisztázandó kérdéseket, ugyanakkor ezek kivitelezésébe az ügyész széles körben beleszólhat. Mindennek az a célja, hogy a nyomozás törvényesen folyjék, az eljárásban részt vevő személyek jogaikat érvényesíthessék. 20

40 40 VI.1. Az ügyész jogállása A nyomozást az ügyész végzi, legtöbb esetben a konkrét nyomozási feladatokat átadja a nyomozó hatóságnak. Ezen belül: Az ügyész rendelkezik a nyomozásról Az ügyész a nyomozó hatóságokat utasítja Az ügyész betekinthet a nyomozó hatóságok nyilvántartásaiba és ezek adatait felhasználhatja Egyes nyomozási cselekmények teljesítése végett az ügyész akkor is a nyomozó hatósághoz fordulhat, ha egyébként a nyomozást maga végzi Az ügyész a határozatai előkészítésére a nyomozó hatóságot utasíthatja. A nyomozó hatóság a nyomozást határidőre teljesíti, az ügyről az ügyészt folyamatosan tájékoztatja.

41 41 VII. A nyomozó hatóság és az ügyész kapcsolatának modelljei A nyomozó hatóság és az ügyész kapcsolatára Európában két modell alakult ki: 1.) az angol modell 2.) a kontinentális európai modell A két modell között a legszembetűnőbb különbség az, hogy az angolszász modell esetén a nyomozás során a rendőrségé a vezető szerep, míg ez a kontinentális európai modelleknél az ügyészé ) Az angol modell Angliában és Walesben a nyomozó hatóságok és az ügyészség kapcsolata laza. A nyomozó hatóság a tudomására jutott bűncselekmény miatt saját döntése alapján rendeli el és folytatja le a nyomozást, és erről nem is köteles értesíteni az ügyészséget. A nyomozás lefolytatásába az ügyésznek egyáltalán nincs beleszólása. Az ügyész nem nyomozhat önállóan, és nem utasíthatja a nyomozó hatóságot a nyomozás mikénti lefolytatására. A nyomozás befejezését követően a rendőrség vezetője eldönti, hogy az ügy alkalmas-e a vádemelésre vagy sem. Ha megszünteti az eljárást, az ügy befejeződik, mert ez ellen a döntés ellen nincs jogorvoslati lehetőség. Ha vádemelésre alkalmasnak tartja, megküldi az ügyésznek. Az ügyész ekkor találkozik először a büntető ügy irataival. Ő ez alapján dönti el, hogy vádat emel-e vagy sem. Továbbá az ügyésznek arra sincs joga, hogy a nyomozási anyag hiányosságainak pótlására kötelezze a nyomozó hatóságot, erre csupán indítványt tehet ) Kontinentális európai modell Ezen modellt képviselő országok esetén a nyomozás feletti rendelkezés az ügyész kezében van. Ha bűncselekmény elkövetése jut a nyomozó hatóság tudomására, értesítenie kell az ügyészt. Az ügyész rendeli el a nyomozást és határozza meg a szükséges nyomozási cselekményeket. A nyomozó hatóságok a nyomozás lefolytatása 21 Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2007, 203. o. 22 Farkas Ákos- Róth Erika: I.m., 203. o.

42 42 során még funkcionális függetlenséget sem élveznek, feladatuk kimerül az ügyészi utasítások teljesítésében. Ez kétféleképpen történhet: Az ügyész nyomoz, és ennek során a nyomozási cselekmények elvégzésére utasítja a nyomozó hatóságot, aki az ügyész nevében jár el, cselekményei az ügyészi nyomozási cselekményekkel esnek egy tekintet alá. Ilyenkor a nyomozó hatóság olyan nyomozási cselekményeket végez, amelyeket egyébként önállóan nem végezhetne el. A másik esetben az ügyész nyomoztat, és a nyomozó hatóság segítségét veszi igénybe. A nyomozó hatóság saját nevében, önállóan, viszont az ügyész érdekében jár el. Mindegy azonban, hogy az ügyész nyomoz vagy nyomoztat, a nyomozó hatóság a jogszabályok szerint csak végrehajtó-segítő szerepet tölt be, bár az ügyészség alkotmányos helyzete országonként különböző lehet. Ennek során a nyomozó hatóság nyomozási cselekményeket kezdeményezhet, és önállóan is elvégezhet. Ez a lehetőség azonban csak azoknál a bűncselekményeknél áll fenn, ahol az elkövetőt tetten érték, vagy ha a késedelem veszéllyel járna. Az önállóság azonban ekkor sem teljes, ugyanis egyrészt a kezdeményezés jogszerűsége is ügyészi ellenőrzés alá esik, másrészt az elvégzett nyomozási cselekményről jelentést kell készítenie. Az ügyész a nyomozás során hatáskörét bizonyos feltételek esetén delegálhatja a nyomozó hatóságnak, de vannak olyan intézkedések, amelyek kizárólagos ügyészi hatáskörbe tartoznak. A nyomozás befejezését követően a legtöbb európai országban kizárólag az ügyész jogosult dönteni a vádemelésről. Ha a feltételek fennállnak, a legalitás elvéből következően kötelező a vádemelés, míg az opportunitás elvét valló országokban az ügyész a feltételek fennállása esetén is dönthet az eljárás megszüntetése mellett. 23 Az Ügyészség munkájának mintegy 80 %-át a büntetőjogi feladatok adják. Felügyeli a nyomozóhatóságok munkáját azokban az ügyekben, amelyekben önállóan nyomoznak. A nyomozás törvényességének biztosításának érdekében az ügyész különböző utasításokat adhat a nyomozóhatóságoknak, sőt magát a nyomozást is átveheti. Erre nyilván csak ritkán kerülhet sor, hiszen ez munkateher emelkedéssel is járna. Ezen kívül vannak olyan bűncselekmények, illetőleg olyan elkövetők, akikkel 23 Farkas Ákos- Róth Erika: I.m., o.

43 43 szemben kizárólag az ügyészség folytathat le eljárást. Rendkívül fontos, hogy az ügyészség egyben jogorvoslati fórum is. 24 VII.1. Felmerülő problémák a kapcsolattartás során A nyomozó hatóság és az ügyész között a Be. hatálybalépésével kialakult felelősségi és döntési kompetencia problémái arra a koncepció-váltásra voltak visszavezethetőek, amelyek a büntetőeljárásban a nyomozás helyét érintették. A Be. megalkotói szakítani kívántak azzal, hogy a nyomozás és a bírósági eljárás egyenrangú szerepet töltsön be. A változtatás egyik lényeges eleme az volt, hogy a nyomozás feladatául az ügyészi vád előkészítését jelölték meg. A Be. eredetileg az ügyész feladatai között nem is rendelkezett az ügyész és a nyomozó hatóság viszonyáról, csupán megállapította, hogy az ügyész a vádemelés feltételeinek megállapítása végett nyomozást végez vagy nyomoztat. 25 Még a Be. hatálybalépése előtt a törvényhozó indokoltnak tartotta, hogy az ügyész feladatait az eredeti rendelkezések bizonyos átszerkesztésével és kiegészítésével lényegesen bővebben sorolja fel. Garanciális szempontból különösen fontosnak ítélte a törvényhozó, hogy a Be. meghatározza az ügyésznek azokat a feladatait, amelyek a nyomozó hatóság által önállóan végzett nyomozás, vagy egyes nyomozási cselekmények esetén az ügyész felügyelete körébe tartoznak. A Be.-t a büntetőeljárások időszerűségének javítása céljából módosító évi LXXXIII. törvény 4. -ához fűzött indokolás szerint a jogalkalmazásban felmerült problémák felhívták a figyelmet arra, hogy a Be. még mindig nem szabályozza kellő részletességgel a nyomozó hatóság és a nyomozás feletti felügyeletet ellátó ügyész közötti feladatmegosztást, illetve az ennek kapcsán meghozott döntési kompetenciát és a felelősséget. A Be. hatályos új szabályozása már megjelöli a nyomozás feletti felügyelet fogalmát, illetőleg pontosítja az ügyésznek a nyomozás felügyelet során gyakorolható jogait évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 28. (2)

44 44 A törvény kifejezett rendelkezést tartalmaz arra, hogy az ügyész és a nyomozó hatóság nem köteles minden esetben írásban érintkezni egymással, módot ad a kevéssé formalizált puhatolásra a büntetőeljárás megindítása után és szűkíti azoknak a kérdéseknek a körét, amelyekről az ügyész és a nyomozó hatóság kizárólag határozat formájában dönthet. A garanciális szabályok azonban a hatályos joggal csaknem azonos részletességgel szerepelnek a törvényben. A törvény újraértelmezi az előkészítő szakasz szerepét, kimondva, hogy a nyomozás feladata a vádemelés feltételeinek megállapítása. Ennek megfelelően változik meg a kapcsolata a nyomozó hatóságnak és az ügyésznek is: amíg jelenleg az ügyész a nyomozás felett döntően utólagos törvényességi felügyeletet végez, addig a törvény szerint - főszabályként - a jövőben az ügyész irányítja a nyomozást, a nyomozó hatóság önállósága szűkebb körű lesz. 26 Azokban a megyékben (Borsod-Abaúj-Zemplén megye is ide sorolható), ahol kiemelkedően magas a bűnügyek száma a többi megyével összehasonlítva, alapvetően nagy terhet jelent a nyomozó hatóságok számára. Laikus számára a nyomozó hatóság munkája egyet jelent a sértett, a gyanúsított és a tanúk kihallgatásával. Ez azért korántsem ennyire egyszerű. Mindamellett, hogy a felderítés önmagában egy hosszú folyamat, a határidők betartását nagymértékben megnehezíti a papírmunka azaz, hogy minden cselekményt precízen dokumentálni kell. Ezt már csak az nehezíti, hogy ha az ügyész netalántán szakértőnek képzeli magát, és olyan pót nyomozati cselekményeket rendel el, amit ha később megkérdeznek tőle, maga sem tudja, hogy miért így kérte. Mindenki által elfogadható tény, hogy úgy, mint a nyomozó hatóság, az Ügyészség sem szűkölködik a munkában, de egy kis minimális odafigyeléssel a felére lehetne csökkenteni a pótnyomozások elrendelését, ebből adódóan a további nyomozati és a papírmunkát egyaránt. Néhány ilyen esetet bemutatnék a szakdolgozatomban: 26

45 kép. 11. kép. 12. kép. 13. kép.

46 kép: Az Ügyészség a befejezés előtti betekintésre beküldött mindkét ügyben a nyomozati iratok áttanulmányozását követően leírja és állást foglal abban, hogy a megküldött iratokat áttanulmányozta és megállapítja, hogy a nyomozások befejezhetőek és vádemelésre alkalmasak. Ezek után a megküldött nyomozati iratokat úgy küldi vissza, hogy a nyomozás nem fejezhető be, további nyomozati cselekmények elvégzését rendeli el, melyet három oldalon át sorol fel és részletez, továbbá soronkívüliséget kér, mivel az ügyekben a gyanúsítottak előzetes letartóztatásban vannak fogva tartva. Fenti büntetőügyek nyomozása során egyébként az elkövetők a bűncselekmény helyszínétől nem messze elfogásra kerültek, kihallgatásuk alkalmával részben beismerő vallomást tettek és a nyomozást a rendelkezésre álló törvényes nyomozati határidőn belül, annak hosszabbítása nélkül két hónap alatt sikerült befejezni, minden bizonyítékot beszerezni és vádemelési javaslattal a Járási Ügyészség részére megküldeni. A nyomozásban a nehézséget az jelentette, hogy a gyanúsítottak a nyomozás elrendelésétől fogva az elfogásuk miatt őrizetben, majd ezt követően előzetes letartóztatásban fogva voltak tartva a B-A-Z Megyei BV Intézetben, minden egyes a velük kapcsolatos, személyes megjelenést kívánó nyomozati cselekmény végrehajtásához BV kikérőt kellett készíteni, melyet ügyészi ellenjegyzéssel a BV Intézetnek továbbítottunk. Ebből adódóan a nyomozati irat többször is megjárta az Ügyészséget és elviekben az előadó ügyésznek azt tanulmányoznia is kellett, de a pótnyomozás elrendelése nem ezt takarja, hiszen az ügyész elég nagy hiányosságokat tárt fel. Az egymásnak ellentmondásos ügyészi átiratoknak, mint kiderült az volt az oka, hogy a nyomozás kezdetében egy ügyészségi fogalmazó volt az ügy előadó ügyésze és mivel a fogalmazó hölgy időközben más ügyészségre került, ezért az ügy előadója egy idősebb, sokkal tapasztaltabb ügyésznő lett, aki azonnal feltárta az ügy hiányosságait. Mivel a nyomozás törvényes felügyeletét az Ügyészség látja el, ezért az átiratokban és állásfoglalásokban leírtak a rendőrség, mint nyomozó hatóság részére szinte kötelező érvényűnek kell tekinteni, az abban foglaltakat maradéktalanul végre kell hajtani.

47 kép. 15. kép kép: Három gyanúsítottból álló lopás bűntett ügyében a nyomozó hatóság befejezés előtti betekintés céljából megküldi az Ügyészségnek az iratokat, mivel álláspontja szerint az egyik gyanúsítottal szemben a nyomozás megszüntetése, míg a másik kettő vonatkozásában vádemelés javasolt. Erre az Ügyészség visszaküldi az iratokat arra tekintettel, hogy ő nem kérte be az iratokat betekintés végett és a cselekmény bonyolultsága egyébként sem indokolta ezt. Ezek után a nyomozó hatóság vádemelési javaslattal megküldött nyomozati iratait és az ügyészség visszaküldi azzal, hogy további nyomozati cselekmények elvégzése szükséges. Ez ügy nyomozása során, ha az előadó ügyész elolvasta volna a betekintésre megküldött nyomozati iratokat, akkor már korábban, pótnyomozás elrendelése nélkül is tudta volna utasítani az előadó nyomozót a szükséges nyomozati cselekmények elvégzésére. A fenti ügyben a nyomozás kissé elhúzódott tekintettel a környezettanulmány nyomozó hatóság felé történő késedelmes megküldésére, ezért a nyomozati határidőt egy alkalommal a nyomozó hatóság előterjesztésére két hónappal a Járási Ügyészég meghosszabbította.

48 kép. 17. kép. 18. kép.

49 kép: Dolog elleni erőszakkal szabálysértési értékre elkövetett lopás vétség miatt indult büntetőeljárás K. Péter ellen, mely ügyben az ügyész az ügyész további nyomozást rendelt el mivel megállapította, hogy a gyanúsított több rendbeli visszaélés okirattal vétségét is elkövette. 18. kép: Az ügyben az ügyész által előírt nyomozati cselekménye elvégzését követően az ügy befejezés előtti betekintésre meg lett küldve és az előadó ügyész az elvégzett nyomozati cselekményekkel egyetértett és megállapította, hogy a nyomozás befejezhető. 19. kép. 20. kép kép: A vádemelési javaslattal megküldött ügyben az ügyész a gyanúsítottal szemben vádat emelt, de részben a nyomozást megszüntette tekintettel arra, hogy az okirattal visszaélés vétségét és a készpénzt-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségét a gyanúsított formálisan ugyan elkövette, de az egységes bírósági gyakorlat szerint önmagában az okiratok elvétele nem valósítja meg a bűncselekményt. Tehát fentiek alapján az ügy ezen bűncselekményekre előírt további nyomozati cselekményeknek (folytatólagos gyanúsított kihallgatás, folytatólagos tanú (sértett) kihallgatás) nem volt értelme, ezzel is a nyomozó leterheltségét növelte az előadó